Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 25 (481. - 500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
500. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-13 19:53:56
Üzenet elküldve: 2020-05-13 19:53:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Büdösek egymás között//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Na-na, az előző mosakodásnak se a fogadó lett a vége. * Jegyzi meg vigyorogva, na nem úgy néz ki, mint aki bánná a dolgot. A csók meglepi, de ösztönösen viszonozza, bár komolyabban nem mozdul, hogy marasztalja a barbárt. Nehéznek érzi a karjait, és kényelmesebb most feküdni csak így nyugodtan. *
- Adj még egy percet, hadd fújjam ki magam. * Válaszol inkább, és pofátlanul legelteti tovább szemét a másikon. Továbbra is tetszik neki, amit lát, de nem akarja túl sokáig húzni az időt. Pár pillanat alatt kifújja, és összeszedi magát annyira, hogy felkeljen a fűből. Megindul a folyó felé, és ugyan úgy, mint korábban, előre vetődve sokkolja a testét, ami most a korábbinál is jobban ki van melegedve. Apró szúró fájdalom, ennyi az egész, és már észhez is tér. Nem tudja, hogy mi nyilallt a mellkasába, de nem is zavarja túlzottan. Nyel kettőt hármat a vízből, miután felemelkedik, és már a torka is jobb. *
- Gondolkodtam amúgy, Fehérke. * Szólal meg, ahogy közelebb húzódik a nőhöz. * Úgyis ugyan oda megyünk inni, és mindketten most érkeztünk a városba, szóval szükségünk lesz szállásra. Jobban járnánk, ha közös szobát vennénk ki, és elfeleznénk az árát. * Vigyorog, és szavait nyomatékosítandó, ha elég közel ér, megharapja a nő vállát, mielőtt hátulról hozzá simulna. Szeretné valamilyen módon a másik tudtára adni, hogy kellő pihenés után lenne még kedve kezdeni vele valamit, és ennél jobb alkalma talán keresve se lesz erre. *
- Persze csak ha nincs ellenedre, Fehérke. * Csap a másik fenekére ahogy korábban is, mielőtt tovább sétál, hogy elkezdjen felöltözni. Ha nem akadályozzák meg ebben, akkor elgondolkodva nézi a ruháit, és végül úgy dönt, hogy ennyi büdösségbe még senki nem halt bele, mint amennyit árasztanak magukból. Úgyhogy elmarad a mosás, és inkább elkezdi felhúzni magára a göncöket. Közben azért figyeli a másikat, kiélvezi a meztelen test látványát, mielőtt megfosztanák tőle, ki tudja mennyi időre. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Na-na, az előző mosakodásnak se a fogadó lett a vége. * Jegyzi meg vigyorogva, na nem úgy néz ki, mint aki bánná a dolgot. A csók meglepi, de ösztönösen viszonozza, bár komolyabban nem mozdul, hogy marasztalja a barbárt. Nehéznek érzi a karjait, és kényelmesebb most feküdni csak így nyugodtan. *
- Adj még egy percet, hadd fújjam ki magam. * Válaszol inkább, és pofátlanul legelteti tovább szemét a másikon. Továbbra is tetszik neki, amit lát, de nem akarja túl sokáig húzni az időt. Pár pillanat alatt kifújja, és összeszedi magát annyira, hogy felkeljen a fűből. Megindul a folyó felé, és ugyan úgy, mint korábban, előre vetődve sokkolja a testét, ami most a korábbinál is jobban ki van melegedve. Apró szúró fájdalom, ennyi az egész, és már észhez is tér. Nem tudja, hogy mi nyilallt a mellkasába, de nem is zavarja túlzottan. Nyel kettőt hármat a vízből, miután felemelkedik, és már a torka is jobb. *
- Gondolkodtam amúgy, Fehérke. * Szólal meg, ahogy közelebb húzódik a nőhöz. * Úgyis ugyan oda megyünk inni, és mindketten most érkeztünk a városba, szóval szükségünk lesz szállásra. Jobban járnánk, ha közös szobát vennénk ki, és elfeleznénk az árát. * Vigyorog, és szavait nyomatékosítandó, ha elég közel ér, megharapja a nő vállát, mielőtt hátulról hozzá simulna. Szeretné valamilyen módon a másik tudtára adni, hogy kellő pihenés után lenne még kedve kezdeni vele valamit, és ennél jobb alkalma talán keresve se lesz erre. *
- Persze csak ha nincs ellenedre, Fehérke. * Csap a másik fenekére ahogy korábban is, mielőtt tovább sétál, hogy elkezdjen felöltözni. Ha nem akadályozzák meg ebben, akkor elgondolkodva nézi a ruháit, és végül úgy dönt, hogy ennyi büdösségbe még senki nem halt bele, mint amennyit árasztanak magukból. Úgyhogy elmarad a mosás, és inkább elkezdi felhúzni magára a göncöket. Közben azért figyeli a másikat, kiélvezi a meztelen test látványát, mielőtt megfosztanák tőle, ki tudja mennyi időre. *
499. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-13 19:23:20
Üzenet elküldve: 2020-05-13 19:23:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Büdösek egymás között//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fáradozása célt ér, amit elégedett, kissé még talán önelégült arccal jutalmaz is meg. A nyakát érő csókra és harapásra gyengéden öleli magához a férfi fejét, miközben egy elégedett sóhajjal hunyja is le a szemeit. A helyzetváltásra halkan felkuncog, ahogy visszapillant a férfi arcára, végig is simítva rajta. Végre eljött az ő ideje is, így az újabb feltüzelést elégedett sóhajokkal díjazza. Kiélvezi minden pillanatát annak, hogy végre egy igencsak törődő férfi került a karmai közé. Noha az elején tartott tőle, hogy kényeztetésének hátrányává válik, hogy nem tapasztalhatja meg rövidesen utána milyen is az, ha az elf ékességét is hadrendbe állítja, de ahogy testét érő csókokkal halad felfelé a férfi, szerencsére a nő tévedni látszik. Ahogy bujálkodásuk megkezdődik torkából elégedett nyögések szakadnak fel. A levegőt szaporán kapkodja, s a férfi által diktált tempóra mozdul vele együtt ő is. Noha azt kissé nehezményezi, hogy az irányítástól teljes egészében megfosszák. Néha mozdulnának kezei, hogy lapockájához lekapva marjon bele körmeivel, de nem tagadja, azért ez a kiszolgáltatott helyzet sincs ellenére. Fejét hátravetve harapja be erősen alsó ajkát, ahogy igyekszik hangját visszább fojtani, ha valahol a közelben mégis lenne más fürdőzni vagy csak pihenni vágyó a tisztáson. De a férfi által nyújtott élvezet erősebb az akaratnál, így újból elnyitja ajkait, hogy hangot adjon gyönyörének. Nem okozott csalódást újonnan szerzett Nárcisza. Smaragdjaival az arcát kutatva feszülget meg egyre sűrűbben, ahogy egyre közelebb kerül a végjátékhoz. Majd ahogy légyottuk csúcsára érnek levegő után kapkodva bújik az ölelő karok közé. Kicsit még meg is mosolyogja a dolgot, ugyanis ez sem tartozik azok közé a dolgok közé, amit olyan gyakran művelni szokott volna. De most valahogy mégis jólesik a karok között megpihenni. A beteljesüléstől még remegve, szaporán szedve a levegőt fordul is a férfi felé, mikor amaz legördül róla.*
- Akkor mosakodjunk meg és irány a fogadó.
*Vigyorodik el kissé, majd a férfi fölé dőlve helyezi is bal karját a mellkasára, melyre állát támasztja rá, s úgy fürkészi az arcát. A nagyképű megjegyzésre elneveti magát, majd beleegyezően bólint is végül rá.*
- Azt hiszem most igazat kell adjak neked asszony.
*Vigyorodik el szélesen, majd elgondolkodva csücsörít, ahogy elcsendesedve pislog az arcára. Pár ezüstszín tincset, mely az arcára tapadt ki is simít belőle, majd halk sóhajjal támaszkodik fel, hogy kényelmesen fölé tudjon hajolni. Egy pár pillanatot még tétovázik, végül ajkaihoz hajolva hunyja le a szemeit, s egy apró csókot nyom is rájuk. Ebben viszont már annyira nem szakavatott. A csók nála olyan tabu, amit nem sok férfinál vetett be. Nem talált még rá érdemeset, de valahogy ebben a pillanatban kívánkozott a dolog. De hamar el is szakad a kívánatos ajkaktól, s ha csak a férfi nem marasztalja még, akkor el is húzódva ül fel mellette.*
- Na akkor lemosakodunk?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Fáradozása célt ér, amit elégedett, kissé még talán önelégült arccal jutalmaz is meg. A nyakát érő csókra és harapásra gyengéden öleli magához a férfi fejét, miközben egy elégedett sóhajjal hunyja is le a szemeit. A helyzetváltásra halkan felkuncog, ahogy visszapillant a férfi arcára, végig is simítva rajta. Végre eljött az ő ideje is, így az újabb feltüzelést elégedett sóhajokkal díjazza. Kiélvezi minden pillanatát annak, hogy végre egy igencsak törődő férfi került a karmai közé. Noha az elején tartott tőle, hogy kényeztetésének hátrányává válik, hogy nem tapasztalhatja meg rövidesen utána milyen is az, ha az elf ékességét is hadrendbe állítja, de ahogy testét érő csókokkal halad felfelé a férfi, szerencsére a nő tévedni látszik. Ahogy bujálkodásuk megkezdődik torkából elégedett nyögések szakadnak fel. A levegőt szaporán kapkodja, s a férfi által diktált tempóra mozdul vele együtt ő is. Noha azt kissé nehezményezi, hogy az irányítástól teljes egészében megfosszák. Néha mozdulnának kezei, hogy lapockájához lekapva marjon bele körmeivel, de nem tagadja, azért ez a kiszolgáltatott helyzet sincs ellenére. Fejét hátravetve harapja be erősen alsó ajkát, ahogy igyekszik hangját visszább fojtani, ha valahol a közelben mégis lenne más fürdőzni vagy csak pihenni vágyó a tisztáson. De a férfi által nyújtott élvezet erősebb az akaratnál, így újból elnyitja ajkait, hogy hangot adjon gyönyörének. Nem okozott csalódást újonnan szerzett Nárcisza. Smaragdjaival az arcát kutatva feszülget meg egyre sűrűbben, ahogy egyre közelebb kerül a végjátékhoz. Majd ahogy légyottuk csúcsára érnek levegő után kapkodva bújik az ölelő karok közé. Kicsit még meg is mosolyogja a dolgot, ugyanis ez sem tartozik azok közé a dolgok közé, amit olyan gyakran művelni szokott volna. De most valahogy mégis jólesik a karok között megpihenni. A beteljesüléstől még remegve, szaporán szedve a levegőt fordul is a férfi felé, mikor amaz legördül róla.*
- Akkor mosakodjunk meg és irány a fogadó.
*Vigyorodik el kissé, majd a férfi fölé dőlve helyezi is bal karját a mellkasára, melyre állát támasztja rá, s úgy fürkészi az arcát. A nagyképű megjegyzésre elneveti magát, majd beleegyezően bólint is végül rá.*
- Azt hiszem most igazat kell adjak neked asszony.
*Vigyorodik el szélesen, majd elgondolkodva csücsörít, ahogy elcsendesedve pislog az arcára. Pár ezüstszín tincset, mely az arcára tapadt ki is simít belőle, majd halk sóhajjal támaszkodik fel, hogy kényelmesen fölé tudjon hajolni. Egy pár pillanatot még tétovázik, végül ajkaihoz hajolva hunyja le a szemeit, s egy apró csókot nyom is rájuk. Ebben viszont már annyira nem szakavatott. A csók nála olyan tabu, amit nem sok férfinál vetett be. Nem talált még rá érdemeset, de valahogy ebben a pillanatban kívánkozott a dolog. De hamar el is szakad a kívánatos ajkaktól, s ha csak a férfi nem marasztalja még, akkor el is húzódva ül fel mellette.*
- Na akkor lemosakodunk?
498. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-13 18:52:50
Üzenet elküldve: 2020-05-13 18:52:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Büdösek egymás között//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Az élvezetes kényeztetés után hálásan markol bele a másik hajába, de van annyi esze, hogy nem húzza meg azt. Inkább lentebb tapogatózik, és a karjánál fogva húzza fel magához, hogy boldogan csókoljon, és harapjon bele annak nyakába. Átfordítja magukat, hogy ő kerüljön felülre, háta viszketni kezd ahogy a fűből szabadul, de nem törődik vele. Inkább igyekszik ismét kézbe venni az irányítást, és miközben visszanyeri energiáját, hosszú percekig játszadozik a másikkal. Nem csak ujjait, de nyelvét is használja ismét, bár ezúttal talán kényelmesebb lenne, ha ágyban fekve bújhatna be a másik combjai közé. Mivel nem akarja szerszámát bepiszkolni, ezért nem hasal a földre, helyette térdel, és így érzi, hogy kezd beállni a nyaka a dologtól, de szeretné megjutalmazni a másikat a törődésért és kedvességért. Ha már úgy érzi, hogy ő is készen áll rá, és a másikat is eléggé feltüzelte hozzá, csak akkor indul meg felfelé a testén puha csókokkal és kedves harapásokkal, egyszer az egyik, egyszer pedig a másik éri a barbár testét, mielőtt érezhetné, hogy odalent is kopogtatni kezd az elf. Határozott, de nem túl durva lökéssel kezdi el táncukat, és erején felül igyekszik teljesíteni. Na nem csak azért, hogy ne kelljen szégyenkezzen, de rég volt része ilyen kedves fürdőtársban. És az egészen az is segít, hogy már egyikük sem szaglik úgy, mint egy hátrahagyott istálló.
