Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 321 (6401. - 6420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
6420. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-07-12 16:58:27
Üzenet elküldve: 2018-07-12 16:58:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Szekerek//
*Ember tervez, aztán a többiekre várva a végrehajtás helyett totojázni kényszerül. Közben pedig jobb híján törheti a fejét a frappánsabbnál frappánsabb ember tervez felütésű megszólalásokon. Fontos, hogy minden élethelyzetre rendelkezésre álljon egy, ha pedig néhány én megmondtam és bezzeg régen is lapul a tarsolyban, akkor garantált, hogy tud majd sopánkodni az ember, aki tervez, csak hát...
Szóval ő menne már igazán, csak a tömeg, meg a többiek mögötte, akik náluk kicsikét lassabban mozdulnak meg, és ott a sok bámulható esemény is. Nem csoda, hogy hátra kell fordulnia ültében.*
- Na készen vagytok? *Hangzik az udvarias köntösbe csomagolt na mi lesz már a másik két szekérvezér felé.*
- Aztán mit csináltál, amíg nem Amon környékén ólálkodtál? Egy időre én is áthelyeztem a székhelyemet a városba, de miután meggyűlt a bajom a törvénnyel nem maradhattam. *Meséli Nariinának.*
- Aztán te is jó sokára kerültél elő Akheel! Melyik szénakazalban horkoltál? *Kérdi a szótlan harcost. Biztos benne, hogy Akheel is tud érdekességekkel szolgálni a számára. Úgy tudja, a nő híresen jó bámészkodó, ők meg ugye sokat látnak és sokat hallanak. Mindeközben persze rendeletlenül araszol a kocsival.*
A hozzászólás írója (Svir Gia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.12 16:59:11
*Ember tervez, aztán a többiekre várva a végrehajtás helyett totojázni kényszerül. Közben pedig jobb híján törheti a fejét a frappánsabbnál frappánsabb ember tervez felütésű megszólalásokon. Fontos, hogy minden élethelyzetre rendelkezésre álljon egy, ha pedig néhány én megmondtam és bezzeg régen is lapul a tarsolyban, akkor garantált, hogy tud majd sopánkodni az ember, aki tervez, csak hát...
Szóval ő menne már igazán, csak a tömeg, meg a többiek mögötte, akik náluk kicsikét lassabban mozdulnak meg, és ott a sok bámulható esemény is. Nem csoda, hogy hátra kell fordulnia ültében.*
- Na készen vagytok? *Hangzik az udvarias köntösbe csomagolt na mi lesz már a másik két szekérvezér felé.*
- Aztán mit csináltál, amíg nem Amon környékén ólálkodtál? Egy időre én is áthelyeztem a székhelyemet a városba, de miután meggyűlt a bajom a törvénnyel nem maradhattam. *Meséli Nariinának.*
- Aztán te is jó sokára kerültél elő Akheel! Melyik szénakazalban horkoltál? *Kérdi a szótlan harcost. Biztos benne, hogy Akheel is tud érdekességekkel szolgálni a számára. Úgy tudja, a nő híresen jó bámészkodó, ők meg ugye sokat látnak és sokat hallanak. Mindeközben persze rendeletlenül araszol a kocsival.*
A hozzászólás írója (Svir Gia) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.12 16:59:11
6419. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-07-11 19:44:33
Üzenet elküldve: 2018-07-11 19:44:33
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Nyárelői karaván//
//Dalospacsirta//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A férfi átható tekintete vélhetően gyomorba markoló, persze csak olyanoknál, kik erre érzékenyek. Salwar reakciójára nem különösebben mutat érzelmeket, vagy nem hatja meg, amit lát, vagy egész egyszerűen átlát a szitán. Egy darabig még figyeli, ahogy a sötételf lehajol és a frissen kiszenvedett férfi szemeit lecsukja. Amint Salwar ténykedését abbahagyta, kezével int az elöl álló embereinek. Mindeközben a tömeg, ki az elején frecsegősen ordított, s Salwar halálát kívánta, majd egyre bizonytalanabbul, de hangzatos szavakat harsogott, most néma csendben áll, s mered maga elé, elsősorban a földet figyelve, sokan turbánjukkal kezükben. Valahol hirtelen felsír egy karon ülő kisgyermek, biztos éhes, vagy szomjas, de anyja azonnal elhallgattatja, majd maga elé hajtott fejjel hátrál ki a tömegből. Egész egyszerűen mindenki fél. Nem lehet tudni, hogy miért, talán megmagyarázni sem lehet, de kézzel tapintható az idegesség és a feszültség. A férfi mozdulatára, az első négy harcosból kettő azonnal ugrik, s Salwart hónalja alá nyúlva ragadja meg. A férfi érezheti, hogy nem kegyelmesek, cseppet sem kíméletesek, nincsenek tekintettel a korábbi sérülésére, sebeire, vagy arra, hogy Salwar esetleg ellenáll. Ha ezek után persze van még kedve hozzá. Talpra állítják, majd a vezér elé hurcolják, aki egy darabig csak figyeli a sötételfet, minden reakcióját és minden rezdülését. Egy pillanattal később a mellette állóhoz hajol, fülébe suttog, az kihúzza magát és Salwarra mutat:*
- Szemet szemért, fogat fogért. *Hangja nem száll messze, tulajdonképpen zengő, dallamos, de halk. Azonban a kijelentését követő tömeg egyöntetű hangja már igen:*
- ÍTÉLKEZÉS, ÍTÉLKEZÉS, ÍTÉLKEZÉS!!!!!! *Mindenki ordít, a legkisebbektől, a legnagyobbakig, furcsa lehet, de torka szakadtából, a korábbi sajnálat, vagy együttérzés, egy pillanat alatt elvész. Azt is látni lehet, hogy elsősorban a wegtoreniek ordítanak, talán ruhájukról ezt meg lehet állapítani. Salwar batyuját időközben egy másik harcos rángatja le válláról, majd a sötételfet hárman biztosítva indulnak meg vissza a karaván belseje felé. Pont abba az irányba, amerről Salwar elfutott. Ha az elvezető fogás közepette még hátra tud pillantani, láthatja, ahogy a meglopott árus, még mindig vérző fülét tartva kezében, kullog a csapat után. Mert a vezér, a további harcosaival Salwar után megy, s tekintetét végig a sötételf hátán tartva semmi jót nem ígér. A tömeg utat biztosít, s hűen csatlakozik a setét menethez. Mindenki látni akarja, ami most következik, talán a kívülállók tekintenek csak kérdő szemmel egymásra.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.11 19:49:48
//Dalospacsirta//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A férfi átható tekintete vélhetően gyomorba markoló, persze csak olyanoknál, kik erre érzékenyek. Salwar reakciójára nem különösebben mutat érzelmeket, vagy nem hatja meg, amit lát, vagy egész egyszerűen átlát a szitán. Egy darabig még figyeli, ahogy a sötételf lehajol és a frissen kiszenvedett férfi szemeit lecsukja. Amint Salwar ténykedését abbahagyta, kezével int az elöl álló embereinek. Mindeközben a tömeg, ki az elején frecsegősen ordított, s Salwar halálát kívánta, majd egyre bizonytalanabbul, de hangzatos szavakat harsogott, most néma csendben áll, s mered maga elé, elsősorban a földet figyelve, sokan turbánjukkal kezükben. Valahol hirtelen felsír egy karon ülő kisgyermek, biztos éhes, vagy szomjas, de anyja azonnal elhallgattatja, majd maga elé hajtott fejjel hátrál ki a tömegből. Egész egyszerűen mindenki fél. Nem lehet tudni, hogy miért, talán megmagyarázni sem lehet, de kézzel tapintható az idegesség és a feszültség. A férfi mozdulatára, az első négy harcosból kettő azonnal ugrik, s Salwart hónalja alá nyúlva ragadja meg. A férfi érezheti, hogy nem kegyelmesek, cseppet sem kíméletesek, nincsenek tekintettel a korábbi sérülésére, sebeire, vagy arra, hogy Salwar esetleg ellenáll. Ha ezek után persze van még kedve hozzá. Talpra állítják, majd a vezér elé hurcolják, aki egy darabig csak figyeli a sötételfet, minden reakcióját és minden rezdülését. Egy pillanattal később a mellette állóhoz hajol, fülébe suttog, az kihúzza magát és Salwarra mutat:*
- Szemet szemért, fogat fogért. *Hangja nem száll messze, tulajdonképpen zengő, dallamos, de halk. Azonban a kijelentését követő tömeg egyöntetű hangja már igen:*
- ÍTÉLKEZÉS, ÍTÉLKEZÉS, ÍTÉLKEZÉS!!!!!! *Mindenki ordít, a legkisebbektől, a legnagyobbakig, furcsa lehet, de torka szakadtából, a korábbi sajnálat, vagy együttérzés, egy pillanat alatt elvész. Azt is látni lehet, hogy elsősorban a wegtoreniek ordítanak, talán ruhájukról ezt meg lehet állapítani. Salwar batyuját időközben egy másik harcos rángatja le válláról, majd a sötételfet hárman biztosítva indulnak meg vissza a karaván belseje felé. Pont abba az irányba, amerről Salwar elfutott. Ha az elvezető fogás közepette még hátra tud pillantani, láthatja, ahogy a meglopott árus, még mindig vérző fülét tartva kezében, kullog a csapat után. Mert a vezér, a további harcosaival Salwar után megy, s tekintetét végig a sötételf hátán tartva semmi jót nem ígér. A tömeg utat biztosít, s hűen csatlakozik a setét menethez. Mindenki látni akarja, ami most következik, talán a kívülállók tekintenek csak kérdő szemmel egymásra.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.11 19:49:48
6418. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-07-11 14:24:12
Üzenet elküldve: 2018-07-11 14:24:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői karaván//
//Dalospacsirta//
*Salwar el sem hiszi, hogy ilyen mély hatást keltett a színjátékával. Magában mosolyog csupán, arcán továbbra is a sajnálat, és a szégyen látszódik, már amennyire őszinte érzéseit palástolni képes. Alig várja, hogy megtapogassa saját hátát, és boldogon énekeljen a fák között, maga mögött hagyva a karavánt. De persze, ahogy mélyen belül sejtette, nem ilyen egyszerű a dolga. Bár még mindig van aki kiabál, a sötételf ezzel nem törődve megy, rendíthetetlenül kifelé, egészen addig, amíg a hulla el nem terül a lába előtt. Ekkor már döbbenten néz fel, talán ez az első őszinte érzelem az arcán azóta, hogy az árussal beszélve átsuhant rajta valami. Már nem is emlékszik rá, hogy mi volt az. Viszont több esze van annál, hogy kérdéseket tegyen fel. Lemondó sóhajjal próbál meg lehajolni, ha erre lehetősége van, és gyengéden lecsukni a hulla szemét. Mit sem sejt róla, hogy színjátéka immáron felesleges, úgy gondolja, hogy ha tovább játssza a szerepét, akkor lehet esélye. Persze megszólalni nem mer, némán vár, hogy mi lesz a helyzettel. Viszont ha már úgyis lehajolt a halotthoz, már ha megtette, akkor ott is marad, térdelő helyzetben. Nem tudja ki ez a férfi, de bizonyára megérdemli a tiszteletet, és talán ezzel is segíthet magán.*
//Dalospacsirta//
*Salwar el sem hiszi, hogy ilyen mély hatást keltett a színjátékával. Magában mosolyog csupán, arcán továbbra is a sajnálat, és a szégyen látszódik, már amennyire őszinte érzéseit palástolni képes. Alig várja, hogy megtapogassa saját hátát, és boldogon énekeljen a fák között, maga mögött hagyva a karavánt. De persze, ahogy mélyen belül sejtette, nem ilyen egyszerű a dolga. Bár még mindig van aki kiabál, a sötételf ezzel nem törődve megy, rendíthetetlenül kifelé, egészen addig, amíg a hulla el nem terül a lába előtt. Ekkor már döbbenten néz fel, talán ez az első őszinte érzelem az arcán azóta, hogy az árussal beszélve átsuhant rajta valami. Már nem is emlékszik rá, hogy mi volt az. Viszont több esze van annál, hogy kérdéseket tegyen fel. Lemondó sóhajjal próbál meg lehajolni, ha erre lehetősége van, és gyengéden lecsukni a hulla szemét. Mit sem sejt róla, hogy színjátéka immáron felesleges, úgy gondolja, hogy ha tovább játssza a szerepét, akkor lehet esélye. Persze megszólalni nem mer, némán vár, hogy mi lesz a helyzettel. Viszont ha már úgyis lehajolt a halotthoz, már ha megtette, akkor ott is marad, térdelő helyzetben. Nem tudja ki ez a férfi, de bizonyára megérdemli a tiszteletet, és talán ezzel is segíthet magán.*
6417. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-07-11 02:14:23
Üzenet elküldve: 2018-07-11 02:14:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* A gnóm és friss hátasa a templomkerttől lefelé sétál, addig nem óhajt reá szállni, amíg a talaj nem megfelelő, de ahogy a folyópartra ér, már úgy véli megpróbálkozhat a dologgal. Először nem annyira könnyen megy, sőt a póni egy kicsit zokon is veszi Aezmorin ügyetlenkedését, de aztán megnyugszik, ahogy felhagy az idétlen próbálkozásokkal és megsimogatja a paci hátát. *
- Nyugi, nyugi. Meg kell még szokjalak - * ez nyilván kölcsönös, de az állat igen jól bírja a gnóm ügyetlenkedéseit. A gnóm hátán lévő bot némileg útban van, így azt egyelőre letámasztja úgy, hogy a ló hátáról is fel tudja venni. Aezmorin nekirugaszkodik, a kengyelbe akasztja bal lábát, aztán izmait megfeszítve jobbjával átlendül a ló hátán. Siker! Végre a póni hátán van. ~ Mennyivel jobb ilyen magasságból szemlélni a világot ~ gondolja elégedetten, aztán lehajol a botjáért és a hátára helyezi. Így már talán nem lesz útban. *
- Na gyerünk pajtás - * mondja, aztán a folyóparton át megindul az erdő irányába. Egyrészt, mert ott már tényleg nem lesznek értelmes lények, akiket eltaposhat, másrészt, ha véletlen lezúg a lóról, akkor nem fog közröhej tárgyává válni a szemtanúk előtt. Persze a lázongássokkal a városban nem valószínű, hogy bárkit is érdekelne egy szerencsétlenkedő gnóm, de azért a presztízst meg kell őrizni.
