Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 254 (5061. - 5080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5080. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-09 15:18:07
Üzenet elküldve: 2017-04-09 15:18:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 495
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 495
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Cosi fan tutte//
*Hogy meddig kell még várniuk? Azt ő sem tudja. Abból a tíz percből lesz tizenöt is, de még mindig semmi. Egyetlenegy állat sem merészkedik közel hozzájuk. Az oka talán nem is annyira érthetetlen, mint gondolnánk. Azon az éjszakán, mikor Nori a tisztás közepén végzett szerencsétlen kis nyuszival, ő mozdulatlanul feküdt a fűben olyannyira, hogy a halottakat is megszégyeníthette volna előadásával. Na meg persze éjszaka volt, és éjszaka minden állat bátrabban merészkedik ki rejtekhelyéről. Nori ezen felkacag, az utolsó esélyt is elszalasztva, hogy valami megközelítse őket. Ezek szerint ő is pont ugyanolyan mint az állatok, hisz szintén az éjszaka a napnak azon periódusa, amikor hajlandó kimerészkedni odújából. Kivéve a mai napot.*
- Most már örökké várhatunk. Azt hiszem túl hangos voltam. Csak rájöttem, hogy mennyi hasonlóság van köztem és az állatok közt.
*Nolienak nem magyarázza el, mire is gondolt pontosan, talán tudja ő magától is. Ha meg mégsem, akkor sem ez az információ fog hiányozni Nolie életéből.
Nagyot sóhajt, fegyverét visszacsúsztatja az övébe. Ez aztán rettentő ciki. Megígérte a lánynak, hogy itt és most megöl valamit, de nem történik semmi, sőt, ő rontja el a dolgot. Ezek után tényleg valami szájhősnek lehetne gondolni Norit.
Tekintete most játékosabb, gyermekibb, lágyabb. Egyáltalán nem néz ki sem boszorkánynak, ahogy Nolie hívta őt a fürdőházban, de még csak bérgyilkosnak sem, amire még gondolnak, mikor bárkinek is elmondja, hogy életeket vett el.*
- Mikor szeretnél elindulni a fogadóba? Ezúttal te döntesz.
*Ugyan átadja a döntés jogát a másiknak, viszont ezt is olyan határozottsággal mondja, amiből egyértelműen látszik, hogy most aztán tényleg nem ő fog dönteni erről.
Közben lassan közelebb húzódik a lányhoz, ha már a kis tervük nem sikerült. Egyik karjával óvatosan átkarolja, magához húzza Noliet. Nori a tündér vállára hajtja a fejét, miközben öleli őt. Most ő érzi magát biztonságban. Nem, nem is biztonságban, inkább azt érzi, hogy szeretik őt. Nem csak kihasználják, tényleg szeretik. Mindezt persze csak akkor, ha Nolie nem ellenkezik a dolog iránt.*
*Hogy meddig kell még várniuk? Azt ő sem tudja. Abból a tíz percből lesz tizenöt is, de még mindig semmi. Egyetlenegy állat sem merészkedik közel hozzájuk. Az oka talán nem is annyira érthetetlen, mint gondolnánk. Azon az éjszakán, mikor Nori a tisztás közepén végzett szerencsétlen kis nyuszival, ő mozdulatlanul feküdt a fűben olyannyira, hogy a halottakat is megszégyeníthette volna előadásával. Na meg persze éjszaka volt, és éjszaka minden állat bátrabban merészkedik ki rejtekhelyéről. Nori ezen felkacag, az utolsó esélyt is elszalasztva, hogy valami megközelítse őket. Ezek szerint ő is pont ugyanolyan mint az állatok, hisz szintén az éjszaka a napnak azon periódusa, amikor hajlandó kimerészkedni odújából. Kivéve a mai napot.*
- Most már örökké várhatunk. Azt hiszem túl hangos voltam. Csak rájöttem, hogy mennyi hasonlóság van köztem és az állatok közt.
*Nolienak nem magyarázza el, mire is gondolt pontosan, talán tudja ő magától is. Ha meg mégsem, akkor sem ez az információ fog hiányozni Nolie életéből.
Nagyot sóhajt, fegyverét visszacsúsztatja az övébe. Ez aztán rettentő ciki. Megígérte a lánynak, hogy itt és most megöl valamit, de nem történik semmi, sőt, ő rontja el a dolgot. Ezek után tényleg valami szájhősnek lehetne gondolni Norit.
Tekintete most játékosabb, gyermekibb, lágyabb. Egyáltalán nem néz ki sem boszorkánynak, ahogy Nolie hívta őt a fürdőházban, de még csak bérgyilkosnak sem, amire még gondolnak, mikor bárkinek is elmondja, hogy életeket vett el.*
- Mikor szeretnél elindulni a fogadóba? Ezúttal te döntesz.
*Ugyan átadja a döntés jogát a másiknak, viszont ezt is olyan határozottsággal mondja, amiből egyértelműen látszik, hogy most aztán tényleg nem ő fog dönteni erről.
Közben lassan közelebb húzódik a lányhoz, ha már a kis tervük nem sikerült. Egyik karjával óvatosan átkarolja, magához húzza Noliet. Nori a tündér vállára hajtja a fejét, miközben öleli őt. Most ő érzi magát biztonságban. Nem, nem is biztonságban, inkább azt érzi, hogy szeretik őt. Nem csak kihasználják, tényleg szeretik. Mindezt persze csak akkor, ha Nolie nem ellenkezik a dolog iránt.*
5079. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-09 14:02:43
Üzenet elküldve: 2017-04-09 14:02:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Kampány//
//Jelöltek//
*Lassan lemennek hát a jelöltek. Lorew beszéde a nekromantával igazán érdekes és elgondolkodtató volt a számára. Qeron pedig burkolt célzásaival és beszólásaival remekül elmulattatta a félvért. Aztán pedig következett az a Nestar. Merésznek merész, de a düh nem túl jó tanácsadó. Ez a keménység pont jó lehet egy ilyen tanácsban, de talán nem a jelölt pozícióban, amikor még a helyekért indulnak. De hát ezt nem az ő feladata eldönteni. Ő maga egészen elégedett ami a saját beszédét illeti. Elmondta amit szeretett volna, és hangja látszólag el is ért a néphez. Azt érte el, amit elakart érni. Hogy a tanácsban megosztóak e a vélemények vele kapcsolatban? Alighanem. De tudja róluk, hogy okos emberek -látszólag-, és látni fogják, hogy nem az a fontos, hogy mindenki egymás nyakát törje, hogy elhívják egy teapartira, hanem hogy megfeleljen a pozíciójának, és értsen a politikához.
Elvanduil nagytanácsos sétál ekkor a pódiumra. Megköszöni a felszólalásokat, és elmondja, hogy mi lesz a feladatuk. Akár még izgalmas is lehet. De vigyázniuk kell a közönséggel. Mindig is szeretett érvelni, de ha nem a legjobb oldalt kapják, óvatosan kell megnyerniük a "csatát".
Rápillant a jelöltekre, hogy ki lehetne a legmegfelelőbb partner. A Worenthnek nevezett Mynavadász már fel is áll, és letelepszik Lorew mellé. Ez eldőlt hát, ő bizonyára a szerzetessel akar majd lenni, habár talán még a tanács is beleszólhat majd a választásukba a végén, ki tudja. Ám ami az ő oldalát illeti...*
- Qeron uram. *fordul a Sillerforw felé, széles mosollyal arcán.*
- Nagyszerű volt a beszéded. Már-már nem is érzem, hogy riválisok lennénk ma itt, sokkal inkább barátok. *hunyorog fekete szemeivel.*- Sok a közös gondolatunk, uram. Talán kipróbálhatnánk, hogy megállják e együtt is a helyüket. Mit gondolsz erről? *villannak ki hófehér, szabályosan egyenes fogai is egy pillanatra. Ez bizony felhívás keringőre. Aztán pedig majd elválik mi lesz az egészből.*
//Jelöltek//
*Lassan lemennek hát a jelöltek. Lorew beszéde a nekromantával igazán érdekes és elgondolkodtató volt a számára. Qeron pedig burkolt célzásaival és beszólásaival remekül elmulattatta a félvért. Aztán pedig következett az a Nestar. Merésznek merész, de a düh nem túl jó tanácsadó. Ez a keménység pont jó lehet egy ilyen tanácsban, de talán nem a jelölt pozícióban, amikor még a helyekért indulnak. De hát ezt nem az ő feladata eldönteni. Ő maga egészen elégedett ami a saját beszédét illeti. Elmondta amit szeretett volna, és hangja látszólag el is ért a néphez. Azt érte el, amit elakart érni. Hogy a tanácsban megosztóak e a vélemények vele kapcsolatban? Alighanem. De tudja róluk, hogy okos emberek -látszólag-, és látni fogják, hogy nem az a fontos, hogy mindenki egymás nyakát törje, hogy elhívják egy teapartira, hanem hogy megfeleljen a pozíciójának, és értsen a politikához.
Elvanduil nagytanácsos sétál ekkor a pódiumra. Megköszöni a felszólalásokat, és elmondja, hogy mi lesz a feladatuk. Akár még izgalmas is lehet. De vigyázniuk kell a közönséggel. Mindig is szeretett érvelni, de ha nem a legjobb oldalt kapják, óvatosan kell megnyerniük a "csatát".
Rápillant a jelöltekre, hogy ki lehetne a legmegfelelőbb partner. A Worenthnek nevezett Mynavadász már fel is áll, és letelepszik Lorew mellé. Ez eldőlt hát, ő bizonyára a szerzetessel akar majd lenni, habár talán még a tanács is beleszólhat majd a választásukba a végén, ki tudja. Ám ami az ő oldalát illeti...*
- Qeron uram. *fordul a Sillerforw felé, széles mosollyal arcán.*
- Nagyszerű volt a beszéded. Már-már nem is érzem, hogy riválisok lennénk ma itt, sokkal inkább barátok. *hunyorog fekete szemeivel.*- Sok a közös gondolatunk, uram. Talán kipróbálhatnánk, hogy megállják e együtt is a helyüket. Mit gondolsz erről? *villannak ki hófehér, szabályosan egyenes fogai is egy pillanatra. Ez bizony felhívás keringőre. Aztán pedig majd elválik mi lesz az egészből.*
5078. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-09 13:39:47
Üzenet elküldve: 2017-04-09 13:39:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Cosi fan tutte//
*Ez gyors volt. Egy rövid ideig mintha hezitált volna Nori, hogy igent mondjon, de nem kellett győzködni, hogy beadja a derekát.*
-Nem feltétlen most, csak örülnék, ha egyszer magaddal vinnél, amikor nem túl veszélyes.
*Nem szeretné, hogy kotnyeleskedése miatt mindketten bajba kerüljenek, de nagyon szívesen végignézné az egész műveletet. A lopakodást, becserkészést, támadást, majd kivégzést. Őt is hasonlóan csalhatták tőrbe, mikor elvesztette a szárnyait.
A lány azonban már elhatározta magát, előhúzza éles pengéjét, és Nolie-nak is megmutatja. Meg kell hagynia, szép tőr. Sosem fogott, és pláne nem forgatott ilyet a kezében, de úgy gondolja, úgyis béna lenne. Ha forrósodik a helyzet, úgyis meghúzódik a sarokban, az árnyékok között. A baj, hogy hófehér külsejével már nem olvad bele a sötétségbe. Éjszaka az utcákat járva szinte világít, mint egy hatalmas szentjánosbogár. A felszólításra csak bólogat. Még a karcsú ujjacskákban végződő kezét is szájára tapasztja, nehogy hangoskodjon. Nem hitte volna, hogy most rögtön szerencséje lehet egy gyilkosságot látni. Egy szerencsétlen állat levágását. Embereket, zsoldosokat látott már meghalni, mikor üldözték. Ő is végzett eggyel, de az önvédelem volt, ha nem teszi, akkor elkapják, és hazahurcolják. Nem akart hazamenni, nagyon nem. Már a nyaklánc sincs nála, így ha haza is viszik, szülei nem kaparintanak meg mindent, amit akarnak, ami számára fél siker. A családját például szemrebbenés nélkül megölni. A szüleit, a szobalányokat, az egész személyzetet, csak hadd szabaduljon el végleg abból a fertőből. Hogy utána mit csinálna, azt nem tudja. Most itt van neki Nori, aki vigyáz rá, nem akar elszakadni tőle. Ha megint felbukkannának a zsoldosok, foggal, körömmel fog küzdeni ellenük.*
-Mennyi ideig kell várnunk?
