Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 17 (321. - 340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
340. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-01-26 11:41:58
Üzenet elküldve: 2013-01-26 11:41:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A tisztás közepén törökülésben helyet foglaló férfi termetes alakjának ezüstös kontúrt az éjszakai égen honoló, szelíd szemű égitest csalfa fénye. Nem is tűnik másnak, mint csillogó keretbe foglalt sötét árnynak, az éjszaka teremtményének. Aranyozott tekintete ezúttal nem kutatja a materiális világ szégyenletes titkait, a benső borzalmak felé fordul inkább. Szüksége van erre. Rendet kell raknia szétzilált valójában, hogy darabokra szakatt lelkét új rövidtávú célokkal tapassza egybe. Edzenie kell, ezúttal azonban nem a testét. Tette azt az elmúlt évek alatt, s most itt az idő, hogy valójának mélyebb berkei felé is éppannyi törődést mutasson. De van-e még értelme egyáltalán? Ha elméje fokról-fokra fordul az őrületbe, marad-e bármi jelentősége annak, hogy könnyen bomló anyaggal tapassza be a fel-felszakadó sebeget?
Gondolatainak legmélyén, a halandók fantáziájának és tapasztalásának legsötétebb mocsarában jár. A következő mérföldkövet vágyik elérni, ám amaz nem csillog lidércfényként a végtelen sötétségben. A fekete mocsár csupán, mi számára elérhető maradt. Mely lényekhez forduljon, hogy átkeljen rajta? S ha rosszul dönt, nem nyeli-e el örökké a végtelen sötétség? Nem erre vágyik-e inkább?
Dilemma, mely örökkön mozgatja a végtagjaira tapasztott láthatatlan fonalakat. Hálószerű kötelékek, miket gyönyörű Feketeözvegye irányít odafentről nyolc gyilkos pengeként táncoló lábával.
Hosszú órákat töl el itt. Légzése nyugodt, szabályos, mellkasának lassú emelkedéséhez és süllyedésével akár az időt is mérhetnénk. S ahogy telnek a percek, az órák, úgy válik alakja egyre szabadabbá. Mintha igazi Daelmorthoz lévén ő maga sem lenne része e világnak, csupán a testéből csápokként kinövő, s tapogató láthatatlan mágia érintkezne e zord közeggel.
Furcsa dolog a szabadság. Céltalan és esztelen. Fájóan tökéletlen, mit minden halandó a tökéletesség okán keres. Ő azonban végre megtanulta, mi az igazság. S bár saját kárán tapasztalta meg ezt, semmit sem csinálna másként. Ha újrakezdhetné, akkor is végezne szülőjével és ismét megszabadítaná sanyarű sorsától a pocsolyaszemű, tönkretett kis életet.
A sors iróniája, hogy vérbe fagyott húga képe villantja fel bensőjében ama hőn áhított lidércfényt. Szemei ekkor lassan nyílnak meg ismét a világra, ragadozószerű izzásuk hátborzongatóan hat az ezüstös sziluetten.
Már tudja, mit kell tennie, s ettől a kérlelhetetlen húzás ismét ólomként nehezedik bensőjére.
A furcsa, szoborszerű alak megmozdul. A legkisebb nehézségek nélkül áll fel ültéből, pedig nem lehetett könnyű dolga: a mellkasán viselt súlyos páncélzatot fenyegetően nyalja végig a Holdfény. Damon ajkaira sötét mosolyt tép az ismerős érzés. Lám-lám... hát ismét önmaga!
Úgy távozik a tisztásról, mintha soha nem is járt volna ott. Csupán a mágia végtelen pókhálója őrzi meg látogatásának emlékét, rossz óment lebegtetve az utána érkezők benső szemei elé.*
Gondolatainak legmélyén, a halandók fantáziájának és tapasztalásának legsötétebb mocsarában jár. A következő mérföldkövet vágyik elérni, ám amaz nem csillog lidércfényként a végtelen sötétségben. A fekete mocsár csupán, mi számára elérhető maradt. Mely lényekhez forduljon, hogy átkeljen rajta? S ha rosszul dönt, nem nyeli-e el örökké a végtelen sötétség? Nem erre vágyik-e inkább?
Dilemma, mely örökkön mozgatja a végtagjaira tapasztott láthatatlan fonalakat. Hálószerű kötelékek, miket gyönyörű Feketeözvegye irányít odafentről nyolc gyilkos pengeként táncoló lábával.
Hosszú órákat töl el itt. Légzése nyugodt, szabályos, mellkasának lassú emelkedéséhez és süllyedésével akár az időt is mérhetnénk. S ahogy telnek a percek, az órák, úgy válik alakja egyre szabadabbá. Mintha igazi Daelmorthoz lévén ő maga sem lenne része e világnak, csupán a testéből csápokként kinövő, s tapogató láthatatlan mágia érintkezne e zord közeggel.
Furcsa dolog a szabadság. Céltalan és esztelen. Fájóan tökéletlen, mit minden halandó a tökéletesség okán keres. Ő azonban végre megtanulta, mi az igazság. S bár saját kárán tapasztalta meg ezt, semmit sem csinálna másként. Ha újrakezdhetné, akkor is végezne szülőjével és ismét megszabadítaná sanyarű sorsától a pocsolyaszemű, tönkretett kis életet.
A sors iróniája, hogy vérbe fagyott húga képe villantja fel bensőjében ama hőn áhított lidércfényt. Szemei ekkor lassan nyílnak meg ismét a világra, ragadozószerű izzásuk hátborzongatóan hat az ezüstös sziluetten.
Már tudja, mit kell tennie, s ettől a kérlelhetetlen húzás ismét ólomként nehezedik bensőjére.
A furcsa, szoborszerű alak megmozdul. A legkisebb nehézségek nélkül áll fel ültéből, pedig nem lehetett könnyű dolga: a mellkasán viselt súlyos páncélzatot fenyegetően nyalja végig a Holdfény. Damon ajkaira sötét mosolyt tép az ismerős érzés. Lám-lám... hát ismét önmaga!
Úgy távozik a tisztásról, mintha soha nem is járt volna ott. Csupán a mágia végtelen pókhálója őrzi meg látogatásának emlékét, rossz óment lebegtetve az utána érkezők benső szemei elé.*
339. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-01-24 18:13:03
Üzenet elküldve: 2013-01-24 18:13:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
*Erdő felől érkezik. Amint belép a fák gyűrűje közé. Kezével eltakarja a napot ugyanis szeme már elszokott a fénytől. kicsit beljebb sétál, leül a fűbe kardját mag mellé teszi majd hátradől. Pihen, aztán jobban szétnéz és nem érti hogy miért olyan furcsa ez a hely. Majd rájön. ~Túl szabályos. Vajon hogyan és miért alkották meg?~ Teszi fel magának a kérdést.Aztán pihen még egy kicsit majd tovább indul.*
338. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-01-20 23:28:55
Üzenet elküldve: 2013-01-20 23:28:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Kecses nesztelen könnyed tánclépésekben halad, ez az apró termetű vékony kis tündér lány. A nap végére kedve volt egy kis sétára az erdőben, miután a minap rájött nem is olyan veszélyes az. Sokkal veszélyesebb a kovácsműhely. A kimeríthetetlen energia burok, mely lengi körbe egész lényét, most szinte minden mozdulatában kiütközik. Szépségnek éppen nem tűnik, apró termete, és a folytonos huncut mosolya miatt talán, vagy éppen attól, mert idegesítően sokat tud beszélni. Ez persze őt egyáltalán nem zavarja, csak sietve halad új célja felé, meglátjuk ott mi mindent lehet tenni. Kíváncsian csillanó kékes szempárja folyamatosan nézelődik körbe, mintha a feje le akarna fordulni a nyakáról. Rövid szőke haja alig bírja követni e mozgás hirtelenségét, csak úgy repked utána. Időnként, ha valami nagyon izgalmasat pillant meg, hátán az áttetsző szárnyak megremegnek, akár vékony karjai, vagy lábai, ha éppen felugrik a levegőbe örömét ily módon kifejezve.
