Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 395 (7881. - 7900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7900. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-04 19:17:51
Üzenet elküldve: 2020-05-04 19:17:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
* Drameiloten érdeklődve hallgatja a folytatást, azt, hogy végre kiderüljön, miért ilyen bizonytalan a nő. Sejtette, hogy ilyesmi lehetett a dologban, a rövid életű emberek mellett gyakran átok elfnek lenni, ami kegyetlenség, azt tekintve, hogy az embereknek kellene átok legyen életük rövidsége. Szomorú sóhajt a nő osztályrésze, sőt, a nemes férfi kedvesen meg is érinti annak karját, ha nem húzódik el, így fejezve ki együttérzését. *
- Szomorú, és szörnyű dolog az ilyen. Bár én nem tapasztaltam meg ilyen formában, de nagyon sok szeretett alkalmazottamat láttam már eltávozni. Mindig nehéz, amikor egy családtagként kezelt személyzeti tag már túl öreg ahhoz, hogy ellássa a feladatát, és hiába próbálsz megtenni érte mindent, befogadni, látni a szemében, hogy mennyire rosszul esik ez neki. Van, aki el se fogadja, és inkább elmegy, pedig szeretném, ha maradna. * Szomorúan sóhajt ismét, és visszaemlékszik az arcokra, akiktől már el kellett búcsúzzon. *
- De ha tart az egésztől, ha nem szeretne egyből az ismeretlen vízbe ugrani, természetesen megértem. Mit szól ahhoz, ha szervezek egy kis, szűkebb rendezvényt? Ahol megismerheti őket, újra megízlelheti ezt az életet, de csak egy ízelítő lenne az egész, megismerkedne a városi nemességgel. Ha nem szeretne, nem is kell fellépjen, csak belengetjük előttük a dolgot. Ha gondolja, néhány nap alatt el tudom intézni... van hol megszállnia? Mert örömömre szolgálna, ha a birtokomon felajánlhatnék egy szobát. Beragyogná az üres házat a fényessége, és még talán a húgomra is jó hatással lenne egy érettebb, és sokkal jobban nevelt nő társasága. Sajnos belőle hiányzik az a kifinomultság, ami önben megvan.
* Tesz finom ajánlatot, és invitálja meg magához a nőt. Kedvesen mosolyogva igyekszik elkapni a pillantását, és mélyen a szemébe nézni beszéd közben. *
//Kékvér//
* Drameiloten érdeklődve hallgatja a folytatást, azt, hogy végre kiderüljön, miért ilyen bizonytalan a nő. Sejtette, hogy ilyesmi lehetett a dologban, a rövid életű emberek mellett gyakran átok elfnek lenni, ami kegyetlenség, azt tekintve, hogy az embereknek kellene átok legyen életük rövidsége. Szomorú sóhajt a nő osztályrésze, sőt, a nemes férfi kedvesen meg is érinti annak karját, ha nem húzódik el, így fejezve ki együttérzését. *
- Szomorú, és szörnyű dolog az ilyen. Bár én nem tapasztaltam meg ilyen formában, de nagyon sok szeretett alkalmazottamat láttam már eltávozni. Mindig nehéz, amikor egy családtagként kezelt személyzeti tag már túl öreg ahhoz, hogy ellássa a feladatát, és hiába próbálsz megtenni érte mindent, befogadni, látni a szemében, hogy mennyire rosszul esik ez neki. Van, aki el se fogadja, és inkább elmegy, pedig szeretném, ha maradna. * Szomorúan sóhajt ismét, és visszaemlékszik az arcokra, akiktől már el kellett búcsúzzon. *
- De ha tart az egésztől, ha nem szeretne egyből az ismeretlen vízbe ugrani, természetesen megértem. Mit szól ahhoz, ha szervezek egy kis, szűkebb rendezvényt? Ahol megismerheti őket, újra megízlelheti ezt az életet, de csak egy ízelítő lenne az egész, megismerkedne a városi nemességgel. Ha nem szeretne, nem is kell fellépjen, csak belengetjük előttük a dolgot. Ha gondolja, néhány nap alatt el tudom intézni... van hol megszállnia? Mert örömömre szolgálna, ha a birtokomon felajánlhatnék egy szobát. Beragyogná az üres házat a fényessége, és még talán a húgomra is jó hatással lenne egy érettebb, és sokkal jobban nevelt nő társasága. Sajnos belőle hiányzik az a kifinomultság, ami önben megvan.
* Tesz finom ajánlatot, és invitálja meg magához a nőt. Kedvesen mosolyogva igyekszik elkapni a pillantását, és mélyen a szemébe nézni beszéd közben. *
7899. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-04 18:42:12
Üzenet elküldve: 2020-05-04 18:42:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
*Továbbra is leplezetlenül tetszik neki az elf álmodozása jövőjét illetően, s nagyon el akarja hinni, hogy lehetséges. Annak is tűnik, egyre inkább, főleg, hogy a férfi elf nemesekről beszél, nem pedig emberekről. Mert ugye előző életében ez okozta a fő problémát. Van egy kevés különbség a két faj életéveiben.
Bár érzi, hogy a férfi nem vár választ vagy magyarázatot, úgy érzi, tartozik neki eggyel, legalább egy röviddel.*
- Tudja...
*Kezdi kissé bizonytalanul, mert talán az elf az első, akinek elmeséli ezt a történetet. Akikkel eddig találkozott, azokat kevésbé érdekelte a története, vándorlása miértje, tehetsége vagy jövője, leginkább csak testi bájai miatt figyeltek fel rá. És csak a következő hajnalig terveztek vele közös jövőt.*
- Nemesek pártfogásában nőttem fel, egy nagyon szép és kedves helyen, nagy birtokkal. De emberek neveltek, így gondolom már sejti is a történet végét. A szemem láttára öregedtek meg a legjobb barátaim, a nőt, aki befogadott, pedig a végsőkig gondoztam halálos ágyán. És még bőven kamasz voltam, amikor ráeszméltem, hogy egyedül maradtam. Ezért nehéz hinnem ilyen szép ígéretekben.
*Hangjából beletörődött szomorúság cseng, s ajkai is keserű mosolyra húzódnak.*
- De amit Ön mond... Úgy érzem, abban talán újra tudnék hinni. Csak nem tudom, hogy jó ötlet lenne-e visszacsöppennem a régi kerékvágásba.
//Kékvér//
*Továbbra is leplezetlenül tetszik neki az elf álmodozása jövőjét illetően, s nagyon el akarja hinni, hogy lehetséges. Annak is tűnik, egyre inkább, főleg, hogy a férfi elf nemesekről beszél, nem pedig emberekről. Mert ugye előző életében ez okozta a fő problémát. Van egy kevés különbség a két faj életéveiben.
Bár érzi, hogy a férfi nem vár választ vagy magyarázatot, úgy érzi, tartozik neki eggyel, legalább egy röviddel.*
- Tudja...
*Kezdi kissé bizonytalanul, mert talán az elf az első, akinek elmeséli ezt a történetet. Akikkel eddig találkozott, azokat kevésbé érdekelte a története, vándorlása miértje, tehetsége vagy jövője, leginkább csak testi bájai miatt figyeltek fel rá. És csak a következő hajnalig terveztek vele közös jövőt.*
- Nemesek pártfogásában nőttem fel, egy nagyon szép és kedves helyen, nagy birtokkal. De emberek neveltek, így gondolom már sejti is a történet végét. A szemem láttára öregedtek meg a legjobb barátaim, a nőt, aki befogadott, pedig a végsőkig gondoztam halálos ágyán. És még bőven kamasz voltam, amikor ráeszméltem, hogy egyedül maradtam. Ezért nehéz hinnem ilyen szép ígéretekben.
*Hangjából beletörődött szomorúság cseng, s ajkai is keserű mosolyra húzódnak.*
- De amit Ön mond... Úgy érzem, abban talán újra tudnék hinni. Csak nem tudom, hogy jó ötlet lenne-e visszacsöppennem a régi kerékvágásba.
