Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 68 (1341. - 1360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1360. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-12-27 20:34:09
Üzenet elküldve: 2021-12-27 20:34:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
// Mágustusa döntő //
// Aborath, többiek érkezési sorrend alapján //
* Aborath jobb híján helyezkedésbe és saját maga szárításába fog. Elég nagy hátrányba került, mert így a jégtáblán még csak nem is igen tud trükközni hátrálással, hogy helyet változtasson. Ráadásul kap még egy falat a másik nőtől is, így most már kettővel büszkélkedhet. Maydeleine következő varázslata ígérkezik még igazán veszélyesnek. A jégtáblák már tovább nem olvadnak maguktól. Csakhogy a mágia hatására igenis fognak. Egy ilyen erejű támadás pont elég arra, hogy a jégtábla egy pillanat alatt apró darabokra essen szét. Hiába van a férfi előtt a varázsfal. A mágia könnyedén keresztül hatol rajta. Aborath pedig a meleg vízbe esik. Legalább fázni nem fog, de most nagy veszélybe került. Egyetlen kőr áll rendelkezésére, hogy kimásszon a vízből, különben vereséget szenved. A nehézség a dologban, hogy ott vannak azok az átkozott falak. Hátrafelé vagy oldalazva úszhat ha tud. Viszont elég nehéz lesz így is kimászni a vízből. Hacsak nincs valami jó kis varázslata, ami segíthet rajta. Főleg, ha még a többiek is hátráltatni fogják. Ha esetleg feladná, akkor még megpróbálkozhat valami támadó varázslattal is. Ez csak rajta múlik. A többieknek nincs egyéb dolga. Veszélyben egyelőre nincsenek.*
//Nyárközépi piknik//
// Mágustusa döntő //
// Aborath, többiek érkezési sorrend alapján //
* Aborath jobb híján helyezkedésbe és saját maga szárításába fog. Elég nagy hátrányba került, mert így a jégtáblán még csak nem is igen tud trükközni hátrálással, hogy helyet változtasson. Ráadásul kap még egy falat a másik nőtől is, így most már kettővel büszkélkedhet. Maydeleine következő varázslata ígérkezik még igazán veszélyesnek. A jégtáblák már tovább nem olvadnak maguktól. Csakhogy a mágia hatására igenis fognak. Egy ilyen erejű támadás pont elég arra, hogy a jégtábla egy pillanat alatt apró darabokra essen szét. Hiába van a férfi előtt a varázsfal. A mágia könnyedén keresztül hatol rajta. Aborath pedig a meleg vízbe esik. Legalább fázni nem fog, de most nagy veszélybe került. Egyetlen kőr áll rendelkezésére, hogy kimásszon a vízből, különben vereséget szenved. A nehézség a dologban, hogy ott vannak azok az átkozott falak. Hátrafelé vagy oldalazva úszhat ha tud. Viszont elég nehéz lesz így is kimászni a vízből. Hacsak nincs valami jó kis varázslata, ami segíthet rajta. Főleg, ha még a többiek is hátráltatni fogják. Ha esetleg feladná, akkor még megpróbálkozhat valami támadó varázslattal is. Ez csak rajta múlik. A többieknek nincs egyéb dolga. Veszélyben egyelőre nincsenek.*
1359. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-12-23 19:51:52
Üzenet elküldve: 2021-12-23 19:51:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Különös küldetés //
* A lovag kihúzza magát miközben Soreylel beszél. Már csak egy gondja van... Nem tudja mit kezdjen a lóval. *
- Hadnagy a lovat magára hagyhatom? Önnek pont útba esik.
* Nem mintha szemtelen lenne Nilevard csak a szükségtelen kerülőket nem szereti annyira. Gyorsan tovább is megy, hogy mihamarabb a kovácsműhelyhez kerüljön. Ahhoz képest, hogy milyen cudar idő van szép nyüzsgést vél felfedezni a környezetébe. Ha a hadnagy átvette a lovát akkor nincs más hátra mint előre. Természetesen ha a másik is úgy akarja.
A városi út megkönnyebbülést hoz a lovag szívének, hisz már nem szükséges küszködnie a továbbiakban a faggyal. ~ Talán jelentés elött valami élelmet is magamhoz vehetnék majd. ~ Merül bele a saját fejébe miközben lépdelni kezd az úton. *
* A lovag kihúzza magát miközben Soreylel beszél. Már csak egy gondja van... Nem tudja mit kezdjen a lóval. *
- Hadnagy a lovat magára hagyhatom? Önnek pont útba esik.
* Nem mintha szemtelen lenne Nilevard csak a szükségtelen kerülőket nem szereti annyira. Gyorsan tovább is megy, hogy mihamarabb a kovácsműhelyhez kerüljön. Ahhoz képest, hogy milyen cudar idő van szép nyüzsgést vél felfedezni a környezetébe. Ha a hadnagy átvette a lovát akkor nincs más hátra mint előre. Természetesen ha a másik is úgy akarja.
A városi út megkönnyebbülést hoz a lovag szívének, hisz már nem szükséges küszködnie a továbbiakban a faggyal. ~ Talán jelentés elött valami élelmet is magamhoz vehetnék majd. ~ Merül bele a saját fejébe miközben lépdelni kezd az úton. *
1358. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-12-23 19:28:48
Üzenet elküldve: 2021-12-23 19:28:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
*A közlegény eltávot kér a kovácshoz amire Soreyl atyaian bólint.*
-Remek ötlet barátom. Csak nyugodtan.
*Mondja mély hangján, miközben a város melletti tisztásra érnek a lovakkal.*
-Megérdemelsz egy kis pihenést is ez után. Remek munka volt katona.
*Kacsint oda a másiknak, lelassítja a lovát, mert akkor innentől elválnak útjaik.*
-Bredocnak én jelentek, viszont ha Wulfrixennek is elmeséled a történteket nem bánom. És ő a könyvtáros feljegyzésben is segíthet neked.
*Végül ténylegesen megállítja a menetet, hogy felvegye a másikkal a szemkontaktust.*
-Hanem a sárkány ügy.
*Mondja mély hangján.*
-Ha egy mód van rá, egyelőre ne kürtöld szét mindenkinek.
~Okos.~
*Szúrja közbe Perchi.*
-Az emberek fele nem fog hinni neked, a másik fele meg még megpróbálja megkeresni.
*Tekintetéből, és arcából, látszik, hogy ez szerinte több mint veszélyes mulatság volna.*
-Majd döntsön erről a tanács, hogy mennyire verik nagy dobra.
*Fejezi be, és ha más nincs, akkor egy biccentéssel elköszön, és egyenesen a kaszárnyába indul.*
*A közlegény eltávot kér a kovácshoz amire Soreyl atyaian bólint.*
-Remek ötlet barátom. Csak nyugodtan.
*Mondja mély hangján, miközben a város melletti tisztásra érnek a lovakkal.*
-Megérdemelsz egy kis pihenést is ez után. Remek munka volt katona.
*Kacsint oda a másiknak, lelassítja a lovát, mert akkor innentől elválnak útjaik.*
-Bredocnak én jelentek, viszont ha Wulfrixennek is elmeséled a történteket nem bánom. És ő a könyvtáros feljegyzésben is segíthet neked.
*Végül ténylegesen megállítja a menetet, hogy felvegye a másikkal a szemkontaktust.*
-Hanem a sárkány ügy.
*Mondja mély hangján.*
-Ha egy mód van rá, egyelőre ne kürtöld szét mindenkinek.
~Okos.~
*Szúrja közbe Perchi.*
-Az emberek fele nem fog hinni neked, a másik fele meg még megpróbálja megkeresni.
*Tekintetéből, és arcából, látszik, hogy ez szerinte több mint veszélyes mulatság volna.*
-Majd döntsön erről a tanács, hogy mennyire verik nagy dobra.
*Fejezi be, és ha más nincs, akkor egy biccentéssel elköszön, és egyenesen a kaszárnyába indul.*
1357. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-12-23 09:13:43
Üzenet elküldve: 2021-12-23 09:13:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
// Mágustusa döntő //
//Mana: 11//
//Vértezet még 5 kör//
// Holdfal 3 kör //
*Mivel kihasználta az időt, hogy a csónakkal a jégtáblán szerencsétlenkedő férfi felé közeledjen, így már a jégtáblája mellett van. Ez is volt a cél, hogy minél közelebb jusson hozzá, ezért nem is vesztegette az idejét varázslatra. Idő közben a holdfal teljesen eltakarta előle a varázslót, csupán a fal mozgásából tudja éppen merre fordul amaz, mert leginkább szemben helyezkedik el, ahogy nyilván a leglogikusabb, hogy a fal kettejük közé ékelődjön. A táblák nagy darabokra törtek, azt viszont, mivel hangot nem hall, nem tudja, hogy a férfi időközben elsütött-e varázslatot, viszont abban bizonyos, hogy a fal miatt rá nincs most hatással. Luni elérte a rácsot, így fel is mászott rá és varázslat is kivitelezésre került, ami fizikai megjelenése alapján pont ugyan az, mint amit ő is elsütött. ~Legalább tovább fog tartani. ~ Ez egyértelműen előnyös számukra. Neki is varázsolnia kell és elsődleges célja az lesz, ha látja a férfi, ha nem, hogy a jégtáblának a másik felét megolvassza, amin áll. Így talán a súlyánál fogva könnyedén megbillentheti a táblát és belekényszerítheti a vízbe. Úgy helyezkedik, ha sikerül a varázslata, akkor a jégtábla közepe felé jöjjön létre, reményei szerint az erős hő szétvágja a táblát, így a varázsló a felé csökkent méretű jégen, talán súlyánál fogva hátra billen. Halkan varázsigét mormol és reménykedik benne, hogy nem azért fog kiesni, mert az izgalomtól ezt a varázslatot nem sikerül megidézni. ~ Ez most a legmelegebb varázslatom, csak válassza ketté, csak legyen elég hozzá.~*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló tenyeréből kiindulva vékony csóva csap ki három lépés távolságra. Komolyabb égési sérüléseket okozhat (3), valamint tűzgyújtó hatású.
//Nyárközépi piknik//
// Mágustusa döntő //
//Mana: 11//
//Vértezet még 5 kör//
// Holdfal 3 kör //
*Mivel kihasználta az időt, hogy a csónakkal a jégtáblán szerencsétlenkedő férfi felé közeledjen, így már a jégtáblája mellett van. Ez is volt a cél, hogy minél közelebb jusson hozzá, ezért nem is vesztegette az idejét varázslatra. Idő közben a holdfal teljesen eltakarta előle a varázslót, csupán a fal mozgásából tudja éppen merre fordul amaz, mert leginkább szemben helyezkedik el, ahogy nyilván a leglogikusabb, hogy a fal kettejük közé ékelődjön. A táblák nagy darabokra törtek, azt viszont, mivel hangot nem hall, nem tudja, hogy a férfi időközben elsütött-e varázslatot, viszont abban bizonyos, hogy a fal miatt rá nincs most hatással. Luni elérte a rácsot, így fel is mászott rá és varázslat is kivitelezésre került, ami fizikai megjelenése alapján pont ugyan az, mint amit ő is elsütött. ~Legalább tovább fog tartani. ~ Ez egyértelműen előnyös számukra. Neki is varázsolnia kell és elsődleges célja az lesz, ha látja a férfi, ha nem, hogy a jégtáblának a másik felét megolvassza, amin áll. Így talán a súlyánál fogva könnyedén megbillentheti a táblát és belekényszerítheti a vízbe. Úgy helyezkedik, ha sikerül a varázslata, akkor a jégtábla közepe felé jöjjön létre, reményei szerint az erős hő szétvágja a táblát, így a varázsló a felé csökkent méretű jégen, talán súlyánál fogva hátra billen. Halkan varázsigét mormol és reménykedik benne, hogy nem azért fog kiesni, mert az izgalomtól ezt a varázslatot nem sikerül megidézni. ~ Ez most a legmelegebb varázslatom, csak válassza ketté, csak legyen elég hozzá.~*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázsló tenyeréből kiindulva vékony csóva csap ki három lépés távolságra. Komolyabb égési sérüléseket okozhat (3), valamint tűzgyújtó hatású.
1356. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-12-21 19:43:02
Üzenet elküldve: 2021-12-21 19:43:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
//Mágustusa döntő//
//Védőkerubi: még egy kör//
//Mana: 10//
*Talán ideje újra kockázatot vállalni, mert bár az volt a célja, hogy eljusson idáig, mégsem fejezheti be az egész versenyt egy rácson lógva, és hozzá lapulva, még akkor sem, ha amúgy a színe kifejezetten szép.
Akár persze rossz előjelnek is vehetné mondjuk, hogy nem a hold, hanem a napfényrács volt közelebb hozzá, amire fel tudott mászni, ugyanakkor, ha még annál is babonásabb lenne, mint amennyire minden racionális szándéka ellenére is néha az, minden bizonnyal inkább a szakrális mágiát választotta volna az elementarista helyett, és a kettő számára egyáltalán szóba jöhető közül már régen megtért volna valamelyik magát istenségnek nevező entitáshoz.
