Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 86 (1701. - 1720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1720. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-08 20:24:10
Üzenet elküldve: 2014-12-08 20:24:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Wram//
*Hát, ebben sajnos senki nem tud segíteni az orknak (kivéve persze a dohányárusokat), legfeljebb talán a Szellem maga, bár Taug erősen kétli, hogy ledobna ide egy csomag jó minőségű, ízes port a halandók kedvéért. Azonban gyorsan túl is esnek a témán, hiszen sikerül a zöldbőrű figyelmét valami egészen mással lekötni, még hozzá a munkatémával. Habár ettől még nem vált nyitott könyvvé, mint oly sokan, de kezdetnek megteszi.*
- Taug *jegyzi meg, de persze a másik bizonyosan nem így értette a kérdést, hiszen ebből nem sokat tudott meg, na de az elf sem mondhat még sokat* Nos nem tudom, hogy áll az elköteleződéssel, esetleg van itt háza, családja, de... Mit szólna, ha azt mondanám, hogy van egy hely, távol a város koszos világától, ahol él egy kis csapat, akik kényszerből, vagy önszántukból elszakadtak a társadalom szabta korlátok közül? Érdekelné-e ilyesmi? Ez persze nem maga a munka, de mindig akad élelem, és szállás, dohány is, ha épp az kell, és gyakorta akad némi munka, ilyen-olyan ügyben... *ezt szándékosan nyitva hagyja, hiszen nem kell azért rögtön mindet a másik orrára kötni, lehet, hogy egyáltalán nem is csapatjátékos. Vagy épp lehet, hogy artheniori polgár, esetleg családos ember, aki pedig nem hagyná hátra az itteni dolgait. Addig pedig felesleges lenne mélyebben belemenni az ezzel kapcsolatos dolgokba.*
//Wram//
*Hát, ebben sajnos senki nem tud segíteni az orknak (kivéve persze a dohányárusokat), legfeljebb talán a Szellem maga, bár Taug erősen kétli, hogy ledobna ide egy csomag jó minőségű, ízes port a halandók kedvéért. Azonban gyorsan túl is esnek a témán, hiszen sikerül a zöldbőrű figyelmét valami egészen mással lekötni, még hozzá a munkatémával. Habár ettől még nem vált nyitott könyvvé, mint oly sokan, de kezdetnek megteszi.*
- Taug *jegyzi meg, de persze a másik bizonyosan nem így értette a kérdést, hiszen ebből nem sokat tudott meg, na de az elf sem mondhat még sokat* Nos nem tudom, hogy áll az elköteleződéssel, esetleg van itt háza, családja, de... Mit szólna, ha azt mondanám, hogy van egy hely, távol a város koszos világától, ahol él egy kis csapat, akik kényszerből, vagy önszántukból elszakadtak a társadalom szabta korlátok közül? Érdekelné-e ilyesmi? Ez persze nem maga a munka, de mindig akad élelem, és szállás, dohány is, ha épp az kell, és gyakorta akad némi munka, ilyen-olyan ügyben... *ezt szándékosan nyitva hagyja, hiszen nem kell azért rögtön mindet a másik orrára kötni, lehet, hogy egyáltalán nem is csapatjátékos. Vagy épp lehet, hogy artheniori polgár, esetleg családos ember, aki pedig nem hagyná hátra az itteni dolgait. Addig pedig felesleges lenne mélyebben belemenni az ezzel kapcsolatos dolgokba.*
1719. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-08 19:35:10
Üzenet elküldve: 2014-12-08 19:35:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
//Argus-csapat//
-Őő... Szeretnék jelentkezni.
*Szerencsére nem zavarják el, hanem vidáman fogadják. ~Legalább nevetés is lesz.~ Hamar megkapja a munkáját, közben Lumpa ott tüsténkedik körülötte.*
*Szerencséje van. Ahol ők vannak, a hó puha, könnyen tapad. A hógolyókat könnyedén, és örömmel gyúrja. Az utóbbi nagyban felgyorsítja a munkáját, így hamar gyárt pár kicsi hógolyócskát. Ekkor úgy dönt nagyobbakat is kéne csinálnia a többieknek, így nekiáll akkorát csinálni, mint a két kicsi ökle. A kettő együtt körülbelül akkora lehet, mint a többieknek 1-1 ökle...*
*Miközben dolgozik, örömében dudorászik, és meg-meglebbenti szárnyacskáját. De amilyen puha a hó, olyan könnyen száll. Így egy örömtelibb szárnylendítésnél, szél kavarodik, és hatalmas hóförgeteg zúdul a mellvéd építőire. Gyorsan odaszalad a hozzá legközelebb eső emberhez, és segít neki leporolni róla a havat. Persze csak ha engedi. Ha nem, akkor kipirult arccal áll a többiek előtt, és elkezd mentegetőzni.*
-Bo-bo-bocsánat, nem direkt volt, csak-csak véletlen nagyot lendítettem a szárnyammal, kérem senki ne haragudjon.
*Ha szerencsés, akkor még mindig csak a hó összehordásán dolgoztak a többiek, így hiába okozott problémát, lehet segített is, hisz egy kis időt megspórolt a "hóförgeteggel"...*
//Argus-csapat//
-Őő... Szeretnék jelentkezni.
*Szerencsére nem zavarják el, hanem vidáman fogadják. ~Legalább nevetés is lesz.~ Hamar megkapja a munkáját, közben Lumpa ott tüsténkedik körülötte.*
*Szerencséje van. Ahol ők vannak, a hó puha, könnyen tapad. A hógolyókat könnyedén, és örömmel gyúrja. Az utóbbi nagyban felgyorsítja a munkáját, így hamar gyárt pár kicsi hógolyócskát. Ekkor úgy dönt nagyobbakat is kéne csinálnia a többieknek, így nekiáll akkorát csinálni, mint a két kicsi ökle. A kettő együtt körülbelül akkora lehet, mint a többieknek 1-1 ökle...*
*Miközben dolgozik, örömében dudorászik, és meg-meglebbenti szárnyacskáját. De amilyen puha a hó, olyan könnyen száll. Így egy örömtelibb szárnylendítésnél, szél kavarodik, és hatalmas hóförgeteg zúdul a mellvéd építőire. Gyorsan odaszalad a hozzá legközelebb eső emberhez, és segít neki leporolni róla a havat. Persze csak ha engedi. Ha nem, akkor kipirult arccal áll a többiek előtt, és elkezd mentegetőzni.*
-Bo-bo-bocsánat, nem direkt volt, csak-csak véletlen nagyot lendítettem a szárnyammal, kérem senki ne haragudjon.
*Ha szerencsés, akkor még mindig csak a hó összehordásán dolgoztak a többiek, így hiába okozott problémát, lehet segített is, hisz egy kis időt megspórolt a "hóförgeteggel"...*
1718. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-08 19:18:07
Üzenet elküldve: 2014-12-08 19:18:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 847
OOC üzenetek: 1424
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 847
OOC üzenetek: 1424
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Hógolyócsata és az ott lévők//
* Kezd belejönni az építkezésbe, bár most már lassan inkább a golyók gyúrása kéne koncentrálni, mivel a vár az lehet, hogy egy egyszerű lerohanással válik majd eggyé az alatta lévő többi hóval. Lehet például, hogy más csapatok is tartogatnak egy "Morwon"-t a tarsolyukban, és az csak nekirohan az erődítménynek, ezzel le is tudva a védekező helyet.
Bizony nem lenne jó, de nem hallott olyan szabályt, ami kimondja, hogy ezt nem szabad. Elmosolyodik a vezér ösztönzésén, és egy pillanatig el is bambul, ahogy belegondol a dologba, de hamar visszatér a valóságba és tovább gyúrja a hógolyókat. Ő inkább a "nagyok"- és a "hatalmas nagyokra" összpontosul, a kicsiket megtudják csinálni az apró kis tündérek is. Mondjuk nem nagyon látott a csapatban eddig tündéreket. Legalábbis azok közül nem, akik itt vannak. Még az egész törzsben is csak azt a Valiant látta eddig, akinek pedig nem lett túl jó sorsa, de lehet, hogy vannak mások is.
A "nagy" golyókat egyszerűen összetapasztja kezével, a nagyobbakat pedig egy ideig gurítja a hóban, mintha hóembereket akarna építeni, de mindegyiknek csak a fejével készülne el. Azért az már túlzás lenne talán, ha a hóemberek hasát is megcsinálná... *
//Hógolyócsata és az ott lévők//
* Kezd belejönni az építkezésbe, bár most már lassan inkább a golyók gyúrása kéne koncentrálni, mivel a vár az lehet, hogy egy egyszerű lerohanással válik majd eggyé az alatta lévő többi hóval. Lehet például, hogy más csapatok is tartogatnak egy "Morwon"-t a tarsolyukban, és az csak nekirohan az erődítménynek, ezzel le is tudva a védekező helyet.
Bizony nem lenne jó, de nem hallott olyan szabályt, ami kimondja, hogy ezt nem szabad. Elmosolyodik a vezér ösztönzésén, és egy pillanatig el is bambul, ahogy belegondol a dologba, de hamar visszatér a valóságba és tovább gyúrja a hógolyókat. Ő inkább a "nagyok"- és a "hatalmas nagyokra" összpontosul, a kicsiket megtudják csinálni az apró kis tündérek is. Mondjuk nem nagyon látott a csapatban eddig tündéreket. Legalábbis azok közül nem, akik itt vannak. Még az egész törzsben is csak azt a Valiant látta eddig, akinek pedig nem lett túl jó sorsa, de lehet, hogy vannak mások is.
A "nagy" golyókat egyszerűen összetapasztja kezével, a nagyobbakat pedig egy ideig gurítja a hóban, mintha hóembereket akarna építeni, de mindegyiknek csak a fejével készülne el. Azért az már túlzás lenne talán, ha a hóemberek hasát is megcsinálná... *
1717. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-08 17:45:02
Üzenet elküldve: 2014-12-08 17:45:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
//Ana, Will, Ymra//
*Örül, hogy nem zavarták el. Úgy tűnik, pont egy beszélgetésbe csapódott bele. Hát, legalább nem tudakolóznak felőle annyit... Nem kell több figyelem mint ami elég. Ezt már hamar megtanulta...*
*Örül neki, hogy mindenkinek ízlik a gesztenye. A kisfiú úgy tűnik nem gyakran evett, de legalább, ő az aki megmutatta neki...*
*Viszont a történet igenis érdekli... Hallott már emberkereskedőkről, de valamiért mindig csak mesének gondolta őket... Mégis ki lehet olyan romlott, hogy embereket, sőt kisgyerekeket raboljon el, majd pénzért eladjon... Ő nem tudja felfogni az emberi gonoszság e magaslati fokát. De ha végül a jók győznek, akkor semmi baj nem lehet... Az erőszakoskodáson rövidke ideig elgondolkodik. ~Nem, nem biztos hogy nem arra gondoltak, olyan nincs!~ De, van olyan. Mondhatná valaki, ha hangosan gondolkozott volna. De a "halálos kórság hordózása" után, bebizonyosodik benne, hogy vannak olyan szörnyű teremtések, kik egy sebesült nővel "erőszakoskodjanak", ahogy Ymra mondta. Ő más szót használna, de tisztában van vele, az nem egy fesztiválra való... Viszont a várva várt boldog vég, elmarad. Nincs. Eltűnt. Kissé el is sápadt, amikor eszébe jut a gondolat, milyen szörnyű lehet a lánynak, hogy ilyen kétségben őrlődjön... Ez szörnyű... Most lenne illendő felajánlania a segítségét, de nem akarja az udvarias kisasszonyt játszani... Nem is az. Ha valóban tudna segíteni, természetesen megtenne minden tőle telhetőt... De most nézzen rá az ember! Nincs normális fegyvere, legfeljebb a tőre, de fogalma sincs, mit tudna kezdeni az emberkereskedőkkel... Levágja a nadrágövüket? Most komolyan...*
*Elgondolkodik, velük tartson-e a játékokban... Nem valami alkotóművész, ebben hasonlít a másik nőre. Viszont várat ő is tud építeni. Épített ő is kiskorában eleget. Bár hóból egyszerű hóelfeket, várakat sosem... Azt csak homokból. De mindent meg kell egyszer próbálni nem?*
-Rendben, felőlem építsünk várat. És milyen legyen? Kicsi, nagy, olyan amelyikbe Will belefér?
*Azért Willt említette, mert ő a legkisebb. Az ő méretükre lehetetlen lenne igazán stabilt készíteni, hisz minél nagyobb, annál könnyebben borul össze. Ezt saját tapasztalatból tudja...*
//Ana, Will, Ymra//
*Örül, hogy nem zavarták el. Úgy tűnik, pont egy beszélgetésbe csapódott bele. Hát, legalább nem tudakolóznak felőle annyit... Nem kell több figyelem mint ami elég. Ezt már hamar megtanulta...*
*Örül neki, hogy mindenkinek ízlik a gesztenye. A kisfiú úgy tűnik nem gyakran evett, de legalább, ő az aki megmutatta neki...*
*Viszont a történet igenis érdekli... Hallott már emberkereskedőkről, de valamiért mindig csak mesének gondolta őket... Mégis ki lehet olyan romlott, hogy embereket, sőt kisgyerekeket raboljon el, majd pénzért eladjon... Ő nem tudja felfogni az emberi gonoszság e magaslati fokát. De ha végül a jók győznek, akkor semmi baj nem lehet... Az erőszakoskodáson rövidke ideig elgondolkodik. ~Nem, nem biztos hogy nem arra gondoltak, olyan nincs!~ De, van olyan. Mondhatná valaki, ha hangosan gondolkozott volna. De a "halálos kórság hordózása" után, bebizonyosodik benne, hogy vannak olyan szörnyű teremtések, kik egy sebesült nővel "erőszakoskodjanak", ahogy Ymra mondta. Ő más szót használna, de tisztában van vele, az nem egy fesztiválra való... Viszont a várva várt boldog vég, elmarad. Nincs. Eltűnt. Kissé el is sápadt, amikor eszébe jut a gondolat, milyen szörnyű lehet a lánynak, hogy ilyen kétségben őrlődjön... Ez szörnyű... Most lenne illendő felajánlania a segítségét, de nem akarja az udvarias kisasszonyt játszani... Nem is az. Ha valóban tudna segíteni, természetesen megtenne minden tőle telhetőt... De most nézzen rá az ember! Nincs normális fegyvere, legfeljebb a tőre, de fogalma sincs, mit tudna kezdeni az emberkereskedőkkel... Levágja a nadrágövüket? Most komolyan...*
*Elgondolkodik, velük tartson-e a játékokban... Nem valami alkotóművész, ebben hasonlít a másik nőre. Viszont várat ő is tud építeni. Épített ő is kiskorában eleget. Bár hóból egyszerű hóelfeket, várakat sosem... Azt csak homokból. De mindent meg kell egyszer próbálni nem?*
-Rendben, felőlem építsünk várat. És milyen legyen? Kicsi, nagy, olyan amelyikbe Will belefér?
