Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 173 (3441. - 3460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3460. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-02 21:49:57
Üzenet elküldve: 2016-01-02 21:49:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Délfelé//
*Meglehetősen régóta számít tehetősnek - nem, nem csupán tehetősnek, hanem mérhetetlenül és korlátlanul gazdagnak - és legalább ilyen régóta minősül hűbérúrnak is, így a korábbi felföldi szokásokat átvették nála a gyakori (bár korántsem viszonzás nélküli, valamint meglehetősen öncélú) feudális megmozdulások. Így bő percek telnek el, mire összerakja a lány származása, reakciója illetve Kagan "ajándéka" közötti összefüggés bizonyos lehetséges aspektusait. Nem jön zavarba, inkább csak még mélyebb hallgatásba süllyed, és étkezését befejezvén, előkotorja pipáját és dohányát. A lány válaszát már elégedett füstölés közepette hallgatja végig.*
- Aham. *jegyzi meg velősen és rendkívül intelligensen, majd tovább szortyog a pipával. Nem egyszerű a helyzet, az már bizonyos. Újra megvizslatja a lányt, és ezúttal már az új információk tükrében méri fel.*
~ Nyilván érintetlen még. ~ *különben igen sokat veszít az értékéből. Megpróbálja megtippelni a nő korát, de nem megy sokra. Azért próbálkozik.*
~ Az első holdját már rég maga mögött tudhatja, de még messze az elvirágzás. Hajadon ifjú leánynak kicsit már idős azért. ~ *biztos a törzsi belterjesség miatt maradt pártában, mert apja nem akarta valami helyi dinkához hozzáadni.*
- Nehéz helyzet. Nem vagy harcos, se vadász, és nem értesz mesterséghez sem, ha jól értem. *összegzi az elhangzottakat.*
- Ellenben nem vagy a helyi városi nemesség tagja sem... még annyira sem, amennyire az itteni takonygerincű ficsúrok annak hiszik magukat. *legyint megvetően a város irányába. Megvan a véleménye a nemeseikről, főleg most, hogy ő maga is közéjük tartozik.*
- Ha ezen a vidéken maradsz, három út áll előtted, és mindegyiknek megvan a maga nehézsége. *nem folytatja, mert nem akar túl okos lenni, meg aztán, a lány úgyis tudja, mit akar. Ha meg nem, akkor kérdez.*
//Délfelé//
*Meglehetősen régóta számít tehetősnek - nem, nem csupán tehetősnek, hanem mérhetetlenül és korlátlanul gazdagnak - és legalább ilyen régóta minősül hűbérúrnak is, így a korábbi felföldi szokásokat átvették nála a gyakori (bár korántsem viszonzás nélküli, valamint meglehetősen öncélú) feudális megmozdulások. Így bő percek telnek el, mire összerakja a lány származása, reakciója illetve Kagan "ajándéka" közötti összefüggés bizonyos lehetséges aspektusait. Nem jön zavarba, inkább csak még mélyebb hallgatásba süllyed, és étkezését befejezvén, előkotorja pipáját és dohányát. A lány válaszát már elégedett füstölés közepette hallgatja végig.*
- Aham. *jegyzi meg velősen és rendkívül intelligensen, majd tovább szortyog a pipával. Nem egyszerű a helyzet, az már bizonyos. Újra megvizslatja a lányt, és ezúttal már az új információk tükrében méri fel.*
~ Nyilván érintetlen még. ~ *különben igen sokat veszít az értékéből. Megpróbálja megtippelni a nő korát, de nem megy sokra. Azért próbálkozik.*
~ Az első holdját már rég maga mögött tudhatja, de még messze az elvirágzás. Hajadon ifjú leánynak kicsit már idős azért. ~ *biztos a törzsi belterjesség miatt maradt pártában, mert apja nem akarta valami helyi dinkához hozzáadni.*
- Nehéz helyzet. Nem vagy harcos, se vadász, és nem értesz mesterséghez sem, ha jól értem. *összegzi az elhangzottakat.*
- Ellenben nem vagy a helyi városi nemesség tagja sem... még annyira sem, amennyire az itteni takonygerincű ficsúrok annak hiszik magukat. *legyint megvetően a város irányába. Megvan a véleménye a nemeseikről, főleg most, hogy ő maga is közéjük tartozik.*
- Ha ezen a vidéken maradsz, három út áll előtted, és mindegyiknek megvan a maga nehézsége. *nem folytatja, mert nem akar túl okos lenni, meg aztán, a lány úgyis tudja, mit akar. Ha meg nem, akkor kérdez.*
3459. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-02 19:13:02
Üzenet elküldve: 2016-01-02 19:13:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Délfelé//
*Most viszont Sheynah-n a meglepődés sora. Döbbent tekintete rebben egyet, a férfi arcáról a szőrmékre, majd vissza. Hirtelen nem is tudja mit válaszoljon az ajándékra.
Mert az lehet, hogy Kagan számára nem egy nagy érték, de feléjük, és az északi népek zöménél, egy férfi nem ad csak úgy oda három nyúlszőrmét egy nőnek. Az ilyen ajándék náluk egyértelmű szándékot mutat, s a lány nem hiszi, hogy Kagan ezt ne tudná.*
~Talán csak elfeledte.~
*Bizonyára Kagan nem akar udvarolni Sheynahnak, hiszen nem is ismeri. Viszont akkor meg, hogyan fogadhatná el az ajándékot? S mi van, ha visszautasítja? Akkor meg a férfi sértődik meg esetleg, s mint tapasztalta, elég könnyen kapkod a kardja markolata után.*
-Köszönöm.
*Nyögi ki végül, pislogva egy nagyot, majd maga is neki áll az evésnek. A csend, mely köréjük ül teret enged a gondolkodásnak, s az agya sebesen is jár. Pergeti az iménti szavakat, de megint nem jut vele előrébb.
Végül elfogynak a nyulak, legalább is egy részük mindenképpen, s újabb kérdések merülnek fel Kaganban. Azúrjai elgondolkodón simulnak az arcra.*
-Nehéz kérdést tettél fel Kagan úr, és mégis egyszerűt. Nem vagyok harcos, nem értek a mágiához sem, és nem tanítottak gyógyítónak sem. Anyám az asszonyszerepre készített fel. Atyám döntése azonban minden, korábban elképzelt jövőt áthúzott.
*Sóhajtva hallgat el. Most legalább Kagan is sejti már, miért is indult útnak ilyen tapasztalatlanul Sheynah a városból délnek.
A lány nem egyszer gondolt némi irigységgel a szívében azokra a nőkre, akik képesek fegyvert forgatni, íjjal lőni, vagy épp tudói varázslatoknak. Sheynah nem ismeri ki magát ezen utakon. Tulajdonképpen most döbben rá ő maga is, hogy mekkora szerencséje van, hogy Kagannal találkozott, és nem valami haramiával, aki könnyedén csalta volna lépre.*
//Délfelé//
*Most viszont Sheynah-n a meglepődés sora. Döbbent tekintete rebben egyet, a férfi arcáról a szőrmékre, majd vissza. Hirtelen nem is tudja mit válaszoljon az ajándékra.
Mert az lehet, hogy Kagan számára nem egy nagy érték, de feléjük, és az északi népek zöménél, egy férfi nem ad csak úgy oda három nyúlszőrmét egy nőnek. Az ilyen ajándék náluk egyértelmű szándékot mutat, s a lány nem hiszi, hogy Kagan ezt ne tudná.*
~Talán csak elfeledte.~
*Bizonyára Kagan nem akar udvarolni Sheynahnak, hiszen nem is ismeri. Viszont akkor meg, hogyan fogadhatná el az ajándékot? S mi van, ha visszautasítja? Akkor meg a férfi sértődik meg esetleg, s mint tapasztalta, elég könnyen kapkod a kardja markolata után.*
-Köszönöm.
*Nyögi ki végül, pislogva egy nagyot, majd maga is neki áll az evésnek. A csend, mely köréjük ül teret enged a gondolkodásnak, s az agya sebesen is jár. Pergeti az iménti szavakat, de megint nem jut vele előrébb.
Végül elfogynak a nyulak, legalább is egy részük mindenképpen, s újabb kérdések merülnek fel Kaganban. Azúrjai elgondolkodón simulnak az arcra.*
-Nehéz kérdést tettél fel Kagan úr, és mégis egyszerűt. Nem vagyok harcos, nem értek a mágiához sem, és nem tanítottak gyógyítónak sem. Anyám az asszonyszerepre készített fel. Atyám döntése azonban minden, korábban elképzelt jövőt áthúzott.
*Sóhajtva hallgat el. Most legalább Kagan is sejti már, miért is indult útnak ilyen tapasztalatlanul Sheynah a városból délnek.
A lány nem egyszer gondolt némi irigységgel a szívében azokra a nőkre, akik képesek fegyvert forgatni, íjjal lőni, vagy épp tudói varázslatoknak. Sheynah nem ismeri ki magát ezen utakon. Tulajdonképpen most döbben rá ő maga is, hogy mekkora szerencséje van, hogy Kagannal találkozott, és nem valami haramiával, aki könnyedén csalta volna lépre.*
3458. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-02 19:06:16
Üzenet elküldve: 2016-01-02 19:06:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Waran//
*Összevonja íves vörös szemöldökeit, ahogy hallgatja a férfit. Továbbra is logikátlan számára, amit mond.*
- Akkor lényegében magadat is szégyelled. *Mutat rá a dologra. Hiszen ha mindenkit szégyel, aki két lábon jár, s minden ilyen lényt megvet, akkor önmagát is meg kell.*
- Na persze, mintha a sólyom vagy a farkas nem élvezné a vér ízét, a vadászat szellemét. Lehet nem élvezetből teszik, de ugyanúgy élvezik, mint bármelyik kétlábú. Na de! A logikád megdőlt! *Mutat rá még egy pontra.* - Hiszen, ha minden kétlábút utálsz, akkor utálod a szárnyasokat is. Hiszen két lábon járnak. S akkor utálod a solymokat is. *Vonja meg vállait, bár a másik ezt nem láthatja. Nem mintha tudná, hogy nem láthatja. Arcára is grimasz ül. Eddig volt érdekes számára ez a kétlábú. Még a saját logikáját sem tudja felépíteni az íjász hegyesfülű véleménye szerint.
De azért megenged magának még egy gúnyos kacajt, mielőtt a dombra érne. Ott leül a virágok mellé. A természetben otthon érzi magát. Bár informátora szerint a férfi, kit keres a városban van, s igyekeznie kellene, mert minden eddigi helyről elment előle, egy kis pihenést most megenged magának.
Az íjat leteszi maga mellé. Letép egy virágot, s azzal kezd el játszani, ujjai között. Amikor éles füleivel újra meghallja a hangokat.*
- Jaj t szegééény. *Mondja gúnnyal a hangjában.* - Szóval egy keselyű. *Összegzi a hallottakat. A szerzetesek is azok, véleménye szerint. Más embereket csapnak át, saját hitüket próbálják másokra erőltetni, s ha nem… hát akkor szemet vájnak.*
- S hogy élted túl? *Csúszik ki a kérdés a száján, majd felkapja a fejét.
~Mégis mit művelsz? Mit érdekel, holmi idegen? Inkább menjél az utadra, hogy minél hamarabb haza térhess, te idióta!~
Ostorozza magát, de a szavakat már nem tudja visszavonni, inkább csak nagyot sóhajt.*
//Waran//
*Összevonja íves vörös szemöldökeit, ahogy hallgatja a férfit. Továbbra is logikátlan számára, amit mond.*
- Akkor lényegében magadat is szégyelled. *Mutat rá a dologra. Hiszen ha mindenkit szégyel, aki két lábon jár, s minden ilyen lényt megvet, akkor önmagát is meg kell.*
- Na persze, mintha a sólyom vagy a farkas nem élvezné a vér ízét, a vadászat szellemét. Lehet nem élvezetből teszik, de ugyanúgy élvezik, mint bármelyik kétlábú. Na de! A logikád megdőlt! *Mutat rá még egy pontra.* - Hiszen, ha minden kétlábút utálsz, akkor utálod a szárnyasokat is. Hiszen két lábon járnak. S akkor utálod a solymokat is. *Vonja meg vállait, bár a másik ezt nem láthatja. Nem mintha tudná, hogy nem láthatja. Arcára is grimasz ül. Eddig volt érdekes számára ez a kétlábú. Még a saját logikáját sem tudja felépíteni az íjász hegyesfülű véleménye szerint.
De azért megenged magának még egy gúnyos kacajt, mielőtt a dombra érne. Ott leül a virágok mellé. A természetben otthon érzi magát. Bár informátora szerint a férfi, kit keres a városban van, s igyekeznie kellene, mert minden eddigi helyről elment előle, egy kis pihenést most megenged magának.
Az íjat leteszi maga mellé. Letép egy virágot, s azzal kezd el játszani, ujjai között. Amikor éles füleivel újra meghallja a hangokat.*
- Jaj t szegééény. *Mondja gúnnyal a hangjában.* - Szóval egy keselyű. *Összegzi a hallottakat. A szerzetesek is azok, véleménye szerint. Más embereket csapnak át, saját hitüket próbálják másokra erőltetni, s ha nem… hát akkor szemet vájnak.*
- S hogy élted túl? *Csúszik ki a kérdés a száján, majd felkapja a fejét.
