Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 292 (5821. - 5840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

5840. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-28 13:18:29
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 838
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharassi, Rilkäline//
//A tisztás közelében, az erdőszélen, az új és NAGYON félreeső táborhelyen//

*Elveszi a pokrócot és nekilát, hogy a helyére tegye. Épp csak hátrapillant, hogy ellenőrizze, biztosan nem hagynak itt semmit, amikor megpillantja az akkurátus csipkedést a lány részéről. Nem biztos benne, hogy hogyan értelmezze, és mintha valami motoszkálna abban a nősténykétől szokatlan hallgatásban is.*
- Ha mondandód van, mondd *közli egyszerűen. Nincs se harag se csibészség a hangjában, csupán szeretne tiszta vizet önteni a pohárba. Közben folytatja a pakolást. Szeretne mielőbb végezni vele, hogy időben elindulhassanak. Hosszú út áll még előttük. Éppen ezért üdvösebbnek tartja még most tisztázni a dolgokat, mint hogy ebben a durcás hallgatásban részesítsék egész úton, ami végig ott rágná a hátát a kellemetlen érzeteivel.*


5839. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-28 12:50:27
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

//Üzenet Cralan Sley részére//

*Fogalma sincs, hogy Cralan merre járhat, vagy egyáltalán a városban van e még, mindenesetre megvan a módja, hogy üzenjen neki.*
~Ha a mélységieknél van, hamar megkapja az üzenetemet.~
*Ami a következő:
Cralan! Worenth vagyok! Worenth Yosden! Ugye emlékszel még rám, öreg barátom? Ne keress, nem láthatsz, mágiával üzenek neked és ne is fáraszd magad, mert én nem hallhatlak téged. Azért üzenek, hogyha lenne időd, találkozhatnánk a városban. Mondjuk a Pegazus fogadóban, vagy a Pintyben. Beszélni szeretnék veled, félig-meddig üzleti ügyről, amit egy pohár ital mellett megejthetnénk! Remélem hamarosan találkozunk!*
~Kár, hogy nincs már a mentális fonál, úgy gyorsabb lenne és válaszolhatna is Cralan. Be kell érni a hírnökkel~
*Vélhetően nem okoz gondot a varázslás sem, így a képzeletbeli vágtázó paripa útnak is indulhat az üzenettel.*

//Annulien//

*Az érkező hölgy akár még hallhatja is, amint a hóhajú mágus magában beszél. Akár még bolondnak is nézheti, pedig nem az.
A megszólításra a mágus kizökken a további gondolataiból, bár vélhetően a varázslásból nem fog.*
-Én vagyok.
*Egy pillantással végigméri az érkezőt, de csak szolidan, nem pedig ragadozóként.*
-Mit tehetek önért, ifjú hölgy?
*Azt már meg sem kérdezi, hogy honnan tudja a nevét. Ki ne tudná? Egy ideje már nem lepődik meg rajta. Látszik a máguson, hogy kicsit még máshol jár, de hamar kitisztul majd a feje.*

A varázsló elszavalja mondanivalóját, melynek hatására azt egy általa ismert célszemélyhez juttatják el a légáramlatok. Az információ egy átlagos ló vágtájának sebességével mozog.

5838. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-28 12:31:24
 ÚJ
>Annulien Raenelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Worenth//

*Csalódottan hagyja maga mögött a várost, hogy a csendes tisztás magányában végiggondolhassa az elmúlt hatok történéseit. Na meg az ijesztően ködös jövőt, ami előtte áll.
Meglepetésére ismét csak nincs egyedül, de ezúttal nem félelmében, hanem izgalmában szorul el a torka.
Egy hóhajú férfi mászkál fel s alá idegesen a tisztás kellős közepén. Mintha fejbe kólintanák, szédül meg a felismeréstől.* ~Ez... A Mester lenne?~ *Noha csak hallomásból ismeri, de abból nagyon. Kerekre tágult szemekkel figyeli, azon kevés rövidéletűek közé tartozik, akiket csodál. Mindig hatalmas tisztelet övezte családjában a mágia ilyen magas szintű használóit. Miatta jött a városba, napokig kereste és lám, véletlen botlik bele. Már ha valóban ő az.*
-Worenth mester?
*Szólítja meg bizonytalanul.*


5837. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-28 10:14:55
 ÚJ
>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51

Játékstílus: Megfontolt

*Egy kis kikapcsolódás és meditáció gyanánt érkezik meg az erdőszéli tisztásra a vén mágusmester.*
~Lefárasztott a Krollnelnél tett látogatásom.~
*Összességében jól alakultak a dolgok, a mágiaügyi felelősnek látszólag átment az üzenet, amit a mágus közvetített.*
~Cselekedjünk, különben végünk!~
*De azért nem feltétlenül volt elégedett mindennel.*
~Krollnel gyengének tartja a népet. Épp ő!~
*Persze meglehet, hogy igaza van, na meg ő már azért jobban átlátja a dolgokat, mint a hóhajú, de ha egy olyan magas pozícióban lévő személy is, mint Krollnel csak annyit képes kinyögni, hogy "fel kell keresni a Hetediket"... ott már bajok vannak.*
~Fene vinné el az egészet! Lassan betelik az a nyomorult pohár!~
*Némiképp sikerül lecsillapítania saját magát, így lassan, fel-alá sétálgat a tisztáson, leginkább a középső részénél.*
~Hideg van már a földre ülni, a köpenyemet meg nem piszkolom össze.~
*Elmélkedik és átrágja több szemszögből a dolgokat. Van konkrét terve a továbbiakban, viszont eljött az az idő, amikor már előre is kell tekintenie, hogy a döntései egy hosszabb távú terv részei legyenek.*
~Kell valaki. Valaki, akit régóta ismerek és megbízom benne.~
*Eszébe is ötlik egy név. Egy régi, kedves ismerőse.*
~Vajon szolgálja még a Dwirinthalen családot?~