A tisztást messziről látja, ahogy azt is, hogy valami komoly felfordulás van, valami szekta is felütötte tán ott a fejét? Lehet, de mindegy, nem megy a karaván közelébe, mert semmi kedve még több pénzt költeni, így a mögötte lévő ritkásabb erdőséget veszi célba. Gyakorlatozni az pont megfelel. *
- Mehetünk kicsit gyorsabban - * közli a lóval, amikor a karaván közelébe érnek, és mivel a lovat mozdulataival ösztökéli, az meg is szaporázza lépteit, de még nem vágtat. Attól nagyon messze van és ez jó, mivel Aezmorin valószínűleg le is zúgna a nyeregből, ha a lova ezt megtenné.
Az erdőbe érve egyre inkább visszazökken a lovaglásba, bár már évek óta nem ült lovon, de amit a gnóm egyszer megtanult, azt nehezen felejti el. A hátas pedig jó erőben van, és amúgy elég kezes. Csak néha nem akarja azt, amit a lovasa, de ezen még ráérnek csiszolni. Talán éhes is, így megálljt parancsol egy füves részen, hogy a lova legelészhessen egy kicsit. Természetesen Borzas bele is kezd a falatozásba, a gnóm ezalatt pedig könnyít magán. *
- Nyugi, nyugi. Meg kell még szokjalak - * ez nyilván kölcsönös, de az állat igen jól bírja a gnóm ügyetlenkedéseit. A gnóm hátán lévő bot némileg útban van, így azt egyelőre letámasztja úgy, hogy a ló hátáról is fel tudja venni. Aezmorin nekirugaszkodik, a kengyelbe akasztja bal lábát, aztán izmait megfeszítve jobbjával átlendül a ló hátán. Siker! Végre a póni hátán van. ~ Mennyivel jobb ilyen magasságból szemlélni a világot ~ gondolja elégedetten, aztán lehajol a botjáért és a hátára helyezi. Így már talán nem lesz útban. *
- Na gyerünk pajtás - * mondja, aztán a folyóparton át megindul az erdő irányába. Egyrészt, mert ott már tényleg nem lesznek értelmes lények, akiket eltaposhat, másrészt, ha véletlen lezúg a lóról, akkor nem fog közröhej tárgyává válni a szemtanúk előtt. Persze a lázongássokkal a városban nem valószínű, hogy bárkit is érdekelne egy szerencsétlenkedő gnóm, de azért a presztízst meg kell őrizni.
A tisztást messziről látja, ahogy azt is, hogy valami komoly felfordulás van, valami szekta is felütötte tán ott a fejét? Lehet, de mindegy, nem megy a karaván közelébe, mert semmi kedve még több pénzt költeni, így a mögötte lévő ritkásabb erdőséget veszi célba. Gyakorlatozni az pont megfelel. *
- Mehetünk kicsit gyorsabban - * közli a lóval, amikor a karaván közelébe érnek, és mivel a lovat mozdulataival ösztökéli, az meg is szaporázza lépteit, de még nem vágtat. Attól nagyon messze van és ez jó, mivel Aezmorin valószínűleg le is zúgna a nyeregből, ha a lova ezt megtenné.
Az erdőbe érve egyre inkább visszazökken a lovaglásba, bár már évek óta nem ült lovon, de amit a gnóm egyszer megtanult, azt nehezen felejti el. A hátas pedig jó erőben van, és amúgy elég kezes. Csak néha nem akarja azt, amit a lovasa, de ezen még ráérnek csiszolni. Talán éhes is, így megálljt parancsol egy füves részen, hogy a lova legelészhessen egy kicsit. Természetesen Borzas bele is kezd a falatozásba, a gnóm ezalatt pedig könnyít magán. *
6416. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-07-11 01:57:49
Üzenet elküldve: 2018-07-11 01:57:49
ÚJ
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Úton Amonba//
* Elég hosszú időt töltött el a könyvtárba, hogy találjon valami érdekeset, mely segít neki többet megtudni a pár éve kirobbant vallásháború rejtett összefüggéseiről. Ám legnagyobb meglepetésére nem talált a sok könyv közül egyet sem, mely komolyabb vizsgálatnak vetette volna alá a kérdést.*
~ Biztos a papok azok, akik nem akarnak konkurenciát és eltüntetnek mindent, ami a Sötét Úr és szolgálói életéről szól.~
* Kivétel persze mindig van. Ha épp gyalázta a szerző Sa'Tereth-et vagy üres szólamokkal dicsőítette a fény istenét, akkor természetesen szívesen beemelték a gyűjteményükbe az alkotásokat.
De meglepő, hogy az egyik legfontosabb oltárnak otthont adó templom méltán híres könyvtára nem rendelkezik olyan kötetekkel, mely a vallást elfogulatlanul leírja.
Vagy ha nem így van, az mindenképpen elmondható, hogy Grawok nem talált olyat, ami kielégíti kíváncsiságát.
A templomkertben megnyugvására megtalálta ott hagyott lovát, mely békésen legelészett. És így jutunk végül ide. Egész pontosan a temetőn át a kis ösvényen levezetve hátasát a folyópartra, hogy onnan könnyed ügetéssel a tisztáson intsen búcsút Artheniornak.
A kíváncsiság nem hagyja nyugodni és azért csak utána kérdez annak, hogy kit is vádoltak nem régen gyilkossággal. Elszomorodik, mikor megtudja, hogy egy fajtársát szedték elő megint, mikor kiderült, hogy egy kislány halott.
Ám nem tehet ez ellen semmit. Szerencsére úgy tűnik ezúttal megúszta a bajba jutott sötételf. És ilyen hangulatban neki sincs sok kedve vásárt nézni. Inkább odébbáll a falvak és szántóföldek felé.*
6415. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-07-11 00:19:34
Üzenet elküldve: 2018-07-11 00:19:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Irány a Pegazus//
-Mint mondtam, a nálam található összeg teljes értékét, csak a szütyőm tudja, szóval nem tudom, mennyire fogom én azt a vacsorát állni, de ha felkászálódsz, és elkezded végre használni azt a két donga botot amit kaptál a feneked alá, akkor megtudhatod, hogy még hány korsót tudok az orrodba nyomni.
-De, a melák is velünk jön, nem kell aggódni, csak mozgóképes állapotba szedi magát, aztán szedhetjük a lábunkat, míg be nem sötétedik.
*Ezzel a lány mellé csapódik és elindul előre vele, a meláknak időt hagyva, hogy összeszedje a virágait. *
-Mint mondtam, a nálam található összeg teljes értékét, csak a szütyőm tudja, szóval nem tudom, mennyire fogom én azt a vacsorát állni, de ha felkászálódsz, és elkezded végre használni azt a két donga botot amit kaptál a feneked alá, akkor megtudhatod, hogy még hány korsót tudok az orrodba nyomni.
-De, a melák is velünk jön, nem kell aggódni, csak mozgóképes állapotba szedi magát, aztán szedhetjük a lábunkat, míg be nem sötétedik.
