Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 124 (2461. - 2480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2480. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-02 19:38:46
Üzenet elküldve: 2025-03-02 19:38:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 480
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszökés a nagyvilágba//
*Talán ezen az útvonalon lesz a legegyszerűbb elhaladni. El is felejtette már, milyen szép és nyugodt is a város esténként. A csend, amit csak a fáklyák lobogó hangja és az esetleges éjjeli furcsán viselkedő kétlábúak hangjai törnek csak meg. Mindig is viccesnek találta őket, ahogy úgy járnak mint a kígyók, és a beszédük is legalább olyan zavaros mint egy három éves gyermeké. A sok futástól egy picit elfáradt, úgy hogy elhatározza, megül azon a dombon ahol Trylnorral találkozott először. Vissza is gondol azokra a szép emlékekre. Leül, a dombocskán, a fű a hidegen hat még a feneke alatt, az idő még csípős de nem zavarja. Deres is megül mellette lihegve.*
-Maradj csak, pihenj. Majd utána megyünk.
*Szemeit felemeli az égre, gyönyörű tiszta az égbolt, a csillagok és a holdak ragyogják be. Azért is ilyen hűvös. Mégis annyira gyönyörű.
Amint úgy érzi, lábai eléggé kipihenték magukat, tovább is indul. Még messze az út amit meg kell tennie.*
*Talán ezen az útvonalon lesz a legegyszerűbb elhaladni. El is felejtette már, milyen szép és nyugodt is a város esténként. A csend, amit csak a fáklyák lobogó hangja és az esetleges éjjeli furcsán viselkedő kétlábúak hangjai törnek csak meg. Mindig is viccesnek találta őket, ahogy úgy járnak mint a kígyók, és a beszédük is legalább olyan zavaros mint egy három éves gyermeké. A sok futástól egy picit elfáradt, úgy hogy elhatározza, megül azon a dombon ahol Trylnorral találkozott először. Vissza is gondol azokra a szép emlékekre. Leül, a dombocskán, a fű a hidegen hat még a feneke alatt, az idő még csípős de nem zavarja. Deres is megül mellette lihegve.*
-Maradj csak, pihenj. Majd utána megyünk.
*Szemeit felemeli az égre, gyönyörű tiszta az égbolt, a csillagok és a holdak ragyogják be. Azért is ilyen hűvös. Mégis annyira gyönyörű.
Amint úgy érzi, lábai eléggé kipihenték magukat, tovább is indul. Még messze az út amit meg kell tennie.*
2479. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-02 18:49:25
Üzenet elküldve: 2025-03-02 18:49:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít//
*Csendes a folyópart, alig-alig töri meg madarak csicsergése a napközbeni nyugalmát. A telet lassan maguk mögött hagyva egyre többször hallani őket, de még nincs tavasz, erőtlen a nap fénye is, ha fehéren csillogva játszik is a hullámok tetején. Hűvös a feltámadó szél; a földön hever mellette a sötét kabát a fövenyen, valamivel feljebb a fák mellett, ahova behúzódott. Kihalt a tisztás a háta mögött, ugyanolyan üres, mint amikor jött, mégis az árnyak takarását keresi, a part fölé kinyúló ágak adta viszonylagos védelmet a feje felett.
Mozdulatlanságba kövülve áll az idő. Ingujjban ül egy kidőlt fa szélesen terpeszkedő gyökérzete közelében. A hajába túr a szél, bágyadtan melegíti a nap az inget a hátán. Törökülésben bámulja az előtte heverő, hajlított pengéjű fekete tőrt. Félig üres a baljában tartott italos üveg, éles pontként villog a levelek alatt beeső fények között. Középületről szökött szobornak lehetne nézni, ha nem venne olykor levegőt, s emelkedne vele a válla. Ha fázik is, nem mutatja, a könyékig hanyagul feltűrt ing alatt nem látszik lúdbőr, hogy árulója legyen.
Csípősen izzik a torkán az ital, az utolsó korty, amit megivott idefele jövet, mielőtt elzuhant volna a földön, félredobva magáról a kabátot, a tőrt, a tegeze s rajta az íja is ott fekszik valahol a törzs mellett, a zsákjával együtt. Maga elé meredve figyeli a kést, a ki tudja mióta egy helyben álló tűt a markolatában. Ég a szeme, alig hunyja le pislogni, kivehetetlen az érzelem az összevont, sötét szemöldök mögött. Hogy az egészet visszahajítsa a vízbe, nincsen messze tőle, hogy maga is utána menjen a hideg sodrásba. Megmagyarázhatatlan a bizonytalanság, ami körülveszi, riasztja a tudat, hogy napvilágnál kint legyen, hogy bárki lássa, hogy haza induljon, haza – irányítás nélkül csapódnak a gondolatai a part magányában. Száraz a szája. Sápadtan mered a késre. Egyetlen mozdulattal emeli újra az üveget. Ismeri ezt az utat. Íztelen, csak mar, nem is kér tőle egyebet, csak fojtsa meg azt, amivel nem tud megbirkózni.*
*Csendes a folyópart, alig-alig töri meg madarak csicsergése a napközbeni nyugalmát. A telet lassan maguk mögött hagyva egyre többször hallani őket, de még nincs tavasz, erőtlen a nap fénye is, ha fehéren csillogva játszik is a hullámok tetején. Hűvös a feltámadó szél; a földön hever mellette a sötét kabát a fövenyen, valamivel feljebb a fák mellett, ahova behúzódott. Kihalt a tisztás a háta mögött, ugyanolyan üres, mint amikor jött, mégis az árnyak takarását keresi, a part fölé kinyúló ágak adta viszonylagos védelmet a feje felett.
Mozdulatlanságba kövülve áll az idő. Ingujjban ül egy kidőlt fa szélesen terpeszkedő gyökérzete közelében. A hajába túr a szél, bágyadtan melegíti a nap az inget a hátán. Törökülésben bámulja az előtte heverő, hajlított pengéjű fekete tőrt. Félig üres a baljában tartott italos üveg, éles pontként villog a levelek alatt beeső fények között. Középületről szökött szobornak lehetne nézni, ha nem venne olykor levegőt, s emelkedne vele a válla. Ha fázik is, nem mutatja, a könyékig hanyagul feltűrt ing alatt nem látszik lúdbőr, hogy árulója legyen.
Csípősen izzik a torkán az ital, az utolsó korty, amit megivott idefele jövet, mielőtt elzuhant volna a földön, félredobva magáról a kabátot, a tőrt, a tegeze s rajta az íja is ott fekszik valahol a törzs mellett, a zsákjával együtt. Maga elé meredve figyeli a kést, a ki tudja mióta egy helyben álló tűt a markolatában. Ég a szeme, alig hunyja le pislogni, kivehetetlen az érzelem az összevont, sötét szemöldök mögött. Hogy az egészet visszahajítsa a vízbe, nincsen messze tőle, hogy maga is utána menjen a hideg sodrásba. Megmagyarázhatatlan a bizonytalanság, ami körülveszi, riasztja a tudat, hogy napvilágnál kint legyen, hogy bárki lássa, hogy haza induljon, haza – irányítás nélkül csapódnak a gondolatai a part magányában. Száraz a szája. Sápadtan mered a késre. Egyetlen mozdulattal emeli újra az üveget. Ismeri ezt az utat. Íztelen, csak mar, nem is kér tőle egyebet, csak fojtsa meg azt, amivel nem tud megbirkózni.*
2478. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-01 19:24:57
Üzenet elküldve: 2025-03-01 19:24:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 627
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*Rengeteg dolog történik vele mostanában. Minden jó úton halad ahhoz, hogy a Wegtoren-be való utazáson felkészülten, minden arthenior-i szükséges szálat elvarrva vehessen részt. Még azt kell valahogy elintéznie, hogy Nelira gyereke jó helyen legyen. Természetesen a megoldás egyértelmű, de nem állíthat oda az árvaházba csak úgy, ugyanis az igazgatónőjével személyes ügye is akad. Ma is legalább háromszor küldte el melegebb éghajlatra a nőt, amiért a segítségéért cserébe egy hosszú irományt vár tőle a céljairól, azok okáról. Ezt nem is lehet megfogalmazni. Legalábbis ezt gondolja minden egyes kiszenvedett sor után, de az igazság az, hogy nem halad vele rosszul.
Pihenőre azonban szükség van, mielőtt kifolynak a szép kék szemei, vagy begyullad a csuklója a rengeteg körmöléstől. Estefelé jár már, de még nem sötétedik, pont ideális az idő, hogy friss levegőt szívjon, és sétáljon egy kicsit, mielőtt még egyszer nekiül az írásnak lefekvés előtt.
A tisztás nyugodt és csendes, a szél pedig pont annyira csíp, amennyire még jól is esik neki. Nincsen semmi célja, tényleg csak kiszellőztetni a fejét, de ha már itt van, akkor ellátogat az Álomfűzhöz. Különleges, mágikus fa ez, melyről sokat olvasott, de a gyöngyeit nem meri megérinteni. Gyönyörű, törékeny ékszereknek tartja őket, melyekre vigyázni kell, nem tönkretenni. Úgyhogy mindent a szemnek, semmit a kéznek alapon gyönyörködik a fában, miközben tudatosan próbálja megtisztítani a gondolatait mindentől, amire már nincs szüksége. Reméli, hogy a kezdődő fejfájása is megszűnik majd tőle, vagy ha nem is ettől, akkor a kellemes, télies levegőtől.*
Pihenőre azonban szükség van, mielőtt kifolynak a szép kék szemei, vagy begyullad a csuklója a rengeteg körmöléstől. Estefelé jár már, de még nem sötétedik, pont ideális az idő, hogy friss levegőt szívjon, és sétáljon egy kicsit, mielőtt még egyszer nekiül az írásnak lefekvés előtt.
A tisztás nyugodt és csendes, a szél pedig pont annyira csíp, amennyire még jól is esik neki. Nincsen semmi célja, tényleg csak kiszellőztetni a fejét, de ha már itt van, akkor ellátogat az Álomfűzhöz. Különleges, mágikus fa ez, melyről sokat olvasott, de a gyöngyeit nem meri megérinteni. Gyönyörű, törékeny ékszereknek tartja őket, melyekre vigyázni kell, nem tönkretenni. Úgyhogy mindent a szemnek, semmit a kéznek alapon gyönyörködik a fában, miközben tudatosan próbálja megtisztítani a gondolatait mindentől, amire már nincs szüksége. Reméli, hogy a kezdődő fejfájása is megszűnik majd tőle, vagy ha nem is ettől, akkor a kellemes, télies levegőtől.*
2477. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-03-01 14:47:22
Üzenet elküldve: 2025-03-01 14:47:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Dolgosra nem száll véletlen szerencse//
*Hidegen éri az arcát a levegő hűvöse, az álláról csepeg vissza a víz a folyóba, ahogy fölé hajolva belemeríti a kulacsát. Röpke pillanat, amíg beleveszik a part menti csendbe, mielőtt belevetné magát a város zajába, ha utóbbit újra csak kényszerből teszi is. A szájához emelve a megtöltött tömlőt iszik egy kortyot, visszatámasztva a térdére a kezét. A hullámokon megtörő fényeket nézi, semmi kedve mozdulni onnan, a folyó, a part mellől. Nem vonzza a város, sohasem teszi, most mégis a szokásosnál is sötétebbnek érzi a világot maga körül. Nem vágyja a központi, napvilágos teret, az ezerféle torok hangzavarától hangos utcákat, de ezúttal a kis lak hátrahagyott magányát sem, ahol minden mintha direkt csak arra emlékeztetné, amitől szabadulna. Nincs egy nyugodt pont..