5836. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-28 09:49:46
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharassi, Rilkäline//
//A tisztás közelében, az erdőszélen, az új és NAGYON félreeső táborhelyen//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Előbb utóbb ellazul, bár nem megy könnyen. Ha ki tudna szabadulni a karok közül, megtenné. Be kell látnia, hogy a férfi sokkal erősebb, és nem utolsó sorban, ennél sokkal durvábban is bánhatna vele a bunda alatt. Persze valóban nem a legúribb módját választotta a felmelegítésnek, ennél rosszabb kényszert is tapasztalt már. Ez persze nem azt jelenti, hogy ha hamarabb jut erre a megállapításra, akkor tárt karokkal fogadja a kezdeményezést.
Éppen elég az, hogy gyengének találtatott már megint, több szempontból is, s hogy ebből fakadó szégyenérzetének és önutálatának elhaló suttogását, fokozatosan felváltja saját sóhajainak erősödő zöngéje. Állára szoruló ujjak első pillanata emlékeztetik a kicsavart helyzetre, melybe került, de végül ezt az érzést is elemészti a forróság. A lángocska egyre perzselőbb, s mint olyan, a rakoncátlan fajtából, lobogva fut végig a testén, csaknem elemésztve Rilkälinet. Egyetlen menedék a fakó tincsekben rejlik, mely a hullám elültével fokozatosan vált vissza hitszegő odúvá, s amelyről visszatérő szégyenében lazulnak meg ujjai a nőnek. Így aztán néhány áruló hajszállal az ujjai közt tér nyugovóra. Tudatosan nyomja el magában az újra éledő bűnös kínlódást, hogy pihegése, ütemes szuszogássá válhasson. Ezen változtatni már nem lehet, talán akkor sem lehetett, mikor dacolni próbált. Így süpped egyre mélyebbre, egy öntudatlan világba.
Érzi, amikor reggel eltűnik mellőle a férfi, de határozottan nem akar tudomást venni semmitől egyelőre. Most, hogy inkább tudatánál van, mint alszik, bevillannak neki az éjjel történtek. Vissza is oson minden korábbi rossz érzése, karöltve néhány újabbal. Némelyiktől szépen szólva is piszkosnak érzi magát. Nem csak önmagára dühös, elvégre ott a férfi is, akit legalább annyira fel tudna képelni, akár milyen kéjben is volt része az éjjel. Azért óvatosan leellenőrzi, vajon tényleg laza-e a nadrág korca, de nem téved. Szemét továbbra is csukva tartja, míg elég mélyre száműzi a kirobbanás határán billegő dühét. Nem adja meg azt az örömöt, hogy szórakozzon rajta Kharasshi, mert lelki szemei előtt már látja a kaján tekintetet, s hallja a ki nem mondott megjegyzéseket, akárcsak az elf lány távozása után. Erőt vesz magán, legalább emelt fővel viselje, ha már így alakult.
Mikor kinyitja szemeit, látja, hogy hamarosan útra készen állnak, s a hozzá intézett szavak is megerősíteni látszanak ezt. Megkönnyebbülten hallja, hogy legalább fedél lesz a fejük fölött, így talán a következő éjjelre, nem lesznek egymás testmelegére szorulva.
Gyorsan összekapcsolja nadrágját, majd szótlanul, rezzenéstelen arccal vinné oda a pokrócot a férfinak. Talpának lüktetése nehezíti a feladatot, illetve annak a néhány hajszálnak a felfedezése, melyek az ujjai közt maradtak. Ez utóbbit csak akkor veszi észre, mikor átadja a pokrócot, s visszahúzódó kezeire pillant. Végül csippentő mozdulattal szabadul meg egyesével a néhány fehér száltól, hogy az őszi avar közé hullajtsa azokat.*



5835. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-27 17:06:28
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 838
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharassi, Rilkäline//
//A tisztás közelében, az erdőszélen, az új és NAGYON félreeső táborhelyen//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Megfordult a fejében, hogy esetleg zátonyra fut a próbálkozás, mert a lány meséje alapján levon következtetések jócskán megbonyolítják még az ösztönök végtelenül egyszerű logikáját is. Az viszont, ahogy a nőstény vele szemben viselkedett, mégis arra hajtotta, hogy tegyen egy próbát.
A heves ellenállás nem is marad el, de Kharasshit nehéz eltántorítani, s ez esetben egy kissé még őt is meglepi, ami azután történik, hogy a nőstényke kifut az erejéből. Jóval több ez, mint beletörődés, mint összeharapott ajkú szégyenkezés a gyönyör süppedős páholyában. Mintha a lány hosszú idő óta először kortyolna friss levegőt, az a halk sóhaj úgy szabadítja fel. Érzi, ahogy a rá kényszerített kéjekbe simul. Érzi, hogy a kéz, mely az önkényes határsértés bűnében tobzódó baljába kapaszkodik, az ellentartásból mint vált át kapaszkodásba, s végül a tarkójára kúszva hogyan fúrja magát a tincsei közé. Ez a tett pedig nem marad válasz nélkül. Kharasshi jobbja az állacska alá fog, s hátra feszíti, hogy az önkéntelenül elnyíló ajkakat cserepesre szárítsa a zihálás, hogy akadálytalanul találjon hangjára a kéj.
Nem engedi lohadni ezt a feléledt lángocskát. Szítja és megtartja benne vonagló testet, míg a gyönyör utolsó, vakító villanásában meg nem feszül. Meg-megrándul még a semmi édes űrjében, míg végül mély lélegzetekkel csillapodik. A megsemmisülés e csodáján kívül maradni, akaraterőt roppantó feladat. Kevés hím képes értékelni, amit ezért az áldozatért kap. Azt a kimerült pihegést, ami elengedi a harcot, elengedi a büszkeséget, az erkölcsöt és felséggé emeli jótevőjét.
Kharasshi nem hagyja hátra szerzett birtokát. Balja lágyan simogat tovább, hogy a gyönyör visszhangjai álomba húzzák a csendesen szuszogó teremtést.
A hajnal gyér fényei már a fák közé kúsztak, mire a lányt felébreszti. Ő már korábban kicsusszant mellőle, s addigra túl is van a nyergelésen. A málha egy részét is felpakolta már.*
- Ma este már fedél alatt alszunk, ha minden igaz *mondja, miközben a maradék holmit felszíjazásán ügyködik.* - Hozd a pokrócot *int a lány felé.* - A köpenyem maradhat rajtad, amíg feljebb jön a nap.
*Nem emlegeti fel az éjjel történteket, de mégy sunyi mosolygás se mutatja a képén, hogy az egész egyáltalán valóban megtörtént. Csak néhány tény nem hagy kibúvót, mint például a meglazított nadrág.*


