Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 92 (1821. - 1840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1840. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-17 00:54:34
Üzenet elküldve: 2023-01-17 00:54:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nawanthiri//
*A kovácsműhely irányába haladva egyértelművé válik, hogy a lány nem a Kalmárban szándékozik az estét tölteni, hanem a kereskedőház másik épületében. Feladata itt véget is ért.*
~Mégis tud beszélni.~
*Illemtudóan megadja a módját a távozásnak: a másik nyelvén búcsúzik el tőle. "A csend isten nyelve, minden más csak balga fordítás." - hallotta korábban. Bár maga csak a balga fordításokat beszéli anyanyelvi szinten, azért egy köszönés még neki is megy, hogy illemtudóan meghajoljon a bakról ülve és szó nélkül fordítsa a kocsit piactér irányába, amit második otthonának tart. Csend és a nosztalgia egy szép utazás volt számára, de ha sokáig időzne ott, akkor minden perce csak keserűbbé válna. Azok az emberek csapják a legnagyobb zajt maguk körül, akik el akarják terelni a figyelmüket, hogy valami nincs rendben körülöttük.*
- Későre jár. Vár rám még egy találka a Kalmárban. Meg jelentenem is kéne, hogy megérkezett a lány. Meg a batárt is ki kell festeni holnap. Mennyi nyűg. Mennyi elvesztegetett pénz.
*A műhelytől eltávolodva elkezd magában beszélni, hogy megtegye az első lépéseit a megszokott világában, felöltve a kufár arcát, amin nincs helye a könnyeknek.*
*A kovácsműhely irányába haladva egyértelművé válik, hogy a lány nem a Kalmárban szándékozik az estét tölteni, hanem a kereskedőház másik épületében. Feladata itt véget is ért.*
~Mégis tud beszélni.~
*Illemtudóan megadja a módját a távozásnak: a másik nyelvén búcsúzik el tőle. "A csend isten nyelve, minden más csak balga fordítás." - hallotta korábban. Bár maga csak a balga fordításokat beszéli anyanyelvi szinten, azért egy köszönés még neki is megy, hogy illemtudóan meghajoljon a bakról ülve és szó nélkül fordítsa a kocsit piactér irányába, amit második otthonának tart. Csend és a nosztalgia egy szép utazás volt számára, de ha sokáig időzne ott, akkor minden perce csak keserűbbé válna. Azok az emberek csapják a legnagyobb zajt maguk körül, akik el akarják terelni a figyelmüket, hogy valami nincs rendben körülöttük.*
- Későre jár. Vár rám még egy találka a Kalmárban. Meg jelentenem is kéne, hogy megérkezett a lány. Meg a batárt is ki kell festeni holnap. Mennyi nyűg. Mennyi elvesztegetett pénz.
*A műhelytől eltávolodva elkezd magában beszélni, hogy megtegye az első lépéseit a megszokott világában, felöltve a kufár arcát, amin nincs helye a könnyeknek.*
1839. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-16 19:57:23
Üzenet elküldve: 2023-01-16 19:57:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
// Senkit se zavarva //
- Gondolom így van. De én ahhoz szoktam, hogy aki lóháton ül, az általában csak parancsokat osztogat. Persze tudom, hogy erről nem a ló tehet. A patkányokkal nincs bajom. Csak akkor, ha nagyon soványak. Azok veszedelmesek tudnak lenni, az éhség vakmerővé teszi őket.
*mondja elrévedve, felidézve valami kevésbé kellemes gyermekkori emléket.
A törpe válaszára bólint.*
- A Pegazust biztos megtalálom. Ha eszembe jut még pár dal, addig megpróbálom felidézni, hogyan kell lejátszani őket. A kottát meg köszönöm! Érdekes lesz megtanulni elolvasni.
*mondja, valami izgatott csillogással a szemében. Imádja az ilyen dolgokat. És mivel eléggé műveletlen, jó sok minden lesz, amire még rácsodálkozhat.
Viszont, mivel kezd rájuk esteledni és ezzel együtt az idő is kezd még fagyosabbá válni, nincs többé értelme a mezőn gyakorolni.*
- Örülök, hogy találkoztunk. Hálás vagyok a kottáért. Ha a Pegazusban találkoznánk, meghívom egy sörre.
*ígéri, majd elpakolja a hegedűt a tokjába, azzal búcsút int, és elindul vissza a város felé.*
- Gondolom így van. De én ahhoz szoktam, hogy aki lóháton ül, az általában csak parancsokat osztogat. Persze tudom, hogy erről nem a ló tehet. A patkányokkal nincs bajom. Csak akkor, ha nagyon soványak. Azok veszedelmesek tudnak lenni, az éhség vakmerővé teszi őket.
*mondja elrévedve, felidézve valami kevésbé kellemes gyermekkori emléket.
A törpe válaszára bólint.*
- A Pegazust biztos megtalálom. Ha eszembe jut még pár dal, addig megpróbálom felidézni, hogyan kell lejátszani őket. A kottát meg köszönöm! Érdekes lesz megtanulni elolvasni.
*mondja, valami izgatott csillogással a szemében. Imádja az ilyen dolgokat. És mivel eléggé műveletlen, jó sok minden lesz, amire még rácsodálkozhat.
Viszont, mivel kezd rájuk esteledni és ezzel együtt az idő is kezd még fagyosabbá válni, nincs többé értelme a mezőn gyakorolni.*
- Örülök, hogy találkoztunk. Hálás vagyok a kottáért. Ha a Pegazusban találkoznánk, meghívom egy sörre.
*ígéri, majd elpakolja a hegedűt a tokjába, azzal búcsút int, és elindul vissza a város felé.*
1838. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-16 11:43:04
Üzenet elküldve: 2023-01-16 11:43:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 544
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Baarcas//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ha Baarcas mester élt Wegtorenben, talán találkozott Mélységet Járó szerzetesekkel is, akik a közeli erdőből jártak be néha a városba. Ruhájuk olyan, mint Nawanthirié, csupa óriás, mind hallgatag. Bár békésnek és tisztelettudónak tűntek, mindenféle bizarr pletykák keringtek róluk. Megeszik a környékükre tévedő rablókat. Démonok neveit veszik föl, hogy azok a testükbe költözve segítsék őket a harcban. Vad orgiákat tartanak, az ilyenek során fogant magzatokból pedig az életet meghosszabbító pasztillákat készítenek. Soha nem derült ki, mi igaz mindebből.
A lány ha észre is vette, nem foglalkozik a kereskedő könnyeivel. Végigénekli az utat, míg a hídon át nem kelnek. A mantrát időnként elengedi, és csak egy-egy szót ismételget belőle, vagy variációkat énekel az alap dallamra. Néha csettint hozzá, vagy az ujjaival dobol a teherhordó rúdon, esetleg dobbant a lábával az "ohm"-moknál a szöveg elején - ilyenkor táncosan bele is ereszkedik egy kicsit a dobbantásba.
Mikor a dal elhallgat, és Baarcas kérdez, némán felpillant rá a viharvert kalap alól, de aztán újra előre fordítja a tekintetét. Az arca olyan üres, mint a templomi szobroké. Egyetlen szót sem szól, míg a tisztáson át nem érnek.
A hallgatás a Kovácsműhelyig tart. Megáll az épület hátsó ajtajánál, és szembefordul a nagydarab kufárral.*
- Nekem itt van a szállásom. Köszönöm, hogy elkísértél. *amennyire a málhája engedi, meghajol Baarcas felé, ha pedig a férfi nem áll elő valami nagyon különleges, tartóztató indokkal, bemegy a műhelybe, és bezárja az ajtót maga mögött.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.16 11:53:08
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Ha Baarcas mester élt Wegtorenben, talán találkozott Mélységet Járó szerzetesekkel is, akik a közeli erdőből jártak be néha a városba. Ruhájuk olyan, mint Nawanthirié, csupa óriás, mind hallgatag. Bár békésnek és tisztelettudónak tűntek, mindenféle bizarr pletykák keringtek róluk. Megeszik a környékükre tévedő rablókat. Démonok neveit veszik föl, hogy azok a testükbe költözve segítsék őket a harcban. Vad orgiákat tartanak, az ilyenek során fogant magzatokból pedig az életet meghosszabbító pasztillákat készítenek. Soha nem derült ki, mi igaz mindebből.
A lány ha észre is vette, nem foglalkozik a kereskedő könnyeivel. Végigénekli az utat, míg a hídon át nem kelnek. A mantrát időnként elengedi, és csak egy-egy szót ismételget belőle, vagy variációkat énekel az alap dallamra. Néha csettint hozzá, vagy az ujjaival dobol a teherhordó rúdon, esetleg dobbant a lábával az "ohm"-moknál a szöveg elején - ilyenkor táncosan bele is ereszkedik egy kicsit a dobbantásba.
Mikor a dal elhallgat, és Baarcas kérdez, némán felpillant rá a viharvert kalap alól, de aztán újra előre fordítja a tekintetét. Az arca olyan üres, mint a templomi szobroké. Egyetlen szót sem szól, míg a tisztáson át nem érnek.
A hallgatás a Kovácsműhelyig tart. Megáll az épület hátsó ajtajánál, és szembefordul a nagydarab kufárral.*
- Nekem itt van a szállásom. Köszönöm, hogy elkísértél. *amennyire a málhája engedi, meghajol Baarcas felé, ha pedig a férfi nem áll elő valami nagyon különleges, tartóztató indokkal, bemegy a műhelybe, és bezárja az ajtót maga mögött.*
A hozzászólás írója (Nawanthiri Shardipandra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.16 11:53:08
1837. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-15 16:23:03
Üzenet elküldve: 2023-01-15 16:23:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Senkit se zavarva //
- Megértem a helyzeted. Már megszoktad, hogy gyalog jársz. Pedig egy hátas még lelki jóbarát is lehet. Úgy mint akármilyen állat. Például még a patkány is.
* Ami azt illeti a törpe nem szívesen venne a nyakába tanítványt, de szívesen segít másokon, ezért megígér neki egy dolgot. *
- Hát én vagy a polgárnegyedbéli Forthernorm családbéli istállóban ténykedek, vagy a pegazusban iszogatok, na és itt a tisztáson is meg lehet találni, úgyhogy ha idevalósi vagy akkor még jó párszor össze futunk, és akkor tanítok még neked dolgokat, ha szeretnéd. Viszont mára elégedj meg ennyivel. Amit a lap hátuljára írtam azt jegyezd meg.
* A lap hátulján az ábécés hangok vannak, és a g kulcs helye. A lap elején a lekottázott dal van. *
- Megértem a helyzeted. Már megszoktad, hogy gyalog jársz. Pedig egy hátas még lelki jóbarát is lehet. Úgy mint akármilyen állat. Például még a patkány is.
* Ami azt illeti a törpe nem szívesen venne a nyakába tanítványt, de szívesen segít másokon, ezért megígér neki egy dolgot. *
- Hát én vagy a polgárnegyedbéli Forthernorm családbéli istállóban ténykedek, vagy a pegazusban iszogatok, na és itt a tisztáson is meg lehet találni, úgyhogy ha idevalósi vagy akkor még jó párszor össze futunk, és akkor tanítok még neked dolgokat, ha szeretnéd. Viszont mára elégedj meg ennyivel. Amit a lap hátuljára írtam azt jegyezd meg.