Borús a mozdulat, amivel lepillantva visszazárja a kulacsot, s az övéhez nyúl, hogy a helyére akassza. A vízfodrok sorát egy közelebb megtörő villanás vonja közben oldalra a figyelmét. Nem kell sok, hogy a sekélyesben megtalálja a szeme az iszapba vesző furcsa csillogás forrását. Felemelkedve lép odébb.
Vizes lesz a kabátujja, a csizmája a part menti puha fövenybe süpped, ahogy gondolat nélkül lenyúl érte a víz alá. Ráfonódnak az ujjai a sárba süllyedt ismeretlen testre, váratlanul ismerős a fogása, a súlya, ha a rárakódott hordalék húzza is, nehezen tűnik elő a formája, mert sötét, sötéten ül rajta az iszap is.. Mint akit megégettek hajítja el a felszín alól előbukó tőrt. Megbillenve esik hátra a lendülettől, maga mögött keresve támaszt a kezével a földön, ahogy a lábai előtt a laza talajba áll a kés. Nyirkosan folyik még rajta a sár, de nem lehet összetéveszteni mással azt az ívet, ha még annyi változata létezik is.. Elsápadva mered a folyóból kihalászott wegtoreni tőrre. Fekete, mint az éjszaka. Mint az ártó szellemek, akik gunyoros játékot űznek vele. Kiszárad a szája. Nincs egy biztos pont, egyetlen hely, egyetlen egy se..*
*Hidegen éri az arcát a levegő hűvöse, az álláról csepeg vissza a víz a folyóba, ahogy fölé hajolva belemeríti a kulacsát. Röpke pillanat, amíg beleveszik a part menti csendbe, mielőtt belevetné magát a város zajába, ha utóbbit újra csak kényszerből teszi is. A szájához emelve a megtöltött tömlőt iszik egy kortyot, visszatámasztva a térdére a kezét. A hullámokon megtörő fényeket nézi, semmi kedve mozdulni onnan, a folyó, a part mellől. Nem vonzza a város, sohasem teszi, most mégis a szokásosnál is sötétebbnek érzi a világot maga körül. Nem vágyja a központi, napvilágos teret, az ezerféle torok hangzavarától hangos utcákat, de ezúttal a kis lak hátrahagyott magányát sem, ahol minden mintha direkt csak arra emlékeztetné, amitől szabadulna. Nincs egy nyugodt pont..
Borús a mozdulat, amivel lepillantva visszazárja a kulacsot, s az övéhez nyúl, hogy a helyére akassza. A vízfodrok sorát egy közelebb megtörő villanás vonja közben oldalra a figyelmét. Nem kell sok, hogy a sekélyesben megtalálja a szeme az iszapba vesző furcsa csillogás forrását. Felemelkedve lép odébb.
Vizes lesz a kabátujja, a csizmája a part menti puha fövenybe süpped, ahogy gondolat nélkül lenyúl érte a víz alá. Ráfonódnak az ujjai a sárba süllyedt ismeretlen testre, váratlanul ismerős a fogása, a súlya, ha a rárakódott hordalék húzza is, nehezen tűnik elő a formája, mert sötét, sötéten ül rajta az iszap is.. Mint akit megégettek hajítja el a felszín alól előbukó tőrt. Megbillenve esik hátra a lendülettől, maga mögött keresve támaszt a kezével a földön, ahogy a lábai előtt a laza talajba áll a kés. Nyirkosan folyik még rajta a sár, de nem lehet összetéveszteni mással azt az ívet, ha még annyi változata létezik is.. Elsápadva mered a folyóból kihalászott wegtoreni tőrre. Fekete, mint az éjszaka. Mint az ártó szellemek, akik gunyoros játékot űznek vele. Kiszárad a szája. Nincs egy biztos pont, egyetlen hely, egyetlen egy se..*
2476. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-02-28 19:23:13
Üzenet elküldve: 2025-02-28 19:23:13
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 549
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 549
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//Dolgosra nem száll véletlen szerencse//
*Hűvös szellő tépi a sötét kabátot, melynek gazdája kimért léptekkel tart a folyópart felé. A napkorong magasan jár, fénysugarai táncot lejtenek a sebes vizű folyó hullámain. A fiatal férfi megmossa ábrázatát az egyébként tiszta, ám hideg vízben, ám mielőtt felegyenesedne, szeme sarkából még elkap egy csillanást a sekély mederben. Az iszapban rejlik valami. Elég könyökig nyúlni a vízbe, ha ki akarja szabadítani a rejtélyes tárgyat. Súlyra acél, ám vaskos iszap fedi. Egy ideje már itt lehet, valószínűleg a folyó sodorta idáig. Ha Kyr megmossa, úgy egy fekete acéllal megáldott tőrt vehet szemügyre. Rozsdának nyoma sincs, s pengéje sem csorbult meg. Markolata nem különbözik a penge anyagától, ám fekete színén kívül egyéb különlegessége is akad; a markolata egy aprócska iránytűt foglal magába, pontosan a közepén. Különös darab, azt meg kell hagyni, de mindenképp értékesnek látszik. Hogy Kyr mit kezd vele, az rajta áll. Egy dolog biztos; csavargásai során szerzett ismereteit Lanawin földjéről immáron egy iránytű is megfejeli.*
*Hűvös szellő tépi a sötét kabátot, melynek gazdája kimért léptekkel tart a folyópart felé. A napkorong magasan jár, fénysugarai táncot lejtenek a sebes vizű folyó hullámain. A fiatal férfi megmossa ábrázatát az egyébként tiszta, ám hideg vízben, ám mielőtt felegyenesedne, szeme sarkából még elkap egy csillanást a sekély mederben. Az iszapban rejlik valami. Elég könyökig nyúlni a vízbe, ha ki akarja szabadítani a rejtélyes tárgyat. Súlyra acél, ám vaskos iszap fedi. Egy ideje már itt lehet, valószínűleg a folyó sodorta idáig. Ha Kyr megmossa, úgy egy fekete acéllal megáldott tőrt vehet szemügyre. Rozsdának nyoma sincs, s pengéje sem csorbult meg. Markolata nem különbözik a penge anyagától, ám fekete színén kívül egyéb különlegessége is akad; a markolata egy aprócska iránytűt foglal magába, pontosan a közepén. Különös darab, azt meg kell hagyni, de mindenképp értékesnek látszik. Hogy Kyr mit kezd vele, az rajta áll. Egy dolog biztos; csavargásai során szerzett ismereteit Lanawin földjéről immáron egy iránytű is megfejeli.*
2475. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-02-23 17:15:06
Üzenet elküldve: 2025-02-23 17:15:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
*Kitérő nélkül viszik a lábai a város felé vezető úton. Alig dereng még valami halovány, mélyvörös pír az ég alján a földek felett, vajmi kevés hozzá, hogy reggelnek, hajnalnak, vagy akárcsak virradatnak lehessen tekinteni, mégis komor vonásokra talál a látvány a kifejezéstelen arcon. A nyitva hagyott kabátja szélébe kap a szél, sötéten csapja félre a teste mellett az anyagot. Sivár a vidék, szándékoltan tartja magát távol a tanyák, falvak, emberek árnyaitól. Olykor a kitaposott útról is letér, a szántók még kopár földjein kerülve, ha felsejlik egy szekér, ló, paraszt fekete alakja a távolban. Élesen surrog a csizmáján a fent hagyott száraz tarló maradéka. Ellenállás nélkül húz keresztül a néma tájon a szél.