5834. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-27 14:48:47
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharassi, Rilkäline//
//A tisztás közelében, az erdőszélen, az új és NAGYON félreeső táborhelyen//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Szerencse, hogy a csizmáját már melegebbre cserélte korábban. Szerencsétlensége pedig, hogy a ruházata többi részét egyáltalán nem a hideg csillagos ég alá találták ki. Nem is tervezett itt aludni ami azt illeti, bár ez utóbbiba aligha volt beleszólása. A férfi helyezkedése ugyan nem tűnik fel neki, hiszen ő is motoz eleget, miközben egyik zaklatott álomból a másikba merül. Olyan öntudatlan mélyre viszont egyik sem viszi, hogy ne venné észre, a matató kezet, melynek már sikerült kilazítani nadrágját. Ekkor tudatosul benne, hogy a férfi másik keze a szájára tapadt. Azonnal felpattan a szeme. Nem jutnak eszébe olyan dolgok, hogy rabolt nőként, egy bunda alá bújva a haramiával, még igazán baráti esetleg gyengéd ez a fajta bánásmód. S végképp nem jut eszébe, hogy esetleg a hideg ellen nyújtja segítő jobbját a férfi. Csak egyetlen dolog zakatol a fejében.
~Nem akarom!~
Ezért kezd oly elszánt vergődésbe, mely önmagában is űzi a hideget, s emiatt mar újra a férfiba, miközben a határozott céljától próbálja eltéríteni annak kezét. A fülébe suttogott szavak a pánikon áthatolnak ugyan, de vajmi kevés értelmet talál bennük, mivel éppen nem úgy látja a helyzetet. Csak akkor nyugszik le, mikor már erőn felül nem tudna tovább dacolni. Beletörődve szuszog, amennyire a szájára tapadó kéztől tud, mikor újabb suttogás ér a füléig. Saját zihálásától alig jutnak el hozzá a szavak.
~Átmi?~
Az újabb csitítástól függetlenül, még egyszer megrázza a fejét, de a férfi határozottan eldöntötte a dolgot, így egy ponton túl, már saját érdeke is, hogy nyughasson. Ennek megsegítésére jut el csak egy halk gondolatfoszlány abból, hogy ennél ám lehetne sokkal rosszabb is. Majd pont ő ne tudná? Ez csillapítja le igazán, illetve azon mesteri játék kezdő akkordjai, melyhez kellő magabiztossággal fog hozzá a férfi.
Felszabadult szájáról csendes sóhaj, mint egy halk szimfónia, talán nem is hallatszik, s korábban marásra álló ujjai öntudatlan kúsznak felfelé kapaszkodó után keresve, s állapodnak meg a férfi tarkóján, hajába fúródva. Szégyenét a forróság, parázsként emészti fel, s ahogy egyre inkább átjárja az izzás, annál inkább szorulnak ujjai közé a fakó tincsek is.*



5833. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-26 23:39:36
 ÚJ
>Ambroggio Duarrte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 236
OOC üzenetek: 32

Játékstílus: Vakmerő

*Hosszabb ez az út, mint amire emlékezett. Pontosabban... nem is. Pont ilyen kiábrándítóan és utálatosan hosszú útra emlékezett, de valami megmagyarázhatatlanul optimista életfelfogás okán arra számított, hogy visszafelé jobban fogja viselni.
Hát nem. Egy kicsit sem. Ha annyi arany nyomná az erszényét, ahányszor a pokolba kívánta ezt az utat, akkor bizony szegény hátas alatt megrogynának a lábai.
Egy dolog vigasztalja: hogy minden megtett, átkozott mérfölddel közelebb kerül. Vagy távolabb. Nehezen lehetne megmondani, melyik tényt tartaná fontosabbnak a rangsorban.*


5832. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-26 22:51:12
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 838
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharassi, Rilkäline//
//A tisztás közelében, az erdőszélen, az új és NAGYON félreeső táborhelyen//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Kharasshi sem alszik mélyen. Volt egy-egy rövid időszak az életében, amikor megengedhette magának ezt a luxust, de ez már szinte alig dereng. Meg-megébred a lány mocorgására. Érzi, az eleinte még oly erőlködő távolságtartás mint megy át egyre szorosabb simulássá. A nőstényke egészen apróra húzza magát, a karja alá kucorodik, még az orra se látszik ki prémes köpeny alól. Kharasshit így is a reszkető testecske ébreszti. Nem csodálkozik. Ilyenkor már csak nagyon kevesen vállalkoznak rá, hogy a szabad ég alatt éjszakázzanak. Főleg tábortűz nélkül. Mi tagadás, őt magát is kóstolgatja a hideg, pedig nem az a fázós fajta. Az övéivel annak idején az első tartós fagyokig is jártak portyákra.
Helyezkedik egy kicsit ő is. Nem ok nélkül. Azért reméli, addig még nem kap észbe a lány, ameddig azt a nadrágot meglazítja rajta. Jobbját azért a szájára tapasztja, mielőtt a hangjára talál a megrökönyödéstől. Mert hát az eddig ölelő jobbja most bizony kérlelhetetlenül furakszik be a ruhák alatt az egészen áthűlt combok közé.*
- Ssss... *súgja.* - Nyugalom. Nem bántalak.
*A mélységi nőstényeket nem kell félteni. Se akkor, ha fegyverforgatásról van szó, se akkor, ha melegedni vágynak egy hideg éjszakán. Nem igen akadt rá példa, hogy a harcosok bármelyike ne fogadta volna szívesen, ha valamelyik nőstény a köpenye alá kéretőzik. Különösképp az íratlan és kimondatlan szabály miatt: ami az ilyen portyák éji ege alatt történik, az ott is marad.
Nem szándékozik a fakóvérű erényeibe gázolni (mert ugye a mélységi erkölcsi normák alapján ez még egyáltalán nem számít annak), épp csak némi kéjt csalna az átfagyott testbe, hiszen semmi nem melegít át olyan hathatósan. Sejti, hogy a lány nem fog igazán lelkesedni a dologért, de nem hagy neki sok választást.*
- Csak átmelegítelek *suttogja.* - Engedd el magad. Nem bántalak *ismétli.
Ha a mélységiek fordított hierarchiája valamit megtanított a hímeknek, hát az az, hogy mint lehet egy nőstény vágyát kiszolgálni. Kharasshi ujjainak sem ismeretlen ez a hangszer, játéka pedig igyekszik előcsalni a test felsőbbségét a gondolatok és erkölcsök felett. Ha az ellenállás alábbhagy, a szorítása is enyhül, s leveszi a kezét a lány szájáról, de balja nem ereszt, újabb és újabb akkordokat fog le kegyetlen szólójában ezen az érzékeny tájékon, hogy rátaláljon arra, ami szégyenletesen feloldozó forróságot csalogat a testbe.*