* A lap hátulján az ábécés hangok vannak, és a g kulcs helye. A lap elején a lekottázott dal van. *
1836. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-15 13:51:52
Üzenet elküldve: 2023-01-15 13:51:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nawanthiri//
*Az idő pénz, ami a kufár szívének mindig örömet okoz, de most szívesen tölti ezt az időt, hogy a régmúlt emlékei között matasson. Bár a dalt nem ismeri, meg tudja mondani, hogy wegtoreni. Az egész dal át van szőve a tűz városára jellemző motívumaival.
Amikor a vulkánok havának egyik napján szaporán árulja portékáit. Akkor még a testes kereskedő is soványabb volt, tiszta ruhában állt a piacon. Mögötte egy női alak dúdolgatta a különböző wegtoreni dalokat, hogy eltöltse a két kufáros rikkantása között eltelő időt.
Eleinte még törölgeti a könnyet a szeméből. Nem kívánja elsírni magát egy idegen előtt. Eleinte próbálja nem látványosan, de végül feladja, hogy takargassa. A hideg szél belemár a megnedvesedett arcába. Jól tette, hogy nem hagyta a könnyeket végigszaladni az arcán.
Ha a dal elhalkul, vagy másikba fogna Nawanthiri, vagy amikor helyénvalónak érzi az időzést, akkor a következő kérdést intézi hozzá:*
- Wegtorenből származol?
*Megkérdezi a majdnem egyértelműt. Megvárja a lány válaszát, hátha tervez válaszolni. Ha nem, az sem gond.*
- Szép hely?
*Ha erre sem kap választ, akkor hagyja a kérdezgetést és átadja magát a dalnak. Szívesen kérdezgetne a városról, arról talán a szerzetes is beszél, mint magáról, de ha nem hajlandó rá, akkor nem erőlteti.*
~"Ha sokat erőlködsz, akkor beszarsz."~
*Ismétli magának a kicsit alpári, de annál nagyobb valóság tartalommal rendelkező atyai mondást.
Ha kap választ, akkor még további kérdéseket tesz fel a városról.*
*Az idő pénz, ami a kufár szívének mindig örömet okoz, de most szívesen tölti ezt az időt, hogy a régmúlt emlékei között matasson. Bár a dalt nem ismeri, meg tudja mondani, hogy wegtoreni. Az egész dal át van szőve a tűz városára jellemző motívumaival.
Amikor a vulkánok havának egyik napján szaporán árulja portékáit. Akkor még a testes kereskedő is soványabb volt, tiszta ruhában állt a piacon. Mögötte egy női alak dúdolgatta a különböző wegtoreni dalokat, hogy eltöltse a két kufáros rikkantása között eltelő időt.
Eleinte még törölgeti a könnyet a szeméből. Nem kívánja elsírni magát egy idegen előtt. Eleinte próbálja nem látványosan, de végül feladja, hogy takargassa. A hideg szél belemár a megnedvesedett arcába. Jól tette, hogy nem hagyta a könnyeket végigszaladni az arcán.
Ha a dal elhalkul, vagy másikba fogna Nawanthiri, vagy amikor helyénvalónak érzi az időzést, akkor a következő kérdést intézi hozzá:*
- Wegtorenből származol?
*Megkérdezi a majdnem egyértelműt. Megvárja a lány válaszát, hátha tervez válaszolni. Ha nem, az sem gond.*
- Szép hely?
*Ha erre sem kap választ, akkor hagyja a kérdezgetést és átadja magát a dalnak. Szívesen kérdezgetne a városról, arról talán a szerzetes is beszél, mint magáról, de ha nem hajlandó rá, akkor nem erőlteti.*
~"Ha sokat erőlködsz, akkor beszarsz."~
*Ismétli magának a kicsit alpári, de annál nagyobb valóság tartalommal rendelkező atyai mondást.
Ha kap választ, akkor még további kérdéseket tesz fel a városról.*
1835. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-14 22:17:52
Üzenet elküldve: 2023-01-14 22:17:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
// Senkit se zavarva //
- A lovakról? Az biztos érdekes. Én nem vagyok lovas, világéletemben gyalogos voltam. Nincs bajom a lovakkal persze, csak sose volt, és nem is hiányzik igazán. Úgy értem, a lábamat már kellően feltörte a gyaloglás, hogy most már ne fájjon. Nem hiányzik, hogy egy ló az ülepemet törje fel csak azért, hogy egy kicsivel gyorsabb legyek.
*feleli derűs mosollyal, majd így folytatja.*
Hmm... hát, sajnos nálam nincs papír. Nem szoktam magamnál hordani.
*feleli. Pedig a napokban pont elgondolkozott azon, hogy kellene. Igaz, annak nem a zenéhez volt köze, hanem egy teljesen másfajta mesterséghez. A rajzolást kellene kicsit gyakorolnia, először legalább papíron, mielőtt továbblép igazi célja a tetoválás mesterségének kitanulása felé. Ha beszerezte volna ehhez a papírost és a szénrudat, akkor most akár adhatna is Mirthemnornak.*
- Persze nem kell a könyvét rááldoznia. De azért örömmel venném, ha megtanítana még pár dalra. Nemsokára úgyis a piactéren lesz dolgom, akkor majd veszek papírost és megkeresem. Merre tudom megtalálni?
- A lovakról? Az biztos érdekes. Én nem vagyok lovas, világéletemben gyalogos voltam. Nincs bajom a lovakkal persze, csak sose volt, és nem is hiányzik igazán. Úgy értem, a lábamat már kellően feltörte a gyaloglás, hogy most már ne fájjon. Nem hiányzik, hogy egy ló az ülepemet törje fel csak azért, hogy egy kicsivel gyorsabb legyek.
*feleli derűs mosollyal, majd így folytatja.*
Hmm... hát, sajnos nálam nincs papír. Nem szoktam magamnál hordani.
*feleli. Pedig a napokban pont elgondolkozott azon, hogy kellene. Igaz, annak nem a zenéhez volt köze, hanem egy teljesen másfajta mesterséghez. A rajzolást kellene kicsit gyakorolnia, először legalább papíron, mielőtt továbblép igazi célja a tetoválás mesterségének kitanulása felé. Ha beszerezte volna ehhez a papírost és a szénrudat, akkor most akár adhatna is Mirthemnornak.*
- Persze nem kell a könyvét rááldoznia. De azért örömmel venném, ha megtanítana még pár dalra. Nemsokára úgyis a piactéren lesz dolgom, akkor majd veszek papírost és megkeresem. Merre tudom megtalálni?
1834. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-14 15:40:47
Üzenet elküldve: 2023-01-14 15:40:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Senkit se zavarva //
- Látom gyorsan tanulsz! Csak gyakorolj, és menni fog. Hát az az igazság, hogy van egy pár dal a fejemben, de ahhoz sok oldalat kéne szegény könyvemből kitépnem. Ez nem lenne szerencsés, mert ebbe a könyvbe akarom írni egy értekezésem a lovakról. Egy amolyan tudományos eligazítás. Mély lélektani, és fizikai téren.
* Igaz a törpe vehetne még könyvet, és teli is írhatná kottásfüzetté alakítva, de nem szeretné erre pazarolni az aranyát, és idejét. *
- Próbálj saját dalokat, dallamokat kitalálni. Ennyit tudok segíteni. Ha megjegyzel jól egy dallamot, és van hallásod, akkor azt biztosan egy kis idő után beletudod tenni a repertoárodba.
- Látom gyorsan tanulsz! Csak gyakorolj, és menni fog. Hát az az igazság, hogy van egy pár dal a fejemben, de ahhoz sok oldalat kéne szegény könyvemből kitépnem. Ez nem lenne szerencsés, mert ebbe a könyvbe akarom írni egy értekezésem a lovakról. Egy amolyan tudományos eligazítás. Mély lélektani, és fizikai téren.
* Igaz a törpe vehetne még könyvet, és teli is írhatná kottásfüzetté alakítva, de nem szeretné erre pazarolni az aranyát, és idejét. *
- Próbálj saját dalokat, dallamokat kitalálni. Ennyit tudok segíteni. Ha megjegyzel jól egy dallamot, és van hallásod, akkor azt biztosan egy kis idő után beletudod tenni a repertoárodba.
1833. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-14 15:22:24
Üzenet elküldve: 2023-01-14 15:22:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
// Senkit se zavarva //
*Nagyon figyel, amikor Mirthemnor a kottáról és a hangjegyekről beszél. Nem puszta lelkesedés ez: olyan éber tekintettel figyeli a törpe útmutatását, mint egy katona, amikor eligazítást hallgat, vagy egy vadász, amikor a prédája mozgását figyeli lövésre emelt íja mellől. Nem szégyell visszakérdezni, akár többször is.
Szerencsére a törpe írását el tudja olvasni.
A gé hang említésére bólogat.*
- Értem. Ez olyan, mint egy fontos hely a térképen. Mondjuk egy hegy, amit messziről látni. Ha azt megtalálom, akkor a térképen be tudom tájolni, hogy hol is vagyok. Ez is ilyen. És ez...
*A hegedűn megkeresi a hangot és lejátssza.*
- ... ez a hang?
*kissé félrement, magasabb hangot húzott meg, de ha a törpe kijavítja, akkor megtanulja a megfelelőt.*
- Van még ilyen dala? Szívesen tanulnék újakat. Jó kereset egy fogadóban zenélni, amíg nincs másra lehetőség.
*teszi hozzá, amiből a törpe rájöhet, hogy - a szórakozáson kívül - mi a célja a fiatal katonának ezzel a tudással. Ha képes lenne némi esti zenélgetéssel kitermelni a szobaárát, az olyan, mintha ingyen szállna meg egy fogadóban. Ha még hozzá tudja keresni a vacsorája árát is, azzal rengeteg pénzt megspórolhatna - amiből nincs neki túl sok.*
*Nagyon figyel, amikor Mirthemnor a kottáról és a hangjegyekről beszél. Nem puszta lelkesedés ez: olyan éber tekintettel figyeli a törpe útmutatását, mint egy katona, amikor eligazítást hallgat, vagy egy vadász, amikor a prédája mozgását figyeli lövésre emelt íja mellől. Nem szégyell visszakérdezni, akár többször is.
Szerencsére a törpe írását el tudja olvasni.
A gé hang említésére bólogat.*
- Értem. Ez olyan, mint egy fontos hely a térképen. Mondjuk egy hegy, amit messziről látni. Ha azt megtalálom, akkor a térképen be tudom tájolni, hogy hol is vagyok. Ez is ilyen. És ez...
*A hegedűn megkeresi a hangot és lejátssza.*
- ... ez a hang?
*kissé félrement, magasabb hangot húzott meg, de ha a törpe kijavítja, akkor megtanulja a megfelelőt.*
- Van még ilyen dala? Szívesen tanulnék újakat. Jó kereset egy fogadóban zenélni, amíg nincs másra lehetőség.