*Suttogja. Már legalább tíz perce ülnek itt teljes némaságban, és csak néhány madarat látott a környező fák ágain. Se nyuszi, se mókus nem merészkedett a közelükbe. Nem lehetnek olyan ijesztőek, hiszen a fa mellé kuporodva még kisebbnek tűnnek, mint amúgy.*
*Ez gyors volt. Egy rövid ideig mintha hezitált volna Nori, hogy igent mondjon, de nem kellett győzködni, hogy beadja a derekát.*
-Nem feltétlen most, csak örülnék, ha egyszer magaddal vinnél, amikor nem túl veszélyes.
*Nem szeretné, hogy kotnyeleskedése miatt mindketten bajba kerüljenek, de nagyon szívesen végignézné az egész műveletet. A lopakodást, becserkészést, támadást, majd kivégzést. Őt is hasonlóan csalhatták tőrbe, mikor elvesztette a szárnyait.
A lány azonban már elhatározta magát, előhúzza éles pengéjét, és Nolie-nak is megmutatja. Meg kell hagynia, szép tőr. Sosem fogott, és pláne nem forgatott ilyet a kezében, de úgy gondolja, úgyis béna lenne. Ha forrósodik a helyzet, úgyis meghúzódik a sarokban, az árnyékok között. A baj, hogy hófehér külsejével már nem olvad bele a sötétségbe. Éjszaka az utcákat járva szinte világít, mint egy hatalmas szentjánosbogár. A felszólításra csak bólogat. Még a karcsú ujjacskákban végződő kezét is szájára tapasztja, nehogy hangoskodjon. Nem hitte volna, hogy most rögtön szerencséje lehet egy gyilkosságot látni. Egy szerencsétlen állat levágását. Embereket, zsoldosokat látott már meghalni, mikor üldözték. Ő is végzett eggyel, de az önvédelem volt, ha nem teszi, akkor elkapják, és hazahurcolják. Nem akart hazamenni, nagyon nem. Már a nyaklánc sincs nála, így ha haza is viszik, szülei nem kaparintanak meg mindent, amit akarnak, ami számára fél siker. A családját például szemrebbenés nélkül megölni. A szüleit, a szobalányokat, az egész személyzetet, csak hadd szabaduljon el végleg abból a fertőből. Hogy utána mit csinálna, azt nem tudja. Most itt van neki Nori, aki vigyáz rá, nem akar elszakadni tőle. Ha megint felbukkannának a zsoldosok, foggal, körömmel fog küzdeni ellenük.*
-Mennyi ideig kell várnunk?
*Suttogja. Már legalább tíz perce ülnek itt teljes némaságban, és csak néhány madarat látott a környező fák ágain. Se nyuszi, se mókus nem merészkedett a közelükbe. Nem lehetnek olyan ijesztőek, hiszen a fa mellé kuporodva még kisebbnek tűnnek, mint amúgy.*
5077. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-08 14:38:00
Üzenet elküldve: 2017-04-08 14:38:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 495
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 495
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Cosi fan tutte//
*Neki nem csak egy játékbaba Nolie. Az igaz, hogy nagyon jó ölelgetni, szeretgetni őt, és vigyázni rá, de nem akarja csak egy tárgyként kezelni. Nolie nem egy áldozat aki rövid időn belül már halott lesz, vagy egy állat amin kísérletezni akar, és szintén az említett sorsra jut. Nolie mától fogva az ő tulajdona, de teljesen más értelemben. Elhatározza, hogy őt szeretni fogja, megvédi, de ezek mellett elég szabadságot is biztosít majd neki, hogy mellette ne érezze magát bezárva.
Ahogy az árnyékba érnek, máris sokkal jobban érzi magát. Itt legalább nem süt a nap a szemébe. Egyelőre megteszi. Nem kívánhatja az ember egyből a legjobbat, és minél jobban várja, annál később lesz teljesen sötét. Ez már csak így szokott lenni.
Nolie következő kérdése nagyon meglepi. Ha épp inna valamit, bizonyára ki is köpné azt meglepettségében. De nem iszik, pedig igazán szomjas. Mutassa meg, ahogy öl? Mi? Miért?*
- Azt akarod, hogy itt és most öljek meg valakit? *Tágra nyílt szemekkel figyeli. Úgy festhet most Nori, mintha az egész gyilkolósdit csak kitalálta volna, és igazából csak egy szájhős lenne, aki, amikor tettlegességre kerül a sor, fülét farkát behúzva tiltakozik a dolog ellen. Pedig csak arról van szó, hogy Nolie társaságában sokkal nyugodtabb, így vadabb énje most mélyen alszik valahol.*
- Öhm, méreg nincs nálam, de ha van itt valami állat esetleg...
*Eszébe jut a nyuszi, akit a múltkor borzalmas kínok között segített át a másvilágra. Mi? Nem! Pont, hogy a lehető legjobb dolgot tette vele. Felajánlotta őt a nagy Sa'Terethnek, miközben együtt fekve a tisztás közepén kémlelték a sötét éjszaka egét. A nyuszi is élvezte, hisz egyáltalán nem akart elszökni a nyakában lévő tőrrel együtt. Azóta meg biztos nagyon boldog ott, ahol van. Az életben túl kevés a lehetőség. Nori csak megnyitja az élőlényeknek a lehetőségek világának képzeletbeli kapuját. Ez egyáltalán nem bűn.
Ahogy ezen gondolkozik, máris megjön a kedve a gyilkoláshoz. Előhúzza tőrét, arca elé emeli.*
- Most olyan szép tiszta. Szinte már sírt a rászáradt vértől.
*Egyáltalán nem butaság az, hogy a fegyverek tudnak sírni. Igenis több érzés szorult beléjük, mint az élőlényekbe. Nori körbenéz, hátha lát valami állatot. Valami kicsit, mert az aranyos. Az aranyos állatok megérdemlik, hogy Nori megszabadítsa őket e világi szenvedésüktől.*
- Maradj csendben, különben nem fognak a közelünkbe jönni. Mármint az állatok.
*Azt a lehetőséget el is veti, hogy egy ember életét vegye most el. Pedig nem kizárt, hogy Nolie erre gondol. Hamarosan kiderül.*
*Neki nem csak egy játékbaba Nolie. Az igaz, hogy nagyon jó ölelgetni, szeretgetni őt, és vigyázni rá, de nem akarja csak egy tárgyként kezelni. Nolie nem egy áldozat aki rövid időn belül már halott lesz, vagy egy állat amin kísérletezni akar, és szintén az említett sorsra jut. Nolie mától fogva az ő tulajdona, de teljesen más értelemben. Elhatározza, hogy őt szeretni fogja, megvédi, de ezek mellett elég szabadságot is biztosít majd neki, hogy mellette ne érezze magát bezárva.
Ahogy az árnyékba érnek, máris sokkal jobban érzi magát. Itt legalább nem süt a nap a szemébe. Egyelőre megteszi. Nem kívánhatja az ember egyből a legjobbat, és minél jobban várja, annál később lesz teljesen sötét. Ez már csak így szokott lenni.
Nolie következő kérdése nagyon meglepi. Ha épp inna valamit, bizonyára ki is köpné azt meglepettségében. De nem iszik, pedig igazán szomjas. Mutassa meg, ahogy öl? Mi? Miért?*
- Azt akarod, hogy itt és most öljek meg valakit? *Tágra nyílt szemekkel figyeli. Úgy festhet most Nori, mintha az egész gyilkolósdit csak kitalálta volna, és igazából csak egy szájhős lenne, aki, amikor tettlegességre kerül a sor, fülét farkát behúzva tiltakozik a dolog ellen. Pedig csak arról van szó, hogy Nolie társaságában sokkal nyugodtabb, így vadabb énje most mélyen alszik valahol.*
- Öhm, méreg nincs nálam, de ha van itt valami állat esetleg...
*Eszébe jut a nyuszi, akit a múltkor borzalmas kínok között segített át a másvilágra. Mi? Nem! Pont, hogy a lehető legjobb dolgot tette vele. Felajánlotta őt a nagy Sa'Terethnek, miközben együtt fekve a tisztás közepén kémlelték a sötét éjszaka egét. A nyuszi is élvezte, hisz egyáltalán nem akart elszökni a nyakában lévő tőrrel együtt. Azóta meg biztos nagyon boldog ott, ahol van. Az életben túl kevés a lehetőség. Nori csak megnyitja az élőlényeknek a lehetőségek világának képzeletbeli kapuját. Ez egyáltalán nem bűn.
Ahogy ezen gondolkozik, máris megjön a kedve a gyilkoláshoz. Előhúzza tőrét, arca elé emeli.*
- Most olyan szép tiszta. Szinte már sírt a rászáradt vértől.
*Egyáltalán nem butaság az, hogy a fegyverek tudnak sírni. Igenis több érzés szorult beléjük, mint az élőlényekbe. Nori körbenéz, hátha lát valami állatot. Valami kicsit, mert az aranyos. Az aranyos állatok megérdemlik, hogy Nori megszabadítsa őket e világi szenvedésüktől.*
- Maradj csendben, különben nem fognak a közelünkbe jönni. Mármint az állatok.
*Azt a lehetőséget el is veti, hogy egy ember életét vegye most el. Pedig nem kizárt, hogy Nolie erre gondol. Hamarosan kiderül.*
5076. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-08 13:07:14
Üzenet elküldve: 2017-04-08 13:07:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
*Mintha most kelt volna a sírból, olyan lelkesedéssel érkezik meg Arthenior határába. Mivel már előre kifizette a kereskedő szolgálatait, ezért csak hátára kapva holmiját ugrik le a szekérről és búcsút int neki. Bárcsak az Amonra tartó pasas is ilyen jókedélyű alak lett volna, hiszen az út idefelé sem tartott tovább (és odafele is majdnem végigaludta az egészet), most mégsem érzi magát annyira kimerültnek. Még el-el nézi, ahogy a férfi behajt a városba, egyenesen a piactérre, de neki előbb más tervei vannak. Leporolja és valamennyire rendbe szedi magát, mielőtt Arthenior egyik legelőkelőbb negyedébe venné az útját. Még gyerekkori ismerősének megígérte, hogy lead neki valamit, ha visszajött a "nagy, ijesztő barbároktól" és ezt a kötelességét nem is felejti el teljesíteni. Ráadásul közben úgyis áthalad a Gazdagnegyeden és akkor a könyvet is vissza tudja juttatni jogos tulajdonosának... Az meg sem fordul a fejében, hogy a családjának beköszönjön, az majd bőven ráér este, ha hazamegy aludni. Ezer meg egy dolga van még, s minél tovább tollászkodik, annál jobban felébred és járni kezd az agya. Már nem csak a növény, hanem a Szellemjáró listája, saját kutatásai és a ruhavásárlás égető problémája is keveredik a fejében - ezért, hogy ezeket a problémákat minél előbb kiküszöbölje, neki is indul, hogy egyesével sort kerítsen a megoldásukra.*
5075. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-08 12:59:12
Üzenet elküldve: 2017-04-08 12:59:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Cosi fan tutte//
*Mindig játékbabaként volt kezelve. Mindenki aggódott, ha kiment egyedül sétálni, nem merték leküldeni a boltba, szinte a mosdóra is kézen fogva kísérték. És ez nem csak otthon volt így. Ott annyi szabadsága volt, hogy naponta pár órára át tudott röppenni a folyó túloldalára a kis erdőbe, és vacsorára otthon volt, a szülei pedig észre sem vették, hogy elment. Azok viszont, akik komolyan megsajnálják, akiknek elmeséli a történetét, szinte egytől egyig rászállnak, mint a piócák.
De Nori más. Kedvesen öleli, és nem érzi korlátok közé szorítva magát. Azért marad, mert élvezi, biztonságban érzi magát a közelében. Alig néhány órája ismerik egymást, de olyan, mintha mindig is összetartoztak volna. Az egész két fele. Nolie egész életében érezte, hogy hiányzik belőle valami, nincs senki, akire támaszkodhat. Ez a lány megtalálta őt. Ha a kis tündéren múlik, magányosan hal meg egy sötét sikátorban; annyira agyonféltették mások, ő szinte elfelejti félteni magát. Így lesz mellette valaki, aki kedvesen vigyáz rá, és ő cserébe segíti, dolgozik neki. Ahogy elhúzódik tőle, és az árnyékba hívja, csak bólint, majd engedelmesen követi, és a lány mellé telepszik a fa tövében.*
-Megmutatod majd, hogyan csinálod? *Fordul felé néhány perc némaság után.* Hogyan ölsz?