Ezúttal viszont nem adja vissza az irányítás lehetőségét, sőt, félúton még le is fogja Ray'drent, ha ez a másiknak nincs ellenére. Csuklójánál fogva szorítja a földhöz, miközben kíméletlenül ostromolja, de mégis odafigyel arra, hogy ne okozzon fájdalmat. Keresi a smaragd íriszeket tekintetével, boldogan vesz el bennük, mielőtt a kimerítő és izzasztó, szenvedélyes tánc után lihegve csókolna bele a másik nyakába, és kissé remegve ölelné magához. Izmai fájnak érzi, hogy ő mindent megtett a másik érdekében, de ez minden, amit most adhatott. Ezt talán Fehérke is érzi odalent, egy biztos, hogy a Pegazusba menet célszerű lesz a piacon megálljanak majd. *
- Ez után tényleg jól fog esni a sör. * Nyögi vigyorogva, érzi, hogy szúr a torka a szárazságtól, ezt néhány nagyobb nyeléssel igyekszik orvosolni, de hiába. *
- Látod, mondtam, hogy a folyóparton célszerű egymásnak essünk. Egy ágy aligha bírta volna ki. * Teszi még hozzá lihegve és nagyképűen, tudja jól, hogy eltúlozza a dolgot. Ettől függetlenül mosolyogva fordul le a másikról, és kezeit széttárva hever el a fűben. Csak mellkasa jár gyors tempóban fel és alá. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Az élvezetes kényeztetés után hálásan markol bele a másik hajába, de van annyi esze, hogy nem húzza meg azt. Inkább lentebb tapogatózik, és a karjánál fogva húzza fel magához, hogy boldogan csókoljon, és harapjon bele annak nyakába. Átfordítja magukat, hogy ő kerüljön felülre, háta viszketni kezd ahogy a fűből szabadul, de nem törődik vele. Inkább igyekszik ismét kézbe venni az irányítást, és miközben visszanyeri energiáját, hosszú percekig játszadozik a másikkal. Nem csak ujjait, de nyelvét is használja ismét, bár ezúttal talán kényelmesebb lenne, ha ágyban fekve bújhatna be a másik combjai közé. Mivel nem akarja szerszámát bepiszkolni, ezért nem hasal a földre, helyette térdel, és így érzi, hogy kezd beállni a nyaka a dologtól, de szeretné megjutalmazni a másikat a törődésért és kedvességért. Ha már úgy érzi, hogy ő is készen áll rá, és a másikat is eléggé feltüzelte hozzá, csak akkor indul meg felfelé a testén puha csókokkal és kedves harapásokkal, egyszer az egyik, egyszer pedig a másik éri a barbár testét, mielőtt érezhetné, hogy odalent is kopogtatni kezd az elf. Határozott, de nem túl durva lökéssel kezdi el táncukat, és erején felül igyekszik teljesíteni. Na nem csak azért, hogy ne kelljen szégyenkezzen, de rég volt része ilyen kedves fürdőtársban. És az egészen az is segít, hogy már egyikük sem szaglik úgy, mint egy hátrahagyott istálló.
Ezúttal viszont nem adja vissza az irányítás lehetőségét, sőt, félúton még le is fogja Ray'drent, ha ez a másiknak nincs ellenére. Csuklójánál fogva szorítja a földhöz, miközben kíméletlenül ostromolja, de mégis odafigyel arra, hogy ne okozzon fájdalmat. Keresi a smaragd íriszeket tekintetével, boldogan vesz el bennük, mielőtt a kimerítő és izzasztó, szenvedélyes tánc után lihegve csókolna bele a másik nyakába, és kissé remegve ölelné magához. Izmai fájnak érzi, hogy ő mindent megtett a másik érdekében, de ez minden, amit most adhatott. Ezt talán Fehérke is érzi odalent, egy biztos, hogy a Pegazusba menet célszerű lesz a piacon megálljanak majd. *
- Ez után tényleg jól fog esni a sör. * Nyögi vigyorogva, érzi, hogy szúr a torka a szárazságtól, ezt néhány nagyobb nyeléssel igyekszik orvosolni, de hiába. *
- Látod, mondtam, hogy a folyóparton célszerű egymásnak essünk. Egy ágy aligha bírta volna ki. * Teszi még hozzá lihegve és nagyképűen, tudja jól, hogy eltúlozza a dolgot. Ettől függetlenül mosolyogva fordul le a másikról, és kezeit széttárva hever el a fűben. Csak mellkasa jár gyors tempóban fel és alá. *
497. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-13 18:35:23
Üzenet elküldve: 2020-05-13 18:35:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Büdösek egymás között//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szerencsésnek érzi magát, hogy egy olyan "asszonyt" talált magának, aki nem hagyja, hogy a tűz kialudjon. A harapások pont olyan mértékűek a nő számára, amik elégedett nyögéseket kényszerítenek ki belőle, ahogyan a kényeztető ujjak is. Az igazat megvallva nem igen szokott hozzá, hogy olyan férfival keveredjen össze, akivel nem csak egy gyors légyottból áll az ismerkedésük. Nem hiába igyekszik, hogy kellemesen tölthessék el idejüket a vízparton. Ha pedig elég ügyes, akkor reméli, hogy hasonlóan fognak törődni vele is. Ebben meg is erősítik a férfi szavai. Nem bolond ő, hogy ne éljen egy ilyen ajánlattal. Ha egy kis gondos és alapos törődés a kulcsa annak, hogy egy igen ígéretes együttlétben legyen része, akkor törekedni is fog rá. Lassú kényeztetésének tempóját apránként növeli. Noha sokáig nem szándékozik játszani a férfi kitartásával, de azért elsietni sem akar semmit. Ad bőven okot a hálára. Időnként kezét is segítségül hívva, hogy a gyönyört még tovább fokozhassa. Hosszú percekig dolgozik azon, hogy ne juttassa el a férfit a tetőpontra. Abba nem akar beleszaladni, hogy rossz időben félbehagyja, s mielőtt ő is átléphetné a gyönyör kapuját hoppon maradjon, így az első kör most a férfi javát szolgálja. Így meg is kegyelmez az elfnek, s kényeztetésének tempóját és erőteljességét a végletekig fokozza. De az biztos, hogy ezek után már nem fog menekülni a hegyes fülű a kiéhezett nő karmai elől.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szerencsésnek érzi magát, hogy egy olyan "asszonyt" talált magának, aki nem hagyja, hogy a tűz kialudjon. A harapások pont olyan mértékűek a nő számára, amik elégedett nyögéseket kényszerítenek ki belőle, ahogyan a kényeztető ujjak is. Az igazat megvallva nem igen szokott hozzá, hogy olyan férfival keveredjen össze, akivel nem csak egy gyors légyottból áll az ismerkedésük. Nem hiába igyekszik, hogy kellemesen tölthessék el idejüket a vízparton. Ha pedig elég ügyes, akkor reméli, hogy hasonlóan fognak törődni vele is. Ebben meg is erősítik a férfi szavai. Nem bolond ő, hogy ne éljen egy ilyen ajánlattal. Ha egy kis gondos és alapos törődés a kulcsa annak, hogy egy igen ígéretes együttlétben legyen része, akkor törekedni is fog rá. Lassú kényeztetésének tempóját apránként növeli. Noha sokáig nem szándékozik játszani a férfi kitartásával, de azért elsietni sem akar semmit. Ad bőven okot a hálára. Időnként kezét is segítségül hívva, hogy a gyönyört még tovább fokozhassa. Hosszú percekig dolgozik azon, hogy ne juttassa el a férfit a tetőpontra. Abba nem akar beleszaladni, hogy rossz időben félbehagyja, s mielőtt ő is átléphetné a gyönyör kapuját hoppon maradjon, így az első kör most a férfi javát szolgálja. Így meg is kegyelmez az elfnek, s kényeztetésének tempóját és erőteljességét a végletekig fokozza. De az biztos, hogy ezek után már nem fog menekülni a hegyes fülű a kiéhezett nő karmai elől.*
496. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-13 18:13:02
Üzenet elküldve: 2020-05-13 18:13:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Revirthea Thelawear//
- Pedig nagyon ügyes vagy. Legalábbis amennyire én értek hozzá. Bár szerintem ahhoz nem kell nagy tudomány, hogy valamiről megállapítsam, hogy szép.
*Nevet is fel halkan, majd most az ő ideje jött el arra, hogy komolyabban elgondolkodjon. Ezen eddig nem igen gondolkodott, hogy tetoválást szerezhetne. Az is igaz, hogy a pénzesebb dolgokkal nem foglalkozott, mivel neki nem igen van miből finanszírozni ilyesféle dolgokat. Viszont az újabb felvetésre először meglepetten pislog párat, végül a homlokát ráncolva valóban komolyan kezdi fontolgatni a dolgokat.*
- Lehetne munkám?
*Jut is a nyilvánvaló felismeréshez. Az ajánlat pedig igen csábító is a számára. Egy háznál szolgálni nem olyan nagy tudomány. Ha takarítani kell, felszolgálni, szobákat rendezni vagy ilyesféle feladatok ahhoz nem kell olyan nagy ügyesség, s az sem lenne hátrányára, hogy szakképzettsége kimerül a semmiben.*
- Azt hiszem, ha valóban hasznomat vennétek én hálás lennék.
*Mosolyodik is el végül. Igaza van Theának abban, hogy nem lenne rossz egy út első lépcsőfokának. De még attól sem zárkózna el, hogy hosszú ideig álljon valaki szolgálatában. Hisz nem ő lenne az első, ki ezt az életutat választaná.*
- Pedig nagyon ügyes vagy. Legalábbis amennyire én értek hozzá. Bár szerintem ahhoz nem kell nagy tudomány, hogy valamiről megállapítsam, hogy szép.
*Nevet is fel halkan, majd most az ő ideje jött el arra, hogy komolyabban elgondolkodjon. Ezen eddig nem igen gondolkodott, hogy tetoválást szerezhetne. Az is igaz, hogy a pénzesebb dolgokkal nem foglalkozott, mivel neki nem igen van miből finanszírozni ilyesféle dolgokat. Viszont az újabb felvetésre először meglepetten pislog párat, végül a homlokát ráncolva valóban komolyan kezdi fontolgatni a dolgokat.*
- Lehetne munkám?
*Jut is a nyilvánvaló felismeréshez. Az ajánlat pedig igen csábító is a számára. Egy háznál szolgálni nem olyan nagy tudomány. Ha takarítani kell, felszolgálni, szobákat rendezni vagy ilyesféle feladatok ahhoz nem kell olyan nagy ügyesség, s az sem lenne hátrányára, hogy szakképzettsége kimerül a semmiben.*
- Azt hiszem, ha valóban hasznomat vennétek én hálás lennék.
*Mosolyodik is el végül. Igaza van Theának abban, hogy nem lenne rossz egy út első lépcsőfokának. De még attól sem zárkózna el, hogy hosszú ideig álljon valaki szolgálatában. Hisz nem ő lenne az első, ki ezt az életutat választaná.*
495. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-13 18:01:45
Üzenet elküldve: 2020-05-13 18:01:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Büdösek egymás között//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A barbár közelsége csak tovább korbácsolja vágyait, és már igazán szeretne a lényegre térni, de hagyja, hogy játszadozzanak vele. Sőt, élvezi is, a harapásra visszaharap, talán kicsit határozottabban, mert ő nem szokott hozzá a dologhoz, és nincs benne túlzott gyakorlata. De az is lehet, hogy pont gyengébbre sikerül, ezt nem tudja megállapítani. Közben egyik kezével simogatja, karmolássza a másikat, néha meg is szorítja, ha olyan dolog akad a kezébe, amit meg tud szorítani. Ez főleg a mellékesség, a nő dereka, és alfele, de Isha kreatív, úgyhogy ha keres, biztos talál még szorítani valót. Kihasználja a magasságához társult hosszú kéz előnyeit, és ismét eljátszadozik a barbárral a másik kezével, persze szigorúan csak azért, hogy fenntartsa az érdeklődést, és a vágyat. Az elfet meglepi a dolgok alakulása, hiszen nem várta el, hogy viszonozzák kedvességét. Na persze nem őrült, hogy elutasítson egy ilyen alkalmat. Úgyhogy amikor Ray eltávolodik tőle, és már nem tud ujjainak végével örömet okozni, akkor kezét a tarkója alá téve helyezkedik el kényelmesen. Érzi, hogy a hajába töröl valamit, de nem finnyás, úgyhogy nem érdekli. Amúgy is sejti, hogy ez után lesz még egy útjuk a folyóba, ha nem akarnak leizzadva, és megint csak büdösen visszamenni a városba.
