Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 153 (3041. - 3060. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3060. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-10-06 18:57:57
Üzenet elküldve: 2025-10-06 18:57:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Szende napok//
*Waerynn arroganciája nem meglepő. Minden elfre jellemző, még Henára is. Mondjuk a nő fajtársaival szemben sokkal nagyobb elvárásokat támaszt és kevésbé kedveli őket mint a többi fajhoz tartozó személyt. Ennek különösebb oka nincsen, talán valamiféle ösztönös rivalizálás. A végére általában jóban szokott lenni még a hosszúéletű fajtársaival is, ha csak nem mennek szánt szándékkal az idegeire.*
-Azt hiszed félek tőled?
*Néz hitetlenkedve a másikra.*
-Ez a kard nem dísznek van ám itt.
*Feltűnt neki, hogy ahogy a kezét a kardja közelébe tette, a férfi támadóbb lett.*
-Nem akárkik tanítottak engem...
*Azzal egy ismerős hangot hall. Látványosan kizökkenti Henát az előző kirohanásából és egy sokkal lágyabb oldalát mutatja meg. Persze csak Alessian felé.*
-Üdvözöllek jó uram!
*Köszön vidáman a tündérnek, majdhogynem elfelejtve a fajtársát.*
-Ugyan nem kell túloznia. Habár igaza van.
*Be kell látnia, hogy nem volt rest és egy ideje a mágia tanulás helyett inkább praktikusabb módokat keresett, tanult, hogy meg tudja védeni magát.*
-Köszönöm a segítségét.
*Térdre ereszkedik, hogy a férfi homlokára egy hálás csókot adjon.*
-Ez a férfi majdnem eltaposott a lovával és még bocsánatot sem akar kérni.
*Játssza az áldozat szerepét. Most Waerynn egy teljesen másik, kedvesebb, nyájasabb oldalát láthatja meg Henának, habár a szemeiben továbbra is ott tükröződik az a harcra készség.*
*Waerynn arroganciája nem meglepő. Minden elfre jellemző, még Henára is. Mondjuk a nő fajtársaival szemben sokkal nagyobb elvárásokat támaszt és kevésbé kedveli őket mint a többi fajhoz tartozó személyt. Ennek különösebb oka nincsen, talán valamiféle ösztönös rivalizálás. A végére általában jóban szokott lenni még a hosszúéletű fajtársaival is, ha csak nem mennek szánt szándékkal az idegeire.*
-Azt hiszed félek tőled?
*Néz hitetlenkedve a másikra.*
-Ez a kard nem dísznek van ám itt.
*Feltűnt neki, hogy ahogy a kezét a kardja közelébe tette, a férfi támadóbb lett.*
-Nem akárkik tanítottak engem...
*Azzal egy ismerős hangot hall. Látványosan kizökkenti Henát az előző kirohanásából és egy sokkal lágyabb oldalát mutatja meg. Persze csak Alessian felé.*
-Üdvözöllek jó uram!
*Köszön vidáman a tündérnek, majdhogynem elfelejtve a fajtársát.*
-Ugyan nem kell túloznia. Habár igaza van.
*Be kell látnia, hogy nem volt rest és egy ideje a mágia tanulás helyett inkább praktikusabb módokat keresett, tanult, hogy meg tudja védeni magát.*
-Köszönöm a segítségét.
*Térdre ereszkedik, hogy a férfi homlokára egy hálás csókot adjon.*
-Ez a férfi majdnem eltaposott a lovával és még bocsánatot sem akar kérni.
*Játssza az áldozat szerepét. Most Waerynn egy teljesen másik, kedvesebb, nyájasabb oldalát láthatja meg Henának, habár a szemeiben továbbra is ott tükröződik az a harcra készség.*
3059. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-10-06 18:24:54
Üzenet elküldve: 2025-10-06 18:24:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Szende napok//
* Ahogy Záport tanítgatja zajra lesz figyelmes, ráadásul a közelből. Feláll és kicsit arrébb sétál nyomában a mosómedvével, hogy kikukucskáljon a közeli perpatvarra. Pont elkapja pillantásával a pofonos jelenetet.*
- Ez fájhatott.* Súgja oda Zápornak, de azért azt meg kell jegyezni, hogy neki tündérként elég kicsi a fájdalomküszöbe. Ahogy jobban szemügyre veszi a különös párost a felismerés úrrá lesz rajta. Az ő ezüstös hajú tavi tündére azt Henadryna. Máris jobban érdekli a bonyodalom. Lesétál hát hozzájuk, mert Henával elég jó viszont ápoltak még legutóbb.*
- Teysusra mondom, örülök, hogy újra látom kisasszony.* Hajol meg felé, majd a másik alaknak is biccent. Egyértelműen ő a nő pártját fogja inkább.*
- Úgy látom, hogy a levegő szinte izzik a feszültségtől és a rosszabbik értelemben.* Szól közbe szemtelenül.*
- Egyébként én nem dühíteném fel a hölgyet, mert legalább olyan veszélyes, mint amilyen gyönyörű.* Inti óva a férfit és bókol egyben a nőnek.*
- Talán segíthetek elsimítani az ügyet, vagy legalább szeretném végig nézni, hogy mi alakul majd ebből ki.* Nem feltétlen akar ő békéltető lenni, de ha elfogadják a segítségét, akkor add majd tanácsot. Mondjuk Waerynn hátrányból indul, hiszen nem olyan bájos és kedves a szívének, mint Hena. A lány csókjaira és az együtt töltött időre még mindig az egyik legszebb emlékeként tekint.*
* Ahogy Záport tanítgatja zajra lesz figyelmes, ráadásul a közelből. Feláll és kicsit arrébb sétál nyomában a mosómedvével, hogy kikukucskáljon a közeli perpatvarra. Pont elkapja pillantásával a pofonos jelenetet.*
- Ez fájhatott.* Súgja oda Zápornak, de azért azt meg kell jegyezni, hogy neki tündérként elég kicsi a fájdalomküszöbe. Ahogy jobban szemügyre veszi a különös párost a felismerés úrrá lesz rajta. Az ő ezüstös hajú tavi tündére azt Henadryna. Máris jobban érdekli a bonyodalom. Lesétál hát hozzájuk, mert Henával elég jó viszont ápoltak még legutóbb.*
- Teysusra mondom, örülök, hogy újra látom kisasszony.* Hajol meg felé, majd a másik alaknak is biccent. Egyértelműen ő a nő pártját fogja inkább.*
- Úgy látom, hogy a levegő szinte izzik a feszültségtől és a rosszabbik értelemben.* Szól közbe szemtelenül.*
- Egyébként én nem dühíteném fel a hölgyet, mert legalább olyan veszélyes, mint amilyen gyönyörű.* Inti óva a férfit és bókol egyben a nőnek.*
- Talán segíthetek elsimítani az ügyet, vagy legalább szeretném végig nézni, hogy mi alakul majd ebből ki.* Nem feltétlen akar ő békéltető lenni, de ha elfogadják a segítségét, akkor add majd tanácsot. Mondjuk Waerynn hátrányból indul, hiszen nem olyan bájos és kedves a szívének, mint Hena. A lány csókjaira és az együtt töltött időre még mindig az egyik legszebb emlékeként tekint.*
3058. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-10-06 15:21:11
Üzenet elküldve: 2025-10-06 15:21:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szende napok//
*Egy pillanatig mozdulatlanul áll. A nő szavai csengenek a fülében, és bár az arca szinte rezzenéstelen marad, valami halvány változás mégis átfut a tekintetén. Valami, amit nehéz lenne megfogalmazni. Talán sértettség, talán csak a büszkeség árnyéka. Végül saját magát kontroll alatt tartva, és egy lassú, mély levegőt véve, megszólal.*
-Nagy a szád ahhoz képest, nem látom a mögöttes erőt.* Mondja hidegen, de a hangja csendes. Inkább hűvösen fegyelmezett, mint aki tudja, hogy bármikor elszabadulhatna a haragja, de uralkodik rajta.*
-A pofonhoz persze volt közöm, ugye? Ha tényleg ilyen bátor vagy, próbáld meg újra. Hátha most sikerül. * Megpillantja, hogy a nő a kardért nyúl. Ezzel még inkább hergelve a férfit. Gúnyosan elmosolyodik. Egy lépést közelebb lép, szinte észrevétlenül, mégis érezhetően megszűnik a köztük lévő távolság. A smaragdzöld szemei most másként tekintenek, mintha valami lágyabb is lenne bennük, de csak egy pillanatra. Aztán ismét a megszokott rideg fény váltja fel.*
-Nem kértem, hogy eláruld, honnan jöttél. De ne beszélj úgy, mintha fölöttem állnál. *A szavai lassúak, kimértek, minden betű a helyén.*
-Nem tudod, ki vagyok. És jobb, ha nem is próbálod kitalálni.
*Egy pillanatra még rajta tartja a tekintetét, aztán elfordul, mintha ezzel le is zárná a vitát. A mozdulatai feszesek, fegyelmezettek, de a vállában ott marad az a rejtett feszültség, amit nem tud teljesen elrejteni. A nő szavai nem hagyják nyugodni, bár sosem vallaná be. Csak annyit mond még, miközben a lova kantárját megigazítja.*
-Ha nem tetszik a társaságom, maradhatsz a fák között, lehet hogy ők elviselik a jellemed. De ne vedd rossz néven, ha legközelebb nem állok meg amikor észreveszlek.
