Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 25 (481. - 500. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
500. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-08-02 22:21:06
Üzenet elküldve: 2013-08-02 22:21:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Pimbóék nyomában//
*Miközben várakoznak a kőrakás mögött, egy lovas meghozza a másik ork cuccait.*
- Aztán ezzel mégis mit kezdjünk most így hirtelenjében? *kérdezi Kraggar őszinte meglepődéssel. Persze az őrök sem kötelesek őrizni ezeket, de azért érdekes is lenne a kiszabadítás után rögtön azzal köszönteni Chipont, hogy még a cuccait is visszalopták az őrségtől. Bár, igazi társakra vallana. Egyenlőre úgy dönt, ez nem az ő dolga, majd valaki csak kitalálja, mi legyen velük. Sokkal jobban leköti, hogy közeledik a jármű. Amikor elég közel ér, és megindul 'rajtaütés', ő is kiugrik a kőrakás mögül, kivonja hosszúkardját a hüvelyéből, és egy visszafogott csatakiáltás közben megkezdi a színjátékot.
Többször vett már részt régebben megszervezett előadásokon, ezeknek a lényege az újoncok okítása volt, itt is inkább lassabb és erősebb támadásokat kellett produkáljon, hogy a képzetlenek is követhessék a mozdulatokat. Ezt teszi most is, de nem azért, mert képzetlennek hiszi a városőröket, inkább azért hogy biztos legyen idejük odakapni a saját fegyverüket, illetve jó nagy fegyvercsörgést produkáljon. Végül, ha nem száll fel senki a kocsira, vállalja ő, mivel nagy termete miatt könnyen fel tud ugrani. Amint elhelyezkedik, még megereszt egy visszafogott kiáltást:*
- Ha azt a párat megöltétek, gyertek utánam! A megbeszélt helyen várok!
*Persze nincs megbeszélt hely, de ez nem is lényeges, mivel int, hogy csak kövessék, mert nem szándékozik letérni az útról, csak a végén, hogy Chipon útitársa ne fogjon gyanút. Ezzel odacsap a lovak közé, és megindítja a kocsit az erdő felé.*
*Miközben várakoznak a kőrakás mögött, egy lovas meghozza a másik ork cuccait.*
- Aztán ezzel mégis mit kezdjünk most így hirtelenjében? *kérdezi Kraggar őszinte meglepődéssel. Persze az őrök sem kötelesek őrizni ezeket, de azért érdekes is lenne a kiszabadítás után rögtön azzal köszönteni Chipont, hogy még a cuccait is visszalopták az őrségtől. Bár, igazi társakra vallana. Egyenlőre úgy dönt, ez nem az ő dolga, majd valaki csak kitalálja, mi legyen velük. Sokkal jobban leköti, hogy közeledik a jármű. Amikor elég közel ér, és megindul 'rajtaütés', ő is kiugrik a kőrakás mögül, kivonja hosszúkardját a hüvelyéből, és egy visszafogott csatakiáltás közben megkezdi a színjátékot.
Többször vett már részt régebben megszervezett előadásokon, ezeknek a lényege az újoncok okítása volt, itt is inkább lassabb és erősebb támadásokat kellett produkáljon, hogy a képzetlenek is követhessék a mozdulatokat. Ezt teszi most is, de nem azért, mert képzetlennek hiszi a városőröket, inkább azért hogy biztos legyen idejük odakapni a saját fegyverüket, illetve jó nagy fegyvercsörgést produkáljon. Végül, ha nem száll fel senki a kocsira, vállalja ő, mivel nagy termete miatt könnyen fel tud ugrani. Amint elhelyezkedik, még megereszt egy visszafogott kiáltást:*
- Ha azt a párat megöltétek, gyertek utánam! A megbeszélt helyen várok!
*Persze nincs megbeszélt hely, de ez nem is lényeges, mivel int, hogy csak kövessék, mert nem szándékozik letérni az útról, csak a végén, hogy Chipon útitársa ne fogjon gyanút. Ezzel odacsap a lovak közé, és megindítja a kocsit az erdő felé.*
499. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-07-31 22:37:18
Üzenet elküldve: 2013-07-31 22:37:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Calden Dismer figyelmébe//
*Kicsit furcsálja a szaggatot beszédet, de betudja annak, hogy zavarban van.*
~Nem tudja mit akar mondani, de ha szólok úgy is szabatkozik!~*Könyveli el magában. Majd a férfi a hátára fordul és bámulja az eget, meg az összeeszkábált karperecet. Chatery pedig elmondja a kis történetét, minek befejeztével, még mindig tartja az előzőleg felvett tartást. Majd felugrik a lovag és meghajolva, nyilvánít köszönetet.*
-Semmiség, ez a legkevesebb!* Mondja, kedves mosollyal nézve Calra. Majd az odamegy a dolgaihoz és elkezd pakolni. Nem sok idő telik el és megint megszólal. A mondat hatására gyomra megkordul.*
~Biztos a futás az oka.~*Felül és mosolyogva válaszol Calnak.*
-Azt hiszem a futás miatt megéheztem. Arra ne is gondolj, hogy én oda visszamenjek. Ránk küldték a kutyákat, vissza nem megyek. Inkább menjünk a folyóhoz keresni valami ehetőt.*Mondja, majd feláll és leporolja magát. Maga is hallotta a folyó zúgását, az erdőben s most gyomra azt mondja, hogy van ott valami ehető. Aztán megint Calra néz.*
-Köszönöm a napellenzőt. Mostmár a sajátom is megteszi.*Néz mosolyogva a férfira, majd feltesz a csuklyáját a fejére helyezi. Az alól mosolyog Calra, kezét csípőre téve. Majd csak várja, hogy Cal mit lép.*
*Kicsit furcsálja a szaggatot beszédet, de betudja annak, hogy zavarban van.*
~Nem tudja mit akar mondani, de ha szólok úgy is szabatkozik!~*Könyveli el magában. Majd a férfi a hátára fordul és bámulja az eget, meg az összeeszkábált karperecet. Chatery pedig elmondja a kis történetét, minek befejeztével, még mindig tartja az előzőleg felvett tartást. Majd felugrik a lovag és meghajolva, nyilvánít köszönetet.*
-Semmiség, ez a legkevesebb!* Mondja, kedves mosollyal nézve Calra. Majd az odamegy a dolgaihoz és elkezd pakolni. Nem sok idő telik el és megint megszólal. A mondat hatására gyomra megkordul.*
~Biztos a futás az oka.~*Felül és mosolyogva válaszol Calnak.*
-Azt hiszem a futás miatt megéheztem. Arra ne is gondolj, hogy én oda visszamenjek. Ránk küldték a kutyákat, vissza nem megyek. Inkább menjünk a folyóhoz keresni valami ehetőt.*Mondja, majd feláll és leporolja magát. Maga is hallotta a folyó zúgását, az erdőben s most gyomra azt mondja, hogy van ott valami ehető. Aztán megint Calra néz.*
-Köszönöm a napellenzőt. Mostmár a sajátom is megteszi.*Néz mosolyogva a férfira, majd feltesz a csuklyáját a fejére helyezi. Az alól mosolyog Calra, kezét csípőre téve. Majd csak várja, hogy Cal mit lép.*
498. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-07-31 22:02:09
Üzenet elküldve: 2013-07-31 22:02:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Chaterya Eliath figyelmébe//
*Mikor a nő érte nyúl, önkéntelenül is visszahúzza kicsit kezét. Ez egyfajta reakció. Nem érti miért, de így van. Valószínűleg a bizalom miatt. Még nem bízik kellőképp a hölgyeményben ahhoz, hogy rá bízza azt, mi számára az életnél is fontosabb.*
- Még nem. De talán, egyszer, valakinek... Akinek nem ténymeghatározási célból fogom meg a... Szóval... Khm... Talán egyszer lesz valaki, akinek oda tudom adni. Anélkül, hogy a szívem visszarántaná a kezem - *mondja immáron hanyatt fordulva, az eget bámulva.
Ujjaival körülfogja a medált és szíve fölé helyezi öklét. Tekintetét helyzete ellenére a mutatott tárgy felé fordítja. Alaposan megszemléli azt és figyelmesen hallgatja a hozzá kapcsolódó történetet, közben pedig csak csendesen hallgat. A szavak végeztével felkel, lábaira pattan, leporolja magát, majd meghajol.*
- Én... Köszönöm, hogy megérti! És... Azt is, hogy ezt megosztotta velem! Igazán megtisztel.
Amint végez ki rituáléjával, visszamegy csomagja szétkotort maradványához. A medált csuklójára köti, a rögtönzött kapoccsal pedig megoldja, hogy a bőrszíj egyik fele se lógjon feleslegesen. Ez így még alkarvédője alatt is kényelmesen elférhet. Már ha arra szorul, hogy magára öltse azt, páncélzata többi részével egyetemben. Mire odaér azonban új fejleménynek lesz fültanúja. Nem mellesleg tapasztalja is, ahogy gyomra egy hatalmasat kordul, jelezve, hogy most már bizony éhes. Ezzel nem is tud mit kezdeni a lovag. Az éhség bizony nagy úr, mely előtt ő maga is hajlandó, sőt, kénytelen fejet hajtani.*
- Megéheztem... Ön nem éhes? - *kérdi meg társát, de ebben a pillanatban beugrik még egy bökkenő.