Halk sóhajokkal hálálkodik a másiknak, amiért ilyen jól tud bánni vele, és élvezi a dolgot, de a fejében azért ott motoszkál egy gondolat. Bár tapasztalata nem túl kiterjedt, azért van olyan, amit megfigyelt már magán. Épp ezért, amikor már elég ideje szórakoztatják, két sóhaj között odasúg a másiknak. *
- Most már ne hagyd abba, ha valóban ki akarsz élvezni ezek után. * Adja a tudtára, hogy jobb lesz, ha felkészül, mert ha ilyen állapotban ül rá, akkor túl hamar vége lesz kettejük élvezetének, és azt valószínűleg egyikük se szeretné. Persze nem tudhatja, hogy Fehérke mennyire szokott hozzá ahhoz, hogy valami egészen más fehérke is a színre lépjen, főleg akkor, amikor egy férfit kényeztet. Viszont Ishalának nem sok beleszólása van a dologba, mert most egy barbár nő asszonya, aki saját kényére kedvére szórakozhat a testével. De reméli, hogy hamarosan megfeszülhet a teste, és elernyedhet pihegve, pár percet lihegve pihenhet, mielőtt bebizonyítaná, hogy érdemes volt ilyen hálásnak lenni. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A barbár közelsége csak tovább korbácsolja vágyait, és már igazán szeretne a lényegre térni, de hagyja, hogy játszadozzanak vele. Sőt, élvezi is, a harapásra visszaharap, talán kicsit határozottabban, mert ő nem szokott hozzá a dologhoz, és nincs benne túlzott gyakorlata. De az is lehet, hogy pont gyengébbre sikerül, ezt nem tudja megállapítani. Közben egyik kezével simogatja, karmolássza a másikat, néha meg is szorítja, ha olyan dolog akad a kezébe, amit meg tud szorítani. Ez főleg a mellékesség, a nő dereka, és alfele, de Isha kreatív, úgyhogy ha keres, biztos talál még szorítani valót. Kihasználja a magasságához társult hosszú kéz előnyeit, és ismét eljátszadozik a barbárral a másik kezével, persze szigorúan csak azért, hogy fenntartsa az érdeklődést, és a vágyat. Az elfet meglepi a dolgok alakulása, hiszen nem várta el, hogy viszonozzák kedvességét. Na persze nem őrült, hogy elutasítson egy ilyen alkalmat. Úgyhogy amikor Ray eltávolodik tőle, és már nem tud ujjainak végével örömet okozni, akkor kezét a tarkója alá téve helyezkedik el kényelmesen. Érzi, hogy a hajába töröl valamit, de nem finnyás, úgyhogy nem érdekli. Amúgy is sejti, hogy ez után lesz még egy útjuk a folyóba, ha nem akarnak leizzadva, és megint csak büdösen visszamenni a városba.
Halk sóhajokkal hálálkodik a másiknak, amiért ilyen jól tud bánni vele, és élvezi a dolgot, de a fejében azért ott motoszkál egy gondolat. Bár tapasztalata nem túl kiterjedt, azért van olyan, amit megfigyelt már magán. Épp ezért, amikor már elég ideje szórakoztatják, két sóhaj között odasúg a másiknak. *
- Most már ne hagyd abba, ha valóban ki akarsz élvezni ezek után. * Adja a tudtára, hogy jobb lesz, ha felkészül, mert ha ilyen állapotban ül rá, akkor túl hamar vége lesz kettejük élvezetének, és azt valószínűleg egyikük se szeretné. Persze nem tudhatja, hogy Fehérke mennyire szokott hozzá ahhoz, hogy valami egészen más fehérke is a színre lépjen, főleg akkor, amikor egy férfit kényeztet. Viszont Ishalának nem sok beleszólása van a dologba, mert most egy barbár nő asszonya, aki saját kényére kedvére szórakozhat a testével. De reméli, hogy hamarosan megfeszülhet a teste, és elernyedhet pihegve, pár percet lihegve pihenhet, mielőtt bebizonyítaná, hogy érdemes volt ilyen hálásnak lenni. *
494. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-13 17:44:43
Üzenet elküldve: 2020-05-13 17:44:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Büdösek egymás között//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Remélte, hogy Ishala sem most szeretné megvitatni a múlt ügyes bajos dolgait. Amúgy is kell hagyni valamit a sör mellé. Nem túl izgalmas a társaság, ha csak némán alkoholizálnak egymással szemben ülve.
A combjait érő markolás a férfi kényeztetésével egyhuzamban csak egyre inkább tüzeli fel a nőt, ami türelmetlenségét is a végletekig fokozza. Persze azért az adni-kapni kört nem sieti el. Ha már a férfi is rászánja magát arra, hogy a nő vágyait felkorbácsolja, akkor Ray sem lesz rest kedveskedni egy kicsit.*
- Azt majd meglátjuk. Ha olyat alkotsz, még az is lehet, hogy ezek szerint akaratod ellenére, de egy barbár nő asszonya leszel.
*Húzza össze a szemeit vigyorogva akár egy sunyi róka, hiszen a tejfel hajú ezt bizony kihívásnak vette. De erről egyelőre nem fogja felvilágosítani Nárciszt.*
- Azt hiszem most alkalmad nyílik arra, hogy ezt kiderítsd.
*Tesz a homályos megjegyzést. Bár való igaz, hogy nem igen lehet elképzelni egy ilyen kaliberű nőt, hogy ennyi év elteltével még mindig ártatlan lenne, akár a ma világra jött kiscica.
A fűbe érkezve térdel is a férfi öle fölé, miközben a nyakát érő harapásokra elégedetten szuszog fel. De mielőtt nagyon élvezni kezdené helyzetét el is szakad az elftől, hisz most az ő ideje jött el, hogy egy kicsit kezelésbe vegye fürdőző társát. A mellkasára tenyerelve mosolyodik el bájosan, majd egy finom, de határozott nyomással dönti is hanyatt a fűben. Eddig nem gondolta volna, hogy ilyen könnyű vérű lenne, főleg, hogy még nem is ivott, de valahogy az elf túlzott szimpatikussága kihozta belőle a vágyakozó vadmacskát. Kétli, hogy megbánná a helyzetet, így hagyja, hogy a vágyódás tegye a dolgát.
Négykézláb kényelmesen elhelyezkedik a férfi felett, majd nem is húzza tovább egyikőjük idejét sem. A nyakához hajolva csókol végig finoman a bőrén, majd nyaktövéhez érve harap is bele, de csak akkora erővel, hogy nyomot csak pár pillanatig hagyjon, majd szépen fel is szívódjanak a rózsaszín fognyomok. Közben hátrálva ugyan így kényezteti végig ajkaival mellkasát, néhol gyengéden beleharapva. Szinte kínzó lassúsággal halad lefelé a férfi ékességéhez. Követi a jó munkához idő kell elvet, így semmit sem fog elsietni. Neki dolga úgy sincs, ha a férfinak lenne, akkor pedig nem itt lenne vele a fűben, így igyekszik bőszen kihasználni az idejüket. Ahogy végül célt ér még egy utolsó pillantást vet az elf arcára, majd halovány vigyorral kísérve hunyja le a szemeit, hogy most ő viszonozza, amit még a vízben kapott az elftől. Ajkaival veszi gondos törődésbe a testrészt, kezével időnként combjaira cirógatva. Igyekszik bebizonyítani, hogy a férfi nem csinált rossz vásárt azzal, hogy kíséretnek szegődött a nem olyan rég még bűzölgő nőnek. Nem sieti el munkáját, lassú, de határozott módszerrel veszi kezelésbe Nárciszt, bőven hagyva időt, hogy ajkainak törődését kiélvezhesse.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Remélte, hogy Ishala sem most szeretné megvitatni a múlt ügyes bajos dolgait. Amúgy is kell hagyni valamit a sör mellé. Nem túl izgalmas a társaság, ha csak némán alkoholizálnak egymással szemben ülve.
A combjait érő markolás a férfi kényeztetésével egyhuzamban csak egyre inkább tüzeli fel a nőt, ami türelmetlenségét is a végletekig fokozza. Persze azért az adni-kapni kört nem sieti el. Ha már a férfi is rászánja magát arra, hogy a nő vágyait felkorbácsolja, akkor Ray sem lesz rest kedveskedni egy kicsit.*
- Azt majd meglátjuk. Ha olyat alkotsz, még az is lehet, hogy ezek szerint akaratod ellenére, de egy barbár nő asszonya leszel.
*Húzza össze a szemeit vigyorogva akár egy sunyi róka, hiszen a tejfel hajú ezt bizony kihívásnak vette. De erről egyelőre nem fogja felvilágosítani Nárciszt.*
- Azt hiszem most alkalmad nyílik arra, hogy ezt kiderítsd.
*Tesz a homályos megjegyzést. Bár való igaz, hogy nem igen lehet elképzelni egy ilyen kaliberű nőt, hogy ennyi év elteltével még mindig ártatlan lenne, akár a ma világra jött kiscica.
A fűbe érkezve térdel is a férfi öle fölé, miközben a nyakát érő harapásokra elégedetten szuszog fel. De mielőtt nagyon élvezni kezdené helyzetét el is szakad az elftől, hisz most az ő ideje jött el, hogy egy kicsit kezelésbe vegye fürdőző társát. A mellkasára tenyerelve mosolyodik el bájosan, majd egy finom, de határozott nyomással dönti is hanyatt a fűben. Eddig nem gondolta volna, hogy ilyen könnyű vérű lenne, főleg, hogy még nem is ivott, de valahogy az elf túlzott szimpatikussága kihozta belőle a vágyakozó vadmacskát. Kétli, hogy megbánná a helyzetet, így hagyja, hogy a vágyódás tegye a dolgát.
Négykézláb kényelmesen elhelyezkedik a férfi felett, majd nem is húzza tovább egyikőjük idejét sem. A nyakához hajolva csókol végig finoman a bőrén, majd nyaktövéhez érve harap is bele, de csak akkora erővel, hogy nyomot csak pár pillanatig hagyjon, majd szépen fel is szívódjanak a rózsaszín fognyomok. Közben hátrálva ugyan így kényezteti végig ajkaival mellkasát, néhol gyengéden beleharapva. Szinte kínzó lassúsággal halad lefelé a férfi ékességéhez. Követi a jó munkához idő kell elvet, így semmit sem fog elsietni. Neki dolga úgy sincs, ha a férfinak lenne, akkor pedig nem itt lenne vele a fűben, így igyekszik bőszen kihasználni az idejüket. Ahogy végül célt ér még egy utolsó pillantást vet az elf arcára, majd halovány vigyorral kísérve hunyja le a szemeit, hogy most ő viszonozza, amit még a vízben kapott az elftől. Ajkaival veszi gondos törődésbe a testrészt, kezével időnként combjaira cirógatva. Igyekszik bebizonyítani, hogy a férfi nem csinált rossz vásárt azzal, hogy kíséretnek szegődött a nem olyan rég még bűzölgő nőnek. Nem sieti el munkáját, lassú, de határozott módszerrel veszi kezelésbe Nárciszt, bőven hagyva időt, hogy ajkainak törődését kiélvezhesse.*
493. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-13 17:03:18
Üzenet elküldve: 2020-05-13 17:03:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Büdösek egymás között//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Bóint, mert valóban jobb az ilyenről egy kényelmes asztalnál, és egy hideg italnál beszélgetni. Arra, hogy egy apa szétrúgná a seggüket, csak felnevet. Bár Ray'dren aligha tudhatja, hogy az elf mennyire mestere az íjának, azért a kalandjaiból megtippelheti, hogy nem jelentene kihívást számára egy bugris férfi. Ettől függetlenül örülne, ha nem kellene embert öljön, hiszen nem szeret ölni. De felesleges is ilyen dolgokon agyaljanak, mert tehetnek annál sokkal élvezetesebb dolgokat is. Mármint, a barbár számára élvezetest elsősorban, mert Ishala annyira nem boldog attól, hogy lehetősége adódik a másikat kényeztetni, ellenben a lehetséges folytatás sokkal jobban feldobja. A hajába markoló kéz csak olyankor zavarja, amikor néhány erősebb rántás miatt fájdalom sugárzik végig a testén, de nem olyan fából faragták, akit az ilyesmi kizökkentene, vagy akinek kedvét szegné. Még meg se rezdül ezektől, helyette hősiesen tűri, talán csak annyi választ adva, hogy ilyenkor kicsit erősebben megmarkolja a nő combját, vagy fenekét, ahol épp kezei járnak. *
- Nana, azért az asszonyod nem leszek. * Vigyorog az esetleg poénon, ami arra irányul, hogy most kérték meg a kezét. Inkább engedi, hogy felsegítsék a földről, és követi is a másikat. Ő is mélyen a smaragd tekintetbe fúrja sajátját, és önkéntelenül is megnyalja alsó ajkát. *
- Azt hiszem, hogy azzal már megelőztek régen. De ne múljon ezen semmi, néhány sörbe nem halok bele. * Válaszolja, és engedelmesen heveredik a másikkal a földre. Nem kell a nőnek sokáig várnia, hamarosan az övé lehet a korábban már felmért testrész, Ish pedig igyekezhet az ügyessége mellett bebizonyítani, hogy állóképessége és gyorsasága is olyan dolgok, amik különlegessé teszik, ráadásul ezekkel most mind vágyaikat szolgálja engedelmesen. Nem rest néhányszor megharapni Fehérke nyakát sem, de ha a barbár szeretné magához ragadni az irányítást, abban is lehetőséget nyújt neki. Az elf nem önző, és engedi, hogy társa felhasználja céljai elérésére, hiszen tudja, hogy ő mindenképp megtalálja a kielégülést, kettejük közül neki van könnyebb dolga ezt elérni. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Bóint, mert valóban jobb az ilyenről egy kényelmes asztalnál, és egy hideg italnál beszélgetni. Arra, hogy egy apa szétrúgná a seggüket, csak felnevet. Bár Ray'dren aligha tudhatja, hogy az elf mennyire mestere az íjának, azért a kalandjaiból megtippelheti, hogy nem jelentene kihívást számára egy bugris férfi. Ettől függetlenül örülne, ha nem kellene embert öljön, hiszen nem szeret ölni. De felesleges is ilyen dolgokon agyaljanak, mert tehetnek annál sokkal élvezetesebb dolgokat is. Mármint, a barbár számára élvezetest elsősorban, mert Ishala annyira nem boldog attól, hogy lehetősége adódik a másikat kényeztetni, ellenben a lehetséges folytatás sokkal jobban feldobja. A hajába markoló kéz csak olyankor zavarja, amikor néhány erősebb rántás miatt fájdalom sugárzik végig a testén, de nem olyan fából faragták, akit az ilyesmi kizökkentene, vagy akinek kedvét szegné. Még meg se rezdül ezektől, helyette hősiesen tűri, talán csak annyi választ adva, hogy ilyenkor kicsit erősebben megmarkolja a nő combját, vagy fenekét, ahol épp kezei járnak. *
- Nana, azért az asszonyod nem leszek. * Vigyorog az esetleg poénon, ami arra irányul, hogy most kérték meg a kezét. Inkább engedi, hogy felsegítsék a földről, és követi is a másikat. Ő is mélyen a smaragd tekintetbe fúrja sajátját, és önkéntelenül is megnyalja alsó ajkát. *
- Azt hiszem, hogy azzal már megelőztek régen. De ne múljon ezen semmi, néhány sörbe nem halok bele. * Válaszolja, és engedelmesen heveredik a másikkal a földre. Nem kell a nőnek sokáig várnia, hamarosan az övé lehet a korábban már felmért testrész, Ish pedig igyekezhet az ügyessége mellett bebizonyítani, hogy állóképessége és gyorsasága is olyan dolgok, amik különlegessé teszik, ráadásul ezekkel most mind vágyaikat szolgálja engedelmesen. Nem rest néhányszor megharapni Fehérke nyakát sem, de ha a barbár szeretné magához ragadni az irányítást, abban is lehetőséget nyújt neki. Az elf nem önző, és engedi, hogy társa felhasználja céljai elérésére, hiszen tudja, hogy ő mindenképp megtalálja a kielégülést, kettejük közül neki van könnyebb dolga ezt elérni. *
492. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-13 16:52:30
Üzenet elküldve: 2020-05-13 16:52:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Féloldalas, kicsit kacér mosollyal néz a férfira, mikor az megerősíti abban, hogy valóban tehetséges.*
- Te is az vagy.