Ezen mindenesetre nem nagyon gondolkodik, csak kicsit, mert két érzés viaskodik benne szüntelenül. Az egyik az, hogy várjon ki még egy darabig, és nézze meg, hogy mire megy egymással Maydeleine és az ember, a másik pedig, hogy cselekedjen a lehető leggyorsabban, mivel a döntő legelején is főleg éppen azért került bajba, mert utolsónak érkezett, így pedig utoljára tudott varázsolni is.
Ha lenne ideje akkor minden bizonnyal a gyors cselekvés és a türelmes kivárás mellett is egyaránt tudna érveket és ellenérveket felsorakoztatni magának, de sajnos nem merevíthet ki egyetlen pillanatot sem az örökkévalóságig, hogy aztán mindent újra és újra átgondolva addig gondolkodjon egy probléma ideális megoldásán ameddig csak rá nem talál. Végtére is nem otthon van, ahol plüssnyulaival az ölében sokszor ráért egész nap bámulni kifelé az ablakon, és gondolkodni akkor még megoldhatatlannak tűnő gondokon.
Lehetőségei viszont folyamatosan szűkülnek egyre inkább befelé. A kerubit és a hidat már nem használhatja többször, manája is fogy, a legtöbb korábban jónak és hasznosnak gondolt varázslatához pedig közel kellene lennie a többiekhez, legalább az egyikükhöz közülük mindenképpen, vagy pedig csak úgy tudná végrehajtani őket, ha saját magát is veszélybe sorodná velük, úgy, hogy védőangyala sem nem mindenható, sem pedig nem a szolgája, akit kedvére utasíthat.
Végül a középutat választja a teljesen passzív kivárás és az aktív cselekvés között.
Ha már sikerült viszonylagosan biztonságos helyre jutnia, ameddig társai egyike egy jégtáblán áll, a másik pedig éppen jégtáblák között próbál csónakázni, talán okosabb, ha egyelőre igyekszik kihasználni, hogy most nem ő az, aki két tűz között van, hanem éppen ellekezőleg, mindenkitől viszonylagos távolságban és biztonságban fogózdkodik a küzdőteret a való világtól elhatároló rácsok egyikébe.
Továbbra is reménykedik abban, hogy ameddig Maydeleine és az ember mágus lefoglalják egymást, addig ő kitalálhat valamit, Madynek pedig majd sikerülhet valahogy eközben vízbe löknie az embert.
Persze itt megint csak sok a "talán" és a "lehet", és meglehet éppen arra fog ráfázni majd végül, amit éppen most középutas, biztonság határát súroló megoldásnak gondol. Viszont, ha igen, úgy gondolja talán van még mindig egy utolsó dobása. Végső soron leginkább azt szerette volna elérni, hogy ne elsőként essen ki a versenyről, ezt a várakozását pedig, ha nem is csak saját érdemének, hanem Maydeleinenak és váratlan visszalépéseknek köszönhetően, de mégicsak durván túlteljesítette már eddi is.
Mivel pedig a lány képességeit nagyjából ismeri, és a legkellemetlenebb meglepetéseket eddig az ember okozta neki, most is úgy dönt inkább, hogy vele foglalkozik.
Némi koncentráció és egy rövid ige elmormolása után reményei szerint ő is megidéz elé egy holdfalat, hogy még jobban összezavarja és mozdulatlanságra kényszerítse, abban a reményben, hogy a jégtábla, amit áll, előbb-utóbb úgy is beszakad majd alatta, miközben ő és a Maydeleine viszonlagos biztonságban vannak.
Ha mégsem, Maydeleine még mindig sokkal közelebb van a férfihoz, mint most ő, és csak képes kezdeni valamit vele. Ha nem, hát taktikát kell váltania megint.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.21 20:03:01
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy csak mágiával áthatolható fal jelenik meg a célpont előtt. Ha megpróbálja kikerülni, a fal követi a mozgását. A varázslat öt körig tart.
//Nyárközépi piknik//
//Mágustusa döntő//
//Védőkerubi: még egy kör//
//Mana: 10//
*Talán ideje újra kockázatot vállalni, mert bár az volt a célja, hogy eljusson idáig, mégsem fejezheti be az egész versenyt egy rácson lógva, és hozzá lapulva, még akkor sem, ha amúgy a színe kifejezetten szép.
Akár persze rossz előjelnek is vehetné mondjuk, hogy nem a hold, hanem a napfényrács volt közelebb hozzá, amire fel tudott mászni, ugyanakkor, ha még annál is babonásabb lenne, mint amennyire minden racionális szándéka ellenére is néha az, minden bizonnyal inkább a szakrális mágiát választotta volna az elementarista helyett, és a kettő számára egyáltalán szóba jöhető közül már régen megtért volna valamelyik magát istenségnek nevező entitáshoz.
Ezen mindenesetre nem nagyon gondolkodik, csak kicsit, mert két érzés viaskodik benne szüntelenül. Az egyik az, hogy várjon ki még egy darabig, és nézze meg, hogy mire megy egymással Maydeleine és az ember, a másik pedig, hogy cselekedjen a lehető leggyorsabban, mivel a döntő legelején is főleg éppen azért került bajba, mert utolsónak érkezett, így pedig utoljára tudott varázsolni is.
Ha lenne ideje akkor minden bizonnyal a gyors cselekvés és a türelmes kivárás mellett is egyaránt tudna érveket és ellenérveket felsorakoztatni magának, de sajnos nem merevíthet ki egyetlen pillanatot sem az örökkévalóságig, hogy aztán mindent újra és újra átgondolva addig gondolkodjon egy probléma ideális megoldásán ameddig csak rá nem talál. Végtére is nem otthon van, ahol plüssnyulaival az ölében sokszor ráért egész nap bámulni kifelé az ablakon, és gondolkodni akkor még megoldhatatlannak tűnő gondokon.
Lehetőségei viszont folyamatosan szűkülnek egyre inkább befelé. A kerubit és a hidat már nem használhatja többször, manája is fogy, a legtöbb korábban jónak és hasznosnak gondolt varázslatához pedig közel kellene lennie a többiekhez, legalább az egyikükhöz közülük mindenképpen, vagy pedig csak úgy tudná végrehajtani őket, ha saját magát is veszélybe sorodná velük, úgy, hogy védőangyala sem nem mindenható, sem pedig nem a szolgája, akit kedvére utasíthat.
Végül a középutat választja a teljesen passzív kivárás és az aktív cselekvés között.
Ha már sikerült viszonylagosan biztonságos helyre jutnia, ameddig társai egyike egy jégtáblán áll, a másik pedig éppen jégtáblák között próbál csónakázni, talán okosabb, ha egyelőre igyekszik kihasználni, hogy most nem ő az, aki két tűz között van, hanem éppen ellekezőleg, mindenkitől viszonylagos távolságban és biztonságban fogózdkodik a küzdőteret a való világtól elhatároló rácsok egyikébe.
Továbbra is reménykedik abban, hogy ameddig Maydeleine és az ember mágus lefoglalják egymást, addig ő kitalálhat valamit, Madynek pedig majd sikerülhet valahogy eközben vízbe löknie az embert.
Persze itt megint csak sok a "talán" és a "lehet", és meglehet éppen arra fog ráfázni majd végül, amit éppen most középutas, biztonság határát súroló megoldásnak gondol. Viszont, ha igen, úgy gondolja talán van még mindig egy utolsó dobása. Végső soron leginkább azt szerette volna elérni, hogy ne elsőként essen ki a versenyről, ezt a várakozását pedig, ha nem is csak saját érdemének, hanem Maydeleinenak és váratlan visszalépéseknek köszönhetően, de mégicsak durván túlteljesítette már eddi is.
Mivel pedig a lány képességeit nagyjából ismeri, és a legkellemetlenebb meglepetéseket eddig az ember okozta neki, most is úgy dönt inkább, hogy vele foglalkozik.
Némi koncentráció és egy rövid ige elmormolása után reményei szerint ő is megidéz elé egy holdfalat, hogy még jobban összezavarja és mozdulatlanságra kényszerítse, abban a reményben, hogy a jégtábla, amit áll, előbb-utóbb úgy is beszakad majd alatta, miközben ő és a Maydeleine viszonlagos biztonságban vannak.
Ha mégsem, Maydeleine még mindig sokkal közelebb van a férfihoz, mint most ő, és csak képes kezdeni valamit vele. Ha nem, hát taktikát kell váltania megint.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.21 20:03:01
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy csak mágiával áthatolható fal jelenik meg a célpont előtt. Ha megpróbálja kikerülni, a fal követi a mozgását. A varázslat öt körig tart.
1355. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-12-17 02:07:28
Üzenet elküldve: 2021-12-17 02:07:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 275
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
//Mágustusa döntő//
//Mana:5//
//Légtalp 3 kör//
*Aborath helyzete kár tagadni igencsak komplikált. Leginkább az előtte lévő fal a legfőbb ellensége. Barátja is lehetne, de mivel lekorlátozza nem tud vele mit kezdeni így nem örül teljes szívéből neki. A működési elvére úgy sejti, hogy rájött már. Mégpedig, hogy mindig előtte jelenik meg és a jelenleg csónakban lévő hölgy, aki sejtése szerint megidézte nem tud vagy most nem akar hatással lenni rá a továbbiakban. Mivel lehetőségei meg vannak kötve így megpróbálja kihasználni a hátrányát és a falat úgy irányítani, hogy ha bármelyik ellenfele megpróbálná megtámadni akkor kettejük közé kerüljön és közben egy gyors kézmozdulatával megpróbálja létrehozni az egyik legegyszerűbb varázslatát. Ha vizes is lett a jégtáblák eltörésekor egy kicsit bár eddig nem annyira akadályozta, de nem árt tenni ellene. Ha meg nem, akkor is egy számára kellemesebb módon tesz azért, hogy nehogy tétlenség miatt kiessen a játékból.*
A varázsló egy gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázsló körüli területen egy meleg szellő keletkezik, mely kellemesen átjárja az átfázott testeket, vagy megszárítja a varázsló által választott tárgyat.
//Nyárközépi piknik//
//Mágustusa döntő//
//Mana:5//
//Légtalp 3 kör//
*Aborath helyzete kár tagadni igencsak komplikált. Leginkább az előtte lévő fal a legfőbb ellensége. Barátja is lehetne, de mivel lekorlátozza nem tud vele mit kezdeni így nem örül teljes szívéből neki. A működési elvére úgy sejti, hogy rájött már. Mégpedig, hogy mindig előtte jelenik meg és a jelenleg csónakban lévő hölgy, aki sejtése szerint megidézte nem tud vagy most nem akar hatással lenni rá a továbbiakban. Mivel lehetőségei meg vannak kötve így megpróbálja kihasználni a hátrányát és a falat úgy irányítani, hogy ha bármelyik ellenfele megpróbálná megtámadni akkor kettejük közé kerüljön és közben egy gyors kézmozdulatával megpróbálja létrehozni az egyik legegyszerűbb varázslatát. Ha vizes is lett a jégtáblák eltörésekor egy kicsit bár eddig nem annyira akadályozta, de nem árt tenni ellene. Ha meg nem, akkor is egy számára kellemesebb módon tesz azért, hogy nehogy tétlenség miatt kiessen a játékból.*
A varázsló egy gyors kézmozdulatot tesz, melynek hatására a varázsló körüli területen egy meleg szellő keletkezik, mely kellemesen átjárja az átfázott testeket, vagy megszárítja a varázsló által választott tárgyat.
