Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 89 (1761. - 1780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1780. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-11 20:09:56
Üzenet elküldve: 2014-12-11 20:09:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Dinty, Nadae //
*Nem hergeli azzal a vöröst, hogy pénzzel jutalmazza a bárd dalát és csípős nyelvét, de az arcára telepedő mosoly egyértelmű jelzése tetszésének. A lány vérének szívása úgysem az ő dolga, ott van arra a társa, aki ezt meg is teszi. Inkább ebbe sem szól bele, hadd rendezzék maguk között a hölgyek. S bár megy a visszavágás rendesen, a bárd nem adja fel, és a sötéthajú nőszemély sem hagyja annyiban. Ezért is jó csendben maradni, megfeledkeznek róla, hogy esetleg más is jelen van, és máris ott a műsor.
Igaz, egy másik számba lassan őt is bevonják.*
- Hogyne. *Válaszol a vörös heves tagadására egy udvarias mosollyal. Hangja is teljesen semleges, még akár azt is lehetne hinni, hogy elhiszi, amit a lány mond, és mégis van valami abban az egy szócskában, amitől egyértelmű a hitetlenség.*
- Még nagyon az elején jártunk, de a megfontolandó a... *Nadae méregetése már túlságosan is alapos, legalábbis az ő szájízének. Balsejtelmek gyötrik, de azért még reménykedik benne, hogy csak üldözési mániája akar visszatérni egy kicsit.*
- Talán valaki elijesztette őket, habár akkor már nem is igazán férfi, ha ilyen ijedős. Nekem meg nincs férfineveldém, és nem is tervezek nyitni egyet. *Von vállat.* - Megoldom mások bajait azzal, hogy a probléma forrását, ami egy vagy több személyt takar, eltüntetem a színről. *Fejti ki egy kicsit jobban némileg fáradt hangon. Remélhetőleg ezzel le is tudta a szakmájára és miértekre irányuló kérdéseket.
Vagy mégsem, a sötéthajúban ugyanis a jelek szerint elpattant valami. Miért nem lepődik meg? Őt támadják le valami helyzetbe belemagyarázott dráma miatt, aztán még nekik áll feljebb. Erőt vesz magán, hogy ne sóhajtson egy nagyot, nagyon lemondóan, és csak rezzenéstelen arccal hallgatja a másik nőt. Egyik szemöldöke szép ívet leírva emelkedik a magasba a szavak hallatán, de nyugalmából nem zökken ki. Ha alaposan szemmel van tartva, alig észrevehető, apró, ám de lényeges változás áll be tartásában, felkészül rá, hogy ki tudjon kérni az esetleges fizikai retorziótól.*
- Mert már rád unt? Hát azt nem csodálom. *Tekintete hideg és lenéző, de persze hangja sem más. A maga részéről ezzel le is tudta a szajha vagy, nem mert te nagyobb szajha vagy dobálózást, se kedve nincs ehhez, se energiát nem akar erre pazarolni. Eddig a pillanatig még érdekelte volna a csatlakozás, de most erősen elbizonytalanodott. Nem kell neki az, hogy az úgymond biztos helyen is folyton a háta mögé kelljen figyelnie, vagy egy hosszú és fárasztó nap után megint valami hisztéria közepébe csöppenjen. Hát ha még egy őrült is van közöttük.
Hátat fordít a két nőnek, és nyugodt tempóban elindul vissza a tömeg felé, ezzel igyekszik egyértelművé tenni, hogy tovább nem óhajt tárgyalni, úgy nagyjából semmiről sem. Talán máskor, vagy mással több szerencséjük lesz.*
//Dinty, Nadae //
*Nem hergeli azzal a vöröst, hogy pénzzel jutalmazza a bárd dalát és csípős nyelvét, de az arcára telepedő mosoly egyértelmű jelzése tetszésének. A lány vérének szívása úgysem az ő dolga, ott van arra a társa, aki ezt meg is teszi. Inkább ebbe sem szól bele, hadd rendezzék maguk között a hölgyek. S bár megy a visszavágás rendesen, a bárd nem adja fel, és a sötéthajú nőszemély sem hagyja annyiban. Ezért is jó csendben maradni, megfeledkeznek róla, hogy esetleg más is jelen van, és máris ott a műsor.
Igaz, egy másik számba lassan őt is bevonják.*
- Hogyne. *Válaszol a vörös heves tagadására egy udvarias mosollyal. Hangja is teljesen semleges, még akár azt is lehetne hinni, hogy elhiszi, amit a lány mond, és mégis van valami abban az egy szócskában, amitől egyértelmű a hitetlenség.*
- Még nagyon az elején jártunk, de a megfontolandó a... *Nadae méregetése már túlságosan is alapos, legalábbis az ő szájízének. Balsejtelmek gyötrik, de azért még reménykedik benne, hogy csak üldözési mániája akar visszatérni egy kicsit.*
- Talán valaki elijesztette őket, habár akkor már nem is igazán férfi, ha ilyen ijedős. Nekem meg nincs férfineveldém, és nem is tervezek nyitni egyet. *Von vállat.* - Megoldom mások bajait azzal, hogy a probléma forrását, ami egy vagy több személyt takar, eltüntetem a színről. *Fejti ki egy kicsit jobban némileg fáradt hangon. Remélhetőleg ezzel le is tudta a szakmájára és miértekre irányuló kérdéseket.
Vagy mégsem, a sötéthajúban ugyanis a jelek szerint elpattant valami. Miért nem lepődik meg? Őt támadják le valami helyzetbe belemagyarázott dráma miatt, aztán még nekik áll feljebb. Erőt vesz magán, hogy ne sóhajtson egy nagyot, nagyon lemondóan, és csak rezzenéstelen arccal hallgatja a másik nőt. Egyik szemöldöke szép ívet leírva emelkedik a magasba a szavak hallatán, de nyugalmából nem zökken ki. Ha alaposan szemmel van tartva, alig észrevehető, apró, ám de lényeges változás áll be tartásában, felkészül rá, hogy ki tudjon kérni az esetleges fizikai retorziótól.*
- Mert már rád unt? Hát azt nem csodálom. *Tekintete hideg és lenéző, de persze hangja sem más. A maga részéről ezzel le is tudta a szajha vagy, nem mert te nagyobb szajha vagy dobálózást, se kedve nincs ehhez, se energiát nem akar erre pazarolni. Eddig a pillanatig még érdekelte volna a csatlakozás, de most erősen elbizonytalanodott. Nem kell neki az, hogy az úgymond biztos helyen is folyton a háta mögé kelljen figyelnie, vagy egy hosszú és fárasztó nap után megint valami hisztéria közepébe csöppenjen. Hát ha még egy őrült is van közöttük.
Hátat fordít a két nőnek, és nyugodt tempóban elindul vissza a tömeg felé, ezzel igyekszik egyértelművé tenni, hogy tovább nem óhajt tárgyalni, úgy nagyjából semmiről sem. Talán máskor, vagy mással több szerencséjük lesz.*
1779. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-11 19:55:14
Üzenet elküldve: 2014-12-11 19:55:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Wram//
*Ugyan, merő túlzás, hogy minden elf utál minden orkot, és viszont, ez mindössze a népek szemében kialakult sztereotípia. Persze Taug nem mondaná soha, hogy nem hallott kiskorában mindenféle rémmeséket az orkokról, a kegyetlenségről, meg arról, milyen buták, és persze valamilyen szinten beléje is belenevelték az orkok iránti gyűlöletet, de mivel az elfek soká élnek, így ezt volt ideje "kinőni". Meg ez az ork egyáltalán nem is tűnik olyannak, amilyennek az elfek orkjai, egyértelmű persze, hogy műveltségben felette áll fajtársai nagyjának, hiszen Taug látott már olyat, akinek egy teljes mondat összerakása is megfeküdte a gyomrát, viszont ez az alak egyáltalán nem is tűnik kegyetlennek, fafejűnek, vagy ki tudja még, miket szoktak rágalomból az orkokhoz vágni. A druida maga is úgy érzi, hogy felette áll az elfeknek (meg persze minden másnak is), de ez nem jelenti azt, hogy nem ismeri el a tudást, ha látja azt.*
- Hát hogy beszéljek, ha egyszer elf vagyok? *vigyorog, de persze érti ő, mit akar Wram, csak hát nem árt az óvatosság, legalábbis első körben biztosan nem.*
- Nos, legegyszerűbben úgy mondhatnám, hogy létezik egy csapat, egy szövetség a kikötő közelében, mindenféle törvényen kívüliekből és kirekesztettekből *halkítja le a hangját önkéntelenül is, nem mintha bárki kihallgatná őket* És oda mindig jól jön a segítség, az új csatlakozók, főleg ha esetleg még a mérgekhez is konyítanak, hiszen ilyen ott rajtam kívül még nem akad. Szívesen venném, ha csatlakozna, de... ez nem pusztán egy apróság, ez egyfajta elköteleződés. Ha egyszer ellátogat hozzánk, onnan már aligha lesz visszaút. Nos, nagyjából ennyi lenne *tárja szét enyhén a karjait, mintha csak azt mutatná, már nem lapul több beszéd a köpenye alatt sem.*
//Wram//
*Ugyan, merő túlzás, hogy minden elf utál minden orkot, és viszont, ez mindössze a népek szemében kialakult sztereotípia. Persze Taug nem mondaná soha, hogy nem hallott kiskorában mindenféle rémmeséket az orkokról, a kegyetlenségről, meg arról, milyen buták, és persze valamilyen szinten beléje is belenevelték az orkok iránti gyűlöletet, de mivel az elfek soká élnek, így ezt volt ideje "kinőni". Meg ez az ork egyáltalán nem is tűnik olyannak, amilyennek az elfek orkjai, egyértelmű persze, hogy műveltségben felette áll fajtársai nagyjának, hiszen Taug látott már olyat, akinek egy teljes mondat összerakása is megfeküdte a gyomrát, viszont ez az alak egyáltalán nem is tűnik kegyetlennek, fafejűnek, vagy ki tudja még, miket szoktak rágalomból az orkokhoz vágni. A druida maga is úgy érzi, hogy felette áll az elfeknek (meg persze minden másnak is), de ez nem jelenti azt, hogy nem ismeri el a tudást, ha látja azt.*
- Hát hogy beszéljek, ha egyszer elf vagyok? *vigyorog, de persze érti ő, mit akar Wram, csak hát nem árt az óvatosság, legalábbis első körben biztosan nem.*
- Nos, legegyszerűbben úgy mondhatnám, hogy létezik egy csapat, egy szövetség a kikötő közelében, mindenféle törvényen kívüliekből és kirekesztettekből *halkítja le a hangját önkéntelenül is, nem mintha bárki kihallgatná őket* És oda mindig jól jön a segítség, az új csatlakozók, főleg ha esetleg még a mérgekhez is konyítanak, hiszen ilyen ott rajtam kívül még nem akad. Szívesen venném, ha csatlakozna, de... ez nem pusztán egy apróság, ez egyfajta elköteleződés. Ha egyszer ellátogat hozzánk, onnan már aligha lesz visszaút. Nos, nagyjából ennyi lenne *tárja szét enyhén a karjait, mintha csak azt mutatná, már nem lapul több beszéd a köpenye alatt sem.*
1778. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-11 18:41:46
Üzenet elküldve: 2014-12-11 18:41:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Hógolyócsata//
//Argus csapata//
* Észreveszi az első pillanatban felé forduló ellenséges hozzáállását de szerencsére nem szól semmi rosszat az ember, és Moon most nem mint a város egyik leghíresebb, hírhedtebb családjának leszármazottja van jelen hanem csak mint egyszerű szórakozni vágyó fiatal hölgy.*
- Itt és most nem Úrnő. *mondja hűvös mosolyt rajzolva ajkaira ami tulajdonképpen a kezdeti fogadtatásnak szól *Egyszerűen csak Moon.
* Érdeklődve fogadja az útmutatást majd kérdez is.*
- És milyen magasra húzzuk a falat? *néz fel Argusra. Nem mindegy, hogy mekkora falat is szeretnének maguk előtt látni hisz ami a tündérnek pont jó az Moont nem fedi, Albunnak meg lehet, hogy a mellkasáig sem érne. Szerencse, hogy nincs köztük óriás, akkor építhetnék akár három méter magasra is. A fal alakja nagyon is jó választás bár még nem tudja biztosan védekező vagy inkább támadó játékmódra fog beállni.
A bemutatást és bemutatkozást mosolyogva fogadja, sőt egy csepp kacagást is elkaphatnak a részéről miközben vissza kérdez.*
- És merre van az a hely ahol az írnokok mosogatnak?
* Moon építkezik. Hogy lő-nyílás vagy sem az számára végül is lényegtelen de nagyon örülne egy olyan résnek amin ki tud látni. Végül igazat ad Albun szavainak. Hógolyót kilőni nem lenne alkalmas tehát csak egy akkora rést hagy a saját szemének magasságban amin épp, hogy ki tud látni. Körülbelül tíz centi hosszú és talán ha van négy centi magas. Ezt a hótömböt külön kimunkálja, hogy biztosan ne zuhanhasson össze.
Amikor Argus ismét hozzájuk fordul figyelmesen hallgatja szavait majd visszatér az eredeti fal magasításához. Amint elérik a kötelező magasságot kisiet a pálya szélére néhány újabb adag friss hóért, majd hozzákezd a derékig érő fal építéséhez és a csapda kialakításához. Kicsit később nevetve szól társaihoz.*
- Aztán jól vigyázzunk, nehogy mi essünk keresztül rajta.
//Hógolyócsata//
//Argus csapata//
* Észreveszi az első pillanatban felé forduló ellenséges hozzáállását de szerencsére nem szól semmi rosszat az ember, és Moon most nem mint a város egyik leghíresebb, hírhedtebb családjának leszármazottja van jelen hanem csak mint egyszerű szórakozni vágyó fiatal hölgy.*
- Itt és most nem Úrnő. *mondja hűvös mosolyt rajzolva ajkaira ami tulajdonképpen a kezdeti fogadtatásnak szól *Egyszerűen csak Moon.
* Érdeklődve fogadja az útmutatást majd kérdez is.*
- És milyen magasra húzzuk a falat? *néz fel Argusra. Nem mindegy, hogy mekkora falat is szeretnének maguk előtt látni hisz ami a tündérnek pont jó az Moont nem fedi, Albunnak meg lehet, hogy a mellkasáig sem érne. Szerencse, hogy nincs köztük óriás, akkor építhetnék akár három méter magasra is. A fal alakja nagyon is jó választás bár még nem tudja biztosan védekező vagy inkább támadó játékmódra fog beállni.
A bemutatást és bemutatkozást mosolyogva fogadja, sőt egy csepp kacagást is elkaphatnak a részéről miközben vissza kérdez.*
- És merre van az a hely ahol az írnokok mosogatnak?