*Azért Willt említette, mert ő a legkisebb. Az ő méretükre lehetetlen lenne igazán stabilt készíteni, hisz minél nagyobb, annál könnyebben borul össze. Ezt saját tapasztalatból tudja...*
1716. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-08 17:42:11
Üzenet elküldve: 2014-12-08 17:42:11
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Hógolyócsata - Vaslábu Argus és csapata//
*A maradék borával a kezében sasszézik oda a jelentkezéshez. A név bemondásánál viszont érdekes helyzetbe kerül. Mást nyilván nem mondhat, mint Moonxylverynek.*
- Albun di Nomam. *Olyan könnyed természetességgel tudatja ezt, mintha azt várná, hogy ezt a nevet az egész vidéken ismerik. Moon ötlete a csatlakozásra reális, maga is ezt szorgalmazza. Azt meg, hogy ki hogyan küzd hógolyókkal, nehéz volna előre megmondani, így az Argus-féle csapat tökéletesen megfelel a számára.*
- Albun *mutatkozik be. Hógolyókat még nem kezd el gyúrni, előbb megvárná, hogy mit szólnak a csatlakozási szándékukhoz. Csak ennek jóváhagyása után tesz bármit is. Ez persze nem jelenti azt, hogy szemmel ne mérné fel azonnal a stratégiai lehetőségeket.*
//Hógolyócsata - Vaslábu Argus és csapata//
*A maradék borával a kezében sasszézik oda a jelentkezéshez. A név bemondásánál viszont érdekes helyzetbe kerül. Mást nyilván nem mondhat, mint Moonxylverynek.*
- Albun di Nomam. *Olyan könnyed természetességgel tudatja ezt, mintha azt várná, hogy ezt a nevet az egész vidéken ismerik. Moon ötlete a csatlakozásra reális, maga is ezt szorgalmazza. Azt meg, hogy ki hogyan küzd hógolyókkal, nehéz volna előre megmondani, így az Argus-féle csapat tökéletesen megfelel a számára.*
- Albun *mutatkozik be. Hógolyókat még nem kezd el gyúrni, előbb megvárná, hogy mit szólnak a csatlakozási szándékukhoz. Csak ennek jóváhagyása után tesz bármit is. Ez persze nem jelenti azt, hogy szemmel ne mérné fel azonnal a stratégiai lehetőségeket.*
1715. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-08 17:29:32
Üzenet elküldve: 2014-12-08 17:29:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 84
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Hófesztivál //
* A távoli gleccserek tisztaságát s magasztosságát idéző, szürkéskék lélektükrök vetülnek a tisztás megannyi néppel tarkított, hófödte valójára, melynek látványa ősi emlékeket idéz a lényben. Szűz hóból született hajdanán, legalábbis így kellemesebb a szájának emlegetni megidézését, semmint holmi tébolyodott mágus kényének tulajdonítani fenségességének létrejöttét. Évszázadoknak kalandos, élvezetes halmai hulltak azóta a dicső Dayria mögött, mégis, színtiszta dühben fogant létének első pillanatait sosem fogja elfelejteni.
Aprócska, elégedett mosoly kucorodik a lány bársonyos, barackszínben tetsző ajkaira, mielőtt azonban bárki felfedezhetné ábrázatán a csalfa árnyékokat, rendezi vonásait a jótét lélek Elenith-hez idomosan. Mondjuk kérdéses, óhajtja-e még az üres agyú leány szerepét játszani, most, hogy végre felszabadította magát a kellemetlen rabigából - melyet ráadásul balga módon magának okozott? Persze sosem ismerné el, hogy magasztos lénye mellélőtt volna a számításaival, hosszú távú terveinek bukását a titkos rend papjainak tulajdonította, s ehhez mérten viseltetett az irányukba.
Sűrű, fekete szempillával díszített szemhéjait néhány momentum erejéig hagyja lecsukódni, hogy képzeletének végeláthatatlan tengerén újfent megidézze a többnyire férfiakból állott kompánia kíméletlen s véres lemészárlását. Ismét átjárja porcikáit az az izgatott bizsergés, míg egyesével levadászta a szerencsétleneket - zsigereikkel és forró életükkel festve vörösre az elhagyatott kastély falait -, megilletődött és hitetlenkedő tekinteteikről nem is beszélve, miként létüknek utolsó pillanataiban rádöbbentek; veszedelmes kígyót melengettek a keblükön.
Elégedettebb most nem is lehetne, végre nincs, aki parancsokat osztogasson neki, s nem is figyelik lépteit minduntalan, tehát nem vitás, most még ez a szánalomtól csöpögő fesztivál is elégséges ünneplésnek bizonyul a bájos teremtés számára.
Ruháit úgy szint az alkalomhoz illően válogatta meg a mai napra, mellőzve minden kis óvatoskodást arra nézve, hogy a Dharemon lány harcos mivoltához igazodjék. Alacsony, lágy idomokban gömbölyödő testét világoskék, földig érő ruhába bújtatta, anyagában a derekától felfelé s lefelé is halványodó, aranyszín motívumokkal díszítetten, melyek tökéletesen idomulnak hőn szeretett wegtoreni karpereceihez. Az öltözéket ezen felül egy szintén csak arany öv ékesíti, illetve ruhájánál valamivel melegebb, fehér köpeny, nyakánál és aljánál színben egyezkedő prémmel varázsolva tökéletessé a hűvös időjáráshoz.
Hófehér, hamvas bőréhez illendő ezüstszín haja díszektől mentesen lengedezik a lágy szellőben, mely játékosan táncoltatja a levegőben szállingózó hópelyheket, s bár jómaga is e kecses pihék között született, azért jobban állja a melegebb évszakokat.
Ennek okán végre megindítja puha, kecses lépteit a standok között, hogy felleljen vajmi kényes ízlésének tetszetős, forró italt, azonban a felhozatal hamarost a kedvét szegi.
~Nem is tudom mit vártál ettől a koszos csürhétől... Nyakát kéne szegni mindnek.~
Dühben sarjadzó gondolatai nem ismeretlen vendégek a bájos lény elméjében, s köszönhetően gyakorlottságának, ártatlanságtól ragyogó arcán ebből semmi nem hagy nyomot. Még egy barátságos, szemérmes kis mosolyfélét is odabiggyeszt az egyik kofának, mikor az várakozóan reá pillant, mint aki nem tudja, hogy a bőség zavarában miből válasszon.*
* A távoli gleccserek tisztaságát s magasztosságát idéző, szürkéskék lélektükrök vetülnek a tisztás megannyi néppel tarkított, hófödte valójára, melynek látványa ősi emlékeket idéz a lényben. Szűz hóból született hajdanán, legalábbis így kellemesebb a szájának emlegetni megidézését, semmint holmi tébolyodott mágus kényének tulajdonítani fenségességének létrejöttét. Évszázadoknak kalandos, élvezetes halmai hulltak azóta a dicső Dayria mögött, mégis, színtiszta dühben fogant létének első pillanatait sosem fogja elfelejteni.
Aprócska, elégedett mosoly kucorodik a lány bársonyos, barackszínben tetsző ajkaira, mielőtt azonban bárki felfedezhetné ábrázatán a csalfa árnyékokat, rendezi vonásait a jótét lélek Elenith-hez idomosan. Mondjuk kérdéses, óhajtja-e még az üres agyú leány szerepét játszani, most, hogy végre felszabadította magát a kellemetlen rabigából - melyet ráadásul balga módon magának okozott? Persze sosem ismerné el, hogy magasztos lénye mellélőtt volna a számításaival, hosszú távú terveinek bukását a titkos rend papjainak tulajdonította, s ehhez mérten viseltetett az irányukba.
Sűrű, fekete szempillával díszített szemhéjait néhány momentum erejéig hagyja lecsukódni, hogy képzeletének végeláthatatlan tengerén újfent megidézze a többnyire férfiakból állott kompánia kíméletlen s véres lemészárlását. Ismét átjárja porcikáit az az izgatott bizsergés, míg egyesével levadászta a szerencsétleneket - zsigereikkel és forró életükkel festve vörösre az elhagyatott kastély falait -, megilletődött és hitetlenkedő tekinteteikről nem is beszélve, miként létüknek utolsó pillanataiban rádöbbentek; veszedelmes kígyót melengettek a keblükön.
Elégedettebb most nem is lehetne, végre nincs, aki parancsokat osztogasson neki, s nem is figyelik lépteit minduntalan, tehát nem vitás, most még ez a szánalomtól csöpögő fesztivál is elégséges ünneplésnek bizonyul a bájos teremtés számára.
Ruháit úgy szint az alkalomhoz illően válogatta meg a mai napra, mellőzve minden kis óvatoskodást arra nézve, hogy a Dharemon lány harcos mivoltához igazodjék. Alacsony, lágy idomokban gömbölyödő testét világoskék, földig érő ruhába bújtatta, anyagában a derekától felfelé s lefelé is halványodó, aranyszín motívumokkal díszítetten, melyek tökéletesen idomulnak hőn szeretett wegtoreni karpereceihez. Az öltözéket ezen felül egy szintén csak arany öv ékesíti, illetve ruhájánál valamivel melegebb, fehér köpeny, nyakánál és aljánál színben egyezkedő prémmel varázsolva tökéletessé a hűvös időjáráshoz.
Hófehér, hamvas bőréhez illendő ezüstszín haja díszektől mentesen lengedezik a lágy szellőben, mely játékosan táncoltatja a levegőben szállingózó hópelyheket, s bár jómaga is e kecses pihék között született, azért jobban állja a melegebb évszakokat.
Ennek okán végre megindítja puha, kecses lépteit a standok között, hogy felleljen vajmi kényes ízlésének tetszetős, forró italt, azonban a felhozatal hamarost a kedvét szegi.
~Nem is tudom mit vártál ettől a koszos csürhétől... Nyakát kéne szegni mindnek.~
Dühben sarjadzó gondolatai nem ismeretlen vendégek a bájos lény elméjében, s köszönhetően gyakorlottságának, ártatlanságtól ragyogó arcán ebből semmi nem hagy nyomot. Még egy barátságos, szemérmes kis mosolyfélét is odabiggyeszt az egyik kofának, mikor az várakozóan reá pillant, mint aki nem tudja, hogy a bőség zavarában miből válasszon.*
1714. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-08 17:26:42
Üzenet elküldve: 2014-12-08 17:26:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Nadae//
*Szemében, mintha némi hálaféleség csillanna, amikor a másikra néz, de igyekszik ezt is egy idióta vigyor mögé rejteni, mindenesetre jólesik neki ez az aprócska törődés is, amit olykor-olykor (és tényleg csak olykor) kap a másiktól, azután a hosszú idő után, ameddig ilyenben nem volt része, leszámítva, amikor Bress előbb megverette, majd végül megmentette. Újabb pillantást vet "kolléganőjére", de annak vigyora láttán csak gyanúsan szűkíti szemeit, s érzi, ez bizony talán nem jelent túl jót még rá nézve sem, de nem mer rákérdezni. Ha tudnia kell valamiről, arról úgyis tud, ha meg nem, majd hisztizik egy sort, vagy megvonja a kalózkától a rumot. Előbb utóbb úgyis kihúzza belőle.