Egyszerű zöld ruhácskája van rajta, lábai mezítelenek, így nesztelenül lépked a füvön tovább. Egyszer ellátogat a Tündérkertbe, mert úgy tudja ott született az első tündér, és hát az olyan helyet majd látnia kell legalább egyszer. De egyelőre marad neki az erdőszéli tisztás, mely kissé csodákcsodájaként elevenedik meg szemei előtt. Igazán elmés volt aki így ültette a fákat, vagy növesztette ki a föld magából. Nos akkor a Föld volt roppant okos.
Gondolatai között még sok minden felmerül, de szép lassan egy kis időre lecsillapul, és a fűre ülve nézelődik tovább.*
Egyszerű zöld ruhácskája van rajta, lábai mezítelenek, így nesztelenül lépked a füvön tovább. Egyszer ellátogat a Tündérkertbe, mert úgy tudja ott született az első tündér, és hát az olyan helyet majd látnia kell legalább egyszer. De egyelőre marad neki az erdőszéli tisztás, mely kissé csodákcsodájaként elevenedik meg szemei előtt. Igazán elmés volt aki így ültette a fákat, vagy növesztette ki a föld magából. Nos akkor a Föld volt roppant okos.
Gondolatai között még sok minden felmerül, de szép lassan egy kis időre lecsillapul, és a fűre ülve nézelődik tovább.*
337. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-01-20 16:00:31
Üzenet elküldve: 2013-01-20 16:00:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
//A kereskedő -M11//
- Nem öltem volna meg, ha nem jár annyit a szája s nem üti bele a dolgát olyanba, amihez semmi köze.
*Hangja olyan, mint ha a gyilkolás természetes dolog lenne s elejt egy vigyort. Vállat von, bár egy darabig hezitál a kötözés láttán.*
-Muszáj megkötözni?
* Pillant a kötelekre fintorba torzult arccal. Aztán összeteszi kezét, hogy megkötözhessék. Túl sokan vannak ahhoz, hogy erőszakoskodjon, meg aztán nem ismeri őket, ki tudja milyen a vérmérsékletük.*
- Szóval mit akar tőlem a kereskedő?
*Érdeklődik attól a maszkostól, ki elé lépett az imént.*
~Na, ha ezek odavezetnek, ahol lakik, megkönnyítik a helyzetem. Nem kell annyit kérdezősködnöm.~
- Nem öltem volna meg, ha nem jár annyit a szája s nem üti bele a dolgát olyanba, amihez semmi köze.
*Hangja olyan, mint ha a gyilkolás természetes dolog lenne s elejt egy vigyort. Vállat von, bár egy darabig hezitál a kötözés láttán.*
-Muszáj megkötözni?
* Pillant a kötelekre fintorba torzult arccal. Aztán összeteszi kezét, hogy megkötözhessék. Túl sokan vannak ahhoz, hogy erőszakoskodjon, meg aztán nem ismeri őket, ki tudja milyen a vérmérsékletük.*
- Szóval mit akar tőlem a kereskedő?
*Érdeklődik attól a maszkostól, ki elé lépett az imént.*
~Na, ha ezek odavezetnek, ahol lakik, megkönnyítik a helyzetem. Nem kell annyit kérdezősködnöm.~
336. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-01-20 15:37:58
Üzenet elküldve: 2013-01-20 15:37:58
ÚJ
![>Rather Kirsel [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9005_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Újra a tisztáson. A tény, hogy újra itt van a tisztáson, korántsem azt jelenti, hogy már nem olyan bizalmatlan az itteniekkel szemben, mindössze azt, hogy félelmei rendkívül nagy mértékben enyhültek, és kezd megbarátkozni a környékkel.
~ Lehet, hogy örökre itt maradok. Elvégre szép hely, és nem is rabolnak ki. Legalábbis eddig még nem tették. ~ Majd megakad a szeme a virágokon ~ Ilyet sem látni mindenhol. Nappal sokkal szebb ez a hely, mint éjjel ~
Ittlétének valódi oka persze nem a környezettel való barátkozás. Miután visszaért a templomba, a papok (akik nyilván már azt hitték, sosem tér vissza) kissé csalódottnak látszottak, persze csak szerinte, később pedig elküldték ide virágért, mondván, hogy a szobrok alatt lévő vázákba kéne már friss virág. Rather sejtései szerint a legutóbbi virágokat azokba a bizonyos vázákba hónapokkal ezelőtt hozhatták, hiszen már a víz is kiszáradt az edényekből, a virágokból meg nem maradt több, mint egy-két fonnyadt darabka. De megmutatván, hogy milyen hasznos segéderő, Rather persze kitakarította a márványból készült, alapzathoz rögzített vázaformájú edényeket, a száraz darabkákat, pedig összeszedte, és kivitte a templomból. Elvégre ha itt akar maradni végleg, akkor előbb hasznos segéderő kell legyen a templomban, majd később akár a papi pályán is elgondolkozhat. De ez még messze a jövő zenéje, egyenlőre most inkább úgy dönt, gyűjt egy kis virágot ahelyett, hogy ilyesmiken gondolkozna.*
~ Lehet, hogy örökre itt maradok. Elvégre szép hely, és nem is rabolnak ki. Legalábbis eddig még nem tették. ~ Majd megakad a szeme a virágokon ~ Ilyet sem látni mindenhol. Nappal sokkal szebb ez a hely, mint éjjel ~
Ittlétének valódi oka persze nem a környezettel való barátkozás. Miután visszaért a templomba, a papok (akik nyilván már azt hitték, sosem tér vissza) kissé csalódottnak látszottak, persze csak szerinte, később pedig elküldték ide virágért, mondván, hogy a szobrok alatt lévő vázákba kéne már friss virág. Rather sejtései szerint a legutóbbi virágokat azokba a bizonyos vázákba hónapokkal ezelőtt hozhatták, hiszen már a víz is kiszáradt az edényekből, a virágokból meg nem maradt több, mint egy-két fonnyadt darabka. De megmutatván, hogy milyen hasznos segéderő, Rather persze kitakarította a márványból készült, alapzathoz rögzített vázaformájú edényeket, a száraz darabkákat, pedig összeszedte, és kivitte a templomból. Elvégre ha itt akar maradni végleg, akkor előbb hasznos segéderő kell legyen a templomban, majd később akár a papi pályán is elgondolkozhat. De ez még messze a jövő zenéje, egyenlőre most inkább úgy dönt, gyűjt egy kis virágot ahelyett, hogy ilyesmiken gondolkozna.*
335. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-01-20 15:24:04
Üzenet elküldve: 2013-01-20 15:24:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A kereskedő - Shinea//
- Mint mondtam *feleli a maszkos* egyedül jött, de megtalálta a hullát, ezután első dolga volt hogy riasszon engem, meg a takarítóit, hogy eltüntessék a tetemet. Tudod te mennyire megnehezítené az üzletét ha fokozott óvatosság lenne a városban a te kis csíntevésed miatt? *ekkor két maszkos odalép Shineához, és amennyiben hagyja, úgy megkötözik, amennyiben ellenkezik, úgy erőszakot alkalmaznak * Biztos megérted, az ilyen őrült gyilkosokat nem vezethetjük Goldaj elé kötél nélkül, még ártanál neki valamit.*
*Azzal a menet elindul egyenesen a gazdagnegyed irányába, Goldaj háza felé.*
- Mint mondtam *feleli a maszkos* egyedül jött, de megtalálta a hullát, ezután első dolga volt hogy riasszon engem, meg a takarítóit, hogy eltüntessék a tetemet. Tudod te mennyire megnehezítené az üzletét ha fokozott óvatosság lenne a városban a te kis csíntevésed miatt? *ekkor két maszkos odalép Shineához, és amennyiben hagyja, úgy megkötözik, amennyiben ellenkezik, úgy erőszakot alkalmaznak * Biztos megérted, az ilyen őrült gyilkosokat nem vezethetjük Goldaj elé kötél nélkül, még ártanál neki valamit.*
*Azzal a menet elindul egyenesen a gazdagnegyed irányába, Goldaj háza felé.*
334. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-01-20 08:21:14
Üzenet elküldve: 2013-01-20 08:21:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Kora reggel felébred a felkelő nap első sugarára, mely pont úgy világítja meg a tájat (vagy talán még szebben) mint a lemenő nap utolsó sugarai. Rather ijedten kap a fejéhez. Ennek a cselekedetnek az okát valószínűleg még ő maga sem tudja, mivel nem olyasmiről van szó, hogy homlokára csap, amiért elaludt, hanem egyszerűen talán arra kíváncsi, megvan-e még a feje. Később belegondol, ha még oda tudott nyúlni, hogy megnézze, akkor nyilván megvan, de ebben a pillanatban nem működik ilyen jól a gondolkodókészsége. Ellenkezőleg, kétszer is leellenőrzi az eredményt, s végül megnyugszik, hogy igen, még a helyén van a feje.
