Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 74 (1461. - 1480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1480. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-09 19:35:45
Üzenet elküldve: 2022-02-09 19:35:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
// Mágustusa döntő //
// Zárás //
* Luninari nem adja fel még a harcot. Megpróbálja azt, amit meg kell próbálnia. Ha játékban akar maradni, akkor kénytelen lesz kezdeni valamit azzal a tollal. A terv hasonló, mint az imént. Légbuborék, ami talán elég erős lesz ahhoz, hogy megszabadítsa Maydeleinet a tollától. Viszont a sellő ravasz, mint a róka. Varázslatát remekül megválasztja. Sellőként pedig a manipulációval keresi a kenyerét. Sikerül rászednie ellenfelét, hogy tényleg csak a tollát próbálja védeni, de közben gonosz varázslatot enged szabadjára. Viszont még ez a csel sem tudja legyőzni a másik páratlan reakcióját. Egy lehelettel hamarabb képes reagálni Luni, így még éppen be tudja csukni a szemét. Viszont ennek ára van. Meg éppen nem vakul, de támadását így jóval nehezebb lesz kivitelezni. Sajnos ez be is igazolódik, mert éppen csak nem sikerül neki ez most. Ez azt is jelenti, hogy a bajnoki cím is itt úszik el. Nincs több esélye, hogy fordítson az álláson. Az epikus végső harc ezzel véget is ért. Felcsendülnek a kürtök, amik eddig azt jelezték, hogy indulnak a mérkőzések. Az utolsó két játékos hirtelen elemelkedik a pályától és elkezd felfelé lebegni, egészen a nagy mágusok pódiuma elé. Aborath már ott várja őket, mivel őt is ide kérették. A legöregebb mágus emelkedik fel újfent szóra.*
- Gratulálok nektek! Szépen és becsületesen küzdöttetek. Kiérdemeltétek a jutalmatokat.* Egy kis hatásszünet következik, majd aztán folytatja az öreg.*
- Te fiam Aborath ritka és módfelett mellőzött mágiáddal megmutattad, hogy mennyi mindent ki lehet hozni egy kis levegőből. A jutalmad sem marad el. Egy szerényebb kis varázslattal leszel megjutalmazva, ami csakis a tiéd lesz.* Taps vihar jön, ami ilyenkor elvárható. Ezt követően fordul Luninarihoz a mester.*
- Te lányom Luninari szépen harcoltál és még a végén sem adtad fel. Kis kitartással remek mágus válik majd belőled. Nyereményed egy saját egyedi varázslat lesz, ami csak a tiéd. Ez már egy komolyabb mágushoz illő ige lesz, szóval becsüld meg!* Szintén taps következik. Ezt követően pedig a győztes elé lép a mester.*
- Maydeleine, lányom te aztán nem vagy semmi! Kiejtettél három versenyzőt is. Jutalmad egy egyedi varázslat lesz, egy olyan ige, ami párját ritkítja.*
Hatalmas tapsvihar és mágikus tűzijáték zárja a tusát. A versenyzőkhöz pedig 3-3 mester lép oda, hogy félrevonuljanak velük. Mindegyiknek megtanítják a saját varázslatát. Ezzel a Nyárközépi piknik a végére is ért.*
//Nyárközépi piknik//
// Mágustusa döntő //
// Zárás //
* Luninari nem adja fel még a harcot. Megpróbálja azt, amit meg kell próbálnia. Ha játékban akar maradni, akkor kénytelen lesz kezdeni valamit azzal a tollal. A terv hasonló, mint az imént. Légbuborék, ami talán elég erős lesz ahhoz, hogy megszabadítsa Maydeleinet a tollától. Viszont a sellő ravasz, mint a róka. Varázslatát remekül megválasztja. Sellőként pedig a manipulációval keresi a kenyerét. Sikerül rászednie ellenfelét, hogy tényleg csak a tollát próbálja védeni, de közben gonosz varázslatot enged szabadjára. Viszont még ez a csel sem tudja legyőzni a másik páratlan reakcióját. Egy lehelettel hamarabb képes reagálni Luni, így még éppen be tudja csukni a szemét. Viszont ennek ára van. Meg éppen nem vakul, de támadását így jóval nehezebb lesz kivitelezni. Sajnos ez be is igazolódik, mert éppen csak nem sikerül neki ez most. Ez azt is jelenti, hogy a bajnoki cím is itt úszik el. Nincs több esélye, hogy fordítson az álláson. Az epikus végső harc ezzel véget is ért. Felcsendülnek a kürtök, amik eddig azt jelezték, hogy indulnak a mérkőzések. Az utolsó két játékos hirtelen elemelkedik a pályától és elkezd felfelé lebegni, egészen a nagy mágusok pódiuma elé. Aborath már ott várja őket, mivel őt is ide kérették. A legöregebb mágus emelkedik fel újfent szóra.*
- Gratulálok nektek! Szépen és becsületesen küzdöttetek. Kiérdemeltétek a jutalmatokat.* Egy kis hatásszünet következik, majd aztán folytatja az öreg.*
- Te fiam Aborath ritka és módfelett mellőzött mágiáddal megmutattad, hogy mennyi mindent ki lehet hozni egy kis levegőből. A jutalmad sem marad el. Egy szerényebb kis varázslattal leszel megjutalmazva, ami csakis a tiéd lesz.* Taps vihar jön, ami ilyenkor elvárható. Ezt követően fordul Luninarihoz a mester.*
- Te lányom Luninari szépen harcoltál és még a végén sem adtad fel. Kis kitartással remek mágus válik majd belőled. Nyereményed egy saját egyedi varázslat lesz, ami csak a tiéd. Ez már egy komolyabb mágushoz illő ige lesz, szóval becsüld meg!* Szintén taps következik. Ezt követően pedig a győztes elé lép a mester.*
- Maydeleine, lányom te aztán nem vagy semmi! Kiejtettél három versenyzőt is. Jutalmad egy egyedi varázslat lesz, egy olyan ige, ami párját ritkítja.*
Hatalmas tapsvihar és mágikus tűzijáték zárja a tusát. A versenyzőkhöz pedig 3-3 mester lép oda, hogy félrevonuljanak velük. Mindegyiknek megtanítják a saját varázslatát. Ezzel a Nyárközépi piknik a végére is ért.*
1479. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-09 17:35:39
Üzenet elküldve: 2022-02-09 17:35:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
- Nem, nem látszik. *Feleli teljesen komoly arccal a felháborodott rikácsolásra.* Tudod, az ártatlanság és erkölcs mintaképe aligha támadna rám ilyen sunyi módon, és alighanem megbotránkozna azokon a sejtelmes, csípős megjegyzéseken, amiknek úgy tűnik kifogyhatatlan tárháza vagy. *Kuncog.* Persze lehet, hogy csak én vagyok borzasztó emberismerő és valójában a város egyik nagy becsben tartott papnőjét tisztelhetem benned, kérlek, ne habozz tudtomra adni, ha esetleg így lenne!
*Kérdő pillantást vet a lányra, de fene tudja miért, erősen kételkedik benne, hogy az megerősítené az imént elhangzottakat. Ami a férfit illeti, ő nagyon is élvezi a kis színjátékot, mivel ezen keresztül tudja fokozni cinikus humorát, e tekintetben pedig Rocha is rendkívül szórakoztató előadó. Azzal persze nem áltatja magát, hogy ilyen rövid idő alatt egy kicsit is sikerült megismernie a lányt, egyrészt mert inkább ő mesélt magáról, másrészt mert legfőképp a komolytalankodással voltak elfoglalva, így pedig elég körülményes túljutni a felszín kapargatásán. Mindez persze egy cseppet sem zavarja Mordokhait, ő annak is örül, hogy nem kell egy újabb napot egyedül, dögunalomban eltöltenie.
Szélesen vigyorogva hallgatja végig, ahogy a leány felsorolja, hogy szerinte mi mindent jósolhatott neki sok évvel ezelőtt Kaiyko.*
- Lenyűgöző vagy, pontosan ezt mondta. *Mondja csodálkozva.* Remélem tényleg igazat mondott és egyszer tényleg találkozom egy gyönyörű, hóhajú hajadonnal, akitől remegni kezd a térdem. Minő fájdalom, eddig még nem jött senki, aki ebből mindegyik feltételnek megfelelne.
*Somolyog hamisan, majd nem bírja megállni, hogy nyelvet öltsön. Végül azért csak megkomolyodik és vállat von, ha már egyszer előkerült ez a történet, igazán be is fejezheti.*
- Valójában Csontvetőként hivatkozott magára, és azt olvasta ki a csontokból, hogy bolond vagyok, de egy végtelenül szerencsés bolond. Közöltem vele, hogy ez egy minden tekintetben hibátlan megállapítás. *Nevet, ezúttal őszintén.* Volt valaki, akivel nagyon szoros barátságban álltunk. Igazából szinte már testvérek voltunk. Erről és még néhány dologról is olyan dolgokat mondott, amiket nem tudhatott, és nem lehetett őket csak úgy kikövetkeztetni. *Mondja és tekintete kissé elködösül. Végül újfent vállat von és folytatja.* Valójában nem hiszek az ilyesmiben, a sorsban, vagy hogy valaki csontokból, belekből, esetleg a tenyeredből képes megmondani mit tartogat a jövő. De az ő szavaiban sok igazság volt és úgy van, ahogy mondtad, hálából csinálta, nem fizetségért. Mellesleg nem is fizetnék ilyesmiért.
*Az utolsó mondatra visszatér a vidámság a hangjába. Számát sem tudja hányszor próbáltak meg magukat jövendőmondónak tartó alakok így vagy úgy aranyat kicsalni belőle. Szerencsére egy-két jól irányzott gyilkos pillantás az ilyen esetekben is megteszi a hatását, többnyire.
Rocha kis mondókájára a tisztáson felszalad a szemöldöke.*
- Úgy mégiscsak át kell gondolnom a korábbi papnős állításomat.*Nevet. Amikor végül szembetalálja magát a leány vigyorgó ábrázatával, már több sem kell neki, de a kihívó kijelentéssel kiegészülve végképp félresöpri minden révedezését és az ő szemében is fellobban a harci kedv.*
- Elhamarkodottan magabiztos állítás ez valakitől, aki legutóbb csúfosan alulmaradt, a szó legszorosabb értelmében véve. Úgy tűnik szerény személyen szintén szemtanúk nélkül teljesítheti végre a kívánságodat és fürdethet meg a hóban.
