Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 456 (9101. - 9120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
9120. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-26 20:20:53
Üzenet elküldve: 2022-08-26 20:20:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A fene sem gondolta volna, hogy ilyen remek színészi játéknak lehet szemtanúja, alig, hogy betette a lábát a városba. De ez a lány minden elképzelését felülmúlja, amilyen könnyedén füllent.
Aztán jön a kötelező tiszteletkör, ahogy egymás történetei lassan a felszínre kerülnek. Ezt természetesen figyelmesen hallgatja végig. A lány múltbéli barátjára csak egy kesernyés mosollyal pillant el, ahogy a vele együtt érkező hiányérzet újra felerősödik benne. Ismét megrohamozza az aggodalom, hogy hol és kivel lehet, nem került-e bajba, él-e még. Ettől pedig újból görcsbe szorul a gyomra, így hálás is azért, hogy hamar tovább terelődik a beszélgetés. Ezt a napot kikapcsolódásra szánta, amikor igyekszik nem aggódni és nem azon törni a fejét, hogy hogyan is legyen tovább.*
- Persze, hogy van. Csak konkurencia van.
*Helyesel egy bólintással a lány szavaira, ahogy végre visszaemeli rá a tekintetét.
Ahogy felrémlik benne, hogy mi is volt az ő oka arra, hogy elinduljon ezen a nem egyszerű úton ismét begörcsöl a gyomra. De ezúttal semmi köze nincs hozzá az aggodalomnak, ez pusztán színtiszta undor, ami egy fintorgással azonnal kiül az arcára. A családját érintő kérdés számára, ha nem is kényes, de felettébb nem kellemes téma. Viszont nem sok titkolni valója van benne, így csak egy hosszú sóhaj után szólal meg ismét.*
- Valahol van állítólag. Ahogy a nevelőim fogalmaztak: "Él egy ribanc anyád és egy kurvapecér apád, akiknek semmit sem jelentettél. Eladtak, aztán basztak fizetni, mert tudták jól, hogy a szarért nem éri meg, csak ha trágyázni akarod a földet."
*Vigyorodik el szélesen, ahogy kiejti a nevelőapjának szánt, de férfinak csúfolt rohadék egyik, ha nem legszebb megjegyzéseinek egyikét. Igyekszik könnyedén ejteni a szavakat, mintha mit sem érdekelné már. De belül mindig is mardosta a tudat, hogy saját vérének értéktelen lett már születésekor, hát mit várjon a világtól, akivel nem is köti ilyen kapocs.*
- Állítólag az anyám fiatalon lett terhes, apám pedig nem igazán szerette a kötöttségeket. Így a legjobb megoldás lett, hogy túladnak rajtam. Jó pénzért persze, mert azoknak jól ment. Csak, hát ezek a balfékek pár hónap után már egy kanyit sem kaptak, aztán nem lettem nagy kedvenc arrafelé.
*Vonja meg a vállait, aztán csak legyint a dologra, hogy nem igazán kötelező a másiknak ezt hallgatnia. Nem untatna senki olyat a sanyarú gyermekkor történetével, aki hasonló cipőben járhat, mint amiben ő is. Persze átvitt értelemben, merthogy továbbra sem akaródzik cipőt viselnie.*
- De sejtem az árvaház sem lehetett fenékig tejfel.
//Csak egy kis kikapcsolódás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A fene sem gondolta volna, hogy ilyen remek színészi játéknak lehet szemtanúja, alig, hogy betette a lábát a városba. De ez a lány minden elképzelését felülmúlja, amilyen könnyedén füllent.
Aztán jön a kötelező tiszteletkör, ahogy egymás történetei lassan a felszínre kerülnek. Ezt természetesen figyelmesen hallgatja végig. A lány múltbéli barátjára csak egy kesernyés mosollyal pillant el, ahogy a vele együtt érkező hiányérzet újra felerősödik benne. Ismét megrohamozza az aggodalom, hogy hol és kivel lehet, nem került-e bajba, él-e még. Ettől pedig újból görcsbe szorul a gyomra, így hálás is azért, hogy hamar tovább terelődik a beszélgetés. Ezt a napot kikapcsolódásra szánta, amikor igyekszik nem aggódni és nem azon törni a fejét, hogy hogyan is legyen tovább.*
- Persze, hogy van. Csak konkurencia van.
*Helyesel egy bólintással a lány szavaira, ahogy végre visszaemeli rá a tekintetét.
Ahogy felrémlik benne, hogy mi is volt az ő oka arra, hogy elinduljon ezen a nem egyszerű úton ismét begörcsöl a gyomra. De ezúttal semmi köze nincs hozzá az aggodalomnak, ez pusztán színtiszta undor, ami egy fintorgással azonnal kiül az arcára. A családját érintő kérdés számára, ha nem is kényes, de felettébb nem kellemes téma. Viszont nem sok titkolni valója van benne, így csak egy hosszú sóhaj után szólal meg ismét.*
- Valahol van állítólag. Ahogy a nevelőim fogalmaztak: "Él egy ribanc anyád és egy kurvapecér apád, akiknek semmit sem jelentettél. Eladtak, aztán basztak fizetni, mert tudták jól, hogy a szarért nem éri meg, csak ha trágyázni akarod a földet."
*Vigyorodik el szélesen, ahogy kiejti a nevelőapjának szánt, de férfinak csúfolt rohadék egyik, ha nem legszebb megjegyzéseinek egyikét. Igyekszik könnyedén ejteni a szavakat, mintha mit sem érdekelné már. De belül mindig is mardosta a tudat, hogy saját vérének értéktelen lett már születésekor, hát mit várjon a világtól, akivel nem is köti ilyen kapocs.*
- Állítólag az anyám fiatalon lett terhes, apám pedig nem igazán szerette a kötöttségeket. Így a legjobb megoldás lett, hogy túladnak rajtam. Jó pénzért persze, mert azoknak jól ment. Csak, hát ezek a balfékek pár hónap után már egy kanyit sem kaptak, aztán nem lettem nagy kedvenc arrafelé.
*Vonja meg a vállait, aztán csak legyint a dologra, hogy nem igazán kötelező a másiknak ezt hallgatnia. Nem untatna senki olyat a sanyarú gyermekkor történetével, aki hasonló cipőben járhat, mint amiben ő is. Persze átvitt értelemben, merthogy továbbra sem akaródzik cipőt viselnie.*
- De sejtem az árvaház sem lehetett fenékig tejfel.
9119. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-26 18:57:44
Üzenet elküldve: 2022-08-26 18:57:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
*Istenek harcolnak, földek szakadnak ketté, politikai rendszerek emelkednek fel és rohadnak el, roskadnak magukba, és ezen években az egész világ olybá tűnik, mint az olvadt vas, melyet a kovács ver, s soha nem tetszik neki igazán, ezért visszaolvasztja, hogy később újra lecsaphasson rá.
Minden ilyen képlékeny a világban jelenleg, egyedül egyetlenegy állandót vél Achrad felfedezni a környezetében. A tisztást. Akármi történjék is, ez a hely folyvást változatlan, a maga egyszerű tökéletességével.
Szokásosan hordóhasú medvére emlékeztető lépteivel billeg a tisztás közepére, majd telepszik le, hogy megtömhesse pipáját.
Mióta ezek az új istenek megjelentek, eltűnt varázslatainak nagy része, így az elején meggyűlt a baja a pipa meggyújtásával, azonban kidolgozott egy pofonegyszerű módszert, mely nem is teljesen varázslat, inkább félig;
Az Elme útján megkéri a mágiával töltött tisztást, annak minden fűszálát, levelét, rovarját, hogy egy cseppnyit kölcsönözhessen manájukból, majd ezeket középső -és mutatóujjába fókuszálja, s csettint, miközben bőrének súrlódását két ellentétesen kavargó manaörvény összedörgölésének képzeli. Néhány nekifutásból apró manaszikrák jelennek meg, mint valami mágikus kisülés, mely be tudja gyújtani a száraz wegtoreni dohányt, még ha erős szipákolások árán is.
Mindezek után a két ominózus ujjbegyet a földhöz érinti, és visszakoncentrálja a manát a földbe, mely azt kölcsönözte neki, keveset a sajátjából is adományozván, mágianyelven köszönetet mondva mindazoknak, akiktől elkérte az.
Így mered a semmibe, füstölgő pipával már, azon gondolkodva amit Abogr mondott neki az Elme és a Szív útjáról, és mindarról, ami azóta sem hagyja nyugodni lelkét, pedig oly' sok év eltelt már.
~ Kíváncsi vagyok, mit csinálhat a Vaslábú... ~
Jut eszébe öreg barátja, akivel hosszú évek óta nem találkozott már. Reméli, jól van, s boldog életet él.
Eszébe jut a Derengő Fa is, mindaz, ami azóta történt vele is, hogy majdnem találkozott vele. Elpusztult.
Szív és Elme.
~ Vajon fel lehet támasztani valahogy...? ~*
Minden ilyen képlékeny a világban jelenleg, egyedül egyetlenegy állandót vél Achrad felfedezni a környezetében. A tisztást. Akármi történjék is, ez a hely folyvást változatlan, a maga egyszerű tökéletességével.
Szokásosan hordóhasú medvére emlékeztető lépteivel billeg a tisztás közepére, majd telepszik le, hogy megtömhesse pipáját.
Mióta ezek az új istenek megjelentek, eltűnt varázslatainak nagy része, így az elején meggyűlt a baja a pipa meggyújtásával, azonban kidolgozott egy pofonegyszerű módszert, mely nem is teljesen varázslat, inkább félig;
Az Elme útján megkéri a mágiával töltött tisztást, annak minden fűszálát, levelét, rovarját, hogy egy cseppnyit kölcsönözhessen manájukból, majd ezeket középső -és mutatóujjába fókuszálja, s csettint, miközben bőrének súrlódását két ellentétesen kavargó manaörvény összedörgölésének képzeli. Néhány nekifutásból apró manaszikrák jelennek meg, mint valami mágikus kisülés, mely be tudja gyújtani a száraz wegtoreni dohányt, még ha erős szipákolások árán is.
Mindezek után a két ominózus ujjbegyet a földhöz érinti, és visszakoncentrálja a manát a földbe, mely azt kölcsönözte neki, keveset a sajátjából is adományozván, mágianyelven köszönetet mondva mindazoknak, akiktől elkérte az.
Így mered a semmibe, füstölgő pipával már, azon gondolkodva amit Abogr mondott neki az Elme és a Szív útjáról, és mindarról, ami azóta sem hagyja nyugodni lelkét, pedig oly' sok év eltelt már.
~ Kíváncsi vagyok, mit csinálhat a Vaslábú... ~
Jut eszébe öreg barátja, akivel hosszú évek óta nem találkozott már. Reméli, jól van, s boldog életet él.
Eszébe jut a Derengő Fa is, mindaz, ami azóta történt vele is, hogy majdnem találkozott vele. Elpusztult.
Szív és Elme.