1354. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-12-14 19:17:40
Üzenet elküldve: 2021-12-14 19:17:40
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
//Mágustusa döntő//
* Aborath előre nem haladhat a varázslat miatt, így inkább egy már ismerős varázslathoz folyamodik. Eközben Maydeleine a csónakot célozza meg. Valamivel talán biztonságosabb, mint egy jégtábla, de azért ebben sem érdemes nagyon ugrálni. A nő egyelőre nem varázsol, egyszerűen csak kivár, ami talán nem is olyan rossz taktika. Eközben Luninnari a napfényrácsot igyekszik elérni, mivel az található hozzá közelebb. A kerubi ebben nem tud segíteni, annyit tesz, hogy a hozzá közelebb eső ellenfél irányából saját testével takarja a lányt. Gond nélkül eléri a rácsot. Ingatagok ugyan a jégtáblák, de elég ügyes lány, hogy ne essen be a vízbe. Az eredmény pedig egy az aranyszínű rácsba kapaszkodó máguslány. A jégtáblák a továbbiakban már nem fognak jobban széttöredezni maguktól. Viszonylag nagy darabokban úszkálnak a víz tetején, de persze némi mágikus vagy fizikai behatásra el lehet érni, hogy az egyes darabok további kisebbekre szakadjanak szét.*
// Sorrend: Jelen körben nincs //
//Nyárközépi piknik//
//Mágustusa döntő//
* Aborath előre nem haladhat a varázslat miatt, így inkább egy már ismerős varázslathoz folyamodik. Eközben Maydeleine a csónakot célozza meg. Valamivel talán biztonságosabb, mint egy jégtábla, de azért ebben sem érdemes nagyon ugrálni. A nő egyelőre nem varázsol, egyszerűen csak kivár, ami talán nem is olyan rossz taktika. Eközben Luninnari a napfényrácsot igyekszik elérni, mivel az található hozzá közelebb. A kerubi ebben nem tud segíteni, annyit tesz, hogy a hozzá közelebb eső ellenfél irányából saját testével takarja a lányt. Gond nélkül eléri a rácsot. Ingatagok ugyan a jégtáblák, de elég ügyes lány, hogy ne essen be a vízbe. Az eredmény pedig egy az aranyszínű rácsba kapaszkodó máguslány. A jégtáblák a továbbiakban már nem fognak jobban széttöredezni maguktól. Viszonylag nagy darabokban úszkálnak a víz tetején, de persze némi mágikus vagy fizikai behatásra el lehet érni, hogy az egyes darabok további kisebbekre szakadjanak szét.*
// Sorrend: Jelen körben nincs //
1353. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-12-13 17:33:54
Üzenet elküldve: 2021-12-13 17:33:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lovagoltatás//
* Nimeril Árnyák szükségleteiről mit sem sejt. Éppen a nyeregben maradásért harcol, ami többé-kevéssé, de mondhatni sikerül neki. Attól, hogy remek lovas legyen még távol áll, de már kezdésnek nem is rossz. Mostanra viszont már fáradt is meg nyűgös is. Ráadásul továbbra is cukinak tartják, amivel még most sem tud mit kezdeni, viszont elég leharcolt ahhoz, hogy vitába szálljon ezzel az elffel.*
- Én ebben annyira nem vagyok biztos. Elég szerencsétlenül érzem magam ettől a kis lovaglástól is.* Pont ezért is kezd el könyörögni a mai edzés beszüntetéséért.*
~ Ez az!~* Nyom el magában egy felszabadult kiáltást.* Arra nekem is szükségem lenne.* Nyög fel, aztán már szállna is lefelé, de itt van a kicsi probléma, hogy a ló nagy. Még jó, hogy Syndra itt van neki. Látja a segítőkész szándékot, amivel élne is. Szóval megpróbál az elf felőli oldalon leszállni, de hát a tomporával nem lát. Hamarosan a leszállás idétlen kapálózásba csap át.*
- Hogy kell leszállni??* Kérdezi kétségbeesetten, de már érzi a két biztos kezet derekán, szóval most már valamivel nyugodtabban próbál meg földre szállni. Mondjuk a mai napon minden, ami békésnek és nyugodtnak ígérkezett, na az mind balul ütött ki. Amikor felkelt reggel még nem is gondolta, hogy a kis piaci sétája lovaglásba torkol. Most meg a leszállás változik kínossá. Abban talán, hogy nem elég erős az a fogás Nimeril is ludas. Addig idétlenkedik, amíg megcsúszik, így talán esélye se volna megtartani Syndrának. Akárhogy is a végeredmény ugyan az, csak közben még sikít is a félvér, amikor megcsúszik. Néhány pillanatig fel sem tűnik neki, hogy hol is van a másik keze. Éppen elég neki azt a traumát feldolgozni, hogy leesik. Viszont, amikor túlesik az első traumáján megkapja ezt másodiknak. Szegénykének elég kicsik a mellei. Nem mindig volt ez így, csak a nélkülözés azokat sem kímélte, bár előtte se voltak olyan hatalmasok. Úgy elvörösödik, mint a rák, de mire mondhatna bármit is a lábai felmondják a szolgálatot. Aki ült lovon az tudja, hogy aki nincs hozzá szokva az szörnyű izomlázat fog kapni már csupán rövidke lóháton töltött idő után is. Nimeril pedig a rövidnél valamivel több időt töltött fent a nyeregben. Szólni sem tud ettől a sok hirtelen bekövetkezett egymást követő sokk hullámot követően. Az ijedségtől könnyes értettlen arccal pislog fel Syndrára, miközben ösztönösen karjaival védekezően átkulcsolja melleit. Kábasága lassan múlik el. Ha nyújtanak neki egy segítő kezet, akkor gépiesen fogadja el a segítséget. Szótlanul, rogyadozó lábakkal követi társát a patakig. Mire a ló tele szívja magát vízzel már Nimeril agya is kezd újra munkába állni. Keresné ő a szavakat, de egyszerűen képtelen bármit is kipréselni magából. Csupán bólint a szégyentől piros arcával, hogy indulhatnak a fogadóba.*
//Lovagoltatás//
* Nimeril Árnyák szükségleteiről mit sem sejt. Éppen a nyeregben maradásért harcol, ami többé-kevéssé, de mondhatni sikerül neki. Attól, hogy remek lovas legyen még távol áll, de már kezdésnek nem is rossz. Mostanra viszont már fáradt is meg nyűgös is. Ráadásul továbbra is cukinak tartják, amivel még most sem tud mit kezdeni, viszont elég leharcolt ahhoz, hogy vitába szálljon ezzel az elffel.*
- Én ebben annyira nem vagyok biztos. Elég szerencsétlenül érzem magam ettől a kis lovaglástól is.* Pont ezért is kezd el könyörögni a mai edzés beszüntetéséért.*
~ Ez az!~* Nyom el magában egy felszabadult kiáltást.* Arra nekem is szükségem lenne.* Nyög fel, aztán már szállna is lefelé, de itt van a kicsi probléma, hogy a ló nagy. Még jó, hogy Syndra itt van neki. Látja a segítőkész szándékot, amivel élne is. Szóval megpróbál az elf felőli oldalon leszállni, de hát a tomporával nem lát. Hamarosan a leszállás idétlen kapálózásba csap át.*
- Hogy kell leszállni??* Kérdezi kétségbeesetten, de már érzi a két biztos kezet derekán, szóval most már valamivel nyugodtabban próbál meg földre szállni. Mondjuk a mai napon minden, ami békésnek és nyugodtnak ígérkezett, na az mind balul ütött ki. Amikor felkelt reggel még nem is gondolta, hogy a kis piaci sétája lovaglásba torkol. Most meg a leszállás változik kínossá. Abban talán, hogy nem elég erős az a fogás Nimeril is ludas. Addig idétlenkedik, amíg megcsúszik, így talán esélye se volna megtartani Syndrának. Akárhogy is a végeredmény ugyan az, csak közben még sikít is a félvér, amikor megcsúszik. Néhány pillanatig fel sem tűnik neki, hogy hol is van a másik keze. Éppen elég neki azt a traumát feldolgozni, hogy leesik. Viszont, amikor túlesik az első traumáján megkapja ezt másodiknak. Szegénykének elég kicsik a mellei. Nem mindig volt ez így, csak a nélkülözés azokat sem kímélte, bár előtte se voltak olyan hatalmasok. Úgy elvörösödik, mint a rák, de mire mondhatna bármit is a lábai felmondják a szolgálatot. Aki ült lovon az tudja, hogy aki nincs hozzá szokva az szörnyű izomlázat fog kapni már csupán rövidke lóháton töltött idő után is. Nimeril pedig a rövidnél valamivel több időt töltött fent a nyeregben. Szólni sem tud ettől a sok hirtelen bekövetkezett egymást követő sokk hullámot követően. Az ijedségtől könnyes értettlen arccal pislog fel Syndrára, miközben ösztönösen karjaival védekezően átkulcsolja melleit. Kábasága lassan múlik el. Ha nyújtanak neki egy segítő kezet, akkor gépiesen fogadja el a segítséget. Szótlanul, rogyadozó lábakkal követi társát a patakig. Mire a ló tele szívja magát vízzel már Nimeril agya is kezd újra munkába állni. Keresné ő a szavakat, de egyszerűen képtelen bármit is kipréselni magából. Csupán bólint a szégyentől piros arcával, hogy indulhatnak a fogadóba.*
1352. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-12-12 19:22:37
Üzenet elküldve: 2021-12-12 19:22:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan találkozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Arra mondjuk nem számított, hogy ismételten csak egy régi ismerőbe fut, és ráadásul pont a tisztáson.*
- Az istenekre, hát ilyen az én sorsom!
*Mormogja orra alatt, de közben már nem is rest féloldalas mosolyát elővarázsolni, hátha elbűvölheti a másikat. Vagy csak enyhíthet annak haragján, amit nem teljesen érez jogosnak.*
- Ejnye!
*Dorgálja meg a nőt mutatóujját feltartva, mintha csak az apja lenne és jelezni szeretné neki, hogy a kisasszony bizony átlépett egy bizonyos határt.*
- Így illik fogadni egy régi ismerőst? Főleg miután olyan jól összemelegedtünk? Vagy talán nem tettem eléggé a kedvedre? Mert ha erről van szó, akkor örömmel neki futhatunk még egyszer. Veled bármikor.
*Igyekszik ignorálni a másik dühét, egyfelől mert nem pontosan érti annak okát, másfelől nem annyira érdekli, nem utolsó sorban pedig hiszi, hogy ezt is némi kitartással sikerült elfeledtetnie.
Egy sóhajt követően lábát átveti hátasán, és lemászik a nyeregből, és gyalog vezeti tovább a lovat miközben Inbieth mellé sorol be.*
- Egy jó újra látni csókot sem kapok? Pedig igazán megérdemlem.
*Hagy némi szünetet a másiknak, esetleg időt arra, hogy minden indulatát kifejezze és levezesse rajta, közben a jól bevált mondatokon agyal, amit ilyenkor mindig be szokott vetni.*
- Tudod sokat gondoltam ám rád. Hiányoztál. Erre te meg jóformán a fejemet is leharapnád, ahelyett, hogy a karjaimba ugranál. Még el is kapnálak az istenekre esküszöm!
*Aztán rögvest maga alá is gyűrné, vagy a fának szorítaná. Ilyen hidegben a második lehetőség kicsit szimpatikusabbnak tűnik.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Arra mondjuk nem számított, hogy ismételten csak egy régi ismerőbe fut, és ráadásul pont a tisztáson.*
- Az istenekre, hát ilyen az én sorsom!
*Mormogja orra alatt, de közben már nem is rest féloldalas mosolyát elővarázsolni, hátha elbűvölheti a másikat. Vagy csak enyhíthet annak haragján, amit nem teljesen érez jogosnak.*
- Ejnye!
*Dorgálja meg a nőt mutatóujját feltartva, mintha csak az apja lenne és jelezni szeretné neki, hogy a kisasszony bizony átlépett egy bizonyos határt.*
- Így illik fogadni egy régi ismerőst? Főleg miután olyan jól összemelegedtünk? Vagy talán nem tettem eléggé a kedvedre? Mert ha erről van szó, akkor örömmel neki futhatunk még egyszer. Veled bármikor.
*Igyekszik ignorálni a másik dühét, egyfelől mert nem pontosan érti annak okát, másfelől nem annyira érdekli, nem utolsó sorban pedig hiszi, hogy ezt is némi kitartással sikerült elfeledtetnie.
Egy sóhajt követően lábát átveti hátasán, és lemászik a nyeregből, és gyalog vezeti tovább a lovat miközben Inbieth mellé sorol be.*
- Egy jó újra látni csókot sem kapok? Pedig igazán megérdemlem.
*Hagy némi szünetet a másiknak, esetleg időt arra, hogy minden indulatát kifejezze és levezesse rajta, közben a jól bevált mondatokon agyal, amit ilyenkor mindig be szokott vetni.*
- Tudod sokat gondoltam ám rád. Hiányoztál. Erre te meg jóformán a fejemet is leharapnád, ahelyett, hogy a karjaimba ugranál. Még el is kapnálak az istenekre esküszöm!
*Aztán rögvest maga alá is gyűrné, vagy a fának szorítaná. Ilyen hidegben a második lehetőség kicsit szimpatikusabbnak tűnik.*
1351. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-12-11 22:59:10
Üzenet elküldve: 2021-12-11 22:59:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lovagoltatás//
* Árnyék a félvér parancsainak engedelmeskedik, ahogy kiadja a '' Cöcöcö-t '' már ügetni is kezd. A továbbiakban is oda figyel a lányra, de késztetést érez már a patak vizéből fogyasztani. Az elf karba tett kézzel figyeli a közelből a műsort, ahhoz képest, hogy nem rég kezdte a lány, egészen ügyesnek ítéli. *
- Bámulatosan aranyos vagy, ahogy csinálod! Esküszöm Tesyusra! * Esküdözik az elf. * - Néhány nap alatt kiváló lovas válhat belőled. Már nagyon sokat fejlődtél. Ne csodálkozz, hogy néhány óra alatt nem leszel mestere a lovaglásnak. Én már gyermek korom óta folyamatosan lovagoltam, és már 3 lovam is volt. Neked még csak lesz.
* Magyarázza neki az elf. Ebbe már próbál kicsit komolyságot is vinni, ezért amikor már rákérdez a félvér és a remény kigyúl ártatlan kicsi szemeibe, egy mélyebb sóhajjal elindul az elf, hogy megfogja lovát. *
- Javíthatatlan vagy, ne add fel oly hamar. De Árnyéknak nem árt semmiképp egy kis szünet. Gyere segítek leszállni.
