//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
//Mágustusa - 2. kör//
//Mana: 18//
//Holdfal - Még négy körig tart//
*Úgy érzi nincsen sok ideje, ezért, mintha tényleg az élete múlna rajta igyekszik legalább annyira gyorsan felmérni a környezetét, pontosabban éppen aktuális ellenfeleit, akár ha valóban ez lenne a helyzet.
~ Milyen vicces! ~ ez ezek után magát is kicsit meglepve az első gondolata, de ebben nincsen sem megvetés, lenézés, vagy bármi ehhez hasonló negatív érzelem ellenfelei irányába, hiszen többségük a maga módján éppen csak azt tette, vagy éppen abban előzte meg, amit ő maga is cselekedni akart.
~ Szóval szinte mindenki nagyon óvatos... azt hittem én leszek az egyetlen. Persze ez teljesen érthető. ~
Mindezek után eléggé nyilvánvaló a számára, hogy talán az lehet a legveszélyesebb mindenki közül, aki még arra sem vette a fáradtságot, hogy bármit is kezdjen a gólemével, akár önmaga képességeibe vetett hitéből, akár cselből fakad mindez. Ebből a távolságból azt sem látja biztosan, hogy egyáltalán varázsolt-e valamit, bármit.
Tényleg... csel lenne, vagy magabiztosság? Szörnyű hiba, vagy inkább olyan birtokában lévő erő, ami mindenképpen óvatosságra int? Valóban valamiféle fény öleli körbe, vagy csak a szeme káprázik, ha ekkora a távolságból nézi? Későbbre tartogatja a gólemet?
Csupa olyan meddő kérdés, amit sem ideje nincs megválaszolni, sem elgondolkodni nem gondolkodhat el rajta.
Eljátszik a gondolattal, hogy támadjon felé, de mindez egy röpke pillanat alatt tovatűnik. Akár okos blöff volt, akár valódi tudásból táplálkozó hatalom, mindaz, amit nem tett meg, arra mindenképpen elég volt, hogy őt magát még nagyobb óvatosságra intse vele kapcsolatban.
Másik ellenfele inkább hozzányúl a gólemhez, aztán, ha jól látja ő is elbújik mögé miután az megelevenedik.
~ Na ezt majdnem mintha magam csináltam volna... ~
Még sincsen kedve nevetni.
Aztán egy újabb tűzgólem és egy földfal.
~ Egyikük túl bátor, a többiek túl óvatosak... fakadhat mindkettő a tudásukból, vagy a jellemükből, de akár ügyes álca is lehet az egész... ~
Maydeleine mindezek után sűrű füstté válik.
~ Támadást előz meg ez is, vagy csak okos védekezés? ~
Ez viszont legalább pont olyan varázslat volt, amire tőle számított.
Eredetileg azt tervezte, hogy maga köré idéz egy holdfalat, aztán egyszerűen csak hagyja, hogy a többiek maguk között eldöntsék, hogy ki esik ki az első fordulóból. Talán gyáva taktika, de legalább célravezető - gondolta eddig. És most, ennyi bizonytalanság és kísértés után körülbelül pontosan ugyanezt gondolja.
Hogy pont ezzel fogja magát célponttá tenni, vagy inkább megpróbálják a többiek elintézni egymás között nélküle a továbbjutás kérdését, hamarosan kiderül.*
- Holdfény, marad! *mondja saját gólemének, majd beáll a háta mögé és megidézi saját védelmező varázslatát saját magára.
Úgy okoskodik, hogy éppen most még a lehető legnagyobb ostobaság lenne támadni és mindezzel felhívni magára a figyelmet.
Egyelőre jobb neki is védőmágia mögött bujkálni, és ha védelmét le is győzik, még mindig ott van előtte a gólem, ráadásul, van még akár védelmező, akár támadó varázslata is, ami kritikus helyzetben a segítségére siethet.
Saját eddig életéből kiindulva természetesen nem zárja ki a tévedés lehetőségét sem, de azért mégis reméli a legjobbakat. Végül is miért ne lehetne ezúttal pont ő az, aki éppen most nem téved?*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.08.10 22:31:23
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy csak mágiával áthatolható fal jelenik meg a célpont előtt. Ha megpróbálja kikerülni, a fal követi a mozgását. A varázslat öt körig tart.