*teszi hozzá, amiből a törpe rájöhet, hogy - a szórakozáson kívül - mi a célja a fiatal katonának ezzel a tudással. Ha képes lenne némi esti zenélgetéssel kitermelni a szobaárát, az olyan, mintha ingyen szállna meg egy fogadóban. Ha még hozzá tudja keresni a vacsorája árát is, azzal rengeteg pénzt megspórolhatna - amiből nincs neki túl sok.*
1832. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-14 14:53:46
Üzenet elküldve: 2023-01-14 14:53:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Senkit se zavarva //
* A törpe örül, hogy a kottázással másnak is segíthet, így nagyon szívesen lemásolja majd az első példányt amit szinte azonnal kezd írni ahogy megszólal a hangszer. Egy kis idő múlva már készen is van a dolog. *
- Hát öcsém, lehet, hogy a ritmus nem egészen pontos, de ezen tudsz magadtól változtatni. Nekem például megfelel így. Még ha az eredeti nem is ilyen.
* Aztán a törpe kezdi lemásolni Mykaelnek a másik kotta lapjára a hangjegyeket ami ugyebár a könyvből lett kitépve. Átnézi, és amikor úgy látja minden rendben a hangokkal, és a ritmussal átadja a fiúnak. Elkezd egy kicsit tanítani abból amit tud. Csak annyit mond meg neki, hogy az első hang az milyen elnevezésű. A tempóról is tart neki egy kis beszámolót. A kottalap másik felére felírja amit tanított. Azt, hogy melyik vonalon melyik hangot minek hívják. *
- Az egyik legfontosabb, hogy a violin kulcs, vagyis a gé kulcs az mindig a gé hangot jelzi. Ez adhat támaszt ha keresnél egy hangot.
* Ezzel a segítséggel megtanulhatja Mykael a hangok helyét a kottában. Direkt csak az ábécés hangokat írja le a kotta mögé. Nem akarja a szolmizációs hangokkal megzavarni. *
* A törpe örül, hogy a kottázással másnak is segíthet, így nagyon szívesen lemásolja majd az első példányt amit szinte azonnal kezd írni ahogy megszólal a hangszer. Egy kis idő múlva már készen is van a dolog. *
- Hát öcsém, lehet, hogy a ritmus nem egészen pontos, de ezen tudsz magadtól változtatni. Nekem például megfelel így. Még ha az eredeti nem is ilyen.
* Aztán a törpe kezdi lemásolni Mykaelnek a másik kotta lapjára a hangjegyeket ami ugyebár a könyvből lett kitépve. Átnézi, és amikor úgy látja minden rendben a hangokkal, és a ritmussal átadja a fiúnak. Elkezd egy kicsit tanítani abból amit tud. Csak annyit mond meg neki, hogy az első hang az milyen elnevezésű. A tempóról is tart neki egy kis beszámolót. A kottalap másik felére felírja amit tanított. Azt, hogy melyik vonalon melyik hangot minek hívják. *
- Az egyik legfontosabb, hogy a violin kulcs, vagyis a gé kulcs az mindig a gé hangot jelzi. Ez adhat támaszt ha keresnél egy hangot.
* Ezzel a segítséggel megtanulhatja Mykael a hangok helyét a kottában. Direkt csak az ábécés hangokat írja le a kotta mögé. Nem akarja a szolmizációs hangokkal megzavarni. *
1831. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-14 11:25:39
Üzenet elküldve: 2023-01-14 11:25:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
// Senkit se zavarva //
*Amikor a törpe szóba hozza, hogy le akarja kottázni a dalt, valami villan tekintetében, és bólogatni kezd.
Ő maga nem ért a kottához, nem ismeri a hangjegyeket, lényegében híján van az elméleti tudásnak. Ahogy írni se tud, és bár az olvasás megy, azért néha vannak vele gondok. Ennek ellenére az ilyen tudás mindig is nagyon érdekelte.*
- Egyáltalán nem bánom. Főleg, ha kétszer csinálja meg, és az egyiket ideadja nekem.
*teszi hozzá, mert ebből lényegében sokat okosodhatna. Elvégre tudja, hogy mit játszik, és azt azért tudja, hogyan néz ki egy hangjegy. Szóval ha egyszer látná kottán a dalt, ki tudná okoskodni, hogy melyik hangjegy melyik. És akkor egy másik dalt is képes lenne felismerni. Legalábbis így gondolja.
Aztán meghallgatja a törpe dalát és bólogatással jelzi a tetszését.*
- Szép dal. Kicsit szomorú, de azok is jók. Még sose hallottam. Ez is megvan kottán?
*kérdi aztán. Mirthemnor pusztán azzal, hogy kiejtette a száján a kotta szót, láthatóan új távlatokat nyitott a fiatal zsoldos számára. De aztán tartja magát az alkuhoz, és elkezdi ismét lejátszani a dalát.
Ezúttal, mivel nem a szórakoztatás a célja, néha újrajátszik egy-egy sort, kicsit kijavítja magát itt-ott, ha ritmust vétett és jelzi is, hogy melyik verzió a jó. Egészen addig, amíg a dal végére ér, amit legjobb tudása és emlékezete szerint adott elő. Olyan tempóban, ahogy a törpe írja.
Miután ezzel végzett, érdeklődve nézi a kész művet. Itt-ott rábök egy-egy bonyolultabb hangjegyre és megkérdezi, hogy az micsoda, és a dal melyik szakaszát jelzi. Próbálja memorizálni ezeket a dolgokat, nyilván elég sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy képes legyen biztosan olvasni a kottából.*
*Amikor a törpe szóba hozza, hogy le akarja kottázni a dalt, valami villan tekintetében, és bólogatni kezd.
Ő maga nem ért a kottához, nem ismeri a hangjegyeket, lényegében híján van az elméleti tudásnak. Ahogy írni se tud, és bár az olvasás megy, azért néha vannak vele gondok. Ennek ellenére az ilyen tudás mindig is nagyon érdekelte.*
- Egyáltalán nem bánom. Főleg, ha kétszer csinálja meg, és az egyiket ideadja nekem.
*teszi hozzá, mert ebből lényegében sokat okosodhatna. Elvégre tudja, hogy mit játszik, és azt azért tudja, hogyan néz ki egy hangjegy. Szóval ha egyszer látná kottán a dalt, ki tudná okoskodni, hogy melyik hangjegy melyik. És akkor egy másik dalt is képes lenne felismerni. Legalábbis így gondolja.
Aztán meghallgatja a törpe dalát és bólogatással jelzi a tetszését.*
- Szép dal. Kicsit szomorú, de azok is jók. Még sose hallottam. Ez is megvan kottán?
*kérdi aztán. Mirthemnor pusztán azzal, hogy kiejtette a száján a kotta szót, láthatóan új távlatokat nyitott a fiatal zsoldos számára. De aztán tartja magát az alkuhoz, és elkezdi ismét lejátszani a dalát.
Ezúttal, mivel nem a szórakoztatás a célja, néha újrajátszik egy-egy sort, kicsit kijavítja magát itt-ott, ha ritmust vétett és jelzi is, hogy melyik verzió a jó. Egészen addig, amíg a dal végére ér, amit legjobb tudása és emlékezete szerint adott elő. Olyan tempóban, ahogy a törpe írja.
Miután ezzel végzett, érdeklődve nézi a kész művet. Itt-ott rábök egy-egy bonyolultabb hangjegyre és megkérdezi, hogy az micsoda, és a dal melyik szakaszát jelzi. Próbálja memorizálni ezeket a dolgokat, nyilván elég sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy képes legyen biztosan olvasni a kottából.*
1830. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-14 00:03:58
Üzenet elküldve: 2023-01-14 00:03:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Árvánk zavartan vakarja meg a tarkóját szabad kezével. Az új kifejezést hallva enyhén szólva is összeszorul a gyomra. Nem azért mert sosem illették még cifra jelzőkkel, sokkalinkább mert meg van a maga véleménye az emberekről. Mondjuk ezt hamarabb nevezhetnénk előítéletnek, mintsem biztos tudásnak, ő mégis előszeretettel tagadja le énjének ezt a részét. Erről persze kizárólag az apja tehet, aki egy pokoli élettel ajándékozta meg a lányt, majd elfelejtett a részévé válni. Valójában érthető módon cselekedett, miután ráerőltette magát Lily anyjára. Egy ilyen tett elkövetése után kevesen maradtak volna felnevelni a, nem kimondottan, szerelemgyermeket. Ezt valahogy még fel is dolgozta volna a félvér, amennyiben anyja nem távozott volna az élők sorából, mikor életet adott neki. Ebben a tudatban élve, és a tény miatt, hogy sosem látta az apját, haragját az egész emberi fajra vetítette ki. Ez a harag persze nem olyan elvakult, mint amilyennek elképzelnék mások. Hiszen Myynát sem döfte hátba, amint lehetősége volt rá. Pedig kettesben voltak egy kietlen tisztáson, ahol csak a képzeletbeli medvék lehettek volna a tanúi. Dehogy. Lily csupán azokra az emberekre szabadítja rá ésszerűtlen gyűlöletét, akikre akarja. Ezek pedig legtöbbször férfiak. Ennél is gyakrabban a városőrség tagjai. Ez a lány azonban egyik halmazba sem sorolható. Még az elképzelt viselkedési formák sem illenek rá. Ő kedves, vicces és a legkevésbé sem igyekszik kihasználni az árvát semmilyen formában.*
- Ezt örömmel hallom. Igaz, még nem bizonyítottam semmit, de keresve sem találnál jobbat.
*Sunyi mosoly terül szét az arcán. Mintha valami gonosz dologra készülne. Ellenben a valóságot az fedi legjobban, hogy túlzottan jól érzi magát. Myyna szavaival élve, mellette van a hazai pálya előnye. Amit sosem mondhatott el magáról igazán. Éppen nincs arany szűkében, ami szintén ritkaság számba megy árvánk életében. Nem a legrosszabb várost igyekszik megosztani egy olyan valakivel, aki a rövid ismeretség ellenére is közel áll a szívéhez. Ez utóbbi pedig egyenesen sosem fordult még elő a lány rövid életében.*
- Azok a szélhámosok csak a szép és drága helyeket mutatják meg. Megfűszerezve a ténnyel, hogy nem is ingyen teszik.
*Szabad kezével hatalmasat legyint. Mintha szavakat sem lenne érdemes pocsékolni az említett bagázsra.*
- Így a legjobb dolgokról maradnál le. Ellenben én a hasznos és érdekes helyek híve vagyok. Majd meglátod, amint odaérünk.
*Cinkosan kacsint a fehér hajú lányra remélve, hogy az nem remél túl sokat tőle helyismeret terén. A következő kérdés viszont meglepetésként éri. Miért épp madarat szeretne fogni ez a lány? És persze honnan bukkant fel hirtelen ez a változtatás? Lilynek hazudnia kéne, ha azt mondaná, nem könnyebbült meg. Hisz egyetlen patkány sem érdemel ilyen véget. Még a magasztos cél érdekében sem. Először kérdőn keresi a kék pislogókat, de végül csak megválaszolja a feltett kérdést.*
- Valóban nagyobb kihívás. Talán még annál is több.