*Utóbbi szavakat szinte már szavalva zengi miközben kiegyenesedik, és útjára is engedi az időközben elkészült hógolyót, hogy aztán azonnal újabb marék havat kapjon fel és dolgozni kezdjen rajta. Tesz néhány lépést és igyekszik úgy helyezkedni, hogy a lány mozgásterét leszűkítse, miszerint vagy a folyó felé hátrál, vagy felé közeledik.*
- Nem, nem látszik. *Feleli teljesen komoly arccal a felháborodott rikácsolásra.* Tudod, az ártatlanság és erkölcs mintaképe aligha támadna rám ilyen sunyi módon, és alighanem megbotránkozna azokon a sejtelmes, csípős megjegyzéseken, amiknek úgy tűnik kifogyhatatlan tárháza vagy. *Kuncog.* Persze lehet, hogy csak én vagyok borzasztó emberismerő és valójában a város egyik nagy becsben tartott papnőjét tisztelhetem benned, kérlek, ne habozz tudtomra adni, ha esetleg így lenne!
*Kérdő pillantást vet a lányra, de fene tudja miért, erősen kételkedik benne, hogy az megerősítené az imént elhangzottakat. Ami a férfit illeti, ő nagyon is élvezi a kis színjátékot, mivel ezen keresztül tudja fokozni cinikus humorát, e tekintetben pedig Rocha is rendkívül szórakoztató előadó. Azzal persze nem áltatja magát, hogy ilyen rövid idő alatt egy kicsit is sikerült megismernie a lányt, egyrészt mert inkább ő mesélt magáról, másrészt mert legfőképp a komolytalankodással voltak elfoglalva, így pedig elég körülményes túljutni a felszín kapargatásán. Mindez persze egy cseppet sem zavarja Mordokhait, ő annak is örül, hogy nem kell egy újabb napot egyedül, dögunalomban eltöltenie.
Szélesen vigyorogva hallgatja végig, ahogy a leány felsorolja, hogy szerinte mi mindent jósolhatott neki sok évvel ezelőtt Kaiyko.*
- Lenyűgöző vagy, pontosan ezt mondta. *Mondja csodálkozva.* Remélem tényleg igazat mondott és egyszer tényleg találkozom egy gyönyörű, hóhajú hajadonnal, akitől remegni kezd a térdem. Minő fájdalom, eddig még nem jött senki, aki ebből mindegyik feltételnek megfelelne.
*Somolyog hamisan, majd nem bírja megállni, hogy nyelvet öltsön. Végül azért csak megkomolyodik és vállat von, ha már egyszer előkerült ez a történet, igazán be is fejezheti.*
- Valójában Csontvetőként hivatkozott magára, és azt olvasta ki a csontokból, hogy bolond vagyok, de egy végtelenül szerencsés bolond. Közöltem vele, hogy ez egy minden tekintetben hibátlan megállapítás. *Nevet, ezúttal őszintén.* Volt valaki, akivel nagyon szoros barátságban álltunk. Igazából szinte már testvérek voltunk. Erről és még néhány dologról is olyan dolgokat mondott, amiket nem tudhatott, és nem lehetett őket csak úgy kikövetkeztetni. *Mondja és tekintete kissé elködösül. Végül újfent vállat von és folytatja.* Valójában nem hiszek az ilyesmiben, a sorsban, vagy hogy valaki csontokból, belekből, esetleg a tenyeredből képes megmondani mit tartogat a jövő. De az ő szavaiban sok igazság volt és úgy van, ahogy mondtad, hálából csinálta, nem fizetségért. Mellesleg nem is fizetnék ilyesmiért.
*Az utolsó mondatra visszatér a vidámság a hangjába. Számát sem tudja hányszor próbáltak meg magukat jövendőmondónak tartó alakok így vagy úgy aranyat kicsalni belőle. Szerencsére egy-két jól irányzott gyilkos pillantás az ilyen esetekben is megteszi a hatását, többnyire.
Rocha kis mondókájára a tisztáson felszalad a szemöldöke.*
- Úgy mégiscsak át kell gondolnom a korábbi papnős állításomat.*Nevet. Amikor végül szembetalálja magát a leány vigyorgó ábrázatával, már több sem kell neki, de a kihívó kijelentéssel kiegészülve végképp félresöpri minden révedezését és az ő szemében is fellobban a harci kedv.*
- Elhamarkodottan magabiztos állítás ez valakitől, aki legutóbb csúfosan alulmaradt, a szó legszorosabb értelmében véve. Úgy tűnik szerény személyen szintén szemtanúk nélkül teljesítheti végre a kívánságodat és fürdethet meg a hóban.
*Utóbbi szavakat szinte már szavalva zengi miközben kiegyenesedik, és útjára is engedi az időközben elkészült hógolyót, hogy aztán azonnal újabb marék havat kapjon fel és dolgozni kezdjen rajta. Tesz néhány lépést és igyekszik úgy helyezkedni, hogy a lány mozgásterét leszűkítse, miszerint vagy a folyó felé hátrál, vagy felé közeledik.*
1478. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-09 17:19:25
Üzenet elküldve: 2022-02-09 17:19:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
*A nem túl udvarias vagy csak túlságosan egyszerű lány nem válaszol a kérdésére. Ehelyett inkább Aborath arca felé nyúl ami mozdulatot a férfi finoman hárítja.*
-Kérem?
*Nem tudja hova tenni az idegent. Főleg mivel az úgy köszöntötte, hogy kiabált mint egy agyalágyult most meg nem szólt semmit. Ha a kérdést megkapja akkor a mágus végignéz a másikon. Nem gy néz ki mint akivel azonos körökből származnának. Nem nézné ki a lányból, hogy egy előkelőbb összejövetelen látták volna egymást.*
-Korábban tanítóként dolgoztam a városnak.
*Neki nem ismerős a másik. Kezd gyanús is lenni ez a történet mikor aztán megvilágosodik.*
-Oh, igen! A nyári fesztiválon láthatott. Egyike voltam a mágustusa fellépőinek.
*Csak akkor húzná hátra a csuklyáját mikor az érdekes hajszínnel megáldott félvér is megtiszteli ezzel. Aminek alapján már biztos benne, hogy nem találkoztak mert megjegyezte volna.*
*A nem túl udvarias vagy csak túlságosan egyszerű lány nem válaszol a kérdésére. Ehelyett inkább Aborath arca felé nyúl ami mozdulatot a férfi finoman hárítja.*
-Kérem?
*Nem tudja hova tenni az idegent. Főleg mivel az úgy köszöntötte, hogy kiabált mint egy agyalágyult most meg nem szólt semmit. Ha a kérdést megkapja akkor a mágus végignéz a másikon. Nem gy néz ki mint akivel azonos körökből származnának. Nem nézné ki a lányból, hogy egy előkelőbb összejövetelen látták volna egymást.*
-Korábban tanítóként dolgoztam a városnak.
*Neki nem ismerős a másik. Kezd gyanús is lenni ez a történet mikor aztán megvilágosodik.*
-Oh, igen! A nyári fesztiválon láthatott. Egyike voltam a mágustusa fellépőinek.
*Csak akkor húzná hátra a csuklyáját mikor az érdekes hajszínnel megáldott félvér is megtiszteli ezzel. Aminek alapján már biztos benne, hogy nem találkoztak mert megjegyezte volna.*
1477. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-09 09:09:01
Üzenet elküldve: 2022-02-09 09:09:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
*Ugye első körben nem igazán látta a csuklya miatt kivel is van pontosan dolga, az se igazán segítette benne, hogy bottal járja a vidéket, mint egy idősödő értelmiségi. Mikor viszont megszólal és feljebb emeli a fejét kiderül számára is, hogy ez a kukac bizony még nagyon is mocorgós a talajban, bármelyik kölök kikapná, hogy horgásszon vele a folyóban. Csak elhanyagoltan szőrös és talán már el is van fáradva. Mindjárt vissza is kapja a kérdéseire, hogy ugyan minek is faggatja őt, akar-e ezzel valamit. Nyilván akar. Egy pillanatra elgondolkodik, mert ismerős neki a férfi, ám a csuklya még mindig félig belelóg az arcába így lenyúl és ha nem kapják el a kezét, akkor megemeli az anyagot, hogy teljesen belásson alá.*
-Te… ismerős az arcod… nem láthattalak már valahol? *Mert bizony a városi rendezvényekre mindig jár, de már fogalma sincsen, hogy melyiken és milyen spektusban volt szerencséjük egymáshoz.*
-Talán a nyári fesztiválon vagy a téli tisztáson? Nem te árultad a forralt bort? Mivel tengeted a mindennapjaidat? *Kíváncsiskodik, közben maga is leveszi a csuklyát, hogy kivillanjon az aranyozott hajzuhatag, hiszen hogyan tudná megmondani, honnan ismerik egymást, ha nem mutatja meg magát.*
-Vagy a piacról? *Szűkíti össze a szemeit, kutat az emlékezetében, de csak nem jut eszébe. ~Biztos, hogy a nyári vásáron találkoztunk. Csak remélhetem, hogy nem épp kizsebeltem az ipsét. Neeem. Arra emlékeznék, azokat jobban megnézem, de akkor hol... hol láthattam? Az hiszem talán jobb ruhákba is volt, meg talán nem is volt ilyen borostás? Fene tudja.~*
*Ugye első körben nem igazán látta a csuklya miatt kivel is van pontosan dolga, az se igazán segítette benne, hogy bottal járja a vidéket, mint egy idősödő értelmiségi. Mikor viszont megszólal és feljebb emeli a fejét kiderül számára is, hogy ez a kukac bizony még nagyon is mocorgós a talajban, bármelyik kölök kikapná, hogy horgásszon vele a folyóban. Csak elhanyagoltan szőrös és talán már el is van fáradva. Mindjárt vissza is kapja a kérdéseire, hogy ugyan minek is faggatja őt, akar-e ezzel valamit. Nyilván akar. Egy pillanatra elgondolkodik, mert ismerős neki a férfi, ám a csuklya még mindig félig belelóg az arcába így lenyúl és ha nem kapják el a kezét, akkor megemeli az anyagot, hogy teljesen belásson alá.*
-Te… ismerős az arcod… nem láthattalak már valahol? *Mert bizony a városi rendezvényekre mindig jár, de már fogalma sincsen, hogy melyiken és milyen spektusban volt szerencséjük egymáshoz.*
-Talán a nyári fesztiválon vagy a téli tisztáson? Nem te árultad a forralt bort? Mivel tengeted a mindennapjaidat? *Kíváncsiskodik, közben maga is leveszi a csuklyát, hogy kivillanjon az aranyozott hajzuhatag, hiszen hogyan tudná megmondani, honnan ismerik egymást, ha nem mutatja meg magát.*
-Vagy a piacról? *Szűkíti össze a szemeit, kutat az emlékezetében, de csak nem jut eszébe. ~Biztos, hogy a nyári vásáron találkoztunk. Csak remélhetem, hogy nem épp kizsebeltem az ipsét. Neeem. Arra emlékeznék, azokat jobban megnézem, de akkor hol... hol láthattam? Az hiszem talán jobb ruhákba is volt, meg talán nem is volt ilyen borostás? Fene tudja.~*
1476. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-09 05:10:51
Üzenet elküldve: 2022-02-09 05:10:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
*Aborath épp összeszedi még magát testben és fejben. Összerakja magában, hogy hova is kell eljutnia még mikor a közelébe megy valaki. Egy lány az. Egy félvér lány. Egy hangos félvér lány. Annak az arcába néz kicsit értetlen képpel. Nem tudja megállapítani, hogy most megsértették vagy tényleg ilyen volna szegény. Mivel az utóbbit nem zárja ki így nyugodt, szelíd hangon szólal meg.*
-Csendesebben is hallak téged. Pár évet leéltem itt a lázadás előtt. Miért érdekel?