* Moon építkezik. Hogy lő-nyílás vagy sem az számára végül is lényegtelen de nagyon örülne egy olyan résnek amin ki tud látni. Végül igazat ad Albun szavainak. Hógolyót kilőni nem lenne alkalmas tehát csak egy akkora rést hagy a saját szemének magasságban amin épp, hogy ki tud látni. Körülbelül tíz centi hosszú és talán ha van négy centi magas. Ezt a hótömböt külön kimunkálja, hogy biztosan ne zuhanhasson össze.
Amikor Argus ismét hozzájuk fordul figyelmesen hallgatja szavait majd visszatér az eredeti fal magasításához. Amint elérik a kötelező magasságot kisiet a pálya szélére néhány újabb adag friss hóért, majd hozzákezd a derékig érő fal építéséhez és a csapda kialakításához. Kicsit később nevetve szól társaihoz.*
- Aztán jól vigyázzunk, nehogy mi essünk keresztül rajta.
1777. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-11 17:45:22
Üzenet elküldve: 2014-12-11 17:45:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Eltward Terof//
*Felveszi megszokott sármos mosolyát, körbetekint, és véletlenszerűen túr bele kormos fürtjeibe.*
- Veled ellentétben én nagyon jól tudom, mi ennek a fesztiválnak az előnye...
*Mintha csak ezt a pillanatot várta volna, a tömegben egy vörös szépség integet neki, rendkívül lelkesen... Dynti. Nem tehet róla, de miközben reflexszerűen kacsint és visszainteget, tekintete Nadaét keresi a lány mögött, és miután meggyőződött jelenlétéről, elgondolkodva fordul vissza El felé, próbálva felidézni, hogy mégis mit mondhatott az előbb... vigyorából egyértelmű, hogy nem hisz a fiúnak.*
- Szóval felnőttél, mi? *Csak úgy poénból telibe tenyereli mégegyszer El tarkóját, ezúttal még jobban összegubancolva haját.* Tessék. Így már vadabb. Jól jegyezd meg, hogy a lányok nem kedvelik a jófiúkat.
*Ránevet a fiúra, aztán végre hozzá is lát annak a forralt bornak... valójában, szívesen itt hagyná Elt, ha egy igazán szemrevaló külsejű nősténnyel tölthetné helyette a havas kis délutánt, csakhogy egyetlen lányon sem akad meg tekintete, mióta a kalózlány felborzolta érzékeit. Csupán Nadae érintése jár a fejében, meg persze a dolog, amit végül nem fejeztek be... éppen ezért mégcsak azt sem veszi észre, hogy talán életében először hívott meg egy másik hímet italra.*
- Ahogy elnézem, eddig se tudtalak lekaparni magamról. *A srácra röhög, de tulajdonképpen jobb ez most, mintha egyedül kéne borozgatnia, meg hát kedveli őt, mégha nem is nőstény. Persze másképp, dehát ha már úgy is mellőznie kell a testi élvezeteket...*
- Érdekes dolgok mindenhol történnek, legfeljebb nem körülötted, El.
*Felnevet saját humorán, és a legkevésbé sem zavartatja magát, ha a kölyök nem nevet vele, csak kortyolgatja a vörösbort, néha pedig elvetett pillantásokat vet a kárhozott lányok felé, melyeket a fiú is könnyen észrevehet.*
- Látod azt a vörös szépséget, meg a barna kalózszerzet bigét? A társaim.
*Meglehetősen különös kimondania ezt a szót, hiszen azelőtt még soha sem használta, mindig is magányos farkasként dolgozott, ahogyan a szórakozás is többnyire minden alkalommal más leányzóval zajlott.* Talán kissé megváltoztam, mióta utoljára találkoztunk. Vannak még páran, ha gondolod, később bemutathatlak nekik. Talán még illenél is a köreinkbe... persze csak ha elég vérszomjas vagy.
*Végigméri Elt újra, mégis miféle Kárhozott lehetne belőle? Végülis, jó pár elég különböző tagjuk van már, ráadásul sokakból nem nézné ki elsőre, hogy mit rejtegetnek magukban... Eltwardnak pedig még jócskán nem ismeri azt az oldalát.*
- Bár, ha már engem túléltél anno, nem igazán van mitől tartanod. Érdekel a dolog?
//Eltward Terof//
*Felveszi megszokott sármos mosolyát, körbetekint, és véletlenszerűen túr bele kormos fürtjeibe.*
- Veled ellentétben én nagyon jól tudom, mi ennek a fesztiválnak az előnye...
*Mintha csak ezt a pillanatot várta volna, a tömegben egy vörös szépség integet neki, rendkívül lelkesen... Dynti. Nem tehet róla, de miközben reflexszerűen kacsint és visszainteget, tekintete Nadaét keresi a lány mögött, és miután meggyőződött jelenlétéről, elgondolkodva fordul vissza El felé, próbálva felidézni, hogy mégis mit mondhatott az előbb... vigyorából egyértelmű, hogy nem hisz a fiúnak.*
- Szóval felnőttél, mi? *Csak úgy poénból telibe tenyereli mégegyszer El tarkóját, ezúttal még jobban összegubancolva haját.* Tessék. Így már vadabb. Jól jegyezd meg, hogy a lányok nem kedvelik a jófiúkat.
*Ránevet a fiúra, aztán végre hozzá is lát annak a forralt bornak... valójában, szívesen itt hagyná Elt, ha egy igazán szemrevaló külsejű nősténnyel tölthetné helyette a havas kis délutánt, csakhogy egyetlen lányon sem akad meg tekintete, mióta a kalózlány felborzolta érzékeit. Csupán Nadae érintése jár a fejében, meg persze a dolog, amit végül nem fejeztek be... éppen ezért mégcsak azt sem veszi észre, hogy talán életében először hívott meg egy másik hímet italra.*
- Ahogy elnézem, eddig se tudtalak lekaparni magamról. *A srácra röhög, de tulajdonképpen jobb ez most, mintha egyedül kéne borozgatnia, meg hát kedveli őt, mégha nem is nőstény. Persze másképp, dehát ha már úgy is mellőznie kell a testi élvezeteket...*
- Érdekes dolgok mindenhol történnek, legfeljebb nem körülötted, El.
*Felnevet saját humorán, és a legkevésbé sem zavartatja magát, ha a kölyök nem nevet vele, csak kortyolgatja a vörösbort, néha pedig elvetett pillantásokat vet a kárhozott lányok felé, melyeket a fiú is könnyen észrevehet.*
- Látod azt a vörös szépséget, meg a barna kalózszerzet bigét? A társaim.
*Meglehetősen különös kimondania ezt a szót, hiszen azelőtt még soha sem használta, mindig is magányos farkasként dolgozott, ahogyan a szórakozás is többnyire minden alkalommal más leányzóval zajlott.* Talán kissé megváltoztam, mióta utoljára találkoztunk. Vannak még páran, ha gondolod, később bemutathatlak nekik. Talán még illenél is a köreinkbe... persze csak ha elég vérszomjas vagy.
*Végigméri Elt újra, mégis miféle Kárhozott lehetne belőle? Végülis, jó pár elég különböző tagjuk van már, ráadásul sokakból nem nézné ki elsőre, hogy mit rejtegetnek magukban... Eltwardnak pedig még jócskán nem ismeri azt az oldalát.*
- Bár, ha már engem túléltél anno, nem igazán van mitől tartanod. Érdekel a dolog?
1776. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-11 17:41:14
Üzenet elküldve: 2014-12-11 17:41:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Dyntina, En, Enhir//
- Nagak Taroghar? *Ismétli a lány szavait, némileg fanyalogva. Ízlelgeti a barbár törzsfő nevét, de valahogy nem áll szájára a név. Nem tetszik neki, valahogy nem hangzik emberinek, mintha baltával faragták volna ki. Végül is barbárokról beszélnek. Velük kapcsolatban semmin sem csodálkozni.* - Miért nem választottál akkor olyat, ami tetszik is? Nem mintha nem lett volna elég időd, hogy kitalálj egy épkézláb álnevet. *Kötekedik tovább a lánnyal, ám hogy ne veszítse tovább a húrt, próbál kedveskedni neki.* - De azért nincs semmi baj ezzel sem, illik hozzád, Vörike, pont kifejezi a vörös hajadat, úgy pont... na tudod, hogy mire próbálok kilyukadni. Vannak emberek, akikre ha ránézel, tudod a nevét. Vagy legalább úgy hiszed, h tudod. No, a tied ilyen, szóval emiatt ne aggódj.
*Próbál kedvesen mosolyogni, de mint általában, most is inkább fintorgásnak hat. A másik szavaira elképzeli a dolgot. Egy csapat barbár, ahogy épp fojtogatják őket. S onnan nem biztos, hogy lenne már kiút, s segítséget sem kapnának kívülről, ahogy a raktárban az elf tisztán s érthetően adta azt tudtára.*
- Végül is teljesen életszerű. *S hozzá bólint is nyomatékosítás képen. Már ha róla van szó, akkor elképzelhető ez a végkifejlett. A kérdés hallatán rögtön az oldalához kap. Majd csak könnyedén legyint.* - Nem volt az oly komoly, csak egy apró karcolás. Egyébként is Bájgúnár gyorsan bekötözte, már be is hegedt. Most már csak egy olyan embert kell találni, aki ügyesen elfedi.
*Utal arra, hogy a testén lévő festett ábrázatok egy-egy seb helyét fedik el. A legtöbb, mint a szeme alatti csiga is egy apró heget takar. De a bütykein lévőket félig egy elvesztett fogadás miatt csináltatta, félig meg már csak heccből, hogy ezzel is idegesítse atyját. Eme szokását nem szívesen szorítaná meg, ám régi testművészét a régi legénységével küldte el.*
- Esetleg nem tudsz valakit?
*Emeli szürke szemeit a másikra. Az újabb szavak hallatán csak elvigyorodik.*
- Szerinted nem vigyáznék az egyetlen olyan dologra, amit szeretek? Anélkül is eltudnálak náspángolni, hogy a rumnak bármi baja essen. *Nevet, rajta. Laza csuklókkal legyint arra, hogy ugyan ki bánthatná jelen pillanatában a lányt. Meglehet, hogy igaza van, s ma tényleg nem fog semmi "rossz" történni. Kezdi áthatni a hely békés szellemi, aminek nagyon nem örül, hisz érzékei, s az ösztöne is eltompulnak. Elfintorog a gondolati eszmefuttatásán. Karjának folyamatos inzultálását, csak felvont szemöldökkel figyeli. Tekintetével a másik kezének mozgásának útját figyeli. Szürke íriszeit emeli Vörikére.
Úgy tűnik Vörike még annyira sem érdeklődik az elf iránt, mint ő. Más sem mutatja ezt jobban, mint kérdésözönére nem kap választ. Habár némileg megérti a lány ez irányú érzéketlenségét. Hiszen szívének csücskét egy másik fehérnép társaságában látja. Aki szemlátomást minden értelemben fehér.
Kezdeti kaján vigyorgása hamar átcsap először csak szemöldök felvonásba, látva a kialakult szituációt. A burkolt enyelgés láttán viszont már szemei is fenn akadnak. Társnője gyengesége minduntalan felháborítja. Nem tudja hogy képesek fajtársai folyton elgyengülni egy férfiember láttán. De attól még mindig szórakoztatónak találja Vörike reakcióit s féltékenységét.*
~Küldetés?~
*Visszhangzik a fejében Fejes s Vörike hangjai. Kérdő pillantást vet a férfi felé, hisz akiért ő küldte, az nem ez a némber. Se nem rövid, se nem fekete-barna hajú. Mindenesetre célja így is megtörtént. Egy kis szórakozás neki sem árt nem igaz? Miután az ébenhajú hátat fordít nekik, hogy ismét útra keljen - ki tudja talán oda ahonnan jött? - ugyanazokkal a mozdulatokkal integet utána, mint ahogy néhány perce tette az a másik Rinannal.
Érdeklődését elvesztve a párocska iránt rögtön a fehérhez fordul, ám annak válaszai nem töltik el teljes elégtétellel. *
- Problémamegoldó? *Ismétli el ő is.* - Végülis probléma az van dögivel, kezdve azzal, hogy egy épkézláb férfi nincs itt. Noha, ebben nem hiszem, hogy tudnál segíteni.
*Néz végig a hóhajún. Alaposan, előbb lentről felfelé, majd fordítva. S a látvány nem is oly rossz, még női szemmel sem. Hát még férfival milyen lehet és ahogy ebbe belegondol, rögtön eldönti, hogy utálni fogja. Egy-két másik nő a társaságban még nem vészes, de minél több nő, az ellenkezők érdeklődése megoszlik, s a régiektől veszik el, vagyis tőlük.*
- Mégis hogy beszélsz te átokfajzat? *Sziszegi a fogai közül. Nem tetszik az idegen stílusa.* - Biztos kell az Őrültnek egy ribanc, azért küldetett érted. *Vonja meg vállait. Ha a másik mégis ellenkezne, s nem akarna velük tartani, hát akkor ő biztos nem fog neki könyörögni.
Vörike magyarázkodásra csak szemeit forgatja. Unja már a termelést, igazán bevallhatná már mit is "érez".*
- Ugyan már, akkor miért nedvesedsz be minduntalan, amikor hozzád szól? *Teszi fel a jogos kérdést kicsit sem körítve a szavakkal. S ennek nem csak ő, hanem a bárd is hangot ad.
Újra elvigyorodik, ahogy egyik sem hagyja szó nélkül a másikat. Társnőjének nem tetszik a pimasz igaz szavai, sem pedig az ő szimpatizálása sem. Immár a jól megszokott vigyorával néz Dyntire.*
- Most vádold meg azzal, hogy nincs igaza, hiszen csak rád kell nézni, s visít rólad.
*No, nem mintha ez nem lenne rá igaz, de most nem is ő a célpont. A bárd nem marad viszonzás nélkül, amin szintén csak jót nevet.* - Többet érsz, ha te is hasonló pimaszsággal válaszolsz. *Adja nevetve tanácsait a feltűnően mérges lánynak.*
//Dyntina, En, Enhir//
- Nagak Taroghar? *Ismétli a lány szavait, némileg fanyalogva. Ízlelgeti a barbár törzsfő nevét, de valahogy nem áll szájára a név. Nem tetszik neki, valahogy nem hangzik emberinek, mintha baltával faragták volna ki. Végül is barbárokról beszélnek. Velük kapcsolatban semmin sem csodálkozni.* - Miért nem választottál akkor olyat, ami tetszik is? Nem mintha nem lett volna elég időd, hogy kitalálj egy épkézláb álnevet. *Kötekedik tovább a lánnyal, ám hogy ne veszítse tovább a húrt, próbál kedveskedni neki.* - De azért nincs semmi baj ezzel sem, illik hozzád, Vörike, pont kifejezi a vörös hajadat, úgy pont... na tudod, hogy mire próbálok kilyukadni. Vannak emberek, akikre ha ránézel, tudod a nevét. Vagy legalább úgy hiszed, h tudod. No, a tied ilyen, szóval emiatt ne aggódj.