*Szemöldökei, olyan Lilysen, egészen a homloka közepéig kúsznak, miközben mutatóujjával az állátt kezdi el vakargatni. Lelki szemei előtt látni is véli a jelenetet.*
- A nagy rakás türelmedből csak egy kicsit kell felhasználnod és a patkányok majszolni kezdik a nekik szánt csalit. Némelyik van olyan merész, akár három lépésnyire is megközelít. A madarak már sunyibbak ennél. Én pedig nem vagyok valami ügyes célbadobó.
*A szoborral kapcsolatos terv hallatán már lélekben le is tesz arról hogy kivégezzenek egy szerencsétlen rágcsálót. Túl szép ez a nap és túl jó a társaság. Senkinek sem lenne hasznára, ha gyilkolással feketítenék be.*
- Egy igazi csínytevő bújt el benned. Vagy én vagyok rád rossz hatással?
*Felkacag a félvér, bár az agyában már sorakoznak az ellenérvek. Kezdve azzal, aminek nem szívesen adna hangot, amikor épp körbevezetni készül Myynát a városban. Ám a tények makacs dolgok. Lily pedig képtelen lenne most egyetlen artheniori szobrot is feleleveníteni az emlékezetében. Azok valahogy nem igazán ragadják meg az érdeklődését.*
- Tudod... Nem nagyon értek az istenekhez. Ha pedig valami isten szobrát rongáljuk meg, a kezünket is levághatják. Vagy rosszabb. Én pedig azt szeretném, ha élveznéd a az első látogatásod Artheniorban.
*Azonban hamar változik a téma és az ötleteléstől egészen a hollókig jut a páros. Árvánk nem szívesen beszél róluk. Ennek nem az az oka, hogy nem bízik Myynában. Csupán csak nem tudja, mit kotyoghat el és mik azok, amiket jobb ha megtart önmagának. Ezek a maszkosok nem viccelnek. Egyszer még Lily torkához is tőrt szorítottak, mert egy üres utcán hangosan utalt az egyikük fajára. Még a nevét sem mondta ki.*
- Az ütődött szót keresed. *Kuncog fel a félvér.* Mellettük vagyok egy ideje és látszik rajtuk, hogy nem ilyennek születtek. Ők csak a körülmények áldozatai. Nem hülyék, ütődöttek.
*A következő kérdés jogosan merül fel a lányban. Lily is feltette már magának, rengeteg egyéb mellett.*
- A maskarák óta nem keresem az értelem jelét a tetteik mögött. *Sóhajt fel, talán kissé eltúlozva is.* Amikor azt csinálják, amit. Akkor vegyék fel! Hisz nem létezik tökéletes terv, az pedig nem jó, ha valaki felismeri őket. De ezek a hat hat napján viselik és nem fér a fejembe, hogy miért. Így magukra vonzzák a figyelmet egy egyszerű vásárlás során is.
*Hosszan fújja ki a levegőt levezetve ezzel a feszültséget, amit csak a hollók hülyeségeinek gondolata keltett fel benne.*
- A vezetőjük egyszer megitatta velem a saját vérét...
*Böki még oda árvánk, mint a hollók idétlenségének mondata végére. De, hogy Myyna ne csak rosszat halljon róluk, vagy véletlenül se merüljön fel benne a kérdés, hogy a félvért milyen meggondolatlanság ragasztja hozzájuk, a végére még fűz egy kevés magyarázatot.*
- Viszont ugyanez a vezető már kétszer mentette meg az életem. *Ezt a mondatot rövid hallgatás követi. Ám az ajánlatra már árvánk kékjei csillannak fel. Az iménti borús hangulatot pedig, mintha elfújták volna.*
- Vigyázz, mert szavadon foglak! *Mosolyog szelíden Myynára.* Tudnod kell, hogy van egy hosszútávú tervem, miszerint az összes megközelíthető fogadóban, kocsmában, tavernában és mindenhol ahol felszolgálnak, meg fogok inni egy teát. A listám még nem teljes, de Artheniorban már minden ki van pipálva.
*Lily terve valós, ami azt jelenti, hogy nem most találta ki. Ami azt illeti, minél több időt tölt Myynával, annál kevésbé érzi úgy, hazudoznia kéne. Ez pedig egyáltalán nem vall rá. Ahogy a hosszútávú tervek befejezése sem. Ellenben, ha ennek folytatása azt jelenti, hogy minél hamarabb ismét találkozhat ezzel a lánnyal, újúlt erővel fog nekiindulni a világnak. Ahogy ezen morfondírozgat, egy mondat üti meg a hosszú füleket. Egy olyan mondat, amibe sikerül belepirulnia, pedig nem is az ő ajkait hagyta el. Néhány szívdobbanásnyi ideig még levegőt venni is elfelejt.*
~Az összes istenre! Ez most tényleg elhangzott? És miért ilyen... Milyen érzés is hallani?~
- Izé... Veled is jólesik.
*Nyögi ki nehezen a félvér. Hogy Myynával mi esik jól, az nem derül ki. Még az is kész csodának számít, hogy nem dadogva mondta. Hiszen ilyen mértékű zavarában árvánknak szokása szaggatottan beszélni. Ez már a ló másik oldala. Egy fokkal kisebb zavarban meg annyit beszél, hogy egy buzogánnyal sem lehetne lecsendesíteni. Szerencsére, vagy épp nem, most nem ez a helyzet áll fenn. Bár a kínos csend sem jobb annál, mintha mindent kimondana, ami az eszébe jut. Szerencsére nem nem tart sokáig. A páros épp ekkor közelíti meg a piactér kapuját. Lily pedig, mint jó idegenvezető, rögtön témát is vált. Természetesen előbb megköszörüli a torkát.*
- Nos, üdvözöllek Artheniorban! Pontosabban Arthenior piacterén. Vegyél példát rólam és érezd otthon magad!
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Árvánk zavartan vakarja meg a tarkóját szabad kezével. Az új kifejezést hallva enyhén szólva is összeszorul a gyomra. Nem azért mert sosem illették még cifra jelzőkkel, sokkalinkább mert meg van a maga véleménye az emberekről. Mondjuk ezt hamarabb nevezhetnénk előítéletnek, mintsem biztos tudásnak, ő mégis előszeretettel tagadja le énjének ezt a részét. Erről persze kizárólag az apja tehet, aki egy pokoli élettel ajándékozta meg a lányt, majd elfelejtett a részévé válni. Valójában érthető módon cselekedett, miután ráerőltette magát Lily anyjára. Egy ilyen tett elkövetése után kevesen maradtak volna felnevelni a, nem kimondottan, szerelemgyermeket. Ezt valahogy még fel is dolgozta volna a félvér, amennyiben anyja nem távozott volna az élők sorából, mikor életet adott neki. Ebben a tudatban élve, és a tény miatt, hogy sosem látta az apját, haragját az egész emberi fajra vetítette ki. Ez a harag persze nem olyan elvakult, mint amilyennek elképzelnék mások. Hiszen Myynát sem döfte hátba, amint lehetősége volt rá. Pedig kettesben voltak egy kietlen tisztáson, ahol csak a képzeletbeli medvék lehettek volna a tanúi. Dehogy. Lily csupán azokra az emberekre szabadítja rá ésszerűtlen gyűlöletét, akikre akarja. Ezek pedig legtöbbször férfiak. Ennél is gyakrabban a városőrség tagjai. Ez a lány azonban egyik halmazba sem sorolható. Még az elképzelt viselkedési formák sem illenek rá. Ő kedves, vicces és a legkevésbé sem igyekszik kihasználni az árvát semmilyen formában.*
- Ezt örömmel hallom. Igaz, még nem bizonyítottam semmit, de keresve sem találnál jobbat.
*Sunyi mosoly terül szét az arcán. Mintha valami gonosz dologra készülne. Ellenben a valóságot az fedi legjobban, hogy túlzottan jól érzi magát. Myyna szavaival élve, mellette van a hazai pálya előnye. Amit sosem mondhatott el magáról igazán. Éppen nincs arany szűkében, ami szintén ritkaság számba megy árvánk életében. Nem a legrosszabb várost igyekszik megosztani egy olyan valakivel, aki a rövid ismeretség ellenére is közel áll a szívéhez. Ez utóbbi pedig egyenesen sosem fordult még elő a lány rövid életében.*
- Azok a szélhámosok csak a szép és drága helyeket mutatják meg. Megfűszerezve a ténnyel, hogy nem is ingyen teszik.
*Szabad kezével hatalmasat legyint. Mintha szavakat sem lenne érdemes pocsékolni az említett bagázsra.*
- Így a legjobb dolgokról maradnál le. Ellenben én a hasznos és érdekes helyek híve vagyok. Majd meglátod, amint odaérünk.
*Cinkosan kacsint a fehér hajú lányra remélve, hogy az nem remél túl sokat tőle helyismeret terén. A következő kérdés viszont meglepetésként éri. Miért épp madarat szeretne fogni ez a lány? És persze honnan bukkant fel hirtelen ez a változtatás? Lilynek hazudnia kéne, ha azt mondaná, nem könnyebbült meg. Hisz egyetlen patkány sem érdemel ilyen véget. Még a magasztos cél érdekében sem. Először kérdőn keresi a kék pislogókat, de végül csak megválaszolja a feltett kérdést.*
- Valóban nagyobb kihívás. Talán még annál is több.
*Szemöldökei, olyan Lilysen, egészen a homloka közepéig kúsznak, miközben mutatóujjával az állátt kezdi el vakargatni. Lelki szemei előtt látni is véli a jelenetet.*
- A nagy rakás türelmedből csak egy kicsit kell felhasználnod és a patkányok majszolni kezdik a nekik szánt csalit. Némelyik van olyan merész, akár három lépésnyire is megközelít. A madarak már sunyibbak ennél. Én pedig nem vagyok valami ügyes célbadobó.
*A szoborral kapcsolatos terv hallatán már lélekben le is tesz arról hogy kivégezzenek egy szerencsétlen rágcsálót. Túl szép ez a nap és túl jó a társaság. Senkinek sem lenne hasznára, ha gyilkolással feketítenék be.*
- Egy igazi csínytevő bújt el benned. Vagy én vagyok rád rossz hatással?
*Felkacag a félvér, bár az agyában már sorakoznak az ellenérvek. Kezdve azzal, aminek nem szívesen adna hangot, amikor épp körbevezetni készül Myynát a városban. Ám a tények makacs dolgok. Lily pedig képtelen lenne most egyetlen artheniori szobrot is feleleveníteni az emlékezetében. Azok valahogy nem igazán ragadják meg az érdeklődését.*
- Tudod... Nem nagyon értek az istenekhez. Ha pedig valami isten szobrát rongáljuk meg, a kezünket is levághatják. Vagy rosszabb. Én pedig azt szeretném, ha élveznéd a az első látogatásod Artheniorban.