* Lép a ló jobb oldalára, kezeit kitárva várja, hogy a lány megpróbáljon a lábaival legalább azon az oldalon kapálózni. Ha így tesz, akkor a derekát megfogja és le emeli. Természetesen csak ha a másik fél is úgy akarja. De mint mindenbe, semmi se lehet tökéletes, ahogy a fogás se. Amint kezébe kaparintja azt a derekat, keze megcsúszik és elindul felfele ahogyan a lány lefele érkezik. Ha pedig ez történik, akkor kebleinél gyorsan átfogja a karjait, hogy ne süllyedjen tovább. Természetesen nem erősen, csak óvatosan. Hisz nem oly nehéz a lány, hogy ez a művelet gondot okozhasson. *
- Jaj bocsánat, megcsúszott a kezem. * Nevet fel bugyután, tényleg nem így tervezte Syndra. Amint leér a lány, kezeit le veszi a keblekről és Árnyékot megindítja a folyó felé. *
- Biztos már eléggé szomjas lehetsz, eléggé sokat fárasztottunk már téged ugye?
* A vízhez érve a paripa elégedetten prüszköl, ahogy szájához ér a hűsítő folyadék. De el is engedi, hogy ha utána kicsit legelni szeretne, nem ő lesz az aki megtiltja. *
- Nos akkor? Menjünk a fogadóba? * Az előbbi kicsi malőrről próbál nem ügyet csinálni, mert kellemetlen lehet a másik félnek. ~ Alapból elég szendének tűnik a lány, talán még szűz? ~ Merül el a fejébe, míg árnyék a jól megérdemelt ital után füvet vesz magához. *
//Lovagoltatás//
* Árnyék a félvér parancsainak engedelmeskedik, ahogy kiadja a '' Cöcöcö-t '' már ügetni is kezd. A továbbiakban is oda figyel a lányra, de késztetést érez már a patak vizéből fogyasztani. Az elf karba tett kézzel figyeli a közelből a műsort, ahhoz képest, hogy nem rég kezdte a lány, egészen ügyesnek ítéli. *
- Bámulatosan aranyos vagy, ahogy csinálod! Esküszöm Tesyusra! * Esküdözik az elf. * - Néhány nap alatt kiváló lovas válhat belőled. Már nagyon sokat fejlődtél. Ne csodálkozz, hogy néhány óra alatt nem leszel mestere a lovaglásnak. Én már gyermek korom óta folyamatosan lovagoltam, és már 3 lovam is volt. Neked még csak lesz.
* Magyarázza neki az elf. Ebbe már próbál kicsit komolyságot is vinni, ezért amikor már rákérdez a félvér és a remény kigyúl ártatlan kicsi szemeibe, egy mélyebb sóhajjal elindul az elf, hogy megfogja lovát. *
- Javíthatatlan vagy, ne add fel oly hamar. De Árnyéknak nem árt semmiképp egy kis szünet. Gyere segítek leszállni.
* Lép a ló jobb oldalára, kezeit kitárva várja, hogy a lány megpróbáljon a lábaival legalább azon az oldalon kapálózni. Ha így tesz, akkor a derekát megfogja és le emeli. Természetesen csak ha a másik fél is úgy akarja. De mint mindenbe, semmi se lehet tökéletes, ahogy a fogás se. Amint kezébe kaparintja azt a derekat, keze megcsúszik és elindul felfele ahogyan a lány lefele érkezik. Ha pedig ez történik, akkor kebleinél gyorsan átfogja a karjait, hogy ne süllyedjen tovább. Természetesen nem erősen, csak óvatosan. Hisz nem oly nehéz a lány, hogy ez a művelet gondot okozhasson. *
- Jaj bocsánat, megcsúszott a kezem. * Nevet fel bugyután, tényleg nem így tervezte Syndra. Amint leér a lány, kezeit le veszi a keblekről és Árnyékot megindítja a folyó felé. *
- Biztos már eléggé szomjas lehetsz, eléggé sokat fárasztottunk már téged ugye?
* A vízhez érve a paripa elégedetten prüszköl, ahogy szájához ér a hűsítő folyadék. De el is engedi, hogy ha utána kicsit legelni szeretne, nem ő lesz az aki megtiltja. *
- Nos akkor? Menjünk a fogadóba? * Az előbbi kicsi malőrről próbál nem ügyet csinálni, mert kellemetlen lehet a másik félnek. ~ Alapból elég szendének tűnik a lány, talán még szűz? ~ Merül el a fejébe, míg árnyék a jól megérdemelt ital után füvet vesz magához. *
1350. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-12-11 16:10:02
Üzenet elküldve: 2021-12-11 16:10:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lovagoltatás//
* A szóbeli instrukciókat, gyakorlatba is átültetik. Minden olyan könnyűnek tűnik így, de a valóság az kegyetlen. Eddig is erősen fogta, de még inkább így tesz a figyelem felhívásra.*
~ Ha harapnál se tudnál rábírni, hogy engedjelek el. ~* Teszi hozzá fejben az elhangzottakhoz. Üde vágta következik, majd kis bemutató, hogyan lehet megállítani a száguldó szörnyeteget. Látni ebből viszont az elf hátán kívül nem lát sokat. Azt persze érzékeli, hogy a kezei mozdulnak, így tud következtetni, hogy mit is csinálhat. A szóbeli utasítást meg hallja, szóval nagyjából tiszta neki a dolog.*
~ Ha van, elég hely...~* Nem akar inkább belegondolni abba, hogy mi van, ha nincs.*
- Ó ilyenről már hallottam. A parasztok mesélték, hogy a lovak szekerestől haza mentek, csak a részeg papa maradt kint a réten.* Leghamarabb ezzel tudta azonosítani az elhangzottakat. Még pár szóbeli okítás és máris a tisztáson vannak, ahol újra Nimeril kezébe kerül az irányítás.*
- Egye fene megpróbálom megint, de a vágtát kihagynám.* Őszintén szólva már nem igazán van kedve ehhez az egészhez. Az első próbálkozása még élénken él az emlékezi között. Most pedig kezdi elölről az egészet. Körbe sétáltatja a lovat egy jó darabig. Aztán megállítja a lovat.*
- Hé haver! Ugye nem fogsz kiszúrni velem?* Dől a nyakára az állatnak, miközben hozzá intézi a szavait. Árnyék a füleit felé fordítja, így jelezvén, hogy figyel rá, vagy legalábbis a beszédre reagál. Nagy sóhaj hallatszik Nimeriltől, mielőtt megindítja a húshegyet előre. Rövid séta után gombóccal a torkában, de kiadja a mágikus parancsot.*
- Cöcöcö.* A ló megindul ő pedig a már jól ismert rongybaba stílust magára öltve kezd el pattogni a nyeregben. Most viszont még elmarad a visítás. Megpróbálkozik az emelkedéses dologgal. Egyelőre sikertelenül, mert a ritmust elkapni nem akaródzik neki. Cserébe oda csattan a nyereghez párszor. Még most ezzel nem adja fel. Minden eddigi tudását beleadva próbálkozik és láss csodát valahogy elkapja a ritmust. Rövid ideig legalábbis megy.*
- Igen!! Megy ez megy!* Lelkendezik, de aztán kiesik a ritmusból és csattogni kezd a nyereghez. Meg is billen, így rögtön bekapcsol a túlélő ösztön, ami nem más, min kapaszkodni vadul a lósörényébe.*
- Le fogok esni!!* Kiált fel és aztán rádől a ló nyakára és úgy marad. Szerencsére az állat elég intelligens, így aztán meg is áll nem sokra rá, hogy lovasa pánikba esik. Ekkor pillant fel a félvér.*
- Nem estem le.* Lepődik meg hangosan. Aztán elvörösödik szégyenében. Ránéz oktatójára, majd aztán ennyit szól.*
- Jó még egyszer megpróbálom, de aztán annyi.* Így is tesz. Ügetésre sarkallja a lovat. Most sikerül elkapnia a ritmus még az elején, de tartósan nem képes ezt az állapotot megtartani. Pattogásba vált egy darabig, de most még sikerül neki időben megállítani az állatott.*
- Mehetünk?* Kérdezi szinte már kérlelőn.* Már alig érzem a fenekem.* Ez igaz is, de leszállni nem akaródzik neki. Főleg, hogy még mit sem tud az elf további terveiről. Ha más nem, akkor talán lóháton elmehetnek odáig, ahol elválnak útjaik.*
//Lovagoltatás//
* A szóbeli instrukciókat, gyakorlatba is átültetik. Minden olyan könnyűnek tűnik így, de a valóság az kegyetlen. Eddig is erősen fogta, de még inkább így tesz a figyelem felhívásra.*
~ Ha harapnál se tudnál rábírni, hogy engedjelek el. ~* Teszi hozzá fejben az elhangzottakhoz. Üde vágta következik, majd kis bemutató, hogyan lehet megállítani a száguldó szörnyeteget. Látni ebből viszont az elf hátán kívül nem lát sokat. Azt persze érzékeli, hogy a kezei mozdulnak, így tud következtetni, hogy mit is csinálhat. A szóbeli utasítást meg hallja, szóval nagyjából tiszta neki a dolog.*
~ Ha van, elég hely...~* Nem akar inkább belegondolni abba, hogy mi van, ha nincs.*
- Ó ilyenről már hallottam. A parasztok mesélték, hogy a lovak szekerestől haza mentek, csak a részeg papa maradt kint a réten.* Leghamarabb ezzel tudta azonosítani az elhangzottakat. Még pár szóbeli okítás és máris a tisztáson vannak, ahol újra Nimeril kezébe kerül az irányítás.*
- Egye fene megpróbálom megint, de a vágtát kihagynám.* Őszintén szólva már nem igazán van kedve ehhez az egészhez. Az első próbálkozása még élénken él az emlékezi között. Most pedig kezdi elölről az egészet. Körbe sétáltatja a lovat egy jó darabig. Aztán megállítja a lovat.*
- Hé haver! Ugye nem fogsz kiszúrni velem?* Dől a nyakára az állatnak, miközben hozzá intézi a szavait. Árnyék a füleit felé fordítja, így jelezvén, hogy figyel rá, vagy legalábbis a beszédre reagál. Nagy sóhaj hallatszik Nimeriltől, mielőtt megindítja a húshegyet előre. Rövid séta után gombóccal a torkában, de kiadja a mágikus parancsot.*
- Cöcöcö.* A ló megindul ő pedig a már jól ismert rongybaba stílust magára öltve kezd el pattogni a nyeregben. Most viszont még elmarad a visítás. Megpróbálkozik az emelkedéses dologgal. Egyelőre sikertelenül, mert a ritmust elkapni nem akaródzik neki. Cserébe oda csattan a nyereghez párszor. Még most ezzel nem adja fel. Minden eddigi tudását beleadva próbálkozik és láss csodát valahogy elkapja a ritmust. Rövid ideig legalábbis megy.*
- Igen!! Megy ez megy!* Lelkendezik, de aztán kiesik a ritmusból és csattogni kezd a nyereghez. Meg is billen, így rögtön bekapcsol a túlélő ösztön, ami nem más, min kapaszkodni vadul a lósörényébe.*
- Le fogok esni!!* Kiált fel és aztán rádől a ló nyakára és úgy marad. Szerencsére az állat elég intelligens, így aztán meg is áll nem sokra rá, hogy lovasa pánikba esik. Ekkor pillant fel a félvér.*
- Nem estem le.* Lepődik meg hangosan. Aztán elvörösödik szégyenében. Ránéz oktatójára, majd aztán ennyit szól.*
- Jó még egyszer megpróbálom, de aztán annyi.* Így is tesz. Ügetésre sarkallja a lovat. Most sikerül elkapnia a ritmus még az elején, de tartósan nem képes ezt az állapotot megtartani. Pattogásba vált egy darabig, de most még sikerül neki időben megállítani az állatott.*
- Mehetünk?* Kérdezi szinte már kérlelőn.* Már alig érzem a fenekem.* Ez igaz is, de leszállni nem akaródzik neki. Főleg, hogy még mit sem tud az elf további terveiről. Ha más nem, akkor talán lóháton elmehetnek odáig, ahol elválnak útjaik.*
1349. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-12-11 08:52:48
Üzenet elküldve: 2021-12-11 08:52:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lovagoltatás//
* A tisztáson néhány kör erejéig újra bemutatja a lánynak a mozdulatokat. Miképp lassíthatja le a lovat, gyorsíthatja, indíthatja vágtába. Természetesen el is várja, hogy erősen fogja, hisz egy ekkora lóról való le esés könnyen sérüléshez vezethet. ~ Bár van egy orvos közöttünk. De akkor mi lenne ha az orvos sérül meg? ~ Arcát pont olyan irányba fordítja, hogy a gonosz mosolyt ne lássa a másik fél. De utána hamar vissza is rántja magát ebbe a dimenzióba. *
- Most fogj erősen. Megmutatom, hogy miképp tudsz vágtából megállni anélkül, hogy bántanád a lovat.