~ Akkor a pénzem? ~
Ismét megijed, miközben erszényét kezdi tapogatni, majd mikor megcsendül a benne lévő pár arany, akkor mélységes megnyugvás lesz úrrá rajta. Úgy tűnik, az este folyamán semmi veszedelmes nem történt vele. Mivel még viszonylag korán van, úgy dönt, az erdő felé veszi útját, és egy kisebb kört leírva megy vissza a templomba. Igazából ezzel az estével együtt részben talán az emberek iránti bizalmatlanságának egy kis része is elröpült. Ebben még nem volt teljesen biztos, viszont sokkal kevésbé érezte magát feszültnek, mint tegnap este, amikor elhagyta a temetőt. Talán ezért is dönt a hosszabb séta mellett. Szeretne megbizonyosodni, hogy Arthenior még nem olyan rossz, mint ahogy ő ezelőtt gondolta, nem uralkodik a bűnözés felette, nem szaladgálnak gyilkosok az utcán, és semmi baj nem történhet vele, ha tesz egy sétát, amelybe már a város is beleesik. Kissé kényelmetlen pózban aludt, így a lábai eleinte nem tartják olyan biztonságosan, de egy-két lépés után ez a probléma is orvosolódni látszik. Egy hatalmas ásítással emlékezik meg az itt töltött estéről, majd nagyokat nyújtózva elindul az erdő felé vezető kis ösvénykén. Közben azért biztos ami biztos, leemeli az erszényét az oldaláról, majd annak tartalmát a markába öntve újra átszámolja, hogy megvan-e minden egyes arany, hiszen elég sok az okos, ravasz tolvaj, akik nem lopják el az összes aranypénzt, csak mondjuk tízet, és ez még talán fel sem tűnik az illetőnek. Persze az nem Rather, mert ő átszámolja a pénzt, és csak utána engedi a gondolatnak (mi szerint senki sem lopott tőle) hogy legyökerezzen a fejében.*
A hozzászólás írója (Rather Kirsel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.20 08:26:09
~ Akkor a pénzem? ~
Ismét megijed, miközben erszényét kezdi tapogatni, majd mikor megcsendül a benne lévő pár arany, akkor mélységes megnyugvás lesz úrrá rajta. Úgy tűnik, az este folyamán semmi veszedelmes nem történt vele. Mivel még viszonylag korán van, úgy dönt, az erdő felé veszi útját, és egy kisebb kört leírva megy vissza a templomba. Igazából ezzel az estével együtt részben talán az emberek iránti bizalmatlanságának egy kis része is elröpült. Ebben még nem volt teljesen biztos, viszont sokkal kevésbé érezte magát feszültnek, mint tegnap este, amikor elhagyta a temetőt. Talán ezért is dönt a hosszabb séta mellett. Szeretne megbizonyosodni, hogy Arthenior még nem olyan rossz, mint ahogy ő ezelőtt gondolta, nem uralkodik a bűnözés felette, nem szaladgálnak gyilkosok az utcán, és semmi baj nem történhet vele, ha tesz egy sétát, amelybe már a város is beleesik. Kissé kényelmetlen pózban aludt, így a lábai eleinte nem tartják olyan biztonságosan, de egy-két lépés után ez a probléma is orvosolódni látszik. Egy hatalmas ásítással emlékezik meg az itt töltött estéről, majd nagyokat nyújtózva elindul az erdő felé vezető kis ösvénykén. Közben azért biztos ami biztos, leemeli az erszényét az oldaláról, majd annak tartalmát a markába öntve újra átszámolja, hogy megvan-e minden egyes arany, hiszen elég sok az okos, ravasz tolvaj, akik nem lopják el az összes aranypénzt, csak mondjuk tízet, és ez még talán fel sem tűnik az illetőnek. Persze az nem Rather, mert ő átszámolja a pénzt, és csak utána engedi a gondolatnak (mi szerint senki sem lopott tőle) hogy legyökerezzen a fejében.*
A hozzászólás írója (Rather Kirsel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.20 08:26:09
333. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-01-19 22:57:18
Üzenet elküldve: 2013-01-19 22:57:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
//A kereskedő - M11//
*Békésnek tűnik az este, ám lépteit mégis szaporán szedi. Miért van azaz érzése hogy figyelik? Megrázza fejét, biztos csak a paranoia, mi ilyenkor a lelkére ül. Zsebre vágja kezeit s lassít a tempón mikor elé ugrik valaki. Megáll s beteges tekintetét a maszkra emeli. Aztán követi még pár ilyen alak, akik körbe veszik őt.*
-Hm, micsoda fogadtatás!
*Felvonja szemöldökét, zsebéből kiveszi kezét s karba teszi. Hangjában nincs semmi érzelem, se negatív, se pozitív. Olyan semmilyen.*
- Vagy úgy! S miért akar látni? Talán teazsúrra invitál?
*Eszelős nevetésbe kezd, aztán hirtelen alább hagy s arcvonásai rideggé válik.*
-Na jó! Oké, megyek, de nem értem minek ez a díszkíséret. Talán egyedül nem mert volna jönni? Vagy ketten? Egy tucatnyi ember kell rám? Milyen édes! Na de, nem szeretném kivívni magam ellen a Sorsot, haladjunk, ha már így látni óhajt az Úr!