*Amikor először találkozott a halállal testközelből, elborzadt, és hányingere támadt a felnyársalt hullákat látva. Mostanra a történések hatására teljesen megváltozott. Mintha üres lenne belül, aki él, és szeret, de az életre nem csodaként tekint. Sokkal inkább egy lehetőség, hogy kiszórakozza magát, mielőtt visszatér a születése előtti állapotba, a nemlétbe. Sosem látott még mérgezést, és nagyon kíváncsi lenne, milyen látvány. Vagy egy torokmetszés, egy nyílt törés, bármi, ami új a számára. Kínzást például már látott. Sőt, testközelből tapasztalhatta meg, milyen, mikor megkínoznak valakit. A fájdalom, az elviselhetetlen. Ha akkor nem segít segítségére a tündérke, aki megtalálta, akkor valószínűleg már nem élne. Kapott még egy esélyt. Most, hogy megtapasztalta, milyen kegyetlen az élet, milyen rettenetes, érzéketlen lények élnek a világban, kíváncsi, mennyit tudhat még meg a sötét oldalról. Ölni nem fog, nem szeretne, de a tudásvágya csillapíthatatlan.*
*Mindig játékbabaként volt kezelve. Mindenki aggódott, ha kiment egyedül sétálni, nem merték leküldeni a boltba, szinte a mosdóra is kézen fogva kísérték. És ez nem csak otthon volt így. Ott annyi szabadsága volt, hogy naponta pár órára át tudott röppenni a folyó túloldalára a kis erdőbe, és vacsorára otthon volt, a szülei pedig észre sem vették, hogy elment. Azok viszont, akik komolyan megsajnálják, akiknek elmeséli a történetét, szinte egytől egyig rászállnak, mint a piócák.
De Nori más. Kedvesen öleli, és nem érzi korlátok közé szorítva magát. Azért marad, mert élvezi, biztonságban érzi magát a közelében. Alig néhány órája ismerik egymást, de olyan, mintha mindig is összetartoztak volna. Az egész két fele. Nolie egész életében érezte, hogy hiányzik belőle valami, nincs senki, akire támaszkodhat. Ez a lány megtalálta őt. Ha a kis tündéren múlik, magányosan hal meg egy sötét sikátorban; annyira agyonféltették mások, ő szinte elfelejti félteni magát. Így lesz mellette valaki, aki kedvesen vigyáz rá, és ő cserébe segíti, dolgozik neki. Ahogy elhúzódik tőle, és az árnyékba hívja, csak bólint, majd engedelmesen követi, és a lány mellé telepszik a fa tövében.*
-Megmutatod majd, hogyan csinálod? *Fordul felé néhány perc némaság után.* Hogyan ölsz?
*Amikor először találkozott a halállal testközelből, elborzadt, és hányingere támadt a felnyársalt hullákat látva. Mostanra a történések hatására teljesen megváltozott. Mintha üres lenne belül, aki él, és szeret, de az életre nem csodaként tekint. Sokkal inkább egy lehetőség, hogy kiszórakozza magát, mielőtt visszatér a születése előtti állapotba, a nemlétbe. Sosem látott még mérgezést, és nagyon kíváncsi lenne, milyen látvány. Vagy egy torokmetszés, egy nyílt törés, bármi, ami új a számára. Kínzást például már látott. Sőt, testközelből tapasztalhatta meg, milyen, mikor megkínoznak valakit. A fájdalom, az elviselhetetlen. Ha akkor nem segít segítségére a tündérke, aki megtalálta, akkor valószínűleg már nem élne. Kapott még egy esélyt. Most, hogy megtapasztalta, milyen kegyetlen az élet, milyen rettenetes, érzéketlen lények élnek a világban, kíváncsi, mennyit tudhat még meg a sötét oldalról. Ölni nem fog, nem szeretne, de a tudásvágya csillapíthatatlan.*
5074. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-08 08:10:55
Üzenet elküldve: 2017-04-08 08:10:55
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 242
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Kampány //
// Néző //
*Malrion annyira nem érdeklik az emberek, hogy oda sem figyel az érkező lányra, nem az ő közelébe ül szerencsére. Moon bírja az embereket, hisz el is temetett egyet, mielőtt elutazott a testőrével. Figyeli a beszédeket és nem fordulva oldalra teszi fel a kérdését, majd csak válaszol neki valaki, aki remélhetőleg Moon lesz, mert Vesdynildnek elég érdekes nézetei vannak és lehet nem is értené, mit akar mondani.*
-Ekkora dolog legyőzni egy nekromantát? Hisz az is csak egy mágus nem? *Nem ítélkezik előre, majd a válasz után eldönti, hogy mennyire hasznos ez a beszéd. Ezek után jön a mélységiféle, aki elég szépen beszél, de a tettek azért alulmaradnak. Elismeri, hogy legalulról feljutni idáig már valami, és nyilván sok tapasztalata van más városokból, ami mindig jól jól, talán ha tanácstag nem is lesz, de tanácsadó vagy valami hasznos ember lehetne még.
Utána jön a kislány nemesi háza, amitől megforgatja a szemét, nincs annyira lenyűgözve, körülbelül az jön le, hogy kell a város segítsége, hogy újra felvirágoztassa a házát, amiből a fontos tagok mind odavesztek a csatába a gonosz megjelenésekor.
Nestar beszéde viszont meglepi, nem gondolta volna, hogy így maga ellen fog beszélni, ez kampány helyett inkább csak egy hangos vélemény nyilvánítás a tanács felé. Ha Moon tapsol, akkor ő is fog, egyébként nem veszi a fáradságot ilyenekre.*
-Érdekes beszédek voltak, te kire voksolnál Moon? *Érdeklődik a végén, ez is sokat elárul matrónájáról legalább, akit nem igazán ismer még.*
// Néző //
*Malrion annyira nem érdeklik az emberek, hogy oda sem figyel az érkező lányra, nem az ő közelébe ül szerencsére. Moon bírja az embereket, hisz el is temetett egyet, mielőtt elutazott a testőrével. Figyeli a beszédeket és nem fordulva oldalra teszi fel a kérdését, majd csak válaszol neki valaki, aki remélhetőleg Moon lesz, mert Vesdynildnek elég érdekes nézetei vannak és lehet nem is értené, mit akar mondani.*
-Ekkora dolog legyőzni egy nekromantát? Hisz az is csak egy mágus nem? *Nem ítélkezik előre, majd a válasz után eldönti, hogy mennyire hasznos ez a beszéd. Ezek után jön a mélységiféle, aki elég szépen beszél, de a tettek azért alulmaradnak. Elismeri, hogy legalulról feljutni idáig már valami, és nyilván sok tapasztalata van más városokból, ami mindig jól jól, talán ha tanácstag nem is lesz, de tanácsadó vagy valami hasznos ember lehetne még.
Utána jön a kislány nemesi háza, amitől megforgatja a szemét, nincs annyira lenyűgözve, körülbelül az jön le, hogy kell a város segítsége, hogy újra felvirágoztassa a házát, amiből a fontos tagok mind odavesztek a csatába a gonosz megjelenésekor.
Nestar beszéde viszont meglepi, nem gondolta volna, hogy így maga ellen fog beszélni, ez kampány helyett inkább csak egy hangos vélemény nyilvánítás a tanács felé. Ha Moon tapsol, akkor ő is fog, egyébként nem veszi a fáradságot ilyenekre.*
-Érdekes beszédek voltak, te kire voksolnál Moon? *Érdeklődik a végén, ez is sokat elárul matrónájáról legalább, akit nem igazán ismer még.*
5073. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-08 07:57:43
Üzenet elküldve: 2017-04-08 07:57:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Kampány //
// Néző //
*Miután helyet foglal Ryrros mögött figyeli a beszédeket. Az első szónok Lorew, akinek nincs megannyi plusz neve és nem is tartja nagy dolognak, amiket felhoz eddigi elért eredményeket. ~Megkínozták? Na és kit nem aki az utcán nő fel? Kinyírt egy nekromantát, már más is tett ilyet biztos...~ A következő nem más, mint Ryrros. Lehet elfogult, de ezt tartja a legjobb beszédnek, nagy taps is hangzik el Mina részéről a végén, amit nyilván páran követnek így a nézőktől pozitív a visszajelzés. Felszólal valami nemesi származású is, akinek olyan átlagos a beszéde, azért kap ő is tapsot. Az utolsó felszólaló viszont a felső vezetést szidja és a nép érdekeit tartja előbbre, mindezt ilyen tudományos oldalról. Nem rossz, na de egy ilyet azért nem tapsol meg, bár értékeli, hogy kampánybeszédben így lehordja a tanácsosokat.*
// Néző //
*Miután helyet foglal Ryrros mögött figyeli a beszédeket. Az első szónok Lorew, akinek nincs megannyi plusz neve és nem is tartja nagy dolognak, amiket felhoz eddigi elért eredményeket. ~Megkínozták? Na és kit nem aki az utcán nő fel? Kinyírt egy nekromantát, már más is tett ilyet biztos...~ A következő nem más, mint Ryrros. Lehet elfogult, de ezt tartja a legjobb beszédnek, nagy taps is hangzik el Mina részéről a végén, amit nyilván páran követnek így a nézőktől pozitív a visszajelzés. Felszólal valami nemesi származású is, akinek olyan átlagos a beszéde, azért kap ő is tapsot. Az utolsó felszólaló viszont a felső vezetést szidja és a nép érdekeit tartja előbbre, mindezt ilyen tudományos oldalról. Nem rossz, na de egy ilyet azért nem tapsol meg, bár értékeli, hogy kampánybeszédben így lehordja a tanácsosokat.*
5072. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-07 23:01:30
Üzenet elküldve: 2017-04-07 23:01:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
- Fényes nappal van, de nekem nincs... *Semmim, amivel megvédhetném magam, mondaná, de ezt már igazán túlzásnak érzi. Hosszan, legyőzötten sóhajt fel, ahogy a férfi visszasétál hozzá. ~ Hú, na most jól felhúzhattam... ~ Őt is sértené, ha mondjuk valakit elvinne a laborjába, de az egyszerűen kifordulna az ajtón, de mit tehetne?! Ha egyszerűen jobban aggódik, mint amennyire kíváncsi...*
- Amit én szoktam élvezni, az neked aligha lenne izgalmas. *Dönti félre egy bocsánatkérő mosollyal a fejét.* Olvasni szoktam főleg, néha felolvasni másoknak, gyerekeknek főleg vagy édesanyámnak... *Félrenéz, szemlátomást jó mélyen elgondolkozva azon, hogy milyen középutat találhatnának erre az alkalomra. Csak van valami, ami még az ő szemszögéből nézve is érdekes és új lehet! Amilyen társaságokban ő megfordul, azt a háta közepére nem kívánná Taitos, munka közben aligha lenne érdekes őt néznie egy laikusnak (és nem is érzi magát még annyira jónak, hogy egy szakmabelije csodálatát vívja ki a kézügyességével), de akkor mégis mit? Hangszeren nem tud játszani, a tánchoz zene kellene, de most egy bárd sincs a fogadóban. Sétálni amúgy se lenne izgalmas, hiszen ezernyi tájat bejárhatott már, beszélgetni... Beszélgetni eddig is beszélgettek és már egy fürdőn és ebéden is túl vannak. ~ Megőrülök! ~ Még sosem próbált meg egy ennyire más figura kedvére tenni. Még a végén a barakk is eszébe jut, de ő karddal tanul vívni, a férfinak meg hosszútőre van, az nem lenne igazságos.
