Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 406 (8101. - 8120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
8120. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-28 12:03:24
Üzenet elküldve: 2020-05-28 12:03:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A Szeplős és az Ezüst szemű//
*Elmosolyodik a vöröshajú teremtés gyermeki pironkodásán és furcsa elégedettség járja át minden porcikáját, hogy ezt nem más, mint ő maga váltotta ki. Észreveszi, hogy a nap fénye pont a tűzszínű tincsekre borul, így mintha megannyi rubin csillogna a másik hajzuhatagán. A másik tapasztalatlansága meglepi, hiszen egy érett, felnőtt nő hét világra szóló csípővel sosem volt még szerelmes. ~Biztosan nagyon ügyetlen udvarlói lehettek vagy rondák, ha egy sem kapta meg a szeplős ártatlan szívét~*
- Majd megtanulsz egyszer. *somolyog magában a buja szóviccen, majd csak a fejét ingatja a hálálkodásra. *
- Inkább mesélj magadról, a köszönömet már tudom, hogy nagyon szépen ejted! *Incselkedik továbbra is széles mosollyal az arcán és várja az élet meséjét. *
*Elmosolyodik a vöröshajú teremtés gyermeki pironkodásán és furcsa elégedettség járja át minden porcikáját, hogy ezt nem más, mint ő maga váltotta ki. Észreveszi, hogy a nap fénye pont a tűzszínű tincsekre borul, így mintha megannyi rubin csillogna a másik hajzuhatagán. A másik tapasztalatlansága meglepi, hiszen egy érett, felnőtt nő hét világra szóló csípővel sosem volt még szerelmes. ~Biztosan nagyon ügyetlen udvarlói lehettek vagy rondák, ha egy sem kapta meg a szeplős ártatlan szívét~*
- Majd megtanulsz egyszer. *somolyog magában a buja szóviccen, majd csak a fejét ingatja a hálálkodásra. *
- Inkább mesélj magadról, a köszönömet már tudom, hogy nagyon szépen ejted! *Incselkedik továbbra is széles mosollyal az arcán és várja az élet meséjét. *
8119. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-27 17:32:49
Üzenet elküldve: 2020-05-27 17:32:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 382
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Szőke virágszál//
*Wilhorp lelkesedése töretlen, továbbra is feltett szándéka versenyeznie a vízben, aztán pedig egy csomó más izgalmas dolgot is ki szeretne próbálni a szőke lánnyal. Tuskó férfi lévén a leányzó gyors hangulatváltozásait nem tudja követni, de észre sem veszi őket, ehhez nincs szeme. Közben elhagyják a tisztás környékét, hogy a fák között a folyó partjára menjenek. A rögtönzött út, amely egy már csak alig látható csapást követ valóban rég volt már megtisztítva, de azért még így is bőven járható. Ahol kell, ott előre megy, hogy utat csináljon mindkettejüknek. *
– Hogy mi érdekel? Lássuk csak… *Nem pusztán elgondolkozik a fogós kérdésen, hanem hangos hümmögésekkel jelzi, hogy ő aztán tényleg megfontolja a válaszadást. Közben a fák között feltűnik a víz is, láthatóan közel van már a folyópart. Mielőtt azonban elérnék a partot, Wilhorp megáll és az egyik fának dől.*
– Mindig az érdekel, hogy mi lesz a következő. Most például az, hogy kié lesz a győzelemmel járó örök dicsőség. *Odenraviára kacsint.*
– De szeretnék majd világot látni is. Elvégre nem maradhatok örökké Artheniorban. Mit gondolsz? *A szőkére néz, kíváncsi szemeivel a szép arcát fürkészi.*