A gyerekesség témaköréhez érve csak kínosan bólogatni kezd, hisz a másik ügyesen rávágta a dolgot, de hát Dynti nem lenne Dynti, ha annyiban hagyná.*
- Ugyan már, csak a gyerekek jöhetnek szórakozni? *Paradoxon, hogy bár igyekszik komolyan feltenni kérdését, hangja továbbra is csak kislányos kalandvágyról árulkodik.* Igaz, mi már egész másként szórakozunk, mint a kölykök. *Harap a szájába és körbejártatja tekintetét, természetesen gondolatai most is valami egészen pajzán dolog körül forognak, csak éppen az illető nincs a közelben, ki ebben társa lehetne. Marad neki az a lehetőség, hogy Nadaet benevezi egy csúszkálóversenyre, s jót röhög rajta.*
- Hát lehet, de nem mindenki olyan, mint mi. Az én felmenőim megelégedtek a földdel mit elfoglaltak, s bár olykor-olykor terjeszkedtek, de nagyobb hatalomra mégsem vágytak, ezt bizonyítandó, messziről kerülték a városokat. Na, és akkor ezek után mégis mit gondoljak ezek a Thor-agad-ékról? *Kicsit nehézkesen köpködi ki a szót, ráadásul helytelenül is, de mit sem foglalkozik vele.* Egy barbár törzs idejön a város közelébe, amikor ott a hatalmas puszta? *Löki fel a kérdést a levegőbe.* Én mondom, hogy készülnek valamire. *Vonogatja izgatottan ismét a szemöldökét, s rettentő büszke magára, amiért felfedett valamit. Persze azért igyekszik a végét már inkább suttogva, a másik füléhez minél közelebb hajolva mondani, hisz sosem lehet tudni, hogy kinek keltette fel érdeklődését a vöröske fecsegése.*
- Én? *Kérdezi ujjával a saját mellkasa felé bökve, őszinte meglepettséggel.* Most komolyan... biztos vagy te ebben? *Kérdezi, s egész biztos benne, hogy Nadaenál most jött el az a pont, amikor az imént elfogyasztott pálinka kifejti a hatását. ~Biztos, hogy megkattant, kár érte~ Rázza a fejét. Tisztában van saját tulajdonságaival, s ő nem követnek született. Tud szépen duruzsolni, ha arról van, elég meggyőző is, de, hogy ilyen fontos feladattal bízzanak meg egy olyan lobbanékony és heves vérmérsékletű nőt, mint ő? Hát az képtelenség!* Ööö, oké. *Hangja nem a legmagabiztosabb, de végül vállát rántva egyezik bele.* De csakis annak kedvéért, hogy addig találj magadnak egy vad partit. *Kacsint egyet a másikra. Már javasolni akarta neki korábban is, hogy dolgozza le valakin a feszültségét, de úgy tűnik a kalózka mégis csak válogatós, legalábbis ami a barlangban levő hímeket illeti, pedig hát Rinan olyan szolgálatkész lenne.* Csak el ne vegyenek feleségül. *Most rajta a sor, hogy röhögve csapjon a másik vállára, majd ismét az emlegetett fickóra szegezi szürkéit, miközben egyetértően, néha nagyokat kacagva bólogat.*
- Hm, igazad lehet. Lehet nem is működnek már a dolgok megfelelően nála. Pedig nem rossz, bujkál ott azért némi izom is, kár, hogy nem az esetem ez a kolosszus testalkat, a girnyókkal jobban kiegyezem, így őt meghagyom neked. *Hecceli a lányt és újabbat húz a nedűből.
Miután dobása célt ért, hangos kacagásban tör ki és elnézve a másik ábrázatát, még hasát fogva be is görnyed, hogy visítozzon néhányat. Már épp felegyenesedve, hogy újabb pillantást vessen rá, amikor ő képébe érkezik a hideg fehér csoda. Arcát ráncolva, szájával tátogva néz vissza a másikra, de azért vigyorogva törli le képéről a havat, s kissé átborzolja a haját is.* Túl gyorsan ráéreztél. *Reagálja le a dolgot, de nem vág vissza egyből. Ő már eldöntötte, hogy fél óránként Nadae képébe fog vágni egy kis havat, ha akarja ha nem.*
- Jó, hát nem olyan mint a tenger, de ennek is megvan a maga... *Keresgéli a szavakat, amikor énekszó üti meg a fülét. Szemöldökét ismét akcióba helyezve fordul a hang irányába, s akaratlanul is elvigyorodik a zenélő fickó láttán, ki lantjával halad a tömegben, végül pedig vissza Nadae felé.* Szóval ennek is megvan a maga... *Ismét megszakítja az éneklő fickó. Pillanatra lehunyja a szemét vesz egy mély levegőt, de ekkor megint csak az énekszót hallja.* Ajj fogd már be! *Szorítja ökölbe a kezét, miközben villogó tekintetét a fickóra szegezi. Eszébe jut azonban Nadae figyelmeztetése, így végül ahelyett, hogy balhézna inkább folytatja, s gyorsan ledarálja, mit mondani akart.* Hangulata!
//Nadae//
*Szemében, mintha némi hálaféleség csillanna, amikor a másikra néz, de igyekszik ezt is egy idióta vigyor mögé rejteni, mindenesetre jólesik neki ez az aprócska törődés is, amit olykor-olykor (és tényleg csak olykor) kap a másiktól, azután a hosszú idő után, ameddig ilyenben nem volt része, leszámítva, amikor Bress előbb megverette, majd végül megmentette. Újabb pillantást vet "kolléganőjére", de annak vigyora láttán csak gyanúsan szűkíti szemeit, s érzi, ez bizony talán nem jelent túl jót még rá nézve sem, de nem mer rákérdezni. Ha tudnia kell valamiről, arról úgyis tud, ha meg nem, majd hisztizik egy sort, vagy megvonja a kalózkától a rumot. Előbb utóbb úgyis kihúzza belőle.
A gyerekesség témaköréhez érve csak kínosan bólogatni kezd, hisz a másik ügyesen rávágta a dolgot, de hát Dynti nem lenne Dynti, ha annyiban hagyná.*
- Ugyan már, csak a gyerekek jöhetnek szórakozni? *Paradoxon, hogy bár igyekszik komolyan feltenni kérdését, hangja továbbra is csak kislányos kalandvágyról árulkodik.* Igaz, mi már egész másként szórakozunk, mint a kölykök. *Harap a szájába és körbejártatja tekintetét, természetesen gondolatai most is valami egészen pajzán dolog körül forognak, csak éppen az illető nincs a közelben, ki ebben társa lehetne. Marad neki az a lehetőség, hogy Nadaet benevezi egy csúszkálóversenyre, s jót röhög rajta.*
- Hát lehet, de nem mindenki olyan, mint mi. Az én felmenőim megelégedtek a földdel mit elfoglaltak, s bár olykor-olykor terjeszkedtek, de nagyobb hatalomra mégsem vágytak, ezt bizonyítandó, messziről kerülték a városokat. Na, és akkor ezek után mégis mit gondoljak ezek a Thor-agad-ékról? *Kicsit nehézkesen köpködi ki a szót, ráadásul helytelenül is, de mit sem foglalkozik vele.* Egy barbár törzs idejön a város közelébe, amikor ott a hatalmas puszta? *Löki fel a kérdést a levegőbe.* Én mondom, hogy készülnek valamire. *Vonogatja izgatottan ismét a szemöldökét, s rettentő büszke magára, amiért felfedett valamit. Persze azért igyekszik a végét már inkább suttogva, a másik füléhez minél közelebb hajolva mondani, hisz sosem lehet tudni, hogy kinek keltette fel érdeklődését a vöröske fecsegése.*
- Én? *Kérdezi ujjával a saját mellkasa felé bökve, őszinte meglepettséggel.* Most komolyan... biztos vagy te ebben? *Kérdezi, s egész biztos benne, hogy Nadaenál most jött el az a pont, amikor az imént elfogyasztott pálinka kifejti a hatását. ~Biztos, hogy megkattant, kár érte~ Rázza a fejét. Tisztában van saját tulajdonságaival, s ő nem követnek született. Tud szépen duruzsolni, ha arról van, elég meggyőző is, de, hogy ilyen fontos feladattal bízzanak meg egy olyan lobbanékony és heves vérmérsékletű nőt, mint ő? Hát az képtelenség!* Ööö, oké. *Hangja nem a legmagabiztosabb, de végül vállát rántva egyezik bele.* De csakis annak kedvéért, hogy addig találj magadnak egy vad partit. *Kacsint egyet a másikra. Már javasolni akarta neki korábban is, hogy dolgozza le valakin a feszültségét, de úgy tűnik a kalózka mégis csak válogatós, legalábbis ami a barlangban levő hímeket illeti, pedig hát Rinan olyan szolgálatkész lenne.* Csak el ne vegyenek feleségül. *Most rajta a sor, hogy röhögve csapjon a másik vállára, majd ismét az emlegetett fickóra szegezi szürkéit, miközben egyetértően, néha nagyokat kacagva bólogat.*
- Hm, igazad lehet. Lehet nem is működnek már a dolgok megfelelően nála. Pedig nem rossz, bujkál ott azért némi izom is, kár, hogy nem az esetem ez a kolosszus testalkat, a girnyókkal jobban kiegyezem, így őt meghagyom neked. *Hecceli a lányt és újabbat húz a nedűből.
Miután dobása célt ért, hangos kacagásban tör ki és elnézve a másik ábrázatát, még hasát fogva be is görnyed, hogy visítozzon néhányat. Már épp felegyenesedve, hogy újabb pillantást vessen rá, amikor ő képébe érkezik a hideg fehér csoda. Arcát ráncolva, szájával tátogva néz vissza a másikra, de azért vigyorogva törli le képéről a havat, s kissé átborzolja a haját is.* Túl gyorsan ráéreztél. *Reagálja le a dolgot, de nem vág vissza egyből. Ő már eldöntötte, hogy fél óránként Nadae képébe fog vágni egy kis havat, ha akarja ha nem.*
- Jó, hát nem olyan mint a tenger, de ennek is megvan a maga... *Keresgéli a szavakat, amikor énekszó üti meg a fülét. Szemöldökét ismét akcióba helyezve fordul a hang irányába, s akaratlanul is elvigyorodik a zenélő fickó láttán, ki lantjával halad a tömegben, végül pedig vissza Nadae felé.* Szóval ennek is megvan a maga... *Ismét megszakítja az éneklő fickó. Pillanatra lehunyja a szemét vesz egy mély levegőt, de ekkor megint csak az énekszót hallja.* Ajj fogd már be! *Szorítja ökölbe a kezét, miközben villogó tekintetét a fickóra szegezi. Eszébe jut azonban Nadae figyelmeztetése, így végül ahelyett, hogy balhézna inkább folytatja, s gyorsan ledarálja, mit mondani akart.* Hangulata!
1713. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-08 17:24:35
Üzenet elküldve: 2014-12-08 17:24:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Hó és jégszobrászat, Thaira társaságában//
*Meglepődik a másik modortalanságán, egész másra emlékezett. Bár mikor legutóbb emberek között élt általában "nagyságos kisasszonynak" meg "úrhölgynek" és egyéb hasonló feleslegesen giccses és undorítóan felszínes megnevezésekkel illették már akkor is elvadult személyét. Úgy dönt, elnézi a lánynak a kemény hangvételt, hisz jó eséllyel ő sem kezdett volna másképp. Mély, de kíváncsi hallgatásba burkolózik, nézi egy kicsit, mit is csinál lényegében a lány. Mikor elkezd járkálni -láthatólag gondolkodva- a zöld hajú életművésznő elmosolyodik. Kényelembe helyezi magát egy félretolt hóbuckán, szája szegletében apró félvigyor bujkál, már várja, hogy a lány szóljon. Láthatólag mulat rajta. Végül a Kékhajú -ahogy magában elnevezte- ténylegesen szól is. Méghozzá segítségért eped.
Továbbra is megtartja a titokzatos némaságát, finoman megcsóválja a fejét, gondolatai tükröződnek arcán.*
~ Nemcsak hóra lesz szükség. ~
*Feltápászkodik, s néhány értéktelenebbnek ítélt holmiját a buckán hagyja -biztosítva arról társát, hogy rövidesen visszatér- s a következő pillanatban már a tömeg vadul örvénylő árjával sodródik céltudatosan.*
//Hó és jégszobrászat, Thaira társaságában//
*Meglepődik a másik modortalanságán, egész másra emlékezett. Bár mikor legutóbb emberek között élt általában "nagyságos kisasszonynak" meg "úrhölgynek" és egyéb hasonló feleslegesen giccses és undorítóan felszínes megnevezésekkel illették már akkor is elvadult személyét. Úgy dönt, elnézi a lánynak a kemény hangvételt, hisz jó eséllyel ő sem kezdett volna másképp. Mély, de kíváncsi hallgatásba burkolózik, nézi egy kicsit, mit is csinál lényegében a lány. Mikor elkezd járkálni -láthatólag gondolkodva- a zöld hajú életművésznő elmosolyodik. Kényelembe helyezi magát egy félretolt hóbuckán, szája szegletében apró félvigyor bujkál, már várja, hogy a lány szóljon. Láthatólag mulat rajta. Végül a Kékhajú -ahogy magában elnevezte- ténylegesen szól is. Méghozzá segítségért eped.
Továbbra is megtartja a titokzatos némaságát, finoman megcsóválja a fejét, gondolatai tükröződnek arcán.*
~ Nemcsak hóra lesz szükség. ~
*Feltápászkodik, s néhány értéktelenebbnek ítélt holmiját a buckán hagyja -biztosítva arról társát, hogy rövidesen visszatér- s a következő pillanatban már a tömeg vadul örvénylő árjával sodródik céltudatosan.*
1712. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-08 17:24:14
Üzenet elküldve: 2014-12-08 17:24:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Rika Jh'tael//
*Úgy látszik, a mai nap a kutyaszemekről fog szólni, nem mintha nagyon bánná, nagyon jól elszórakozik Rika gyermeki oldalával is. A másikat még nem látta, de ezzel nagyon jól szórakozik.*
-Persze, később kipróbálhatjuk. De ahhoz kéne neked valami rendes ruházat, mert így megfagysz nekem, aztán még megszid a kapitány, hogy így vigyázok rád.
*Sandít vissza, sunyiságát egész fesztivál alatt tervezi kamatoztatni. Persze csak játszásdiból. Végül egy kisebb bódé mellé hozza őket a sors, ahol az időszakos giccseken túl, kívül-belül fehér szőrrel bélelt bőr füles sapkák ütik meg a tekintetét.*
-Nem kérsz egyet? Lehetnél hónyuszi.
*Le is rakja a bögréjét a pultra, persze azért, mert már üres, majd egy mozdulattal lekapva a sapkát Rika fejére nyomja. Kicsit oldalasan sikerült, de meg tud barátkozni vele.*
-Jól áll.
*Majd kedvesen elneveti magát, tényleg kezd számára hasonlatossá válni a lógó fülű rágcsálóhoz és be kell vallania magának, hogy ez számára elég tetszetős. A boltos tekintetével ellentétben. *
//Rika Jh'tael//
*Úgy látszik, a mai nap a kutyaszemekről fog szólni, nem mintha nagyon bánná, nagyon jól elszórakozik Rika gyermeki oldalával is. A másikat még nem látta, de ezzel nagyon jól szórakozik.*
-Persze, később kipróbálhatjuk. De ahhoz kéne neked valami rendes ruházat, mert így megfagysz nekem, aztán még megszid a kapitány, hogy így vigyázok rád.