5831. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-26 20:58:51
 ÚJ
>Botjo Gaear avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

// Valamikor máskor //

*A kölyök nem az a forma, aki észre venné mások szorongását. Sőt, a szorongással kapcsolatban csak a fojtogató fodrok, vagy az épp kinőni készült cipő jut eszébe manapság. A fura hangnem épp, hogy feltűnik neki de mivel a gyerek sem nagy kedvelője a hulláknak, kiváltképp a több napos daraboknak, nem tulajdonít neki jelentőséget.
Ettől függetlenül borzasztóan izgalmasnak találná, ha ebeik egy elf lábszárcsonttal térnének vissza a bokrok közül.
Arcizmai az értetlenség hunyorgásába szorulnak.*
- Nöm tudod hunnan esmered Muunt? Hun tanálkoztá' vele először? Ín a fogadóba'. Vett szőlőt is. Nöm tudtam, ho' lehöt vönni szőlőt a fogadóba'. Te tudtad?
*Kis kezével a kérget kezdi birizgálni, a lazább darabokat még le is tépdesi, kapirgálja.
Hosszan, elgondolkodva hümmög.*
- Ha Ryzt megkéred beztos á'doz veled. Én még tú' fiatal vagyok aztat mondotta. Pödig én má' á'doznék, hogy az anya bó'dog legyön.
*Lehet, hogy Vesdinyld nem veszi föl a beszélgetés fonalát, a gyerek viszont örvend, hogy ilyen jó társalkodópartnerre lelt.
Leginkább azért, mert a fiú alig beszél, ő meg hallathatja a saját hangját.*
- Oszt ha az anya bó'dog, akkó' nekünk gyú.
*Orra alatt mormogva teszi hozzá:*
- Azt hiszem.
*Igazából még nem merült el eléggé a vallástanban, épp elég megerőltető számolni meg írni tanulni.*


5830. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-26 20:02:29
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharassi, Rilkäline//
//A tisztás közelében, az erdőszélen, az új és NAGYON félreeső táborhelyen//

*Ha eddig nem volt kimerült, most már biztosan az. Most már nem csak testileg nyúzták meg, hanem lelkileg is. Legalábbis így érzi. A férfi részvétére nem mond semmit, de furcsán őszintének cseng a hangja. Ez ma este a sokadik alkalom, amikor már-már kedvesnek hat. Ettől függetlenül Rilälinenek még mindig ég a talpa, és továbbra sem szabad.
Valóban bárhol fellelhető az aljasság és a kegyetlenség is. A megjegyzésre, csak bólint.
Végtelenül kimerült. Már az adrenalin sem dolgozik benne, csak a színtiszta fáradtság minden téren.
Még mindig a tüzet bámulja, mikor derékon ragadják hátulról, s mint ha rongybaba volna, úgy húzza magához a férfi. Meglepődni sem igen van ideje, amúgy is egészen máshol járnak még a gondolatai. A helyzet intimitásától viszont, azonnal a jelenben találja magát. Megmerevedve pislog párat, mire belátja, hogy bárhogy húzza be a hasát, azzal nem kerül távolabb a másik karjaitól, sőt, s ha ezután még fészkelődik, csak még kínosabbá teszi a dolgot. Ennek felismerésére, végszóként hallja és érzi a férfi sóhaját az arcán, mely valahonnan a feje fölül érkezett.*
- Ó, a csizmám! Reggelre lefagy a lábam, ha nem veszem fel. *Suttogja, s kinyúl a lábbelikért, s ha nem tapasztal ellenvéleményt, hanyatt hengeredve gyorsan lábára húzza azokat. Feladata végeztével visszafészkel, bár ha rajta múlik, akkor nem olyan közel. Beletörődve a helyzetbe gubózik össze, miközben eleinte a kimerültségtől és a feszültségtől reszket. Egy darabig még nem tud aludni, csak pislog a sötétben, bár a parázs még javában izzik, mikor mégis felülkerekedik rajta az álmosság. Az álom nem mély és pihentető, inkább mondható zaklatottnak, s ha a satuként szoruló karok engednék, valószínűleg alapos forgolódásba is torkollna az éjszaka. Hiába a bunda, és hiába a testmeleg, még így is jeges űr támad, mikor a parázs sem dolgozik tovább. A hideg elől menekülve ösztönösen a túlélés felé húzódik, minél közelebb a mögötte alvó meleg testhez, akárcsak a macska, mely mindinkább a kályha mellé húzódva találja meg a helyét. Ahogy a hűvös egyre inkább helyet talál magának a bunda alatt, Rilkäline is úgy keres helyet fázó kezeinek, s félálomban hálát ad azért, hogy csizmáit mégiscsak felvette.*



5829. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-26 16:32:06
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 838
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharassi, Rilkäline//
//A tisztás közelében, az erdőszélen, az új és NAGYON félreeső táborhelyen//

*A lány végül csak belekezd a történetbe, Kharasshi pedig nem szakítja félbe kérdésekkel. Csendben hallgatja, de mikor a viskó építéséhez ér a mese, visszahúzza tűz felé kinyújtott kezeit és keresztbe fonva a törzséhez húzza őket, mintha tenyerei megelégelték volna a meleg csiklandozását.
Sejthető volt, hogy az elbeszélés hamarosan sötét fordulatot vesz, és ebben nem is kell csalatkoznia. Talán most kívánná a fakóvérű a legkevésbé, de Kharasshi pillantása ezen a ponton fordul felé. Figyeli a lány vonásait, a tekintetét. A történeten tátongó lyukak amúgy is elég egyértelműek, de valamelyest kitölti őket a nőstény testbeszéde.
Ezúttal nem firtatja, csak levonja a konklúzióit s csak biccent, mikor a másik befejezi mondandóját.*
- Részvétem a veszteségedért *mondja. A hangja komoly és zavarba ejtően őszinte.
Előre hajol és a tűzre rakja a maradék fát is.*
- De a halál és az aljasság a város sötétjében is épp olyan kevély otthonossággal jár, mint másutt. ~Ahogy te is nagyon jól tudod.~
*Fáradtan kezd el helyezkedni, hogy elnyúljon a pokrócon a lány háta mögött. Miután kényelmesen elheveredett, egyszerűen kinyúl a kis fakóvérűért és magához húzza, akár a gyerekek az alvós babájukat. A köpeny privilégiuma is megszűnik. A gavallérságot felváltja a gyakorlatiasság. Azért ketten is megférnek alatta. Kharasshi mélyet sóhajtva fejezi be a helyezkedést, mely a nőstényke derekát ölelve, hátulról egészen hozzá simulva állapodik meg.*
- Aludj *mondja csendesen.* - Holnap hosszú út áll még előttünk.
*Őneki is épp elég eseménydús volt ez a nap, hogy ráférjen a pihenés. Egészen elcsendesedik minden. Szellő se igen motoz az őszi erdőben. A tiszta égbolt alatt viszont a hideg ezüstös holdfényben élezi a karmait. Az öregéj (ahogy náluk nevezik a már jóval éjközép utáni, de a hajnaltól még messze járó részét az estének) cudar hideggel veszi őket körül, s lassacskán nyalogatja ki a meleget a prémes köpeny alól nyirkos nyelvével. A tüzecske is rég kialudt már ekkorra, parazsa is kihűlt, s mintha vele illant volna a világ minden melegsége.*