*Wilhorp lelkesedése töretlen, továbbra is feltett szándéka versenyeznie a vízben, aztán pedig egy csomó más izgalmas dolgot is ki szeretne próbálni a szőke lánnyal. Tuskó férfi lévén a leányzó gyors hangulatváltozásait nem tudja követni, de észre sem veszi őket, ehhez nincs szeme. Közben elhagyják a tisztás környékét, hogy a fák között a folyó partjára menjenek. A rögtönzött út, amely egy már csak alig látható csapást követ valóban rég volt már megtisztítva, de azért még így is bőven járható. Ahol kell, ott előre megy, hogy utat csináljon mindkettejüknek. *
– Hogy mi érdekel? Lássuk csak… *Nem pusztán elgondolkozik a fogós kérdésen, hanem hangos hümmögésekkel jelzi, hogy ő aztán tényleg megfontolja a válaszadást. Közben a fák között feltűnik a víz is, láthatóan közel van már a folyópart. Mielőtt azonban elérnék a partot, Wilhorp megáll és az egyik fának dől.*
– Mindig az érdekel, hogy mi lesz a következő. Most például az, hogy kié lesz a győzelemmel járó örök dicsőség. *Odenraviára kacsint.*
– De szeretnék majd világot látni is. Elvégre nem maradhatok örökké Artheniorban. Mit gondolsz? *A szőkére néz, kíváncsi szemeivel a szép arcát fürkészi.*
8118. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-27 17:19:18
Üzenet elküldve: 2020-05-27 17:19:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 158
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Felcsert ide!//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Vasborda nem tervez kést állítani a másik hátába, amúgy se olyan fajta, aki csak úgy megölne valakit alapos indok nélkül. Figyelmesen hallgatja a részleteket, miközben szemügyre veszi a sérüléseket, csak a lóhúgy említésére pöccinti meg rosszallóan a másik fülét. *
- Ki mondott neked ilyen hülyeséget, édes fiam? Többet ne kenj lóhúgyot a sebedre, mert csak megszívatod önmagad. Azon kívül, hogy büdös leszel tőle mint a görény, még el is fertőződhet. * Csóválja rosszallóan a fejét, de láthatóan túlélte a másik a korábbi procedúrákat, úgyhogy tovább nincs értelme korholja. *
- Az egyik istenség. Bár te biztos másban hiszel, mint a legtöbb barbár, úgyhogy elég, ha annyit tudsz, hogy nagyon hatalmasak, nagyon erősek, és vannak követőik. * Ad teológiai gyorstalpalót a harcosnak, bár ötlete sincs, hogy mi az a jalanydi, de nem is érdekli igazából. Démon volt az, ennyit bizonyosan leszűr a dologból. *
- A nyakad jól lesz egyébként, már gyógyulásnak indult. Kenhetünk rá valamit, ami csökkenti a fájdalmat, meg talán kicsit gyorsítja a felépülést, de igazából anélkül is megleszel. A démon ejtette feketeség viszont nem sérülés, azt nem tudom ellátni. Alighanem ezzel meg kell tanulj együtt élni, bár ha minden nap fürdesz, akkor lehet, hogy egy idő után lekopik a bőrödről. Persze vannak radikális beavatkozások, amikkel talán meg lehetne szüntetni, de ezeket nem javaslom addig, amíg orvosilag nem indokolt. Ha nem fáj amikor jön a rossz vagy a jó idő, és nem nyíllal bele a fájdalom, akkor szerintem tanulj meg együtt élni vele. * Összegzi a látottakat, és állítja fel a diagnózist. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Vasborda nem tervez kést állítani a másik hátába, amúgy se olyan fajta, aki csak úgy megölne valakit alapos indok nélkül. Figyelmesen hallgatja a részleteket, miközben szemügyre veszi a sérüléseket, csak a lóhúgy említésére pöccinti meg rosszallóan a másik fülét. *
- Ki mondott neked ilyen hülyeséget, édes fiam? Többet ne kenj lóhúgyot a sebedre, mert csak megszívatod önmagad. Azon kívül, hogy büdös leszel tőle mint a görény, még el is fertőződhet. * Csóválja rosszallóan a fejét, de láthatóan túlélte a másik a korábbi procedúrákat, úgyhogy tovább nincs értelme korholja. *