*Sandít vissza, sunyiságát egész fesztivál alatt tervezi kamatoztatni. Persze csak játszásdiból. Végül egy kisebb bódé mellé hozza őket a sors, ahol az időszakos giccseken túl, kívül-belül fehér szőrrel bélelt bőr füles sapkák ütik meg a tekintetét.*
-Nem kérsz egyet? Lehetnél hónyuszi.
*Le is rakja a bögréjét a pultra, persze azért, mert már üres, majd egy mozdulattal lekapva a sapkát Rika fejére nyomja. Kicsit oldalasan sikerült, de meg tud barátkozni vele.*
-Jól áll.
*Majd kedvesen elneveti magát, tényleg kezd számára hasonlatossá válni a lógó fülű rágcsálóhoz és be kell vallania magának, hogy ez számára elég tetszetős. A boltos tekintetével ellentétben. *
1711. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-08 15:06:01
Üzenet elküldve: 2014-12-08 15:06:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
//Moranshe Wylenshur//
*Ahogy Alakim kéri a zenét egy fiatal magas és kicsit fiús lány lép oda mellé és szólítja meg. Hát igen. Ez mindig is a város sajátossága volt. Néha teljesen idegen alakok jönnek ismerkedni. Mikor fiatal volt akkor még Alakim gyakran elhajtotta az ilyen ismerkedőket de, öreg korára már megbékélt vele és jól esik neki az efféle társaság.*
-Hát igen. A hógolyózáshoz már öreg vagyok, a szobrászat és az egyéb művészetek mindig is távol álltak tőlem úgyhogy nekem ez maradt. Hát te, hogyhogy nem a havat dobálod?
//Moranshe Wylenshur//
*Ahogy Alakim kéri a zenét egy fiatal magas és kicsit fiús lány lép oda mellé és szólítja meg. Hát igen. Ez mindig is a város sajátossága volt. Néha teljesen idegen alakok jönnek ismerkedni. Mikor fiatal volt akkor még Alakim gyakran elhajtotta az ilyen ismerkedőket de, öreg korára már megbékélt vele és jól esik neki az efféle társaság.*
-Hát igen. A hógolyózáshoz már öreg vagyok, a szobrászat és az egyéb művészetek mindig is távol álltak tőlem úgyhogy nekem ez maradt. Hát te, hogyhogy nem a havat dobálod?
1710. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-08 14:48:40
Üzenet elküldve: 2014-12-08 14:48:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Hófesztivál //
// Elyne Vrynn Worf //
*Néhány rövid momentum erejéig még a leányon tartja jeges lélektükreit, majd visszafordítván őket a méltán érdekesebb lakmározni valóhoz hallgatja a Worf szülött ittlétének okát. Szemöldökei árnyaltan megemelkednek a magyarázatra, azonban egyéb reakciót nem tanúsít arcának vonásaiban.*
- S merre a kíséreted, leány? No meg véreid... *Kérdezi, noha hangjában az érdeklődésnek még csak halovány magja sem csírázik, amint továbbra is a sült gesztenyéken pihentetve szemeit próbál magyarázatot találni az aprócska hazugságra. Már amennyiben a lány titkolni óhajtja szökését és északról való távozásának valódi mibenlétét, s bár ezt később megmagyarázza, egyelőre a Láthatatlan sem gondolatolvasó, hogy mindenre azonnal rájöjjön.
Például továbbra sem tudja behatárolni, hogy Elyne vagy épp Lyara ácsorog előtte, ám látva a nemes hölgy szigorú, tán egy csöppet pökhendi magaviseletét korábban a sült gesztenyét áruló asszony iránt, sejti, hogy tőle nem várhat bemutatkozásra, viszont annyira őt sem érdekli, hogy rákérdezzen. Aztán meg, ő sem üdvözölte kellően a barna hajút, nem is akad a jövőbeli tervei között kilétének felfedése, s aziránt sincs gondolata, hogy netán az előtte ácsorgó nagyon is jól emlékszik rá. Mindég is olyan alak volt ő, akit legszívesebben a szőnyeg alá söpörne a családja, és ha Rahna egykori elbeszélése is helytálló vala, akkor az idősebb Casthar jól viselte magát annak érdekében, hogy örökre elfeledjék a Bersean nevet viselőt.
~A mocska...~
Kedve támadna köpni egyet az öreg tanácsos gondolatára, de mivel nem célja a hölgy figyelmének ennél is nagyobb mértékű magára vonása, úgy rendezi magában előtörekedni kívánó dühét, s inkább a leány kínos makacsságának szenteli keserű gondolatait. Le sem tagadhatnák a nővérek, hogy egy vérből valóak, emez is épp olyan bosszantóan akaratos, mint a borszín hajú maga, márpedig ez azt jelenti, muszáj lesz valamiféle magyarázatot adnia itt létére, hacsak nem akar a kelleténél is tovább társaságban maradni.*
- Erre hozott az utam, leány, több ne érdekeljen. *Feleli tömören, hírnevéhez idomos csöndességgel, bár egyéb valóban nem szükségeltetik az igazsághoz. Mulatást itt nem keresett, de ha már úgy hozta a sors, hogy egy fesztivál keretezze az útját, hát balga lett volna elszalasztani egy jó étel és ital lehetőségét. Ellenben beszélgetőpartnerre nem vágyott, főleg nem a nagyságos úr leányainak egyikére, ám, ha már itt van, mit bánja neki azt a néhány keserű szót.
S bár a hölgyemény hálás mosolyát szándékkal elszalasztja, a finom, puha kezek szorgos ügyködését nehezen tudja szem elől téveszteni. Ugyan nem követte oly nagy figyelemmel a kúria nemeseinek életét egykoron, azért a táborban akadtak beszédek az ábrándos szépségű leányokról, kik észak szülötteihez mérten vették ki részüket a kemény munkából egyaránt. Ha másért nem is érez csodálatot, azt mindenképpen elismerésre méltónak tartja, hogy ezek a gyermekek szó szerint a jég hátán is megélnek, ám ennek ellenében sem tünteti ki nagyobb figyelemmel, mintha egy ismeretlen népség szülötte keveredett volna elé; nem tiszteli magázódással, még csak a fejét se biccentette neki, s noha akad benne hűség az északi otthon iránt, az nem indok számára, hogy nyájasan viseltessék a nemes sarjak irányában.
Sosem volt ez másképpen, volt is belőle baja bőségesen, elvégre a Worf urasághoz is alig volt egy tisztelettel teljes szava, szóval, ha ott nem, idekint, a szabadságban mit törődjék az általa feleslegesnek vélt formalitásokkal...
Gondolatai azonban hamarost más vizekre evickélnek, amint végre kiderül a leány itt létének részleges igazsága, s egyúttal az is világossá válik a Láthatatlan számára, hogy melyik gyermekhez van szerencséje a fiatalabbak közül.*
- Nővéreddel is akadt nemrégen dolgom. A Kikötő földjeit járta, és abból sem engedett, hogy velem haladjon egy darabon. *Magyarázza csöndesen, majd egy erőteljes köhintést követően a hölgyre emeli mélybarna, már-már fekete lélektükreit.* Kívánok. Van ott még dolgom. *Válaszolja szűkszavúan, majd hagyja tekintetét ismét visszakúszni az asztalra, amint atyja iránti vérben ázott tervei lassan behálózzák a gondolatait és képzeletét egyaránt.
~Két évig még megvan a biztosítéka a söpredéknek...~
Bizony, még két karcsú év választja el attól, hogy végre megszabadulhasson az ujjait nap nap után bizsergető vágytól az atyja halála iránt, s vélhetően neki is az lesz az utolsó napja ezen életben, ha kivégzi a kúria urának legfőbb tanácsosát.*
// Elyne Vrynn Worf //
*Néhány rövid momentum erejéig még a leányon tartja jeges lélektükreit, majd visszafordítván őket a méltán érdekesebb lakmározni valóhoz hallgatja a Worf szülött ittlétének okát. Szemöldökei árnyaltan megemelkednek a magyarázatra, azonban egyéb reakciót nem tanúsít arcának vonásaiban.*
- S merre a kíséreted, leány? No meg véreid... *Kérdezi, noha hangjában az érdeklődésnek még csak halovány magja sem csírázik, amint továbbra is a sült gesztenyéken pihentetve szemeit próbál magyarázatot találni az aprócska hazugságra. Már amennyiben a lány titkolni óhajtja szökését és északról való távozásának valódi mibenlétét, s bár ezt később megmagyarázza, egyelőre a Láthatatlan sem gondolatolvasó, hogy mindenre azonnal rájöjjön.
Például továbbra sem tudja behatárolni, hogy Elyne vagy épp Lyara ácsorog előtte, ám látva a nemes hölgy szigorú, tán egy csöppet pökhendi magaviseletét korábban a sült gesztenyét áruló asszony iránt, sejti, hogy tőle nem várhat bemutatkozásra, viszont annyira őt sem érdekli, hogy rákérdezzen. Aztán meg, ő sem üdvözölte kellően a barna hajút, nem is akad a jövőbeli tervei között kilétének felfedése, s aziránt sincs gondolata, hogy netán az előtte ácsorgó nagyon is jól emlékszik rá. Mindég is olyan alak volt ő, akit legszívesebben a szőnyeg alá söpörne a családja, és ha Rahna egykori elbeszélése is helytálló vala, akkor az idősebb Casthar jól viselte magát annak érdekében, hogy örökre elfeledjék a Bersean nevet viselőt.
~A mocska...~
Kedve támadna köpni egyet az öreg tanácsos gondolatára, de mivel nem célja a hölgy figyelmének ennél is nagyobb mértékű magára vonása, úgy rendezi magában előtörekedni kívánó dühét, s inkább a leány kínos makacsságának szenteli keserű gondolatait. Le sem tagadhatnák a nővérek, hogy egy vérből valóak, emez is épp olyan bosszantóan akaratos, mint a borszín hajú maga, márpedig ez azt jelenti, muszáj lesz valamiféle magyarázatot adnia itt létére, hacsak nem akar a kelleténél is tovább társaságban maradni.*
- Erre hozott az utam, leány, több ne érdekeljen. *Feleli tömören, hírnevéhez idomos csöndességgel, bár egyéb valóban nem szükségeltetik az igazsághoz. Mulatást itt nem keresett, de ha már úgy hozta a sors, hogy egy fesztivál keretezze az útját, hát balga lett volna elszalasztani egy jó étel és ital lehetőségét. Ellenben beszélgetőpartnerre nem vágyott, főleg nem a nagyságos úr leányainak egyikére, ám, ha már itt van, mit bánja neki azt a néhány keserű szót.
S bár a hölgyemény hálás mosolyát szándékkal elszalasztja, a finom, puha kezek szorgos ügyködését nehezen tudja szem elől téveszteni. Ugyan nem követte oly nagy figyelemmel a kúria nemeseinek életét egykoron, azért a táborban akadtak beszédek az ábrándos szépségű leányokról, kik észak szülötteihez mérten vették ki részüket a kemény munkából egyaránt. Ha másért nem is érez csodálatot, azt mindenképpen elismerésre méltónak tartja, hogy ezek a gyermekek szó szerint a jég hátán is megélnek, ám ennek ellenében sem tünteti ki nagyobb figyelemmel, mintha egy ismeretlen népség szülötte keveredett volna elé; nem tiszteli magázódással, még csak a fejét se biccentette neki, s noha akad benne hűség az északi otthon iránt, az nem indok számára, hogy nyájasan viseltessék a nemes sarjak irányában.
Sosem volt ez másképpen, volt is belőle baja bőségesen, elvégre a Worf urasághoz is alig volt egy tisztelettel teljes szava, szóval, ha ott nem, idekint, a szabadságban mit törődjék az általa feleslegesnek vélt formalitásokkal...
Gondolatai azonban hamarost más vizekre evickélnek, amint végre kiderül a leány itt létének részleges igazsága, s egyúttal az is világossá válik a Láthatatlan számára, hogy melyik gyermekhez van szerencséje a fiatalabbak közül.*
- Nővéreddel is akadt nemrégen dolgom. A Kikötő földjeit járta, és abból sem engedett, hogy velem haladjon egy darabon. *Magyarázza csöndesen, majd egy erőteljes köhintést követően a hölgyre emeli mélybarna, már-már fekete lélektükreit.* Kívánok. Van ott még dolgom. *Válaszolja szűkszavúan, majd hagyja tekintetét ismét visszakúszni az asztalra, amint atyja iránti vérben ázott tervei lassan behálózzák a gondolatait és képzeletét egyaránt.
~Két évig még megvan a biztosítéka a söpredéknek...~
Bizony, még két karcsú év választja el attól, hogy végre megszabadulhasson az ujjait nap nap után bizsergető vágytól az atyja halála iránt, s vélhetően neki is az lesz az utolsó napja ezen életben, ha kivégzi a kúria urának legfőbb tanácsosát.*
1709. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-08 13:16:22
Üzenet elküldve: 2014-12-08 13:16:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// Hófesztivál //
// Bárki és Mindenki //
* Ha valahol nagy a tömeg, nos akkor bizony Emhirnek is ott a helye! Jó szokásához híven vigyorogva lépdel be a tisztásra ahol már javában zajlanak az események. Öltözőkét most egy vastag kabáttal egészítette ki, no meg kesztyűkkel, fázós fajta, nem igazán szívleli a hideget, de persze ez sem lohasztja jó kedélyét. Hátán keresztbe vetve lantja piheg. Egyelőre csendesen. Balja zsebre dugva míg jobbjában egy piros almát majszolgat, amit a piacon vásárolt. (értsd.: míg a pultos valaki mással volt elfoglalva szép óvatosan leemelt egyet magának. Éhes volt na… egy árva alma pedig ide vagy oda, nemde?! No ugye…).