5828. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-26 13:19:12
 ÚJ
>Vesdynild Ecerser avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

// Valamikor máskor //

*Vesdynild, a fura nyekenyóka tengernyit változott azóta, hogy a matróna közelébe, s szabad társak közé került. Félelemből fakadó, mélyre rögződött szokásai sokat sekélyedtek. Egy valami azonban mélyen benne él az ösztöneiben. Oldalában vagy falnak, vagy lélegző entitásnak kell lennie, ha úton van valahová. A beste nyikhaj Botjo pedig kerítéskocogtatós műveletével mindkettőt erősen akadályozza. Először csak a torka kapar tőle, aztán jön mellé némi fojtogató érzés, s hosszú ujjai görcsösen ökölbe szorulnak.*
- Láttam. És nem szeretnék újabbat látni *veti oda a foga közül, hangján érződik némi dacos morcosság. Aztán elkalandoznak a gondolatai, vissza a rabságba, a föld alá, ahol a halál látványa igencsak hétköznapinak volt mondható. A külvilág kikapcsol, léptei maguktól viszik, Kisbogyó hangja távoli, érhetetlen morajlássá szelídül. Csak az érkezésre torpan meg, és tér vissza ébert tudata, miután a kérdések elhangzottak. Röstelkedik, amiért nem figyelt rájuk, de újra nem akarja őket feltetetni.*
- Sokat gondolkodtam rajta, de nem tudnám megmondani.
*Pechjére az egyszerű igen, nem vagy nem tudom ezúttal nem hozhat értelmes választ. A tét persze legfeljebb az, hogy egy sajátos világlátású kislányban végre felébred-e a bolond helyes fogalma.*


5827. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-26 12:51:38
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharassi, Rilkäline//
//A tisztás közelében, az erdőszélen, az új és NAGYON félreeső táborhelyen//

*Nosztalgikus érzés keríti hatalmába, ahogy mesél, belemerengve az éledező tűzbe. Csak azért sikerült meggyőznie apját, mert az rajongásig szerette a lányát. Ő volt a lágyszívű, ha lehet így mondani, s ha Rilkäline valamit szeretett volna, azzal biztosan őt kereste meg először. Anyjával nem lett volna akkora sikere. Két dudás egy csárdában… *
- Visszaharaptál? Te megharaptad a lovadat? *Hitetlenkedik, pedig biztosan így van. Csak rá kell nézni Kharasshira, egy pillanatig sem kételkedik a lány, hogy ez igaz lehet. Pár másodpercre egészen feloldódik, de jó is hogy alkalomadtán emlékeztetőt kap, arról, hogy valójában egy vaddal van összezárva. Csak ezek a furcsa kérdések és mesék zavarják össze a gondolatait, nem beszélve a betakargatásról. Persze a férfi, továbbra sem hajlandó bemutatkozni.*
~Pedig jó volna tudnom, hogy kit szidjak, ha újra elkapná a pálcaláz… és még meg is mosolyog. Pazar.~
- Jó. *Szusszant. Mert úgy hiszi, hogy mindenkinek a saját gondja a fontosabb. Mint ahogy a férfi, népe baját hurcolja magával, ehhez képest Rilkäline csak sajátját, de neki, mégis ez a rosszabb.* Azért ez nem olyasmi, amin egy nép sorsa múlik, csak hát... köhm... Szóval azért forgatnám vissza az időt, mert meghalt valakim, aki nagyon fontos volt számomra... ömm... és részben az én hibám is. Ha visszamehetnék, talán... *Pillája megrebben, ahogy a tűzbe bámul, hangja csendesebb, mint a lovas mesénél.* Felépítettünk egy viskót, távolabb a családjainktól. Sok munka volt benne, és sok szeretet. Saját kis fészket szerettünk volna. Alaposan átgondolta, hogy hol lenne ideális. Akkor bezzeg elhagyott az a fenenagy makacsságom. Sosem tudtam dacolni vele, ha az egyik csillagra akart volna építkezni, akkor arra is rábólintottam volna. *Fanyar mosolyra húzódik a szája. Könnyei már régen kifogytak.* Bár dacoltam volna. Egyik éjjel arra keltem, hogy beborítja a füst a viskót, alig láttunk, levegőt is alig kaptunk. Pánikolva rontottunk ki, összekapaszkodva. Nem tudom, hogy kik voltak, mikor kiértünk, azonnal elkaptak. Engem leütöttek... köhm. *Zavartan pillant félre, majd úgy bámul újra a tűzbe, mint ha azon látná a történteket megelevenedni.* Őt pedig megölték. Másnap találtak ránk, de csak hatokkal később tudtam meg mi történt. Akkorra épültem fel annyira, hogy elmerjék mondani. Tomboltam, pedig éreztem. Ha közelebb költözünk, hamarabb jön a segítség, vagy meg sem történik. *Fejezi be végül, amire a férfi valószínűleg kíváncsi volt. Egy jelentős részét elmesélte most annak, amiről szinte senkinek nem beszélt. Mondjuk nem is nagyon kérdeztek tőle ilyesmit soha, és még véletlenül sem várták el, hogy el is mesélje. Kicsit olyan érzés keríti hatalmába, mint ha egy szál pendelyben üldögélne itt, szinte mezítelen, a teljes ruházat és meleg köpeny helyett. Pedig határozottan beburkolva üldögél.
Nem kérdez semmit, arról, hogy ilyesmire volt –e kíváncsi a férfi. Már teljesen mindegy, hogy mire volt kíváncsi, ezt kapta. S ha rajta múlik, ennél mélyebbre nem is ásnak le. Ebben azért őszintén reménykedik. A történetével kapcsolatban is szíve szerint az elhangzottakat, mint papírgalacsint gyűrné egy kupacba, hogy aztán a tűzre dobja azt. Hátha meg nem történtté tudná tenni, vagy legalábbis el nem hangzottá. Főleg azt nem érti, hogy miért kell egy nőrabló haramiának elmesélnie ilyesmit, aki éppen teljesen normálisan viselkedik, de határos ideig fogja magával citálni, de mégis elvárja, hogy kitárulkozzon.*
~Érthetetlen.~


