Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 68 (1341. - 1360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1360. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-09 21:08:19
Üzenet elküldve: 2014-09-09 21:08:19
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Tábortűz//
*Elfogadja az almát, már hogyne fogadná. Nem mostanában evett ilyesmit, de arra azért emlékszik, hogy szereti. Így hát elveszi Elinarától a gyümölcsöt, majd rövid úton bele is harap. A füle közben nyitva, ennek köszönhetően gazdagabb lesz azzal, hogy a tündérek mit is kerestek a folyóparton. Úgy tűnik, a kóricálás azon a vidéken veszélyes dolog. Már hogy másoknak persze, ha ő maga jár arra, jobb, ha tőle tartanak, akik rosszban sántikálnak.
A történet végén elmosolyodik, magának is eszébe jut, hogyan rohanta le az új vendég, merészségben beelőzve az orkokat. Az, hogy ez kis híján az életükbe került, most sokkal mókásabbnak tűnik, mint reggel.*
- És az új társai merre maradtak? *teszi fel a logikus kérdést. Éjszaka bolyongani egyedül ott, ahol a nappal is veszélyt hozott, kényszerlépésnek tűnik.*
*Elfogadja az almát, már hogyne fogadná. Nem mostanában evett ilyesmit, de arra azért emlékszik, hogy szereti. Így hát elveszi Elinarától a gyümölcsöt, majd rövid úton bele is harap. A füle közben nyitva, ennek köszönhetően gazdagabb lesz azzal, hogy a tündérek mit is kerestek a folyóparton. Úgy tűnik, a kóricálás azon a vidéken veszélyes dolog. Már hogy másoknak persze, ha ő maga jár arra, jobb, ha tőle tartanak, akik rosszban sántikálnak.
A történet végén elmosolyodik, magának is eszébe jut, hogyan rohanta le az új vendég, merészségben beelőzve az orkokat. Az, hogy ez kis híján az életükbe került, most sokkal mókásabbnak tűnik, mint reggel.*
- És az új társai merre maradtak? *teszi fel a logikus kérdést. Éjszaka bolyongani egyedül ott, ahol a nappal is veszélyt hozott, kényszerlépésnek tűnik.*
1359. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-09 16:26:28
Üzenet elküldve: 2014-09-09 16:26:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tábortűz//
*Mosolya még inkább fel ragyog a kedves fogadtatást hallva. A tábortűz fénye és melege, valamint a körülötte ülők egyaránt barátságosak. Az elf nő és a fehér cica olyan kedves látványt nyújt, hogy kicsit kuncognia kell a jókedvtől, amikor rájuk néz. A többiek aggodalmára, hogy nem lesz elég az étel, már nyitja is a táskáját és diadalmas tekintettel vesz elő belőle pár darab almát. Szerencsére, mikor átment a piacon vet néhány darabot. Nem szűnő mosolygás közepette tartja fel őket.
- Nagyon köszönöm a szíveslátást! Miattam igazán nem kell aggódni, szerencsére van nálam egy kis gyümölcs. Remélem elfogadják tőlem szerény viszonzásaként, a vendéglátásnak és a védelemnek és persze, mert nagyon jó szívvel adom.
*Meg sem várva a választ már libben is kecses lépteivel Yeroughahoz és felé nyújt egyet közben kedvesen ránéz.*
-Albun..... di Nomam. Jól megjegyzem ezt a különös nevet, ahogyan Svir Giáét is, hogy emlékezzek rá kinek tartozom hálával. Ha elfogadják tőle, akkor tovább libben a gyümölcsökkel Svirhez és Jaisaház is és nekik is ad egyet. Persze, ha valaki nem vágyik most gyümölcsre azt sem veszi zokon. Kicsit szórakozott sajnálkozással néz a cicára.*
-Sajnos neked való harapnivalóval nem szolgálhatok.
*Megsimogatja a fejét, ha gazdija megengedi, majd lehuppan ő is a tábortűz mellé, hogy kifújja magát. Maga alá húzza a lábait és ráül a sarkára, majd kikotor magának is még egy almát a táskából és elgondolkodva forgatja az ujjai között, mint aki keresi a megfelelő szavakat a kedves elf nő kérdésére. Nem szereti felidézni a történteket, akármennyire is szerencséjük volt a végkimenetelt illetően, azért kis tündér szíve nagyon összeszorult akkor a félelemtől. Jaisa felé fordul és egy apró sóhajtással, valamivel komolyabb arccal fog bele a beszámolóba.*
-Nos, az úgy történt, hogy szerencsésen megérkeztem Arthenoirba, ahol összefutottam, pont ezen a tisztáson két tündérrel, akik éppen mágiát szerettek volna tanulni. Erindell az egyik tündér tudta merre kell menni a templomhoz, ahol ezt tanítják és vele mentünk a folyópart felé. A temetőn készültünk átvágni és akkor figyelhettek ki minket az orkok. Azt hiszem aranyakat akartak szerezni tőlünk. Erindell megérezte a bajt. Éppen arra készültünk, hogy észrevétlenül osonjunk át a ködben, de akkor hirtelen ránk rontott a két vad kutya és elszaladtunk, de nem elég gyorsan és hamarosan csapdába kerültünk. Visszafelé futottunk a folyóparthoz és akkor jelent meg a két megmentőnk.
*Néz végig mosolyogva a két emberen.*
-Így történt és én nagyon megijedtem.
*Kicsit elvörösödik, mert eszébe jut, hogy csimpaszkodott kiabálva Yerougha kardot tartó karjába. Úgy dönt ezt az apró részletet inkább elhallgatja. Beleharap az almájába, hogy elrejtse a zavarát és véletlenül se keljen tovább részleteznie a történteket.*
A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.09 16:34:32
*Mosolya még inkább fel ragyog a kedves fogadtatást hallva. A tábortűz fénye és melege, valamint a körülötte ülők egyaránt barátságosak. Az elf nő és a fehér cica olyan kedves látványt nyújt, hogy kicsit kuncognia kell a jókedvtől, amikor rájuk néz. A többiek aggodalmára, hogy nem lesz elég az étel, már nyitja is a táskáját és diadalmas tekintettel vesz elő belőle pár darab almát. Szerencsére, mikor átment a piacon vet néhány darabot. Nem szűnő mosolygás közepette tartja fel őket.
- Nagyon köszönöm a szíveslátást! Miattam igazán nem kell aggódni, szerencsére van nálam egy kis gyümölcs. Remélem elfogadják tőlem szerény viszonzásaként, a vendéglátásnak és a védelemnek és persze, mert nagyon jó szívvel adom.
*Meg sem várva a választ már libben is kecses lépteivel Yeroughahoz és felé nyújt egyet közben kedvesen ránéz.*
-Albun..... di Nomam. Jól megjegyzem ezt a különös nevet, ahogyan Svir Giáét is, hogy emlékezzek rá kinek tartozom hálával. Ha elfogadják tőle, akkor tovább libben a gyümölcsökkel Svirhez és Jaisaház is és nekik is ad egyet. Persze, ha valaki nem vágyik most gyümölcsre azt sem veszi zokon. Kicsit szórakozott sajnálkozással néz a cicára.*
-Sajnos neked való harapnivalóval nem szolgálhatok.
*Megsimogatja a fejét, ha gazdija megengedi, majd lehuppan ő is a tábortűz mellé, hogy kifújja magát. Maga alá húzza a lábait és ráül a sarkára, majd kikotor magának is még egy almát a táskából és elgondolkodva forgatja az ujjai között, mint aki keresi a megfelelő szavakat a kedves elf nő kérdésére. Nem szereti felidézni a történteket, akármennyire is szerencséjük volt a végkimenetelt illetően, azért kis tündér szíve nagyon összeszorult akkor a félelemtől. Jaisa felé fordul és egy apró sóhajtással, valamivel komolyabb arccal fog bele a beszámolóba.*
-Nos, az úgy történt, hogy szerencsésen megérkeztem Arthenoirba, ahol összefutottam, pont ezen a tisztáson két tündérrel, akik éppen mágiát szerettek volna tanulni. Erindell az egyik tündér tudta merre kell menni a templomhoz, ahol ezt tanítják és vele mentünk a folyópart felé. A temetőn készültünk átvágni és akkor figyelhettek ki minket az orkok. Azt hiszem aranyakat akartak szerezni tőlünk. Erindell megérezte a bajt. Éppen arra készültünk, hogy észrevétlenül osonjunk át a ködben, de akkor hirtelen ránk rontott a két vad kutya és elszaladtunk, de nem elég gyorsan és hamarosan csapdába kerültünk. Visszafelé futottunk a folyóparthoz és akkor jelent meg a két megmentőnk.
*Néz végig mosolyogva a két emberen.*
-Így történt és én nagyon megijedtem.
*Kicsit elvörösödik, mert eszébe jut, hogy csimpaszkodott kiabálva Yerougha kardot tartó karjába. Úgy dönt ezt az apró részletet inkább elhallgatja. Beleharap az almájába, hogy elrejtse a zavarát és véletlenül se keljen tovább részleteznie a történteket.*
A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.09 16:34:32
1358. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-09 15:19:26
Üzenet elküldve: 2014-09-09 15:19:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
*A bárd végül megérkezik a tisztásra ahova annyira igyekezett. A kedvenc helyei közé tartozik ez a szép kis füves terület. Gyönyörű zöld fő, csendes, és nem mellesleg a legtöbb ihlet innen jön Innarnak. Valahogy ez a hely megindítja a fantáziáját. A fák gyűrűjéből kilépve a tisztásra a megszokott látvány fogadja. Nem is vacakol sokáig állva, hisz neki most mondhatni dolga van. Ki is szemel magának egy magányosan álldogáló sziklát amire le is ül, majd lantját az ölébe veszi. Végigpengeti a húrokat, majd hallás alapján be is hangolja a hangszert. Újra végigpenget rajta és most már teljesen tisztán és helyesen szólalnak meg rajta a húrok. Elég ideje játszik lanton, hogy így is bebírja azt hangolni. Bele is kezd a munkálatokba.*
-Gyenge szellő hozza illatát,
kinek haja oly vörösen izzik mint a tűz,
és szeme...