Idomtalan formák a várost jelző házak, csípős a levegő, füst szagát érzi benne. Gondolat nélkül fordul le az egyenes útról tisztásnál, s vág át a part felé. Hogy a piacon már kint vannak az árusok afelől kétsége sincs, mégis a hűvös vizű folyó mellé guggol először. Megmerítve a kezét mossa meg benne az arcát. Szúrja a hideg a bőrét. Vizes ujjakkal túr a hajába, a víz felett úszó szürke párába bámulva egy másodpercre, mielőtt hátranyúlna az övén lógó kulacsáért.*
Idomtalan formák a várost jelző házak, csípős a levegő, füst szagát érzi benne. Gondolat nélkül fordul le az egyenes útról tisztásnál, s vág át a part felé. Hogy a piacon már kint vannak az árusok afelől kétsége sincs, mégis a hűvös vizű folyó mellé guggol először. Megmerítve a kezét mossa meg benne az arcát. Szúrja a hideg a bőrét. Vizes ujjakkal túr a hajába, a víz felett úszó szürke párába bámulva egy másodpercre, mielőtt hátranyúlna az övén lógó kulacsáért.*
2474. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-02-21 20:29:16
Üzenet elküldve: 2025-02-21 20:29:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Ha szólít a múlt//
*A testmozgás gyakran mellőzött elfoglaltság a tudósok körében, a hatása mégis vitathatatlan. Ha majdnem kómába bódítja magát az elf lánya altató füvekkel, nincs is jobb ellenszer, mint a reggeli csípős levegő. Már percek óta a tisztáson ácsorog a lova társaságában, és beszívja-kifújja, beszívja-kifújja. Annyira ügyesen gyakorol, hogy meggyőzte magát, ez roppant hasznos elfoglaltság, és még véletlenül sem kifogás arra, hogy semmi kedve egy ló hátára ülni, széttörni a fenekét, és visszatérni oda, ahova már réges-rég ideje lett volna. Legény többször is megkísérli megtörni a mondvacsinált idillt, először csak próbál a kantártól lehajolni, hogy megrágcsálja a régi szottyadt füvet, sikertelenül, majd rángatja egy kicsit Dorát.*
- Ló, maradj! Ez most fontos. *Közli a lány. Még mindig valami bódultság lehet úrrá rajta, mert meggyőződése, hogy éles fülével hallja a földet, ahogy arról is, hogy nagyon kellemes a hangja. Már-már úgy van vele, hogy az örökkévalóságig el tudna szunyókálni itt, amikor tíz perc után Legény azzal viszi be a kegyelemdöfést, hogy mellé pakol egy kupaccal, és vádlón néz. Dora, aki még mindig lehunyt szemmel elmélkedik, mérgesen pillant fel rá.*
- Ha megmerényelnek engem, az utolsó kívánságom az lesz, hogy süssenek belőled kolbászt. *Morog rá. Mint az állatok többsége, Legény is szeretettel adózik azért, mert beszél hozzá, főleg, mert fogalma sincs, hogy Dora utálja az állatokat. Hát még ha fel kell rájuk ülni! Az a legrosszabb.*
- A narancstetves… *Jön rá a problémára, és már kezdődik is a szokásos játék. Elvezeti a lovat az első fatönkig, és onnan ügyeskedi fel magát.*
- Erős, független nő vagyok. *Vonja maga elé a szavakat, mint egy páncélt. Persze ez nagy büdös semmit se ér, ha bajba kerül. Úgy dönt, inkább lova gyorsaságában, na meg persze éles elf érzékeiben bízik, amik ma mintha a szokottnál is kiválóbban működnének. Lehet, hogy azért, mert hatok óta először megmosdott?*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.21 20:30:54
*A testmozgás gyakran mellőzött elfoglaltság a tudósok körében, a hatása mégis vitathatatlan. Ha majdnem kómába bódítja magát az elf lánya altató füvekkel, nincs is jobb ellenszer, mint a reggeli csípős levegő. Már percek óta a tisztáson ácsorog a lova társaságában, és beszívja-kifújja, beszívja-kifújja. Annyira ügyesen gyakorol, hogy meggyőzte magát, ez roppant hasznos elfoglaltság, és még véletlenül sem kifogás arra, hogy semmi kedve egy ló hátára ülni, széttörni a fenekét, és visszatérni oda, ahova már réges-rég ideje lett volna. Legény többször is megkísérli megtörni a mondvacsinált idillt, először csak próbál a kantártól lehajolni, hogy megrágcsálja a régi szottyadt füvet, sikertelenül, majd rángatja egy kicsit Dorát.*
- Ló, maradj! Ez most fontos. *Közli a lány. Még mindig valami bódultság lehet úrrá rajta, mert meggyőződése, hogy éles fülével hallja a földet, ahogy arról is, hogy nagyon kellemes a hangja. Már-már úgy van vele, hogy az örökkévalóságig el tudna szunyókálni itt, amikor tíz perc után Legény azzal viszi be a kegyelemdöfést, hogy mellé pakol egy kupaccal, és vádlón néz. Dora, aki még mindig lehunyt szemmel elmélkedik, mérgesen pillant fel rá.*
- Ha megmerényelnek engem, az utolsó kívánságom az lesz, hogy süssenek belőled kolbászt. *Morog rá. Mint az állatok többsége, Legény is szeretettel adózik azért, mert beszél hozzá, főleg, mert fogalma sincs, hogy Dora utálja az állatokat. Hát még ha fel kell rájuk ülni! Az a legrosszabb.*
- A narancstetves… *Jön rá a problémára, és már kezdődik is a szokásos játék. Elvezeti a lovat az első fatönkig, és onnan ügyeskedi fel magát.*
- Erős, független nő vagyok. *Vonja maga elé a szavakat, mint egy páncélt. Persze ez nagy büdös semmit se ér, ha bajba kerül. Úgy dönt, inkább lova gyorsaságában, na meg persze éles elf érzékeiben bízik, amik ma mintha a szokottnál is kiválóbban működnének. Lehet, hogy azért, mert hatok óta először megmosdott?*
A hozzászólás írója (Dorawyna Olaphine) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.21 20:30:54
2473. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-02-15 23:07:22
Üzenet elküldve: 2025-02-15 23:07:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 921
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 921
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás Artheniorba//
*Igyekszik ugyan kellő figyelmet szentelni megjelenésének, ám a hideg levegő miatt kénytelen csipkedni magát. Egy átlag polgár számára aligha tűnne fel bármi tökéletlenség, Relael viszont nem teljesen elégedett, mely tovább fokozza egyébként is csípős hangulatát.
Mire leérkezik mindent rendben talál, ezért erre aligha lehet panasza, tekintete mégis úgy fürkészi Haldrian munkáját, mintha szándékosan hibát keresne. Némaságát időnként egy-egy teátrális sóhajjal tör meg, majd vacogva húzza össze magát. Hiába a prémkabát, de az éjszakai hideg megviselte. A gondolatát is utálja, hogy esetleg megfázott.*
- Kastélyban?
*A képtelen kérdés akaratlanul is megmosolyogtatja, s ha már mosolya megjelent orcáján, akkor hagyja is ott megállapodni.*
- Jaj de csacska vagy Haldrian. Artheniorban nincsenek kastélyok, arra nincs elég hely. A városok jellemzően zsúfoltak. Még a nagy, impozáns épületek sem olyan lenyűgözőek, mint a város határán fekvőek.
*Megkönnyebbül a város épületeinek ködös sziluettjét látva, s egyben idegessé is válik. Artheniorhoz igen sok rossz emlék köti.*
- Mármint bordély?
*Kérdez vissza és lelassítja lovát, majd megtorpanásra készteti, ezt követően pedig lemászik a nyeregből.*
- Nincsen.
*Feleli, s közben megigazítja a kantárszárat, hogy kényelmesebben vezethesse a névtelen állatot.*
- Örömlányok persze akadnak. A szegények az utcán intézik igényeiket, a nemesekhez viszont házhoz mentek ezek a lányok. Vagy fiúk. Ha nem is házhoz mentek a feleségek miatt, akkor is egy megbeszélt helyszínre vonultak el. Még a város fénykorában voltak olyan "titkos" intézmények, melyek kifejezetten a vagyonosok szórakoztatására alakultak. Nem volt szabad ki és bejárás, mint a fogadókban, s amolyan tagsági díjat is fizetni kellett a diszkrécióért cserébe.
*Fel sem tűnik számára, hogy milyen könnyedén avatja be a fattyút a nemesség aprócska titkaiba, melyet a pórnép legfeljebb sejthetett.*
- A Pegazus fogadóba megyünk elsőként, hogy rendbe szedhessem magamat. így nem mutatkozhatok mások előtt.
*Irritáltságát a vak is láthatja, s Haldrian is jobban teszi, ha nem firtatja Relael külsejének állapotát.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.15 23:09:18
*Igyekszik ugyan kellő figyelmet szentelni megjelenésének, ám a hideg levegő miatt kénytelen csipkedni magát. Egy átlag polgár számára aligha tűnne fel bármi tökéletlenség, Relael viszont nem teljesen elégedett, mely tovább fokozza egyébként is csípős hangulatát.
Mire leérkezik mindent rendben talál, ezért erre aligha lehet panasza, tekintete mégis úgy fürkészi Haldrian munkáját, mintha szándékosan hibát keresne. Némaságát időnként egy-egy teátrális sóhajjal tör meg, majd vacogva húzza össze magát. Hiába a prémkabát, de az éjszakai hideg megviselte. A gondolatát is utálja, hogy esetleg megfázott.*
- Kastélyban?
*A képtelen kérdés akaratlanul is megmosolyogtatja, s ha már mosolya megjelent orcáján, akkor hagyja is ott megállapodni.*
- Jaj de csacska vagy Haldrian. Artheniorban nincsenek kastélyok, arra nincs elég hely. A városok jellemzően zsúfoltak. Még a nagy, impozáns épületek sem olyan lenyűgözőek, mint a város határán fekvőek.
*Megkönnyebbül a város épületeinek ködös sziluettjét látva, s egyben idegessé is válik. Artheniorhoz igen sok rossz emlék köti.*
- Mármint bordély?
*Kérdez vissza és lelassítja lovát, majd megtorpanásra készteti, ezt követően pedig lemászik a nyeregből.*
- Nincsen.
*Feleli, s közben megigazítja a kantárszárat, hogy kényelmesebben vezethesse a névtelen állatot.*
- Örömlányok persze akadnak. A szegények az utcán intézik igényeiket, a nemesekhez viszont házhoz mentek ezek a lányok. Vagy fiúk. Ha nem is házhoz mentek a feleségek miatt, akkor is egy megbeszélt helyszínre vonultak el. Még a város fénykorában voltak olyan "titkos" intézmények, melyek kifejezetten a vagyonosok szórakoztatására alakultak. Nem volt szabad ki és bejárás, mint a fogadókban, s amolyan tagsági díjat is fizetni kellett a diszkrécióért cserébe.
*Fel sem tűnik számára, hogy milyen könnyedén avatja be a fattyút a nemesség aprócska titkaiba, melyet a pórnép legfeljebb sejthetett.*
- A Pegazus fogadóba megyünk elsőként, hogy rendbe szedhessem magamat. így nem mutatkozhatok mások előtt.
*Irritáltságát a vak is láthatja, s Haldrian is jobban teszi, ha nem firtatja Relael külsejének állapotát.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.02.15 23:09:18
2472. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-02-13 15:57:12
Üzenet elküldve: 2025-02-13 15:57:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Elég volt, a fenében is a várossal és a benne lévőkkel. Nem hitte volna, hogy ismét tele lesz a cipője de megtörtént. Kulcsra zárta a lakást, mélyre eldugta azt. Majd valamikor hazatéved. De egyelőre most nem akarja látni a várost. Valami módot kell találnia arra, hogy a benne lévő érzelmi kavalkádot hátra hagyja, vagy megoldja. És mi másba ha nem alkoholba lehet az ilyesmit fojtani. Úgy hallotta a kikötőben pont ilyesfajta kocsmák és lányok vannak. Ideje megnéznie ezt a helyet magának sokkalta jobban.*
2471. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-02-11 12:53:06
Üzenet elküldve: 2025-02-11 12:53:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
*Az elmúlt napokban nem sokat pihent. Ha egy helyen éjszakára befogadták akkor ott meghúzta magát, de végig úton volt. El is érte Arthenior szélét. A tisztásra érve már ismerős ez a környék. Leül kicsit és kifújja magát. Sok minden történt. Ismét össze kell szednie a gondolatait. A vállán pihenő Fuvallat békés zizegő hangot hallat. A virágok színesek és az erdő pedig ismerős barát számára. Ez az egész olyan békés. Természetes. A mesterségesen létrehozott fogalmaktól és rendszerektől mentes. Nincs jog, társadalom, vagyon. Ez még tiszta és ez a tisztaság megnyugtatja a remete lelkét is. Szüksége is van rá ugyanis nehéz dolog következik majd.*
2470. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-02-10 08:43:32
Üzenet elküldve: 2025-02-10 08:43:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 372
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 372
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* A megszokottnál gyorsabb tempóval hagyja maga mögött a falut, és vele együtt minden problémáját. A terv első fázisa sikeresen zárult, Mardrei szabad, és a falusiak többsége, még ha a félelemtől vezérelve is, de mellettük állnak. Amíg nem kerül ki semmi információ erről, addig nem kell félni, hogy a város, vagy maga a templom beleavatkozik a falu dolgaiba.
Legnagyobb problémának a vén remetét helyezné elsőbbségbe. Volt helyi lakosként biztos nem fogja ölbe tett kézzel végignézni, ahogyan megváltoztatják az egész helyet. Biztos vissza fog még jönni, talán még erősítést is hoz magával. Jobb lenne már most cselekedni, mint később! Szerencséjére tudja pontosan, hogy mit is hogyan kéne kezdenie. Útja egyenest a polgárnegyed felé viszi, ahol reményei szerint találkozhat néhány segítőkész fajtársával. *
Legnagyobb problémának a vén remetét helyezné elsőbbségbe. Volt helyi lakosként biztos nem fogja ölbe tett kézzel végignézni, ahogyan megváltoztatják az egész helyet. Biztos vissza fog még jönni, talán még erősítést is hoz magával. Jobb lenne már most cselekedni, mint később! Szerencséjére tudja pontosan, hogy mit is hogyan kéne kezdenie. Útja egyenest a polgárnegyed felé viszi, ahol reményei szerint találkozhat néhány segítőkész fajtársával. *
2469. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-02-09 10:17:22
Üzenet elküldve: 2025-02-09 10:17:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 467
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 467
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás Artheniorba//
*Rögtön érzékeli, hogy Relael reggele nem könnyű. Mivel csak ritkán volt szerencséje hozzá a nap ezen szakaszán, ezért fogalma sincs, mire számíthat.