~Mégiscsak egy mágus volnék. Nem volna rendjén, hogy mindenféle apróságon felkapjam a fejem. Megfontoltnak és nyugodtnak kell lenni minden helyzetben. Így viselkedik egy mágus.~
*Aborath épp összeszedi még magát testben és fejben. Összerakja magában, hogy hova is kell eljutnia még mikor a közelébe megy valaki. Egy lány az. Egy félvér lány. Egy hangos félvér lány. Annak az arcába néz kicsit értetlen képpel. Nem tudja megállapítani, hogy most megsértették vagy tényleg ilyen volna szegény. Mivel az utóbbit nem zárja ki így nyugodt, szelíd hangon szólal meg.*
-Csendesebben is hallak téged. Pár évet leéltem itt a lázadás előtt. Miért érdekel?
~Mégiscsak egy mágus volnék. Nem volna rendjén, hogy mindenféle apróságon felkapjam a fejem. Megfontoltnak és nyugodtnak kell lenni minden helyzetben. Így viselkedik egy mágus.~
1475. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-08 19:29:29
Üzenet elküldve: 2022-02-08 19:29:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Téli délután //
* Lassú tempóban a piacon át indul el Sylvar. Az eddigi hangos és acsarkodó tömeg már lefeleződött. A nap már lenyugvóban van, így az emberek nagy része is már otthonuk közelében vagy egy ívóban bújnak el. *
- Nagy valószínűséggel akkor a Pegazus az.
* Biccent egy határozottat miközben a lába viszi a fogadó irányában. Ha már így alakult, akkor nem fog panaszkodni egy új útitárs miatt. Eddig sem szívlelt senkit, ez továbbra sem változik benne. A hűvös fuvallat felkapja alkalmanként hajzuhatagát, de ez nem igazán zavarja őt. *
- A tudást hajszolom a városban, de sajnos rám jár a rúd. Mágiával kapcsolatban köteteket keresek. De a könyvtár szinte teljesen üres.
* Teszi hozzá szokatlanul őszintén. Csalódottság kivehető szavaiból, de a kíváncsiság is felcsillan egy pillanatra hangjából. * - Feltételezem nem akar sokáig maga se itt maradni, ha így fogalmazza a kérdést. Ez a város egy káosz. Az, hogy nem találok semmit amit keresek igazán lehangoló.
* Teszi hozzá hangosan, mintha már egyedül lépdelne csak. De ha követi a társalkodó partnere, akkor alkalmanként tekintete a másik félre téved, de csak a kíváncsiságból. ~ Mit kereshetett a tisztáson? ~ *
* Lassú tempóban a piacon át indul el Sylvar. Az eddigi hangos és acsarkodó tömeg már lefeleződött. A nap már lenyugvóban van, így az emberek nagy része is már otthonuk közelében vagy egy ívóban bújnak el. *
- Nagy valószínűséggel akkor a Pegazus az.
* Biccent egy határozottat miközben a lába viszi a fogadó irányában. Ha már így alakult, akkor nem fog panaszkodni egy új útitárs miatt. Eddig sem szívlelt senkit, ez továbbra sem változik benne. A hűvös fuvallat felkapja alkalmanként hajzuhatagát, de ez nem igazán zavarja őt. *
- A tudást hajszolom a városban, de sajnos rám jár a rúd. Mágiával kapcsolatban köteteket keresek. De a könyvtár szinte teljesen üres.
* Teszi hozzá szokatlanul őszintén. Csalódottság kivehető szavaiból, de a kíváncsiság is felcsillan egy pillanatra hangjából. * - Feltételezem nem akar sokáig maga se itt maradni, ha így fogalmazza a kérdést. Ez a város egy káosz. Az, hogy nem találok semmit amit keresek igazán lehangoló.
* Teszi hozzá hangosan, mintha már egyedül lépdelne csak. De ha követi a társalkodó partnere, akkor alkalmanként tekintete a másik félre téved, de csak a kíváncsiságból. ~ Mit kereshetett a tisztáson? ~ *
1474. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-08 18:46:34
Üzenet elküldve: 2022-02-08 18:46:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Téli délután //
*Hm, ahham a piacon keresztül… De innen merre lehet a piac? Ezek a gondolatok persze nem hagyják el a fiú száját, csak elméje csavaros zugain suhan keresztül.*
- Nem vagyok ismerős errefelé, * kezdi szabadkozással s némi bizonytalanság is csendül szavaiban*
- Sajnos nem jegyeztem meg a fogadó nevét. Az biztos, hogy egy tágas térről nyílik és a hátsó udvarról közvetlen az erdőbe lehet jutni!
* Amíg az elf felkel és közelebb jön, Rionnak alkalma nyílik alaposabban szemügyre venni őt. Veszélyérzete lassan nyugovóra tér, így nincs több akadálya annak, hogy csatlakozzon hozzá és együtt menjenek abba a bizonyos Pegazusba.*
- Tökéletes lenne, ha amúgy is arra tart, köszönöm! *fogadja a kedves felajánlást megkönnyebbült mosollyal.*
- Nekem is ott van a szállásom, legalábbis ma éjjelre.
* Türelmesen megvárja, hogy a másik elindul-e valamerre és aztán maga is mellé lép, hogy kövesse. S mivel pár méter után úgy dönt , hogy nem kívánja a teljes utat csendben eltölteni, óvatosan keres valami beszélgetési témát*
- Szintén átutazóban? * kérdi, hiszen miért is lakna más okból az elf vagy bárki egy fogadóban, hacsak nem épp ott dolgozik.*
*Hm, ahham a piacon keresztül… De innen merre lehet a piac? Ezek a gondolatok persze nem hagyják el a fiú száját, csak elméje csavaros zugain suhan keresztül.*
- Nem vagyok ismerős errefelé, * kezdi szabadkozással s némi bizonytalanság is csendül szavaiban*
- Sajnos nem jegyeztem meg a fogadó nevét. Az biztos, hogy egy tágas térről nyílik és a hátsó udvarról közvetlen az erdőbe lehet jutni!
* Amíg az elf felkel és közelebb jön, Rionnak alkalma nyílik alaposabban szemügyre venni őt. Veszélyérzete lassan nyugovóra tér, így nincs több akadálya annak, hogy csatlakozzon hozzá és együtt menjenek abba a bizonyos Pegazusba.*
- Tökéletes lenne, ha amúgy is arra tart, köszönöm! *fogadja a kedves felajánlást megkönnyebbült mosollyal.*
- Nekem is ott van a szállásom, legalábbis ma éjjelre.
* Türelmesen megvárja, hogy a másik elindul-e valamerre és aztán maga is mellé lép, hogy kövesse. S mivel pár méter után úgy dönt , hogy nem kívánja a teljes utat csendben eltölteni, óvatosan keres valami beszélgetési témát*
- Szintén átutazóban? * kérdi, hiszen miért is lakna más okból az elf vagy bárki egy fogadóban, hacsak nem épp ott dolgozik.*
1473. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-08 17:34:41
Üzenet elküldve: 2022-02-08 17:34:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
// Téli délután //
* A csend és a nyugalom felpezsdíti az ereiben a vért. Nyugalom száll rá a testére, nem hátráltatja semmisem a békéjét. A madarak télen is nyugodtan csicseregnek, hogy ha nyugalmat ad nekik az élet. Teljesen eggyé válni a békével, csak ez volt a vágya az elfnek, de erre megszólítják. Egyik szemét ki nyitva a hang irányába fordítja a tekintetét. * - A fogadó a piacon keresztül található. De melyikre gondol? Pegazus vagy a Wegtoreni Kalmárra?
* Nem kell neki sok idő mire egy nagyobb sóhajjal a kényelmes meditációjából felálljon. Most már teljes testtel a másik fél felé fordul, ekkor eszmél rá, hogy milyen késő is van már. Egy pillanatra meglepődik, de utána ő is késztetést érez, hogy a fogadóban pihenhesse a további napját. *
- Ha jó önnek akkor a Pegazusba eltudom kísérni. Ott van szobám.
* Lép ki a fáktól, nem tesz semmi ellenséges szándékot. Fegyverzete díszes tőrén kívül nem igen van. Az ostora gondosan összetekerve az oldalán lifeg léptei alatt. *
- Megfelel önnek?
* Néz rá érdeklődve az érdekes férfin. ~ Egy félvér? Eléggé sok van ebben a városban mit ne mondjak. ~ Állapítja meg az elf. *
* A csend és a nyugalom felpezsdíti az ereiben a vért. Nyugalom száll rá a testére, nem hátráltatja semmisem a békéjét. A madarak télen is nyugodtan csicseregnek, hogy ha nyugalmat ad nekik az élet. Teljesen eggyé válni a békével, csak ez volt a vágya az elfnek, de erre megszólítják. Egyik szemét ki nyitva a hang irányába fordítja a tekintetét. * - A fogadó a piacon keresztül található. De melyikre gondol? Pegazus vagy a Wegtoreni Kalmárra?
* Nem kell neki sok idő mire egy nagyobb sóhajjal a kényelmes meditációjából felálljon. Most már teljes testtel a másik fél felé fordul, ekkor eszmél rá, hogy milyen késő is van már. Egy pillanatra meglepődik, de utána ő is késztetést érez, hogy a fogadóban pihenhesse a további napját. *
- Ha jó önnek akkor a Pegazusba eltudom kísérni. Ott van szobám.
