//Lóra(!), Pesti//
- Ó, ne félj, ha adnád, se kellene! *fintorodik el kicsit a lány felajánlását hallva, elvégre szerencsére még nem szorul rá, hogy mások levetett holmijával kelljen ékeskednie, megengedheti magának, hogy saját kalapot vegyen, ha akar, bár mi sem áll távolabb tőle, annyira a mellette lovagló elffel azonosítja az említett ruhadarabot*
- Pedig lehet, jobban tennéd. Senki se szereti a savanyú narancsokat, ha érted, mire gondolok... *pillant jelentőségteljesen a lányra, ajkán halvány mosollyal, ahogy haladnak lejjebb a megjelenésük elemzése során, hisz kétségtelen, melyiküknek szembetűnőbbek a méretei* De nem csak erre gondoltam. És ha neked ennyiben ki is merül a nőiség fogalma, úgy már alá is támasztottad az előbbi állításomat. *vonja le a tanulságot korábbi kis párbeszédükből, hisz számtalan apró, finom vonása van a női léleknek, mely megkülönbözteti a férfitől, és amelyekben, úgy tűnik, Dora hiányt szenved. Bár eme felismerésnek hála kétségesnek tartja, hogy a lány is el fog-e majd jutni a megvilágosodáshoz. ~Bizony, határozottan férfias vagy, drágám~ gondolja magában elégedetten*
- Efelől egy csepp kétségem sincs. *közli színtelen hangon, csak hogy elejét vegye a dicsekvésnek. ~Azt hiszed, pár perc a színpadon nagy szó? Próbálnál egy egész életet így leélni... ~sóhaj fel magában, miközben gondolatai a családja felé terelődnek, ehhez pedig Dora is nagy mértékben hozzá járul*
- Miért ne sikerülne? *vonja fel kérdőn az egyik szemöldökét, ahogy a lányra pillant, mintha már maga a kérdés is sértené. ~Ha még vele se tudom elhitetni, akkor mi lesz a többiekkel?~ mereng el magában egy pillanatra a lány kérdései nyomán. Sose akart a Dwirinthalen-ház feje lenni, neki tökéletesen megfelelt, hogy Soraya drága, kedves rokonaként bármit megcsinálhatott, amit akart, anélkül, hogy tartania kellett volna a következményektől. Sajnos azonban Soraya halálával akarva akaratlan is reá szállt a teher, hogy a család következő matrónája legyen* Egyébként pedig hidd el, az egyszerű emberek igénylik az irányítást... hiába az a sok papolás a szabad akaratról, a legtöbben nem tudnak mit kezdeni vele, ha tényleg megkapják. Könnyebb neki, ha más vállát nyomja a felelősség, ha nem nekik kell dönteniük, csak kész tények elé állítják őket. Olyanok, mint a hangyák vagy a méhek. Szükségük van az uralkodóra. *oszt meg pár bennfentes észrevételt úgy általában az értelmes élőlényekkel, de különösen a családjával kapcsolatban. Nem áltatja magát hiú ábrándokkal, tisztában van vele, a rokonai egy része szinte azonnal az életére törne, ha visszatérne a régi, családi rezidenciára, de abban is biztos, hogy a legtöbbjük, akik Sorayát is támogatták, mellé is melléállnak majd, elvégre a vér nem válik vízzé, és a számtalan rokon közepette még mindig meglehetősen tisztának számít a vérvonala*
- Persze, csak azt ne hidd, hogy szívből jön. *horkan fel a lány következő megjegyzését hallva. Bizony a rászorulók megsegítése esetében nem felebaráti szeretetnek köszönhető, hanem inkább a családi nyomásnak, és a jól begyakorolt szerepnek, hogy a segítőkész, jóindulatú nemesi család látszatát fenntartsák minden áron. ~Nem az a fontos, milyen vagy valójában, hanem hogy mások milyennek gondolnak~ jut eszébe egy újabb csodás családi mondás. Ennél több időt azon még csak gondolatban sem szán rokonaira, már így is túl sokat pazarolt rájuk, mikor nem sokkal a lázadás előtt még azt fontolgatta, hogy végleg szakít velük. ~Soraya miatt van ez az egész~ gondolja magában dühösen, azt kívánva, bár ne jött volna Artheniorba, miután megkapta az üzenetét. Különösnek találja, hogy most újra a városba tart, hisz azóta nem járt ott, hogy oly kegyetlenül elűzték onnan. Magában már számtalanszor eltervezte, mit is szeretne csinálni, ha visszatér ide, és úgy tűnik, ezzel nincsen egyedül, hisz láthatóan Dorának is megvannak a maga elképzelései, még ha sajnálatos módon nem is igyekszik azokat megosztani vele*
- Na és most, hogy itt vagyunk, hogy szeretnél hozzálátni a terv megvalósításához? *pillant kérdőn a lányra, feszült figyelemmel várva a választ. Persze könnyen meglehet, nem tart majd vele, ha nem férnek össze az ötletei a sajátjaival, mégis szeretné megadni neki az esélyt, hogy megcsillogtathassa a tudását a cselszövés terén, már ha van neki olyan.*