A csend már-már idegesítően hosszúra nyúlik, és bár neki még mindig nincs ötlete, érzi, muszáj megszólalnia.*
- Te jó ég, de unalmas lehetek neked... *Temeti néhány másodpercre jobb tenyerébe a szemeit.* Nekem tényleg nem volt eddig túl sok hobbim, nem volt rá időm. Nincs valami olyan "tudásod", amit a városon belül is meg tudnál mutatni? *Néz fel rá már-már elgyötörten, visszaadva az irányítást. Azt ugyanis aligha hiszi, hogy a másik örülne egy rögtönzött felolvasóestnek.*
//Taitos//
- Fényes nappal van, de nekem nincs... *Semmim, amivel megvédhetném magam, mondaná, de ezt már igazán túlzásnak érzi. Hosszan, legyőzötten sóhajt fel, ahogy a férfi visszasétál hozzá. ~ Hú, na most jól felhúzhattam... ~ Őt is sértené, ha mondjuk valakit elvinne a laborjába, de az egyszerűen kifordulna az ajtón, de mit tehetne?! Ha egyszerűen jobban aggódik, mint amennyire kíváncsi...*
- Amit én szoktam élvezni, az neked aligha lenne izgalmas. *Dönti félre egy bocsánatkérő mosollyal a fejét.* Olvasni szoktam főleg, néha felolvasni másoknak, gyerekeknek főleg vagy édesanyámnak... *Félrenéz, szemlátomást jó mélyen elgondolkozva azon, hogy milyen középutat találhatnának erre az alkalomra. Csak van valami, ami még az ő szemszögéből nézve is érdekes és új lehet! Amilyen társaságokban ő megfordul, azt a háta közepére nem kívánná Taitos, munka közben aligha lenne érdekes őt néznie egy laikusnak (és nem is érzi magát még annyira jónak, hogy egy szakmabelije csodálatát vívja ki a kézügyességével), de akkor mégis mit? Hangszeren nem tud játszani, a tánchoz zene kellene, de most egy bárd sincs a fogadóban. Sétálni amúgy se lenne izgalmas, hiszen ezernyi tájat bejárhatott már, beszélgetni... Beszélgetni eddig is beszélgettek és már egy fürdőn és ebéden is túl vannak. ~ Megőrülök! ~ Még sosem próbált meg egy ennyire más figura kedvére tenni. Még a végén a barakk is eszébe jut, de ő karddal tanul vívni, a férfinak meg hosszútőre van, az nem lenne igazságos.
A csend már-már idegesítően hosszúra nyúlik, és bár neki még mindig nincs ötlete, érzi, muszáj megszólalnia.*
- Te jó ég, de unalmas lehetek neked... *Temeti néhány másodpercre jobb tenyerébe a szemeit.* Nekem tényleg nem volt eddig túl sok hobbim, nem volt rá időm. Nincs valami olyan "tudásod", amit a városon belül is meg tudnál mutatni? *Néz fel rá már-már elgyötörten, visszaadva az irányítást. Azt ugyanis aligha hiszi, hogy a másik örülne egy rögtönzött felolvasóestnek.*
5071. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-07 22:44:17
Üzenet elküldve: 2017-04-07 22:44:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nino//
*A feleletre Taitos csak felröhög.*
-Le sem tagadhatnád.
*Szerinte ez olyan lányosan hangzott, amennyire csak lehet, főleg azzal a csipetnyi tehetetlen dühvel fűszerezve, miszerint "Taitosnak nincs igaza" már a választást illetően. A hallótér szélén, meg főleg mikor visszatekint meghallja, illetve meglátja a maradás jeleit. Visszabaktat.*
-Naa, fényes nappal van.
*Nógatja elnyúltan, de hamar belátja, hogy nem jó erőlködni ezen.*
~Akkor hát, ha az enyém nem kell, csinálj te valamit.~
*Most ő dacos kicsit.*
-Jó, hát akkor maradjunk, és akkor ha nem mutathatom meg a mifélék hogyan múlatják az időt, akkor mutasd te, hogy erre mi a szokás!
*Ad egyértelmű irányt a napjuknak.*
-Vagy amit akarsz.
*Kavar bele kissé.*
-Én meg addig elrabolok egy életerős férfiút párszor.
*Kicsit cinikusba vált.*
-Mint a kislányt a nagymama.
*Ugyanis északon létezik egy történet, ami sárgácskáról szól. Ebből idéz Taitos.*
-Nos, akkor csak uraságod után.
*Biccent türelmetlenül. Látszik rajta, hogy kicsit sértett. Nem Ninot nézi le, csupán csendesen megbántódik a történteken.*
//Nino//
*A feleletre Taitos csak felröhög.*
-Le sem tagadhatnád.
*Szerinte ez olyan lányosan hangzott, amennyire csak lehet, főleg azzal a csipetnyi tehetetlen dühvel fűszerezve, miszerint "Taitosnak nincs igaza" már a választást illetően. A hallótér szélén, meg főleg mikor visszatekint meghallja, illetve meglátja a maradás jeleit. Visszabaktat.*
-Naa, fényes nappal van.
*Nógatja elnyúltan, de hamar belátja, hogy nem jó erőlködni ezen.*
~Akkor hát, ha az enyém nem kell, csinálj te valamit.~
*Most ő dacos kicsit.*
-Jó, hát akkor maradjunk, és akkor ha nem mutathatom meg a mifélék hogyan múlatják az időt, akkor mutasd te, hogy erre mi a szokás!
*Ad egyértelmű irányt a napjuknak.*
-Vagy amit akarsz.
*Kavar bele kissé.*
-Én meg addig elrabolok egy életerős férfiút párszor.
*Kicsit cinikusba vált.*
-Mint a kislányt a nagymama.
*Ugyanis északon létezik egy történet, ami sárgácskáról szól. Ebből idéz Taitos.*
-Nos, akkor csak uraságod után.
*Biccent türelmetlenül. Látszik rajta, hogy kicsit sértett. Nem Ninot nézi le, csupán csendesen megbántódik a történteken.*
5070. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-07 22:22:37
Üzenet elküldve: 2017-04-07 22:22:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 495
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 495
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Cosi fan tutte//
*De nem ám. Nem is engedné, hogy bántsák, sem azt, hogy félrelökjék Noliet. A lány most már az övé, és aki bántani merészeli annak le fogja harapni a kis kezecskéjét, amelyikkel a kislányhoz nyúlt. Nori kevés dologhoz ragaszkodik, de Nolie most már egy közülük. Arra viszont nem számít, hogy az ölelését viszonozzák legalább annyira szorosan, mint ahogy ő öleli a másikat.*
- Ó...
*Ennyit tud hozzáfűzni meglepettségében. Nori most úgy tekint a lányra, mint ha a saját kislánya lenne. Bár azt nem tudja, hogy Nolie kétszer annyi idős, mint ő. Nori még csak húszas éveinek elején jár. Meg nem is olyan ez az egész, mint egy anya-lánya kapcsolat. Sokkal inkább mint egy barát, egy jó barát. Öm, társ. Nem, még annál is több. Ilyen rövid idő alatt egymás támaszai lettek. Nori ezt egy lassú kézmozdulattal bizonyítja, óvatosan simogatni kezdi a hátát, hogy még jobban érezze, ő itt van vele, és vigyáz rá.*
~Szerencsétlen kislány. Bizonyára nemes családból származik, de a szüleinek fontosabb lehetett a fényűzés, mint a saját lányuk, akiből csak egy porcelánbabát akartak csinálni.~
*Ezeket a gondolatokat inkább nem mondja ki hangosan, nem tudja Nolie milyen érzelmeket táplál a szülei iránt, megbántani meg nem akarja. Nem akarja ezt a jelenetet sem megszakítani a fecsegésével, mert most mindkettejüknek jó, nagyon is jó.
Azért csak nem állhatnak itt a napon. Nori beleőrülne, Nolie pedig komolyabban is megsérülhet. Ezért szólal meg végül mégis.*
- Gyere, menjünk az árnyékba, üljünk le.
*Azzal el is húzódik tőle, ha Nolie is lazít szoros ölelésén, ha nem, akkor attól sem visszakozik, hogy az ölében cipelje őt az árnyékba. Olyan kis könnyű lehet a lányka, hogy ezzel sem lenne bizonyára semmi probléma.*
*De nem ám. Nem is engedné, hogy bántsák, sem azt, hogy félrelökjék Noliet. A lány most már az övé, és aki bántani merészeli annak le fogja harapni a kis kezecskéjét, amelyikkel a kislányhoz nyúlt. Nori kevés dologhoz ragaszkodik, de Nolie most már egy közülük. Arra viszont nem számít, hogy az ölelését viszonozzák legalább annyira szorosan, mint ahogy ő öleli a másikat.*
- Ó...
*Ennyit tud hozzáfűzni meglepettségében. Nori most úgy tekint a lányra, mint ha a saját kislánya lenne. Bár azt nem tudja, hogy Nolie kétszer annyi idős, mint ő. Nori még csak húszas éveinek elején jár. Meg nem is olyan ez az egész, mint egy anya-lánya kapcsolat. Sokkal inkább mint egy barát, egy jó barát. Öm, társ. Nem, még annál is több. Ilyen rövid idő alatt egymás támaszai lettek. Nori ezt egy lassú kézmozdulattal bizonyítja, óvatosan simogatni kezdi a hátát, hogy még jobban érezze, ő itt van vele, és vigyáz rá.*
~Szerencsétlen kislány. Bizonyára nemes családból származik, de a szüleinek fontosabb lehetett a fényűzés, mint a saját lányuk, akiből csak egy porcelánbabát akartak csinálni.~
*Ezeket a gondolatokat inkább nem mondja ki hangosan, nem tudja Nolie milyen érzelmeket táplál a szülei iránt, megbántani meg nem akarja. Nem akarja ezt a jelenetet sem megszakítani a fecsegésével, mert most mindkettejüknek jó, nagyon is jó.
Azért csak nem állhatnak itt a napon. Nori beleőrülne, Nolie pedig komolyabban is megsérülhet. Ezért szólal meg végül mégis.*
- Gyere, menjünk az árnyékba, üljünk le.
*Azzal el is húzódik tőle, ha Nolie is lazít szoros ölelésén, ha nem, akkor attól sem visszakozik, hogy az ölében cipelje őt az árnyékba. Olyan kis könnyű lehet a lányka, hogy ezzel sem lenne bizonyára semmi probléma.*
5069. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-07 22:15:56
Üzenet elküldve: 2017-04-07 22:15:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
*Száz lépés? Száz lépés az olyan hatvannal több, mint ameddig a városőrök keze elér. ~ Mióta mérem a távolságokat városőr-karokban? ~ A férfi szavai amúgy is kétértelműek, még hogy olyan tudást, mi? Na mégis, milyet, emberrablósat?!*
- Hát, kérdezve mondom. *Válaszolja csak azért is, pedig tényleg csak a dac adja az erőt, hogy egyáltalán beszélni tudjon. Hogy őszinte legyen, nem, nem bízik meg a másikban ennyire, de... A kíváncsiság... ~ Jó lenne tudni zsebre rakni a mindenlébenkanál hülyeségemet. ~ Állapítja meg magában. ~ Na jó, nézzük logikusan. ~ Kezd neki pontosan úgy, amikor arra akarja meggyőzni magát, hogy igazából igen is joga van kíváncsiskodni és annak semmi ártalmas következménye nem volt. ~ Ha el akart volna rabolni, azt már megcsinálta volna a Fogadóban, mert kettesben voltunk... ~ Egy kis hang a fejében azt súgja, hogy onnan elég nehéz kivinni egy eszméletlen embert, de ezt a hangot azonnal elnyomja. ~ Már ott megcsinálta volna!! ~ Hangsúlyozza ki. ~ Ráadásul... ~*
- Hé. *Bukik ki belőle, ahogy a férfi elindul. Ne, várjon, most mit csinál? Ő még nem végzett itt a dilemmázással. Ha most bemegy az erdőbe, akkor lehet, többet vissza se jön! Mármint Taitos, de ha belegondol, vele is előfordulhat ez. ~ Bár azt már tudom, hol keressem. ~ Merül fel benne Synmira neve.
Hű, de menne, reszketnek a lábai, de ugyanaz az erő rázza, ami vissza is tartja őt.*
- É-Én... *Arcát jobb tenyerébe temeti. Na most fogják véglegesen városi nyikhajnak elkönyvelni.* Én sajnálom, de maradok... *Dünnyögi, bár nem biztos abban, hogy a másik ezt meghallja. Elszomorítja ez a döntés, de esze mindig győzedelmeskedik az érzelmei felett. Hiszen a férfi mondta, hogy egyetlen pillantással magába bolondíthat akárkit - ez csak egy újabb jele annak, hogy miért megbízhatatlan a szív, ha fontos döntésekről van szó. Márpedig ez az, ő pedig nem hajlandó holmi rokonszenvért az életét kockára tenni.