*Ezzel a lány mellé csapódik és elindul előre vele, a meláknak időt hagyva, hogy összeszedje a virágait. *
6414. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-07-10 16:07:12
Üzenet elküldve: 2018-07-10 16:07:12
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Nyárelői karaván//
//Dalospacsirta//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Közjáték - néhány pillanattal Salwar megiramodása után//
*Salwar megindul, mint a nyíl oly sebesen, s közben a kedves, turbános árus a tapssal jelző tömeget csitítja. Néhány pillanattal később egy gyermek rohan oda hozzá, majd rá néhány pillanatra egy elf, karjában véráztatta néma csemetével érkezik. A tömeg elcsendesedik, s feszülten figyel. Vannak, akik rosszul lesznek, vannak, kik felháborodnak, de zenét, azt már egyikük sem akar. Az árus némán hallgatja a beszámolót, s elfehéredik, majd vékonyra húzódó szájjal, s öles léptekkel elindul. A karavánban több fekete vagon van szerteszét, de őt csak egy érdekli, mely egészen véletlenül Lorew fehér vagonjától nem messze helyezkedik el. Miközben az árus közeledik, egy marcona katona rohan el mellette meglehetősen ijedt tekintettel, de az árust nem érdekli. Mindenét felteszi egy lapra, mert a szégyen, mi érte, s a gyermek sorsa erre készteti. Jól tudja, mi jár a rossz hírek hívatlan és kéretlen vivőjének, de nem foglalkozik vele. A fekete vagon ásító sötétje előtte magasodik, s egyetlen teendő immár bekopogni, melyet azonnal meg is tesz. Persze a vagon elfüggönyözött ablakai mögül, árgus tekintetek figyelik minden lépését. Hogy a vagonban, pontosan mi és miért történik, az maradjon egyelőre a vagon, s benne cselekvők titka. Tény, hogy Lorew mikor elhagyja a tisztást, mit maga után hagy, csak egy marék fájdalom. Az is igaz ugyan, hogy ezúttal nem ő volt a fájdalom okozója. Egy árus, patakzó könnyekkel, s tátongó sebbel halántéka alatt, áll, vérző bal fülét szorongatva markában, s lassan a sötét, menetelő csapat után indul. Hogy ki a központi figura, a mélyfeketébe öltözött személy, ez már egy másik történet, de a jelenlegi kontextusban meglehetősen nagy befolyással bír.*
//Salwar//
*Szinte tapintani lehet a sajnálatot, mit színjátéka gerjeszt. Egyes sötételfek sírva is fakadnak a tömegben, hátukat idegen fajú egyedek lapogatják, simogatják, vigasztalják őket.*
- Hát eddig terjedt már! *Kiáltja egy másik sötételf, s arcát eltakarva fordul el, s indul meg Salwar irányába. Salwar előtt a tömeg lassan szétválik, ő sajnos nem néz fel, így nem veheti észre, hogy a tömeg másik oldala is nyílik, kissé gyorsabban, mint előtte, hogy aztán a két szétváló csoportosulás hamarosan egy utat hozzon létre, melynek egyik oldaláról az orrát lógató színész Salwar, a másik oldalról a csapat érkezzen, közepén a hollófekete, felvértezett, csuklyában sétáló, hideg tekintetű emberrel. Csak a rideg tekintet látszik, mert csuklyája nem hagyományos, mindösszesen két apró lyuk van a szemei előtt. Amit Salwar észrevehet, meghallhat, hogy az iménti felháborodott felkiáltó, még menet közben, mellette is kiabál:*
- Ez az ő hibája! Én mondom néktek! Meg kéne ölni már végre valakinek!! *Ordít, s ami igaz, az igaz, ő sem veszi észre, hogy akiről talán épp ócsárolva beszél, bizony vele szemben inti megállásra embereit. Az egyik bal oldali katonája fülébe súg valamit, ki oly gyorsan rántja elő dobókését, hogy szinte csak egy villanást látni. Salwar lehajtott fejével észlelheti, hogy a kiabáló, lába elé borul, pont lehajtott feje alá, rá meredő üveges tekintettel. Nyakából, a beleálló tőr mellett patakzik a vér, szemében bocsánatért esedező tekintet ragadt meg. Azt is észreveheti, hogy a tisztáson a harsogást, mintha elvágták volna, néma csend ural mindent és mindenkit. Jelenleg egy kisebb sereg áll előtte, mélyvörösben, csuklyában, ketten fekete palástban, egyedül az az egy ott középütt, kit körbevesznek, ő hollófekete minden tekintetben. Csak a két csuklyáján ejtett lyukon világlanak ki szemei, melyek olybá tűnnek, hogy fehérek. Teljesen fehérek. Pont a sötételfre merednek. Csak az a néma csend ne lenne.*
//Dalospacsirta//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Közjáték - néhány pillanattal Salwar megiramodása után//
*Salwar megindul, mint a nyíl oly sebesen, s közben a kedves, turbános árus a tapssal jelző tömeget csitítja. Néhány pillanattal később egy gyermek rohan oda hozzá, majd rá néhány pillanatra egy elf, karjában véráztatta néma csemetével érkezik. A tömeg elcsendesedik, s feszülten figyel. Vannak, akik rosszul lesznek, vannak, kik felháborodnak, de zenét, azt már egyikük sem akar. Az árus némán hallgatja a beszámolót, s elfehéredik, majd vékonyra húzódó szájjal, s öles léptekkel elindul. A karavánban több fekete vagon van szerteszét, de őt csak egy érdekli, mely egészen véletlenül Lorew fehér vagonjától nem messze helyezkedik el. Miközben az árus közeledik, egy marcona katona rohan el mellette meglehetősen ijedt tekintettel, de az árust nem érdekli. Mindenét felteszi egy lapra, mert a szégyen, mi érte, s a gyermek sorsa erre készteti. Jól tudja, mi jár a rossz hírek hívatlan és kéretlen vivőjének, de nem foglalkozik vele. A fekete vagon ásító sötétje előtte magasodik, s egyetlen teendő immár bekopogni, melyet azonnal meg is tesz. Persze a vagon elfüggönyözött ablakai mögül, árgus tekintetek figyelik minden lépését. Hogy a vagonban, pontosan mi és miért történik, az maradjon egyelőre a vagon, s benne cselekvők titka. Tény, hogy Lorew mikor elhagyja a tisztást, mit maga után hagy, csak egy marék fájdalom. Az is igaz ugyan, hogy ezúttal nem ő volt a fájdalom okozója. Egy árus, patakzó könnyekkel, s tátongó sebbel halántéka alatt, áll, vérző bal fülét szorongatva markában, s lassan a sötét, menetelő csapat után indul. Hogy ki a központi figura, a mélyfeketébe öltözött személy, ez már egy másik történet, de a jelenlegi kontextusban meglehetősen nagy befolyással bír.*
//Salwar//
*Szinte tapintani lehet a sajnálatot, mit színjátéka gerjeszt. Egyes sötételfek sírva is fakadnak a tömegben, hátukat idegen fajú egyedek lapogatják, simogatják, vigasztalják őket.*
- Hát eddig terjedt már! *Kiáltja egy másik sötételf, s arcát eltakarva fordul el, s indul meg Salwar irányába. Salwar előtt a tömeg lassan szétválik, ő sajnos nem néz fel, így nem veheti észre, hogy a tömeg másik oldala is nyílik, kissé gyorsabban, mint előtte, hogy aztán a két szétváló csoportosulás hamarosan egy utat hozzon létre, melynek egyik oldaláról az orrát lógató színész Salwar, a másik oldalról a csapat érkezzen, közepén a hollófekete, felvértezett, csuklyában sétáló, hideg tekintetű emberrel. Csak a rideg tekintet látszik, mert csuklyája nem hagyományos, mindösszesen két apró lyuk van a szemei előtt. Amit Salwar észrevehet, meghallhat, hogy az iménti felháborodott felkiáltó, még menet közben, mellette is kiabál:*
- Ez az ő hibája! Én mondom néktek! Meg kéne ölni már végre valakinek!! *Ordít, s ami igaz, az igaz, ő sem veszi észre, hogy akiről talán épp ócsárolva beszél, bizony vele szemben inti megállásra embereit. Az egyik bal oldali katonája fülébe súg valamit, ki oly gyorsan rántja elő dobókését, hogy szinte csak egy villanást látni. Salwar lehajtott fejével észlelheti, hogy a kiabáló, lába elé borul, pont lehajtott feje alá, rá meredő üveges tekintettel. Nyakából, a beleálló tőr mellett patakzik a vér, szemében bocsánatért esedező tekintet ragadt meg. Azt is észreveheti, hogy a tisztáson a harsogást, mintha elvágták volna, néma csend ural mindent és mindenkit. Jelenleg egy kisebb sereg áll előtte, mélyvörösben, csuklyában, ketten fekete palástban, egyedül az az egy ott középütt, kit körbevesznek, ő hollófekete minden tekintetben. Csak a két csuklyáján ejtett lyukon világlanak ki szemei, melyek olybá tűnnek, hogy fehérek. Teljesen fehérek. Pont a sötételfre merednek. Csak az a néma csend ne lenne.*
6413. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-07-10 13:28:44
Üzenet elküldve: 2018-07-10 13:28:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 167
OOC üzenetek: 119
Játékstílus: Vakmerő
//Szekerek//
*Még ha valaki sok-sok aranyat is ajánlana azért, hogy a hím mellé szegődjön és megvédelmezze, akkor is megfontolná, hogy érdemes-e közbeavatkozni. Megvan a maguk baja, és úgy tűnik szekérpajtásai is osztják ezt a gondolatmenetet, mert senki sem rohan a mélységi védelmére, sőt, inkább visszatérnek szekérkedni. Visszatér hát Svir mellé, elfoglalja másodszekeres helyét, és békésen zötykölődik a tisztásról elfelé a férfi mellett.
Útközben pedig azon morfondírozik, hogy ez a csőcselék vajon a városból gyűrűzött-e ki idáig, vagy csak egy elszigetelt esetről van szó.*
*Még ha valaki sok-sok aranyat is ajánlana azért, hogy a hím mellé szegődjön és megvédelmezze, akkor is megfontolná, hogy érdemes-e közbeavatkozni. Megvan a maguk baja, és úgy tűnik szekérpajtásai is osztják ezt a gondolatmenetet, mert senki sem rohan a mélységi védelmére, sőt, inkább visszatérnek szekérkedni. Visszatér hát Svir mellé, elfoglalja másodszekeres helyét, és békésen zötykölődik a tisztásról elfelé a férfi mellett.