* Lép ki a fáktól, nem tesz semmi ellenséges szándékot. Fegyverzete díszes tőrén kívül nem igen van. Az ostora gondosan összetekerve az oldalán lifeg léptei alatt. *
- Megfelel önnek?
* Néz rá érdeklődve az érdekes férfin. ~ Egy félvér? Eléggé sok van ebben a városban mit ne mondjak. ~ Állapítja meg az elf. *
1472. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-08 17:20:00
Üzenet elküldve: 2022-02-08 17:20:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Téli délután//
*Szép a látvány, hosszasan leköti a fiút, kimondottan sokáig marad és nézelődik. A csendben talán el is pilledne fejét a fatörzsnek billentve, ha nem lenne egyre hűvösebb. Már egészen szürkületig süllyed a napkorong a távolabbi fák peremének határán mire rászánja magát, hogy ültéből felemelkedjen. Ideje visszamenni a fűtött szobába!
Előbújva a fűz ágainak rejtekéből Rion körbe néz, merre is kell menni?
Talán mégsem kellett volna csak úgy elindulnia cél nélkül. Mindössze remélheti, hogy majd visszafelé is olyan könnyű lesz meglelnie az utat, mint ahogy ide jutott.
Szerencsére nem messze megpillant valakit, ~Hátha útba tud igazítani.~ Az alak egyedül van, persze a fiú jól tudja, hogy ettől még lehet amaz veszélyes. Az egyre közelgő sötét azonban arra sarkallja, hogy a tisztás másik széle felé vegye az irányt és oda érve, olyan bő tíz lépés távolságról megszólítsa az idegent.*
- Jó estét! Nem akarom zavarni! Csak egy kis útbaigazítást kérnék a fogadó felé.
*Átutazóként arról persze fogalma sincsen, hogy a városkának több fogadója is lehet, de ha mégis így lenne, bizonyára nem a legtávolabbihoz vezető útra kíváncsi.*
*Szép a látvány, hosszasan leköti a fiút, kimondottan sokáig marad és nézelődik. A csendben talán el is pilledne fejét a fatörzsnek billentve, ha nem lenne egyre hűvösebb. Már egészen szürkületig süllyed a napkorong a távolabbi fák peremének határán mire rászánja magát, hogy ültéből felemelkedjen. Ideje visszamenni a fűtött szobába!
Előbújva a fűz ágainak rejtekéből Rion körbe néz, merre is kell menni?
Talán mégsem kellett volna csak úgy elindulnia cél nélkül. Mindössze remélheti, hogy majd visszafelé is olyan könnyű lesz meglelnie az utat, mint ahogy ide jutott.
Szerencsére nem messze megpillant valakit, ~Hátha útba tud igazítani.~ Az alak egyedül van, persze a fiú jól tudja, hogy ettől még lehet amaz veszélyes. Az egyre közelgő sötét azonban arra sarkallja, hogy a tisztás másik széle felé vegye az irányt és oda érve, olyan bő tíz lépés távolságról megszólítsa az idegent.*
- Jó estét! Nem akarom zavarni! Csak egy kis útbaigazítást kérnék a fogadó felé.
*Átutazóként arról persze fogalma sincsen, hogy a városkának több fogadója is lehet, de ha mégis így lenne, bizonyára nem a legtávolabbihoz vezető útra kíváncsi.*
1471. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-08 09:05:56
Üzenet elküldve: 2022-02-08 09:05:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Íj és Nyíl //
* A kezdeti feszélyezettségük, ha volt is, mostanra nyomtalanul eltűnt. Teljes természetességgel cseverésznek akármilyen témáról, ami meg is nyugtatja a lányt, mivel tudat alatt mindig kényelmetlenül érzi magát az idegenekkel való társalgástól. Bár azért elég jól titkolja. *
- Én szeretem, bármelyik évszakban. De megértelek. Ilyenkor általában barlangokban meg szurdokokban húzom meg magam, de elég kényelmetlen tud lenni. ~ Annyira nem vagyok oda a sötét zúgokért. ~ Akkor főleg fogadókban töltöd a telet? És vadászattal foglalkozol?
* Druidák gyermekeként vegyesek az érzelmei a vadászat iránt. Egy részük egyáltalán nem fogyaszt olyan élelmet, ami már kiszolgált egy másik életet. Tiszteli az életet, igyekszik csak akkor ölni, ha az a létfenntartását szolgálja, de ezen gondolatait nem osztja meg a másikkal. Meg azért a húst szereti. *
- Rendben, felőlem mehetünk.
* Összeszedegeti a felszerelését. A nyílvesszőit szépen elrendezi a tegezben, az íjat pedig a hátán helyezi el. Az állatait már jó néhány órája magukra hagyta, bizonyára már zokon vették. *
- Ő a lovam Kísértet, ő pedig Fehér. * Kezének intésével mutatja be állandó társait. A gyöngybagoly sértődötten csap felé a szárnyaival. ~ Igen, túl sokáig hagytam figyelmen kívül őket. ~ Enyhe bűntudatot is érez emiatt. Tenyerének finom nyomásával jelzi a csikónak, hogy ideje indulni. Mivel szerszámokat nem használ, kialakítottak maguknak egy saját jelzésrendszert. *
- Akkor induljunk, kérlek vezess, nem vagyok biztos benne, hogy még emlékszem a járásra.
* Gyalogosan indul el, nem akarja lehagyni a másik elfet. Kezébe fogja a botját és hátrapillant, hogy Kísértet követi-e. A bagoly meg majd ugyis kitalálja hol kíván utazni. *
- Azt hiszem az ötvenedik. * Valóban nem sok, de az elfek lassan érnek. * És neked?
* A kezdeti feszélyezettségük, ha volt is, mostanra nyomtalanul eltűnt. Teljes természetességgel cseverésznek akármilyen témáról, ami meg is nyugtatja a lányt, mivel tudat alatt mindig kényelmetlenül érzi magát az idegenekkel való társalgástól. Bár azért elég jól titkolja. *
- Én szeretem, bármelyik évszakban. De megértelek. Ilyenkor általában barlangokban meg szurdokokban húzom meg magam, de elég kényelmetlen tud lenni. ~ Annyira nem vagyok oda a sötét zúgokért. ~ Akkor főleg fogadókban töltöd a telet? És vadászattal foglalkozol?
* Druidák gyermekeként vegyesek az érzelmei a vadászat iránt. Egy részük egyáltalán nem fogyaszt olyan élelmet, ami már kiszolgált egy másik életet. Tiszteli az életet, igyekszik csak akkor ölni, ha az a létfenntartását szolgálja, de ezen gondolatait nem osztja meg a másikkal. Meg azért a húst szereti. *
- Rendben, felőlem mehetünk.
* Összeszedegeti a felszerelését. A nyílvesszőit szépen elrendezi a tegezben, az íjat pedig a hátán helyezi el. Az állatait már jó néhány órája magukra hagyta, bizonyára már zokon vették. *
- Ő a lovam Kísértet, ő pedig Fehér. * Kezének intésével mutatja be állandó társait. A gyöngybagoly sértődötten csap felé a szárnyaival. ~ Igen, túl sokáig hagytam figyelmen kívül őket. ~ Enyhe bűntudatot is érez emiatt. Tenyerének finom nyomásával jelzi a csikónak, hogy ideje indulni. Mivel szerszámokat nem használ, kialakítottak maguknak egy saját jelzésrendszert. *
- Akkor induljunk, kérlek vezess, nem vagyok biztos benne, hogy még emlékszem a járásra.
* Gyalogosan indul el, nem akarja lehagyni a másik elfet. Kezébe fogja a botját és hátrapillant, hogy Kísértet követi-e. A bagoly meg majd ugyis kitalálja hol kíván utazni. *
- Azt hiszem az ötvenedik. * Valóban nem sok, de az elfek lassan érnek. * És neked?
1470. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-07 21:19:40
Üzenet elküldve: 2022-02-07 21:19:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Íj és Nyíl //
* Bóknak szánta természetesen, elvégre nem akarta összetörni ezt a szegény lányt. De legalább van neki önértékelése, hogy tudja milyen szinten áll.*
- Nem sokára, de még azért érhet meglepetés minket.* Ha az időről van szó, akkor pesszimista. Most még nincs jó idő, ezért is javasolja részben a forró fürdőt. Úgy tűnik az ötlet tetszik a lánynak, neki meg aztán még inkább.*
- Meg van még bizony és ott ahol hagytad.* Viccelődik egy keveset.* Én rendszeresen felkeresem, amikor a városban járok. Aki ezt a fürdőt építette annak még a nevét is aranyba foglalnám. Nem sűrűn dicsérek városit, de ez bizony jó ötlet volt.* Tényleg ritka, ha ő ilyet mond, ha mégis ilyet tesz, akkor az nagy dicséret városi számára.*
- Én nekem éppenséggel semmi dolgom. Edzeni akartam egy kicsit, ami meg is volt. Tudod hiába nyílnak a hóvirágok, nekem még nincs most kedvem visszatérni a hideg, rideg erdőbe. Ilyenkor szinte semmi élet sincs benne. Mondhatni olyan vagyok, mint a medve. A tél egy részét itt töltöm bent, csak néha megyek ki lőni néhány vadat a prémje miatt. A téli bunda elég értékes tud lenni.* Oszt meg magáról is egy keveset.*
- Elkísérhetlek, ha gondolod. Szívesen megmártóznék most én is.* Ha ez így megfelel a lánynak, akkor el is indul mellette a fürdőház felé.*
- Hányadik teled ez a mostani? Elég fiatalnak tűnsz, de lehet, csak a magasságod csal meg.* Ilyet nem illik kérdezni, de az erdei nomádokat nem is nevelik éppen illemre. A kíváncsiság meg kíváncsiság.*
* Bóknak szánta természetesen, elvégre nem akarta összetörni ezt a szegény lányt. De legalább van neki önértékelése, hogy tudja milyen szinten áll.*
- Nem sokára, de még azért érhet meglepetés minket.* Ha az időről van szó, akkor pesszimista. Most még nincs jó idő, ezért is javasolja részben a forró fürdőt. Úgy tűnik az ötlet tetszik a lánynak, neki meg aztán még inkább.*
- Meg van még bizony és ott ahol hagytad.* Viccelődik egy keveset.* Én rendszeresen felkeresem, amikor a városban járok. Aki ezt a fürdőt építette annak még a nevét is aranyba foglalnám. Nem sűrűn dicsérek városit, de ez bizony jó ötlet volt.* Tényleg ritka, ha ő ilyet mond, ha mégis ilyet tesz, akkor az nagy dicséret városi számára.*
- Én nekem éppenséggel semmi dolgom. Edzeni akartam egy kicsit, ami meg is volt. Tudod hiába nyílnak a hóvirágok, nekem még nincs most kedvem visszatérni a hideg, rideg erdőbe. Ilyenkor szinte semmi élet sincs benne. Mondhatni olyan vagyok, mint a medve. A tél egy részét itt töltöm bent, csak néha megyek ki lőni néhány vadat a prémje miatt. A téli bunda elég értékes tud lenni.* Oszt meg magáról is egy keveset.*
- Elkísérhetlek, ha gondolod. Szívesen megmártóznék most én is.* Ha ez így megfelel a lánynak, akkor el is indul mellette a fürdőház felé.*
- Hányadik teled ez a mostani? Elég fiatalnak tűnsz, de lehet, csak a magasságod csal meg.* Ilyet nem illik kérdezni, de az erdei nomádokat nem is nevelik éppen illemre. A kíváncsiság meg kíváncsiság.*
1469. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-07 20:22:45
Üzenet elküldve: 2022-02-07 20:22:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
* A piactéren átverekedve meg könnyebül. Amint a tisztásra teszi a lábát, nagy levegőket vesz. A szükségtelen emberi tömeg egy piacon nem is annyira szükségtelen mint azt ő gondolja. De ettől még mindig zavarja a környezetét. Amint a fűre teszi a lábát azonnal a csobogó vízre lesz figyelmes. ~ Itt már nem lesz gond. De azért ez röhejes, hogy ilyen fojtó hatással vannak rám. ~ Méltatlankodik tovább. A patakot követve talál egy tökéletes helyet, ahol kényelembe helyezi magát és átadja magát újra a nyugalomnak és a megtisztulásnak. Ez sajnos nem maradhat számára így tovább, hisz az élet nem csak sétálgatásból áll. ~ Talán valami munkát kellene találnom. ~ *
1468. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-07 19:38:02
Üzenet elküldve: 2022-02-07 19:38:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Téli délután//
* A céltalan sétálgatás talán kötelező is lehetne, ha az ember fia vándor. Mégis megunható, amennyiben túl gyakran csinálja egy fél-elf. A házak, az emberek látványa érdekes egy darabig, még a nyüzsgő piac portékái is lekötik a gondolatokat némi időre, de valahogy mégis a természet az, ami segít elterelni bárki figyelmét, ha valóban erre vágyik.