És valószínűleg akkor is ezt a döntést hozná meg, ha tudná, hogy tényleg nem várt rá veszély az erdőben.
El-el nézi a férfi hátát, ahogy az megy, de ő maga egy tapodtat se mozdul. Az ilyen vándornépek szemében, mint ő, ez biztos hatalmas gyávaságnak bizonyul, és keserű is a szájíze amiatt, hogy egy ilyen híres valakinek rossz benyomást okozzon - de inkább kedvelje eggyel kevesebb ember, mint neki legyen eggyel kevesebb lelke a testében.*
//Taitos//
*Száz lépés? Száz lépés az olyan hatvannal több, mint ameddig a városőrök keze elér. ~ Mióta mérem a távolságokat városőr-karokban? ~ A férfi szavai amúgy is kétértelműek, még hogy olyan tudást, mi? Na mégis, milyet, emberrablósat?!*
- Hát, kérdezve mondom. *Válaszolja csak azért is, pedig tényleg csak a dac adja az erőt, hogy egyáltalán beszélni tudjon. Hogy őszinte legyen, nem, nem bízik meg a másikban ennyire, de... A kíváncsiság... ~ Jó lenne tudni zsebre rakni a mindenlébenkanál hülyeségemet. ~ Állapítja meg magában. ~ Na jó, nézzük logikusan. ~ Kezd neki pontosan úgy, amikor arra akarja meggyőzni magát, hogy igazából igen is joga van kíváncsiskodni és annak semmi ártalmas következménye nem volt. ~ Ha el akart volna rabolni, azt már megcsinálta volna a Fogadóban, mert kettesben voltunk... ~ Egy kis hang a fejében azt súgja, hogy onnan elég nehéz kivinni egy eszméletlen embert, de ezt a hangot azonnal elnyomja. ~ Már ott megcsinálta volna!! ~ Hangsúlyozza ki. ~ Ráadásul... ~*
- Hé. *Bukik ki belőle, ahogy a férfi elindul. Ne, várjon, most mit csinál? Ő még nem végzett itt a dilemmázással. Ha most bemegy az erdőbe, akkor lehet, többet vissza se jön! Mármint Taitos, de ha belegondol, vele is előfordulhat ez. ~ Bár azt már tudom, hol keressem. ~ Merül fel benne Synmira neve.
Hű, de menne, reszketnek a lábai, de ugyanaz az erő rázza, ami vissza is tartja őt.*
- É-Én... *Arcát jobb tenyerébe temeti. Na most fogják véglegesen városi nyikhajnak elkönyvelni.* Én sajnálom, de maradok... *Dünnyögi, bár nem biztos abban, hogy a másik ezt meghallja. Elszomorítja ez a döntés, de esze mindig győzedelmeskedik az érzelmei felett. Hiszen a férfi mondta, hogy egyetlen pillantással magába bolondíthat akárkit - ez csak egy újabb jele annak, hogy miért megbízhatatlan a szív, ha fontos döntésekről van szó. Márpedig ez az, ő pedig nem hajlandó holmi rokonszenvért az életét kockára tenni.
És valószínűleg akkor is ezt a döntést hozná meg, ha tudná, hogy tényleg nem várt rá veszély az erdőben.
El-el nézi a férfi hátát, ahogy az megy, de ő maga egy tapodtat se mozdul. Az ilyen vándornépek szemében, mint ő, ez biztos hatalmas gyávaságnak bizonyul, és keserű is a szájíze amiatt, hogy egy ilyen híres valakinek rossz benyomást okozzon - de inkább kedvelje eggyel kevesebb ember, mint neki legyen eggyel kevesebb lelke a testében.*
5068. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-07 21:42:18
Üzenet elküldve: 2017-04-07 21:42:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Kampány //
// Néző //
*Kissé feszengve ácsorog Malrion közelében. Az elutasítással nem tud mit kezdeni, így a helyzet kissé sutára sikeredik. Az Úrnő szava azonban érzékelhető hatást gyakorolnak a várakozó lányra, új húrt pendítve meg benne, s ez elegendő is arra, hogy szabad utat és helyet kapjon mellette. Megkönnyebbülve foglal helyet, az érkező Mynára abban a pillanatban csak korlátozott figyelmet fordítva. Tekintete a felszólalókra csak Moonxylwery megszólalása után irányul. A tettekről, melyeket a lentiek hajtottak végre, nincs túlzottan sok fogalma, hatásaival sincs tisztában, de becsszóra azért elhiszi, hogy értékes dolgokat hajthattak végre. Ettől persze még alig várja, hogy mondandójuk végére érjenek, hiszen ez itt és most a szavak néha kissé üres csörtéje. Végigküzdi magát az önnön tálalt érdemeken, igazi figyelmet azonban csak Nestar beszédére fordít. A rövidke idő alatt máris megtöbbszörözi a vele kapcsolatos tudását. A tudósfélékkel kapcsolatban erős tiszteletet ápol, mint a világ rejtett dolgainak avatott ismerőire tekint fel rájuk. A megjelentek érzelmi hullámzásai nem ragadnak át rá, ezt a lelkesültségi fokot nem éri el. Ahhoz minimum egy Éjtűzre lenne szükség, akinek a hiánya most felettébb érezhető számára. Minthogy Malrion a matrónát szólítja meg helyette, unalmában környezetét kezdi el újra alaposabban górcső alá venni.*
// Néző //
*Kissé feszengve ácsorog Malrion közelében. Az elutasítással nem tud mit kezdeni, így a helyzet kissé sutára sikeredik. Az Úrnő szava azonban érzékelhető hatást gyakorolnak a várakozó lányra, új húrt pendítve meg benne, s ez elegendő is arra, hogy szabad utat és helyet kapjon mellette. Megkönnyebbülve foglal helyet, az érkező Mynára abban a pillanatban csak korlátozott figyelmet fordítva. Tekintete a felszólalókra csak Moonxylwery megszólalása után irányul. A tettekről, melyeket a lentiek hajtottak végre, nincs túlzottan sok fogalma, hatásaival sincs tisztában, de becsszóra azért elhiszi, hogy értékes dolgokat hajthattak végre. Ettől persze még alig várja, hogy mondandójuk végére érjenek, hiszen ez itt és most a szavak néha kissé üres csörtéje. Végigküzdi magát az önnön tálalt érdemeken, igazi figyelmet azonban csak Nestar beszédére fordít. A rövidke idő alatt máris megtöbbszörözi a vele kapcsolatos tudását. A tudósfélékkel kapcsolatban erős tiszteletet ápol, mint a világ rejtett dolgainak avatott ismerőire tekint fel rájuk. A megjelentek érzelmi hullámzásai nem ragadnak át rá, ezt a lelkesültségi fokot nem éri el. Ahhoz minimum egy Éjtűzre lenne szükség, akinek a hiánya most felettébb érezhető számára. Minthogy Malrion a matrónát szólítja meg helyette, unalmában környezetét kezdi el újra alaposabban górcső alá venni.*
5067. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-07 21:15:35
Üzenet elküldve: 2017-04-07 21:15:35
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Kampány//
//Egyes csapat//
*A Nagytanács és a nézőközönség úgy reagál a beszédekre, ahogyan azt a hóhajú mágusmester elképzelte.
Elvanduil tanácsos érdekes kis "játék" elé állítja azt jelölteket, illetve Kagant és Worenthet is. Hatan vannak, tehát három-három fős lesz a két csapat, nem nehéz kiszámolni.
Worenth az első, aki felemelkedik a székéből majd összecsapja két tenyerét.*
-Hallottuk Elvanduil nagytanácsost! Ne húzzuk az időt, drága uraim...
*Igen, enyhén célozgat arra, hogy haladjanak kicsit. Na nem mintha rohanna, de ő tényleg ég a vágytól, hogy belevágjon a tanácsosi teendőibe, még ha túlságosan túlbuzgónak is tűnik. Kicsit mondjuk tényleg túlbuzgó, de engedjék meg neki, hiszen új még és szeretne érdemi dolgokat letenni az asztalra.*
-Kérlek, Taitos mester, vigyázz erre. *kopogtatja meg mágusbotját. Kényelmetlen lenne minden egyes méterre magával cipelni, inkább rábízza arra a mágusra, aki most a testőr szerepét tölti be.
Worenth egészen Lorew székéig sétál. Hát, mit mondjon, nem fog beleszakadni a nagy sétálgatásba, néhány métert kell megtennie csupán. Majd mikor odaér biccent és helyet foglal a szakállas mellett. Rég találkoztak már, külsőre viszont Lorew megváltozott, mert ott éktelenkedik az a csúnya heg. Ez egyben azt jelenti, hogy az egyes csapatban Lorew és Worenth lesznek, de kell még ide valaki.*
-Örülök, hogy viszontlátlak, Lorew. Kissé meglep, hogy épp itt, de mindenképpen pozitív meglepetés! Büszke lehetsz magadra. Nem mindenki maradt volna életben a kínvallatás után. A nekromanta elpusztításához pedig gratulálok, megkönnyítetted sokak életét. *dicséri a szakrális mágust.* -Melyikőjük búcsúajándékát vagy kénytelen arcodon viselni? *kérdezősködik, majd nézi a többi jelöltet, hogy melyikőjük csatlakozik még az egyes csapathoz.*
//Egyes csapat//
*A Nagytanács és a nézőközönség úgy reagál a beszédekre, ahogyan azt a hóhajú mágusmester elképzelte.
Elvanduil tanácsos érdekes kis "játék" elé állítja azt jelölteket, illetve Kagant és Worenthet is. Hatan vannak, tehát három-három fős lesz a két csapat, nem nehéz kiszámolni.
Worenth az első, aki felemelkedik a székéből majd összecsapja két tenyerét.*
-Hallottuk Elvanduil nagytanácsost! Ne húzzuk az időt, drága uraim...
*Igen, enyhén célozgat arra, hogy haladjanak kicsit. Na nem mintha rohanna, de ő tényleg ég a vágytól, hogy belevágjon a tanácsosi teendőibe, még ha túlságosan túlbuzgónak is tűnik. Kicsit mondjuk tényleg túlbuzgó, de engedjék meg neki, hiszen új még és szeretne érdemi dolgokat letenni az asztalra.*
-Kérlek, Taitos mester, vigyázz erre. *kopogtatja meg mágusbotját. Kényelmetlen lenne minden egyes méterre magával cipelni, inkább rábízza arra a mágusra, aki most a testőr szerepét tölti be.
Worenth egészen Lorew székéig sétál. Hát, mit mondjon, nem fog beleszakadni a nagy sétálgatásba, néhány métert kell megtennie csupán. Majd mikor odaér biccent és helyet foglal a szakállas mellett. Rég találkoztak már, külsőre viszont Lorew megváltozott, mert ott éktelenkedik az a csúnya heg. Ez egyben azt jelenti, hogy az egyes csapatban Lorew és Worenth lesznek, de kell még ide valaki.*
-Örülök, hogy viszontlátlak, Lorew. Kissé meglep, hogy épp itt, de mindenképpen pozitív meglepetés! Büszke lehetsz magadra. Nem mindenki maradt volna életben a kínvallatás után. A nekromanta elpusztításához pedig gratulálok, megkönnyítetted sokak életét. *dicséri a szakrális mágust.* -Melyikőjük búcsúajándékát vagy kénytelen arcodon viselni? *kérdezősködik, majd nézi a többi jelöltet, hogy melyikőjük csatlakozik még az egyes csapathoz.*
5066. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-07 20:55:22
Üzenet elküldve: 2017-04-07 20:55:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nino//
*Elsőre nem kap választ semmire.*
~Furcsa, pedig direkt próbáltam úgy beszélni, hogy támadható legyen.~
*Végül csak magában sóhajt egyet az érdektelenkedésen, és ekkor jön a blokk.*
-Barátom száz lépés. Tizenöt fával van bentebb.
*Néz elsőre nagyot.*
~Ha lány lenne, most felkapnám.~
*Így csak egy baráti vállon karolás marad.*
-Muszáj lenne. Itt.
*Picit halkabbra vált.*
-Nem tudok olyan tudást átadni, ami elég érdekes lenne neked.
