// Dayria //
*A szőkeségnek, a válaszára adott reakciója meglepően visszafogottra sikeredik. Talán lassan elszáll belőle az a sértett méreg, amit valószínűleg az szült, hogy valakinek sikerült őt kilesnie. Bár úgysem érdekelte volna, bármilyen választ is kap. A tájékozódási képességével sosem voltak gondok, de ha egy városba csak nagyon rövid ideig tartózkodott, majd évekre eltűnt, utána sejtése sincs, mi merre van, de azért végül remekül ráérzett a helyes irányra.*
- Hm… *Hogy ő mit találna izgalmasnak? Ezen egy kicsit el kell gondolkodnia, de valahogy jó választ egyáltalán nem talál.* A háborúk, és a harcok. Azok izgalmasak, de az én véleményem szerint, ezekben a békés időszakokban egyik arc sem nyújt úgy igazán nagy örömöt. Persze, ha találékony vagy, bármelyik helyzetből ki lehet hozni azt a kis minimális élvezetet, de hosszútávon nekem egyik szerep sem izgalmas. Legalábbis azok közül, amiket én próbáltam. *Magában mérlegel, azon töprengve, hogy vajon még menny idő kellhet egy újabb háború kibontakozásához. Közben fél szemmel elnézegeti Dayria ügyködését. Üdítő egy ágon pihenve nézni, ahogy a másik serényen takarít el maga után. Általában ritkán szeret egy helyben maradni, de ilyenkor nagyon is élvezi az édes semmittevést.
Kicsit kíváncsi, hogy vajon milyen egyedek mászkálhatnak a városban közülük, de ahogy magukat ismeri, tizenkettő egy tucat. Valószínűleg semmi újra, vagy érdekesre nem számíthat, ha csak az egyik nem egy elvadult pszichopata tömeg mészáros. Az valóban érdekes látvány lenne.*
- Hát azt nem is csodálom! *Húzódik féloldalasra a mosolya. Egy ilyen idegesítő préda után ő se szívesen kezdene újra sötételfekkel, maximum csak is kizárólag gyilkolás, vagy kínzás céljából. De táplálkozáshoz semmi esetre sem.*
- Meg is lepődtem volna, ha igen. *Viszonozza a mosolyt ő is. Valóban nem egyszerű dolog jól kiválasztani az ételt, főleg, ha az esetek többségében nem is lehetnek válogatósak, de egy-két faj elkerülése azért még talán belefér.
Mire az valahogy felöltözik, ő már a földön is van. A csípősimításra sem pozitív, sem pedig negatív reakciót nem mutat, csak ónix lélektükreivel követi nővérkéjét, és annak a mozdulatával szinkronban fordul ő is, indulva vele a tisztás irányába. Közben a „rugalmas” szó hallatán szélesen elmosolyodik.*
- Akkor rugalmasan; te zsákmányoltál, fizess te! *Jegyzi meg, még mindig nem engedve. Szokta néha ő is használni azt a kifejezést, hogy ő semmi jónak nem lesz az elrontója, de ez nem teljesen igaz. Sotheena ugyanis néha nagyon is szeret az elrontója lenni azoknak a bizonyos jó dolgoknak.* Ha nem akarsz fizetni, szerezz egy hímet, akinek a megjelenése megfelel ahhoz, hogy a fürdő közelébe jöhessen. *Teszi még hozzá csak úgy félvállról, ahogy lassan már a tisztásra érnek.
Elvégre ő jelenleg nincs kimondottan bájolgó kedvében, hogy elszórakozzon egy hímmel, mindazonáltal a férfiak mindig tökéletes alanynak bizonyultak a palimadár szerepére. Ez az egy valószínűleg sosem fog változni.*
- Az udvarias bemutatkozás, emlékeim szerint részemről sem maradt el. *Nem igazán tudja, hogy pontosan mit is kellene bepótolnia, de ha tudná, akkor se nagyon érdekelné.* Eltűntem… Ezt az elkövetkezendő száz évben sem fogod kiheverni. *Pimasz mosolyra húzódnak cseresznyeszín ajkai, ahogy szándékosan csak az útra figyel. Hanyadszorra is hallja ma már a szőkeségtől ezt? Másodszorra? Vagy harmadszorra? Nem gondolta volna, hogy majd ennyire a szívére veszi.*