* Hangja továbbra is nyugodt, de minden szava mögött ott rezeg az a visszafojtott, kimondatlan valami, amit maga sem akar megérteni.*
*Egy pillanatig mozdulatlanul áll. A nő szavai csengenek a fülében, és bár az arca szinte rezzenéstelen marad, valami halvány változás mégis átfut a tekintetén. Valami, amit nehéz lenne megfogalmazni. Talán sértettség, talán csak a büszkeség árnyéka. Végül saját magát kontroll alatt tartva, és egy lassú, mély levegőt véve, megszólal.*
-Nagy a szád ahhoz képest, nem látom a mögöttes erőt.* Mondja hidegen, de a hangja csendes. Inkább hűvösen fegyelmezett, mint aki tudja, hogy bármikor elszabadulhatna a haragja, de uralkodik rajta.*
-A pofonhoz persze volt közöm, ugye? Ha tényleg ilyen bátor vagy, próbáld meg újra. Hátha most sikerül. * Megpillantja, hogy a nő a kardért nyúl. Ezzel még inkább hergelve a férfit. Gúnyosan elmosolyodik. Egy lépést közelebb lép, szinte észrevétlenül, mégis érezhetően megszűnik a köztük lévő távolság. A smaragdzöld szemei most másként tekintenek, mintha valami lágyabb is lenne bennük, de csak egy pillanatra. Aztán ismét a megszokott rideg fény váltja fel.*
-Nem kértem, hogy eláruld, honnan jöttél. De ne beszélj úgy, mintha fölöttem állnál. *A szavai lassúak, kimértek, minden betű a helyén.*
-Nem tudod, ki vagyok. És jobb, ha nem is próbálod kitalálni.
*Egy pillanatra még rajta tartja a tekintetét, aztán elfordul, mintha ezzel le is zárná a vitát. A mozdulatai feszesek, fegyelmezettek, de a vállában ott marad az a rejtett feszültség, amit nem tud teljesen elrejteni. A nő szavai nem hagyják nyugodni, bár sosem vallaná be. Csak annyit mond még, miközben a lova kantárját megigazítja.*
-Ha nem tetszik a társaságom, maradhatsz a fák között, lehet hogy ők elviselik a jellemed. De ne vedd rossz néven, ha legközelebb nem állok meg amikor észreveszlek.
* Hangja továbbra is nyugodt, de minden szava mögött ott rezeg az a visszafojtott, kimondatlan valami, amit maga sem akar megérteni.*
3057. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-10-06 12:41:15
Üzenet elküldve: 2025-10-06 12:41:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Szende napok//
*Keze meglendül. Tenyerén még érzi az előző pofon csiklandozását. Nagyon viszketett már Hena keze. Hogy most éppen a férfin tölti ki a haragját az más. El kell ismernie, hogy jól is esett.
Második csapása nem sikeres. A férfi elkapja csuklóját és szorosan tartja a karját. Hena arcán továbbra is düh olvasható le. A férfi parancsára, hogy hagyja abba csak gúnyosan mosolyog.
~Mintha megmondhatnád, hogy mit tegyek.~
A férfi kérdése bizonyossá teszi, hogy egy arrogáns fajtárssal találkozott. Mintha ő maga nem lenne az. De hát a férfi nem is Hena. Magának megbocsátja az arroganciát. Másnál már kevésbé. Érezve, hogy a csuklóján gyengül a szorítás megpróbálja egy rántással kiszabadítani magát, persze hiába. Az elf továbbra is biztosan tartja. Aztán csak elengedi. Csuklóját simogatja, ahogy az kiszabadul Waerynn szorításából. A kérdésére csak gúnyos mosoly telepszik Hena arcára.*
-Miért te nem tudod ki vagy?
*Nem Waerynn lenne az első. Mostanában csak úgy nyüzsögnek az amnéziás alakok.*
-Semmi közöd hozzá, hogy honnan valósi vagyok.
*Mondja fennhordott orral. A származását nem is akarja megosztani a másikkal, ellentétben a férfi hovatartozása sokkal jobban érdekli. Ahogy ismeri a fajtáját, valószínűleg nem kell sokáig várnia, hogy a másik Hena orrára kösse nemesi származását.*
-Menj a városba, ott talán segíthetnek abban, hogy kiderítsd ki vagy. Csak el ne taposd őket is a lovaddal.
*Hena magának keresi a bajt és ezt nagyon jól tudja. Keze készen áll, hogy ha a másik támadna, akkor az övén lévő karddal védekezzen.*
*Keze meglendül. Tenyerén még érzi az előző pofon csiklandozását. Nagyon viszketett már Hena keze. Hogy most éppen a férfin tölti ki a haragját az más. El kell ismernie, hogy jól is esett.
Második csapása nem sikeres. A férfi elkapja csuklóját és szorosan tartja a karját. Hena arcán továbbra is düh olvasható le. A férfi parancsára, hogy hagyja abba csak gúnyosan mosolyog.
~Mintha megmondhatnád, hogy mit tegyek.~
A férfi kérdése bizonyossá teszi, hogy egy arrogáns fajtárssal találkozott. Mintha ő maga nem lenne az. De hát a férfi nem is Hena. Magának megbocsátja az arroganciát. Másnál már kevésbé. Érezve, hogy a csuklóján gyengül a szorítás megpróbálja egy rántással kiszabadítani magát, persze hiába. Az elf továbbra is biztosan tartja. Aztán csak elengedi. Csuklóját simogatja, ahogy az kiszabadul Waerynn szorításából. A kérdésére csak gúnyos mosoly telepszik Hena arcára.*
-Miért te nem tudod ki vagy?
*Nem Waerynn lenne az első. Mostanában csak úgy nyüzsögnek az amnéziás alakok.*
-Semmi közöd hozzá, hogy honnan valósi vagyok.
*Mondja fennhordott orral. A származását nem is akarja megosztani a másikkal, ellentétben a férfi hovatartozása sokkal jobban érdekli. Ahogy ismeri a fajtáját, valószínűleg nem kell sokáig várnia, hogy a másik Hena orrára kösse nemesi származását.*
-Menj a városba, ott talán segíthetnek abban, hogy kiderítsd ki vagy. Csak el ne taposd őket is a lovaddal.
*Hena magának keresi a bajt és ezt nagyon jól tudja. Keze készen áll, hogy ha a másik támadna, akkor az övén lévő karddal védekezzen.*
3056. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-10-05 21:42:35
Üzenet elküldve: 2025-10-05 21:42:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szende napok//
*Waerynn még meg sem rezzen, mikor a nő újra lendül. Szeme egy pillanatra sem mozdul el róla. Mielőtt a kéz elérhetné az arcát, hirtelen mozdulattal előrelép, és ujjai vasmarokként záródnak Hena csuklójára. A mozdulat gyors, pontos és fegyelmezett. Nem erőből, hanem gyakorlatból fakad. A nő lendülete megakad, a karját a férfi tartja meg, kissé lefelé szorítva. Smaragdzöld szemei villannak, s az arcáról eltűnik minden korábbi közöny. A hangja mély, hideg és élesen metsző, mikor megszólal.*
-Ezt fejezd be. Most!
*Nem kiabál, nem rántja meg a karját, nem fenyeget. A hangjában mégis ott a fagyos súly, amitől a levegő is megfeszül közöttük. A ló idegesen horkant mögöttük, mintha érezné gazdája hangulatát. Waerynn lassan enged egy keveset a szorításon, de a kezét nem veszi el, csak annyira, hogy a nő érezze, bármikor képes újra lefogni.*
- Hogy merészelsz hozzám érni engedély nélkül? Kinek képzeled magad? Tudod te egyáltalán ki vagyok?
*Egy halvány, gúnyos mosoly jelenik meg az ajkán, de a szeme hidegen csillog. Lassú mozdulattal engedi el Hena csuklóját, majd hátralép, de a tekintetét továbbra is rajta tartja. A férfi arcán még mindig ott a vörös folt, a pofon nyoma, de nem tűnik bosszúsnak inkább olyan, mintha most értékelné először igazán a nőt maga előtt.*
-Nem vagy artheniori? Akkor mi vagy Pirtianesi?
*Hangja kissé enyhül, de a hűvös fölény nem múlik el belőle. A szél megint felerősödik körülöttük, a ló patájával idegesen dobbant a földön. Waerynn még mindig nem mozdul, várja, mit mond a nő, miközben az arca rezzenéstelen, rideg.*
*Waerynn még meg sem rezzen, mikor a nő újra lendül. Szeme egy pillanatra sem mozdul el róla. Mielőtt a kéz elérhetné az arcát, hirtelen mozdulattal előrelép, és ujjai vasmarokként záródnak Hena csuklójára. A mozdulat gyors, pontos és fegyelmezett. Nem erőből, hanem gyakorlatból fakad. A nő lendülete megakad, a karját a férfi tartja meg, kissé lefelé szorítva. Smaragdzöld szemei villannak, s az arcáról eltűnik minden korábbi közöny. A hangja mély, hideg és élesen metsző, mikor megszólal.*
-Ezt fejezd be. Most!
*Nem kiabál, nem rántja meg a karját, nem fenyeget. A hangjában mégis ott a fagyos súly, amitől a levegő is megfeszül közöttük. A ló idegesen horkant mögöttük, mintha érezné gazdája hangulatát. Waerynn lassan enged egy keveset a szorításon, de a kezét nem veszi el, csak annyira, hogy a nő érezze, bármikor képes újra lefogni.*
- Hogy merészelsz hozzám érni engedély nélkül? Kinek képzeled magad? Tudod te egyáltalán ki vagyok?
*Egy halvány, gúnyos mosoly jelenik meg az ajkán, de a szeme hidegen csillog. Lassú mozdulattal engedi el Hena csuklóját, majd hátralép, de a tekintetét továbbra is rajta tartja. A férfi arcán még mindig ott a vörös folt, a pofon nyoma, de nem tűnik bosszúsnak inkább olyan, mintha most értékelné először igazán a nőt maga előtt.*
-Nem vagy artheniori? Akkor mi vagy Pirtianesi?