*Bár valójában olyan érzése van, hogy Cha'yss ezzel tökéletesen tisztában van, hiszen tényleg úgy játszik rajta, mint egy zenész a hangszerén. Végül is olyan helyen nőtt fel, ahol volt lehetősége arra, hogy gyakorolja a dolgot, bizonyára számos tippet kapott profiktól. Ha valóban így volt, akkor Aenae nagyon hálás lehet azoknak a nőknek, noha kicsit féltékeny is rájuk. Egy gondolatnál többet nem szentel az esetleges egykori szeretőkre, anyjára is éppen csak ennyit, mikor elképzeli a rikácsolást, amit akkor rendezne, ha látná most így. Ettől az elképzeléstől a féloldalas mosoly kiszélesedik, de nem fejti ki a férfinek, hogy mi az öröme tárgya.
Cirógató keze lejjebb csúszik Cha'yss mellkasára, sebhelyekhez való vonzalma vezeti kezét a hegre, tekintete követi az ujjait.
Arcáról a mosoly csak egy pillanatra tűnik el, mikor Cha'yss megkérdezi, hogy mihez szeretne kezdeni.*
- Pucéran kergetőzni.
*Szalad ki a száján az első olyan dolog, ami eszébe ötlik. Zavarba jött a kérdéstől, leginkább azért, mert ez olyan kérdés, amire nem tudja a választ, hiszen eddig fel sem ötlött benne. Egészen elfogja a pánik, hogy ő miért nem gondolt erre egyáltalán? Ezen a pánikon viszonylag hamar túljut, viszont a válaszhoz egy lépéssel sem kerül közelebb. Fogalma sincsen ugyanis, persze ott az árvaház, amit szeretne, meg az iskola, végül is ha úgy alakul, akkor maga személyesen is intézheti ezeket az ügyeket.*
- Talán a Reménynegyedben kell majd nevelőnő.
*Ez legalább olyan hülyeség, mint az, hogy kergetőzzenek pucéran, nem mintha ellenére lenne az, hogy gazdag lányokat tanítson, de ki az az épeszű szülő, aki őrá bízná a gyermekét? Ő legalábbis, ha szülő lenne, akkor biztosan igyekezne távol tartani gyermekétől a magafajtákat. De még Effyt is. Pedig mennyi hasznos tudást adhatnának át ők ketten a gazdag gyerekek következő generációjának!*
*Féloldalas, kicsit kacér mosollyal néz a férfira, mikor az megerősíti abban, hogy valóban tehetséges.*
- Te is az vagy.
*Bár valójában olyan érzése van, hogy Cha'yss ezzel tökéletesen tisztában van, hiszen tényleg úgy játszik rajta, mint egy zenész a hangszerén. Végül is olyan helyen nőtt fel, ahol volt lehetősége arra, hogy gyakorolja a dolgot, bizonyára számos tippet kapott profiktól. Ha valóban így volt, akkor Aenae nagyon hálás lehet azoknak a nőknek, noha kicsit féltékeny is rájuk. Egy gondolatnál többet nem szentel az esetleges egykori szeretőkre, anyjára is éppen csak ennyit, mikor elképzeli a rikácsolást, amit akkor rendezne, ha látná most így. Ettől az elképzeléstől a féloldalas mosoly kiszélesedik, de nem fejti ki a férfinek, hogy mi az öröme tárgya.
Cirógató keze lejjebb csúszik Cha'yss mellkasára, sebhelyekhez való vonzalma vezeti kezét a hegre, tekintete követi az ujjait.
Arcáról a mosoly csak egy pillanatra tűnik el, mikor Cha'yss megkérdezi, hogy mihez szeretne kezdeni.*
- Pucéran kergetőzni.
*Szalad ki a száján az első olyan dolog, ami eszébe ötlik. Zavarba jött a kérdéstől, leginkább azért, mert ez olyan kérdés, amire nem tudja a választ, hiszen eddig fel sem ötlött benne. Egészen elfogja a pánik, hogy ő miért nem gondolt erre egyáltalán? Ezen a pánikon viszonylag hamar túljut, viszont a válaszhoz egy lépéssel sem kerül közelebb. Fogalma sincsen ugyanis, persze ott az árvaház, amit szeretne, meg az iskola, végül is ha úgy alakul, akkor maga személyesen is intézheti ezeket az ügyeket.*
- Talán a Reménynegyedben kell majd nevelőnő.
*Ez legalább olyan hülyeség, mint az, hogy kergetőzzenek pucéran, nem mintha ellenére lenne az, hogy gazdag lányokat tanítson, de ki az az épeszű szülő, aki őrá bízná a gyermekét? Ő legalábbis, ha szülő lenne, akkor biztosan igyekezne távol tartani gyermekétől a magafajtákat. De még Effyt is. Pedig mennyi hasznos tudást adhatnának át ők ketten a gazdag gyerekek következő generációjának!*
491. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-13 16:17:52
Üzenet elküldve: 2020-05-13 16:17:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Büdösek egymás között//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nem hinném, hogy most lenne érdemes ilyen filozófiai mélységekig belemenni a dologba. Majd a sör mellett beszélgethetünk róla. Mit gondolsz?
*Szusszan is fel. Ha most elkezdene erről beszélgetni bizonyosan egyhamar nem fogná be a száját. Pedig azzal jelenlegi tervei szerint mást művelne az elkövetkezendő időkben. Persze ezt nem köti a férfi orrára és inkább csak kelleti magát. Ha be is adja a derekát, ami nagy valószínűséggel hamar meg fog történni, azért nem adja olyan könnyen. Nem tegnap volt, hogy utoljára közelről élvezhette egy férfi társaságát, emberből van ő is szükségletekkel, persze, hogy ő is élni akar a kínálkozó lehetőségekkel.
A kérdésre kapott megjegyzésre először csak elvigyorodik, majd pördülése után a férfi vállaira támaszkodva nevet fel.*
- Már ha az anyja nem rohan az apáért, aki jól szétrúgja a seggünket.
*Harapja is be az alsó ajkát, ahogy a férfi elhelyezi maga előtt. A kelletésnek meglett a gyümölcse, a férfi nyelvjátékával pedig sikeresen eléri, hogy valóban hamar elfelejtődjön minden, a jelen helyzetben mellékesnek tűnő dolog, ami körbe veszi. Nem érdekli sem a helyszín, sem az, hogy egy városi kilesheti őket. Vágyik arra, hogy kiengedje a gőzt a lehető legjobb módon, amit most el tudna képzelni. Már a fogadóban sörözés és az egyik szobában való lepihenés sem tűnik olyan kecsegtetőnek, mint eddig. Jobb keze idő közben felkalandozik a férfi tarkójára, mellyel meg is markolja a ezüst szín tincseket, időnként kissé talán jobban meghúzva azokat. A szemeit lehunyva, egyre szaporábban pihegve élvezi ki kényeztetésének minden mozzanatát. De lassan elérkezik az idő, hogy megkönyörüljön az elfen, így fájó szívvel, de tesz egy apróbb lépést hátra. Megremegő lábakkal pillant vissza Nárciszra tettetett durcássággal az arcán, ahogy száját is elhúzza.*
- Franc essen beléd. Add a kezed.
*Nyújtja is jobbját, hogy segítsen felkászálódnia Ishnek, majd ha amaz így is tesz elindul vele ki a partra. A puha fűben megállva fordul vissza felé, majd apró mosollyal pillant a szemeibe. De ez a mosoly most nem olyan gúnnyal, szarkazmussal fűszerezett, mint ezidáig. Smaragd szemei vágytól csillognak, s az a mosoly is egy sóvárgó nő mosolya, aki már határozottan arra készül, hogy megadja a férfinak is, s persze magának is, ami után jelenleg epekednek.*
- Ez sok sörbe fog kerülni, hogy egy tóparton akarod szegény Fehérke ártatlanságát elorozni.
*Igyekszik a legkomolyabb arcot vágni kijelentéséhez, de sokáig természetesen nem bírja ki, így csak egy újabb vigyor kíséretében húzza le magával együtt a férfit a puha fűbe.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nem hinném, hogy most lenne érdemes ilyen filozófiai mélységekig belemenni a dologba. Majd a sör mellett beszélgethetünk róla. Mit gondolsz?
*Szusszan is fel. Ha most elkezdene erről beszélgetni bizonyosan egyhamar nem fogná be a száját. Pedig azzal jelenlegi tervei szerint mást művelne az elkövetkezendő időkben. Persze ezt nem köti a férfi orrára és inkább csak kelleti magát. Ha be is adja a derekát, ami nagy valószínűséggel hamar meg fog történni, azért nem adja olyan könnyen. Nem tegnap volt, hogy utoljára közelről élvezhette egy férfi társaságát, emberből van ő is szükségletekkel, persze, hogy ő is élni akar a kínálkozó lehetőségekkel.
A kérdésre kapott megjegyzésre először csak elvigyorodik, majd pördülése után a férfi vállaira támaszkodva nevet fel.*
- Már ha az anyja nem rohan az apáért, aki jól szétrúgja a seggünket.
*Harapja is be az alsó ajkát, ahogy a férfi elhelyezi maga előtt. A kelletésnek meglett a gyümölcse, a férfi nyelvjátékával pedig sikeresen eléri, hogy valóban hamar elfelejtődjön minden, a jelen helyzetben mellékesnek tűnő dolog, ami körbe veszi. Nem érdekli sem a helyszín, sem az, hogy egy városi kilesheti őket. Vágyik arra, hogy kiengedje a gőzt a lehető legjobb módon, amit most el tudna képzelni. Már a fogadóban sörözés és az egyik szobában való lepihenés sem tűnik olyan kecsegtetőnek, mint eddig. Jobb keze idő közben felkalandozik a férfi tarkójára, mellyel meg is markolja a ezüst szín tincseket, időnként kissé talán jobban meghúzva azokat. A szemeit lehunyva, egyre szaporábban pihegve élvezi ki kényeztetésének minden mozzanatát. De lassan elérkezik az idő, hogy megkönyörüljön az elfen, így fájó szívvel, de tesz egy apróbb lépést hátra. Megremegő lábakkal pillant vissza Nárciszra tettetett durcássággal az arcán, ahogy száját is elhúzza.*
- Franc essen beléd. Add a kezed.
*Nyújtja is jobbját, hogy segítsen felkászálódnia Ishnek, majd ha amaz így is tesz elindul vele ki a partra. A puha fűben megállva fordul vissza felé, majd apró mosollyal pillant a szemeibe. De ez a mosoly most nem olyan gúnnyal, szarkazmussal fűszerezett, mint ezidáig. Smaragd szemei vágytól csillognak, s az a mosoly is egy sóvárgó nő mosolya, aki már határozottan arra készül, hogy megadja a férfinak is, s persze magának is, ami után jelenleg epekednek.*
- Ez sok sörbe fog kerülni, hogy egy tóparton akarod szegény Fehérke ártatlanságát elorozni.
*Igyekszik a legkomolyabb arcot vágni kijelentéséhez, de sokáig természetesen nem bírja ki, így csak egy újabb vigyor kíséretében húzza le magával együtt a férfit a puha fűbe.*
490. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-13 13:03:28
Üzenet elküldve: 2020-05-13 13:03:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Érez némi elfojtott indulatot a lány hangjában, de teljesen megérti. Az egykori Aenaenek kész tragédia lehetett, ahogy az akkori élete szép lassan darabokra hullott. Egy kamasz lánynak ezt elviselni végtelenül szomorú, megalázó és döbbenetes lehetett. Persze azok a lányok, akiket Wegtorenben ismert, másképp viselkedtek, de nekik nem voltak vagyonos szüleik vagy nemesnegyedbeli házuk. Ők többnyire szajhák voltak.