7898. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-04 14:18:42
Üzenet elküldve: 2020-05-04 14:18:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
* A célból látogatott el a tisztásra, hogy kicsit kiszellőztesse a fejét. Olyan sok érzés kavarog benne a fogadóban tett látogatása óta. Tele volt lelkesedéssel és elhatározottsággal, amikor eljött onnan. Az izgatottságtól szinte aludni sem bírt akkor éjjel. A reggel viszont bizonytalanságot és zavart hozott magával.*
~ Mit? Hogyan?~
* Nem tudta eldönteni mitévő legyen, mi a következő lépés és merre vezet. A szokásos napi rutinjába menekült a bizonytalanság helyett. Felvett egyet a tucatnyi csinos ruhája közül. A haját szépen megfésülte, apró szitakötő formájú csattal díszítette. Miután kicsinosította magát és megreggelizett elhozatta magát a tisztásra.*
* Ott pokrócot terít a földre és elhelyezkedik rajta. Sötétzöldre színezett bőrkötéses füzetét ölébe veszi, hogy fehér lapjaira szénceruzájával megörökítse az elé táruló látványt. Legalább is ez a terv, a ceruza hegye azonban nem kopik. Félreteszi a füzetet, elheveredik. Lehunyja a szemét és élvezi, ahogy a napsugarak csiklandozzák az arcát. Elképzeli, ahogy a nap melege felmelegíti a kezét, míg az fehér fényben izzani nem kezd, majd ez az izzás ujjai hegyétől elkezd terjedni egész testében. Érzi ahogy a bőre felmelegszik, csupán gondolatai erejének köszönhetően. A valóságban persze csak egy csukott szemű lányt lát magányosan feküdni, aki erre téved. Semmi rendkívüli, ha a légzése nem lenne olyan egyenetlen, azt hihetnék éppen alszik.*
~ Mit? Hogyan?~
* Nem tudta eldönteni mitévő legyen, mi a következő lépés és merre vezet. A szokásos napi rutinjába menekült a bizonytalanság helyett. Felvett egyet a tucatnyi csinos ruhája közül. A haját szépen megfésülte, apró szitakötő formájú csattal díszítette. Miután kicsinosította magát és megreggelizett elhozatta magát a tisztásra.*
* Ott pokrócot terít a földre és elhelyezkedik rajta. Sötétzöldre színezett bőrkötéses füzetét ölébe veszi, hogy fehér lapjaira szénceruzájával megörökítse az elé táruló látványt. Legalább is ez a terv, a ceruza hegye azonban nem kopik. Félreteszi a füzetet, elheveredik. Lehunyja a szemét és élvezi, ahogy a napsugarak csiklandozzák az arcát. Elképzeli, ahogy a nap melege felmelegíti a kezét, míg az fehér fényben izzani nem kezd, majd ez az izzás ujjai hegyétől elkezd terjedni egész testében. Érzi ahogy a bőre felmelegszik, csupán gondolatai erejének köszönhetően. A valóságban persze csak egy csukott szemű lányt lát magányosan feküdni, aki erre téved. Semmi rendkívüli, ha a légzése nem lenne olyan egyenetlen, azt hihetnék éppen alszik.*
7897. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-04 12:50:45
Üzenet elküldve: 2020-05-04 12:50:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Az öreg tündér lassú tempójába elérkezik a tisztáshoz. Itt már úgy meg kellene állnia szuszogni egy sort mert hát öreg. Lehemperedik egy padra, hogy kifújja az elhasznált levegőt. Valami öreg fa vet rá árnyékot. Legalább a nap nem süt a szemébe. Valamennyi időt eltölt itt a mezős erdőben mielőtt felkerekedne. Kiszuszogja magát és feltápászkodik a padról. Papás léptekkel a bot társára támaszkodva elindul haza MilOchassba. Várja már az erdei háza a kilátással és a karos székkel. Majdnem olyan jó a kilátás mint itt a tisztáson. A levegő még jobb is bár ez se kutya. Búcsút int a városnak és az apó alakja eltűnik az erdő szélénél.*
7896. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-04 11:13:28
Üzenet elküldve: 2020-05-04 11:13:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- Úgy akkor hagyd meg nekem, és én meg azt mondom nem vagy kőszívű. *viszonozza a mosolyt. Aztán nem kötelező nyugodtnak lennie, de hát az lenne az ideális. A konyhában amúgy is hamar elkapja az idegeskedés, hogy minden jól megy-e, meg mennyire csúszik el. De az élet többi részét talán lazíthatna, na persze nem a gyógyítás felől.*
- Jó tanács. Nem kéne mindig mindenen idegeskednem. Elég lenne, csak azokon, amiken amúgy is idegeskednek. A gyógyítás és a konyha elég lenne ez a kettő nem? * nem tudja, hogy látja Aztyan, de ő így érzi. Felsóhajt, a hit kérdése. Igen talán mondania sem kell, hogy ott rendült meg a hite, amikor a hegét szerezte. Nem az istenekben, hanem magában is. Nem volt utána olyan magabiztos, mint előtte.*
- Próbálkozom, majd idővel biztos sikerül. *mondja, habár azért nem most volt ez a baleset.*
- Nekem ez nem a sorsomat formálta, hanem engem. És rossz irányba. Ha ez nem történik meg, akkor most határozottabb és bátrabb lennék. Azért elképzelhető, hogy abban az esetben nem a Kalmárban kötök ki, hanem valahol máshol. De ki tudja, főzni előtte is szerettem. * aztán lehet, nem érti így jól Aztyan, hogy mire gondol pontosan, vagy, hogy érti.*
- Csak hogy értsd, elmondom, hogy történt. * vesz egy mély levegőt.*
- Akárhogy is látszik ez egy baleset volt. A közeli faluban voltunk és a betegeket és az időseket ellenőriztük, akik nem tudtak eljönni anyához. Eléggé sok mindent megtanultam addigra a gyógyításból, és nagyon sok mindenben már egyedül hagyott anya. Így az egyik háznál külön váltunk, akkor ez a férfi nagyon nagy sérülésekkel, fájdalmakkal lovon jött. Valami, vagy valakik nagyon csúnyán helyben hagyták. Az idős nő házától elkanyarodtam, hogy segítek neki, míg anya utánam jön. Tudod, ilyenkor minden perc számít. Csak hogy a férfi nem volt tudatánál, és támadónak hitt engem, aztán felém csapott a tőrjével. Szóval nem hibáztatom, óvatosabbnak körültekintőbbnek kellett volna lennem, vagy megvárni anyámat. * ér véget a történettel.*
- Sőt az a szomorú, hogy este meg is halt, így eléggé rosszul éreztem magam, hogy ha körültekintőbb vagyok, akkor lehet, élne. De így a helyzetet látva anyám engem látott el előbb, és nem a férfit. Ez nagyon sok időveszteség volt neki. Sok vért vesztett, és nem lehetett megmenteni. *azt már nem teszi hozzá, hogy sokáig magát hibáztatta ezért, mire anyja a szokásos stílusával kigyomlálta belőle ezt az bűntudatot.*
- Mindenesetre megtanultam, hogy óvatosabb legyek, ami bizonyos szinten vezetett ehhez a nem hiszek magamban eléggé érzéshez is. *vállat von, persze meg lehet, mégiscsak igaza van Aztyannak. Sosem volt úgy rossz beszélnie erről, ahogy mások hiszik, és anyjának hála már semmiféle kellemetlen érzés nem kerülgeti, ha szóba kerül. Viszont még ezek után sem kérdezne rá Aztyan sebhelyére, hacsak a férfi nem akarja.*
- Aztán lehet, mégiscsak igazad van, nem tudom. *ismét egy vállvonás. Úgy sejti a férfi tudja, hogy a sorsdöntésre gondolhat. Így elmondva eléggé olyannak tűnik ez Morinak is.*
- Úgy akkor hagyd meg nekem, és én meg azt mondom nem vagy kőszívű. *viszonozza a mosolyt. Aztán nem kötelező nyugodtnak lennie, de hát az lenne az ideális. A konyhában amúgy is hamar elkapja az idegeskedés, hogy minden jól megy-e, meg mennyire csúszik el. De az élet többi részét talán lazíthatna, na persze nem a gyógyítás felől.*
- Jó tanács. Nem kéne mindig mindenen idegeskednem. Elég lenne, csak azokon, amiken amúgy is idegeskednek. A gyógyítás és a konyha elég lenne ez a kettő nem? * nem tudja, hogy látja Aztyan, de ő így érzi. Felsóhajt, a hit kérdése. Igen talán mondania sem kell, hogy ott rendült meg a hite, amikor a hegét szerezte. Nem az istenekben, hanem magában is. Nem volt utána olyan magabiztos, mint előtte.*
- Próbálkozom, majd idővel biztos sikerül. *mondja, habár azért nem most volt ez a baleset.*
- Nekem ez nem a sorsomat formálta, hanem engem. És rossz irányba. Ha ez nem történik meg, akkor most határozottabb és bátrabb lennék. Azért elképzelhető, hogy abban az esetben nem a Kalmárban kötök ki, hanem valahol máshol. De ki tudja, főzni előtte is szerettem. * aztán lehet, nem érti így jól Aztyan, hogy mire gondol pontosan, vagy, hogy érti.*
- Csak hogy értsd, elmondom, hogy történt. * vesz egy mély levegőt.*
- Akárhogy is látszik ez egy baleset volt. A közeli faluban voltunk és a betegeket és az időseket ellenőriztük, akik nem tudtak eljönni anyához. Eléggé sok mindent megtanultam addigra a gyógyításból, és nagyon sok mindenben már egyedül hagyott anya. Így az egyik háznál külön váltunk, akkor ez a férfi nagyon nagy sérülésekkel, fájdalmakkal lovon jött. Valami, vagy valakik nagyon csúnyán helyben hagyták. Az idős nő házától elkanyarodtam, hogy segítek neki, míg anya utánam jön. Tudod, ilyenkor minden perc számít. Csak hogy a férfi nem volt tudatánál, és támadónak hitt engem, aztán felém csapott a tőrjével. Szóval nem hibáztatom, óvatosabbnak körültekintőbbnek kellett volna lennem, vagy megvárni anyámat. * ér véget a történettel.*
- Sőt az a szomorú, hogy este meg is halt, így eléggé rosszul éreztem magam, hogy ha körültekintőbb vagyok, akkor lehet, élne. De így a helyzetet látva anyám engem látott el előbb, és nem a férfit. Ez nagyon sok időveszteség volt neki. Sok vért vesztett, és nem lehetett megmenteni. *azt már nem teszi hozzá, hogy sokáig magát hibáztatta ezért, mire anyja a szokásos stílusával kigyomlálta belőle ezt az bűntudatot.*
- Mindenesetre megtanultam, hogy óvatosabb legyek, ami bizonyos szinten vezetett ehhez a nem hiszek magamban eléggé érzéshez is. *vállat von, persze meg lehet, mégiscsak igaza van Aztyannak. Sosem volt úgy rossz beszélnie erről, ahogy mások hiszik, és anyjának hála már semmiféle kellemetlen érzés nem kerülgeti, ha szóba kerül. Viszont még ezek után sem kérdezne rá Aztyan sebhelyére, hacsak a férfi nem akarja.*
- Aztán lehet, mégiscsak igazad van, nem tudom. *ismét egy vállvonás. Úgy sejti a férfi tudja, hogy a sorsdöntésre gondolhat. Így elmondva eléggé olyannak tűnik ez Morinak is.*
7895. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-04 07:13:59
Üzenet elküldve: 2020-05-04 07:13:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A tisztásra érve tovább tartja az erőltetett menetet. Majd a kaszárnyában pihenhet eleget, és talán többet is mint akarna. Siet mintha az élete múlna rajta. Igaz már nem rágja a félelem, de attól még szíve gyorsabban dobog a szokásosnál. Ha Jenari látná, bizonyára meglepett elégtétellel tapasztalná Keny szorult helyzetét. A megrémült sötételf lassan átszeli a várost.*
7894. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-03 15:36:10
Üzenet elküldve: 2020-05-03 15:36:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Ki a földről, be a földre így csinálja mindenki.