*Hangja kissé enyhül, de a hűvös fölény nem múlik el belőle. A szél megint felerősödik körülöttük, a ló patájával idegesen dobbant a földön. Waerynn még mindig nem mozdul, várja, mit mond a nő, miközben az arca rezzenéstelen, rideg.*
3055. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-10-05 11:27:50
Üzenet elküldve: 2025-10-05 11:27:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
* A tisztáson végül megszületik az ötlet a fiúban. Úgy dönt, hogy elindul a kikötő felé, és ott teszi próbára az életet, bár az is lehet, hogy az egyetlen dolog, amit ott talál, az a halál. Egyik végkimenetel sem érinti meg különösebben, és nem is gondolja, hogy túlzottan sokat veszítene azzal, ha holnap már nem ébredne fel. Ujjai a zsebében lévő kis szütyőre tévednek, nem akart eddig tudomást venni róla, hogy pénzének utolsó tartalékait is erre költötte el, mert ha eszébe jut, csak még jobban utálja magát. De amíg sétál, lesz ideje gondolkodni, hogy mihez kezdjen vele. Még egy utolsó pillantást vet Artheniorra, mielőtt elindulna. A város, ami nem adott neki semmit, csak fájdalmat, és szenvedést. Amihez semmilyen szép emlék nem köti, mégis fél most itt hagyni. Elhúzza a száját, és köp egyet a templom magasló tornyának irányába. *
~ Baszódj meg, Arthenior. ~
* A keserű gondolat ott visszhangzik a fülében, miközben minden földi tulajdonával, a rajta lévő szakadt, koszos ruhákkal elindul. Nem tudja, hogy milyen hosszú lesz az út, és hogy egyáltalán odaér a céljához, vagy sem. Ez valahol egy kis izgalommal tölti el. *
~ Baszódj meg, Arthenior. ~
* A keserű gondolat ott visszhangzik a fülében, miközben minden földi tulajdonával, a rajta lévő szakadt, koszos ruhákkal elindul. Nem tudja, hogy milyen hosszú lesz az út, és hogy egyáltalán odaér a céljához, vagy sem. Ez valahol egy kis izgalommal tölti el. *
3054. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-10-05 04:47:12
Üzenet elküldve: 2025-10-05 04:47:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Szende napok//
*Henadryna keze pofonra kész. Teljes erejéből meglendíti a karját és egy akkora pofont ad, hogy még a férfi meg nem született unokái is megérzik. Mármint szeretne ilyen pofont adni, de ő nem óriás vagy ork, hogy ekkora erővel rendelkezzen. Hena pofonja jó esetben egy piros foltot hagy a férfi arcán, ami akár egy óra múlva már nem is lesz látható. Meg természetesen az a csípő érzés sem fog hamar elmúlni, de ennél maradandóbb fájdalmat nem tud adni a férfinak.
A csattanás visszhangzik a tisztást körülölelő fák sűrűjében. A madarak többségének a dala elhallgat, valami ragadozóra számítanak. Csak az a széllel rivális énekű szárnyas dala marad hallható. Ezekre Hena viszont nem figyel most oda. Dühös a férfira. Kis híján eltapossák és még vágjon jó képet is hozzá? Ha Henadrynán múlik akkor nem. Az atheniori jelzőn egyenesen felháborodik és ezt nem is rejti el. Arcáról leolvasható, hogy a férfi ezzel megint megsértette és egy újabb pofonra készíti elő a kezét.*
-Honnan veszed, hogy én artheniori vagyok?
*Azzal a keze újra lendületet vesz, a férfi arcát célozva.*
*Henadryna keze pofonra kész. Teljes erejéből meglendíti a karját és egy akkora pofont ad, hogy még a férfi meg nem született unokái is megérzik. Mármint szeretne ilyen pofont adni, de ő nem óriás vagy ork, hogy ekkora erővel rendelkezzen. Hena pofonja jó esetben egy piros foltot hagy a férfi arcán, ami akár egy óra múlva már nem is lesz látható. Meg természetesen az a csípő érzés sem fog hamar elmúlni, de ennél maradandóbb fájdalmat nem tud adni a férfinak.
A csattanás visszhangzik a tisztást körülölelő fák sűrűjében. A madarak többségének a dala elhallgat, valami ragadozóra számítanak. Csak az a széllel rivális énekű szárnyas dala marad hallható. Ezekre Hena viszont nem figyel most oda. Dühös a férfira. Kis híján eltapossák és még vágjon jó képet is hozzá? Ha Henadrynán múlik akkor nem. Az atheniori jelzőn egyenesen felháborodik és ezt nem is rejti el. Arcáról leolvasható, hogy a férfi ezzel megint megsértette és egy újabb pofonra készíti elő a kezét.*
-Honnan veszed, hogy én artheniori vagyok?
*Azzal a keze újra lendületet vesz, a férfi arcát célozva.*
3053. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-10-04 20:11:04
Üzenet elküldve: 2025-10-04 20:11:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 159
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 159
Játékstílus: Vakmerő
//A jókedvű adakozót szereti a Hetedik//
* A válasz elgondolkodtatja. Egy pillanatig sem hiszi el, hogy a fürdőben nem ugyan az a játék kezdődne vele, mint a tisztáson az éjszaka, és biztos benne, hogy újabb szenvedés, játszadozás, és fájdalmasan feszülő golyók lesznek osztályrészei. Mégis, ott van az esély, hogy talán megkegyelmez neki a nő, mert a bárd sem vak, és látja, hogy próbálkozásaival nem süket fülekre talál, csupán még nem sikerült áthatoljon a páncélon, amit vélhetőn a sértettség vonz saját, és a tolvaj öle közé. Felsóhajt, és úgy dönt, hajlandó áldozni még a bűnbocsánat oltárán. *
- Menjünk. * Feleli vidáman, mert ha csapdába sétál, akkor legalább jókedvűen akarja azt tenni. * A szórólapok ott lesznek később is, de a fürdő most kellemesnek hangzik. Hideg volt az éjszaka, jól fog esni kicsit felmelegedni. * Teszi még hozzá, egy újabb szurkálódással jelezve, hogy az este nem teljesen úgy alakult, ahogy tervezték. Elzsibbadt végtagjai is jelzik, hogy nem teljesen alaptalan a kijelentése, hiába a megivott bor, az csak gondolatban melegíti a testet, és így, hogy nem bújtak össze kellően, egymásban sem tartották a hőt. *
- A reggelire a vendégem vagy. * Teszi még hozzá, és egy régi emlék jut eszébe. El is mosolyodik rajta, és a tolvajra pillant. *
- A főbejáraton akarsz bemenni, vagy besurranjunk a fürdőbe? * Teszi fel a kérdést, miközben a város felé indul. Rég volt már, hogy a pegazus ablakát használta a fürdőbe jutáshoz, de biztos benne, hogy a zár még mindig ugyan olyan könnyen nyílik, mint régen. *
* A válasz elgondolkodtatja. Egy pillanatig sem hiszi el, hogy a fürdőben nem ugyan az a játék kezdődne vele, mint a tisztáson az éjszaka, és biztos benne, hogy újabb szenvedés, játszadozás, és fájdalmasan feszülő golyók lesznek osztályrészei. Mégis, ott van az esély, hogy talán megkegyelmez neki a nő, mert a bárd sem vak, és látja, hogy próbálkozásaival nem süket fülekre talál, csupán még nem sikerült áthatoljon a páncélon, amit vélhetőn a sértettség vonz saját, és a tolvaj öle közé. Felsóhajt, és úgy dönt, hajlandó áldozni még a bűnbocsánat oltárán. *
- Menjünk. * Feleli vidáman, mert ha csapdába sétál, akkor legalább jókedvűen akarja azt tenni. * A szórólapok ott lesznek később is, de a fürdő most kellemesnek hangzik. Hideg volt az éjszaka, jól fog esni kicsit felmelegedni. * Teszi még hozzá, egy újabb szurkálódással jelezve, hogy az este nem teljesen úgy alakult, ahogy tervezték. Elzsibbadt végtagjai is jelzik, hogy nem teljesen alaptalan a kijelentése, hiába a megivott bor, az csak gondolatban melegíti a testet, és így, hogy nem bújtak össze kellően, egymásban sem tartották a hőt. *
- A reggelire a vendégem vagy. * Teszi még hozzá, és egy régi emlék jut eszébe. El is mosolyodik rajta, és a tolvajra pillant. *
- A főbejáraton akarsz bemenni, vagy besurranjunk a fürdőbe? * Teszi fel a kérdést, miközben a város felé indul. Rég volt már, hogy a pegazus ablakát használta a fürdőbe jutáshoz, de biztos benne, hogy a zár még mindig ugyan olyan könnyen nyílik, mint régen. *
3052. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-10-04 10:06:37
Üzenet elküldve: 2025-10-04 10:06:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 445
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 445
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A jókedvű adakozót szereti a Hetedik//
*Kénytelen megtanulni, hogy bármennyire is élcelődött magában azon a bizonyos férfibüszkeségen, a női hiúság kicsinyessége sem marad el túlzottan mögötte. Ahogy távolságot húz közéjük jelzésértékűen a mélységi, némi sértettség fortyogni kezd benne. Nem igazán van hozzászokva, hogy visszautasítsák, ahhoz meg főleg nem, hogy a bárd utasítsa vissza. Duzzogását egy lemondó sóhajjal ereszti szélnek, olyan érzés ez, amivel nem igazán tud mit kezdeni, ezért arra a sorsa jut, mint a többi: tisztességesen elnyomja.
Az őszintén csendülő szavak azonban szerte is foszlatják a sértettséget. Megjegyzi magában azért, micsoda bosszantó átok ez, elveszi a lehetőséget attól, hogy homályos utalgatásokban, finoman füllentésekbe csomagolja az ember mondandóját, a tolvaj sem beszél soha másképp. Az egyenesség véleménye szerint száraz, és végtelenül túlértékelt, s amennyiben Eeyr maga nem köti meg nyelvét úgy, ahogy a mélységinél, bizony senki sem fogja nyers őszinteségen kapni.
A szürkéket kutatva mélázik magában némán egy darabig, majd maga is a folyót figyeli. Talán ez lenne az alkalom, hogy maga is az érzéseiről beszéljen? A haragjáról? A szomorúságáról? A hosszú hatok magányáról? Nyitja lassan ajkait, de már abban a pillanatban tudja, hogy teljességgel kizárt.*
- Ráér még kicsit az a plakátolás *tekint vissza Calere, kék szemei bájologva csillannak* - Én a helyedben előbb a csinos bűntársaddal tartanék egy forró fürdőre. *húzza sejtelmes mosolyra ajkait majd felbujtón a férfi combjára fog, úgy segít magának feltápászkodni. Szavaiban, még ha nem is egyenesen, de ígéret csendül* - Szerintem nem bánnád meg, de persze, ha a szórólapok nem tudnak várni...