*Azonban hamar változik a téma és az ötleteléstől egészen a hollókig jut a páros. Árvánk nem szívesen beszél róluk. Ennek nem az az oka, hogy nem bízik Myynában. Csupán csak nem tudja, mit kotyoghat el és mik azok, amiket jobb ha megtart önmagának. Ezek a maszkosok nem viccelnek. Egyszer még Lily torkához is tőrt szorítottak, mert egy üres utcán hangosan utalt az egyikük fajára. Még a nevét sem mondta ki.*
- Az ütődött szót keresed. *Kuncog fel a félvér.* Mellettük vagyok egy ideje és látszik rajtuk, hogy nem ilyennek születtek. Ők csak a körülmények áldozatai. Nem hülyék, ütődöttek.
*A következő kérdés jogosan merül fel a lányban. Lily is feltette már magának, rengeteg egyéb mellett.*
- A maskarák óta nem keresem az értelem jelét a tetteik mögött. *Sóhajt fel, talán kissé eltúlozva is.* Amikor azt csinálják, amit. Akkor vegyék fel! Hisz nem létezik tökéletes terv, az pedig nem jó, ha valaki felismeri őket. De ezek a hat hat napján viselik és nem fér a fejembe, hogy miért. Így magukra vonzzák a figyelmet egy egyszerű vásárlás során is.
*Hosszan fújja ki a levegőt levezetve ezzel a feszültséget, amit csak a hollók hülyeségeinek gondolata keltett fel benne.*
- A vezetőjük egyszer megitatta velem a saját vérét...
*Böki még oda árvánk, mint a hollók idétlenségének mondata végére. De, hogy Myyna ne csak rosszat halljon róluk, vagy véletlenül se merüljön fel benne a kérdés, hogy a félvért milyen meggondolatlanság ragasztja hozzájuk, a végére még fűz egy kevés magyarázatot.*
- Viszont ugyanez a vezető már kétszer mentette meg az életem. *Ezt a mondatot rövid hallgatás követi. Ám az ajánlatra már árvánk kékjei csillannak fel. Az iménti borús hangulatot pedig, mintha elfújták volna.*
- Vigyázz, mert szavadon foglak! *Mosolyog szelíden Myynára.* Tudnod kell, hogy van egy hosszútávú tervem, miszerint az összes megközelíthető fogadóban, kocsmában, tavernában és mindenhol ahol felszolgálnak, meg fogok inni egy teát. A listám még nem teljes, de Artheniorban már minden ki van pipálva.
*Lily terve valós, ami azt jelenti, hogy nem most találta ki. Ami azt illeti, minél több időt tölt Myynával, annál kevésbé érzi úgy, hazudoznia kéne. Ez pedig egyáltalán nem vall rá. Ahogy a hosszútávú tervek befejezése sem. Ellenben, ha ennek folytatása azt jelenti, hogy minél hamarabb ismét találkozhat ezzel a lánnyal, újúlt erővel fog nekiindulni a világnak. Ahogy ezen morfondírozgat, egy mondat üti meg a hosszú füleket. Egy olyan mondat, amibe sikerül belepirulnia, pedig nem is az ő ajkait hagyta el. Néhány szívdobbanásnyi ideig még levegőt venni is elfelejt.*
~Az összes istenre! Ez most tényleg elhangzott? És miért ilyen... Milyen érzés is hallani?~
- Izé... Veled is jólesik.
*Nyögi ki nehezen a félvér. Hogy Myynával mi esik jól, az nem derül ki. Még az is kész csodának számít, hogy nem dadogva mondta. Hiszen ilyen mértékű zavarában árvánknak szokása szaggatottan beszélni. Ez már a ló másik oldala. Egy fokkal kisebb zavarban meg annyit beszél, hogy egy buzogánnyal sem lehetne lecsendesíteni. Szerencsére, vagy épp nem, most nem ez a helyzet áll fenn. Bár a kínos csend sem jobb annál, mintha mindent kimondana, ami az eszébe jut. Szerencsére nem nem tart sokáig. A páros épp ekkor közelíti meg a piactér kapuját. Lily pedig, mint jó idegenvezető, rögtön témát is vált. Természetesen előbb megköszörüli a torkát.*
- Nos, üdvözöllek Artheniorban! Pontosabban Arthenior piacterén. Vegyél példát rólam és érezd otthon magad!
1829. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-13 18:37:52
Üzenet elküldve: 2023-01-13 18:37:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Noha nem túl régi az ismertség, de neki sem esik ínyére, hogy a mai napnak vége szakadjon. Jó egy kicsit azt csinálni, amihez kedve van, az pedig a világ legnagyobb plusz dolga, hogy ilyen társat talált maga mellé. Hisz még benne is ég a fiatal vér okozta csibészség, amit a Tavernában kénytelen visszafogni. De itt egyáltalán nem. Lily mellett pedig olyan jól érzi magát, ami benne is idegen érzéseket piszkál fel. Talán ilyen lehet az, amikor naivan és vakon rögtön megbízol valakiben, mert az elejétől kedves lesz a szívednek. A fene sem tudja, de jó érzés.*
- Hát nem jártam még itt, viszont kell egy idegenvezető. Ellenben nekem tökéletesen megfelelőek a képességeid, így te vagy a kedvenc emberelfem hozzá.
*Vigyorodik el szélesen. Myyna sosem foglalkozott ilyen dolgokkal, hogy ki félvér, ki tiszta elf vagy ember. Mondjuk az orkok elég furák neki, a gnómokat meg cukinak tartja, de nagyjából ennyi különbséget tesz mások között. Na meg persze az erszény tartalma nem mindegy, de jelen helyzetében szerencsére ez sem kell, hogy érdekelje. Mert régen nem volt mindegy, hogy kiről akasztja le az erszényét, most a Tavernában szintén annak kell a jobbnak lennie, aki sok aranyat hagy ott. Állítólag ez az üzlet. Még valami kikötői kereskedőtől hallott ilyet.*
- Türelem. Hmpf. *Legyint vigyorogva, miközben kihúzza magát, hogy a lány feje nagyjából könnyedén célt érhessen.* Az reeeengeteg van.
*Nem. Nincs. Leginkább egy fikarcnyival sem rendelkezik. Hány, de hány csapdáját rúgta fel azért, mert már egy fél óra után megunta azt, hogy egyik szőrös kis gazfickó sem akar alábújni, hogy elkaphassa.
Viszont az egyszerűbb módra már kíváncsian sandít a lányra. Ahogy hallgatja azt a részt, miszerint a patkányok milyen jó társaságot tudnak nyújtani neki is felbukkan egy régi emlék egy tépett szőrű, félszemű macskáról, aki időről-időre felbukkant Myyna körül. Leginkább, ha volt nála étel, de ennek ellenére ő is megannyi szívfájdalmát öntötte ki az állatnak. Az pedig nem ítélkezett, csupán csak halk dorombolással rágódott el a falat sajton, amit a fogadó szemetéből szerzett meg a lány.
Így a megvalósítás felvázolása után aprót szusszanva mosolyodik el halványan.*
- Tudod... nagyobb kihívás lenne valami madár, nem?
*Persze abban nincs semmi, ha egy madarat etetnek meg valakivel, ellenben nem kell Lilyt arra kényszeríteni, hogy bántsa valamelyik barátját.*
- Vaaagy... Ha van a városban valami szobor, akkor szerzünk tintát és pingálhatunk neki kackiás bajszot.
*Bár viccesebb lenne valóban valami pénzes nagyúr szájába juttatni egy sült patkányt, de ilyen kis heccel is megelégedne. A lényeg, hogy Lily ne legyen szomorú.
De a vicceskedés lassan komoly mederbe terelődik a hirtelen jött kérdése után. Figyelmesen hallgatja a szavait, időnként az arcára pillantva. Közben pedig rögtön fel is dolgozza magában a hallottakat. Azon nem akad fent, hogy nem túl törvényes bandába csöppent bele a lány. A kikötőben neki ez nem újdonság. Sőt, meglepődne, ha a mostani helye patyolat tiszta lenne. Viszont a maszkok és a vezetőjük furcsasága már kivált belőle egy igen bárgyú tekintetet. Kövezzék meg, de nehezen bírja ki, hogy ne kuncogjon fel, ahogy elképzeli a helyzetet. Bár bizonyára az ő képzeletében mókásabban néz ki, mint amennyire valójában az. De sosem látott még ilyet, így nehezére is esik komolyabban átlátni a dolgot.*
- Ez igen... ~Gyáva, fura, bizarr?~ kivételes.
*Köszörüli meg a torkát, hogy tényleg visszanyeljen egy esetleges kis kuncogást. Amin sokat segít az is, hogy Lily nem beszél erről az egészről túl lelkesen. Így maga is megpróbál megkomolyodni, az újabb információ morzsára viszont ismét magasra szaladnak a szemöldökei. Nem akarja feszegetni a témát, de... nagyon sok benne a de, ő pedig túlzottan kíváncsi. Amúgy sem célja, hogy erőszakosan jusson információhoz, így, ha a lánynak tényleg kellemetlen róla beszélni, hát nem fog azon megsértődni, hogy ha nem kap választ a kérdéseire.*
- Csak nekem tűnik ez pocsékolásnak?
*Csücsörítve húzza össze a szemeit, ezzel egy igen érdekes, tán kissé röhejes gondolkodó arcot vágva.*
- Szóval érted... Van egy vaaalag arany, amit elherdálnak egy ideiglenes fogadóban, ahelyett, hogy tényleg felújítanának és kedvükre formálnának egy helyet, amit nevezhetnek sajátjuknak. Ahelyett, hogy más zsebét tömik lustaságból.
*Merthogy neki az. Bár nála igen nagy értéke van a "saját" szónak. Hogy ne bírna annak, akinek igazán sosem volt semmilye. Persze ezek az alakok biztos okosabbak nála, így csak Myyna nem látja át mögötte a logikát, de akkor sem igazán érti ezt az egészet. Talán tényleg jobb is lenne, ha hagyná. Lilyt sem akarja felzaklatni Azért egy kósza gondolat, egy apró ötlet csak szöget üt a fejében.*
- Tudod... Ha egyszer a kikötőben jársz szívesen meghívlak nálunk valamire.
*Mosolyodik el szélesen.*
- Vadászhatunk, de ha inkább mást csinálnál azt sem bánom. Veled még a semmittevés is jól esik.
*Karolja kicsit szorosabban a lányt. Közben pedig lassan kirajzolódik előtte a város is, ami szintén kezdi lenyűgözni. Hisz nem tűnik olyan koszosnak és büdösnek, mint a kikötő. Az meg majdnem biztos, hogy nem lesz halszagú.*
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Noha nem túl régi az ismertség, de neki sem esik ínyére, hogy a mai napnak vége szakadjon. Jó egy kicsit azt csinálni, amihez kedve van, az pedig a világ legnagyobb plusz dolga, hogy ilyen társat talált maga mellé. Hisz még benne is ég a fiatal vér okozta csibészség, amit a Tavernában kénytelen visszafogni. De itt egyáltalán nem. Lily mellett pedig olyan jól érzi magát, ami benne is idegen érzéseket piszkál fel. Talán ilyen lehet az, amikor naivan és vakon rögtön megbízol valakiben, mert az elejétől kedves lesz a szívednek. A fene sem tudja, de jó érzés.*
- Hát nem jártam még itt, viszont kell egy idegenvezető. Ellenben nekem tökéletesen megfelelőek a képességeid, így te vagy a kedvenc emberelfem hozzá.