*Próbál kedvesen mosolyogni, de mint általában, most is inkább fintorgásnak hat. A másik szavaira elképzeli a dolgot. Egy csapat barbár, ahogy épp fojtogatják őket. S onnan nem biztos, hogy lenne már kiút, s segítséget sem kapnának kívülről, ahogy a raktárban az elf tisztán s érthetően adta azt tudtára.*
- Végül is teljesen életszerű. *S hozzá bólint is nyomatékosítás képen. Már ha róla van szó, akkor elképzelhető ez a végkifejlett. A kérdés hallatán rögtön az oldalához kap. Majd csak könnyedén legyint.* - Nem volt az oly komoly, csak egy apró karcolás. Egyébként is Bájgúnár gyorsan bekötözte, már be is hegedt. Most már csak egy olyan embert kell találni, aki ügyesen elfedi.
*Utal arra, hogy a testén lévő festett ábrázatok egy-egy seb helyét fedik el. A legtöbb, mint a szeme alatti csiga is egy apró heget takar. De a bütykein lévőket félig egy elvesztett fogadás miatt csináltatta, félig meg már csak heccből, hogy ezzel is idegesítse atyját. Eme szokását nem szívesen szorítaná meg, ám régi testművészét a régi legénységével küldte el.*
- Esetleg nem tudsz valakit?
*Emeli szürke szemeit a másikra. Az újabb szavak hallatán csak elvigyorodik.*
- Szerinted nem vigyáznék az egyetlen olyan dologra, amit szeretek? Anélkül is eltudnálak náspángolni, hogy a rumnak bármi baja essen. *Nevet, rajta. Laza csuklókkal legyint arra, hogy ugyan ki bánthatná jelen pillanatában a lányt. Meglehet, hogy igaza van, s ma tényleg nem fog semmi "rossz" történni. Kezdi áthatni a hely békés szellemi, aminek nagyon nem örül, hisz érzékei, s az ösztöne is eltompulnak. Elfintorog a gondolati eszmefuttatásán. Karjának folyamatos inzultálását, csak felvont szemöldökkel figyeli. Tekintetével a másik kezének mozgásának útját figyeli. Szürke íriszeit emeli Vörikére.
Úgy tűnik Vörike még annyira sem érdeklődik az elf iránt, mint ő. Más sem mutatja ezt jobban, mint kérdésözönére nem kap választ. Habár némileg megérti a lány ez irányú érzéketlenségét. Hiszen szívének csücskét egy másik fehérnép társaságában látja. Aki szemlátomást minden értelemben fehér.
Kezdeti kaján vigyorgása hamar átcsap először csak szemöldök felvonásba, látva a kialakult szituációt. A burkolt enyelgés láttán viszont már szemei is fenn akadnak. Társnője gyengesége minduntalan felháborítja. Nem tudja hogy képesek fajtársai folyton elgyengülni egy férfiember láttán. De attól még mindig szórakoztatónak találja Vörike reakcióit s féltékenységét.*
~Küldetés?~
*Visszhangzik a fejében Fejes s Vörike hangjai. Kérdő pillantást vet a férfi felé, hisz akiért ő küldte, az nem ez a némber. Se nem rövid, se nem fekete-barna hajú. Mindenesetre célja így is megtörtént. Egy kis szórakozás neki sem árt nem igaz? Miután az ébenhajú hátat fordít nekik, hogy ismét útra keljen - ki tudja talán oda ahonnan jött? - ugyanazokkal a mozdulatokkal integet utána, mint ahogy néhány perce tette az a másik Rinannal.
Érdeklődését elvesztve a párocska iránt rögtön a fehérhez fordul, ám annak válaszai nem töltik el teljes elégtétellel. *
- Problémamegoldó? *Ismétli el ő is.* - Végülis probléma az van dögivel, kezdve azzal, hogy egy épkézláb férfi nincs itt. Noha, ebben nem hiszem, hogy tudnál segíteni.
*Néz végig a hóhajún. Alaposan, előbb lentről felfelé, majd fordítva. S a látvány nem is oly rossz, még női szemmel sem. Hát még férfival milyen lehet és ahogy ebbe belegondol, rögtön eldönti, hogy utálni fogja. Egy-két másik nő a társaságban még nem vészes, de minél több nő, az ellenkezők érdeklődése megoszlik, s a régiektől veszik el, vagyis tőlük.*
- Mégis hogy beszélsz te átokfajzat? *Sziszegi a fogai közül. Nem tetszik az idegen stílusa.* - Biztos kell az Őrültnek egy ribanc, azért küldetett érted. *Vonja meg vállait. Ha a másik mégis ellenkezne, s nem akarna velük tartani, hát akkor ő biztos nem fog neki könyörögni.
Vörike magyarázkodásra csak szemeit forgatja. Unja már a termelést, igazán bevallhatná már mit is "érez".*
- Ugyan már, akkor miért nedvesedsz be minduntalan, amikor hozzád szól? *Teszi fel a jogos kérdést kicsit sem körítve a szavakkal. S ennek nem csak ő, hanem a bárd is hangot ad.
Újra elvigyorodik, ahogy egyik sem hagyja szó nélkül a másikat. Társnőjének nem tetszik a pimasz igaz szavai, sem pedig az ő szimpatizálása sem. Immár a jól megszokott vigyorával néz Dyntire.*
- Most vádold meg azzal, hogy nincs igaza, hiszen csak rád kell nézni, s visít rólad.
*No, nem mintha ez nem lenne rá igaz, de most nem is ő a célpont. A bárd nem marad viszonzás nélkül, amin szintén csak jót nevet.* - Többet érsz, ha te is hasonló pimaszsággal válaszolsz. *Adja nevetve tanácsait a feltűnően mérges lánynak.*
1775. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-11 17:34:11
Üzenet elküldve: 2014-12-11 17:34:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
//Moranshe Wylensur//
*Alakim megtudja, hogy a lány sem Arteniori. Hát igen. Kevés az olyan akik ott nőttek fel és még nem mentek el. Alakim szinte meglepő, hogy még alig hagyta el a várost. A lány kérdésére pedig elmereng.*
~Az egyik csapat nagyon összeszokottnak néz ki viszont a másikban pedig az a pocakos fickó nagy koponyának tűnik. Ebben a városban minden tudósember különc egy kicsit. És ha pedig nem akkor azzal válik különccé.~
-Szerintem az a csapat akik a pocakos alak vezetése alatt vannak. Bár a másik társaság is tartogathat néhány meglepetést. Na ezért nem fogadtam soha. Sosem bíztam a véletlenre a dolgokat.
//Moranshe Wylensur//
*Alakim megtudja, hogy a lány sem Arteniori. Hát igen. Kevés az olyan akik ott nőttek fel és még nem mentek el. Alakim szinte meglepő, hogy még alig hagyta el a várost. A lány kérdésére pedig elmereng.*
~Az egyik csapat nagyon összeszokottnak néz ki viszont a másikban pedig az a pocakos fickó nagy koponyának tűnik. Ebben a városban minden tudósember különc egy kicsit. És ha pedig nem akkor azzal válik különccé.~
-Szerintem az a csapat akik a pocakos alak vezetése alatt vannak. Bár a másik társaság is tartogathat néhány meglepetést. Na ezért nem fogadtam soha. Sosem bíztam a véletlenre a dolgokat.
1774. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-11 16:03:26
Üzenet elküldve: 2014-12-11 16:03:26
ÚJ
![>Eriel, az éjszakai ... [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1618_tunder_no.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Hófesztivál //
// Olcsó bájitalok - Mindenkinek //
// Plevaen Kadar //
*Mosolygásából egy másik férfi szakítja ki, aki megszólítja a leányt. Sötételfnek kinéző egyén, ki az italok hatásáról érdeklődik. Eriel elgondolkodik egy pillanatra, nem tartja érdemesnek felsorolni az összeset, így inkább elébe megy a fölösleges ide-oda váltásnak.*
- Uram, mire szeretne italt? És én megmondom, melyik jó rá! *Mosolyog kedélyesen. Ha esetleg a férfi mégis úgy gondolja, feltétlenül szükséges a hatások végigsorolása, akkor viszont elmondja: a citromsárga ügyességet, a piros erőt, míg a kék intelligenciát növel, a zöldek pedig sebesüléseket gyógyítanak be, sőt, a sötétebb zöld az állóképességet is megnöveli.*
// Olcsó bájitalok - Mindenkinek //
// Plevaen Kadar //
*Mosolygásából egy másik férfi szakítja ki, aki megszólítja a leányt. Sötételfnek kinéző egyén, ki az italok hatásáról érdeklődik. Eriel elgondolkodik egy pillanatra, nem tartja érdemesnek felsorolni az összeset, így inkább elébe megy a fölösleges ide-oda váltásnak.*
- Uram, mire szeretne italt? És én megmondom, melyik jó rá! *Mosolyog kedélyesen. Ha esetleg a férfi mégis úgy gondolja, feltétlenül szükséges a hatások végigsorolása, akkor viszont elmondja: a citromsárga ügyességet, a piros erőt, míg a kék intelligenciát növel, a zöldek pedig sebesüléseket gyógyítanak be, sőt, a sötétebb zöld az állóképességet is megnöveli.*
1773. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-11 11:09:22
Üzenet elküldve: 2014-12-11 11:09:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Alakim Aherber//
- Örvendek a szerencsének, Alakim bácsi! *Habár kicsit furcsa neki ez a megszólítás, ennél marad, ha már a gnóm felajánlotta. Ismert jó pár korosodó embert, de ha egynek is mondta volna, hogy bácsi, akkora taslit kapott volna, hogy kettőt szaltózik tőle. De az egy másik környezet volt.*
- Az már igaz. *Bólint rá a megállapításra. Hiába, az óriás nagy tűzerő lesz, de eltalálni is könnyebb lesz. Ahogy elnézi az építkezéseket, mindkét csapat jól halad, bár némi hátráltató falomlás azért itt is, ott is előfordul.*
- Az igazat megvallva én sem Artheniorban születtem. *Vallja be a bevallani valót.* - De máris megérte idejönni. Mit gondol Alakim bácsi, melyik csapat fogja megnyerni a hóháborút?
*Az első benyomások alapján már megvan, melyik csapatra tippelne, de korai lenne még temetni a másik csapatot. Végtére is, elég vegyes a felhozatal, ismerni egyik felet sem ismeri igazán, szóval bármelyikük előállhat egy olyan meglepetéssel, amivel nem számolt.*
//Alakim Aherber//
- Örvendek a szerencsének, Alakim bácsi! *Habár kicsit furcsa neki ez a megszólítás, ennél marad, ha már a gnóm felajánlotta. Ismert jó pár korosodó embert, de ha egynek is mondta volna, hogy bácsi, akkora taslit kapott volna, hogy kettőt szaltózik tőle. De az egy másik környezet volt.*
- Az már igaz. *Bólint rá a megállapításra. Hiába, az óriás nagy tűzerő lesz, de eltalálni is könnyebb lesz. Ahogy elnézi az építkezéseket, mindkét csapat jól halad, bár némi hátráltató falomlás azért itt is, ott is előfordul.*
- Az igazat megvallva én sem Artheniorban születtem. *Vallja be a bevallani valót.* - De máris megérte idejönni. Mit gondol Alakim bácsi, melyik csapat fogja megnyerni a hóháborút?
*Az első benyomások alapján már megvan, melyik csapatra tippelne, de korai lenne még temetni a másik csapatot. Végtére is, elég vegyes a felhozatal, ismerni egyik felet sem ismeri igazán, szóval bármelyikük előállhat egy olyan meglepetéssel, amivel nem számolt.*
1772. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-11 10:06:18
Üzenet elküldve: 2014-12-11 10:06:18
ÚJ
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
*Lassan elkortyolgatja a forralt bort. Úgy látszik az összecsapás két csapat között fog zajlani, egyik a már ismerős Thargoddar banda, bár az összetételük más mint legutóbbi találkozásukkor. A vezért és Hrothgaart már ismeri, ám most van velük egy nő és hatalmasra nőtt óriás is. Azonban a játék még nem kezdődik el elsőként mindkét csapat buzgó építkezésbe fog így még van ideje szétnézni a fesztivál bódéi között, megszemlélve a sülő kalácsokat és húsokat. A mai nap ünnep ezért illene egy kicsit többet költenie a szokásosnál. Azonban ő jobban örülne ha több pénzzel hagyhatná el a tisztást mint amennyivel idejött.
//Olcsó bájitalok//
Az árusok között felfigyel egy hangosabb komédiásra, aki fennhangon bájitalokat kínál a jelenlevőknek. Odafordulva meg is látja a kikiáltót és az árust, egy harsány dalnokot és egy jóval félénkebb leánykát. Pár hasonló főzetre talán neki is szüksége lenne ha megint megszorongatja valami négylábú, kétlábú esetleg soklábú fenevad. Pár gyors lépéssel oda is ér az árushoz és elkezdi szemlélni a bájitalokat. A körülötte állók és a figyelem amit a dalnok kicsikart belőlük nincs éppen a kedvére. Az ő fajáról mindenkinek megvannak a maga kényszerképzetei, csoda, ha ezek után nem akar szem előtt lenni? A lány épp a zenésznek ajánlja fel a portékáit, türelmesen megvárja annak válaszát, ő csak azután teszi fel a kérdést.*
-Pontosan, milyen hatású italok ezek?
*Az Artheniori alkimisták többsége úgy őrzi ezt a titkot mint más a szeme világát, az efféle szerek pedig túl drágák, hogy egy magafajta zsákbamacskát játszhasson vele.*
*Lassan elkortyolgatja a forralt bort. Úgy látszik az összecsapás két csapat között fog zajlani, egyik a már ismerős Thargoddar banda, bár az összetételük más mint legutóbbi találkozásukkor. A vezért és Hrothgaart már ismeri, ám most van velük egy nő és hatalmasra nőtt óriás is. Azonban a játék még nem kezdődik el elsőként mindkét csapat buzgó építkezésbe fog így még van ideje szétnézni a fesztivál bódéi között, megszemlélve a sülő kalácsokat és húsokat. A mai nap ünnep ezért illene egy kicsit többet költenie a szokásosnál. Azonban ő jobban örülne ha több pénzzel hagyhatná el a tisztást mint amennyivel idejött.