*Énekelget magában, fütyörészget unalmában, jobb dolga, ha keresné sem akadna igazából. Itt már lassítja az állatot, nem akarja zavarani a hely szépségét és nyugalmát holmi szamárbőgéssel, és a kacatok zörgésével. Mondjuk az nyomósabb indok, hogy az állat már kezd kifulladni, víz kell neki, hamar. De már lassan beérnek a városba a a szép liget ölelésében. ~Vajon mikor lesz az az ünnepség? Remélem nem kell részt vegyek rajta, csak kifizetnek azt mehetek a dolgomra. Bár azt a Zammiriát szívesen elvinném egy körre, azt mondják a feketéknek finomabb a húsuk.~*
-Ki a földről, be a földre így csinálja mindenki.
*Énekelget magában, fütyörészget unalmában, jobb dolga, ha keresné sem akadna igazából. Itt már lassítja az állatot, nem akarja zavarani a hely szépségét és nyugalmát holmi szamárbőgéssel, és a kacatok zörgésével. Mondjuk az nyomósabb indok, hogy az állat már kezd kifulladni, víz kell neki, hamar. De már lassan beérnek a városba a a szép liget ölelésében. ~Vajon mikor lesz az az ünnepség? Remélem nem kell részt vegyek rajta, csak kifizetnek azt mehetek a dolgomra. Bár azt a Zammiriát szívesen elvinném egy körre, azt mondják a feketéknek finomabb a húsuk.~*
7893. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-03 11:31:06
Üzenet elküldve: 2020-05-03 11:31:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A kitalált gyermeknevekről egy árnyalatnyival kellemetlenebb témaként vetődik fel Aeane városban tartózkodásával kapcsolatban. De ez a hangyányi kellemetlenség kámforként illan el, amikor a lány Denjaart parodizálja. A performansz tökéletesen felismerhető, a hangutánzás pokolian jó, így eltéveszthetetlen, ki is a paródia alanya.
Az igric őszinte elismeréssel nevet fel az előadáson és elképzeli Denjaar arcát, ha mindezt hallaná. Minden bizonnyal mindent megérne.
Amikor aztán rövid csend áll be a beszélgetésben és belenéz Aenae topázsárga szemeibe, valami olyat lát benne talán, amelyet meglehet, eddig is, ám most mégis más fényekkel megfestve.
A halk szavakkal kiejtett kérdésre előbb nagyon halvány, beletörődő mosollyal elmosolyodik. Lesüti saját sárga tekintetét, mielőtt belenézne újra a lány szemeibe. Kivár kicsit, fürkészi azokat a drágakőként csillogó szemeket.*
- Minden pillanattal, amit veled töltök gazdagabb és gazdagabb leszek. És ez a gazdagság többet ér, mint bármilyen arany, amit valaha is birtokolhatok.
*Természetesen tudja, hogy mit és hogyan mondjon, hogy még mélyebbre lökje a lányt, hogy még szorosabbra vonja a köztük feszülő láncot, amellyel az akarata alá hatja. Lélekben megtorpan, hisz már mindent megkapott tőle, sőt, talán többet is, hisz benne is mocorog valami érzésféle, amelyet leginkább a szerelem kifejezéssel tudna definiálni, most mégis mindinkább bábbá kívánja alázni a lányt szépen megszerkesztett szavaival. De hát önmagát nem tudja és nem is akarja meghazudtolni és a biztosíték sosem árt. A szerelem elmúlik, látta már elégszer, hogyan ábrándul ki az egyik a másikból, de amit az utókorra hagy, azt senki sem veheti már el tőle.
Lesüti a tekintetét, mert hát ő is ember, bár sokan ezt kétséggel fogadnák. Kívülről úgy tűnhet, hogy saját, őszinte szavai okozzák zavarát, pedig csak a saját démona ráz kezet vele, miközben ő Aenae kezét simogatja gyengéd érintéssel.*
- Helyes. Örülök, hogy ezt mondod. De ugye nekem szólsz először, mikor ez az állapot megváltozik? *Mosolya kaján, ahogy egy az egyben leképezi a lány korábbi szavait, hogy ugyanúgy tálalja elé.*
*A kitalált gyermeknevekről egy árnyalatnyival kellemetlenebb témaként vetődik fel Aeane városban tartózkodásával kapcsolatban. De ez a hangyányi kellemetlenség kámforként illan el, amikor a lány Denjaart parodizálja. A performansz tökéletesen felismerhető, a hangutánzás pokolian jó, így eltéveszthetetlen, ki is a paródia alanya.
Az igric őszinte elismeréssel nevet fel az előadáson és elképzeli Denjaar arcát, ha mindezt hallaná. Minden bizonnyal mindent megérne.
Amikor aztán rövid csend áll be a beszélgetésben és belenéz Aenae topázsárga szemeibe, valami olyat lát benne talán, amelyet meglehet, eddig is, ám most mégis más fényekkel megfestve.
A halk szavakkal kiejtett kérdésre előbb nagyon halvány, beletörődő mosollyal elmosolyodik. Lesüti saját sárga tekintetét, mielőtt belenézne újra a lány szemeibe. Kivár kicsit, fürkészi azokat a drágakőként csillogó szemeket.*
- Minden pillanattal, amit veled töltök gazdagabb és gazdagabb leszek. És ez a gazdagság többet ér, mint bármilyen arany, amit valaha is birtokolhatok.
*Természetesen tudja, hogy mit és hogyan mondjon, hogy még mélyebbre lökje a lányt, hogy még szorosabbra vonja a köztük feszülő láncot, amellyel az akarata alá hatja. Lélekben megtorpan, hisz már mindent megkapott tőle, sőt, talán többet is, hisz benne is mocorog valami érzésféle, amelyet leginkább a szerelem kifejezéssel tudna definiálni, most mégis mindinkább bábbá kívánja alázni a lányt szépen megszerkesztett szavaival. De hát önmagát nem tudja és nem is akarja meghazudtolni és a biztosíték sosem árt. A szerelem elmúlik, látta már elégszer, hogyan ábrándul ki az egyik a másikból, de amit az utókorra hagy, azt senki sem veheti már el tőle.
Lesüti a tekintetét, mert hát ő is ember, bár sokan ezt kétséggel fogadnák. Kívülről úgy tűnhet, hogy saját, őszinte szavai okozzák zavarát, pedig csak a saját démona ráz kezet vele, miközben ő Aenae kezét simogatja gyengéd érintéssel.*
- Helyes. Örülök, hogy ezt mondod. De ugye nekem szólsz először, mikor ez az állapot megváltozik? *Mosolya kaján, ahogy egy az egyben leképezi a lány korábbi szavait, hogy ugyanúgy tálalja elé.*
7892. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-01 19:19:23
Üzenet elküldve: 2020-05-01 19:19:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Bólint, viszont már ki is megy a fejéből az egész, amire képzeletbeli legyintéssel reagál.*
- Persze, hogy nem kötelező, a meglévőt sem akarnám, de valaki mindig felemlegeti, vagy utal rá. "Biztonsági kockázatot jelent az itt tartózkodása."
*Hangját elmélyíti, persze nem tudja tökéletesen leutánozni Denjaart, de azért felismerhető, hogy őt próbálja parodizálni. Denjaar kimért és olyan merev, mint a tavalyi, avas szalonnabőr, ezért aztán parodizálni is viszonylag könnyű, illetve Aenae úgy ítéli meg, hogy könnyű és ha Cha'yss nem is, de ő mindenesetre jól szórakozik ezen.
Mosolyogva nézi, ahogy Cha'yss megcsókolja a kezét és érzi, hogy a vér az arcába szökik. Maga sem tudná megmondani, hogy miért történik ez, hiszen a férfi semmi "olyat" nem csinál. Egyszerűen csak nézi a férfit és ebben a percben tudja, hogy végképp elveszett. Ellenállásának utolsó bástyái is leomlanak, vele akar lenni és még az sem zavarná, ha báróné néven illetnék. Ezt persze nem mondja ki, Cha'yss még a végén elbízná magát. Nehezen tud csak megszólalni, nagyon halkan beszél, kicsit attól fél, hogy egy hangos szó kipukkasztaná ezt a tökéletes pillanatot, mint holmi szappanbuborékot.*
- Helyes. Örülök, hogy ezt mondod. De ugye nekem szólsz először, mikor ez az állapot megváltozik?
*Aenae örökké bizonytalan, ez a pillanat sem lehet kivétel, legalább "legálisan" pironkodhat emiatt.*
- Én is tökéletesen elégedett vagyok, báró uram.
*Bólint, viszont már ki is megy a fejéből az egész, amire képzeletbeli legyintéssel reagál.*
- Persze, hogy nem kötelező, a meglévőt sem akarnám, de valaki mindig felemlegeti, vagy utal rá. "Biztonsági kockázatot jelent az itt tartózkodása."
*Hangját elmélyíti, persze nem tudja tökéletesen leutánozni Denjaart, de azért felismerhető, hogy őt próbálja parodizálni. Denjaar kimért és olyan merev, mint a tavalyi, avas szalonnabőr, ezért aztán parodizálni is viszonylag könnyű, illetve Aenae úgy ítéli meg, hogy könnyű és ha Cha'yss nem is, de ő mindenesetre jól szórakozik ezen.