*Persze elsőre nem lesz érdekes, de Taitos szerint a világ legnagyobb csodája készül.*
-Olyat láthatsz, amit eddig nem láthattál.
*Nyújtja előre kezét, és széttárt tenyérrel lassan köröz, és követi a mozgást fejével. A másik mentségre felnevet. Elereszti, és szembe fordul Ninoval.*
-Áh, ezt most kérdezed, vagy mondod?
*Ölt nyelvet.*
-Nos. Akkor most döntened kell. Picit talán ez is az első dolog, amit látnod kell. Megbízol, vagy nem? Odaadom-e a titkaim javát egy ilyen csekély árért, meg szimpátiából, vagy nem?
*Megpördülve lép előre kettőt, be a sűrűbe.*
-Rajtad áll.
*Néz vissza.*
-De a helyedben igyekeznék. Innen elég nehéz visszatalálni.
*Gonoszkás vigyorát már nem a lánynak, vagyis most fiúnak mutatja.*
~Nem fog követni, mi?~
*Ijed meg magában, és láthatóan nem siet.*
//Nino//
*Elsőre nem kap választ semmire.*
~Furcsa, pedig direkt próbáltam úgy beszélni, hogy támadható legyen.~
*Végül csak magában sóhajt egyet az érdektelenkedésen, és ekkor jön a blokk.*
-Barátom száz lépés. Tizenöt fával van bentebb.
*Néz elsőre nagyot.*
~Ha lány lenne, most felkapnám.~
*Így csak egy baráti vállon karolás marad.*
-Muszáj lenne. Itt.
*Picit halkabbra vált.*
-Nem tudok olyan tudást átadni, ami elég érdekes lenne neked.
*Persze elsőre nem lesz érdekes, de Taitos szerint a világ legnagyobb csodája készül.*
-Olyat láthatsz, amit eddig nem láthattál.
*Nyújtja előre kezét, és széttárt tenyérrel lassan köröz, és követi a mozgást fejével. A másik mentségre felnevet. Elereszti, és szembe fordul Ninoval.*
-Áh, ezt most kérdezed, vagy mondod?
*Ölt nyelvet.*
-Nos. Akkor most döntened kell. Picit talán ez is az első dolog, amit látnod kell. Megbízol, vagy nem? Odaadom-e a titkaim javát egy ilyen csekély árért, meg szimpátiából, vagy nem?
*Megpördülve lép előre kettőt, be a sűrűbe.*
-Rajtad áll.
*Néz vissza.*
-De a helyedben igyekeznék. Innen elég nehéz visszatalálni.
*Gonoszkás vigyorát már nem a lánynak, vagyis most fiúnak mutatja.*
~Nem fog követni, mi?~
*Ijed meg magában, és láthatóan nem siet.*
5065. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-07 20:36:06
Üzenet elküldve: 2017-04-07 20:36:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Cosi fan tutte//
*Különös, de Nori még jobban menekül a nap elől, mint Nolie. A vásárlókörútján beszerzett egy fehér sálat, amit elő is kotor a táskája mélyéről, hogy vállaira terítse, nehogy leégjenek, amíg átsétálnak a városon. A tisztáson majd jóval több árnyék lesz, mint az alacsony épületek között, de addig sem szeretne ropogódra pirult hátat. Szorítva a másik kezét indulnak útnak. Nem is érti, miért szorongatja ennyire. Eltévedni egyikőjük sem fog, tömeg sincs, hogy elkeveredjenek egymástól, egyszerűen csak jól esik, mintha tartozna valakihez. Amikor kisgyerek fogja az anyja kezét, mert megnyugtatja.*
-Elvadulni ugyan nem vadultam el, de elvből meggyűlöltem a nemeseket, és mindenkit, aki szigorúan tartja magát az előírásokhoz. Megfelelési kényszerük van, meg is érdemlik, hogy megkeseredettek és karót nyeltek legyenek egész életükben.
*Nem találkozott sok kékvérűvel, de akikkel igen, azok mind a szüleihez hasonlatosak voltak. Nem járt dicséret azért, ha betartottad a szabályokat, meghazudtolva önmagad mindenre lelkesen bólogattál, amit mondtak, de csúnyán leszidtak, ha egyszer is megbotlottál.
Elérik a temetőt. A hangulat egyik pillanatról a másikra változik komorabbá, szürkébbé, és a kis tündér imádja ezt. Néhány kőtábla, és a legtöbb embernek összeugrik a gyomra, mikor belép a kiskapun az udvarra. Egy sír előtt állnak.*
-Mint az életben, úgy a halálban is vannak egyenlők, és egyenlőbbek.
*Ezt még édesanyjától hallotta, és kislányként nem értette, mire gondol, de így, felnőtt fejjel már szégyelli magát érte. Felnőtt. Vicces, hogy már több, mint negyven éve tudhat a háta mögött, és csak most kezdenek tisztulni szemei előtt a világ dolgai. Egy ember eddigre már élete javát megélte, Nolie számára csak most kezdődik az élet.
Folytatják útjukat a tisztás felé. Nem először, és vélhetően nem is utoljára jár itt. Rengeteg emlék köti ide: a sötételffel való veszélyes kalandja után itt pihentek meg először, Irianával itt találtak rá a sebesült Mordachra, és a gyógyító erejű növényekkel is itt ismerkedhetett meg. Annyi emlék, de ez mind semmit sem jelent a számára. Ami történt, megtörtént, semmi köze a mostani állapotához. Ha valaki feltűnne a múltból, nem tudná régi ismerősként köszönteni. Kimet esetleg, mert vele több napot töltött együtt, jobban ismeri, mint bárki mást, de róla se tudna semmi érdemlegeset mondani, ha kérdeznék.*
-Én mindig behúzódom a fák tövébe, ha napközben jövök ki. Úgy nem bánt a napfény, és nem is vagyok feltűnő, ha megbújok az árnyékban. Este csak azért nem jövök soha, mert hideg van. A városban az épületekből, a járókelőkből sugárzik a hő, itt pillanatok alatt megfagynék.
*A lány újabb ölelése legalább annyira meglepi, mint az első. Nem érti, mire ez a nagy ölelgetés, hiszen nem mondott semmit, a mivel kiérdemelné, de jól esik neki. Alapvetően kerüli a testi, de még a szemkontaktust is, de így, hogy beleerőszakolják a helyzetbe, nem tűnik olyan vészesnek. Visszaölel, magához szorítja Norit. A karjaiban biztonságban érzi magát, nem bánthatják, nem lökhetik félre.*
*Különös, de Nori még jobban menekül a nap elől, mint Nolie. A vásárlókörútján beszerzett egy fehér sálat, amit elő is kotor a táskája mélyéről, hogy vállaira terítse, nehogy leégjenek, amíg átsétálnak a városon. A tisztáson majd jóval több árnyék lesz, mint az alacsony épületek között, de addig sem szeretne ropogódra pirult hátat. Szorítva a másik kezét indulnak útnak. Nem is érti, miért szorongatja ennyire. Eltévedni egyikőjük sem fog, tömeg sincs, hogy elkeveredjenek egymástól, egyszerűen csak jól esik, mintha tartozna valakihez. Amikor kisgyerek fogja az anyja kezét, mert megnyugtatja.*
-Elvadulni ugyan nem vadultam el, de elvből meggyűlöltem a nemeseket, és mindenkit, aki szigorúan tartja magát az előírásokhoz. Megfelelési kényszerük van, meg is érdemlik, hogy megkeseredettek és karót nyeltek legyenek egész életükben.
*Nem találkozott sok kékvérűvel, de akikkel igen, azok mind a szüleihez hasonlatosak voltak. Nem járt dicséret azért, ha betartottad a szabályokat, meghazudtolva önmagad mindenre lelkesen bólogattál, amit mondtak, de csúnyán leszidtak, ha egyszer is megbotlottál.
Elérik a temetőt. A hangulat egyik pillanatról a másikra változik komorabbá, szürkébbé, és a kis tündér imádja ezt. Néhány kőtábla, és a legtöbb embernek összeugrik a gyomra, mikor belép a kiskapun az udvarra. Egy sír előtt állnak.*
-Mint az életben, úgy a halálban is vannak egyenlők, és egyenlőbbek.
*Ezt még édesanyjától hallotta, és kislányként nem értette, mire gondol, de így, felnőtt fejjel már szégyelli magát érte. Felnőtt. Vicces, hogy már több, mint negyven éve tudhat a háta mögött, és csak most kezdenek tisztulni szemei előtt a világ dolgai. Egy ember eddigre már élete javát megélte, Nolie számára csak most kezdődik az élet.
Folytatják útjukat a tisztás felé. Nem először, és vélhetően nem is utoljára jár itt. Rengeteg emlék köti ide: a sötételffel való veszélyes kalandja után itt pihentek meg először, Irianával itt találtak rá a sebesült Mordachra, és a gyógyító erejű növényekkel is itt ismerkedhetett meg. Annyi emlék, de ez mind semmit sem jelent a számára. Ami történt, megtörtént, semmi köze a mostani állapotához. Ha valaki feltűnne a múltból, nem tudná régi ismerősként köszönteni. Kimet esetleg, mert vele több napot töltött együtt, jobban ismeri, mint bárki mást, de róla se tudna semmi érdemlegeset mondani, ha kérdeznék.*
-Én mindig behúzódom a fák tövébe, ha napközben jövök ki. Úgy nem bánt a napfény, és nem is vagyok feltűnő, ha megbújok az árnyékban. Este csak azért nem jövök soha, mert hideg van. A városban az épületekből, a járókelőkből sugárzik a hő, itt pillanatok alatt megfagynék.
*A lány újabb ölelése legalább annyira meglepi, mint az első. Nem érti, mire ez a nagy ölelgetés, hiszen nem mondott semmit, a mivel kiérdemelné, de jól esik neki. Alapvetően kerüli a testi, de még a szemkontaktust is, de így, hogy beleerőszakolják a helyzetbe, nem tűnik olyan vészesnek. Visszaölel, magához szorítja Norit. A karjaiban biztonságban érzi magát, nem bánthatják, nem lökhetik félre.*
5064. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-07 15:14:50
Üzenet elküldve: 2017-04-07 15:14:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Taitos//
*Bárcsak tudná osztani a férfi világnézetét, de akárhogy is próbálja elképzelni ezt a csapatos dolgot, egyre jobban belefájdul a feje. Neki a segítség azok a könyvek, néha egy szakmai tanács, amiért ő cserébe hasonló szintű tudással fizet... Ezen felül pedig marad a gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás.
Azt meg még nehezebb elképzelni, hogy a férfiből eszetlen mészáros legyen, de hát ki ő, hogy ezt megállapítsa? Egy napja sem ismeri még, aztán lehet, csak nőkkel szemben ilyen kedves. ~ Bár, még azelőtt is normális volt velem... ~ Akkor csak a harctéren. Vagy... Vagy akárhol. ~ Áh, miért is próbálom meghatározni a jellemét? Semmit se tudok róla. ~
Ahogy elérnek az erdő szélére, már az első fánál önkéntelenül is megtorpan. Nos, igen... Két perc... Az nem sok... ~ Bele az ismeretlenbe egy gyakorlatilag vadidegen mágussal... ~ Vajon itt még elég közel van a városőrség, hogy baj esetén meghallják? ~ Vajon érdekelné őket egyáltalán? Talán aranyat kéne csörgetni helyette. ~*
- Öhm. *Próbál meg kitalálni addig is valamit, hogy nyerjen egy pár másodpercet.* Oda, hm? *Ez nem igazán működik. Jobbjával idegesen megvakarja bal felkarját.* Mu... Muszáj?
*Ahogy a férfi leírta a holdmágiát, abból kivette, hogy ismeri is - szóval ha muszáj lenne, úgyis rákényszerítené, ennek ellenére görcsösen ragaszkodik a döntés illúziójához.*
- Semmi személyes! *Ezzel valószínűleg nem menti, csak rontja tovább a helyzetet.* Csak őő... Nem nagyon, hmm. *Hogy mondja ezt udvariasan?* Nem ismerlek eléggé, hogy a biztonságos városon túlra kövesselek...? *Ugye most nem fogja mérgében mókussá változtatni? ~ Vajon a mókusok tudnak beszélni? Hátha legalább akkor befognám. ~*
//Taitos//
*Bárcsak tudná osztani a férfi világnézetét, de akárhogy is próbálja elképzelni ezt a csapatos dolgot, egyre jobban belefájdul a feje. Neki a segítség azok a könyvek, néha egy szakmai tanács, amiért ő cserébe hasonló szintű tudással fizet... Ezen felül pedig marad a gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás.