~Mégis mit művelsz? Mit érdekel, holmi idegen? Inkább menjél az utadra, hogy minél hamarabb haza térhess, te idióta!~
Ostorozza magát, de a szavakat már nem tudja visszavonni, inkább csak nagyot sóhajt.*
3457. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-01 20:27:17
Üzenet elküldve: 2016-01-01 20:27:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
*Nem volt benne biztos, hogy beválik a dolog. Nem mintha bármi mást akart volna tenni. Igazat mondott, és azt tette, amit ő maga helyesnek és jónak gondolt, csak éppen nem tudta, lesz-e ennek bármi hatása Morfiuszra.
Látta már egy-egy villanás erejéig Morf sötétebb oldalát is, a vadat, aki ott lapul a felszín alatt, de most az a másik a felszínre jött, és Shyahar egyáltalán nem volt benne biztos, hogy meg tudja nyugtatni a férfit, hogy ez az egész jól is elsülhet, ha már idáig jutottak. Nem mintha bármit is máshogy csinált volna. Ugyanakkor csak reménykedett, már mikor számára tisztábbá vált a helyzet, hogy végül a férfi is megnyugszik.*
– Vagy csak máshogy rossz *súgja, aztán elmosolyodik.
Megkönnyebbült, nem is kicsit, mert ez a mondat azt is jelenti, hogy Morf kezd megnyugodni, hogy hisz neki.*
~A bizalom, az nagyon fontos, a nélkül semmi sincs.~
*Amikor újra egymás szemébe néznek, a lány látja, hogy a mélyfekete tekintet lassan világosabbá válik, melegbarnává, szinte simogatóvá.*
~Valóban beszédes szemei vannak.~
– Nem is beszéltünk ilyesmiről *válaszolja, de nem húzódik el, főleg mert most annyira lágy és gyengéd a férfi érintése az állán, szöges ellentéte annak a keménységnek, amivel az előbb fogta.*
~Pedig, ha jól belegondolok, az se fájt, de érezhettem az erejét. Ugyanakkor nem fenyegetett vele. Azt nem is tűrném. Tőle sem.~
– A te… *kezdené, de folytatni nem tudja.
Morf ajka a szájához ér. Puha érintés, finom, mint egy pillangó szárnya, szinte már óvatos. Mégis ez az a csók, ami legmélyebben érinti. A férfi most nem csábítani akarja, nem felizgatni. Ez a csók inkább a valódi vonzalomról szól, a tetszésről. A lány kezei Morfiusz vállaira siklanak, felemeli az állát, a szája aprót mozdul, pici viszonzásként. Mutatva, hogy immár minden rendben lesz.*
– Morf *súgja a férfi nevét, aztán elmosolyodik.
Elég csak ránéznie, és látja, ezt most komolyan gondolja, nem úgy, mint korábban, mikor a dühe és talán a fájdalma olyan szóra sarkallták, amivel ő maga is fájdalmat akart okozni.
Aztán viszont, nem is tudja, Morf csak játszik, vagy megkönnyebbült, de láthatóan örül és visszatér a már megszokott, kifelé önbizalommal teli arca. De Shya immár tudja, csak akkor ilyen, ha nyugodt és úgy érzi minden rendben van, mikor, ha éppen nem is boldog, de elégedett a világ folyásával. A lány most már látta, hogy milyen, mikor nem így van, és ez is egy újabb kis mozaik a nagy egészhez, kicsit sötétebb tónusú, de azért Shyahar nem tolja félre, hiszen mélységet ad a férfi jellemének.*
– Nincs más, ha itt vagy. Neked sem, ha én itt vagyok. Igaz?
*Nem állja meg, visszakérdez. Hiszen a szabályok mindkettőjükre vonatkoznak. Shyahar nem olyan, hogy szégyenbe hozná a férfit, aki vele van, de nem is egy osztozkodós fajta. Ámde ez bizonyára már Morfiusznak is világos az utóbbi fél óra után. A helyzet elég egyértelműre sikerült végül, és az, hogy a férfi még itt van, nem azt jelzi, hogy annyira kézzel-lábbal kapálózna a dolog ellen.*
– Igazából nem. Most biztos nem. Tél van, hideg, szép időben talán.
*A lány óvatosan elmosolyodik, ujjai Morf meleg markába simulnak.*
– Rendben. Mutasd meg! *egyezik bele, és lép, ahogy a férfi megindul és finoman húzza. Aztán eszébe jut valami.* ne hidd, hogy nem mesélhetsz régi dolgokat, vagy nem mesélhetsz másról, szóval, erről szó sincs, csak, jó, ha tudom, hogy régi történet… meg az időzítés, na.
*Shyahar végül elmosolyodik, fejét picit félrebillentve néz fel a férfira.*
– Ide messze van az a rész? Mert ha utána még pancsiznánk is…
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.01.02 00:39:56, a következő indokkal:
Kérésre.
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
*Nem volt benne biztos, hogy beválik a dolog. Nem mintha bármi mást akart volna tenni. Igazat mondott, és azt tette, amit ő maga helyesnek és jónak gondolt, csak éppen nem tudta, lesz-e ennek bármi hatása Morfiuszra.
Látta már egy-egy villanás erejéig Morf sötétebb oldalát is, a vadat, aki ott lapul a felszín alatt, de most az a másik a felszínre jött, és Shyahar egyáltalán nem volt benne biztos, hogy meg tudja nyugtatni a férfit, hogy ez az egész jól is elsülhet, ha már idáig jutottak. Nem mintha bármit is máshogy csinált volna. Ugyanakkor csak reménykedett, már mikor számára tisztábbá vált a helyzet, hogy végül a férfi is megnyugszik.*
– Vagy csak máshogy rossz *súgja, aztán elmosolyodik.
Megkönnyebbült, nem is kicsit, mert ez a mondat azt is jelenti, hogy Morf kezd megnyugodni, hogy hisz neki.*
~A bizalom, az nagyon fontos, a nélkül semmi sincs.~
*Amikor újra egymás szemébe néznek, a lány látja, hogy a mélyfekete tekintet lassan világosabbá válik, melegbarnává, szinte simogatóvá.*
~Valóban beszédes szemei vannak.~
– Nem is beszéltünk ilyesmiről *válaszolja, de nem húzódik el, főleg mert most annyira lágy és gyengéd a férfi érintése az állán, szöges ellentéte annak a keménységnek, amivel az előbb fogta.*
~Pedig, ha jól belegondolok, az se fájt, de érezhettem az erejét. Ugyanakkor nem fenyegetett vele. Azt nem is tűrném. Tőle sem.~
– A te… *kezdené, de folytatni nem tudja.
Morf ajka a szájához ér. Puha érintés, finom, mint egy pillangó szárnya, szinte már óvatos. Mégis ez az a csók, ami legmélyebben érinti. A férfi most nem csábítani akarja, nem felizgatni. Ez a csók inkább a valódi vonzalomról szól, a tetszésről. A lány kezei Morfiusz vállaira siklanak, felemeli az állát, a szája aprót mozdul, pici viszonzásként. Mutatva, hogy immár minden rendben lesz.*
– Morf *súgja a férfi nevét, aztán elmosolyodik.
Elég csak ránéznie, és látja, ezt most komolyan gondolja, nem úgy, mint korábban, mikor a dühe és talán a fájdalma olyan szóra sarkallták, amivel ő maga is fájdalmat akart okozni.
Aztán viszont, nem is tudja, Morf csak játszik, vagy megkönnyebbült, de láthatóan örül és visszatér a már megszokott, kifelé önbizalommal teli arca. De Shya immár tudja, csak akkor ilyen, ha nyugodt és úgy érzi minden rendben van, mikor, ha éppen nem is boldog, de elégedett a világ folyásával. A lány most már látta, hogy milyen, mikor nem így van, és ez is egy újabb kis mozaik a nagy egészhez, kicsit sötétebb tónusú, de azért Shyahar nem tolja félre, hiszen mélységet ad a férfi jellemének.*
– Nincs más, ha itt vagy. Neked sem, ha én itt vagyok. Igaz?
*Nem állja meg, visszakérdez. Hiszen a szabályok mindkettőjükre vonatkoznak. Shyahar nem olyan, hogy szégyenbe hozná a férfit, aki vele van, de nem is egy osztozkodós fajta. Ámde ez bizonyára már Morfiusznak is világos az utóbbi fél óra után. A helyzet elég egyértelműre sikerült végül, és az, hogy a férfi még itt van, nem azt jelzi, hogy annyira kézzel-lábbal kapálózna a dolog ellen.*
– Igazából nem. Most biztos nem. Tél van, hideg, szép időben talán.
*A lány óvatosan elmosolyodik, ujjai Morf meleg markába simulnak.*
– Rendben. Mutasd meg! *egyezik bele, és lép, ahogy a férfi megindul és finoman húzza. Aztán eszébe jut valami.* ne hidd, hogy nem mesélhetsz régi dolgokat, vagy nem mesélhetsz másról, szóval, erről szó sincs, csak, jó, ha tudom, hogy régi történet… meg az időzítés, na.
*Shyahar végül elmosolyodik, fejét picit félrebillentve néz fel a férfira.*
– Ide messze van az a rész? Mert ha utána még pancsiznánk is…
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2016.01.02 00:39:56, a következő indokkal:
Kérésre.
3456. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-01 17:53:48
Üzenet elküldve: 2016-01-01 17:53:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Délfelé//
*A lány ügyes kezekkel nyúl a vadakért, és Kagan megtanulta ezt értékelni - igen sok "városi dámát" látott finnyogni és lábon éhen veszni (persze csak átvitt értelemben) ahhoz, hogy ne legyen hasra esve tőlük.*
- Hmmm? *pillant fel, majd a topázsárga szemek meglepetten tágulnak kerekre, de csak hogy újra összeszűküljenek. Jól megrágja magában az elhangzottakat, majd legyőzve magában a kajánkodás vágyát, megfontoltan bólint.*
- Köszönöm, de nem terveztem őket megtartani. Ha akarod, a tiéd. *nem nagy érték, de azért télvíz idején a nyulak bundája igen jól jöhet. A bókokkal meg nehezen tud mit kezdeni, főleg, ha már előre eldöntötte, hogy a szokásos reakciói zömét ezúttal nem alkalmazza.*
*Újabb hallgatás, majd a sülő hús illata, végül az elkészült étek csendes diadala következik.*
- Együnk. *nyújtja az egyik nyársat a lánynak, aztán nekikezd az alkalmi rablóhús elfogyasztásának. Pillantása gyakorta csalinkázik el lova, illetve az egyre vaskosabb sötétségfal felé. Nem felejti el, hol van, és ki ő.*
- Ez már a Város határa, és szó szerint, Sheynah Adramossia... nem árt figyelni. *dünnyögi, majd a nyársat maga mellé támasztja.*
- Mondd csak... ha célodat megtalálod ott lenn délen... *kissé függőben hagyja a tényleges célkörzetet, mozgásteret hagyva a lánynak is.*
- Mihez akarsz kezdeni?
//Délfelé//
*A lány ügyes kezekkel nyúl a vadakért, és Kagan megtanulta ezt értékelni - igen sok "városi dámát" látott finnyogni és lábon éhen veszni (persze csak átvitt értelemben) ahhoz, hogy ne legyen hasra esve tőlük.*
- Hmmm? *pillant fel, majd a topázsárga szemek meglepetten tágulnak kerekre, de csak hogy újra összeszűküljenek. Jól megrágja magában az elhangzottakat, majd legyőzve magában a kajánkodás vágyát, megfontoltan bólint.*
- Köszönöm, de nem terveztem őket megtartani. Ha akarod, a tiéd. *nem nagy érték, de azért télvíz idején a nyulak bundája igen jól jöhet. A bókokkal meg nehezen tud mit kezdeni, főleg, ha már előre eldöntötte, hogy a szokásos reakciói zömét ezúttal nem alkalmazza.*
*Újabb hallgatás, majd a sülő hús illata, végül az elkészült étek csendes diadala következik.*
- Együnk. *nyújtja az egyik nyársat a lánynak, aztán nekikezd az alkalmi rablóhús elfogyasztásának. Pillantása gyakorta csalinkázik el lova, illetve az egyre vaskosabb sötétségfal felé. Nem felejti el, hol van, és ki ő.*
- Ez már a Város határa, és szó szerint, Sheynah Adramossia... nem árt figyelni. *dünnyögi, majd a nyársat maga mellé támasztja.*
- Mondd csak... ha célodat megtalálod ott lenn délen... *kissé függőben hagyja a tényleges célkörzetet, mozgásteret hagyva a lánynak is.*
- Mihez akarsz kezdeni?
3455. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-01 12:42:07
Üzenet elküldve: 2016-01-01 12:42:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője//
//Shyahar//
*Tudta, persze, hogy tudta. Van már annyi tapasztalata, hogy pontosan tudja Shya nem szokott olyan érintésekhez, amilyeneket tőle kapott. Érezte, hogyan remeg és látta, ahogy pirul. Tudta és mégis feldühítette a gondolat, hogy valaki másnak is engedett, vagy fog valamikor. Most vele van és gondolatban sem akarja másnak átengedni. Mindenesetre lehiggad, amikor Shya bizonygatni kezdi, hogy csak vele kezdett és csak vele van. Nincs rendes lányokhoz szokva, az igaz. Ha volt is szerencséje hozzájuk, hamar kiderült nem is olyan rendesek és csak egy napig, vagy éjszakáig terjedt az ismeretség. Shya az első rendesebb lány, akit ilyen hosszan kísérget. Ehhez persze van köze annak is, hogy a lány nem engedett neki mindeddig és igaza van, tényleg nem kellett eddig szégyenkeznie, vagy aggódnia miatta. Nem talált mellette senkit pucéran és nem kellett senki képét összetörnie miatta. Nem olyan, mint Myna volt, vagy a tolvajok gyöngyszeme. A maga módján szerette mind a kettőt, de a tisztességes jelzőt egyikre sem tudta volna ráaggatni.*
-Tényleg nem vagy tökéletes, de nálam biztosan jobb vagy.