*Megjátszott megértéssel sóhajt, de szeme sarkából hunyorítva sandít a bárd felé feleletére várva.*
*Kénytelen megtanulni, hogy bármennyire is élcelődött magában azon a bizonyos férfibüszkeségen, a női hiúság kicsinyessége sem marad el túlzottan mögötte. Ahogy távolságot húz közéjük jelzésértékűen a mélységi, némi sértettség fortyogni kezd benne. Nem igazán van hozzászokva, hogy visszautasítsák, ahhoz meg főleg nem, hogy a bárd utasítsa vissza. Duzzogását egy lemondó sóhajjal ereszti szélnek, olyan érzés ez, amivel nem igazán tud mit kezdeni, ezért arra a sorsa jut, mint a többi: tisztességesen elnyomja.
Az őszintén csendülő szavak azonban szerte is foszlatják a sértettséget. Megjegyzi magában azért, micsoda bosszantó átok ez, elveszi a lehetőséget attól, hogy homályos utalgatásokban, finoman füllentésekbe csomagolja az ember mondandóját, a tolvaj sem beszél soha másképp. Az egyenesség véleménye szerint száraz, és végtelenül túlértékelt, s amennyiben Eeyr maga nem köti meg nyelvét úgy, ahogy a mélységinél, bizony senki sem fogja nyers őszinteségen kapni.
A szürkéket kutatva mélázik magában némán egy darabig, majd maga is a folyót figyeli. Talán ez lenne az alkalom, hogy maga is az érzéseiről beszéljen? A haragjáról? A szomorúságáról? A hosszú hatok magányáról? Nyitja lassan ajkait, de már abban a pillanatban tudja, hogy teljességgel kizárt.*
- Ráér még kicsit az a plakátolás *tekint vissza Calere, kék szemei bájologva csillannak* - Én a helyedben előbb a csinos bűntársaddal tartanék egy forró fürdőre. *húzza sejtelmes mosolyra ajkait majd felbujtón a férfi combjára fog, úgy segít magának feltápászkodni. Szavaiban, még ha nem is egyenesen, de ígéret csendül* - Szerintem nem bánnád meg, de persze, ha a szórólapok nem tudnak várni...
*Megjátszott megértéssel sóhajt, de szeme sarkából hunyorítva sandít a bárd felé feleletére várva.*
3051. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-10-03 21:37:47
Üzenet elküldve: 2025-10-03 21:37:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 159
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 159
Játékstílus: Vakmerő
//A jókedvű adakozót szereti a Hetedik//
* Egyszerűnek tűnik az ötlete, mégis úgy tűnik, hogy kínzója nem ereszti még. A bárdnak kétsége sincs afelől ezek után, hogy csak arra kell a társasága, hogy a tolvaj tovább játszadozhasson vele, és kínozhassa. És mégis, valamiért nem akarja magára hagyni, és elválni tőle. Most ő az, aki elhúzódik, és nem hagyja, hogy megcsókolják. Még egy kicsit távolabb is tolja magát a földön, így teremtve maguk között egy kis távolságot. *
- Attól tartok, hogy ha tovább játszadozol velem, akkor szétszakadnak a heréim. * Jegyzi meg egyszerűen, és ami még fontosabb, őszintén. Mélyen néz a nő szemébe, jelezve, hogy komoly amiről beszél, és nem tréfálkozik. *
- Nem akarlak megbántani, és nem akarlak kihasználni sem. Tiszteletben tartom, hogy nem akarsz lefeküdni velem, elég egyértelművé tetted az éjszaka folyamán, viszont biztos megérted, hogy semmi másra nem vágyom jelenleg. Ha bemegyünk a fürdőbe, és ott tovább kínzol, félek, hogy olyat teszek vagy mondok, ami mindent elront. * Sóhajt egyszerűen, elfordítva a tekintetét, és a folyó felé nézve. *
- Hidd el, hogy veled akarok maradni, élvezni minden pillanatot, amit együtt töltünk. Nem foglak elhagyni, és vissza is térek hozzád, viszont annyira kezdi elönteni az agyamat a sóvárgás, amit évek óta nem éreztetett velem senki, hogy félek lassan egy mohás tölgybe is bedugnám Eeyr buzogányát, ha attól jobban érezném magam. * Sandít vissza a gyönyörű kékre, egy kacsintással jelezve, hogy azért ez már félig tréfa volt, még ha van is bőven benne igazság. *
- Csak azt akartam, hogy ezt tisztázzuk. Hagyni akartalak játszadozni velem, de már kezd sok lenni. Elmehetünk együtt fürdeni, csak kérlek tartsd te is tiszteletben az én érzéseimet. Még ha nem is teljesen érted meg azokat.
* Egyszerűnek tűnik az ötlete, mégis úgy tűnik, hogy kínzója nem ereszti még. A bárdnak kétsége sincs afelől ezek után, hogy csak arra kell a társasága, hogy a tolvaj tovább játszadozhasson vele, és kínozhassa. És mégis, valamiért nem akarja magára hagyni, és elválni tőle. Most ő az, aki elhúzódik, és nem hagyja, hogy megcsókolják. Még egy kicsit távolabb is tolja magát a földön, így teremtve maguk között egy kis távolságot. *
- Attól tartok, hogy ha tovább játszadozol velem, akkor szétszakadnak a heréim. * Jegyzi meg egyszerűen, és ami még fontosabb, őszintén. Mélyen néz a nő szemébe, jelezve, hogy komoly amiről beszél, és nem tréfálkozik. *
- Nem akarlak megbántani, és nem akarlak kihasználni sem. Tiszteletben tartom, hogy nem akarsz lefeküdni velem, elég egyértelművé tetted az éjszaka folyamán, viszont biztos megérted, hogy semmi másra nem vágyom jelenleg. Ha bemegyünk a fürdőbe, és ott tovább kínzol, félek, hogy olyat teszek vagy mondok, ami mindent elront. * Sóhajt egyszerűen, elfordítva a tekintetét, és a folyó felé nézve. *
- Hidd el, hogy veled akarok maradni, élvezni minden pillanatot, amit együtt töltünk. Nem foglak elhagyni, és vissza is térek hozzád, viszont annyira kezdi elönteni az agyamat a sóvárgás, amit évek óta nem éreztetett velem senki, hogy félek lassan egy mohás tölgybe is bedugnám Eeyr buzogányát, ha attól jobban érezném magam. * Sandít vissza a gyönyörű kékre, egy kacsintással jelezve, hogy azért ez már félig tréfa volt, még ha van is bőven benne igazság. *
- Csak azt akartam, hogy ezt tisztázzuk. Hagyni akartalak játszadozni velem, de már kezd sok lenni. Elmehetünk együtt fürdeni, csak kérlek tartsd te is tiszteletben az én érzéseimet. Még ha nem is teljesen érted meg azokat.
3050. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-10-03 21:20:38
Üzenet elküldve: 2025-10-03 21:20:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 445
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 445
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A jókedvű adakozót szereti a Hetedik//
*Összehúzza szemöldökét a fejcsóválásra, s bizony felfedez valamiféle csüggedtséget a szürkékben. Ha pontosan érteni vélné miértjét, talán kicsit sértetten fel is húzná magát, nem érezné igazságosnak, hogy emiatt neheztel rá. Bár a korai kelés bosszantó fáradtságának köszönhetően nem sikerül összeraknia az elutasítás okát, kénytelen arra gondolni, hogy a férfinak valóban más tervei vannak. Nem siklik el figyelme azonban a sóhaj és a hangsúlyozott szó felett.*
- Lehet? *szemöldöke finoman ível, nyelve bizalmatlanul fut végig ínyén. Ugyan az ötlet, melyet felvet a bárd nem tűnik ostobaságnak, sőt, bizonyosan előremozdítaná az adománygyűjtést, a szomorkás kedély némi aggodalomra ad okot - pedig ha valaki, Ysanee mindig is a higgadtságáról volt híres.
Közelebb lépve gyengéden fog a férfi állára, mégis határozottan kényszeríti, hogy a szemeibe nézzen.*
- Biztos nem tartasz inkább velem? *suttogja az ajkakra, mielőtt gyengéden érintené hozzá sajátját. Szemei mosolyognak, ügyesen ölti magára a kedélyesség álcáját, miközben szorítja mellkasát a bizonytalanság.* - Úgy hallottam a fürdőházban elég sok pucér leánnyal találkozhat össze az ember, meglehetősen laza erkölcsökkel. *vigyorodik el kacéran, de ha elutasítás éri, nem biztos, hogy sokáig hiteles marad. Megfogja még a szürke kezet, végigsimít rajta, de hacsak nem tartják vissza, el is ereszti.*
- Persze, ha inkább így akarod... *sóhajt vállat vonva színpadiasan, majd megigazgatja magán a ruháját. Megszabadul néhány kósza fűszáltól is.* - Akkor gondolom majd összefutunk valahol ha végeztünk...
*Úgy tesz, mintha a rá jellemző léha higgadtsággal fogadná a dolgot, egészen ügyes is benne, épp csak egy kósza pillanatra lehet felfedezni a kékekben némi felderengő komorságot. Egy kurta torokköszörüléssel el is hessegeti majd tárgyilagosabb hangon folytatja Calere pillantva.*
- Hol találkozzunk?
*Egy gonosz kis hang azt sutyorogja a fülébe, hogy felesleges is feltennie ezt a kérdést. Úgy sejti a férfi hangulatából, hogy épp most következik az a rész, ahol meglóg a pénzével. Ha pedig így történik, akkor kizárólag csak magára vethet.*
*Összehúzza szemöldökét a fejcsóválásra, s bizony felfedez valamiféle csüggedtséget a szürkékben. Ha pontosan érteni vélné miértjét, talán kicsit sértetten fel is húzná magát, nem érezné igazságosnak, hogy emiatt neheztel rá. Bár a korai kelés bosszantó fáradtságának köszönhetően nem sikerül összeraknia az elutasítás okát, kénytelen arra gondolni, hogy a férfinak valóban más tervei vannak. Nem siklik el figyelme azonban a sóhaj és a hangsúlyozott szó felett.*
- Lehet? *szemöldöke finoman ível, nyelve bizalmatlanul fut végig ínyén. Ugyan az ötlet, melyet felvet a bárd nem tűnik ostobaságnak, sőt, bizonyosan előremozdítaná az adománygyűjtést, a szomorkás kedély némi aggodalomra ad okot - pedig ha valaki, Ysanee mindig is a higgadtságáról volt híres.