A fogadóba nemigen teheti be mostanság a lábát. Valószínűleg Chaterynek elnéznék a történteket, de neki... Arra esélyt sem lát mostanság.*
- Az erdőben mintha valami folyót, vagy hasonlót hallottam volna. Keresek ott valami harapnivalót. Ön ha szeretne nyugodtan menjen vissza a fogadóba. Az erdő széléig elkísérhetem, tovább nem hiszem, hogy merészkedhetnék. Bár ha nagyon szeretné, megkísérlem - *jelenti ki hősiesen.
Mindez mellé még egy halvány mosolyt is megereszt. Addig azonban semmi mást nem tesz, amíg nem kap valamiféle választ arról, hogy a nő most mihez fog kezdeni, amíg Calden ennivalót szerez magának, vagy esetleg a kisasszonynak is, ha úgy óhajtja.*
*Mikor a nő érte nyúl, önkéntelenül is visszahúzza kicsit kezét. Ez egyfajta reakció. Nem érti miért, de így van. Valószínűleg a bizalom miatt. Még nem bízik kellőképp a hölgyeményben ahhoz, hogy rá bízza azt, mi számára az életnél is fontosabb.*
- Még nem. De talán, egyszer, valakinek... Akinek nem ténymeghatározási célból fogom meg a... Szóval... Khm... Talán egyszer lesz valaki, akinek oda tudom adni. Anélkül, hogy a szívem visszarántaná a kezem - *mondja immáron hanyatt fordulva, az eget bámulva.
Ujjaival körülfogja a medált és szíve fölé helyezi öklét. Tekintetét helyzete ellenére a mutatott tárgy felé fordítja. Alaposan megszemléli azt és figyelmesen hallgatja a hozzá kapcsolódó történetet, közben pedig csak csendesen hallgat. A szavak végeztével felkel, lábaira pattan, leporolja magát, majd meghajol.*
- Én... Köszönöm, hogy megérti! És... Azt is, hogy ezt megosztotta velem! Igazán megtisztel.
Amint végez ki rituáléjával, visszamegy csomagja szétkotort maradványához. A medált csuklójára köti, a rögtönzött kapoccsal pedig megoldja, hogy a bőrszíj egyik fele se lógjon feleslegesen. Ez így még alkarvédője alatt is kényelmesen elférhet. Már ha arra szorul, hogy magára öltse azt, páncélzata többi részével egyetemben. Mire odaér azonban új fejleménynek lesz fültanúja. Nem mellesleg tapasztalja is, ahogy gyomra egy hatalmasat kordul, jelezve, hogy most már bizony éhes. Ezzel nem is tud mit kezdeni a lovag. Az éhség bizony nagy úr, mely előtt ő maga is hajlandó, sőt, kénytelen fejet hajtani.*
- Megéheztem... Ön nem éhes? - *kérdi meg társát, de ebben a pillanatban beugrik még egy bökkenő.
A fogadóba nemigen teheti be mostanság a lábát. Valószínűleg Chaterynek elnéznék a történteket, de neki... Arra esélyt sem lát mostanság.*
- Az erdőben mintha valami folyót, vagy hasonlót hallottam volna. Keresek ott valami harapnivalót. Ön ha szeretne nyugodtan menjen vissza a fogadóba. Az erdő széléig elkísérhetem, tovább nem hiszem, hogy merészkedhetnék. Bár ha nagyon szeretné, megkísérlem - *jelenti ki hősiesen.
Mindez mellé még egy halvány mosolyt is megereszt. Addig azonban semmi mást nem tesz, amíg nem kap valamiféle választ arról, hogy a nő most mihez fog kezdeni, amíg Calden ennivalót szerez magának, vagy esetleg a kisasszonynak is, ha úgy óhajtja.*
497. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-07-31 21:07:55
Üzenet elküldve: 2013-07-31 21:07:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Calden Dismer figyelmébe//
*A férfi újabb válaszára csak mosolyog és csenben, még nevet is. Mindig kiatlál valami kifogást, akármit is mond.*
-Rendben, akkor legalább nem kapok napszúrást.*Mondja végül, mint egy lezárásként. Majd a férfi csak tovább folytatja a matatást. Chatery erősen figyeli, de onnan ahol ő van, csak azt lehet látni, hogy valami pici, csillogó tárgyal babrál. Arcába beleesik egy kósza hajtintcs, ami eltakarja a látványt. Egyet fúj a tincsre, az megemelkedik, de nem kerül ki a látószögből, ezt párszor megismétli.*
-Na zavarsz!*Mondja, olyan halkan, hogy azt csak ő hallja és füle mögé helyezi a tincset. Mire ezzel végzett, addigra a férfi és készen lett a tárgyal. Majd Cal odagurul hozzá, a szó szószoros értelmében, kezében a valamivel. De csak annyira,hogy olyan közel érjen Chateryhez, amilyen közelről, már jól látja a kezében tartott tárgyát. Egy kis függő, spirál mintával. Nagyon szép egy medál az biztos, mikor a lány oda nyúlna, hogy hozzá érje a férfi kicsit elhúzza.*
-Áh, tényleg nagyon közel áll hozzád. Nagyon szép, és ne aggódj tudom, hogy egy pillanatra se adnád ki a kezedből.*Majd megfogja a nyakán lógó láncot és előhúzza a medálját.*
-Nekem is van egy, ilyen emlékem. Ez itt! Még az anyukámtól kaptam az egyetlen emlékem otthonról, a mágián kívül. Én se adnám ki a kezemből tehát nem kell aggódni, megértem.* Mondja mosolyogva, nézve a férfire. Majd visszahelyezi a medált eredeti helyére. Kíváncsi van-e valami hozzáfűznivalója a férfinek a dolgokhoz.*
*A férfi újabb válaszára csak mosolyog és csenben, még nevet is. Mindig kiatlál valami kifogást, akármit is mond.*
-Rendben, akkor legalább nem kapok napszúrást.*Mondja végül, mint egy lezárásként. Majd a férfi csak tovább folytatja a matatást. Chatery erősen figyeli, de onnan ahol ő van, csak azt lehet látni, hogy valami pici, csillogó tárgyal babrál. Arcába beleesik egy kósza hajtintcs, ami eltakarja a látványt. Egyet fúj a tincsre, az megemelkedik, de nem kerül ki a látószögből, ezt párszor megismétli.*
-Na zavarsz!*Mondja, olyan halkan, hogy azt csak ő hallja és füle mögé helyezi a tincset. Mire ezzel végzett, addigra a férfi és készen lett a tárgyal. Majd Cal odagurul hozzá, a szó szószoros értelmében, kezében a valamivel. De csak annyira,hogy olyan közel érjen Chateryhez, amilyen közelről, már jól látja a kezében tartott tárgyát. Egy kis függő, spirál mintával. Nagyon szép egy medál az biztos, mikor a lány oda nyúlna, hogy hozzá érje a férfi kicsit elhúzza.*
-Áh, tényleg nagyon közel áll hozzád. Nagyon szép, és ne aggódj tudom, hogy egy pillanatra se adnád ki a kezedből.*Majd megfogja a nyakán lógó láncot és előhúzza a medálját.*
-Nekem is van egy, ilyen emlékem. Ez itt! Még az anyukámtól kaptam az egyetlen emlékem otthonról, a mágián kívül. Én se adnám ki a kezemből tehát nem kell aggódni, megértem.* Mondja mosolyogva, nézve a férfire. Majd visszahelyezi a medált eredeti helyére. Kíváncsi van-e valami hozzáfűznivalója a férfinek a dolgokhoz.*
496. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-07-31 20:25:57
Üzenet elküldve: 2013-07-31 20:25:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Chaterya Eliath figyelmébe//
- Nem leégés miatt. Bár az is fájdalmas. Ő... Mi is... Á, nap... nap, nap, nap-őőő... Napszúrás. Ez az! Napszúrás ellen - *vigyorogja, amint rájön, hogy mi ellen is állította fel azt a rögtönzött menedéket.
Miközben beszél, továbbra is a csillogó tárgyat figyeli kezében. Szinte elbűvöli a felületén folyó fényjáték. Nem sűrűn lát ilyet. Eddig ha nézegette is a függőket, csupán a sötét, vagy éppenséggel gyertyafényes szobában, esetleg tűz mellett tette azt. A napra sosem merte kitenni őket, nehogy valaki szenet vessen rájuk. De most már ez a gond is megoldódott. Legalábbis majdnem.*
- Még nincs kész - *feleli egyszerűen a nő kérdésére.
Addig pedig valószínűleg nem is lesz hajlandó megmutatni. A tárgyat visszahúzza ölébe és a nemrégiben leszedett végekkel kezd babrálni. A függők végeit a bőrszalag végeire erősíti. Az egyik kampót meghajtja, hogy az kört formáljon, míg a másikat szabadon hagyja. Az egészet igyekszik úgy ügyeskedni, hogy a vékony ezüstdrót még csak véletlenül se tudja felsérteni bőrét. Mikor elkészül vele, halványan mosolyogva tartja ismét távolabb, hogy műve kikerüljön saját árnyékából.*
- Egy emlék, ami rám maradt. Az el nem vesztéséről pedig most gondoskodtam. És így már én is hordhatom - *kacagja.
Hogy esetleg Chaterya is megnézhesse, ha szeretné, közelebb gurul hozzá. A szó szoros értelmében. Lefekszik a fűbe, majd oldalra gurulva mellé halad egészen addig, míg a közelében oldalára fordulva meg nem áll és szembe nem néz vele. Ekkor a markában szorongatott tárgyat a hölgyemény felé nyújtsa. Kezéből nem adja ki. Még akkor sem, ha a másik szeretné. Túlságosan sokra becsüli ahhoz, hogy bárki kezébe odaadja. Főleg úgy, hogy alig néhány órája ismeri. Még akkor is, ha együtt menekültek a fogadós üldöztetői elől.*
- Nem leégés miatt. Bár az is fájdalmas. Ő... Mi is... Á, nap... nap, nap, nap-őőő... Napszúrás. Ez az! Napszúrás ellen - *vigyorogja, amint rájön, hogy mi ellen is állította fel azt a rögtönzött menedéket.