*Innar hirtelen megáll, és rosszallóan bámul maga elé. Majd megrázza a fejét. Úgy látszik nem tetszik neki amit most hirtelen elkezdett.*
-Nem, nem, nem. Ez így nem jó. Máshogy kell elkezdeni. Lássuk csak.
*Belenyúl tarsolyába ahonnan egy kis könyvecskét vesz elő, egy tintásüveg és egy toll kíséretében. Ki rakja ezeket a tárgyakat a sziklára ahol ül. Kiszedi az üvegből a dugót majd belemártja a tollat és elkezd írni a kis könyvecskébe. Úgy tűnik jobbnak látja ha előbb feljegyzi a szöveget, és majd csak az után zenésíti meg. Egy darabig ír majd egyszer csak mérgesen kitépi a lapot a könyvből majd összegyűri és a háta mögé dobja.*
-Nem jó! Nem egy csöpögős dalt akarok én most írni! Valami kocsmai nóta kell. Egyszerű, hogy a részegek is tudják énekelni és megjegyezni. Akkor lássuk csak, kell bele ital, mulatás, nők... Ez az!
*A bárd buzgón újra belekezd az írásba. Talán most már nem fogja kitépni és eljut vele addig, hogy lanton is eljátssza.*
-Gyenge szellő hozza illatát,
kinek haja oly vörösen izzik mint a tűz,
és szeme...
*Innar hirtelen megáll, és rosszallóan bámul maga elé. Majd megrázza a fejét. Úgy látszik nem tetszik neki amit most hirtelen elkezdett.*
-Nem, nem, nem. Ez így nem jó. Máshogy kell elkezdeni. Lássuk csak.
*Belenyúl tarsolyába ahonnan egy kis könyvecskét vesz elő, egy tintásüveg és egy toll kíséretében. Ki rakja ezeket a tárgyakat a sziklára ahol ül. Kiszedi az üvegből a dugót majd belemártja a tollat és elkezd írni a kis könyvecskébe. Úgy tűnik jobbnak látja ha előbb feljegyzi a szöveget, és majd csak az után zenésíti meg. Egy darabig ír majd egyszer csak mérgesen kitépi a lapot a könyvből majd összegyűri és a háta mögé dobja.*
-Nem jó! Nem egy csöpögős dalt akarok én most írni! Valami kocsmai nóta kell. Egyszerű, hogy a részegek is tudják énekelni és megjegyezni. Akkor lássuk csak, kell bele ital, mulatás, nők... Ez az!
*A bárd buzgón újra belekezd az írásba. Talán most már nem fogja kitépni és eljut vele addig, hogy lanton is eljátssza.*
1357. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-09 11:29:45
Üzenet elküldve: 2014-09-09 11:29:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Moer a szél suttogásának kíséretében érkezik a fák közül, hogy a tisztás egy csendes pontján a földre ülve elmélyedjen a gondolataiban, és a jövőképét tervezgesse.~Harmadik napja vagyok itt, és még nem igazán csináltam semmit, csak megismerkedtem két nővel akik közül az egyik már el is hagyta a várost. Ideje lenne egy mágus mestert keresni, akinél elszegődhetek tanítványnak, vagy a templomban kéne a híres könyvtárnak utána nézni, hogy ott próbáljak valamilyen tudást gyűjteni, egyelőre van elég pénzem, hogy megtanulhassak valamilyen szinten varázsolni, és ha már értek a mágiához, akkor könnyen pénzhez tudok jutni, hogy tovább tanuljak.~Gondolatai ez után csapongani kezdenek és már dél is elmúlik, mikorra a gyomra korogni kezd, így felkerekedik, hogy visszatérjen a városba enni valamit. A piactéren viszont úgy dönt, hogy a templomhoz megy, és nem a fogadóban eszik. A piacon szerez magának egy kis ennivalót, majd a templomba slattyog, hogy körülnézzen ott.*
1356. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-08 23:26:39
Üzenet elküldve: 2014-09-08 23:26:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Tábortűz//
*Jaisa az érkezőt ösztönös rezzenéssel fogadja. Sok mindenre számított, amit a kandúr előhozhat az erdőből, na de épp egy tündért?
Tágra nyílt szemekkel csodálkozik rá a jövevényre, miközben többször rápisszeg a macskára, mielőtt az úgy döntene, hogy ideje megtámadni az ezüstösen csillogó gyűrűt az új játszótárs ujján.
Mindenesetre a társaság a lánynak nincs ellenére - különösen, hogy gyermekkori barátai többségükben tündérek.*
- Látom, Dariennel már megismerkedtetek. Engem hívj csak Jaisának. *fogadja mosolyogva az újonnan betoppanót. Kérdés nélkül kénytelen elismerni Svir igazát, a tündér érkezése valóban nagyszerűen illik történetük záró soraihoz. Ellenben az étellel kapcsolatos megállapításra már felkapja a fejét. *
- Darien és én már ettünk, az úrfi nyilvánvaló telhetetlensége ellenére is. *vakargatja meg a mellé telepedő deres kandúr nyakát. Smaragdos pillantása hol Elinarát, hol a kezénél doromboló állatot fürkészi, majd felül, mint aki komoly elhatározásra jutott.* Örökké hallgathatom, ha nem kérdezem meg - mégis hogy keveredtél csatabárdokat lengető orkok útjába?
*Jaisa az érkezőt ösztönös rezzenéssel fogadja. Sok mindenre számított, amit a kandúr előhozhat az erdőből, na de épp egy tündért?
Tágra nyílt szemekkel csodálkozik rá a jövevényre, miközben többször rápisszeg a macskára, mielőtt az úgy döntene, hogy ideje megtámadni az ezüstösen csillogó gyűrűt az új játszótárs ujján.
Mindenesetre a társaság a lánynak nincs ellenére - különösen, hogy gyermekkori barátai többségükben tündérek.*
- Látom, Dariennel már megismerkedtetek. Engem hívj csak Jaisának. *fogadja mosolyogva az újonnan betoppanót. Kérdés nélkül kénytelen elismerni Svir igazát, a tündér érkezése valóban nagyszerűen illik történetük záró soraihoz. Ellenben az étellel kapcsolatos megállapításra már felkapja a fejét. *
- Darien és én már ettünk, az úrfi nyilvánvaló telhetetlensége ellenére is. *vakargatja meg a mellé telepedő deres kandúr nyakát. Smaragdos pillantása hol Elinarát, hol a kezénél doromboló állatot fürkészi, majd felül, mint aki komoly elhatározásra jutott.* Örökké hallgathatom, ha nem kérdezem meg - mégis hogy keveredtél csatabárdokat lengető orkok útjába?
1355. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-08 21:35:17
Üzenet elküldve: 2014-09-08 21:35:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Tábortűz//
*Hízeleg neki, hogy a története így elnyeri a tündér tetszését. Na nem mintha nem számított volna rá, de jól esik neki, hogy a történetmondást és az elmondott tetteket is így elismerik. A végén még tényleg Tündérmentő néven fogják emlegetni. Vagy ő saját magát, még elválik.*
- A kevésbé bátor emberek biztosan elfutottak volna előlük. Előlünk pedig még a bátrak is... *Nagyzol vigyorogva. A romantikus szálat nem bánja, fel sem merül benne, hogy a legcsinosabb tündéren kívül mással is egymásra találna egy hőskölteményben. Már persze a tündérek közül, az emberek -érthető okokból- jobban tetszenek neki. Yerougha válaszára bólogat, addig maradnak, amíg szükségét érzik, egy perccel sem tovább. Lehet, hogy máshol is vannak megmentésre váró hölgyemények, de Arthenior és környéke meglehetősen kellemes hely, az orkokon kívül alig gyűlt meg itt a baja valakivel. Azt rebesgetik, máshol még azért is képesek bírságolni, mert tollas kalap van az emberen. Vagy éppen azért, mert nincs. Na abból nem kér!*
- Milyen kellemes meglepetés! *Köszönti a hirtelen felbukkanó tündért.*
- Látja? Megmondtam, hogy megmondja! *Mondja Jaisának nagy büszkén. Az időzítés valóban tökéletesre sikeredett, még a városőrségénél is jobb. A reggeli számszeríjász orkét már nem merné versenyeztetni, több hosszal nyerne ezek előtt. *
- Így van! A vacsorából is megkínálhatjuk, bár így négy személyre elég szűkös lesz az a fél nyúl. *Svir nagyon reméli, hogy a hölgyeknél is van némi finom elemózsia.*
*Hízeleg neki, hogy a története így elnyeri a tündér tetszését. Na nem mintha nem számított volna rá, de jól esik neki, hogy a történetmondást és az elmondott tetteket is így elismerik. A végén még tényleg Tündérmentő néven fogják emlegetni. Vagy ő saját magát, még elválik.*
- A kevésbé bátor emberek biztosan elfutottak volna előlük. Előlünk pedig még a bátrak is... *Nagyzol vigyorogva. A romantikus szálat nem bánja, fel sem merül benne, hogy a legcsinosabb tündéren kívül mással is egymásra találna egy hőskölteményben. Már persze a tündérek közül, az emberek -érthető okokból- jobban tetszenek neki. Yerougha válaszára bólogat, addig maradnak, amíg szükségét érzik, egy perccel sem tovább. Lehet, hogy máshol is vannak megmentésre váró hölgyemények, de Arthenior és környéke meglehetősen kellemes hely, az orkokon kívül alig gyűlt meg itt a baja valakivel. Azt rebesgetik, máshol még azért is képesek bírságolni, mert tollas kalap van az emberen. Vagy éppen azért, mert nincs. Na abból nem kér!*
- Milyen kellemes meglepetés! *Köszönti a hirtelen felbukkanó tündért.*
- Látja? Megmondtam, hogy megmondja! *Mondja Jaisának nagy büszkén. Az időzítés valóban tökéletesre sikeredett, még a városőrségénél is jobb. A reggeli számszeríjász orkét már nem merné versenyeztetni, több hosszal nyerne ezek előtt. *
- Így van! A vacsorából is megkínálhatjuk, bár így négy személyre elég szűkös lesz az a fél nyúl. *Svir nagyon reméli, hogy a hölgyeknél is van némi finom elemózsia.*
1354. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-08 20:15:40
Üzenet elküldve: 2014-09-08 20:15:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Tábortűz//
*Történetük kétségtelenül hősiesen hangzik. Egy kicsit hősiesebbnek annál, mint ahogyan megélte. Nem is volt kérdés, mit kell tenniük. A félelem valamiért elkerülte akkor, volt annál fontosabb dolguk is, minthogy a nem túl rózsás helyzeten rettegjenek. És biztos volt abban is, hogy az orkok végül kénytelenek lesznek meghátrálni. Az ugyan sajnálatos, hogy a városőrség közbelépett, de a tündérek szempontjából ez volt az ideális megoldás.