*Elereszti végül, aztán a szemébe néz, ahogy kérte. Ott van az, amit látott már, a kedves és ártatlan ikon szerű tekintet, a sűrű fekete pillák sorfala alatt.*
-Szép vagy, soha nem mondtam, hogy nem tetszel.
*Közelebb vonja a két ujja közé csippentve finoman az állát.*
-Az én szép kis madaram vagy.
*A csókja ezúttal puhán érkezik a telt ajkakra és bizonyítékul, hogy tényleg szépnek látja. Nem feltűnő és nem csillogó az igaz, de a kagylóba zárt gyöngy az sem az, mégis sokat ér. Sokan a legmélyebb vizekbe is lemerülnek csak, hogy az övék legyen. Nem örülne, ha Shya nem tudná, hogy tetszik neki és szépnek tartja. A kerek formáiról nem is szólva. Csontokon nem szeret feküdni, neki pont így jó és kívánatos, ahogy van. Rámosolyog a csók után.*
-Nem volt olyan, hogy szégyeljelek. Te nem vagy olyan.
*Komolyan mondja és gondolja, talán akarja is, hogy Shya ne legyen olyan.*
-Még szép, hogy nincs!
*Szélesebbre húzódik a mosolya.*
-Mégis, hogy lehetne más neked, ha én itt vagyok?
*Megfogja a kezét, aztán int a fejével a folyó felé vezető irányba.*
-Tényleg a sűrű erdőben akarsz tekeregni? Gyere menjünk inkább, megmutatom azt a helyet, ami szerintem a legszebb a parton.
*Egy kicsit meghúzza a kezét, de most bevárja, hogy a lány lépjen előbb, ha akar, és csak aztán indul meg.*
//Shyahar//
*Tudta, persze, hogy tudta. Van már annyi tapasztalata, hogy pontosan tudja Shya nem szokott olyan érintésekhez, amilyeneket tőle kapott. Érezte, hogyan remeg és látta, ahogy pirul. Tudta és mégis feldühítette a gondolat, hogy valaki másnak is engedett, vagy fog valamikor. Most vele van és gondolatban sem akarja másnak átengedni. Mindenesetre lehiggad, amikor Shya bizonygatni kezdi, hogy csak vele kezdett és csak vele van. Nincs rendes lányokhoz szokva, az igaz. Ha volt is szerencséje hozzájuk, hamar kiderült nem is olyan rendesek és csak egy napig, vagy éjszakáig terjedt az ismeretség. Shya az első rendesebb lány, akit ilyen hosszan kísérget. Ehhez persze van köze annak is, hogy a lány nem engedett neki mindeddig és igaza van, tényleg nem kellett eddig szégyenkeznie, vagy aggódnia miatta. Nem talált mellette senkit pucéran és nem kellett senki képét összetörnie miatta. Nem olyan, mint Myna volt, vagy a tolvajok gyöngyszeme. A maga módján szerette mind a kettőt, de a tisztességes jelzőt egyikre sem tudta volna ráaggatni.*
-Tényleg nem vagy tökéletes, de nálam biztosan jobb vagy.
*Elereszti végül, aztán a szemébe néz, ahogy kérte. Ott van az, amit látott már, a kedves és ártatlan ikon szerű tekintet, a sűrű fekete pillák sorfala alatt.*
-Szép vagy, soha nem mondtam, hogy nem tetszel.
*Közelebb vonja a két ujja közé csippentve finoman az állát.*
-Az én szép kis madaram vagy.
*A csókja ezúttal puhán érkezik a telt ajkakra és bizonyítékul, hogy tényleg szépnek látja. Nem feltűnő és nem csillogó az igaz, de a kagylóba zárt gyöngy az sem az, mégis sokat ér. Sokan a legmélyebb vizekbe is lemerülnek csak, hogy az övék legyen. Nem örülne, ha Shya nem tudná, hogy tetszik neki és szépnek tartja. A kerek formáiról nem is szólva. Csontokon nem szeret feküdni, neki pont így jó és kívánatos, ahogy van. Rámosolyog a csók után.*
-Nem volt olyan, hogy szégyeljelek. Te nem vagy olyan.
*Komolyan mondja és gondolja, talán akarja is, hogy Shya ne legyen olyan.*
-Még szép, hogy nincs!
*Szélesebbre húzódik a mosolya.*
-Mégis, hogy lehetne más neked, ha én itt vagyok?
*Megfogja a kezét, aztán int a fejével a folyó felé vezető irányba.*
-Tényleg a sűrű erdőben akarsz tekeregni? Gyere menjünk inkább, megmutatom azt a helyet, ami szerintem a legszebb a parton.
*Egy kicsit meghúzza a kezét, de most bevárja, hogy a lány lépjen előbb, ha akar, és csak aztán indul meg.*
3454. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-01-01 08:00:53
Üzenet elküldve: 2016-01-01 08:00:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Délfelé//
*Átveszi a nyulakat, és a férfire hagyja a tűzgyújtást, ha már így alakul. Néhány apróbb eszköz, kötél kerül elő a zsákjából, mely csupa hasznos holmit rejt. Hátsó lábaiknál lógatja fel először az állatokat, majd késével néhány ügyes bemetszés után, majd egyetlen mozdulattal rántja le a nyulak bundáját. A szőrösen maradt lábfejeket levágja, de előbb a fejtől, és a hasi tartalomtól szabadul meg. Kis vízzel letakarítja a nem szükséges szennyeződéstől a húst, majd a három nyulat, most már tűzre készen, besózva, Kagan keze ügyébe teszi. Nem azt várja el, hogy a férfi süsse meg, de ha a nyársakat elkészíti, rá lehet húzni őket.
Sheynah még visszatér kicsit a bőrökhöz, és a hús után ezekkel is foglalkozik kicsit. Gyors, hozzáértő mozdulatokkal feszíti ki őket, kaparja le a bőrről a rajta maradt felesleget, majd a sókristályról lepattintva egy kisebb darabot, átkeni a bőrt is jó vastagon. Ha lehet felhasználja a sódarabkát teljesen.
A kristály másik felével, a feszítve hagyott bőröket maga mögött hagyva, guggol le a tűz közelében, Kagan mellé.*
-Köszönöm.
*Nyújtja vissza a sótömböt a férfinek. Sheynah tudja, hogy a só birtoklása vagyont is jelent. Kevesen mászkálnak sóval a zsebükben, járva a világot. Nem a vagyon szaga az, mely a férfi közelébe vonzza. Sokkal inkább a másik kisugárzása. Szívesen kérdezne maga is, de ha Kagant harcosként arra nevelték, hogy ne beszéljen sokat, akkor Sheynaht asszonyként arra, hogy ne beszéljen feleslegesen. Íratlan illemkódex szerint élnek a hegyi népek.
Ha elkészült a nyárs, akkor a lány a férfi keze alá dolgozik, segít a nyulakat felhúzni, rögzíteni. Esetleg újra átkenni sóval, hogy még szaftosabb legyen.*
-Szépek lesznek a szőrmék. Jól fog menni a szemedhez.
*Böki ki végül, miközben felpillantva rámosolyog Kaganra. A vadnyulak bundája szürkés árnyalatú középbarna, hogy jól beleolvadjanak a környezetbe. Ez az árnyalat éppen illik a férfi borostyánjaihoz.*
//Délfelé//
*Átveszi a nyulakat, és a férfire hagyja a tűzgyújtást, ha már így alakul. Néhány apróbb eszköz, kötél kerül elő a zsákjából, mely csupa hasznos holmit rejt. Hátsó lábaiknál lógatja fel először az állatokat, majd késével néhány ügyes bemetszés után, majd egyetlen mozdulattal rántja le a nyulak bundáját. A szőrösen maradt lábfejeket levágja, de előbb a fejtől, és a hasi tartalomtól szabadul meg. Kis vízzel letakarítja a nem szükséges szennyeződéstől a húst, majd a három nyulat, most már tűzre készen, besózva, Kagan keze ügyébe teszi. Nem azt várja el, hogy a férfi süsse meg, de ha a nyársakat elkészíti, rá lehet húzni őket.
Sheynah még visszatér kicsit a bőrökhöz, és a hús után ezekkel is foglalkozik kicsit. Gyors, hozzáértő mozdulatokkal feszíti ki őket, kaparja le a bőrről a rajta maradt felesleget, majd a sókristályról lepattintva egy kisebb darabot, átkeni a bőrt is jó vastagon. Ha lehet felhasználja a sódarabkát teljesen.
A kristály másik felével, a feszítve hagyott bőröket maga mögött hagyva, guggol le a tűz közelében, Kagan mellé.*
-Köszönöm.
*Nyújtja vissza a sótömböt a férfinek. Sheynah tudja, hogy a só birtoklása vagyont is jelent. Kevesen mászkálnak sóval a zsebükben, járva a világot. Nem a vagyon szaga az, mely a férfi közelébe vonzza. Sokkal inkább a másik kisugárzása. Szívesen kérdezne maga is, de ha Kagant harcosként arra nevelték, hogy ne beszéljen sokat, akkor Sheynaht asszonyként arra, hogy ne beszéljen feleslegesen. Íratlan illemkódex szerint élnek a hegyi népek.
Ha elkészült a nyárs, akkor a lány a férfi keze alá dolgozik, segít a nyulakat felhúzni, rögzíteni. Esetleg újra átkenni sóval, hogy még szaftosabb legyen.*
-Szépek lesznek a szőrmék. Jól fog menni a szemedhez.
*Böki ki végül, miközben felpillantva rámosolyog Kaganra. A vadnyulak bundája szürkés árnyalatú középbarna, hogy jól beleolvadjanak a környezetbe. Ez az árnyalat éppen illik a férfi borostyánjaihoz.*
3453. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-31 22:00:32
Üzenet elküldve: 2015-12-31 22:00:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
*Egyre nyilvánvalóbb, hogy a válasza dühítette fel Morfiuszt, addig hökkent volt, aztán kissé aggódó és még azt is lehet mondani, hogy kedves, de amióta rákérdezett, hogy voltak-e neki mások, és ő felelt, Morf olyanná vált, mint valami vihar. A szemei elsötétültek, dühös szikrákat szórnak, és nagyjából olyan nyugodt, mint a forgószél.
Aztán persze meglepi, mikor Shyahar végül kimondja, mi a gondja.*
– Én kérdeztem. És most már tudom, hogy régi emlék, és most már tudom, hogy a gyöngyhajú lépett le tőled, és nem fordítva. És igen, még mindig jobb! Bár ha lelépett, akkor nem igazán hiszem, hogy annyira könnyen találnál rá, hogy csókolgasd, vagy, hogy meg akarnád találni. Mert akkor tényleg nem engem kísérgetnél már hetek óta.
*A lány lassan bólint, ahogy egymás szemébe néznek, most már Morf is nyugodtabbnak tűnik valamennyivel, legalábbis remélhetőleg.*
– Értelek, és így már máshogy hangzik. Más lett volna akkor is, ha tudok korábban a gyöngyhajúról, és arról mi történt, legalább említés szintjén, nagy vonalakban. Akkor nem arra gondoltam volna, amire…
~Hanem arra, hogy tényleg nincs sok valóban őszintén szép pillanat, amit felidézhetsz, és hogy talán ez sem igazán a nőről szólt, csak éppen ő is ott volt.~
*A próbálkozása, hogy megértesse miért is fájt ezt az egészet mégis így, ilyen körülmények között hallania… nos, nem mondható fényes sikernek. De ha jobban megnézi, kudarcnak sem.
A vihar elszabadul, Morf ujjai a karjaira szorulnak, a szemei szinte már feketévé sötétednek. Dühös. Sőt, szinte felrobban.*
~Tehát nem tetszik neki a gondolat sem, hogy valaki más lenne. Vagy csak gondolnék másra.~
– Ahogy most elnézlek, mégis megkérdeznéd, de talán csak máskor. Vagy mégsem máskor. Sőt, éppen most kérdezed *felel halkan a lány.* Ha úgy vesszük, éppen az után, hogy megcsókoltál.
*Morf a fenekére markol, és magához rántja, dühös és keserű szavak hagyják el az ajkát.*
~Kételkedsz? Vagy inkább csak megijeszt a gondolat, hogy talán tévedhettél?~
– Nézz a szemembe, Morfiusz! *kéri halkan.
Felháborodhatna, és kényeskedve kérhetné ki magának, hogy a férfi dühében, és talán fájdalmában a városi szajhákat emlegeti, pedig sose kezelte őt úgy, a mostani hasonlat inkább csak az indulat szüleménye.
Shyahar nem örül neki, és nem is tervezi, hogy szó nélkül hagyja, de az előbbiek tükrében ő már picit nyugodtabb, ő már képes végiggondolni a sok apróságot, amit Morfról eddig megtudott.*
~Milyen nőket ismertél te eddig? Hát egy rendes sem volt köztük, aki szeretett volna?~
– Nem hazudtam neked. Nem játszottam. Nem színészkedtem. Lehet, hogy nem vagyok tökéletes, sőt biztos. Biztos vannak hibáim.
*Shyahar lassan emeli fel a jobbját, ujjai Morf szája sarkát érintik, az állkapcsát, a nyaka oldalát. Érzi, az izmok ott szinte pattanásig feszülnek.*
– De az nem tartozik a hibáim közé, hogy egyszerre több férfinak kellessem magam. Hetek óta vagy velem. Láttál olyat, hogy mással enyelegnék? Kellett elárultnak érezned magad? Vagy csak kínosan, arra gondolva, most épp mit hihetnek rólad mások, hogy vaknak, vagy pipogyának gondolnak-e mert egy rossz rimával vagy? Ugye, hogy nem volt ilyen?