Közelebb lépve gyengéden fog a férfi állára, mégis határozottan kényszeríti, hogy a szemeibe nézzen.*
- Biztos nem tartasz inkább velem? *suttogja az ajkakra, mielőtt gyengéden érintené hozzá sajátját. Szemei mosolyognak, ügyesen ölti magára a kedélyesség álcáját, miközben szorítja mellkasát a bizonytalanság.* - Úgy hallottam a fürdőházban elég sok pucér leánnyal találkozhat össze az ember, meglehetősen laza erkölcsökkel. *vigyorodik el kacéran, de ha elutasítás éri, nem biztos, hogy sokáig hiteles marad. Megfogja még a szürke kezet, végigsimít rajta, de hacsak nem tartják vissza, el is ereszti.*
- Persze, ha inkább így akarod... *sóhajt vállat vonva színpadiasan, majd megigazgatja magán a ruháját. Megszabadul néhány kósza fűszáltól is.* - Akkor gondolom majd összefutunk valahol ha végeztünk...
*Úgy tesz, mintha a rá jellemző léha higgadtsággal fogadná a dolgot, egészen ügyes is benne, épp csak egy kósza pillanatra lehet felfedezni a kékekben némi felderengő komorságot. Egy kurta torokköszörüléssel el is hessegeti majd tárgyilagosabb hangon folytatja Calere pillantva.*
- Hol találkozzunk?
*Egy gonosz kis hang azt sutyorogja a fülébe, hogy felesleges is feltennie ezt a kérdést. Úgy sejti a férfi hangulatából, hogy épp most következik az a rész, ahol meglóg a pénzével. Ha pedig így történik, akkor kizárólag csak magára vethet.*
3049. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-10-03 20:57:07
Üzenet elküldve: 2025-10-03 20:57:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 237
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Idomítás: 1/25 //
* Első útja a tisztásra vezet. Itt leül a földre és magához hívja Záport. Régóta tervezi, hogy tovább fejleszti az állata képességeit. Most jó alkalom elkezdeni ezt. Nagyon sokat kell majd dolgoznia, hogy az állat meg is tegye, amit mond. Elővesz egy rongyot és megszagoltatja vele. Ösztönösen venné el a mosómedve, hogy megnézze, de most nem ez a feladat. Kinyitja a kis tűhegyes fogaival tarkított pofáját és a szájába dugja a rongy egy részét, majd rácsukja a szőrős pofát. A rongyot pedig játékosan rázza és húzza, miközben egy új füttyentést és parancs szót tanít neki.*
- Rajta! Szedd szét!* Ahogy a kiskutyákkal is játszanak úgy próbálkozik ő is vele. Nem is érti ezt még szegény Zápor igazán, de nem baj. Egyelőre ezek csak az első lépések. Majd még gyakorolnak.*
* Első útja a tisztásra vezet. Itt leül a földre és magához hívja Záport. Régóta tervezi, hogy tovább fejleszti az állata képességeit. Most jó alkalom elkezdeni ezt. Nagyon sokat kell majd dolgoznia, hogy az állat meg is tegye, amit mond. Elővesz egy rongyot és megszagoltatja vele. Ösztönösen venné el a mosómedve, hogy megnézze, de most nem ez a feladat. Kinyitja a kis tűhegyes fogaival tarkított pofáját és a szájába dugja a rongy egy részét, majd rácsukja a szőrős pofát. A rongyot pedig játékosan rázza és húzza, miközben egy új füttyentést és parancs szót tanít neki.*
- Rajta! Szedd szét!* Ahogy a kiskutyákkal is játszanak úgy próbálkozik ő is vele. Nem is érti ezt még szegény Zápor igazán, de nem baj. Egyelőre ezek csak az első lépések. Majd még gyakorolnak.*
3048. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-10-03 19:51:12
Üzenet elküldve: 2025-10-03 19:51:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 159
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 159
Játékstílus: Vakmerő
//A jókedvű adakozót szereti a Hetedik//
* Bár úgy tűnik, hogy Ysanee mellé akar szegődni a fogadóba menet, a mélységi most a háta közepére se kívánja, hogy együtt merüljenek a víz alá. Már tudja, hogy abból se lenne semmi, csak még tovább szenvedne, és ha őszinte akar lenni, akkor kezd elfogyni a türelme. Egy bizonyos szintig szívesen játszadozik, utána viszont mintha fizikai fájdalmat okozna neki a helyzet, ami még bosszantó is mellé. Elrontott hangulata se teszi könnyebbé a gondolatot, hogy tovább kínozzák, úgyhogy megcsóválja a fejét. *
- Este eszembe jutott egy ötlet, a pénzszerzés kapcsán. Lehet, hogy inkább annak állok neki. * Sóhajt, talán túlzottan megnyomva a lehet szót a mondatban. Így biztos, hogy Eeyr nem köt bele a mondatba, amiről még ő se tudja, hogy mennyire igaz. Szíve szerint az első kedvesen rámosolygó nőt ágyba vinné, úgyhogy nem tudja megígérni, hogy csak a feladattal fog foglalkozni. *
- Arra gondoltam, hogy szórólapokat helyezhetnénk el a városban, ami még több alapja lenne annak, hogy amit csinálunk, az Eeyr számára kedves, és a nemesek is jobban hinni fognak nekünk, ha látják a bizonyítékot is rá, igaz amit beszélünk. A legjobb hazugságok igaznak tűnnek, és még bizonyíthatóak is. * Erőltet az arcára egy nem túl őszinte vigyort. *
- Ha gondolod, te próbálkozz be addig egy-kettőnél, hátha sikerül. Én pedig legyártatom a plaketteket, aztán elhelyeztetem a városban azokat. Egy kis befektetés, hogy megtérüljön. * Emeli fel az előző nap a tolvajtól kapott pénzes zacskót, ami már most is könnyebb, mint amikor hozzá került. Rossz szokás, hogy áttett belőle néhány érmét, hogyha valamiért mégis vissza kellene adja. *
* Bár úgy tűnik, hogy Ysanee mellé akar szegődni a fogadóba menet, a mélységi most a háta közepére se kívánja, hogy együtt merüljenek a víz alá. Már tudja, hogy abból se lenne semmi, csak még tovább szenvedne, és ha őszinte akar lenni, akkor kezd elfogyni a türelme. Egy bizonyos szintig szívesen játszadozik, utána viszont mintha fizikai fájdalmat okozna neki a helyzet, ami még bosszantó is mellé. Elrontott hangulata se teszi könnyebbé a gondolatot, hogy tovább kínozzák, úgyhogy megcsóválja a fejét. *
- Este eszembe jutott egy ötlet, a pénzszerzés kapcsán. Lehet, hogy inkább annak állok neki. * Sóhajt, talán túlzottan megnyomva a lehet szót a mondatban. Így biztos, hogy Eeyr nem köt bele a mondatba, amiről még ő se tudja, hogy mennyire igaz. Szíve szerint az első kedvesen rámosolygó nőt ágyba vinné, úgyhogy nem tudja megígérni, hogy csak a feladattal fog foglalkozni. *
- Arra gondoltam, hogy szórólapokat helyezhetnénk el a városban, ami még több alapja lenne annak, hogy amit csinálunk, az Eeyr számára kedves, és a nemesek is jobban hinni fognak nekünk, ha látják a bizonyítékot is rá, igaz amit beszélünk. A legjobb hazugságok igaznak tűnnek, és még bizonyíthatóak is. * Erőltet az arcára egy nem túl őszinte vigyort. *
- Ha gondolod, te próbálkozz be addig egy-kettőnél, hátha sikerül. Én pedig legyártatom a plaketteket, aztán elhelyeztetem a városban azokat. Egy kis befektetés, hogy megtérüljön. * Emeli fel az előző nap a tolvajtól kapott pénzes zacskót, ami már most is könnyebb, mint amikor hozzá került. Rossz szokás, hogy áttett belőle néhány érmét, hogyha valamiért mégis vissza kellene adja. *
3047. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-10-03 19:04:12
Üzenet elküldve: 2025-10-03 19:04:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szende napok//
*Waerynn észreveszi, hogy a nő felé indul, aki a földről pattant fel. Megáll, egyik kezét a ló kantárján nyugtatja, másikkal persze int. Szeme összeszűkül, smaragdzöld pillantása hidegen fürkészi az idegent, mégis van benne egyfajta nyugodt tartás, mintha nem számítana fenyegetésre. Pláne amikor észreveszi, hogy fajtárssal van dolga. Aztán hirtelen meglátja a felemelt kezet. Próbál védekezni, ösztönösen maga elé emeli az alkarját, amikor a nő üt. Félre is húzná a fejét, de későn. A tenyér élesen csattan az arcán, hangosan visszhangzik a tisztáson. A férfi arca az ütéstől féloldalra fordul, haja arcába hullik. Egy pillanatig némán áll, az ujjai lassan szorulnak ökölbe, majd lassan felegyenesedik, tekintetét a nőre szegezi. Az arcán vörös folt húzódik, a csattanás nyoma. Smaragdszeme villan, de hangja nyugodt, hűvös és visszafogott, mikor megszólal.*
-Szóval így üdvözöl egy Artheniori? Jellemző.