* Megvárja míg erősen bele kapaszkodik a lány. * - Nyugodtan kapaszkodj, nem harapok. * Nevelt fel ismételten az elf. Nem is gondolta volna, hogy ilyen jó mókát tartogat neki az elkövetkezendő napok. ~ Ezt meg kell ismételni, olyan kis aranyosan ügyeskedik. ~ Amint megvan a megfelelő pozíció Árnyékot vágtára buzdítja, aki nincs is ellene a cselekedetnek és hatalmas bősz patáival neki indul, hogy valamennyi élmény legyen benne, egy ideig vágtába haladnak a mező felé ismételten. De amikor már a határánál vannak a területnek hangosan elkezd '' hóózni '' és szolidan vissza felé húzni a szárat. * - Hóóó Árnyék hóó! * Oldalát pedig lábával szorítani, hogy a lendület őt se vigye le. A ló a vágtából elkezd lassítani majd teljesen megáll. *
- Látod, ezzel nem ártasz neki és ha van hely arra, hogy le lassuljon bármi rövid táv ellenére, akkor senkinek nem fáj és mindenki boldog.
* Lovának oldalát meglapogatja és dicsérgetni kezdi. * - Ügyes vagy szépségem, ügyes.
* Szépen lassan a lovat vissza fordítja az eredeti állomás felé és ügetve elindulnak vissza. *
- Ne feledd azt se, hogy ha nem irányítod a lovat, ő is felismeri az utat. Ezzel arra akarok utalni, hogy ha nem egy erdőn keresztül haladsz ami balgaság. Mert könnyen lábát törheti! * Emeli ki gyorsan magyarázat közben. * - Ő is tudja, hogy merre kell mennie, míg nincs elágazódás. Szóval nem szükséges folyamatosan irányításod alatt tartani. Érzéssel bánj vele és megfogja hálálni kamatostul.
* A már megszokott tisztáson le pattan a lóról, hogy át adja az irányítást ismételten a másiknak. Türelmesen nézi, hogy boldogul a másik. Reméli, hogy ügyesen váltogatni tud. *
- Ha a vágtát egyedül ki akarod próbálni azt is megteheted. Ha bizonytalan vagy, akkor a nyakát öleld át olyankor a lónak.
* ~ Nézzük csak mit tartogat nekünk ez az ügyes leányzó. ~ Nyalja meg a szája szélét. *
//Lovagoltatás//
* A tisztáson néhány kör erejéig újra bemutatja a lánynak a mozdulatokat. Miképp lassíthatja le a lovat, gyorsíthatja, indíthatja vágtába. Természetesen el is várja, hogy erősen fogja, hisz egy ekkora lóról való le esés könnyen sérüléshez vezethet. ~ Bár van egy orvos közöttünk. De akkor mi lenne ha az orvos sérül meg? ~ Arcát pont olyan irányba fordítja, hogy a gonosz mosolyt ne lássa a másik fél. De utána hamar vissza is rántja magát ebbe a dimenzióba. *
- Most fogj erősen. Megmutatom, hogy miképp tudsz vágtából megállni anélkül, hogy bántanád a lovat.
* Megvárja míg erősen bele kapaszkodik a lány. * - Nyugodtan kapaszkodj, nem harapok. * Nevelt fel ismételten az elf. Nem is gondolta volna, hogy ilyen jó mókát tartogat neki az elkövetkezendő napok. ~ Ezt meg kell ismételni, olyan kis aranyosan ügyeskedik. ~ Amint megvan a megfelelő pozíció Árnyékot vágtára buzdítja, aki nincs is ellene a cselekedetnek és hatalmas bősz patáival neki indul, hogy valamennyi élmény legyen benne, egy ideig vágtába haladnak a mező felé ismételten. De amikor már a határánál vannak a területnek hangosan elkezd '' hóózni '' és szolidan vissza felé húzni a szárat. * - Hóóó Árnyék hóó! * Oldalát pedig lábával szorítani, hogy a lendület őt se vigye le. A ló a vágtából elkezd lassítani majd teljesen megáll. *
- Látod, ezzel nem ártasz neki és ha van hely arra, hogy le lassuljon bármi rövid táv ellenére, akkor senkinek nem fáj és mindenki boldog.
* Lovának oldalát meglapogatja és dicsérgetni kezdi. * - Ügyes vagy szépségem, ügyes.
* Szépen lassan a lovat vissza fordítja az eredeti állomás felé és ügetve elindulnak vissza. *
- Ne feledd azt se, hogy ha nem irányítod a lovat, ő is felismeri az utat. Ezzel arra akarok utalni, hogy ha nem egy erdőn keresztül haladsz ami balgaság. Mert könnyen lábát törheti! * Emeli ki gyorsan magyarázat közben. * - Ő is tudja, hogy merre kell mennie, míg nincs elágazódás. Szóval nem szükséges folyamatosan irányításod alatt tartani. Érzéssel bánj vele és megfogja hálálni kamatostul.
* A már megszokott tisztáson le pattan a lóról, hogy át adja az irányítást ismételten a másiknak. Türelmesen nézi, hogy boldogul a másik. Reméli, hogy ügyesen váltogatni tud. *
- Ha a vágtát egyedül ki akarod próbálni azt is megteheted. Ha bizonytalan vagy, akkor a nyakát öleld át olyankor a lónak.
* ~ Nézzük csak mit tartogat nekünk ez az ügyes leányzó. ~ Nyalja meg a szája szélét. *
1348. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-12-10 22:23:57
Üzenet elküldve: 2021-12-10 22:23:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lovagoltatás//
* Nimeril valahogy a legkevésbé sem érzi magát jelen helyzetben bájosnak. vagy aranyosnak. Mások sem, de most különösen nem.*
- Jól van, csak ülj fel!* Adja be a derekát nyöszörögve, a további cukiságos dologgal leginkább vitába szálnak, de nincs ereje hozzá, sőt valójában nem is tudja, hogy mikor hallott ilyet bárki szájából is. Kislányosan bele is pirul a bókokba.*
- Nem mondj ilyeneket! Nem is igaz.* Préseli ki magából nagy nehezen. Viszont végre fent van a nyeregben a másik is. Átöleli újból, ami igazán jól esik neki. Nem csak biztonságérzetet nyújt neki az elf ezzel, hanem valami más bizsergető érzés is átjárja a lányt. A valóság az, hogy a fizikai kontaktusok életéből szinte teljesen kimaradtak az utóbbi években. Se barátok, se szerelmek, se család. A sok nehézséget mind egyedül állta ki, pedig jó lett volna, ha áll mellette valaki, aki olykor megöleli, vagy ha más nem, csak szavakkal támogatja. Szégyelli is magát a rátörő gondolatok miatt, de részben okkal is szükség van az erős kapaszkodásra. Eleinte csukva tartja a szemeit, amikor vágtára vált a hátas, de aztán lassan kinyitja a szemeit. Még szorosabban öleli a hóhajút, mert félelmetes ez a sebesség, ami egyben lenyűgöző is. Na nem azt mondja, hogy a lovaglás lesz a kedvenc sportja, de a végére eléggé élvezi a dolgot. Örül neki, hogy most még csak nem is kell a másik szemeibe néznie, mert valahogy szégyellné még ezt is. A szalag előtte szabadul el, de ő aztán biztos nem fog utána nyúlni. Csupán követi tekintetével egy darabig, ahogy lobogva hull a földre a félvér terheivel együtt. Erre a rövid időre sikerül mondhatni felhőtlenül érezni magát. Aztán vissza lassítanak ügetésre. A rohanó táj is lassít velük, a kopasz mezők, pedig intenek neki, ahogy eltűnnek a fák között. Újfent a tisztáson vannak.*
- Ez fantasztikus volt.* Lelkendezik, ami annyira feltűnő, hogy saját magának is feltűnik.* Akarom mondani jó volt.* Ez máris komolyabban hangzik egy fokkal, jobb szereti, ha ilyennek látják az emberek, még ha nem is megy neki annyira. Ügetnek visszafelé és most Nimeril próbál kicsit tanulni. Ahogy kapaszkodik érzi a ritmust, amire a lány emelkedik meg süllyed. Szavaira pedig úgy figyel, mintha az élete múlna rajta. Talán egyszer fog is. A kiinduló pont lesz a végpontja a közös lovagolásnak, ahol valószínűleg társa le fog pattanni a nyeregből.*
- Igen élveztem, jó volt nagyon.* Ismeri be újra, de még megtoldja.* Főleg úgy, hogy volt aki irányítsa. Ha egyedül vagyok, akkor a ló egyedül vágtázott volna, amíg én a földről tápászkodom felfelé.* Ezen nincs mit tagadni, elvégre az ügetése is elég gázul sikeredet. Na, de majd most meg fogja próbálni, ha újra az övé lesz az irányítás, persze előbb csak sétálgatnak majd pár kört.*
//Lovagoltatás//
* Nimeril valahogy a legkevésbé sem érzi magát jelen helyzetben bájosnak. vagy aranyosnak. Mások sem, de most különösen nem.*
- Jól van, csak ülj fel!* Adja be a derekát nyöszörögve, a további cukiságos dologgal leginkább vitába szálnak, de nincs ereje hozzá, sőt valójában nem is tudja, hogy mikor hallott ilyet bárki szájából is. Kislányosan bele is pirul a bókokba.*
- Nem mondj ilyeneket! Nem is igaz.* Préseli ki magából nagy nehezen. Viszont végre fent van a nyeregben a másik is. Átöleli újból, ami igazán jól esik neki. Nem csak biztonságérzetet nyújt neki az elf ezzel, hanem valami más bizsergető érzés is átjárja a lányt. A valóság az, hogy a fizikai kontaktusok életéből szinte teljesen kimaradtak az utóbbi években. Se barátok, se szerelmek, se család. A sok nehézséget mind egyedül állta ki, pedig jó lett volna, ha áll mellette valaki, aki olykor megöleli, vagy ha más nem, csak szavakkal támogatja. Szégyelli is magát a rátörő gondolatok miatt, de részben okkal is szükség van az erős kapaszkodásra. Eleinte csukva tartja a szemeit, amikor vágtára vált a hátas, de aztán lassan kinyitja a szemeit. Még szorosabban öleli a hóhajút, mert félelmetes ez a sebesség, ami egyben lenyűgöző is. Na nem azt mondja, hogy a lovaglás lesz a kedvenc sportja, de a végére eléggé élvezi a dolgot. Örül neki, hogy most még csak nem is kell a másik szemeibe néznie, mert valahogy szégyellné még ezt is. A szalag előtte szabadul el, de ő aztán biztos nem fog utána nyúlni. Csupán követi tekintetével egy darabig, ahogy lobogva hull a földre a félvér terheivel együtt. Erre a rövid időre sikerül mondhatni felhőtlenül érezni magát. Aztán vissza lassítanak ügetésre. A rohanó táj is lassít velük, a kopasz mezők, pedig intenek neki, ahogy eltűnnek a fák között. Újfent a tisztáson vannak.*
- Ez fantasztikus volt.* Lelkendezik, ami annyira feltűnő, hogy saját magának is feltűnik.* Akarom mondani jó volt.* Ez máris komolyabban hangzik egy fokkal, jobb szereti, ha ilyennek látják az emberek, még ha nem is megy neki annyira. Ügetnek visszafelé és most Nimeril próbál kicsit tanulni. Ahogy kapaszkodik érzi a ritmust, amire a lány emelkedik meg süllyed. Szavaira pedig úgy figyel, mintha az élete múlna rajta. Talán egyszer fog is. A kiinduló pont lesz a végpontja a közös lovagolásnak, ahol valószínűleg társa le fog pattanni a nyeregből.*
- Igen élveztem, jó volt nagyon.* Ismeri be újra, de még megtoldja.* Főleg úgy, hogy volt aki irányítsa. Ha egyedül vagyok, akkor a ló egyedül vágtázott volna, amíg én a földről tápászkodom felfelé.* Ezen nincs mit tagadni, elvégre az ügetése is elég gázul sikeredet. Na, de majd most meg fogja próbálni, ha újra az övé lesz az irányítás, persze előbb csak sétálgatnak majd pár kört.*
1347. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-12-09 09:51:36
Üzenet elküldve: 2021-12-09 09:51:36
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lovagoltatás//
* Széles mosoly terül szét az arcán az elfnek. Egy szaktekintély, tudós, orvos, és mégis egy lóval olyan idegenül bánik mintha életébe először látna egy ilyen egyedi teremtményt. Mulatságosan hat, de egyben aranyosan is. *
- Egy feltétellel ülök fel melléd. * Néz rá határozottan. * - Ha még majd össze jövünk még néhány alkalmat. * Fonja karba a kezét. * - Egyszerűen aranyos ahogyan csinálod. Illetve bájos. * Nevet fel. * - Nah jó menj hátrébb.
* Indul el, hogy fel pattanjon a lóra. Amint eléri már pillanatok alatt a nyeregbe pattan. *
- Fogj meg erősen. Most megmutatok néhány dolgot is mellé, de csak azért, hogy érezd milyen igazából rendben?
* A lónak először csak lassú sétát ad ki utasításnak, lábával könnyedén megindítja.* - És most kapaszkodj.