~ Mézédes meg kell hagyni! ~ Konstatálja magában a gyümölcs ízletességét. Tovább is zsebvágott kézzel lépdel míg rágcsál s közben szemügyre veszi miféle szerzetek hemzsegnek most erre. Van itt minden mit szem-szájnak ingere. Akad magas, alacsony, kövér vagy sovány, szép vagy épp rusnya lány. Némelyikre rákacsint, egy-egy rusnyára is, had érezze a törődést. No ő mag aztán nem az a vérbeli mesekönyvekből származó lovagi alkat, messze nem, persze ez őt csöppet sem izgatja…
Van itt bódé mindenféle finomsággal, páran egy másiknál épp szomjukat oltják valami gőzölgő csodával. Egy gyerek csapat hajigálja épp egymást hógolyókkal egy-egy éppen Emhir felé is röpül, az egyik elől épphogy tudja kirántani hátsóját mielőtt az becsapódna. *
- hohóó
* Teszi még hozzá a mozdulathoz, de már libbennek is tovább a lurkók. Fejét csóválja, majd a maradék almát még meg rágja, s aztán ujjait kissé megropogtatja s meglehelgeti. Mélyet szippant a hideg levegőből majd hátáról leakasztja lantját. Majd megpengeti a húrokat… először csak lágyan. Mire tán páran felfigyelnek. Majd egy újabb pendítés következik, erre már tán többen, s így van akkor bíz a pimasz kis mosolya húzódik is ajkára, hogy szembe nézzen azzal ki felé tekintett. Majd még egy hogy a hangok a helyükre kerüljenek aztán indul is a kezdetben nyugodt kis dallam. Hozzá pedig sajátos hangján dalt is fabrikál amolyan rögtönözve. *
// Fesztivál Dal //
- Hófödte csúcsuk, hófehér végtelen tengerek.
- Gyűljetek emberek, gyűljetek emberek!
* Mintha csak szavalna, kezd bele a monológba *
- Hatalmas tömegek, a Fesztivál felnevet!
* Közben halad az emberek közt, léptei fogjuk rá ügyesek, elhalad egy stand előtt amit rögvest meg dalosít *
- Gőzölgő forralt bor, sült lepény ló… nyakból! * áll meg egy kóbor pillanatra apró kis szünetet tartva a két szó közt majd vigyorogva folytatja*
- Barna leány ad hát szíved * kezdi romantikusan egy leány felé lépdelve ki tán bele is pirul a dalos kis énekbe. Majd folytatja már kevésbé szívhez szólón. *
- mit ér neked öt pénzérem?
* Reakciót nem vár azonnal tovább lép a célpontja egy uraság. Ekkorra már nem szaval inkább kezd ütemes kis dallá folyni az előadás. *
- Szép kalap, jó kalap
* Kezdi ismét nyájasan majd folytatja pimaszul *
- Gondolom két paraszt meg épphogy csak enni kap.
* Fűzi hozzá kissé provokatívan a dalocskát mire vélhetően lefagy a nemes úr arcáról a mosoly. De ezt Emhir már nem látja hiszen libben is tova folyton haladva a tömegben s egyetlen percre sem állva meg, sem a dallal sem a léptekkel. Arcátlan, pimasz, polgárpukkasztó, de legalább őszinte, s tán akad ki jót nevet az improvizációján. *
// Bárki és Mindenki //
* Ha valahol nagy a tömeg, nos akkor bizony Emhirnek is ott a helye! Jó szokásához híven vigyorogva lépdel be a tisztásra ahol már javában zajlanak az események. Öltözőkét most egy vastag kabáttal egészítette ki, no meg kesztyűkkel, fázós fajta, nem igazán szívleli a hideget, de persze ez sem lohasztja jó kedélyét. Hátán keresztbe vetve lantja piheg. Egyelőre csendesen. Balja zsebre dugva míg jobbjában egy piros almát majszolgat, amit a piacon vásárolt. (értsd.: míg a pultos valaki mással volt elfoglalva szép óvatosan leemelt egyet magának. Éhes volt na… egy árva alma pedig ide vagy oda, nemde?! No ugye…).
~ Mézédes meg kell hagyni! ~ Konstatálja magában a gyümölcs ízletességét. Tovább is zsebvágott kézzel lépdel míg rágcsál s közben szemügyre veszi miféle szerzetek hemzsegnek most erre. Van itt minden mit szem-szájnak ingere. Akad magas, alacsony, kövér vagy sovány, szép vagy épp rusnya lány. Némelyikre rákacsint, egy-egy rusnyára is, had érezze a törődést. No ő mag aztán nem az a vérbeli mesekönyvekből származó lovagi alkat, messze nem, persze ez őt csöppet sem izgatja…
Van itt bódé mindenféle finomsággal, páran egy másiknál épp szomjukat oltják valami gőzölgő csodával. Egy gyerek csapat hajigálja épp egymást hógolyókkal egy-egy éppen Emhir felé is röpül, az egyik elől épphogy tudja kirántani hátsóját mielőtt az becsapódna. *
- hohóó
* Teszi még hozzá a mozdulathoz, de már libbennek is tovább a lurkók. Fejét csóválja, majd a maradék almát még meg rágja, s aztán ujjait kissé megropogtatja s meglehelgeti. Mélyet szippant a hideg levegőből majd hátáról leakasztja lantját. Majd megpengeti a húrokat… először csak lágyan. Mire tán páran felfigyelnek. Majd egy újabb pendítés következik, erre már tán többen, s így van akkor bíz a pimasz kis mosolya húzódik is ajkára, hogy szembe nézzen azzal ki felé tekintett. Majd még egy hogy a hangok a helyükre kerüljenek aztán indul is a kezdetben nyugodt kis dallam. Hozzá pedig sajátos hangján dalt is fabrikál amolyan rögtönözve. *
// Fesztivál Dal //
- Hófödte csúcsuk, hófehér végtelen tengerek.
- Gyűljetek emberek, gyűljetek emberek!
* Mintha csak szavalna, kezd bele a monológba *
- Hatalmas tömegek, a Fesztivál felnevet!
* Közben halad az emberek közt, léptei fogjuk rá ügyesek, elhalad egy stand előtt amit rögvest meg dalosít *
- Gőzölgő forralt bor, sült lepény ló… nyakból! * áll meg egy kóbor pillanatra apró kis szünetet tartva a két szó közt majd vigyorogva folytatja*
- Barna leány ad hát szíved * kezdi romantikusan egy leány felé lépdelve ki tán bele is pirul a dalos kis énekbe. Majd folytatja már kevésbé szívhez szólón. *
- mit ér neked öt pénzérem?
* Reakciót nem vár azonnal tovább lép a célpontja egy uraság. Ekkorra már nem szaval inkább kezd ütemes kis dallá folyni az előadás. *
- Szép kalap, jó kalap
* Kezdi ismét nyájasan majd folytatja pimaszul *
- Gondolom két paraszt meg épphogy csak enni kap.
* Fűzi hozzá kissé provokatívan a dalocskát mire vélhetően lefagy a nemes úr arcáról a mosoly. De ezt Emhir már nem látja hiszen libben is tova folyton haladva a tömegben s egyetlen percre sem állva meg, sem a dallal sem a léptekkel. Arcátlan, pimasz, polgárpukkasztó, de legalább őszinte, s tán akad ki jót nevet az improvizációján. *
1708. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-08 13:01:51
Üzenet elküldve: 2014-12-08 13:01:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Dyntina//
- Lényegtelen mit hisznek, a vérdíj még a fejeden. Amíg meg az ott van, addig nem mászkálhatsz egyedül. *Vonja meg nemes egyszerűséggel a vállát.* - Vagyis nem egy másik körözött nélkül.
*Kacsint a lányra, biztatóan. Ám amiket mond a családjáról, azokat jobb lenne, ha megában tartaná, mert már így is egy jó ideje a fekete listájának élére kerültek Vörike családtagjai, de minél többet beszél róluk, annál hamarabb szeretné őket megkeresni, s számos, kedves halálnemeket váltogatva, szép, lassan a túlvilág, bugyros poklába taszítani őket. S tudja is, hogy nem kellene egyedül csinálnia. Csak az egyik ébenhajúnak kéne egy két hasonló mesét ecsetelnie, s máris lenne segítő társa. Anélkül, hogy a lánynak tudnia kéne az egészről.*
~Mh, ez nem is hangzik oly, rosszul.~
*Mosolyodik el vészjósló ördögien, amit a kívülállók furcsállhatnak, hisz semmi olyan mondat nem hangzott el, ami kiválthatná eme mosolyt. Ijesztő, s vészjósló a tekintete, de viszonylag hamar észreveszi magát, s rendezi arcszerkezetét.
A gyerekesség vitatására, először csak kétkedő tekintettel néz a másikra, majd csak könnyedén elneveti magát, amolyan csúfondárosan.*
- Hát persze hogy nincs, nem is azért akartál eljönni, egy ilyen hó…valamicsodára, mert nincsen.
*S úgy érzi, hogy ezzel igazán könnyen megdöntötte a másik érveit, ám ha mégsem úgy lenne, szívesen vitatkozna tovább ezen. Esetleg egy későbbi, másik alkalomkor. Most inkább csak a békés tájat szemlélné, s a körülöttük lévő, jókedvű társaságot. Valahogy ez felfoghatatlan számára. Túl békés, és nyugalmas itt minden. Kizárt dolog, hogy egy ilyen előforduljon a mai világban. Hogy nincs rablás, balhé, bunyó, gyilkolás, és egyéb más szórakozási lehetőségek, csak csupa nevető, ivó, hóval valamit csináló emberek. Igyekszik ezen hamar túltenni magát, s ennek a legjobb módja, hogy az üveg aljára nézzen. De persze csak apránként, mert oly sok utánpótlást nem hozott magával.*
- Ti sem aranykanállal a szátokban kezdtétek. Ők is változhatnak, egyszer nekik is „civilizálni” kell magukat, nem? Ki tudja, néhány emberöltő s belőlük is olyan lesz, mint belőletek. Aztán, mikor már kivénhedt, öreg, rozoga, fogatlan, hajatlan némberek leszünk, jön majd az akkori hadúr fia, aki elszökött.
*Saját elképzelésén elneveti magát, no nem azon, hogy ez a dolog is megeshet, hanem inkább az, hogy megöregszik.* - Javítok, addig nem fogunk élni, vagyis én biztos nem. Erőm teljében, a csúcson fogok meghalni. Mh…Úgy érzem, hogy ez az időpont vészesen közelít.
*Rántja meg a vállát újra, s egy újabb kortyot iszik az üvegből, miközben hallgatja a másik mentegetőzését. Nem tudja miért, szeret a lánnyal kötözködni, aki mindent a szívére vesz, s foggal, körömmel próbálja a saját igazát állítani. Amibe persze újra és újra bele tud kötni. S ez most sincs másképp. Szájait szélesre húzza, ahogy átadja a rumos üveget a lánynak.*
- Az a dolgon nem változtat. Barbár, barbár. Majd te tárgyalsz velük. *Kacsint rá, miközben nevet.* - Kaszti hasonlóságból, megtaláljátok majd a közös hangot hamar. Addig én kiiszom őket a készletükből. No meg, remélem, lesz már ott, valami kézzel fogható férfi is. *Dünnyögi el, a mondat végét.
Továbbra is értetlenkedve nézi, s hallgatja a lány szavait a hóval való játszás mód kapcsán. Nem és nem érti, de hát nem is ez az ő dolga most. Bár, mi is a dolga most? Jah igen, az ivás. Az üveget visszavéve, újra iszik egy kortyot, nem aggódik amiatt, hogy elfogy. Hisz tudja, hogy társnőjénél van egy másik üveggel, no meg nála is található még egy üveggel, az egyik rejtekében. Könnyedén legyint, hogy inkább hanyagolják a hó játszási témát, mert valahogy nem az ő érdeklődési köre, még mindig. De azért körbenéz a tömegben, s csak felvont szemöldökkel szemléli, hogy mit is művelnek, a többiek. Értetlenül rázza meg a fejét.*
- No, ne érts félre, szeretem én a tapasztaltakat, meg, ha végre nem nekem kell elmagyarázni mit hova, mikor s hova. Meg a fiatal, kiéhezett ficsúrok sem az eseteim, de nézz már rá. Mindjárt véget ér az élete. Meddig húzza még? Egy két évig? Aztán mehet a süllyesztőbe. Ki tudja, lehet, hogy már egy akciót sem bírna ki, szívleállás nélkül. Nem az lenne az első eset.
*Viszont, annak végre örül, hogy a lány egyetért vele, s inkább az ivászatra koncentrálnak. Körülnéz, hogy mégis merre mehetnének tovább, vizslató szemek elől, ahonnan csak ők láthatják a társaságot, mikor hirtelen egy becsapódást érez. Az arcába, ami hideg. Némileg megtántorodik, hátra, s csak nehezen nyeri vissza egyensúlyát. Hát igen, jól tartja a mondás, hogy az ittasok nehezen esnek el. Értetlenkedve néz a lány felé, s kezével óvatosan az arcához nyúl. S azon biztos hideg, vizes hódarabok vannak. Szemöldökét felvonja egy ördögi félmosoly kíséretében, a hogy Vörikére néz.
Az üveget gondosan az övére akasztja, majd a szeme sarkából látott mozdulatokat utánozva formál a hóból egy apró golyót, s mikor a lány legkevésbé sem számít rá, dob felé. Bár legszívesebben erőteljesen a hasa felé dobna, de az ütést felfogná a másik kabátja, s így gyorsan korrigál dobásán, s ő is az arcot célozza meg. Közben meglát egy ismerős alakot.*
~Oh, a Fejes, s nem is egyedül, mh ez izgalmasnak ígérkezik.~
*Megvárja, hogy Vörike mégis hogy reagál a dobásra, de azért egy árva szót sem fog szólni, hogy mily ismerőst fedezett fel a tömegben. A mulatság csak még jobb lesz, ha később derülnek ki a dolgok.*
- Továbbra sem értem ennek értelmét, egyébként. Mintha télen nem lenne jobb dolga az embernek. Mondjuk, hogy elmenjen a téli világból.