*A lány keze megállapodik Morfiusz vállán, finoman megszorítja.*
– Lehet, hogy nem én vagyok a legcsillogóbb és legfeltűnőbb nő Lanawinen, sőt biztos. A legszebb sem én vagyok. Nem vagyok se édes szőke, se csábító vörös. Hogy is mondod? Kis veréb. Lehet, hogy csak egy szürke veréb vagyok. De az biztos, hogy mellettem emelt fővel állhattál mindig, akár a szüreti bálon, akár útközben, vagy a Pegazusban is.
*Shya nem vak, nem is ostoba, észrevette, hogyan változott a Pegazus fogadósának a tekintete enyhén lesajnálóból inkább elismerőbe, mikor ő Morfiusz mellé lépett. Nem mintha ezt meg akarná mondani a férfinak. Lehet, hogy amúgy is tudja ő is.
Még mindig Morf szemébe néz és megkockáztat egy óvatos kis mosolyt.*
– Nincs más, Morf.
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
*Egyre nyilvánvalóbb, hogy a válasza dühítette fel Morfiuszt, addig hökkent volt, aztán kissé aggódó és még azt is lehet mondani, hogy kedves, de amióta rákérdezett, hogy voltak-e neki mások, és ő felelt, Morf olyanná vált, mint valami vihar. A szemei elsötétültek, dühös szikrákat szórnak, és nagyjából olyan nyugodt, mint a forgószél.
Aztán persze meglepi, mikor Shyahar végül kimondja, mi a gondja.*
– Én kérdeztem. És most már tudom, hogy régi emlék, és most már tudom, hogy a gyöngyhajú lépett le tőled, és nem fordítva. És igen, még mindig jobb! Bár ha lelépett, akkor nem igazán hiszem, hogy annyira könnyen találnál rá, hogy csókolgasd, vagy, hogy meg akarnád találni. Mert akkor tényleg nem engem kísérgetnél már hetek óta.
*A lány lassan bólint, ahogy egymás szemébe néznek, most már Morf is nyugodtabbnak tűnik valamennyivel, legalábbis remélhetőleg.*
– Értelek, és így már máshogy hangzik. Más lett volna akkor is, ha tudok korábban a gyöngyhajúról, és arról mi történt, legalább említés szintjén, nagy vonalakban. Akkor nem arra gondoltam volna, amire…
~Hanem arra, hogy tényleg nincs sok valóban őszintén szép pillanat, amit felidézhetsz, és hogy talán ez sem igazán a nőről szólt, csak éppen ő is ott volt.~
*A próbálkozása, hogy megértesse miért is fájt ezt az egészet mégis így, ilyen körülmények között hallania… nos, nem mondható fényes sikernek. De ha jobban megnézi, kudarcnak sem.
A vihar elszabadul, Morf ujjai a karjaira szorulnak, a szemei szinte már feketévé sötétednek. Dühös. Sőt, szinte felrobban.*
~Tehát nem tetszik neki a gondolat sem, hogy valaki más lenne. Vagy csak gondolnék másra.~
– Ahogy most elnézlek, mégis megkérdeznéd, de talán csak máskor. Vagy mégsem máskor. Sőt, éppen most kérdezed *felel halkan a lány.* Ha úgy vesszük, éppen az után, hogy megcsókoltál.
*Morf a fenekére markol, és magához rántja, dühös és keserű szavak hagyják el az ajkát.*
~Kételkedsz? Vagy inkább csak megijeszt a gondolat, hogy talán tévedhettél?~
– Nézz a szemembe, Morfiusz! *kéri halkan.
Felháborodhatna, és kényeskedve kérhetné ki magának, hogy a férfi dühében, és talán fájdalmában a városi szajhákat emlegeti, pedig sose kezelte őt úgy, a mostani hasonlat inkább csak az indulat szüleménye.
Shyahar nem örül neki, és nem is tervezi, hogy szó nélkül hagyja, de az előbbiek tükrében ő már picit nyugodtabb, ő már képes végiggondolni a sok apróságot, amit Morfról eddig megtudott.*
~Milyen nőket ismertél te eddig? Hát egy rendes sem volt köztük, aki szeretett volna?~
– Nem hazudtam neked. Nem játszottam. Nem színészkedtem. Lehet, hogy nem vagyok tökéletes, sőt biztos. Biztos vannak hibáim.
*Shyahar lassan emeli fel a jobbját, ujjai Morf szája sarkát érintik, az állkapcsát, a nyaka oldalát. Érzi, az izmok ott szinte pattanásig feszülnek.*
– De az nem tartozik a hibáim közé, hogy egyszerre több férfinak kellessem magam. Hetek óta vagy velem. Láttál olyat, hogy mással enyelegnék? Kellett elárultnak érezned magad? Vagy csak kínosan, arra gondolva, most épp mit hihetnek rólad mások, hogy vaknak, vagy pipogyának gondolnak-e mert egy rossz rimával vagy? Ugye, hogy nem volt ilyen?
*A lány keze megállapodik Morfiusz vállán, finoman megszorítja.*
– Lehet, hogy nem én vagyok a legcsillogóbb és legfeltűnőbb nő Lanawinen, sőt biztos. A legszebb sem én vagyok. Nem vagyok se édes szőke, se csábító vörös. Hogy is mondod? Kis veréb. Lehet, hogy csak egy szürke veréb vagyok. De az biztos, hogy mellettem emelt fővel állhattál mindig, akár a szüreti bálon, akár útközben, vagy a Pegazusban is.
*Shya nem vak, nem is ostoba, észrevette, hogyan változott a Pegazus fogadósának a tekintete enyhén lesajnálóból inkább elismerőbe, mikor ő Morfiusz mellé lépett. Nem mintha ezt meg akarná mondani a férfinak. Lehet, hogy amúgy is tudja ő is.
Még mindig Morf szemébe néz és megkockáztat egy óvatos kis mosolyt.*
– Nincs más, Morf.
3452. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-31 15:48:41
Üzenet elküldve: 2015-12-31 15:48:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Délfelé//
*Lenyújtja a nyulakat a lánynak, majd odébb léptet a lovával és egyetlen lendülettel kizökken a nyeregből. Tekintete Sheynah-t követi pár másodpercig, majd saját lovával foglalkozik egy ideig, míg ellátja a hátast. Ez még az a ló, amivel északról ide érkezett - több mint két év telt el azóta; Kagan is, a hátas is megfontoltabb lett ez idő alatt.*
- Hagyd csak, majd én.
*Amíg a nő a nyulakkal foglalkozik, Kagan a tűz felelősévé nevezi ki magát. Tél van, egyébként sem fog ártani nagyobb tüzet rakni.*
~ Azért fogd vissza magad. Nem otthon vagy. ~ *vigyorodik el magában, a törzsi nagy tűzre gondolva, és ezért visszafogottabb tűzrakással próbálkozik. Egy kis munkamegosztás sosem árt, és így nagyjából egyszerre végeznek, ha a lány elég rutinos a nyúlnyúzásban.*
- Na. *már csak a nyársak vannak vissza. Iszákjából egy kisebb tömb kristályt is elővesz.*
- Só. A nyúlra. *ritka dolog az ilyesmi, csak a hegyi és tengermelléki népek étrendjében van elég só. Na meg a "civilizált" kereskedelem áldását élvező területeken élők.*
*Tudna mit kérdezni, de inkább hallgat - a harcosokkal kapcsolatban alapvető sztereotípia, hogy nem beszélnek sokat, és bár Kagan mára elsősorban törzsfő és hadúr, alapvetően harcos, annak született, arra készítették fel. Néha fel-felpillant a lányra, aztán tovább igazgatja a tüzet és a nyársakat.*
//Délfelé//
*Lenyújtja a nyulakat a lánynak, majd odébb léptet a lovával és egyetlen lendülettel kizökken a nyeregből. Tekintete Sheynah-t követi pár másodpercig, majd saját lovával foglalkozik egy ideig, míg ellátja a hátast. Ez még az a ló, amivel északról ide érkezett - több mint két év telt el azóta; Kagan is, a hátas is megfontoltabb lett ez idő alatt.*
- Hagyd csak, majd én.
*Amíg a nő a nyulakkal foglalkozik, Kagan a tűz felelősévé nevezi ki magát. Tél van, egyébként sem fog ártani nagyobb tüzet rakni.*
~ Azért fogd vissza magad. Nem otthon vagy. ~ *vigyorodik el magában, a törzsi nagy tűzre gondolva, és ezért visszafogottabb tűzrakással próbálkozik. Egy kis munkamegosztás sosem árt, és így nagyjából egyszerre végeznek, ha a lány elég rutinos a nyúlnyúzásban.*
- Na. *már csak a nyársak vannak vissza. Iszákjából egy kisebb tömb kristályt is elővesz.*
- Só. A nyúlra. *ritka dolog az ilyesmi, csak a hegyi és tengermelléki népek étrendjében van elég só. Na meg a "civilizált" kereskedelem áldását élvező területeken élők.*
*Tudna mit kérdezni, de inkább hallgat - a harcosokkal kapcsolatban alapvető sztereotípia, hogy nem beszélnek sokat, és bár Kagan mára elsősorban törzsfő és hadúr, alapvetően harcos, annak született, arra készítették fel. Néha fel-felpillant a lányra, aztán tovább igazgatja a tüzet és a nyársakat.*
3451. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-31 01:25:31
Üzenet elküldve: 2015-12-31 01:25:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy doktor naplója, a városban//
*A helyszínek eddigi érdektelensége és a doktor szempontjából, vagy nem releváns, vagy még felkészültségét meghaladó ajánlatain túl végre áthalad a kovácson. Ennek egyetlen eredménye lesz, hogy ismét egy erdőbe lyukad ki. Ez az erdő azonban lényegesen más, mint ahol ő él. Ez az erdő átlátszó, fényes és van aljnövényzet. Néha helyenként igen sűrű. Nem is annyira hangulatos, mint a nyugatabbra fekvő halott erdő. Ahol a fák nem engedik át a napfényt és a levegő mindig kevés. A fulladás csak speciális technikával érhető el, és vajmi kevés esély nyílik arra, hogy elcsatangolj. Egy kicsit bántja, hogy ez az erdő egyfajta klasszikus erdő. A tipikus vadászmező. Ez a hely a régiekre emlékezteti, akik szarvast és nyulat hoztak vacsorára. Akik gondoskodtak az emberekről, hogy ne halljanak éhen, a nagy száműzetés alatt. A menekültek és a nyugatot elhagyók bizton kedvelték volna a dús ligetes erdőket, de mit sem érnek a nagy hatóanyag tartalmú helyhez, amelyet ő maga fedezett fel. Ez a büszkeség segíti át a furcsa erdőn. Majd hamar ráfordul a tisztásra, és amikor odaér megáll. A karjait széttárja, és vesz egy nagy levegőt.* ~Milyen rég vártam erre! Milyen rég kellett nekem ez az egész. Hogy végre minden a helyére kerüljön.~ *A tisztást látva nem megy közel, mivel látja, hogy mások is ott vannak. Inkább a háttérben és a legközelebbi fa mellett bújva ül le a földre.*
*A helyszínek eddigi érdektelensége és a doktor szempontjából, vagy nem releváns, vagy még felkészültségét meghaladó ajánlatain túl végre áthalad a kovácson. Ennek egyetlen eredménye lesz, hogy ismét egy erdőbe lyukad ki. Ez az erdő azonban lényegesen más, mint ahol ő él. Ez az erdő átlátszó, fényes és van aljnövényzet. Néha helyenként igen sűrű. Nem is annyira hangulatos, mint a nyugatabbra fekvő halott erdő. Ahol a fák nem engedik át a napfényt és a levegő mindig kevés. A fulladás csak speciális technikával érhető el, és vajmi kevés esély nyílik arra, hogy elcsatangolj. Egy kicsit bántja, hogy ez az erdő egyfajta klasszikus erdő. A tipikus vadászmező. Ez a hely a régiekre emlékezteti, akik szarvast és nyulat hoztak vacsorára. Akik gondoskodtak az emberekről, hogy ne halljanak éhen, a nagy száműzetés alatt. A menekültek és a nyugatot elhagyók bizton kedvelték volna a dús ligetes erdőket, de mit sem érnek a nagy hatóanyag tartalmú helyhez, amelyet ő maga fedezett fel. Ez a büszkeség segíti át a furcsa erdőn. Majd hamar ráfordul a tisztásra, és amikor odaér megáll. A karjait széttárja, és vesz egy nagy levegőt.* ~Milyen rég vártam erre! Milyen rég kellett nekem ez az egész. Hogy végre minden a helyére kerüljön.~ *A tisztást látva nem megy közel, mivel látja, hogy mások is ott vannak. Inkább a háttérben és a legközelebbi fa mellett bújva ül le a földre.*
3450. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-31 01:00:20
Üzenet elküldve: 2015-12-31 01:00:20
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője//
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
*A válasz őszinte a kérdésre, de mégis csak bosszantja. Jó, hogy Shya csinos, kedves és a napszámos lányok között, azért alig akadt olyan, aki felvehette volna vele a versenyt külsőre, mostanra pedig lekörözte rég azokat is a természetével. Persze, hogy akadtak olyanok akik szemet vetettek rá, de akkor is, idegesítő ezt hallgatnia.*
~Kerülgettek mi? Azt ne gondold, hogy még veled vagyok engedem.~
*Végül Shya csak kinyögi, hogy mi zaklatta fel, de talán az eddiginél is meglepettebben néz rá. A lány úgy beszél, mintha legalábbis rájuk nyitott volna a gyöngyhajúval üzekedés közben. Nem akarja elhinni, hogy ez olyan nagy probléma. Egy emlékről beszélt, egy régi emlékről mi ezzel a gond?*
-Szembesülni? Te kérdezted, azon kívül pedig ez egy régi emlék. A gyöngyhajú meglépet, ha érdekel és azon is kívül, ha azt akarod, hogy őt csókoljam és téged emlegesselek akkor szólj nyugodtan, de azt hiszem még mindig úgy a jobb, ha fordítva van, nem?