Miközben beszél, továbbra is a csillogó tárgyat figyeli kezében. Szinte elbűvöli a felületén folyó fényjáték. Nem sűrűn lát ilyet. Eddig ha nézegette is a függőket, csupán a sötét, vagy éppenséggel gyertyafényes szobában, esetleg tűz mellett tette azt. A napra sosem merte kitenni őket, nehogy valaki szenet vessen rájuk. De most már ez a gond is megoldódott. Legalábbis majdnem.*
- Még nincs kész - *feleli egyszerűen a nő kérdésére.
Addig pedig valószínűleg nem is lesz hajlandó megmutatni. A tárgyat visszahúzza ölébe és a nemrégiben leszedett végekkel kezd babrálni. A függők végeit a bőrszalag végeire erősíti. Az egyik kampót meghajtja, hogy az kört formáljon, míg a másikat szabadon hagyja. Az egészet igyekszik úgy ügyeskedni, hogy a vékony ezüstdrót még csak véletlenül se tudja felsérteni bőrét. Mikor elkészül vele, halványan mosolyogva tartja ismét távolabb, hogy műve kikerüljön saját árnyékából.*
- Egy emlék, ami rám maradt. Az el nem vesztéséről pedig most gondoskodtam. És így már én is hordhatom - *kacagja.
Hogy esetleg Chaterya is megnézhesse, ha szeretné, közelebb gurul hozzá. A szó szoros értelmében. Lefekszik a fűbe, majd oldalra gurulva mellé halad egészen addig, míg a közelében oldalára fordulva meg nem áll és szembe nem néz vele. Ekkor a markában szorongatott tárgyat a hölgyemény felé nyújtsa. Kezéből nem adja ki. Még akkor sem, ha a másik szeretné. Túlságosan sokra becsüli ahhoz, hogy bárki kezébe odaadja. Főleg úgy, hogy alig néhány órája ismeri. Még akkor is, ha együtt menekültek a fogadós üldöztetői elől.*
495. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-07-31 19:03:22
Üzenet elküldve: 2013-07-31 19:03:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Calden Dismer figyelmébe//
*Örömmel figyeli ahogy meglepte a férfit. A felhős megjegyzésre persze, megint elkezd magyarázni, viszont ez érdekesebb, mint az eddigiek.*
-Pedig igazán lejöhetnének. Gondolj bele mien szépek lennének egyes helyek tőlük.*Mondja nyugodt hangon elmerengve. Majd a férfi leteszi puttonyát és megindul Chatery irányában az erdő felé.*
-Persze menj csak! Ígérem nem mozdulok sehova!*Nyugtatja Calt, s a kezét a szívére teszi, hogy hiteles legyen az ígéret. Majd, megint elterül a földön. Nem gondol, arra mit csinálhat a férfi, csak átadja magát a nyugalomnak ebben a napsütésben. Még a szemét is becsukja, mintha szundítani akarna, viszont ekkor visszaér a férfi. Két bottal a kezében, majd a botokból és a köpenyből, ami eddig a batyut helyetessítette, egy kis félsátrat készít.*
-Köszönőm, de nem hiszem, hogy megégtem volna!*Mondja mosolyogva, s közben a férfi leül a dolgai közé és matat valamit. Chatery most, csak pihenget mindenről megfeletkezve. Haja rendezetlenül omlik csuklójára, ami még mindig tarkója alatt pihen. Ebből a nyugodt állapotból zökkenti ki Cal alig hallható mondata.*
-Igen, nagyon szép időnk van. Süt a nap, enyhén felhős az ég, szinte töléletes.*Mondja, majd oldalára fordul. Karját könyéknél behajlítja, fejét pedig tenyerébe helyezi.*
-Te meg mit ügyködsz? Ha szabad kíváncsiskodnom!*Kérdezi kíváncsi pillantásokat vetve, a csillogó valamire Cal kezében.*
*Örömmel figyeli ahogy meglepte a férfit. A felhős megjegyzésre persze, megint elkezd magyarázni, viszont ez érdekesebb, mint az eddigiek.*
-Pedig igazán lejöhetnének. Gondolj bele mien szépek lennének egyes helyek tőlük.*Mondja nyugodt hangon elmerengve. Majd a férfi leteszi puttonyát és megindul Chatery irányában az erdő felé.*
-Persze menj csak! Ígérem nem mozdulok sehova!*Nyugtatja Calt, s a kezét a szívére teszi, hogy hiteles legyen az ígéret. Majd, megint elterül a földön. Nem gondol, arra mit csinálhat a férfi, csak átadja magát a nyugalomnak ebben a napsütésben. Még a szemét is becsukja, mintha szundítani akarna, viszont ekkor visszaér a férfi. Két bottal a kezében, majd a botokból és a köpenyből, ami eddig a batyut helyetessítette, egy kis félsátrat készít.*
-Köszönőm, de nem hiszem, hogy megégtem volna!*Mondja mosolyogva, s közben a férfi leül a dolgai közé és matat valamit. Chatery most, csak pihenget mindenről megfeletkezve. Haja rendezetlenül omlik csuklójára, ami még mindig tarkója alatt pihen. Ebből a nyugodt állapotból zökkenti ki Cal alig hallható mondata.*
-Igen, nagyon szép időnk van. Süt a nap, enyhén felhős az ég, szinte töléletes.*Mondja, majd oldalára fordul. Karját könyéknél behajlítja, fejét pedig tenyerébe helyezi.*
-Te meg mit ügyködsz? Ha szabad kíváncsiskodnom!*Kérdezi kíváncsi pillantásokat vetve, a csillogó valamire Cal kezében.*
494. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-07-31 18:34:52
Üzenet elküldve: 2013-07-31 18:34:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Chaterya Eliath figyelmébe//
*A nőt elég érdekes helyzetben látja. Ezek szerint iménti feltételezése, melyet hangosan nem ejtett ki, de azért létezett, hibásnak minősül. A rohanás nem elsődleges, van idő pihenni. Mégis, eddig egyetlen olyan hely sem volt, ahol megálltak volna hosszabb távra. Ez talán most változik. Chatery felhős megjegyzése meglepi a lovagot. Ennek ellenére gondolkodás nélkül rázza meg fejét, majd az égre emeli tekintetét.*
- Nem, az nem lehet! Egyetlen felhő sem létezik, ami rám hasonlít, méghozzá azért, mert a felhők gyávák. Egyszerűen csak odafent úszkálnak az elérhetetlen magasban, gondtalanul. Közben le sem mernek ide jönni - *húzza el a száját.
Batyuját visszateszi a földre, nem sokkal a mágus mellett.*
- Néhány perc és jövök. Addig kérem várjon itt! - *intézi szavait a nőszemélyhez, majd lépteit megindítja vissza az erdő felé.
Ott néhány fa és bokor mögött hamar eltűnik. Nem a természet szólítja magához, szükségletkielégítés miatt. Nem is megy messzire, csupán néhány métert beljebb. Egészen addig, amíg meg nem talál két, számára megfelelő botot. Azokat összeszedi, vállára csapja és már megy is vissza. Tényleg nem volt távolabb néhány percnél. Amikor viszont megérkezik, nem áll meg. A botokat a nőtől egyenlő távolságra leszúrja, Chaterya fejével egy vonalban. Mikor ezzel végez, batyuját a földre borítja, mit sem törődve a páncélokkal. Most lovagiasabb cselekedetre van szükség, nem a felszerelés pátyolgatására. A köpenyt, melybe a holmik csomagolva voltak, a két bot között kifeszíti. Leeresztett végét kicsit hátrébb húzza, nehezékként pedig kardját használja, hogy ott tartsa a leplet. Így egy félsátorszerűséget hoz létre, mely árnyékolja társa feje búbját.*
- Nehogy megüsse a nap - *világosítja fel cselekedetének okáról a nőt, majd helyet foglal tőle néhány méterre, cuccai mellett.
Azok között kezd kutatni, mígnem rátalál a pár spirál alakú függőre és egy bőrszalagra. A függők végét levágja. Az ezüst spirál részt a szíjra fűzi, előtte és utána csomót köt rá, hogy ne mozdulhassanak el a fémrészek, majd kinyújtott tenyerére helyezve nézegeti alkotását a nap fényében, mi azon is megcsillan.*
- Nagyon szép időnk van ma... - *mondja suttogva, mégis elég hangosan ahhoz, hogy partnere esetleg meghallja.*
*A nőt elég érdekes helyzetben látja. Ezek szerint iménti feltételezése, melyet hangosan nem ejtett ki, de azért létezett, hibásnak minősül. A rohanás nem elsődleges, van idő pihenni. Mégis, eddig egyetlen olyan hely sem volt, ahol megálltak volna hosszabb távra. Ez talán most változik. Chatery felhős megjegyzése meglepi a lovagot. Ennek ellenére gondolkodás nélkül rázza meg fejét, majd az égre emeli tekintetét.*
- Nem, az nem lehet! Egyetlen felhő sem létezik, ami rám hasonlít, méghozzá azért, mert a felhők gyávák. Egyszerűen csak odafent úszkálnak az elérhetetlen magasban, gondtalanul. Közben le sem mernek ide jönni - *húzza el a száját.