*Hangja egyszerre érezhetően gúnyos és fenyegetően halk. Nem mozdul azonnal, hagyja, hogy a pillanat terhes csendje ránehezedjen a nőre, miközben tekintete egy pillanatra sem engedi el az idegent. Waerynn tekintetében van egyfajta magasabb rendűség. Várja a választ, mert az eddigi nyugalmat pont Hena zavarta meg. De lehet, hogy a másik pont fordítva gondolja azt.*
*Waerynn észreveszi, hogy a nő felé indul, aki a földről pattant fel. Megáll, egyik kezét a ló kantárján nyugtatja, másikkal persze int. Szeme összeszűkül, smaragdzöld pillantása hidegen fürkészi az idegent, mégis van benne egyfajta nyugodt tartás, mintha nem számítana fenyegetésre. Pláne amikor észreveszi, hogy fajtárssal van dolga. Aztán hirtelen meglátja a felemelt kezet. Próbál védekezni, ösztönösen maga elé emeli az alkarját, amikor a nő üt. Félre is húzná a fejét, de későn. A tenyér élesen csattan az arcán, hangosan visszhangzik a tisztáson. A férfi arca az ütéstől féloldalra fordul, haja arcába hullik. Egy pillanatig némán áll, az ujjai lassan szorulnak ökölbe, majd lassan felegyenesedik, tekintetét a nőre szegezi. Az arcán vörös folt húzódik, a csattanás nyoma. Smaragdszeme villan, de hangja nyugodt, hűvös és visszafogott, mikor megszólal.*
-Szóval így üdvözöl egy Artheniori? Jellemző.
*Hangja egyszerre érezhetően gúnyos és fenyegetően halk. Nem mozdul azonnal, hagyja, hogy a pillanat terhes csendje ránehezedjen a nőre, miközben tekintete egy pillanatra sem engedi el az idegent. Waerynn tekintetében van egyfajta magasabb rendűség. Várja a választ, mert az eddigi nyugalmat pont Hena zavarta meg. De lehet, hogy a másik pont fordítva gondolja azt.*
3046. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-10-03 14:22:03
Üzenet elküldve: 2025-10-03 14:22:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Szende napok//
*A percek telnek. A szél is erősebben fúj. Már amennyire a falevelekből hallani. Enyhébb lökések szakítják félbe az amúgy monoton hangokat. Mostanra már megunta a dallamokat, azt a versengést amelyet a szél és az az egy madár játszottak. Türelmetlenül fúj, majd induláshoz készül. Azt, hogy merre azt nem tudja. Kezével már készen áll, hogy felálljon a földről, mikor egy férfi érkezik lovon. Attól távol áll, hogy eltapossa Henát, de hogy fel sem tűnik neki, hogy éppen ő is itt tartózkodik az felháborító. Az meg, hogy rá sem hederít, ahogy leszáll a lóról, az már egyszerűen pimaszság. Dühösen pattan fel a földről. Mikor a férfi rápillant, akkor egy dühös arcot láthat. Ahogy közeledik Hena a férfihoz, alkalmazza a mesterei tanításait. Lassú léptekkel közelít. Hagy magának időt, hogy megnézze magának a férfit. Innen kiderül, hogy ő is elf, akárcsak Hena. A nővel ellentétben fekete hajú és a ruházata sem különb. A férfi üdvözlését nem is veszi észre. Vagyis nem vesz róla tudomást. Helyette kezét pofonra emeli és amilyen gyorsan lehet, lekeverjen egyet a másiknak.*
*A percek telnek. A szél is erősebben fúj. Már amennyire a falevelekből hallani. Enyhébb lökések szakítják félbe az amúgy monoton hangokat. Mostanra már megunta a dallamokat, azt a versengést amelyet a szél és az az egy madár játszottak. Türelmetlenül fúj, majd induláshoz készül. Azt, hogy merre azt nem tudja. Kezével már készen áll, hogy felálljon a földről, mikor egy férfi érkezik lovon. Attól távol áll, hogy eltapossa Henát, de hogy fel sem tűnik neki, hogy éppen ő is itt tartózkodik az felháborító. Az meg, hogy rá sem hederít, ahogy leszáll a lóról, az már egyszerűen pimaszság. Dühösen pattan fel a földről. Mikor a férfi rápillant, akkor egy dühös arcot láthat. Ahogy közeledik Hena a férfihoz, alkalmazza a mesterei tanításait. Lassú léptekkel közelít. Hagy magának időt, hogy megnézze magának a férfit. Innen kiderül, hogy ő is elf, akárcsak Hena. A nővel ellentétben fekete hajú és a ruházata sem különb. A férfi üdvözlését nem is veszi észre. Vagyis nem vesz róla tudomást. Helyette kezét pofonra emeli és amilyen gyorsan lehet, lekeverjen egyet a másiknak.*
3045. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-10-02 18:53:45
Üzenet elküldve: 2025-10-02 18:53:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 445
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 445
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//A jókedvű adakozót szereti a Hetedik//
*Ó, ha tudná, hogy szegény Cale mennyire fortyog magában, amiért hoppon maradt az éjszaka... akkor se csinálna semmit máshogy. Na nem azért, mert annyira be szeretné bizonyítani mennyire elérhetetlen, azzal jócskán elkésett már, soha nem játszotta a nehéz prédát a mélységi előtt, hiszen mindig épp az volt a szándéka, hogy becserkéssze. Kölcsönösen előnyös együttműködések voltak ezek, melyek eleinte kizárólagosan a testiségre alapultak, s szükségük sem volt olyan magasztos érzelmekre, mint a bizalom - sőt, annak a teljes hiánya tette valahogy izgalmasabbá az együttléteket. Most is kételkedő valamelyest, azonban össze se hasonlítható a korábbival: a kettő érzés között ugyanis ott az az időszak, amikor bizalmába fogadta a másikat. Bármennyire is elvicceli, bármilyen ügyesen el is nyomja magában és nem vesz róla tudomást, ez a kis tüske azért ott akadékoskodik a lelke mélyén, az az elnyomott méreg pedig akaratlanul kicsinyes dacot gerjeszt. Ha minden csak az óhaján múlna valószínűleg egy percet sem aludtak volna - az a gonosz kis érzés azonban megálljt parancsol.
Körmönfont tolvajunk reggelente nem a legélesebb elméjű, épp ezért a fájdalmasan kinyögött kívánalmak mögé nem társít mindenféle fülledt képzetet, kizárólag annak hallja őket ami. Olvasatában tehát szíve legkedvesebb ágymelegítője most éhes és fürödni óhajt, ezen vágyain pedig Ysanee maradéktalanul osztozik. Ha Cale felül, hamarosan mögötte terem, hűvös kacsói pedig finoman masszírozzák át az elgémberedett nyakat és vállakat, miközben meleg lehelete a fülekbe duruzsol.*
- Menjünk vissza a Pegazusba, meghívlak egy forró fürdőre és egy kiadós reggelire. *azzal, hacsak a másik nem tartja fel, elhúzódik és lassacskán összekapja magát, majd menetkészen fordul a város felé.*
*Ó, ha tudná, hogy szegény Cale mennyire fortyog magában, amiért hoppon maradt az éjszaka... akkor se csinálna semmit máshogy. Na nem azért, mert annyira be szeretné bizonyítani mennyire elérhetetlen, azzal jócskán elkésett már, soha nem játszotta a nehéz prédát a mélységi előtt, hiszen mindig épp az volt a szándéka, hogy becserkéssze. Kölcsönösen előnyös együttműködések voltak ezek, melyek eleinte kizárólagosan a testiségre alapultak, s szükségük sem volt olyan magasztos érzelmekre, mint a bizalom - sőt, annak a teljes hiánya tette valahogy izgalmasabbá az együttléteket. Most is kételkedő valamelyest, azonban össze se hasonlítható a korábbival: a kettő érzés között ugyanis ott az az időszak, amikor bizalmába fogadta a másikat. Bármennyire is elvicceli, bármilyen ügyesen el is nyomja magában és nem vesz róla tudomást, ez a kis tüske azért ott akadékoskodik a lelke mélyén, az az elnyomott méreg pedig akaratlanul kicsinyes dacot gerjeszt. Ha minden csak az óhaján múlna valószínűleg egy percet sem aludtak volna - az a gonosz kis érzés azonban megálljt parancsol.