- Az egyik istenség. Bár te biztos másban hiszel, mint a legtöbb barbár, úgyhogy elég, ha annyit tudsz, hogy nagyon hatalmasak, nagyon erősek, és vannak követőik. * Ad teológiai gyorstalpalót a harcosnak, bár ötlete sincs, hogy mi az a jalanydi, de nem is érdekli igazából. Démon volt az, ennyit bizonyosan leszűr a dologból. *
- A nyakad jól lesz egyébként, már gyógyulásnak indult. Kenhetünk rá valamit, ami csökkenti a fájdalmat, meg talán kicsit gyorsítja a felépülést, de igazából anélkül is megleszel. A démon ejtette feketeség viszont nem sérülés, azt nem tudom ellátni. Alighanem ezzel meg kell tanulj együtt élni, bár ha minden nap fürdesz, akkor lehet, hogy egy idő után lekopik a bőrödről. Persze vannak radikális beavatkozások, amikkel talán meg lehetne szüntetni, de ezeket nem javaslom addig, amíg orvosilag nem indokolt. Ha nem fáj amikor jön a rossz vagy a jó idő, és nem nyíllal bele a fájdalom, akkor szerintem tanulj meg együtt élni vele. * Összegzi a látottakat, és állítja fel a diagnózist. *
8117. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-27 15:23:30
Üzenet elküldve: 2020-05-27 15:23:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A smaragd és az ónix//
* Engedelmesen gördül közelebb a férfihoz, majd annak mellkasára hajtja a fejét. ~ Így nem lesz jó.~ Revirthea nem akarja levenni szemét a férfi sötéten ragyogó tekintetéről miközben beszélgetnek. Úgy helyezkedik hát, hogy remek rálátása legyen a férfi arcára. Olymódon igyekszik ezt elérni, hogy féloldalasan helyezkedik. A férfi átkarolja a derekát ő pedig míg egyik karjával a talajon támaszkodik, addig másik keze a férfi mellkasán pihen.*
- Valóban.* ért egyet komoran. Tizenöt esztendő valóban hosszú idő, még egy sötételf életében is. Jobban belegondolva ő még szinte totyogós volt akkoriban. Röviddel ezután ráterelődik a szó. Beszéd közben szabad keze felfedező útra indul a férfi testén. Szinte önkénytelen mozdulat ez, ahogy hüvelykujját végig futtatja a férfi bordáin, oda és vissza.*
- Ter.* suttogja felindultan, amikor a férfi védelmébe veszi és ismét bókokkal halmozza el. Kellemesen beleborzong, ahogy a férfi ujjai tincsei közé furakodnak, majd elneveti magát, amikor a férfi hátra dönti és az orruk összeér. Érzi, hogy a férfi haja a fülét súrolja, szájának nedves melegét. Nyelve hegye végig szánt alsó ajkán, mintha csak felkészítené azt a csókokra, amivel Bonternos elhalmozza. Revirthea egyre inkább partnernek bizonyul ajkaik játékában. Ám a férfi szavai komolyan elgondolkodtatják, így kikövetel magának egy kis távolságot.*
- Bonternos én nem akarlak arra kárhoztatni, hogy csak a lopott pillanatok jussanak neked a boldogságból.* szalad össze szemöldöke komoran.* Fogalmam sincs merre vezet ez az egész kettőnk között, de megtiltom neked, hogy beérd ennyivel. Érted? Megtiltom!* böködi mutatóujjával a férfi mellkasát nyomatékosítva ezzel szavait.*
- Ígérd meg, hogy nem elégszel meg ennyivel! Tisztességes, teljes életet érdemelsz.* sóhajt nagyot.* Apámhoz egyenes beszéddel lehet eljutni, de anyámhoz az kevés lesz. Kifogunk találni valamit, de most menjünk sétáljunk egyet.* ül fel és húzza magával a férfit. *
- A helyedben nem tartanék anyám pofonjaitól, a pillantása halálosabb.* mosolyodik el csintalanul és szedelőzködni kezd, ha Bonternos fel nem tartóztatja.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.27 15:25:29