Batyuját visszateszi a földre, nem sokkal a mágus mellett.*
- Néhány perc és jövök. Addig kérem várjon itt! - *intézi szavait a nőszemélyhez, majd lépteit megindítja vissza az erdő felé.
Ott néhány fa és bokor mögött hamar eltűnik. Nem a természet szólítja magához, szükségletkielégítés miatt. Nem is megy messzire, csupán néhány métert beljebb. Egészen addig, amíg meg nem talál két, számára megfelelő botot. Azokat összeszedi, vállára csapja és már megy is vissza. Tényleg nem volt távolabb néhány percnél. Amikor viszont megérkezik, nem áll meg. A botokat a nőtől egyenlő távolságra leszúrja, Chaterya fejével egy vonalban. Mikor ezzel végez, batyuját a földre borítja, mit sem törődve a páncélokkal. Most lovagiasabb cselekedetre van szükség, nem a felszerelés pátyolgatására. A köpenyt, melybe a holmik csomagolva voltak, a két bot között kifeszíti. Leeresztett végét kicsit hátrébb húzza, nehezékként pedig kardját használja, hogy ott tartsa a leplet. Így egy félsátorszerűséget hoz létre, mely árnyékolja társa feje búbját.*
- Nehogy megüsse a nap - *világosítja fel cselekedetének okáról a nőt, majd helyet foglal tőle néhány méterre, cuccai mellett.
Azok között kezd kutatni, mígnem rátalál a pár spirál alakú függőre és egy bőrszalagra. A függők végét levágja. Az ezüst spirál részt a szíjra fűzi, előtte és utána csomót köt rá, hogy ne mozdulhassanak el a fémrészek, majd kinyújtott tenyerére helyezve nézegeti alkotását a nap fényében, mi azon is megcsillan.*
- Nagyon szép időnk van ma... - *mondja suttogva, mégis elég hangosan ahhoz, hogy partnere esetleg meghallja.*
493. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-07-31 09:36:46
Üzenet elküldve: 2013-07-31 09:36:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Calden Dismer figyelmébe//
*Chatery a lábakra tett megjegyzéshez már nem szól semmit. Nem szeret sokáig egy témán csüngeni. Különben is most tudja, hogy a férfi mindenből sokat lát. Úgyhogy csak próbálja segíteni az ember észhez térését. Aki tényleg magához tér, mikor megrázza a fejét. S mikor Chatery engedélyt kap, elengedi Calt. Aki hátrál néhány lépést, majdnem el is esik, amire a varázsló lány rögtön mozdul, de feleslegesen, mivel a férfinek sikerül helyre tenni magát.*
-Rendben csak nyugodtan nem sietünk!*Mondja mosolyogva, a férfinek, aki a dombra megy a puttonyáért. Chatery csak mosolyogva figyeli, ahogyan a férfi húzza maga után a felszerelését. A nő most úgy dönt kifekszik a fűbe, amíg a férfi leér. Ezt meg is teszi, kezét a tarkóján összefonva fekszik a földön és nézi a felhőket. Tényleg szépek, nagyon tetszenek a varázslólánynak. Mikor a férfi oda ér mellé, felnéz rá.*
-Hm. Innen te is úgy nézel ki, mint egy felhő, és hát nem hiszem, hogy az a felhő, igazán felhő volt. Lehet csak a szédülés okozta.* Mondja mosolyogva nézve a férfira, így a földön fekve. A füvet puhának és kellemesnek találja. Nem szándékozik felkelni, hacsak nem parancsol rá a férfi, vagy nem segíti fel. Nem látja szükségesnek a rohanást. Senki nem kergeti őket, nincs sietős dolguk se. Teljes mértékig ráérnek, arra is, hogy egy kicsit bámuljanak a semmiben.*
*Chatery a lábakra tett megjegyzéshez már nem szól semmit. Nem szeret sokáig egy témán csüngeni. Különben is most tudja, hogy a férfi mindenből sokat lát. Úgyhogy csak próbálja segíteni az ember észhez térését. Aki tényleg magához tér, mikor megrázza a fejét. S mikor Chatery engedélyt kap, elengedi Calt. Aki hátrál néhány lépést, majdnem el is esik, amire a varázsló lány rögtön mozdul, de feleslegesen, mivel a férfinek sikerül helyre tenni magát.*
-Rendben csak nyugodtan nem sietünk!*Mondja mosolyogva, a férfinek, aki a dombra megy a puttonyáért. Chatery csak mosolyogva figyeli, ahogyan a férfi húzza maga után a felszerelését. A nő most úgy dönt kifekszik a fűbe, amíg a férfi leér. Ezt meg is teszi, kezét a tarkóján összefonva fekszik a földön és nézi a felhőket. Tényleg szépek, nagyon tetszenek a varázslólánynak. Mikor a férfi oda ér mellé, felnéz rá.*
-Hm. Innen te is úgy nézel ki, mint egy felhő, és hát nem hiszem, hogy az a felhő, igazán felhő volt. Lehet csak a szédülés okozta.* Mondja mosolyogva nézve a férfira, így a földön fekve. A füvet puhának és kellemesnek találja. Nem szándékozik felkelni, hacsak nem parancsol rá a férfi, vagy nem segíti fel. Nem látja szükségesnek a rohanást. Senki nem kergeti őket, nincs sietős dolguk se. Teljes mértékig ráérnek, arra is, hogy egy kicsit bámuljanak a semmiben.*
492. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-07-30 23:20:44
Üzenet elküldve: 2013-07-30 23:20:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Chaterya Eliath figyelmébe//
- Részeges szúnyog? Az az alantas jószág nem megfelelő kifejezés hősiességem jellemzésére - *jelenti ki, miközben próbálja kihúzni magát.
Egy pillanatra még sikerül is, de utána ismételten kénytelen a másikra támaszkodni. Lépteit igyekszik úgy helyezni, hogy azzal segítsen a másiknak. Néha azonban nem tudja, hogy hol is van pontosan társa lába, így nem meri letenni sajátját.*
- Nem csak a kéz, de a láb is sok - *jelenti ki elgondolkozva* - Kifog rajtam ez az ármány. Szégyent hozok lovagi mivoltomra, mert nem tudok átlátni rajta - *kesereg.
Mielőtt tovább mélyedne sajnálatában, jó erősen megrázza fejét. Igyekszik mindezt úgy tenni, hogy kicsit hátrébb hajol, nehogy lefejelje Chateryt. Ez többnyire megteszi hatását. A kép tisztul, s a több eggyé válik, elveszítve torz alakját. Minden egyszerre élesedik ki. Az elmosódott tagok helye pontosan kirajzolódik, megkönnyítve a lovag dolgát. Lábát most már tudja, hová helyezze. Le is teszi az eddig emelt részt, hogy ezáltal stabilabb tartásra tegyen szert.*
- Most már jobb, elereszthet - *tájékoztatja a nőt.
Amennyiben elengedik a tartó kezek, kicsit még meginog, majd hátrál néhány lépést, egyre biztosabban.*
- Oké, most már tényleg jó lesz. Hozom a holmim.
*Azzal el is indul, nem más felé, mint ismét a domb tetejére. Valószínűleg most nem áll szándékában gurulva érkezni. Amint felkoslat, szétnéz még egyszer, majd megindul lefelé azon ösvényen, amelyet az imént taposott ki magának. Batyuja húzza lefelé, éppen ezért ellent kell tartania lábaival. Közben arra is ügyel, nehogy átessen 'fékein', letarolva ezzel a domb lábánál lévő személyt. Az azért mégsem lenne túl kellemes.*
- Azért az a felhő tényleg nagyon hasonlított önre.
- Részeges szúnyog? Az az alantas jószág nem megfelelő kifejezés hősiességem jellemzésére - *jelenti ki, miközben próbálja kihúzni magát.
Egy pillanatra még sikerül is, de utána ismételten kénytelen a másikra támaszkodni. Lépteit igyekszik úgy helyezni, hogy azzal segítsen a másiknak. Néha azonban nem tudja, hogy hol is van pontosan társa lába, így nem meri letenni sajátját.*
- Nem csak a kéz, de a láb is sok - *jelenti ki elgondolkozva* - Kifog rajtam ez az ármány. Szégyent hozok lovagi mivoltomra, mert nem tudok átlátni rajta - *kesereg.
Mielőtt tovább mélyedne sajnálatában, jó erősen megrázza fejét. Igyekszik mindezt úgy tenni, hogy kicsit hátrébb hajol, nehogy lefejelje Chateryt. Ez többnyire megteszi hatását. A kép tisztul, s a több eggyé válik, elveszítve torz alakját. Minden egyszerre élesedik ki. Az elmosódott tagok helye pontosan kirajzolódik, megkönnyítve a lovag dolgát. Lábát most már tudja, hová helyezze. Le is teszi az eddig emelt részt, hogy ezáltal stabilabb tartásra tegyen szert.*
- Most már jobb, elereszthet - *tájékoztatja a nőt.
Amennyiben elengedik a tartó kezek, kicsit még meginog, majd hátrál néhány lépést, egyre biztosabban.*
- Oké, most már tényleg jó lesz. Hozom a holmim.
*Azzal el is indul, nem más felé, mint ismét a domb tetejére. Valószínűleg most nem áll szándékában gurulva érkezni. Amint felkoslat, szétnéz még egyszer, majd megindul lefelé azon ösvényen, amelyet az imént taposott ki magának. Batyuja húzza lefelé, éppen ezért ellent kell tartania lábaival. Közben arra is ügyel, nehogy átessen 'fékein', letarolva ezzel a domb lábánál lévő személyt. Az azért mégsem lenne túl kellemes.*
- Azért az a felhő tényleg nagyon hasonlított önre.
491. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-07-30 22:38:53
Üzenet elküldve: 2013-07-30 22:38:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Calden Dismer figyelmébe//
*Eltart egy ideig, amíg Chatery körbeéri a dombot. Nem siet, hisz mostmár senki sem kergeti őket. Minden virágot megcsodál, s egy elkóboroltat, ami pont csizmája előtt ékeskedik, leszakít és a füle mögé tűzi.*
~Hm...Mien széles lehet egy domb? És vajon hova eshetett a lovagom?~*Kérdezi magától, amint a füves, virágos buckát megkerüli. Mikor a férfihez ér és lenéz rá, az mosolyogva szólal meg.*
-Nem csoda hogy szédülsz, te lovagok gyöngye, ha körtáncot jártál a dombon, aztán meg bukfenceztél.*Mondja mosolyogva, majd hozzá teszi.*
-Nyugodj meg értem, mit akarsz mondani.*Jelenti ki és próbál neki segíteni. Legnagyobb meglepedtésére a férfi elfogadja a segítséget.*
-Csak egy kezem van, de te azért látsz sokat mert szédülsz, mint a részeges szúnyog.*Mondja nevetve, majd felsegíti, a férfit, aki néhány sikertelen próbálkozás után eltalálja Chatery kezét. A felsegítés persze nem egyszerű egy szédelgő embernél.*
-Ho, ho! Óvatosan, még megint elesel, vagy elesünk!*Mondja, mikor Cal nekidől. Chatery próbálja egyensúlyba helyezni a férfit, kisebb-nagyobb sikerrel. Mivel amikor ki akarja egyemsújozni, akkor a férfi midig össze akar esni. Chatery nem egy gyenge lány, viszont egy izmos férfit, nehéz megtartani. Csak remélni meri, hogy a férfi, hamarosan visszanyeri állóképességét. Mert ha nem még tényleg elesnek és heverhetnek még egy ideig a fűben.*
*Eltart egy ideig, amíg Chatery körbeéri a dombot. Nem siet, hisz mostmár senki sem kergeti őket. Minden virágot megcsodál, s egy elkóboroltat, ami pont csizmája előtt ékeskedik, leszakít és a füle mögé tűzi.*
~Hm...Mien széles lehet egy domb? És vajon hova eshetett a lovagom?~*Kérdezi magától, amint a füves, virágos buckát megkerüli. Mikor a férfihez ér és lenéz rá, az mosolyogva szólal meg.*
-Nem csoda hogy szédülsz, te lovagok gyöngye, ha körtáncot jártál a dombon, aztán meg bukfenceztél.*Mondja mosolyogva, majd hozzá teszi.*
-Nyugodj meg értem, mit akarsz mondani.*Jelenti ki és próbál neki segíteni. Legnagyobb meglepedtésére a férfi elfogadja a segítséget.*
-Csak egy kezem van, de te azért látsz sokat mert szédülsz, mint a részeges szúnyog.*Mondja nevetve, majd felsegíti, a férfit, aki néhány sikertelen próbálkozás után eltalálja Chatery kezét. A felsegítés persze nem egyszerű egy szédelgő embernél.*
-Ho, ho! Óvatosan, még megint elesel, vagy elesünk!*Mondja, mikor Cal nekidől. Chatery próbálja egyensúlyba helyezni a férfit, kisebb-nagyobb sikerrel. Mivel amikor ki akarja egyemsújozni, akkor a férfi midig össze akar esni. Chatery nem egy gyenge lány, viszont egy izmos férfit, nehéz megtartani. Csak remélni meri, hogy a férfi, hamarosan visszanyeri állóképességét. Mert ha nem még tényleg elesnek és heverhetnek még egy ideig a fűben.*
490. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-07-30 21:53:28
Üzenet elküldve: 2013-07-30 21:53:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Chaterya Eliath figyelmébe//
- Szé-szé-szé-szá... Nem, ő... Szédől, szédul, szédül! Ez az! Szédül! Ök - *teszi még hozzá, miközben elméje apró darabkáit keresi.
Azok egytől-egyig az égbolton vannak szétszóródva, s a fellegek rejtik azokat, gondoskodva a hosszan tartó hatásról. A felhőket kezdi el bámulni. Különböző alakokat képzel azok pelyheibe, így szórakoztatva saját magát. Egy-egy darabból még kettőt is lát.*
- Jé, annak a felhőnek pont olyan alakja van, mint kegyednek! - *állapítja meg, csak az nem esik le neki azonnal, hogy az alak nem éppen felhő, hanem hús-vér teremtés.
Néhány pislogás után tisztázódik a kép. Szemei elkerekednek, majd gyorsan felül.*
- Én... Khm... Szóval... Érti - *mondja elnézést kérés helyett.
Máskor talán sikerül rávennie magát, de most még arra sem, hogy esetleg próbálkozzon. Amikor a nőszemély kezet nyújt, kissé elgondolkozik. Az iménti bocsánatkérés megtette hatását. A lovag elhatározza, hogy igyekszik visszafogni magát, méghozzá úgy, hogy azért még önmaga maradjon. Nem tudja, hogy hol fogja megtalálni az egyensúlyt, de majd igyekszik. Éppen ezért elfogadja a felé nyújtott kacsót, némi kapálódzás után.*
- Miért van ennyi keze? - *kérdi kicsit idegesen, mígnem rátalál az igazira.
Akkor aztán szélesen elmosolyodik és próbál lábra állni, kisebb-nagyobb sikerrel. Az eredmény nem más, mint egy újabb dőlés, méghozzá ezúttal Chaterya irányába. Lábát még igyekszik előrébb csúsztatni, hátha megbírja tartani magát, de mind hiába. Úgy tűnik túl sok volt a forgásból, főleg, hogy még a sok bukfenc is adhatott fejének egy keveset annak érdekében, hogy minél később bírjon uralkodni saját testén.*
- Szé-szé-szé-szá... Nem, ő... Szédől, szédul, szédül! Ez az! Szédül! Ök - *teszi még hozzá, miközben elméje apró darabkáit keresi.
Azok egytől-egyig az égbolton vannak szétszóródva, s a fellegek rejtik azokat, gondoskodva a hosszan tartó hatásról. A felhőket kezdi el bámulni. Különböző alakokat képzel azok pelyheibe, így szórakoztatva saját magát. Egy-egy darabból még kettőt is lát.*
- Jé, annak a felhőnek pont olyan alakja van, mint kegyednek! - *állapítja meg, csak az nem esik le neki azonnal, hogy az alak nem éppen felhő, hanem hús-vér teremtés.
Néhány pislogás után tisztázódik a kép. Szemei elkerekednek, majd gyorsan felül.*
- Én... Khm... Szóval... Érti - *mondja elnézést kérés helyett.
Máskor talán sikerül rávennie magát, de most még arra sem, hogy esetleg próbálkozzon. Amikor a nőszemély kezet nyújt, kissé elgondolkozik. Az iménti bocsánatkérés megtette hatását. A lovag elhatározza, hogy igyekszik visszafogni magát, méghozzá úgy, hogy azért még önmaga maradjon. Nem tudja, hogy hol fogja megtalálni az egyensúlyt, de majd igyekszik. Éppen ezért elfogadja a felé nyújtott kacsót, némi kapálódzás után.*
- Miért van ennyi keze? - *kérdi kicsit idegesen, mígnem rátalál az igazira.