Simogatással igyekszik megnyugtatni a lányt, de az ilyesmit úgysem lehet ilyen könnyen elintézni, viszont rontani nem ront a dolgon vele.
A mozdulat meglepi, ahogy Aenae lovagló ülésben az ölébe ül, de nem akadályozza meg. Széles mosollyal tekint bele a topáz szemekbe, várva, hogy mi sül ki ebből az egészből.*
- Tehetséges vagy, bizony. Ezt tanúsíthatom. *Válaszol magabiztos hangon, amelybe egy kis elégedettség is vegyül. A lány remek szerető. Nem túl képzett, de tanulékony és tényleg van valami ösztönös tehetsége. A korábban történtek után valóban képmutató volna, ha nem hagyná véghezvinni a lánynak az elhelyezkedést az ölén, de mivel egyáltalán nincs ellenére, így minden gond nélkül megtehette, amit szeretett volna.
Miközben Aenae a szemöldökét cirógatja, az igric a derekán nyugtatja a kezeit kétoldalt és halvány, büszke mosollyal fürkészi a sajátjára annyira hasonlító tekintetet. Mintha azt akarná kitalálni, mi lesz a következő gondolata.
De ahelyett, hogy kivárná, hogy a lány szólaljon meg, feltesz neki egy kérdést.*
- Ha végre együtt lehetünk, mihez szeretnél kezdeni? Volna valami, amiben részt vennél? *Azt már kitárgyalták, hogy Aenae nem akar újra nemeskisasszony lenni, hogy az ő semmirekellő életével már szakított. De nem tudná elképzelni a Kalmár pultja mögött vagy a kereskedőként Aztyan mellett. Persze, ha nemleges választ kapna, felőle ellehetne naphosszat a Kalmárlakon, de félő, hogy az egész napos semmittevés nem tetszene a lánynak, míg az igric a kereskedőház ügyeit intézi. Érdeklődve várja a választ, mert kíváncsi, hogy annak ellenére, hogy Aenae elmondása szerint nem sok mindenhez ért, mi volna az, amit szívesen csinálna.*
*Érez némi elfojtott indulatot a lány hangjában, de teljesen megérti. Az egykori Aenaenek kész tragédia lehetett, ahogy az akkori élete szép lassan darabokra hullott. Egy kamasz lánynak ezt elviselni végtelenül szomorú, megalázó és döbbenetes lehetett. Persze azok a lányok, akiket Wegtorenben ismert, másképp viselkedtek, de nekik nem voltak vagyonos szüleik vagy nemesnegyedbeli házuk. Ők többnyire szajhák voltak.
Simogatással igyekszik megnyugtatni a lányt, de az ilyesmit úgysem lehet ilyen könnyen elintézni, viszont rontani nem ront a dolgon vele.
A mozdulat meglepi, ahogy Aenae lovagló ülésben az ölébe ül, de nem akadályozza meg. Széles mosollyal tekint bele a topáz szemekbe, várva, hogy mi sül ki ebből az egészből.*
- Tehetséges vagy, bizony. Ezt tanúsíthatom. *Válaszol magabiztos hangon, amelybe egy kis elégedettség is vegyül. A lány remek szerető. Nem túl képzett, de tanulékony és tényleg van valami ösztönös tehetsége. A korábban történtek után valóban képmutató volna, ha nem hagyná véghezvinni a lánynak az elhelyezkedést az ölén, de mivel egyáltalán nincs ellenére, így minden gond nélkül megtehette, amit szeretett volna.
Miközben Aenae a szemöldökét cirógatja, az igric a derekán nyugtatja a kezeit kétoldalt és halvány, büszke mosollyal fürkészi a sajátjára annyira hasonlító tekintetet. Mintha azt akarná kitalálni, mi lesz a következő gondolata.
De ahelyett, hogy kivárná, hogy a lány szólaljon meg, feltesz neki egy kérdést.*
- Ha végre együtt lehetünk, mihez szeretnél kezdeni? Volna valami, amiben részt vennél? *Azt már kitárgyalták, hogy Aenae nem akar újra nemeskisasszony lenni, hogy az ő semmirekellő életével már szakított. De nem tudná elképzelni a Kalmár pultja mögött vagy a kereskedőként Aztyan mellett. Persze, ha nemleges választ kapna, felőle ellehetne naphosszat a Kalmárlakon, de félő, hogy az egész napos semmittevés nem tetszene a lánynak, míg az igric a kereskedőház ügyeit intézi. Érdeklődve várja a választ, mert kíváncsi, hogy annak ellenére, hogy Aenae elmondása szerint nem sok mindenhez ért, mi volna az, amit szívesen csinálna.*
489. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-13 10:08:58
Üzenet elküldve: 2020-05-13 10:08:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nava//
*Csendben hallgatja Nava meglátásait, s végezetül egy halk hümmögéssel nyugtázza azokat. Nava szerinte jó ember, de neki meg nincs kedve azt a népet felkarolni, aki a családja felét lemészárolta. Lényegtelen számára az a dolog, hogy egyáltalán mi vezethetett odáig, hogy ez megtörténjen, mert ő azt nem érezte. Ő csak azt érezte, hogy mindent elveszített egy nap alatt, amit csak lehetett, és ebben a szegényes tudatállapotban nehezen tud a más halott anyjával, a más éhező gyermekével foglalkozni - ahogy azon a napon az éhező szegénynegyediek sem gondoltak bele, hogy tetteik által ki marad anyátlan-apátlan, ki marad ház nélkül a feje felett. Mára valamelyest enyhített haragján az idő malma, de akkor, közvetlenül azután a nap után az sem érdekelte volna, ha egész Arthenior porrá ég minden egyes lakójával együtt.*
- Nem úgy értettem, pusztán csak azt mondtam, ami számomra észszerű.
*Nagyon jól tudja valahol, bár most a pillanat hevében észre sem veszi, hogy őt sem kizárólag észszerűsége vezeti, sem szavaiban, sem tetteiben. Sőt, elég gyakran nem, ahogy elszökni egy jobbára ismeretlen zöld ruhás valakivel otthonról, vagy eljönni egyedül az artheniori piacra Amonról sem volt életének leglogikusabb döntése.*
- Én úgy gondolom, erre minden esély megvan. Az erődbe? Igen, minden bizonnyal az volna a legbiztonságosabb. ~És a legunalmasabb.~
*Emlékszik, amikor hatokra bezárta magát oda, mert a férje megszobrult, aztán amikor hatokra bezárta magát a birtokra, mert annyira szerencsétlen volt, hogy még egy gyermeket sem tudott élve világra hozni. Ki ne kattanna meg ettől, legalább egy kicsit?*
- Testőrt... *Ismétli el a szót.* Ez nem is olyan rossz ötlet! Ezt muszáj megfontolnom.
*Nava tud valamit, amit Effi nem, az pedig az a már említett empátián kívül az, hogy legalább próbál megoldást keresni a problémákra. A legutolsó napokban, mint aki megérezte a végzetét, Aldo is fogadott fel testőrt Effi mellé, és a lázadás napján mondhatni neki köszönhette, hogy nem húzták nyársra.*
- Ezt Tizióval is megbeszélem.
*A tisztásra érve nem tud teljesen fellélegezni, hisz ki tudja, ki figyeli őket és honnan. Egy kacsa egy bokor rejtekéből? Egy néni egy ablakból? Egy emberrabló egy fa mögül? Nem tudja eldönteni, melyikkel járna legrosszabbul.*
- Menjünk még egy darabig. A földutakon a szántóknál szerintem többen fognak szekérrel járni. Majd valakinek fizetünk, aki Amonig megy.
*S most, hogy előadta zseniális tervét, gőzerővel halad tovább, hogy Arthenior városát minél hamarább maga mögött tudhassa, s hogy a Szántóföldeken át a birtokra érve kiagyalhassa - remélhetőleg szerető sültbolond fivére megtisztelő közreműködésével -, hogy mi legyen további teendőjük a történteket illetően.*
*Csendben hallgatja Nava meglátásait, s végezetül egy halk hümmögéssel nyugtázza azokat. Nava szerinte jó ember, de neki meg nincs kedve azt a népet felkarolni, aki a családja felét lemészárolta. Lényegtelen számára az a dolog, hogy egyáltalán mi vezethetett odáig, hogy ez megtörténjen, mert ő azt nem érezte. Ő csak azt érezte, hogy mindent elveszített egy nap alatt, amit csak lehetett, és ebben a szegényes tudatállapotban nehezen tud a más halott anyjával, a más éhező gyermekével foglalkozni - ahogy azon a napon az éhező szegénynegyediek sem gondoltak bele, hogy tetteik által ki marad anyátlan-apátlan, ki marad ház nélkül a feje felett. Mára valamelyest enyhített haragján az idő malma, de akkor, közvetlenül azután a nap után az sem érdekelte volna, ha egész Arthenior porrá ég minden egyes lakójával együtt.*
- Nem úgy értettem, pusztán csak azt mondtam, ami számomra észszerű.
*Nagyon jól tudja valahol, bár most a pillanat hevében észre sem veszi, hogy őt sem kizárólag észszerűsége vezeti, sem szavaiban, sem tetteiben. Sőt, elég gyakran nem, ahogy elszökni egy jobbára ismeretlen zöld ruhás valakivel otthonról, vagy eljönni egyedül az artheniori piacra Amonról sem volt életének leglogikusabb döntése.*
- Én úgy gondolom, erre minden esély megvan. Az erődbe? Igen, minden bizonnyal az volna a legbiztonságosabb. ~És a legunalmasabb.~
*Emlékszik, amikor hatokra bezárta magát oda, mert a férje megszobrult, aztán amikor hatokra bezárta magát a birtokra, mert annyira szerencsétlen volt, hogy még egy gyermeket sem tudott élve világra hozni. Ki ne kattanna meg ettől, legalább egy kicsit?*
- Testőrt... *Ismétli el a szót.* Ez nem is olyan rossz ötlet! Ezt muszáj megfontolnom.
*Nava tud valamit, amit Effi nem, az pedig az a már említett empátián kívül az, hogy legalább próbál megoldást keresni a problémákra. A legutolsó napokban, mint aki megérezte a végzetét, Aldo is fogadott fel testőrt Effi mellé, és a lázadás napján mondhatni neki köszönhette, hogy nem húzták nyársra.*
- Ezt Tizióval is megbeszélem.
*A tisztásra érve nem tud teljesen fellélegezni, hisz ki tudja, ki figyeli őket és honnan. Egy kacsa egy bokor rejtekéből? Egy néni egy ablakból? Egy emberrabló egy fa mögül? Nem tudja eldönteni, melyikkel járna legrosszabbul.*
- Menjünk még egy darabig. A földutakon a szántóknál szerintem többen fognak szekérrel járni. Majd valakinek fizetünk, aki Amonig megy.