~ Vajon fel lehet támasztani valahogy...? ~*
9118. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-26 17:58:00
Üzenet elküldve: 2022-08-26 17:58:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterfegyver nyomában //
* Az út normálisan telik, gyorsan halad a páros, a híd után már gyorsan elérik a tisztást. Egy nagyobb sóhaj keretében megkönnyebbül Limmen, nem élvezte az utat, és itt nem a társasággal volt a gondja. Nawa a semmiből jött panasszal él, amire szemöldöke az egekig szökik. *
- És ez csak a keresztneved?
* Sóhajt újra a mélységi, de utána megpróbálja. *
- Nawanthirishardipandra...
* A tiszteletet a szerzetes megérdemli, így nem nagyon kell hisztiznie a kérésért. Ameddig partnere meditációba kezd, kényelmesen leül az egyik fatövébe, hogy nézze a lány ügyeskedését. Annyira azért nem bölcs fejjel lefelé szórakozni hatalmas mellei miatt, de Limmen udvarias, így azonnal elfordul, még mielőtt valami baj történhetne. Ő soha nem volt az a nőcsábász típus, így nem okoz számára problémát. *
- Másoknál az ilyenekkel azért jobban vigyázz.
* A kényelmes pozícióból tökéletes látszik az ég, így elfoglalja magát a lusta fellegek figyelésével. *
* Az út normálisan telik, gyorsan halad a páros, a híd után már gyorsan elérik a tisztást. Egy nagyobb sóhaj keretében megkönnyebbül Limmen, nem élvezte az utat, és itt nem a társasággal volt a gondja. Nawa a semmiből jött panasszal él, amire szemöldöke az egekig szökik. *
- És ez csak a keresztneved?
* Sóhajt újra a mélységi, de utána megpróbálja. *
- Nawanthirishardipandra...
* A tiszteletet a szerzetes megérdemli, így nem nagyon kell hisztiznie a kérésért. Ameddig partnere meditációba kezd, kényelmesen leül az egyik fatövébe, hogy nézze a lány ügyeskedését. Annyira azért nem bölcs fejjel lefelé szórakozni hatalmas mellei miatt, de Limmen udvarias, így azonnal elfordul, még mielőtt valami baj történhetne. Ő soha nem volt az a nőcsábász típus, így nem okoz számára problémát. *
- Másoknál az ilyenekkel azért jobban vigyázz.
* A kényelmes pozícióból tökéletes látszik az ég, így elfoglalja magát a lusta fellegek figyelésével. *
9117. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-26 13:48:52
Üzenet elküldve: 2022-08-26 13:48:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 500
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
// Mesterfegyver nyomában //
*Limmen ha válaszokkal nem is, gondolkodnivalóval mindenképpen ellátja. A szerzetes csak egyetlenegy megjegyzést fűz az elhangzottakhoz, fölemelt ujjal, kis mosollyal:*
- Nawanthirishardipandra.
*A "Nawa" megszólítás úgy látszik, semmilyen körülmények között nem elegendő. Neheztelni persze nem fog miatta, de ha már a fiú megígérte, hogy a teljes nevén fogja hívni, nem restelli emlékeztetni rá.
Különben amíg a hídon átérnek, a kalapja alá bújva tűnődik a sárvárosi csempészeken és a megnevezhetetlen kikötői kapcsolatokon. Néha ide-oda mozgatja az alsó állkapcsát, egy alkalommal még talán bólint is egyet, de a külső szemlélő ebben már nem lehet bizonyos. A zsákok meg a csizmák vidáman fityegnek a teherhordó rúdján. Ki tudja, mi jár a fejében.
Bárhogy legyen, a lány magáig az Erdőszéli tisztásig nem, csak az Álomfűzig megy. Lombsátra alatt lepakolja a málháját, rádobja a kalapját is, aztán egy kicsit átmozgatja magát. Formagyakorlatnak nem lehetne nevezni, amit csinál, de a kőszerűen gördülékeny mozdulatok bonyolultabbak egy sima bemelegítésnél. A hatást csak fokozza, hogy a légzése látványosan kontrollált, néha - amikor úgy fújja ki a levegőt, mint a tüzet - még hangos is.*
- Meditálnék egyet indulás előtt. *mutat felfelé, amikor végzett, és ha Limmen nem tesz ellenvetést, elkezdi megmászni az Álomfűzfát. Talán tizenöt lábnyi magasságban beakasztja a lábait egy ágba, lelógatja magát fejjel lefelé, majd a kezeivel megtámaszkodik a fa törzsén, hogy a háta enyhe ívben hátrahajlik. Ha táncosnő alkata lenne, bizonyára szép látványt nyújtana, így viszont - mozdulatlanságában, hunytszemű szoborarcával - inkább különösnek lehetne mondani. Leginkább azért, mert egyáltalán nem rí ki a levelek közül. Mintha maga is az Álomfűz részévé lett volna. Aki nem tudja, mit keressen, talán meg sem találja.*
*Limmen ha válaszokkal nem is, gondolkodnivalóval mindenképpen ellátja. A szerzetes csak egyetlenegy megjegyzést fűz az elhangzottakhoz, fölemelt ujjal, kis mosollyal:*
- Nawanthirishardipandra.
*A "Nawa" megszólítás úgy látszik, semmilyen körülmények között nem elegendő. Neheztelni persze nem fog miatta, de ha már a fiú megígérte, hogy a teljes nevén fogja hívni, nem restelli emlékeztetni rá.
Különben amíg a hídon átérnek, a kalapja alá bújva tűnődik a sárvárosi csempészeken és a megnevezhetetlen kikötői kapcsolatokon. Néha ide-oda mozgatja az alsó állkapcsát, egy alkalommal még talán bólint is egyet, de a külső szemlélő ebben már nem lehet bizonyos. A zsákok meg a csizmák vidáman fityegnek a teherhordó rúdján. Ki tudja, mi jár a fejében.
Bárhogy legyen, a lány magáig az Erdőszéli tisztásig nem, csak az Álomfűzig megy. Lombsátra alatt lepakolja a málháját, rádobja a kalapját is, aztán egy kicsit átmozgatja magát. Formagyakorlatnak nem lehetne nevezni, amit csinál, de a kőszerűen gördülékeny mozdulatok bonyolultabbak egy sima bemelegítésnél. A hatást csak fokozza, hogy a légzése látványosan kontrollált, néha - amikor úgy fújja ki a levegőt, mint a tüzet - még hangos is.*
- Meditálnék egyet indulás előtt. *mutat felfelé, amikor végzett, és ha Limmen nem tesz ellenvetést, elkezdi megmászni az Álomfűzfát. Talán tizenöt lábnyi magasságban beakasztja a lábait egy ágba, lelógatja magát fejjel lefelé, majd a kezeivel megtámaszkodik a fa törzsén, hogy a háta enyhe ívben hátrahajlik. Ha táncosnő alkata lenne, bizonyára szép látványt nyújtana, így viszont - mozdulatlanságában, hunytszemű szoborarcával - inkább különösnek lehetne mondani. Leginkább azért, mert egyáltalán nem rí ki a levelek közül. Mintha maga is az Álomfűz részévé lett volna. Aki nem tudja, mit keressen, talán meg sem találja.*
9116. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-26 10:06:29
Üzenet elküldve: 2022-08-26 10:06:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zárás//
- Igen, mind a kettőt.
*Meg is lepődött Ruuno miért takarékoskodott ennyire, de betudta annak, hogy a törpécske szeretné későbbre eltenni az ételt.
A zsíros, koszos kis kezek enyhe undorral töltik el. Kedve lenne azt mondani inkább, hogy sétáljanak szépen egymás mellett, de mégiscsak olyan apró Ruuno, nagyon könnyen elveszhet az emberek tömegében. Minden idegszálát meg kell feszítenie, hogy ellenálljon a késztetésnek, és hogy ne idézzek fel mennyire taszítja az is, amikor gyermeke taknya nyála egybefolyik, amikor tisztába kell tenni vagy csak éppen kihányja az aznapi ételt. Ha nem lenne dajka, aki segítene ezekben, akkor Relael bizonyosan nem bírná ép ésszel a gyereknevelést.
A kutya sorsa kissé kevésbé érdekli - bár eddig sem mozgatta meg kifejezetten - most, hogy Ördögvigyor hatása alá került. Ruuno aggodalma szerencsére alaptalannak bizonyul, mert Felhő mozgolódni kezd, rövidesen pedig igen élénkké válnak az ételnek hála. Érzi, hogy ez a számára apróság milyen nagy dolog kettejüknek, és ez egy kellemes, meleg érzéssel tölti meg mellkasát. Úgy tűnik minden önzősége ellenére még mindig van benne valami jóság féleség, már ha arról van szó, hogy aranyat áldozzon másokra, mondjuk úgy határozottan könnyebb, hogy Relael nem sokra becsüli a pénzt, mivel sosem szenvedett belőle hiányt.*
- Tényleg jobban néz ki.
*Nyugtázza a nő, és csendesen szemléli a páros dinamikáját. Megállapítja, hogy jó régóta együtt lehetnek a kettejük között lévő bizalomból következtetve.
Ezt követően elkezdődik a búcsú, és úgy tűnik a gyermek félelme elpárolgott, vagy csak alább hagyott egyelőre.*
- Vissza.
*Biccentve egészíti ki ígéretét, majd gyorsan még hozzáfűzi.*
- De nem tudom még pontosan mikor. Hosszú az út idáig.
*Szíve szerint elkerülné a várost, de ezt már számtalanszor megfogadta és mégis itt köt ki újra meg újra.*
- Ha netalántán tharg földre keverednél ott úgyis megtalálsz. Nagyon szeretik ott a gyerekeket, szóval nem kell félned.
*Búcsúzóul még megsimogatja Törpi haját, majd pipájára ráharapva fellendül a nyeregbe. Egészen természetes már számára a lovaglás, így magabiztosan mer ördögvigyorozni.*
- Légy jó és vigyázz magadra!
*Integetés közben indulásra készteti hátasát, aki lassú, kényelmes tempóban el is indul, Relael alakja pedig hamar eltűnik a fák takarásában.*
//Zárás//
- Igen, mind a kettőt.
*Meg is lepődött Ruuno miért takarékoskodott ennyire, de betudta annak, hogy a törpécske szeretné későbbre eltenni az ételt.
A zsíros, koszos kis kezek enyhe undorral töltik el. Kedve lenne azt mondani inkább, hogy sétáljanak szépen egymás mellett, de mégiscsak olyan apró Ruuno, nagyon könnyen elveszhet az emberek tömegében. Minden idegszálát meg kell feszítenie, hogy ellenálljon a késztetésnek, és hogy ne idézzek fel mennyire taszítja az is, amikor gyermeke taknya nyála egybefolyik, amikor tisztába kell tenni vagy csak éppen kihányja az aznapi ételt. Ha nem lenne dajka, aki segítene ezekben, akkor Relael bizonyosan nem bírná ép ésszel a gyereknevelést.