Mosolyogva nézi, ahogy Cha'yss megcsókolja a kezét és érzi, hogy a vér az arcába szökik. Maga sem tudná megmondani, hogy miért történik ez, hiszen a férfi semmi "olyat" nem csinál. Egyszerűen csak nézi a férfit és ebben a percben tudja, hogy végképp elveszett. Ellenállásának utolsó bástyái is leomlanak, vele akar lenni és még az sem zavarná, ha báróné néven illetnék. Ezt persze nem mondja ki, Cha'yss még a végén elbízná magát. Nehezen tud csak megszólalni, nagyon halkan beszél, kicsit attól fél, hogy egy hangos szó kipukkasztaná ezt a tökéletes pillanatot, mint holmi szappanbuborékot.*
- Helyes. Örülök, hogy ezt mondod. De ugye nekem szólsz először, mikor ez az állapot megváltozik?
*Aenae örökké bizonytalan, ez a pillanat sem lehet kivétel, legalább "legálisan" pironkodhat emiatt.*
- Én is tökéletesen elégedett vagyok, báró uram.
7891. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-01 17:02:55
Üzenet elküldve: 2020-05-01 17:02:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
* Úgy tűnik, hogy az ajánlata több mint kecsegtető, aminek természetesen örül a férfi. Az ilyen ajánlatok könnyen jönnek, mert nem okoznak neki fáradtságot, vagy bonyodalmat. Már reménykedik, hogy ezen az úton elindulhatnak, de álmai hamar összetörnek, ahogy Yathlanae visszaszáll a földre az álmodozás helyett. Nem mutatja, hogy zavarná a dolog, vagy bosszantaná az eset. *
- Nem tudom, hogy miért érhet véget egy ilyen élet. * Kezdi óvatosan, de egyelőre nem vár választ, inkább folytatja is. * Persze nem akarok túl indiszkrét lenni, és mások múltjában vájkálni. Ellenben azt meg tudom ígérni, hogy egy ilyen szépséges énekhang lenyűgözné a legtöbb nemesi társamat, akit nem, azokat pedig az előadó személye nyűgözné le. Nem látom, hogy miként érhetne véget egy ilyen dolog, amennyiben maga nem vetne véget neki. És ha véget is érne, elég ismeretséget, és kapcsolatot tudhatna magáénak, amivel bizonyosan könnyebben boldogulna a továbbiakban, az életben. Hiszen ilyen előkelő modorral bizonyára megfelelő neveltetést kapott, és így tudja is, hogy mennyire előnyös lehet, ha a városban minden nemes ismeri a nevét. Az egyetlen hátrány, amire gondolni tudok * nevet fel kicsit zavartan * az a nemesi asszonyok féltékenysége. De nem hiszem, hogy ez olyan dolog lenne, amit ne tudna kezelni, kedves.
* Kíváncsian várja a választ, elhallgat, és figyel a másikra, érdekli az, hogy szavai milyen reakciót váltanak ki. *
//Kékvér//
* Úgy tűnik, hogy az ajánlata több mint kecsegtető, aminek természetesen örül a férfi. Az ilyen ajánlatok könnyen jönnek, mert nem okoznak neki fáradtságot, vagy bonyodalmat. Már reménykedik, hogy ezen az úton elindulhatnak, de álmai hamar összetörnek, ahogy Yathlanae visszaszáll a földre az álmodozás helyett. Nem mutatja, hogy zavarná a dolog, vagy bosszantaná az eset. *
- Nem tudom, hogy miért érhet véget egy ilyen élet. * Kezdi óvatosan, de egyelőre nem vár választ, inkább folytatja is. * Persze nem akarok túl indiszkrét lenni, és mások múltjában vájkálni. Ellenben azt meg tudom ígérni, hogy egy ilyen szépséges énekhang lenyűgözné a legtöbb nemesi társamat, akit nem, azokat pedig az előadó személye nyűgözné le. Nem látom, hogy miként érhetne véget egy ilyen dolog, amennyiben maga nem vetne véget neki. És ha véget is érne, elég ismeretséget, és kapcsolatot tudhatna magáénak, amivel bizonyosan könnyebben boldogulna a továbbiakban, az életben. Hiszen ilyen előkelő modorral bizonyára megfelelő neveltetést kapott, és így tudja is, hogy mennyire előnyös lehet, ha a városban minden nemes ismeri a nevét. Az egyetlen hátrány, amire gondolni tudok * nevet fel kicsit zavartan * az a nemesi asszonyok féltékenysége. De nem hiszem, hogy ez olyan dolog lenne, amit ne tudna kezelni, kedves.
* Kíváncsian várja a választ, elhallgat, és figyel a másikra, érdekli az, hogy szavai milyen reakciót váltanak ki. *
7890. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-01 16:31:39
Üzenet elküldve: 2020-05-01 16:31:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
*Egyre lelkesebben csillogó szemekkel hallgatja a férfi szavait, s ahogy az kijelenti, hogy esetleg be tudná mutatni Arthenior nemességének, ezernyi gondolata kel máris szárnyra, elképzelve a jövőjét.
Talán tényleg lehet olyan élete, amilyen régen volt, talán ez most egy új lehetőség, amellyel élnie kell. Mintha hirtelen kinyílna előtte a világ, pusztán azért, mert jókor volt jó helyen, és pont a megfelelő személlyel találkozott.*
- Ó, mindez annyira csodálatosan hangzik.
*Lelkesedik, s már maga elé is képzeli a szép, ünnepi díszbe öltöztetett báltermet, az izgatott vendégsereget, s magát, ahogy szép ruhában kivonul, a gyertyák fényében zengő énekre nyitja a száját. És mindenki tapsolna. Aztán körbejár, el-eltársalogva az elragadtatott vendégek között, koccintva mindenkivel. Yathlanae művésznő. Milyen szépen is csengene. Talán túl szép is ez az egész ahhoz, hogy ilyen egyszerűen valóra váljon.*
- Tudja, az előző életem is hasonló volt.
*Feleli kicsit elkomorulva, szomorúan csillogó szemekkel.*
- És annak is vége lett. Nem tudom, képes lennék-e hinni még egy ilyen élet ígéretének.
*Azért kerekedett fel, hogy ismét megtalálja magát, helyét a nagyvilágban. Épp ezért ő maga sem hiszi el, hogy képes ilyen elutasítóan reagálni egy ilyen ajánlatra. Hiszen ez egy nagy lehetőség, örülnie kéne, teljes szívéből. De mintha valami elveszett volna belőle. Nem lelkes kisgyermek már, aki álmokat kerget.*
//Kékvér//
*Egyre lelkesebben csillogó szemekkel hallgatja a férfi szavait, s ahogy az kijelenti, hogy esetleg be tudná mutatni Arthenior nemességének, ezernyi gondolata kel máris szárnyra, elképzelve a jövőjét.
Talán tényleg lehet olyan élete, amilyen régen volt, talán ez most egy új lehetőség, amellyel élnie kell. Mintha hirtelen kinyílna előtte a világ, pusztán azért, mert jókor volt jó helyen, és pont a megfelelő személlyel találkozott.*
- Ó, mindez annyira csodálatosan hangzik.
*Lelkesedik, s már maga elé is képzeli a szép, ünnepi díszbe öltöztetett báltermet, az izgatott vendégsereget, s magát, ahogy szép ruhában kivonul, a gyertyák fényében zengő énekre nyitja a száját. És mindenki tapsolna. Aztán körbejár, el-eltársalogva az elragadtatott vendégek között, koccintva mindenkivel. Yathlanae művésznő. Milyen szépen is csengene. Talán túl szép is ez az egész ahhoz, hogy ilyen egyszerűen valóra váljon.*
- Tudja, az előző életem is hasonló volt.
*Feleli kicsit elkomorulva, szomorúan csillogó szemekkel.*
- És annak is vége lett. Nem tudom, képes lennék-e hinni még egy ilyen élet ígéretének.
*Azért kerekedett fel, hogy ismét megtalálja magát, helyét a nagyvilágban. Épp ezért ő maga sem hiszi el, hogy képes ilyen elutasítóan reagálni egy ilyen ajánlatra. Hiszen ez egy nagy lehetőség, örülnie kéne, teljes szívéből. De mintha valami elveszett volna belőle. Nem lelkes kisgyermek már, aki álmokat kerget.*
7889. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-01 12:57:05
Üzenet elküldve: 2020-05-01 12:57:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
* Bár Dramot láthatóan megérintette az előadott mű, nyilvánvaló lehet, hogy nem lenne ellenére, ha Yathlanae is megérintené, de egészen máshogy. De ezt ilyen alpári módon sose adná a másik tudtára, a kendőzetlen pongyola stílus sose volt az övé. Inkább finom bókokkal, óvatosan puhatolózva próbál egyről a kettőre jutni. *
- Nos, ez esetben örömmel tölt el, hogy ad a véleményemre, kedves Yathlanae. Attól tartok, ha akarnék se tudnék száraz, és szakmai lenni egy mű kapcsán, hiszen szerintem pont az a lényeg, hogy érzéseket váltson ki a befogadóból, és épp ezért nem is hat ugyan úgy mindenkire. * Mosolyog a férfi kedvesen, a kacagás viszont meglepi, de örömteli váratlan az ilyen. Olyan szépen csilingelve nevet a nő, hogy el tudná hallgatni órákon át. *
- Ezt örömmel hallom, mert magának bizony szerepelnie kell, fellépnie, minél több emberrel ismertetnie meg magát. Ha még most van itt először, akkor aligha ismerik. Megtisztelne vele, ha enyém lenne a lehetőség, hogy bemutassam, mint legújabb patronáltam. * Ajánlkozik egyből a férfi, aki láthatóan már gondolkodik is a dolgon. * Szervezhetnénk önnek néhány fellépést, természetesen ezt a terhet magamra vállalnám, és a helyi nemesség első kézből ismerhetné meg. Oh, milyen gyönyörűséges lenne a teremben, ahogy a gyertyaláng fénye megvilágítja, milyen büszke lehetnék, hogy én találtam magára. Néhány ilyen egyszerű fellépés, és egész Artheniorban a gyönyörű Yathlanaeről beszélnének. Onnantól kezdve pedig vajban és tejben fürödhetne, annyi pénzt keresne az állandó fellépésekből. Na nem mintha a szépséges bőre igényelné az ilyen törődést, csak egy szófordulat.