*A következő kérdésre elillan az idegessége és komolyan néz az ikon szemekbe.*
-Nem jutott semmi más az eszembe. Voltak persze jó emlékeim, de nem értek valami sokat, amit kérdeztél, arra meg a lehető legőszintébben akartam válaszolni, elvégre megállapodtunk.
*Komolyan mond minden szót, hogy Shya értsen belőle.
Nem mondja ki nyíltan, hogy ez egy nehéz kérdés volt. Persze megtehette volna, hogy valamelyik jó éjszakáját meséli el, amikor mondjuk nyert a kártyán, de a lány kérdésére az nem lett volna teljesen őszinte válasz.*
~Miért olyan nehéz ezt megérteni? Miért kell, hogy mindenki kincset érő emlékeket hordozzon, amivel tele a feje? Nekem jó, hogy volt ez az egy, amire emlékeztem.~
*A nézzük máshogyan nem olyan dolog, ami gond nélkül bevethető nála, ugyanis az egészből csak egyet hall meg, ami már az elején is zavarta, hogy Shya és valaki más. Ujjai rászorítanak egy kicsit a lány karjaira.*
-Remélem nem lettél volna olyan ostoba, hogy miután csókoltalak egy másikról kezdesz áradozni. Soha nem kérdezek olyat, amit jobb, ha nem tudok.
*A szeme elsötétül a haragtól, ami feltámad hirtelen.*
-Nem tűntél olyannak, aki váltogatja a férfiakat, mint a fehérneműt. Persze mindenkivel megesik, hogy téved egy lánnyal kapcsolatban.
*Az egyik keze lecsúszik a lány fenekére és keményen markolja meg, hogy magához szorítsa.*
-Eddig csak játszadoztál és mégis olyan bővérű vagy, mint a városi szajhák? Nem gondoltam volna.
*Kérdőn néz a lányra, keményen markolva a szoknya alatt rejtőző kerekséget. Minden nő képes maszkot húzni magára és meglepetéseket okozni, de Shya egy ártatlan kis veréb, ezt pontosan tudja, de mégis indulatba hozza a gondolat, hogy tévedhetett.*
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
*A válasz őszinte a kérdésre, de mégis csak bosszantja. Jó, hogy Shya csinos, kedves és a napszámos lányok között, azért alig akadt olyan, aki felvehette volna vele a versenyt külsőre, mostanra pedig lekörözte rég azokat is a természetével. Persze, hogy akadtak olyanok akik szemet vetettek rá, de akkor is, idegesítő ezt hallgatnia.*
~Kerülgettek mi? Azt ne gondold, hogy még veled vagyok engedem.~
*Végül Shya csak kinyögi, hogy mi zaklatta fel, de talán az eddiginél is meglepettebben néz rá. A lány úgy beszél, mintha legalábbis rájuk nyitott volna a gyöngyhajúval üzekedés közben. Nem akarja elhinni, hogy ez olyan nagy probléma. Egy emlékről beszélt, egy régi emlékről mi ezzel a gond?*
-Szembesülni? Te kérdezted, azon kívül pedig ez egy régi emlék. A gyöngyhajú meglépet, ha érdekel és azon is kívül, ha azt akarod, hogy őt csókoljam és téged emlegesselek akkor szólj nyugodtan, de azt hiszem még mindig úgy a jobb, ha fordítva van, nem?
*A következő kérdésre elillan az idegessége és komolyan néz az ikon szemekbe.*
-Nem jutott semmi más az eszembe. Voltak persze jó emlékeim, de nem értek valami sokat, amit kérdeztél, arra meg a lehető legőszintébben akartam válaszolni, elvégre megállapodtunk.
*Komolyan mond minden szót, hogy Shya értsen belőle.
Nem mondja ki nyíltan, hogy ez egy nehéz kérdés volt. Persze megtehette volna, hogy valamelyik jó éjszakáját meséli el, amikor mondjuk nyert a kártyán, de a lány kérdésére az nem lett volna teljesen őszinte válasz.*
~Miért olyan nehéz ezt megérteni? Miért kell, hogy mindenki kincset érő emlékeket hordozzon, amivel tele a feje? Nekem jó, hogy volt ez az egy, amire emlékeztem.~
*A nézzük máshogyan nem olyan dolog, ami gond nélkül bevethető nála, ugyanis az egészből csak egyet hall meg, ami már az elején is zavarta, hogy Shya és valaki más. Ujjai rászorítanak egy kicsit a lány karjaira.*
-Remélem nem lettél volna olyan ostoba, hogy miután csókoltalak egy másikról kezdesz áradozni. Soha nem kérdezek olyat, amit jobb, ha nem tudok.
*A szeme elsötétül a haragtól, ami feltámad hirtelen.*
-Nem tűntél olyannak, aki váltogatja a férfiakat, mint a fehérneműt. Persze mindenkivel megesik, hogy téved egy lánnyal kapcsolatban.
*Az egyik keze lecsúszik a lány fenekére és keményen markolja meg, hogy magához szorítsa.*
-Eddig csak játszadoztál és mégis olyan bővérű vagy, mint a városi szajhák? Nem gondoltam volna.
*Kérdőn néz a lányra, keményen markolva a szoknya alatt rejtőző kerekséget. Minden nő képes maszkot húzni magára és meglepetéseket okozni, de Shya egy ártatlan kis veréb, ezt pontosan tudja, de mégis indulatba hozza a gondolat, hogy tévedhetett.*
3449. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-30 20:07:59
Üzenet elküldve: 2015-12-30 20:07:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ylsiana//
- Tudom... *Ismeri el kelletlenül saját faját, majd miután a kérdés is elhangzik, nyugodtan folytatja.* - Utálni magam? Ugyan minek? Elég idegőrlő egy egész életet tölteni olyasvalakivel, akit utálok. Inkább szégyenlem az embereket. És mindenféle kétlábút. A kegyetlenség szülöttei. Sokkalta inkább lennék sólyom, vagy farkas. Ők nem szórakozásból ölnek.
*Ahogy hallja, a vakságát említő -burkoltan, de említő-, mondatára újra megtorpan a nőszemély. Érdekes, ha ennyire utálja az embereket, miért áll le beszélgetni eggyel? Jó, természetesen ebben az ő keze is benne van, hiszen ha nem lenne ennyire érdekes, akkor nem is lenne ennyire érdekelt.
Már éppen beszédre emelné a száját, hogy megmagyarázza, mikor gúnyos válasz, majd gúnyos kacaj rázza meg a tisztást, a patakot, és a szembeni virágos dombot. Kicsit -alig láthatóan- elvörösödik az arca, de nem a zavartól, sokkalta inkább a méregtől.
~Még van pofája! Arrogáns kis...~
Mély levegő. Semmi baj. És egy csipetnyi mosoly.*
- Nem, nem keselyű volt. Nagy, dagadt, kopaszodó szerzetesek.
*Igaz, hogy azok nem kivájták a szemét. Valami rohadt isteni erő volt, vagy tudja a fene, amint megesküdött a szeme világára, hogy ő bizony nem lopott a pénzéből, máris megvakult. Aztán még jól össze is verték, hogy hogy van mersze hazudni, és csak úgy, kidobták őt a kolostorból. Se a holmijait, semmit nem szedhetett össze. De ez mellékes, ezt nincs kedve megosztani a hölgyeménnyel. Egyelőre. Ki tudja? Talán annyira felkelti az érdeklődését, hogy a végén egy jót beszélgetnek, és a csitri-benyomás megváltozik a fiúnál; mint ahogy a rusnya ember a lánynál.*
//Ylsiana//
- Tudom... *Ismeri el kelletlenül saját faját, majd miután a kérdés is elhangzik, nyugodtan folytatja.* - Utálni magam? Ugyan minek? Elég idegőrlő egy egész életet tölteni olyasvalakivel, akit utálok. Inkább szégyenlem az embereket. És mindenféle kétlábút. A kegyetlenség szülöttei. Sokkalta inkább lennék sólyom, vagy farkas. Ők nem szórakozásból ölnek.
*Ahogy hallja, a vakságát említő -burkoltan, de említő-, mondatára újra megtorpan a nőszemély. Érdekes, ha ennyire utálja az embereket, miért áll le beszélgetni eggyel? Jó, természetesen ebben az ő keze is benne van, hiszen ha nem lenne ennyire érdekes, akkor nem is lenne ennyire érdekelt.
Már éppen beszédre emelné a száját, hogy megmagyarázza, mikor gúnyos válasz, majd gúnyos kacaj rázza meg a tisztást, a patakot, és a szembeni virágos dombot. Kicsit -alig láthatóan- elvörösödik az arca, de nem a zavartól, sokkalta inkább a méregtől.
~Még van pofája! Arrogáns kis...~
Mély levegő. Semmi baj. És egy csipetnyi mosoly.*
- Nem, nem keselyű volt. Nagy, dagadt, kopaszodó szerzetesek.
*Igaz, hogy azok nem kivájták a szemét. Valami rohadt isteni erő volt, vagy tudja a fene, amint megesküdött a szeme világára, hogy ő bizony nem lopott a pénzéből, máris megvakult. Aztán még jól össze is verték, hogy hogy van mersze hazudni, és csak úgy, kidobták őt a kolostorból. Se a holmijait, semmit nem szedhetett össze. De ez mellékes, ezt nincs kedve megosztani a hölgyeménnyel. Egyelőre. Ki tudja? Talán annyira felkelti az érdeklődését, hogy a végén egy jót beszélgetnek, és a csitri-benyomás megváltozik a fiúnál; mint ahogy a rusnya ember a lánynál.*
3448. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-30 18:01:18
Üzenet elküldve: 2015-12-30 18:01:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
*Megvonja a vállát, elnéz Morfiusz füle mellett, valahova el, a távolba.
Shyahar sejti, hogy nem rejtőzhet úgysem, de most nem akarja, hogy a férfi a szemeiből olvasson. Azt persze tudja, hogy Morf nagyon jó megfigyelő, párszor már észrevette, de valahogy, botor módon, reménykedik, hogy szó nélkül hagyja a dolgot.
Mert akkor nem kellene kínban éreznie magát, nem kellene felvállalnia, hogy a férfi minden bizonnyal rákérdez majd, mi baja. Shyahar nem hiszi, hogy Morf megállná szó nélkül.*
– Elhiszem, hogy így volt. Tudom, hogy igazat mondasz, és ezért járt a köszönet.
*Még ha nagyon rosszul is jött ez ki most, azt mégis értékeli, hogy a férfi igazat mondott, és nem valami színes mesével szúrta ki a szemét, úgymond.
Mikor az erdő felé indulnak, Morfiusz akkor rántja vissza. Valójában nem is rántás ez, inkább csak visszafogja.*
– Tudtam, persze. Nem kiskölyök vagy már.
~De még mennyire, hogy nem.~
– Igen, voltak, akik kerülgettek.
*Shya halkan felel, de aztán a homlokán egy ránc jelenik meg, látva Morf nyilvánvalóan bosszús és dühös tekintetét.*
~Most meg mi baja? Hiszen ő is így gondolta. Ő mondta.~
*A férfi két keze a felkarjait markolja, erősen, de még éppen nem fájdalmasan, ugyanakkor szilárdan tartja, és Shyahar tudja, úgysem menekülhet.
Igazából talán még jobb is így, jobb, ha kimondják mi a baj, akkor lehet valamit tenni, míg ha hallgatnak, akkor a fájdalom megmarad, a helyzet nem oldódik meg, a bánat csak eltemetődik, a mélybe kerül, és ott rág és forr, és végül úgyis felfakadna, és akkor esetleg sokkal rosszabb lenne az egész.*
~Jobb ezen túlesni.~
*Talán Morfiusz is érezhet valami hasonlót, mert a hangja már nem parancsoló és dühös, halkabb is, kedvesebb.*
– Eddig sose meséltél semmilyen gyöngyhajúról. Ahogy mondod, tudtam persze, hogy voltak nők, nyilván voltak *kezd el beszélni Shya, de nem néz Morf szemébe, inkább az orra hegyét figyeli, és a száját.* ~Szép vonalú szája van. Nem igazság! Miért kell közben erre gondolnom, mikor…? ~
– De más dolog valamit csak úgy elméletben tudni, meg más szembesülni vele konkrétan. És, feltételezem, akkor is más lett volna, ha csak úgy útközben beszélgetünk, megkérlek, hogy mesélj és mesélsz róla valamit, mint az, hogy egy ilyen csók után őt említed fel.
*Sikerül végre kinyögnie.*
– Én, én keveset tudok a múltadról, de, de azért remélem, nem csak ez az egy szép emléked van. Igazán nem tudtál volna olyat találni, amiben nem szerepel egy másik nő pucéron? *Most már felnéz, egyenest a férfi szemébe, és igen, az ő pillantásában van fájdalom is még, de ugyanakkor helytelenítés is, meg talán némi hitetlenkedés, és egy cseppnyi szánalom.*
~És mi van, ha tényleg nem? Ha nincsenek szép emlékei?~
*Shyahar nagyon lassan ingatja a fejét a gondolatra.*
~De az nem lehet! Olyan nincs! Csak nem lehet… Ugye?~
*Aztán eszébe jut valami más, amivel talán jobban megértetheti a férfival mit tett, hogy miért is fájt ez neki. Nem is az, hogy ilyen történt, valaha, régen, ki tudja mikor, és nem is önmagában az a gond, hogy ő ezt megtudta, hanem a körülmények, ahogy és amikor megtudta.