A kutya sorsa kissé kevésbé érdekli - bár eddig sem mozgatta meg kifejezetten - most, hogy Ördögvigyor hatása alá került. Ruuno aggodalma szerencsére alaptalannak bizonyul, mert Felhő mozgolódni kezd, rövidesen pedig igen élénkké válnak az ételnek hála. Érzi, hogy ez a számára apróság milyen nagy dolog kettejüknek, és ez egy kellemes, meleg érzéssel tölti meg mellkasát. Úgy tűnik minden önzősége ellenére még mindig van benne valami jóság féleség, már ha arról van szó, hogy aranyat áldozzon másokra, mondjuk úgy határozottan könnyebb, hogy Relael nem sokra becsüli a pénzt, mivel sosem szenvedett belőle hiányt.*
- Tényleg jobban néz ki.
*Nyugtázza a nő, és csendesen szemléli a páros dinamikáját. Megállapítja, hogy jó régóta együtt lehetnek a kettejük között lévő bizalomból következtetve.
Ezt követően elkezdődik a búcsú, és úgy tűnik a gyermek félelme elpárolgott, vagy csak alább hagyott egyelőre.*
- Vissza.
*Biccentve egészíti ki ígéretét, majd gyorsan még hozzáfűzi.*
- De nem tudom még pontosan mikor. Hosszú az út idáig.
*Szíve szerint elkerülné a várost, de ezt már számtalanszor megfogadta és mégis itt köt ki újra meg újra.*
- Ha netalántán tharg földre keverednél ott úgyis megtalálsz. Nagyon szeretik ott a gyerekeket, szóval nem kell félned.
*Búcsúzóul még megsimogatja Törpi haját, majd pipájára ráharapva fellendül a nyeregbe. Egészen természetes már számára a lovaglás, így magabiztosan mer ördögvigyorozni.*
- Légy jó és vigyázz magadra!
*Integetés közben indulásra készteti hátasát, aki lassú, kényelmes tempóban el is indul, Relael alakja pedig hamar eltűnik a fák takarásában.*
9115. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-24 20:15:17
Üzenet elküldve: 2022-08-24 20:15:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Fejvadászok//
- A sellők szajhák lennének?
*Kérdezi, mintha nem tudná, hogy azok a hableányok csupán a képzelet szüleményei. Ezen a fenevadon ülve nem teljesen ura önmagának. Sem a szavainak. A rettegés gyakran kerekedik felül árvánkon. Mikor pedig a patás rémálomra kénytelen ülni, rámásznak rémálmainak félelmei. Hiába kötött alkut Szilajjal. A félszet semmi sem veheti el tőle. Ahogy annak gondolatát sem, hogy a hollóember is magára fogja hagyni. Ha nem is búcsú nélkül. Ezt a rémképet pedig egyetlen mondat töri meg.*
- A kikötőben akarsz maradni? Egy évig? Bűnözők és gyilkosok között?
- A sellők szajhák lennének?
*Kérdezi, mintha nem tudná, hogy azok a hableányok csupán a képzelet szüleményei. Ezen a fenevadon ülve nem teljesen ura önmagának. Sem a szavainak. A rettegés gyakran kerekedik felül árvánkon. Mikor pedig a patás rémálomra kénytelen ülni, rámásznak rémálmainak félelmei. Hiába kötött alkut Szilajjal. A félszet semmi sem veheti el tőle. Ahogy annak gondolatát sem, hogy a hollóember is magára fogja hagyni. Ha nem is búcsú nélkül. Ezt a rémképet pedig egyetlen mondat töri meg.*
- A kikötőben akarsz maradni? Egy évig? Bűnözők és gyilkosok között?
9114. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-24 19:34:08
Üzenet elküldve: 2022-08-24 19:34:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
// Fejvadászok //
* A sellők említésére egy pillanatig elgondolkozik. ~ Mégis erre mit mondjak? ~ Tekintetét inkább a távolodó kufárok felé irányítja. *
- Örömlányokkal találkozhatsz ott, csak ott sellőknek hívják őket. Az emberek kényeztetéséből élnek, ahogyan az előbbi téma is szóba került.
* Szilaj elégedetten prüszköl a zöld táj láttán, enyhén oldalra is fordul a patak láttán. Illidary hagyja szabadon a gyeplőt, hosszú út elé néznek, hagy kényeztesse magát a ló. *
- Számolj úgy, hogy a mai nap estére oda érünk. Bérlünk egy szobát, és egy fürdőt. Kapsz tőlem ideiglenesen egy holló maszkot, és a köpeny elég lesz. Átöltözve kérünk szobát, és óvatosan kell cselekedni. Arcod, tested, bőröd, vagy éppen bármely testrészed nem látszódhat ki.
* Tudja jól, hogy Lily nem szívleli a hasonló közjátékokat, de sajnos kénytelen lesz megszokni, hogy rejtve kell dolgozni. A szabadsággal dúsított békés élet, a személy azonosság teljes elrejtésével megoldható csak. Illidary már régóta műveli ezt, és kifogástalanul bejött számára. Ameddig a teste rejtve marad, bárhova játhat másik ruházatba, hisz nem tudják a holló maszkos férfihez kapcsolni. *
- Az is lehet, hogy egy szerződés keretében egy évet a kikötőben fogunk élni.
* Teszi hozzá, nem lepődne meg a lány meghökkenésén. Szilaj bőszen fogyasztja a beszélgetés alatt a vizet. A selyembe öltözött férfi gyorsan még hátranéz a lány felé. *
- Indulhatunk?
* Ha nem kap tiltakozást, a megfelelő irányba állítja lovát, hogy mihamarabb a kikötőbe érhessenek. *
* A sellők említésére egy pillanatig elgondolkozik. ~ Mégis erre mit mondjak? ~ Tekintetét inkább a távolodó kufárok felé irányítja. *
- Örömlányokkal találkozhatsz ott, csak ott sellőknek hívják őket. Az emberek kényeztetéséből élnek, ahogyan az előbbi téma is szóba került.
* Szilaj elégedetten prüszköl a zöld táj láttán, enyhén oldalra is fordul a patak láttán. Illidary hagyja szabadon a gyeplőt, hosszú út elé néznek, hagy kényeztesse magát a ló. *
- Számolj úgy, hogy a mai nap estére oda érünk. Bérlünk egy szobát, és egy fürdőt. Kapsz tőlem ideiglenesen egy holló maszkot, és a köpeny elég lesz. Átöltözve kérünk szobát, és óvatosan kell cselekedni. Arcod, tested, bőröd, vagy éppen bármely testrészed nem látszódhat ki.
* Tudja jól, hogy Lily nem szívleli a hasonló közjátékokat, de sajnos kénytelen lesz megszokni, hogy rejtve kell dolgozni. A szabadsággal dúsított békés élet, a személy azonosság teljes elrejtésével megoldható csak. Illidary már régóta műveli ezt, és kifogástalanul bejött számára. Ameddig a teste rejtve marad, bárhova játhat másik ruházatba, hisz nem tudják a holló maszkos férfihez kapcsolni. *
- Az is lehet, hogy egy szerződés keretében egy évet a kikötőben fogunk élni.
* Teszi hozzá, nem lepődne meg a lány meghökkenésén. Szilaj bőszen fogyasztja a beszélgetés alatt a vizet. A selyembe öltözött férfi gyorsan még hátranéz a lány felé. *
- Indulhatunk?
* Ha nem kap tiltakozást, a megfelelő irányba állítja lovát, hogy mihamarabb a kikötőbe érhessenek. *
9113. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-24 12:59:55
Üzenet elküldve: 2022-08-24 12:59:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Megzavarodva néz fel Relre.*
- Akkor mind a kettőt nekem és Felhőnek vetted? - *Kérdez vissza bizonytalanul. Megerősítő válasz esetén pedig igencsak megörül. Bár szereti a kutyát, de nagyon sok lemondással jár, hogy etetni tudja. Nem mondhatni, hogy még soha nem fordult elő, hogy hosszabb éhezés után mindent ő maga evett meg, amit szerzett, de az ilyen eseteket mindig bűntudat követte, ami nem egy kellemes érzés. Ezt elkerülendő állította meg magát most is, mielőtt az egész lepényt befalta volna. Viszont ha mindkettő az övék, akkor még vár rá a maradék fél darab finomság!
Mikor Relael felszólítja, hogy fogja meg a kezét, megszeppenten pislog, de aztán egy kis mosoly jelenik meg az arcán, hogy a nő tényleg megint így sétálna vele.
Immár bátrabban tapogatja össze a lepényeket, apró kezével összeszorítva azokat, illetve a biztonság kedvéért még a törzséhez is nyomja, nem törődve a ruhája tisztaságával, mert láthatóan nincs is mit aggódni azon: az inge már rég volt patyolat.
A másik kezét pedig odanyújtja Relnek és a visszafelé vezető utat ugyanabban az átszellemült boldogságban tölti, mint amiben a piac felé is tartott. Nagyon szeretné, ha ez mindig így volna, ha valaki így vigyázna rá, ha valakihez kötődhetne.
Rövidesen azonban visszaérnek a tisztásra, ott pedig kénytelen elválni Relaeltől, vagy legalábbis a kezét elengedni.
Már messziről kiszúrja, hogy Felhő nem mozog, ami annyira megijeszti, hogy minden másról megfeledkezve rohan előre és térdel le a kutya mellé, majd kezdő őt böködni szabad kezével.
Szemeit már futja el a könny, mikor az eb kinyitja a szemeit és azt is észreveszi, hogy lassan lélegzik az állat és mozog is.
Megkönnyebbülten pityeredik el és simogatja meg Felhő fejét, majd a saját ölébe veszi a lepényeket és a megkezdetlen darabból letör egy falatot, azt tartja a kutya orra elé.*
- Ébredj fel! Tessék, egyél! Nagyon finom! És sok van még! - *Noszogatja barátját. Felhő orrcimpái kitágulnak, és ha először nem is nagy kedvvel, de elveszi a lepénydarabot. Aztán mikor a kis törpe már a következő falatot töri és kínálja oda neki, elkezd megélénkülni, a szemeit is nyitva tartja és izgatottan szimatol Ruuno felé, várva a további finomságot. Fekve marad ugyan, de még a farka is meg-megrezzen, csak a fáradtság és gyengeség tartja vissza, hogy öröme látványosabb legyen. Az biztos, hogy nem mostanában volt szerencséjük ilyen ízletes falatokhoz, így nem csak az éhségük csillapul, de a lelkük is jóllakottabb lesz.
Ruuno lelkesen adja az újabb és újabb darabkát a lepényből és mikor az egyik elfogyott, a sajátjából harap még egy jókorát, majd annak a maradékát is adagolni kezdi a kutyának. Nem mintha nem ette volna meg szívesen maga, de most örül, hogy Felhő mintha máris jobb bőrben volna, és szeretné, ha így is maradna, ezért beáldozza a saját maradékát is.
Relael hangjára aztán fölkapja a fejét. Egy kicsit meg is feledkezett róla, annyira lefoglalta a kutya.
Most azonban, hogy fölfogja a szavait, hogy itt hagyná őket, megint nekikeseredik. Nem akar elválni a nőtől. Bár Rel azt mondta, később is vele mehet, de mi van, ha soha többé nem találkoznak, ha mindig elkerülik egymást?