//Dyntina//
- Lényegtelen mit hisznek, a vérdíj még a fejeden. Amíg meg az ott van, addig nem mászkálhatsz egyedül. *Vonja meg nemes egyszerűséggel a vállát.* - Vagyis nem egy másik körözött nélkül.
*Kacsint a lányra, biztatóan. Ám amiket mond a családjáról, azokat jobb lenne, ha megában tartaná, mert már így is egy jó ideje a fekete listájának élére kerültek Vörike családtagjai, de minél többet beszél róluk, annál hamarabb szeretné őket megkeresni, s számos, kedves halálnemeket váltogatva, szép, lassan a túlvilág, bugyros poklába taszítani őket. S tudja is, hogy nem kellene egyedül csinálnia. Csak az egyik ébenhajúnak kéne egy két hasonló mesét ecsetelnie, s máris lenne segítő társa. Anélkül, hogy a lánynak tudnia kéne az egészről.*
~Mh, ez nem is hangzik oly, rosszul.~
*Mosolyodik el vészjósló ördögien, amit a kívülállók furcsállhatnak, hisz semmi olyan mondat nem hangzott el, ami kiválthatná eme mosolyt. Ijesztő, s vészjósló a tekintete, de viszonylag hamar észreveszi magát, s rendezi arcszerkezetét.
A gyerekesség vitatására, először csak kétkedő tekintettel néz a másikra, majd csak könnyedén elneveti magát, amolyan csúfondárosan.*
- Hát persze hogy nincs, nem is azért akartál eljönni, egy ilyen hó…valamicsodára, mert nincsen.
*S úgy érzi, hogy ezzel igazán könnyen megdöntötte a másik érveit, ám ha mégsem úgy lenne, szívesen vitatkozna tovább ezen. Esetleg egy későbbi, másik alkalomkor. Most inkább csak a békés tájat szemlélné, s a körülöttük lévő, jókedvű társaságot. Valahogy ez felfoghatatlan számára. Túl békés, és nyugalmas itt minden. Kizárt dolog, hogy egy ilyen előforduljon a mai világban. Hogy nincs rablás, balhé, bunyó, gyilkolás, és egyéb más szórakozási lehetőségek, csak csupa nevető, ivó, hóval valamit csináló emberek. Igyekszik ezen hamar túltenni magát, s ennek a legjobb módja, hogy az üveg aljára nézzen. De persze csak apránként, mert oly sok utánpótlást nem hozott magával.*
- Ti sem aranykanállal a szátokban kezdtétek. Ők is változhatnak, egyszer nekik is „civilizálni” kell magukat, nem? Ki tudja, néhány emberöltő s belőlük is olyan lesz, mint belőletek. Aztán, mikor már kivénhedt, öreg, rozoga, fogatlan, hajatlan némberek leszünk, jön majd az akkori hadúr fia, aki elszökött.
*Saját elképzelésén elneveti magát, no nem azon, hogy ez a dolog is megeshet, hanem inkább az, hogy megöregszik.* - Javítok, addig nem fogunk élni, vagyis én biztos nem. Erőm teljében, a csúcson fogok meghalni. Mh…Úgy érzem, hogy ez az időpont vészesen közelít.
*Rántja meg a vállát újra, s egy újabb kortyot iszik az üvegből, miközben hallgatja a másik mentegetőzését. Nem tudja miért, szeret a lánnyal kötözködni, aki mindent a szívére vesz, s foggal, körömmel próbálja a saját igazát állítani. Amibe persze újra és újra bele tud kötni. S ez most sincs másképp. Szájait szélesre húzza, ahogy átadja a rumos üveget a lánynak.*
- Az a dolgon nem változtat. Barbár, barbár. Majd te tárgyalsz velük. *Kacsint rá, miközben nevet.* - Kaszti hasonlóságból, megtaláljátok majd a közös hangot hamar. Addig én kiiszom őket a készletükből. No meg, remélem, lesz már ott, valami kézzel fogható férfi is. *Dünnyögi el, a mondat végét.
Továbbra is értetlenkedve nézi, s hallgatja a lány szavait a hóval való játszás mód kapcsán. Nem és nem érti, de hát nem is ez az ő dolga most. Bár, mi is a dolga most? Jah igen, az ivás. Az üveget visszavéve, újra iszik egy kortyot, nem aggódik amiatt, hogy elfogy. Hisz tudja, hogy társnőjénél van egy másik üveggel, no meg nála is található még egy üveggel, az egyik rejtekében. Könnyedén legyint, hogy inkább hanyagolják a hó játszási témát, mert valahogy nem az ő érdeklődési köre, még mindig. De azért körbenéz a tömegben, s csak felvont szemöldökkel szemléli, hogy mit is művelnek, a többiek. Értetlenül rázza meg a fejét.*
- No, ne érts félre, szeretem én a tapasztaltakat, meg, ha végre nem nekem kell elmagyarázni mit hova, mikor s hova. Meg a fiatal, kiéhezett ficsúrok sem az eseteim, de nézz már rá. Mindjárt véget ér az élete. Meddig húzza még? Egy két évig? Aztán mehet a süllyesztőbe. Ki tudja, lehet, hogy már egy akciót sem bírna ki, szívleállás nélkül. Nem az lenne az első eset.
*Viszont, annak végre örül, hogy a lány egyetért vele, s inkább az ivászatra koncentrálnak. Körülnéz, hogy mégis merre mehetnének tovább, vizslató szemek elől, ahonnan csak ők láthatják a társaságot, mikor hirtelen egy becsapódást érez. Az arcába, ami hideg. Némileg megtántorodik, hátra, s csak nehezen nyeri vissza egyensúlyát. Hát igen, jól tartja a mondás, hogy az ittasok nehezen esnek el. Értetlenkedve néz a lány felé, s kezével óvatosan az arcához nyúl. S azon biztos hideg, vizes hódarabok vannak. Szemöldökét felvonja egy ördögi félmosoly kíséretében, a hogy Vörikére néz.
Az üveget gondosan az övére akasztja, majd a szeme sarkából látott mozdulatokat utánozva formál a hóból egy apró golyót, s mikor a lány legkevésbé sem számít rá, dob felé. Bár legszívesebben erőteljesen a hasa felé dobna, de az ütést felfogná a másik kabátja, s így gyorsan korrigál dobásán, s ő is az arcot célozza meg. Közben meglát egy ismerős alakot.*
~Oh, a Fejes, s nem is egyedül, mh ez izgalmasnak ígérkezik.~
*Megvárja, hogy Vörike mégis hogy reagál a dobásra, de azért egy árva szót sem fog szólni, hogy mily ismerőst fedezett fel a tömegben. A mulatság csak még jobb lesz, ha később derülnek ki a dolgok.*
- Továbbra sem értem ennek értelmét, egyébként. Mintha télen nem lenne jobb dolga az embernek. Mondjuk, hogy elmenjen a téli világból.
1707. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-08 12:50:06
Üzenet elküldve: 2014-12-08 12:50:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Hófesztivál //
// Mortar Gríjachor //
*Ha munkáról van szó, jobb szereti a határozottságot. Más kérdés, hogyha célponttal kerül kapcsolatban, a legcélravezetőbb viselkedés formát választja. Alaposan kiképezték, és a leckéket nem felejtette el. Végig hallgatja a férfi mondandóját a csatlakozás előnyeiről és lehetőségeiről, és be kell lássa, van benne igazság. Egyedül elvégezni egy munkát gyakran több időt vesz igénybe, mint amikor még tartozott valakikhez, hiszen így minden egyes apró ámde szükséges információt neki kell megszereznie valahogy, míg régebben a célpont nevével és kilétével egyetemben megkapta a részleteket is, ami alapján dolgozhatott. Vagy legalábbis sokkal kevesebb felderítő munkát kellett elvégeznie.*
- Ez sok mindent meg szokott magyarázni. *Von vállat könnyedén. Árva volt, ezen nincs mit szépíteni, felbosszantani pedig nem nagyon lehet vele. Aztán ki tudja, lehet, hogy csak félárva, az apjáról nem sok mindent tudott, csak hogy elf. Hogy él-e még vagy alulról szagolja az ibolyát, igazán még kideríteni is elég nehéz lenne, annyi fáradtságot pedig nem ér számára. Minek kutakodna egy idegen után, ha nem az a dolga, hogy likvidálja?
Vonásai meg se rezzennek, mikor megemlíti az ébenhajú, hogy fájdalmat vélt felfedezni a szavak mögött, magában viszont rendesen korholja magát. Habár a tüskét már eltávolította, a seb még mindig ott van, lassan gyógyul. Ezzel nincs is baj, időt kell hagyni neki és óvatosabbnak kell lenni, de hagyni, hogy valaki megsejtse a gyenge pont létezését, az már komoly hiba.*
- Az ember megsérül néha, de ami nem öl meg, erősebbé tesz. *Tudja le ennyivel. A tartozását végül is rendezte a maga részéről, ha ezért régi társai továbbra is a fejét akarják venni, hát tegyék, tárt karokkal és élesre fent tőrökkel várja őket. A kitartó hajszával viszont csak azt igazolnák, hogy saját szabályaik megszegését pártolnák.
Követi Mortart a félreesőbb helyre, de túlságosan messze még nem akar eltávolodni a tömegtől. Csak azért, mert egyelőre azt mondják, alkalmazni szeretnék, még akár valamiféle kelepcébe is próbálhatják becsalogatni. A tömeg pedig ilyenkor jó, mert el lehet tűnni benne, vagy el lehet játszani a bajba jutott hölgyet, valami hős dalia majd akad, aki segít neki. És eközben ő megint csak felszívódhat.
Nem lepi meg, hogy nevet vagy neveket még nem kap, ez a klán sem evett meszet, hogy bárkinek azonnal felfedje magát. Ez jó pont, nem amatőrök. Főleg, hogy mint az kiderült, valaki már figyelte is őt. Újabb korholás magának, amiért ezt hagyta megtörténni. Mióta úgy ítélte meg, hogy relatíve biztonságban van, mintha kezdene kicsit ellazulni. Nem mintha nem tartaná karban képességeit rendszeresen, de ösztönei mintha kezdenének szenderülni, és nem szólnak neki időben. Hiba, nagy hiba.*
- A módszer legyen meglepetés. *Mosolyodik el sejtelmesen. Célponttól függően többféle taktikát is be tud vetni, no persze minden helyzetre nincs bevett, azonmód kész stratégiája. Annyit azonban lehet sejteni, hogy a nő nem a puszta nyers erő bevetésének híve. A mosoly azonban ott marad ajkán, ami azt engedi sejtetni, hogy fontolgat valamit.*
- De ha tényleg annyira kíváncsi, hógolyózzunk egyet, és néhány trükköt talán sikerül belecsempészni a játékba. *Az ajánlatot persze nem gondolta komolyan, de azért kíváncsi, mit reagál erre a férfi. Ha valami csoda folytán mégis igent mondana, nem fog visszakozni, felfogja majd valamiféle nem hétköznapi edzésnek vagy gyakorlatnak, és majd képzeletben behelyettesíti a hógolyók helyére hőn szeretett tőreit.*
// Mortar Gríjachor //
*Ha munkáról van szó, jobb szereti a határozottságot. Más kérdés, hogyha célponttal kerül kapcsolatban, a legcélravezetőbb viselkedés formát választja. Alaposan kiképezték, és a leckéket nem felejtette el. Végig hallgatja a férfi mondandóját a csatlakozás előnyeiről és lehetőségeiről, és be kell lássa, van benne igazság. Egyedül elvégezni egy munkát gyakran több időt vesz igénybe, mint amikor még tartozott valakikhez, hiszen így minden egyes apró ámde szükséges információt neki kell megszereznie valahogy, míg régebben a célpont nevével és kilétével egyetemben megkapta a részleteket is, ami alapján dolgozhatott. Vagy legalábbis sokkal kevesebb felderítő munkát kellett elvégeznie.*
- Ez sok mindent meg szokott magyarázni. *Von vállat könnyedén. Árva volt, ezen nincs mit szépíteni, felbosszantani pedig nem nagyon lehet vele. Aztán ki tudja, lehet, hogy csak félárva, az apjáról nem sok mindent tudott, csak hogy elf. Hogy él-e még vagy alulról szagolja az ibolyát, igazán még kideríteni is elég nehéz lenne, annyi fáradtságot pedig nem ér számára. Minek kutakodna egy idegen után, ha nem az a dolga, hogy likvidálja?
Vonásai meg se rezzennek, mikor megemlíti az ébenhajú, hogy fájdalmat vélt felfedezni a szavak mögött, magában viszont rendesen korholja magát. Habár a tüskét már eltávolította, a seb még mindig ott van, lassan gyógyul. Ezzel nincs is baj, időt kell hagyni neki és óvatosabbnak kell lenni, de hagyni, hogy valaki megsejtse a gyenge pont létezését, az már komoly hiba.*
- Az ember megsérül néha, de ami nem öl meg, erősebbé tesz. *Tudja le ennyivel. A tartozását végül is rendezte a maga részéről, ha ezért régi társai továbbra is a fejét akarják venni, hát tegyék, tárt karokkal és élesre fent tőrökkel várja őket. A kitartó hajszával viszont csak azt igazolnák, hogy saját szabályaik megszegését pártolnák.
Követi Mortart a félreesőbb helyre, de túlságosan messze még nem akar eltávolodni a tömegtől. Csak azért, mert egyelőre azt mondják, alkalmazni szeretnék, még akár valamiféle kelepcébe is próbálhatják becsalogatni. A tömeg pedig ilyenkor jó, mert el lehet tűnni benne, vagy el lehet játszani a bajba jutott hölgyet, valami hős dalia majd akad, aki segít neki. És eközben ő megint csak felszívódhat.