Mindenesetre minden zsémbessége ellenére kedvtelve nézegeti a nyújtózó elfet, miközben elfogyasztja reggelije maradékát.
A felszólításra lassan indul el a lejáró felé, az instrukcióra pedig bólint. Nem szerszámozott még fel lovat, de látott eleget hozzá, hogy kitalálja a hogyanokat és miérteket. Még megfordul válla felett, hogy vessen egy pillantást a hosszúéletűre és rögtön látja, hogy jó döntést hozott. Az elf ugyanis puszta nemtörődömségből hamarabb megkezdi az öltözködés folyamatát, mint ahogy azt az egy nemes kisasszonytól elvárhatná bárki. A sötét fürtök alól előbukkanó lapockák érzéki vonala, a karcsú csípő és a nőiesen kerek hátsó... Alaposan elraktározza a képet. Érzi, hogy egy kellemes gombóc gyűlik torkában, miközben szeme rebben. Szívesen megvárná, hátha az elf megfordul, hogy egyéb bájait is szemügyre vehesse, de Relael morózus hangulatát figyelembe véve nem szívesen kerülne a zöld szemek kereszttüzébe, miközben kukkol. Így hát jobbnak látja lesietni, miközben legyűr egy halovány somolygást.
Elnézegeti a lovat. Most, hogy végzett a lószerszámokkal, úgy fest, mint amiről Relael lecsusszant, mikor megérkeztek. Persze elsőre fordítva rakta fel a nyerget, de immáron az is, és a kengyel is megfelelő pozícióban van. Megvárja, míg az elf méltóztatik elkészülni és lefáradni, hogy megindulhassanak végre Artheniorba. Relael a nyeregben, ő pedig bandukol mellette, ahogy eddig. Még egy botot is szerzett, hogy azzal kísérje lépteit, akár a vándorok.
Egy ideig némán haladnak és meri feltételezni, hogy a nemes modora sem javult túl sokat reggel óta.*
-Artheniorban egy kastélyban fogunk megszállni? *Bukik ki belőle a kérdés. Látott ő hatalmas kúriákat ott, kíváncsi lenne egyre.
Ahogy a hátuk mögött hagyják a Szántóföldek lankáit és átkelnek a jó szekérnyi széles hídon Arthenior irányába, nem az északra tartó út felé kanyarodik Relael, amerre ő haladt, hanem egy erdei ösvényre térnek rá. Nem olyan sűrű ez az erdő, mint mondjuk a kikötői, s jóval forgalmasabb is. Alighanem sokan járnak-kelnek Arthenior és a Szántóföldek között.
Rövidesen egy tisztásra érnek. Megcsodálja a hatalmas fát és a kellemes környezetet. Nem emlékszik, hogy valaha járt volna itt. Innen már jól látszanak a város körvonalai. Vet egy futó pillantást Relaelre. Túlzás lenne azt állítani, hogy nyugtalan, de azért feszélyezi a gondolat, hogy legutóbb ebből a városból sietve távozott.*
-Van itt olyan hely, mint a Sellőház? *Úgy képzeli, hogy akad. Elvégre itt is el kell ütnie valahogy az időt a helyieknek. Artheniorban pedig számos hatalmas építmény van. Biztos ennek is megadják a módját.*
-Vagy mint Wegtorenben. A hajósok sokat meséltek az ottani szerájokról. *Karattyol tovább. Úgy érzi, bírni fogja a kutyagolást. Elvégre az út nagyobbik részét már tegnap letudták.*
*Rögtön érzékeli, hogy Relael reggele nem könnyű. Mivel csak ritkán volt szerencséje hozzá a nap ezen szakaszán, ezért fogalma sincs, mire számíthat.
Mindenesetre minden zsémbessége ellenére kedvtelve nézegeti a nyújtózó elfet, miközben elfogyasztja reggelije maradékát.
A felszólításra lassan indul el a lejáró felé, az instrukcióra pedig bólint. Nem szerszámozott még fel lovat, de látott eleget hozzá, hogy kitalálja a hogyanokat és miérteket. Még megfordul válla felett, hogy vessen egy pillantást a hosszúéletűre és rögtön látja, hogy jó döntést hozott. Az elf ugyanis puszta nemtörődömségből hamarabb megkezdi az öltözködés folyamatát, mint ahogy azt az egy nemes kisasszonytól elvárhatná bárki. A sötét fürtök alól előbukkanó lapockák érzéki vonala, a karcsú csípő és a nőiesen kerek hátsó... Alaposan elraktározza a képet. Érzi, hogy egy kellemes gombóc gyűlik torkában, miközben szeme rebben. Szívesen megvárná, hátha az elf megfordul, hogy egyéb bájait is szemügyre vehesse, de Relael morózus hangulatát figyelembe véve nem szívesen kerülne a zöld szemek kereszttüzébe, miközben kukkol. Így hát jobbnak látja lesietni, miközben legyűr egy halovány somolygást.
Elnézegeti a lovat. Most, hogy végzett a lószerszámokkal, úgy fest, mint amiről Relael lecsusszant, mikor megérkeztek. Persze elsőre fordítva rakta fel a nyerget, de immáron az is, és a kengyel is megfelelő pozícióban van. Megvárja, míg az elf méltóztatik elkészülni és lefáradni, hogy megindulhassanak végre Artheniorba. Relael a nyeregben, ő pedig bandukol mellette, ahogy eddig. Még egy botot is szerzett, hogy azzal kísérje lépteit, akár a vándorok.
Egy ideig némán haladnak és meri feltételezni, hogy a nemes modora sem javult túl sokat reggel óta.*
-Artheniorban egy kastélyban fogunk megszállni? *Bukik ki belőle a kérdés. Látott ő hatalmas kúriákat ott, kíváncsi lenne egyre.
Ahogy a hátuk mögött hagyják a Szántóföldek lankáit és átkelnek a jó szekérnyi széles hídon Arthenior irányába, nem az északra tartó út felé kanyarodik Relael, amerre ő haladt, hanem egy erdei ösvényre térnek rá. Nem olyan sűrű ez az erdő, mint mondjuk a kikötői, s jóval forgalmasabb is. Alighanem sokan járnak-kelnek Arthenior és a Szántóföldek között.
Rövidesen egy tisztásra érnek. Megcsodálja a hatalmas fát és a kellemes környezetet. Nem emlékszik, hogy valaha járt volna itt. Innen már jól látszanak a város körvonalai. Vet egy futó pillantást Relaelre. Túlzás lenne azt állítani, hogy nyugtalan, de azért feszélyezi a gondolat, hogy legutóbb ebből a városból sietve távozott.*
-Van itt olyan hely, mint a Sellőház? *Úgy képzeli, hogy akad. Elvégre itt is el kell ütnie valahogy az időt a helyieknek. Artheniorban pedig számos hatalmas építmény van. Biztos ennek is megadják a módját.*
-Vagy mint Wegtorenben. A hajósok sokat meséltek az ottani szerájokról. *Karattyol tovább. Úgy érzi, bírni fogja a kutyagolást. Elvégre az út nagyobbik részét már tegnap letudták.*
2468. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-02-08 17:21:02
Üzenet elküldve: 2025-02-08 17:21:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 569
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 569
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Kiruccanás a falvakba//
*Hálás bólintással fogadja Alenia dicséretét. Akaratlanul is kezdi egyfajta bizalmasának tekinteni a nőt, akinek hajlandó olykor elmondani, mi jár a fejében valójában. Vagy legalább is többet megoszt ebből, mint másokkal tenné. Jobb ez neki is, mint folyton az önzetlent adni.
Amikor a nemes felkapaszkodik a bakra és megköszöni a párnát, Japher szűkszavúan és félrefordított fejjel motyog valamit. Zavarban van kissé a hálálkodástól, hiszen egykori rabszolgaként, most Orthus szolgálatában nincs hozzászokva az ilyesmihez.
Útjuk visszafelé eseménytelenül telik. Orthus se erőlteti most a beszélgetést és örül neki, hogy a gondolatai a tárgyalás körül járhatnak. Ha megépül az a nagy malom, akkor tekintélyes mennyiségű gabona és liszt fog felgyülemleni Szántásháton. Elkelhet ott egy-két új magtár a gabonának és éléskamra a kész lisztnek. Neki megvan hozzá a pénze, hogy ilyeneket építtessen, onnantól kezdve pedig a bérletből is szép summára számíthat. Már csak az a kérdés, hogy garantálhatja-e bárki az épületei biztonságát? Még mindig fájdalmas pont az életében a kikötői raktárház, amelyet a Patkányok kisajátítottak.
Efféléken gondolkodik, amikor merengéséből Alenia szavai zökkentik ki.*
- Ó igen, ismerek több gnómot is. Lelkesen jelentkeztek, amikor megindult a sürgölődés a város újjáépítése körül. A gond csak az, hogy elképzeléseik némiképp... grandiózusabbak voltak, mint holmi fából eszkábált malom. Annak idején felajánlottam, hogy az új gazdagnegyedben nemesi házakat, villákat tervezhessenek, de még ezt is sértőnek találták. Így nem tudom, mennyire lesznek lelkesek egy falusi malom gondolatára. Ám a szükség nagy úr, más megbizatás nincs, ebben pedig mégis csak van némi gépezet, ami a gnóm mesterek igazi erőssége. Egyiküket szívesen bemutatom kegyednek, talán öntől hajlandó is lenne elfogadni a felkérést, főleg, ha segédnek ajánlkozik mellé.
*veti fel, mert azt csakugyan el tudja képzelni, hogy Alakim Aherber kevésbé mond nemet a felkérésre, ha Aleniától származik, és örömmel osztja majd meg a bölcsességét a hölggyel, ha az kellően csillogó szemekkel érdeklődik a munkája iránt.*
*Hálás bólintással fogadja Alenia dicséretét. Akaratlanul is kezdi egyfajta bizalmasának tekinteni a nőt, akinek hajlandó olykor elmondani, mi jár a fejében valójában. Vagy legalább is többet megoszt ebből, mint másokkal tenné. Jobb ez neki is, mint folyton az önzetlent adni.
Amikor a nemes felkapaszkodik a bakra és megköszöni a párnát, Japher szűkszavúan és félrefordított fejjel motyog valamit. Zavarban van kissé a hálálkodástól, hiszen egykori rabszolgaként, most Orthus szolgálatában nincs hozzászokva az ilyesmihez.