5826. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-26 09:30:36
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 838
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharassi, Rilkäline//
//A tisztás közelében, az erdőszélen, az új és NAGYON félreeső táborhelyen//

*Meglepi a történet. No nem azért, hogy az elfeknek is lehetnek harapós lovaik, hanem inkább azért, mert a számára felettébb szokatlan ilyen mérvű szülői engedékenységről hallani. Durcás kölykök akaratának engedni, főleg ha az ellenébe is megy az övének? Egészen elképzelhetetlen abban a világban, ahol ő felnőtt. Nem állítaná, hogy az övénél nincsenek megátalkodott gyerkőcök vagy konok kamaszok, de a tekintély lépcsői olyan dogmák, mely mögé az egész törzs egyként állt fel mindig. Így ha egy helyre kellett tenni egy tévelygő csemetét, az sosem sikkadt el a szűk család belügyeként. Ez alól talán csak egyedül Kharasshi testvérbátyja volt a kivétel. Chaszmyr már egészen fiatalon kikövetelte magának a kiváltságait. Éreztette. És már gyerekként is megtalálta rá az eszközöket, hogy tudatosítsa másokban, ő egyedül atyjukat ismeri el maga felett.*
- Egyszer engem is megharapott *biccent a zsufa-fakó csődör felé.* - De én visszaharaptam *mondja.* - Növendék csikó volt, akkor ismerkedtünk össze. Még mindig látszik a cakk a fülén, de a modora az nem sokat változott.
*Bár most már Kharasshi is elviselné magán azt a köpenyt, nem vitatja el a lánytól. Elég vastag a tunikája is, hogy így a tűz mellett ne fázzék. Azért a kezét kinyújtja a lángok melege felé. Nem néz vissza a kis fakóvérűre, bár érzi magán a pillantását. A rőt és arany színben táncoló lobogást figyeli, de a szavakra mintha egészen apró mosolyféle ülne ki a szája szegletébe. Lehet, hogy nem is több, mint a fények és árnya csalóka játéka.
Nem mond semmit, csupán bólint egyet, jelezvén, hogy igen, tudni szeretné. Hallgatása valamiképp mintha arra is rámutatna, hogy készakarva vár a bemutatkozással, nem feledékenység vagy modortalanság okán. Abban a halvány mosolyban pedig ott dereng egy sugallat, miszerint a tél végéig a féltett titkok, sőt a náluk sokkal mélyebbre temetett dolgok is kihantoltatnak.*


5825. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-26 00:31:57
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi, Rilkaline//

*Nem az erőssége a lovaglás. Nem, mint ha nem ült volna lovon még életében, de jobban szereti a talajt a lába alatt. Illetve, pillanatnyilag mégis jobb a lovon, csak hát nem túl egyszerű ott maradni, ha az folyton ficereg. Megoldja valahogy, de arra már nem tud figyelni, hogy mi a francot szöszmötöl még mindig a férfi. Pedig, ahogy eloltotta a tüzet, arra számított, hogy indulnak is. Pillanatnyilag, jobbnak látja, ha a lóval törődik.*
- Légyszives, ne… ajjmicsinálsz?! *Motyog a lónak, mert itt erővel úgysem ér semmit, végül egy cserjénél kötnek ki. Mire a marconára nézne, vagy szólna neki, az már ott is terem mellette. Kiveszi a csizmákat a kezéből, és valahová elteszi.
Indulás előtt rögtönzött lovaglóórát kap, s szokatlan módon örül a férfi szavainak. Valahonnan a homályból dereng neki, még gyermekkorából, hogy mit kellene csinálni, de az elméleti derengésnél hasznosabbnak találtatik, a jelen kommentár.
Próbál mindent úgy csinálni, ahogy Kharasshi mondja, és valóban sokkal jobb lesz a helyzet, bár a jótól még így is piszok messze van. *
- Jó, próbálom! *Morogja hozzá kissé morcosan, bár főleg önmagára mérges. Pillanatnyilag nem a férfi a legnagyobb gondja. Mikor elindulnak, még nem az igazi, de ahogy haladnak, egyre jobban érzi, hogy hogyan is kellene mozdulnia.*