*Vigyorodik el szélesen. Myyna sosem foglalkozott ilyen dolgokkal, hogy ki félvér, ki tiszta elf vagy ember. Mondjuk az orkok elég furák neki, a gnómokat meg cukinak tartja, de nagyjából ennyi különbséget tesz mások között. Na meg persze az erszény tartalma nem mindegy, de jelen helyzetében szerencsére ez sem kell, hogy érdekelje. Mert régen nem volt mindegy, hogy kiről akasztja le az erszényét, most a Tavernában szintén annak kell a jobbnak lennie, aki sok aranyat hagy ott. Állítólag ez az üzlet. Még valami kikötői kereskedőtől hallott ilyet.*
- Türelem. Hmpf. *Legyint vigyorogva, miközben kihúzza magát, hogy a lány feje nagyjából könnyedén célt érhessen.* Az reeeengeteg van.
*Nem. Nincs. Leginkább egy fikarcnyival sem rendelkezik. Hány, de hány csapdáját rúgta fel azért, mert már egy fél óra után megunta azt, hogy egyik szőrös kis gazfickó sem akar alábújni, hogy elkaphassa.
Viszont az egyszerűbb módra már kíváncsian sandít a lányra. Ahogy hallgatja azt a részt, miszerint a patkányok milyen jó társaságot tudnak nyújtani neki is felbukkan egy régi emlék egy tépett szőrű, félszemű macskáról, aki időről-időre felbukkant Myyna körül. Leginkább, ha volt nála étel, de ennek ellenére ő is megannyi szívfájdalmát öntötte ki az állatnak. Az pedig nem ítélkezett, csupán csak halk dorombolással rágódott el a falat sajton, amit a fogadó szemetéből szerzett meg a lány.
Így a megvalósítás felvázolása után aprót szusszanva mosolyodik el halványan.*
- Tudod... nagyobb kihívás lenne valami madár, nem?
*Persze abban nincs semmi, ha egy madarat etetnek meg valakivel, ellenben nem kell Lilyt arra kényszeríteni, hogy bántsa valamelyik barátját.*
- Vaaagy... Ha van a városban valami szobor, akkor szerzünk tintát és pingálhatunk neki kackiás bajszot.
*Bár viccesebb lenne valóban valami pénzes nagyúr szájába juttatni egy sült patkányt, de ilyen kis heccel is megelégedne. A lényeg, hogy Lily ne legyen szomorú.
De a vicceskedés lassan komoly mederbe terelődik a hirtelen jött kérdése után. Figyelmesen hallgatja a szavait, időnként az arcára pillantva. Közben pedig rögtön fel is dolgozza magában a hallottakat. Azon nem akad fent, hogy nem túl törvényes bandába csöppent bele a lány. A kikötőben neki ez nem újdonság. Sőt, meglepődne, ha a mostani helye patyolat tiszta lenne. Viszont a maszkok és a vezetőjük furcsasága már kivált belőle egy igen bárgyú tekintetet. Kövezzék meg, de nehezen bírja ki, hogy ne kuncogjon fel, ahogy elképzeli a helyzetet. Bár bizonyára az ő képzeletében mókásabban néz ki, mint amennyire valójában az. De sosem látott még ilyet, így nehezére is esik komolyabban átlátni a dolgot.*
- Ez igen... ~Gyáva, fura, bizarr?~ kivételes.
*Köszörüli meg a torkát, hogy tényleg visszanyeljen egy esetleges kis kuncogást. Amin sokat segít az is, hogy Lily nem beszél erről az egészről túl lelkesen. Így maga is megpróbál megkomolyodni, az újabb információ morzsára viszont ismét magasra szaladnak a szemöldökei. Nem akarja feszegetni a témát, de... nagyon sok benne a de, ő pedig túlzottan kíváncsi. Amúgy sem célja, hogy erőszakosan jusson információhoz, így, ha a lánynak tényleg kellemetlen róla beszélni, hát nem fog azon megsértődni, hogy ha nem kap választ a kérdéseire.*
- Csak nekem tűnik ez pocsékolásnak?
*Csücsörítve húzza össze a szemeit, ezzel egy igen érdekes, tán kissé röhejes gondolkodó arcot vágva.*
- Szóval érted... Van egy vaaalag arany, amit elherdálnak egy ideiglenes fogadóban, ahelyett, hogy tényleg felújítanának és kedvükre formálnának egy helyet, amit nevezhetnek sajátjuknak. Ahelyett, hogy más zsebét tömik lustaságból.
*Merthogy neki az. Bár nála igen nagy értéke van a "saját" szónak. Hogy ne bírna annak, akinek igazán sosem volt semmilye. Persze ezek az alakok biztos okosabbak nála, így csak Myyna nem látja át mögötte a logikát, de akkor sem igazán érti ezt az egészet. Talán tényleg jobb is lenne, ha hagyná. Lilyt sem akarja felzaklatni Azért egy kósza gondolat, egy apró ötlet csak szöget üt a fejében.*
- Tudod... Ha egyszer a kikötőben jársz szívesen meghívlak nálunk valamire.
*Mosolyodik el szélesen.*
- Vadászhatunk, de ha inkább mást csinálnál azt sem bánom. Veled még a semmittevés is jól esik.
*Karolja kicsit szorosabban a lányt. Közben pedig lassan kirajzolódik előtte a város is, ami szintén kezdi lenyűgözni. Hisz nem tűnik olyan koszosnak és büdösnek, mint a kikötő. Az meg majdnem biztos, hogy nem lesz halszagú.*
1828. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-12 21:27:02
Üzenet elküldve: 2023-01-12 21:27:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Senkit se zavarva //
* Mirthemnor türelmesen végig hallgatja a pásztor dalt. Mikor végez a zenélő fiú, megkéri a törpét, hogy ő is játsszon valamit a hangszerén. De a törp tesz egy feltételt. *
- Szívesen játszok neked saját dalaim közül, de akkor meg kell ígérned, hogy lekottázhatom az előző dalod. Itt ez a könyv, és írószer nálam. Látod?
* Mutat az öreg a holmiára. *
- Megrajzolom a violinkulcsot, és az öt vonalat, és megpróbálom lekottázni amit játszol a hegedűn. Na de most már elkezdek pánsípozni.
* Előveszi hangszerét, és egy szomorú hangvételű kis dallamocskát játszik amely egyik saját kedvenc szerzeménye. Két percig tart a szerzemény egyszerű mégis szomorú dallama megfoghatja az embert ha elég csalódás érte már az életben. Igazán csak az érti a lényeget a dallam mögött. *
* Mirthemnor türelmesen végig hallgatja a pásztor dalt. Mikor végez a zenélő fiú, megkéri a törpét, hogy ő is játsszon valamit a hangszerén. De a törp tesz egy feltételt. *
- Szívesen játszok neked saját dalaim közül, de akkor meg kell ígérned, hogy lekottázhatom az előző dalod. Itt ez a könyv, és írószer nálam. Látod?
* Mutat az öreg a holmiára. *
- Megrajzolom a violinkulcsot, és az öt vonalat, és megpróbálom lekottázni amit játszol a hegedűn. Na de most már elkezdek pánsípozni.
* Előveszi hangszerét, és egy szomorú hangvételű kis dallamocskát játszik amely egyik saját kedvenc szerzeménye. Két percig tart a szerzemény egyszerű mégis szomorú dallama megfoghatja az embert ha elég csalódás érte már az életben. Igazán csak az érti a lényeget a dallam mögött. *
1827. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-12 17:48:27
Üzenet elküldve: 2023-01-12 17:48:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
// Senkit se zavarva //
*Bár elmélyülten gyakorol, annyira azért mégsem, hogy ne észlelje, más is érkezett a tisztásra. De hát, amíg nem zavarják egymást, addig nem kell foglalkozniuk egymással.
Tovább próbál, de rájön, hogy ezt egy kicsit alacsonyabb szintről kell kezdenie. Nem érdemes mindjárt dalokat játszani, amikor még nem szokott hozzá, hogy felnőtt kézzel megtalálja a megfelelő hangokat. Így hát - mint valami kezdő zeneiskolás - megpróbálja megtalálni az alap hangokat.
Mirthemnor Knili ekkor dönt úgy, hogy odamegy hozzá. Mykael is látja, hogy közeledik, ezért félbehagyja a gyakorlást, és kérdőn ránéz.
A törpe bemutatkozását hallva megnyugszik, hogy nem leszólni vagy leállítani akarja.*
- Üdv! Mykael vagyok. Mykael Rohark. Nem veszem a lelkemre, ha tanácsot ad, én is tudom, hogy kijöttem már a gyakorlatból.
~ Meg alapból se voltam valami jó. ~
*teszi hozzá gondolatban, mert hiszen alig-alig tanították neki a muzsikálást, inkább csak azt, hogy bizonyos dalokat hogyan játsszon el.
Mikor az idős törpe arra kéri, hogy játsszon neki valamit, biccent egyet.*
- Egye fene. De előre szólok, hogy csak most vettem a hegedűt, előtte meg jó sok éve nem játszottam már.
*Azzal belekezd egy egyszerűbb pásztordalba. Ha Mirthemnor figyeli, akkor láthatja, hogy bizony mozog a szája közben, a dal szövegét énekli némán. Annak idején ugyanis nem csak játszania, énekelnie is kellett a dalt, így ösztönösen tátogja, még ha arra oda is figyel, hogy ne fennhangon énekeljen.
Ami a játékát illeti, azzal nem igazán tudna most pénzt keresni, hacsak nem úgy, hogy hozzávágnak pár érmét, hátha attól elhallgat. A dalt fel lehet ismerni, de élvezni nem igazán, mert itt is, ott is érkezik egy fals hang, vagy túl hangos, esetleg túl halk lesz egy rész, amikor nem a megfelelő erővel és egyenletesen húzza a vonót. De azért csak a végére ér. Ő is tudja, hogy silány volt, de túlzottan nem zavarja.*
- Gyakorlás kérdése. Lesz ez még jó is. Főleg, ha kerítek hozzá egy hiányzó húrt.
*amire nemsokára sor fog kerülni, ha minden igaz, már megállapodott erről egy kalmárral.*
- Most én szeretném hallani magát játszani.
*mondja. Valamennyi illemtudás a jelek szerint szorult belé, hogy legalább annyit tud: idősebbeket magázni illik.*
*Bár elmélyülten gyakorol, annyira azért mégsem, hogy ne észlelje, más is érkezett a tisztásra. De hát, amíg nem zavarják egymást, addig nem kell foglalkozniuk egymással.
Tovább próbál, de rájön, hogy ezt egy kicsit alacsonyabb szintről kell kezdenie. Nem érdemes mindjárt dalokat játszani, amikor még nem szokott hozzá, hogy felnőtt kézzel megtalálja a megfelelő hangokat. Így hát - mint valami kezdő zeneiskolás - megpróbálja megtalálni az alap hangokat.
Mirthemnor Knili ekkor dönt úgy, hogy odamegy hozzá. Mykael is látja, hogy közeledik, ezért félbehagyja a gyakorlást, és kérdőn ránéz.