A vendégüknek valamiért fontos, amit tettek. És ha így van, hát nem bánja. A reményre mindig szükség van. Csak egy apró dolog zavarja.*
- Öööö, remélem, azért a romantikus szál nem fogja túlzottan eluralni az a költeményt *tesz diszkrét megjegyzést Jaisa szavaira. Gyorsan számba veszi, hogy miféle kombinációk és lehetőségek is jöhetnek számba e téren. Ha a menekülő, és a saját gondjukkal elfoglalt tündéreket leszámítja, akkor egyik eshetőségnek sem örülne túlzottan. Viszont az elképzelt abszurditáson jót mosolyog befelé.*
- Hogy meddig számíthat ránk Arthenior? *vonja meg vállát, már ezzel is jelezve a többesélyes kimenetelt.* - Ameddig a küldetésünk és a jó sorsunk itt tart bennünket. Ez lehet a holnap, és lehet az életünk vége is. És még az is előfordulhat, hogy ez a kettő ugyanaz a nap lesz.
*A harcos életében benne van a halál. Nem szomorkodna miatta. Csak azt sajnálná, hogy a korábbi tervük dugába dőlne emiatt. Nem keveset fáradoztak vele.
Nagyjából ez az a pillanat, amikor új jövevény ront be a tisztásra. Vagyis mint néhány szempillantás alatt konstatálja, régi jövevény, új helyszínen. Itt még nem találkoztak, csak reggel a folyóparton. Szinte kísérteties, ahogy röpke idővel Svir beszámolója után jelenik meg. Kíváncsisága, hogy mennyit hallhatott a kalapos előadásából, rögtön kielégíttetik. A jelek szerint mindent. És azt sem kell külön megkérdezniük, hogyan került ide kései órán, arrafelé, amerre az orkok korábban elhagyták a folyópartot. Jobb kezével int neki, hogy foglaljon helyet.*
- Albun di Nomam *viszonozza a bemutatkozást. Reggel ez elmaradt, így utólag visszatekintve azt lehet mondani: szerencséjükre. Az igaz történetét még Svir sem ismeri, mások irányában pedig most már kétszeresen is biztosított az inkognitója.*
- Ha már ilyen szerencsésen idetalált, melegedjék meg közöttünk! Ezen az éjszakán is számíthat a védelmükre.
*Már csak Gayának és az orkoknak kellene idetalálniuk, és majdnem teljes és keretes lenne a mai napjuk.*
*Történetük kétségtelenül hősiesen hangzik. Egy kicsit hősiesebbnek annál, mint ahogyan megélte. Nem is volt kérdés, mit kell tenniük. A félelem valamiért elkerülte akkor, volt annál fontosabb dolguk is, minthogy a nem túl rózsás helyzeten rettegjenek. És biztos volt abban is, hogy az orkok végül kénytelenek lesznek meghátrálni. Az ugyan sajnálatos, hogy a városőrség közbelépett, de a tündérek szempontjából ez volt az ideális megoldás.
A vendégüknek valamiért fontos, amit tettek. És ha így van, hát nem bánja. A reményre mindig szükség van. Csak egy apró dolog zavarja.*
- Öööö, remélem, azért a romantikus szál nem fogja túlzottan eluralni az a költeményt *tesz diszkrét megjegyzést Jaisa szavaira. Gyorsan számba veszi, hogy miféle kombinációk és lehetőségek is jöhetnek számba e téren. Ha a menekülő, és a saját gondjukkal elfoglalt tündéreket leszámítja, akkor egyik eshetőségnek sem örülne túlzottan. Viszont az elképzelt abszurditáson jót mosolyog befelé.*
- Hogy meddig számíthat ránk Arthenior? *vonja meg vállát, már ezzel is jelezve a többesélyes kimenetelt.* - Ameddig a küldetésünk és a jó sorsunk itt tart bennünket. Ez lehet a holnap, és lehet az életünk vége is. És még az is előfordulhat, hogy ez a kettő ugyanaz a nap lesz.
*A harcos életében benne van a halál. Nem szomorkodna miatta. Csak azt sajnálná, hogy a korábbi tervük dugába dőlne emiatt. Nem keveset fáradoztak vele.
Nagyjából ez az a pillanat, amikor új jövevény ront be a tisztásra. Vagyis mint néhány szempillantás alatt konstatálja, régi jövevény, új helyszínen. Itt még nem találkoztak, csak reggel a folyóparton. Szinte kísérteties, ahogy röpke idővel Svir beszámolója után jelenik meg. Kíváncsisága, hogy mennyit hallhatott a kalapos előadásából, rögtön kielégíttetik. A jelek szerint mindent. És azt sem kell külön megkérdezniük, hogyan került ide kései órán, arrafelé, amerre az orkok korábban elhagyták a folyópartot. Jobb kezével int neki, hogy foglaljon helyet.*
- Albun di Nomam *viszonozza a bemutatkozást. Reggel ez elmaradt, így utólag visszatekintve azt lehet mondani: szerencséjükre. Az igaz történetét még Svir sem ismeri, mások irányában pedig most már kétszeresen is biztosított az inkognitója.*
- Ha már ilyen szerencsésen idetalált, melegedjék meg közöttünk! Ezen az éjszakán is számíthat a védelmükre.
*Már csak Gayának és az orkoknak kellene idetalálniuk, és majdnem teljes és keretes lenne a mai napjuk.*
1353. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-08 19:54:54
Üzenet elküldve: 2014-09-08 19:54:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
* Végre valahára fellélegezhet. Épen megérkezett a tisztásra. Lekuporodik a rét szélén, lehunyja szemeit, és átadja magát a természetnek. Bár, nem valami természetközeli ember, sőt, kifejezetten utálja az élőlényeket. Gyűlöli a bogarakat, rovarokat, és mindent, ami él és mozog, de nem emberi lény. De ez a tisztás más, mint a többi hely. Gaya számára ez a hely jelenti a megnyugvást, és a pihenést. Itt átgondolhatja a dolgokat, meditálhat. Bár kicsit rontja az idillt a szemközti hangos társaság, de ezt leszámítva a hely még mindig varázslatos. Egy tökéletes alkotás. Hősünk kifújja magát, és hagyja, hogy szívverése lelassuljon. Mert ugyancsak hevesen vert, az erdőben történtek miatt. Talán mások kinevetnék, hogy milyen ijedős, de egy bokorban búvó mókus Gaya számára rémálom. Ezt a többiek nem érthetik. Ő száz százalékig városi lány. Elheveredik a fűben, és a halvány csillagokat kémleli.*
~ Gyönyörű időnk van!~
~ Gyönyörű időnk van!~
1352. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-08 19:02:52
Üzenet elküldve: 2014-09-08 19:02:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tábortűz//
*Ahogy ott kuporog a fa takarásában, hallja a történetet és elkerekedik a szeme. Ahogy a történet fonala gombolyodik lefelé, úgy emelkedik fel a fa mögött összekuporodott helyzetéből*
~Ezek a megmentőink? Lehetséges lenne? Igen! Akik feltartották, az orkokat, amíg az őrség megjelent. Be is mutatkozott az egyik ember, akinek az a szép kalapja volt...hogy is hívták...Svir! Svir Gia!~
*Mosolyra görbül a szája és már ki is libbenne a fa mögül, mikor egy szép fehér macska fedezi fel és odaugrik hozzá. Barátságosnak látszik, így kicsit megsimogatja a hátát és bátran kilép a fa mögül, ragyogó mosollyal az arcán. Lelkesedésében, hogy újra látja két megmentőjét összecsapja a kezeit maga előtt. Kicsit hevesen minden átmenet nélkül hadarja.*
- Igazat mondott Svir Gia és a társa megmentett minket, így volt!
