//Ellentétek Rendje közös gyakorlás//
*Mae csak bólogat meg mosolyog, hogy tényleg bizony.*
- Az állatok önmaguktól nem gonoszak, még a farkasok sem, sem a még vadabb ragadozók, mint például wargok. Csak gondoljatok bele! ha a warg gonosz lenne, akkor teljesen lehetetlen lenne hátasként használni. Márpedig nem lehetetlen, csak nagyon-nagyon nehéz.
*Maereh reméli, hogy ez az érvelés Syss szemében is helytálló és logikus.
Bato közben tovább simogatja Nagyonmagast és duruzsol neki, amit a ló kedves megadással fogad. Mae meg mosollyal.*
- Igen, a thargoktól van. De nem vettem, ő amolyan munkadíj. Amon Ruadh egy épülő városka, van fogadója is a Vaskorsó. Ott a legdrágább ital a tiszta víz! De egészen komolyan. Az étel ehető, de meg sem közelíti a jó törpe kosztot. Arrafelé vannak más törpék is, többen is. Meg óriások, mint Kuhn és Alea. Meg sok harcos, a törzsbeli férfiak szinte majdnem mind azok. Néha elgondolkodtam, honnan veszik a kenyérnek valót. Ha mind harcosok, ki vet meg arat náluk? Aztán van a hegy tetején egy nagy kő erőd, az Thargarod. A régi erőd leéget, Kagan vezér gyújtotta fel, de építettünk újat. Akkor érkeztem hozzájuk, mikor indult az építkezés. Onnan barátom nekem Bry az óriáslány, meg Aletai. Bizony.
*Mae mosolyogva bólogat.*
- Aztán ott volt Hrothgaar.
*Itt elkomorodik az arca, és el is hallgat, de aztán nagyot sóhajt.*
- De a barátaim szétszóródtak, ki a Grombarnal, ki északon, ki nyugatra, így hát én is nekivágtam.
*Nem, nem mondja el, hogy maradt volna, ha azt látta volna, hogy fontos a thánnak. De ez nem így volt. A vezér meg sosem kedvelte őt túlzottan és azután ez már nem is számított.*
- Hát így kerültünk ide, Nagyonmagas, meg én. Őt magammal hoztam, lényegében ő a fizetségem. Dolgoztam, sárt tapostam, építkeztem, de aranyat nem adtak, nem úgy, mint a gazda. Hát így.
~Nagyonmagas viszont többet ér nekem, mint az ára.~