Így sodorhatták léptei az erdő szélére, egy tisztásra Riont. Ki tudja miért vonzotta a csend, vagy csak tudat alatt követte órák óta azt az útvonalat, amit Onyawanthával megbeszéltek. Mindenesetre azon vette észre magát, hogy lábai már nem szándékoznak tovább menni. Jól esne egy kis pihenő és a nyugalmas tisztás éppen megfelelőnek tűnik a célra. Egy hatalmas fűzfa mélyen lelógó ágai, a hosszú ujjaira fagyott csillogó jégpáncéllal, földöntúli látványt nyújtanak. El kell hoznia ide a lányt, ha valaha még találkoznak…!
Megáll hát kicsit bámészkodni. Majd közelebb és közelebb lép a különös jelenéshez. Finoman oldalra hajtva pár ágat végül leül a törzs mellé, hogy belülről is megcsodálja a varázslatot, a délutáni nap ragyogó sugarait a különös cseppeken.*
* A céltalan sétálgatás talán kötelező is lehetne, ha az ember fia vándor. Mégis megunható, amennyiben túl gyakran csinálja egy fél-elf. A házak, az emberek látványa érdekes egy darabig, még a nyüzsgő piac portékái is lekötik a gondolatokat némi időre, de valahogy mégis a természet az, ami segít elterelni bárki figyelmét, ha valóban erre vágyik.
Így sodorhatták léptei az erdő szélére, egy tisztásra Riont. Ki tudja miért vonzotta a csend, vagy csak tudat alatt követte órák óta azt az útvonalat, amit Onyawanthával megbeszéltek. Mindenesetre azon vette észre magát, hogy lábai már nem szándékoznak tovább menni. Jól esne egy kis pihenő és a nyugalmas tisztás éppen megfelelőnek tűnik a célra. Egy hatalmas fűzfa mélyen lelógó ágai, a hosszú ujjaira fagyott csillogó jégpáncéllal, földöntúli látványt nyújtanak. El kell hoznia ide a lányt, ha valaha még találkoznak…!
Megáll hát kicsit bámészkodni. Majd közelebb és közelebb lép a különös jelenéshez. Finoman oldalra hajtva pár ágat végül leül a törzs mellé, hogy belülről is megcsodálja a varázslatot, a délutáni nap ragyogó sugarait a különös cseppeken.*
1467. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-07 08:11:47
Üzenet elküldve: 2022-02-07 08:11:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Íj és Nyíl //
* Hogy mennyire nemes vagy sem, azt a lány nem tudja. Ezt az egyet hozta el magával otthonából, amit nem maga készített vagy szerzett, tehát a fejében lévő tudáson kívül ez az egy öröksége van. Zavartan fintorog a biztatásra, nem is reménykedik benne, hogy egyáltalán valaha normális lövést tudna produkálni egy ekkora íjjal. *
- Azt erősen kétlem, de azért köszönöm. * Hangjában nyoma sincs keserűségnek, számára ez egy tény. Maga is kiválaszt pár már kissé ragacsos bogyót és körülményesen kiszedegeti belőle az enyhén mérgező magokat és a sok nem odavaló dolgot. A maradékot bekapja és bólintással konstatálja, hogy már meglehetősen édes. *
- Nemsokára itt a tavasz, nem gondolod? Néhány napja még hóvirágot is láttam, bár elég korai. * Elnéz a távolabbi fák felé, mintha már onnan látná a tavasz jöttét. Lenyalogatja a ragacsos ujjait, a maradékot beletörli a fűbe. *
- Hogy hogyan tovább? Nem is tudom. * Megvonja a vállát. Már erre az apró mozdulatra is merevség áll a nyakába. * Ó, igen, a meleg fürdő azon kevesek egyike, amiket imádok. Nem is rossz ötlet. * Nyújtózkodik egyet, amolyan macska-mód, felpúposított háttal. Az elf férfi atyáskodásán megint csak mosolyog egyet. *
~ Mint egy jóságos aggódó szülő. Biztos, mert olyan kicsi vagyok hozzá képest. Mint egy gyerek. ~
-Ah, számból vetted ki a szót, pontosan ezt tudtam volna mondani én is. Már pár éve nem jártam errefelé, de még emlékszem a fogadókra, miegyebekre. A fürdőházra is, hacsak azóta meg nem változott a környék.
* Legalább a feneke már nem sajog az órákig tartó lovaglástól. Cserébe most már csak a háta. De az iszonyúan. *
- És te merre tartasz? Nem szeretnélek feltartani, bizonyára volt úti célod. * Jut eszébe hirtelen, hiszen lehet csak átutazóban volt, csak meglátta az ő szerencsétlenkedését és mint jóravaló elf, egyszerűen nem bírta szó nélkül ezt a kontárkodást a tisztáson. *
* Hogy mennyire nemes vagy sem, azt a lány nem tudja. Ezt az egyet hozta el magával otthonából, amit nem maga készített vagy szerzett, tehát a fejében lévő tudáson kívül ez az egy öröksége van. Zavartan fintorog a biztatásra, nem is reménykedik benne, hogy egyáltalán valaha normális lövést tudna produkálni egy ekkora íjjal. *
- Azt erősen kétlem, de azért köszönöm. * Hangjában nyoma sincs keserűségnek, számára ez egy tény. Maga is kiválaszt pár már kissé ragacsos bogyót és körülményesen kiszedegeti belőle az enyhén mérgező magokat és a sok nem odavaló dolgot. A maradékot bekapja és bólintással konstatálja, hogy már meglehetősen édes. *
- Nemsokára itt a tavasz, nem gondolod? Néhány napja még hóvirágot is láttam, bár elég korai. * Elnéz a távolabbi fák felé, mintha már onnan látná a tavasz jöttét. Lenyalogatja a ragacsos ujjait, a maradékot beletörli a fűbe. *
- Hogy hogyan tovább? Nem is tudom. * Megvonja a vállát. Már erre az apró mozdulatra is merevség áll a nyakába. * Ó, igen, a meleg fürdő azon kevesek egyike, amiket imádok. Nem is rossz ötlet. * Nyújtózkodik egyet, amolyan macska-mód, felpúposított háttal. Az elf férfi atyáskodásán megint csak mosolyog egyet. *
~ Mint egy jóságos aggódó szülő. Biztos, mert olyan kicsi vagyok hozzá képest. Mint egy gyerek. ~
-Ah, számból vetted ki a szót, pontosan ezt tudtam volna mondani én is. Már pár éve nem jártam errefelé, de még emlékszem a fogadókra, miegyebekre. A fürdőházra is, hacsak azóta meg nem változott a környék.