Nem lepi meg, hogy nevet vagy neveket még nem kap, ez a klán sem evett meszet, hogy bárkinek azonnal felfedje magát. Ez jó pont, nem amatőrök. Főleg, hogy mint az kiderült, valaki már figyelte is őt. Újabb korholás magának, amiért ezt hagyta megtörténni. Mióta úgy ítélte meg, hogy relatíve biztonságban van, mintha kezdene kicsit ellazulni. Nem mintha nem tartaná karban képességeit rendszeresen, de ösztönei mintha kezdenének szenderülni, és nem szólnak neki időben. Hiba, nagy hiba.*
- A módszer legyen meglepetés. *Mosolyodik el sejtelmesen. Célponttól függően többféle taktikát is be tud vetni, no persze minden helyzetre nincs bevett, azonmód kész stratégiája. Annyit azonban lehet sejteni, hogy a nő nem a puszta nyers erő bevetésének híve. A mosoly azonban ott marad ajkán, ami azt engedi sejtetni, hogy fontolgat valamit.*
- De ha tényleg annyira kíváncsi, hógolyózzunk egyet, és néhány trükköt talán sikerül belecsempészni a játékba. *Az ajánlatot persze nem gondolta komolyan, de azért kíváncsi, mit reagál erre a férfi. Ha valami csoda folytán mégis igent mondana, nem fog visszakozni, felfogja majd valamiféle nem hétköznapi edzésnek vagy gyakorlatnak, és majd képzeletben behelyettesíti a hógolyók helyére hőn szeretett tőreit.*
1706. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-08 12:06:32
Üzenet elküldve: 2014-12-08 12:06:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Will, Ymra, Tindin//
*Arra számított, hogy a történetben elvetemült banditák, véletlenül beléjük botlott útonállók, esetleg vad orkok szerepelnek, emberkereskedőkre nem számított. Nem ismer egyet sem, nem is találkozott még eggyel sem, mégis érzi, ahogy a harag lángjai fellobbannak benne, keze egy pillanatra ökölbe szorul.*
- Felfordul a gyomrom az ilyenektől. A kórság mese viszont ügyes húzás volt. *Ezt azonnal elismeri, habár az eltűnt bátyó esetén ez nem sokat segít.*
- Az erdőt egész jól ismerem, ha gondolod, megpróbálhatok segíteni a nyomukra akadni.
*Lehet, hogy Will ajánlata egy szívből jövő gesztus volt, az is lehet, hogy a fiú elszánta magát arra, hogy segítsen, ő bizonyosan komolyan gondolta. Egy részt, tudja milyen, ha hiányos a család, másrészt ők sincsenek biztonságban az emberkereskedőktől, jobb hamar pontot tenni az ügy végére, mielőtt valami baj lenne.
Talán a történet hatása miatt, talán csak mert ő is rendszeresen könyékig mocskos egy-egy vadászat meg feldolgozás után, de nem kérdez rá, Willnek miért is kell annyi vért levakarnia magáról. Más kérdés, hogy nem feltétlenül erre használná a szeszt, de ez már csak egyéni preferencia kérdése.*
- Biztos vagyok benne, hogy jó móka lesz, várat pedig talán még tudok is építeni, anélkül, hogy összedőlne. Viszont akkor neki is állhatnánk, még a végén nem leszünk kész vele időben. Ugye te is jössz építeni? *Néz kérdőn Tindinre, elvégre minden segítő kézre szükségük lesz.*
//Will, Ymra, Tindin//
*Arra számított, hogy a történetben elvetemült banditák, véletlenül beléjük botlott útonállók, esetleg vad orkok szerepelnek, emberkereskedőkre nem számított. Nem ismer egyet sem, nem is találkozott még eggyel sem, mégis érzi, ahogy a harag lángjai fellobbannak benne, keze egy pillanatra ökölbe szorul.*
- Felfordul a gyomrom az ilyenektől. A kórság mese viszont ügyes húzás volt. *Ezt azonnal elismeri, habár az eltűnt bátyó esetén ez nem sokat segít.*
- Az erdőt egész jól ismerem, ha gondolod, megpróbálhatok segíteni a nyomukra akadni.
*Lehet, hogy Will ajánlata egy szívből jövő gesztus volt, az is lehet, hogy a fiú elszánta magát arra, hogy segítsen, ő bizonyosan komolyan gondolta. Egy részt, tudja milyen, ha hiányos a család, másrészt ők sincsenek biztonságban az emberkereskedőktől, jobb hamar pontot tenni az ügy végére, mielőtt valami baj lenne.
Talán a történet hatása miatt, talán csak mert ő is rendszeresen könyékig mocskos egy-egy vadászat meg feldolgozás után, de nem kérdez rá, Willnek miért is kell annyi vért levakarnia magáról. Más kérdés, hogy nem feltétlenül erre használná a szeszt, de ez már csak egyéni preferencia kérdése.*
- Biztos vagyok benne, hogy jó móka lesz, várat pedig talán még tudok is építeni, anélkül, hogy összedőlne. Viszont akkor neki is állhatnánk, még a végén nem leszünk kész vele időben. Ugye te is jössz építeni? *Néz kérdőn Tindinre, elvégre minden segítő kézre szükségük lesz.*
1705. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-08 11:49:43
Üzenet elküldve: 2014-12-08 11:49:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
// Alakim Aherber //
*Ahogy elnézi, a forralt bor az egyik legjobban fogyó ital, de ezen nem is kellene csodálkoznia. Finom, és átmelengeti a testet a hidegben, a tökéletes kombináció téli mulatságokhoz.
Séta közben elhalad a hógolyó csata színtere mellett, érdeklődő és értő szemekkel veszi szemügyre a készülődő két csapatot. ~Hűha, az egyik oldalon egy óriás is van? Az miket fog dobálni, hóhegyeket? ~ Néz kissé meglepve, habár rögtön egy apró vigyor kerül ábrázatára, amint lelki szemei előtt megjelenik kép a vidáman hógolyózó óriásról. Az ellenfelet vigasztalhatja a dolog, hogy egy óriás mégis csak könnyebb célpont. Mondja ezt ő, aki sosem próbálkozott távolsági fegyverekkel, ennek megfelelően célozni se nagyon tudna.
Miután kinézelődte magát, az időközben megérkezett zenészek felé folytatja sétáját. Nagy sajnálatára, ha nem is gyorsan, de fogyogat itala, a forralt bor több mint fele hiányzik már. És talán lassan valami ehető dolgot is beszerezhetne, gyomra kezd berzenkedni. Eközben el is ér a zenészek előtti térre, habár nem égimeszelő, szerencsére elég könnyen tör magának utat az emberek között. Elgondolkozik rajta, hogy megkérje-e őket, játszanak el egy nótát, még fizetni is hajlandó lenne érte, de felmerül benne a kérdés, hogy vajon a pirtianesi dalokat ismerik-e. A nagy gondolkozás közepette valaki meg is előzi ebben a szándékában, egész pontosan egy idős gnóm.*
- Egy kis nosztalgia? *Lép oda mellé barátságos mosollyal az arcán.*
// Alakim Aherber //
*Ahogy elnézi, a forralt bor az egyik legjobban fogyó ital, de ezen nem is kellene csodálkoznia. Finom, és átmelengeti a testet a hidegben, a tökéletes kombináció téli mulatságokhoz.
Séta közben elhalad a hógolyó csata színtere mellett, érdeklődő és értő szemekkel veszi szemügyre a készülődő két csapatot. ~Hűha, az egyik oldalon egy óriás is van? Az miket fog dobálni, hóhegyeket? ~ Néz kissé meglepve, habár rögtön egy apró vigyor kerül ábrázatára, amint lelki szemei előtt megjelenik kép a vidáman hógolyózó óriásról. Az ellenfelet vigasztalhatja a dolog, hogy egy óriás mégis csak könnyebb célpont. Mondja ezt ő, aki sosem próbálkozott távolsági fegyverekkel, ennek megfelelően célozni se nagyon tudna.
Miután kinézelődte magát, az időközben megérkezett zenészek felé folytatja sétáját. Nagy sajnálatára, ha nem is gyorsan, de fogyogat itala, a forralt bor több mint fele hiányzik már. És talán lassan valami ehető dolgot is beszerezhetne, gyomra kezd berzenkedni. Eközben el is ér a zenészek előtti térre, habár nem égimeszelő, szerencsére elég könnyen tör magának utat az emberek között. Elgondolkozik rajta, hogy megkérje-e őket, játszanak el egy nótát, még fizetni is hajlandó lenne érte, de felmerül benne a kérdés, hogy vajon a pirtianesi dalokat ismerik-e. A nagy gondolkozás közepette valaki meg is előzi ebben a szándékában, egész pontosan egy idős gnóm.*
- Egy kis nosztalgia? *Lép oda mellé barátságos mosollyal az arcán.*
1704. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-08 10:36:02
Üzenet elküldve: 2014-12-08 10:36:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 351
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
//Taug//
* Wram meglepődik a fickón, mert eddig az összes hegyesfülü beképzelt volt. Erre tessék. *
- Na ja. De nekem most nem a kandalló mellől hiányzik, hanem az orrom alól. Megpusztulok néhány fehérnép pacsulijától. -
* Morog maga elé, de a következő kérdésre már Taug felé villan a résnyire húzott szempár. *
- Valóban? Ki maga, hogy ilyen könnyen beszél? Legyen elég annyi, hogy ezek itt nem díszek. De ismerem növényeket is. És nem a kedvesebbik fajtából. -
* Feleli némi gyanakvással a hangjában. *
- És mégis milyen ügyben? És mennyit szán rá? Mármint aranyban. -
* Méri végig újra az elfet Wram. *
//Taug//
* Wram meglepődik a fickón, mert eddig az összes hegyesfülü beképzelt volt. Erre tessék. *
- Na ja. De nekem most nem a kandalló mellől hiányzik, hanem az orrom alól. Megpusztulok néhány fehérnép pacsulijától. -
* Morog maga elé, de a következő kérdésre már Taug felé villan a résnyire húzott szempár. *
- Valóban? Ki maga, hogy ilyen könnyen beszél? Legyen elég annyi, hogy ezek itt nem díszek. De ismerem növényeket is. És nem a kedvesebbik fajtából. -
* Feleli némi gyanakvással a hangjában. *
- És mégis milyen ügyben? És mennyit szán rá? Mármint aranyban. -
* Méri végig újra az elfet Wram. *
1703. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-08 08:53:45
Üzenet elküldve: 2014-12-08 08:53:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1090
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Hógolyócsata - Vaslábu Argus és csapata//
* Kezét jólesően melengeti a forralt borral de közben lelkesen kortyolgat is, kívülről és belülről is sikerült átfagynia az elmúlt pár óra alatt.
A hógolyócsatával kapcsolatos furcsa hangszínre felfigyel de pont olyan gyorsan engedi is el hosszú fülcimpái mellett. *
- Természetesen komolyan gondoltam, jó lesz egy kicsit együtt játszani a városiakkal. Tudod a mélységiek vérengző fenevadak. Legalább most mutassak barátságos arcot. *mondja és egy játékos mosolyt rajzol arcára. Sohasem fogja megérteni miért kellene ő gonoszabb legyen mint bárki más.
Kényelmesen, a gőzölgő itallal a kezében elsétál a játékvezetőig.*
- Mi is jelentkeznénk. *mutat Albun felé aki remélhetőleg elkísérte a kötelező procedúrák megoldásához. Ha kell feldiktálja a nevét majd a játéktér felé fordulva méri fel a lehetőségeket.*
- Ketten túl kevesen lennénk. *jegyzi meg Albun szavaira válaszolva *Csatlakozzunk hozzájuk. * mutat egy szakállas alak felé aki nem is olyan régen hangos szóval kereste társait és már egy tündér hozzá is sietett.
Moon is határozott léptekkel indul meg a már készülő hóalakzat felé majd megáll a mágussal szemben.*
- Üdvözlöm Uram. Ha jól hallottam játékostársakat keres. *mondja majd végignéz a kicsiny csapaton ami velük együtt akár már öt taggal is büszkélkedhet.*
- Ha megengedi csatlakoznánk önökhöz a társammal. Én Moonxylwery Dwirinthalen vagyok. *mutatkozik be majd hozzáteszi a félreértések elkerülése végett *Szólítson csak Moonak. Miben segíthetnénk? *kérdezi hisz mindig az a legfőbb vezető aki a csapatot összetoborozza. Várakozás közben felvesz egy kis havat és hógolyót gyúr belőle, de ha szükséges könnyen a fal egyik részévé is alakíthatja.*
//Hógolyócsata - Vaslábu Argus és csapata//
* Kezét jólesően melengeti a forralt borral de közben lelkesen kortyolgat is, kívülről és belülről is sikerült átfagynia az elmúlt pár óra alatt.
A hógolyócsatával kapcsolatos furcsa hangszínre felfigyel de pont olyan gyorsan engedi is el hosszú fülcimpái mellett. *
- Természetesen komolyan gondoltam, jó lesz egy kicsit együtt játszani a városiakkal. Tudod a mélységiek vérengző fenevadak. Legalább most mutassak barátságos arcot. *mondja és egy játékos mosolyt rajzol arcára. Sohasem fogja megérteni miért kellene ő gonoszabb legyen mint bárki más.
Kényelmesen, a gőzölgő itallal a kezében elsétál a játékvezetőig.*
- Mi is jelentkeznénk. *mutat Albun felé aki remélhetőleg elkísérte a kötelező procedúrák megoldásához. Ha kell feldiktálja a nevét majd a játéktér felé fordulva méri fel a lehetőségeket.*
- Ketten túl kevesen lennénk. *jegyzi meg Albun szavaira válaszolva *Csatlakozzunk hozzájuk. * mutat egy szakállas alak felé aki nem is olyan régen hangos szóval kereste társait és már egy tündér hozzá is sietett.