Körmönfont tolvajunk reggelente nem a legélesebb elméjű, épp ezért a fájdalmasan kinyögött kívánalmak mögé nem társít mindenféle fülledt képzetet, kizárólag annak hallja őket ami. Olvasatában tehát szíve legkedvesebb ágymelegítője most éhes és fürödni óhajt, ezen vágyain pedig Ysanee maradéktalanul osztozik. Ha Cale felül, hamarosan mögötte terem, hűvös kacsói pedig finoman masszírozzák át az elgémberedett nyakat és vállakat, miközben meleg lehelete a fülekbe duruzsol.*
- Menjünk vissza a Pegazusba, meghívlak egy forró fürdőre és egy kiadós reggelire. *azzal, hacsak a másik nem tartja fel, elhúzódik és lassacskán összekapja magát, majd menetkészen fordul a város felé.*
3044. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-10-02 15:30:33
Üzenet elküldve: 2025-10-02 15:30:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 159
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 159
Játékstílus: Vakmerő
//A jókedvű adakozót szereti a Hetedik//
//Napváltás//
* Reggel morcosan ébred a mélységi, ami nem is annyira az alkohol okozta másnapnak, mint az előző este hajthatatlan tolvajnak tudható be. Kezdi megbánni az egyedül töltött hatokat, úgy érzi, hogy felesleges volt az önkéntes cölibátus, és magában megfogadja, hogy az első adandó alkalommal kapni fog az alkalmon, hogy valaki másnak az ölelő karjaiban vesszen el. Persze ennek a fele inkább a zsémbes ébredés okozta gondolatok miatt van, és nem tervezi teljesen komolyan. Viszont az biztos, hogy ha most hirtelen itt teremne előtte valaki, aki hajlandó kéjesen sóhajtozni a nevét, akkor nem kellene kétszer kérni. El is határozza magában, hogy ha lesz szabad öt perce, vagy tíz, akkor könnyít magán valamilyen fehérnép társaságában. Annál többre tartja magát, hogy egyedül csinálja. Lopva sandít a mellette ébredező nőre, majd lassan kifújja a levegőt, és igyekszik rendezni mogorva ábrázatát. Nem akarja elrontani első közös ébredésüket, azt már megtette a tolvaj. Nagyjából ekkor fekszik vissza mellé feldúlt állapotban Ysanee, és ad neki egy instrukciót, amivel most nem tud, és nem is akar mit kezdeni. *
- Jó ötlet. Mit nem adnék most egy forró fürdőért, egy kis csirkemellért, lúdcombért, az istenek verjék meg, még egy torkos csülökkel is beérném. * Nyögi, önkéntelenül elárulva érzéseit, miközben átmozgatja a vállait, és megdörzsöli a nyakát. Hiába, azért már nem tegnapi gyerek, őt is megviseli a szabadban töltött alvás. *
//Napváltás//
* Reggel morcosan ébred a mélységi, ami nem is annyira az alkohol okozta másnapnak, mint az előző este hajthatatlan tolvajnak tudható be. Kezdi megbánni az egyedül töltött hatokat, úgy érzi, hogy felesleges volt az önkéntes cölibátus, és magában megfogadja, hogy az első adandó alkalommal kapni fog az alkalmon, hogy valaki másnak az ölelő karjaiban vesszen el. Persze ennek a fele inkább a zsémbes ébredés okozta gondolatok miatt van, és nem tervezi teljesen komolyan. Viszont az biztos, hogy ha most hirtelen itt teremne előtte valaki, aki hajlandó kéjesen sóhajtozni a nevét, akkor nem kellene kétszer kérni. El is határozza magában, hogy ha lesz szabad öt perce, vagy tíz, akkor könnyít magán valamilyen fehérnép társaságában. Annál többre tartja magát, hogy egyedül csinálja. Lopva sandít a mellette ébredező nőre, majd lassan kifújja a levegőt, és igyekszik rendezni mogorva ábrázatát. Nem akarja elrontani első közös ébredésüket, azt már megtette a tolvaj. Nagyjából ekkor fekszik vissza mellé feldúlt állapotban Ysanee, és ad neki egy instrukciót, amivel most nem tud, és nem is akar mit kezdeni. *
- Jó ötlet. Mit nem adnék most egy forró fürdőért, egy kis csirkemellért, lúdcombért, az istenek verjék meg, még egy torkos csülökkel is beérném. * Nyögi, önkéntelenül elárulva érzéseit, miközben átmozgatja a vállait, és megdörzsöli a nyakát. Hiába, azért már nem tegnapi gyerek, őt is megviseli a szabadban töltött alvás. *
3043. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-10-02 10:17:40
Üzenet elküldve: 2025-10-02 10:17:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szende napok//
* Lassan emeli a vállát, ahogy előrébb billen a nyeregben. A ébenfekete ló patái egyenletesen dobolnak a földön, minden lépés tompa puffanással kíséri az útját. Az erdő széle mögött kinyílik a tér, sűrű fák után hirtelen egy szellős tisztás terül el előtte. A fű enyhén meghajlik a szélben, apró virágok pettyezik a zöldet, s a napfény is áttör végre a lombok erőhdjén. Az állat horkant egyet, mintha ő is érezné a különbséget a szorongató erdő és a szabad tér között. Nem siet. Miért is tenné? Nem üldözi senki, és nincs is oka rohanni. Csak hagyja, hogy a ló tegye a dolgát, ő maga pedig figyeli a környezetet. A fák még mindig ott állnak mögötte, a széleken összezárva, mintha vigyázó szempárként követnék. De a tisztás közepe szabad. Ott minden hang jobban hallatszik, még a rovarok zümmögése is élesebb, mint odabent a félhomályban. A távolban egy pillanatra madarak rebbennek fel, talán szarvas mozdulhatott a fűben, de nem törődik vele különösebben. Waerynn lehajol, és végigsimít a ló nyakán, jelezve, hogy jó tempóban mennek. Nem akarja túlterhelni. A nyereg alatt hallani a bőr nyikorgását, a kantár fémje csilingel, valahányszor a ló oldalra kapja a fejét. A levegő tisztább itt, frissebb. A szél hozza magával a nedves föld szagát, valami virág illatát, és a közeli patak zúgását is be lehet hallani a csendbe. Ahogy előrébb jut, a nap egyre melegebben éri a hátát, a kabát ujján apró porszemek csillannak meg a fényben.
Szeme végigpásztázza a tisztást. Nem katonai éberségből, bár az is ott van benne, inkább megszokásból. Figyeli, hogyan mozog a fű, nincs-e gyanús árnyék, nincs-e rejtőző alak. Az erdő túloldalán sötétebb folt látszik, ott kezdődik újra a rengeteg. Oda tart. Csak át kell vágnia ezen a széles nyílt részen, és ismét a lombok alá kerülhet, ahol az árnyék hűvöse fogadja. Egy pillanatra mégis megállítja a lovát a tisztás közepén, és körbenéz. Nem gyakran engedi meg magának az ilyet, de most hagyja, hogy egy kicsit körbefussa a tekintete a hely szépségét.
A ló füleit mozgatja, halkan prüszköl, mintha sürgetné. Waerynn pedig ránt egy aprót a kantáron. *
- Síla erin adar nín!
* Ezzel leszáll a lóról és vele szembe áll. A fű susog a paták alatt, apró bogarak reppennek szét, ahogy megálltak. A fényben zöld és arany színek játszanak a tisztáson, a széllel hajló fűszálak hullámzanak, mint valami véget nem érő tenger lenne. Minden olyan békésnek tűnik, hogy szinte idegennek hat számára ebben a mostani világban. Túlságosan békés. De most nem hagyja, hogy ez zavarja. A gondolatai elcsendesednek, és csak a ló az ami kizökkenti. Egy, kettő, három. Bök a ló az elf felé. Mintha ezzel mérné az időt. Valamiért türelmetlenül csapkodja hátra a fülét az állat. *
Man na i dîl? Man gwennog? Hm? * Néz körbe alaposabban a tisztáson. És ha a dombon láthatja a másikat, gyomra görcsbe rándul. Nem azért mert fél, hanem mert figyelmetlen volt. Saját magát hibáztatva tekint a dombon levőre, aki már valószínűleg bőven észrevette. Ha így van felemeli az egyik kezét, egyféle üdvözlésképpen.*
~ Sokkal óvatosabbnak kell lennem.~
A hozzászólás írója (Waerynn N'eratith Yalantiss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.02 10:18:38
* Lassan emeli a vállát, ahogy előrébb billen a nyeregben. A ébenfekete ló patái egyenletesen dobolnak a földön, minden lépés tompa puffanással kíséri az útját. Az erdő széle mögött kinyílik a tér, sűrű fák után hirtelen egy szellős tisztás terül el előtte. A fű enyhén meghajlik a szélben, apró virágok pettyezik a zöldet, s a napfény is áttör végre a lombok erőhdjén. Az állat horkant egyet, mintha ő is érezné a különbséget a szorongató erdő és a szabad tér között. Nem siet. Miért is tenné? Nem üldözi senki, és nincs is oka rohanni. Csak hagyja, hogy a ló tegye a dolgát, ő maga pedig figyeli a környezetet. A fák még mindig ott állnak mögötte, a széleken összezárva, mintha vigyázó szempárként követnék. De a tisztás közepe szabad. Ott minden hang jobban hallatszik, még a rovarok zümmögése is élesebb, mint odabent a félhomályban. A távolban egy pillanatra madarak rebbennek fel, talán szarvas mozdulhatott a fűben, de nem törődik vele különösebben. Waerynn lehajol, és végigsimít a ló nyakán, jelezve, hogy jó tempóban mennek. Nem akarja túlterhelni. A nyereg alatt hallani a bőr nyikorgását, a kantár fémje csilingel, valahányszor a ló oldalra kapja a fejét. A levegő tisztább itt, frissebb. A szél hozza magával a nedves föld szagát, valami virág illatát, és a közeli patak zúgását is be lehet hallani a csendbe. Ahogy előrébb jut, a nap egyre melegebben éri a hátát, a kabát ujján apró porszemek csillannak meg a fényben.
Szeme végigpásztázza a tisztást. Nem katonai éberségből, bár az is ott van benne, inkább megszokásból. Figyeli, hogyan mozog a fű, nincs-e gyanús árnyék, nincs-e rejtőző alak. Az erdő túloldalán sötétebb folt látszik, ott kezdődik újra a rengeteg. Oda tart. Csak át kell vágnia ezen a széles nyílt részen, és ismét a lombok alá kerülhet, ahol az árnyék hűvöse fogadja. Egy pillanatra mégis megállítja a lovát a tisztás közepén, és körbenéz. Nem gyakran engedi meg magának az ilyet, de most hagyja, hogy egy kicsit körbefussa a tekintete a hely szépségét.
A ló füleit mozgatja, halkan prüszköl, mintha sürgetné. Waerynn pedig ránt egy aprót a kantáron. *
- Síla erin adar nín!