A törpe bemutatkozását hallva megnyugszik, hogy nem leszólni vagy leállítani akarja.*
- Üdv! Mykael vagyok. Mykael Rohark. Nem veszem a lelkemre, ha tanácsot ad, én is tudom, hogy kijöttem már a gyakorlatból.
~ Meg alapból se voltam valami jó. ~
*teszi hozzá gondolatban, mert hiszen alig-alig tanították neki a muzsikálást, inkább csak azt, hogy bizonyos dalokat hogyan játsszon el.
Mikor az idős törpe arra kéri, hogy játsszon neki valamit, biccent egyet.*
- Egye fene. De előre szólok, hogy csak most vettem a hegedűt, előtte meg jó sok éve nem játszottam már.
*Azzal belekezd egy egyszerűbb pásztordalba. Ha Mirthemnor figyeli, akkor láthatja, hogy bizony mozog a szája közben, a dal szövegét énekli némán. Annak idején ugyanis nem csak játszania, énekelnie is kellett a dalt, így ösztönösen tátogja, még ha arra oda is figyel, hogy ne fennhangon énekeljen.
Ami a játékát illeti, azzal nem igazán tudna most pénzt keresni, hacsak nem úgy, hogy hozzávágnak pár érmét, hátha attól elhallgat. A dalt fel lehet ismerni, de élvezni nem igazán, mert itt is, ott is érkezik egy fals hang, vagy túl hangos, esetleg túl halk lesz egy rész, amikor nem a megfelelő erővel és egyenletesen húzza a vonót. De azért csak a végére ér. Ő is tudja, hogy silány volt, de túlzottan nem zavarja.*
- Gyakorlás kérdése. Lesz ez még jó is. Főleg, ha kerítek hozzá egy hiányzó húrt.
*amire nemsokára sor fog kerülni, ha minden igaz, már megállapodott erről egy kalmárral.*
- Most én szeretném hallani magát játszani.
*mondja. Valamennyi illemtudás a jelek szerint szorult belé, hogy legalább annyit tud: idősebbeket magázni illik.*
1826. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-12 11:44:02
Üzenet elküldve: 2023-01-12 11:44:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Számára ez egy elég idegen, és egyben ismerős helyszín is. Idegen, mivel most jár itt először, de ismerős, hiszen a kiképzése alatt sokat kellett erdőkben éjszakáznia. Sőt, egyszer egy hétre kiküldték, hogy a természetben is tudja gyakorolni a túlélés és a vadon szabályait. Mondjuk ez erre a kertre nem igaz, hiszen itt nincsenek vadon élő állatok.*
~Kellemes ez a park. Bárcsak ilyen egyszerű lett volna akkor.~
-Höhöhö... Bárcsak Süllő is itt lenne, tuti a fél kertet lelegelné! *Motyogja hangosan, miközben a mellette elsétáló párocskák furcsa tekintettel néznek rá.*
~Itt aztán zajlik a bohém élet. Nekem is egy menyecskével kellett volna ide betérnem.~
*Végül talál egy magának is kellemes padot, egy virágos kert mellett. Az illatokat, és a természet hangjait lassan engedi magába áramolni. Lassan elveszti időérzékét, így meg se tudja mondani hány órát is ült azon a padon, mikor végre ismét hajtja a vére, azaz a korgó gyomra, mivel kezd nagyon éhes lenni.
Ezután folytatja a sétáját a jól kitaposott, helyenként kövezett utak hálózatában. Végül visszaér a kiinduló pontra, a kapuhoz, amin keresztül a tisztásra belépett.*
~Höhöhö... ez kellemes volt. Na akkor irány a kovácsok műhelye, úgy tudom itt van a szomszédban.~
~Kellemes ez a park. Bárcsak ilyen egyszerű lett volna akkor.~
-Höhöhö... Bárcsak Süllő is itt lenne, tuti a fél kertet lelegelné! *Motyogja hangosan, miközben a mellette elsétáló párocskák furcsa tekintettel néznek rá.*
~Itt aztán zajlik a bohém élet. Nekem is egy menyecskével kellett volna ide betérnem.~
*Végül talál egy magának is kellemes padot, egy virágos kert mellett. Az illatokat, és a természet hangjait lassan engedi magába áramolni. Lassan elveszti időérzékét, így meg se tudja mondani hány órát is ült azon a padon, mikor végre ismét hajtja a vére, azaz a korgó gyomra, mivel kezd nagyon éhes lenni.
Ezután folytatja a sétáját a jól kitaposott, helyenként kövezett utak hálózatában. Végül visszaér a kiinduló pontra, a kapuhoz, amin keresztül a tisztásra belépett.*
~Höhöhö... ez kellemes volt. Na akkor irány a kovácsok műhelye, úgy tudom itt van a szomszédban.~
1825. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-12 10:42:16
Üzenet elküldve: 2023-01-12 10:42:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* A vásárlást sikeresen lebonyolította, már robog is tovább a tisztás felé. Nem is olyan vészesen drága a holmi, amit vett. (Átad Mesélő (Mimóza) részére 156 aranyat.) 
Nem a szokásos útvonalát választja, azt már kezdi kicsit unni.
A szakadozott göncét még a városban eldobta, most jóleső érzéssel csomagolja be magát az új köpönyegébe. Jellegtelen, szürkésbarna anyag, de legalább nem fog fázni benne. *
Nem a szokásos útvonalát választja, azt már kezdi kicsit unni. A szakadozott göncét még a városban eldobta, most jóleső érzéssel csomagolja be magát az új köpönyegébe. Jellegtelen, szürkésbarna anyag, de legalább nem fog fázni benne. *
1824. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-12 09:32:11
Üzenet elküldve: 2023-01-12 09:32:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Senkit se zavarva //
* Mirthemnor éppen az egészségügyi sétája közben az erdőszéli tisztáson, meglát egy fiút aki éppen hegedül. Nagyon kíváncsi lesz, mert olyan kevés mostanában az igazi muzsikus lélek. Mikor odaér hozzá megszólítja. *
- Szervusz barátom! Úgy hallom egy kicsit még bele kell jőj a gyakorlásba, mert itt ott elég hamis. Persze ezt csak úgy jó szándékból mondom. Tudod amolyan építő kritika. Én is tudok ám zenélni! A nevem Mirthemnor Knili. Téged hogy hívhatlak? Szabad hallgatnom ahogy gyakorolsz? Utána én is játszok neked pánsípon. Nekem csak saját szerzeményeim vannak. Meg egy két gyermek dal. Még hallás után is tudok játszani dalokat, de az nagy koncentrációt igényel, és általában elfelejtem őket. Na mutasd mit tudsz!
* Mirthemnor éppen az egészségügyi sétája közben az erdőszéli tisztáson, meglát egy fiút aki éppen hegedül. Nagyon kíváncsi lesz, mert olyan kevés mostanában az igazi muzsikus lélek. Mikor odaér hozzá megszólítja. *
- Szervusz barátom! Úgy hallom egy kicsit még bele kell jőj a gyakorlásba, mert itt ott elég hamis. Persze ezt csak úgy jó szándékból mondom. Tudod amolyan építő kritika. Én is tudok ám zenélni! A nevem Mirthemnor Knili. Téged hogy hívhatlak? Szabad hallgatnom ahogy gyakorolsz? Utána én is játszok neked pánsípon. Nekem csak saját szerzeményeim vannak. Meg egy két gyermek dal. Még hallás után is tudok játszani dalokat, de az nagy koncentrációt igényel, és általában elfelejtem őket. Na mutasd mit tudsz!
1823. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-11 20:49:33
Üzenet elküldve: 2023-01-11 20:49:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 602
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 602
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Mehetnék//
*Miután egy ideig lóháton poroszkált, csak úgy céltalanul, élvezve a várostól távoli tisztás nyugalmát, most úgy dönt, hogy leszáll a nyeregből, és a hátast pórázon vezetve folytatja ugyanezt.
Gondolatai továbbra is az üzlet körül forognak, mint mindig, ugyanakkor egyre többször figyelmét követelik a letelepedéssel kapcsolatos gondolatok. Negyvenes éveiben járva már igencsak dolgoznia kellene a családalapítás ügyén is. Természetesen érdekházasságról van szó, hiszen egy házasság kiváló lehetőség egy komoly, hosszútávú üzlet megkötésére. Vétek holmi érzelmi szeszélyre elpazarolni.
A Relaellel való találkozása felidézi benne azokat az időket, amikor apjával még azon tanakodtak, melyik nemesi család leánya lenne alkalmas, és "elérhető" a számukra. Milyen fura is a sors, hogy amire egy egész életen át készülünk, az hirtelen kiüresedik, okafogyottá válik. Hiszen nincs már nemesség, és a vagyon átvándorolt másokhoz. Még olyan bizonytalan, hogy ki lesz képes megvetni a lábát, kiből válik a következő nemesi rend a városban (még ha nem is úgy fogják nevezni magukat). Meg kellene már találnia, hogy kik lettek a nemesség elüldözésének igazi nyertesei. Közülük kell kiválasztania az aráját.
Miután ezt végiggondolta, ismét felül a lovára és a város felé veszi az irányt. Néha jó így kilovagolni, maga mögött hagyni a feladatokat és a zajt, de túl sokáig nem maradhat távol, mert ami messze van, az ugyanúgy létezik attól még, és nem oldja meg önmagát. Neki kell mennie és megtennie, amit csak tehet, hogy a sorsát a megfelelő irányba terelje.*
*Miután egy ideig lóháton poroszkált, csak úgy céltalanul, élvezve a várostól távoli tisztás nyugalmát, most úgy dönt, hogy leszáll a nyeregből, és a hátast pórázon vezetve folytatja ugyanezt.
Gondolatai továbbra is az üzlet körül forognak, mint mindig, ugyanakkor egyre többször figyelmét követelik a letelepedéssel kapcsolatos gondolatok. Negyvenes éveiben járva már igencsak dolgoznia kellene a családalapítás ügyén is. Természetesen érdekházasságról van szó, hiszen egy házasság kiváló lehetőség egy komoly, hosszútávú üzlet megkötésére. Vétek holmi érzelmi szeszélyre elpazarolni.
A Relaellel való találkozása felidézi benne azokat az időket, amikor apjával még azon tanakodtak, melyik nemesi család leánya lenne alkalmas, és "elérhető" a számukra. Milyen fura is a sors, hogy amire egy egész életen át készülünk, az hirtelen kiüresedik, okafogyottá válik. Hiszen nincs már nemesség, és a vagyon átvándorolt másokhoz. Még olyan bizonytalan, hogy ki lesz képes megvetni a lábát, kiből válik a következő nemesi rend a városban (még ha nem is úgy fogják nevezni magukat). Meg kellene már találnia, hogy kik lettek a nemesség elüldözésének igazi nyertesei. Közülük kell kiválasztania az aráját.