*Úgy beszél, mint akinek elment a józan esze. Talán mert így is van. Azzal mutat egyik kezével előre, majd elindul, ha vezetik.*
~Deja-vu! Ilyen megérzéssel akár szerencsejátékozhatnék. Pf!~
*Békésnek tűnik az este, ám lépteit mégis szaporán szedi. Miért van azaz érzése hogy figyelik? Megrázza fejét, biztos csak a paranoia, mi ilyenkor a lelkére ül. Zsebre vágja kezeit s lassít a tempón mikor elé ugrik valaki. Megáll s beteges tekintetét a maszkra emeli. Aztán követi még pár ilyen alak, akik körbe veszik őt.*
-Hm, micsoda fogadtatás!
*Felvonja szemöldökét, zsebéből kiveszi kezét s karba teszi. Hangjában nincs semmi érzelem, se negatív, se pozitív. Olyan semmilyen.*
- Vagy úgy! S miért akar látni? Talán teazsúrra invitál?
*Eszelős nevetésbe kezd, aztán hirtelen alább hagy s arcvonásai rideggé válik.*
-Na jó! Oké, megyek, de nem értem minek ez a díszkíséret. Talán egyedül nem mert volna jönni? Vagy ketten? Egy tucatnyi ember kell rám? Milyen édes! Na de, nem szeretném kivívni magam ellen a Sorsot, haladjunk, ha már így látni óhajt az Úr!
*Úgy beszél, mint akinek elment a józan esze. Talán mert így is van. Azzal mutat egyik kezével előre, majd elindul, ha vezetik.*
~Deja-vu! Ilyen megérzéssel akár szerencsejátékozhatnék. Pf!~
332. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-01-19 22:37:15
Üzenet elküldve: 2013-01-19 22:37:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Végre ideér a tisztásra. Valójában még nem telt el túl sok idő azóta, hogy eljött.
~ Igazán nem szeretném romba dönteni az illúzióikat, amelyek arról szólnak, hogy hosszasan távol leszek. Most már csak az a kérdés, menjek-e, vagy maradjak. Továbbmehetnék, be az erdőbe, de akkor tényleg elég messzire kerülnék a templomtól. Meg ki tudja, az erdő most valószínűleg hemzseg a banditáktól, akik arra várnak, hogy teljesen sötét legyen, és kedvükre fosztogathassanak a városban. Nem, semmi pénzért nem mennék az erdőbe, szépen itt maradok, sétálok pár kört, vagy leülök, és hallgatom a kicsit távolabbi folyó zúgását. ~
Körbenéz. Ha nappal jött volna ki, akkor láthatná a tengernyi színpompás virág játékát a fényben, azonban a tisztás a lemenő nap fényében is éppen elég gyönyörű. Azonkívül nappal biztos minden hemzseg az emberektől. Ezt a lehetőséget így már régen elvetette, legkorábban napnyugtakor indul el sétájára, még akkor is, ha ebben benne van az a veszély, hogy visszafele összefut egy banditával. Elvégre az ilyen aljas tolvajok mindig esténként jönnek elő rejtekükből. Most azonban nem akar erre gondolni. Nem akarja elméjét semmilyen felesleges aggodalomkeltő gondolattal terhelni. Egyszerűen meg szeretne kissé nyugodni. Elhelyezkedik törökülésben, kezeit összekulcsolja a mellén, majd vesz egy mély levegőt. Igyekszik a folyó zúgásának hangjára koncentrálni, kis idő után már a szemeit is le meri hunyni. Persze ez kockázatos vállalkozás részéről, hiszen így bárki megtámadhatja anélkül, hogy ő ezt előre látná, mégis most teljes mértékben rábízza magát a többi érzékszervére, leginkább hallására.
~ Kellemes... Ahogy zúg a patak... Akár egész nap el tudnám hallgatni. Egyenletesen csobog, ahogy a víz a szikláknak ütődik. ~
Egyre inkább belemerül gondolataiba, és később már nem is ő irányítja, mire gondoljon, a gondolatok viszik tovább magukat. Látszólag összefüggéstelen gondolatok teljes hada árasztja el egyre inkább öntudatlan elméjét. Szépen lassan a feje is lekókad, bár még mindig érzékeli, hogy ébren van. Az persze nem fordul meg a fejében, hogy hamarosan el fog aludni, különben rémülten ugrana föl szétrombolva a lelkébe költözött békét, és visszasietne a templomba. Azonban ezek a cselekedetek elmaradnak, mert minden figyelmeztetés nélkül elalszik a tisztás közepén.*
~ Igazán nem szeretném romba dönteni az illúzióikat, amelyek arról szólnak, hogy hosszasan távol leszek. Most már csak az a kérdés, menjek-e, vagy maradjak. Továbbmehetnék, be az erdőbe, de akkor tényleg elég messzire kerülnék a templomtól. Meg ki tudja, az erdő most valószínűleg hemzseg a banditáktól, akik arra várnak, hogy teljesen sötét legyen, és kedvükre fosztogathassanak a városban. Nem, semmi pénzért nem mennék az erdőbe, szépen itt maradok, sétálok pár kört, vagy leülök, és hallgatom a kicsit távolabbi folyó zúgását. ~
Körbenéz. Ha nappal jött volna ki, akkor láthatná a tengernyi színpompás virág játékát a fényben, azonban a tisztás a lemenő nap fényében is éppen elég gyönyörű. Azonkívül nappal biztos minden hemzseg az emberektől. Ezt a lehetőséget így már régen elvetette, legkorábban napnyugtakor indul el sétájára, még akkor is, ha ebben benne van az a veszély, hogy visszafele összefut egy banditával. Elvégre az ilyen aljas tolvajok mindig esténként jönnek elő rejtekükből. Most azonban nem akar erre gondolni. Nem akarja elméjét semmilyen felesleges aggodalomkeltő gondolattal terhelni. Egyszerűen meg szeretne kissé nyugodni. Elhelyezkedik törökülésben, kezeit összekulcsolja a mellén, majd vesz egy mély levegőt. Igyekszik a folyó zúgásának hangjára koncentrálni, kis idő után már a szemeit is le meri hunyni. Persze ez kockázatos vállalkozás részéről, hiszen így bárki megtámadhatja anélkül, hogy ő ezt előre látná, mégis most teljes mértékben rábízza magát a többi érzékszervére, leginkább hallására.
~ Kellemes... Ahogy zúg a patak... Akár egész nap el tudnám hallgatni. Egyenletesen csobog, ahogy a víz a szikláknak ütődik. ~
Egyre inkább belemerül gondolataiba, és később már nem is ő irányítja, mire gondoljon, a gondolatok viszik tovább magukat. Látszólag összefüggéstelen gondolatok teljes hada árasztja el egyre inkább öntudatlan elméjét. Szépen lassan a feje is lekókad, bár még mindig érzékeli, hogy ébren van. Az persze nem fordul meg a fejében, hogy hamarosan el fog aludni, különben rémülten ugrana föl szétrombolva a lelkébe költözött békét, és visszasietne a templomba. Azonban ezek a cselekedetek elmaradnak, mert minden figyelmeztetés nélkül elalszik a tisztás közepén.*
331. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-01-19 18:16:18
Üzenet elküldve: 2013-01-19 18:16:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Szelíd
*Fáról fára ugrik-szökken-röppen, így halad előre magányos kóborútján. A tisztás sajnos kellemetlenül nagy kitérő lenne a számára, ha továbbra is fent akarna maradni a koronaszinten, így inkább egy triplaszaltóval leugrik, s légies könnyedséggel ér földet. Büszkén néz körbe, hátha lát valami madarat, amelyik látta a mutatványt. Hamarosan valóban észrevesz egy megilletődötten kuksoló feketerigót, s lassan, nehogy még jobban megijessze, odasétál a dermedten figyelő állathoz.*
-Ugye szerinted is ügyes voltam?? Ugye??? Mert a lelkemet is kitettem érte, és igazán jól sikerült...