//Olcsó bájitalok//
Az árusok között felfigyel egy hangosabb komédiásra, aki fennhangon bájitalokat kínál a jelenlevőknek. Odafordulva meg is látja a kikiáltót és az árust, egy harsány dalnokot és egy jóval félénkebb leánykát. Pár hasonló főzetre talán neki is szüksége lenne ha megint megszorongatja valami négylábú, kétlábú esetleg soklábú fenevad. Pár gyors lépéssel oda is ér az árushoz és elkezdi szemlélni a bájitalokat. A körülötte állók és a figyelem amit a dalnok kicsikart belőlük nincs éppen a kedvére. Az ő fajáról mindenkinek megvannak a maga kényszerképzetei, csoda, ha ezek után nem akar szem előtt lenni? A lány épp a zenésznek ajánlja fel a portékáit, türelmesen megvárja annak válaszát, ő csak azután teszi fel a kérdést.*
-Pontosan, milyen hatású italok ezek?
*Az Artheniori alkimisták többsége úgy őrzi ezt a titkot mint más a szeme világát, az efféle szerek pedig túl drágák, hogy egy magafajta zsákbamacskát játszhasson vele.*
1771. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-11 09:19:32
Üzenet elküldve: 2014-12-11 09:19:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Hófesztivál //
// Omon Rabark //
- Szóval az izgalmat hajhássza Elf Uram! Nos, izgalomból nálam sosincs hiány. *Húzódik félszeg mosolyra ajka.* Szóval, mint említettem, egyszer megtörtént, hogy behorpadt a vértem. Nem ez volt itt *Mutat mellére, ahol a ruha alatt lemezekből összeálló, vékony vért található meg.*, komolyabb vért volt az ennél. Akkor történt, amikor... na, hát úgy húsz esztendeje. Szóval sok harcot megjártam én már fiam, nem is számolom, hányt vágtam le. *Kezdi mégis számolni kezén, de ujjai hamar elfogyatkoznak, és még hol tart?!* De a lényeg, hogy a vért a törpe legjobb harci barátja, természetesen a csatabárd és harci kalapács után. *Bólogat büszkén, hisz ez köztudott, és ami köztudott a törpékről, hangoztatni kell, így hihető a történet. No, nem mintha nem lenne igaz, de akkor is, nem mindegy hogy adja elő.*
Egyszer nagy hibát követtem el. Elvétettem a célpontot a csatabárdommal. Ez is lehetne a történet lényege, de valójában a behorpadt vért az. Na, szóval elvétettem a célt, és bumm, keresztül szeltem egy nagyobb, tömzsi fát, ami mellettem volt. *Itt már áll, és mutatja a mozdulatot, amivel a fát gyakorlatilag egy csapásból vágigvágta.* És ahelyett, hogy az a hülye fa az ellenségemre dőlt volna, énrám esett, hogy vigye el az átkozottat egy Tretil. Egyenesen rám pottyant! *Szinte kikel magából, hogy micsoda hallatlan dolog ez, hogy egy fa rá mert dőlni, amit előtte ő egy csapásból kivágott.* No, így történt. De most már igencsak kiszáradt a torkom, Elf Uram, és te ígértél nekem egy söritalt. *Aztán persze csak képzelődik az ígéretről, de a továbbiakban elvárás lenne, hogy a történetéért kapjon is valamit viszont.*
// Omon Rabark //
- Szóval az izgalmat hajhássza Elf Uram! Nos, izgalomból nálam sosincs hiány. *Húzódik félszeg mosolyra ajka.* Szóval, mint említettem, egyszer megtörtént, hogy behorpadt a vértem. Nem ez volt itt *Mutat mellére, ahol a ruha alatt lemezekből összeálló, vékony vért található meg.*, komolyabb vért volt az ennél. Akkor történt, amikor... na, hát úgy húsz esztendeje. Szóval sok harcot megjártam én már fiam, nem is számolom, hányt vágtam le. *Kezdi mégis számolni kezén, de ujjai hamar elfogyatkoznak, és még hol tart?!* De a lényeg, hogy a vért a törpe legjobb harci barátja, természetesen a csatabárd és harci kalapács után. *Bólogat büszkén, hisz ez köztudott, és ami köztudott a törpékről, hangoztatni kell, így hihető a történet. No, nem mintha nem lenne igaz, de akkor is, nem mindegy hogy adja elő.*
Egyszer nagy hibát követtem el. Elvétettem a célpontot a csatabárdommal. Ez is lehetne a történet lényege, de valójában a behorpadt vért az. Na, szóval elvétettem a célt, és bumm, keresztül szeltem egy nagyobb, tömzsi fát, ami mellettem volt. *Itt már áll, és mutatja a mozdulatot, amivel a fát gyakorlatilag egy csapásból vágigvágta.* És ahelyett, hogy az a hülye fa az ellenségemre dőlt volna, énrám esett, hogy vigye el az átkozottat egy Tretil. Egyenesen rám pottyant! *Szinte kikel magából, hogy micsoda hallatlan dolog ez, hogy egy fa rá mert dőlni, amit előtte ő egy csapásból kivágott.* No, így történt. De most már igencsak kiszáradt a torkom, Elf Uram, és te ígértél nekem egy söritalt. *Aztán persze csak képzelődik az ígéretről, de a továbbiakban elvárás lenne, hogy a történetéért kapjon is valamit viszont.*
1770. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-11 09:07:24
Üzenet elküldve: 2014-12-11 09:07:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Hófesztivál //
// Olcsó bájitalok - Mindenkinek //
// Emhir Lerad - Dalos reklám //
*Nem is gondolta volna, hogy egy egyszerű bájitalárulás ily módon szórakoztatóvá válik. Mikor a zenész közelebb lép hozzá, és rázendít, kislányos pír jelenik meg arcán, aztán már csak kuncog a következő sorokon. Egyértelműen előnyös megjelenése van a férfinak, és ez a dal! Hjajj, hogy így tud rímeket faragni. És még vicces is, már ami a bájital-vagy nem bájital kerekded formáira utaló részből érezhető. Csendesen mosolyog a férfira az említett szép ajkakkal.*
- Varázslatos italokat esetleg a kedves zenésznek? *Ajánlja, kínálja portékáját, bár nem kívánja rátukmálni, mindenképpen olcsóbban adná, mint ahogy azt tervezte, elvégre a férfi igencsak segít számára ezzel a kis játékkal, felhívva rájuk/rá a figyelmet, hogy ezzel el tudja adni a kis italokat. Ez pedig köszönetet érdemel. Közben kedvesen, kicsit megilletődve néz a férfira.*
// Olcsó bájitalok - Mindenkinek //
// Emhir Lerad - Dalos reklám //
*Nem is gondolta volna, hogy egy egyszerű bájitalárulás ily módon szórakoztatóvá válik. Mikor a zenész közelebb lép hozzá, és rázendít, kislányos pír jelenik meg arcán, aztán már csak kuncog a következő sorokon. Egyértelműen előnyös megjelenése van a férfinak, és ez a dal! Hjajj, hogy így tud rímeket faragni. És még vicces is, már ami a bájital-vagy nem bájital kerekded formáira utaló részből érezhető. Csendesen mosolyog a férfira az említett szép ajkakkal.*
- Varázslatos italokat esetleg a kedves zenésznek? *Ajánlja, kínálja portékáját, bár nem kívánja rátukmálni, mindenképpen olcsóbban adná, mint ahogy azt tervezte, elvégre a férfi igencsak segít számára ezzel a kis játékkal, felhívva rájuk/rá a figyelmet, hogy ezzel el tudja adni a kis italokat. Ez pedig köszönetet érdemel. Közben kedvesen, kicsit megilletődve néz a férfira.*
1769. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-11 07:12:59
Üzenet elküldve: 2014-12-11 07:12:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Hófesztivál //
// Mindenki //
// Dyntina és a többiek //
* Dalolása egyre jobban kelti fel a figyelmet, hát ennek igazán örül. Az emberek elnevetgélnek, vagy éppen készülnek kitaposni a szegény ifjú beleit. Kinek mi ugye... Emhir apja is megmondta régen, "fáj az igazság" Hát így van. De még mennyire, hogy fáj az. Meg persze vicces is. A legutóbbi hölgy csokor akik mellett elvonult (és kapott az egyik vörös hajútól egy szúrós megjegyzést is mire természetesen nem is ő volna ha nem költött volna valami frappáns mondókát!) igencsak megoszló véleménnyel van róla (Végtére is ez a célja, polgárpukkasztás és szórakoztatás). Az egyik leánynak olyannyira tetszik a dala, hogy biza még 5 arannyal is megjutalmazza. Egy ügyes kis mozdulattal veszi birtokba az érméket, majd egy színpadias meghajlás s egy mosoly is jár a fizetségért. Persze a vöröske már nem ilyen szívélyesen kezeli a dalocskát. Igencsak megorrolhatott a pimasz flótásra, s nem is hagyja szó nélkül. Ami csupán olaj a tűzre hiszen Emhir amint meghallja a lány szavait már is dolgozik végtelenül kreatív agya és már indul is szabadjára a következő rímcsokor, hogy visszavágjon. *
- A szám is nagy ezt be kell látnom!
- De van egy másik szerszámom,
- Minek nincsen párja egész kerek világon!
* Lassít le kissé és húzza el sejtelmesen a szavakat, némi komolyságot kölcsönözve magának *
- Ez a szerszám sokat látott
- Asszonyokat szinte bárhol!
- Néha merev, néha lankadt
- De hogyha kell
- Akkor bizony jól ficánkol!
* Aztán hirtelen gyorsít fel és úgy folytatja *
- Hidd el leány, sose bánkódj!
- Mert épp a nyelvemet kommentálom!
* Nevet fel végül majd kacsit még egyet búcsúzóul a vörös hajúra aztán távozóban még egy színpadias meghajlás és indul is tovább hiszen felüti valami a fülét mit (nem is ő volna ha nem így volna... ) képtelen szó nélkül hagyni. *
// Olcsó bájitalok - Mindenkinek //
// Eriel - Dalos reklám //
* Egy igen fiatal (nak tűnő) barna leány érkezik a fesztiválozók közé. Nyakában fatálca rajta üvegcsék sora. Próbálkozik is serényen az árusítással de csöppet bátortalannak bizonyul. Hát ekkor jön képbe hősünk és már veszi is az irányt dallamos lépteivel az illető irányába majd odaérve hirtelen rázendít egy pergősebb dallamra s a lány mellé táncolva nyílik ki megint (az amúgy is ritkáén zárt... ) ajka *
- Nézzétek csak emberek!
- Van itt minden mi kerek!
* Utal a leány kerekded formáira, vagy tán mégsem? Már megszokhattuk tőle a kétértelmű mondókákat. Egy férfi jól meg is mustrálja magának a lányt ha már így felhívták rá a figyelmet, persze Emhir nem rest rögvest felé mutat ujjával megálljt parancsolva, vélhetően ez is a műsor része mert már folytatja is a rögtönzött muzsikát.*
- Ne a kebleket bámuld,
- Ott az asszony el ne áruld!
* Utal a férfi mellett álló marcona nőszemélyre ki nem rest kupán vágni a fickót a tömeg (meg persze Emhir nagy mulatságára, szándékos volt? hát persze!) *
- Nézzétek csak emberek!
- Kicsiny kerek üvegek,
- Kerekdedek, mind remek!
- Benne színes permetek!
- Olcsón adja!
* Néz a lányra gyorsan keresve a következő rímet mit hamar meg is talál *
- Szép az ajka!
- Mi kell még, hogy megvegyed!?
// Mindenki //
// Dyntina és a többiek //
* Dalolása egyre jobban kelti fel a figyelmet, hát ennek igazán örül. Az emberek elnevetgélnek, vagy éppen készülnek kitaposni a szegény ifjú beleit. Kinek mi ugye... Emhir apja is megmondta régen, "fáj az igazság" Hát így van. De még mennyire, hogy fáj az. Meg persze vicces is. A legutóbbi hölgy csokor akik mellett elvonult (és kapott az egyik vörös hajútól egy szúrós megjegyzést is mire természetesen nem is ő volna ha nem költött volna valami frappáns mondókát!) igencsak megoszló véleménnyel van róla (Végtére is ez a célja, polgárpukkasztás és szórakoztatás). Az egyik leánynak olyannyira tetszik a dala, hogy biza még 5 arannyal is megjutalmazza. Egy ügyes kis mozdulattal veszi birtokba az érméket, majd egy színpadias meghajlás s egy mosoly is jár a fizetségért. Persze a vöröske már nem ilyen szívélyesen kezeli a dalocskát. Igencsak megorrolhatott a pimasz flótásra, s nem is hagyja szó nélkül. Ami csupán olaj a tűzre hiszen Emhir amint meghallja a lány szavait már is dolgozik végtelenül kreatív agya és már indul is szabadjára a következő rímcsokor, hogy visszavágjon. *
- A szám is nagy ezt be kell látnom!
- De van egy másik szerszámom,
- Minek nincsen párja egész kerek világon!
* Lassít le kissé és húzza el sejtelmesen a szavakat, némi komolyságot kölcsönözve magának *
- Ez a szerszám sokat látott
- Asszonyokat szinte bárhol!
- Néha merev, néha lankadt
- De hogyha kell
- Akkor bizony jól ficánkol!
* Aztán hirtelen gyorsít fel és úgy folytatja *
- Hidd el leány, sose bánkódj!
- Mert épp a nyelvemet kommentálom!
* Nevet fel végül majd kacsit még egyet búcsúzóul a vörös hajúra aztán távozóban még egy színpadias meghajlás és indul is tovább hiszen felüti valami a fülét mit (nem is ő volna ha nem így volna... ) képtelen szó nélkül hagyni. *
// Olcsó bájitalok - Mindenkinek //
// Eriel - Dalos reklám //
* Egy igen fiatal (nak tűnő) barna leány érkezik a fesztiválozók közé. Nyakában fatálca rajta üvegcsék sora. Próbálkozik is serényen az árusítással de csöppet bátortalannak bizonyul. Hát ekkor jön képbe hősünk és már veszi is az irányt dallamos lépteivel az illető irányába majd odaérve hirtelen rázendít egy pergősebb dallamra s a lány mellé táncolva nyílik ki megint (az amúgy is ritkáén zárt... ) ajka *
- Nézzétek csak emberek!
- Van itt minden mi kerek!
* Utal a leány kerekded formáira, vagy tán mégsem? Már megszokhattuk tőle a kétértelmű mondókákat. Egy férfi jól meg is mustrálja magának a lányt ha már így felhívták rá a figyelmet, persze Emhir nem rest rögvest felé mutat ujjával megálljt parancsolva, vélhetően ez is a műsor része mert már folytatja is a rögtönzött muzsikát.*
- Ne a kebleket bámuld,
- Ott az asszony el ne áruld!
* Utal a férfi mellett álló marcona nőszemélyre ki nem rest kupán vágni a fickót a tömeg (meg persze Emhir nagy mulatságára, szándékos volt? hát persze!) *
- Nézzétek csak emberek!
- Kicsiny kerek üvegek,
- Kerekdedek, mind remek!
- Benne színes permetek!
- Olcsón adja!