Miután ezt végiggondolta, ismét felül a lovára és a város felé veszi az irányt. Néha jó így kilovagolni, maga mögött hagyni a feladatokat és a zajt, de túl sokáig nem maradhat távol, mert ami messze van, az ugyanúgy létezik attól még, és nem oldja meg önmagát. Neki kell mennie és megtennie, amit csak tehet, hogy a sorsát a megfelelő irányba terelje.*
1822. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-11 18:32:23
Üzenet elküldve: 2023-01-11 18:32:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Senkit se zavarva//
*Gyalogszerrel érkezik az ifjú férfi az erdőszéli tisztásra. Öltözete alapján eléggé szegénysorból valónak tűnik. Bőrvértje nélkül jött, kopott utazóköpenyben védekezik a hideg ellen. Oldalán lóg a rövidkardja, amitől mindjárt inkább tűnik haramiának, mint közönséges városi munkáslegénynek. Persze egyik se. Ő katona, legalábbis annak tartja magát.
Egy katonának, aki viszont történetesen nagyon fogékony a kétkezi mesterségekre és még a művészetekre. Az egyik művészet, ami igazán kedvére való, a zenélés. Fiatalabb korában meg is tanult játszani hegedűn, egy-két katonadalt egész jól el tudott játszani ahhoz, hogy keressen vele pár garast. Mivel pedig jelenleg nincs semmiféle háború, amiben harci érdemeket szerezhetne, úgy döntött, hogy átmenetileg más bevételi forrást is keres. Sorsszerű, hogy a piactéren meglátta a hangszerekkel üzérkedő kereskedőket. Az meg még inkább, hogy talált meg egész jó állapotban lévő hegedűt, egészen megfizethető áron, egy még jobb állapotban lévő vonóval. Sőt, még tok is járt hozzá.
Ezzel a hangszerrel jött most Mykael a tisztásra, hogy zavartalanul gyakorolhasson egy kicsit. Átmeneti szállásán a Wegtoreni Kalmárban ugyanis a szomszédos szobából érkező dörömböléssel hamar az értésére adták, hogy nem ott kellene felfrissítenie a tudását.
A tisztás szélén keres magának egy nyugodt helyet, ott előveszi a hegedűt. Már felhangolta a szállásán. Négy húros hegedű, de az egyik húr hiányzik. Ha minden igaz, nemsokára hozzájut egyhez, és onnantól nem lesz gond. Addig meg megoldja anélkül.
Vállára veszi hát a kecses hangszert, aztán sok bizonytalansággal, megakadással elkezd játszani egy dalt régről. Sokat felejtett már, és azt is meglepetten érzi, hogy bizony más érzés felnőttként fogni egy felnőttnek szánt hegedűt, mint anno gyermekként. Régen a hangszer nehéz volt, alig bírt jól ráfogni a húrokra, mert nem volt elég nagy a keze. Az állát meg magasabban kellett tartania, túl nagy volt a hangszer teste a nyakához képest. Most ilyen gondjai nincsenek.
És bár ő maga még elég csapnivaló, azt elégedetten állapítja meg, hogy a hegedűje - bármilyen ütött-kopott is a külleme - jó hangszer, ami tisztán és szépen szól. Jó üzletet kötött, inkább szerencsének, mint tudásnak köszönhetően.*
A hozzászólás írója (Mykael Rohark) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.11 18:33:04
*Gyalogszerrel érkezik az ifjú férfi az erdőszéli tisztásra. Öltözete alapján eléggé szegénysorból valónak tűnik. Bőrvértje nélkül jött, kopott utazóköpenyben védekezik a hideg ellen. Oldalán lóg a rövidkardja, amitől mindjárt inkább tűnik haramiának, mint közönséges városi munkáslegénynek. Persze egyik se. Ő katona, legalábbis annak tartja magát.
Egy katonának, aki viszont történetesen nagyon fogékony a kétkezi mesterségekre és még a művészetekre. Az egyik művészet, ami igazán kedvére való, a zenélés. Fiatalabb korában meg is tanult játszani hegedűn, egy-két katonadalt egész jól el tudott játszani ahhoz, hogy keressen vele pár garast. Mivel pedig jelenleg nincs semmiféle háború, amiben harci érdemeket szerezhetne, úgy döntött, hogy átmenetileg más bevételi forrást is keres. Sorsszerű, hogy a piactéren meglátta a hangszerekkel üzérkedő kereskedőket. Az meg még inkább, hogy talált meg egész jó állapotban lévő hegedűt, egészen megfizethető áron, egy még jobb állapotban lévő vonóval. Sőt, még tok is járt hozzá.
Ezzel a hangszerrel jött most Mykael a tisztásra, hogy zavartalanul gyakorolhasson egy kicsit. Átmeneti szállásán a Wegtoreni Kalmárban ugyanis a szomszédos szobából érkező dörömböléssel hamar az értésére adták, hogy nem ott kellene felfrissítenie a tudását.
A tisztás szélén keres magának egy nyugodt helyet, ott előveszi a hegedűt. Már felhangolta a szállásán. Négy húros hegedű, de az egyik húr hiányzik. Ha minden igaz, nemsokára hozzájut egyhez, és onnantól nem lesz gond. Addig meg megoldja anélkül.
Vállára veszi hát a kecses hangszert, aztán sok bizonytalansággal, megakadással elkezd játszani egy dalt régről. Sokat felejtett már, és azt is meglepetten érzi, hogy bizony más érzés felnőttként fogni egy felnőttnek szánt hegedűt, mint anno gyermekként. Régen a hangszer nehéz volt, alig bírt jól ráfogni a húrokra, mert nem volt elég nagy a keze. Az állát meg magasabban kellett tartania, túl nagy volt a hangszer teste a nyakához képest. Most ilyen gondjai nincsenek.
És bár ő maga még elég csapnivaló, azt elégedetten állapítja meg, hogy a hegedűje - bármilyen ütött-kopott is a külleme - jó hangszer, ami tisztán és szépen szól. Jó üzletet kötött, inkább szerencsének, mint tudásnak köszönhetően.*
A hozzászólás írója (Mykael Rohark) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.11 18:33:04
1821. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-11 13:30:48
Üzenet elküldve: 2023-01-11 13:30:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 137
Játékstílus: Vakmerő
//Rotha, Gul//
*Csendesen sétál Gul' mellett, hátra hagyva a piac forgatagát s csak hamar megérkeznek a tisztásra. Többen járnak-kelnek az apró sétányokon, ki-ki a saját céljainak megfelelően.*
-Valóban, elég sokan vannak kinn.
*Nyugtázza Gul' megállapítását és várja, hogy az óriás elkezdje azt, amiért ide jöttek, míg Arskeliss keres magának egy megfelelő helyet, ahol ő maga is nyugodt minutumokat tölthet el.*
-Természetesen, én megvagyok itt magamban. *Mutat arra helyre, amelyet kiszemelt magának, hogy gondolataiba, emlékeibe merüljön. Persze, nem a gondolataiba merül, hiszen az óriás igen érdekes jelenségnek mutatkozik, ahogyan a gyakorlatait végzi.
~Milyen hatalmas egy teremtmény.~ Fut át Arskelissen, ahogyan keresztbe tett lábakkal üldögél a fűben és Gul'-t nézi. Ám, csak hamar előjönnek emlékei, ezeket most gondosan félreteszi és ő is a meditáció felé hajlik. Kihúzza magát, annyira, hogy még kényelmes legyen így ülnie, karjait a térdén pihenteti és mély lélegzetvételekkel kezd. Néhány minutum után, pedig lehunyja szemeit, a be- és kilégzésre figyel és arra, hogy milyen gondolatok jelennek meg elméjében. A madárcsicsergés még hasznos kelléke a meditációnak, így Arskeliss meditációja kellemes úton haladhat tovább. Érzi, ahogy a kellemes bizsergés megy végig rajta, tetőtől talpig, majd a környezetére figyel, behunyt szemmel, milyen hangokat hall, közel és távol, ki sétál el mellette és az óriás mozdulatai milyen hangokat adnak ki. Fertályórát tart Arskeliss nyugalma, amikor végül befejezi a meditációját és frissült lélekkel és elmével kinyitja szemeit, amikor is az óriás még mindig a saját dolgát végzi.
~Lássuk, mit csinál óriás barátunk.~ S a továbbiakban figyelemmel kíséri a műveleteit, valamint a környéken tartózkodókat.
~Ki tudhatja, hogy min jár az esze, de látszólag jól érzi magát.~ Figyel fel az óriás arckifejezésére. Végül az óriás feltápászkodik és közli, hogy befejezte a dolgát.*
-Nos, szerintem mindkettőnkre ráférne egy jó kis ital. Mit szólna hozzá, hogyha megállnánk egy röpke pár minutumra, amíg a szerszámokat megveszem és utána beülhetnénk a Wegtoreni Kalmárba inni egy jó italt.
*Csendesen sétál Gul' mellett, hátra hagyva a piac forgatagát s csak hamar megérkeznek a tisztásra. Többen járnak-kelnek az apró sétányokon, ki-ki a saját céljainak megfelelően.*
-Valóban, elég sokan vannak kinn.
*Nyugtázza Gul' megállapítását és várja, hogy az óriás elkezdje azt, amiért ide jöttek, míg Arskeliss keres magának egy megfelelő helyet, ahol ő maga is nyugodt minutumokat tölthet el.*
-Természetesen, én megvagyok itt magamban. *Mutat arra helyre, amelyet kiszemelt magának, hogy gondolataiba, emlékeibe merüljön. Persze, nem a gondolataiba merül, hiszen az óriás igen érdekes jelenségnek mutatkozik, ahogyan a gyakorlatait végzi.
~Milyen hatalmas egy teremtmény.~ Fut át Arskelissen, ahogyan keresztbe tett lábakkal üldögél a fűben és Gul'-t nézi. Ám, csak hamar előjönnek emlékei, ezeket most gondosan félreteszi és ő is a meditáció felé hajlik. Kihúzza magát, annyira, hogy még kényelmes legyen így ülnie, karjait a térdén pihenteti és mély lélegzetvételekkel kezd. Néhány minutum után, pedig lehunyja szemeit, a be- és kilégzésre figyel és arra, hogy milyen gondolatok jelennek meg elméjében. A madárcsicsergés még hasznos kelléke a meditációnak, így Arskeliss meditációja kellemes úton haladhat tovább. Érzi, ahogy a kellemes bizsergés megy végig rajta, tetőtől talpig, majd a környezetére figyel, behunyt szemmel, milyen hangokat hall, közel és távol, ki sétál el mellette és az óriás mozdulatai milyen hangokat adnak ki. Fertályórát tart Arskeliss nyugalma, amikor végül befejezi a meditációját és frissült lélekkel és elmével kinyitja szemeit, amikor is az óriás még mindig a saját dolgát végzi.
~Lássuk, mit csinál óriás barátunk.~ S a továbbiakban figyelemmel kíséri a műveleteit, valamint a környéken tartózkodókat.
~Ki tudhatja, hogy min jár az esze, de látszólag jól érzi magát.~ Figyel fel az óriás arckifejezésére. Végül az óriás feltápászkodik és közli, hogy befejezte a dolgát.*
-Nos, szerintem mindkettőnkre ráférne egy jó kis ital. Mit szólna hozzá, hogyha megállnánk egy röpke pár minutumra, amíg a szerszámokat megveszem és utána beülhetnénk a Wegtoreni Kalmárba inni egy jó italt.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3178-3197