*S most, hogy előadta zseniális tervét, gőzerővel halad tovább, hogy Arthenior városát minél hamarább maga mögött tudhassa, s hogy a Szántóföldeken át a birtokra érve kiagyalhassa - remélhetőleg szerető sültbolond fivére megtisztelő közreműködésével -, hogy mi legyen további teendőjük a történteket illetően.*
488. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-13 08:33:58
Üzenet elküldve: 2020-05-13 08:33:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Érdeklődik Wegtoren iránt, annyira más az a város, már csak elmondás alapján is, mint ahol ő született. Természetes hogy kíváncsi. Noha azért kicsit tart is tőle, na nem pont azért amit Aztyan elmesélt, hanem úgy alapból van benne egy ilyen az ismeretlen felé. Bár nem ismerné be, de Aztyan szomorú története is hozzásegíthet ehhez. Aztyan kijelentését érti, sajnos nagyon is jól.*
- Már hogyne érteném. *még a hosszabb fejtegetésre is érthetően bólint. Igyekszik ő is az apró hibákon változtatni, de persze ez nem olyan könnyű. Elmosolyodik.*
- Érdekes gondolat, és egészen érthető is. Szerintem van az a hiba, amit egész biztosan nem tud levetkőzni senki, olyan ami velünk születik. Makacsság, a harciasság, a megfontoltság például ilyenek. Persze dogozni lehet rajta, de mindig megmaradnak. Az apró hibák viszont tényleg kigyomlálhatóak, és azokat úgy gondolom érdemes is, hacsak hátráltat vagy megkeseríti az élet felé a gondolatainkat. *teszi hozzá maga véleményét ehhez. Ugyanis különbséget kell tenni hiba és jellemhiba között. Kifejtette, ha már így belementek. Szomorúan hallgatja, hogy milyen érzések kerítették hatalmába Aztyant a heg keletkezése után, mégis szerencsésnek érzi, magát hogy él. Nem pont úgy élte át ezt mint Aztyan, és sokáig nem szerencsésnek érezte magát a történtek miatt, de mégis érti mire céloz ezzel. Érti, mert ha nem pont ilyen, de hasonló gondolatok fogantak meg Moriban is. Szerencsésnek érezte magát, hogy nem érte a vágás a szemét, hogy nem vakult meg a fél szemére. Viszont utálta a heget, ami mássá tette az arcát, és utálta magát, hogy a saját hibájából eredő óvatlansága okozta azt. Azt nem tudja eldönteni, hogy a hegeik miatt rokonlelkek vagy akkor is azok lennének, ha nem bírnának ilyesmivel. Vállat von, kár ezen gondolkozni is, mert ez már sosem derülhetne ki.*
- Én is nagyon örülök, hogy megismerhettelek. És annak is, hogy munkát találtam a Kalmárban. *mondja hangja elégedettségről árulkodik, és ehhez mérten lazíthat is.*
- Bár még új a helyzet, de nagyon tetszik. Főleg az új kihívások, ami elég állít. *jegyzi meg a végére. Elismerve, hogy habár főzni szokott ilyen helyzetben még sosem próbálta ki magát. De a felszolgálás is újszerű neki, hiszen azokba is belekóstolt a napokban.*
*Érdeklődik Wegtoren iránt, annyira más az a város, már csak elmondás alapján is, mint ahol ő született. Természetes hogy kíváncsi. Noha azért kicsit tart is tőle, na nem pont azért amit Aztyan elmesélt, hanem úgy alapból van benne egy ilyen az ismeretlen felé. Bár nem ismerné be, de Aztyan szomorú története is hozzásegíthet ehhez. Aztyan kijelentését érti, sajnos nagyon is jól.*
- Már hogyne érteném. *még a hosszabb fejtegetésre is érthetően bólint. Igyekszik ő is az apró hibákon változtatni, de persze ez nem olyan könnyű. Elmosolyodik.*
- Érdekes gondolat, és egészen érthető is. Szerintem van az a hiba, amit egész biztosan nem tud levetkőzni senki, olyan ami velünk születik. Makacsság, a harciasság, a megfontoltság például ilyenek. Persze dogozni lehet rajta, de mindig megmaradnak. Az apró hibák viszont tényleg kigyomlálhatóak, és azokat úgy gondolom érdemes is, hacsak hátráltat vagy megkeseríti az élet felé a gondolatainkat. *teszi hozzá maga véleményét ehhez. Ugyanis különbséget kell tenni hiba és jellemhiba között. Kifejtette, ha már így belementek. Szomorúan hallgatja, hogy milyen érzések kerítették hatalmába Aztyant a heg keletkezése után, mégis szerencsésnek érzi, magát hogy él. Nem pont úgy élte át ezt mint Aztyan, és sokáig nem szerencsésnek érezte magát a történtek miatt, de mégis érti mire céloz ezzel. Érti, mert ha nem pont ilyen, de hasonló gondolatok fogantak meg Moriban is. Szerencsésnek érezte magát, hogy nem érte a vágás a szemét, hogy nem vakult meg a fél szemére. Viszont utálta a heget, ami mássá tette az arcát, és utálta magát, hogy a saját hibájából eredő óvatlansága okozta azt. Azt nem tudja eldönteni, hogy a hegeik miatt rokonlelkek vagy akkor is azok lennének, ha nem bírnának ilyesmivel. Vállat von, kár ezen gondolkozni is, mert ez már sosem derülhetne ki.*
- Én is nagyon örülök, hogy megismerhettelek. És annak is, hogy munkát találtam a Kalmárban. *mondja hangja elégedettségről árulkodik, és ehhez mérten lazíthat is.*
- Bár még új a helyzet, de nagyon tetszik. Főleg az új kihívások, ami elég állít. *jegyzi meg a végére. Elismerve, hogy habár főzni szokott ilyen helyzetben még sosem próbálta ki magát. De a felszolgálás is újszerű neki, hiszen azokba is belekóstolt a napokban.*
487. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-12 21:46:26
Üzenet elküldve: 2020-05-12 21:46:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 370
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
//Egy eskü megtartása//
*Most, hogy átverekedte magát a piacon, végül semmi izgalmas nem jut eszébe, ami kellene, így inkább csak fogja magát, és tovább indul, most már a tisztást tapossa kopottas bakancsával, de a nap még hosszú, bár erejéből jócskán kivett Seawil, az utazáshoz mindig van ereje. Szeret is igazából utazni, hisz ilyen gyönyörű helyeket is láthat, mint ez itt. Mindig tapasztal valami újat, vagy belefut valakibe, megismer egy új barátot, vagy szerelembe esik. Erről szól az élet, kár is lenne tagadni. Azért tudja, hogy veszélyesek az utak, ezért kezét magasra tartja, hogy egy fegyvert tudjon magához idézni istene segedelmével egy számszerjíjat formáz tudatával, hátha sikerül is megidézni.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfelé nyúl egyik kezével, melynek hatására fényből tetszőleges fegyvert formáz a kezébe, annak előnyeivel és hátrányaival együtt, mely tíz kör múlva semmivé foszlik. A fegyver nem átadható.
*Most, hogy átverekedte magát a piacon, végül semmi izgalmas nem jut eszébe, ami kellene, így inkább csak fogja magát, és tovább indul, most már a tisztást tapossa kopottas bakancsával, de a nap még hosszú, bár erejéből jócskán kivett Seawil, az utazáshoz mindig van ereje. Szeret is igazából utazni, hisz ilyen gyönyörű helyeket is láthat, mint ez itt. Mindig tapasztal valami újat, vagy belefut valakibe, megismer egy új barátot, vagy szerelembe esik. Erről szól az élet, kár is lenne tagadni. Azért tudja, hogy veszélyesek az utak, ezért kezét magasra tartja, hogy egy fegyvert tudjon magához idézni istene segedelmével egy számszerjíjat formáz tudatával, hátha sikerül is megidézni.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfelé nyúl egyik kezével, melynek hatására fényből tetszőleges fegyvert formáz a kezébe, annak előnyeivel és hátrányaival együtt, mely tíz kör múlva semmivé foszlik. A fegyver nem átadható.
486. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-12 20:50:03
Üzenet elküldve: 2020-05-12 20:50:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szőke virágszál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Csak nézelődni tervezel? *Kérdezi lágy mosollyal felruházva arcát és kíváncsian szemléli a barna hajút, közben egy kezével bele is igyekszik simítani ujjait a puhának ígérkező, erős tincsekbe. A férfi tréfáin továbbra is jóízűen nevet és egyszerűen képtelen ráébredni, hogy képes valaki a felhőkből is, ily buja viccet kreálni. *
- Éljenek a felhők! *Biccent elismerően és kuncogva. *
- Kicsi volna reád az a nadrág! Nem érné meg! *Feleli tréfásan, majd rögvest komolyabbá válik az arca a csábítás fogalmát elkapva hosszú fülei által. ~Hát nem jött, rá hogy érintetlen vagyok?~ gondolja magában, de csak szóhoz lát. *
- Nem vágyok férfiakat csábítani, csak a szívét kívánom egyetlen egynek. *hajtja le a fejét nagy pirulva és most ezúttal nem tudja azt az egyet általánosan értette e vagy finom célzásnak, de egyben biztos, hogy Wilhorp megmozgatta benne jócskán az állóvizét érzelmeinek. Az ajkai hirtelenjében kiszáradnak, így kénytelen finoman végig nyalni a rózsaszín párnákon közben észleli, ahogy a gondolatai a meztelen férfi látványa felé kalandoznak és egyszerre rándul mindenhol meg a teste, ott is amit eddig nem ismert, hogy ez ne, csak egy álomkép legyen. *
- Messze van még a folyó?
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
-Csak nézelődni tervezel? *Kérdezi lágy mosollyal felruházva arcát és kíváncsian szemléli a barna hajút, közben egy kezével bele is igyekszik simítani ujjait a puhának ígérkező, erős tincsekbe. A férfi tréfáin továbbra is jóízűen nevet és egyszerűen képtelen ráébredni, hogy képes valaki a felhőkből is, ily buja viccet kreálni. *
- Éljenek a felhők! *Biccent elismerően és kuncogva. *
- Kicsi volna reád az a nadrág! Nem érné meg! *Feleli tréfásan, majd rögvest komolyabbá válik az arca a csábítás fogalmát elkapva hosszú fülei által. ~Hát nem jött, rá hogy érintetlen vagyok?~ gondolja magában, de csak szóhoz lát. *
- Nem vágyok férfiakat csábítani, csak a szívét kívánom egyetlen egynek. *hajtja le a fejét nagy pirulva és most ezúttal nem tudja azt az egyet általánosan értette e vagy finom célzásnak, de egyben biztos, hogy Wilhorp megmozgatta benne jócskán az állóvizét érzelmeinek. Az ajkai hirtelenjében kiszáradnak, így kénytelen finoman végig nyalni a rózsaszín párnákon közben észleli, ahogy a gondolatai a meztelen férfi látványa felé kalandoznak és egyszerre rándul mindenhol meg a teste, ott is amit eddig nem ismert, hogy ez ne, csak egy álomkép legyen. *
- Messze van még a folyó?
485. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-12 20:24:51
Üzenet elküldve: 2020-05-12 20:24:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ephemia//
- Igazad van, nem ez a jó szó rá, nyilván nem tökéletes, de ahhoz képest, ami itt a városban uralkodik... *próbálja kissé jobban megvilágítani Ephemia számára, mi is a problémája, miközben enyhe bűntudata támad, hogy pont neki magyarázza ezt*
- Ne értsd félre, nagyon szeretek a birtokon lakni, és végtelenül hálás vagyok, hogy befogadtatok! *folytatja rögtön magyarázkodva* Csak szeretném, ha mindenkinek lehetősége lenne rá, hogy ugyanez megadasson neki. Egy szép ház, ami meleg és mindig van benne elég élelem mindenkinek, és egy szerető család, aki vigyáz rá. *vonja meg kissé bizonytalanul a vállát, féloldalas mosolyt eresztve meg a lány felé. ~Lehet, hogy tényleg nem érti, talán nem is értheti... de sokaknak még az ilyen alapvető dolgok is hiányoznak az életükből~ sóhajt fel gondolatban, hisz nem egy hasonló történettel találkozott már élete során. Édesanyjának hála ő mindig is szerencsés helyzetben érezte magát, hiszen bár nem mondhatni, hogy dúskáltak volna a pénzben, szerencsére a mindennapi betevőre a legtöbbször nem volt gondjuk, ám a Szegénynegyedben nap, mint nap számtalan nélkülözőt látott, akiken olyan szívesen segített volna, ha lehetősége lett volna rá*
- Talán igazad van. *hagyja rá Ephemiára a dolgot, nincs kedve belemenni abba, milyen könnyű is e mögé a kifogás mögé bújni. ~Pedig talán pont most lenne rá a legnagyobb szükség!~ gondolja magában, ahogy újra felidéződnek benne a Sárváros utcái*
- Az már igaz. Hisz mire is vagyok jó egyedül? *jegyzi meg kissé keserűbben, mint szerette volna* Sajnálom. *rázza meg a fejét szomorkás mosollyal, hogy száműzze a borongós gondolatait. Nem akarta mindezt Ephemiára zúdítani, hiszen alapvetően egyetért vele, így reméli, nem is veszi magára az elhangzottakat, hisz igazából csak önmagára dühös, amiért ilyen tehetetlen egyedül*
- Hát... én már azóta nem érzem magam biztonságban, hogy azok az ismeretlen alakok megjelentek a küszöbön. Szóval felőlem mehetünk! *neveti el magát kissé a beismerést hallva, lassan idejét se tudja, mikor érezte úgy, hogy nem kell félnie semmitől, pedig még csak tegnap volt, hogy elrabolták őket. Talán ennek is köszönhető, hogy most összevissza beszél olyasmikről, amiket normális állapotában inkább megtartana magának. Bár még önmagának se szívesen ismeri be, a legjobban attól tart, talán már sose lesz képes újra nyugodtan pihenni, és összerezzen majd minden apró kinti zajtól, ami egy esetleges betörőtől érkezhetne, így tökéletesen meg tudja érteni Ephemia érzéseit. Talán ennek is köszönhető, hogy a beszélgetést jó darabig nem is igyekszik folytatni, hacsak Ephemia nem kezdeményez társalgást, így csak akkor szólal meg újra, mikor már a tisztáson járnak*
- Szerinted újra eljönnek majd? Mármint ha most haza is jutunk, megkeresnek majd újra? *pillant kissé félénken a lányra, hiszen nem akar túlzottan érzékeny témákat érinteni, de kíváncsi a véleményére*