Útközben pedig azon morfondírozik, hogy ez a csőcselék vajon a városból gyűrűzött-e ki idáig, vagy csak egy elszigetelt esetről van szó.*
6412. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-07-10 13:08:49
Üzenet elküldve: 2018-07-10 13:08:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői karaván//
//Dalospacsirta//
*Salwar, miután úgy tűnik, hogy kis előadása látszólag sikeres, teljesen a szerepben marad, és arcán szomorú tekintettel néz körbe. Pedig csak úgy cikáznak a gondolatai, nagyon jár az agya, hogy miképp cselekedjen, és mi legyen a következő lépés. Sorra pörgeti maga előtt a lehetőségeket, és hogy vélhetően hogyan reagálna rá a tömeg. Végül sóhajt egyet lemondóan, vállai megrogynak, és a korábbi kissé támadó, számon kérő testtartása megváltozik, elgyengült, és reményvesztett sötételf hatását kívánja kelteni. Megcsóválja a fejét, és egy óvatos, fáradt lépéssel megindul. Nem törődik a kardjával, amit ott hagy a földön, és ruháját se húzza össze magán. Egyszerű lépésekkel próbál kijutni a tisztásról, abban bízva, hogy ha üldözői közül mégis rátámadna valaki, akkor a tömeg közül lesz olyan, aki figyelmezteti, vagy a segítségére siet. A földet bámulja maga előtt, nem néz senkinek sem a szemébe. Néha kissé megbicsaklik a térde, amit akár a fáradtság jelének is felfoghatnak, vagy annak, hogy ennyire megtört belül. Azt is hagyja, hogy előre döntött fejének hála az arcába hulljon a hala, nem törődik vele, hogy kifésülje onnan. Nagyjából tudja az utat, hogy merre van a fák rejteke, és még így is látja, hogy mi van a lába előtt. Nem mond köszönetet, és nem is mond semmit, azzal csak maga alatt vágná a fát. Egyszer egy híres bárd azt mondta, hogy a fajok közti érintkezésben a tragédia nem akkor kezdődik, amikor a szavakat félreértik, hanem amikor a csöndet nem értik meg. Cale most abban bízok, hogy a karaván népe érteni fogja ezt a csöndet, az ő csöndjét. Feltette mindenét erre az egy játszmára, és most már tényleg csak ki akar kerülni innen. Ha eléri az erdőt, akkor egészen addig sétál így, amíg elég messzire nem kerül, hogy már ne lássák, csak akkor kezd ismét futni. De tudja, kevés az esély rá, hogy csak így elérje a fákat. Bár úgy látszik, hogy már mindenről lemondott, valójában felkészült mindenre, és kész bármikor újra cselekedni. De egyelőre csak sétál, és kivárja a reakciókat.*
//Dalospacsirta//
*Salwar, miután úgy tűnik, hogy kis előadása látszólag sikeres, teljesen a szerepben marad, és arcán szomorú tekintettel néz körbe. Pedig csak úgy cikáznak a gondolatai, nagyon jár az agya, hogy miképp cselekedjen, és mi legyen a következő lépés. Sorra pörgeti maga előtt a lehetőségeket, és hogy vélhetően hogyan reagálna rá a tömeg. Végül sóhajt egyet lemondóan, vállai megrogynak, és a korábbi kissé támadó, számon kérő testtartása megváltozik, elgyengült, és reményvesztett sötételf hatását kívánja kelteni. Megcsóválja a fejét, és egy óvatos, fáradt lépéssel megindul. Nem törődik a kardjával, amit ott hagy a földön, és ruháját se húzza össze magán. Egyszerű lépésekkel próbál kijutni a tisztásról, abban bízva, hogy ha üldözői közül mégis rátámadna valaki, akkor a tömeg közül lesz olyan, aki figyelmezteti, vagy a segítségére siet. A földet bámulja maga előtt, nem néz senkinek sem a szemébe. Néha kissé megbicsaklik a térde, amit akár a fáradtság jelének is felfoghatnak, vagy annak, hogy ennyire megtört belül. Azt is hagyja, hogy előre döntött fejének hála az arcába hulljon a hala, nem törődik vele, hogy kifésülje onnan. Nagyjából tudja az utat, hogy merre van a fák rejteke, és még így is látja, hogy mi van a lába előtt. Nem mond köszönetet, és nem is mond semmit, azzal csak maga alatt vágná a fát. Egyszer egy híres bárd azt mondta, hogy a fajok közti érintkezésben a tragédia nem akkor kezdődik, amikor a szavakat félreértik, hanem amikor a csöndet nem értik meg. Cale most abban bízok, hogy a karaván népe érteni fogja ezt a csöndet, az ő csöndjét. Feltette mindenét erre az egy játszmára, és most már tényleg csak ki akar kerülni innen. Ha eléri az erdőt, akkor egészen addig sétál így, amíg elég messzire nem kerül, hogy már ne lássák, csak akkor kezd ismét futni. De tudja, kevés az esély rá, hogy csak így elérje a fákat. Bár úgy látszik, hogy már mindenről lemondott, valójában felkészült mindenre, és kész bármikor újra cselekedni. De egyelőre csak sétál, és kivárja a reakciókat.*
6411. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-07-10 12:06:53
Üzenet elküldve: 2018-07-10 12:06:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Nyárelői karaván//
//Dalospacsirta//
//Meggyőzés képességpróba: sikeres//
- Hát nem láttok a szemetektől?! *Kérdezi a félelf méltatlankodva. Meglepettsége a lassan csituló tömegnek szól, mert láthatóan egyre többen kezdenek hitetlenkedni. Sőt, vannak, kik már a hátrébb lévőket is elkezdik meggyőzni, hogy bizony fatális tévedésről van szó és eddig rossz embert üldöztek. Időközben megérkezik a törp is kifulladva, ki szintén idegesen mutogat Salwarra:*
- Ő az! Láttam! *De ki hinne egy morcos törpnek, aki még rendesen futni sem tudott a gyilkos után. A tanácstalanság gyűrűzése nem oly hirtelen történik, mint a haragé, a bizonytalanság lassan kúszik az elmébe. Tetőfokára talán akkor hág, mikor Salwar karjait lengetve, kardját eldobva ruháit tárja fel:*
- Nézzétek! Megsérült! *Mutogatnak a korábban Vierstra által bekötözött sebre. A húzás jó, egy orvos sincs a közelben, nem tudják megállapítani, hogy a sérülés mikor keletkezett, ráadásul senkinek nem jut eszébe, hogy vajon futás közben ezt mikor kötözték be, vélhetően Salwar sem ezt akarta elérni sebének mutogatásával. Mindegy, ami sikerült, az sikerült, a félvért és a törpöt hamarosan elnyomják, a hátsó sorokban még kissé dühösebb egyéneket szintén, s a tömeg lassan utat nyit. Talán a remény újra feltámad. Valahogy a batyut sem kérdezi meg senki, ugyan miért vitte azt is magával, ha csak az igaztalanul üldözők elől menekült. Salwar szerencséjére egyetlen kívülálló tisztáson tartózkodó sem emel hangot a gyermekgyilkossággal vádolt Salwar ellen, ahogy viszont mellette sem. Egyedüli bíráinak ismét csak a "sors" által irányított tömeg és annak keze marad. Aki látja, vagy hallja, inkább elfordul, s kimarad mindenből, hogy saját útjukat egyengessék, szűk körben. De legalább ők nem ülnek le kávézni... vagy teázni, ne adja ég, virágot szedegetni. A sors ezidáig, bizony, óriási szerencsével, de Salwarnak kedvez. Legalábbis látszólag. Azért ne szaladjunk ennyire előre.*
//Dalospacsirta//
//Meggyőzés képességpróba: sikeres//
- Hát nem láttok a szemetektől?! *Kérdezi a félelf méltatlankodva. Meglepettsége a lassan csituló tömegnek szól, mert láthatóan egyre többen kezdenek hitetlenkedni. Sőt, vannak, kik már a hátrébb lévőket is elkezdik meggyőzni, hogy bizony fatális tévedésről van szó és eddig rossz embert üldöztek. Időközben megérkezik a törp is kifulladva, ki szintén idegesen mutogat Salwarra:*
- Ő az! Láttam! *De ki hinne egy morcos törpnek, aki még rendesen futni sem tudott a gyilkos után. A tanácstalanság gyűrűzése nem oly hirtelen történik, mint a haragé, a bizonytalanság lassan kúszik az elmébe. Tetőfokára talán akkor hág, mikor Salwar karjait lengetve, kardját eldobva ruháit tárja fel:*
- Nézzétek! Megsérült! *Mutogatnak a korábban Vierstra által bekötözött sebre. A húzás jó, egy orvos sincs a közelben, nem tudják megállapítani, hogy a sérülés mikor keletkezett, ráadásul senkinek nem jut eszébe, hogy vajon futás közben ezt mikor kötözték be, vélhetően Salwar sem ezt akarta elérni sebének mutogatásával. Mindegy, ami sikerült, az sikerült, a félvért és a törpöt hamarosan elnyomják, a hátsó sorokban még kissé dühösebb egyéneket szintén, s a tömeg lassan utat nyit. Talán a remény újra feltámad. Valahogy a batyut sem kérdezi meg senki, ugyan miért vitte azt is magával, ha csak az igaztalanul üldözők elől menekült. Salwar szerencséjére egyetlen kívülálló tisztáson tartózkodó sem emel hangot a gyermekgyilkossággal vádolt Salwar ellen, ahogy viszont mellette sem. Egyedüli bíráinak ismét csak a "sors" által irányított tömeg és annak keze marad. Aki látja, vagy hallja, inkább elfordul, s kimarad mindenből, hogy saját útjukat egyengessék, szűk körben. De legalább ők nem ülnek le kávézni... vagy teázni, ne adja ég, virágot szedegetni. A sors ezidáig, bizony, óriási szerencsével, de Salwarnak kedvez. Legalábbis látszólag. Azért ne szaladjunk ennyire előre.*
6410. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-07-10 11:08:52
Üzenet elküldve: 2018-07-10 11:08:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 547
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Szekerek//
*Akheelben nem támaszt együttérzést a kormos óbégatása, sőt... Csak ront a helyzetén. Nem gondolatolvasó, de úgy sejti társai fejében is valami hasonló motoszkálhat. Némi sajnálatta vegye szánalom ahogy elnézik a vergődő "gyerekgyilkost".
Eddig is azon a szekéren ácsorgott amin korábban Troddal együtt utazott, így Svir felszólítására csak leteszi a kis seggét, de mintha karót nyelt volna. Tartása feszült és szemét le sem veszi a körülöttük lévőkről.
Panaszkodni nem fog a kialakult helyzet miatt, de nem repes a gondolattól hogy még nagyobb zűrbe keveredjenek. El szokott ő már ettől, hiába volt sokáig életének szervez része.*
*Akheelben nem támaszt együttérzést a kormos óbégatása, sőt... Csak ront a helyzetén. Nem gondolatolvasó, de úgy sejti társai fejében is valami hasonló motoszkálhat. Némi sajnálatta vegye szánalom ahogy elnézik a vergődő "gyerekgyilkost".
Eddig is azon a szekéren ácsorgott amin korábban Troddal együtt utazott, így Svir felszólítására csak leteszi a kis seggét, de mintha karót nyelt volna. Tartása feszült és szemét le sem veszi a körülöttük lévőkről.