Azért megmakacsolja magát és próbál nem sírni, de arcán minden igyekezete ellenére jól látható az elkeseredés, görbülnek lefelé az ajkai.*
- Igen. Látod, már sokkal jobban van! - *Nyújtja oda az utolsó darabka lepényt Felhőnek, aki immár jó étvággyal tünteti el azt is, de még Ruuno kiürült markát is letisztogatja.*
- Ha legközelebb jössz... akkor már biztosan veled tudunk menni. - *Jelenti ki. Majd csak kibukik belőle a kérdés is...*
- Ugye visszajössz majd?
*Megzavarodva néz fel Relre.*
- Akkor mind a kettőt nekem és Felhőnek vetted? - *Kérdez vissza bizonytalanul. Megerősítő válasz esetén pedig igencsak megörül. Bár szereti a kutyát, de nagyon sok lemondással jár, hogy etetni tudja. Nem mondhatni, hogy még soha nem fordult elő, hogy hosszabb éhezés után mindent ő maga evett meg, amit szerzett, de az ilyen eseteket mindig bűntudat követte, ami nem egy kellemes érzés. Ezt elkerülendő állította meg magát most is, mielőtt az egész lepényt befalta volna. Viszont ha mindkettő az övék, akkor még vár rá a maradék fél darab finomság!
Mikor Relael felszólítja, hogy fogja meg a kezét, megszeppenten pislog, de aztán egy kis mosoly jelenik meg az arcán, hogy a nő tényleg megint így sétálna vele.
Immár bátrabban tapogatja össze a lepényeket, apró kezével összeszorítva azokat, illetve a biztonság kedvéért még a törzséhez is nyomja, nem törődve a ruhája tisztaságával, mert láthatóan nincs is mit aggódni azon: az inge már rég volt patyolat.
A másik kezét pedig odanyújtja Relnek és a visszafelé vezető utat ugyanabban az átszellemült boldogságban tölti, mint amiben a piac felé is tartott. Nagyon szeretné, ha ez mindig így volna, ha valaki így vigyázna rá, ha valakihez kötődhetne.
Rövidesen azonban visszaérnek a tisztásra, ott pedig kénytelen elválni Relaeltől, vagy legalábbis a kezét elengedni.
Már messziről kiszúrja, hogy Felhő nem mozog, ami annyira megijeszti, hogy minden másról megfeledkezve rohan előre és térdel le a kutya mellé, majd kezdő őt böködni szabad kezével.
Szemeit már futja el a könny, mikor az eb kinyitja a szemeit és azt is észreveszi, hogy lassan lélegzik az állat és mozog is.
Megkönnyebbülten pityeredik el és simogatja meg Felhő fejét, majd a saját ölébe veszi a lepényeket és a megkezdetlen darabból letör egy falatot, azt tartja a kutya orra elé.*
- Ébredj fel! Tessék, egyél! Nagyon finom! És sok van még! - *Noszogatja barátját. Felhő orrcimpái kitágulnak, és ha először nem is nagy kedvvel, de elveszi a lepénydarabot. Aztán mikor a kis törpe már a következő falatot töri és kínálja oda neki, elkezd megélénkülni, a szemeit is nyitva tartja és izgatottan szimatol Ruuno felé, várva a további finomságot. Fekve marad ugyan, de még a farka is meg-megrezzen, csak a fáradtság és gyengeség tartja vissza, hogy öröme látványosabb legyen. Az biztos, hogy nem mostanában volt szerencséjük ilyen ízletes falatokhoz, így nem csak az éhségük csillapul, de a lelkük is jóllakottabb lesz.
Ruuno lelkesen adja az újabb és újabb darabkát a lepényből és mikor az egyik elfogyott, a sajátjából harap még egy jókorát, majd annak a maradékát is adagolni kezdi a kutyának. Nem mintha nem ette volna meg szívesen maga, de most örül, hogy Felhő mintha máris jobb bőrben volna, és szeretné, ha így is maradna, ezért beáldozza a saját maradékát is.
Relael hangjára aztán fölkapja a fejét. Egy kicsit meg is feledkezett róla, annyira lefoglalta a kutya.
Most azonban, hogy fölfogja a szavait, hogy itt hagyná őket, megint nekikeseredik. Nem akar elválni a nőtől. Bár Rel azt mondta, később is vele mehet, de mi van, ha soha többé nem találkoznak, ha mindig elkerülik egymást?
Azért megmakacsolja magát és próbál nem sírni, de arcán minden igyekezete ellenére jól látható az elkeseredés, görbülnek lefelé az ajkai.*
- Igen. Látod, már sokkal jobban van! - *Nyújtja oda az utolsó darabka lepényt Felhőnek, aki immár jó étvággyal tünteti el azt is, de még Ruuno kiürült markát is letisztogatja.*
- Ha legközelebb jössz... akkor már biztosan veled tudunk menni. - *Jelenti ki. Majd csak kibukik belőle a kérdés is...*
- Ugye visszajössz majd?
9112. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-24 10:34:14
Üzenet elküldve: 2022-08-24 10:34:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*A tapsra és a dicsérő szavakra egy őszinte mosollyal felel, amit egy mély meghajlással fűszerez.*
- Nagyon köszönöm. Tudod, kevesen értékelik az ilyesfajta művészetet. Már csak azt kell kitalálnom, hogyan húzhatnék belőle hasznot.
*Húzódik vigyorba az apró mosoly, hogy aztán egy kacsintással végződjön. Ezután a félvér hallgatja elképedve Myyna maradásának okait. Nem mondható el róla, hogy sokat élt volna, ám mégis megrohanják az emlékek.*
- Teljesen megértelek. Egyszer nekem is volt egy ilyen barátom. *Mereszti tengerszín pislogóit a távolba. Ha pedig a másik nem is kíváncsi rá, most kénytelen meghallgatni a történetet.*
- Eléggé rossz arcokkal húzott ujját és kénytelen volt bujkálni. Én meg kaját csempésztem ki neki az árvaházból. Cserébe megtanított olvasni és, hogy milyen módon enyvezzem be a kezem.
*Mélyet sóhajt. Mintha csak hiányoznának neki azok az idők. Ám valójában csak Rokion hiányát érzi. Hosszú ideje újra.*
- Nélküle én sem jöttem volna el. Ő viszont eltűnt, mint aki nem is volt ott. De azóta már sokszor esett hó, *Úgy nagyjából négy év tehletett el.* szóval így lehetek ma itt.
*Ezzel a kis történettel nem figyelmeztetni akarja, hiszen ahány szerzet, annyi történet. Sőt, semennyire sem kívánja, hogy a lány hasonlóképp járjon. Csupán elmondta, hogy teljesen át tudja érezni a helyzetét. A mindegy, hol, lényeg a kivel életérzést. Csizmájával a földbe rúg, ezzel pedig lezártnak is tekinti a múltat. Inkább Myyna szavaira hegyzi tovább a füleit.*
- Konkurencia itt is akad. Ha én meglátom a lehetőséget, akkor mások is. Persze az biztos, hogy kisebb mértékben.
*Bólint, mintha helyeselni szeretne a szavakra. Bár nem érzi, hogy versenybe kéne szállnia a másikkal, Lily belső lázadója mégsem hagyhatja szó nélkül a saját nehézségeit. A végén még azt fogja hinni ez a lány, hogy itt mesés életet élnek az utcakölykök.*
- Csak magamból indulatok ki, de szerintem bármire képes vagy, ha elég ok rúgdossa a hátad.
*Mosolyodik el ismét. Ellenben ez most lágy, őszinte, már-már biztató mosoly.*
- Ha pedig engem kérdezel, a magunk fajta sosem marad sokáig egy helyen. Bár a kikötőt nem ismerem, de bárhol hamar forró lehet a talaj.
*Ha már talaj, Lily is lehuppan a fűbe Myyna mellé. Csodák csodájára pedig elhallgat egy pillanatra, amíg egy hűs fuvalatt söpör végig a tisztáson.*
- Egy barátot említettél. Jól gondolom, hogy neked sincs családod?
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*A tapsra és a dicsérő szavakra egy őszinte mosollyal felel, amit egy mély meghajlással fűszerez.*
- Nagyon köszönöm. Tudod, kevesen értékelik az ilyesfajta művészetet. Már csak azt kell kitalálnom, hogyan húzhatnék belőle hasznot.
*Húzódik vigyorba az apró mosoly, hogy aztán egy kacsintással végződjön. Ezután a félvér hallgatja elképedve Myyna maradásának okait. Nem mondható el róla, hogy sokat élt volna, ám mégis megrohanják az emlékek.*
- Teljesen megértelek. Egyszer nekem is volt egy ilyen barátom. *Mereszti tengerszín pislogóit a távolba. Ha pedig a másik nem is kíváncsi rá, most kénytelen meghallgatni a történetet.*
- Eléggé rossz arcokkal húzott ujját és kénytelen volt bujkálni. Én meg kaját csempésztem ki neki az árvaházból. Cserébe megtanított olvasni és, hogy milyen módon enyvezzem be a kezem.
*Mélyet sóhajt. Mintha csak hiányoznának neki azok az idők. Ám valójában csak Rokion hiányát érzi. Hosszú ideje újra.*
- Nélküle én sem jöttem volna el. Ő viszont eltűnt, mint aki nem is volt ott. De azóta már sokszor esett hó, *Úgy nagyjából négy év tehletett el.* szóval így lehetek ma itt.
*Ezzel a kis történettel nem figyelmeztetni akarja, hiszen ahány szerzet, annyi történet. Sőt, semennyire sem kívánja, hogy a lány hasonlóképp járjon. Csupán elmondta, hogy teljesen át tudja érezni a helyzetét. A mindegy, hol, lényeg a kivel életérzést. Csizmájával a földbe rúg, ezzel pedig lezártnak is tekinti a múltat. Inkább Myyna szavaira hegyzi tovább a füleit.*
- Konkurencia itt is akad. Ha én meglátom a lehetőséget, akkor mások is. Persze az biztos, hogy kisebb mértékben.
*Bólint, mintha helyeselni szeretne a szavakra. Bár nem érzi, hogy versenybe kéne szállnia a másikkal, Lily belső lázadója mégsem hagyhatja szó nélkül a saját nehézségeit. A végén még azt fogja hinni ez a lány, hogy itt mesés életet élnek az utcakölykök.*
- Csak magamból indulatok ki, de szerintem bármire képes vagy, ha elég ok rúgdossa a hátad.
*Mosolyodik el ismét. Ellenben ez most lágy, őszinte, már-már biztató mosoly.*
- Ha pedig engem kérdezel, a magunk fajta sosem marad sokáig egy helyen. Bár a kikötőt nem ismerem, de bárhol hamar forró lehet a talaj.
*Ha már talaj, Lily is lehuppan a fűbe Myyna mellé. Csodák csodájára pedig elhallgat egy pillanatra, amíg egy hűs fuvalatt söpör végig a tisztáson.*
- Egy barátot említettél. Jól gondolom, hogy neked sincs családod?
9111. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-23 20:12:11
Üzenet elküldve: 2022-08-23 20:12:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
- Én is nagyon örülök Lily.