Útjuk visszafelé eseménytelenül telik. Orthus se erőlteti most a beszélgetést és örül neki, hogy a gondolatai a tárgyalás körül járhatnak. Ha megépül az a nagy malom, akkor tekintélyes mennyiségű gabona és liszt fog felgyülemleni Szántásháton. Elkelhet ott egy-két új magtár a gabonának és éléskamra a kész lisztnek. Neki megvan hozzá a pénze, hogy ilyeneket építtessen, onnantól kezdve pedig a bérletből is szép summára számíthat. Már csak az a kérdés, hogy garantálhatja-e bárki az épületei biztonságát? Még mindig fájdalmas pont az életében a kikötői raktárház, amelyet a Patkányok kisajátítottak.
Efféléken gondolkodik, amikor merengéséből Alenia szavai zökkentik ki.*
- Ó igen, ismerek több gnómot is. Lelkesen jelentkeztek, amikor megindult a sürgölődés a város újjáépítése körül. A gond csak az, hogy elképzeléseik némiképp... grandiózusabbak voltak, mint holmi fából eszkábált malom. Annak idején felajánlottam, hogy az új gazdagnegyedben nemesi házakat, villákat tervezhessenek, de még ezt is sértőnek találták. Így nem tudom, mennyire lesznek lelkesek egy falusi malom gondolatára. Ám a szükség nagy úr, más megbizatás nincs, ebben pedig mégis csak van némi gépezet, ami a gnóm mesterek igazi erőssége. Egyiküket szívesen bemutatom kegyednek, talán öntől hajlandó is lenne elfogadni a felkérést, főleg, ha segédnek ajánlkozik mellé.
*veti fel, mert azt csakugyan el tudja képzelni, hogy Alakim Aherber kevésbé mond nemet a felkérésre, ha Aleniától származik, és örömmel osztja majd meg a bölcsességét a hölggyel, ha az kellően csillogó szemekkel érdeklődik a munkája iránt.*
2467. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-02-08 16:10:40
Üzenet elküldve: 2025-02-08 16:10:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás a falvakba//
- Ó, értem. Tudja, még mindig csodálom Önt, Morthimer úr, amiért képes ennyi mindenre, ennyire körültekintően odafigyelni. *Válaszolja a megdöbbentően őszinte magyarázatra. A körsétájuk sikerrel zárul, sok mindent megtudnak a falu lakóitól, ami a jövőben még egész biztosan a hasznukra válik, de most már Alenia szerint ideje indulniuk haza, és örömmel konstatálja, hogy Orthus is hasonlóan vélekedik.*
- Jé, ez igazán kedves Öntől, Japher úr! *Mondja boldogan, mikor meglátja a rögtönzött párnácskát. Hálás érte, mert így a hazaút talán nem lesz annyira fájdalmas, mint amilyen rossz volt idefelé a köveken zötykölődni. A segítséget elfogadja, így hamarosan már a bakon ül. Nincs más hátra, mint, hogy maguk mögött hagyják Sziritán-t. Sikerektől szép emlékekkel fog távozni innen, az már egyszer biztos.
A lány az úton most nem olyan beszédes, mint idefelé, látszik rajta, hogy elfáradt, és pihenni szeretne. Ha nem lenne a lovak patáinak kopogása, talán még el is aludna. A város közelébe érve, a tisztáson azonban mégis megszólal.*
- Mit gondol a malomról? Ön tényleg ismer tehetséges gnóm mestereket? Én csak azért ajánlottam fel a segítségem, hogy jobb árat alkudhassunk ki, de őszintén szólva, még soha nem terveztem semmit. Sokat olvastam ilyesmiről, de egyedül nem hiszem, hogy menne. Azonban szívesen dolgoznék elismert mesterek keze alá. *Mondja el őszintén, hogy mit érez, mert bár a számtanhoz és a mértanhoz valóban ért, de csak elméletben. Gyakorlati tapasztalata még egyáltalán nincs, emiatt kételkedik a saját képességeiben, de biztos benne, hogy néhány kedves szó jót tenne a motivációjának.*
- Ó, értem. Tudja, még mindig csodálom Önt, Morthimer úr, amiért képes ennyi mindenre, ennyire körültekintően odafigyelni. *Válaszolja a megdöbbentően őszinte magyarázatra. A körsétájuk sikerrel zárul, sok mindent megtudnak a falu lakóitól, ami a jövőben még egész biztosan a hasznukra válik, de most már Alenia szerint ideje indulniuk haza, és örömmel konstatálja, hogy Orthus is hasonlóan vélekedik.*
- Jé, ez igazán kedves Öntől, Japher úr! *Mondja boldogan, mikor meglátja a rögtönzött párnácskát. Hálás érte, mert így a hazaút talán nem lesz annyira fájdalmas, mint amilyen rossz volt idefelé a köveken zötykölődni. A segítséget elfogadja, így hamarosan már a bakon ül. Nincs más hátra, mint, hogy maguk mögött hagyják Sziritán-t. Sikerektől szép emlékekkel fog távozni innen, az már egyszer biztos.
A lány az úton most nem olyan beszédes, mint idefelé, látszik rajta, hogy elfáradt, és pihenni szeretne. Ha nem lenne a lovak patáinak kopogása, talán még el is aludna. A város közelébe érve, a tisztáson azonban mégis megszólal.*
- Mit gondol a malomról? Ön tényleg ismer tehetséges gnóm mestereket? Én csak azért ajánlottam fel a segítségem, hogy jobb árat alkudhassunk ki, de őszintén szólva, még soha nem terveztem semmit. Sokat olvastam ilyesmiről, de egyedül nem hiszem, hogy menne. Azonban szívesen dolgoznék elismert mesterek keze alá. *Mondja el őszintén, hogy mit érez, mert bár a számtanhoz és a mértanhoz valóban ért, de csak elméletben. Gyakorlati tapasztalata még egyáltalán nincs, emiatt kételkedik a saját képességeiben, de biztos benne, hogy néhány kedves szó jót tenne a motivációjának.*
2466. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-27 11:07:34
Üzenet elküldve: 2025-01-27 11:07:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Bár egész jól ismeri L'szkát, még messze van attól, hogy csupán a lány szeme állásából kitalálhassa, hogy milyen gondolatok keringenek a vörös tincsek alatt. Egyszer talán eljut majd oda is, bár úgy sejti: egy nő gondolatait kitalálni tulajdonképpen bármennyi ismeretség után sem lehet egyszerű. Viszonozza a szép zöld szemek pillantását, apró szemöldökmozdulattal fejezi ki kíváncsiságát, és szinte azzal biztatja a lányt, hogy bökje már ki, amit akar. Mert ennyit legalábbis lát meg érez – hogy van valami, ami kikívánkozna L'szkából.
Szerencsére nem is kell sokáig várnia arra, hogy a lány beszélni kezdjen. Kíváncsi a mondandójára. Mármint egyébként is az lenne, de most, ebben a hirtelen rájuk szakadt helyzetben különösen kíváncsi. Mert L'szkához közelebb áll ez az egész, a lány jobban érti a dolgokat, és könnyebben el is igazodik a szavak között.
Néha aprókat bólint ahogy figyel, mintha csak az elhangzottakra válaszolna, pedig tudja, hogy igazából erre semmi szükség. De ezekkel az apró bólintásokkal jelzi azt is, hogy tudja követni amit a lány mond. Legalábbis amíg L'szka össze nem kapcsolja őt a leendő kapitány képével. A gondolattól egy pillanatra szinte megszédül, és halkan fel is nyög -mintha csak azt kérdezné: „mi?!”-, de próbál továbbra is odafigyelni.
Hiába: a további szavak kissé elmosódnak a fülében, gondolatai között a rászabadított ötlet verdes felbolydult madárként, és még L'szka tenyerének melege sem tudja egyik pillanatról a másikra eloszlatni ezt az érzést.*
- Én.. mi? *-buknak ki a szavak végül belőle. Még mindig nem kaparta össze a gondolatait teljesen. Annyit már kitalált, hogy valószínűleg L'szkának is megfordult a fejében az, hogy egy ilyen üzleti vállalkozásban, ahol mindenki a legjobb tudását, ismeretségét vagy anyagi lehetőségeit helyezi a közösbe, neki nem sok babér teremne. De hogy ő legyen a kapitány..? Hiszen életében még hajón sem járt sosem! Egyszer ült csónakban, de az nem számít. Ilyen szempontból nem számít.*
- De hát én semmit sem tudok a hajókról! *-nyögi. Az eszébe sem jut, hogy elutasítson bármilyen lehetőséget, amivel többet kereshetne, mint a suszterinasság. Vagy egy olyan lehetőséget, ami megengedné neki -nekik-, hogy ne egy lerohadófélben lévő apró lyukban húzzák meg magukat. De mégis mihez kezdene egy olyan lehetőséggel, amiről azt sem tudja, hogy hogyan kéne megragadnia?-* Mégis hogy tudnék én.. de..
*Kissé megrázza a fejét, és mintha csak most venné észre, hogy a lány tenyere még mindig az arcán van. Felemeli saját kezét, ujjaival végigsimít L'szka ujjain, és megpróbál összefüggőn, nem makogva megszólalni.*
- Ugyan hogy tudnád meggyőzni őket, hogy egy inasra bízzák rá a hajót és a portékát? Egyáltalán tudod te, mennyibe kerül egy hajó? *-kissé megnyomja az utolsó szót. Igazából ő maga sem tudja, de úgy tippeli, hogy biztos kerül annyiba, mint egy átlagos ház valahol a városban.-* Tényleg nem értek hozzá, de nekem ez nagyon rossz üzletnek tűnne!
*Bár egész jól ismeri L'szkát, még messze van attól, hogy csupán a lány szeme állásából kitalálhassa, hogy milyen gondolatok keringenek a vörös tincsek alatt. Egyszer talán eljut majd oda is, bár úgy sejti: egy nő gondolatait kitalálni tulajdonképpen bármennyi ismeretség után sem lehet egyszerű. Viszonozza a szép zöld szemek pillantását, apró szemöldökmozdulattal fejezi ki kíváncsiságát, és szinte azzal biztatja a lányt, hogy bökje már ki, amit akar. Mert ennyit legalábbis lát meg érez – hogy van valami, ami kikívánkozna L'szkából.
Szerencsére nem is kell sokáig várnia arra, hogy a lány beszélni kezdjen. Kíváncsi a mondandójára. Mármint egyébként is az lenne, de most, ebben a hirtelen rájuk szakadt helyzetben különösen kíváncsi. Mert L'szkához közelebb áll ez az egész, a lány jobban érti a dolgokat, és könnyebben el is igazodik a szavak között.
Néha aprókat bólint ahogy figyel, mintha csak az elhangzottakra válaszolna, pedig tudja, hogy igazából erre semmi szükség. De ezekkel az apró bólintásokkal jelzi azt is, hogy tudja követni amit a lány mond. Legalábbis amíg L'szka össze nem kapcsolja őt a leendő kapitány képével. A gondolattól egy pillanatra szinte megszédül, és halkan fel is nyög -mintha csak azt kérdezné: „mi?!”-, de próbál továbbra is odafigyelni.