Moon is határozott léptekkel indul meg a már készülő hóalakzat felé majd megáll a mágussal szemben.*
- Üdvözlöm Uram. Ha jól hallottam játékostársakat keres. *mondja majd végignéz a kicsiny csapaton ami velük együtt akár már öt taggal is büszkélkedhet.*
- Ha megengedi csatlakoznánk önökhöz a társammal. Én Moonxylwery Dwirinthalen vagyok. *mutatkozik be majd hozzáteszi a félreértések elkerülése végett *Szólítson csak Moonak. Miben segíthetnénk? *kérdezi hisz mindig az a legfőbb vezető aki a csapatot összetoborozza. Várakozás közben felvesz egy kis havat és hógolyót gyúr belőle, de ha szükséges könnyen a fal egyik részévé is alakíthatja.*
1702. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-08 08:30:18
Üzenet elküldve: 2014-12-08 08:30:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Nadae//
*Ismét előáll a helyzet, amikor ő nem gondolkodik túlságosan a dolgokon, valaki más pedig felhívja rá a figyelmet. Láthatóan elmereng azon, amit a lány mondott neki, de végül csak lazán megvonja a vállát.*
- Szerintem azt hiszik, hogy már régen feldobtam a talpam, ráadásul akkoriban utáltam az ilyen eseményeket. Megjelentem, mert kellett, de csak, hogy azt az átkozott nagyanyámat bosszantsam nem épp odaillő viselkedésemmel. *Az utolsó néhány szónál már kezével hevesen mutogat és felviszi a hangját, mintha csak az említett nőt utánozná.* Gyerekes énem? *Vonja fel a szemöldökét meglepetten. Hát persze, ő nem látja ugyanúgy magát, ahogy egy kívülálló.* Ugyan kérlek, nincs nekem olyanom. *Szinte felháborodva néz a másikra, mintha meghibbant volna, de végülis megállja, hogy kikeljen magáért, hisz a másiknak valahol igaza van, de azért nyugtatja a gondolat, hogy nincs egyedül. Ráadásul ki az, aki egy ilyen esemény kellős közepén merészelne vért ontani?
A másik beszéde közben az előttük álló feladatról, a táskája mélyére nyúlva előkap egy már igencsak használt állapotban levő bőrkesztyűt, nem igen gondolta volna, hogy még szüksége lesz rá valaha, de hát a tengeren töltött idők elmúltak. Az üveget a hóna alá támasztva ügyes bajosan felhúzza a kezére, majd néhányszor átmozgatja, s végül visszanéz a másikra.*
- Azért elgondolkodtat a gondolat, hogy mióta isznak a barbárok rumot. Azt gondolnám, hogy elég nekik valami pancsolt bor, vagy sör. *Teszi hozzá, majd látva, hogy azért Nadae fejében is megfordult a dolog, hogy ez esetleg rossz irányba is elsülhet, némileg megnyugszik.* Az igen csak szomorú napja lenne életemnek, de hát még mindig inkább a rumot áldozom fel, mint saját magam. *Azért a számára oly kedves ital felgyújtásának gondolata okoz némi gyomorgörcsöt számára és egyre hevesebben kezdi magához szorítani a köpeny alatt rejtegetett üveget. Fene sem tudja mi ez a nagy alkoholizmus nála, de tény, hogy mióta megszökött, nincs olyan nap, hogy ne töltené fel magát némi itallal. Ennek azonban megvan az a hátránya is, hogy egyre többet kell innia, ahhoz, hogy érezzen is valamit ennek hatásából.*
- Barbár szülemény? Nem. *Rázza tiltakozóan mint a fejét, mint a kezét.* Réges régen lehetett, amikor letepeledtünk, de szerintem ez csak feltételezés. *Majd elmereng a másik által mondottakon. Valóban érdekes lesz a helyzet, amikor két hölgyemény beállít egy hordához valamiféle munkáért esedezve.* Végülis, intézhetjük úgyis, hogy úgy tűnjön, mi teszünk nekik szívességet. Minden bizonnyal vannak ellenségeik, terveik, s megfelelő pénzért cserébe segítségükre lehetünk. Igazából, kezdem érteni mire gondolt az a kattant drudia. A dolog csak rajtunk múlik, hogy miként tálaljuk a dolgokat, már pedig azt hiszem, azzal nem lesz baj. *Kacsint egyet a másik felé pimaszul.
MOst rajta a sor, hogy ismét meglepődjön. Nem találkozott még olyannal, aki ne ismerné a havat, bár persze az imént már megfejtette, hogy Nadae esetében mi lehet a dolog hátterében, de akkor is meglepi, főleg a feltett kérdései. Válasz helyett azonban vészjóslóan összeszűkíti a szemeit, de egyelőre elteszi a témát későbbre.
Pofátlanságnak nála nincs határa, bár ott figyel a szürke köpeny alatt a saját adag rumja, mégis elfogadja a másik által felkínáltat és jókorát húz belőle, s egy jóleső sóhaj keretei között visszaadja a nő kezébe.*
- Ó nehogy azt hidd. *Rázza a fejét ellentmondóan, ami a tömzsi fickót illeti.* Az ilyen korban levők a legszolgálatkészebbek. Elég, ha duruzsolsz néhányat a fülébe és már meg is vetted. *Mondja nagy tapasztaltan, hisz mi máshoz is értene jobban a kard szakszerű forgatásán kívül, mint a férfiak fejének elcsavarásához? Jobban felmérve a fickó helyzetét, az egyedüli probléma, hogy nincs egyedül.* De igazad van, várjuk ki a megfelelő pillanatot és addig, igyunk! *Vigyorogva kapja elő a saját üvegét, hogy viszonozza az iméntit a nő felé. A maga részéről már érzi, hogy ha ők ketten ma kellő állapotban kerülnek, annak nem biztos, hogy jó vége lesz, legalábbis ami a körülöttük levőket illeti.
Miután átadta az üveget gondol egyet, majd kicsit arrébbsétál és lehajol, hogy egy nagyobb adag havat a kezébe fogjon, majd összegyúrjon.*
- Ilyen egyszerű. *Mutatja kedvesen mosolyogva a lány felé, majd a következő pillanatban már orvul támadást is indít felé és a kis fehér gömböt a nő képébe vágja, majd öntelten vihog, rendesen megcáfolva iménti kijelentését, miszerint nincs neki gyermeki énje. Arra azért még így is gondosan ügyelt, hogy akkor dobja el a hógolyót, amikor a másik már nem iszik, mert az sosem bocsátaná meg magának, ha saját hülyesége miatt elveszítenék egyik katonájukat, jelen esetben egy délceg üvegnyi finom rumocskát.* Látod?
//Nadae//
*Ismét előáll a helyzet, amikor ő nem gondolkodik túlságosan a dolgokon, valaki más pedig felhívja rá a figyelmet. Láthatóan elmereng azon, amit a lány mondott neki, de végül csak lazán megvonja a vállát.*
- Szerintem azt hiszik, hogy már régen feldobtam a talpam, ráadásul akkoriban utáltam az ilyen eseményeket. Megjelentem, mert kellett, de csak, hogy azt az átkozott nagyanyámat bosszantsam nem épp odaillő viselkedésemmel. *Az utolsó néhány szónál már kezével hevesen mutogat és felviszi a hangját, mintha csak az említett nőt utánozná.* Gyerekes énem? *Vonja fel a szemöldökét meglepetten. Hát persze, ő nem látja ugyanúgy magát, ahogy egy kívülálló.* Ugyan kérlek, nincs nekem olyanom. *Szinte felháborodva néz a másikra, mintha meghibbant volna, de végülis megállja, hogy kikeljen magáért, hisz a másiknak valahol igaza van, de azért nyugtatja a gondolat, hogy nincs egyedül. Ráadásul ki az, aki egy ilyen esemény kellős közepén merészelne vért ontani?
A másik beszéde közben az előttük álló feladatról, a táskája mélyére nyúlva előkap egy már igencsak használt állapotban levő bőrkesztyűt, nem igen gondolta volna, hogy még szüksége lesz rá valaha, de hát a tengeren töltött idők elmúltak. Az üveget a hóna alá támasztva ügyes bajosan felhúzza a kezére, majd néhányszor átmozgatja, s végül visszanéz a másikra.*
- Azért elgondolkodtat a gondolat, hogy mióta isznak a barbárok rumot. Azt gondolnám, hogy elég nekik valami pancsolt bor, vagy sör. *Teszi hozzá, majd látva, hogy azért Nadae fejében is megfordult a dolog, hogy ez esetleg rossz irányba is elsülhet, némileg megnyugszik.* Az igen csak szomorú napja lenne életemnek, de hát még mindig inkább a rumot áldozom fel, mint saját magam. *Azért a számára oly kedves ital felgyújtásának gondolata okoz némi gyomorgörcsöt számára és egyre hevesebben kezdi magához szorítani a köpeny alatt rejtegetett üveget. Fene sem tudja mi ez a nagy alkoholizmus nála, de tény, hogy mióta megszökött, nincs olyan nap, hogy ne töltené fel magát némi itallal. Ennek azonban megvan az a hátránya is, hogy egyre többet kell innia, ahhoz, hogy érezzen is valamit ennek hatásából.*
- Barbár szülemény? Nem. *Rázza tiltakozóan mint a fejét, mint a kezét.* Réges régen lehetett, amikor letepeledtünk, de szerintem ez csak feltételezés. *Majd elmereng a másik által mondottakon. Valóban érdekes lesz a helyzet, amikor két hölgyemény beállít egy hordához valamiféle munkáért esedezve.* Végülis, intézhetjük úgyis, hogy úgy tűnjön, mi teszünk nekik szívességet. Minden bizonnyal vannak ellenségeik, terveik, s megfelelő pénzért cserébe segítségükre lehetünk. Igazából, kezdem érteni mire gondolt az a kattant drudia. A dolog csak rajtunk múlik, hogy miként tálaljuk a dolgokat, már pedig azt hiszem, azzal nem lesz baj. *Kacsint egyet a másik felé pimaszul.
MOst rajta a sor, hogy ismét meglepődjön. Nem találkozott még olyannal, aki ne ismerné a havat, bár persze az imént már megfejtette, hogy Nadae esetében mi lehet a dolog hátterében, de akkor is meglepi, főleg a feltett kérdései. Válasz helyett azonban vészjóslóan összeszűkíti a szemeit, de egyelőre elteszi a témát későbbre.
Pofátlanságnak nála nincs határa, bár ott figyel a szürke köpeny alatt a saját adag rumja, mégis elfogadja a másik által felkínáltat és jókorát húz belőle, s egy jóleső sóhaj keretei között visszaadja a nő kezébe.*
- Ó nehogy azt hidd. *Rázza a fejét ellentmondóan, ami a tömzsi fickót illeti.* Az ilyen korban levők a legszolgálatkészebbek. Elég, ha duruzsolsz néhányat a fülébe és már meg is vetted. *Mondja nagy tapasztaltan, hisz mi máshoz is értene jobban a kard szakszerű forgatásán kívül, mint a férfiak fejének elcsavarásához? Jobban felmérve a fickó helyzetét, az egyedüli probléma, hogy nincs egyedül.* De igazad van, várjuk ki a megfelelő pillanatot és addig, igyunk! *Vigyorogva kapja elő a saját üvegét, hogy viszonozza az iméntit a nő felé. A maga részéről már érzi, hogy ha ők ketten ma kellő állapotban kerülnek, annak nem biztos, hogy jó vége lesz, legalábbis ami a körülöttük levőket illeti.
Miután átadta az üveget gondol egyet, majd kicsit arrébbsétál és lehajol, hogy egy nagyobb adag havat a kezébe fogjon, majd összegyúrjon.*
- Ilyen egyszerű. *Mutatja kedvesen mosolyogva a lány felé, majd a következő pillanatban már orvul támadást is indít felé és a kis fehér gömböt a nő képébe vágja, majd öntelten vihog, rendesen megcáfolva iménti kijelentését, miszerint nincs neki gyermeki énje. Arra azért még így is gondosan ügyelt, hogy akkor dobja el a hógolyót, amikor a másik már nem iszik, mert az sosem bocsátaná meg magának, ha saját hülyesége miatt elveszítenék egyik katonájukat, jelen esetben egy délceg üvegnyi finom rumocskát.* Látod?
1701. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-12-08 00:32:24
Üzenet elküldve: 2014-12-08 00:32:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Hófesztivál//
//Zaranir Kharasnar//
*Oldalról sandít vissza a fiúra, mert eddig a tájon legeltette figyelmét. Tudja ő pontosan, hogy mennyire pimasz.*
- Biztosan csak beképzelem...
*Sóhajt fel a lány, és tovább majszolja a kalácsot, melyre láthatóan nem tart igényt a férfi. Annál jobb, amúgy is az övé az egész, és nem is vehettek volna neki ennél finomabbat.*
- Úú, játszani akarok.
*Lelkesen bámulja a hógolyózokat, és meglepő módon nem csak fiatalokat lát köztük, mindenesetre valóban kifejezetten vonzza a mókázás.*
- Később kipróbáljuk?
*Édeskés kiskutyaszemeket villant a fiúra, ez bizony ismét egy visszautasíthatatlan ajánlat... hacsak el nem tereli a figyelmét, mire megvalósíthatnák.*
//Zaranir Kharasnar//
*Oldalról sandít vissza a fiúra, mert eddig a tájon legeltette figyelmét. Tudja ő pontosan, hogy mennyire pimasz.*
- Biztosan csak beképzelem...
*Sóhajt fel a lány, és tovább majszolja a kalácsot, melyre láthatóan nem tart igényt a férfi. Annál jobb, amúgy is az övé az egész, és nem is vehettek volna neki ennél finomabbat.*
- Úú, játszani akarok.
*Lelkesen bámulja a hógolyózokat, és meglepő módon nem csak fiatalokat lát köztük, mindenesetre valóban kifejezetten vonzza a mókázás.*
- Később kipróbáljuk?
*Édeskés kiskutyaszemeket villant a fiúra, ez bizony ismét egy visszautasíthatatlan ajánlat... hacsak el nem tereli a figyelmét, mire megvalósíthatnák.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9744-9763