//Zhorack, és a pontatlan kufár//
*És azzal el is indulnak. Szótlan meneteléssel telik az út az Erdőszéli tisztásig, és most először fordul meg a fejében, hogy a másiknak is oda kellene böknie néhány szót.*
~Eh... Minek.~
*Gondolja magában, és el is veti a gondolatot. Ő sem bonyolódik bele alkalmatlan beszélgetésbe. Egyik sem akar tőle, különösebben semmit, és egyik sem nő. Felesleges jártatnia a száját. Menet közben, újra átlapozza, a kis bőrkötéses könyvét. Régen volt, hogy ilyesféle üzletekbe kezdjen, de egészen megjött hozzá a kedve. A bemutatkozásokra nem reagál. Az elröppenő madár után néz egy darabig, majd vissza a noteszba.*
~Talán Lusta Drhick még munkálkodik valahol. Tőle tudnék szerezni egészen érdekes holmikat.~
*Gondolja, és bekarikázza a nevet. Eleddig csak azért nem nézett utána a városban, mert igencsak nehéz megtalálni. Sohasem volt könnyű. Ha egy megbízáshoz ő kellett, az legalább egy két hatos manőverre rúgott, és felárasan számította minden csempész. Egy pillanatra feltekint a füzetéből, mikor a munkáját dicsérik. Borostás arcára kúszik a cinikus mosolya.*
-Tetszik a madár.
*Válaszolja vissza, és ezzel körbe is értek. Még egy két lépés múlva érkezik a társalgási komédia jelenete. A paranoid útitársa, a halálmadár gazdája az utazása okiról érdeklődik. A válaszában kitér a nevét illető hallgatására is.*
-Azért mert már nincs kiért tisztességesnek maradnom, és elég kereskedő van a városban. Így maradok ami voltam: tisztességtelen, és mint ilyen az jobban is fizet. Csempész koromban megtanultam, hogyha jutányos áron olyan dolgokat szerzel be amiket senki más nem tud, akkor nem zaklatnak védelmi pénzel. Mérgek, kábítószerek, rabszolgák, szajhák, hamis papírok, piszkos ékkövek, vagy egy jó üzlet. Kinek mi kell, és hidd el. A név az élete a kereskedőnek. Eddigi munkáim során, tizenkét nevet használtam. Míg a vörös köpenyes kutyák, a "Kalózt" keresik, addig "Rienna" a tisztes matróz Arthenior utcáit járhatja, hibátlan papírokkal persze. Ha az indokait keresed egy csempésznek, először három szón rágódj: Pénz, nők, még több pénz. Nekem több gyümölcs terem a kikötőben, ha hihetek a pletykáknak.
*Ér a monológjának a végére, amin kicsit érződik, hogy csupán magát szórakoztatja.*
-Gondolom neked is fordult már meg a fejedben, olyan áhított tárgy, amit nem szerzel be a fővárosi piacon.
*Mondja általános hangon, de kissé gunyoros mosollyal. Az ilyen fekete hangulatú mandróknak, mindig van valami stiklie. Valaki a kisfiúkat molesztálja, más pedig ópiumfüggő. Aki kézen fogva jár a halállal, nem lehet teljesen normális.*