* Majd a semmiből kiadja az utászt. * - Gyiá! * Emeli fel a hangját és rúg határozottan az oldalába a lónak. Árnyék a parancsnak engedelmeskedve, először ügetni, utána vágtába megindul. Függetlenül, hogy miként viselkedik a másik fél, nem áll meg az elf. Vágtázva végig megy a lóval teljesen a mezőkig. Ahol a szabadabb úton, végig vágtázik. A szél hajából a szalagot el távolítja, és haja hátra felé kezd el lobogni a kellemesen ható ellen irányú szélnek. * - Gyiá! Gyiá! * Kiállt fel az elf és Árnyék pedig lelkesen és szabadon vágtat a mezőn. Ténylegesen irányt nem ad a lónak, így Árnyékra van bízva, hogy merre halad. Természetesen így a szabad úton vágtat csak. Amint elérik néhány perc vágta után a mezők közepét, megszólal újra az elf. * - Hóóh * És kezdi vissza húzni a szárat, hogy ezzel megállásra késztesse a paripát. Egy széles mosoly keretébe a másik felé fordul csak fél oldalasan fejével. * - Nah milyen? * De közben már adja ki a parancsot újra és fordul meg a lovával. * - Cöcö * És ügetve elindul Árnyék vissza fele az eredeti helyszínre. ~ Talán már az ügetést megszokta annyira, hogy ne rettegjen tőle. Rá fog jönni, hogy nem kell annyira rángatózni közben. ~ * - Csak engedd át magad, és mozogj a lóval. Engedd, hogy az ügetéssel vigyen, ne próbáld végig tartani magadat, mert azért dobált téged eddig. * Árnyékkal hamar ügetve beérnek a tisztásra újra. Utána pedig az eddig rótt körök helyszínére vissza térve, szépen lelassít vele, hogy további köröket tegyen vele. *
- Ne haragudj, nem tudtam kihagyni. Remélem élvezted is, szabad érzés ahogyan vágtatsz ugye?
//Lovagoltatás//
* Széles mosoly terül szét az arcán az elfnek. Egy szaktekintély, tudós, orvos, és mégis egy lóval olyan idegenül bánik mintha életébe először látna egy ilyen egyedi teremtményt. Mulatságosan hat, de egyben aranyosan is. *
- Egy feltétellel ülök fel melléd. * Néz rá határozottan. * - Ha még majd össze jövünk még néhány alkalmat. * Fonja karba a kezét. * - Egyszerűen aranyos ahogyan csinálod. Illetve bájos. * Nevet fel. * - Nah jó menj hátrébb.
* Indul el, hogy fel pattanjon a lóra. Amint eléri már pillanatok alatt a nyeregbe pattan. *
- Fogj meg erősen. Most megmutatok néhány dolgot is mellé, de csak azért, hogy érezd milyen igazából rendben?
* A lónak először csak lassú sétát ad ki utasításnak, lábával könnyedén megindítja.* - És most kapaszkodj.
* Majd a semmiből kiadja az utászt. * - Gyiá! * Emeli fel a hangját és rúg határozottan az oldalába a lónak. Árnyék a parancsnak engedelmeskedve, először ügetni, utána vágtába megindul. Függetlenül, hogy miként viselkedik a másik fél, nem áll meg az elf. Vágtázva végig megy a lóval teljesen a mezőkig. Ahol a szabadabb úton, végig vágtázik. A szél hajából a szalagot el távolítja, és haja hátra felé kezd el lobogni a kellemesen ható ellen irányú szélnek. * - Gyiá! Gyiá! * Kiállt fel az elf és Árnyék pedig lelkesen és szabadon vágtat a mezőn. Ténylegesen irányt nem ad a lónak, így Árnyékra van bízva, hogy merre halad. Természetesen így a szabad úton vágtat csak. Amint elérik néhány perc vágta után a mezők közepét, megszólal újra az elf. * - Hóóh * És kezdi vissza húzni a szárat, hogy ezzel megállásra késztesse a paripát. Egy széles mosoly keretébe a másik felé fordul csak fél oldalasan fejével. * - Nah milyen? * De közben már adja ki a parancsot újra és fordul meg a lovával. * - Cöcö * És ügetve elindul Árnyék vissza fele az eredeti helyszínre. ~ Talán már az ügetést megszokta annyira, hogy ne rettegjen tőle. Rá fog jönni, hogy nem kell annyira rángatózni közben. ~ * - Csak engedd át magad, és mozogj a lóval. Engedd, hogy az ügetéssel vigyen, ne próbáld végig tartani magadat, mert azért dobált téged eddig. * Árnyékkal hamar ügetve beérnek a tisztásra újra. Utána pedig az eddig rótt körök helyszínére vissza térve, szépen lelassít vele, hogy további köröket tegyen vele. *
- Ne haragudj, nem tudtam kihagyni. Remélem élvezted is, szabad érzés ahogyan vágtatsz ugye?
1346. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-12-08 20:51:36
Üzenet elküldve: 2021-12-08 20:51:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 680
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Szelíd
//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
//Mágustusa döntő//
//Védőkerubi idézése: még 2 kör//
//Mana: 11//
*Ösztönösen is megkönnyebbült sóhajtás hagyja el ajkait, amikor végre újra lát.
Hiába tudta eszével nagyon is jól, hogy a tusát felügyelő mágusok úgy sem engedélyeztek volna olyan varázslatot a versenyen, ami tartós károsodást, vagy komoly sérülést okozhat bármelyiküknek, teste ami tulajdonképpen valamennyire mégiscsak tudatától függetlenül működik, saját törvényei szerint és azoknak engedelmeskedve ettől még ugyanúgy megijedt az őt letámadó ingereknek köszönhetően, mintha ő maga mindezt nem tudta volna. Már persze csak akkor, ha feltétlenül meg szeretné személyesíteni magát a testét.
Igazából nem igazán akarja. Végtére is, addig jó, ameddig az, akit önmagának gondol, és a teste egyek, mert amint ez már nem így lesz, az nyilván nem jelenthet mást, mint azt, hogy álmodik, vagy halott, márpedig jelen pillanatban, egyik sem lenne túl jó, amennyiben akár győzni szeretne, akár legalább azt szeretné elkerülni, hogy ő legyen a következő kieső.
Ha pedig, akár véletlennek, akár mások visszalépésének, mégis saját képességeinek, tudásának és szerencséének köszönhetően is sikerült eddig eljutnia, már legalább ez utóbbit szeretné elkerülni, a halált pedig eleve mégiscsak jobb lenne magától a lehető legtávolabbi jövőbe tolni.
Egy terv pedig már a pislogás, szemdörgölés, kerubi idézés pillanatai közepette is körvonalazódott homályosan az elméjében, de most, hogy végre újra, - reményei szerint egyszerre óvatosan és gyorsan - fel tudja mérni a környezetét, nehogy újra vakító gömbbe nézzen, rájön, hogy lehet nem is nagyon maradt más választása.
Ha jól sejti és reméli is, társaitól messze sodródott, így, ha támadni nem is tud ő sem, legalább a támadásaiknak sincsen kiszolgáltatva éppen.
A férfit Maydeleine, - kizárásos alapon, hiszen nem ő tette, aki szintén megtehette volna, - holdfal mögé zárta, a lány viszont elérte a csónakot, amelynek elérése neki is ott szerepelt tartalék tervei között. Mert az biztos, hogy a jégtáblák hamarosan szanaszét szakadnak, erre pedig ő maga erősített rá nem sokkal korábban a varázslatával, amikor némiképp elsietve, de mindenképpen elveszettnek ítélte saját helyzetét.
A lényeg, hogy ettől még jég jó eséllyel hamarosan eltűnik mindhármuk alól, és ő az ember mágussal együtt vízbe fog kerülni elveszíteni a tollát.
Hacsak nem kerülnek le a magáról a jégről. A csónak viszont már foglalt.
Közben nem mer nem varázsolni, hiába tudja, hogy a mostani igéje jelen helyzetben kissé haszontalan. Mégis ez legalább gyors, a szakállas mágus pedig akár védőmágiának is nézheti az őt reményei szerint hamarosan körül ölelő ezüstös ragyogást, ha minden igaz.*
- Segíts kérlek eljutni odáig, ahogyan csak tudsz! *kéri a kerubit ezek után, megindulva a hozzá legközelebb lévő, akár hold, akár napfényrács felé, ami a küzdőteret lezárja, remélve, hogy valóban annyira közel van hozzá, mint amennyire hirtelen visszatért látásával együtt látszik. Korábban karját nyújtotta ennek a másik létsík különös, de mégis e világi holdmágia által idehívott teremtményének, remélve, hogy tényleg elvezeti és átsegíti őt egészen a céljáig, főleg, ha a többiek addig sem foglalkoznak vele.*
- Muszáj lesz felmásznom a rácsra. *teszi hozzá. Reméli, hogy segítője, tényleg képes lesz megsegíteni annyira, hogy akár be, akár szétszakadó jégtábla próbálja akadályozni, eljusson addig ameddig a segítségével szeretne.
Végső esetben, ha kell, talán átrepül vele a jég által feltárt víz felett, hogy kezével és lábával szilárd támaszt legyen képes találni magának a rácson, mert hiába szakadt be a part és a híd, bízik abban, hogy a mágikus rácsokat, ami elválasztja a külvilágtól mesterségesen elszeparált arénájukat, nem ingatta meg még az ő földrengése sem.
Ha nincs más lehetősége akár ugrik is, hogy elérje a célját, reménykedve abban, hogy minden erejét megfeszítve sikerül a legközelebbi jégtábláról ráugrania a hozzá legközelebb eső rácsra.
A célja mindenképpen az, hogy sikerüljön, és mindent meg is tesz érte, hogy akár saját erejéből, gyorsaságából és ügyességéből, akár védőangyala segítségével sikerüljön legalább egy-két lépés magasságban, de a jég felett kapaszkodni valamiben, ami a csónakot leszámítva pillanatnyilag az egyetlen biztos pontnak látszik.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.08 21:07:21
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstös derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől vagy forróságtól. Hatása maximum három körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.
//Nyárközépi piknik//
//Mágustusa döntő//
//Védőkerubi idézése: még 2 kör//
//Mana: 11//
*Ösztönösen is megkönnyebbült sóhajtás hagyja el ajkait, amikor végre újra lát.
Hiába tudta eszével nagyon is jól, hogy a tusát felügyelő mágusok úgy sem engedélyeztek volna olyan varázslatot a versenyen, ami tartós károsodást, vagy komoly sérülést okozhat bármelyiküknek, teste ami tulajdonképpen valamennyire mégiscsak tudatától függetlenül működik, saját törvényei szerint és azoknak engedelmeskedve ettől még ugyanúgy megijedt az őt letámadó ingereknek köszönhetően, mintha ő maga mindezt nem tudta volna. Már persze csak akkor, ha feltétlenül meg szeretné személyesíteni magát a testét.
Igazából nem igazán akarja. Végtére is, addig jó, ameddig az, akit önmagának gondol, és a teste egyek, mert amint ez már nem így lesz, az nyilván nem jelenthet mást, mint azt, hogy álmodik, vagy halott, márpedig jelen pillanatban, egyik sem lenne túl jó, amennyiben akár győzni szeretne, akár legalább azt szeretné elkerülni, hogy ő legyen a következő kieső.
Ha pedig, akár véletlennek, akár mások visszalépésének, mégis saját képességeinek, tudásának és szerencséének köszönhetően is sikerült eddig eljutnia, már legalább ez utóbbit szeretné elkerülni, a halált pedig eleve mégiscsak jobb lenne magától a lehető legtávolabbi jövőbe tolni.
Egy terv pedig már a pislogás, szemdörgölés, kerubi idézés pillanatai közepette is körvonalazódott homályosan az elméjében, de most, hogy végre újra, - reményei szerint egyszerre óvatosan és gyorsan - fel tudja mérni a környezetét, nehogy újra vakító gömbbe nézzen, rájön, hogy lehet nem is nagyon maradt más választása.
Ha jól sejti és reméli is, társaitól messze sodródott, így, ha támadni nem is tud ő sem, legalább a támadásaiknak sincsen kiszolgáltatva éppen.
A férfit Maydeleine, - kizárásos alapon, hiszen nem ő tette, aki szintén megtehette volna, - holdfal mögé zárta, a lány viszont elérte a csónakot, amelynek elérése neki is ott szerepelt tartalék tervei között. Mert az biztos, hogy a jégtáblák hamarosan szanaszét szakadnak, erre pedig ő maga erősített rá nem sokkal korábban a varázslatával, amikor némiképp elsietve, de mindenképpen elveszettnek ítélte saját helyzetét.
A lényeg, hogy ettől még jég jó eséllyel hamarosan eltűnik mindhármuk alól, és ő az ember mágussal együtt vízbe fog kerülni elveszíteni a tollát.
Hacsak nem kerülnek le a magáról a jégről. A csónak viszont már foglalt.