* Legalább a feneke már nem sajog az órákig tartó lovaglástól. Cserébe most már csak a háta. De az iszonyúan. *
- És te merre tartasz? Nem szeretnélek feltartani, bizonyára volt úti célod. * Jut eszébe hirtelen, hiszen lehet csak átutazóban volt, csak meglátta az ő szerencsétlenkedését és mint jóravaló elf, egyszerűen nem bírta szó nélkül ezt a kontárkodást a tisztáson. *
1466. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-07 07:53:19
Üzenet elküldve: 2022-02-07 07:53:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
*Míg ott időzik és eszik, idő közben érkezik valaki a tisztásra a szántók irányából. Csuklyás alak, dús arcszőrzettel és egy bottal, ami talán indokolt is, mert hát nem igazán van gyalogláshoz szokva, csak vonszolja magát. Első ránézésre úgy gondolja, hogy talán vénségére bánt el vele az idő, mert ez a járás inkább a vénekre jellemző. Ha meg valóban valami aggastyán, akkor tudhat egyet és mást a környékben élőkről. Úgy tapasztalta, hogy az ilyen idősek pontosan tudják melyik házban ki lakik és kinek a lánya fog mostanában kölkezni. Fel is áll és leporolja magáról a morzsákat, hogy nézzen is ki valahogy, aztán közelebb lépked a fa alá letelepedő csuklyáshoz, hogy megszólíthassa.*
-No, öregapám, minden rendben? *Erélyesen kérdez és viszonylag hangosan, hogy ha esetleg nagyot hall is felfogja a dolgokat.*
-Helybéli kend? Idevalósi? *Nyomja meg még két kérdéssel a kíváncsiskodást, úgy tapasztalta, hogy az idősebbek még örülnek is neki, ha valaki szóba áll velük.*
*Míg ott időzik és eszik, idő közben érkezik valaki a tisztásra a szántók irányából. Csuklyás alak, dús arcszőrzettel és egy bottal, ami talán indokolt is, mert hát nem igazán van gyalogláshoz szokva, csak vonszolja magát. Első ránézésre úgy gondolja, hogy talán vénségére bánt el vele az idő, mert ez a járás inkább a vénekre jellemző. Ha meg valóban valami aggastyán, akkor tudhat egyet és mást a környékben élőkről. Úgy tapasztalta, hogy az ilyen idősek pontosan tudják melyik házban ki lakik és kinek a lánya fog mostanában kölkezni. Fel is áll és leporolja magáról a morzsákat, hogy nézzen is ki valahogy, aztán közelebb lépked a fa alá letelepedő csuklyáshoz, hogy megszólíthassa.*
-No, öregapám, minden rendben? *Erélyesen kérdez és viszonylag hangosan, hogy ha esetleg nagyot hall is felfogja a dolgokat.*
-Helybéli kend? Idevalósi? *Nyomja meg még két kérdéssel a kíváncsiskodást, úgy tapasztalta, hogy az idősebbek még örülnek is neki, ha valaki szóba áll velük.*
1465. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-07 07:40:27
Üzenet elküldve: 2022-02-07 07:40:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
// Mágustusa döntő //
//Láz még 1 kör//
//Mana: 13//
*Ez a kör neki kedvezett, az ő tolla nem repült ugyanis ki a helyéről a lány igyekezete ellenére, továbbá neki viszont sikerült eltüntetni Luni tollát. Ismeri a szabályzatot, most még egy kör áll a rendelkezésére, hogy megszerezze az övét. Ezzel szinte teljesen lerövidítették a tusát, hiszen kettő helyett csak egy tollon tudnak osztozni és aki azt két körig birtokolja, nyilván az lesz a nyertes. Ahogy a lány észleli a tolla elvesztését, mindjárt varázsol, ami nagyon hasonló az előző körben elsütötthöz, talán pont ugyan az is, csak most nagyon szerencsét remél. Egyértelműen csak most vált igazán izgalmassá a tusa, amikor az idő szorítása is érződik az ember leheletén. Nyilván neki, azaz érdeke, hogy a saját tollát is minél hamarabb elpusztítsa, azonban talán ez esetben Luni jobban céloz és kifújja a helyéről, amely után neki is utána kell iramodnia, így csökkentve az esélyeit. Akkor pedig, ha ketten ugranak egy tollért, ott bármi lehetséges. Kivéve, ha az egyikük nem látja, mit is kéne elkapni. A toll meg ugye elég kicsi és könnyű, találomra hadonászva a levegőben vagy tapogatva a talajon bizony nehéz célt érni. Most pedig Luni bizony nagyon lesi a toll reakcióját, talán ezt ki is használja. Úgy tesz mintha a kezét emelve próbálják eltakarni a tollat ám félúton megáll a mozdulat, pont a toll helye előtt és kinyitja, ő pedig becsukja a szemét. Néhány másodpercnek elég kell lennie, ahhoz hogy célt érjen, aztán be is csukja, hogy lássa, a tollat sikerült-e kilökni a helyéről, ha így történik megpróbál utána nyúlni és elkapni a kezével, ha nem, akkor csak hátat fordít Luninak és elmozdul a mostani helyéről, hogy az ne tudja éppen hol van.*
A varázsló felfele kinyitja tenyerét, melynek hatására abban egy fényes gömb jelenik meg. Aki a gömbbe néz (beleértve a varázslót is), egy körre elveszti látását. A gömb addig marad meg, míg a varázshasználó felfelé, nyitva tartja a tenyerét.
//Nyárközépi piknik//
// Mágustusa döntő //
//Láz még 1 kör//
//Mana: 13//
*Ez a kör neki kedvezett, az ő tolla nem repült ugyanis ki a helyéről a lány igyekezete ellenére, továbbá neki viszont sikerült eltüntetni Luni tollát. Ismeri a szabályzatot, most még egy kör áll a rendelkezésére, hogy megszerezze az övét. Ezzel szinte teljesen lerövidítették a tusát, hiszen kettő helyett csak egy tollon tudnak osztozni és aki azt két körig birtokolja, nyilván az lesz a nyertes. Ahogy a lány észleli a tolla elvesztését, mindjárt varázsol, ami nagyon hasonló az előző körben elsütötthöz, talán pont ugyan az is, csak most nagyon szerencsét remél. Egyértelműen csak most vált igazán izgalmassá a tusa, amikor az idő szorítása is érződik az ember leheletén. Nyilván neki, azaz érdeke, hogy a saját tollát is minél hamarabb elpusztítsa, azonban talán ez esetben Luni jobban céloz és kifújja a helyéről, amely után neki is utána kell iramodnia, így csökkentve az esélyeit. Akkor pedig, ha ketten ugranak egy tollért, ott bármi lehetséges. Kivéve, ha az egyikük nem látja, mit is kéne elkapni. A toll meg ugye elég kicsi és könnyű, találomra hadonászva a levegőben vagy tapogatva a talajon bizony nehéz célt érni. Most pedig Luni bizony nagyon lesi a toll reakcióját, talán ezt ki is használja. Úgy tesz mintha a kezét emelve próbálják eltakarni a tollat ám félúton megáll a mozdulat, pont a toll helye előtt és kinyitja, ő pedig becsukja a szemét. Néhány másodpercnek elég kell lennie, ahhoz hogy célt érjen, aztán be is csukja, hogy lássa, a tollat sikerült-e kilökni a helyéről, ha így történik megpróbál utána nyúlni és elkapni a kezével, ha nem, akkor csak hátat fordít Luninak és elmozdul a mostani helyéről, hogy az ne tudja éppen hol van.*
A varázsló felfele kinyitja tenyerét, melynek hatására abban egy fényes gömb jelenik meg. Aki a gömbbe néz (beleértve a varázslót is), egy körre elveszti látását. A gömb addig marad meg, míg a varázshasználó felfelé, nyitva tartja a tenyerét.
1464. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-05 20:28:53
Üzenet elküldve: 2022-02-05 20:28:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 664
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 664
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
//Mágustusa döntő//
//Mana: 15//
*Ösztönös mozdulattal majdnem ugrik hátra egy nagyot a tűzcsóva láttán, de ehhez túl lassúnak bizonyul. Talán a vízveszteség okozta legyengülésnek köszönhető, talán eleve nem lett volna már rá ideje, a végeredmény szempontjából igazából mindegy. Mire egyáltalán felfogja, hogy mi történt, nemhogy tűzcsóva nincsen, de már tolla sem.
Így is nagyon nagy szerencséje van viszont, mert Mady nagyon precízen céloz, más körülmények között több mint veszélyes varázslatával; csak a tollát pusztítja el, amúgy pedig még szinte az ingét sem pörköli meg, nemhogy a bőrét, amire világ életében igyekezett vigyázni.
Röpke pillanatra felvetődik benne, hogy akár ő is használhatta volna ugyanezt a varázslatot az előbb, csak nem volt biztos benne, hogy képes vele hasonlóra pontosságra, vagy, hogy elegendő távolságra van. Ezek szerint abban lett volna. Utólag viszont tényleg mindig könnyű okosnak lenni, ezért most nem is haragszik magára, ideje eleve nem is lenne rá.
Jobban lefoglalja, hogy ezúttal tényleg bajban van, mivel most nem csak elrepült tőle a tolla, amit van lehetősége visszaszerezni valahogy, hanem egyszerűen nincs.
Tisztában van mindhárom maradék lehetőségével. A feladást számításba sem veszi, már csak azért sem, hogy ne szegje meg az adott szavát, illetve persze azért sem, mert, ha úgy is veszít, akkor nem szeretné olcsón adni a bőrét, ha már legmerészebb álmaira rácáfolva sikerült eljutnia idáig.
A másik lány pályáról való kitaszítására nem lát sok esélyt, sem mágiával, sem fizikai erővel, bár utóbbi eleve a versenyből való kizárást eredményezné.
Jelen helyzetben hasznos varázslata sem nagyon akad ugyanakkor. Ha lemásolja Madyt, és megpróbálja ugyanúgy elpusztítani tollát egy tűzcsóvával, ahogyan ő tette az övével, ezzel még nem fordítaná meg a versenyt, hiszen az övé pusztult el előbb, az elpusztítás pedig nem egyenlő a másik tollának a megszerzésével.
Megint gyorsan kell döntenie, ezért az egyetlen, valószínűleg tényleg utolsó lehetőségét használja ki.
Talán elég gyenge volt a szellő, amit az előbb meg tudott idézni, és nem is találta el túl jó szögből vele célpontját, ezért nem működött és a toll elrepítése helyett jó eséllyel csak enyhítette kicsit az általa okozott láz által keltett kellemetlen érzést. Most viszont, ha már úgy is közel vannak egymáshoz, igyekszik minél gyorsabban és a lehető legkisebbre csökkenteni ezt a távolságot.
Gyorsnak kell lennie, és próbál is az lenni, meg persze ezúttal pontos is.
Szerencsére varázslata a lehető legegyszerűbb, pont az a fajta varázslat, amit egy tanonc talán elsőnek tanul meg a levegő elem tanulmányozása közben. Nem kell hozzá sem erős koncentráció, sem semmilyen bonyolultabb mozdulat, sem pedig a semminél alig kicsivel több mana.
Sietve újabb légbuborékot formáz, majd a lehető legközelebbről, és megítélése szerint a legjobb helyről igyekszik vele jól eltalálni a tollat. Abban reménykedik, hogy amennyiben sikerül, éppen azzal a lendülettel, amivel kiereszti a levegőt a buborékból, utána tud nyúlni és el is tudja kapni valamelyik kezével, bármerre is repüljön az.
Már amennyiben egyáltalán sikerül a varázslat, amennyiben képes elég ügyes, gyors és pontos lenni, és amennyiben persze Mady nem lesz képes megakadályozni mindezt valahogy.