* Néz a lányra gyorsan keresve a következő rímet mit hamar meg is talál *
- Szép az ajka!
- Mi kell még, hogy megvegyed!?
1768. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-10 22:19:32
Üzenet elküldve: 2014-12-10 22:19:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
// Hófesztivál //
// Olcsó bájitalok - Mindenkinek //
*Ki is látogat a fesztiválra, ahogy azt eltervezte. Kecses léptekkel halad a hóban, minden lépésnél picit belesüllyedve a fehér hidegségbe. Száját apró gomolyokban hagyja el a levegő minden kilégzésnél. Hideg van, ő pedig annyira nem szereti a hideget, de ez a fesztivál úgy tűnik megéri. Főleg, hogy most már meg is bízta az öreg az alkimista boltból azzal, hogy itt is próbáljon eladni portékát, és ebből több pénzt kapna arányosan. Így kis fatálcával kezében, azt nyakába is akasztva járkál körbe-körbe, rajta különböző színű üvegcsék. Van itt kék, zöld, piros és még sárga is. A kékből és zöldből ráadásul több különböző árnyalat is, az egyik némileg világosabb, a másik sötétebb.*
- Olcsó bájitalt tessék. Alacsony áron varázsital. *Bátortalanul "kiabálja", de inkább csak hangoskán mondja. Elnyomja a hangzavar, és nem is túl magabiztos hozzá.*
- Tessék, tessék, olcsó bájital. *A kis fatálcán összesen pontosan egy tucat kis üvegcse található meg amúgy, szóval bőven van kínálat. És nem is nagyon mondja rosszul, tényleg olcsó, sokkal olcsóbb mint a piactéren mondjuk - ennek oka nyilván az, hogy könnyen jutott hozzá (a kereskedő kliensétől, az alkimista kisboltjából, illetve ő maga által szedett füvekből készített főzetek, amihez nem kellett semmilyen pénzbeli befektetés). Reméli, hogy legalább néhányat sikerül eladnia, de minimum egyet, az már mindenképpen előnyös és jó lenne számára. Hisz nem üres kézzel tér vissza a boltba és otthonába. Sóhajt egyet, a gomoly szép lassan elszáll a szájától, majd továbbhalad, tovább kínálgatva a varázsitalokat.*
// Olcsó bájitalok - Mindenkinek //
*Ki is látogat a fesztiválra, ahogy azt eltervezte. Kecses léptekkel halad a hóban, minden lépésnél picit belesüllyedve a fehér hidegségbe. Száját apró gomolyokban hagyja el a levegő minden kilégzésnél. Hideg van, ő pedig annyira nem szereti a hideget, de ez a fesztivál úgy tűnik megéri. Főleg, hogy most már meg is bízta az öreg az alkimista boltból azzal, hogy itt is próbáljon eladni portékát, és ebből több pénzt kapna arányosan. Így kis fatálcával kezében, azt nyakába is akasztva járkál körbe-körbe, rajta különböző színű üvegcsék. Van itt kék, zöld, piros és még sárga is. A kékből és zöldből ráadásul több különböző árnyalat is, az egyik némileg világosabb, a másik sötétebb.*
- Olcsó bájitalt tessék. Alacsony áron varázsital. *Bátortalanul "kiabálja", de inkább csak hangoskán mondja. Elnyomja a hangzavar, és nem is túl magabiztos hozzá.*
- Tessék, tessék, olcsó bájital. *A kis fatálcán összesen pontosan egy tucat kis üvegcse található meg amúgy, szóval bőven van kínálat. És nem is nagyon mondja rosszul, tényleg olcsó, sokkal olcsóbb mint a piactéren mondjuk - ennek oka nyilván az, hogy könnyen jutott hozzá (a kereskedő kliensétől, az alkimista kisboltjából, illetve ő maga által szedett füvekből készített főzetek, amihez nem kellett semmilyen pénzbeli befektetés). Reméli, hogy legalább néhányat sikerül eladnia, de minimum egyet, az már mindenképpen előnyös és jó lenne számára. Hisz nem üres kézzel tér vissza a boltba és otthonába. Sóhajt egyet, a gomoly szép lassan elszáll a szájától, majd továbbhalad, tovább kínálgatva a varázsitalokat.*
1767. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-10 22:05:42
Üzenet elküldve: 2014-12-10 22:05:42
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Hógolyócsata//
//Argus csapata//
*Először azért megvárja, hogy megkapják-e a jóváhagyást a csapat vezetőjétől, csak azután fog bármibe is. A bemutatottak felé biccent egyet, s röpkén végigfuttatja rajtuk a pillantását. Jobb az ilyesmit letisztázni, nehogy véletlenül olyan harci tűz támadjon benne, hogy őket is lemészárolja hógolyóval.*
- Lő-nyílások? *kérdez vissza, akármit is értsen alatta Moon.* - Csak akkor és olyan kialakításban, aminél nem áll fenn a veszélye, hogy többször találnak el bennünket, mintsem találatot tudnánk elérni. *A falakban, akármekkorák legyenek is, amúgy is csak támaszt lát, ami lehetővé teszi, hogy egy kellőképpen mozgékony hóharcos ideiglenesen megbújjon mögötte. Nem éppen a statikus hadviselés híve. Mivel azonban ők azok, akik csatlakoztak, és nem fordítva, elsőként Argus kérését igyekszik teljesíteni. Ha még utána lesz idejük, akkor foglalkozna a saját terveivel. Az épülő erőd bejárata előtti részen gyűjti össze a havat, s kezdi gyúrni s felfelé emelni. Masszívra és tömörre formázza, hogy olyan benyomást keltsen, mint amit érdemes minél nagyobb tűzerővel támadni. A kisebb falat inkább Moonra bízná, ha ezzel elkészültek, ő ahhoz inkább majd néhány apróbb meglepetéssel szeretne hozzájárulni.*
//Hógolyócsata//
//Argus csapata//
*Először azért megvárja, hogy megkapják-e a jóváhagyást a csapat vezetőjétől, csak azután fog bármibe is. A bemutatottak felé biccent egyet, s röpkén végigfuttatja rajtuk a pillantását. Jobb az ilyesmit letisztázni, nehogy véletlenül olyan harci tűz támadjon benne, hogy őket is lemészárolja hógolyóval.*
- Lő-nyílások? *kérdez vissza, akármit is értsen alatta Moon.* - Csak akkor és olyan kialakításban, aminél nem áll fenn a veszélye, hogy többször találnak el bennünket, mintsem találatot tudnánk elérni. *A falakban, akármekkorák legyenek is, amúgy is csak támaszt lát, ami lehetővé teszi, hogy egy kellőképpen mozgékony hóharcos ideiglenesen megbújjon mögötte. Nem éppen a statikus hadviselés híve. Mivel azonban ők azok, akik csatlakoztak, és nem fordítva, elsőként Argus kérését igyekszik teljesíteni. Ha még utána lesz idejük, akkor foglalkozna a saját terveivel. Az épülő erőd bejárata előtti részen gyűjti össze a havat, s kezdi gyúrni s felfelé emelni. Masszívra és tömörre formázza, hogy olyan benyomást keltsen, mint amit érdemes minél nagyobb tűzerővel támadni. A kisebb falat inkább Moonra bízná, ha ezzel elkészültek, ő ahhoz inkább majd néhány apróbb meglepetéssel szeretne hozzájárulni.*
1766. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-10 21:53:09
Üzenet elküldve: 2014-12-10 21:53:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Nadae, En, Mortar, (Emhir)//
- Hmm... Nagak Taroghar. *Ízlelgeti szájában az ipse nevét, miközben enyhén grimaszol mellé.* S még a saját nevemet tartom furcsának. *Rázza a fejét értetlenül.* Vagyis nem az eredetit, hanem a Dyntinát. Lehettem volna fantáziadúsabb is, amikor kitaláltam, de biztos nem voltam már józan. *Vonja meg a vállát, ezen már nem tud valtoztatni, bár a Dyntivel egész ki van békülve.
A Nadae által felvetett dologra végül egyetertően bólogat.* Az biztis, de vannak olyan esetek, amikor a szép szó már mit sem ér. De remélem ezúttal megússzuk ép bőrrel, anélkül, hogy valaki nekiállna fojtogatni. Tényleg, hogy van a karcolásod? *Vet egy pillantást a nő oldala felé, ezzel is jelezve kérdése irányultságát.*
- Hahh... csak próbáld meg. *Kacarászik vígan.* Amíg a zsebemben rumos üveg van, addig védve vagyok, hisz te sem akarhatod, hogy kárba vesszen ez a finomság. *S ha már finomság, hát iszik tovább. Az imént elfogyasztott pálinka és a rum közös ereje benne is teszi a hatását, s ezt a lehető legnagyobb örömmel tapasztalja, ahogy azt is, hogy végre nem kell egyedül végeznie az ivás művészetét.*
- Ugyan. *Legyint a másik figyelmeztetésére, holott maga is tudja, hogy talán ideje visszavenni a feltűnéskedésből, de hát saját magából nem tud kivetkőzni, s hiába kellene rejtőzködnia, azt szereti ha minél nagyobb figyelmet adóznak számára.* Kinek jutna itt eszébe engem bántani? *Sűrű szempillarebegtetéssel fordul a másik felé, angyalian ártatlan tekintettel.* De ha mégis így lenne, hát mint mondtad, itt vagy te. *Újabb támadást indít a másik karja felé mosolyogva.
Érkezese láthatóan még magát Mortart is meglepte, s amint éppen felé tart, mintha a vakító zöld szemekben némi ijedtséget vélne felfedezni.
A vöröske fejét pedig úgy elönti az ideg, hogy fel sem tűnik neki Nadae nyilvánvaló káröröme. Egyedüli mázlija mindannyiunknak, hogy Mortar ügyesen kezeli a helyzetet, talán tanult az elmúlt napokból, vagy csak ez is a régmúltból jövő dolog, de sikerül elérnie, hogy a lány ne álljon neki feleslegesen lejáratnia magát mindenki előtt.*
- Küldetés? *Értetlenkedik, s még a szava is elakad. Köszönhető ez annak, hogy a férfi igen közel lép hozzá ismét, s úgy világosítja fel a helyzetről. Mìg az éjhajú a fülébe sutyorog, először nem is igazán fogja fel a dolgokat, a hidegben a füléhez érő lehellettől mondhatni lefagy, de szemeit mégis a hóhajú nőn tartja. Lassan leesik neki a dolog, s ezt apró bólintással jelzi.* Szebbik modorom? *Kérdez vissza értetlenül, hisz az ő megállapítása szerint, ő most is igazán visszafogottan viselkedik, s eléggé meghúzta magát, ahhoz képest, hogy mire készült.* Jó, jó. *Bólogat végül, mintha már sokadjára hallaná ezt. Amikor pedig a mocsárlakó még közelebb lép, s más témában szólal meg, hát még látványosan bele is pirul, majd elmosolyodik, s némileg lenyugszik.* Mész is? Lepasszolod nekünk és ennyi? *Tárja szét karjait, majd eszébe jut a férfi figyelmeztetése és torkát köszörülve újra kezdi.* Szóval izé, nyugodtan menj dolgodra, mi intézzük. *Veszi elő legdiplomatikusabb hangját, s látva a férfi távolodó alakját visszafordul a nő és Nadae felé.
Éppen csak túlteszi magát az iménti eseményeken, amikor a hóhajú beszéde újból megkavarja az állóvizet.*
- Mi?? Ja mi nem... *Mutat magára és az eltávozó férfire, miközben hevesen tiltakozva rázza a fejét.* Neeem, sem a férjem sem a barátom, semmi. Mi csak régi ismerősök vagyunk és kész. *Hogy nyomatékosítsa nagyot bólint mondanivalója végén, ugyanakkor talán ellenkezése túl heves is, bár Nadae már igen csak megszokhatta.*
- Khm... problémamegoldó? *Mereng el egy pillanatra azon, hogy vajon Mortar mire akart kitérni ezzel.* Az egy dolog, hogy próbált rávenni, de sikerült neki? *Vonja meg kerdően a szemöldökét. Ő az ilyenekben nem jó, ez inkább a mellette álló kalózka reszortja, ráadásul még mindig kellően gyanúsan méregeti a hóhajú teremtményt, kihez már csak egy kérdése lenne, ha nem ezt a pillanatot választaná ki az éneklő fickó, hogy kfogja őt magának. Amint odalép, csak ingerülten lehunyja a szemét, ökölbe szorítja kezeit, csak úgy mint az előbb majd felé fordul, de a jallott szövegtől még a szó is beléfagy. Persze Nadae jót virul a dolgon.*
- Kis pondró. *Sziszegi halkan a fogai között, majd utána kiabál.* Csak szeretnéd te azt! *Hirtelen semmi frappáns nem jut eszébe, látván viszont, hogy társnője még pénzt is ad a férfinek teljesen lehűl.* Nadae! *Szól rá szemrehányóan, majd visszanéz a mókamester felé.* Gondolom egyedül a szád ilyen nagy. *Vonja meg szemöldökét.*
//Nadae, En, Mortar, (Emhir)//
- Hmm... Nagak Taroghar. *Ízlelgeti szájában az ipse nevét, miközben enyhén grimaszol mellé.* S még a saját nevemet tartom furcsának. *Rázza a fejét értetlenül.* Vagyis nem az eredetit, hanem a Dyntinát. Lehettem volna fantáziadúsabb is, amikor kitaláltam, de biztos nem voltam már józan. *Vonja meg a vállát, ezen már nem tud valtoztatni, bár a Dyntivel egész ki van békülve.
A Nadae által felvetett dologra végül egyetertően bólogat.* Az biztis, de vannak olyan esetek, amikor a szép szó már mit sem ér. De remélem ezúttal megússzuk ép bőrrel, anélkül, hogy valaki nekiállna fojtogatni. Tényleg, hogy van a karcolásod? *Vet egy pillantást a nő oldala felé, ezzel is jelezve kérdése irányultságát.*
- Hahh... csak próbáld meg. *Kacarászik vígan.* Amíg a zsebemben rumos üveg van, addig védve vagyok, hisz te sem akarhatod, hogy kárba vesszen ez a finomság. *S ha már finomság, hát iszik tovább. Az imént elfogyasztott pálinka és a rum közös ereje benne is teszi a hatását, s ezt a lehető legnagyobb örömmel tapasztalja, ahogy azt is, hogy végre nem kell egyedül végeznie az ivás művészetét.*
- Ugyan. *Legyint a másik figyelmeztetésére, holott maga is tudja, hogy talán ideje visszavenni a feltűnéskedésből, de hát saját magából nem tud kivetkőzni, s hiába kellene rejtőzködnia, azt szereti ha minél nagyobb figyelmet adóznak számára.* Kinek jutna itt eszébe engem bántani? *Sűrű szempillarebegtetéssel fordul a másik felé, angyalian ártatlan tekintettel.* De ha mégis így lenne, hát mint mondtad, itt vagy te. *Újabb támadást indít a másik karja felé mosolyogva.