* Engedelmesen gördül közelebb a férfihoz, majd annak mellkasára hajtja a fejét. ~ Így nem lesz jó.~ Revirthea nem akarja levenni szemét a férfi sötéten ragyogó tekintetéről miközben beszélgetnek. Úgy helyezkedik hát, hogy remek rálátása legyen a férfi arcára. Olymódon igyekszik ezt elérni, hogy féloldalasan helyezkedik. A férfi átkarolja a derekát ő pedig míg egyik karjával a talajon támaszkodik, addig másik keze a férfi mellkasán pihen.*
- Valóban.* ért egyet komoran. Tizenöt esztendő valóban hosszú idő, még egy sötételf életében is. Jobban belegondolva ő még szinte totyogós volt akkoriban. Röviddel ezután ráterelődik a szó. Beszéd közben szabad keze felfedező útra indul a férfi testén. Szinte önkénytelen mozdulat ez, ahogy hüvelykujját végig futtatja a férfi bordáin, oda és vissza.*
- Ter.* suttogja felindultan, amikor a férfi védelmébe veszi és ismét bókokkal halmozza el. Kellemesen beleborzong, ahogy a férfi ujjai tincsei közé furakodnak, majd elneveti magát, amikor a férfi hátra dönti és az orruk összeér. Érzi, hogy a férfi haja a fülét súrolja, szájának nedves melegét. Nyelve hegye végig szánt alsó ajkán, mintha csak felkészítené azt a csókokra, amivel Bonternos elhalmozza. Revirthea egyre inkább partnernek bizonyul ajkaik játékában. Ám a férfi szavai komolyan elgondolkodtatják, így kikövetel magának egy kis távolságot.*
- Bonternos én nem akarlak arra kárhoztatni, hogy csak a lopott pillanatok jussanak neked a boldogságból.* szalad össze szemöldöke komoran.* Fogalmam sincs merre vezet ez az egész kettőnk között, de megtiltom neked, hogy beérd ennyivel. Érted? Megtiltom!* böködi mutatóujjával a férfi mellkasát nyomatékosítva ezzel szavait.*
- Ígérd meg, hogy nem elégszel meg ennyivel! Tisztességes, teljes életet érdemelsz.* sóhajt nagyot.* Apámhoz egyenes beszéddel lehet eljutni, de anyámhoz az kevés lesz. Kifogunk találni valamit, de most menjünk sétáljunk egyet.* ül fel és húzza magával a férfit. *
- A helyedben nem tartanék anyám pofonjaitól, a pillantása halálosabb.* mosolyodik el csintalanul és szedelőzködni kezd, ha Bonternos fel nem tartóztatja.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.27 15:25:29
8116. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-27 12:42:21
Üzenet elküldve: 2020-05-27 12:42:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A smaragd és az ónix//
*Ha a férfi töretlen figyelme során szemében megcsillanó fényt bekellene azonosítania az több lenne, mint szimpla tűz. Csodálat, szeretet, sóvárgás, kíváncsiság és még megannyi gyengéd érzelem együttese lobog íriszeiben. A másik megkönnyebbült sóhaja némiképp elszomorítja, hiszen mégiscsak elutasított kettejük között valamit amit noha megért és várni fog az ő ezüsthajújára, annyi kérdése lenne. ~A gyermekáldástól fél? A fájdalomtól? Hogy elhagyom? Miért szégyenkezik miatta?~ egyszerűen Ter megszokta, hogy mindig őszinte és sosem jön zavarba, de mégis Thea számára egy új világ amit minden nehézség ellenére mindenestül megakar ismerni és a magáénak tudni. A múltjáról való szónoklást kissé elhúzódik a benne élő fájdalom érzésével együtt, de Revirthea édes csókja mindent elfeledtet vele. Megpróbálja magához vonni a törékeny testet a vékonyka deréknál fogva, amíg boldogan fogadja a szépséges párnák lágy játékát és ő maga is viszonozza azt, miközben finoman megcirógatja a másik oldalát, ha az engedi neki. Elégedetlenül mordul fel amikor megszűnik kedvese közelsége, így kénytelen megpróbálkozni annak az újrateremtésével, bár egyelőre már régen szárnyal, hiszen az a személy akit mindenestől vágy önként csókolja és fogadja közelségébe a sötételfet. Ha módjában áll finoman átöleli fűben fekvő kedvesét és immáron, így helyezkedve válaszol a másik kérdésére. *