//A tisztás közelében, az erdőszélen, az új és NAGYON félreeső táborhelyen//

*Kharasshi végig a ló mellett sétál, aminek kimondottan örül. Biztosan minden baja lett volna, ha ezt a procedúrát a férfival a háta mögött kellett volna véghezvinni. Végül megérkeznek az új táborhelyre, ami jóval sötétebb az előzőnél. Fáklya nélkül az orráig sem látna.
~ Ugyan, hová is mennék?~
Mivel egészen tűrhető állapot alakult ki a hangulatban, ezért inkább csak gondolja válaszát. Szépen végig nézi, ahogy elkészül a fekhely, s mellé kerül a csizmája, már tényleg csak ő hiányzik a lábbeli mellől. Érkezik is érte a mogorva lovag, aki ahogy lóra tette, úgy viszi ölben az új vacokhoz. A felé nyúló kezekre, szemöldöke rándulásán kívül, csak ösztönösen kinyújtott karjaival reagál, hogy ne csak rongybabaként pakolják, hanem ő is részt vállaljon a kapaszkodásból. Éppen gyalogoltathatná is a férfi, s emiatt Rilälinet meglepi ez a nagy kedvesség. A hálától messze van, de egy kis ellensúlynak számít a kellemetlenségek melletti serpenyőben.
Amikor a vállaira kerül a vastag köpeny, hálát ad, hogy nincsen több fény, mert biztosan nagyon furcsa kifejezés ölthetett formát az arcán. Igazán meglepődött, és ez az elmúlt egy órában már nem az első alkalom. Csak pislog a prémből alig kilátszódva, mint egy fióka a fészekben, s próbál valami rendszert rögtönözni a zavaros gondolatai közt.
Addig fel sem tűnt neki, hogy fázik, míg a köpenybe nem burkolják, így öntudatlanul is átadja magát a kellemes érzésnek, s egy jóleső sóhaj hagyja el a száját.
Míg a férfi tesz-vesz, s bár rejtély, hogy nem fagy meg, ő csak ott kuksol csendben, addig, míg Kharasshi rá nem kérdez a lovas tudományának hiányára. Most először, Rilkäline is mesélni kezd, minden akadékoskodás nélkül.*
- Tudom, furcsa, hogy nem vagyok egy jó lovas… de… *fanyar mosollyal a száján folytatja* amikor kislány voltam, beszöktem az istállóba, apám lovaihoz. Buta voltam, de főleg figyelmetlen. Tudtam, hogy az egyik kanca előszeretettel csipked meg másokat… *lesajnáló kuncogás hallatszik, ahogy merengve mesél tovább* Megharapott az az álnok dög. Persze jobban a szívemre vettem, még ha részben az én hibám is volt… Bár, talán éppen ezért haragudtam annyira. Aztán, mikor tanítani akartak, megmakacsoltam magam. „Én fel nem ülök arra a bestiára!” *utánozza kiskori önmagát* Toporzékoltam, veszekedtem, sírtam, mindent csináltam, csak hagyjanak békén a lovakkal. Hát, makacsabbnak bizonyultam, mint amennyire apám elszánta magát. *Elrévedve mesél, szinte észre sem veszi, hogy ömlenek a szavak a száján.* Így hát, békén hagyott vele. Azóta pedig, ha nagyon kellett, éppen megoldottam, de mint láttad, hagy némi kívánnivalót maga után a tudományom. *Megvonja a vállát, ami a bunda alatt aligha feltűnő.* Inkább két lábon oldom meg az útjaimat... vagyis oldottam meg eddig.
*Emeli a tekintetét most először a férfira azóta, hogy belekezdett a történetbe. Így már az új tűz fényénél próbálhatja leolvasni a másik véleményét az arcáról, már ha van neki, vagy ha nem önti inkább szavakba.
Ahogy a férfi is letelepszik, és elhangzik az újabb kérdés, nyögve billenti enyhén hátra a fejét, nemtetszése jeléül, hogy mégsem sikerül hanyagolni ezt a témát.*
- Nagyon érdekel téged? *Pillant szeme sarkából a férfira.* Még a nevedet sem tudom, de te máris a legféltettebb dolgaimra vagy kíváncsi. *Tűnődve jegyzi meg, hangjában semmilyen komoly harag nem csendül, csak nemigen szokott erről beszélni, mint ahogy a lovas „balesetéről” sem, csak az nem olyan mélységű.*
- Ha minden áron tudni szeretnéd, végül is elmondhatom, csak ennyi furcsa kérdéshez, nem vagyok hozzászokva…



5824. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-25 20:39:05
 ÚJ
>Kharasshi D'Rake avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 838
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Vakmerő

//Kharassi, Rilkäline//

*Talán tovább kellett volna menniük. Túl közel van a város. Persze most már mindegy. Viszont ez a vendégjárás sehogy se tartható. Még csak az kéne, hogy valami kósza vándor az éjszaka közepén áttrappoljon rajtuk. Az a kis elf csitri épp elég volt az estére, most már Kharasshi is szívesen pihenne. De amikor épp egészen kellemessé érne a sűrű nap vége, persze hogy valaminek juszt is el kell rontania. Nem kicsit háborog emiatt, így csak később jut eszébe, hogy nem ártana, ha látnának is valamit, ha már kénytelenek nekiindulni. Itt a fák gyér lombja közt épp eléggé beszűrődik a holdfény, hogy az ő szemén még ne fogjon ki a sötét, de ha beljebb mennek az erdőbe, ott már az orráig se fog látni sötételf vér ide vagy oda.
Amikor visszafordul, a látványon azért csaknem elmosolyodik. A lány úgy kapaszkodik a nyeregben, mintha egy meredek háztetőre tette volna ki. Főleg, amikor a hátas türelmetlenkedve dobbant, hogy ugyan, mi lesz már, ha így felmálházták, akkor most indulnak, vagy mi lesz?
Kharasshi felszíjazza az összetekert pokrócot és előszedi a megmaradt fáklyáját a holmija közül. Csak reméli, hogy maradt még egy kis parázs az eloltott tábortűz hantja alatt, hogy meggyújtsa róla. Szerencsére sikerrel jár. Az elf leánytó pedig már biztosan imádkozott érte, hogy hamar gyulladjon az a láng, mert a csődör unalmában bizony jobb szeretne valami ehető után szimatolni a földön, mint ácsorogni a nyereg alatt, ahogy a tisztességes lovak szoktak. Így aztán mind gyakrabban és mind határozottabban kezdi el nyújtogatni a nyakát, meg-megrántva a kantárt az elf kezében, mígnem ráun a huzavonára és elindul, hogy akkor az egyik közeli cserje még zöld leveleit dézsmálja. Kharasshi nem szól rá. Illetve nem a lóra szól rá. Kiveszi a lány kezéből a kantárt és csomót hurkol rá, hogy rövidre fogja, s egyszerűen a ló nyakán hagyja. A nősténykének amúgy se lenne sok hasznára, hiába cibálná, ahogy az erejéből telik. Ez az átok jószág csak belefeszülne és vinné, amerre nem szégyelli. Ellenben kiveszi a csizmákat a lány kezéből, aztán beszuszakolja őket a pokrócot tartó szíj alá. Aztán az elf tenyereit a combjára igazítja, megfosztva őt a nyeregkápa biztos fogódzójától.*
- A lovon nem kapaszkodunk *mondja.* - Együtt mozgunk vele.
*Beigazgatja a lábakat is a helyes pozícióba.*
- Combbal, térddel tartod magad, a csípőddel pedig vedd fel a ló ritmusát. Rá fogsz érezni. *Megkocogtatja a lány derekát.* - Egyenesítsd ki a hátad, a vállad le és hátra!
*Csak miután minden utasítás teljesült, indulnak tovább. Kharsshi mellette sétálva vezeti a hátast. A város felé tartók számára kevésbé útba eső helyet keres, és mélyebbre hatolnak az erdőben is, de azért még így se távolodva el túlzottan a tisztástól.