//Kékvér//
* Bár Dramot láthatóan megérintette az előadott mű, nyilvánvaló lehet, hogy nem lenne ellenére, ha Yathlanae is megérintené, de egészen máshogy. De ezt ilyen alpári módon sose adná a másik tudtára, a kendőzetlen pongyola stílus sose volt az övé. Inkább finom bókokkal, óvatosan puhatolózva próbál egyről a kettőre jutni. *
- Nos, ez esetben örömmel tölt el, hogy ad a véleményemre, kedves Yathlanae. Attól tartok, ha akarnék se tudnék száraz, és szakmai lenni egy mű kapcsán, hiszen szerintem pont az a lényeg, hogy érzéseket váltson ki a befogadóból, és épp ezért nem is hat ugyan úgy mindenkire. * Mosolyog a férfi kedvesen, a kacagás viszont meglepi, de örömteli váratlan az ilyen. Olyan szépen csilingelve nevet a nő, hogy el tudná hallgatni órákon át. *
- Ezt örömmel hallom, mert magának bizony szerepelnie kell, fellépnie, minél több emberrel ismertetnie meg magát. Ha még most van itt először, akkor aligha ismerik. Megtisztelne vele, ha enyém lenne a lehetőség, hogy bemutassam, mint legújabb patronáltam. * Ajánlkozik egyből a férfi, aki láthatóan már gondolkodik is a dolgon. * Szervezhetnénk önnek néhány fellépést, természetesen ezt a terhet magamra vállalnám, és a helyi nemesség első kézből ismerhetné meg. Oh, milyen gyönyörűséges lenne a teremben, ahogy a gyertyaláng fénye megvilágítja, milyen büszke lehetnék, hogy én találtam magára. Néhány ilyen egyszerű fellépés, és egész Artheniorban a gyönyörű Yathlanaeről beszélnének. Onnantól kezdve pedig vajban és tejben fürödhetne, annyi pénzt keresne az állandó fellépésekből. Na nem mintha a szépséges bőre igényelné az ilyen törődést, csak egy szófordulat.
7888. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-01 12:01:26
Üzenet elküldve: 2020-05-01 12:01:26
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
*Szereti, ha valaki némi értéssel dicséri művészetét, és többet lát benne, mint pusztán egy szemrevaló nőt, aki kellemes dalokat énekel. Mert legtöbben sajnos csak őt nézik, s a zene, amibe oly nagy energiát fektet, alig ér el valamilyen hatást az egyszerű városiak lelkében. Pedig minden zenész célja, hogy műveivel ezreket érintsen meg, s még sok-sok év után is az ő szerzeményeit dúdolják anyák a gyerekeiknek. Bár Yath az alkotás terén még újszülött, azért rendszeresen próbálkozik saját dalok komponálásával, több-kevesebb sikerrel. A legtöbb ihletet a természet apró csodáiból szűri, ezért szeret ilyen helyeken megpihenni, s elmélyülni fák és madarak közös dalában.*
-Higgye el, sokszor érdemes többet adni egy egyszerű műkedvelő véleményére, mint nagy és tehetséges zenészekére. Ön befogadja a zenét, s az általa keltett érzéseket fogalmazza meg. A kritikus zenészek viszont csak a hibákat szűrik le, így véleményük száraz és szakmai.
*Most már kétségtelen számára, hogy egy arisztokrata családból származó elf férfival hozta össze a sors. Nem tanul minden egyszerű polgár zenét, s kevés igazi műkedvelő akad szerényebb sorokból. Nem mintha a szegények ne lehetnének tehetségesek ilyen téren, csak sajnos életük egyéb gondjai elnyomják ezt az adottságot, s figyelmüket inkább a megélhetésre fordítják.*
- Távol áll tőlem a bujkálás.
*Kacag fel csilingelő hangján.*
- Csak évekig egy biztos helyen éltem vidéken, tanultam és szép lassan cseperedtem. De nem olyan rég el kellett hagynom a biztonságos fészket, s elindultam világot látni. Most vagyok először Arthenior környékén.
*Vallja be, hogy igazából még nem ismeri a várost, eddig Lihanech környékét járta be lantjával és énekhangjával.*
//Kékvér//
*Szereti, ha valaki némi értéssel dicséri művészetét, és többet lát benne, mint pusztán egy szemrevaló nőt, aki kellemes dalokat énekel. Mert legtöbben sajnos csak őt nézik, s a zene, amibe oly nagy energiát fektet, alig ér el valamilyen hatást az egyszerű városiak lelkében. Pedig minden zenész célja, hogy műveivel ezreket érintsen meg, s még sok-sok év után is az ő szerzeményeit dúdolják anyák a gyerekeiknek. Bár Yath az alkotás terén még újszülött, azért rendszeresen próbálkozik saját dalok komponálásával, több-kevesebb sikerrel. A legtöbb ihletet a természet apró csodáiból szűri, ezért szeret ilyen helyeken megpihenni, s elmélyülni fák és madarak közös dalában.*
-Higgye el, sokszor érdemes többet adni egy egyszerű műkedvelő véleményére, mint nagy és tehetséges zenészekére. Ön befogadja a zenét, s az általa keltett érzéseket fogalmazza meg. A kritikus zenészek viszont csak a hibákat szűrik le, így véleményük száraz és szakmai.
*Most már kétségtelen számára, hogy egy arisztokrata családból származó elf férfival hozta össze a sors. Nem tanul minden egyszerű polgár zenét, s kevés igazi műkedvelő akad szerényebb sorokból. Nem mintha a szegények ne lehetnének tehetségesek ilyen téren, csak sajnos életük egyéb gondjai elnyomják ezt az adottságot, s figyelmüket inkább a megélhetésre fordítják.*
- Távol áll tőlem a bujkálás.
*Kacag fel csilingelő hangján.*
- Csak évekig egy biztos helyen éltem vidéken, tanultam és szép lassan cseperedtem. De nem olyan rég el kellett hagynom a biztonságos fészket, s elindultam világot látni. Most vagyok először Arthenior környékén.
*Vallja be, hogy igazából még nem ismeri a várost, eddig Lihanech környékét járta be lantjával és énekhangjával.*
7887. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-01 10:42:14
Üzenet elküldve: 2020-05-01 10:42:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Majd észben tartjuk valahogy. *Válaszol mosolyogva a neveket illetően. Persze tisztában van vele, hogy hamar el fogja felejteni mindkettőt. Egyrészt, mert nem tetszenek neki, másrészt, mert úgy tűnik, Aenaenek sem olyan fontosak, csak tréfa volt. Ahogy a szakajtónyi gyerek is korábban.
A nevek témakörén továbbhaladva, ezúttal Aenae neve kerül szóba, amely az igric nevével és nemesi rangjával kiegészülve vált elgondolkodtatóvá. A wegtoreni érdeklődő mosollyal hallgatja a fejtegetést a szeretet és a gyűlölet mezsgyéjén. Kiderül, hogy a lány miért nem kedveli az új nevét, vagyis nem is a nevét, hanem a "báróné" jelzőt.*
- Nem kötelező használnod a rangod minden bemutatkozáskor. *Mondja amúgy mellékesen válaszként. Amikor pedig Aenae a maga butaságát okolja, megfogná a halántékát érintő kezet, hogy csókot leheljen a kézfejére.*
- Abban tökéletesen biztos vagyok, hogy az agyad nem buta. *Mosolyog kedvesen. Okos lánynak tartja Aenaet, akit a saját bizonytalansága és a felé támasztott elvárások zárnak rácsok mögé. Mióta együtt vannak, sikerült kicsit kinyitni a szemét, de még mindig nem teljesen. Bár az is igaz, hogy az igricnek tökéletesen megfelel így. Mert mindent megkap, amit akar és nem kell az engedetlenséggel bajlódnia.
Még egy kis ideig mélázik azon, hogy mit is szeretne, de mivel nem szeretne Aeane türelmével játszani, így válaszol is.*
- Most tökéletesen elégedett vagyok mindennel. Mindenem megvan, jelen pillanatban. *Mondja szerelmes hangon. Egy csendes erdőszélen ülnek egy fa tövében. Mellette a lány, akivel a legszívesebben van most és megkapta a testi gyönyörök egy részét, így mi mást kívánhatna, mint nyugalmat és békét.*
- Majd észben tartjuk valahogy. *Válaszol mosolyogva a neveket illetően. Persze tisztában van vele, hogy hamar el fogja felejteni mindkettőt. Egyrészt, mert nem tetszenek neki, másrészt, mert úgy tűnik, Aenaenek sem olyan fontosak, csak tréfa volt. Ahogy a szakajtónyi gyerek is korábban.
A nevek témakörén továbbhaladva, ezúttal Aenae neve kerül szóba, amely az igric nevével és nemesi rangjával kiegészülve vált elgondolkodtatóvá. A wegtoreni érdeklődő mosollyal hallgatja a fejtegetést a szeretet és a gyűlölet mezsgyéjén. Kiderül, hogy a lány miért nem kedveli az új nevét, vagyis nem is a nevét, hanem a "báróné" jelzőt.*
- Nem kötelező használnod a rangod minden bemutatkozáskor. *Mondja amúgy mellékesen válaszként. Amikor pedig Aenae a maga butaságát okolja, megfogná a halántékát érintő kezet, hogy csókot leheljen a kézfejére.*
- Abban tökéletesen biztos vagyok, hogy az agyad nem buta. *Mosolyog kedvesen. Okos lánynak tartja Aenaet, akit a saját bizonytalansága és a felé támasztott elvárások zárnak rácsok mögé. Mióta együtt vannak, sikerült kicsit kinyitni a szemét, de még mindig nem teljesen. Bár az is igaz, hogy az igricnek tökéletesen megfelel így. Mert mindent megkap, amit akar és nem kell az engedetlenséggel bajlódnia.