- 15 éve körülbelül, nagyon régen. *feleli fájdalmas mosollyal az arcán aztán hagyja, hogy Revirthea is elkezdje a saját történetét. Mindig lenyűgözi amikor a hószín hajú édesapjáról mesél, hiszen még a szemei is a szeretetről árulkodnak amit még gyönyörűbbnek talál, amikor az érzelem fénye megcsillan benne. ~Ez szörnyű. Nem csodálom, hogy mindent bevetett a gyermekáldásért. Valakivel hálni akit, még csak nem is kedvelsz és magányosan tölteni a mindennapokat, borult lélekkel. ~ kétségkívül sajnálja a leány anyját addig a pillanatig amíg meg nem hallja Thea szavait önmagáról és ezúttal muszáj félbeszakítania. *
- Meseszép hajad van, Thea! Ha édesanyád ezt nem tudja értékelni, akkor elnézést, de bolond. Az egész lényed csodálatos és nem akarom többé hallani, hogy rosszat mondasz arról a nőről aki miatt hevesebben ver a szívem, mint valaha bármikor. *Szavai lágyan csengenek végest a tisztáson, ujjai pedig igyekeznek a másik tincsei közé barangolni, hogy álmélkodva játszhasson azokkal. A játékos bökésre elmosolyodik és összeérinti orraikat, ha sikerül egy kicsit felébb kerekednie a lánynak. *
- Akkor élvezzük ki ezt a napot, ugyanis egy haton belül, úgy néz ki édesanyád halálra fog pofozni ezért... *Mondatát egy rövid, de annál érzelmesebb csókkal pecsételi meg, és ha a lánynak nincs ellenvetése megpróbálkozik vele még egyszer. *
- Én itt vagyok neked. Nem változok, nem fog változni ahogy rád nézek. Ha megszeretnél szökni egy unalmas és puccos eseményről, ha romos épületek között járkálnál, ha hiányozna az érintésem vagy, ha egy barátra vágynál esküszöm még azt is megpróbálnám, hogy csak úgy nézzek rád, mint egy haverra, noha azt hiszem ez lehetetlen feladat volna. Még édesanyád pofonjait is elviselném, ha abban a hitben halhatnék meg, hogy egy kicsit is, de az enyém voltál ezekben a pillanatokban.
*Ha a férfi töretlen figyelme során szemében megcsillanó fényt bekellene azonosítania az több lenne, mint szimpla tűz. Csodálat, szeretet, sóvárgás, kíváncsiság és még megannyi gyengéd érzelem együttese lobog íriszeiben. A másik megkönnyebbült sóhaja némiképp elszomorítja, hiszen mégiscsak elutasított kettejük között valamit amit noha megért és várni fog az ő ezüsthajújára, annyi kérdése lenne. ~A gyermekáldástól fél? A fájdalomtól? Hogy elhagyom? Miért szégyenkezik miatta?~ egyszerűen Ter megszokta, hogy mindig őszinte és sosem jön zavarba, de mégis Thea számára egy új világ amit minden nehézség ellenére mindenestül megakar ismerni és a magáénak tudni. A múltjáról való szónoklást kissé elhúzódik a benne élő fájdalom érzésével együtt, de Revirthea édes csókja mindent elfeledtet vele. Megpróbálja magához vonni a törékeny testet a vékonyka deréknál fogva, amíg boldogan fogadja a szépséges párnák lágy játékát és ő maga is viszonozza azt, miközben finoman megcirógatja a másik oldalát, ha az engedi neki. Elégedetlenül mordul fel amikor megszűnik kedvese közelsége, így kénytelen megpróbálkozni annak az újrateremtésével, bár egyelőre már régen szárnyal, hiszen az a személy akit mindenestől vágy önként csókolja és fogadja közelségébe a sötételfet. Ha módjában áll finoman átöleli fűben fekvő kedvesét és immáron, így helyezkedve válaszol a másik kérdésére. *