Sok buktatója van ennek az egyszerű tervnek, de megint csak ott tart, hogy még mindig jobb megpróbálni, mint csak úgy feladni, hiszen, ha majd egyszer az életben éles helyzetben kell használnia a mágiáját, a dolgok pedig rosszra fordulnak közben, akkor is muszáj lesz majd belekapaszkodnia akár még az utolsó utáni lehetőségbe is, ha életben szeretne maradni.
Most azonban szerencsére továbbra sem az élete a tét, ettől még úgy érzi, hogy nem csak adott szava kötelezi, hanem már csak magának is tartozik annyival, hogy legalább ezt az egy varázslatot még egyszer megpróbálja.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.05 20:32:30
A varázsló buborékot formáz kezével, majd szabadjára engedi a benne keletkező, sűrű levegővel teli légbuborékot, mely ha kipukkad, egy gyenge széllökést eredményez.
//Nyárközépi piknik//
//Mágustusa döntő//
//Mana: 15//
*Ösztönös mozdulattal majdnem ugrik hátra egy nagyot a tűzcsóva láttán, de ehhez túl lassúnak bizonyul. Talán a vízveszteség okozta legyengülésnek köszönhető, talán eleve nem lett volna már rá ideje, a végeredmény szempontjából igazából mindegy. Mire egyáltalán felfogja, hogy mi történt, nemhogy tűzcsóva nincsen, de már tolla sem.
Így is nagyon nagy szerencséje van viszont, mert Mady nagyon precízen céloz, más körülmények között több mint veszélyes varázslatával; csak a tollát pusztítja el, amúgy pedig még szinte az ingét sem pörköli meg, nemhogy a bőrét, amire világ életében igyekezett vigyázni.
Röpke pillanatra felvetődik benne, hogy akár ő is használhatta volna ugyanezt a varázslatot az előbb, csak nem volt biztos benne, hogy képes vele hasonlóra pontosságra, vagy, hogy elegendő távolságra van. Ezek szerint abban lett volna. Utólag viszont tényleg mindig könnyű okosnak lenni, ezért most nem is haragszik magára, ideje eleve nem is lenne rá.
Jobban lefoglalja, hogy ezúttal tényleg bajban van, mivel most nem csak elrepült tőle a tolla, amit van lehetősége visszaszerezni valahogy, hanem egyszerűen nincs.
Tisztában van mindhárom maradék lehetőségével. A feladást számításba sem veszi, már csak azért sem, hogy ne szegje meg az adott szavát, illetve persze azért sem, mert, ha úgy is veszít, akkor nem szeretné olcsón adni a bőrét, ha már legmerészebb álmaira rácáfolva sikerült eljutnia idáig.
A másik lány pályáról való kitaszítására nem lát sok esélyt, sem mágiával, sem fizikai erővel, bár utóbbi eleve a versenyből való kizárást eredményezné.
Jelen helyzetben hasznos varázslata sem nagyon akad ugyanakkor. Ha lemásolja Madyt, és megpróbálja ugyanúgy elpusztítani tollát egy tűzcsóvával, ahogyan ő tette az övével, ezzel még nem fordítaná meg a versenyt, hiszen az övé pusztult el előbb, az elpusztítás pedig nem egyenlő a másik tollának a megszerzésével.
Megint gyorsan kell döntenie, ezért az egyetlen, valószínűleg tényleg utolsó lehetőségét használja ki.
Talán elég gyenge volt a szellő, amit az előbb meg tudott idézni, és nem is találta el túl jó szögből vele célpontját, ezért nem működött és a toll elrepítése helyett jó eséllyel csak enyhítette kicsit az általa okozott láz által keltett kellemetlen érzést. Most viszont, ha már úgy is közel vannak egymáshoz, igyekszik minél gyorsabban és a lehető legkisebbre csökkenteni ezt a távolságot.
Gyorsnak kell lennie, és próbál is az lenni, meg persze ezúttal pontos is.
Szerencsére varázslata a lehető legegyszerűbb, pont az a fajta varázslat, amit egy tanonc talán elsőnek tanul meg a levegő elem tanulmányozása közben. Nem kell hozzá sem erős koncentráció, sem semmilyen bonyolultabb mozdulat, sem pedig a semminél alig kicsivel több mana.
Sietve újabb légbuborékot formáz, majd a lehető legközelebbről, és megítélése szerint a legjobb helyről igyekszik vele jól eltalálni a tollat. Abban reménykedik, hogy amennyiben sikerül, éppen azzal a lendülettel, amivel kiereszti a levegőt a buborékból, utána tud nyúlni és el is tudja kapni valamelyik kezével, bármerre is repüljön az.
Már amennyiben egyáltalán sikerül a varázslat, amennyiben képes elég ügyes, gyors és pontos lenni, és amennyiben persze Mady nem lesz képes megakadályozni mindezt valahogy.
Sok buktatója van ennek az egyszerű tervnek, de megint csak ott tart, hogy még mindig jobb megpróbálni, mint csak úgy feladni, hiszen, ha majd egyszer az életben éles helyzetben kell használnia a mágiáját, a dolgok pedig rosszra fordulnak közben, akkor is muszáj lesz majd belekapaszkodnia akár még az utolsó utáni lehetőségbe is, ha életben szeretne maradni.
Most azonban szerencsére továbbra sem az élete a tét, ettől még úgy érzi, hogy nem csak adott szava kötelezi, hanem már csak magának is tartozik annyival, hogy legalább ezt az egy varázslatot még egyszer megpróbálja.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.02.05 20:32:30
A varázsló buborékot formáz kezével, majd szabadjára engedi a benne keletkező, sűrű levegővel teli légbuborékot, mely ha kipukkad, egy gyenge széllökést eredményez.
1463. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-05 16:07:29
Üzenet elküldve: 2022-02-05 16:07:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
*Egy elég tipikusnak is mondható varázsló érkezik a tisztásra a szántóföldek felől. Megvan mindene ami kell egy varázslónak. Csuklyás köpeny, szakáll, bot, a nyakában bagoly amulett. Szóval ha egy színjátékba előlépne a háttérből akkor mindenki tudhatná róla, hogy mi a szerepe. Csak egy ilyen nagyra becsült hivatás végzőjéhez képest nincs jó állapotban. Ugyanis pont úgy néz ki mint egy mozgáshoz nem nagyon szokott személy akit hirtelen kimozdítanak a kényelmes könyvtárból a kellemes teái mellől és le kell gyalogolnia egy vándorokhoz jobban illő távot. Most, hogy tudja, hogy már itt van a városhoz közel le is csüccsen egy fa tövébe kifújni magát.*
~Vajon a házam még megvan?~
*Egy elég tipikusnak is mondható varázsló érkezik a tisztásra a szántóföldek felől. Megvan mindene ami kell egy varázslónak. Csuklyás köpeny, szakáll, bot, a nyakában bagoly amulett. Szóval ha egy színjátékba előlépne a háttérből akkor mindenki tudhatná róla, hogy mi a szerepe. Csak egy ilyen nagyra becsült hivatás végzőjéhez képest nincs jó állapotban. Ugyanis pont úgy néz ki mint egy mozgáshoz nem nagyon szokott személy akit hirtelen kimozdítanak a kényelmes könyvtárból a kellemes teái mellől és le kell gyalogolnia egy vándorokhoz jobban illő távot. Most, hogy tudja, hogy már itt van a városhoz közel le is csüccsen egy fa tövébe kifújni magát.*
~Vajon a házam még megvan?~
1462. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-04 19:36:50
Üzenet elküldve: 2022-02-04 19:36:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Íj és Nyíl //
*Bántani nem akar, de attól még megfázhatsz.* Persze, aki kint él annak erősebb az immunrendszere, de jobb félni, mint megijedni. El is fogadják a segítő kezet, amit nyújt, így végre újra talpon lehet a hölgyike. A ruhája tényleg foltos egy kicsit, de hát ez is vele jár a nomád élettel. Vrang pont ezért kedveli inkább a zöld és barna színeket, amik rejtenek is meg nehezen piszkolódnak be. Ez a fehér csak hóban lehet jó, de amilyen lenge, inkább nem ajánlaná. A fegyvert se ajánlaná, de az örökség az örökség. Sokan vannak így, hogy kapják a fegyvert, majd aztán átadják ivadékuknak.*
- Ez igazán nemes cél. Ha keményen edzel, akkor hozzá fogsz erősödni.* Átveszi az íjat, hogy végre jobban megszemlélhesse, cserébe átadja sajátját is.*
- Szép darab.* Dicséri vissza, sajátja nem ilyen. Az csak egy teljesen átlagos íj. Ránézésre is olyan, mint a többi. Rápróbál, de nyilat nem illeszt a húrjára. Még a végén a nagy oktató felsülne. Viszont azt kíváncsian szemléli, hogy a sajátjával, hogy boldogul a lány. Pont ahogy várta volna. Nagy és túlságosan erős ez Fenophilë számára. Mehet is a nyila után.*
- Sebaj! Majd legközelebb sikerül* Biztatja, majd aztán magához veszi saját íját.*
- Itt várlak.* Gondosan ügyel, hogy a kölcsön kapott fegyvernek ne essen semmi baja. A szitkozódáson csak mosolyog ott magának egy fának támaszkodva. Végül visszatér hozzá az elveszett bárány egy maréknyi meglepetéssel.*
- Köszönöm!* Lepődik meg és vesz pár szemet. Szereti a csipkebogyót még, ha körülményes is a fogyasztása. Sok mag, sok szösz, de az íze nem rossz. Kicsit már megcsípte a hideg, de még élvezhető tud lenni. Aki sokáig élt az erdőben az tudja értékelni az ilyen finomságokat.*
- Na és hogyan tovább?* Kérdez rá eszegetés közben.* Jó dolog a szabadban élni, de egy forró fürdő az csak jól tud esni ilyenkor. Ha rám hallgatsz, akkor fürdőházban felfrissíted magad. Azokra a merev izmokra is biztosan ráférne egy kis kényeztetés.* Adja a bölcs tanácsokat megint.*
- Kevés dolog van a városokban, amit lehet élvezni, de az egyik az a forró fürdő. Jártál már a helyi fürdőházban?* Kérdez rá óvatosan. Ő ugyan semmit nem fog erőltetni, de ezt azért meleg szívvel tudja ajánlani.