*Nagy szemekkel mered a rigóra, mintha minden pillanatban arra várna, hogy az megköszörüli a torkát, és válaszol neki. Pár percnyi néma szemezés után a tündér óvatosan leereszkedik a fűbe, és előkotorja a fuvoláját. Halk, édes dallamot játszik, hátha ezzel szóra tudja bírni fekete barátját, de az továbbra is csak szenvtelenül nézi. Végül abbahagyja a zenélést, és hirtelen a madár felé lendül. Az hangos vészjelzéssel tovaröppen, ám ajándékba - Rys céljának megfelelően - hátrahagyja néhány tollát, melyek hamarosan a tovaszökdécselő lány erszényén függő erszények egyikében lapulnak.*
-Ugye szerinted is ügyes voltam?? Ugye??? Mert a lelkemet is kitettem érte, és igazán jól sikerült...
*Nagy szemekkel mered a rigóra, mintha minden pillanatban arra várna, hogy az megköszörüli a torkát, és válaszol neki. Pár percnyi néma szemezés után a tündér óvatosan leereszkedik a fűbe, és előkotorja a fuvoláját. Halk, édes dallamot játszik, hátha ezzel szóra tudja bírni fekete barátját, de az továbbra is csak szenvtelenül nézi. Végül abbahagyja a zenélést, és hirtelen a madár felé lendül. Az hangos vészjelzéssel tovaröppen, ám ajándékba - Rys céljának megfelelően - hátrahagyja néhány tollát, melyek hamarosan a tovaszökdécselő lány erszényén függő erszények egyikében lapulnak.*
330. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-01-19 16:48:32
Üzenet elküldve: 2013-01-19 16:48:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A kereskedő - Shinea Wordan//
*Shinea békésen halad az úton, amikor hirtelen elé ugrik valaki. Fekete ruha van rajta, arcát sötét maszk takarja a külvilág elől. Ez nappal elég feltűnő lehet, de szerencsére senki nincs a környéken. Az első maszkost még követi vagy egy tucat, akik szépen bekerítik Shineát. Majd az egyikük megszólal:*
- Goldaj úr hű alárendeltje vagyok. Úgy tervezte, hogy meglátogat téged, és a kis barátodat az erdőben, azonban mire odaért, csak egy hullát talált, feltételezem, annak a férfinak a teste, aki veled volt akkor este. Fel kell szólítsalak, hogy azonnal gyere velünk!
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.19 16:49:07
*Shinea békésen halad az úton, amikor hirtelen elé ugrik valaki. Fekete ruha van rajta, arcát sötét maszk takarja a külvilág elől. Ez nappal elég feltűnő lehet, de szerencsére senki nincs a környéken. Az első maszkost még követi vagy egy tucat, akik szépen bekerítik Shineát. Majd az egyikük megszólal:*
- Goldaj úr hű alárendeltje vagyok. Úgy tervezte, hogy meglátogat téged, és a kis barátodat az erdőben, azonban mire odaért, csak egy hullát talált, feltételezem, annak a férfinak a teste, aki veled volt akkor este. Fel kell szólítsalak, hogy azonnal gyere velünk!
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.19 16:49:07
329. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-01-19 14:03:25
Üzenet elküldve: 2013-01-19 14:03:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 40
Játékstílus: Szelíd
//A kereskedő//
*Sietve ér a tisztásra, hiszen le kell mosnia a bűn jeleit arcáról. Körül néz csuklyája alól, majd a közelben lévő tóhoz sétál. Lehajol, kezével merít a vízből s megmossa arcát. Hideg, üdítő érzés. Miután lemosta a megszáradt vért, belenéz a víz tükrébe. Egy megtébolyult nő néz vissza rá, ki előbb vezette le feszültségét egy férfin. Egy férfin. Már megint. Betegesen felnevet s belecsap a vízbe.*
~Nah! Most, hogy senki sem akadályoz munkámban, visszatérek a városba, hogy megkeressem végre ezt a kereskedőt, mert nagyon bosszant már, hogy adott volt a lehetőség és egy szempillantás alatt el lett cseszve. Kinyomozom hol lakik, miféle kereskedő s mivel kereskedik, esetleges gyenge pontok, mind a melák orkokra nézve, mind a férfire. Hosszas lesz kideríteni, de sebaj. Időm mint a tenger.~
*Azzal elindul azon a kis ösvényen, mi a városba vezet, ám tesz egy kis kitérőt a biztonság kedvéért.*
~Vajon mikor fogják megtalálni a hullát? Hmmm! Úgy is megtudom, hiszen ez egy olyan hír, amit feltétlen kell tudniuk az embereknek. Szabadon egy gyilkos! Huha! Rettegni fognak, várva a fejleményeket, hogy vajon mikor csap le újra s ki lesz a következő. Egy élmény lesz látni az emberek félelemmel teli arcát, azt a pánikot, mi lassan teljesen megőrjíti őket!~
*Sietve ér a tisztásra, hiszen le kell mosnia a bűn jeleit arcáról. Körül néz csuklyája alól, majd a közelben lévő tóhoz sétál. Lehajol, kezével merít a vízből s megmossa arcát. Hideg, üdítő érzés. Miután lemosta a megszáradt vért, belenéz a víz tükrébe. Egy megtébolyult nő néz vissza rá, ki előbb vezette le feszültségét egy férfin. Egy férfin. Már megint. Betegesen felnevet s belecsap a vízbe.*
~Nah! Most, hogy senki sem akadályoz munkámban, visszatérek a városba, hogy megkeressem végre ezt a kereskedőt, mert nagyon bosszant már, hogy adott volt a lehetőség és egy szempillantás alatt el lett cseszve. Kinyomozom hol lakik, miféle kereskedő s mivel kereskedik, esetleges gyenge pontok, mind a melák orkokra nézve, mind a férfire. Hosszas lesz kideríteni, de sebaj. Időm mint a tenger.~
*Azzal elindul azon a kis ösvényen, mi a városba vezet, ám tesz egy kis kitérőt a biztonság kedvéért.*
~Vajon mikor fogják megtalálni a hullát? Hmmm! Úgy is megtudom, hiszen ez egy olyan hír, amit feltétlen kell tudniuk az embereknek. Szabadon egy gyilkos! Huha! Rettegni fognak, várva a fejleményeket, hogy vajon mikor csap le újra s ki lesz a következő. Egy élmény lesz látni az emberek félelemmel teli arcát, azt a pánikot, mi lassan teljesen megőrjíti őket!~
328. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-01-16 23:19:42
Üzenet elküldve: 2013-01-16 23:19:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
//Aynariel Faelivrin//
*Mire Aynariel felajánlja a kardját, Pyrkon már rég a nyulat üldözi. Először, csak amolyan bugyuta kúszással, közelebb próbál kerülni a kis állathoz, majd hangos harci kiáltások közepette ráveti magát. A nyúl persze könnyű szerrel elugrándozik Pyrkon kezei közül, aki sikeresen pofára esik.*
~Na ezt a kis jószágot már minden áron megeszem. Megbánja még, hogy ilyen fürgén ugrándozik.~
*Feláll, leporolja testét, majd ismét leveti magát a földre. Tán még saját maga sem tudja, miért porolta le magát, mikor úgyis, ismét lopakodó üzemmódba vált.*
~Most megvagy nyuszi!~
*Amennyire csak tud lapít a fűben, és a lehető legkevesebb nesszel közeledik az kisállat felé.*
-Most nem menekülsz!