Azt meg még nehezebb elképzelni, hogy a férfiből eszetlen mészáros legyen, de hát ki ő, hogy ezt megállapítsa? Egy napja sem ismeri még, aztán lehet, csak nőkkel szemben ilyen kedves. ~ Bár, még azelőtt is normális volt velem... ~ Akkor csak a harctéren. Vagy... Vagy akárhol. ~ Áh, miért is próbálom meghatározni a jellemét? Semmit se tudok róla. ~
Ahogy elérnek az erdő szélére, már az első fánál önkéntelenül is megtorpan. Nos, igen... Két perc... Az nem sok... ~ Bele az ismeretlenbe egy gyakorlatilag vadidegen mágussal... ~ Vajon itt még elég közel van a városőrség, hogy baj esetén meghallják? ~ Vajon érdekelné őket egyáltalán? Talán aranyat kéne csörgetni helyette. ~*
- Öhm. *Próbál meg kitalálni addig is valamit, hogy nyerjen egy pár másodpercet.* Oda, hm? *Ez nem igazán működik. Jobbjával idegesen megvakarja bal felkarját.* Mu... Muszáj?
*Ahogy a férfi leírta a holdmágiát, abból kivette, hogy ismeri is - szóval ha muszáj lenne, úgyis rákényszerítené, ennek ellenére görcsösen ragaszkodik a döntés illúziójához.*
- Semmi személyes! *Ezzel valószínűleg nem menti, csak rontja tovább a helyzetet.* Csak őő... Nem nagyon, hmm. *Hogy mondja ezt udvariasan?* Nem ismerlek eléggé, hogy a biztonságos városon túlra kövesselek...? *Ugye most nem fogja mérgében mókussá változtatni? ~ Vajon a mókusok tudnak beszélni? Hátha legalább akkor befognám. ~*
5063. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-07 11:53:34
Üzenet elküldve: 2017-04-07 11:53:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 495
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 495
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Cosi fan tutte//
*Kézen fogva indulnak el tehát a nem is annyira rövid úton a tisztás felé. Nori ez idő alatt keveset beszél, csuklyáját rengetegszer igazgatja. Inkább azzal van elfoglalva, hogy valahogy kibírja a napfényt. Emellett szorosan fogja Nolie kezét, hogy biztosan ne veszítse szem elől még akkor se, amikor egy pillanatra nem néz rá. Nem biztos abban, hogy egy zsúfoltabb helyen nem akar a tömegben eltűnve elmenekülni előle.*
- Aham.
*Csupán ennyit válaszol arra, amit Nolie a jól neveltségről mond. Nem azért jegyezte meg, mert zavarná ha a lány szabadszájú, arrogáns és modortalan lenne, de az tény, hogy így sokkal aranyosabb.*
- Nem értettem soha, miért gondolják, hogy a veréstől majd jobb lesz a gyerek. Pont attól vadul el.
*Tér vissza a témához jóval később. Azaz már akkor, mikor a temetőben apja sírja előtt áll, amit azóta ismét benőtt a növényzet, látszik, hogy senki nem foglalkozik vele. Bár az is igaz, hogy a többi sír sincs sokkal jobb állapotban, csak a nemes, gazadag családok hallottainak. De azok közül is csak az van itt, amelyik a családi kriptákba már nem fértek el.*
- Még a halottaknak sem adják meg az egyenrangúságot és a tiszteletet. Csak nézz végig a sírokon.
*Jegyzi meg az előbbi gondolatokra utalva. Nem szerette, vagy nem is ismerte igazán apját, de sírját azért most is megszabadítja a sok gaztól, aztán leül picit a szélére.*
- Többet voltam vele itt a temetőben, mint az életében. Vicces, nem?
*Kicsit hideggé, elvonttá és kísértetiessé változik most Nori hangulata és tekintete is. Az ilyen helyek mindig ezt az oldalát hozzák ki belőle, de ezzel talán nincs egyedül. Természetes reakció lehet minden embertől egy temetőben, hogy még az átlagosnál is jobban próbálják elrejteni gondolataikat.*
- Menjünk tovább.
*Végül egy hosszabb séta után elérnek a tisztásra. Nolie nagyon keveset beszélt az egész úton, de most, hogy ideértek, ő kezd el mesélni.*
~Szeretheti ezt a helyet, nagyon lelkesen beszél róla.~
- Én minden nap ki szoktam jönni ide. Ott szoktam feküdni. *Mutat a kör közepére.* Ott mindig rám süt a hold, meg olyan érzés, mintha a sötétség átölelne, körbevenne és elnyelne. Igen, mindig csak éjszaka jövök ki, akkor még kevesebben vannak. Sőt, szinte biztos, hogy nem találok itt senkit. Az emberek olyan későn félnek az erdő szélére jönni.
*Aztán ösztönből felnéz a fákra, mikor Nolie azokról kezd el beszélni. Elmosolyodik, ahogy elképzeli a kislányt azokon feküdni, aludni. Fel is kacag picit, mert azt is sikerült elképzelnie, hogy a lányka leesik a fáról, és szegény ijedt arccal pislog maga elé, miközben azon gondolkozik, hogy most mi a fene is történt.*
- Én ilyen korán még nem voltam itt. *Fordul vissza újra Nolie felé.* Nem kell félned, most már nem baj, ha észrevesznek. Itt vagyok én, és megvédelek.
*Azzal újra átöleli Noliet, de most már bátrabban és szorosabban mint az előbb. Teljesen átkarolja, magához húzza, mintha csak el akarná őt rejteni a világ szeme elől.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.07 11:54:28
*Kézen fogva indulnak el tehát a nem is annyira rövid úton a tisztás felé. Nori ez idő alatt keveset beszél, csuklyáját rengetegszer igazgatja. Inkább azzal van elfoglalva, hogy valahogy kibírja a napfényt. Emellett szorosan fogja Nolie kezét, hogy biztosan ne veszítse szem elől még akkor se, amikor egy pillanatra nem néz rá. Nem biztos abban, hogy egy zsúfoltabb helyen nem akar a tömegben eltűnve elmenekülni előle.*
- Aham.
*Csupán ennyit válaszol arra, amit Nolie a jól neveltségről mond. Nem azért jegyezte meg, mert zavarná ha a lány szabadszájú, arrogáns és modortalan lenne, de az tény, hogy így sokkal aranyosabb.*
- Nem értettem soha, miért gondolják, hogy a veréstől majd jobb lesz a gyerek. Pont attól vadul el.
*Tér vissza a témához jóval később. Azaz már akkor, mikor a temetőben apja sírja előtt áll, amit azóta ismét benőtt a növényzet, látszik, hogy senki nem foglalkozik vele. Bár az is igaz, hogy a többi sír sincs sokkal jobb állapotban, csak a nemes, gazadag családok hallottainak. De azok közül is csak az van itt, amelyik a családi kriptákba már nem fértek el.*
- Még a halottaknak sem adják meg az egyenrangúságot és a tiszteletet. Csak nézz végig a sírokon.
*Jegyzi meg az előbbi gondolatokra utalva. Nem szerette, vagy nem is ismerte igazán apját, de sírját azért most is megszabadítja a sok gaztól, aztán leül picit a szélére.*
- Többet voltam vele itt a temetőben, mint az életében. Vicces, nem?
*Kicsit hideggé, elvonttá és kísértetiessé változik most Nori hangulata és tekintete is. Az ilyen helyek mindig ezt az oldalát hozzák ki belőle, de ezzel talán nincs egyedül. Természetes reakció lehet minden embertől egy temetőben, hogy még az átlagosnál is jobban próbálják elrejteni gondolataikat.*
- Menjünk tovább.
*Végül egy hosszabb séta után elérnek a tisztásra. Nolie nagyon keveset beszélt az egész úton, de most, hogy ideértek, ő kezd el mesélni.*
~Szeretheti ezt a helyet, nagyon lelkesen beszél róla.~
- Én minden nap ki szoktam jönni ide. Ott szoktam feküdni. *Mutat a kör közepére.* Ott mindig rám süt a hold, meg olyan érzés, mintha a sötétség átölelne, körbevenne és elnyelne. Igen, mindig csak éjszaka jövök ki, akkor még kevesebben vannak. Sőt, szinte biztos, hogy nem találok itt senkit. Az emberek olyan későn félnek az erdő szélére jönni.
*Aztán ösztönből felnéz a fákra, mikor Nolie azokról kezd el beszélni. Elmosolyodik, ahogy elképzeli a kislányt azokon feküdni, aludni. Fel is kacag picit, mert azt is sikerült elképzelnie, hogy a lányka leesik a fáról, és szegény ijedt arccal pislog maga elé, miközben azon gondolkozik, hogy most mi a fene is történt.*
- Én ilyen korán még nem voltam itt. *Fordul vissza újra Nolie felé.* Nem kell félned, most már nem baj, ha észrevesznek. Itt vagyok én, és megvédelek.
*Azzal újra átöleli Noliet, de most már bátrabban és szorosabban mint az előbb. Teljesen átkarolja, magához húzza, mintha csak el akarná őt rejteni a világ szeme elől.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.07 11:54:28
5062. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-07 06:24:56
Üzenet elküldve: 2017-04-07 06:24:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nino//
-Persze barátom, persze.
*A fogadós és Ninoryn titkára Taitos csak egy sanda pillantással néz vissza. Elképzeli, ahogyan a másik a mostani bizonytalanságával udvarol, nagyjából olyan sikeresen, mint ő az imént, de a gondolatainak végére már csak a szabadban jut. Aztán persze letudja azzal, magából kiindulva, hogy talán Ninoryn is legalább annyira szívesen vált stílust egyszer-egyszer, mint Taitos.*
-Jól értetted. Semmit.
*Picit vár, lassít, minthogy már majdnem oda is értek. Arra a meglátásra, hogy ő is egyedül van, Taitos csak biccent.*
-Most igen. Gyakran nem, de amennyit egyedül vagyok, annyit nem érek semmit, ezt jól láttad.
*Botja közben szakadatlan, bolondos táncot jár, ahogy haladnak a napfényben. Taitosnak nem szokása magát mások fölé emelni, de látván, hogy nem tiszta a dolog, egy kicsit mesél még.*
-A célok erősödnek, ha van más is, ki melletted halad, nem mellesleg, ha bármit elrontasz ott vannak neked.
~Nem, ez sem elég.~
*Részletezni kezdi.*
-Vegyünk engem. Ha most szükség lenne arra, hogy ép ésszel gondolkodjak, netán vész fenyegetne, elég lenne egyetlen szót elrontanom, vagy elég lenne egyetlen okos nőcske rossz szándéka, hogy a mágusból holtat csináljon.
*Magyaráz.*
-Ha nem lennének a Hatok, ma nem lennék itt, ha nem lennének synmirai társaim, már régen embereket gyilkolnék.
*Emlékszik még arra a napra, amikor ezt a tőrt vette, hányakat, hányakat ölt volna meg így, ha hagyja, hogy igazságérzete kerekedjen felül akkor józan eszén.*
-Sőt, ha ők nem lennének, akkor talán újszülötten megesz mondjuk egy medve.
Látod, neked is... *picit habozik, talán van itt valaki más is.* meg kellett mozgatnod a kapcsolataidat, hiszen egy mester nélkül mit sem érnél.
*Persze jó a magány is valamikor, de nem nagy tervek végrehajtására, márpedig, amire most készülnek, az nagy terv.*
-Itt is volnánk, ez az erdő széle.
*Eddigre elérik a tisztás túlfelét.*
-Innen két perc járás az a hely, amit keresünk, jobb is, ha nem vagyunk mindenki szeme előtt, mármint semmi rossz, inkább csak féltett.
*Utal arra, hogy nem valami csalafintaságon jár az esze.*
-Mehetünk? Medve itt nem nagyon lesz, legfeljebb nullum.
*Neveti el magát az aranyos kis óriáspatkányok gondolatára.*
-Habár egy medvének kifejezetten örülnék is.