//A tisztás közelében, az erdőszélen, az új és NAGYON félreeső táborhelyen//
Amint megleli az alkalmasnak ítélt, és kellően félreeső helyet, megállítja a lovat és leszúrja a fáklyát.*
- Maradj *mondja a lánynak, vagy a lónak, vagy éppenséggel mindkettőnek. Ő maga pedig nekilát újra a procedúrának, hogy elkészítse a fekhelyet. Mikor a pokróc is a helyére került, az elf csizmáit odarakja a sarkához, aztán visszamegy a lányért és érte nyúl, hogy leemelhesse a nyeregből. Gáláns lovag egy fanyar humorú meséből. A nőstényke aztán elhelyezésre kerül a pokrócon, mint a lépésről lépésre visszaállítandó tábor egyik alkotóeleme.
A hátasról lassacskán lekerül a többi teher és a lószerszám is, Kharasshi pedig vastag, prémes köpenyével tér vissza, amit a lány vállaira borít és beleburkolja, hogy alig látszik ki belőle.
Gondolkodik rajta, hogy ezúttal talán nem kellene tüzet rakni, mert csak nem kívánt társaságot vonzana. De cudarul lehűlt az este, a nőstényke pedig már így is épp eléggé átfagyhatott, ahogy elnézi.*
- Hogyhogy nem tanultál meg lovagolni? *Kérdi, hiszen épp elég hosszúra nyúlt a csend. És amúgy is furcsa ez a számára, hiszen az övéinél a kölykök szinte egyszerre tanulnak meg járni és megülni a ló hátán.
Közben nekilát, hogy a közelből összegyűjtsön némi fát, ami egy kisebb tüzecskéhez elég lesz. Mikor ezzel is kész, és újdonsült táboruk közepén is lobognak a lángok, eloltja a fáklyát. A fekhely mellé teszi, ahogy a kardját is. Csak eztán telepszik le ő is.*
- Miért akarnád visszaforgatni az idő kerekét? *kérdi végül, mikor már úgy tűnhetett, feledésbe is merült a lehetetlen körüli puhatolózás.*


5823. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-25 20:28:42
 ÚJ
>Atehaner Nemarek [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 487
OOC üzenetek: 19

Játékstílus: Vakmerő

*A nő otthagyja a főtéren, Atehaner pedig végre nem érzi magát dühösnek. Vére békén hagyják az elfek. Nem piszkálják, nem nézik meg azért, mert félig sötételf, senki sincs körülötte, a bántaná vagy lenézné. Lassan kezd rájönni, hogy akármennyire is próbál beilleszkedni a társadalomra, az valahogy mindig kiveti magát. Persze, talán ha jobban odafigyelne, akkor működhetne, de ki érdekel, ha úgy néznek rá, mint valami bűnözőre? Soha nem tett senki ellen semmi rosszat. Na jó, mikor megszökött, a ellopta a fogvatartója egyik ruháját, de mégis kit érdekel, ha folyamatosan verték?*


5822. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-25 12:41:04
 ÚJ
>Zhaggur Khaziir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

*Amint a tisztásra ér, már kellőképpen elfárad. Emiatt jobbnak látja, hogy ha pihen egy kicsit és leül, hogy egye egyet. A levadászott nyulak szárított húsát előveszi és kicsomagolja a rongyaiból. Komótosan előkészül a kis ebédjére, hogy azt elköltve folytathassa útját a város irányába.
Ahogyan falatozik egyre csak a hegyre és a benne rejlő kincseken gondolkodik. A város bár karnyújtásnyira található, még sem viszi rá a lélek, hogy oda menjen. Ez a kis kitérő majd fél nap távollétet eredményezne, amelyet nem engedhet meg magának. Ahogy visszagondol, a bejárt útra úgy dönt, hogy mostantól keres magának egy egy kis falut a szántó környékén, hogy változatosabb lehessen az étrendje. Nem akar fosztogatni, vagy útonállónak szegődni, hiszen aranya bőven van. Azonban az arany mindennél nagyobb szerelem és emiatt nem szívesen válik meg tőle. Ez nagy dilemma, hiszen a vidék ismeretlen és egy fosztogatás mindig veszélyes. Ki tudja, hogy milyen erős a városi őrség errefelé, vagy a helyi falusi milíciák, milyen elszántak. Még a végén hajtóvadászatot indítanak ellene és elfogják, felakasztják, megcsonkítják.
Az ebéd végeztével vissza indul a hegyek irányába a szántón keresztül.*


5821. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-11-25 12:03:17
 ÚJ
>Rilkäline Mejnk'ha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Kharasshi D'Rake//

*Megkönnyebbülten folytja a kiszabott feladatot, ahogy a lovas alak tovább halad, de cseppet sem áll vissza az a nyugalom, ami korábban volt. Egy pillanattal később a férfi, dúvad módjára rúgja szét a tábortüzet, ami pedig szikrázó pernyét libbentve adja meg magát. Gyönyörű is volna, ha tovább lehetne nézni, de Riläline inkább a szentségelő, morgolódóra figyel. Lováért füttyent, ebből indulás lesz, akár milyen este is van, ezért gyorsan magára rángatja a kapcát. Túl sok variáns nincs, inkább fájjon kicsit, mint hogy lefagyjon a lába, ki tudja, milyen messzire mennek innen. Mire végez, a ló már málházva, s a morc éppen felé tart. Kezébe nyomva a csizmát, kapja fel, mint valami ott felejtett csomagot, s ülteti a nyeregbe. Rilkäline magához szorított csizmával és kantárral pislog, próbál mindenbe kapaszkodni.
Most mehetne, bár nem túl jó lovas, mégis megfordul a fejében, ahogy a pokrócot összeszedő férfit figyeli.
Feldereng, hogy nagyjából egy füttyszóba kerülne, és két lépés után, egy szökési kísérlettel a rovásán kötne ki ugyan itt.
~ Amilyen évődést rendeztek a folyóparton, már jó ideje együtt lehetnek. A franc vigye el!~
Ezt inkább nem vállalja, akármilyen kecsegtető. Még abban sem biztos, hogy nyeregben bírna maradni. Az volna még csak a szép, ha eltörné valamijét, aztán se lépni, se fogni nem tudna.
Mire végigér a gondolattal, már a tábortűznek is csak halovány füstje látszik, mely épp úgy kúszik tova, mint a remény. Egy esélyt megint elszalasztott, bár ez inkább csak olyan volt a remény részéről, mint egy gonosz kis duruzsolás, ami csak belevinné valami eszementségbe, és végül csak rontana a helyzetén.*



A hozzászólás írója (Rilkäline Mejnk'ha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.25 12:07:31


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9120-9139