*Bántani nem akar, de attól még megfázhatsz.* Persze, aki kint él annak erősebb az immunrendszere, de jobb félni, mint megijedni. El is fogadják a segítő kezet, amit nyújt, így végre újra talpon lehet a hölgyike. A ruhája tényleg foltos egy kicsit, de hát ez is vele jár a nomád élettel. Vrang pont ezért kedveli inkább a zöld és barna színeket, amik rejtenek is meg nehezen piszkolódnak be. Ez a fehér csak hóban lehet jó, de amilyen lenge, inkább nem ajánlaná. A fegyvert se ajánlaná, de az örökség az örökség. Sokan vannak így, hogy kapják a fegyvert, majd aztán átadják ivadékuknak.*
- Ez igazán nemes cél. Ha keményen edzel, akkor hozzá fogsz erősödni.* Átveszi az íjat, hogy végre jobban megszemlélhesse, cserébe átadja sajátját is.*
- Szép darab.* Dicséri vissza, sajátja nem ilyen. Az csak egy teljesen átlagos íj. Ránézésre is olyan, mint a többi. Rápróbál, de nyilat nem illeszt a húrjára. Még a végén a nagy oktató felsülne. Viszont azt kíváncsian szemléli, hogy a sajátjával, hogy boldogul a lány. Pont ahogy várta volna. Nagy és túlságosan erős ez Fenophilë számára. Mehet is a nyila után.*
- Sebaj! Majd legközelebb sikerül* Biztatja, majd aztán magához veszi saját íját.*
- Itt várlak.* Gondosan ügyel, hogy a kölcsön kapott fegyvernek ne essen semmi baja. A szitkozódáson csak mosolyog ott magának egy fának támaszkodva. Végül visszatér hozzá az elveszett bárány egy maréknyi meglepetéssel.*
- Köszönöm!* Lepődik meg és vesz pár szemet. Szereti a csipkebogyót még, ha körülményes is a fogyasztása. Sok mag, sok szösz, de az íze nem rossz. Kicsit már megcsípte a hideg, de még élvezhető tud lenni. Aki sokáig élt az erdőben az tudja értékelni az ilyen finomságokat.*
- Na és hogyan tovább?* Kérdez rá eszegetés közben.* Jó dolog a szabadban élni, de egy forró fürdő az csak jól tud esni ilyenkor. Ha rám hallgatsz, akkor fürdőházban felfrissíted magad. Azokra a merev izmokra is biztosan ráférne egy kis kényeztetés.* Adja a bölcs tanácsokat megint.*
- Kevés dolog van a városokban, amit lehet élvezni, de az egyik az a forró fürdő. Jártál már a helyi fürdőházban?* Kérdez rá óvatosan. Ő ugyan semmit nem fog erőltetni, de ezt azért meleg szívvel tudja ajánlani.
1461. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-04 12:13:08
Üzenet elküldve: 2022-02-04 12:13:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
*Az, hogy nem élt a revans vétellel nem jelenti azt, hogy nem is fog. De talán a férfinak igaza van abban, hogy a sok kíváncsi szem előtt már épp eleget játszottak. Senkinek sem hiányozna, ha egy félreértés és egy kotnyeles városi miatt vége szakadna ennek a felettébb könnyed napnak.*
- Hogy mit? Azt, hogy a francba én megyek dolgozni a mosodába, bezzeg ezek ketten itt élvezhetik ki a tél szépségét.
*Bólogat is megerősítvén a szavait, de valószínűleg ő is azt gondolná, hogy elment ezeknek az eszük. De úgy, hogy ő játssza a bolond hóban játszó szerepét, igencsak felháborító, hogy megbotránkoztatás tárgyát képviselik. Ha olyan lenne, aki szeret bajba kerülni bizonyosan ki is kérné magának. De majd a tisztáson úgy is lesz idejük ezt folytatni, ott meg a kutya nem fog velük foglalkozni. Legalábbis nagyon reméli.*
- Te mégis miről beszélsz? Nem látszik rajtam, hogy maga vagyok az ártatlanság és erkölcs mintaképe? Kikérem magamnak a sértő feltételezést.
*Rikácsol is a férfira, de bujkáló vigyorából sejthető, hogy ez is csak egy újabb színjáték, mint eddig megannyi. Kicsit el is gondolkodik azon, hogy a sok színpadias megmozdulásuk között volt e valami őszinte. Talán amit Mordokhaiból megismert annak a fele sem igaz. Meg ugye ezt fordítva is gondolhatja a férfi. De lesz idő ezt is kideríteni. A cél a tisztás, ahol végre végérvényesen lezárhatják ezt a nemek közti viadalt. Ha a vízben nem is fogja megfürdetni a férfit, azért még lehet, hogy kapni fog pár adag havat ezekért a szemtelen megjegyzésekért.*
- Jövendőmondó? *Pislog is fel kíváncsian a férfira.* És hálából bele is lesett a jövődbe? Mondott valami szépet?
*Vigyorodik el kissé, ugyanis az efféle tudással élőket nem igazán tartja hitelesnek. Mennyi bajt és katasztrófát el lehetne kerülni, ha valóban értenének ahhoz, amit reklámoznak. De eddigi tapasztalatai alapján ennek nem sok sikert lát.*
- Kitalálom. Megjósolta, hogy találkozol egy gyönyörű, hóhajú hajadonnal, akinek látványától és hangjától remegni kezd a térded és alig bírod magad visszafogni, hogy ne szerezd meg nyomban magadnak. De megjósolták azt is, hogy ez a nő erős és bevehetetlen, akár egy erős kőfallal védett várkastély.
*Kezdi is komoly arccal ecsetelni a dolgot, míg a tisztásra érnek. De ott már harsányan, ugyanis úgy sem hallják sokan, neveti is el magát. Mordokhai tűnődésére viszont visszakomolyodva pillant körbe a tisztáson.*
- A csend szőtte nyugalom írja a sebnek. Hol lélek fájdalma dúl, akár a vihar, ott társas magány gyógyír rá a folyó halk csordogálása mellett. Egy hosszú pillanatig eltűnve a külvilág mocska elől, csak mi vagyunk, s az öröknek ható pillanat nyugalma.
*Szavalja is apró mosollyal, ahogy rendületlenül a vizet bámulja. A hűvös téli szél bele-bele kap a hószín tincsekbe, melyekről szaporán söpri is le a ráhulló pelyheket. Még egész gyönyörű, idilli és költői lenne a kép, ha nem fordulna végül a férfi felé óriásira nőtt vigyorral.*
- Szóval tökéltes hely, hogy szemtanuk nélkül dobjam szét a hátsód egy jó adag hógolyóval.
*Állja is a férfi tekintetét, ahogy ő maga is leguggol. Még nem kezd hógolyót gyártani, de keze azért igen közel pihen a puha, fehér anyaghoz. Ha újabb kihívásra kerül a sor ő bizony nem retten meg tőle.*
*Az, hogy nem élt a revans vétellel nem jelenti azt, hogy nem is fog. De talán a férfinak igaza van abban, hogy a sok kíváncsi szem előtt már épp eleget játszottak. Senkinek sem hiányozna, ha egy félreértés és egy kotnyeles városi miatt vége szakadna ennek a felettébb könnyed napnak.*
- Hogy mit? Azt, hogy a francba én megyek dolgozni a mosodába, bezzeg ezek ketten itt élvezhetik ki a tél szépségét.
*Bólogat is megerősítvén a szavait, de valószínűleg ő is azt gondolná, hogy elment ezeknek az eszük. De úgy, hogy ő játssza a bolond hóban játszó szerepét, igencsak felháborító, hogy megbotránkoztatás tárgyát képviselik. Ha olyan lenne, aki szeret bajba kerülni bizonyosan ki is kérné magának. De majd a tisztáson úgy is lesz idejük ezt folytatni, ott meg a kutya nem fog velük foglalkozni. Legalábbis nagyon reméli.*
- Te mégis miről beszélsz? Nem látszik rajtam, hogy maga vagyok az ártatlanság és erkölcs mintaképe? Kikérem magamnak a sértő feltételezést.
*Rikácsol is a férfira, de bujkáló vigyorából sejthető, hogy ez is csak egy újabb színjáték, mint eddig megannyi. Kicsit el is gondolkodik azon, hogy a sok színpadias megmozdulásuk között volt e valami őszinte. Talán amit Mordokhaiból megismert annak a fele sem igaz. Meg ugye ezt fordítva is gondolhatja a férfi. De lesz idő ezt is kideríteni. A cél a tisztás, ahol végre végérvényesen lezárhatják ezt a nemek közti viadalt. Ha a vízben nem is fogja megfürdetni a férfit, azért még lehet, hogy kapni fog pár adag havat ezekért a szemtelen megjegyzésekért.*
- Jövendőmondó? *Pislog is fel kíváncsian a férfira.* És hálából bele is lesett a jövődbe? Mondott valami szépet?
*Vigyorodik el kissé, ugyanis az efféle tudással élőket nem igazán tartja hitelesnek. Mennyi bajt és katasztrófát el lehetne kerülni, ha valóban értenének ahhoz, amit reklámoznak. De eddigi tapasztalatai alapján ennek nem sok sikert lát.*
- Kitalálom. Megjósolta, hogy találkozol egy gyönyörű, hóhajú hajadonnal, akinek látványától és hangjától remegni kezd a térded és alig bírod magad visszafogni, hogy ne szerezd meg nyomban magadnak. De megjósolták azt is, hogy ez a nő erős és bevehetetlen, akár egy erős kőfallal védett várkastély.
*Kezdi is komoly arccal ecsetelni a dolgot, míg a tisztásra érnek. De ott már harsányan, ugyanis úgy sem hallják sokan, neveti is el magát. Mordokhai tűnődésére viszont visszakomolyodva pillant körbe a tisztáson.*
- A csend szőtte nyugalom írja a sebnek. Hol lélek fájdalma dúl, akár a vihar, ott társas magány gyógyír rá a folyó halk csordogálása mellett. Egy hosszú pillanatig eltűnve a külvilág mocska elől, csak mi vagyunk, s az öröknek ható pillanat nyugalma.
*Szavalja is apró mosollyal, ahogy rendületlenül a vizet bámulja. A hűvös téli szél bele-bele kap a hószín tincsekbe, melyekről szaporán söpri is le a ráhulló pelyheket. Még egész gyönyörű, idilli és költői lenne a kép, ha nem fordulna végül a férfi felé óriásira nőtt vigyorral.*
- Szóval tökéltes hely, hogy szemtanuk nélkül dobjam szét a hátsód egy jó adag hógolyóval.
*Állja is a férfi tekintetét, ahogy ő maga is leguggol. Még nem kezd hógolyót gyártani, de keze azért igen közel pihen a puha, fehér anyaghoz. Ha újabb kihívásra kerül a sor ő bizony nem retten meg tőle.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3059-3078