*Ordítja el magát, ami ismételten nem volt valami bölcs gondolat, mivel most még az előtt elszökdécsel, mielőtt egyáltalán támadásba lendülhetett volna mágusunk.*
~Szórakozik velem. De megkeserüli még ezt.~
*Elvetve a lopakodós tervet, feláll és amilyen gyorsan csak tud futásnak ered, a nyulat üldözve. Pyrkon eleve nem egy átlagos figura, mint szellemi képességeit nézve, nemhogy járását, viselkedését tekintve. Az, hogy egy nyulat kerget körbe, körbe a tisztáson, pedig olyan bugyután fest, ahogy keveset látni még őt is. Néhány perc rohangálás után, mikor kicsit közelebb kerül az állathoz elrugaszkodik, és gyorsan elkapja.*
~Megvagy nyuszi!~
*Fülénél fogva viszi oda Aynarielhez a kis jószágot, majd nagy lehincülés közepette átnyújtja neki.*
-A piszkos része a tiéd, úgyis nálad van a kard és én nem tudnám bántani.
*Vigyorog Aynariel-re.*
-Valamint, szerintem induljunk el a folyópart felé, ott biztonságosabb lenne tüzet rakni, mint itt.
*Mire Aynariel felajánlja a kardját, Pyrkon már rég a nyulat üldözi. Először, csak amolyan bugyuta kúszással, közelebb próbál kerülni a kis állathoz, majd hangos harci kiáltások közepette ráveti magát. A nyúl persze könnyű szerrel elugrándozik Pyrkon kezei közül, aki sikeresen pofára esik.*
~Na ezt a kis jószágot már minden áron megeszem. Megbánja még, hogy ilyen fürgén ugrándozik.~
*Feláll, leporolja testét, majd ismét leveti magát a földre. Tán még saját maga sem tudja, miért porolta le magát, mikor úgyis, ismét lopakodó üzemmódba vált.*
~Most megvagy nyuszi!~
*Amennyire csak tud lapít a fűben, és a lehető legkevesebb nesszel közeledik az kisállat felé.*
-Most nem menekülsz!
*Ordítja el magát, ami ismételten nem volt valami bölcs gondolat, mivel most még az előtt elszökdécsel, mielőtt egyáltalán támadásba lendülhetett volna mágusunk.*
~Szórakozik velem. De megkeserüli még ezt.~
*Elvetve a lopakodós tervet, feláll és amilyen gyorsan csak tud futásnak ered, a nyulat üldözve. Pyrkon eleve nem egy átlagos figura, mint szellemi képességeit nézve, nemhogy járását, viselkedését tekintve. Az, hogy egy nyulat kerget körbe, körbe a tisztáson, pedig olyan bugyután fest, ahogy keveset látni még őt is. Néhány perc rohangálás után, mikor kicsit közelebb kerül az állathoz elrugaszkodik, és gyorsan elkapja.*
~Megvagy nyuszi!~
*Fülénél fogva viszi oda Aynarielhez a kis jószágot, majd nagy lehincülés közepette átnyújtja neki.*
-A piszkos része a tiéd, úgyis nálad van a kard és én nem tudnám bántani.
*Vigyorog Aynariel-re.*
-Valamint, szerintem induljunk el a folyópart felé, ott biztonságosabb lenne tüzet rakni, mint itt.
327. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-01-16 21:36:36
Üzenet elküldve: 2013-01-16 21:36:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Pyrkon Dravok //
*Pyrkon elmeséli, hogy mióta is van itt. Erős ellentét fedezhető fel a férfi nyíltsága és az elf hölgy zárkózottsága között. A mosolyt most nem viszonozza, még.*
- Nem szokásom túl sokat mesélni.
*Jelenti ki egy halvány mosollyal az arcán, majd mégis úgy dönt, hogy egy kis ártalmatlan információtól nem lett még senkinek sem baja.*
- Az erdőben nőttem fel, és csak nemrég döntöttem úgy, hogy elindulok a magam útján. Hogy mit szeretek?
*Ismét beiktat egy mosolyt, majd előszedi az íját, és gyöngéden végigsimítja.*
- Azt hiszem ez elegendő válasz.
*Maga sem gondolta volna, hogy egyszer még ilyen nyílt lesz, de nincs ellenére a helyzet, sőt kifejezetten kezdi élvezni a beszélgetést. Mikor Pyrkon feláll, kíváncsian követi a tekintetével minden mozdulatát. Felcsillan a szeme a nyúl említésére és most először a beszélgetés során, felnevet. Ruganyosan talpra áll, és szembenéz a férfival.*
- Meglehetősen szeretem a nyulat.
*Válaszolja tűnődve, kissé félrebillentett fejjel.*
- Segítségként fölajánlhatom a kardom.
*Válaszolja, majd előszedi az említett rövidkardot, ez nem a legmegfelelőbb, de még mindig jobb, mint mondjuk egy pallos.*
*Pyrkon elmeséli, hogy mióta is van itt. Erős ellentét fedezhető fel a férfi nyíltsága és az elf hölgy zárkózottsága között. A mosolyt most nem viszonozza, még.*
- Nem szokásom túl sokat mesélni.
*Jelenti ki egy halvány mosollyal az arcán, majd mégis úgy dönt, hogy egy kis ártalmatlan információtól nem lett még senkinek sem baja.*
- Az erdőben nőttem fel, és csak nemrég döntöttem úgy, hogy elindulok a magam útján. Hogy mit szeretek?
*Ismét beiktat egy mosolyt, majd előszedi az íját, és gyöngéden végigsimítja.*
- Azt hiszem ez elegendő válasz.
*Maga sem gondolta volna, hogy egyszer még ilyen nyílt lesz, de nincs ellenére a helyzet, sőt kifejezetten kezdi élvezni a beszélgetést. Mikor Pyrkon feláll, kíváncsian követi a tekintetével minden mozdulatát. Felcsillan a szeme a nyúl említésére és most először a beszélgetés során, felnevet. Ruganyosan talpra áll, és szembenéz a férfival.*
- Meglehetősen szeretem a nyulat.
*Válaszolja tűnődve, kissé félrebillentett fejjel.*
- Segítségként fölajánlhatom a kardom.
*Válaszolja, majd előszedi az említett rövidkardot, ez nem a legmegfelelőbb, de még mindig jobb, mint mondjuk egy pallos.*
326. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-01-16 20:47:16
Üzenet elküldve: 2013-01-16 20:47:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
//Aynariel Faelivrin//
-Igen, igen, bár nem tőgyökeres Artheniori vagyok. Csak néhány hete, tán egy hónapja érkeztem ide, de már teljesen az otthonomnak tekintem.