- Talán jobb lenne, ha egy kis időre felköltöznél Amonra, az erődbe. *veti fel a lánynak* Ott jobban meg tudnának védeni, ha esetleg megint érted küldenének valakit... *próbálja finomabban megfogalmazni azt, ha esetleg megint megpróbálnák elrabolni őt* Talán egy kis időre mindannyiunknak jobb lenne odaköltözni, amíg nem sikerül megállítani Terwyt. *teszi hozzá már halkabban, hisz igazán nem szeretné erőltetni a dolgot, csak aggódik érte, hogy esetleg valakinek baja esik, ha nem elég elővigyázatosak*
- Vagy talán felfogadhatnál egy testőrt, aki vigyázna rád... *folytatja tovább, ahogy újabbnál újabb ötletek jutnak az eszébe, kíváncsian várva, vajon Ephemia hogy vélekedik a dologról. Bár maga miatt is aggódik, természetesen tisztában van vele, hogy a támadás elsődleges célpontja a lány volt, így szeretne mindent megtenni azért, hogy megvédje. Bár nem mondhatni, hogy sokat tett volna az ügy érdekében, sőt, lehet, csak hátráltatta a dolgokat, el se tudja képzelni, mi történt volna, ha épp akkor jönnek el érte Dak és cimborái, mikor egyedül van. Annyira belemerül gondolataiba, hogy a környéket nem is igazán veszi szemügyre, így szekér után se kutat, hacsak Ephemia nem hívja fel a figyelmét egy alkalmasnak tűnő járműre a közelükben, bár részéről az se lenne probléma, ha egy ilyen se akadna és gyalog kéne megtenniük az Amonig tartó utat.*
- Igazad van, nem ez a jó szó rá, nyilván nem tökéletes, de ahhoz képest, ami itt a városban uralkodik... *próbálja kissé jobban megvilágítani Ephemia számára, mi is a problémája, miközben enyhe bűntudata támad, hogy pont neki magyarázza ezt*
- Ne értsd félre, nagyon szeretek a birtokon lakni, és végtelenül hálás vagyok, hogy befogadtatok! *folytatja rögtön magyarázkodva* Csak szeretném, ha mindenkinek lehetősége lenne rá, hogy ugyanez megadasson neki. Egy szép ház, ami meleg és mindig van benne elég élelem mindenkinek, és egy szerető család, aki vigyáz rá. *vonja meg kissé bizonytalanul a vállát, féloldalas mosolyt eresztve meg a lány felé. ~Lehet, hogy tényleg nem érti, talán nem is értheti... de sokaknak még az ilyen alapvető dolgok is hiányoznak az életükből~ sóhajt fel gondolatban, hisz nem egy hasonló történettel találkozott már élete során. Édesanyjának hála ő mindig is szerencsés helyzetben érezte magát, hiszen bár nem mondhatni, hogy dúskáltak volna a pénzben, szerencsére a mindennapi betevőre a legtöbbször nem volt gondjuk, ám a Szegénynegyedben nap, mint nap számtalan nélkülözőt látott, akiken olyan szívesen segített volna, ha lehetősége lett volna rá*
- Talán igazad van. *hagyja rá Ephemiára a dolgot, nincs kedve belemenni abba, milyen könnyű is e mögé a kifogás mögé bújni. ~Pedig talán pont most lenne rá a legnagyobb szükség!~ gondolja magában, ahogy újra felidéződnek benne a Sárváros utcái*
- Az már igaz. Hisz mire is vagyok jó egyedül? *jegyzi meg kissé keserűbben, mint szerette volna* Sajnálom. *rázza meg a fejét szomorkás mosollyal, hogy száműzze a borongós gondolatait. Nem akarta mindezt Ephemiára zúdítani, hiszen alapvetően egyetért vele, így reméli, nem is veszi magára az elhangzottakat, hisz igazából csak önmagára dühös, amiért ilyen tehetetlen egyedül*
- Hát... én már azóta nem érzem magam biztonságban, hogy azok az ismeretlen alakok megjelentek a küszöbön. Szóval felőlem mehetünk! *neveti el magát kissé a beismerést hallva, lassan idejét se tudja, mikor érezte úgy, hogy nem kell félnie semmitől, pedig még csak tegnap volt, hogy elrabolták őket. Talán ennek is köszönhető, hogy most összevissza beszél olyasmikről, amiket normális állapotában inkább megtartana magának. Bár még önmagának se szívesen ismeri be, a legjobban attól tart, talán már sose lesz képes újra nyugodtan pihenni, és összerezzen majd minden apró kinti zajtól, ami egy esetleges betörőtől érkezhetne, így tökéletesen meg tudja érteni Ephemia érzéseit. Talán ennek is köszönhető, hogy a beszélgetést jó darabig nem is igyekszik folytatni, hacsak Ephemia nem kezdeményez társalgást, így csak akkor szólal meg újra, mikor már a tisztáson járnak*
- Szerinted újra eljönnek majd? Mármint ha most haza is jutunk, megkeresnek majd újra? *pillant kissé félénken a lányra, hiszen nem akar túlzottan érzékeny témákat érinteni, de kíváncsi a véleményére*
- Talán jobb lenne, ha egy kis időre felköltöznél Amonra, az erődbe. *veti fel a lánynak* Ott jobban meg tudnának védeni, ha esetleg megint érted küldenének valakit... *próbálja finomabban megfogalmazni azt, ha esetleg megint megpróbálnák elrabolni őt* Talán egy kis időre mindannyiunknak jobb lenne odaköltözni, amíg nem sikerül megállítani Terwyt. *teszi hozzá már halkabban, hisz igazán nem szeretné erőltetni a dolgot, csak aggódik érte, hogy esetleg valakinek baja esik, ha nem elég elővigyázatosak*
- Vagy talán felfogadhatnál egy testőrt, aki vigyázna rád... *folytatja tovább, ahogy újabbnál újabb ötletek jutnak az eszébe, kíváncsian várva, vajon Ephemia hogy vélekedik a dologról. Bár maga miatt is aggódik, természetesen tisztában van vele, hogy a támadás elsődleges célpontja a lány volt, így szeretne mindent megtenni azért, hogy megvédje. Bár nem mondhatni, hogy sokat tett volna az ügy érdekében, sőt, lehet, csak hátráltatta a dolgokat, el se tudja képzelni, mi történt volna, ha épp akkor jönnek el érte Dak és cimborái, mikor egyedül van. Annyira belemerül gondolataiba, hogy a környéket nem is igazán veszi szemügyre, így szekér után se kutat, hacsak Ephemia nem hívja fel a figyelmét egy alkalmasnak tűnő járműre a közelükben, bár részéről az se lenne probléma, ha egy ilyen se akadna és gyalog kéne megtenniük az Amonig tartó utat.*
484. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-12 16:23:48
Üzenet elküldve: 2020-05-12 16:23:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Büdösek egymás között//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Sose értettem az ilyet, egyébként. Mármint, ne érts félre, nem terveztem ilyet, de ha valaki nem tudja megvédeni magát, csak akkor, ha felbérel másokat... mi tartja vissza azt, akit felbérel, hogy ő végezzen vele, és vigye el a pénzét? Gyorsabb, egyszerűbb, és veszélytelenebb. * Kérdez vissza, őszintén érdeklődve. Tőle messze állt a zsoldoslét, nem is tudja elképzelni magát, ahogy más parancsára harcolna, vagy gyilkolna. De nem tudja, hogy aki igen, azt mi tartja vissza attól, hogy életét vegye a munkaadójának.
A mellkas megemelkedését jóleső érzéssel veszi, tetszik neki, ahogy kezébe feszül a másik mellékessége, a kézfejeire markoló kéz is tetszik neki, bár hiányol némi karmolást.
A válasz, és a széttáró lábak vigyort csalnak arcára, igyekszik bebizonyítani, hogy mennyire örül az ilyen fejleményeknek. Az, hogy őt is simogatni kezdik csak ráadás, bár jobban örülne neki, ha más célt találna a nő magának. Ha nem használná mindkét kezét, hogy egyszerre több helyen is játszadozhasson a másikkal, akkor biztos segítene neki, hogy megtalálja amit, amit olyan nagyon keres a férfi testén, csak rossz helyen. Talán fel is áldozná az egyiket, de erre sose kap választ, mert Ray egyszer csak felpattan. Így nagyjából fejmagasságba kerül a korábban csapkodott altesti tájék, és a két comb között szemügyre veheti azt is, amit az előbb az ujjai már megismertek. Hagyja, hogy a barbár elkezdje simogatni magát, élvezi is a látványt, és amikor a kérdést hallja felkacag. *
- Ha erre jár egy anya a gyerekével, akkor a kölyök legalább tanul valamit. * Feleli egyszerűen, és felnyúl, hogy megperdítse Fehérkét, majd maga felé lépésre kényszerítse. Nem kel fel a földről, de azt se várja el, hogy a nő lehajoljon hozzá. Ha kell, akkor két kezével egy-egy combot megragadva segíti, hogy kellő pozícióba kerüljön, és fejét hátradöntve igyekszik megmutatni, hogy mire is gondolt tanulás címszó alatt. Ha nem állítják meg, akkor nyelve fáradhatatlan játékával igyekszik elfeledtetni a másikkal mindenféle anyát és gyereket, azt is, hogy a tisztáson vannak, és azt is, hogy egy város fekszik mellettük. Nem mondaná túl kényelmesnek ezt a testhelyzetet és pozíciót, de Ishala rég volt már nővel, annyira rég, hogy hajlandó némi áldozatot hozni, ha ezzel közelebb juthat a céljához. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Sose értettem az ilyet, egyébként. Mármint, ne érts félre, nem terveztem ilyet, de ha valaki nem tudja megvédeni magát, csak akkor, ha felbérel másokat... mi tartja vissza azt, akit felbérel, hogy ő végezzen vele, és vigye el a pénzét? Gyorsabb, egyszerűbb, és veszélytelenebb. * Kérdez vissza, őszintén érdeklődve. Tőle messze állt a zsoldoslét, nem is tudja elképzelni magát, ahogy más parancsára harcolna, vagy gyilkolna. De nem tudja, hogy aki igen, azt mi tartja vissza attól, hogy életét vegye a munkaadójának.
A mellkas megemelkedését jóleső érzéssel veszi, tetszik neki, ahogy kezébe feszül a másik mellékessége, a kézfejeire markoló kéz is tetszik neki, bár hiányol némi karmolást.
A válasz, és a széttáró lábak vigyort csalnak arcára, igyekszik bebizonyítani, hogy mennyire örül az ilyen fejleményeknek. Az, hogy őt is simogatni kezdik csak ráadás, bár jobban örülne neki, ha más célt találna a nő magának. Ha nem használná mindkét kezét, hogy egyszerre több helyen is játszadozhasson a másikkal, akkor biztos segítene neki, hogy megtalálja amit, amit olyan nagyon keres a férfi testén, csak rossz helyen. Talán fel is áldozná az egyiket, de erre sose kap választ, mert Ray egyszer csak felpattan. Így nagyjából fejmagasságba kerül a korábban csapkodott altesti tájék, és a két comb között szemügyre veheti azt is, amit az előbb az ujjai már megismertek. Hagyja, hogy a barbár elkezdje simogatni magát, élvezi is a látványt, és amikor a kérdést hallja felkacag. *
- Ha erre jár egy anya a gyerekével, akkor a kölyök legalább tanul valamit. * Feleli egyszerűen, és felnyúl, hogy megperdítse Fehérkét, majd maga felé lépésre kényszerítse. Nem kel fel a földről, de azt se várja el, hogy a nő lehajoljon hozzá. Ha kell, akkor két kezével egy-egy combot megragadva segíti, hogy kellő pozícióba kerüljön, és fejét hátradöntve igyekszik megmutatni, hogy mire is gondolt tanulás címszó alatt. Ha nem állítják meg, akkor nyelve fáradhatatlan játékával igyekszik elfeledtetni a másikkal mindenféle anyát és gyereket, azt is, hogy a tisztáson vannak, és azt is, hogy egy város fekszik mellettük. Nem mondaná túl kényelmesnek ezt a testhelyzetet és pozíciót, de Ishala rég volt már nővel, annyira rég, hogy hajlandó némi áldozatot hozni, ha ezzel közelebb juthat a céljához. *
483. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-12 10:55:58
Üzenet elküldve: 2020-05-12 10:55:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
*Yath nem sűrűn találkozik ilyen született úriemberekkel, akik hozzá hasonlóan értenek a szavak művészetéhez, s természetesen tudják előadni az udvariasságot, mintha csak lényükből fakadna. Ezt a tulajdonságot születéstől fogva kell tanulni, nem lehet néhány év alatt így elsajátítani.
Ez a kis közös időtöltés Drammal pedig egészen kellemes, s csak most kezd ráébredni a nő, hogy mennyire szüksége volt már erre a férfira, a sok bunkó tuskó kocsmatöltelék után, akik aztán nem tisztelnek semmit és senkit. Belefáradt abba, hogy mindig meg kelljen védenie magát, vagy csukott szemmel, befogott füllel tűrni az undorító pórnépet.
Nem is gondolná a férfi, hogy mennyire rátapint az igazságra a táncos múlt feltételezésével. Yath valóban tanulta a mozgás eme gyönyörű művészetét, s ha akad valaki, aki helyette zenél, szívesen táncra perdül. Csak mivel magányos utazó, legtöbbször neki jut a zenész énekes szerep, így ezt a tudományát kénytelen háttérbe szorítani.*
- Menjünk az izgalmasabb úton, engem nem riaszt a természet.
*Néz fel a férfi szemeibe határozottan s vidáman.*
- Szeretem a csendes, titokzatos utakat, ahol megelevenedik körülöttem az erdő. Az ihletet szinte mindig a természetből nyerem.
*Lép egy kicsit közelebb az elfhez, de azért ügyel arra, hogy közeledése ne legyen túlzott, szemérmetlen nyomulás.*
- Ha nem bánja, tegeződhetnénk. Már a kezdeti ismerkedésen túl vagyunk, s így barátibb hangnemben folytathatnánk a társalgást.
*Ajánlja fel kellő udvariassággal, hiszen tudja jól, hogy ő a nő, s egy férfi társaságában neki illik előállni ezzel a lehetőséggel. Eddig nem hozta szóba, mert hajtotta a kíváncsiság, hogy Dram szép modora pusztán kezdeti álca, vagy lényének szerves része, akárcsak a nő esetében. Nem tehet róla, mindenkiben keresi a hazugságot, önkéntelenül. De fajtársában eddig nem talált, így megengedheti magának, hogy közelebb lépjen, s lelke egy kis részét őszintén megmutassa.*
- A vezetést rád bízom, mutasd azt a titokzatos utat. A ruhámat meg nem féltem, sok út porát kibírta már. Ha meg kiszakad, kénytelen leszek eldobni, s egy újat lopni a húgodtól.
*Kacag fel játékosan.*
- Valóban gyönyörű ilyenkor a hold.
*Néz fel az égre, álmodozó, réveteg tekintettel.*
- Még az is lehet, hogy majd írok egy dalt erről a holdfényes sétáról.
//Kékvér//
*Yath nem sűrűn találkozik ilyen született úriemberekkel, akik hozzá hasonlóan értenek a szavak művészetéhez, s természetesen tudják előadni az udvariasságot, mintha csak lényükből fakadna. Ezt a tulajdonságot születéstől fogva kell tanulni, nem lehet néhány év alatt így elsajátítani.