*Kicsit elszégyelli magát a hirtelen kitörés miatt, hiszen biztosan váratlan a felbukkanása és a fiatal elf nő még csak nem is ismerheti, így gyorsan igyekszik korrigálni az előbbi udvariatlanságát és kissé lecsillapodva teszi hozzá gyorsan.*
- Elnézést a hirtelen felbukkanásért, de besötétedett, miközben a helyes utat kerestem az erdőben és megláttam a tábortűz fényét. Annyira örülök, hogy újra találkoztunk. Nem is tudtam illően köszönetet mondani, a folyónál, amiért kihúztak engem és tündér barátnőimet szorongatott helyzetünkből. Szívből köszönöm, a bátorságukat, ha nem tartóztatják fel az orkokat nem tudom mi lett volna velünk.
*Hálás tekintettel néz Svirre, majd Yeroughara vándorol a tekintete, végül megállapodik Jasian.*
-A nevem Elinara Ginivrien és őszintén örülök a találkozásnak és a viszontlátásnak.
*Mondja kis fejhajtás kíséretében mosolya ragyog a tábortűz fényében.*
A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.08 19:06:01
*Ahogy ott kuporog a fa takarásában, hallja a történetet és elkerekedik a szeme. Ahogy a történet fonala gombolyodik lefelé, úgy emelkedik fel a fa mögött összekuporodott helyzetéből*
~Ezek a megmentőink? Lehetséges lenne? Igen! Akik feltartották, az orkokat, amíg az őrség megjelent. Be is mutatkozott az egyik ember, akinek az a szép kalapja volt...hogy is hívták...Svir! Svir Gia!~
*Mosolyra görbül a szája és már ki is libbenne a fa mögül, mikor egy szép fehér macska fedezi fel és odaugrik hozzá. Barátságosnak látszik, így kicsit megsimogatja a hátát és bátran kilép a fa mögül, ragyogó mosollyal az arcán. Lelkesedésében, hogy újra látja két megmentőjét összecsapja a kezeit maga előtt. Kicsit hevesen minden átmenet nélkül hadarja.*
- Igazat mondott Svir Gia és a társa megmentett minket, így volt!
*Kicsit elszégyelli magát a hirtelen kitörés miatt, hiszen biztosan váratlan a felbukkanása és a fiatal elf nő még csak nem is ismerheti, így gyorsan igyekszik korrigálni az előbbi udvariatlanságát és kissé lecsillapodva teszi hozzá gyorsan.*
- Elnézést a hirtelen felbukkanásért, de besötétedett, miközben a helyes utat kerestem az erdőben és megláttam a tábortűz fényét. Annyira örülök, hogy újra találkoztunk. Nem is tudtam illően köszönetet mondani, a folyónál, amiért kihúztak engem és tündér barátnőimet szorongatott helyzetünkből. Szívből köszönöm, a bátorságukat, ha nem tartóztatják fel az orkokat nem tudom mi lett volna velünk.
*Hálás tekintettel néz Svirre, majd Yeroughara vándorol a tekintete, végül megállapodik Jasian.*
-A nevem Elinara Ginivrien és őszintén örülök a találkozásnak és a viszontlátásnak.
*Mondja kis fejhajtás kíséretében mosolya ragyog a tábortűz fényében.*
A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.08 19:06:01
1351. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-08 17:28:33
Üzenet elküldve: 2014-09-08 17:28:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Tábortűz//
*Svir szavai lenyűgözik. Élénk képzeletének hála, szinte maga előtt látja lezajlani a jelenetet. El sem tudná képzelni magát, szemtől szemben ilyen hátborzongató alakokkal - és ennek csak részben van köze ahhoz, hogy csapnivaló fegyverforgatónak is alig mondható.
Persze a lelkesen mesélő kalapost, és a kevésbé szószátyár Albunt elnézve, mindkettejük méltó ellenfélnek tűnik csatabárdokat lengető orkok számára.*
- Félelmetes lehetett. *ismeri el, fejet hajtva Svir felé* Ha egy bárd költ hozzá néhány romantikus sort biztosra veszem, hogy népszerű dal lehetne. Tudják milyenek, képtelenek szabadulni a szerelem gondolatától!
*Darien felé pillant, ám a kandúr már egy szomszédos fa ágán játszik márványszobrot. Fajtájára jellemző, ugrásra kész pózban figyel valami minden bizonnyal érdekeset az esti erdő sötétjében. Egy faág közeli reccsenésére lelkesen leveti magát az avarba, mintha nagyszerű játékra lelt volna.
A lány apró sóhajjal veszi tudomásul a dolgot, elvégre egy macskától semmiképpen sem várható el, hogy fertályóránál tovább el se aludjon, de koncentráljon is.*
- És meddig számíthat Arthenior az önzetlen hősiességükre? Remélem nem szándékoznak hamar továbbállni...? *érdeklődik valós aggodalommal. Hátradől, könyökére támaszkodva szemléli a tábortűz fénykörébe eső tisztást.* ~Remélhetőleg Darien sem keveredik több bajba a mai nap folyamán.~
*Arcán tagadhatatlan aggodalom suhan át a pattogó lángok bűvös fényében.*
A hozzászólás írója (Jaisa Ria Rhamzara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.08 17:28:55
*Svir szavai lenyűgözik. Élénk képzeletének hála, szinte maga előtt látja lezajlani a jelenetet. El sem tudná képzelni magát, szemtől szemben ilyen hátborzongató alakokkal - és ennek csak részben van köze ahhoz, hogy csapnivaló fegyverforgatónak is alig mondható.
Persze a lelkesen mesélő kalapost, és a kevésbé szószátyár Albunt elnézve, mindkettejük méltó ellenfélnek tűnik csatabárdokat lengető orkok számára.*
- Félelmetes lehetett. *ismeri el, fejet hajtva Svir felé* Ha egy bárd költ hozzá néhány romantikus sort biztosra veszem, hogy népszerű dal lehetne. Tudják milyenek, képtelenek szabadulni a szerelem gondolatától!
*Darien felé pillant, ám a kandúr már egy szomszédos fa ágán játszik márványszobrot. Fajtájára jellemző, ugrásra kész pózban figyel valami minden bizonnyal érdekeset az esti erdő sötétjében. Egy faág közeli reccsenésére lelkesen leveti magát az avarba, mintha nagyszerű játékra lelt volna.
A lány apró sóhajjal veszi tudomásul a dolgot, elvégre egy macskától semmiképpen sem várható el, hogy fertályóránál tovább el se aludjon, de koncentráljon is.*
- És meddig számíthat Arthenior az önzetlen hősiességükre? Remélem nem szándékoznak hamar továbbállni...? *érdeklődik valós aggodalommal. Hátradől, könyökére támaszkodva szemléli a tábortűz fénykörébe eső tisztást.* ~Remélhetőleg Darien sem keveredik több bajba a mai nap folyamán.~
*Arcán tagadhatatlan aggodalom suhan át a pattogó lángok bűvös fényében.*
A hozzászólás írója (Jaisa Ria Rhamzara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.08 17:28:55
1350. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-08 11:00:31
Üzenet elküldve: 2014-09-08 11:00:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Tábortűz//
*Svir szerint teljesen megérdemelt a becenév, mégcsak ki sem sajátítja, egyszerűen csak elfelejti megemlíteni, hogy Yeroughát ugyanúgy megilletné. De ami késik, az nem múlik, az este pedig hosszú, bőven van idő a mesélésre. A váratlan, ám annál kellemesebb társaság felébresztette annyira, hogy bírja még egy ideig ébren a tűz mellett. A macskára a tündér helyett is figyelnie kell, a nyúlból még reggelizni is szeretne. Reméli, hogy az állatok közül legfeljebb csak a kandúrnak tetszik meg a nyúlsült, farkasokkal és medvékkel nem szívesen hadakozna éjnek évadján, az orkokra pedig világosban jobb lőni.*
- Hát ha így ragaszkodsz hozzá, hogy én mondjam el, akkor egye fene. Pedig én igazán nem szeretek hencegni. *Megköszörüli a torkát.*
- A legjobb lesz, ha a legelején kezdem. Ma reggel történt, Albunnal épp a folyópartot kutattuk át elveszett emlékeket keresve, amikor kétségbeesett tündérsikolyokat és dühös kutyaugatást hallottunk a temető felől. Mikor megláttuk őket csodálkoztunk, hogy nem farkasüvöltés volt, akkora kutyák voltak, ott csattogtatták a fogaikat éppen a menekülő tündérek nyomában. De a kutyák még hagyján, a gazdáik! A gazdáik vérszomjas orkok voltak, az egyikük két hatalmas csatabárdot lóbálva támadt ránk. *Tart egy kis szünetet és hagyja, hogy a hallgatóság, akár a tűznél ül, akár a fák között rejtőzik elképzelje vagy felidézze a történteket. Úgy dönt, hogy önzetlen lesz és hagyja, hadd jusson társának is a dicsőségből, ezért az igazsággal folytatja.*
- Albun természetesen bátran a bestia elé állt a kardjával, én pedig kész voltam a szívébe röpíteni a nyílvesszőmet, ha nem hívják vissza a kutyákat. Bármelyik páncélon megtalálom a rést, ha arról van szó, ebben a vészhelyzetben is csak gyerekjáték lett volna. A buta orknak pedig nem fért a fejébe, hogy miért ellenkezünk itt mi ketten, de hamar jobb belátásra bírtuk a bestiákat, pedig páran még a hátunk mögül is előmásztak, hogy onnan fenyegetőzzenek. Csak addig kergetnek ezek, amíg futsz előlük, szemtől szemben már nem olyan bátrak. Miután elrendeztük a helyzetet pár derék városőr is előmerészkedett a fák közül és elvezették a disznókat. Így történt, aki ott volt megmondhatja, hogy igazat beszélek. *Elég hangosan beszél ahhoz, hogy a közelben bárki hallja őket. A recsegésre egyelőre a füle botját sem mozdítja. *