Érkezese láthatóan még magát Mortart is meglepte, s amint éppen felé tart, mintha a vakító zöld szemekben némi ijedtséget vélne felfedezni.
A vöröske fejét pedig úgy elönti az ideg, hogy fel sem tűnik neki Nadae nyilvánvaló káröröme. Egyedüli mázlija mindannyiunknak, hogy Mortar ügyesen kezeli a helyzetet, talán tanult az elmúlt napokból, vagy csak ez is a régmúltból jövő dolog, de sikerül elérnie, hogy a lány ne álljon neki feleslegesen lejáratnia magát mindenki előtt.*
- Küldetés? *Értetlenkedik, s még a szava is elakad. Köszönhető ez annak, hogy a férfi igen közel lép hozzá ismét, s úgy világosítja fel a helyzetről. Mìg az éjhajú a fülébe sutyorog, először nem is igazán fogja fel a dolgokat, a hidegben a füléhez érő lehellettől mondhatni lefagy, de szemeit mégis a hóhajú nőn tartja. Lassan leesik neki a dolog, s ezt apró bólintással jelzi.* Szebbik modorom? *Kérdez vissza értetlenül, hisz az ő megállapítása szerint, ő most is igazán visszafogottan viselkedik, s eléggé meghúzta magát, ahhoz képest, hogy mire készült.* Jó, jó. *Bólogat végül, mintha már sokadjára hallaná ezt. Amikor pedig a mocsárlakó még közelebb lép, s más témában szólal meg, hát még látványosan bele is pirul, majd elmosolyodik, s némileg lenyugszik.* Mész is? Lepasszolod nekünk és ennyi? *Tárja szét karjait, majd eszébe jut a férfi figyelmeztetése és torkát köszörülve újra kezdi.* Szóval izé, nyugodtan menj dolgodra, mi intézzük. *Veszi elő legdiplomatikusabb hangját, s látva a férfi távolodó alakját visszafordul a nő és Nadae felé.
Éppen csak túlteszi magát az iménti eseményeken, amikor a hóhajú beszéde újból megkavarja az állóvizet.*
- Mi?? Ja mi nem... *Mutat magára és az eltávozó férfire, miközben hevesen tiltakozva rázza a fejét.* Neeem, sem a férjem sem a barátom, semmi. Mi csak régi ismerősök vagyunk és kész. *Hogy nyomatékosítsa nagyot bólint mondanivalója végén, ugyanakkor talán ellenkezése túl heves is, bár Nadae már igen csak megszokhatta.*
- Khm... problémamegoldó? *Mereng el egy pillanatra azon, hogy vajon Mortar mire akart kitérni ezzel.* Az egy dolog, hogy próbált rávenni, de sikerült neki? *Vonja meg kerdően a szemöldökét. Ő az ilyenekben nem jó, ez inkább a mellette álló kalózka reszortja, ráadásul még mindig kellően gyanúsan méregeti a hóhajú teremtményt, kihez már csak egy kérdése lenne, ha nem ezt a pillanatot választaná ki az éneklő fickó, hogy kfogja őt magának. Amint odalép, csak ingerülten lehunyja a szemét, ökölbe szorítja kezeit, csak úgy mint az előbb majd felé fordul, de a jallott szövegtől még a szó is beléfagy. Persze Nadae jót virul a dolgon.*
- Kis pondró. *Sziszegi halkan a fogai között, majd utána kiabál.* Csak szeretnéd te azt! *Hirtelen semmi frappáns nem jut eszébe, látván viszont, hogy társnője még pénzt is ad a férfinek teljesen lehűl.* Nadae! *Szól rá szemrehányóan, majd visszanéz a mókamester felé.* Gondolom egyedül a szád ilyen nagy. *Vonja meg szemöldökét.*
1765. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-10 21:34:04
Üzenet elküldve: 2014-12-10 21:34:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Hógolyócsata//
//Kagan csapata//
*Jönnek-mennek a népek, és egyik bolondabb, mint a másik.*
~ Városiak. ~ *persze próbál jó képet vágni a dologhoz, és erősíteni a "nem harap a barbár" imázsát, de egyre nehezebben megy.*
- Aha. *pislog Waiara, és nem egészen érti, hogy tényleg érti e, mit akar a figura. Még jó, hogy nem vele kiabál. Ellenben Hrothgaar megint kezdi elővenni azt az énjét, amelyik igen gyakran a Gödörben éjszakázik.*
- Kezed járjon, ne a szád! Építs magadnak alacsonyabb mellvédet a szárnyon, mert te leszel a laposívű lövészünk. *lévén a törpe amúgy is alacsony.*
*A rohangáló fickót ámulva figyeli, a kis elf nőstényke viszont egy kekec vigyort kap.*
- Hamm! *mormog, majd kacsint is, ekkor azonban magára vonja a figyelmét a túloldal egyik üdvöskéje. Nem tart a tündérkétől - az a fél méter, amíg fel tud emelkedni, nem számít túl sokat - de elsődlegesen úgyis a kis célpontokat fogják támadni, ha azok mutatkoznak. A pohos mágus meg a fekete elf úrilány úgyis hamar kitikkadnak - főleg, amikor Morwon ballisztikus elkezdi dobálni rájuk az óriási hógolyókat.*
- Morwon, gyere ide! *inti magához az óriást, majd sugdolózni kezd vele, aztán a törpének is szól.*
- Hrothi, te rusnya, te is gyere ide! *ezt követően egyesével, mindenkivel, külön-külön megbeszéli a rá vonatkozó részt. Innentől már bizonyos, hogy nem fog embert átengedni az ellenséghez, de ha mégis muszáj lesz, legalább csak a saját parancsait fogja tudni.*
//Hógolyócsata//
//Kagan csapata//
*Jönnek-mennek a népek, és egyik bolondabb, mint a másik.*
~ Városiak. ~ *persze próbál jó képet vágni a dologhoz, és erősíteni a "nem harap a barbár" imázsát, de egyre nehezebben megy.*
- Aha. *pislog Waiara, és nem egészen érti, hogy tényleg érti e, mit akar a figura. Még jó, hogy nem vele kiabál. Ellenben Hrothgaar megint kezdi elővenni azt az énjét, amelyik igen gyakran a Gödörben éjszakázik.*
- Kezed járjon, ne a szád! Építs magadnak alacsonyabb mellvédet a szárnyon, mert te leszel a laposívű lövészünk. *lévén a törpe amúgy is alacsony.*
*A rohangáló fickót ámulva figyeli, a kis elf nőstényke viszont egy kekec vigyort kap.*
- Hamm! *mormog, majd kacsint is, ekkor azonban magára vonja a figyelmét a túloldal egyik üdvöskéje. Nem tart a tündérkétől - az a fél méter, amíg fel tud emelkedni, nem számít túl sokat - de elsődlegesen úgyis a kis célpontokat fogják támadni, ha azok mutatkoznak. A pohos mágus meg a fekete elf úrilány úgyis hamar kitikkadnak - főleg, amikor Morwon ballisztikus elkezdi dobálni rájuk az óriási hógolyókat.*
- Morwon, gyere ide! *inti magához az óriást, majd sugdolózni kezd vele, aztán a törpének is szól.*
- Hrothi, te rusnya, te is gyere ide! *ezt követően egyesével, mindenkivel, külön-külön megbeszéli a rá vonatkozó részt. Innentől már bizonyos, hogy nem fog embert átengedni az ellenséghez, de ha mégis muszáj lesz, legalább csak a saját parancsait fogja tudni.*
1764. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-10 20:06:47
Üzenet elküldve: 2014-12-10 20:06:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Mortar, Dynti, Nadae, majd Mortar nélkül//
*Nem zavarja, ha nem egyedül küldik el egy feladatra, legalábbis régen nem zavarta. Hogy most is így lenne-e, azt ő se tudná megmondani. Megszokta a magányt, megszerette a magányt. Természetesen megfordult emberek között, nem lett hirtelen remete, de egy tömeg közepén is lehet egyedül. Egy nyomeltakarító viszont mindig jól jön, úgyhogy már csak ezért sem ágálna a plusz egy fő ellen.
Az emlék gyűjtés viszont már más tészta. Nem szól bele mások dolgába, ha emléktárgyakat vagy hulladarabokat akar valaki gyűjteni, hát gyűjtsön, gyomorforgatóbb dolgokat is látott már. Arra viszont már nem kíváncsi, hogy például az elhullott test melyik részére pályázik a delikvens. Jobb az ilyen részletekbe nem belemenni.
Nem gondolta, hogy ilyen heves reakciót fog kiváltani bugyuta felvetése. Vidáman felnevet a válasz hallatán, hát még amikor elképzeli az abszurd jelenetet, amint az ébenhajú elvonszolja őt egy másik szerencsétlennel egyetemben, csakhogy ne kelljen hava dobálnia.*
- Jól van, jól van, semmi hócsata, csak a komoly üzlet.
*Amire nem számít, hogy jön a következő közjáték. Nem zöldfülű már, a vörös közeledtére már sejti, minek a tanúja lesz, és hogy kinek is nézik őt épp. Valahol belül cirógatnia kellene a pici egóját, hogy valaki kapásból vetélytársnak nézi, ám legszívesebben csak lemondóan sóhajtana. Erős késztetést érez, hogy a macskafejes amulett mellett vékony bőrzsinegen lógó gyűrűt megérintse, de egyelőre leküzdi az ingert. Majd ha ismét egyedül lesz, távol a kíváncsi szemektől, emlékezhet és elmélkedhet.
A kis közjáték végül nem lesz annyira látványos és figyelemfelkeltő, mint amit várt, ami jó. az már kevésbé, hogy Mortar eloldalog. Egyrészt ez olyan, mintha a tárgyalást ketté vágták volna a közepén, másrészt nem tartja túl jó ötletnek, hogy hármasban hagyják az "áldozattal" és barátnőjével. De az élet már csak ilyen, túl szép lenne, ha egyszerű lenne, és minden úgy menne, ahogy kellene. S láss csodát, máris jönnek a keresztkérdések. Még szerencse, hogy a szavakkal és tekintetekkel csak képletesen lehet szúrni és vágni, különben sejtése szerint már most darabokban végezte volna. Azért Mortarnak még biccentett egyet távztakor. Az ajánlat felkeltette az érdeklődését, úgyhogy ha túléli ezt a napot, nagy esély van egy második találkára.*
- Barát? Abból kevés akad, ez a kapcsolat is inkább üzleti jellegű. *Jajj de könnyen ki lehet csavarni ezt is, már ha azt akarja a közönsége. Ezt meghagyja nekik, ő nem pontosít.*
- De mielőtt beleőszülnél az idegességbe, ha el is veszem valaki férjét, vőlegényét, szeretőjét, akármijét, tőrrel teszem, és adom is tovább a túlvilágnak.
*Nadae kérdésre a magasba szökik egyik szemöldöke, meglepettség és értetlenség keveredik arcán.*
- Kétlem, hogy egy idegen név mondana bármit is, főleg, ha az illető már halott is jó pár éve. Mit számít akkor? De hogy a kíváncsiságotokat kielégítsem végre, a nevem Enrakhala, Mortar barátotok pedig éppenséggel hozzátok próbált beszervezni, mint... problémamegoldó.
//Mortar, Dynti, Nadae, majd Mortar nélkül//
*Nem zavarja, ha nem egyedül küldik el egy feladatra, legalábbis régen nem zavarta. Hogy most is így lenne-e, azt ő se tudná megmondani. Megszokta a magányt, megszerette a magányt. Természetesen megfordult emberek között, nem lett hirtelen remete, de egy tömeg közepén is lehet egyedül. Egy nyomeltakarító viszont mindig jól jön, úgyhogy már csak ezért sem ágálna a plusz egy fő ellen.
Az emlék gyűjtés viszont már más tészta. Nem szól bele mások dolgába, ha emléktárgyakat vagy hulladarabokat akar valaki gyűjteni, hát gyűjtsön, gyomorforgatóbb dolgokat is látott már. Arra viszont már nem kíváncsi, hogy például az elhullott test melyik részére pályázik a delikvens. Jobb az ilyen részletekbe nem belemenni.
Nem gondolta, hogy ilyen heves reakciót fog kiváltani bugyuta felvetése. Vidáman felnevet a válasz hallatán, hát még amikor elképzeli az abszurd jelenetet, amint az ébenhajú elvonszolja őt egy másik szerencsétlennel egyetemben, csakhogy ne kelljen hava dobálnia.*
- Jól van, jól van, semmi hócsata, csak a komoly üzlet.
*Amire nem számít, hogy jön a következő közjáték. Nem zöldfülű már, a vörös közeledtére már sejti, minek a tanúja lesz, és hogy kinek is nézik őt épp. Valahol belül cirógatnia kellene a pici egóját, hogy valaki kapásból vetélytársnak nézi, ám legszívesebben csak lemondóan sóhajtana. Erős késztetést érez, hogy a macskafejes amulett mellett vékony bőrzsinegen lógó gyűrűt megérintse, de egyelőre leküzdi az ingert. Majd ha ismét egyedül lesz, távol a kíváncsi szemektől, emlékezhet és elmélkedhet.
A kis közjáték végül nem lesz annyira látványos és figyelemfelkeltő, mint amit várt, ami jó. az már kevésbé, hogy Mortar eloldalog. Egyrészt ez olyan, mintha a tárgyalást ketté vágták volna a közepén, másrészt nem tartja túl jó ötletnek, hogy hármasban hagyják az "áldozattal" és barátnőjével. De az élet már csak ilyen, túl szép lenne, ha egyszerű lenne, és minden úgy menne, ahogy kellene. S láss csodát, máris jönnek a keresztkérdések. Még szerencse, hogy a szavakkal és tekintetekkel csak képletesen lehet szúrni és vágni, különben sejtése szerint már most darabokban végezte volna. Azért Mortarnak még biccentett egyet távztakor. Az ajánlat felkeltette az érdeklődését, úgyhogy ha túléli ezt a napot, nagy esély van egy második találkára.*
- Barát? Abból kevés akad, ez a kapcsolat is inkább üzleti jellegű. *Jajj de könnyen ki lehet csavarni ezt is, már ha azt akarja a közönsége. Ezt meghagyja nekik, ő nem pontosít.*
- De mielőtt beleőszülnél az idegességbe, ha el is veszem valaki férjét, vőlegényét, szeretőjét, akármijét, tőrrel teszem, és adom is tovább a túlvilágnak.
*Nadae kérdésre a magasba szökik egyik szemöldöke, meglepettség és értetlenség keveredik arcán.*
- Kétlem, hogy egy idegen név mondana bármit is, főleg, ha az illető már halott is jó pár éve. Mit számít akkor? De hogy a kíváncsiságotokat kielégítsem végre, a nevem Enrakhala, Mortar barátotok pedig éppenséggel hozzátok próbált beszervezni, mint... problémamegoldó.