*Jelzi, hogy a medve mégsem a vég.*
~Még jobb lenne, mint az, amit keresünk.~
*Már indulna, de eszébe jut még valami.*
-Amúgy amit mondtam, azt Amon Ruadhon olyan hamar meg fogod tanulni, mint az "egyszer egyet".
*Utal itt arra, hogy bizony a Vashegyen még tán ő is tanulhatna a csapatszellemről valamicskét, habár a nagy harcosok nagyja már nem aktív arrafelé sem.*
~Megtörtek a harcban.~
//Nino//
-Persze barátom, persze.
*A fogadós és Ninoryn titkára Taitos csak egy sanda pillantással néz vissza. Elképzeli, ahogyan a másik a mostani bizonytalanságával udvarol, nagyjából olyan sikeresen, mint ő az imént, de a gondolatainak végére már csak a szabadban jut. Aztán persze letudja azzal, magából kiindulva, hogy talán Ninoryn is legalább annyira szívesen vált stílust egyszer-egyszer, mint Taitos.*
-Jól értetted. Semmit.
*Picit vár, lassít, minthogy már majdnem oda is értek. Arra a meglátásra, hogy ő is egyedül van, Taitos csak biccent.*
-Most igen. Gyakran nem, de amennyit egyedül vagyok, annyit nem érek semmit, ezt jól láttad.
*Botja közben szakadatlan, bolondos táncot jár, ahogy haladnak a napfényben. Taitosnak nem szokása magát mások fölé emelni, de látván, hogy nem tiszta a dolog, egy kicsit mesél még.*
-A célok erősödnek, ha van más is, ki melletted halad, nem mellesleg, ha bármit elrontasz ott vannak neked.
~Nem, ez sem elég.~
*Részletezni kezdi.*
-Vegyünk engem. Ha most szükség lenne arra, hogy ép ésszel gondolkodjak, netán vész fenyegetne, elég lenne egyetlen szót elrontanom, vagy elég lenne egyetlen okos nőcske rossz szándéka, hogy a mágusból holtat csináljon.
*Magyaráz.*
-Ha nem lennének a Hatok, ma nem lennék itt, ha nem lennének synmirai társaim, már régen embereket gyilkolnék.
*Emlékszik még arra a napra, amikor ezt a tőrt vette, hányakat, hányakat ölt volna meg így, ha hagyja, hogy igazságérzete kerekedjen felül akkor józan eszén.*
-Sőt, ha ők nem lennének, akkor talán újszülötten megesz mondjuk egy medve.
Látod, neked is... *picit habozik, talán van itt valaki más is.* meg kellett mozgatnod a kapcsolataidat, hiszen egy mester nélkül mit sem érnél.
*Persze jó a magány is valamikor, de nem nagy tervek végrehajtására, márpedig, amire most készülnek, az nagy terv.*
-Itt is volnánk, ez az erdő széle.
*Eddigre elérik a tisztás túlfelét.*
-Innen két perc járás az a hely, amit keresünk, jobb is, ha nem vagyunk mindenki szeme előtt, mármint semmi rossz, inkább csak féltett.
*Utal arra, hogy nem valami csalafintaságon jár az esze.*
-Mehetünk? Medve itt nem nagyon lesz, legfeljebb nullum.
*Neveti el magát az aranyos kis óriáspatkányok gondolatára.*
-Habár egy medvének kifejezetten örülnék is.
*Jelzi, hogy a medve mégsem a vég.*
~Még jobb lenne, mint az, amit keresünk.~
*Már indulna, de eszébe jut még valami.*
-Amúgy amit mondtam, azt Amon Ruadhon olyan hamar meg fogod tanulni, mint az "egyszer egyet".
*Utal itt arra, hogy bizony a Vashegyen még tán ő is tanulhatna a csapatszellemről valamicskét, habár a nagy harcosok nagyja már nem aktív arrafelé sem.*
~Megtörtek a harcban.~
5061. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-04-06 22:43:42
Üzenet elküldve: 2017-04-06 22:43:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Cosi fan tutte//
*Jól nevelt, az nem kifejezés. Megverték, ha nem úgy viselkedett, ahogy kellett volna, így elég nehéz egyik pillanatról a másikra leszoknia a köszönésről. Amikor elszökött, az első pár hatban olyan merev tartással ült a kocsmai asztaloknál, ahogy az elő volt írva. Sokan meg is kérdezték tőle, nem fáj-e a háta, ne vigyék orvoshoz. Nagyon utálta, amikor csak úgy abajgatni kezdték, ezért is erőszakolta magára a kissé görnyedt, kényelmesebb pózt. A járása is sokkal könnyedebb lett, arcáról is letörölte a ráfagyott, jeges mosolyt. Szabadon egész emberi, őszinte külseje lett, de azért még most is meg lehetne mondani róla, hogy nemes családban nevelkedett.*
-Igen. Maradjunk annyiban, hogy nevelt, de a módszerek jóságával vitatkoznék.
*Mindent elvettek tőle: a gyerekkorát, az álmait, a barátait, még a szárnyát is. Sokat tanult mellettük, tapasztalatot és tudást szerzett, de még ennél is többet veszített.*
-Rendben. *Kapva kap az alkalmon, hogy elterelheti a gondolatait. Jól ismeri a tisztást, ott szokta kipihenni a fáradalmait. Kellemes hely, kényelmes a fűben ücsörögni, és fizetni sem kell érte.*
-Nem, mehetünk arra!
*Azzal el is indulnak kézen fogva. vékony, csontos ujjait Nori kezébe csúsztatja. Nem szívesen mondana neki ellent, és jól is esik a melegség a hideg testének. Ahogy végigsétálnak a főtéren és a gazdagnegyeden, sok kíváncsi pillantást sikerül elkapnia. Megbámulják a furcsa párost, a hófehér, lenge ruhás apróságot, és a fekete, nyakig felöltözött lánykát, akik, mint a jó barátok, sétálgatnak az utcákon. Néhány perc alatt elérik a temetőt. Nolie szereti ezt a helyet. Csendes, és a sötét, titokzatos hangulat csak még kedvesebbé teszi számára. Itt nem szokott leülni, és órákat eltölteni azzal, hogy olvasson, vagy gondolataiba mélyedjen, de gyakran kijön sétálni, ha friss levegőre, és egy kis nyugalomra vágyik. Szorosan Nori mellett halad, de mikor a lány lassít, majd megáll az egyik sírnál, elengedi a kezét. Neki ez a kőtábla nem mond semmit, addig a többi kopott, olvashatatlan nevet bogarássza a közeli sírokon. Amint szól, hogy mehetnek tovább, kezét nyújtja, és folytathatják útjukat.
Az egész út csaknem egy óráig tart, de végül elérik a tisztást. Nolie nem az a beszédes fajta, mint az kiderült, így ha a másik nem kezdeményez beszélgetést, nem tesz fel kérdéseket, akkor az egész utat néma csendben teszik meg.*
-Sokszor járok erre. *Mondja, mikor körbetekint.* Szeretem, hogy nincsenek sokan. Szinte bármikor jövök ki, egyedül lehetek. Kevés ilyen hely van a városban, vagy a környékén.
*Még a könyvtárba is többen járnak. Nem érti, miért akarnak ennyit olvasni. Főleg, hogy a legtöbben, nem is azért mennek, hogy olvassanak, csak benéznek, levesznek néhány könyvet a polcról, végigtaperolják őket, visszateszik, és távoznak. Ezért aztán van értelme megzavarni szegény kis tündérkét a dolgában.*
-Hol szoktál feküdni? *Kérdezi.* Én egyszer-kétszer nyáron, mikor este is melegebb van, meghúztam magam a fák tetején. Kicsi vagyok, így kényelmesen elférek a vastagabb ágakon, a leveleknek hála pedig nem vesznek észre.
*Az kéne még csak, hogy arra keljen, hogy kövekkel dobálják, vagy kiabálnak neki, mit keres odafenn egyedül. Gyereknek nézik, hiszen semmi nem utal tündér mivoltára, csak egy alacsony, törékeny lányt látnak, aki egyedül kódorog a nagyvilágban. Jó, hogy nem fogadják örökbe, csak gügyögnek neki, aztán mennek a dolgukra.*
*Jól nevelt, az nem kifejezés. Megverték, ha nem úgy viselkedett, ahogy kellett volna, így elég nehéz egyik pillanatról a másikra leszoknia a köszönésről. Amikor elszökött, az első pár hatban olyan merev tartással ült a kocsmai asztaloknál, ahogy az elő volt írva. Sokan meg is kérdezték tőle, nem fáj-e a háta, ne vigyék orvoshoz. Nagyon utálta, amikor csak úgy abajgatni kezdték, ezért is erőszakolta magára a kissé görnyedt, kényelmesebb pózt. A járása is sokkal könnyedebb lett, arcáról is letörölte a ráfagyott, jeges mosolyt. Szabadon egész emberi, őszinte külseje lett, de azért még most is meg lehetne mondani róla, hogy nemes családban nevelkedett.*
-Igen. Maradjunk annyiban, hogy nevelt, de a módszerek jóságával vitatkoznék.
*Mindent elvettek tőle: a gyerekkorát, az álmait, a barátait, még a szárnyát is. Sokat tanult mellettük, tapasztalatot és tudást szerzett, de még ennél is többet veszített.*
-Rendben. *Kapva kap az alkalmon, hogy elterelheti a gondolatait. Jól ismeri a tisztást, ott szokta kipihenni a fáradalmait. Kellemes hely, kényelmes a fűben ücsörögni, és fizetni sem kell érte.*
-Nem, mehetünk arra!
*Azzal el is indulnak kézen fogva. vékony, csontos ujjait Nori kezébe csúsztatja. Nem szívesen mondana neki ellent, és jól is esik a melegség a hideg testének. Ahogy végigsétálnak a főtéren és a gazdagnegyeden, sok kíváncsi pillantást sikerül elkapnia. Megbámulják a furcsa párost, a hófehér, lenge ruhás apróságot, és a fekete, nyakig felöltözött lánykát, akik, mint a jó barátok, sétálgatnak az utcákon. Néhány perc alatt elérik a temetőt. Nolie szereti ezt a helyet. Csendes, és a sötét, titokzatos hangulat csak még kedvesebbé teszi számára. Itt nem szokott leülni, és órákat eltölteni azzal, hogy olvasson, vagy gondolataiba mélyedjen, de gyakran kijön sétálni, ha friss levegőre, és egy kis nyugalomra vágyik. Szorosan Nori mellett halad, de mikor a lány lassít, majd megáll az egyik sírnál, elengedi a kezét. Neki ez a kőtábla nem mond semmit, addig a többi kopott, olvashatatlan nevet bogarássza a közeli sírokon. Amint szól, hogy mehetnek tovább, kezét nyújtja, és folytathatják útjukat.
Az egész út csaknem egy óráig tart, de végül elérik a tisztást. Nolie nem az a beszédes fajta, mint az kiderült, így ha a másik nem kezdeményez beszélgetést, nem tesz fel kérdéseket, akkor az egész utat néma csendben teszik meg.*
-Sokszor járok erre. *Mondja, mikor körbetekint.* Szeretem, hogy nincsenek sokan. Szinte bármikor jövök ki, egyedül lehetek. Kevés ilyen hely van a városban, vagy a környékén.
*Még a könyvtárba is többen járnak. Nem érti, miért akarnak ennyit olvasni. Főleg, hogy a legtöbben, nem is azért mennek, hogy olvassanak, csak benéznek, levesznek néhány könyvet a polcról, végigtaperolják őket, visszateszik, és távoznak. Ezért aztán van értelme megzavarni szegény kis tündérkét a dolgában.*
-Hol szoktál feküdni? *Kérdezi.* Én egyszer-kétszer nyáron, mikor este is melegebb van, meghúztam magam a fák tetején. Kicsi vagyok, így kényelmesen elférek a vastagabb ágakon, a leveleknek hála pedig nem vesznek észre.
*Az kéne még csak, hogy arra keljen, hogy kövekkel dobálják, vagy kiabálnak neki, mit keres odafenn egyedül. Gyereknek nézik, hiszen semmi nem utal tündér mivoltára, csak egy alacsony, törékeny lányt látnak, aki egyedül kódorog a nagyvilágban. Jó, hogy nem fogadják örökbe, csak gügyögnek neki, aztán mennek a dolgukra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587