Akkor aztán szélesen elmosolyodik és próbál lábra állni, kisebb-nagyobb sikerrel. Az eredmény nem más, mint egy újabb dőlés, méghozzá ezúttal Chaterya irányába. Lábát még igyekszik előrébb csúsztatni, hátha megbírja tartani magát, de mind hiába. Úgy tűnik túl sok volt a forgásból, főleg, hogy még a sok bukfenc is adhatott fejének egy keveset annak érdekében, hogy minél később bírjon uralkodni saját testén.*
489. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-07-30 21:00:08
Üzenet elküldve: 2013-07-30 21:00:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Calden Dismer figyelmébe//
*Chatery látja Calon, hogy az utolsó megszólalásával kicsit megsértette. Mivel teljes csendben halad Chatery mögött, az avart bámulva. De a lelkiismerete furdalja Chateryt. Ezért mikor kiérnek a tisztásra bocsánatot is kér.*
-Sajnálom! Nem akartam megsérteni a lovagi eszményeidet, csak nehezen viselem az előzékenységet, rossz élményeim vannak róla! De nem akartalak megsérteni, öszintén sajnálom.*Szabadkozik végül, majd, megint a dombot figyeli. Mikor azt mondja Calnak, hogy válasszon útirányt, az felmegy a domb tetejére, majd elkezd forogni, s mikor elszédül lebucskázik a dombtetőről. Chatery pedig megkerüli a kiemelkedést és odahajol a szédelgő Cal fölé.*
-Na, hatott valamit?*Mondja mosolyogva, Cal pedig csak annyival válaszol, hogy "menjünk arra!"*
-Rendben, rendben akkor, arra megyünk. Csak tápászkodj fel. Gyere!*Nyújtja a kezét, bár nem biztos benne, hogy a lovag elfogadja, hisz az eszményt rontaná a női segítség elfogadása. Majd ha minden rendben, elindul a Cal által mutatott irányba.*
*Chatery látja Calon, hogy az utolsó megszólalásával kicsit megsértette. Mivel teljes csendben halad Chatery mögött, az avart bámulva. De a lelkiismerete furdalja Chateryt. Ezért mikor kiérnek a tisztásra bocsánatot is kér.*
-Sajnálom! Nem akartam megsérteni a lovagi eszményeidet, csak nehezen viselem az előzékenységet, rossz élményeim vannak róla! De nem akartalak megsérteni, öszintén sajnálom.*Szabadkozik végül, majd, megint a dombot figyeli. Mikor azt mondja Calnak, hogy válasszon útirányt, az felmegy a domb tetejére, majd elkezd forogni, s mikor elszédül lebucskázik a dombtetőről. Chatery pedig megkerüli a kiemelkedést és odahajol a szédelgő Cal fölé.*
-Na, hatott valamit?*Mondja mosolyogva, Cal pedig csak annyival válaszol, hogy "menjünk arra!"*
-Rendben, rendben akkor, arra megyünk. Csak tápászkodj fel. Gyere!*Nyújtja a kezét, bár nem biztos benne, hogy a lovag elfogadja, hisz az eszményt rontaná a női segítség elfogadása. Majd ha minden rendben, elindul a Cal által mutatott irányba.*
488. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-07-30 19:56:11
Üzenet elküldve: 2013-07-30 19:56:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Chaterya Eliath figyelmébe//
*A férfi nem tudja hova tenni a nő utolsó megjegyzését. Hiszen nem is volt abból baj, hogy előre engedte. Vagy igen? Mindketten biztonságban kijutottak a fogadóból. Leszámítva azt a kis botlást, nem történt semmi galiba. Erre itt ez a nőszemély és azt mondja, hogy saját jelleme miatt volt gond? Nem, ez nem igaz. A lovagiasság még senkinek nem ártott. Lépteit nem sürgeti túlzottan. Kissé sértődöttnek érzi magát, amiért Chatarya el akarja hagyatni vele jellemét. Ő viszont nem teheti. Tudja jól, hogy nem, hiszen ha így tenne, azzal feladná egész eddigi életét. Az út során végig az avart figyeli, szokatlanul csendben. Egészen addig, míg társnője hangos üdvrivalgásba nem kezd. Tekintetét felemeli a földről és a helyet figyeli, ahová cseppentek. Arcán halvány mosoly terül el, ahogy figyeli a másikat. Az erdő után jól esik neki a bőrét melengető napfény. Szívesen időzne itt, de nem hiszi, hogy ez most lehetséges lenne. Azt pedig még kevésbé, hogy valaha még egyszer pont itt kötne ki az erdőből kijövet. Hiszen azt sem tudja, hogy pontosan merre jöttek. Ez a városnézés cseppet sem lesz olyan hasznos, mint remélte. Minden esetre, most a jelennel kell törődnie. Ha minden kötél szakad, hát máskor ismételten felméri a terepet.
Sétája tovább folytatódik, azonban nem a távol felé, hanem egyenesen fel a virágokkal borított domb tetejére. Reményei szerint arról többet fog látni. Ha pedig mégsem, hát van másik ötlete, amivel eldöntheti, hogy melyik irányt válassza. Odafent batyuját ledobja, és körbekémlel. Kezét szemei fölé helyezi, ezzel árnyékolva azokat, védve az ilyen téren kellemetlen napsütéstől. Sajnálatára azonban semmit nem lát. Jobb híján karjait széttárja, mint valami fohászkodó, de neki nem ez a célja. Egy darabig csak sütkérezik. Magába szívja az éltető fényt. Hirtelen gyors iramban kezd el pörögni, várva, hogy mikor kezd el magától is forogni a világ. Lábai egyre jobban gyengülnek, hála a váratlan szédülésnek. Felső teste ezek után húzza magával többi tagját. A lovag összegörnyed, majd hátrafelé lebukfencezik a domb azon oldalán, amerre a szédülés vitte. Amikor leér az aljára, jó darabig csak kiterülve fekszik, összeszorított szemekkel, sűrű pislogások között.*
- Menjünk erre.
*A férfi nem tudja hova tenni a nő utolsó megjegyzését. Hiszen nem is volt abból baj, hogy előre engedte. Vagy igen? Mindketten biztonságban kijutottak a fogadóból. Leszámítva azt a kis botlást, nem történt semmi galiba. Erre itt ez a nőszemély és azt mondja, hogy saját jelleme miatt volt gond? Nem, ez nem igaz. A lovagiasság még senkinek nem ártott. Lépteit nem sürgeti túlzottan. Kissé sértődöttnek érzi magát, amiért Chatarya el akarja hagyatni vele jellemét. Ő viszont nem teheti. Tudja jól, hogy nem, hiszen ha így tenne, azzal feladná egész eddigi életét. Az út során végig az avart figyeli, szokatlanul csendben. Egészen addig, míg társnője hangos üdvrivalgásba nem kezd. Tekintetét felemeli a földről és a helyet figyeli, ahová cseppentek. Arcán halvány mosoly terül el, ahogy figyeli a másikat. Az erdő után jól esik neki a bőrét melengető napfény. Szívesen időzne itt, de nem hiszi, hogy ez most lehetséges lenne. Azt pedig még kevésbé, hogy valaha még egyszer pont itt kötne ki az erdőből kijövet. Hiszen azt sem tudja, hogy pontosan merre jöttek. Ez a városnézés cseppet sem lesz olyan hasznos, mint remélte. Minden esetre, most a jelennel kell törődnie. Ha minden kötél szakad, hát máskor ismételten felméri a terepet.
Sétája tovább folytatódik, azonban nem a távol felé, hanem egyenesen fel a virágokkal borított domb tetejére. Reményei szerint arról többet fog látni. Ha pedig mégsem, hát van másik ötlete, amivel eldöntheti, hogy melyik irányt válassza. Odafent batyuját ledobja, és körbekémlel. Kezét szemei fölé helyezi, ezzel árnyékolva azokat, védve az ilyen téren kellemetlen napsütéstől. Sajnálatára azonban semmit nem lát. Jobb híján karjait széttárja, mint valami fohászkodó, de neki nem ez a célja. Egy darabig csak sütkérezik. Magába szívja az éltető fényt. Hirtelen gyors iramban kezd el pörögni, várva, hogy mikor kezd el magától is forogni a világ. Lábai egyre jobban gyengülnek, hála a váratlan szédülésnek. Felső teste ezek után húzza magával többi tagját. A lovag összegörnyed, majd hátrafelé lebukfencezik a domb azon oldalán, amerre a szédülés vitte. Amikor leér az aljára, jó darabig csak kiterülve fekszik, összeszorított szemekkel, sűrű pislogások között.*
- Menjünk erre.
487. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-07-30 15:58:14
Üzenet elküldve: 2013-07-30 15:58:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Calden Dismer figyelmébe//
*Mikor a férfi, elkezdi magyarázni, hogy mi, hogy lett volna, ha az ölében viszi Chateryt, ő csak a szokott félmosolyát veszi elő, majd a szemét forgatja.*
-Meg jól elkaptak volna minket! Viszont most, már ez lényegtelen.*Szögezi le végül, nagy megkönnyebbüléssel. Nem akart volna a férfi karjában utazni, nem sérült, hogy hurcolni kelljen ide-oda. Cal a vállára emeli a batyut, ami látszik, hogy nem könnyű és főleg nem kellemes.*
~Biztos nem a legjobb érzés. Dehát az ő dolgai, ő tudja, hogy s mint jó neki.~*Könyveli el magában a batyu ügyét. Majd örömmel veszi tudomásul, hogy a férfinek megfelel a találomra kiválasztott útirány. Chatery mindig is bízott az ösztöneiben, amik most azt sugallták, hogy abba a bizonyos irányba kell mennie. Egy két lépést tesznek csak meg a kijelölt úton. Mikor Cal előre engedi Chateryt és közben majdnem orra esik a táska súlya miatt.*
-Mintha legutóbb is ebből lett volna a baj! De te tudod lovag úr!*Jegyzi meg mosolyogva, miközben elindul a kicsitsem kitaposottnak nevezhető úton. Nem is kell olyan sokáig haladni az erdőben, hogy valami változás kerüljön a szinte sorminta szerű erdőbe. Alig néhány száz méter után, erős napsütésre lesz figyelmes az elől haladó lány.*
~Tisztás! Tisztás! Tisztás! De jó végre, nem csak fa meg bokor!~*Örvend magában, az új felfedezésnek. A tisztásra érve, nagyon szembe tűnik, hogy nem a természet munkája ez a szép hely. A hely, ami szinte egy szabályos kör, középen egy domb áll rajta, szebbnél szebb virágokkal. A dombon kívül viszont egy szál virág sincs ezt Chatery furcsállja is, csak úgy mint az óriási fákat a tisztás körül.*