*Már ő is barátságosabb arcot ölt, ahogy teljesen túlteszi magát a kezdeti sokkból. Meg ha akarna sem tudna hazudni arról, hogy tényleg vicces volt a helyzetük. Viszont az újabb előadást már elképedve hallgatja. Na nem azért mert akár egyetlen szót is elhinne belőle (legalább is reménykedik, hogy nem kell), hanem inkább azért, mert hihetetlen komoly színjátéknak lehet most szem és főleg fültanúja. A végén pedig tátott szájjal muszáj is megtapsolnia a lány előadását.*
- Hihetetlen mekkora tehetség vagy. De úgy is mondhatnám, hogy hatalmas nagy blöffölő.
*Nevet fel halkan. A kikötős kérdésre pedig egyszerűen megvonja a vállait.*
- Fene tudja. Először is egy nagyon jó barátommal vagyunk ott együtt. Amíg ő nem megy el onnan, addig én sem.
*Kivéve persze most. De ez a kis kiruccanás is csak azért jött létre, mert a fiút már idejét sem tudja, hogy mióta nem látta. Ennyi neki is belefér. Legalább a másik is főhet egy kicsit a levében, hogy nem találja "otthon" a lányt. Hiszen Myynát is mindig a frász kerülgeti, hogy az ilyen alkalmakkor mi lehet vele.*
- A kisebb biztonság nehezebb helyzeteket szül inkább. Tudod, ahol tudják, hogy minden sarkon veszély lehet, ott óvatosabban az emberek. De ebben van a kaland és a kihívás.
*Noha nem tárja teljesen a lány elé, hogy miről is beszél pontosan, abban majdnem biztos, hogy a másik érti miről beszél. Hisz ő sem hülye, érti ő is, hogy mire gondol a lány.
Az oldalba bökésre megrezzen, majd egy kuncogás szakad ki belőle, ahogy tárgyilagos hangnemre vált a másik. Mintha eddig nem tudták volna miről is beszélnek. Viszont a kérdés igen elgondolkodtató. Igazából még sosem merengett azon, hogy miért pont ott ragadtak le. Persze hallott már erről a városról is. Ki ne hallott volna? De valahogy sosem jutott még az eszébe, hogy barátját rávegye egy idelátogatásra.*
- Most megfogtál. Szerintem a lehetőségek mindenhol korlátozva vannak ilyen vagy olyan okokból. Itt nálatok az őrség, nálunk a nagyobb konkurencia gondolom. Nem könnyű ott az biztos.
*Ül végül vissza a fűbe, ha már pihenni jött. Meg a medvének is könnyebb dolga lesz így vele. Aztán hátra támaszkodik a kezeire és csak mélán bámulja a vizet.*
- Szerintem már nem nagyon tudnám otthagyni a kikötőt. Legalább is nem egy magam. Pedig nem néz ki rosszul ez a város.
//Csak egy kis kikapcsolódás//
- Én is nagyon örülök Lily.
*Már ő is barátságosabb arcot ölt, ahogy teljesen túlteszi magát a kezdeti sokkból. Meg ha akarna sem tudna hazudni arról, hogy tényleg vicces volt a helyzetük. Viszont az újabb előadást már elképedve hallgatja. Na nem azért mert akár egyetlen szót is elhinne belőle (legalább is reménykedik, hogy nem kell), hanem inkább azért, mert hihetetlen komoly színjátéknak lehet most szem és főleg fültanúja. A végén pedig tátott szájjal muszáj is megtapsolnia a lány előadását.*
- Hihetetlen mekkora tehetség vagy. De úgy is mondhatnám, hogy hatalmas nagy blöffölő.
*Nevet fel halkan. A kikötős kérdésre pedig egyszerűen megvonja a vállait.*
- Fene tudja. Először is egy nagyon jó barátommal vagyunk ott együtt. Amíg ő nem megy el onnan, addig én sem.
*Kivéve persze most. De ez a kis kiruccanás is csak azért jött létre, mert a fiút már idejét sem tudja, hogy mióta nem látta. Ennyi neki is belefér. Legalább a másik is főhet egy kicsit a levében, hogy nem találja "otthon" a lányt. Hiszen Myynát is mindig a frász kerülgeti, hogy az ilyen alkalmakkor mi lehet vele.*
- A kisebb biztonság nehezebb helyzeteket szül inkább. Tudod, ahol tudják, hogy minden sarkon veszély lehet, ott óvatosabban az emberek. De ebben van a kaland és a kihívás.
*Noha nem tárja teljesen a lány elé, hogy miről is beszél pontosan, abban majdnem biztos, hogy a másik érti miről beszél. Hisz ő sem hülye, érti ő is, hogy mire gondol a lány.
Az oldalba bökésre megrezzen, majd egy kuncogás szakad ki belőle, ahogy tárgyilagos hangnemre vált a másik. Mintha eddig nem tudták volna miről is beszélnek. Viszont a kérdés igen elgondolkodtató. Igazából még sosem merengett azon, hogy miért pont ott ragadtak le. Persze hallott már erről a városról is. Ki ne hallott volna? De valahogy sosem jutott még az eszébe, hogy barátját rávegye egy idelátogatásra.*
- Most megfogtál. Szerintem a lehetőségek mindenhol korlátozva vannak ilyen vagy olyan okokból. Itt nálatok az őrség, nálunk a nagyobb konkurencia gondolom. Nem könnyű ott az biztos.
*Ül végül vissza a fűbe, ha már pihenni jött. Meg a medvének is könnyebb dolga lesz így vele. Aztán hátra támaszkodik a kezeire és csak mélán bámulja a vizet.*
- Szerintem már nem nagyon tudnám otthagyni a kikötőt. Legalább is nem egy magam. Pedig nem néz ki rosszul ez a város.
9110. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-23 19:29:23
Üzenet elküldve: 2022-08-23 19:29:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
- Örvendek Myyna! *Mosolyodik el. Hisz az előző kis jelenet után valami sokkal barátságtalanabb fellépésre számított. De a leányzó is bizonyára látja a dolog mókás oldalát. A továbbiakra halkan elkuncogja magát, majd lopva körb epillant. Mintha meg akarna győződni arról, hogy senki sem hallja, amit mondani fog.*
- Nem fogják említeni a medvéket. *Szemforgatós szájhúzás.* Ezt a tisztást valóban egy nyugodt, gyönyörű helynek akarják beállítani. Ám medvék mindenhol vannak. *Baljával tölcsért formál a szája előtt majd szinte suttogva folytatja.* Szerintem ez egy összeesküvés. Így próbálják meggátolni, hogy túl sokan lakjanak a városban.
*Mondja olyan mély komolysággal, amennyit csak képes kipréselni magából. Persze ez tökéletes sületlenség, amit még Lily sem hinne el, ha hallaná. Helyből találja ki az egészet és az is csak egy hajszálon függ, hogy ne törjön ki belőle a kacagás.*
- Nem tudom, hogy leírható-e kikapcsolódásként, ha a medvék széttépnek, de az biztos, hogy sokat pihenhetsz utána.
*Majd Myyna elmondja, hogy lényegében a félvér sorstársa és a kikötőből érkezett medvét etetni. Ez a hír pedig rögtön elveszi Lily kedvét a viccelődéstől.*
- Egy cipőben járunk. De miért pont a kikötő? *Biggyeszti le ajkait.* Bárhová mehetnél. Itt van mindjárt a városunk. Sokkal több lehetőséget rejt és kevesebb a halál eset.
*Árvánk már csak tudja, hiszen olyan sok helyen járt, hogy meg sem tudja számolni. A kikötőről is csupán annyit hallott, hogy a bűnbandák melegágya.*
- Hogy a kérdésedre válaszoljak, igen. Én Artheniorban élek. Meg belőle is, amikor szerencsém van. Ha érted, miről beszélek. *Kacsint a lányra egy mosollyal körítve.*
- Felétek a kisebb biztonsággal több lehetőség jár? *Torzítja arcát sandítósra, hátha sikerül a másik mimikájából kiolvasnia a gondolatait. Végül egy sóhaj után belekezd.*
- Legyünk nyíltak! Egyikünk sem ártatlan, ha jól sejtem. *Szavait nyomatékosítva könyökével oldalba böki a másikat.* Az nyilvánvaló, ha nálatok elkapnak miközben egy erszényt akarsz elcsenni, egyszerűen meglékelnek, mint egy dinnyét. Nos nálunk megúszod néhány pofonnal, amennyiben a páncélosok nem avatkoznak be. Mert akkor jön a bilincs. *Ezen a ponton Lily vesz egy mély levegőt, mivel szüksége van rá a túléléshez. *Amire kíváncsi lennék, hogy több lehetőséged van azt tenni, amit akarsz, vagy a tény, hogy mindenki egy kicsit "szabadabb" *Ennél a szónál idézőjelet rajzol a levegőbe. Mintha nem lenne egyértelmű, mit is szeretne takarni ez a szó.* visszatart téged?
//Csak egy kis kikapcsolódás//
- Örvendek Myyna! *Mosolyodik el. Hisz az előző kis jelenet után valami sokkal barátságtalanabb fellépésre számított. De a leányzó is bizonyára látja a dolog mókás oldalát. A továbbiakra halkan elkuncogja magát, majd lopva körb epillant. Mintha meg akarna győződni arról, hogy senki sem hallja, amit mondani fog.*
- Nem fogják említeni a medvéket. *Szemforgatós szájhúzás.* Ezt a tisztást valóban egy nyugodt, gyönyörű helynek akarják beállítani. Ám medvék mindenhol vannak. *Baljával tölcsért formál a szája előtt majd szinte suttogva folytatja.* Szerintem ez egy összeesküvés. Így próbálják meggátolni, hogy túl sokan lakjanak a városban.
*Mondja olyan mély komolysággal, amennyit csak képes kipréselni magából. Persze ez tökéletes sületlenség, amit még Lily sem hinne el, ha hallaná. Helyből találja ki az egészet és az is csak egy hajszálon függ, hogy ne törjön ki belőle a kacagás.*
- Nem tudom, hogy leírható-e kikapcsolódásként, ha a medvék széttépnek, de az biztos, hogy sokat pihenhetsz utána.
*Majd Myyna elmondja, hogy lényegében a félvér sorstársa és a kikötőből érkezett medvét etetni. Ez a hír pedig rögtön elveszi Lily kedvét a viccelődéstől.*
- Egy cipőben járunk. De miért pont a kikötő? *Biggyeszti le ajkait.* Bárhová mehetnél. Itt van mindjárt a városunk. Sokkal több lehetőséget rejt és kevesebb a halál eset.