Panaszkodni nem fog a kialakult helyzet miatt, de nem repes a gondolattól hogy még nagyobb zűrbe keveredjenek. El szokott ő már ettől, hiába volt sokáig életének szervez része.*
6409. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-07-10 10:52:16
Üzenet elküldve: 2018-07-10 10:52:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Szekerek//
*Elégedettem látja, hogy a többiek sem restek megmozdulni. Így ők már igazán sokat megtettek az apró szekérkaraván védelmében. Sokat, de nem mindent, egyértelmű, hogy további óvintézkedésekre lesz szükség, mivel a fortyogó tömeg nem csillapodik, az üldözött sötételf pedig az értelmes lények közé beilleszkedett fajtársait alulmúlva hisztériázik.*
~Bajt csinálsz, aztán eltűnsz, ezt csendben kell csinálni, nem ordítozva.~
*Gondolatban ad csak tanácsot. Ő már csak tudja, eddig mindig elég jól el tudott tűnni, ha akart. Meglepetésére viszont nem lincseli meg a tömeg a fickót. Szerencsére ez lehetőséget ad nekik arra, hogy ne kelljen a tisztásiakkal foglalkozniuk.*
- No jó, itt nagyon zavaros a helyzet. A legjobb lesz, ha továbbmegyünk a folyópartra. *Mondja a csapatának. *
- Szálljatok vissza a kocsikra, aztán kövessetek! *Megvárja, amíg a többiek megmozdulnak és többé-kevésbé indulásra késznek mutatkoznak. Aztán indulásra ösztökéli a szekere elé fogott hátast, így pedig a szekér mellé kötöttet is. Ha nem akadályozzák, elhagyja a tisztást a szekérrel és a lovakkal, meg ugye a többiekkel.*
- Tényleg rohadt idegesek az itteniek, a városban csak rosszabb lehet a helyzet. *Mondja az esetleg mellette ülőnek.*
*Elégedettem látja, hogy a többiek sem restek megmozdulni. Így ők már igazán sokat megtettek az apró szekérkaraván védelmében. Sokat, de nem mindent, egyértelmű, hogy további óvintézkedésekre lesz szükség, mivel a fortyogó tömeg nem csillapodik, az üldözött sötételf pedig az értelmes lények közé beilleszkedett fajtársait alulmúlva hisztériázik.*
~Bajt csinálsz, aztán eltűnsz, ezt csendben kell csinálni, nem ordítozva.~
*Gondolatban ad csak tanácsot. Ő már csak tudja, eddig mindig elég jól el tudott tűnni, ha akart. Meglepetésére viszont nem lincseli meg a tömeg a fickót. Szerencsére ez lehetőséget ad nekik arra, hogy ne kelljen a tisztásiakkal foglalkozniuk.*
- No jó, itt nagyon zavaros a helyzet. A legjobb lesz, ha továbbmegyünk a folyópartra. *Mondja a csapatának. *
- Szálljatok vissza a kocsikra, aztán kövessetek! *Megvárja, amíg a többiek megmozdulnak és többé-kevésbé indulásra késznek mutatkoznak. Aztán indulásra ösztökéli a szekere elé fogott hátast, így pedig a szekér mellé kötöttet is. Ha nem akadályozzák, elhagyja a tisztást a szekérrel és a lovakkal, meg ugye a többiekkel.*
- Tényleg rohadt idegesek az itteniek, a városban csak rosszabb lehet a helyzet. *Mondja az esetleg mellette ülőnek.*
6408. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-07-10 10:04:36
Üzenet elküldve: 2018-07-10 10:04:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Dalospacsirta//
* Bár záporoznak a kövek, úgy tűnik, hogy Salwar ezeket többnyire elkerüli, legalábbis egyik se okoz neki sérülést. Ezt a mérhetetlen mázlijának tudja be, de közben látja, hogy mások nem ilyen szerencsések. Megjegyzi az információt, hiszen ezt még felhasználhatja. Kezdeti lendülete viszont megfogyatkozott, és egyre csökken a távolság közte és a félelf között, sőt, lassan a tömeg is körbezárja szerencsétlent. Pedig ő nem akart semmi rosszat, csak nyugodtan elsétálni. Mégis, hazugságának úgy tűnik vannak akik bedőlnek, és szépen terjedni kezd a méltatlankodás, és a hitetlenkedés. A kétely magvait elültette, a csírának már csak ki kell virágoznia.*
- Ugye! *Kiált fel fajtársának szavaira, és oda is mutat.* Valóban véres a kardom, de csak azért, mert önmagamat védtem! Semmi közöm nem volt a gyermekhez, ez a... ez a gyűlölködő, beteg, elfajzott, korcs csoport tette! Felhasználták, hallottam ahogy beszélték, hogy már unják a sötételfek gyilkolását, valami mókásabbra vágynak! És mi lehetne mókásabb az ilyen kicsavart elmék számára, mintha ártatlanok véréhez tapad egy másik ártatlan keze?! *Kezd szónokolni, miközben a batyuját lobogtatja. *
- Hol vannak azok, akiket a nekem szánt kövek értek? Ők is a gyűlölet áldozatai, a csoport által szított harag érte el őket, mert néhány őrült szórakozni kívánt! *Mély levegőt vesz, hogy úgy folytassa, egészen belelovalva magát talán utolsó előadásába.*
- Hol van az árus, akinek állítólag elloptam a cuccait, kérdem én? *Reménykedik benne, hogy nem itt.*
- Hiszen mindenki tudja jól, hogy fellépésre készültem, aki ott volt. A férfi barátsággal fogadott! Én nem akartam neki soha semmi rosszat! *Kiabál továbbra is, és most már könnyeket is sikerül kipréselni a színjátékhoz. Még a nyála is fröcsög, ahogy védi magát, arcára igyekszik elkínzott, szenvedő kifejezést erőltetni. *
- Mindenki tudja jól, hogy népem már évek óta áldozat! Rajta hát, kövessétek barbár őseitek hagyományát, és öljetek meg egy ártatlant, csak azért, mert a bőrszíne nem olyan mint a tiétek! Tessék! * Kiabál továbbra is, és a drámaiság kedvéért még a kardját is elhajítja, kitárja karjait, és szétlebben a ruhája, szabadon hagyva felsőtestét. Talán még a kötözést is láthatják néhányan. Talán szimpátiát ébreszt bennük. Salwar most csak ebben bízhat.*
- Nem fogok védekezni, de emlékezzetek erre a napra, ha majd kisérteni fog titeket, ha majd rájöttök, hogy tévedtetek! Nem félem a mártír halált, ha ezzel népem elnyomását enyhíthetem!
A hozzászólás írója (Salwar Caleihaisan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.10 10:07:08
* Bár záporoznak a kövek, úgy tűnik, hogy Salwar ezeket többnyire elkerüli, legalábbis egyik se okoz neki sérülést. Ezt a mérhetetlen mázlijának tudja be, de közben látja, hogy mások nem ilyen szerencsések. Megjegyzi az információt, hiszen ezt még felhasználhatja. Kezdeti lendülete viszont megfogyatkozott, és egyre csökken a távolság közte és a félelf között, sőt, lassan a tömeg is körbezárja szerencsétlent. Pedig ő nem akart semmi rosszat, csak nyugodtan elsétálni. Mégis, hazugságának úgy tűnik vannak akik bedőlnek, és szépen terjedni kezd a méltatlankodás, és a hitetlenkedés. A kétely magvait elültette, a csírának már csak ki kell virágoznia.*
- Ugye! *Kiált fel fajtársának szavaira, és oda is mutat.* Valóban véres a kardom, de csak azért, mert önmagamat védtem! Semmi közöm nem volt a gyermekhez, ez a... ez a gyűlölködő, beteg, elfajzott, korcs csoport tette! Felhasználták, hallottam ahogy beszélték, hogy már unják a sötételfek gyilkolását, valami mókásabbra vágynak! És mi lehetne mókásabb az ilyen kicsavart elmék számára, mintha ártatlanok véréhez tapad egy másik ártatlan keze?! *Kezd szónokolni, miközben a batyuját lobogtatja. *
- Hol vannak azok, akiket a nekem szánt kövek értek? Ők is a gyűlölet áldozatai, a csoport által szított harag érte el őket, mert néhány őrült szórakozni kívánt! *Mély levegőt vesz, hogy úgy folytassa, egészen belelovalva magát talán utolsó előadásába.*
- Hol van az árus, akinek állítólag elloptam a cuccait, kérdem én? *Reménykedik benne, hogy nem itt.*
- Hiszen mindenki tudja jól, hogy fellépésre készültem, aki ott volt. A férfi barátsággal fogadott! Én nem akartam neki soha semmi rosszat! *Kiabál továbbra is, és most már könnyeket is sikerül kipréselni a színjátékhoz. Még a nyála is fröcsög, ahogy védi magát, arcára igyekszik elkínzott, szenvedő kifejezést erőltetni. *
- Mindenki tudja jól, hogy népem már évek óta áldozat! Rajta hát, kövessétek barbár őseitek hagyományát, és öljetek meg egy ártatlant, csak azért, mert a bőrszíne nem olyan mint a tiétek! Tessék! * Kiabál továbbra is, és a drámaiság kedvéért még a kardját is elhajítja, kitárja karjait, és szétlebben a ruhája, szabadon hagyva felsőtestét. Talán még a kötözést is láthatják néhányan. Talán szimpátiát ébreszt bennük. Salwar most csak ebben bízhat.*
- Nem fogok védekezni, de emlékezzetek erre a napra, ha majd kisérteni fog titeket, ha majd rájöttök, hogy tévedtetek! Nem félem a mártír halált, ha ezzel népem elnyomását enyhíthetem!