*Svir szerint teljesen megérdemelt a becenév, mégcsak ki sem sajátítja, egyszerűen csak elfelejti megemlíteni, hogy Yeroughát ugyanúgy megilletné. De ami késik, az nem múlik, az este pedig hosszú, bőven van idő a mesélésre. A váratlan, ám annál kellemesebb társaság felébresztette annyira, hogy bírja még egy ideig ébren a tűz mellett. A macskára a tündér helyett is figyelnie kell, a nyúlból még reggelizni is szeretne. Reméli, hogy az állatok közül legfeljebb csak a kandúrnak tetszik meg a nyúlsült, farkasokkal és medvékkel nem szívesen hadakozna éjnek évadján, az orkokra pedig világosban jobb lőni.*
- Hát ha így ragaszkodsz hozzá, hogy én mondjam el, akkor egye fene. Pedig én igazán nem szeretek hencegni. *Megköszörüli a torkát.*
- A legjobb lesz, ha a legelején kezdem. Ma reggel történt, Albunnal épp a folyópartot kutattuk át elveszett emlékeket keresve, amikor kétségbeesett tündérsikolyokat és dühös kutyaugatást hallottunk a temető felől. Mikor megláttuk őket csodálkoztunk, hogy nem farkasüvöltés volt, akkora kutyák voltak, ott csattogtatták a fogaikat éppen a menekülő tündérek nyomában. De a kutyák még hagyján, a gazdáik! A gazdáik vérszomjas orkok voltak, az egyikük két hatalmas csatabárdot lóbálva támadt ránk. *Tart egy kis szünetet és hagyja, hogy a hallgatóság, akár a tűznél ül, akár a fák között rejtőzik elképzelje vagy felidézze a történteket. Úgy dönt, hogy önzetlen lesz és hagyja, hadd jusson társának is a dicsőségből, ezért az igazsággal folytatja.*
- Albun természetesen bátran a bestia elé állt a kardjával, én pedig kész voltam a szívébe röpíteni a nyílvesszőmet, ha nem hívják vissza a kutyákat. Bármelyik páncélon megtalálom a rést, ha arról van szó, ebben a vészhelyzetben is csak gyerekjáték lett volna. A buta orknak pedig nem fért a fejébe, hogy miért ellenkezünk itt mi ketten, de hamar jobb belátásra bírtuk a bestiákat, pedig páran még a hátunk mögül is előmásztak, hogy onnan fenyegetőzzenek. Csak addig kergetnek ezek, amíg futsz előlük, szemtől szemben már nem olyan bátrak. Miután elrendeztük a helyzetet pár derék városőr is előmerészkedett a fák közül és elvezették a disznókat. Így történt, aki ott volt megmondhatja, hogy igazat beszélek. *Elég hangosan beszél ahhoz, hogy a közelben bárki hallja őket. A recsegésre egyelőre a füle botját sem mozdítja. *
1349. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-07 22:08:32
Üzenet elküldve: 2014-09-07 22:08:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Tábortűz//
*A szeme sem rebben, amikor Svir új becenévvel ajándékozza meg magát. A saját értékrendje szerint persze nem sok minden történt ott, csupán annyi, hogy megjelent a városőrség, mielőtt formára faragtak volna néhány fafejet. Ez inkább bosszankodni való, mint hősköltemények tárgya, azonban semmit sem von le a kalapos vitathatatlan érdemeiből, sem abból, hogy a tündérek kétségtelenül jobban jártak velük, mint nélkülük.*
- Már hogyne lenne *fordul félig Jaisa felé, miközben újabb fahasábokat dob a tűzre. Alakja a sötétség és a ragyogó fény kettősségében fürdik.* - Svir nagy örömmel elmeséli, hogyan is esett az eset.
*Erős a gyanúja, hogy olyan, számára is új elemeket fog hallani most, aminek hősiességi foka vetekszik egy nagyobb lupusfulgur-falka jobblétre szenderítésével, és amik továbbélve, formálódva és a realitástól egyre távolabb kerülve hosszú távon esélyesek arra, hogy környék mitikus alakjaivá tegyék őket.*
- Szóval, rajta, halljuk *üti össze röviden a tenyerét; mosolyát hála az égnek elrejtik a fényviszonyok. Visszaül a tűz mellé, magát kihúzva, szemeit lehunyva, füleit kiélesítve. A tűz pattog, s valahol a közelben gally reccsen. Nem adja látható jelét annak, hogy utóbbi bármit is kiváltott volna benne, figyelmét viszont ott tartja. Hogy kóborló állattal, vagy egyébbel van dolguk, az hamarosan kiderül. Vagy éppen nem.*
*A szeme sem rebben, amikor Svir új becenévvel ajándékozza meg magát. A saját értékrendje szerint persze nem sok minden történt ott, csupán annyi, hogy megjelent a városőrség, mielőtt formára faragtak volna néhány fafejet. Ez inkább bosszankodni való, mint hősköltemények tárgya, azonban semmit sem von le a kalapos vitathatatlan érdemeiből, sem abból, hogy a tündérek kétségtelenül jobban jártak velük, mint nélkülük.*
- Már hogyne lenne *fordul félig Jaisa felé, miközben újabb fahasábokat dob a tűzre. Alakja a sötétség és a ragyogó fény kettősségében fürdik.* - Svir nagy örömmel elmeséli, hogyan is esett az eset.
*Erős a gyanúja, hogy olyan, számára is új elemeket fog hallani most, aminek hősiességi foka vetekszik egy nagyobb lupusfulgur-falka jobblétre szenderítésével, és amik továbbélve, formálódva és a realitástól egyre távolabb kerülve hosszú távon esélyesek arra, hogy környék mitikus alakjaivá tegyék őket.*
- Szóval, rajta, halljuk *üti össze röviden a tenyerét; mosolyát hála az égnek elrejtik a fényviszonyok. Visszaül a tűz mellé, magát kihúzva, szemeit lehunyva, füleit kiélesítve. A tűz pattog, s valahol a közelben gally reccsen. Nem adja látható jelét annak, hogy utóbbi bármit is kiváltott volna benne, figyelmét viszont ott tartja. Hogy kóborló állattal, vagy egyébbel van dolguk, az hamarosan kiderül. Vagy éppen nem.*
1348. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-07 21:24:40
Üzenet elküldve: 2014-09-07 21:24:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tábortűz//
*Már egészen besötétedett, ahogy az utat kereste. Nehezebbnek bizonyult megtalálni a helyes utat a tisztáshoz, mint először gondolta. Sokáig tartott és tudja nemsokára valószínűleg semmit sem fog látni, mert az éjszaka egy kis idő múlva, átveszi az uralmat az este felett. Szerencsére a fák egyre ritkulni kezdenek előtte és a sötétben egy kis fényforrást fedez fel. Halkan lépegetve, óvatosan közelíti meg a helyet. Mikor közelebb ér már világos számára, hogy elérte a tisztást és fülét lassan elérik a hangok is. Valószínű, hogy a fényforrás egy tábortűz lehet, ami biztos barátságos és meleg. A gondolat roppant hívogatóan hat rá. Kicsit összehúzza magát és úgy oson óvatosan közelebb és közelebb, mint egy kis erdei állat. Úgy gondolja, amíg nem látja tisztán, hogy kik is vannak a tűz körül, addig nem fogja felhívni magára a figyelmet. Az orkokkal való összetűzés után, nem vágyik rablók, vagy más sötét lények társaságára. Biztos benne, hogy este az erdőben nem lesz olyan szerencséje, hogy felbukkanjon néhány bátor szívű ember, hogy megint megmentse. Megpillant egy vastagabb fát, ami már elég közel esik, ahhoz, hogy mögüle kilesve már jól megfigyelhesse a helyet. Kicsi orrát megcsapja az étel illat és mókus módjára kezdi mozgatni, hogy jobban beszívja azt. Úgy dönt gyorsan átlibben a közeli fa mögé, ha csak nem nagyon jó megfigyelők, akár egy árnyéknak is tűnhet a sötétben. Ha barátságtalan alakok, hopp már el is tűnik. Dobogó szívvel kicsit felemelkedik és gyorsan átsuhan a kinézett fa rejtekébe. Sajnos nem veszi észre a kis gallyat, ami a lába alatt apró reccsenéssel törik össze. Rémülten néz a lába alá és nagyon reméli, hogy csak az erdő természetes hangjainak fogják vélni. Szíve egyre gyorsabban dobog, gyorsan olyan kicsire húzza össze magát, amennyire csak lehet, hátha nem veszik észre.*
A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.07 21:29:13