*Árvánk már csak tudja, hiszen olyan sok helyen járt, hogy meg sem tudja számolni. A kikötőről is csupán annyit hallott, hogy a bűnbandák melegágya.*
- Hogy a kérdésedre válaszoljak, igen. Én Artheniorban élek. Meg belőle is, amikor szerencsém van. Ha érted, miről beszélek. *Kacsint a lányra egy mosollyal körítve.*
- Felétek a kisebb biztonsággal több lehetőség jár? *Torzítja arcát sandítósra, hátha sikerül a másik mimikájából kiolvasnia a gondolatait. Végül egy sóhaj után belekezd.*
- Legyünk nyíltak! Egyikünk sem ártatlan, ha jól sejtem. *Szavait nyomatékosítva könyökével oldalba böki a másikat.* Az nyilvánvaló, ha nálatok elkapnak miközben egy erszényt akarsz elcsenni, egyszerűen meglékelnek, mint egy dinnyét. Nos nálunk megúszod néhány pofonnal, amennyiben a páncélosok nem avatkoznak be. Mert akkor jön a bilincs. *Ezen a ponton Lily vesz egy mély levegőt, mivel szüksége van rá a túléléshez. *Amire kíváncsi lennék, hogy több lehetőséged van azt tenni, amit akarsz, vagy a tény, hogy mindenki egy kicsit "szabadabb" *Ennél a szónál idézőjelet rajzol a levegőbe. Mintha nem lenne egyértelmű, mit is szeretne takarni ez a szó.* visszatart téged?
9109. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-23 18:01:29
Üzenet elküldve: 2022-08-23 18:01:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Az, hogy a fűbe harapás nem az átvitt értelemben történik csakis a remek lelki egészségének és idegrendszerének köszönhető. Már leszámítva azt, hogy frászt kapott a nem várt érintéstől és hangtól. De azért így sem olyan kellemes, hogy a szájából kell kiköpködnie a fura ízű szálakat. Bár mikor már összekaparta magát azért elégedetten pillant a hasonlóan járt leányzóra. Amikor a saját vermébe esik, ugyebár.*
- A farok benne van az biztos.
*Motyogja száj húzva, miközben igyekszik maga elé képzelni az említett és remélhetőleg csak kitalált, réztagú madarat. Abban igazat kell adnia, hogy egy medvéhez hozzá sem lehetne hasonlítani, de a találkát inkább mindkét esetben mellőzné.*
- Nagyon figyelmes tőled.
*Bólogat is a magyarázatra, de látni az arcán, hogy egy szót sem hisz el abból, hogy ez csak különös segítség volt, nem pedig szándékos gaztett. Ezt még szemeinek forgatásával is erősíti. Azután érkezik a bemutatkozás, meg az első körös kérdésáradatok, a lány kíváncsisága pedig érthető. Bár azt kétli, hogy ez idáig ő lenne az egyetlen, aki kijött ide semmit se csinálni.*
- Myynarinna vagyok, de eddig igazából csak Myynának hívtak, akik nem találtak frappánsabb becenevet. ~Szarházi, mocskos koldus, büdös tolvaj. Hmm...~
*Itt már megereszt egy barátságosabb vigyort, mert most hogy túl van az egészen és nem csak ő járt pórul, meg kell vallja tényleg nem volt rossz csíny.*
- Először is... *Tartja magasba jobb mutatóujját, ahogy tettetett háborgással kezd bele.* Senki sem mondta, hogy itt medvék lehetnek. Elvileg ez egy nyugodt, csendes és szép hely. Ha látni fogok egy medvét panaszt fogok tenni.
*Rikácsolja nagy komolyan, de a végére ez is csak vigyorgásba fullad.*
- Másodszor csak azért jöttem, hogy pihenjek, kikapcsolódjak.
*Teszi karba a kezeit szigorú szemekkel. Ezzel adva nyomatékot annak, hogy ebben most jól megzavarták. Bár az igaz, hogy szimpatikus gondolat, hogy egy hasonszőrű lánnyal tölthetné ezt a pihenést. Főleg azért, mert ezek szerint ő többet tud az itteni élővilágról, mint a kis szöszi. Meg hamar észreveszi ő is a hasonlóságokat. Ruházatuk mindkettőjüknek merő kosz, olyan fehérek, mint a mész és nagyon szép kék szemeik vannak. A magasságot inkább nem firtatja, mert csoda, ha olyannal találkozik, aki nem nagyobb, mint ő.*
- Hát, határozottan nem. Igazából sehol sem lakom, de a kikötőben élek.
*Vagy valami olyasmi. De ott tengődik, ez a lényeg, szóval erről a városról halvány gőze sincs.*
- És te helybéli vagy? Ha már ilyen felvilágosult vagy a medvéket illetőleg.
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Az, hogy a fűbe harapás nem az átvitt értelemben történik csakis a remek lelki egészségének és idegrendszerének köszönhető. Már leszámítva azt, hogy frászt kapott a nem várt érintéstől és hangtól. De azért így sem olyan kellemes, hogy a szájából kell kiköpködnie a fura ízű szálakat. Bár mikor már összekaparta magát azért elégedetten pillant a hasonlóan járt leányzóra. Amikor a saját vermébe esik, ugyebár.*
- A farok benne van az biztos.
*Motyogja száj húzva, miközben igyekszik maga elé képzelni az említett és remélhetőleg csak kitalált, réztagú madarat. Abban igazat kell adnia, hogy egy medvéhez hozzá sem lehetne hasonlítani, de a találkát inkább mindkét esetben mellőzné.*
- Nagyon figyelmes tőled.
*Bólogat is a magyarázatra, de látni az arcán, hogy egy szót sem hisz el abból, hogy ez csak különös segítség volt, nem pedig szándékos gaztett. Ezt még szemeinek forgatásával is erősíti. Azután érkezik a bemutatkozás, meg az első körös kérdésáradatok, a lány kíváncsisága pedig érthető. Bár azt kétli, hogy ez idáig ő lenne az egyetlen, aki kijött ide semmit se csinálni.*
- Myynarinna vagyok, de eddig igazából csak Myynának hívtak, akik nem találtak frappánsabb becenevet. ~Szarházi, mocskos koldus, büdös tolvaj. Hmm...~
*Itt már megereszt egy barátságosabb vigyort, mert most hogy túl van az egészen és nem csak ő járt pórul, meg kell vallja tényleg nem volt rossz csíny.*
- Először is... *Tartja magasba jobb mutatóujját, ahogy tettetett háborgással kezd bele.* Senki sem mondta, hogy itt medvék lehetnek. Elvileg ez egy nyugodt, csendes és szép hely. Ha látni fogok egy medvét panaszt fogok tenni.
*Rikácsolja nagy komolyan, de a végére ez is csak vigyorgásba fullad.*
- Másodszor csak azért jöttem, hogy pihenjek, kikapcsolódjak.
*Teszi karba a kezeit szigorú szemekkel. Ezzel adva nyomatékot annak, hogy ebben most jól megzavarták. Bár az igaz, hogy szimpatikus gondolat, hogy egy hasonszőrű lánnyal tölthetné ezt a pihenést. Főleg azért, mert ezek szerint ő többet tud az itteni élővilágról, mint a kis szöszi. Meg hamar észreveszi ő is a hasonlóságokat. Ruházatuk mindkettőjüknek merő kosz, olyan fehérek, mint a mész és nagyon szép kék szemeik vannak. A magasságot inkább nem firtatja, mert csoda, ha olyannal találkozik, aki nem nagyobb, mint ő.*
- Hát, határozottan nem. Igazából sehol sem lakom, de a kikötőben élek.
*Vagy valami olyasmi. De ott tengődik, ez a lényeg, szóval erről a városról halvány gőze sincs.*
- És te helybéli vagy? Ha már ilyen felvilágosult vagy a medvéket illetőleg.
9108. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-23 16:54:56
Üzenet elküldve: 2022-08-23 16:54:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Egy vérfagyasztó sikoly, aminek Lily örülhetne, hisz valami hasonló reakciót várt a kis akciója hatásául. Ám a félvér a lány vállán felejtette a kezét. Ő meg ijedtében bele harap a fűbe. Na nem úgy, hanem a szó szoros értelmében. Előre bukik és kirág néhány szálat. Magával rántva az árvát, aki így kénytelen követni a példát és megtiszteli homlokával az anyaföldet.*
-Áu! Ez nem volt a tervben. *Nyögi maga elé, miközben fejét dörzsölgetve feltápászkodik. Lilynél már megszokott mozdulatsor, hogy mielőtt beszélne valakivel leporolja a ruháit és megigazítja a vértjét. Racionálisan nézve mindkettő meddő vállalkozás, hisz elnyűtt, koszos ruháit már egy mágus sem tudná tisztává varázsolni, a vértjét pedig nem az ő méreteire szabták.*
- ...rktolla? ~Van a baglyoknak egyáltalán olyan?~
*Fejezi be a másik mondatát majd elgondolkodik, mivel fennáll a veszélye, hogy hatalmas ostobaságot mondott. Mellesleg bármi is legyen rézből egy bagoly testén, hogy az istenekbe lehetne félelmetesebb, mint egy medve?*
- Nem magamra akartam felhívni a figyelmed. Azt próbáltam megmutatni, hogy ha csukott szemmel üldögélsz, bárkinek, vagy bárminek az áldozatául eshetsz.
*Mondja már majdnem sértett hangon. Természetesen ezt csak most találta ki. Az egészet a saját szórakoztatása miatt csinálta. Viszont így jobban hangzik.*
- Amúgy Lilyenn vagyok, de mindenki csak Lilynek hív. ~Vagy piszkos kis korcsnak.~
- Személyedben kit tisztelhetek? Ha már az illemnél tartunk. Aztán miért kínálod magad tálcán a medvéknek meg a rézbaglyoknak?
*Amíg a másik válaszol a félvér jobban megnézi magának. Igazából nem sok különbség van kettejük között. Leszámítva a fülüket, a hajuk színét és a magasságukat. Lily csodálja is, hogy még nem látta ezt a lányt. Fel is emeli bal szemöldökét egészen a homloka közepéig és a tőle telhető legkomolyabb hangon megkérdezi.*
- Mondd csak! Errefelé laksz valahol?
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Egy vérfagyasztó sikoly, aminek Lily örülhetne, hisz valami hasonló reakciót várt a kis akciója hatásául. Ám a félvér a lány vállán felejtette a kezét. Ő meg ijedtében bele harap a fűbe. Na nem úgy, hanem a szó szoros értelmében. Előre bukik és kirág néhány szálat. Magával rántva az árvát, aki így kénytelen követni a példát és megtiszteli homlokával az anyaföldet.*
-Áu! Ez nem volt a tervben. *Nyögi maga elé, miközben fejét dörzsölgetve feltápászkodik. Lilynél már megszokott mozdulatsor, hogy mielőtt beszélne valakivel leporolja a ruháit és megigazítja a vértjét. Racionálisan nézve mindkettő meddő vállalkozás, hisz elnyűtt, koszos ruháit már egy mágus sem tudná tisztává varázsolni, a vértjét pedig nem az ő méreteire szabták.*
- ...rktolla? ~Van a baglyoknak egyáltalán olyan?~
*Fejezi be a másik mondatát majd elgondolkodik, mivel fennáll a veszélye, hogy hatalmas ostobaságot mondott. Mellesleg bármi is legyen rézből egy bagoly testén, hogy az istenekbe lehetne félelmetesebb, mint egy medve?*
- Nem magamra akartam felhívni a figyelmed. Azt próbáltam megmutatni, hogy ha csukott szemmel üldögélsz, bárkinek, vagy bárminek az áldozatául eshetsz.