1763. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-10 18:41:32
Üzenet elküldve: 2014-12-10 18:41:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
//Hógolyócsata//
//Argus-csapat//
*Szerencsére semmi baj nem lett a "hóförgetegből". Sőt, úgy tűnik, minden a lehető legjobban alakul, hisz egy sötételf (SÖTÉTELF) nőtől is dicséretet kapott. Ő nem nagyon kivételezik a fajokkal, a legtöbbet ugyanabban a bánásmódban részesíti, bár a sötételfeket mindig valami negatív aura veszi körül, a "Dwirinthalemet" nem. Neki nem mond semmit az ilyen gazdag családok nevei, de látván Argus arcán a félelemmel vegyes tiszteletet, gondolja, valami nagyon fontos személyek lehetnek.*
*Megkap egy újabb feladatot, ami nem sokban különbözik az eddigitől, csak annyi a dolga hogy kicsi hógolyókat gyártson. Annyit csinál, hogy azt a havat, ami a keze közé kerül, összenyomja, így elég gyorsan csinálja azokat. Hamar lesz elég sok, és azokat egy-egy kúpba rakja, közben gondolkozik, hogy még mit is csinálhatna, hisz elég sok hógolyó gyűlt már össze...*
*És eszébe jut, eddig mennyire elhanyagolta Lumpát. Hogyha most munka helyett elkezdene játszani vele, akkor azt valószínűleg nem néznék jó szemmel... Körbenéz, és meglátja Lumpát, miközben a hóban hempereg. Igen furcsa látván egy hóban fetrengő macska, el sem lehet képzelni, amíg nem látja az ember.*
*Ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve, úgy gondolja, Lumpa lehet hogy segítene neki valamiben... Valamiben ami fontos lehet a későbbiek során...*
-Lumpa gyere csak ide, cicc, cicc... Figyelj, látod ott azt a másik falat? Az mögött kell lennie egy kupac hógolyónak. Ha nem látja senki, menj oda, és valahogy tedd tönkre, vagy túrd szét. De vigyázz magadra!
*Lumpa megfeszülve figyelte, mit mondott neki, és mikor végzett el is indul, valószínűleg azért hogy teljesítse azt amit mondtak neki. Durz alapvetően nem egy rossz tündérke, csak most elkapta a versenyláz. És ahogy észrevette, Lumpa megcsinálja azt amit kér... ~Lehet mást is megcsinálna? Majd később kiderítem...~*
*Ha nem néznek oda, akkor lehet tényleg tönkre teszi a másik csapat hógolyópiramisát, de lehet hogy a vizet hordó ember megtalálja a lába alatt, és "véletlenül" megbotlik, és a sok-sok hógolyó szépen elázik...*
//Hógolyócsata//
//Argus-csapat//
*Szerencsére semmi baj nem lett a "hóförgetegből". Sőt, úgy tűnik, minden a lehető legjobban alakul, hisz egy sötételf (SÖTÉTELF) nőtől is dicséretet kapott. Ő nem nagyon kivételezik a fajokkal, a legtöbbet ugyanabban a bánásmódban részesíti, bár a sötételfeket mindig valami negatív aura veszi körül, a "Dwirinthalemet" nem. Neki nem mond semmit az ilyen gazdag családok nevei, de látván Argus arcán a félelemmel vegyes tiszteletet, gondolja, valami nagyon fontos személyek lehetnek.*
*Megkap egy újabb feladatot, ami nem sokban különbözik az eddigitől, csak annyi a dolga hogy kicsi hógolyókat gyártson. Annyit csinál, hogy azt a havat, ami a keze közé kerül, összenyomja, így elég gyorsan csinálja azokat. Hamar lesz elég sok, és azokat egy-egy kúpba rakja, közben gondolkozik, hogy még mit is csinálhatna, hisz elég sok hógolyó gyűlt már össze...*
*És eszébe jut, eddig mennyire elhanyagolta Lumpát. Hogyha most munka helyett elkezdene játszani vele, akkor azt valószínűleg nem néznék jó szemmel... Körbenéz, és meglátja Lumpát, miközben a hóban hempereg. Igen furcsa látván egy hóban fetrengő macska, el sem lehet képzelni, amíg nem látja az ember.*
*Ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve, úgy gondolja, Lumpa lehet hogy segítene neki valamiben... Valamiben ami fontos lehet a későbbiek során...*
-Lumpa gyere csak ide, cicc, cicc... Figyelj, látod ott azt a másik falat? Az mögött kell lennie egy kupac hógolyónak. Ha nem látja senki, menj oda, és valahogy tedd tönkre, vagy túrd szét. De vigyázz magadra!
*Lumpa megfeszülve figyelte, mit mondott neki, és mikor végzett el is indul, valószínűleg azért hogy teljesítse azt amit mondtak neki. Durz alapvetően nem egy rossz tündérke, csak most elkapta a versenyláz. És ahogy észrevette, Lumpa megcsinálja azt amit kér... ~Lehet mást is megcsinálna? Majd később kiderítem...~*
*Ha nem néznek oda, akkor lehet tényleg tönkre teszi a másik csapat hógolyópiramisát, de lehet hogy a vizet hordó ember megtalálja a lába alatt, és "véletlenül" megbotlik, és a sok-sok hógolyó szépen elázik...*
1762. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-10 18:33:57
Üzenet elküldve: 2014-12-10 18:33:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Bersean J’ales Casthar//
*Feltűnően nem hisz neki a katona, s nem is hibáztatja ezért. Ugyanúgy ismeri az északi kúria szokásait, mint ő maga. Viszont megtörténhetne, hogy változtak az idők, s a szokások is a kastélyban, az elmúlt nyolc év alatt, amiről a másiknak nem lehet tudása. Mikor jobban belegondol, rájön, hogy elvetett ötlet. Amíg Worf-papa él és virul – s reméli, hogy még néhány évtizedig ez így lesz, mert bátyját sem szívesen látná a család élén, noha nem mintha bármi negatív kifogása lenne vele szemben, csak épp abban a pozícióban nem tudja elképzelni – addig a szokások nem fognak változni. Miután elvette anyját, azóta a lányok is a szeme „fényévé” váltak, vagy legalább is fontossá, ha másért nem az anyjuk miatt. S mint ilyen vigyáz rájuk, s nem hagyja őket csatangolni.
Magában mélyet sóhajt ezen, hiszen egyrészt ezért is jöttek el annak idején a kúriából. Ha kevésbé fogták volna őket, vagy legalább nem ennyire látványosan, talán még mindig ott lennének. Mindazon által, ismerve saját kalandvágyát, s a néhány éve felfedezett erejét, nem hinné, hogy helye lehetett volna még ott. Egyelőre. Még vissza akar térni, haza akar még térni. De egyelőre saját életét akarja élni, s ha az úgy néz ki most, mint a bujdosás, hát az ellen sincs kifogása.
Nem fogja a férfi véleményét tovább befolyásolni, hiszen úgyis tudják, ezek szerint már mindketten, hogy szó sincs arról – teljes mértékben – hogy „szabadon” jött volna el otthonról. Ha megkérdezte volna Worf-papát, akkor a biztos hagyta volna, hogy elmenjen, akár csak nővére. De akkor és ott túl nagy volt benne, mint a düh, mind a büszkeség, no meg a kíváncsiság, hogy ilyennel foglalkozzanak Lyarával.
Rahnáról elképzelt hírek, csak némileg keserítik el, s igyekszik nem teljesen kimutatni, de ez kivételesen nem működik. Méltóságos megjelenése hirtelen, egy kislányéra változik. Erre rájőve guggol le, s szedegeti elemózsiáját. Barna fürtjei mögött rendezi vonásait. Ám a másik továbbra is kimért és fagyos. Ő nem vesztette el az északiakra jellemző hidegvérét, s ridegen szemléli őt is, s ugyanolyan ridegen fogadta kézfogását, noha szabadulni kívánt volna belőle. Ha nem feledkezik meg magáról, s örömében nem szorítja meg azokat, ennek akadályát sem látta volna. Haloványan mosolyodik el az imént történteken.
Felegyenesedve újabb fagyos szavakat kap, a férfi vékony ajkai mögül.*
- Meglehet, ám maga is leánynak hív, holott csak alig néhány év korkülönbség létezik kettőnk között. *Világít rá, kimérten, s immár visszanyert nyugodt hangon.* - Tiszteletben tartja, ha a rangom talán nem is, de a nemi különbségünk, s ugyanúgy maga sem beszél velem közvetlenül. Ugyanígy tiszteletben tartom magát, mint hazánk egyik Légiósa, ez semmi másról nem szól
*Mosolyodik el, mondata végén. Meglehet, hogy ezzel csak tovább idegesíti, vagy zavarja a férfit, de magának igazat ad.*
- Köszönöm még egyszer a türelmét Casthar úr, s megfogadom tanácsát.
*Mosolyodik el haloványan, s lassan fordul el a másiktól, hogy új úticélt keresve magának, nézzen körül a hó fesztiválként jelzett eseményen. Mikor már hátat fordított, kezeivel hátranyúl, farkas prém köpenyének csuklyájához, s már félig fejére is húzta azt a szállingózó hóban, mikor eszébe jut valami. Alig tett meg néhány lépést, most mégis megtorpan. Egy régi gondolat kerekedik úrrá rajta, amit részben a férfi váltott ki. Sebesen fordul meg, s ha a másik már reménykedett benne, hogy újra magányára maradt, tévednie kell. Visszaérve a magasított fapult mellé, mezítelen kezeivel megfogja annak széleit, barna szemeivel fürkészi a férfi arcát.*
- Mondja csak, a tanácsossal milyen viszont ápol? *Tudja, jól, hogy az említett a férfi apja, s azt is tudja, hogy sose kedvelte a Láthatatlant.* - Miért küldte el magát a táborba?
*Sok dolga nem volt a kúriában, napi teendőivel vegézvén. Kis hely, kis emberekkel, akik e mellé elég szószátyárak. Jellemezhető házára, hogy a falnak is füle van, s hallott pusmogni egy két dolgot a tanácsosról, amelyek igazán aggasztják gondolatait. A férfi reakciójától függően adja elő, vagy épp nem a gondolatát, s gondját.*
//Bersean J’ales Casthar//
*Feltűnően nem hisz neki a katona, s nem is hibáztatja ezért. Ugyanúgy ismeri az északi kúria szokásait, mint ő maga. Viszont megtörténhetne, hogy változtak az idők, s a szokások is a kastélyban, az elmúlt nyolc év alatt, amiről a másiknak nem lehet tudása. Mikor jobban belegondol, rájön, hogy elvetett ötlet. Amíg Worf-papa él és virul – s reméli, hogy még néhány évtizedig ez így lesz, mert bátyját sem szívesen látná a család élén, noha nem mintha bármi negatív kifogása lenne vele szemben, csak épp abban a pozícióban nem tudja elképzelni – addig a szokások nem fognak változni. Miután elvette anyját, azóta a lányok is a szeme „fényévé” váltak, vagy legalább is fontossá, ha másért nem az anyjuk miatt. S mint ilyen vigyáz rájuk, s nem hagyja őket csatangolni.
Magában mélyet sóhajt ezen, hiszen egyrészt ezért is jöttek el annak idején a kúriából. Ha kevésbé fogták volna őket, vagy legalább nem ennyire látványosan, talán még mindig ott lennének. Mindazon által, ismerve saját kalandvágyát, s a néhány éve felfedezett erejét, nem hinné, hogy helye lehetett volna még ott. Egyelőre. Még vissza akar térni, haza akar még térni. De egyelőre saját életét akarja élni, s ha az úgy néz ki most, mint a bujdosás, hát az ellen sincs kifogása.
Nem fogja a férfi véleményét tovább befolyásolni, hiszen úgyis tudják, ezek szerint már mindketten, hogy szó sincs arról – teljes mértékben – hogy „szabadon” jött volna el otthonról. Ha megkérdezte volna Worf-papát, akkor a biztos hagyta volna, hogy elmenjen, akár csak nővére. De akkor és ott túl nagy volt benne, mint a düh, mind a büszkeség, no meg a kíváncsiság, hogy ilyennel foglalkozzanak Lyarával.
Rahnáról elképzelt hírek, csak némileg keserítik el, s igyekszik nem teljesen kimutatni, de ez kivételesen nem működik. Méltóságos megjelenése hirtelen, egy kislányéra változik. Erre rájőve guggol le, s szedegeti elemózsiáját. Barna fürtjei mögött rendezi vonásait. Ám a másik továbbra is kimért és fagyos. Ő nem vesztette el az északiakra jellemző hidegvérét, s ridegen szemléli őt is, s ugyanolyan ridegen fogadta kézfogását, noha szabadulni kívánt volna belőle. Ha nem feledkezik meg magáról, s örömében nem szorítja meg azokat, ennek akadályát sem látta volna. Haloványan mosolyodik el az imént történteken.
Felegyenesedve újabb fagyos szavakat kap, a férfi vékony ajkai mögül.*
- Meglehet, ám maga is leánynak hív, holott csak alig néhány év korkülönbség létezik kettőnk között. *Világít rá, kimérten, s immár visszanyert nyugodt hangon.* - Tiszteletben tartja, ha a rangom talán nem is, de a nemi különbségünk, s ugyanúgy maga sem beszél velem közvetlenül. Ugyanígy tiszteletben tartom magát, mint hazánk egyik Légiósa, ez semmi másról nem szól
*Mosolyodik el, mondata végén. Meglehet, hogy ezzel csak tovább idegesíti, vagy zavarja a férfit, de magának igazat ad.*
- Köszönöm még egyszer a türelmét Casthar úr, s megfogadom tanácsát.
*Mosolyodik el haloványan, s lassan fordul el a másiktól, hogy új úticélt keresve magának, nézzen körül a hó fesztiválként jelzett eseményen. Mikor már hátat fordított, kezeivel hátranyúl, farkas prém köpenyének csuklyájához, s már félig fejére is húzta azt a szállingózó hóban, mikor eszébe jut valami. Alig tett meg néhány lépést, most mégis megtorpan. Egy régi gondolat kerekedik úrrá rajta, amit részben a férfi váltott ki. Sebesen fordul meg, s ha a másik már reménykedett benne, hogy újra magányára maradt, tévednie kell. Visszaérve a magasított fapult mellé, mezítelen kezeivel megfogja annak széleit, barna szemeivel fürkészi a férfi arcát.*
- Mondja csak, a tanácsossal milyen viszont ápol? *Tudja, jól, hogy az említett a férfi apja, s azt is tudja, hogy sose kedvelte a Láthatatlant.* - Miért küldte el magát a táborba?