Még egy kis ideig mélázik azon, hogy mit is szeretne, de mivel nem szeretne Aeane türelmével játszani, így válaszol is.*
- Most tökéletesen elégedett vagyok mindennel. Mindenem megvan, jelen pillanatban. *Mondja szerelmes hangon. Egy csendes erdőszélen ülnek egy fa tövében. Mellette a lány, akivel a legszívesebben van most és megkapta a testi gyönyörök egy részét, így mi mást kívánhatna, mint nyugalmat és békét.*
7886. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-01 10:11:18
Üzenet elküldve: 2020-05-01 10:11:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Nem az én tisztem eldönteni, hogy milyen vagyok, kőszívű-e vagy sem. *Mosolyodik el Mori kijelentésén. Ő nem gondolja magát kőszívűnek. Szigorúnak talán vagy határozottnak, amit gyakran összekeverhetnek, de ő maga feleslegesen soha nem szélsőséges. Egyszerűen a pozíciója és a munkája megköveteli ezt tőle. Nem volna eredményes, ha nem lenne szigorú és határozott. Bár, így végiggondolva érti, miért okolhatják néha túlzott szigorral.
Úgy tűnik, a hegek kérdésében egy véleményen vannak. A félvér lány is kifejti, hasznát és átkát sajátjának. Tökéletesen érti, miről beszél. Bár Aztyan mindent megtesz, hogy a karizmája a sebhely ellenére se legyen riasztó, megesik, hogy fordított hatást ér el. De míg a ruháján és a megjelenésén tud csiszolni, addig a heggel nem tud mit kezdeni. Ez is a személyisége része.*
- Bocsáss meg, nem úgy értettem, hogy kötelező abbahagyni. Csak egy tanács volt. *Mosolyodik el féloldalasan. Nem szeretné rákényszeríteni a nyugalmat Morira. Ha a félvér lány jobban teljesít, ha kicsit izgul, akkor végképp nincs jogában megmondani neki, mit és hogyan csináljon, míg az remek eredményre jut.
A lehetőségre, amelyet a kereskedőház biztosított Mori számára, csak bólint. Neki jó munkaerő kellett, a lánynak pedig egy hely, ahol kibontakozhat, így mindketten nyertek. Ez a legjobb eshetőség.*
- Nem szeretném erőltetni, de hinned kell magadban. *Válaszol mosolyogva. Tényleg nem szeretné a félvér lányra erőltetni a magabiztosságot, hisz megeshet, hogy nem vezet eredményre. A magabiztosságot nem lehet tettetni, az belülről fakad és mindenki más-más időben éri el.
A hitről alkotott elképzelését érdeklődve, komoly arccal hallgatja. Megtudja, hogy Morit Eeyr és Teysus hitében nevelték. A heg újra szóba kerül, ezúttal sokkal szomorúbb aspektusában.*
- Mindenki múltjában vannak szomorú pillanatok. De ha belegondolsz az igazán sorsformáló pillanatokba *Mutat végig saját, fél arcát behálózó hegén.* rájöhetsz, hogy ezek formáltak bennünket mostani alakunkba. Én nem volnék most itt, ha nem történik ez velem. Ki tudja, hol kötök ki és kiket ismerek meg, hogyan alakul a sorsom. És ez örökre titok is marad, ám most örülök, hogy itt vagyok és veled beszélgethetek. *Mosolyog halovány, féloldalas mosollyal a félvér lányra. Látszik Morin, hogy a heg neki is meghatározta a sorsát, megtudja, hogy kislány korában szerezte a heget, ami akkor rengeteg fájdalmat okozhatott. Most mégis itt van és egy fogadóban komoly munkát végez és gyógyít. Ki tudja, hogy a heg nélkül is ezt az utat járta volna-e be. Talán csak az istenek a megmondhatói, ők pedig szűkösen mérik az ezzel kapcsolatos információkat.*
- Nem az én tisztem eldönteni, hogy milyen vagyok, kőszívű-e vagy sem. *Mosolyodik el Mori kijelentésén. Ő nem gondolja magát kőszívűnek. Szigorúnak talán vagy határozottnak, amit gyakran összekeverhetnek, de ő maga feleslegesen soha nem szélsőséges. Egyszerűen a pozíciója és a munkája megköveteli ezt tőle. Nem volna eredményes, ha nem lenne szigorú és határozott. Bár, így végiggondolva érti, miért okolhatják néha túlzott szigorral.
Úgy tűnik, a hegek kérdésében egy véleményen vannak. A félvér lány is kifejti, hasznát és átkát sajátjának. Tökéletesen érti, miről beszél. Bár Aztyan mindent megtesz, hogy a karizmája a sebhely ellenére se legyen riasztó, megesik, hogy fordított hatást ér el. De míg a ruháján és a megjelenésén tud csiszolni, addig a heggel nem tud mit kezdeni. Ez is a személyisége része.*
- Bocsáss meg, nem úgy értettem, hogy kötelező abbahagyni. Csak egy tanács volt. *Mosolyodik el féloldalasan. Nem szeretné rákényszeríteni a nyugalmat Morira. Ha a félvér lány jobban teljesít, ha kicsit izgul, akkor végképp nincs jogában megmondani neki, mit és hogyan csináljon, míg az remek eredményre jut.
A lehetőségre, amelyet a kereskedőház biztosított Mori számára, csak bólint. Neki jó munkaerő kellett, a lánynak pedig egy hely, ahol kibontakozhat, így mindketten nyertek. Ez a legjobb eshetőség.*
- Nem szeretném erőltetni, de hinned kell magadban. *Válaszol mosolyogva. Tényleg nem szeretné a félvér lányra erőltetni a magabiztosságot, hisz megeshet, hogy nem vezet eredményre. A magabiztosságot nem lehet tettetni, az belülről fakad és mindenki más-más időben éri el.
A hitről alkotott elképzelését érdeklődve, komoly arccal hallgatja. Megtudja, hogy Morit Eeyr és Teysus hitében nevelték. A heg újra szóba kerül, ezúttal sokkal szomorúbb aspektusában.*
- Mindenki múltjában vannak szomorú pillanatok. De ha belegondolsz az igazán sorsformáló pillanatokba *Mutat végig saját, fél arcát behálózó hegén.* rájöhetsz, hogy ezek formáltak bennünket mostani alakunkba. Én nem volnék most itt, ha nem történik ez velem. Ki tudja, hol kötök ki és kiket ismerek meg, hogyan alakul a sorsom. És ez örökre titok is marad, ám most örülök, hogy itt vagyok és veled beszélgethetek. *Mosolyog halovány, féloldalas mosollyal a félvér lányra. Látszik Morin, hogy a heg neki is meghatározta a sorsát, megtudja, hogy kislány korában szerezte a heget, ami akkor rengeteg fájdalmat okozhatott. Most mégis itt van és egy fogadóban komoly munkát végez és gyógyít. Ki tudja, hogy a heg nélkül is ezt az utat járta volna-e be. Talán csak az istenek a megmondhatói, ők pedig szűkösen mérik az ezzel kapcsolatos információkat.*
7885. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-01 10:10:03
Üzenet elküldve: 2020-05-01 10:10:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Ühüm.
*Bólogat.*
- Addig el ne felejtsem ezeket.
*Pár év, évtized után már aligha emlékezne arra, hogy milyen elmésség bukott ki belőle egy tavaszi délutánon. Mondjuk nem is akar emlékezni rá, könnyedén el is engedi a témát. Egyelőre túl közeli a több hónapnyi rémálom, még mindig sovány miatta és az ő étkezési szokásai mellett nehezen elképzelhető, hogy valaha visszaszedné magára. Persze ki tudja? Lehet, hogy egy harmonikusabb szituációban minden harmonikusabb lenne. Mert Cha'ysszal ezt érzi, harmóniát és mintha lenne kettejük között némi összhang is.*
- Hát ez ilyen összetett kérdés.
*Elmosolyodik. Biztosan a női agy olyan, hogy apróságokat is túlbonyolít, mint egy egyszerű kérdésre adott válasz.*
- Egyrészről imádnám, mert mindenki tudná, hogy összetartozunk. Másrészt pedig, mióta megnyertem magamnak Kagan jóvoltából ezt az úrnősdit, azóta nem szeretem ha mindenféle címekkel illetnek. De ez biztos csak az én beteg agyam butasága.
*Mutatóujjával megkocogtatja a saját halántékát. Lehet, hogy tényleg túl nagy feneket kerít apróságoknak? Megeshet, de hát ő ilyen, túl sokat agyal.*
- Ühüm, amit szeretnél.
*Bólint féloldalas mosollyal.*
- Nemtom, hogy mit szeretnél, de epedve várom, hogy megtudjam.
*Mivel továbbra sem ismer minden férfit, ezért továbbra sem jelenti ki, hogy minden férfi egyforma, mind egyszerű és mind csak "azt" akarja. Annál is inkább, mert "abban" most volt Cha'yssnak része, ennyire meg csak nem mohó.*
- Ühüm.
*Bólogat.*
- Addig el ne felejtsem ezeket.
*Pár év, évtized után már aligha emlékezne arra, hogy milyen elmésség bukott ki belőle egy tavaszi délutánon. Mondjuk nem is akar emlékezni rá, könnyedén el is engedi a témát. Egyelőre túl közeli a több hónapnyi rémálom, még mindig sovány miatta és az ő étkezési szokásai mellett nehezen elképzelhető, hogy valaha visszaszedné magára. Persze ki tudja? Lehet, hogy egy harmonikusabb szituációban minden harmonikusabb lenne. Mert Cha'ysszal ezt érzi, harmóniát és mintha lenne kettejük között némi összhang is.*
- Hát ez ilyen összetett kérdés.