~Ezt a helyet embernek kell gondozni, hacsak nem varázslat van a dologban.~*Gondolkodik el a tisztás szélén állva. Majd lassan beljebb megy.*
-Nézd Cal azt hiszem találtunk valamit. Ez biztos nem természeti jelenség, ami azt jelenti, hogy nem vagyunk olyan messze a várostól!*Mondja csillogó tekintettel, most a dombot bámulva sok rosszaság jut eszébe a gyerekkorából, amikor az ilyen helyeken, kitépkedték a virágokat, vagy esetleg egy egész, virágos kertet költöztettek néhány méterrel arrébb. Arcán a mosoly töretlenül virít, szemét viszont az emlékek köde fátyolozza el. Most keze akaratlan mozdulatra indul. Csuklyáját, mi eddig hátán pihent, egy gondos mozdulattal fejére veti.*
~Ezt miért csináltam? Utoljára otthon a kertben volt ilyen, hogy akaratlanul felvettem a csuklyát!~*Erre a gondolatra rögtön hátra is veti, s kezét csípőre vágja és orra alatt morgolódik.*
-Nem fogok megint olyan, elkényeztetett, senkiházi lenni az biztos. Engem nem irányít, holmi energia!*Duzzog a földet bámulva, majd megint Calra néz.*
-Na most merre? Most rajtad a választás sora!*Mondja két kezével nagy kört leírva maga körül. Majd a kezek megint a csípőre vándorolnak, pihenni. S míg Cal nem válaszol, a virágokat bámulja.*
*Mikor a férfi, elkezdi magyarázni, hogy mi, hogy lett volna, ha az ölében viszi Chateryt, ő csak a szokott félmosolyát veszi elő, majd a szemét forgatja.*
-Meg jól elkaptak volna minket! Viszont most, már ez lényegtelen.*Szögezi le végül, nagy megkönnyebbüléssel. Nem akart volna a férfi karjában utazni, nem sérült, hogy hurcolni kelljen ide-oda. Cal a vállára emeli a batyut, ami látszik, hogy nem könnyű és főleg nem kellemes.*
~Biztos nem a legjobb érzés. Dehát az ő dolgai, ő tudja, hogy s mint jó neki.~*Könyveli el magában a batyu ügyét. Majd örömmel veszi tudomásul, hogy a férfinek megfelel a találomra kiválasztott útirány. Chatery mindig is bízott az ösztöneiben, amik most azt sugallták, hogy abba a bizonyos irányba kell mennie. Egy két lépést tesznek csak meg a kijelölt úton. Mikor Cal előre engedi Chateryt és közben majdnem orra esik a táska súlya miatt.*
-Mintha legutóbb is ebből lett volna a baj! De te tudod lovag úr!*Jegyzi meg mosolyogva, miközben elindul a kicsitsem kitaposottnak nevezhető úton. Nem is kell olyan sokáig haladni az erdőben, hogy valami változás kerüljön a szinte sorminta szerű erdőbe. Alig néhány száz méter után, erős napsütésre lesz figyelmes az elől haladó lány.*
~Tisztás! Tisztás! Tisztás! De jó végre, nem csak fa meg bokor!~*Örvend magában, az új felfedezésnek. A tisztásra érve, nagyon szembe tűnik, hogy nem a természet munkája ez a szép hely. A hely, ami szinte egy szabályos kör, középen egy domb áll rajta, szebbnél szebb virágokkal. A dombon kívül viszont egy szál virág sincs ezt Chatery furcsállja is, csak úgy mint az óriási fákat a tisztás körül.*
~Ezt a helyet embernek kell gondozni, hacsak nem varázslat van a dologban.~*Gondolkodik el a tisztás szélén állva. Majd lassan beljebb megy.*
-Nézd Cal azt hiszem találtunk valamit. Ez biztos nem természeti jelenség, ami azt jelenti, hogy nem vagyunk olyan messze a várostól!*Mondja csillogó tekintettel, most a dombot bámulva sok rosszaság jut eszébe a gyerekkorából, amikor az ilyen helyeken, kitépkedték a virágokat, vagy esetleg egy egész, virágos kertet költöztettek néhány méterrel arrébb. Arcán a mosoly töretlenül virít, szemét viszont az emlékek köde fátyolozza el. Most keze akaratlan mozdulatra indul. Csuklyáját, mi eddig hátán pihent, egy gondos mozdulattal fejére veti.*
~Ezt miért csináltam? Utoljára otthon a kertben volt ilyen, hogy akaratlanul felvettem a csuklyát!~*Erre a gondolatra rögtön hátra is veti, s kezét csípőre vágja és orra alatt morgolódik.*
-Nem fogok megint olyan, elkényeztetett, senkiházi lenni az biztos. Engem nem irányít, holmi energia!*Duzzog a földet bámulva, majd megint Calra néz.*
-Na most merre? Most rajtad a választás sora!*Mondja két kezével nagy kört leírva maga körül. Majd a kezek megint a csípőre vándorolnak, pihenni. S míg Cal nem válaszol, a virágokat bámulja.*
486. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-07-29 18:16:56
Üzenet elküldve: 2013-07-29 18:16:56
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Pimbóék nyomában//
*A csapat elfoglalja állását, mely egy kisebb tisztás mellett elhelyezkedő kőrakásnál van. Innen jól rálehet látni a tisztásra érkezőkre, míg azok feltehetően nem fognak csapdát sejteni - bár ez most aligha lényeges, hisz tudnak a szimulált támadásról.
Lóval rohant a csapat után egy katona, ki az ork felszerelését hozta utánuk, mondván, szükség lehet rá.*
- Értelemszerűen nem fogunk megölni senkit *kezd bele az őr*, tehát valamelyikőtök dolga az lesz, hogy felugorjon a kocsira, és elhajtsa innét. Nem kell igazán messzire, de azért az elrabló ne vehesse észre, amint hazamegyek a társaimmal. Ezek után már magatokra lesztek utalva, de lobogjon a szemetek előtt, hogy emberéletek forognak kockán - valamint ha ez nem elég motiváló, gondoljatok a jutalomra amit kaptok.
*Lovak nyerítése, és a kocsi kerekeinek csikorgása üti meg a fülüket. Hamarost már láthatják is a városőrség járművét, ami se nem lassan, se nem gyorsan halad feléjük.*
- Hát akkor, indulás * mondja a katona, s kiugrik a kőrakás mögül.*
*A csapat elfoglalja állását, mely egy kisebb tisztás mellett elhelyezkedő kőrakásnál van. Innen jól rálehet látni a tisztásra érkezőkre, míg azok feltehetően nem fognak csapdát sejteni - bár ez most aligha lényeges, hisz tudnak a szimulált támadásról.
Lóval rohant a csapat után egy katona, ki az ork felszerelését hozta utánuk, mondván, szükség lehet rá.*
- Értelemszerűen nem fogunk megölni senkit *kezd bele az őr*, tehát valamelyikőtök dolga az lesz, hogy felugorjon a kocsira, és elhajtsa innét. Nem kell igazán messzire, de azért az elrabló ne vehesse észre, amint hazamegyek a társaimmal. Ezek után már magatokra lesztek utalva, de lobogjon a szemetek előtt, hogy emberéletek forognak kockán - valamint ha ez nem elég motiváló, gondoljatok a jutalomra amit kaptok.
*Lovak nyerítése, és a kocsi kerekeinek csikorgása üti meg a fülüket. Hamarost már láthatják is a városőrség járművét, ami se nem lassan, se nem gyorsan halad feléjük.*
- Hát akkor, indulás * mondja a katona, s kiugrik a kőrakás mögül.*
485. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-07-29 13:53:18
Üzenet elküldve: 2013-07-29 13:53:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
*A tisztásra érve Shael boldogan futkorászni kezd. Nagyon gyors állat. Úgy néz ki, hogy az eddigi felgyülemlett energiáját, most egy az egyben leadja. Lisast csodálkozik, hogy a hiúznak még ennyi energiája van. Pár kör futás után az állat eltűnik az erdőben.*
Kis kerge. *Mondja a lány, és közben mosolyogva csóválja a fejét. Körbe néz, majd a kezeit az égbe emelve, hatalmasat nyújtózik. Végül letelepszik az elf mellé.*
Micsoda nyugodt hely. *Hátradől, és a felhőket kezdi el nézni. A férfival ellentétben ő nagyon szeret lustálkodni, tenni a semmit.* Egész nap itt tudnék feküdni.
*Hamarosan Shael visszatér, szájában egy kövér nyúllal, majd pár pillanat, és már a pocakjában is van.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.29 13:55:00, a következő indokkal:
Helyesírási hiba javítása
Kis kerge. *Mondja a lány, és közben mosolyogva csóválja a fejét. Körbe néz, majd a kezeit az égbe emelve, hatalmasat nyújtózik. Végül letelepszik az elf mellé.*
Micsoda nyugodt hely. *Hátradől, és a felhőket kezdi el nézni. A férfival ellentétben ő nagyon szeret lustálkodni, tenni a semmit.* Egész nap itt tudnék feküdni.
*Hamarosan Shael visszatér, szájában egy kövér nyúllal, majd pár pillanat, és már a pocakjában is van.*
A hozzászólást Themis (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.07.29 13:55:00, a következő indokkal:
Helyesírási hiba javítása
484. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-07-29 10:59:47
Üzenet elküldve: 2013-07-29 10:59:47
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
*Miután feltápászkodtak a székről, még gyorsan váltottak pár szót, majd elindultak a Holdudvaron és az erdőn át. Végül megérkeznek a tisztásra, Las pedig jó mélyet szippant a levegőből. A tisztás mit sem változott az elmúlt néhány hét alatt. Szinte itt kezdődött minden, erre sétált ki dühösen a könyvtárból, és innen nem messze találta meg a könyvet. És az a könyv volt minden baj forrása. Ugyanakkor ha most újra átélhetné, akkor sem tenne másképp, hiszen nagyszerű volt látni egy sötételf várost függetlenül attól, hogy kis híján belehalt. Néha azon kapja magát, hogy még mindig furcsa egy kissé számára a nap fénye a hosszú napok után, amiket odalent töltött.*
- Hát itt volnánk *mondja halkan* Volt pillanat, amikor nem hittem volna, hogy fogok még látni a nap fényében tündöklő, zöldellő réteket. És most mégis itt vagyok, és élek.