Közben nem mer nem varázsolni, hiába tudja, hogy a mostani igéje jelen helyzetben kissé haszontalan. Mégis ez legalább gyors, a szakállas mágus pedig akár védőmágiának is nézheti az őt reményei szerint hamarosan körül ölelő ezüstös ragyogást, ha minden igaz.*
- Segíts kérlek eljutni odáig, ahogyan csak tudsz! *kéri a kerubit ezek után, megindulva a hozzá legközelebb lévő, akár hold, akár napfényrács felé, ami a küzdőteret lezárja, remélve, hogy valóban annyira közel van hozzá, mint amennyire hirtelen visszatért látásával együtt látszik. Korábban karját nyújtotta ennek a másik létsík különös, de mégis e világi holdmágia által idehívott teremtményének, remélve, hogy tényleg elvezeti és átsegíti őt egészen a céljáig, főleg, ha a többiek addig sem foglalkoznak vele.*
- Muszáj lesz felmásznom a rácsra. *teszi hozzá. Reméli, hogy segítője, tényleg képes lesz megsegíteni annyira, hogy akár be, akár szétszakadó jégtábla próbálja akadályozni, eljusson addig ameddig a segítségével szeretne.
Végső esetben, ha kell, talán átrepül vele a jég által feltárt víz felett, hogy kezével és lábával szilárd támaszt legyen képes találni magának a rácson, mert hiába szakadt be a part és a híd, bízik abban, hogy a mágikus rácsokat, ami elválasztja a külvilágtól mesterségesen elszeparált arénájukat, nem ingatta meg még az ő földrengése sem.
Ha nincs más lehetősége akár ugrik is, hogy elérje a célját, reménykedve abban, hogy minden erejét megfeszítve sikerül a legközelebbi jégtábláról ráugrania a hozzá legközelebb eső rácsra.
A célja mindenképpen az, hogy sikerüljön, és mindent meg is tesz érte, hogy akár saját erejéből, gyorsaságából és ügyességéből, akár védőangyala segítségével sikerüljön legalább egy-két lépés magasságban, de a jég felett kapaszkodni valamiben, ami a csónakot leszámítva pillanatnyilag az egyetlen biztos pontnak látszik.*
A hozzászólás írója (Luninari Heiphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.08 21:07:21
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstös derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől vagy forróságtól. Hatása maximum három körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.
1345. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-12-08 16:29:21
Üzenet elküldve: 2021-12-08 16:29:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lovagoltatás//
* Nehezen tudja elképzelni, hogy kényelmetlen volna a nyereg. Nincs tapasztalata ilyen téren, de hallani már korábban is hallotta, hogy feltörte valaki valagát a sok lovaglás.*
- Oké.* Adja tudtára, hogy megértette. Az irányítási parancsokkal van némi kérdése, mert ő egészen másképpen hallotta, de hamar megvilágítják neki a homályos foltokat.*
- Aha. Értem. Nem szeretném, ha szegény lovat vágtára ösztönözném egy rossz szó miatt.* Később ettől függetlenül így indít majd, de hát még a legjobbakkal is megesik. Szóval neki is lát körbe sétálgatni Árnyékkal. Ez megy neki, mintha mindig is ezt csinálta volna. A ló valóban engedelmes állat, pedig, ha akarná, akkor oda tenné félvért, ahová csak szeretné. Cibálhatná teljes erejével azt a szárat. Most, hogy már magabiztosan megy a körözés, jöhet az ügetés. A mai nap legrosszabb döntése. Két környi rémálom következik, amiben az életéért küzd. Viszont legalább Syndra utasításaival nincs baj, mert azt teljes erejével igyekszik betartani, hogy a nyeregben maradjon. Még jó, hogy a ló az alkalmatlan lovasa nélkül is tudja, hogy mit tegyen. Vagy csak nem szeret ügetni, így hát megáll. Nimeril viszont még most is görcsösen kapaszkodik immáron a sörényébe, mintha megfagyott volna. Az elf szavai is csak tompán jutnak el hozzá. Arca lesápadt, ahogy mostanra már az ujjai a szorítás miatt.*
- Ügyes voltam, ügyes voltam, ügye...* Mondogatja az elhangzott dicséretet. Lassan kezd csak kitisztulni a feje. Nincs kedve tovább a lovon ülni, de jelen esetben még csak leszállni se.*
- Felülnél megint egy kicsit?* Kérdezi reménykedve. Az biztos, ha megteszi a hóhajú, akkor ő lesz Nimeril újabb áldozata a kápa és a sörény után. Úgy átkarolja a derekát, mintha az élete múlna rajta. Azt reméli, így legalább némi bátorságát visszanyerheti.*
//Lovagoltatás//
* Nehezen tudja elképzelni, hogy kényelmetlen volna a nyereg. Nincs tapasztalata ilyen téren, de hallani már korábban is hallotta, hogy feltörte valaki valagát a sok lovaglás.*
- Oké.* Adja tudtára, hogy megértette. Az irányítási parancsokkal van némi kérdése, mert ő egészen másképpen hallotta, de hamar megvilágítják neki a homályos foltokat.*
- Aha. Értem. Nem szeretném, ha szegény lovat vágtára ösztönözném egy rossz szó miatt.* Később ettől függetlenül így indít majd, de hát még a legjobbakkal is megesik. Szóval neki is lát körbe sétálgatni Árnyékkal. Ez megy neki, mintha mindig is ezt csinálta volna. A ló valóban engedelmes állat, pedig, ha akarná, akkor oda tenné félvért, ahová csak szeretné. Cibálhatná teljes erejével azt a szárat. Most, hogy már magabiztosan megy a körözés, jöhet az ügetés. A mai nap legrosszabb döntése. Két környi rémálom következik, amiben az életéért küzd. Viszont legalább Syndra utasításaival nincs baj, mert azt teljes erejével igyekszik betartani, hogy a nyeregben maradjon. Még jó, hogy a ló az alkalmatlan lovasa nélkül is tudja, hogy mit tegyen. Vagy csak nem szeret ügetni, így hát megáll. Nimeril viszont még most is görcsösen kapaszkodik immáron a sörényébe, mintha megfagyott volna. Az elf szavai is csak tompán jutnak el hozzá. Arca lesápadt, ahogy mostanra már az ujjai a szorítás miatt.*
- Ügyes voltam, ügyes voltam, ügye...* Mondogatja az elhangzott dicséretet. Lassan kezd csak kitisztulni a feje. Nincs kedve tovább a lovon ülni, de jelen esetben még csak leszállni se.*
- Felülnél megint egy kicsit?* Kérdezi reménykedve. Az biztos, ha megteszi a hóhajú, akkor ő lesz Nimeril újabb áldozata a kápa és a sörény után. Úgy átkarolja a derekát, mintha az élete múlna rajta. Azt reméli, így legalább némi bátorságát visszanyerheti.*
1344. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-12-08 07:34:49
Üzenet elküldve: 2021-12-08 07:34:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
// Mágustusa döntő //
//Mana: 13//
//Vértezet még 6 kör//
// Holdfal 4 kör //
*A varázslat nyomán egyelőre még mindenki a sötétben tapogatózik, miközben ő a csónak felé tart, a férfi elé pedig sikeresen beékelődik a fal, amely most nekik is némi védelmet nyújt. Ezzel ad némi időt Luninak is hogy valamit kitaláljon és összekapja magát. Beszáll a csónakba, érzi, hogy az is imbolyog, de legalább a csúszástól nem kell itt tartania. Az evezőt is felkapja és terpeszben elhelyezkedik benne, majd megpróbál megindulni a csónakkal úgy, hogy az evezőt a vízbe meríti és húz egyet. Nyilván a következő hang amit hall és amivel szembesülnie kell, hogy bizony a jégtáblák az útját is állják, de nem csügged. Amelyik útban van, azt evezővel próbálja a víz tükrén arrébb tolni, csak van már annyi hely, hogy csónakkal el tudjon jutni a férfi által használt tábláig. Az a célja, hogy minél közelebb manőverezzen a csónakkal hozzá. Azért felméri, hogy ha esetleg kinyújtaná a kezében az evezőt elérne-e a jégtábla közepéig vagy nagyobb? Hisz akár azzal is megpróbálhatja majd beborítani a vízbe Aborathot. Most nem varázsol, egyelőre nincs olyan a listán ami segítene neki, csak figyeli, hogy boldogul a férfi a fallal.*
//Nyárközépi piknik//
// Mágustusa döntő //
//Mana: 13//
//Vértezet még 6 kör//
// Holdfal 4 kör //
*A varázslat nyomán egyelőre még mindenki a sötétben tapogatózik, miközben ő a csónak felé tart, a férfi elé pedig sikeresen beékelődik a fal, amely most nekik is némi védelmet nyújt. Ezzel ad némi időt Luninak is hogy valamit kitaláljon és összekapja magát. Beszáll a csónakba, érzi, hogy az is imbolyog, de legalább a csúszástól nem kell itt tartania. Az evezőt is felkapja és terpeszben elhelyezkedik benne, majd megpróbál megindulni a csónakkal úgy, hogy az evezőt a vízbe meríti és húz egyet. Nyilván a következő hang amit hall és amivel szembesülnie kell, hogy bizony a jégtáblák az útját is állják, de nem csügged. Amelyik útban van, azt evezővel próbálja a víz tükrén arrébb tolni, csak van már annyi hely, hogy csónakkal el tudjon jutni a férfi által használt tábláig. Az a célja, hogy minél közelebb manőverezzen a csónakkal hozzá. Azért felméri, hogy ha esetleg kinyújtaná a kezében az evezőt elérne-e a jégtábla közepéig vagy nagyobb? Hisz akár azzal is megpróbálhatja majd beborítani a vízbe Aborathot. Most nem varázsol, egyelőre nincs olyan a listán ami segítene neki, csak figyeli, hogy boldogul a férfi a fallal.*
1343. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-12-08 07:01:03
Üzenet elküldve: 2021-12-08 07:01:03
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 318
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Lovagoltatás//
- Szokd csak meg a fenekeddel, mert idővel kényelmetlenné tud válni. * Nem egyszer volt hozzá szerencséje az elfnek, hogy a formás kis fenekét elülje a lovon. Kellemetlenül fájt utána napokig. ~ Valahogy az egész napi út nem az én világom. ~ Rázza le magáról a múlt fenék fájásait. A gyí és a ló oldalának rugdosására meglepődik. *
- De bizony, azok is működnek. Csak nem mindegy, hogy melyiket mikor. A cöncögéssel csak gyorsít a ló, míg a gyíre és az oldalának rugdosására már vágtába indíthat.
* Teszi hozzá mielőtt még a félvér valami meggondolatlant tenne. A tisztáson már szabadabb területen mozoghatnak Árnyékkal. A ló nyugodtan prüszköl egyet és halad kőrbe gazdájának irányításába. Miután a vörös hajú nő átveszi az irányítást, egy darabon gond nem akad. Árnyék nyugodtan halad ugyanúgy körbe ahogyan eddig is. Kisebb irányításokra azonnal kapcsol a paripa és arra fordul, merre a lány vezeti. A félvér egy meggondolatlan döntéssel megadja neki a parancsot az ügetésre. Az elf csak távolról nézi ahogyan a ló elkezd ügetésbe váltani, de mivel eddig is körbe-körbe haladtak így ugyanazon a pályán haladva minden irányítás nélkül. A félvér a nyeregbe úgy rángatózik mint akik éppen egy vadlovat ülnek meg, hogy betörjék. *
- Ne aggódj! Maradj a nyeregbe! Nem lesz semmi baj!.
* Amint a ló észre veszi, hogy új irányítója nem ad parancsot 2 kör ügetés után lelassít majd megáll. Kivéve ha kapna más utasítást a nyeregben ülő személytől. Az elf arcára nem ül ki, de éppen most fejében valahol messze annyira röhögött, hogy majdnem belefordult még a valóságba is patakba. *
- Huh, bocsi. Kicsit megszédültem. Megijedtem, hogy bajod lesz. De ügyes voltál!
* ~ Ez hatalmas volt! De ez a lány komolyan, nagyon aranyos! Össze kell barátkozni az ilyenekkel! Szerintem ezek után még meg is hívom valahova. ~ Játssza végig fejébe, ahol már megint távolabb jár. *
- Ügyes voltál! Nehogy itt le álljunk. Tegyél vele nyugodtan még néhány kört. Utána ha van kedved megint megpróbálni az ügetést, akkor már felkészülve természetesen. Amúgy ha hátra húzod a szárat akkor pedig megáll.
* Ha újra megpróbálja, Árnyék engedelmesen követi a sétára az utasítást, illetve az irányítására is cselekszik. Ha ügetésbe menne át a másik fél, abban az esetben ha egy ideig nem érzi a ló, hogy az irányító jelen van, automatikusan megáll. *
//Lovagoltatás//
- Szokd csak meg a fenekeddel, mert idővel kényelmetlenné tud válni. * Nem egyszer volt hozzá szerencséje az elfnek, hogy a formás kis fenekét elülje a lovon. Kellemetlenül fájt utána napokig. ~ Valahogy az egész napi út nem az én világom. ~ Rázza le magáról a múlt fenék fájásait. A gyí és a ló oldalának rugdosására meglepődik. *
- De bizony, azok is működnek. Csak nem mindegy, hogy melyiket mikor. A cöncögéssel csak gyorsít a ló, míg a gyíre és az oldalának rugdosására már vágtába indíthat.