*Sok dolga nem volt a kúriában, napi teendőivel vegézvén. Kis hely, kis emberekkel, akik e mellé elég szószátyárak. Jellemezhető házára, hogy a falnak is füle van, s hallott pusmogni egy két dolgot a tanácsosról, amelyek igazán aggasztják gondolatait. A férfi reakciójától függően adja elő, vagy épp nem a gondolatát, s gondját.*
1761. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-10 18:32:58
Üzenet elküldve: 2014-12-10 18:32:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Dyntina//
*Még mindig furcsán, s kétkedve szemléli a hógolyózó csapatot. Mart a tárt karokkal beszélő társnőjét. S majd újra a hógolyózókat. Majd újra a lányt. Folytatná ezt a végtelenségig, de hamar beleszédül. Biztos az a lötty hibája, amit nemrég ittak a pultnál. A rum ilyen hatást nem fejt ki. Általában, akkor is csak másnap. Főleg, hogy hideg is van, s ilyenkor nem száll annyira a fejébe, hiszi ő.*
- Legyen hát, neked elhiszem, de lényegét még mindig nem értem mi jó ebben.
*Vonja meg vállait, s továbbra is a hógolyózókat nézi, egyre összehúzott szemöldökökkel. Úgy tűnik, hogy a nemrég kinézett alakok, akiket később jó lenne meglopni, épp valamit építenek a hóból. Értetlenül szemléli továbbra is az eseményeket, de azért minden figyelmét a lánynak szenteli.*
- Nem tudom már mi volt a nevük, valami T-vel kezdődött. Ha ott leszünk, úgyis bemutatkoznak, persze ha nem teljesen barbárok. De hogy mi volt az ipse neve, akihez menni kell. No arról fingom sincs. Nem mintha szó szerintiben meglenne. De aah. *Jut el hozzá a felismerés, most hogy a lány kimondta.* - Nagak, tényleg! vagy Gakan, vagy Ganak… vagy esetleg Nakag? Nem, mind oly hülyén hangzik, biztos hogy Nagak. Annak kell lennie. *Mondja magabiztosan, mikor már kigyönyörködött leendő áldozatában. Mosolyogva fordítja fejét Vörike felé, de amint szürke íriszeit rá emeli, már vigyorog.* - Ugyan már. Sose becsüld alá, egy nő képességeit. Többet elérsz szép szóval, s nyájassággal, mint karddal. Mondjuk az utóbbi nekem is jobban tetszik, de ha beüt bármi gebasz, nem szeretném ha nyakunk vennék.
*S akaratlanul is eszébe jut a barlangbéli elf. Lenézi az embereket, s esendőnek tartja őket, épp mert oly annyira féltik az életüket.*
~Az is féltené, ha lenne tétje.~
*Közhiedelmeket fenntartja az elfeknél. Nehezen öregszenek, s nehezen halnak is meg, ennél fogva, könnyebben veszik az életet. Amit egy ember megtesz élete alatt, azt az elvek, legalább egy évszázadon keresztül cselekszi meg. Undorítóak.
A karjára mért ütésre csak elneveti magát, s jókedve kitart a lány szavainak a végéig.*
- Gyere csak, leütlek én szépen, aztán hajadnál fogva vonszollak haza. *Tréfálkozik nevetve.* - Ha mást nem, majd le. Tudod, a csapatért mindent.
*Ez egy igen egyszerű, ám betartandó szabálya a kalózoknak. Mármint egy részüknek, s büszke arra, hogy ő azok közé tartozik, akinek a betyárbecsület még számít. Kevesen maradtak e nézet képviselőivel, s meglehet, hogy az utolsó is lesz, aki még ezt vallja. S épp ezért oly büszke erre.*
- Rinan. *Bólint, bár semmi érzelmet nem vált ki belőle, hogy az elfről beszélnek, bár épp dühíthetné is, a másik hozzáállása. Csak épp ugyanolyan férfi az is a szemében, mint a többi. Semmire sem alkalmasak, csak ha épp őneki kedve szottyan hozzá.* - Majd ha visszább vesz az arcából, talán. *Közli röviden s tömören. Magát sose trófeának tartotta, s épp ezért tartotta magát távol olyanoktól, akik annak veszik. Nem. Érte küzdjenek csak meg, ha trófeának akarják, hogy érezzék a kegyét, mikor végre odaadja magát. Egy csalfa, s ördögi mosoly kúszik végig az arcán, ahogy ezt elképzeli az említett esetében, mikor is az felbukkan. Szemeit forgatja csak, majd kérdőn néz a lányra.*
- Jobban fel sem hívhatnád magadra a figyelmet. Jah de! Vörös a hajad! Oh, hogy még hozzá, feltűnően ugrálsz, s virgonckodsz? Ennyi erővel, a homlokodra is kiírhatnád, hogy vérdíj van a fejeden.
*Kezd bele, de tudja, hogy feleslegesen beszél hozzá, hiszen ha akarja, a lány úgyis magára vonja a figyelmet. Elsősorban nem azért van itt. Furcsállja, hogy Bájgúnár társaságban van. Ráadásul egy hímneművel!*
- Azt gondolná az ember, hogy nyilvánosságban csak nővel jelenik meg, de hogy egy férfival? Szerinted vonzódik hozzá? Érdeklődése két irányú? Vagy lenne barátja?
*Teszi fel a kérdéseit a mellette állónak, hisz ez most tényleg meglepte. Indulásuk előtti kis vitában fejtették ki, hogy mennyire nem is ismerik a másikat. Ez tény, hiszen mindig is úgy gondolta, hogy az elfnek nincsenek barátai, már csak a modora miatt. Ahogy neki sincsenek. Meglehet, hogy mégsem hasonlítanak ők ketten annyira, mint hitték. Egy vállrándítással konstatálja az eseményeket, ha a fiú észreveszi őket, csak int neki, ha nem, hát akkor így járt, most túlságosan nem foglalkozik vele. A házassággal kapcsolatos témát direkt kerüli, egyrészt, mert a másiknak igaza van azzal kapcsolatban, másrészt tudja, hogy érzékeny pont ez mindkettőjüknél, harmadrészt, mert esze ágában sincs fejét bekötni.
Érdekesebb események zajlanak az orra előtt, mintsem Bájgúnárral foglalkozzon. A Vörike kiszúrta a tömegben a Fejest.*
~Talán mégis jó napom lesz?~
*Vigyorodik tovább, majd ártatlanul megvonja a vállát, hogy ő biza nem tudja a választ. Kezeit kabátja zsebébe süllyeszti, s úgy indul meg, fütyörészve a párocska felé, ahol persze rögtön kialakul a már várt „beszélgetés”. De mókája hamar véget ér, mert a Fejes úgy dönt, hogy inkább lelép. Talán jól is teszi, hogy menekül a Vöröske haragja elől.*
- Áh, ünneprontó.
*Kiálltja még az ébenhajú fejé, miután távozik, de tovább nem foglalkozik vele, hanem inkább annak társának szenteli figyelmét. Fehér haj, női lény, ezek az elsők, amit észrevesz rajta.*
- S te mégis ki szülötte vagy?
*Teszi fel hozzá a kérdést, miután szinte rögtön az előbb kornyikáló bárd visszatér hozzájuk, s immár társnőjének címezvén szavait. A hallottakon jót nevet, mit nevet, kacag, már-már szemeiből is a könnyek folynak. Oh, ha csak néhány perccel ezelőtt jöttél volna vissza.*
- Oh, de még mennyire, barátom!
*A mellettük elhaladó bárd hátát megpaskolja a szöveg hallatán, s ha Emhir Lerad eszébe netalán megfordulna, hogy visszatekint reá, akkor 5 csengő arany boldog birtokosa lehet, ezzel adva jelzést arra, hogy mennyire is tetszett annak szavai.*
//Dyntina//
*Még mindig furcsán, s kétkedve szemléli a hógolyózó csapatot. Mart a tárt karokkal beszélő társnőjét. S majd újra a hógolyózókat. Majd újra a lányt. Folytatná ezt a végtelenségig, de hamar beleszédül. Biztos az a lötty hibája, amit nemrég ittak a pultnál. A rum ilyen hatást nem fejt ki. Általában, akkor is csak másnap. Főleg, hogy hideg is van, s ilyenkor nem száll annyira a fejébe, hiszi ő.*
- Legyen hát, neked elhiszem, de lényegét még mindig nem értem mi jó ebben.
*Vonja meg vállait, s továbbra is a hógolyózókat nézi, egyre összehúzott szemöldökökkel. Úgy tűnik, hogy a nemrég kinézett alakok, akiket később jó lenne meglopni, épp valamit építenek a hóból. Értetlenül szemléli továbbra is az eseményeket, de azért minden figyelmét a lánynak szenteli.*
- Nem tudom már mi volt a nevük, valami T-vel kezdődött. Ha ott leszünk, úgyis bemutatkoznak, persze ha nem teljesen barbárok. De hogy mi volt az ipse neve, akihez menni kell. No arról fingom sincs. Nem mintha szó szerintiben meglenne. De aah. *Jut el hozzá a felismerés, most hogy a lány kimondta.* - Nagak, tényleg! vagy Gakan, vagy Ganak… vagy esetleg Nakag? Nem, mind oly hülyén hangzik, biztos hogy Nagak. Annak kell lennie. *Mondja magabiztosan, mikor már kigyönyörködött leendő áldozatában. Mosolyogva fordítja fejét Vörike felé, de amint szürke íriszeit rá emeli, már vigyorog.* - Ugyan már. Sose becsüld alá, egy nő képességeit. Többet elérsz szép szóval, s nyájassággal, mint karddal. Mondjuk az utóbbi nekem is jobban tetszik, de ha beüt bármi gebasz, nem szeretném ha nyakunk vennék.
*S akaratlanul is eszébe jut a barlangbéli elf. Lenézi az embereket, s esendőnek tartja őket, épp mert oly annyira féltik az életüket.*
~Az is féltené, ha lenne tétje.~
*Közhiedelmeket fenntartja az elfeknél. Nehezen öregszenek, s nehezen halnak is meg, ennél fogva, könnyebben veszik az életet. Amit egy ember megtesz élete alatt, azt az elvek, legalább egy évszázadon keresztül cselekszi meg. Undorítóak.
A karjára mért ütésre csak elneveti magát, s jókedve kitart a lány szavainak a végéig.*
- Gyere csak, leütlek én szépen, aztán hajadnál fogva vonszollak haza. *Tréfálkozik nevetve.* - Ha mást nem, majd le. Tudod, a csapatért mindent.
*Ez egy igen egyszerű, ám betartandó szabálya a kalózoknak. Mármint egy részüknek, s büszke arra, hogy ő azok közé tartozik, akinek a betyárbecsület még számít. Kevesen maradtak e nézet képviselőivel, s meglehet, hogy az utolsó is lesz, aki még ezt vallja. S épp ezért oly büszke erre.*
- Rinan. *Bólint, bár semmi érzelmet nem vált ki belőle, hogy az elfről beszélnek, bár épp dühíthetné is, a másik hozzáállása. Csak épp ugyanolyan férfi az is a szemében, mint a többi. Semmire sem alkalmasak, csak ha épp őneki kedve szottyan hozzá.* - Majd ha visszább vesz az arcából, talán. *Közli röviden s tömören. Magát sose trófeának tartotta, s épp ezért tartotta magát távol olyanoktól, akik annak veszik. Nem. Érte küzdjenek csak meg, ha trófeának akarják, hogy érezzék a kegyét, mikor végre odaadja magát. Egy csalfa, s ördögi mosoly kúszik végig az arcán, ahogy ezt elképzeli az említett esetében, mikor is az felbukkan. Szemeit forgatja csak, majd kérdőn néz a lányra.*
- Jobban fel sem hívhatnád magadra a figyelmet. Jah de! Vörös a hajad! Oh, hogy még hozzá, feltűnően ugrálsz, s virgonckodsz? Ennyi erővel, a homlokodra is kiírhatnád, hogy vérdíj van a fejeden.
*Kezd bele, de tudja, hogy feleslegesen beszél hozzá, hiszen ha akarja, a lány úgyis magára vonja a figyelmet. Elsősorban nem azért van itt. Furcsállja, hogy Bájgúnár társaságban van. Ráadásul egy hímneművel!*
- Azt gondolná az ember, hogy nyilvánosságban csak nővel jelenik meg, de hogy egy férfival? Szerinted vonzódik hozzá? Érdeklődése két irányú? Vagy lenne barátja?
*Teszi fel a kérdéseit a mellette állónak, hisz ez most tényleg meglepte. Indulásuk előtti kis vitában fejtették ki, hogy mennyire nem is ismerik a másikat. Ez tény, hiszen mindig is úgy gondolta, hogy az elfnek nincsenek barátai, már csak a modora miatt. Ahogy neki sincsenek. Meglehet, hogy mégsem hasonlítanak ők ketten annyira, mint hitték. Egy vállrándítással konstatálja az eseményeket, ha a fiú észreveszi őket, csak int neki, ha nem, hát akkor így járt, most túlságosan nem foglalkozik vele. A házassággal kapcsolatos témát direkt kerüli, egyrészt, mert a másiknak igaza van azzal kapcsolatban, másrészt tudja, hogy érzékeny pont ez mindkettőjüknél, harmadrészt, mert esze ágában sincs fejét bekötni.
Érdekesebb események zajlanak az orra előtt, mintsem Bájgúnárral foglalkozzon. A Vörike kiszúrta a tömegben a Fejest.*
~Talán mégis jó napom lesz?~
*Vigyorodik tovább, majd ártatlanul megvonja a vállát, hogy ő biza nem tudja a választ. Kezeit kabátja zsebébe süllyeszti, s úgy indul meg, fütyörészve a párocska felé, ahol persze rögtön kialakul a már várt „beszélgetés”. De mókája hamar véget ér, mert a Fejes úgy dönt, hogy inkább lelép. Talán jól is teszi, hogy menekül a Vöröske haragja elől.*
- Áh, ünneprontó.
*Kiálltja még az ébenhajú fejé, miután távozik, de tovább nem foglalkozik vele, hanem inkább annak társának szenteli figyelmét. Fehér haj, női lény, ezek az elsők, amit észrevesz rajta.*
- S te mégis ki szülötte vagy?
*Teszi fel hozzá a kérdést, miután szinte rögtön az előbb kornyikáló bárd visszatér hozzájuk, s immár társnőjének címezvén szavait. A hallottakon jót nevet, mit nevet, kacag, már-már szemeiből is a könnyek folynak. Oh, ha csak néhány perccel ezelőtt jöttél volna vissza.*
- Oh, de még mennyire, barátom!
*A mellettük elhaladó bárd hátát megpaskolja a szöveg hallatán, s ha Emhir Lerad eszébe netalán megfordulna, hogy visszatekint reá, akkor 5 csengő arany boldog birtokosa lehet, ezzel adva jelzést arra, hogy mennyire is tetszett annak szavai.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9771-9790