*Elmosolyodik. Biztosan a női agy olyan, hogy apróságokat is túlbonyolít, mint egy egyszerű kérdésre adott válasz.*
- Egyrészről imádnám, mert mindenki tudná, hogy összetartozunk. Másrészt pedig, mióta megnyertem magamnak Kagan jóvoltából ezt az úrnősdit, azóta nem szeretem ha mindenféle címekkel illetnek. De ez biztos csak az én beteg agyam butasága.
*Mutatóujjával megkocogtatja a saját halántékát. Lehet, hogy tényleg túl nagy feneket kerít apróságoknak? Megeshet, de hát ő ilyen, túl sokat agyal.*
- Ühüm, amit szeretnél.
*Bólint féloldalas mosollyal.*
- Nemtom, hogy mit szeretnél, de epedve várom, hogy megtudjam.
*Mivel továbbra sem ismer minden férfit, ezért továbbra sem jelenti ki, hogy minden férfi egyforma, mind egyszerű és mind csak "azt" akarja. Annál is inkább, mert "abban" most volt Cha'yssnak része, ennyire meg csak nem mohó.*
7884. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-30 17:54:37
Üzenet elküldve: 2020-04-30 17:54:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Pontosan úgy gondolja, hogy nem csak úgy mondja, amit Aztyan hallana szívesen.*
- Nincs mit. Bár… *esik gondolkodóba, majd elmosolyodik és megszólal.*
- Még később bebizonyíthatod, hogy kőszívű vagy, ha mégis az jobban tetszik. *Mert eddig amit Aztyan mutatott magából Mori számára egyáltalán nem az jött le, hogy érzéketlen lenne. Inkább Aztyan rendszerezett, és kötelességtudó. Ezt sem kell keverni az egyéb negatív jellemmel.*
- Azt hiszem tudom miről beszélsz. *Nem mondja, ki pontosan mire gondol, de mégis érezhető, hogy a saját hegéről beszél.*
- Én is így érzem. *jegyzi meg.*
- Amikor nem akarok beszélgetni másokkal, akkor kifejezetten előnyös a riasztó hatása, de ha segíteni akarok, és emiatt nem akarják elfogadni az nagyon dühítő tud lenni. *Bár lehet Aztyan is pont ilyen előnyét és hátrányát élvezi a saját hegének. Arra jut, hogy talán a gyógyítói tudása révén látja a férfi közvetlennek. Elkönyveli ennek. Mellékesen a gyógyítás az egyetlen egy tevékenység, amikor képes kivetkőzni magából, és lerázni a saját gátlásait. Meg is kérdezhetné, de másfelé terelődik a beszélgetés.*
- Hivatalosan is megnyugszom jó, és nem aggódok folyton, ígérem. *persze az aggodalmaskodást abbahagyni nem olyan egyszerű. Pedig igyekszik, csak mindig valami miatt elméjébe férkőzik, és nem hagyja nyugton.*
- Akkor már többen örülünk ennek. *Mori is örül ennek a lehetőségnek, így nem is lehet eléggé hálás, és megköszöni, se feltétlen tudja elégszer.*
- Tényleg nagyon köszönöm a lehetőséget. Igyekszem rászolgálni. *Ismét megkapja a remek beszélgető partner címet.*
- Ha még párszor elmondod, talán képes leszek hinni benne. *mosolyodik el, persze tudja, hogy ettől még nem fogja magát annak gondolni. Persze az is lehet, hogy Aztyan hozta ki belőle, hogy hasonlóan viselkednek a hegük miatt. Így valami már közelebb hozta őket egymáshoz. Elképzelhető ezért nem volt nehéz feloldódni az Intéző mellett. Mással azonban nem feltétlenül van ez így. Aztán a kérdés előtt elhangzó kijelentések, kissé vegyes érzéseket ébreszt benne. Ha bár elfogadta az arcát olyannak, amilyen, de soha nem gondolja azt, hogy jó okkal történt. Hosszabb ideig hallgat, és nem tudja, mit feleljen erre. Lehetne érzelemmentes, és beszélgethetnének tovább, vagy…
Nagy levegőt vesz.*
- Nem tudom, nagyon vegyes érzéseim vannak a hittel kapcsolatban. Habár Eeyr és Teysus tanait követem, mert végül is ebben a szellemben nőttem fel. De tudod, nem gondolnám, hogy egy tizenhat éves lányt megvágni az arcán az jó okkal történt. *mondja hangja továbbra is halk és cseverésző is lehet, nem változott meg a szavaival. Talán Aztyan abból következtethet erre, hogy valami nem olyan, mint előtte volt, az egyik kezének ujjai az egyik fonatát kezdi piszkálni.*
*Pontosan úgy gondolja, hogy nem csak úgy mondja, amit Aztyan hallana szívesen.*
- Nincs mit. Bár… *esik gondolkodóba, majd elmosolyodik és megszólal.*
- Még később bebizonyíthatod, hogy kőszívű vagy, ha mégis az jobban tetszik. *Mert eddig amit Aztyan mutatott magából Mori számára egyáltalán nem az jött le, hogy érzéketlen lenne. Inkább Aztyan rendszerezett, és kötelességtudó. Ezt sem kell keverni az egyéb negatív jellemmel.*
- Azt hiszem tudom miről beszélsz. *Nem mondja, ki pontosan mire gondol, de mégis érezhető, hogy a saját hegéről beszél.*
- Én is így érzem. *jegyzi meg.*
- Amikor nem akarok beszélgetni másokkal, akkor kifejezetten előnyös a riasztó hatása, de ha segíteni akarok, és emiatt nem akarják elfogadni az nagyon dühítő tud lenni. *Bár lehet Aztyan is pont ilyen előnyét és hátrányát élvezi a saját hegének. Arra jut, hogy talán a gyógyítói tudása révén látja a férfi közvetlennek. Elkönyveli ennek. Mellékesen a gyógyítás az egyetlen egy tevékenység, amikor képes kivetkőzni magából, és lerázni a saját gátlásait. Meg is kérdezhetné, de másfelé terelődik a beszélgetés.*
- Hivatalosan is megnyugszom jó, és nem aggódok folyton, ígérem. *persze az aggodalmaskodást abbahagyni nem olyan egyszerű. Pedig igyekszik, csak mindig valami miatt elméjébe férkőzik, és nem hagyja nyugton.*
- Akkor már többen örülünk ennek. *Mori is örül ennek a lehetőségnek, így nem is lehet eléggé hálás, és megköszöni, se feltétlen tudja elégszer.*
- Tényleg nagyon köszönöm a lehetőséget. Igyekszem rászolgálni. *Ismét megkapja a remek beszélgető partner címet.*
- Ha még párszor elmondod, talán képes leszek hinni benne. *mosolyodik el, persze tudja, hogy ettől még nem fogja magát annak gondolni. Persze az is lehet, hogy Aztyan hozta ki belőle, hogy hasonlóan viselkednek a hegük miatt. Így valami már közelebb hozta őket egymáshoz. Elképzelhető ezért nem volt nehéz feloldódni az Intéző mellett. Mással azonban nem feltétlenül van ez így. Aztán a kérdés előtt elhangzó kijelentések, kissé vegyes érzéseket ébreszt benne. Ha bár elfogadta az arcát olyannak, amilyen, de soha nem gondolja azt, hogy jó okkal történt. Hosszabb ideig hallgat, és nem tudja, mit feleljen erre. Lehetne érzelemmentes, és beszélgethetnének tovább, vagy…
Nagy levegőt vesz.*
- Nem tudom, nagyon vegyes érzéseim vannak a hittel kapcsolatban. Habár Eeyr és Teysus tanait követem, mert végül is ebben a szellemben nőttem fel. De tudod, nem gondolnám, hogy egy tizenhat éves lányt megvágni az arcán az jó okkal történt. *mondja hangja továbbra is halk és cseverésző is lehet, nem változott meg a szavaival. Talán Aztyan abból következtethet erre, hogy valami nem olyan, mint előtte volt, az egyik kezének ujjai az egyik fonatát kezdi piszkálni.*
7883. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-30 17:16:43
Üzenet elküldve: 2020-04-30 17:16:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Némán figyeli a láthatóan füllentő lányt, ahogy próbálja kiszámolni, hogy mióta is találta ki azokat a neveket, amelyeket nemrég az igcir elé tárt, mint leendő két gyermekük nevei.*
- Szóval most óra. *Ismétli meg a bizonyosságot hozó választ. Nem gondolt arra, hogy valaha is gyereket akart volna, utódot, aki továbbviszi majd a nevét és átveszi a hagyatékát. De arra sem gondolt, hogy egyszer úgy fog érezni valaki iránt, mint most Aenae iránt. A jövő ezen elgondolása mosolyt csal az arcára, együtt mosolyog a mellette fekvő lánnyal.*
- Az majd kiderül, ha ott leszünk majd, hogy nevet kell adnunk a két kölyöknek. *Válaszolja széles mosollyal. Ha ott lesznek majd, elgondolkodnak a névadáson, de az igric valamiért úgy érzi, hogy Aenae már nem szeretne több gyermeket. Az elsőről is lemondott, bár ott egyéb problémák is fennálltak.*
- Az, hogy valami kedvedre való és nem vagy, hogy gyűlölsz valamit vagy szeretsz, aközött nagy különbség van. *Mondja a névvel kapcsolatosan.*
- Melyik részét gyűlölöd és melyiket szereped? *Kérdi pontosításként, mert valóban érdekli, hogy a név melyik részével van probléma.