*Mondja már majdnem sértett hangon. Természetesen ezt csak most találta ki. Az egészet a saját szórakoztatása miatt csinálta. Viszont így jobban hangzik.*
- Amúgy Lilyenn vagyok, de mindenki csak Lilynek hív. ~Vagy piszkos kis korcsnak.~
- Személyedben kit tisztelhetek? Ha már az illemnél tartunk. Aztán miért kínálod magad tálcán a medvéknek meg a rézbaglyoknak?
*Amíg a másik válaszol a félvér jobban megnézi magának. Igazából nem sok különbség van kettejük között. Leszámítva a fülüket, a hajuk színét és a magasságukat. Lily csodálja is, hogy még nem látta ezt a lányt. Fel is emeli bal szemöldökét egészen a homloka közepéig és a tőle telhető legkomolyabb hangon megkérdezi.*
- Mondd csak! Errefelé laksz valahol?
9107. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-23 13:17:56
Üzenet elküldve: 2022-08-23 13:17:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Van egy olyan érzése, hogy túl szép ez az egész ahhoz, hogy igaz legyen. A hideg kő helyett a napsütötte fűben ücsöröghet, kivételesen a gyomra sem kezd követelőzni, csend van és béke. Nem sérti a fülét a többi koldus rikácsolása, sem a nevelőinek vitái, miszerint nem viszi semmire sem az életben.
Helyette madarak csicseregnek, a víz csobog, mitől éteri nyugalom száll alá a lányban. Az ilyen pillanatok pedig nem sokáig szoktak nála fennmaradni. Ahogyan most is valami igen gyanússá válik. Egy tompa puffanás a fűben, de ahhoz elég hangos, hogy kizökkentse a békés semmittevésből és hunyorogva a hang irányába pillantson. Először csak bárgyún pislog párat az almára, majd szemöldökei gyorsan fel is szaladnak, ahogy tudatosul benne, hogy nemhogy almafa, még fa sincs éppen fölötte. Ennek ellenére gyanakvás nem izzik fel, csupán csak furcsállja a helyzetet. Már épp azon kezdené törni kócos fejét, miközben hajol az alma irányába, hogy milyen madár tud cipelni magával egy ekkora darabot, mikoris felcsendül fülében az ismeretlen hang vállán pedig megérzi a nem várt érintést.
Hát sikít. De még milyet sikít. Azután pedig dőlését tovább folytatva egyenesen a füvet célozza meg, hogy ott arcával tompítsa a földreérkezést.*
- Hogy az a jó...
*Nyögi, miközben tenyereivel maga mellett támaszkodik meg és felnyomja magát a fűből. Pár fűszál kiköpködése után pedig mélyet sóhajt, mikor már a humoros kérdés is eljut a fejébe.*
- A bagolytól jobban tartok. Tudod, aminek rézből van a fa...
*Préseli össze az ajkait gyorsan, mielőtt a folytatás kicsúszna és inkább talpra állva söpri le térdeiről a koszt. Bár ez halott ügy, tekintve, hogy egyébként sem tiszta egyetlen porcikája sem. Azután már nem marad más, minthogy szembe nézzen a gaz támadóval.*
- Ez nem túl illedelmes figyelemfelhívás a jelenlétedre.
*Dörmögi az orra alatt, miközben igyekszik minden sértettségét a szavakba összpontosítani. De igazából csak igyekszik visszafojtani egy alapos vihogást, mert azt meg kell hagyni, hogy ügyes csíny volt ez.*
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Van egy olyan érzése, hogy túl szép ez az egész ahhoz, hogy igaz legyen. A hideg kő helyett a napsütötte fűben ücsöröghet, kivételesen a gyomra sem kezd követelőzni, csend van és béke. Nem sérti a fülét a többi koldus rikácsolása, sem a nevelőinek vitái, miszerint nem viszi semmire sem az életben.
Helyette madarak csicseregnek, a víz csobog, mitől éteri nyugalom száll alá a lányban. Az ilyen pillanatok pedig nem sokáig szoktak nála fennmaradni. Ahogyan most is valami igen gyanússá válik. Egy tompa puffanás a fűben, de ahhoz elég hangos, hogy kizökkentse a békés semmittevésből és hunyorogva a hang irányába pillantson. Először csak bárgyún pislog párat az almára, majd szemöldökei gyorsan fel is szaladnak, ahogy tudatosul benne, hogy nemhogy almafa, még fa sincs éppen fölötte. Ennek ellenére gyanakvás nem izzik fel, csupán csak furcsállja a helyzetet. Már épp azon kezdené törni kócos fejét, miközben hajol az alma irányába, hogy milyen madár tud cipelni magával egy ekkora darabot, mikoris felcsendül fülében az ismeretlen hang vállán pedig megérzi a nem várt érintést.
Hát sikít. De még milyet sikít. Azután pedig dőlését tovább folytatva egyenesen a füvet célozza meg, hogy ott arcával tompítsa a földreérkezést.*
- Hogy az a jó...
*Nyögi, miközben tenyereivel maga mellett támaszkodik meg és felnyomja magát a fűből. Pár fűszál kiköpködése után pedig mélyet sóhajt, mikor már a humoros kérdés is eljut a fejébe.*
- A bagolytól jobban tartok. Tudod, aminek rézből van a fa...
*Préseli össze az ajkait gyorsan, mielőtt a folytatás kicsúszna és inkább talpra állva söpri le térdeiről a koszt. Bár ez halott ügy, tekintve, hogy egyébként sem tiszta egyetlen porcikája sem. Azután már nem marad más, minthogy szembe nézzen a gaz támadóval.*
- Ez nem túl illedelmes figyelemfelhívás a jelenlétedre.
*Dörmögi az orra alatt, miközben igyekszik minden sértettségét a szavakba összpontosítani. De igazából csak igyekszik visszafojtani egy alapos vihogást, mert azt meg kell hagyni, hogy ügyes csíny volt ez.*
9106. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-23 12:41:06
Üzenet elküldve: 2022-08-23 12:41:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Vannak még csodák. Lilynek végre jutott ideje magára. Ami Illidary kényszeres céltudatossága mellett ritkább, mint a fehér holló. Árvánknak semmit sem kell tennie. Amit csinál, azért csinálja mert akarja. Nem is tudja, mihez kezdjen ezzel a hirtelen jött szabadsággal. Talán ezért is viszik csizmái a tisztásra. Vagy mert végre ki akar szabadulni a mindenféle szerzetek forgatagából és hallani szeretné a saját gondolatait. Erre a célra pedig tökéletesen megfelel egy kis magányos séta a füves természetben. Olyannyira rég esett meg a félvérrel, hogy neki kellett eldöntenie, mihez is kezdjen magával, hogy már teljesen elszokott tőle. Ennek ellenére jóleső érzéssel tölti el a tudat, hogy ma senki sem mondja meg neki, mikor nyithatja ki a száját. Ebben az emelkedett kedélyállapotban battyog a napsütötte tisztáson, mikor megpillant egy, a fűben üldögélő, lányt. Úgy tűnik nagyon élvezi a napfürdőzést. Még a szemét is lehunyta, hogy jobban átadhassa magát az élménynek. Ennek megfelelve aligha vehette észre a közeledő Lilyt. Erről eszébe is jut a tény mi szerint Illidary mellett már nagyon rég volt alkalma csínyeket elkövetni. Pedig azok mindig megmelengetik a szívét. Nesztelen léptekkel és egy komisz mosollyal igyekszik a célpontot megkerülve a háta mögé jutni. Persze mindezt észrevétlenül. Hisz milyen ijesztés lenne az, amire számít a másik? Amennyiben sikerül lebukás nélkül az idegen mögé osonnia, árvánk előbányászik egy almát a tatyójából. Majd a hölgyemény feje fölött áthajítva, néhány lépéssel előtte, a fűbe huppantja. Remélve, hogy a célszemély arra fog figyelni. A huppanás után néhány pillanattal a másik vállára teszi a kezét és mennydörgés szerűen egyenesen a fülébe kérdez.*
- Nem félsz, hogy elvisznek a medvék?
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Vannak még csodák. Lilynek végre jutott ideje magára. Ami Illidary kényszeres céltudatossága mellett ritkább, mint a fehér holló. Árvánknak semmit sem kell tennie. Amit csinál, azért csinálja mert akarja. Nem is tudja, mihez kezdjen ezzel a hirtelen jött szabadsággal. Talán ezért is viszik csizmái a tisztásra. Vagy mert végre ki akar szabadulni a mindenféle szerzetek forgatagából és hallani szeretné a saját gondolatait. Erre a célra pedig tökéletesen megfelel egy kis magányos séta a füves természetben. Olyannyira rég esett meg a félvérrel, hogy neki kellett eldöntenie, mihez is kezdjen magával, hogy már teljesen elszokott tőle. Ennek ellenére jóleső érzéssel tölti el a tudat, hogy ma senki sem mondja meg neki, mikor nyithatja ki a száját. Ebben az emelkedett kedélyállapotban battyog a napsütötte tisztáson, mikor megpillant egy, a fűben üldögélő, lányt. Úgy tűnik nagyon élvezi a napfürdőzést. Még a szemét is lehunyta, hogy jobban átadhassa magát az élménynek. Ennek megfelelve aligha vehette észre a közeledő Lilyt. Erről eszébe is jut a tény mi szerint Illidary mellett már nagyon rég volt alkalma csínyeket elkövetni. Pedig azok mindig megmelengetik a szívét. Nesztelen léptekkel és egy komisz mosollyal igyekszik a célpontot megkerülve a háta mögé jutni. Persze mindezt észrevétlenül. Hisz milyen ijesztés lenne az, amire számít a másik? Amennyiben sikerül lebukás nélkül az idegen mögé osonnia, árvánk előbányászik egy almát a tatyójából. Majd a hölgyemény feje fölött áthajítva, néhány lépéssel előtte, a fűbe huppantja. Remélve, hogy a célszemély arra fog figyelni. A huppanás után néhány pillanattal a másik vállára teszi a kezét és mennydörgés szerűen egyenesen a fülébe kérdez.*
- Nem félsz, hogy elvisznek a medvék?
9105. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-23 09:12:47
Üzenet elküldve: 2022-08-23 09:12:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Megunva az utcákon való koldulást és az erszények hajhászását, a mai napon inkább a tisztás felé veszi az útját. Csak ki akar kapcsolódni. Élvezni a nyugalmat. Bár a tisztáson víz van, aminek ő maga nem nagy rajongója, leszámítva, ha inni kell. De a fürdőzést úgy is el tudja kerülni. Most még a szaga sem olyan borzalmas, legalábbis ő nem érzi.
Az igaz, hogy el tudna képzelni maga mellé valami társaságot, mert hát az utóbbi időben az igencsak elmaradt mellőle, de hát egyedül sem olyan elveszett. Csak így nehéz kigondolnia, hogy mihez volna kedve. Ahogy kiér a puha fűvel és színes virágokkal tarkított részre le is huppan. Majd elterülve pakolja a feje alá karjait, s a napsütést élvezve hunyja le a szemeit.*
- Édes semmittevés.
*Dünnyögi elégedetten az orra alá.*
- Talán kimoshatnám a ruháimat. Vagy szedhetnék virágot. Bár azt nem tudom, hogy mit csinálok majd egy csokor gazzal.