*Arcán lévő mosoly a legkevésbé sem enyhül, inkább szélesedik kissé, mikor leül mellé az elf kisasszony.*
-Miért ilyen szótlan, Kedves? Nem vagyunk haragba, hogy csak egy-két durcás szóval illessük a másikat, ugye nem tévedek? Meséljen valamit kérem. Honnan jött, mit szeret csinálni, miket szeret, s a többi. De természetesen csak akkor ha ezek a mérhetetlenül bizalmas információk publikusak a számomra.
*Kacsint egyet, majd egy hirtelen mozdulattal felpattan ülőhelyéből.*
-Ha nem bánja én inkább mégis csak állnék. Az egész estét ezen a szent helyen töltöttem, és higgye el nekem nem volt egy leányálom. Mondjuk, azért a végére csak jól sült el.
*Kuncog kicsit, majd körül néz, némi élelmet keresve: bogyót, növényeket, akármit, de nemigazán talál semmi használhatót, csupán egy nyulat.*
~Lényegében finom, a kis-hölgynek pedig csak, csak van egy kése, vagy akármi élesebb dolog a tarsolyában.~
*Körbenyalja ajkait, máris összefutott a nyál a szájában. Arcán tisztán kivehető a hús iránti mérhetetlen vágy, ami hirtelen eluralkodik rajta. Kissé értelmetlen de egyben vicces arckifejezéssel fordul ismét Aynariel felé.*
-Mondja, kérem. Mennyire szereti a nyulat?
-Igen, igen, bár nem tőgyökeres Artheniori vagyok. Csak néhány hete, tán egy hónapja érkeztem ide, de már teljesen az otthonomnak tekintem.
*Arcán lévő mosoly a legkevésbé sem enyhül, inkább szélesedik kissé, mikor leül mellé az elf kisasszony.*
-Miért ilyen szótlan, Kedves? Nem vagyunk haragba, hogy csak egy-két durcás szóval illessük a másikat, ugye nem tévedek? Meséljen valamit kérem. Honnan jött, mit szeret csinálni, miket szeret, s a többi. De természetesen csak akkor ha ezek a mérhetetlenül bizalmas információk publikusak a számomra.
*Kacsint egyet, majd egy hirtelen mozdulattal felpattan ülőhelyéből.*
-Ha nem bánja én inkább mégis csak állnék. Az egész estét ezen a szent helyen töltöttem, és higgye el nekem nem volt egy leányálom. Mondjuk, azért a végére csak jól sült el.
*Kuncog kicsit, majd körül néz, némi élelmet keresve: bogyót, növényeket, akármit, de nemigazán talál semmi használhatót, csupán egy nyulat.*
~Lényegében finom, a kis-hölgynek pedig csak, csak van egy kése, vagy akármi élesebb dolog a tarsolyában.~
*Körbenyalja ajkait, máris összefutott a nyál a szájában. Arcán tisztán kivehető a hús iránti mérhetetlen vágy, ami hirtelen eluralkodik rajta. Kissé értelmetlen de egyben vicces arckifejezéssel fordul ismét Aynariel felé.*
-Mondja, kérem. Mennyire szereti a nyulat?
325. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-01-16 18:56:21
Üzenet elküldve: 2013-01-16 18:56:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Pyrkon Dravok //
*Az elf bármennyire is próbálná leplezni, nem igazán tud mit kezdeni ezzel a helyzettel. Ha nyíltan tudná, hogy ellenség vagy barát az illető, sokkal könnyebb lenne, de a világ nem csak fekete-fehér, nem ilyen egyszerű. Van valami egészen különleges Pyrkon lényében, ami maradásra készteti a lányt, holott talán már rég faképnél hagyta volna. A költői kérdést természetesen válasz nélkül hagyja, és mikor a férfi leül a földre, majd meginvitálja, rögtön a habozás lesz úrrá rajta. Végül egy sóhajjal a társaság mellett dönt a magány ellen, és letelepszik Pyrkonnal szemben, persze még véletlenül sem túl közel.*
- Igen, új vagyok.
*Érkezik a szűkszavú válasz, egy csöppnyi bólintással, amivel bebizonyítja, nem fél a rossz fülektől.*
- Amint látom, maga már régóta van erre.
*Jelenti ki a számára nyilvánvaló dolgot, de persze nem lehet biztos abban, hogy ez így is van. Jól esik neki kényelmesen elhelyezkedni a fűben, egy kis pihenés sosem jön rosszul. Ragyogó kék szemeit továbbra is Pyrkonon tartja, még mindig kutatva a rossz szándék legkisebb jele után is. Mondhatjuk úgy is elfünk erősen gyanakvó természet.*
*Az elf bármennyire is próbálná leplezni, nem igazán tud mit kezdeni ezzel a helyzettel. Ha nyíltan tudná, hogy ellenség vagy barát az illető, sokkal könnyebb lenne, de a világ nem csak fekete-fehér, nem ilyen egyszerű. Van valami egészen különleges Pyrkon lényében, ami maradásra készteti a lányt, holott talán már rég faképnél hagyta volna. A költői kérdést természetesen válasz nélkül hagyja, és mikor a férfi leül a földre, majd meginvitálja, rögtön a habozás lesz úrrá rajta. Végül egy sóhajjal a társaság mellett dönt a magány ellen, és letelepszik Pyrkonnal szemben, persze még véletlenül sem túl közel.*
- Igen, új vagyok.
*Érkezik a szűkszavú válasz, egy csöppnyi bólintással, amivel bebizonyítja, nem fél a rossz fülektől.*
- Amint látom, maga már régóta van erre.
*Jelenti ki a számára nyilvánvaló dolgot, de persze nem lehet biztos abban, hogy ez így is van. Jól esik neki kényelmesen elhelyezkedni a fűben, egy kis pihenés sosem jön rosszul. Ragyogó kék szemeit továbbra is Pyrkonon tartja, még mindig kutatva a rossz szándék legkisebb jele után is. Mondhatjuk úgy is elfünk erősen gyanakvó természet.*
324. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-01-15 20:28:18
Üzenet elküldve: 2013-01-15 20:28:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*A lány gondol egyet, és inkább a folyó mentén indul el. Még nem teljesen tette túl magát az utazás fáradalmain, és egyrészt jól esne neki a séta, másrészt pedig egy jó darabig nem akar emberekkel találkozni. Egyedül akar maradni a gondolataival. Kisvártatva egy helyes kis tisztásra ér, ahol két idegen társalog, de Yathe nem akarja zavarni őket, a fák között haladva siet tovább.*
A hozzászólás írója (Yathe Yari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.15 20:29:36
A hozzászólás írója (Yathe Yari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.01.15 20:29:36
323. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-01-14 22:32:04
Üzenet elküldve: 2013-01-14 22:32:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
//Aynariel Faelivrin//
*Aynariel bár remélheti, hogy Pyrkon nem vette észre arca döbbentségtől való változásait, de bármennyire is reméli, sajnos észrevette. Nem lepi meg a dolog. Normális esetben ő is - bármilyen hihetetlen - így tenne, mégis valami arra készteti, hogy adja magát. Egy kis hang a fejében játékra hívja, szinte kényszeríti rá, hogy engedje el magát, kínozza ahogy csak tudja, játsszon, szórakozzon vele, de... De Pyrkon ennél többre tarja magát.*
~Nem vagyunk mi állatok, legalábbis én nem. Őt még nem ismerem. Lehet... Sőt, könnyen meglehet, hogy egy két lábon járó, kanócos bomba. Ki tudja. Én nem. Én biztosan nem. Azt hiszem.~
*Ismét elmosolyodik kis gondolatmenetén, majd egyenesen a nő szemébe néz.*
-Kérem. Semmi ok az aggodalomra. Nem akarok én rosszat senkinek sem. Ugyan már, olyan elvetemültnek nézek ki?