A simogatást érintő kérdésre kedvérevaló választ kap.*
- Valóban? Amit szeretnék? *Kérdi sokat sejtető hangon, mintha most ő készülne valami galádságra. A csiklandozás nem érinti meg, hisz egyáltalán nem csiklandós, de az érintés továbbra is jól esik neki.*
- Mit is szeretnék? *Mélázik, pedig most már mindene megvan vagy meg volt korábban.*
*Némán figyeli a láthatóan füllentő lányt, ahogy próbálja kiszámolni, hogy mióta is találta ki azokat a neveket, amelyeket nemrég az igcir elé tárt, mint leendő két gyermekük nevei.*
- Szóval most óra. *Ismétli meg a bizonyosságot hozó választ. Nem gondolt arra, hogy valaha is gyereket akart volna, utódot, aki továbbviszi majd a nevét és átveszi a hagyatékát. De arra sem gondolt, hogy egyszer úgy fog érezni valaki iránt, mint most Aenae iránt. A jövő ezen elgondolása mosolyt csal az arcára, együtt mosolyog a mellette fekvő lánnyal.*
- Az majd kiderül, ha ott leszünk majd, hogy nevet kell adnunk a két kölyöknek. *Válaszolja széles mosollyal. Ha ott lesznek majd, elgondolkodnak a névadáson, de az igric valamiért úgy érzi, hogy Aenae már nem szeretne több gyermeket. Az elsőről is lemondott, bár ott egyéb problémák is fennálltak.*
- Az, hogy valami kedvedre való és nem vagy, hogy gyűlölsz valamit vagy szeretsz, aközött nagy különbség van. *Mondja a névvel kapcsolatosan.*
- Melyik részét gyűlölöd és melyiket szereped? *Kérdi pontosításként, mert valóban érdekli, hogy a név melyik részével van probléma.
A simogatást érintő kérdésre kedvérevaló választ kap.*
- Valóban? Amit szeretnék? *Kérdi sokat sejtető hangon, mintha most ő készülne valami galádságra. A csiklandozás nem érinti meg, hisz egyáltalán nem csiklandós, de az érintés továbbra is jól esik neki.*
- Mit is szeretnék? *Mélázik, pedig most már mindene megvan vagy meg volt korábban.*
7882. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-30 15:25:11
Üzenet elküldve: 2020-04-30 15:25:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 251
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
* Figyelmesen hallgatja az előadott darab történetét, és megjegyzi magának az őszinteséget, mert az elhangzó válasz bizony annak tűnik. Persze hazudhatna is a nő, valószínűleg az elf akkor is elhinné amit mond, hiszen nincs oka kételkedni benne, főleg így, hogy nem is önmagát fényezi vele. *
- De hát így csak még nagyobb érdem. * Jegyzi meg mosolyogva. * Hiszen egy teljesen saját dalt megírni, komponálni sokkal szabadabb, és egyszerűbb dolog, mint egy meglévőbe illeszteni be hiányos részeket. Az megköti az alkotó kezét, belekényszeríti a saját stílusába, és korlátozza a kiteljesülésben. De észrevehetetlen volt, hogy nem egy kész mű, hanem utólag változtatott. Ez mindenképp dicséretre méltó. * Folytatja az előadott darab felmagasztalását, őszinte csodálattal a hangjában. Ettől csak még nagyobbat nő a szemében az előadó. *
- Nos, nem vagyok zenész. * Vallja meg őszintén a dolgot, láthatóan nem zavarja, hogy vannak hiányosságai, és nem tökéletes. * Bár tanultam hangszeren játszani, sose tudtam saját dalokat írni. Tökéletesen tudom követni a szabályokat, vissza tudok játszani egy darabot, de nem tudom saját magamtól összerakni azt, feltölteni élettel, és átadni az érzéseimet. Nem érzem hitelesnek azt, ha megpróbálok valamit közvetíteni. Viszont nagy műkedvelő vagyok, pont ezért, mindig is lenyűgözött mások tudása.
* Teszi hozzá finoman, felpillant az égboltra, majd vissza a nőre, aki olyan nagy megtiszteltetésben részesítette, hogy előadta neki gyerekkorának egyik kedves darabját. *
- De be kell valljam, kedves Yathlanae, hogy ön nem csak az előadásával nyűgözött le. Mondja csak, hol volt eddig egy ilyen gyönyörű, és tehetséges művész, hogy még nem találkoztam vele? Tán bujkált, hogy így tegye még izgalmasabbá, és érdekesebbé a műveit?
//Kékvér//
* Figyelmesen hallgatja az előadott darab történetét, és megjegyzi magának az őszinteséget, mert az elhangzó válasz bizony annak tűnik. Persze hazudhatna is a nő, valószínűleg az elf akkor is elhinné amit mond, hiszen nincs oka kételkedni benne, főleg így, hogy nem is önmagát fényezi vele. *
- De hát így csak még nagyobb érdem. * Jegyzi meg mosolyogva. * Hiszen egy teljesen saját dalt megírni, komponálni sokkal szabadabb, és egyszerűbb dolog, mint egy meglévőbe illeszteni be hiányos részeket. Az megköti az alkotó kezét, belekényszeríti a saját stílusába, és korlátozza a kiteljesülésben. De észrevehetetlen volt, hogy nem egy kész mű, hanem utólag változtatott. Ez mindenképp dicséretre méltó. * Folytatja az előadott darab felmagasztalását, őszinte csodálattal a hangjában. Ettől csak még nagyobbat nő a szemében az előadó. *
- Nos, nem vagyok zenész. * Vallja meg őszintén a dolgot, láthatóan nem zavarja, hogy vannak hiányosságai, és nem tökéletes. * Bár tanultam hangszeren játszani, sose tudtam saját dalokat írni. Tökéletesen tudom követni a szabályokat, vissza tudok játszani egy darabot, de nem tudom saját magamtól összerakni azt, feltölteni élettel, és átadni az érzéseimet. Nem érzem hitelesnek azt, ha megpróbálok valamit közvetíteni. Viszont nagy műkedvelő vagyok, pont ezért, mindig is lenyűgözött mások tudása.
* Teszi hozzá finoman, felpillant az égboltra, majd vissza a nőre, aki olyan nagy megtiszteltetésben részesítette, hogy előadta neki gyerekkorának egyik kedves darabját. *
- De be kell valljam, kedves Yathlanae, hogy ön nem csak az előadásával nyűgözött le. Mondja csak, hol volt eddig egy ilyen gyönyörű, és tehetséges művész, hogy még nem találkoztam vele? Tán bujkált, hogy így tegye még izgalmasabbá, és érdekesebbé a műveit?
7881. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-04-30 15:07:32
Üzenet elküldve: 2020-04-30 15:07:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Kékvér//
*A további, kicsiny patakként csordogáló bókokra csak pirulva mosolyog, habár talán már fel sem fogja őket igazán. Egy nőnél általában az első dicséret ragad meg, a többi már általánosnak, felszínesnek tűnhet, így hamar elszállnak. De azért igyekszik érzékeltetni, hogy jól esnek neki a szép szavak, a végén még megbántaná a férfit, amit semmiképp nem akar elkövetni.
Az elhaló, utolsó hangok után figyelmesen hallgatja Drameiloten véleményét, s ez többet ér neki, mint bármilyen őt illető bók.*
- Hát, igazából csak többé-kevésbé saját ez a szerzemény. Még kiskoromban énekelték nekem, de mire zenésszé cseperedtem, sajnos a szöveg és dallam egy része feledésbe merült. Így hát kiegészítettem a hiányos sorokat, amennyire csak tehetségemből telt.
*Mondja el kendőzetlen őszinteséggel a dal történetét, habár simán füllenthetett volna annyit, hogy az egész az ő szerzeménye. De nem hazugságra nevelték, még akkor sem, ha az csak ilyen apróság, s még fényezné is személyét. Másrészt ez az ének azért különösen kedves a szívének, mert édesanyja dúdolgatta munka vagy főzés közben. Nem vinné rá a lélek, hogy teljesen sajátjaként mesélje és énekelje.*
- Úgy látom, Ön valamennyire ért a zenéhez.
*Legalábbis ezt szűri le a pozitív kritikából.*
- Így még érdekesebbnek találom, örülnék, ha jobban megismerhetném.
*Érdeklődik kellő távolságtartással az elf személye felől, arcán udvarias mosollyal, de tekintetében felfedezhető némi pajkos, játékos csillogás, ami izgatottságról árulkodik. Reméli, hogy a másik kap az alkalmon, s lehetőségük lesz egy kellemes beszélgetést, ismerkedést folytatni a továbbiakban.*
//Kékvér//
*A további, kicsiny patakként csordogáló bókokra csak pirulva mosolyog, habár talán már fel sem fogja őket igazán. Egy nőnél általában az első dicséret ragad meg, a többi már általánosnak, felszínesnek tűnhet, így hamar elszállnak. De azért igyekszik érzékeltetni, hogy jól esnek neki a szép szavak, a végén még megbántaná a férfit, amit semmiképp nem akar elkövetni.
Az elhaló, utolsó hangok után figyelmesen hallgatja Drameiloten véleményét, s ez többet ér neki, mint bármilyen őt illető bók.*
- Hát, igazából csak többé-kevésbé saját ez a szerzemény. Még kiskoromban énekelték nekem, de mire zenésszé cseperedtem, sajnos a szöveg és dallam egy része feledésbe merült. Így hát kiegészítettem a hiányos sorokat, amennyire csak tehetségemből telt.
*Mondja el kendőzetlen őszinteséggel a dal történetét, habár simán füllenthetett volna annyit, hogy az egész az ő szerzeménye. De nem hazugságra nevelték, még akkor sem, ha az csak ilyen apróság, s még fényezné is személyét. Másrészt ez az ének azért különösen kedves a szívének, mert édesanyja dúdolgatta munka vagy főzés közben. Nem vinné rá a lélek, hogy teljesen sajátjaként mesélje és énekelje.*
- Úgy látom, Ön valamennyire ért a zenéhez.
*Legalábbis ezt szűri le a pozitív kritikából.*
- Így még érdekesebbnek találom, örülnék, ha jobban megismerhetném.
*Érdeklődik kellő távolságtartással az elf személye felől, arcán udvarias mosollyal, de tekintetében felfedezhető némi pajkos, játékos csillogás, ami izgatottságról árulkodik. Reméli, hogy a másik kap az alkalmon, s lehetőségük lesz egy kellemes beszélgetést, ismerkedést folytatni a továbbiakban.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587