De a lány kezdi úgy hinni, hogy ennek talán Morf nincs is a tudatában. Még.*
– Jó. Nézzük máshogy! Tegyük fel, hogy megcsókolsz, így, mint most, és te kérdezel engem. Én pedig valamelyik korábbi kedvesemről kezdek beszélni, hogy milyen csodás volt vele, amikor ezt vagy azt csináltunk, pucéron.
*A lány a mélybarna szempárt figyeli, hiszen arra már rájött, Morfiusz ha akar az arckifejezésén remekül uralkodik, de a szeme rebbenése gyakran elárulja.*
– Te hogy érezted volna magad? Neked jólesett volna, Morf?
*A lány halkan sóhajt, és a férfit nézi.*
//Morfiusz//
*Megvonja a vállát, elnéz Morfiusz füle mellett, valahova el, a távolba.
Shyahar sejti, hogy nem rejtőzhet úgysem, de most nem akarja, hogy a férfi a szemeiből olvasson. Azt persze tudja, hogy Morf nagyon jó megfigyelő, párszor már észrevette, de valahogy, botor módon, reménykedik, hogy szó nélkül hagyja a dolgot.
Mert akkor nem kellene kínban éreznie magát, nem kellene felvállalnia, hogy a férfi minden bizonnyal rákérdez majd, mi baja. Shyahar nem hiszi, hogy Morf megállná szó nélkül.*
– Elhiszem, hogy így volt. Tudom, hogy igazat mondasz, és ezért járt a köszönet.
*Még ha nagyon rosszul is jött ez ki most, azt mégis értékeli, hogy a férfi igazat mondott, és nem valami színes mesével szúrta ki a szemét, úgymond.
Mikor az erdő felé indulnak, Morfiusz akkor rántja vissza. Valójában nem is rántás ez, inkább csak visszafogja.*
– Tudtam, persze. Nem kiskölyök vagy már.
~De még mennyire, hogy nem.~
– Igen, voltak, akik kerülgettek.
*Shya halkan felel, de aztán a homlokán egy ránc jelenik meg, látva Morf nyilvánvalóan bosszús és dühös tekintetét.*
~Most meg mi baja? Hiszen ő is így gondolta. Ő mondta.~
*A férfi két keze a felkarjait markolja, erősen, de még éppen nem fájdalmasan, ugyanakkor szilárdan tartja, és Shyahar tudja, úgysem menekülhet.
Igazából talán még jobb is így, jobb, ha kimondják mi a baj, akkor lehet valamit tenni, míg ha hallgatnak, akkor a fájdalom megmarad, a helyzet nem oldódik meg, a bánat csak eltemetődik, a mélybe kerül, és ott rág és forr, és végül úgyis felfakadna, és akkor esetleg sokkal rosszabb lenne az egész.*
~Jobb ezen túlesni.~
*Talán Morfiusz is érezhet valami hasonlót, mert a hangja már nem parancsoló és dühös, halkabb is, kedvesebb.*
– Eddig sose meséltél semmilyen gyöngyhajúról. Ahogy mondod, tudtam persze, hogy voltak nők, nyilván voltak *kezd el beszélni Shya, de nem néz Morf szemébe, inkább az orra hegyét figyeli, és a száját.* ~Szép vonalú szája van. Nem igazság! Miért kell közben erre gondolnom, mikor…? ~
– De más dolog valamit csak úgy elméletben tudni, meg más szembesülni vele konkrétan. És, feltételezem, akkor is más lett volna, ha csak úgy útközben beszélgetünk, megkérlek, hogy mesélj és mesélsz róla valamit, mint az, hogy egy ilyen csók után őt említed fel.
*Sikerül végre kinyögnie.*
– Én, én keveset tudok a múltadról, de, de azért remélem, nem csak ez az egy szép emléked van. Igazán nem tudtál volna olyat találni, amiben nem szerepel egy másik nő pucéron? *Most már felnéz, egyenest a férfi szemébe, és igen, az ő pillantásában van fájdalom is még, de ugyanakkor helytelenítés is, meg talán némi hitetlenkedés, és egy cseppnyi szánalom.*
~És mi van, ha tényleg nem? Ha nincsenek szép emlékei?~
*Shyahar nagyon lassan ingatja a fejét a gondolatra.*
~De az nem lehet! Olyan nincs! Csak nem lehet… Ugye?~
*Aztán eszébe jut valami más, amivel talán jobban megértetheti a férfival mit tett, hogy miért is fájt ez neki. Nem is az, hogy ilyen történt, valaha, régen, ki tudja mikor, és nem is önmagában az a gond, hogy ő ezt megtudta, hanem a körülmények, ahogy és amikor megtudta.
De a lány kezdi úgy hinni, hogy ennek talán Morf nincs is a tudatában. Még.*
– Jó. Nézzük máshogy! Tegyük fel, hogy megcsókolsz, így, mint most, és te kérdezel engem. Én pedig valamelyik korábbi kedvesemről kezdek beszélni, hogy milyen csodás volt vele, amikor ezt vagy azt csináltunk, pucéron.
*A lány a mélybarna szempárt figyeli, hiszen arra már rájött, Morfiusz ha akar az arckifejezésén remekül uralkodik, de a szeme rebbenése gyakran elárulja.*
– Te hogy érezted volna magad? Neked jólesett volna, Morf?
*A lány halkan sóhajt, és a férfit nézi.*
3447. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-29 18:29:25
Üzenet elküldve: 2015-12-29 18:29:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Waran//
*Fejét az idegen alak felé kapja. Szemöldökét összevonja, úgy hallgatja annak gúnyos szavait. Lépteiben megtorpan, miután átcsörtetett a vízen, s visszafordulva néz a fiatalnak tűnő alakra.*
- Ugye tudod... *Kezd bele a mondatában. Hátán ott függ a tegez, mellette az íj, mely nem feltétlen a legpraktikusabb viselő helye. De már unja a kezébe vinni, s egy kis pihenés amúgy sem árt.* - hogy te is közéjük tartozol? *Fejezi be mondatát.
Hangja hitetlennek tűnhet. De hát ki hibáztathatná ezért? Ott áll előtte egy hús vér ember, s helyesli szavait.*
- Tehát akkor önmagad is utálod? *Szavait utálattal ejtette ki, így ez a leglogikusabb számára, hogy a másik is így érez. Ami valahol ellentmondásos magába.
De csak egy hümmintéssel vonja meg vállait, s fordul is vissza, hogy a kis virágos dombocska felé vegye az irányt, amikor újra meghallja a hangját. Megállva fejét félrehajtja, s kisujjával piszkálja meg fülét. Sérti a hang, de hát mit tehet? Ő a balga, hogy nem kerülte meg csendesen a másikat, s hagyta itt, mielőtt észrevehették volna.*
~De várjunk csak, hogy hallhatott meg?~
- Nem látod őket? *Fordul újra vissza, immár kíváncsiságtól tüzelve?*
- Osztán miért nem? *Teszi fel a kérdést, s egyik kezét csípőjére teszi.*
- Tán csak nem kivájták a keselyűk? *Neveti el magát, gúnyosan, nem is sejtvén, hogy a másik valóban nem lát. Számára ez olyan, mintha csak viccelődne, tréfálkozna.*
//Waran//
*Fejét az idegen alak felé kapja. Szemöldökét összevonja, úgy hallgatja annak gúnyos szavait. Lépteiben megtorpan, miután átcsörtetett a vízen, s visszafordulva néz a fiatalnak tűnő alakra.*
- Ugye tudod... *Kezd bele a mondatában. Hátán ott függ a tegez, mellette az íj, mely nem feltétlen a legpraktikusabb viselő helye. De már unja a kezébe vinni, s egy kis pihenés amúgy sem árt.* - hogy te is közéjük tartozol? *Fejezi be mondatát.
Hangja hitetlennek tűnhet. De hát ki hibáztathatná ezért? Ott áll előtte egy hús vér ember, s helyesli szavait.*
- Tehát akkor önmagad is utálod? *Szavait utálattal ejtette ki, így ez a leglogikusabb számára, hogy a másik is így érez. Ami valahol ellentmondásos magába.
De csak egy hümmintéssel vonja meg vállait, s fordul is vissza, hogy a kis virágos dombocska felé vegye az irányt, amikor újra meghallja a hangját. Megállva fejét félrehajtja, s kisujjával piszkálja meg fülét. Sérti a hang, de hát mit tehet? Ő a balga, hogy nem kerülte meg csendesen a másikat, s hagyta itt, mielőtt észrevehették volna.*
~De várjunk csak, hogy hallhatott meg?~
- Nem látod őket? *Fordul újra vissza, immár kíváncsiságtól tüzelve?*
- Osztán miért nem? *Teszi fel a kérdést, s egyik kezét csípőjére teszi.*
- Tán csak nem kivájták a keselyűk? *Neveti el magát, gúnyosan, nem is sejtvén, hogy a másik valóban nem lát. Számára ez olyan, mintha csak viccelődne, tréfálkozna.*
3446. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-29 18:24:45
Üzenet elküldve: 2015-12-29 18:24:45
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője//
//Shyahar//
*Alig mondja el a titkot, amit a lány kér a csókért cserébe, azonnal beigazolódik, hogy az őszinteség nem vezet semmi jóra, ha lányokról van szó. Nem vak és remekül tud olvasni az arcokról, pontosan látja, hogy a kis veréb lehervad. Az arca sápad, a szeme könnyes lesz.*
~Mi van? Most meg mi baja van?~
-Nem kell megköszönnöd, te kérdezted és járt neked a válasz.
~Mi van? lehet azt gondolta hazudtam neki?~
-Ne gondold, hogy nem mondtam igazat, ez így történt.
*Az, hogy visszamenne a szobába aludni, az több annál, mint amit szó nélkül tud hagyni. Nem erről volt szó, eddig Shya mindig olyan lelkesen állt mindenhez, azt is ő kérte, hogy menjenek a folyóhoz. Nem tudja mi a gond, csak azt, hogy van és ezek szerint nagy. A válasza után hervadt le, tehát csak azzal lehetett valami gond. Hiába igyekszik összerakni magában, hogy mi is lehet az ami ennyire elvette a lány kedvét a folytatástól, pont akkor amikor már kezdtek képbe kerülni nem tud rájönni. Mikor megindul az erdő felé, utána megy és a kezét megfogva egy rántással húzza vissza maga elé, hogy a szemébe szúrja vizsgáló tekintetét.*
-Mi bajod van?!
*Kérdez, hangosan, parancsolón. Bármi is az, tudni akarja, de azonnal, ha akkora gond ami törli az eddigi szép terveit akkor legalább tudni akarja.*
-Nem vagyok vak! Látom, hogy nem tetszett, amit mondtam, ha akarod sétálhatunk az erdőben, mintha nem tudnám ezt, de okosabb lenne, ha elmondanád, mi ütött beléd hirtelen?
~Arról ne is ábrándozz, hogy hagylak aludni kismadaram. Elmondod, hogy mi a gond és megoldjuk.~
*Eszébe jut valami, de nem túl valószínű, mégis megkockáztatja, mert jobb ötlete nincs.*
-Gondolom, azt azért tudtad, hogy nem te vagy az első nő az életemben.
~Ennyire csak nem naiv ez kis veréb.~
-Biztos neked is volt valakid, mielőtt találkoztunk.
~Gondolom lesz is még, ha elválunk.~
*Nem tudja pontosan miért is, de ez a gondolat hirtelen feldühíti. Bosszúsan néz Shyára, aztán megfogja mind a két karját, de nem erővel, csak azért, hogy egyenesen rá nézzen.*
-Mondd el, mi van.
*Halkabbra veszi a hangját és most nem utasítón, inkább kérőn hangzik és vigasztalón, hátha az visz közelebb a probléma megoldásához.*
//Shyahar//
*Alig mondja el a titkot, amit a lány kér a csókért cserébe, azonnal beigazolódik, hogy az őszinteség nem vezet semmi jóra, ha lányokról van szó. Nem vak és remekül tud olvasni az arcokról, pontosan látja, hogy a kis veréb lehervad. Az arca sápad, a szeme könnyes lesz.*
~Mi van? Most meg mi baja van?~
-Nem kell megköszönnöd, te kérdezted és járt neked a válasz.
~Mi van? lehet azt gondolta hazudtam neki?~
-Ne gondold, hogy nem mondtam igazat, ez így történt.
*Az, hogy visszamenne a szobába aludni, az több annál, mint amit szó nélkül tud hagyni. Nem erről volt szó, eddig Shya mindig olyan lelkesen állt mindenhez, azt is ő kérte, hogy menjenek a folyóhoz. Nem tudja mi a gond, csak azt, hogy van és ezek szerint nagy. A válasza után hervadt le, tehát csak azzal lehetett valami gond. Hiába igyekszik összerakni magában, hogy mi is lehet az ami ennyire elvette a lány kedvét a folytatástól, pont akkor amikor már kezdtek képbe kerülni nem tud rájönni. Mikor megindul az erdő felé, utána megy és a kezét megfogva egy rántással húzza vissza maga elé, hogy a szemébe szúrja vizsgáló tekintetét.*
-Mi bajod van?!