*Már egészen besötétedett, ahogy az utat kereste. Nehezebbnek bizonyult megtalálni a helyes utat a tisztáshoz, mint először gondolta. Sokáig tartott és tudja nemsokára valószínűleg semmit sem fog látni, mert az éjszaka egy kis idő múlva, átveszi az uralmat az este felett. Szerencsére a fák egyre ritkulni kezdenek előtte és a sötétben egy kis fényforrást fedez fel. Halkan lépegetve, óvatosan közelíti meg a helyet. Mikor közelebb ér már világos számára, hogy elérte a tisztást és fülét lassan elérik a hangok is. Valószínű, hogy a fényforrás egy tábortűz lehet, ami biztos barátságos és meleg. A gondolat roppant hívogatóan hat rá. Kicsit összehúzza magát és úgy oson óvatosan közelebb és közelebb, mint egy kis erdei állat. Úgy gondolja, amíg nem látja tisztán, hogy kik is vannak a tűz körül, addig nem fogja felhívni magára a figyelmet. Az orkokkal való összetűzés után, nem vágyik rablók, vagy más sötét lények társaságára. Biztos benne, hogy este az erdőben nem lesz olyan szerencséje, hogy felbukkanjon néhány bátor szívű ember, hogy megint megmentse. Megpillant egy vastagabb fát, ami már elég közel esik, ahhoz, hogy mögüle kilesve már jól megfigyelhesse a helyet. Kicsi orrát megcsapja az étel illat és mókus módjára kezdi mozgatni, hogy jobban beszívja azt. Úgy dönt gyorsan átlibben a közeli fa mögé, ha csak nem nagyon jó megfigyelők, akár egy árnyéknak is tűnhet a sötétben. Ha barátságtalan alakok, hopp már el is tűnik. Dobogó szívvel kicsit felemelkedik és gyorsan átsuhan a kinézett fa rejtekébe. Sajnos nem veszi észre a kis gallyat, ami a lába alatt apró reccsenéssel törik össze. Rémülten néz a lába alá és nagyon reméli, hogy csak az erdő természetes hangjainak fogják vélni. Szíve egyre gyorsabban dobog, gyorsan olyan kicsire húzza össze magát, amennyire csak lehet, hátha nem veszik észre.*
A hozzászólás írója (Elinara Ginivrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.07 21:29:13
1347. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-07 16:59:19
Üzenet elküldve: 2014-09-07 16:59:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Tábortűz//
*A vacsorára szóló buzdítást szórakozott mosollyal elkerüli, sokkal inkább Albun neve ragadja el a gondolatait. A származását még égtáj irányában sem tudná megmondani.*
~Akár egy nemesi név... bár ilyen jelzőről még életemben nem hallottam.~
*Svir bemutatkozása ugyanakkor kellemes lehetőséget kínál egy valószínűleg színes és fordulatokkal teli kaland megismerésére. Rájött már, hogy a legtöbb, kalapot viselő úr nagy történetmondó - csak rájuk kell nézni. Kissé türelmetlen lelkesedéssel csap le a lehetőségre.*
- A tündérek biztosan nagyra értékelik a barátságát. Nem is gondoltam volna, hogy ma este valódi hősökkel lesz alkalmam megismerkedni. Lenne kedvük beszélni a történetükről? *érdeklődik hirtelen jött kíváncsisággal* Ki tudja, talán épp az a bárd énekli meg Svir és Albun dalát, akivel egyszer én találkozom?
*Közel biztosra veszi, hogy ha írtak dalt a különös párosról, azt már hallotta volna. Márpedig egy új dal sohasem tréfa.*
A hozzászólás írója (Jaisa Ria Rhamzara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.07 16:59:41
*A vacsorára szóló buzdítást szórakozott mosollyal elkerüli, sokkal inkább Albun neve ragadja el a gondolatait. A származását még égtáj irányában sem tudná megmondani.*
~Akár egy nemesi név... bár ilyen jelzőről még életemben nem hallottam.~
*Svir bemutatkozása ugyanakkor kellemes lehetőséget kínál egy valószínűleg színes és fordulatokkal teli kaland megismerésére. Rájött már, hogy a legtöbb, kalapot viselő úr nagy történetmondó - csak rájuk kell nézni. Kissé türelmetlen lelkesedéssel csap le a lehetőségre.*
- A tündérek biztosan nagyra értékelik a barátságát. Nem is gondoltam volna, hogy ma este valódi hősökkel lesz alkalmam megismerkedni. Lenne kedvük beszélni a történetükről? *érdeklődik hirtelen jött kíváncsisággal* Ki tudja, talán épp az a bárd énekli meg Svir és Albun dalát, akivel egyszer én találkozom?
*Közel biztosra veszi, hogy ha írtak dalt a különös párosról, azt már hallotta volna. Márpedig egy új dal sohasem tréfa.*
A hozzászólás írója (Jaisa Ria Rhamzara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.07 16:59:41
1346. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-06 12:40:21
Üzenet elküldve: 2014-09-06 12:40:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Tábortűz//
- Mire? *Veti közbe vigyorogva a bizalomcserére. Reméli a lány is érti, hogy ezt a kérdést nem gondolta egészen komolyan. *
- Na jöjjön, üljön le. *Megpaskolja a földet maga mellett. Nem várja, hogy a lány szorosan mellé üljön, de a tábortűz másik végére csak nem fog átmászni a földet tapogatni, meglehetősen furcsa és röhejes látvány lenne, főleg, ha utána visszamászna az eredeti helyére. Az ilyesmiket megtartja a vásári majmoknak.*
- Szent küldetésemnek tekintem majd. *Mondja olyan komolyan, mint amennyire társa az Albun di Nomam névre hallgat.*
- Tündérmentő Svirnek hívnak. *Mindenféle szerénykedés nélkül mutatkozik be, hiszen csakugyan véghezvitte azt a hőstettet, amit a neve sugall. Nem is egyszer, hanem rögtön háromszor. Az orkkergetőt meghagyja Albunnak.*
- Magam ejtettem el. A nyársalás a társam érdeme. *Mondja amikor az ételre terelődik a szó.*
- Mire? *Veti közbe vigyorogva a bizalomcserére. Reméli a lány is érti, hogy ezt a kérdést nem gondolta egészen komolyan. *
- Na jöjjön, üljön le. *Megpaskolja a földet maga mellett. Nem várja, hogy a lány szorosan mellé üljön, de a tábortűz másik végére csak nem fog átmászni a földet tapogatni, meglehetősen furcsa és röhejes látvány lenne, főleg, ha utána visszamászna az eredeti helyére. Az ilyesmiket megtartja a vásári majmoknak.*
- Szent küldetésemnek tekintem majd. *Mondja olyan komolyan, mint amennyire társa az Albun di Nomam névre hallgat.*
- Tündérmentő Svirnek hívnak. *Mindenféle szerénykedés nélkül mutatkozik be, hiszen csakugyan véghezvitte azt a hőstettet, amit a neve sugall. Nem is egyszer, hanem rögtön háromszor. Az orkkergetőt meghagyja Albunnak.*
- Magam ejtettem el. A nyársalás a társam érdeme. *Mondja amikor az ételre terelődik a szó.*
1345. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-05 19:38:16
Üzenet elküldve: 2014-09-05 19:38:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Tábortűz//
*Keze végérvényesen lekúszik a kard markolatáról. Int az új jövevénynek, hogy kerüljön bátran közelebb. Bőven van hely a tűz mellett, elférnek mind. Ha így történik, maga is helyet foglal, ha nem, akkor állva viszonozza a bemutatkozást. A saját nevét természetesen nem mondja meg, csak azt, amit újabban közkeletűen használ.*
- Albun di Nomam *teszi tenyerét a saját vállára, és enyhén meghajol a lány felé. A macskának nem mutatkozik be külön, főként, hogy az láthatóan már meg is találta a legjobb őrpozíciót a vidéken.*
- Ha éhesek, és szoktak enni ilyesféle dolgokat, legyenek a vendégeink *mutat a nyársra és a még mindig illatozó sült húsra, az intiválásba beleértve a négylábú jószágot is. Nem ontja a szót, mint Svir, a hallgatag harcos - beszédes harcos felállásban ma este az előbbi pozíciót választja.*
*Keze végérvényesen lekúszik a kard markolatáról. Int az új jövevénynek, hogy kerüljön bátran közelebb. Bőven van hely a tűz mellett, elférnek mind. Ha így történik, maga is helyet foglal, ha nem, akkor állva viszonozza a bemutatkozást. A saját nevét természetesen nem mondja meg, csak azt, amit újabban közkeletűen használ.*
- Albun di Nomam *teszi tenyerét a saját vállára, és enyhén meghajol a lány felé. A macskának nem mutatkozik be külön, főként, hogy az láthatóan már meg is találta a legjobb őrpozíciót a vidéken.*
- Ha éhesek, és szoktak enni ilyesféle dolgokat, legyenek a vendégeink *mutat a nyársra és a még mindig illatozó sült húsra, az intiválásba beleértve a négylábú jószágot is. Nem ontja a szót, mint Svir, a hallgatag harcos - beszédes harcos felállásban ma este az előbbi pozíciót választja.*
1344. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-04 18:33:38
Üzenet elküldve: 2014-09-04 18:33:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Tábortűz//
*Végső soron táborhelyre vágyott, és gyakorlatilag belebotlott egybe. Ugyan Darienhez még lesz néhány keresetlen szava ezzel kapcsolatban, de az invitálást szívesen fogadja. A két férfi meglehetősen barátságosnak tűnik, akár messzi otthona kószái - az efféle nosztalgia mindig mosolyra készteti.*
- Örömmel cserélek bizalmat önökkel. *hajt fejet vendéglátói felé, élve egy alig ismert tündér üdvözléssel. A tűz közelébe telepszik, egyúttal szabadjára engedi a kandúrt, aki békésen elnyúlik ücsörgő gazdája ölében. A kalapot viselő férfi megjegyzésén nagyszerűen mulat, bár lehet, hogy amaz nem is tréfál és errefelé valóban csodájára járnak egy remekbe szabott fejfedőnek. Jaisa maga is elmereng néhány pillanatra, milyen madártól származhat az a toll, ám a neki szegezett kérdés észre téríti.*
- Az őseim úgy tartották, senki sem él elég hosszan ahhoz, hogy megismerje minden csillag nevét... de őszintén kívánom, ön legyen az első! Egyébiránt, akikkel tábortüzek mellett ücsörgök, többnyire Jaisának szólítanak. Ő pedig itt az ölemben, Darien. *jegyzi meg, mire a macska a lány tekintetét követve illedelmesen végignéz az urakon.