A hozzászólás írója (Salwar Caleihaisan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.10 10:07:08
6407. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-07-10 09:41:31
Üzenet elküldve: 2018-07-10 09:41:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Nyárelői karaván//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//A fekete vagont kellett volna - zárás//
*Lorew tehát dönt, s a karaván forgatagát, bár bizonyára fájó szívvel, de maga mögött hagyja. Hosszú és küzdelmes kalandja során az erő, az ész, s a kitartás győzedelmeskedett. A fekete vagon ásító sötétje még mindig mozdulatlan, s titkait ezúttal megőrzi a forgatag. A csuhás ugyan üres kézzel, de minden bizonnyal hasznos tapasztalatokkal, s némi ismerettel távozik, egy kis ízelítőt kapva Wegtoren kaotikus világából. A fehér szekérben két hulla alszik csendesen, s az ajtóban két férfi veri a mágikus falat, mely minden bizonnyal elég időt ad Lorewnek a távozásra.*
//Dalospacsirta//
//Karizmapróba, kockadobó: meggyőzés, sikeres//
*Harsog a tömeg, s immár apróbb kövek is záporoznak. A forgatagban lévők már azzal sem törődnek, hogyha a gyorsan cikázó sötételf a felé dobott követ elkerüli, akkor a túloldalon álló sérül meg tőle. Az ordibálásokban rendszert már nem kell keresni, a karaváni harag terjed, mint a járvány, sebesen és kíméletlenül. A félelf valóban közel jár már, s Salwar, hátán a batyuval meglehetősen fárad, sebessége így pont negyedével csökken, míg a még friss félelf töretlen lendülettel halad előre. Amit Salwar még nem láthat, az a tömeg túloldaláról érkező sötét sereg, közepén egy félelmetesnek tűnő, magas presztízzsel rendelkező feketébe burkolt alakkal. Ki nem elég gyorsan ugrik el útjukból, az első négy katona hajítja a többiek közé, azonban ezt nem követi méltatlankodás, vagy gyűlölet, csupán érezhető és tapintható félelem. A sötételf és a csapat pont egymással szemben halad. Salwar jól teszi, hogy kiabál, mert meg is kell állnia útközben, ugyanis a tömeg teljesen összezárt, néhány láb átmérőjű körbe szorítva a menekülőt. Pedig majdnem sikerült, talán két hosszú lépésen múlt a dolog. Ettől eltekintve érdekes dolog kezdődik, ugyanis a tömeg elején, Salwar elkeseredett ám nagyon ötletes hazugságaira néhányan elkezdenek egymásra tekintgetni, s a bizonytalanság érzete van tekintetükre írva:*
- Hát, sokan utálják a sötételfeket. *Mondja egyikük zavartan.*
- Nem is ő volt, de akkor ki? *Kérdezi valaki a mellette ülőre nézve.*
- Ne bántsátok, nem tehet semmiről!! *Ordítja egy sötételf hátrébbról. Egy gond van csak, hogy a tömeg nem tíz főből áll, s az ordítás eleinte, a harsogás miatt csak az első néhány sorhoz jut el. Ha ez nem lenne elég, időközben megérkezik a félelf is, ki biztos, de elérhető távolságra áll meg a sötételf mellett.*
- Én láttam! Előhúzta és... és... levágta, mint... mint egy malacot!! Ő volt az! *Mutat egyértelműen Salwarra.* Véres a kardja!!! *Üvölti tovább.*
- Nézzétek a batyut a hátán, látszik a lant, nem is az övé! Hol az árus? *Néz körül hirtelen, s szemével a tömegben kutatva. A bizonyítékok szépen sorakoznak, félő, hogy a szemtanúk is megérkeznek hamarosan, mintha egy törp is furakodna előre, bár igaz, csak a méltatlankodó és lefelé tekintgető szerzetek hangja hallatszik.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//A fekete vagont kellett volna - zárás//
*Lorew tehát dönt, s a karaván forgatagát, bár bizonyára fájó szívvel, de maga mögött hagyja. Hosszú és küzdelmes kalandja során az erő, az ész, s a kitartás győzedelmeskedett. A fekete vagon ásító sötétje még mindig mozdulatlan, s titkait ezúttal megőrzi a forgatag. A csuhás ugyan üres kézzel, de minden bizonnyal hasznos tapasztalatokkal, s némi ismerettel távozik, egy kis ízelítőt kapva Wegtoren kaotikus világából. A fehér szekérben két hulla alszik csendesen, s az ajtóban két férfi veri a mágikus falat, mely minden bizonnyal elég időt ad Lorewnek a távozásra.*
//Dalospacsirta//
//Karizmapróba, kockadobó: meggyőzés, sikeres//
*Harsog a tömeg, s immár apróbb kövek is záporoznak. A forgatagban lévők már azzal sem törődnek, hogyha a gyorsan cikázó sötételf a felé dobott követ elkerüli, akkor a túloldalon álló sérül meg tőle. Az ordibálásokban rendszert már nem kell keresni, a karaváni harag terjed, mint a járvány, sebesen és kíméletlenül. A félelf valóban közel jár már, s Salwar, hátán a batyuval meglehetősen fárad, sebessége így pont negyedével csökken, míg a még friss félelf töretlen lendülettel halad előre. Amit Salwar még nem láthat, az a tömeg túloldaláról érkező sötét sereg, közepén egy félelmetesnek tűnő, magas presztízzsel rendelkező feketébe burkolt alakkal. Ki nem elég gyorsan ugrik el útjukból, az első négy katona hajítja a többiek közé, azonban ezt nem követi méltatlankodás, vagy gyűlölet, csupán érezhető és tapintható félelem. A sötételf és a csapat pont egymással szemben halad. Salwar jól teszi, hogy kiabál, mert meg is kell állnia útközben, ugyanis a tömeg teljesen összezárt, néhány láb átmérőjű körbe szorítva a menekülőt. Pedig majdnem sikerült, talán két hosszú lépésen múlt a dolog. Ettől eltekintve érdekes dolog kezdődik, ugyanis a tömeg elején, Salwar elkeseredett ám nagyon ötletes hazugságaira néhányan elkezdenek egymásra tekintgetni, s a bizonytalanság érzete van tekintetükre írva:*
- Hát, sokan utálják a sötételfeket. *Mondja egyikük zavartan.*
- Nem is ő volt, de akkor ki? *Kérdezi valaki a mellette ülőre nézve.*
- Ne bántsátok, nem tehet semmiről!! *Ordítja egy sötételf hátrébbról. Egy gond van csak, hogy a tömeg nem tíz főből áll, s az ordítás eleinte, a harsogás miatt csak az első néhány sorhoz jut el. Ha ez nem lenne elég, időközben megérkezik a félelf is, ki biztos, de elérhető távolságra áll meg a sötételf mellett.*
- Én láttam! Előhúzta és... és... levágta, mint... mint egy malacot!! Ő volt az! *Mutat egyértelműen Salwarra.* Véres a kardja!!! *Üvölti tovább.*
- Nézzétek a batyut a hátán, látszik a lant, nem is az övé! Hol az árus? *Néz körül hirtelen, s szemével a tömegben kutatva. A bizonyítékok szépen sorakoznak, félő, hogy a szemtanúk is megérkeznek hamarosan, mintha egy törp is furakodna előre, bár igaz, csak a méltatlankodó és lefelé tekintgető szerzetek hangja hallatszik.*
6406. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-07-09 18:44:39
Üzenet elküldve: 2018-07-09 18:44:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői karaván//
//Dalospacsirta - Lorew//
*Salwar nem igazán törődik senkivel a tisztáson, aki nem az őt üldöző tömeghez tartozik, de jelen helyzetét tekintve ez talán érthető magatartás tőle, és nem pedig pofátlanság vagy nagyképűség. Mivel a helyzete egyre rosszabb, és úgy tűnik, hogy a távolság közte és a félelf között egyre csak fogy, úgy dönt, hogy legalább nem fog némán meghalni.*
- SEGÍTSÉG! KÉREM SEGÍTSENEK! KOHOLT VÁDAK, ALÁVALÓ HARAMIÁK, ÉN CSAK MAGAMAT VÉDTEM! ŐK ÖLTÉK MEG A GYEREKET, DE RÁM AKARJÁK KENNI! RASSZIZMUS, KAPÓRA JÖTT NEKIK A BŐRSZÍNEM! AKI SEGÍT, AZT BUSÁSAN MEGJUTALMAZOM! * Kiabál teli torokból, miközben továbbra is menekül, és igyekszik elkerülni mindenkit, aki ellene kelne fel. Ha legalább egy kis felfordulást csinál, ha van egy-két ember aki elhiszi, bár a halált nem éri meg, mégis csak több, mintha egyszerűen csak kiszenvedne a karavánban. Aztán ki tudja, talán még felfordulást is csinálhat. Mindenesetre a pénz ígéretére lehet, akiknek felkelti az érdeklődését.*
- SEGÍTSÉG! *Kiabál továbbra is a manőverezés és futás közben, érezve, hogy egyre fogytán van a levegője és a lendülete. Szerencséje, hogy jó az állóképessége, úgyhogy talán nem olyan nagy marhaság a kiabálás, de az is lehet, hogy ezzel pecsételte meg a saját sorsát.*
- IGAZSÁGOT A FAJTÁMNAK!
//Dalospacsirta - Lorew//
*Salwar nem igazán törődik senkivel a tisztáson, aki nem az őt üldöző tömeghez tartozik, de jelen helyzetét tekintve ez talán érthető magatartás tőle, és nem pedig pofátlanság vagy nagyképűség. Mivel a helyzete egyre rosszabb, és úgy tűnik, hogy a távolság közte és a félelf között egyre csak fogy, úgy dönt, hogy legalább nem fog némán meghalni.*
- SEGÍTSÉG! KÉREM SEGÍTSENEK! KOHOLT VÁDAK, ALÁVALÓ HARAMIÁK, ÉN CSAK MAGAMAT VÉDTEM! ŐK ÖLTÉK MEG A GYEREKET, DE RÁM AKARJÁK KENNI! RASSZIZMUS, KAPÓRA JÖTT NEKIK A BŐRSZÍNEM! AKI SEGÍT, AZT BUSÁSAN MEGJUTALMAZOM! * Kiabál teli torokból, miközben továbbra is menekül, és igyekszik elkerülni mindenkit, aki ellene kelne fel. Ha legalább egy kis felfordulást csinál, ha van egy-két ember aki elhiszi, bár a halált nem éri meg, mégis csak több, mintha egyszerűen csak kiszenvedne a karavánban. Aztán ki tudja, talán még felfordulást is csinálhat. Mindenesetre a pénz ígéretére lehet, akiknek felkelti az érdeklődését.*
- SEGÍTSÉG! *Kiabál továbbra is a manőverezés és futás közben, érezve, hogy egyre fogytán van a levegője és a lendülete. Szerencséje, hogy jó az állóképessége, úgyhogy talán nem olyan nagy marhaság a kiabálás, de az is lehet, hogy ezzel pecsételte meg a saját sorsát.*
- IGAZSÁGOT A FAJTÁMNAK!
6405. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-07-09 13:29:34
Üzenet elküldve: 2018-07-09 13:29:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Füst a város felett//
*A furán kör alakú tisztáson, ami mindig is vonzotta a különcöket Grimor meglátása szerint, mert ahányszor itt járt, hogy éljen azzal a mágikus erővel, ami belengi ezt a furcsa helyet, mindig találkozott valami bolonddal, ez pedig most sincs másképpen, mint szokott. Talán annyi különbséggel, hogy nem egy vagy kettő, hanem számos városi alak tölti itt épp az idejét jobb híján. Orkunk a fáradságot nem veszi, hogy meg is számolja őket, de konstatálja, hogy vannak néhányan.
Így aztán elegánsan kikerülve a kikerülendőket, a tisztás szélén az egyik fa alatt telepszik meg, csendes kíváncsisággal és némi csodálkozással szemlélődve.
Az egész csődületet annak a "Menekülnek a pakányok a süllyedő hajóról" effektusnak tudja be, amit már a városba jövet is tapasztalt, hiszen az északi úton is jócskán megnövekedett a forgalom. Grimor ennek persze csak örül, a romtáboriak vámja bizonyára kellő vendégszeretettel fogadja majd azokat, akik az események miatt menekülőre fogják, felpakolva a gazdagnegyedi hóbelevancot, és Lihanechbe igyekeznek.
Ami teljesen rendjén is való Grimor meglátása szerint, a kellő egyensúly jegyében, tekintve hogy az eddigi idei gyér karaván forgalom a Romtábor lakói számára már kezdett zavaróan nyomasztó életkörülményeket hozni, Grimort is beleértve.
Csak kideríti, dönti el, hogy mi a fene is folyik pontosan, mi történik a városban, és aztán igyekszik ő is vissza, hogy kivegye a részét az életszínvonal várható általános növekedéséből. Már éppen elkezd tűnődni rajta, hogy nincs-e benne valamelyik frissiben Lanawinon megtelepedett isten keze ebben a dologban, annyira nyájas és szívélyes áldásként hull mindez a Romtáborra és lakóira, sőt még az is megfordul a fejében, hogy nem fohászkodott-e valamelyik említett feljebbvalóhoz mostanság ez ügyben, de igazság szerint nem emlékszik ilyesmire. Ami persze nem zárja ki a dolgot, tekintve hogy minőségi, vagy, na jó, kevésbé minőségi innivaló, csodával határos módon ugyan (netán az istenek újabb ajándéka lehet?) de estefelé valahogy mindig kerül a táborban, még akkor is, ha bármiféle étel megléte teljességgel kimerül a különböző valaha volt vagy a nem túl távoli jövőben hamarosan bekövetkező pazar lakomák részletes ecsetelésében. Ezekre az estékre pedig nem mindenki emlékszik a táborban kellő részletességgel, bár lehet hogy a senki pontosabban fedi a valóságot. Így aztán ezeken az estéken bármi megtörténhetett, akár még holmi fohász elhabogása is az istenek dicső és reményteli irányába, jobb híján, mint a dolgokon sürgősen változtatni kéne hozzáállás tettleges megnyilvánulása. Ámde Grimor lelki alkatát vagyis inkább annak a teljes hiányát és körvonalazatlanságát tekintve ennek azért vajmi csekély a valószínűsége.