*Kérdez, hangosan, parancsolón. Bármi is az, tudni akarja, de azonnal, ha akkora gond ami törli az eddigi szép terveit akkor legalább tudni akarja.*
-Nem vagyok vak! Látom, hogy nem tetszett, amit mondtam, ha akarod sétálhatunk az erdőben, mintha nem tudnám ezt, de okosabb lenne, ha elmondanád, mi ütött beléd hirtelen?
~Arról ne is ábrándozz, hogy hagylak aludni kismadaram. Elmondod, hogy mi a gond és megoldjuk.~
*Eszébe jut valami, de nem túl valószínű, mégis megkockáztatja, mert jobb ötlete nincs.*
-Gondolom, azt azért tudtad, hogy nem te vagy az első nő az életemben.
~Ennyire csak nem naiv ez kis veréb.~
-Biztos neked is volt valakid, mielőtt találkoztunk.
~Gondolom lesz is még, ha elválunk.~
*Nem tudja pontosan miért is, de ez a gondolat hirtelen feldühíti. Bosszúsan néz Shyára, aztán megfogja mind a két karját, de nem erővel, csak azért, hogy egyenesen rá nézzen.*
-Mondd el, mi van.
*Halkabbra veszi a hangját és most nem utasítón, inkább kérőn hangzik és vigasztalón, hátha az visz közelebb a probléma megoldásához.*
3445. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-29 13:22:05
Üzenet elküldve: 2015-12-29 13:22:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ylsiana//
*Különös. Neki is éppen elég érzékeny a hallása, de ő nem hallotta a patak csobogását, ami mellett ácsorgott, mielőtt leült volna. Mert már ugyebár ücsörög. De így, amilyen szerencsétlenül becsapják az érzékei, akár bele is pottyanhatott volna a hideg vízfolyamba, és az nem lett volna szerencsés dolog. De talán azért nem hallja, mert olyan csendesen folydogál, minden bizonnyal a folyóba torkollva, valahol, messzebb.
A lépteket, amit valami idegen kelt, viszont már meghallja. Meg a morgolódását is. Akarva-akaratlan halvány mosoly szökken ajkaira, és vígan csóválja meg a fejét.*
- Bizony, én is ezt szoktam mondani.
*Attól függetlenül, hogy ő is ember, a lányhoz hasonlóan megvetést érez az emberek iránt. Meg nagyjából az összes értelmes lény iránt. Beleértve az elfeket is. Hiába természetszeretők, és erőszakkerülők, ami egy jó pont Warannál, az arrogáns stílusuk és nagyzolásuk az őrületbe kergeti. Máris két ironikus fordulat; utálja a legtöbb embert, holott ő is ember, és utálja az arrogáns, erőszakos alakokat, miközben ő is arrogáns, és erőszakos. De ő már csak ilyen. És mindemellett kegyetlenül őszinte. Nem is botja, hanem nyelve csapásától kell félteni. Azzal harcol, hogy kimondja azt, amit gondol, és többnyire az az igaz.*
- Milyen jó, hogy én nem látom, milyen rusnyák! *Kuncogja el magát végül, mikor hallja, hogy az idegen belegázol a patakba.*
//Ylsiana//
*Különös. Neki is éppen elég érzékeny a hallása, de ő nem hallotta a patak csobogását, ami mellett ácsorgott, mielőtt leült volna. Mert már ugyebár ücsörög. De így, amilyen szerencsétlenül becsapják az érzékei, akár bele is pottyanhatott volna a hideg vízfolyamba, és az nem lett volna szerencsés dolog. De talán azért nem hallja, mert olyan csendesen folydogál, minden bizonnyal a folyóba torkollva, valahol, messzebb.
A lépteket, amit valami idegen kelt, viszont már meghallja. Meg a morgolódását is. Akarva-akaratlan halvány mosoly szökken ajkaira, és vígan csóválja meg a fejét.*
- Bizony, én is ezt szoktam mondani.
*Attól függetlenül, hogy ő is ember, a lányhoz hasonlóan megvetést érez az emberek iránt. Meg nagyjából az összes értelmes lény iránt. Beleértve az elfeket is. Hiába természetszeretők, és erőszakkerülők, ami egy jó pont Warannál, az arrogáns stílusuk és nagyzolásuk az őrületbe kergeti. Máris két ironikus fordulat; utálja a legtöbb embert, holott ő is ember, és utálja az arrogáns, erőszakos alakokat, miközben ő is arrogáns, és erőszakos. De ő már csak ilyen. És mindemellett kegyetlenül őszinte. Nem is botja, hanem nyelve csapásától kell félteni. Azzal harcol, hogy kimondja azt, amit gondol, és többnyire az az igaz.*
- Milyen jó, hogy én nem látom, milyen rusnyák! *Kuncogja el magát végül, mikor hallja, hogy az idegen belegázol a patakba.*
3444. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-29 12:40:15
Üzenet elküldve: 2015-12-29 12:40:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 116
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Délfelé//
*A fizikai erőszak, mint fenyítési eszköz, feléjük sem ismeretlen persze, de jobbára a fiú gyermekek jussa ez nevelés terén, és nem a leányoké. Nem beszélve arról, hogy Sheynaht az apja mégiscsak egy fokkal jobban védte minden fájdalomtól, mint az az északi népeknél megszokott. Anyja meg türelme okán soha nem emelt volna kezet rá. Halk szigorral nevelte, asszonynak készítette fel. Az északi vész elől indította útnak apja, mely vész mibenlétét a lány Karavánpihenőn ismerhette meg. Ilyen szempontból a családfő döntése nem is számít hibásnak, hiszen délen nagyobb biztonságba gondolta leányát, mint északon, ahol lehet végleges pusztulás várt volna rá. Hogy a Khadyradból hányan maradtak életben, azt még sejteni sem lehet, ahogy azt sem, hogy egyáltalán eljutottak-e az élőholtak a völgybe.
Kagan tanácsára, miszerint nappal menjen a hegyre, aprót bólint. Így fog tenni. Nem lenne jó, ha fogadásképpen mellkason lőnék. A mustrára aztán maga is meglepődik, hiszen valóban nem "olyan" felajánlkozásra gondolt. Ilyen téren soha nem hozna szégyent az Adramossia névre.*
-Legyen így.
*Biccent újra a tűzrakásra, s elfordul. A kezében lévő dolgokat elteszi, s neki fog, hogy a tűzhöz szükséges gallyakat, ágakat összeszedje. Nem könnyű, mert az erdő talaja kissé nedves, a száraz ágak védettebb helyeken bújnak meg. De azért elég hamar visszatér a rögtönzött táborhelyhez. Gyors mozdulatokkal formálja meg a kicsi tűzrakást, melynek nem lesz füstje, inkább csak lángja. Hamarosan fel is lobbannak az első apróbb lángnyelvek.*
-Megnyúzom a nyulakat, ha engeded. Szép gallér készülhetne belőlük a kabátodra.
*Ajánlja fel, mert ehhez legalább tényleg ért.*
//Délfelé//
*A fizikai erőszak, mint fenyítési eszköz, feléjük sem ismeretlen persze, de jobbára a fiú gyermekek jussa ez nevelés terén, és nem a leányoké. Nem beszélve arról, hogy Sheynaht az apja mégiscsak egy fokkal jobban védte minden fájdalomtól, mint az az északi népeknél megszokott. Anyja meg türelme okán soha nem emelt volna kezet rá. Halk szigorral nevelte, asszonynak készítette fel. Az északi vész elől indította útnak apja, mely vész mibenlétét a lány Karavánpihenőn ismerhette meg. Ilyen szempontból a családfő döntése nem is számít hibásnak, hiszen délen nagyobb biztonságba gondolta leányát, mint északon, ahol lehet végleges pusztulás várt volna rá. Hogy a Khadyradból hányan maradtak életben, azt még sejteni sem lehet, ahogy azt sem, hogy egyáltalán eljutottak-e az élőholtak a völgybe.
Kagan tanácsára, miszerint nappal menjen a hegyre, aprót bólint. Így fog tenni. Nem lenne jó, ha fogadásképpen mellkason lőnék. A mustrára aztán maga is meglepődik, hiszen valóban nem "olyan" felajánlkozásra gondolt. Ilyen téren soha nem hozna szégyent az Adramossia névre.*
-Legyen így.
*Biccent újra a tűzrakásra, s elfordul. A kezében lévő dolgokat elteszi, s neki fog, hogy a tűzhöz szükséges gallyakat, ágakat összeszedje. Nem könnyű, mert az erdő talaja kissé nedves, a száraz ágak védettebb helyeken bújnak meg. De azért elég hamar visszatér a rögtönzött táborhelyhez. Gyors mozdulatokkal formálja meg a kicsi tűzrakást, melynek nem lesz füstje, inkább csak lángja. Hamarosan fel is lobbannak az első apróbb lángnyelvek.*
-Megnyúzom a nyulakat, ha engeded. Szép gallér készülhetne belőlük a kabátodra.
*Ajánlja fel, mert ehhez legalább tényleg ért.*
3443. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-29 02:50:55
Üzenet elküldve: 2015-12-29 02:50:55
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 141
Játékstílus: Vakmerő
*Még mindig túl kacifántosak az utak, még mindig teljességgel lehetetlen eligazodni ebben az átkozott városban. Undorító, mi tagadás, undorító, hogy ilyen bonyolult vacakot voltak képesek építeni. Legalább valami dolgokat kiraktak volna iránymutatás céljából, színes kavicsokat, vagy ilyeneket. De semmi, a szó legteljesebb értelmében semmi segítséget nem kapott a bolyongás folyamán a férfi. Sebaj, végül sikerült kilyukadnia a főtéren, aztán pedig egy kellemesen hosszú sétával elérte a tisztást is. Kellemesen hosszú, na persze... A francnak kell már a séta. Elege van abból is, elege van a sétákból, az utakból, a városból, a Namos házból, az emberekből, elfekből, gnómokból... mindenből. Mondjuk a séta jobb hatással volt az idegeire, mint maga a meditálás lett volna, ha még olyan zavartan érkezik ide. Így, hogy összeszedte magát, megtalálta régi valóját, igazi személyét, most már teljesen feleslegesnek érzi az egészet. A friss erdei levegőhöz nem fogható semmi, és a fák közötti kószálás közepette azért megeredt a nyelve, elkezdtek kitódulni a jól begyakorolt szitkok, és mi tagadás, a végére ment az magától is. Több évtizednyi gyakorlat nem vész kárba. Azt nem mondhatná éppenséggel, hogy minden sokk szertefoszlott az elméjében, még mindig fél, és szüntelenül hátrapillantgat, de... már nagyságrendekkel jobban érzi magát. Kényelmesen leheveredik a fűbe, és felpillant az égre. Délután lehet, annak is úgy talán a közepe, bár sosem volt jó az idő megsaccolásában. Mindenesetre nincs meleg, erre rájöhetett, bár ebben a hónapban ebben semmi meglepő nincs. A szerzetesi csuha, függetlenül attól, hány rétegű, a hideget annyira nem tartja kint, a meleget még kevésbé bent, így valójában roppant gyorsan roppant kényelmetlenné válik a tevékenység, ami egyébként nyáron az egyik legkedveltebbje a férfinek: a békés heverészés a fűben. Egy darabig szeretné még folytatni, csak hogy megmutassa a világnak: őt a hideg nem gátolja meg semmiben, viszont nem ér annyit az egész. Kivételesen nincs abban az állapotban, hogy az időjárást is személyes sértésnek vegye, inkább egyszerűen elkönyveli, hogy ennek most nincs itt az ideje, és feltápászkodik. Abban még nem egészen biztos, hogy merre tovább. Talán be kéne már nézni a Namos házba... Sőt, egészen biztosan, Eralil nincs oda érte, ha túl sokat kószál, bár... Nem, ennie akkor is kell valamit, a reggelit leszámítva (meg a teát) semmi nem ment ma le a torkán. Tekintve, hogy vallatásról jön, ez tekinthető jó hírnek is, de úgy általánosan elég rossz. Hogy is hívták a szakácsot? Áh igen, Nym. Nos, Nym már bizonyára főzött valami ebédet, amiből marad vacsorára is, ez pedig egy elég nyomós érv a Namos ház mellett. A másik nyomós érv, hogy ezt leszámítva nincs igazán hová mennie, szóval... Még egyszer utoljára jó alaposan körbenéz, hogy nincs-e a közelben Isvu egyik embere, majd mikor megbizonyosodott róla, hogy senki nem követte (vagy legalábbis ő nem látta), akkor újból igyekszik felölteni nyugodt arckifejezését, majd egyszerűen csak elindul a gazdagnegyed irányába.*
3442. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-29 01:14:54
Üzenet elküldve: 2015-12-29 01:14:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője//
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
– Ezt most csak úgy mondja, uram, de miért kellene most hinnem mentegetőző szavainak? Hm?
*A kérés hangsúlya játékos, nyilván nem sértődött meg, könnyedén veszi a dolgot. Igazából az sem érdekli, ha nem neki van a legcsinosabb hátsója Lanawinon, ami egyébként valószínűleg úgy van, hiszen biztosan vannak szebb lányok is nála.
Csak most nem akarna róluk beszélni.
A kérdése elhangzása után sokat vár, hosszú pillanatok múlnak egymás után, és még több idő.