*Mielőtt tudtára ébredne, hogy mit csinál, már le is ül a fűben, és egyszerűen élvezi a nap sugarait, holott rá az efajta tétlenség nem jellemző. Legalábbis eddig nem volt az. Lehetséges, hogy innentől sokkal visszafogottabb életet fog élni. Ezen a gondolaton elmosolyodik, hiszen ez igazán nem vallana rá. Ő mindig arról volt híres, hogy az öreg, és morgonc külsőn belül még egy kalandvággyal teli fiatal lélek lapul meg. Talán ezért is kereste folyton a kalandot, vagy fordítva. Éppen ezért lesz számára a következő kaland a mágiatanulás. Hallott már róla, hogy elég unalmas, és hosszú idő, mire bármit elér, ugyanakkor az eredmények káprázatosak.*
- Hát itt volnánk *mondja halkan* Volt pillanat, amikor nem hittem volna, hogy fogok még látni a nap fényében tündöklő, zöldellő réteket. És most mégis itt vagyok, és élek.
*Mielőtt tudtára ébredne, hogy mit csinál, már le is ül a fűben, és egyszerűen élvezi a nap sugarait, holott rá az efajta tétlenség nem jellemző. Legalábbis eddig nem volt az. Lehetséges, hogy innentől sokkal visszafogottabb életet fog élni. Ezen a gondolaton elmosolyodik, hiszen ez igazán nem vallana rá. Ő mindig arról volt híres, hogy az öreg, és morgonc külsőn belül még egy kalandvággyal teli fiatal lélek lapul meg. Talán ezért is kereste folyton a kalandot, vagy fordítva. Éppen ezért lesz számára a következő kaland a mágiatanulás. Hallott már róla, hogy elég unalmas, és hosszú idő, mire bármit elér, ugyanakkor az eredmények káprázatosak.*
483. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-07-27 13:57:52
Üzenet elküldve: 2013-07-27 13:57:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Egy tisztásra ér, ahogy az erdőből kijut. Soha többé ilyen idiótát, aki menekül. Inkább fiatal lányokat fog sötét sikátorban megkínozni, mint hogy egy olyan férfit akarjon felszabdalni, aki még egy karja híján is remekül fut és manőverezik az erdő fái között. Szerencse, hogy itt ez a tisztás, a vízhez lép és gyorsan elkezdi lemosni a még friss vért a kezéről. Egyetlen cseppet még nyelvére enged és újfent megízleli. Nem, azóta se lett jobb. Mindegy, tovább nem törődik ezzel. A hátán, bőrtokban lévő két sarló tiszta, azokat még a férfi ruhájával törölte le, így nem látni rajta, hogy ma éjjel vért ontott.
A hold ezüst fénysugarai megtörnek a víz felszínén, mely előtte enyhe vörös árnyalatba burkolózik. Kedve volna megfürdeni benne... Ha még véresebb lenne és még nyögnék életük utolsó perceit azok, kiknek életnedve okán vöröslik a víz. Megrázza fejét, felednie kell az ilyen gondolatokat. Vissza kell térnie a városba. Nem mintha bármi oka lenne rá, de ott sokkal könnyebb táplálékhoz jutni. Csak furcsán néztek volna rá, ha véres kézzel tér be a fogadóba. Jobban jár, ha lemossa annak a nyomorultnak a maradékát. Bár, nem foglalkozott azzal, hogy a testet meglelik, amúgy is úgy néz ki, mint akit valami fenevad marcangolt szét, majd tépte ki a torkát. Annyira nem ostoba, hogy nevét vésse véresen a mellkasába, még ha gyakran is tér el az eredeti elgondolástól. Nem szabad, hogy kiderüljön, mi ő. Ezek a nyomorultak nem képesek felfogni, hogy az érzelmeikből táplálkozik és a félelem, a szenvedés olyan erős, mely elég laktató tud lenni. Főleg Phormia számára. Pedig ha legalább olyan mély és gazdag érzelmeket tudnának nyújtani neki, akkor halál nélkül is megúszhatnák. De sajna, ezek a bolondok rettegnek az olyan lényektől, mint ő.
~Vajon hányan vannak még ideát?~
Azt tudja, hogy ikertestvére valahol itt van. Ha nem is a városban, de ezen a világon rontja a levegőt.
~Megtalállak, húgocskám!~
Vigyorodik el a hold fényében és feláll a víz mellől. Ideje visszatérni és nyugovóra térni. Ma már éppen eleget lakmározott annak a gyávának a félelméből és elég edzés is volt elkapni. Talán valami vacsorát még elkölt, de aztán tényleg ideje lesz pihenni. Messze volt a mágus tornya és régóta nem volt alkalma igazán kipihenni magát.*
A hold ezüst fénysugarai megtörnek a víz felszínén, mely előtte enyhe vörös árnyalatba burkolózik. Kedve volna megfürdeni benne... Ha még véresebb lenne és még nyögnék életük utolsó perceit azok, kiknek életnedve okán vöröslik a víz. Megrázza fejét, felednie kell az ilyen gondolatokat. Vissza kell térnie a városba. Nem mintha bármi oka lenne rá, de ott sokkal könnyebb táplálékhoz jutni. Csak furcsán néztek volna rá, ha véres kézzel tér be a fogadóba. Jobban jár, ha lemossa annak a nyomorultnak a maradékát. Bár, nem foglalkozott azzal, hogy a testet meglelik, amúgy is úgy néz ki, mint akit valami fenevad marcangolt szét, majd tépte ki a torkát. Annyira nem ostoba, hogy nevét vésse véresen a mellkasába, még ha gyakran is tér el az eredeti elgondolástól. Nem szabad, hogy kiderüljön, mi ő. Ezek a nyomorultak nem képesek felfogni, hogy az érzelmeikből táplálkozik és a félelem, a szenvedés olyan erős, mely elég laktató tud lenni. Főleg Phormia számára. Pedig ha legalább olyan mély és gazdag érzelmeket tudnának nyújtani neki, akkor halál nélkül is megúszhatnák. De sajna, ezek a bolondok rettegnek az olyan lényektől, mint ő.
~Vajon hányan vannak még ideát?~
Azt tudja, hogy ikertestvére valahol itt van. Ha nem is a városban, de ezen a világon rontja a levegőt.
~Megtalállak, húgocskám!~
Vigyorodik el a hold fényében és feláll a víz mellől. Ideje visszatérni és nyugovóra térni. Ma már éppen eleget lakmározott annak a gyávának a félelméből és elég edzés is volt elkapni. Talán valami vacsorát még elkölt, de aztán tényleg ideje lesz pihenni. Messze volt a mágus tornya és régóta nem volt alkalma igazán kipihenni magát.*
482. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-07-25 13:24:13
Üzenet elküldve: 2013-07-25 13:24:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Szelíd
*Miután végez a könyvtárban gyors léptekkel kimegy a templomból. Pár pillanatig tétovázik, hogy merre induljon, míg végül a temető mellett dönt. Nem igazán figyeli meg a sírokat. (Amikor kicsi volt szeretett elhagyott temetőkben sétálgatni, felfedező útra indulni, de amikor meghalt a családja felhagyott ezzel a szokásával. Titkon attól fél, hogy megpillant az egyik sírkövön egy ismerős nevet. Nem szeretne több gyászt átélni.) Így a temetőn is gyorsan áthalad, míg végül egy tisztásra nem ér.*
~Milyen megnyugtató hely~ *gondolja, miközben kényelmesen elhelyezkedik az egyik fa tövében.*
~Milyen megnyugtató hely~ *gondolja, miközben kényelmesen elhelyezkedik az egyik fa tövében.*
481. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-07-23 09:31:14
Üzenet elküldve: 2013-07-23 09:31:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Már nem tudja álom e vagy valóság, de újra átéli a napot, amikor Azruthal elhagyták otthonukat. Ismét megkapják a rossz hírt, s sietnek haza, s újra végignézi ahogy otthonuk porig ég. Lelke tombol fájdalmában, ám a külvilág ebből mit sem láthat. Ugyanúgy ül ott mozdulatlanul mint aki csak szunyókál. Aztán ahogy múltjában kutakodik, hirtelen ráeszmél valamire. Abban a pillanatban tágra nyílik a szeme, s felpattan kényelmes helyéről hogy tőrét az ismeretlen veszedelemre szegezze. Villámgyors mozdulat, de felesleges.*
~Csak egy madár. Azt hiszem kezdek paranoiás lenni.
*Magában még mindig attól tartva hogy az életére törnek, inkább tőre markolatán nyugtatja jobb kezét. Úgy dönt , ideje tovább állni, a nap is lassan nyugovóra tér. Nem messze a fától melynek tövében megpihent, egy folyó szeli ketté a tájat, és ahol folyó van, ott patak is, az pedig egy forrásból fakad. Rövid séta után rá is akad egy apró keskeny patakocskára, a vize tiszta és friss. Bár tiszta a víz, ezen a helyen még nem kíván inni belőle. Elindul a folyásiránnyal szembe, követi a patak vonalát be az erdőbe.*
~Csak egy madár. Azt hiszem kezdek paranoiás lenni.
*Magában még mindig attól tartva hogy az életére törnek, inkább tőre markolatán nyugtatja jobb kezét. Úgy dönt , ideje tovább állni, a nap is lassan nyugovóra tér. Nem messze a fától melynek tövében megpihent, egy folyó szeli ketté a tájat, és ahol folyó van, ott patak is, az pedig egy forrásból fakad. Rövid séta után rá is akad egy apró keskeny patakocskára, a vize tiszta és friss. Bár tiszta a víz, ezen a helyen még nem kíván inni belőle. Elindul a folyásiránnyal szembe, követi a patak vonalát be az erdőbe.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9776-9795