Hiába: a további szavak kissé elmosódnak a fülében, gondolatai között a rászabadított ötlet verdes felbolydult madárként, és még L'szka tenyerének melege sem tudja egyik pillanatról a másikra eloszlatni ezt az érzést.*
- Én.. mi? *-buknak ki a szavak végül belőle. Még mindig nem kaparta össze a gondolatait teljesen. Annyit már kitalált, hogy valószínűleg L'szkának is megfordult a fejében az, hogy egy ilyen üzleti vállalkozásban, ahol mindenki a legjobb tudását, ismeretségét vagy anyagi lehetőségeit helyezi a közösbe, neki nem sok babér teremne. De hogy ő legyen a kapitány..? Hiszen életében még hajón sem járt sosem! Egyszer ült csónakban, de az nem számít. Ilyen szempontból nem számít.*
- De hát én semmit sem tudok a hajókról! *-nyögi. Az eszébe sem jut, hogy elutasítson bármilyen lehetőséget, amivel többet kereshetne, mint a suszterinasság. Vagy egy olyan lehetőséget, ami megengedné neki -nekik-, hogy ne egy lerohadófélben lévő apró lyukban húzzák meg magukat. De mégis mihez kezdene egy olyan lehetőséggel, amiről azt sem tudja, hogy hogyan kéne megragadnia?-* Mégis hogy tudnék én.. de..
*Kissé megrázza a fejét, és mintha csak most venné észre, hogy a lány tenyere még mindig az arcán van. Felemeli saját kezét, ujjaival végigsimít L'szka ujjain, és megpróbál összefüggőn, nem makogva megszólalni.*
- Ugyan hogy tudnád meggyőzni őket, hogy egy inasra bízzák rá a hajót és a portékát? Egyáltalán tudod te, mennyibe kerül egy hajó? *-kissé megnyomja az utolsó szót. Igazából ő maga sem tudja, de úgy tippeli, hogy biztos kerül annyiba, mint egy átlagos ház valahol a városban.-* Tényleg nem értek hozzá, de nekem ez nagyon rossz üzletnek tűnne!
2465. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-25 16:54:41
Üzenet elküldve: 2025-01-25 16:54:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Kíváncsian és a kelleténél talán izgatottabban figyeli Corad reakcióját, hallgatja a szavait. Nem szól közbe, bár nem is fogja túl hosszúra a fiú. De épp elég ahhoz, hogy annyit leszűrjön a vörös, hogy nem tartja akkora marhaságnak, amit ne érné meg megpróbálni. Finoman a karjára simító kezére fog, majd csak hümmögve pillant el a tisztás egy távolabbi pontjára. Nestar nagyon haloványan él az emlékeiben. Akkor is csak a száraz társalgást hallotta közte és az apja között. Hidegen tör a lényegre, mellébeszélés nélkül, ami igazából így jó. Merlana pedig valóban érdekes nő. Addig el sem jutott, hogy azon elmélkedjen milyen lehet a kapcsolata Erefiz úrral. Ő sokkal inkább hat sikeresen az érzelmekre, hisz nála is hamar megtalálta azt a csábító kapaszkodót, ami miatt a vörösnek megéri elgondolkodni a dolgokon. De most kevés ide a szép ruha, mert idő közben akadt valaki, akinek a véleménye fontos. Ha csak maga lenne már talán tartana is Wegtoren felé, viszont a felállás most egészen más. Nem akarja Corad nélkül csinálni, így, ha azt érezné, hogy a fiúnak nem fűlik hozzá a foga, akkor minden kérdés nélkül hagyná is az egészet a fenébe. Pocsékul érezné magát egy darabig, de idővel majd enyhülne valamelyest, ahogy az elszegényedéshez is egészen hozzá edződött. Szóval most még sikernek könyveli el az eddigieket, mert látványosan Corad sem ódzkodik ettől az egésztől. Viszont a neheze még hátra van. Az az apró láng, ami még a Pegazusban gyúlt a fejében. Az a kósza ötlet, ami talán megijeszti majd először a fiút. Pedig, ha belevágnak, akkor ő nem fogja azt támogatni, hogy Coradnak csak annyi szerepet szánjanak, hogy tisztára suvickolja a fedélzetet.
A kérdés után végül újra felkeresi a kékeket. Ötlete sincs hogyan is tálalhatná finoman, hogy ne azonnal zúdítsa a nyakába az egészet.*
- Nos... Apámtól azt az egyet biztosan megtanultam, hogy a kereskedelem igazán jövedelmező üzletekkel szolgálhat, ha jól csinálják. Ahogy te is mondtad. Ha tudod mit csinálsz, nyersz.
*Bólint, majd az ajkába harapva szusszan egy aprót.*
- Viszont akkor vagy igazán sikeres, ha jó partnereket választasz magad mellé. Erefiz úr ötlete jól hangzik úgy, hogy nem sokat értek a kereskedelemhez. A kisasszony pedig igazán meg tudja fogni az embert. Mintha a vesémbe látna.
*A gondolattól kissé megborzong. Nehéz eldöntenie, hogy Merlana ért ennyire jól az emberekhez vagy ő volt ennyire zavarba ejtően átlátható.*
- Apám szerette magát megbízható emberekkel körül venni. Emlékezz vissza. Ugyan az a szakácsasszony, nevelő. Az útjaira ugyan az a kocsis vitte, ugyanaz a hordár segített, ahogyan a védelmét sem jött-ment zsoldosokkal oldotta meg. Mind állandó volt, mindet ismerte.
*Egy lépést tesz közelebb, majd finoman fog rá mindkét kezére.*
- Úgy érzem, hogy Erefiz úrnak és Merlana kisasszonynak is bizalmat szavazhatunk. Viszont a kapitány, ha nem állandó... *Vonja meg a vállait.* De, ha valaki ismer olyat, aki megbízható, szorgalmas, okos, fejlődik és a munkát nem veti meg, akiről mindezt biztosan lehet tudni, hát akkor én rászánnám az időt, hogy megtanulja a dolgokat és rá merjek bízni egy hajót.
*Szorít finoman a kezeire.*
- És te Corad ilyen vagy. Az életemet rád merném bízni és erről hajlandó vagyok meggyőzni őket is, ha... ha nem zárkózol el ettől a lehetőségtől. Úgy nem akarom csinálni, hogy pár aranyért csak padlót sikálj vagy hordárkodj. Azt szeretném, hogy olyan fontos része legyél ennek az egésznek, amennyire megérdemled.
*Az egyik kezét végül elengedi, hogy az így felszabadult jobbjával finoman az arcára fogjon.*
- De, ha nem akarod ezt... az egészet. Ha jobb szeretnél itt maradni a városban, akkor majd kitalálunk valami mást, mert nélküled nem megyek sehová. Eddig is boldogultunk. Ketten együtt meg talán még ügyesebbek leszünk.
*Mosolyodik el halványan, ahogy finoman az arcára cirógat a hüvelykjével.*
- És mielőtt azon problémáznál, hogy akkor neheztelni fogok rád, hát nem fogok. De azt sem akarom, hogy csak azért vágj bele valamibe, mert én szeretném.
*Mert ez valóban így van. Nem tagadná, hogy tényleg szerencsét akar próbálni. Hogy jó ötletnek tartja még úgy is, ha magának egyelőre nem igazán talált benne megfelelő szerepet. Viszont továbbra is tartja magát ahhoz, hogy bármi legyen is, amiben megállapodnak, mindenképp Corad oldalán fog belevágni. Ha mennek, akkor vele megy. Ha Corad a városban akar maradni, akkor bizony vele marad.*
*Kíváncsian és a kelleténél talán izgatottabban figyeli Corad reakcióját, hallgatja a szavait. Nem szól közbe, bár nem is fogja túl hosszúra a fiú. De épp elég ahhoz, hogy annyit leszűrjön a vörös, hogy nem tartja akkora marhaságnak, amit ne érné meg megpróbálni. Finoman a karjára simító kezére fog, majd csak hümmögve pillant el a tisztás egy távolabbi pontjára. Nestar nagyon haloványan él az emlékeiben. Akkor is csak a száraz társalgást hallotta közte és az apja között. Hidegen tör a lényegre, mellébeszélés nélkül, ami igazából így jó. Merlana pedig valóban érdekes nő. Addig el sem jutott, hogy azon elmélkedjen milyen lehet a kapcsolata Erefiz úrral. Ő sokkal inkább hat sikeresen az érzelmekre, hisz nála is hamar megtalálta azt a csábító kapaszkodót, ami miatt a vörösnek megéri elgondolkodni a dolgokon. De most kevés ide a szép ruha, mert idő közben akadt valaki, akinek a véleménye fontos. Ha csak maga lenne már talán tartana is Wegtoren felé, viszont a felállás most egészen más. Nem akarja Corad nélkül csinálni, így, ha azt érezné, hogy a fiúnak nem fűlik hozzá a foga, akkor minden kérdés nélkül hagyná is az egészet a fenébe. Pocsékul érezné magát egy darabig, de idővel majd enyhülne valamelyest, ahogy az elszegényedéshez is egészen hozzá edződött. Szóval most még sikernek könyveli el az eddigieket, mert látványosan Corad sem ódzkodik ettől az egésztől. Viszont a neheze még hátra van. Az az apró láng, ami még a Pegazusban gyúlt a fejében. Az a kósza ötlet, ami talán megijeszti majd először a fiút. Pedig, ha belevágnak, akkor ő nem fogja azt támogatni, hogy Coradnak csak annyi szerepet szánjanak, hogy tisztára suvickolja a fedélzetet.
A kérdés után végül újra felkeresi a kékeket. Ötlete sincs hogyan is tálalhatná finoman, hogy ne azonnal zúdítsa a nyakába az egészet.*
- Nos... Apámtól azt az egyet biztosan megtanultam, hogy a kereskedelem igazán jövedelmező üzletekkel szolgálhat, ha jól csinálják. Ahogy te is mondtad. Ha tudod mit csinálsz, nyersz.
*Bólint, majd az ajkába harapva szusszan egy aprót.*
- Viszont akkor vagy igazán sikeres, ha jó partnereket választasz magad mellé. Erefiz úr ötlete jól hangzik úgy, hogy nem sokat értek a kereskedelemhez. A kisasszony pedig igazán meg tudja fogni az embert. Mintha a vesémbe látna.
*A gondolattól kissé megborzong. Nehéz eldöntenie, hogy Merlana ért ennyire jól az emberekhez vagy ő volt ennyire zavarba ejtően átlátható.*
- Apám szerette magát megbízható emberekkel körül venni. Emlékezz vissza. Ugyan az a szakácsasszony, nevelő. Az útjaira ugyan az a kocsis vitte, ugyanaz a hordár segített, ahogyan a védelmét sem jött-ment zsoldosokkal oldotta meg. Mind állandó volt, mindet ismerte.
*Egy lépést tesz közelebb, majd finoman fog rá mindkét kezére.*
- Úgy érzem, hogy Erefiz úrnak és Merlana kisasszonynak is bizalmat szavazhatunk. Viszont a kapitány, ha nem állandó... *Vonja meg a vállait.* De, ha valaki ismer olyat, aki megbízható, szorgalmas, okos, fejlődik és a munkát nem veti meg, akiről mindezt biztosan lehet tudni, hát akkor én rászánnám az időt, hogy megtanulja a dolgokat és rá merjek bízni egy hajót.