* Ezzel leszáll a lóról és vele szembe áll. A fű susog a paták alatt, apró bogarak reppennek szét, ahogy megálltak. A fényben zöld és arany színek játszanak a tisztáson, a széllel hajló fűszálak hullámzanak, mint valami véget nem érő tenger lenne. Minden olyan békésnek tűnik, hogy szinte idegennek hat számára ebben a mostani világban. Túlságosan békés. De most nem hagyja, hogy ez zavarja. A gondolatai elcsendesednek, és csak a ló az ami kizökkenti. Egy, kettő, három. Bök a ló az elf felé. Mintha ezzel mérné az időt. Valamiért türelmetlenül csapkodja hátra a fülét az állat. *
Man na i dîl? Man gwennog? Hm? * Néz körbe alaposabban a tisztáson. És ha a dombon láthatja a másikat, gyomra görcsbe rándul. Nem azért mert fél, hanem mert figyelmetlen volt. Saját magát hibáztatva tekint a dombon levőre, aki már valószínűleg bőven észrevette. Ha így van felemeli az egyik kezét, egyféle üdvözlésképpen.*
~ Sokkal óvatosabbnak kell lennem.~
A hozzászólás írója (Waerynn N'eratith Yalantiss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.10.02 10:18:38
3042. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-10-02 09:02:38
Üzenet elküldve: 2025-10-02 09:02:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Szende napok//
*Jól kipihenve kel fel. A fogadó ágya csábítóan hívja de nem hagyja magát. Tudja, hogy nem szabad hagynia, mert nem is sokáig az övé a szoba. Meg hát kár is lenne egy ilyen szép napot ágyban tölteni. A nap sugarai csábítóan hatolnak át a függönyökön. Egy gyors mosakodás után hamar a főtéren találja magát. Onnan aztán elindul valahová. Nem tudja hogy pontosan merre és miért, csak elindul. A tisztáson köt ki. A reggeli szellő hatására a fák ágain a levelek kellemes zenét játszanak, amelyet madarak éneke díszít. Meg éppen rondít. Hall olyan dallamokat, amelyek mintha versengeni próbálnának a széllel. Ebben a versengésben is megvan a maga szépsége. Hogy Hena ezt díjazza ezt, az már nem érdekes. Amúgy sem tudná rávenni azokat a madarakat, hogy játszanak szinkronban a széllel, ne pedig ellene. Elvarázsolva áll a tisztás közepén. A gyaloglás elfárasztotta. A domb tetejére leül és csak hallgatja a természetet.*
*Jól kipihenve kel fel. A fogadó ágya csábítóan hívja de nem hagyja magát. Tudja, hogy nem szabad hagynia, mert nem is sokáig az övé a szoba. Meg hát kár is lenne egy ilyen szép napot ágyban tölteni. A nap sugarai csábítóan hatolnak át a függönyökön. Egy gyors mosakodás után hamar a főtéren találja magát. Onnan aztán elindul valahová. Nem tudja hogy pontosan merre és miért, csak elindul. A tisztáson köt ki. A reggeli szellő hatására a fák ágain a levelek kellemes zenét játszanak, amelyet madarak éneke díszít. Meg éppen rondít. Hall olyan dallamokat, amelyek mintha versengeni próbálnának a széllel. Ebben a versengésben is megvan a maga szépsége. Hogy Hena ezt díjazza ezt, az már nem érdekes. Amúgy sem tudná rávenni azokat a madarakat, hogy játszanak szinkronban a széllel, ne pedig ellene. Elvarázsolva áll a tisztás közepén. A gyaloglás elfárasztotta. A domb tetejére leül és csak hallgatja a természetet.*
3041. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-30 18:54:56
Üzenet elküldve: 2025-09-30 18:54:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 73
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Bizalom//
*Ahogy a madár ketrece megrezdül, Norhelt összerezzen, mintha rajtakapták volna valamin. Tekintete azonnal a tollasra szegeződik, szúrós és gyanakvó, mintha bármelyik pillanatban kiugrana belőle a démon, amiről már meggyőződött a fejében. Aztán észreveszi Ravik kezének finom mozdulatát, ahogy végigsimít a fa kereten. Ez a váratlan gyengédség szinte idegen a nőtől, és pont ettől furcsa. Norhelt halkan felhorkan, gúnyos megjegyzését azonban ezúttal inkább megtartja magának, csak a gondolat fut át rajta, hogy mennyivel másként bánik ezzel a rikácsoló szörnnyel, mint vele. Inkább nem adja meg a nőnek a lehetőséget, hogy a szavain újra felhúzza magát.
Amikor kilépnek a szobából, figyelni kezdi Ravik minden mozdulatát. Az a kis óvatosság, ahogy megigazítja a kabátját, ahogy a ketrecet megemeli, olyan apróságok ezek, amik felett máskor elsiklik. Most azonban elmosolyodik. Nem az a szokásos, önelégült, fülétől fülig vigyor, hanem halk, visszafogott mosoly, amit szinte maga sem vesz észre. Ha Ravik hátra fordulna, hogy ellenőrizze, miként biceg le a lépcsőn a zsoldos, az a mosoly azonnal eltűnne az arcáról, olyan gyorsan, mintha soha ott sem lett volna. Addig azonban ott bujkál, amíg a fogadó falai között vannak.
Odakint Norhelt mélyet szippant a friss levegőből, mellkasát látványosan megtölti a kinti szél. Aztán hosszasan fújja ki, mintha valami fájdalmas veszteség érte volna.*
- Hiányzik a benti sörszag
*Jegyzi meg, arcán a szokásos pimasz ábrázattal.
Ezzel el is indul a tisztás irányába. Léptei először lassabbak, a bokája még mindig sajog, de minden lépésével jobban belerázódik. Amikor végül elérnek az erdő széléhez, a kép, ami eléjük tárul, őt is megállásra készteti. A fák szabályos gyűrűje, a középen ragyogó színes virágok, a smaragdzöld fű, mind-mind olyan hatást keltenek, mintha valaki szándékosan rakta volna így össze a helyet. Norhelt homlokát ráncolva pillant körbe, végül halkan füttyent egyet.*
- Pont olyan színes ez a tisztás, mint a tollas patkányod.
*Jegyzi meg a nőnek pimaszul, majd tovább indul a Szántóföldek felé.
Lassú léptekkel beljebb sétál. Szemei az Álomfűzre tapadnak. A lombfüggöny mögött rejtőző, világító fagyöngyök különös nyugalmat árasztanak, de Norhelt tekintete inkább bizalmatlan. Kinyújtja az egyik karját, mintha meg akarna érinteni egy levelet, de az utolsó pillanatban visszahúzza a kezét.*
- Álomfűz… Pff… *Morogja halkan, de azért a nő számára hallgatóan.* - Szerinted milyen cefre lenne ezekből a gyönygökből?
*Norhelt még mindig az Álomfűz lombjait méregeti, fejét kissé félrebillentve, mintha onnan próbálná megfejteni, miféle furcsa mágia tartja egyben ezt a helyet. A fagyöngyök szelíden derengenek a zöld levélfüggöny mögött, és bár a férfi próbálja elhessegetni, a gondolat újra és újra visszakúszik: mi történne, ha tényleg letépne egyet. A markában reccsenne szét? Vagy szétrobbanna az egész fa, és valami károgó szellem szállna ki belőle? Megvakargatja az állát, majd halkan felkuncog.*
- Tudod… *Szólal meg végül ismét.* - Ha nem lennék ilyen istentelenül másnapos, most kipróbálnám, mi történik, ha letépünk egyet abból a bigyóból.
*Ahogy a madár ketrece megrezdül, Norhelt összerezzen, mintha rajtakapták volna valamin. Tekintete azonnal a tollasra szegeződik, szúrós és gyanakvó, mintha bármelyik pillanatban kiugrana belőle a démon, amiről már meggyőződött a fejében. Aztán észreveszi Ravik kezének finom mozdulatát, ahogy végigsimít a fa kereten. Ez a váratlan gyengédség szinte idegen a nőtől, és pont ettől furcsa. Norhelt halkan felhorkan, gúnyos megjegyzését azonban ezúttal inkább megtartja magának, csak a gondolat fut át rajta, hogy mennyivel másként bánik ezzel a rikácsoló szörnnyel, mint vele. Inkább nem adja meg a nőnek a lehetőséget, hogy a szavain újra felhúzza magát.
Amikor kilépnek a szobából, figyelni kezdi Ravik minden mozdulatát. Az a kis óvatosság, ahogy megigazítja a kabátját, ahogy a ketrecet megemeli, olyan apróságok ezek, amik felett máskor elsiklik. Most azonban elmosolyodik. Nem az a szokásos, önelégült, fülétől fülig vigyor, hanem halk, visszafogott mosoly, amit szinte maga sem vesz észre. Ha Ravik hátra fordulna, hogy ellenőrizze, miként biceg le a lépcsőn a zsoldos, az a mosoly azonnal eltűnne az arcáról, olyan gyorsan, mintha soha ott sem lett volna. Addig azonban ott bujkál, amíg a fogadó falai között vannak.
Odakint Norhelt mélyet szippant a friss levegőből, mellkasát látványosan megtölti a kinti szél. Aztán hosszasan fújja ki, mintha valami fájdalmas veszteség érte volna.*
- Hiányzik a benti sörszag
*Jegyzi meg, arcán a szokásos pimasz ábrázattal.
Ezzel el is indul a tisztás irányába. Léptei először lassabbak, a bokája még mindig sajog, de minden lépésével jobban belerázódik. Amikor végül elérnek az erdő széléhez, a kép, ami eléjük tárul, őt is megállásra készteti. A fák szabályos gyűrűje, a középen ragyogó színes virágok, a smaragdzöld fű, mind-mind olyan hatást keltenek, mintha valaki szándékosan rakta volna így össze a helyet. Norhelt homlokát ráncolva pillant körbe, végül halkan füttyent egyet.*
- Pont olyan színes ez a tisztás, mint a tollas patkányod.
*Jegyzi meg a nőnek pimaszul, majd tovább indul a Szántóföldek felé.
Lassú léptekkel beljebb sétál. Szemei az Álomfűzre tapadnak. A lombfüggöny mögött rejtőző, világító fagyöngyök különös nyugalmat árasztanak, de Norhelt tekintete inkább bizalmatlan. Kinyújtja az egyik karját, mintha meg akarna érinteni egy levelet, de az utolsó pillanatban visszahúzza a kezét.*
- Álomfűz… Pff… *Morogja halkan, de azért a nő számára hallgatóan.* - Szerinted milyen cefre lenne ezekből a gyönygökből?
*Norhelt még mindig az Álomfűz lombjait méregeti, fejét kissé félrebillentve, mintha onnan próbálná megfejteni, miféle furcsa mágia tartja egyben ezt a helyet. A fagyöngyök szelíden derengenek a zöld levélfüggöny mögött, és bár a férfi próbálja elhessegetni, a gondolat újra és újra visszakúszik: mi történne, ha tényleg letépne egyet. A markában reccsenne szét? Vagy szétrobbanna az egész fa, és valami károgó szellem szállna ki belőle? Megvakargatja az állát, majd halkan felkuncog.*
- Tudod… *Szólal meg végül ismét.* - Ha nem lennék ilyen istentelenül másnapos, most kipróbálnám, mi történik, ha letépünk egyet abból a bigyóból.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3055-3074