*Húzza el a száját, ahogy ismét rátör a magány érzése. Pedig már igencsak hozzászokhatna.*
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Megunva az utcákon való koldulást és az erszények hajhászását, a mai napon inkább a tisztás felé veszi az útját. Csak ki akar kapcsolódni. Élvezni a nyugalmat. Bár a tisztáson víz van, aminek ő maga nem nagy rajongója, leszámítva, ha inni kell. De a fürdőzést úgy is el tudja kerülni. Most még a szaga sem olyan borzalmas, legalábbis ő nem érzi.
Az igaz, hogy el tudna képzelni maga mellé valami társaságot, mert hát az utóbbi időben az igencsak elmaradt mellőle, de hát egyedül sem olyan elveszett. Csak így nehéz kigondolnia, hogy mihez volna kedve. Ahogy kiér a puha fűvel és színes virágokkal tarkított részre le is huppan. Majd elterülve pakolja a feje alá karjait, s a napsütést élvezve hunyja le a szemeit.*
- Édes semmittevés.
*Dünnyögi elégedetten az orra alá.*
- Talán kimoshatnám a ruháimat. Vagy szedhetnék virágot. Bár azt nem tudom, hogy mit csinálok majd egy csokor gazzal.
*Húzza el a száját, ahogy ismét rátör a magány érzése. Pedig már igencsak hozzászokhatna.*
9104. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-22 13:49:29
Üzenet elküldve: 2022-08-22 13:49:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 742
OOC üzenetek: 260
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A kisfiú inkább visszamenne, aminek Relael nem annyira örül, de nincsen ellenvetése.*
- Nem, én nem vagyok éhes.
*Karcsú, már valamivel izmosabb alkata árulkodik is arról, hogy nem kifejezetten torkos természetű. Na meg közérzete is gyakran rossz ilyen vagy olyan okból, az pedig étvágytalan önpusztítást eredményez. Arca sem olyan szép, kerekeded mint egykoron, kulcscsontja is látványosan kiáll.*
- Akkor tessék szépen megfogni a kezemet.
*Nyújtja szabad kezét a gyermeknek, a másikban a pipát szorongatja, időnként pedig nagyot szív belőle, hogy utána látványos füstöt fújjon a levegőbe.*
*Rövidesen visszaérnek a tisztáshoz, és Relael megkönnyebbülten tapasztalja, hogy lovát szerencsésen senki sem kötötte el, pedig minden okuk megvolna rá. Itt már bátorkodik elengedni Ruuno kezét, aki a lepényekkel ügyeskedett, remélhetőleg nem ejtve el azokat. Míg a törpe gyermek feltehetően kutyája társaságát keresi, addig Relael hátasához sétál, hogy megsimogassa annak oldalát, majd letelepedjen mellé a fa árnyékába. Még valamennyi maradt a dohányából, ezért szeretné azt kiélvezni míg a víz csillogó felszínét bámulja. Kellemes nyugalom telepszik rá, szinte már el is felejtette, hogy milyen az. Jól tudja, hogy nem fog sokáig tartani, ezért megbecsüli minden pillanatát mielőtt viharos gondolatai és érzései visszatérnek.*
- Lassan vissza kell majd mennem.
*Tekintete kicsit elidőzik a fiún, majd a fehér kutyára vándorol.*
- Hogy van az ebed? Meglesztek?
*A kisfiú inkább visszamenne, aminek Relael nem annyira örül, de nincsen ellenvetése.*
- Nem, én nem vagyok éhes.
*Karcsú, már valamivel izmosabb alkata árulkodik is arról, hogy nem kifejezetten torkos természetű. Na meg közérzete is gyakran rossz ilyen vagy olyan okból, az pedig étvágytalan önpusztítást eredményez. Arca sem olyan szép, kerekeded mint egykoron, kulcscsontja is látványosan kiáll.*
- Akkor tessék szépen megfogni a kezemet.
*Nyújtja szabad kezét a gyermeknek, a másikban a pipát szorongatja, időnként pedig nagyot szív belőle, hogy utána látványos füstöt fújjon a levegőbe.*
*Rövidesen visszaérnek a tisztáshoz, és Relael megkönnyebbülten tapasztalja, hogy lovát szerencsésen senki sem kötötte el, pedig minden okuk megvolna rá. Itt már bátorkodik elengedni Ruuno kezét, aki a lepényekkel ügyeskedett, remélhetőleg nem ejtve el azokat. Míg a törpe gyermek feltehetően kutyája társaságát keresi, addig Relael hátasához sétál, hogy megsimogassa annak oldalát, majd letelepedjen mellé a fa árnyékába. Még valamennyi maradt a dohányából, ezért szeretné azt kiélvezni míg a víz csillogó felszínét bámulja. Kellemes nyugalom telepszik rá, szinte már el is felejtette, hogy milyen az. Jól tudja, hogy nem fog sokáig tartani, ezért megbecsüli minden pillanatát mielőtt viharos gondolatai és érzései visszatérnek.*
- Lassan vissza kell majd mennem.
*Tekintete kicsit elidőzik a fiún, majd a fehér kutyára vándorol.*
- Hogy van az ebed? Meglesztek?
9103. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-21 18:22:48
Üzenet elküldve: 2022-08-21 18:22:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 181
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A vízhez lép, megmossa arcát, nyakát és karjait. Ez valamelyest kijózanítja őt, ami Jenari számára nem annyira szerencsés, ugyanakkor jól is esik számára az évnek ezen a meleg szakaszában. Megtölti a kis flaskát, kortyol párat a vízből. Grimaszolva köpi ki és önti vissza az egészet.*
- Ez eddig is ilyen szar volt, vagy csak most lettek ilyen nagy igényeim?
*Töpreng orra alatt morgolódva, majd egy sóhajjal egyenesedik fel, és folytatja útját eredeti célja felé ezután a lelombozó kitérő után.*
- Ez eddig is ilyen szar volt, vagy csak most lettek ilyen nagy igényeim?
*Töpreng orra alatt morgolódva, majd egy sóhajjal egyenesedik fel, és folytatja útját eredeti célja felé ezután a lelombozó kitérő után.*
9102. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-15 16:16:54
Üzenet elküldve: 2022-08-15 16:16:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
- Végre! * Felkiált az öreg örömében, hogy végre ideért. Nem volt része veszélyekben, és egy új barátot is szerzett akivel szívesen találkozna máskor is, de itt végre kényelemben lehet. Nem kell az utat koptatnia. Az az éjszaka a halászkunyhóban nem volt a legjobb, és sajnálja is érte a húsz aranyat amit adott, de muszáj volt, különben nem biztos, hogy épp bőrrel megúszta volna az éjszakát. Végre leül a fűbe, majd elterül. Egy kicsit talán még az álom is elnyomja. Egy idő után mikor már kipihente magát felpattan, és újult erővel indul útjára tovább a fogadóhoz. Már igazán nincs messze. Megérdemli már azt a kis étkezést az öreg. Zsákruhájának zsebében ott a pánsíp, és ott vannak a virágok is amiket szedett. A törpe örömmel telve indul tovább. *
9101. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-08-11 16:20:55
Üzenet elküldve: 2022-08-11 16:20:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy útnak két vége van//
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
*~Nem emlékszik, mi? Fix részeg volt~*
- Rendesen sajnálom azokat, akikkel voltál. Nem lehetsz valami jó az ágyban. *~De azért kíváncsi lennék pár dologra~ azonban azt tényleg elég jól tudja, hogy a másik mire is céloz. Azonban ő most igazán komolyan tervez válaszolni. *
- A mágia gyakorlása nagy koncentrációt igényel. Nem lehet mellette semmi mást csinálni. Amúgy meg tudod jól, hogy mágusi létem az első helyen áll, bármi előtt. Meg amúgy sem lennél ezt megingató fogás. *mégis elvigyorodik az asszonyos felvetésen*
- Eltudlak képzelni, olyan fodros kötényben. *Közben nem is olyan sokára mellé is feküdnek, úgyhogy kicsit visszafogja magát. Hagyja a másik hagy vágjon neki vissza. Amúgy sem először hallja a szavak... felét. ~Az anyád? Az anyád a jó...~ mély levegőt vesz inkább és még jobban a másik felé fordul. *
- Milyen kár, hogy pont miattam nem vitted szobára. Megláttad, hogy odajött hozzám az a kis helyes barna és úgy követtél, mint valami féltékeny kutyus, szegény nőt meg halálra ijesztetted. Szerintem te hiszed azt, hogy én vagyok a te asszonyod! *mutat gonoszul a kimaradt dolgokra. Viszont így nem fognak túl sokáig jutni, abba kell hagyniuk. *
- Egyezzünk ki abban, hogy egyikünk sem asszony. *Ha a másik kötné az ebet a karóhoz akkor komolyabb stratégiához fordul*
- Állok neked egy sört legközelebb, kölyök. * hangsúlyozza az utolsó pont, úgy, mint a másik próbálta a nevét. Aztán csak fekszik ott egy darabig csendben *
- Hallod Khiel! Beszélgetni támadt kedvem. Kérdezz valamit! ~Ha már te az én elképzeléseimet mindig leszólod te borzos macska~
// A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz //
*~Nem emlékszik, mi? Fix részeg volt~*
- Rendesen sajnálom azokat, akikkel voltál. Nem lehetsz valami jó az ágyban. *~De azért kíváncsi lennék pár dologra~ azonban azt tényleg elég jól tudja, hogy a másik mire is céloz. Azonban ő most igazán komolyan tervez válaszolni. *
- A mágia gyakorlása nagy koncentrációt igényel. Nem lehet mellette semmi mást csinálni. Amúgy meg tudod jól, hogy mágusi létem az első helyen áll, bármi előtt. Meg amúgy sem lennél ezt megingató fogás. *mégis elvigyorodik az asszonyos felvetésen*
- Eltudlak képzelni, olyan fodros kötényben. *Közben nem is olyan sokára mellé is feküdnek, úgyhogy kicsit visszafogja magát. Hagyja a másik hagy vágjon neki vissza. Amúgy sem először hallja a szavak... felét. ~Az anyád? Az anyád a jó...~ mély levegőt vesz inkább és még jobban a másik felé fordul. *
- Milyen kár, hogy pont miattam nem vitted szobára. Megláttad, hogy odajött hozzám az a kis helyes barna és úgy követtél, mint valami féltékeny kutyus, szegény nőt meg halálra ijesztetted. Szerintem te hiszed azt, hogy én vagyok a te asszonyod! *mutat gonoszul a kimaradt dolgokra. Viszont így nem fognak túl sokáig jutni, abba kell hagyniuk. *
- Egyezzünk ki abban, hogy egyikünk sem asszony. *Ha a másik kötné az ebet a karóhoz akkor komolyabb stratégiához fordul*
- Állok neked egy sört legközelebb, kölyök. * hangsúlyozza az utolsó pont, úgy, mint a másik próbálta a nevét. Aztán csak fekszik ott egy darabig csendben *
- Hallod Khiel! Beszélgetni támadt kedvem. Kérdezz valamit! ~Ha már te az én elképzeléseimet mindig leszólod te borzos macska~
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586