Az erdő nyugodtnak tűnik, már-már bágyasztóan nyugodtnak a tűz kellemes melegében, de a leányzó figyelmét nem kerülte el a feszült éberség amivel a zsoldosokhoz hasonlatos férfi korábban a kardjáért kapott. A fesztelen, kedélyes társalgás ellenére csak akkor nyugszik meg, amikor intésére Darien végtelen lustasággal őrségbe áll az egyik közeli fa tetején. Immár teljes figyelmét vendéglátói felé fordítja.*
*Végső soron táborhelyre vágyott, és gyakorlatilag belebotlott egybe. Ugyan Darienhez még lesz néhány keresetlen szava ezzel kapcsolatban, de az invitálást szívesen fogadja. A két férfi meglehetősen barátságosnak tűnik, akár messzi otthona kószái - az efféle nosztalgia mindig mosolyra készteti.*
- Örömmel cserélek bizalmat önökkel. *hajt fejet vendéglátói felé, élve egy alig ismert tündér üdvözléssel. A tűz közelébe telepszik, egyúttal szabadjára engedi a kandúrt, aki békésen elnyúlik ücsörgő gazdája ölében. A kalapot viselő férfi megjegyzésén nagyszerűen mulat, bár lehet, hogy amaz nem is tréfál és errefelé valóban csodájára járnak egy remekbe szabott fejfedőnek. Jaisa maga is elmereng néhány pillanatra, milyen madártól származhat az a toll, ám a neki szegezett kérdés észre téríti.*
- Az őseim úgy tartották, senki sem él elég hosszan ahhoz, hogy megismerje minden csillag nevét... de őszintén kívánom, ön legyen az első! Egyébiránt, akikkel tábortüzek mellett ücsörgök, többnyire Jaisának szólítanak. Ő pedig itt az ölemben, Darien. *jegyzi meg, mire a macska a lány tekintetét követve illedelmesen végignéz az urakon.
Az erdő nyugodtnak tűnik, már-már bágyasztóan nyugodtnak a tűz kellemes melegében, de a leányzó figyelmét nem kerülte el a feszült éberség amivel a zsoldosokhoz hasonlatos férfi korábban a kardjáért kapott. A fesztelen, kedélyes társalgás ellenére csak akkor nyugszik meg, amikor intésére Darien végtelen lustasággal őrségbe áll az egyik közeli fa tetején. Immár teljes figyelmét vendéglátói felé fordítja.*
1343. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-04 11:20:10
Üzenet elküldve: 2014-09-04 11:20:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Tábortűz//
*Igaz, az őrség idején jó, ha van mit csipegetni. Már a saját arcán kívül, egy-egy fájdalmas csípés kitolhatja az ébrenlét idejét még pár perccel. Persze a hideg forrásvíz jobb, az őrség előtti kiadós alvás pedig még jobb, de ezek nem mindig állnak rendelkezésre. És a csípkedés azoknak is tuti módszer, akik elvesztették a kezüket, legalábbis Svir garantáltan felébredve, ha egy kampókéz csípkedné meg a szeme alatt. Még szerencse, hogy a folyó mentén azért még nincsenek kalózok. Az ínycsiklandó, ám már igencsak fogyásban lévő nyúlsült úgysem lenne elég zsákmány nekik, a kalap elrablására pedig jobb nem is gondolni, összeszorul tőle a gyomra.*
- Az alapanyagok hiánya pedig már igazán csak elhanyagolható kis semmiség. De ha egyszer sikerült a kőleves, akkor miért pont a kősör ne sikerülne? Azaz kőmézsör. Vagy mézkősör? *A finom vacsora meghozta a kedvét a képtelen dolgok kitalálásához, lesz ez még jobb, azaz pont, hogy rosszabb is. Igaz, sör hiányában azért valamivel lassabb a folyamat. A nyúlból inkább csak gombát, semmint ihletet meríthetnek. A második adagnak már nem tud zavartalanul nekikezdeni, mert betolakodók zavarják meg táboruk, és ezzel a táborozók nyugalmát, azaz az övéket.*
- Mi a fene?! *Morogja oda Yeroughának miközben feltápászkodik ültéből. Az íja után már nem kap, a megjelenő leányzó és a fehér kandúrja nemhogy orknak, de még veszélyesnek sem néz ki. Éhesnek esetleg, de az még nem ok, hogy nyílvesszőkkel lyuggassa ki. A macskát majd esetleg, ha megpróbál a kalapjára piszkítani. Bár a lány sem úszná meg szárazon, ha úgy tenne.*
- Hízelgő, hogy még esténként is a kalapom csodájára járnak a bájos ifjú hölgyek. *Sajnos sejti, hogy a lány nem a kalapjához jött imádkozni, talán még lefesteni sem szeretné majd. Annyi baj legyen, megszokta már, hogy az emberek nem értékelik az igazi szépséget.*
- Az biztos, hogy nem. *Erősíti meg Yerougha állítását. Svir és a kalapja meglehetősen egyedi jelenség a környéken, már-már annyira feltűnő és szokatlan, hogy a férfit meg sem ismernék nélküle. Így pedig már pusztán a kalaptól való megszabadulással egy egész jó álcára tehet szert. Persze csak egy könnycsepp elmorzsolása után, nagyon a szívéhez nőtt ez a féltve őrzött ruhadarab.*
- Fel tudja sorolni az összes fivér nevét? *Kérdi a macskás kisasszonytól.*
*Igaz, az őrség idején jó, ha van mit csipegetni. Már a saját arcán kívül, egy-egy fájdalmas csípés kitolhatja az ébrenlét idejét még pár perccel. Persze a hideg forrásvíz jobb, az őrség előtti kiadós alvás pedig még jobb, de ezek nem mindig állnak rendelkezésre. És a csípkedés azoknak is tuti módszer, akik elvesztették a kezüket, legalábbis Svir garantáltan felébredve, ha egy kampókéz csípkedné meg a szeme alatt. Még szerencse, hogy a folyó mentén azért még nincsenek kalózok. Az ínycsiklandó, ám már igencsak fogyásban lévő nyúlsült úgysem lenne elég zsákmány nekik, a kalap elrablására pedig jobb nem is gondolni, összeszorul tőle a gyomra.*
- Az alapanyagok hiánya pedig már igazán csak elhanyagolható kis semmiség. De ha egyszer sikerült a kőleves, akkor miért pont a kősör ne sikerülne? Azaz kőmézsör. Vagy mézkősör? *A finom vacsora meghozta a kedvét a képtelen dolgok kitalálásához, lesz ez még jobb, azaz pont, hogy rosszabb is. Igaz, sör hiányában azért valamivel lassabb a folyamat. A nyúlból inkább csak gombát, semmint ihletet meríthetnek. A második adagnak már nem tud zavartalanul nekikezdeni, mert betolakodók zavarják meg táboruk, és ezzel a táborozók nyugalmát, azaz az övéket.*
- Mi a fene?! *Morogja oda Yeroughának miközben feltápászkodik ültéből. Az íja után már nem kap, a megjelenő leányzó és a fehér kandúrja nemhogy orknak, de még veszélyesnek sem néz ki. Éhesnek esetleg, de az még nem ok, hogy nyílvesszőkkel lyuggassa ki. A macskát majd esetleg, ha megpróbál a kalapjára piszkítani. Bár a lány sem úszná meg szárazon, ha úgy tenne.*
- Hízelgő, hogy még esténként is a kalapom csodájára járnak a bájos ifjú hölgyek. *Sajnos sejti, hogy a lány nem a kalapjához jött imádkozni, talán még lefesteni sem szeretné majd. Annyi baj legyen, megszokta már, hogy az emberek nem értékelik az igazi szépséget.*
- Az biztos, hogy nem. *Erősíti meg Yerougha állítását. Svir és a kalapja meglehetősen egyedi jelenség a környéken, már-már annyira feltűnő és szokatlan, hogy a férfit meg sem ismernék nélküle. Így pedig már pusztán a kalaptól való megszabadulással egy egész jó álcára tehet szert. Persze csak egy könnycsepp elmorzsolása után, nagyon a szívéhez nőtt ez a féltve őrzött ruhadarab.*
- Fel tudja sorolni az összes fivér nevét? *Kérdi a macskás kisasszonytól.*
1342. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-03 22:34:12
Üzenet elküldve: 2014-09-03 22:34:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Jaisa, Svir//
*Azzal, hogy Svir is a sülthöz nyúl, máris feljogosítva érzi magát, hogy nekilásson a vacsorának. Az első adagnyi omlós húsnak és a tölteléknek hamarosan hűlt helye. Éhe csillapodtával elégedetten nyújtózik ki. A maradékhoz egyelőre nem nyúl. Egész nap keveset evett, nem akarja megterhelni a gyomrát, ráadásul még őrködni is szeretne, amit a jóllakottságtól beájulva nehezen lehetne teljesíteni. Talán majd az éji virrasztás óráiban magához vesz egy keveset.*
- A mézsörük azért elkelt volna *biccent vigyorogva Svir felé.* - Azt megfőzni azért egy kicsit macerásabb lenne. Még akkor is, ha csak az idő, a tudás és a felszerelés hiányzik hozzá. *Ez igazán bagatellnek mondható, főleg ahhoz mérten, hogy rendelkeznek a legfőbb tényezővel, ami sörfőzéshez szükségeltetik, és ami nélkül egészen bizonyosan lehetetlen ez a tevékenység: az emberi léttel.