Orkunk pedig, miután kellőképpen kinézelődte magát, úgy dönt, hogy továbbáll a folyó irányába.*
*A furán kör alakú tisztáson, ami mindig is vonzotta a különcöket Grimor meglátása szerint, mert ahányszor itt járt, hogy éljen azzal a mágikus erővel, ami belengi ezt a furcsa helyet, mindig találkozott valami bolonddal, ez pedig most sincs másképpen, mint szokott. Talán annyi különbséggel, hogy nem egy vagy kettő, hanem számos városi alak tölti itt épp az idejét jobb híján. Orkunk a fáradságot nem veszi, hogy meg is számolja őket, de konstatálja, hogy vannak néhányan.
Így aztán elegánsan kikerülve a kikerülendőket, a tisztás szélén az egyik fa alatt telepszik meg, csendes kíváncsisággal és némi csodálkozással szemlélődve.
Az egész csődületet annak a "Menekülnek a pakányok a süllyedő hajóról" effektusnak tudja be, amit már a városba jövet is tapasztalt, hiszen az északi úton is jócskán megnövekedett a forgalom. Grimor ennek persze csak örül, a romtáboriak vámja bizonyára kellő vendégszeretettel fogadja majd azokat, akik az események miatt menekülőre fogják, felpakolva a gazdagnegyedi hóbelevancot, és Lihanechbe igyekeznek.
Ami teljesen rendjén is való Grimor meglátása szerint, a kellő egyensúly jegyében, tekintve hogy az eddigi idei gyér karaván forgalom a Romtábor lakói számára már kezdett zavaróan nyomasztó életkörülményeket hozni, Grimort is beleértve.
Csak kideríti, dönti el, hogy mi a fene is folyik pontosan, mi történik a városban, és aztán igyekszik ő is vissza, hogy kivegye a részét az életszínvonal várható általános növekedéséből. Már éppen elkezd tűnődni rajta, hogy nincs-e benne valamelyik frissiben Lanawinon megtelepedett isten keze ebben a dologban, annyira nyájas és szívélyes áldásként hull mindez a Romtáborra és lakóira, sőt még az is megfordul a fejében, hogy nem fohászkodott-e valamelyik említett feljebbvalóhoz mostanság ez ügyben, de igazság szerint nem emlékszik ilyesmire. Ami persze nem zárja ki a dolgot, tekintve hogy minőségi, vagy, na jó, kevésbé minőségi innivaló, csodával határos módon ugyan (netán az istenek újabb ajándéka lehet?) de estefelé valahogy mindig kerül a táborban, még akkor is, ha bármiféle étel megléte teljességgel kimerül a különböző valaha volt vagy a nem túl távoli jövőben hamarosan bekövetkező pazar lakomák részletes ecsetelésében. Ezekre az estékre pedig nem mindenki emlékszik a táborban kellő részletességgel, bár lehet hogy a senki pontosabban fedi a valóságot. Így aztán ezeken az estéken bármi megtörténhetett, akár még holmi fohász elhabogása is az istenek dicső és reményteli irányába, jobb híján, mint a dolgokon sürgősen változtatni kéne hozzáállás tettleges megnyilvánulása. Ámde Grimor lelki alkatát vagyis inkább annak a teljes hiányát és körvonalazatlanságát tekintve ennek azért vajmi csekély a valószínűsége.
Orkunk pedig, miután kellőképpen kinézelődte magát, úgy dönt, hogy továbbáll a folyó irányába.*
6404. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-07-08 22:18:11
Üzenet elküldve: 2018-07-08 22:18:11
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
//Nyárelői karaván//
*Tulajdonképpen kifejezetten kedves volt hozzá a szerencse asszonya, bár... nem, ezt nem mondaná. Ha így lenne, alapból az őrült tyúk másik Hadzsit szemelt volna ki magának, és nem kellett volna Lorewnek ezekkel a félnótásokkal hadakozni.*
- Jó lett volna inkább megbeszélni a dolgokat, és együtt kiötleni valami megoldást, eh, uram?
*Teszi fel a kérdést, amint a biztonságos távozás lehetőségéről már meggyőződött. Választ épp nem vár, ha a csuklyások képesek lennének megérteni, hogy jobban járnak Lorewvel az oldalukon, mintha ellenséggé teszik, akkor már rég megértették volna. Lorew persze nem rosszindulatú, nem kurjantja el magát, hogy "Némá, ott valakik megöltek és megerőszakoltak egy nőt!", abszolút nincs megsértődve sem, vagy ilyenek... Némi ellenérzés van benne, amiért megpróbálták megölni, hát kiben ne lenne? De ha az ember képtelen megbocsátás nélkül élni az életét...*
- Áh, dögöljetek meg, inkább felgyújtom a szekeret *dönt végül, és már majdnem a varázsige kántálásába fog, amikor valami elvonja a figyelmét. Egy dühös tömeg! Amióta égetik a szegénynegyedet, és vadásszák a tanács tagjait, valamiért alaphangon bizalmatlan a dühös csőcselékkel szemben. Ezek hála égnek valami gyerekgyilkosról üvöltöznek, szóval Lorew már feledi is a szekér felgyújtását, és helyette ő is elkurjantja magát:*
- Vesszen a gyilkos!
*Az üvöltözésbe mindig jó móka bekapcsolódni. Ekkor viszont meglát egy csapat felfegyverzett fickót is, azok meg elég veszélyesen néznek ki. Ezen a ponton úgy dönt, hogy talán jobb lenne távozni. A maradék ember, akinek a fülét a kezébe adták, szintén erre ad okot. Szívesen mondani neki valamit, hogy "Nehéz nap, mi cimbora?", de igazából nem akar megint belefolyni valamibe, aminek ilyen elmeroggyant vége lehet. Nem hiába nem kedveli a wegtorenieket. Őszintén semmi jó dolgot nem sikerült vásárolnia, egy démon hölgyikébe se botlott bele (még csak gnómba sem!), de ettől még az izgalom megvolt. Igazából izgalmat pont nem keresett, mivel a tündérke elrablása egy jó időre kielégítette ilyen irányú vágyait, ő tényleg fogékony lett volna vér nélkül intézni, de hát... Nem mehet mindig minden a tervek szerint. Viszont ezúttal úgy fog, mivel a terve egyszerűen lelépni, amíg a tömeg el van foglalva a gyerekgyilkossal. Szépen irányba teszi magát, aztán komótos léptekkel elindul, de nem a város irányába, nem... Egészen más célja van.*
*Tulajdonképpen kifejezetten kedves volt hozzá a szerencse asszonya, bár... nem, ezt nem mondaná. Ha így lenne, alapból az őrült tyúk másik Hadzsit szemelt volna ki magának, és nem kellett volna Lorewnek ezekkel a félnótásokkal hadakozni.*
- Jó lett volna inkább megbeszélni a dolgokat, és együtt kiötleni valami megoldást, eh, uram?
*Teszi fel a kérdést, amint a biztonságos távozás lehetőségéről már meggyőződött. Választ épp nem vár, ha a csuklyások képesek lennének megérteni, hogy jobban járnak Lorewvel az oldalukon, mintha ellenséggé teszik, akkor már rég megértették volna. Lorew persze nem rosszindulatú, nem kurjantja el magát, hogy "Némá, ott valakik megöltek és megerőszakoltak egy nőt!", abszolút nincs megsértődve sem, vagy ilyenek... Némi ellenérzés van benne, amiért megpróbálták megölni, hát kiben ne lenne? De ha az ember képtelen megbocsátás nélkül élni az életét...*
- Áh, dögöljetek meg, inkább felgyújtom a szekeret *dönt végül, és már majdnem a varázsige kántálásába fog, amikor valami elvonja a figyelmét. Egy dühös tömeg! Amióta égetik a szegénynegyedet, és vadásszák a tanács tagjait, valamiért alaphangon bizalmatlan a dühös csőcselékkel szemben. Ezek hála égnek valami gyerekgyilkosról üvöltöznek, szóval Lorew már feledi is a szekér felgyújtását, és helyette ő is elkurjantja magát:*
- Vesszen a gyilkos!
*Az üvöltözésbe mindig jó móka bekapcsolódni. Ekkor viszont meglát egy csapat felfegyverzett fickót is, azok meg elég veszélyesen néznek ki. Ezen a ponton úgy dönt, hogy talán jobb lenne távozni. A maradék ember, akinek a fülét a kezébe adták, szintén erre ad okot. Szívesen mondani neki valamit, hogy "Nehéz nap, mi cimbora?", de igazából nem akar megint belefolyni valamibe, aminek ilyen elmeroggyant vége lehet. Nem hiába nem kedveli a wegtorenieket. Őszintén semmi jó dolgot nem sikerült vásárolnia, egy démon hölgyikébe se botlott bele (még csak gnómba sem!), de ettől még az izgalom megvolt. Igazából izgalmat pont nem keresett, mivel a tündérke elrablása egy jó időre kielégítette ilyen irányú vágyait, ő tényleg fogékony lett volna vér nélkül intézni, de hát... Nem mehet mindig minden a tervek szerint. Viszont ezúttal úgy fog, mivel a terve egyszerűen lelépni, amíg a tömeg el van foglalva a gyerekgyilkossal. Szépen irányba teszi magát, aztán komótos léptekkel elindul, de nem a város irányába, nem... Egészen más célja van.*
6403. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-07-08 20:16:44
Üzenet elküldve: 2018-07-08 20:16:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Nyárelői karaván//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//A fekete vagont kellett volna//
//Dalospacsirta - Lorew//
*Hangos, főnöki státuszához méltatlan jajszóval roskad össze a vezér. Tőrt tartó keze elernyed, s legénysége súlya alatt piheg, mint egy szerencsétlen, gyenge gerlice vihar után. Lehet, hogy elfáradt, lehet, hogy már ebből az egészből elege van. A nagyfőnök lánya kivérzett, lassan szagló testén (vagy csak képzeli) fekszik, s rajta az engedelmes martalócok. Az asszony már egyáltalán nem meleg, még ezt a kellemes érzést is megtagadja mindenkitől, üveges tekintettel mered a világra, mintha méla undorral szemlélné a szerencsétlenkedést, csak cinikus és kaján vigyorra nem húzódik a liluló szája. Bár Lorew talán sejteni véli, hogy az ominózus kinti őrszem még lesben áll, miután az apró ablakon előrelátóan kinéz, senkit sem talál, erről varázslata után immár teljes testtel meggyőződhet, ha kilép a vagon ajtaján. Hullahalmokat ugyan nem hagy maga után, csak jelző nélküli halmot egyetlen hullával, azonban azt kell mondani, ez bizony szép eredmény, még ha kissé a szerencse is segítette rá utolsó lépéseire. A varázslat sikeres, melyet a csuklyás vezér, további jajgatással üdvözöl, egyelőre esze ágában sincs kikecmeregni társai alól, vélhetően megvárja, míg ébredező katonája jobban magához tér, s önszántából mászik le róla:*
- Takarodj már, te nyüves, a kurva életbe! *Hogy ez Lorewnek, vagy a rajta alig pihegő martalócnak szól, nem lehet tudni, mert addigra már Lorew a szekeret elhagyja, s a hőn áhított fekete vagon elé fordulhatna. Azonban nem messze tőle, a tisztás másik felén, hatalmas kiabálás és üvöltözés szakítja félbe a szokványos vásári ricsajt. Ezek bizony nem az árusok kínáló kedves szavai, s nem az egymást túllicitáló kupecek ordítása, hanem lassan egy felkeléshez hasonlatos őrült tömeg hangja, ki vért ontani kíván. Egyes hangfoszlányok, a karavánban tartózkodókon felül, természetesen hozzá is eljuthatnak:*