*Szorít finoman a kezeire.*
- És te Corad ilyen vagy. Az életemet rád merném bízni és erről hajlandó vagyok meggyőzni őket is, ha... ha nem zárkózol el ettől a lehetőségtől. Úgy nem akarom csinálni, hogy pár aranyért csak padlót sikálj vagy hordárkodj. Azt szeretném, hogy olyan fontos része legyél ennek az egésznek, amennyire megérdemled.
*Az egyik kezét végül elengedi, hogy az így felszabadult jobbjával finoman az arcára fogjon.*
- De, ha nem akarod ezt... az egészet. Ha jobb szeretnél itt maradni a városban, akkor majd kitalálunk valami mást, mert nélküled nem megyek sehová. Eddig is boldogultunk. Ketten együtt meg talán még ügyesebbek leszünk.
*Mosolyodik el halványan, ahogy finoman az arcára cirógat a hüvelykjével.*
- És mielőtt azon problémáznál, hogy akkor neheztelni fogok rád, hát nem fogok. De azt sem akarom, hogy csak azért vágj bele valamibe, mert én szeretném.
*Mert ez valóban így van. Nem tagadná, hogy tényleg szerencsét akar próbálni. Hogy jó ötletnek tartja még úgy is, ha magának egyelőre nem igazán talált benne megfelelő szerepet. Viszont továbbra is tartja magát ahhoz, hogy bármi legyen is, amiben megállapodnak, mindenképp Corad oldalán fog belevágni. Ha mennek, akkor vele megy. Ha Corad a városban akar maradni, akkor bizony vele marad.*
2464. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-24 19:25:35
Üzenet elküldve: 2025-01-24 19:25:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 569
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 569
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
//Kiruccanás a falvakba//
*Egész hamar maguk mögött hagyják a várost, és a széles országúton már gond nélkül haladnak. Tény, hogy a szekér nem a legkényelmesebb jármű utazásra. Orthus is megtapasztalta ezt, hiszen a thargok földjén, és a kikötőben is megfordult már az echós szekérrel. A hintóját még nem vizsgáztatta ilyen szempontból. És ma semmiképpen se kerített volna sort rá. Csak egy kocsisa van, és a teherhordó járműre most mindenképpen szükség lesz.
De remélhetőleg Alenia elviseli valahogy az út fáradalmait. Bánja, hogy nem hozott legalább egy ülőpárnát. Még ha nem is tudta, hogy a nemes lesz a kísérője, azt igen, hogy nő.
Később, amikor beszédbe elegyednek, Alenia megosztja vele a kalandját, ő pedig fejcsóválva hallgatja.*
- Kellemetlen egy élmény lehetett akkor. De igaza van, az idő mindent megszépít, főleg, ha szerencsésen ért véget a kaland. Ezek az utak biztonságosabbak. Közelebb vagyunk a városhoz, és a falvak népe is jobban védi az útjait, földjeit. A gyakori forgalom miatt pedig nehezebb védtelenül rajtaütni az emberen. Bízzunk benne, hogy minket efféle veszély nem fenyeget.
*teszi hozzá.*
- Tudja, sokat utaztam karavánokkal, de mindig az olyanokat részesítettem előnyben, amik zsoldosokat is felfogadtak védelemre. Persze ez csak akkor kellett, ha messzire vándoroltunk, lakott vidéktől távoli tájakra vezetett az utunk, és persze, ha láthatóan ígéretes volt a zsákmány a haramiáknak. Néha a legjobb védelem a jellegtelenség látszata.
*teszi hozzá.*
*Egész hamar maguk mögött hagyják a várost, és a széles országúton már gond nélkül haladnak. Tény, hogy a szekér nem a legkényelmesebb jármű utazásra. Orthus is megtapasztalta ezt, hiszen a thargok földjén, és a kikötőben is megfordult már az echós szekérrel. A hintóját még nem vizsgáztatta ilyen szempontból. És ma semmiképpen se kerített volna sort rá. Csak egy kocsisa van, és a teherhordó járműre most mindenképpen szükség lesz.
De remélhetőleg Alenia elviseli valahogy az út fáradalmait. Bánja, hogy nem hozott legalább egy ülőpárnát. Még ha nem is tudta, hogy a nemes lesz a kísérője, azt igen, hogy nő.
Később, amikor beszédbe elegyednek, Alenia megosztja vele a kalandját, ő pedig fejcsóválva hallgatja.*
- Kellemetlen egy élmény lehetett akkor. De igaza van, az idő mindent megszépít, főleg, ha szerencsésen ért véget a kaland. Ezek az utak biztonságosabbak. Közelebb vagyunk a városhoz, és a falvak népe is jobban védi az útjait, földjeit. A gyakori forgalom miatt pedig nehezebb védtelenül rajtaütni az emberen. Bízzunk benne, hogy minket efféle veszély nem fenyeget.
*teszi hozzá.*
- Tudja, sokat utaztam karavánokkal, de mindig az olyanokat részesítettem előnyben, amik zsoldosokat is felfogadtak védelemre. Persze ez csak akkor kellett, ha messzire vándoroltunk, lakott vidéktől távoli tájakra vezetett az utunk, és persze, ha láthatóan ígéretes volt a zsákmány a haramiáknak. Néha a legjobb védelem a jellegtelenség látszata.
*teszi hozzá.*
2463. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-22 12:24:45
Üzenet elküldve: 2025-01-22 12:24:45
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Felvont szemöldökkel pislant L'szkára, ahogy a Pegazus ajtaja becsukódik mögöttük. Nem tudja, hogy mit is vár igazából. Hogy a lány csacsogni kezd? Áradozni a lehetőségről, ami úgy fest, hogy az ölébe -bocsánat: ölükbe- pottyant? Elmagyarázni, hogy az miért is jó, úgy, hogy ő is megértse? Talán mindezt egyszerre. Talán valami mást. Maga sem tudja. De L'szka csöndben marad, és most ez is jó.
Elindulnak, keze továbbra is a lány kezében. Ez még szokatlan neki, fura így sétálni, de tulajdonképpen egész jó. Miért is zavartatná magát? A város legszebb lányával az oldalán halad át a piacon. A piacon, ahol -ez neki is eszébe jut- nemrégiben még majdnem a sárba lökték volna egymást. Fél szemével folyamatosan figyel azért, hogy ne akaszkodjon rájuk egy zsebtolvaj vagy hasonló, de a gondolataiba merülve követi a vöröshajút. Vagy az követi őt? Nehezen tudná megmondani. Végtére is egy cél felé haladnak mindketten, együtt. Ez a gondolat tetszik neki. Szó szerint, és képletesen is tudja értelmezni. Nahát, micsoda bölcselkedős hangulatba került..! A gondolattól egy pillanatra halványan elmosolyodik.
A várost aztán felváltja a Tisztás, ahogy maguk mögött hagyják az utolsó házat is. Sosem értette, hogy hogy lehet ilyen a város, hogy nincsenek jól látható határai, vagy városkapuja, semmi hasonló. Hanem csak elindulsz valamerre kifelé, aztán egyszer-csak kint vagy a városból, szinte észre sem veszed. Különös.
A vöröshajú lány lépteihez igazítja a sajátját, orrába kúszik az avar, a gombák és a folyó illata. Kérdőn pislant L'szkára ahogy az elvonja a kezét, de hagyja a dolgot. A kérdő arckifejezés továbbra is megmarad, majd szemöldökének apró rezdülésével árulja el, hogy elgondolkozott a kérdésen.*
- Hogy mit gondolok? *-kérdez vissza, hogy addig is húzza az időt, amíg a válaszon gondolkodik. Végül kissé vállat von.-* Nem.. nem is tudom.
*Végigsimít L'szka felkarján, elnéz a Tisztás irányába a lány feje felett, majd kissé fejet csóválva pislant rá vissza.*
- Mondtam, nem értek az üzlethez. Amennyire én látom, ez tényleg jó lehetőség lehet arra, hogy.. valahogy.. ha tudod, hogy mit csinálsz, nyerj rajta. *-félszegen vállat von-* Erefiz, úgy fest, tudja hogy mit csinál. Látszik rajta, hogy tudósforma. Biztos nem ostoba. Naerice meg.. fura nő. Egész végig nem tudtam eldönteni róla, hogy kije vagy mije ő Erefiz-nek. És ráadásul fura ismerősei is vannak.
*Tanácstalanul széttárja a kezeit egy pillanatra. Nem tudja, mi mást mondjon.*
- És te mit gondolsz? Láttam rajtad, hogy jobban érted az egészet, mint én.
*Felvont szemöldökkel pislant L'szkára, ahogy a Pegazus ajtaja becsukódik mögöttük. Nem tudja, hogy mit is vár igazából. Hogy a lány csacsogni kezd? Áradozni a lehetőségről, ami úgy fest, hogy az ölébe -bocsánat: ölükbe- pottyant? Elmagyarázni, hogy az miért is jó, úgy, hogy ő is megértse? Talán mindezt egyszerre. Talán valami mást. Maga sem tudja. De L'szka csöndben marad, és most ez is jó.
Elindulnak, keze továbbra is a lány kezében. Ez még szokatlan neki, fura így sétálni, de tulajdonképpen egész jó. Miért is zavartatná magát? A város legszebb lányával az oldalán halad át a piacon. A piacon, ahol -ez neki is eszébe jut- nemrégiben még majdnem a sárba lökték volna egymást. Fél szemével folyamatosan figyel azért, hogy ne akaszkodjon rájuk egy zsebtolvaj vagy hasonló, de a gondolataiba merülve követi a vöröshajút. Vagy az követi őt? Nehezen tudná megmondani. Végtére is egy cél felé haladnak mindketten, együtt. Ez a gondolat tetszik neki. Szó szerint, és képletesen is tudja értelmezni. Nahát, micsoda bölcselkedős hangulatba került..! A gondolattól egy pillanatra halványan elmosolyodik.
A várost aztán felváltja a Tisztás, ahogy maguk mögött hagyják az utolsó házat is. Sosem értette, hogy hogy lehet ilyen a város, hogy nincsenek jól látható határai, vagy városkapuja, semmi hasonló. Hanem csak elindulsz valamerre kifelé, aztán egyszer-csak kint vagy a városból, szinte észre sem veszed. Különös.
A vöröshajú lány lépteihez igazítja a sajátját, orrába kúszik az avar, a gombák és a folyó illata. Kérdőn pislant L'szkára ahogy az elvonja a kezét, de hagyja a dolgot. A kérdő arckifejezés továbbra is megmarad, majd szemöldökének apró rezdülésével árulja el, hogy elgondolkozott a kérdésen.*
- Hogy mit gondolok? *-kérdez vissza, hogy addig is húzza az időt, amíg a válaszon gondolkodik. Végül kissé vállat von.-* Nem.. nem is tudom.
*Végigsimít L'szka felkarján, elnéz a Tisztás irányába a lány feje felett, majd kissé fejet csóválva pislant rá vissza.*
- Mondtam, nem értek az üzlethez. Amennyire én látom, ez tényleg jó lehetőség lehet arra, hogy.. valahogy.. ha tudod, hogy mit csinálsz, nyerj rajta. *-félszegen vállat von-* Erefiz, úgy fest, tudja hogy mit csinál. Látszik rajta, hogy tudósforma. Biztos nem ostoba. Naerice meg.. fura nő. Egész végig nem tudtam eldönteni róla, hogy kije vagy mije ő Erefiz-nek. És ráadásul fura ismerősei is vannak.