Látja Morfiusz arca hogyan komolyodik el, aztán közel hajol hozzá és a fülébe suttog.*
~Hát igazam volt, a tudás nem hoz jót. De legalább nem hazudott.~
*Mikor Morfiusz végül a szemébe néz, láthatja, hogy a ragyogás hogyan vész el Shyahar szeméből, és az arcáról hogyan tűnik el a mosoly. A férfi mosolyára csak a szája bal sarkának egy kényszeredett apró kis rándulása a válasz.*
~Ha mesélt volna korábban arról a bizonyos gyöngyhajú lányról, ha tudnám, hogy a régmúlt, valami sihederkori emlék, hogy már rég nem számít, úgy nem… De hát számít. Nem igaz? És eddig egy szót se mondott soha róla. Így csókol meg… és rögtön utána egy másik nőről beszél. Akivel a folyóparton volt.~
*A lány szájába keserű íz gyűlik, a végtagjait nehéznek érzi, az ujjait hidegnek. Elenyészik a belsejéből a tűz, oda a vidámság.*
– Köszönöm, hogy elmondtad *Shyahar nagyon büszke magára, hogy ki tudja mondani a szavakat és a hangja nyugodt, miközben ez egész bensője remeg, és legszívesebben kirántaná a kezét a férfiéból, és elfutna és elbújna.* Már nem szeretném a partot látni. Elfáradtam.
*Nem rántja el a kezét, ha Morf húzza magával, akkor pár botladozó lépést tesz. De a kezét végül is nem vonja ki a férfiéból, akkor se, ha esetleg könnyedén megtehetné.*
– Csak visszamennék a szobába. Aludni.
*Fogalma sincs, hogyan fog reagálni a férfi, nem tudja.
Csak azt tudja, neki nagyon fáj, fáj az egész, és átkozza magát, hogy ilyen dolgot kérdezett és nem azt, például, hogy melyik Morfiusz kedvenc színe. Akkor most nem lenne semmi baj, minden úgy lenne, mint eddig. Akkor hihetné, hogy minden rendben van, és ő számít a férfinak, legalább egy kicsit.*
– Kérlek! *teszi hozzá halk hangon, fejét lehajtja, így is épp elég megalázó számára az egész helyzet, és attól tart ennél minden csak rosszabb lesz.*
~A férfiak utálják, ha egy nő sír. Morf meg dühös lesz. Nem vagyok bolond, tudom mit akart este, de nekem így nem megy, ha a gyöngyhajún jár az esze… Én nem vagyok pótlék. De hát… ezek szerint nem számítok. Képes volt most…~
*Végül mégis elfelejti, amit magának mondogatott, és felemeli a fejét, az arcán egyetlen néma könnycsepp gördül lefelé. Morf láthatja, ha nem rest ránézni.*
– Mindegy *nyögi ki végül.* Nem kell még visszamennünk. Menjünk valahova! Csak… csak…
*Szabad kezével szánalmas kis mozdulatot tesz. Nem akar a Folyópartra menni, nem akar a Fürdőházba sem menni, és valójában a szobájukba sem akar visszamenni. Úgysem tudna most pihenni. Nem is fáradt igazából. Inkább megbántott. De nem akarná, hogy Morf most elmenjen mellőle. Hogy valami könnyű nőcskével folytassa, amit vele elkezdett az előbb a fánál, vagy, hogy egy ócska csehót keressen, és aztán úgy bámulja a kupája alját, mint mikor először meglátta. Azt nem akarná.*
– Csak sétáljunk egyet! Az erdőben.
*Arrafelé indul, egy vagy két lépést tesz, ameddig az összefonódó ujjaik engedik, akkor megtorpan, várja Morf vele tart-e. Vele marad-e? Akar-e vele lenni? Rendbe jönnek-e a dolgok, rendbe hozzák-e őket?*
//Morfiusz//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
– Ezt most csak úgy mondja, uram, de miért kellene most hinnem mentegetőző szavainak? Hm?
*A kérés hangsúlya játékos, nyilván nem sértődött meg, könnyedén veszi a dolgot. Igazából az sem érdekli, ha nem neki van a legcsinosabb hátsója Lanawinon, ami egyébként valószínűleg úgy van, hiszen biztosan vannak szebb lányok is nála.
Csak most nem akarna róluk beszélni.
A kérdése elhangzása után sokat vár, hosszú pillanatok múlnak egymás után, és még több idő.
Látja Morfiusz arca hogyan komolyodik el, aztán közel hajol hozzá és a fülébe suttog.*
~Hát igazam volt, a tudás nem hoz jót. De legalább nem hazudott.~
*Mikor Morfiusz végül a szemébe néz, láthatja, hogy a ragyogás hogyan vész el Shyahar szeméből, és az arcáról hogyan tűnik el a mosoly. A férfi mosolyára csak a szája bal sarkának egy kényszeredett apró kis rándulása a válasz.*
~Ha mesélt volna korábban arról a bizonyos gyöngyhajú lányról, ha tudnám, hogy a régmúlt, valami sihederkori emlék, hogy már rég nem számít, úgy nem… De hát számít. Nem igaz? És eddig egy szót se mondott soha róla. Így csókol meg… és rögtön utána egy másik nőről beszél. Akivel a folyóparton volt.~
*A lány szájába keserű íz gyűlik, a végtagjait nehéznek érzi, az ujjait hidegnek. Elenyészik a belsejéből a tűz, oda a vidámság.*
– Köszönöm, hogy elmondtad *Shyahar nagyon büszke magára, hogy ki tudja mondani a szavakat és a hangja nyugodt, miközben ez egész bensője remeg, és legszívesebben kirántaná a kezét a férfiéból, és elfutna és elbújna.* Már nem szeretném a partot látni. Elfáradtam.
*Nem rántja el a kezét, ha Morf húzza magával, akkor pár botladozó lépést tesz. De a kezét végül is nem vonja ki a férfiéból, akkor se, ha esetleg könnyedén megtehetné.*
– Csak visszamennék a szobába. Aludni.
*Fogalma sincs, hogyan fog reagálni a férfi, nem tudja.
Csak azt tudja, neki nagyon fáj, fáj az egész, és átkozza magát, hogy ilyen dolgot kérdezett és nem azt, például, hogy melyik Morfiusz kedvenc színe. Akkor most nem lenne semmi baj, minden úgy lenne, mint eddig. Akkor hihetné, hogy minden rendben van, és ő számít a férfinak, legalább egy kicsit.*
– Kérlek! *teszi hozzá halk hangon, fejét lehajtja, így is épp elég megalázó számára az egész helyzet, és attól tart ennél minden csak rosszabb lesz.*
~A férfiak utálják, ha egy nő sír. Morf meg dühös lesz. Nem vagyok bolond, tudom mit akart este, de nekem így nem megy, ha a gyöngyhajún jár az esze… Én nem vagyok pótlék. De hát… ezek szerint nem számítok. Képes volt most…~
*Végül mégis elfelejti, amit magának mondogatott, és felemeli a fejét, az arcán egyetlen néma könnycsepp gördül lefelé. Morf láthatja, ha nem rest ránézni.*
– Mindegy *nyögi ki végül.* Nem kell még visszamennünk. Menjünk valahova! Csak… csak…
*Szabad kezével szánalmas kis mozdulatot tesz. Nem akar a Folyópartra menni, nem akar a Fürdőházba sem menni, és valójában a szobájukba sem akar visszamenni. Úgysem tudna most pihenni. Nem is fáradt igazából. Inkább megbántott. De nem akarná, hogy Morf most elmenjen mellőle. Hogy valami könnyű nőcskével folytassa, amit vele elkezdett az előbb a fánál, vagy, hogy egy ócska csehót keressen, és aztán úgy bámulja a kupája alját, mint mikor először meglátta. Azt nem akarná.*
– Csak sétáljunk egyet! Az erdőben.
*Arrafelé indul, egy vagy két lépést tesz, ameddig az összefonódó ujjaik engedik, akkor megtorpan, várja Morf vele tart-e. Vele marad-e? Akar-e vele lenni? Rendbe jönnek-e a dolgok, rendbe hozzák-e őket?*
3441. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-12-28 23:20:39
Üzenet elküldve: 2015-12-28 23:20:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője//
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
*Megint megnevetteti Shya ezzel a színlelt felháborodással, hogy csak most szúrta ki milyen formás is a hátsó fele.*
-Úgy látom nem maradhatok az udvariasság mellett és be kell vallanom, hogy én az ön csodás fenekét már első fordulásra kiszúrtam kedves hercegnő. A vállra kapás már csak ráadás volt, szóval megnyugodhat.
*Elégedetten szusszan, mert a lány nem, hogy nem fut el a szemérmetlen csók elől, de remeg is minden ízében. Nem állítja le, élvezi a csókja játékát a combja tövében. A szeme a ragadózó pillantásával villan és direkt nem viszonozza a finom csókot, mert félő Morftulisz nemes lovag helyébe Morfiusz lép, aki megfeledkezne az udvariasságról és minden köteléket ledobna, hogy leteperje. Shyától a kiérdemelt kérdés egyszerű, de felelni rá nem annyira.*
~Különös, pedig nem nehéz, egy legszebb emlék? Kérdezhetett volna bármi mást, miért pazarolja el ilyesmire?~
*Erőlteti az emlékezetét, mert őszintén akar válaszolni. Ha már üzletet kötöttek, jár a lánynak. Lepergeti magában a jó emlékeket, a verekedéseket, amikor győzött, egy- egy nagy zsákmányt, vagy szép lányt. A gond csak az, hogy ez mind jó, de olcsó boldogság volt, elmúlt, nem érintette meg, nem kavarta fel. Aztán végtére is egyetlen dolog jut csak eszébe. Tőle szokatlan komolyság jelenik meg az arcán és a lány füléhez hajol, egészen közel. Szinte suttog bele.*
-Egyszer a folyónál voltam egy lánnyal, egy gyöngyhajú lánnyal. Egy lovat találtunk miközben fürödtünk és elrohantunk, hogy utolérjük. El is kaptuk, aztán meztelenül vezettük végig a parton, közben fújt a szél és ment le a nap. Ez azt hiszem egy ilyen emlék volt.
*Nagyon régen nem jutott eszébe a gyöngyhajú, sem az, hogy ez egy drága emlék a számára. Igazság szerint nem kereste a kedves emlékeket, ami volt elmúlt, ami lesz nem tudhatja, hát akkor, neki a jelennek van a legnagyobb értéke. Eddig nem is tudta, hogy van ilyen emléke, ami legalább olyan értékes. Ha tudta is, hogy jó volt, azt nem, hogy ezt őrzi magában, mint egy kincset. Shya szemébe néz, hogy lássa mit szól az emlékéhez, közben elgondolkodva nézi egy ideig, aztán elmosolyodik.*
-Na gyere, nézzük meg azt a partot, ha már annyira szeretnéd.
*Eltávolodik tőle és kézen fogja, hogy húzza maga után és levigye a folyóhoz. Soha nem lehet tudni, talán abból is hasonló emlék lesz. A folyópart sokszor látta már őt, de olyannal, mint Shya még soha.*
//Shyahar//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//
*Megint megnevetteti Shya ezzel a színlelt felháborodással, hogy csak most szúrta ki milyen formás is a hátsó fele.*
-Úgy látom nem maradhatok az udvariasság mellett és be kell vallanom, hogy én az ön csodás fenekét már első fordulásra kiszúrtam kedves hercegnő. A vállra kapás már csak ráadás volt, szóval megnyugodhat.
*Elégedetten szusszan, mert a lány nem, hogy nem fut el a szemérmetlen csók elől, de remeg is minden ízében. Nem állítja le, élvezi a csókja játékát a combja tövében. A szeme a ragadózó pillantásával villan és direkt nem viszonozza a finom csókot, mert félő Morftulisz nemes lovag helyébe Morfiusz lép, aki megfeledkezne az udvariasságról és minden köteléket ledobna, hogy leteperje. Shyától a kiérdemelt kérdés egyszerű, de felelni rá nem annyira.*
~Különös, pedig nem nehéz, egy legszebb emlék? Kérdezhetett volna bármi mást, miért pazarolja el ilyesmire?~
*Erőlteti az emlékezetét, mert őszintén akar válaszolni. Ha már üzletet kötöttek, jár a lánynak. Lepergeti magában a jó emlékeket, a verekedéseket, amikor győzött, egy- egy nagy zsákmányt, vagy szép lányt. A gond csak az, hogy ez mind jó, de olcsó boldogság volt, elmúlt, nem érintette meg, nem kavarta fel. Aztán végtére is egyetlen dolog jut csak eszébe. Tőle szokatlan komolyság jelenik meg az arcán és a lány füléhez hajol, egészen közel. Szinte suttog bele.*
-Egyszer a folyónál voltam egy lánnyal, egy gyöngyhajú lánnyal. Egy lovat találtunk miközben fürödtünk és elrohantunk, hogy utolérjük. El is kaptuk, aztán meztelenül vezettük végig a parton, közben fújt a szél és ment le a nap. Ez azt hiszem egy ilyen emlék volt.
*Nagyon régen nem jutott eszébe a gyöngyhajú, sem az, hogy ez egy drága emlék a számára. Igazság szerint nem kereste a kedves emlékeket, ami volt elmúlt, ami lesz nem tudhatja, hát akkor, neki a jelennek van a legnagyobb értéke. Eddig nem is tudta, hogy van ilyen emléke, ami legalább olyan értékes. Ha tudta is, hogy jó volt, azt nem, hogy ezt őrzi magában, mint egy kincset. Shya szemébe néz, hogy lássa mit szól az emlékéhez, közben elgondolkodva nézi egy ideig, aztán elmosolyodik.*
-Na gyere, nézzük meg azt a partot, ha már annyira szeretnéd.
*Eltávolodik tőle és kézen fogja, hogy húzza maga után és levigye a folyóhoz. Soha nem lehet tudni, talán abból is hasonló emlék lesz. A folyópart sokszor látta már őt, de olyannal, mint Shya még soha.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9872-9891