- Gyerekgyilkos! Fogják meg, gyerekgyilkos!! *Ha Lorew, egyelőre a fekete vagonnal kapcsolatos elképzeléseit egy időre félreteszi, esetleg közelebb sétál, egy, az összezáró tömegben cikk-cakkban, rohanó nagy batyut láthat. Gazdáját csak elképzelheti a batyu alatt, vélhetően még elszánt, de egyre elkeseredettebb tekintettel arcán. A fekete vagon csendes, mint azelőtt, hogy Lorew megérkezett volna, bár az egyik függöny mögül, mintha ismét fekete tekintet vizslatná a tömeget. Sőt mi több, hamarosan a függöny elhúzódik, a fekete vagon ajtaja jól hallhatóan kivágódik, s egy sejtelmes csapat menetel ki rajta, irigylésre méltó fegyelemmel. Állig felfegyverzett testőrök, talpig vérvörösben, alkar, felkar és lábszárvértekben, egész véletlenül hibátlanul fényes mélyvörösre festve. Karjukban kifent szablya, legalább három hátán íj és tegez, tele kackiás és tollas vesszőkkel. A csapatból ketten, a többiektől eltérően, bár csuklyában, de fekete palástban, ujjaik a mágusokhoz hasonlóan folyamatosan mozognak, közben mintha kántálnának valamit. Szám szerint tizenhatan, minden oldalról négyen vesznek körbe egyetlen embert, ki középütt lépdel, meglehetősen határozottan. A férfi, már amennyire látható, szintén csuklyát visel, csak szemei helyén kivágott lyukakkal, azonban a többiektől eltérőn hollófekete matt páncél takarja, hajlatai kivételével. Az ember megközelíthetetlen, s a kisebb sereg a kiabálás felé indul, célirányos és döngő léptekkel. A mágusok kántálásán kívül egységben, minden második lépés nyomatékaképpen, egyetlen szót harsognak férfikórusok basszusához hasonlatosan, ütemben:*
- Il... il... il... il! *Az árusok, melyek mellett a sereg elhalad imára kulcsolt kézzel hajolnak meg, ahogy a tömeg is folyamatosan válik szét előttük, hogy aztán mögöttük rövidesen összezáruljon újra. Mielőtt összezárnának azért némi idő akad a csapat követésére. Senki nem mer rájuk nézni. Ha Lorew e csodás látványban kigyönyörködte magát, azt is észreveheti, hogy a fekete vagonból egy további ember lép ki, ki kaftános árushoz hasonlatos, maga elé meredve motyog:*
- Én... én csak nagyapám köpenyét akartam vissza. *Az árus zokog, s egyik levágott fülét szorongatja, melyből a még csörgedező vér apró cseppekben szenteli meg a tisztás haragoszöld színű anyaföldjét.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//A fekete vagont kellett volna//
//Dalospacsirta - Lorew//
*Hangos, főnöki státuszához méltatlan jajszóval roskad össze a vezér. Tőrt tartó keze elernyed, s legénysége súlya alatt piheg, mint egy szerencsétlen, gyenge gerlice vihar után. Lehet, hogy elfáradt, lehet, hogy már ebből az egészből elege van. A nagyfőnök lánya kivérzett, lassan szagló testén (vagy csak képzeli) fekszik, s rajta az engedelmes martalócok. Az asszony már egyáltalán nem meleg, még ezt a kellemes érzést is megtagadja mindenkitől, üveges tekintettel mered a világra, mintha méla undorral szemlélné a szerencsétlenkedést, csak cinikus és kaján vigyorra nem húzódik a liluló szája. Bár Lorew talán sejteni véli, hogy az ominózus kinti őrszem még lesben áll, miután az apró ablakon előrelátóan kinéz, senkit sem talál, erről varázslata után immár teljes testtel meggyőződhet, ha kilép a vagon ajtaján. Hullahalmokat ugyan nem hagy maga után, csak jelző nélküli halmot egyetlen hullával, azonban azt kell mondani, ez bizony szép eredmény, még ha kissé a szerencse is segítette rá utolsó lépéseire. A varázslat sikeres, melyet a csuklyás vezér, további jajgatással üdvözöl, egyelőre esze ágában sincs kikecmeregni társai alól, vélhetően megvárja, míg ébredező katonája jobban magához tér, s önszántából mászik le róla:*
- Takarodj már, te nyüves, a kurva életbe! *Hogy ez Lorewnek, vagy a rajta alig pihegő martalócnak szól, nem lehet tudni, mert addigra már Lorew a szekeret elhagyja, s a hőn áhított fekete vagon elé fordulhatna. Azonban nem messze tőle, a tisztás másik felén, hatalmas kiabálás és üvöltözés szakítja félbe a szokványos vásári ricsajt. Ezek bizony nem az árusok kínáló kedves szavai, s nem az egymást túllicitáló kupecek ordítása, hanem lassan egy felkeléshez hasonlatos őrült tömeg hangja, ki vért ontani kíván. Egyes hangfoszlányok, a karavánban tartózkodókon felül, természetesen hozzá is eljuthatnak:*
- Gyerekgyilkos! Fogják meg, gyerekgyilkos!! *Ha Lorew, egyelőre a fekete vagonnal kapcsolatos elképzeléseit egy időre félreteszi, esetleg közelebb sétál, egy, az összezáró tömegben cikk-cakkban, rohanó nagy batyut láthat. Gazdáját csak elképzelheti a batyu alatt, vélhetően még elszánt, de egyre elkeseredettebb tekintettel arcán. A fekete vagon csendes, mint azelőtt, hogy Lorew megérkezett volna, bár az egyik függöny mögül, mintha ismét fekete tekintet vizslatná a tömeget. Sőt mi több, hamarosan a függöny elhúzódik, a fekete vagon ajtaja jól hallhatóan kivágódik, s egy sejtelmes csapat menetel ki rajta, irigylésre méltó fegyelemmel. Állig felfegyverzett testőrök, talpig vérvörösben, alkar, felkar és lábszárvértekben, egész véletlenül hibátlanul fényes mélyvörösre festve. Karjukban kifent szablya, legalább három hátán íj és tegez, tele kackiás és tollas vesszőkkel. A csapatból ketten, a többiektől eltérően, bár csuklyában, de fekete palástban, ujjaik a mágusokhoz hasonlóan folyamatosan mozognak, közben mintha kántálnának valamit. Szám szerint tizenhatan, minden oldalról négyen vesznek körbe egyetlen embert, ki középütt lépdel, meglehetősen határozottan. A férfi, már amennyire látható, szintén csuklyát visel, csak szemei helyén kivágott lyukakkal, azonban a többiektől eltérőn hollófekete matt páncél takarja, hajlatai kivételével. Az ember megközelíthetetlen, s a kisebb sereg a kiabálás felé indul, célirányos és döngő léptekkel. A mágusok kántálásán kívül egységben, minden második lépés nyomatékaképpen, egyetlen szót harsognak férfikórusok basszusához hasonlatosan, ütemben:*
- Il... il... il... il! *Az árusok, melyek mellett a sereg elhalad imára kulcsolt kézzel hajolnak meg, ahogy a tömeg is folyamatosan válik szét előttük, hogy aztán mögöttük rövidesen összezáruljon újra. Mielőtt összezárnának azért némi idő akad a csapat követésére. Senki nem mer rájuk nézni. Ha Lorew e csodás látványban kigyönyörködte magát, azt is észreveheti, hogy a fekete vagonból egy további ember lép ki, ki kaftános árushoz hasonlatos, maga elé meredve motyog:*
- Én... én csak nagyapám köpenyét akartam vissza. *Az árus zokog, s egyik levágott fülét szorongatja, melyből a még csörgedező vér apró cseppekben szenteli meg a tisztás haragoszöld színű anyaföldjét.*
6402. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-07-08 10:06:00
Üzenet elküldve: 2018-07-08 10:06:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Irány a Pegazus //
* Mivel várható volt, hogy a Vörös a nőcike körül fog legyeskedni, Wram annyira belemerül a lustulásba, hogy mélyen el is szenderedik. Ám ez az idillinek nagyjából nevezhető állapot nem tart sokáig, mert valaki elkezdi ébresztő jelleggel rugdosni a lábát. *
- Ha még egyszer felemeled a lábad, levágom és a szádba tömöm.
* Mordul fel hangosan, kénsárga szemét félig kinyitva. Persze, hogy az elf áll előtte. *
- Vagy inkább megtartom fogpiszkálónak. Másra úgysem jó.
* Folytatja tovább, de a fogadó említése mást is megszólaltat benne, mert megkordul a gyomra. *
- Jól van, menjünk akkor. Te állod a vacsorát.
* Mondja, miközben lassan felcihelődik. *
* Mivel várható volt, hogy a Vörös a nőcike körül fog legyeskedni, Wram annyira belemerül a lustulásba, hogy mélyen el is szenderedik. Ám ez az idillinek nagyjából nevezhető állapot nem tart sokáig, mert valaki elkezdi ébresztő jelleggel rugdosni a lábát. *
- Ha még egyszer felemeled a lábad, levágom és a szádba tömöm.
* Mordul fel hangosan, kénsárga szemét félig kinyitva. Persze, hogy az elf áll előtte. *
- Vagy inkább megtartom fogpiszkálónak. Másra úgysem jó.
* Folytatja tovább, de a fogadó említése mást is megszólaltat benne, mert megkordul a gyomra. *
- Jól van, menjünk akkor. Te állod a vacsorát.
* Mondja, miközben lassan felcihelődik. *
6401. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2018-07-07 19:16:34
Üzenet elküldve: 2018-07-07 19:16:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 697
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Szekerek//
*Trodd annyira tettre kész mint eddig. Ha valami munka van amit meg tud csinálni akkor megteszi. Ha meg nincs semmi akkor keres magának elfoglaltságot. Ezt bizonyítja a több tucat faragvány amit készít minden évben. A kérdésre bólint.*
-Ismerem.
*Járt már ott. Kétszer is. Egyszer körbe is lett vezetve bár csak félik mert az idegenvezetője lelépett. Megtanulta, hogy ilyen alakoknak nem szabad előre fizetni. Eltévedni viszont nem fog. Csak rendetlenséget és veszedelmet kell keresnie. Az pedig meg is találja őket. A tömeg láttán ő is feláll és megszorítja a fokosa nyelét. Egyelőre viszont amíg őket veszély nem fenyegeti addig csak figyel.*
*Trodd annyira tettre kész mint eddig. Ha valami munka van amit meg tud csinálni akkor megteszi. Ha meg nincs semmi akkor keres magának elfoglaltságot. Ezt bizonyítja a több tucat faragvány amit készít minden évben. A kérdésre bólint.*
-Ismerem.
*Járt már ott. Kétszer is. Egyszer körbe is lett vezetve bár csak félik mert az idegenvezetője lelépett. Megtanulta, hogy ilyen alakoknak nem szabad előre fizetni. Eltévedni viszont nem fog. Csak rendetlenséget és veszedelmet kell keresnie. Az pedig meg is találja őket. A tömeg láttán ő is feláll és megszorítja a fokosa nyelét. Egyelőre viszont amíg őket veszély nem fenyegeti addig csak figyel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587