Ez a kis közös időtöltés Drammal pedig egészen kellemes, s csak most kezd ráébredni a nő, hogy mennyire szüksége volt már erre a férfira, a sok bunkó tuskó kocsmatöltelék után, akik aztán nem tisztelnek semmit és senkit. Belefáradt abba, hogy mindig meg kelljen védenie magát, vagy csukott szemmel, befogott füllel tűrni az undorító pórnépet.
Nem is gondolná a férfi, hogy mennyire rátapint az igazságra a táncos múlt feltételezésével. Yath valóban tanulta a mozgás eme gyönyörű művészetét, s ha akad valaki, aki helyette zenél, szívesen táncra perdül. Csak mivel magányos utazó, legtöbbször neki jut a zenész énekes szerep, így ezt a tudományát kénytelen háttérbe szorítani.*
- Menjünk az izgalmasabb úton, engem nem riaszt a természet.
*Néz fel a férfi szemeibe határozottan s vidáman.*
- Szeretem a csendes, titokzatos utakat, ahol megelevenedik körülöttem az erdő. Az ihletet szinte mindig a természetből nyerem.
*Lép egy kicsit közelebb az elfhez, de azért ügyel arra, hogy közeledése ne legyen túlzott, szemérmetlen nyomulás.*
- Ha nem bánja, tegeződhetnénk. Már a kezdeti ismerkedésen túl vagyunk, s így barátibb hangnemben folytathatnánk a társalgást.
*Ajánlja fel kellő udvariassággal, hiszen tudja jól, hogy ő a nő, s egy férfi társaságában neki illik előállni ezzel a lehetőséggel. Eddig nem hozta szóba, mert hajtotta a kíváncsiság, hogy Dram szép modora pusztán kezdeti álca, vagy lényének szerves része, akárcsak a nő esetében. Nem tehet róla, mindenkiben keresi a hazugságot, önkéntelenül. De fajtársában eddig nem talált, így megengedheti magának, hogy közelebb lépjen, s lelke egy kis részét őszintén megmutassa.*
- A vezetést rád bízom, mutasd azt a titokzatos utat. A ruhámat meg nem féltem, sok út porát kibírta már. Ha meg kiszakad, kénytelen leszek eldobni, s egy újat lopni a húgodtól.
*Kacag fel játékosan.*
- Valóban gyönyörű ilyenkor a hold.
*Néz fel az égre, álmodozó, réveteg tekintettel.*
- Még az is lehet, hogy majd írok egy dalt erről a holdfényes sétáról.
482. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-12 10:47:27
Üzenet elküldve: 2020-05-12 10:47:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Aenae szeretne minden indulat nélkül beszélni a múltról és ez nagyjából sikerül is. Szereti magáról azt gondolni, hogy már nem az a csitri, akinek csak az a fontos, hogy minden haton kapjon egy új ruhát, amit aztán egyszer felvegyen valami bálba, amit végigtáncol az éppen aktuális - tehát úgy egy hatig tartó - örök szerelmével. A szép ruhákat ettől függetlenül szereti, de nincs már igénye arra, hogy minden haton újat vásároljon és az éppen aktuális örök szerelem is jóval több, mint holmi csitris fellángolás. Mindentől függetlenül azonban mégis van némi indulat a hangjában, de nem annyi, mint mikor még frissebb volt az élmény. Ha sokat merengne most ezen, akkor valószínűleg letargiába zuhanna, de szerencsére Cha'yss nem hagyja ezt neki.
Az egykori artheniori ismerősei pedig sokkot kapnának, ha látnák amit most csinál, merthogy nemes kisasszonyok nem művelnek ilyen szemérmetlen dolgokat és a bokájukat sem villantják ki, nemhogy a térdüket. De Aenaenek a térde is látszani fog, ha férfinak nincsen ellenére az, hogy az ölébe üljön, és mivel úgy szándékozik ezt megtenni, hogy szemben legyenek egymással, ezért a szoknyáját bizony jócskán fel kell húzni, egészen a térde fölé.*
- Örülök, hogy ezt mondod. Egyébként azt hiszem, hogy tehetséges lehetek, mert nem gyakoroltam olyan sokat.
*Persze ha Cha'yssnak ellenére van az efféle frivol viselkedés - bár a nemrég történtek fényében ez kissé képmutató lenne -, akkor Aenae nem fogja erőltetni a dolgot. Kicsit elszontyolodik ugyan, de nem olyan mértékben, hogy ez látható legyen rajta.
Ha a férfi hagyta, hogy az ölébe üljön, akkor egyik kezével a vállán támaszkodik, a másikkal pedig Cha'yss haját igazgatja és kettészelt szemöldökét cirógatja.
Arra, hogy a Pinty - neki Pinty marad örökre - a helyén marad csak bólint. Ahogyan a részvétnyilvánításra is. Ez utóbbiról tudja, hogy nem több puszta udvariasságnál, ő is mondta már másoknak udvariasságból - Cha'yssnak is az édesanyja miatt -, mert azt tanították neki, hogy így kell tennie. Ettől még sajnálja, ha valaki elveszíti a szeretteit, őszintén sajnálja, de ha nem, vagy alig ismerte az illetőt, akkor tényleg nem több a dolog egyszerű udvariasságnál.*
*Aenae szeretne minden indulat nélkül beszélni a múltról és ez nagyjából sikerül is. Szereti magáról azt gondolni, hogy már nem az a csitri, akinek csak az a fontos, hogy minden haton kapjon egy új ruhát, amit aztán egyszer felvegyen valami bálba, amit végigtáncol az éppen aktuális - tehát úgy egy hatig tartó - örök szerelmével. A szép ruhákat ettől függetlenül szereti, de nincs már igénye arra, hogy minden haton újat vásároljon és az éppen aktuális örök szerelem is jóval több, mint holmi csitris fellángolás. Mindentől függetlenül azonban mégis van némi indulat a hangjában, de nem annyi, mint mikor még frissebb volt az élmény. Ha sokat merengne most ezen, akkor valószínűleg letargiába zuhanna, de szerencsére Cha'yss nem hagyja ezt neki.
Az egykori artheniori ismerősei pedig sokkot kapnának, ha látnák amit most csinál, merthogy nemes kisasszonyok nem művelnek ilyen szemérmetlen dolgokat és a bokájukat sem villantják ki, nemhogy a térdüket. De Aenaenek a térde is látszani fog, ha férfinak nincsen ellenére az, hogy az ölébe üljön, és mivel úgy szándékozik ezt megtenni, hogy szemben legyenek egymással, ezért a szoknyáját bizony jócskán fel kell húzni, egészen a térde fölé.*
- Örülök, hogy ezt mondod. Egyébként azt hiszem, hogy tehetséges lehetek, mert nem gyakoroltam olyan sokat.
*Persze ha Cha'yssnak ellenére van az efféle frivol viselkedés - bár a nemrég történtek fényében ez kissé képmutató lenne -, akkor Aenae nem fogja erőltetni a dolgot. Kicsit elszontyolodik ugyan, de nem olyan mértékben, hogy ez látható legyen rajta.
Ha a férfi hagyta, hogy az ölébe üljön, akkor egyik kezével a vállán támaszkodik, a másikkal pedig Cha'yss haját igazgatja és kettészelt szemöldökét cirógatja.
Arra, hogy a Pinty - neki Pinty marad örökre - a helyén marad csak bólint. Ahogyan a részvétnyilvánításra is. Ez utóbbiról tudja, hogy nem több puszta udvariasságnál, ő is mondta már másoknak udvariasságból - Cha'yssnak is az édesanyja miatt -, mert azt tanították neki, hogy így kell tennie. Ettől még sajnálja, ha valaki elveszíti a szeretteit, őszintén sajnálja, de ha nem, vagy alig ismerte az illetőt, akkor tényleg nem több a dolog egyszerű udvariasságnál.*
481. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-12 08:04:11
Üzenet elküldve: 2020-05-12 08:04:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Büdösek egymás között//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Amikor a sebét szerezte rohadtul fájt. Nem is tagadná, ha valaki faggatózni kezdene róla. Viszont a gyógyulási folyamatának végeztével olyan pontja lett a testének, melynek megérintésével, egy apró cirógatásával pillanatok alatt végigborzong a teste. És ez a borzongás a legjobb érzések közé tartozik.*
- Pénz beszél, kutya ugat. Régen egy teletömött erszényért bárki helyett megvívtam az értelmetlen csatáját. Nekik volt pénzük, nekem fegyverem. *Közben azért apró vigyorral sandít hátra a férfira.* Nem is gondoltam volna, hogy belőled ilyen ékes szavak is szólhatnak.
*Pillanatok alatt a vigyor viszont le is olvad, helyette a szemeit lehunyva sóhajt elégedetten, ahogy kihúzva magát a mellkasát is kitolja.*
- Örömmel látom, hogy nagyon alapos munkát végzel.
*Simít is a kézfejeire, ahogy gyengéden markol is rájuk. Amikor pedig már a férfi ölében köt ki halkan fel is nevet. Nem szégyenlős, prűd kislány ő, hogy revansot vegyen ilyen dolgokért. Emberből van ő is, szükségletekkel, amiket nem bánja, ha néha ki is elégítenek. Bár tény, hogy arra nem számított, hogy ilyen hamar a tárgyra is térnek, hiszen alig érkezett meg a városba.*
- Kelletni? Ugyan kérlek.
*A lábait részben ösztönből, részben pedig vágyakozásból nyitja is kissé szét, hogy ha szükséges ne legyen útjában semmi azoknak a felfedezésre indult ujjaknak.*
- De a férfi akkor igazán hatásos, ha eléggé fel van tüzelve.
*Mosolyodik el bájosan, miközben az ő keze sem rest, s hátra simítva fúrja is be kettejük közé. Először csak az alhasra cirógatva, majd lejjebb a belső combokra, de a lényeget, noha alig-alig, de még kihagyja simítgató kezek közelségéből.*
- Nem is mondtad, hogy ez egy ilyen vendégszerető város.
*Szuszogja, majd akár a macska, ki a kisegérrel készül játszadozni, fel is pattan a férfi öléből. Saját testén végigsimítva törölgeti le a vízcseppeket, majd nyújtózva kelleti magát pár pillanatig. Amikor már elégnek érzi a tetszelgést a hajánál végzi el az utómunkát, ahogy tincseiből is kicsavarja a vizet.*
- De, ha mégis erre járna egy anya a kölykeivel miféle fogadtatásban részesülnének, ha egymásnak esnénk.
*És ismét vigyort ölt az arcára, ahogy a válla fölött lepillant a férfira. Akárhogy is barbár, akármennyire nem mondható rá, hogy finom hölgy a férfiakkal azért ő is szeret játszadozni. Főleg, amíg határozottan az az érzése, hogy ő van nyeregben.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Amikor a sebét szerezte rohadtul fájt. Nem is tagadná, ha valaki faggatózni kezdene róla. Viszont a gyógyulási folyamatának végeztével olyan pontja lett a testének, melynek megérintésével, egy apró cirógatásával pillanatok alatt végigborzong a teste. És ez a borzongás a legjobb érzések közé tartozik.*
- Pénz beszél, kutya ugat. Régen egy teletömött erszényért bárki helyett megvívtam az értelmetlen csatáját. Nekik volt pénzük, nekem fegyverem. *Közben azért apró vigyorral sandít hátra a férfira.* Nem is gondoltam volna, hogy belőled ilyen ékes szavak is szólhatnak.
*Pillanatok alatt a vigyor viszont le is olvad, helyette a szemeit lehunyva sóhajt elégedetten, ahogy kihúzva magát a mellkasát is kitolja.*
- Örömmel látom, hogy nagyon alapos munkát végzel.
*Simít is a kézfejeire, ahogy gyengéden markol is rájuk. Amikor pedig már a férfi ölében köt ki halkan fel is nevet. Nem szégyenlős, prűd kislány ő, hogy revansot vegyen ilyen dolgokért. Emberből van ő is, szükségletekkel, amiket nem bánja, ha néha ki is elégítenek. Bár tény, hogy arra nem számított, hogy ilyen hamar a tárgyra is térnek, hiszen alig érkezett meg a városba.*
- Kelletni? Ugyan kérlek.
*A lábait részben ösztönből, részben pedig vágyakozásból nyitja is kissé szét, hogy ha szükséges ne legyen útjában semmi azoknak a felfedezésre indult ujjaknak.*
- De a férfi akkor igazán hatásos, ha eléggé fel van tüzelve.
*Mosolyodik el bájosan, miközben az ő keze sem rest, s hátra simítva fúrja is be kettejük közé. Először csak az alhasra cirógatva, majd lejjebb a belső combokra, de a lényeget, noha alig-alig, de még kihagyja simítgató kezek közelségéből.*
- Nem is mondtad, hogy ez egy ilyen vendégszerető város.
*Szuszogja, majd akár a macska, ki a kisegérrel készül játszadozni, fel is pattan a férfi öléből. Saját testén végigsimítva törölgeti le a vízcseppeket, majd nyújtózva kelleti magát pár pillanatig. Amikor már elégnek érzi a tetszelgést a hajánál végzi el az utómunkát, ahogy tincseiből is kicsavarja a vizet.*
- De, ha mégis erre járna egy anya a kölykeivel miféle fogadtatásban részesülnének, ha egymásnak esnénk.
*És ismét vigyort ölt az arcára, ahogy a válla fölött lepillant a férfira. Akárhogy is barbár, akármennyire nem mondható rá, hogy finom hölgy a férfiakkal azért ő is szeret játszadozni. Főleg, amíg határozottan az az érzése, hogy ő van nyeregben.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3055-3074