Néhány nagyobb faágat a tűzre vet, no nem azért, hogy az egekbe szítsa a lángokat, pusztán éjszaka szeretne kevesebbet az ágakkal bajlódni, és elegendő parazsat teremteni ahhoz, hogy kényelmes éjjelük legyen. A lángok kiváltotta roppanások és szisszenések közepette sem kerülik el figyelmét a háta mögül érkező léptek és hangok. A jövevények legalább ketten vannak, a hangos mondatból kikövetkeztethetően. Kezét a kardja markolatára helyezve fordul meg ültében. Ez jogos elővigyázatosságnak tűnik, tekintve, hogy az elejtett szavak alapján valaki szeretne hozzájuk érni - ezt diktálja legalábbis az józan értelmezés. Csak akkor engedi el a fegyvert, amikor a feléjük sompolygó cicust megpillantja. Meg a másikat a kezében.*
~ Hmm ~ *Orkokra számítottak, végül egészen mást kaptak. A napi sormintájuk is ezt diktálta volna: orkok, szép lány, a józan ész szerint megint a zöldikéknek kellett volna következniük. A világ rendje azonban számukra ismeretlen okból felborult, és megint egy hejre leányzót küldött közéjük. Ez persze így is van rendjén, a világnak kutya kötelessége volt a korábbi baklövését kompenzálnia. Rövid ideig szemrevételezi a törékeny alakot. És a gazdáját is. Nem úgy tűnnek, mint akik különösebb veszélyt jelentetnének.*
- Hát, ha valóban a kalapra kíváncsiak, akkor jöjjenek bátran közelebb... *nyitja meg köpenyege szélét egy keveset, invitáló mozdulatnak szánva azt.* - Mert ilyen fejfedőt egészen bizonyosan nem látnak máshol. *Ebben aztán holtbiztos. Sviren kívül el sem tud képzelni máson ilyesmit. És vélhetően Sviren kívül más sem tudna a fején elképzelni ilyesmit.*
*Azzal, hogy Svir is a sülthöz nyúl, máris feljogosítva érzi magát, hogy nekilásson a vacsorának. Az első adagnyi omlós húsnak és a tölteléknek hamarosan hűlt helye. Éhe csillapodtával elégedetten nyújtózik ki. A maradékhoz egyelőre nem nyúl. Egész nap keveset evett, nem akarja megterhelni a gyomrát, ráadásul még őrködni is szeretne, amit a jóllakottságtól beájulva nehezen lehetne teljesíteni. Talán majd az éji virrasztás óráiban magához vesz egy keveset.*
- A mézsörük azért elkelt volna *biccent vigyorogva Svir felé.* - Azt megfőzni azért egy kicsit macerásabb lenne. Még akkor is, ha csak az idő, a tudás és a felszerelés hiányzik hozzá. *Ez igazán bagatellnek mondható, főleg ahhoz mérten, hogy rendelkeznek a legfőbb tényezővel, ami sörfőzéshez szükségeltetik, és ami nélkül egészen bizonyosan lehetetlen ez a tevékenység: az emberi léttel.
Néhány nagyobb faágat a tűzre vet, no nem azért, hogy az egekbe szítsa a lángokat, pusztán éjszaka szeretne kevesebbet az ágakkal bajlódni, és elegendő parazsat teremteni ahhoz, hogy kényelmes éjjelük legyen. A lángok kiváltotta roppanások és szisszenések közepette sem kerülik el figyelmét a háta mögül érkező léptek és hangok. A jövevények legalább ketten vannak, a hangos mondatból kikövetkeztethetően. Kezét a kardja markolatára helyezve fordul meg ültében. Ez jogos elővigyázatosságnak tűnik, tekintve, hogy az elejtett szavak alapján valaki szeretne hozzájuk érni - ezt diktálja legalábbis az józan értelmezés. Csak akkor engedi el a fegyvert, amikor a feléjük sompolygó cicust megpillantja. Meg a másikat a kezében.*
~ Hmm ~ *Orkokra számítottak, végül egészen mást kaptak. A napi sormintájuk is ezt diktálta volna: orkok, szép lány, a józan ész szerint megint a zöldikéknek kellett volna következniük. A világ rendje azonban számukra ismeretlen okból felborult, és megint egy hejre leányzót küldött közéjük. Ez persze így is van rendjén, a világnak kutya kötelessége volt a korábbi baklövését kompenzálnia. Rövid ideig szemrevételezi a törékeny alakot. És a gazdáját is. Nem úgy tűnnek, mint akik különösebb veszélyt jelentetnének.*
- Hát, ha valóban a kalapra kíváncsiak, akkor jöjjenek bátran közelebb... *nyitja meg köpenyege szélét egy keveset, invitáló mozdulatnak szánva azt.* - Mert ilyen fejfedőt egészen bizonyosan nem látnak máshol. *Ebben aztán holtbiztos. Sviren kívül el sem tud képzelni máson ilyesmit. És vélhetően Sviren kívül más sem tudna a fején elképzelni ilyesmit.*
1341. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-09-03 15:45:55
Üzenet elküldve: 2014-09-03 15:45:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Svir Gia és Yerougha Enchris //
*Ugyan nem vitatják meg, de a macskát valószínűleg inkább a sült hús illata, míg Jaisát a tűz fénye vezeti a tisztás felé. Az erdő errefelé egyébként is lenyűgözően barátságos, jóleső érzéssel simítja végig az útjába kerülő fák kérgét.* ~Vajon mit mesélnének, ha megszólalhatnának?~
*A tisztás műhely felőli szélén előbukkanva, a leányzó először egy tollas kalapra figyel fel. Ritkán találkozik efféle viselettel, ám jellemző könnyedségével betudja valamely kevésbé ismert madárkultusz vallásos jelképének. A kalap alatt rejtező férfi és zsoldosféle társa ellenben sokkal inkább érdemesek volnának a nézelődést illetően... ha Darien nem ezt a pillanatot választaná a kalandozásra. A hófehér kandúr, mielőtt Jaisa akár egyet is pisszenhetne, leugrik a válláról és a nyilván későbbi fogyasztásra szánt sült felé iramodik. Nincs mit tenni, a lány utána, sértődött hangja felveri a tisztás viszonylagos csendjét.*
- Az Éj anyjának fivéreire mondom, soha többé nem beszélek veled, ha hozzáérsz!
*A kandúr megtorpan, félúton a minden bizonnyal csábító hús és közte, a vértezetet viselő férfitól nem messze. Jaisa odasiet amíg nem késő, és az ölébe veszi Darient. Érzi, hogy a helyzet több mint furcsa és kínos, meglehet mindkettő egyszerre. Zavarában először elpirul, majd megint, amiről korábban nem is tudta hogy egyáltalán lehetséges.*
- Igazán, khm... szép kalap. *jegyzi meg, mintegy békítőleg. Mondana valami kedveset a másik úrnak is, ám idő közben úgy határoz, épp eléggé bolondnak nézhetik már így is...*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.09.04 11:29:29, a következő indokkal:
Kérésre.
*Ugyan nem vitatják meg, de a macskát valószínűleg inkább a sült hús illata, míg Jaisát a tűz fénye vezeti a tisztás felé. Az erdő errefelé egyébként is lenyűgözően barátságos, jóleső érzéssel simítja végig az útjába kerülő fák kérgét.* ~Vajon mit mesélnének, ha megszólalhatnának?~
*A tisztás műhely felőli szélén előbukkanva, a leányzó először egy tollas kalapra figyel fel. Ritkán találkozik efféle viselettel, ám jellemző könnyedségével betudja valamely kevésbé ismert madárkultusz vallásos jelképének. A kalap alatt rejtező férfi és zsoldosféle társa ellenben sokkal inkább érdemesek volnának a nézelődést illetően... ha Darien nem ezt a pillanatot választaná a kalandozásra. A hófehér kandúr, mielőtt Jaisa akár egyet is pisszenhetne, leugrik a válláról és a nyilván későbbi fogyasztásra szánt sült felé iramodik. Nincs mit tenni, a lány utána, sértődött hangja felveri a tisztás viszonylagos csendjét.*
- Az Éj anyjának fivéreire mondom, soha többé nem beszélek veled, ha hozzáérsz!
*A kandúr megtorpan, félúton a minden bizonnyal csábító hús és közte, a vértezetet viselő férfitól nem messze. Jaisa odasiet amíg nem késő, és az ölébe veszi Darient. Érzi, hogy a helyzet több mint furcsa és kínos, meglehet mindkettő egyszerre. Zavarában először elpirul, majd megint, amiről korábban nem is tudta hogy egyáltalán lehetséges.*
- Igazán, khm... szép kalap. *jegyzi meg, mintegy békítőleg. Mondana valami kedveset a másik úrnak is, ám idő közben úgy határoz, épp eléggé bolondnak nézhetik már így is...*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.09.04 11:29:29, a következő indokkal:
Kérésre.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9935-9954