*Bár kérdésére nem vár választ, mivelhogy vagy azt mondja, hogy 'igen, egy elvetemült vadállat vagy!' vagy pedig hazudik. A harmadik lehetőség, hogy teljesen zakkant. Szelíd mosoly veszi át a főszerepet Pyrkon arcán -bár enyhén erőltetett módon-, majd török ülésben leül a földre.*
-Kérem, foglaljon helyet. Érezze magát otthon. Mondja, új még erre? Persze, csak ha nem fél, hogy rossz fülekbe jutna az információ.
*Szélesebb mosoly.*
*Aynariel bár remélheti, hogy Pyrkon nem vette észre arca döbbentségtől való változásait, de bármennyire is reméli, sajnos észrevette. Nem lepi meg a dolog. Normális esetben ő is - bármilyen hihetetlen - így tenne, mégis valami arra készteti, hogy adja magát. Egy kis hang a fejében játékra hívja, szinte kényszeríti rá, hogy engedje el magát, kínozza ahogy csak tudja, játsszon, szórakozzon vele, de... De Pyrkon ennél többre tarja magát.*
~Nem vagyunk mi állatok, legalábbis én nem. Őt még nem ismerem. Lehet... Sőt, könnyen meglehet, hogy egy két lábon járó, kanócos bomba. Ki tudja. Én nem. Én biztosan nem. Azt hiszem.~
*Ismét elmosolyodik kis gondolatmenetén, majd egyenesen a nő szemébe néz.*
-Kérem. Semmi ok az aggodalomra. Nem akarok én rosszat senkinek sem. Ugyan már, olyan elvetemültnek nézek ki?
*Bár kérdésére nem vár választ, mivelhogy vagy azt mondja, hogy 'igen, egy elvetemült vadállat vagy!' vagy pedig hazudik. A harmadik lehetőség, hogy teljesen zakkant. Szelíd mosoly veszi át a főszerepet Pyrkon arcán -bár enyhén erőltetett módon-, majd török ülésben leül a földre.*
-Kérem, foglaljon helyet. Érezze magát otthon. Mondja, új még erre? Persze, csak ha nem fél, hogy rossz fülekbe jutna az információ.
*Szélesebb mosoly.*
322. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-01-14 21:10:14
Üzenet elküldve: 2013-01-14 21:10:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Pyrkon Dravok//
*Aynariel a megdöbbentséget sugárzó arccal hőköl hátra, mikor Pyrkon közel lép. Csöppnyi lélekjelenléttel rendezi az arcvonásait, így közönyösen pillant a férfi felé, de első szavaira nem reagál semmit. Erre a reakcióra nm számított, erősen meglepi ez a hirtelen közeledés és ha lehet, akkor még gyanakvóbb lesz. Kérdőn felvonja a fél szemöldökét, mikor a férfi az arcához, ér, és tekintetét a másikéba fúrva, dacosan elhúzódik. A kérdésre mosolyog, de megvárja, míg Pyrkon bemutatkozik, csak utána dönt úgy, hogy mégis felfedi a kilétét.*
- Örvendek. Aynariel.
*Közli egy apró bólintással, csuklyáját egy kicsit hátrébb tolva. Úgy véli - habár a másik teljes nevét mondta - az ő részéről elég lesz egy keresztnév is.*
- Leginkább a lábam.
*Feleli a kérdésre, majd elmosolyodva kiegészíti a válaszát.*
- A friss levegő hiánya. Remélem ez elég kielégítő válasz.
*Mondja ismét egy mosollyal toldva meg, de talán a köpeny alatt fel sem tűnik, de fegyverei kéznél vannak. Sosem lehet tudni.*
*Aynariel a megdöbbentséget sugárzó arccal hőköl hátra, mikor Pyrkon közel lép. Csöppnyi lélekjelenléttel rendezi az arcvonásait, így közönyösen pillant a férfi felé, de első szavaira nem reagál semmit. Erre a reakcióra nm számított, erősen meglepi ez a hirtelen közeledés és ha lehet, akkor még gyanakvóbb lesz. Kérdőn felvonja a fél szemöldökét, mikor a férfi az arcához, ér, és tekintetét a másikéba fúrva, dacosan elhúzódik. A kérdésre mosolyog, de megvárja, míg Pyrkon bemutatkozik, csak utána dönt úgy, hogy mégis felfedi a kilétét.*
- Örvendek. Aynariel.
*Közli egy apró bólintással, csuklyáját egy kicsit hátrébb tolva. Úgy véli - habár a másik teljes nevét mondta - az ő részéről elég lesz egy keresztnév is.*
- Leginkább a lábam.
*Feleli a kérdésre, majd elmosolyodva kiegészíti a válaszát.*
- A friss levegő hiánya. Remélem ez elég kielégítő válasz.
*Mondja ismét egy mosollyal toldva meg, de talán a köpeny alatt fel sem tűnik, de fegyverei kéznél vannak. Sosem lehet tudni.*
321. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2013-01-13 21:56:44
Üzenet elküldve: 2013-01-13 21:56:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 271
OOC üzenetek: 345
Játékstílus: Vakmerő
//Aynariel Faelivrin//
-Hmm?
*Tágra nyílt szemekkel kémleli a jövevényt, majd a tőle telhető legkedvesebb hangon folytatja.*
-Ugyan, kérem, erről szó sincs. Különben sem tudnék haragudni egy ilyen szép teremtésre mint maga.
*Közelebb lép Aynarielhez, egészen közel.*
-Mondja kedves... *Itt ujjbegyeivel óvatosan a hölgy arcához ér, persze csak ha engedi, és tekintete a kedvesből rögtön őrültre változik.* ...szabad megtudnom a becses nevét?
*Kezét visszahúzza eredeti helyzetébe, s néhány lépést tesz hátra. Arca ismét komollyá változik.*
~Nyugi, nyugi, túlzol Pyrkon. Megint elragadtatod magad.~
-Kérem bocsásson meg, úgy illik, hogy magam is bemutatkozok. Pyrkon Dravok, szolgálatára.
*Kezét kitárja, lassú, elegáns léptekkel körbefordul, majd amilyen mélyen csak tud meghajol.*
-Mondja, mi hozta erre?
-Hmm?
*Tágra nyílt szemekkel kémleli a jövevényt, majd a tőle telhető legkedvesebb hangon folytatja.*
-Ugyan, kérem, erről szó sincs. Különben sem tudnék haragudni egy ilyen szép teremtésre mint maga.
*Közelebb lép Aynarielhez, egészen közel.*
-Mondja kedves... *Itt ujjbegyeivel óvatosan a hölgy arcához ér, persze csak ha engedi, és tekintete a kedvesből rögtön őrültre változik.* ...szabad megtudnom a becses nevét?
*Kezét visszahúzza eredeti helyzetébe, s néhány lépést tesz hátra. Arca ismét komollyá változik.*
~Nyugi, nyugi, túlzol Pyrkon. Megint elragadtatod magad.~
-Kérem bocsásson meg, úgy illik, hogy magam is bemutatkozok. Pyrkon Dravok, szolgálatára.
*Kezét kitárja, lassú, elegáns léptekkel körbefordul, majd amilyen mélyen csak tud meghajol.*
-Mondja, mi hozta erre?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586