* Teszi hozzá mielőtt még a félvér valami meggondolatlant tenne. A tisztáson már szabadabb területen mozoghatnak Árnyékkal. A ló nyugodtan prüszköl egyet és halad kőrbe gazdájának irányításába. Miután a vörös hajú nő átveszi az irányítást, egy darabon gond nem akad. Árnyék nyugodtan halad ugyanúgy körbe ahogyan eddig is. Kisebb irányításokra azonnal kapcsol a paripa és arra fordul, merre a lány vezeti. A félvér egy meggondolatlan döntéssel megadja neki a parancsot az ügetésre. Az elf csak távolról nézi ahogyan a ló elkezd ügetésbe váltani, de mivel eddig is körbe-körbe haladtak így ugyanazon a pályán haladva minden irányítás nélkül. A félvér a nyeregbe úgy rángatózik mint akik éppen egy vadlovat ülnek meg, hogy betörjék. *
- Ne aggódj! Maradj a nyeregbe! Nem lesz semmi baj!.
* Amint a ló észre veszi, hogy új irányítója nem ad parancsot 2 kör ügetés után lelassít majd megáll. Kivéve ha kapna más utasítást a nyeregben ülő személytől. Az elf arcára nem ül ki, de éppen most fejében valahol messze annyira röhögött, hogy majdnem belefordult még a valóságba is patakba. *
- Huh, bocsi. Kicsit megszédültem. Megijedtem, hogy bajod lesz. De ügyes voltál!
* ~ Ez hatalmas volt! De ez a lány komolyan, nagyon aranyos! Össze kell barátkozni az ilyenekkel! Szerintem ezek után még meg is hívom valahova. ~ Játssza végig fejébe, ahol már megint távolabb jár. *
- Ügyes voltál! Nehogy itt le álljunk. Tegyél vele nyugodtan még néhány kört. Utána ha van kedved megint megpróbálni az ügetést, akkor már felkészülve természetesen. Amúgy ha hátra húzod a szárat akkor pedig megáll.
* Ha újra megpróbálja, Árnyék engedelmesen követi a sétára az utasítást, illetve az irányítására is cselekszik. Ha ügetésbe menne át a másik fél, abban az esetben ha egy ideig nem érzi a ló, hogy az irányító jelen van, automatikusan megáll. *
1342. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-12-07 21:32:57
Üzenet elküldve: 2021-12-07 21:32:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 733
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Lovagoltatás//
* Még időben érkezik a figyelmeztetés a fejére. Éppen csak elkerüli a balesetet, de megússza. A további figyelmeztetésekre is élénken figyel. Nem nehéz ellazulnia a sétál nagy állaton. A vigyorgó őrök pedig hidegen hagyják. Nem hiszi, hogy jó ötlet volna kikezdeni velük, elvégre hivatalos szerv az őrség.*
- Ez egész jó. Kényelmes, és olyan jó messze el lehet innen látni.* Most lelkes meg minden, mert így olyan egyszerű a lovaglás. Mondhatni jó muri, hiszen semmire sincs gondja. Irányítják helyette Árnyékot.*
- Csak húzni kell?* Pislog rá a kantárszárra.* Nem hangzik nehéznek.* Jobban megszemlélve a mechanika pofon egyszerű. A ló száját húzod és, ha az nem szeretné, hogy fájjon neki, akkor enged és abba az irányba fordul.*
- Cöcögni? Nem azt szokás mondani, hogy gyí, meg rúgni az oldalát?* Őszintén kétli, hogy tudna akkorát rúgni ebbe a lóba így, hogy bármit is érezzen belőle ez az izomkolosszus.*
- Emelni a tomporom?* Jó az rémlik neki, hogy látott már lovasokat, fura módon hasonló mozdulatokat csinálni, de, hogy ezt ő maga csinálja.*
~ Emelkedni, meg kapaszkodni is. Ez nem hangzik túlságosan egyszerűnek. ~* Mindegy, mert hamarosan saját bőrén tapasztalhatja meg, amikor a tisztásra érnek. Kicsit hülyén is néz rá, hogy az fel akar mászni hozzá a nyeregbe, de engedelmesen hátrébb csusszan. Kiguvadt szemekkel figyeli, ahogy az elf felpattan rutinosan elé. Nem is kell kétszer kérni, hogy kapaszkodjon belé. Úgy belé karol, mintha soha többé nem akarná elengedni. Valamit csinál és már üget is a ló, Nimeril meg csak úgy pattog a hátán. Elég félelmetes érzés, még így is, de a java most jön.*
- Egyedül irányítsam?* Gondolta, hogy el fog jönni a pillanat, és ez a kijelentés is leginkább saját magának szólt. Syndra távozik, ezzel együtt biztonságos kapaszkodója is.*
- Jól van, akkor körbe fogok menni vele.* Veszi bizonytalanul kezébe a szárat.*
- Gyía!* Próbál az oldalába rúgni, de hát ez csak egy paskolással érhet fel. Igaz, hogy ciccegnie kéne, de a köztudatban a gyía van benne. Vagy így, vagy az elf segítségével, de biztosan elindul a ló. Nimeril pedig élvezettel irányítja.*
- Én irányítom, én irányítom!* Visítozik örömében, mint egy kislány. Ezzel egy jó darabig el is van, de az ügetés az nem akaródzik neki. Addig biztosan nem próbálja meg, amíg a másik nem kezdi el újfent emlegetni neki. Akkor beletörődve próbálja meg.*
- Cö-cö-cö.* Aztán ha a ló veszi a lapot és elkezd ügetni, akkor jön a visítás.*
- Áhhhhh!!! Le fogok esni, le fogok esni!!!* Úgy pattog a nyeregben, mint egy rongybaba a ló meg mehet arra amerre akar. Szegény félvér a kápába, vagy éppen a ló sörényébe kapaszkodva visong az életérét.*
//Lovagoltatás//
* Még időben érkezik a figyelmeztetés a fejére. Éppen csak elkerüli a balesetet, de megússza. A további figyelmeztetésekre is élénken figyel. Nem nehéz ellazulnia a sétál nagy állaton. A vigyorgó őrök pedig hidegen hagyják. Nem hiszi, hogy jó ötlet volna kikezdeni velük, elvégre hivatalos szerv az őrség.*
- Ez egész jó. Kényelmes, és olyan jó messze el lehet innen látni.* Most lelkes meg minden, mert így olyan egyszerű a lovaglás. Mondhatni jó muri, hiszen semmire sincs gondja. Irányítják helyette Árnyékot.*
- Csak húzni kell?* Pislog rá a kantárszárra.* Nem hangzik nehéznek.* Jobban megszemlélve a mechanika pofon egyszerű. A ló száját húzod és, ha az nem szeretné, hogy fájjon neki, akkor enged és abba az irányba fordul.*
- Cöcögni? Nem azt szokás mondani, hogy gyí, meg rúgni az oldalát?* Őszintén kétli, hogy tudna akkorát rúgni ebbe a lóba így, hogy bármit is érezzen belőle ez az izomkolosszus.*
- Emelni a tomporom?* Jó az rémlik neki, hogy látott már lovasokat, fura módon hasonló mozdulatokat csinálni, de, hogy ezt ő maga csinálja.*
~ Emelkedni, meg kapaszkodni is. Ez nem hangzik túlságosan egyszerűnek. ~* Mindegy, mert hamarosan saját bőrén tapasztalhatja meg, amikor a tisztásra érnek. Kicsit hülyén is néz rá, hogy az fel akar mászni hozzá a nyeregbe, de engedelmesen hátrébb csusszan. Kiguvadt szemekkel figyeli, ahogy az elf felpattan rutinosan elé. Nem is kell kétszer kérni, hogy kapaszkodjon belé. Úgy belé karol, mintha soha többé nem akarná elengedni. Valamit csinál és már üget is a ló, Nimeril meg csak úgy pattog a hátán. Elég félelmetes érzés, még így is, de a java most jön.*
- Egyedül irányítsam?* Gondolta, hogy el fog jönni a pillanat, és ez a kijelentés is leginkább saját magának szólt. Syndra távozik, ezzel együtt biztonságos kapaszkodója is.*
- Jól van, akkor körbe fogok menni vele.* Veszi bizonytalanul kezébe a szárat.*
- Gyía!* Próbál az oldalába rúgni, de hát ez csak egy paskolással érhet fel. Igaz, hogy ciccegnie kéne, de a köztudatban a gyía van benne. Vagy így, vagy az elf segítségével, de biztosan elindul a ló. Nimeril pedig élvezettel irányítja.*
- Én irányítom, én irányítom!* Visítozik örömében, mint egy kislány. Ezzel egy jó darabig el is van, de az ügetés az nem akaródzik neki. Addig biztosan nem próbálja meg, amíg a másik nem kezdi el újfent emlegetni neki. Akkor beletörődve próbálja meg.*
- Cö-cö-cö.* Aztán ha a ló veszi a lapot és elkezd ügetni, akkor jön a visítás.*
- Áhhhhh!!! Le fogok esni, le fogok esni!!!* Úgy pattog a nyeregben, mint egy rongybaba a ló meg mehet arra amerre akar. Szegény félvér a kápába, vagy éppen a ló sörényébe kapaszkodva visong az életérét.*
1341. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2021-12-07 20:23:39
Üzenet elküldve: 2021-12-07 20:23:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Váratlan találkozás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Elf vére okán akár imádhatná is a telet, hiszen ez is épp úgy a természethez tartozik, mint az összes többi évszak, és annyi sok minden más is. De nem. A hideg újra és újra eszébe juttatja, hogy nem éjszakázhat ezúttal kint a szabadban, ahogy tette azt volt annyiszor a nyár folyamán. Ez most már nem az az időszak.
Fázósan húzza össze magán a köpenyt, a csuklyáját is fejére hajtja. Sóhajtva sétál átlósan a tisztáson, a város irányába. Úgy emlékszik legalább is, hogy arra van a Piactér, és onnan könnyű valami megfelelő szálláshelyre jutni.
Aztán neszt hall oldalról és arra felé fordul, így lesz éppen háttal a tisztásra ügető lovasnak, aki túl sokat nem láthat belőle, mindent takar a majd földig érő köpeny. Csak az íjtegez lehet szembeötlő, mely átlósan metszi a hátát. Tekintete a nesz forrását keresi, de hát épp elegen veszik körül ahhoz, hogy a fura kis zaj érdeklődését veszítse. Nem így a hang, mely ezúttal mögötte szólal fel, s most bánja csak igazán, hogy az az íj nincs felajzva a kezében. S ez a szerencséje a szerencse-lovagnak is.
Felhő fut át homlokán, ahogy az oly ismerős hang hulláma fülén át végig borzolja idegeit. Ajkai megfeszülnek, s mondhatni nem éppen ragyogó a mosoly arcán, amellyel megfordul. Egy ragadozó gyilkos vérszomjas mosolya ragyog rá az ismert arcra.*
-Ló nélkül is megjárja veled, aki bedől a mézes-mázos szavaknak. Régen láttalak Zaejn. Hogy s mint megy sorod?
*Hangjában gúny, keserűség és nem kevés fenyegetés csendül, mely egyveleg hatására nehéz eldönteni, hogy valójában örül, csak eljátssza a kelletlenséget, vagy igazi mély vérszomj buggyan fel torkából, hiszen a vad ím itt van, eléje járult, még csak vadászni sem kell rá.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Elf vére okán akár imádhatná is a telet, hiszen ez is épp úgy a természethez tartozik, mint az összes többi évszak, és annyi sok minden más is. De nem. A hideg újra és újra eszébe juttatja, hogy nem éjszakázhat ezúttal kint a szabadban, ahogy tette azt volt annyiszor a nyár folyamán. Ez most már nem az az időszak.
Fázósan húzza össze magán a köpenyt, a csuklyáját is fejére hajtja. Sóhajtva sétál átlósan a tisztáson, a város irányába. Úgy emlékszik legalább is, hogy arra van a Piactér, és onnan könnyű valami megfelelő szálláshelyre jutni.
Aztán neszt hall oldalról és arra felé fordul, így lesz éppen háttal a tisztásra ügető lovasnak, aki túl sokat nem láthat belőle, mindent takar a majd földig érő köpeny. Csak az íjtegez lehet szembeötlő, mely átlósan metszi a hátát. Tekintete a nesz forrását keresi, de hát épp elegen veszik körül ahhoz, hogy a fura kis zaj érdeklődését veszítse. Nem így a hang, mely ezúttal mögötte szólal fel, s most bánja csak igazán, hogy az az íj nincs felajzva a kezében. S ez a szerencséje a szerencse-lovagnak is.
Felhő fut át homlokán, ahogy az oly ismerős hang hulláma fülén át végig borzolja idegeit. Ajkai megfeszülnek, s mondhatni nem éppen ragyogó a mosoly arcán, amellyel megfordul. Egy ragadozó gyilkos vérszomjas mosolya ragyog rá az ismert arcra.*
-Ló nélkül is megjárja veled, aki bedől a mézes-mázos szavaknak. Régen láttalak Zaejn. Hogy s mint megy sorod?
*Hangjában gúny, keserűség és nem kevés fenyegetés csendül, mely egyveleg hatására nehéz eldönteni, hogy valójában örül, csak eljátssza a kelletlenséget, vagy igazi mély vérszomj buggyan fel torkából, hiszen a vad ím itt van, eléje járult, még csak vadászni sem kell rá.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3178-3197