*Tanácstalanul széttárja a kezeit egy pillanatra. Nem tudja, mi mást mondjon.*
- És te mit gondolsz? Láttam rajtad, hogy jobban érted az egészet, mint én.
2462. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-21 13:18:29
Üzenet elküldve: 2025-01-21 13:18:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 109
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Nem beszélték meg előre, hogy ki fizet. Ha meg mégis, az izgalom túlságosan felülírt mindent benne ahhoz, hogy most ezzel foglalkozzon. Gyorsabb volt a fiúnál, pedig már akkor sejtette, hogy bajba fog még kerülni emiatt, mikor az aranyak elfoglalták helyüket a felszolgáló tenyerében. A morcos tekintetre csak halkan felkuncog. Nem tehet róla. A lehető leghamarabb szeretne innen elmenni. Amint megkapja Corad kezeit és érzi a szorítást az ujjain szinte bocsánatkérőn... próbál felpillantani rá. Nem sok sikerrel. Az ajkain helyet kap egy komisz mosoly, ami ellen sajnos nem tud tenni semmit. Nem is akar. Innen akar kisétálni, így is tesz. Corad oldalán indul el kifelé, mikor pedig már a hűvös, alkoholgőztől mentes levegő öleli körbe mélyen szívja is azt a tüdejébe. A Pegazus ajtaja lassan csukódik mögöttük, azzal el is zárva elölük annak zsivaját. Egyelőre még mindig csendben van. A gondolataiba merül, ahogy a piac irányába kezd sétálni. Azon gyorsan átvágják magukat és végre a tisztáson lehetnek. A csendben, ahol megbeszélhetik mindezt. Azt, ami most a fejében kavarog. Akkor már legalább tisztázhat mindent. Megtudhatja, hogy valójában mit gondol Corad erről az egészről. És persze azt is, hogy mit fog szólni ahhoz, amit magában kitervelt.
A piacon sem kalandozik el másfelé elméje. Hiába a frissen sült áruk illata, a szép anyagok és ruhák látványa. Talán életében először nem csábul el egy gyöngysort látva. Néha Corad kezére cirógat, de továbbra is célirányosan halad a tisztás felé. Egyetlen egyszer tévelyedik el gondolata, mikor eszébe jut, hogy nem is olyan rég még milyen gyűlölettel néztek itt egymással farkasszemet. Most pedig tervezget egy jövőt, amiben közösen működnek közre. Együtt. A megannyi balszerencse után most igazán rámosolygott a szerencse végre. És nem, egy pillanatra sem arra gondol, hogy milyen szerencséjük lehetne Nestar úr ötletével. Hanem arra, hogy övé lett Corad, ahogyan ő pedig a fiúé. Legalábbis így érzi, még ha ezt nem pontosították egymással. Talán nem is szükséges, elég, ha így érzi. Talán a fiú is így érzi.
Mire a gondolataiból feleszmél újból elhal a hangzavar és a piaci nyüzsgés. A zöldek már a fákat pillantják meg és a folyót. Ekkor már a lépteit is lelassítja, végül meg is áll. A kezét lassan elhúzza a fiútól, majd elé fordulva pillant fel rá. Itt már maguk vannak. Nem is bírja tovább. A zöldszín szemek azonnal felkutatják a kedvére való kékeket.*
- Nos? Mit gondolsz? De őszintén.
*Muszáj most már belecsapnia a kellős közepébe. Először pedig arra van szüksége, hogy tudja, hogy mit gondol valójában Corad.*
*Nem beszélték meg előre, hogy ki fizet. Ha meg mégis, az izgalom túlságosan felülírt mindent benne ahhoz, hogy most ezzel foglalkozzon. Gyorsabb volt a fiúnál, pedig már akkor sejtette, hogy bajba fog még kerülni emiatt, mikor az aranyak elfoglalták helyüket a felszolgáló tenyerében. A morcos tekintetre csak halkan felkuncog. Nem tehet róla. A lehető leghamarabb szeretne innen elmenni. Amint megkapja Corad kezeit és érzi a szorítást az ujjain szinte bocsánatkérőn... próbál felpillantani rá. Nem sok sikerrel. Az ajkain helyet kap egy komisz mosoly, ami ellen sajnos nem tud tenni semmit. Nem is akar. Innen akar kisétálni, így is tesz. Corad oldalán indul el kifelé, mikor pedig már a hűvös, alkoholgőztől mentes levegő öleli körbe mélyen szívja is azt a tüdejébe. A Pegazus ajtaja lassan csukódik mögöttük, azzal el is zárva elölük annak zsivaját. Egyelőre még mindig csendben van. A gondolataiba merül, ahogy a piac irányába kezd sétálni. Azon gyorsan átvágják magukat és végre a tisztáson lehetnek. A csendben, ahol megbeszélhetik mindezt. Azt, ami most a fejében kavarog. Akkor már legalább tisztázhat mindent. Megtudhatja, hogy valójában mit gondol Corad erről az egészről. És persze azt is, hogy mit fog szólni ahhoz, amit magában kitervelt.
A piacon sem kalandozik el másfelé elméje. Hiába a frissen sült áruk illata, a szép anyagok és ruhák látványa. Talán életében először nem csábul el egy gyöngysort látva. Néha Corad kezére cirógat, de továbbra is célirányosan halad a tisztás felé. Egyetlen egyszer tévelyedik el gondolata, mikor eszébe jut, hogy nem is olyan rég még milyen gyűlölettel néztek itt egymással farkasszemet. Most pedig tervezget egy jövőt, amiben közösen működnek közre. Együtt. A megannyi balszerencse után most igazán rámosolygott a szerencse végre. És nem, egy pillanatra sem arra gondol, hogy milyen szerencséjük lehetne Nestar úr ötletével. Hanem arra, hogy övé lett Corad, ahogyan ő pedig a fiúé. Legalábbis így érzi, még ha ezt nem pontosították egymással. Talán nem is szükséges, elég, ha így érzi. Talán a fiú is így érzi.
Mire a gondolataiból feleszmél újból elhal a hangzavar és a piaci nyüzsgés. A zöldek már a fákat pillantják meg és a folyót. Ekkor már a lépteit is lelassítja, végül meg is áll. A kezét lassan elhúzza a fiútól, majd elé fordulva pillant fel rá. Itt már maguk vannak. Nem is bírja tovább. A zöldszín szemek azonnal felkutatják a kedvére való kékeket.*
- Nos? Mit gondolsz? De őszintén.
*Muszáj most már belecsapnia a kellős közepébe. Először pedig arra van szüksége, hogy tudja, hogy mit gondol valójában Corad.*
2461. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-20 18:44:05
Üzenet elküldve: 2025-01-20 18:44:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 489
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás a falvakba//
- Legalább Önnek is lesz a feladatban egy kis kihívás. *Ennyit fűz csak hozzá mosolyogva Orthus szavaihoz, miközben megegyeznek róla, hogy az első úti céljuk Sziritán lesz. Ha esetleg mégsem tudnak majd ott nekik megfelelő üzletet kötni, majd onnan tovább irányítják őket az illetékesekhez. Legalábbis Alenia terve ez, de hát ő nem kereskedő, nem tudja, hogy működik az ilyesmi. Valószínűleg ő abban tud majd segíteni, hogy megnyerjék az ügynek a gazdákat, de a férfi feladata lesz, hogy ez minél olcsóbban sikerüljön.
A szekéren való utazás valóban nem lesz a kedvence, számára túl körülményes a szűk utcákban manőverezni vele. Bízik benne, hogy miután hamarosan kiérnek Arthenior-ból, ott már könnyebb lesz, bár a legnagyobb problémáján az sem fog segíteni. Ugyanis, mikor Japher akarva-akaratlanul egy nagyobb kövön hajt át, az olykor úgy megdobja a járművet, hogy a nemeskisasszony legnemesebb fele annak nem túlzottan örül, de nem panaszkodik miatta.*
- Tudja, Morthimer úr… *Kezd bele egy történetbe, mikor elég szélessé válik az út ahhoz, hogy a kereskedő lovával a szekér mellett tudjon haladni.*
- Most az jutott eszembe, amikor annakidején Amon Ruadh-ra utaztam. A gyönyörű hintómmal mentem, amiről már meséltem is, és egy törp harcos kísért el, felajánlotta, hogy a testőröm lesz. Amilyen szerencsénk volt, ránk is támadt egy elf. A hintót akarta, de az a törp, Galin egy hős volt. Tényleg megvédett engem. *Elmosolyodik. Utólag szép emlék, de ez a történet is csak azt bizonyítja, hogy akárhányszor kidugta a fejét a négy fal közül, mindig bajba keveredett. Bízik abban, hogy most nem történik hasonló. Kicsi rá az esély, hisz nem is mennek olyan messzire, és most már talán magát is meg tudná védeni egy hasonló helyzetben.*
- Legalább Önnek is lesz a feladatban egy kis kihívás. *Ennyit fűz csak hozzá mosolyogva Orthus szavaihoz, miközben megegyeznek róla, hogy az első úti céljuk Sziritán lesz. Ha esetleg mégsem tudnak majd ott nekik megfelelő üzletet kötni, majd onnan tovább irányítják őket az illetékesekhez. Legalábbis Alenia terve ez, de hát ő nem kereskedő, nem tudja, hogy működik az ilyesmi. Valószínűleg ő abban tud majd segíteni, hogy megnyerjék az ügynek a gazdákat, de a férfi feladata lesz, hogy ez minél olcsóbban sikerüljön.
A szekéren való utazás valóban nem lesz a kedvence, számára túl körülményes a szűk utcákban manőverezni vele. Bízik benne, hogy miután hamarosan kiérnek Arthenior-ból, ott már könnyebb lesz, bár a legnagyobb problémáján az sem fog segíteni. Ugyanis, mikor Japher akarva-akaratlanul egy nagyobb kövön hajt át, az olykor úgy megdobja a járművet, hogy a nemeskisasszony legnemesebb fele annak nem túlzottan örül, de nem panaszkodik miatta.*
- Tudja, Morthimer úr… *Kezd bele egy történetbe, mikor elég szélessé válik az út ahhoz, hogy a kereskedő lovával a szekér mellett tudjon haladni.*
- Most az jutott eszembe, amikor annakidején Amon Ruadh-ra utaztam. A gyönyörű hintómmal mentem, amiről már meséltem is, és egy törp harcos kísért el, felajánlotta, hogy a testőröm lesz. Amilyen szerencsénk volt, ránk is támadt egy elf. A hintót akarta, de az a törp, Galin egy hős volt. Tényleg megvédett engem. *Elmosolyodik. Utólag szép emlék, de ez a történet is csak azt bizonyítja, hogy akárhányszor kidugta a fejét a négy fal közül, mindig bajba keveredett. Bízik abban, hogy most nem történik hasonló. Kicsi rá az esély, hisz nem is mennek olyan messzire, és most már talán magát is meg tudná védeni egy hasonló helyzetben.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3077-3096