- 15 éve körülbelül, nagyon régen. *feleli fájdalmas mosollyal az arcán aztán hagyja, hogy Revirthea is elkezdje a saját történetét. Mindig lenyűgözi amikor a hószín hajú édesapjáról mesél, hiszen még a szemei is a szeretetről árulkodnak amit még gyönyörűbbnek talál, amikor az érzelem fénye megcsillan benne. ~Ez szörnyű. Nem csodálom, hogy mindent bevetett a gyermekáldásért. Valakivel hálni akit, még csak nem is kedvelsz és magányosan tölteni a mindennapokat, borult lélekkel. ~ kétségkívül sajnálja a leány anyját addig a pillanatig amíg meg nem hallja Thea szavait önmagáról és ezúttal muszáj félbeszakítania. *
- Meseszép hajad van, Thea! Ha édesanyád ezt nem tudja értékelni, akkor elnézést, de bolond. Az egész lényed csodálatos és nem akarom többé hallani, hogy rosszat mondasz arról a nőről aki miatt hevesebben ver a szívem, mint valaha bármikor. *Szavai lágyan csengenek végest a tisztáson, ujjai pedig igyekeznek a másik tincsei közé barangolni, hogy álmélkodva játszhasson azokkal. A játékos bökésre elmosolyodik és összeérinti orraikat, ha sikerül egy kicsit felébb kerekednie a lánynak. *
- Akkor élvezzük ki ezt a napot, ugyanis egy haton belül, úgy néz ki édesanyád halálra fog pofozni ezért... *Mondatát egy rövid, de annál érzelmesebb csókkal pecsételi meg, és ha a lánynak nincs ellenvetése megpróbálkozik vele még egyszer. *
- Én itt vagyok neked. Nem változok, nem fog változni ahogy rád nézek. Ha megszeretnél szökni egy unalmas és puccos eseményről, ha romos épületek között járkálnál, ha hiányozna az érintésem vagy, ha egy barátra vágynál esküszöm még azt is megpróbálnám, hogy csak úgy nézzek rád, mint egy haverra, noha azt hiszem ez lehetetlen feladat volna. Még édesanyád pofonjait is elviselném, ha abban a hitben halhatnék meg, hogy egy kicsit is, de az enyém voltál ezekben a pillanatokban.
8115. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-27 10:53:28
Üzenet elküldve: 2020-05-27 10:53:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Arl, Yenio//
*Látja, hogy egy ismeretlen férfi közelíti meg a messziből. Már készül arra, hogy valahogyan eloson innen, mivel nem tudja milyen szándékkal közelítik meg őt. Mikor már közelebb ért az idegen, látja, hogy egy fél-elfel van dolga. Mikor hirtelen megszólítja őt, akkor meglepődik, ugyan is ki szólít le idegeneket? ~Vajon miért szólít le? Mondjuk ez pont én mondom.~ Egy kicsit elmosolyodik.*
-Üdvözletem. Hát jelenleg ezt a kiírást tanulmányozgatom. Szeretném felkeresni a találka helyet, de sajnos nem ismerem az odavezető utat.
*Reménykedik abban, hogy a férfi tud adni neki egy kis útbaigazítást.*
*Látja, hogy egy ismeretlen férfi közelíti meg a messziből. Már készül arra, hogy valahogyan eloson innen, mivel nem tudja milyen szándékkal közelítik meg őt. Mikor már közelebb ért az idegen, látja, hogy egy fél-elfel van dolga. Mikor hirtelen megszólítja őt, akkor meglepődik, ugyan is ki szólít le idegeneket? ~Vajon miért szólít le? Mondjuk ez pont én mondom.~ Egy kicsit elmosolyodik.*
-Üdvözletem. Hát jelenleg ezt a kiírást tanulmányozgatom. Szeretném felkeresni a találka helyet, de sajnos nem ismerem az odavezető utat.
*Reménykedik abban, hogy a férfi tud adni neki egy kis útbaigazítást.*
8114. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-26 22:08:48
Üzenet elküldve: 2020-05-26 22:08:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Lóra(!), Pesti//
- Ó, ne félj, ha adnád, se kellene! *fintorodik el kicsit a lány felajánlását hallva, elvégre szerencsére még nem szorul rá, hogy mások levetett holmijával kelljen ékeskednie, megengedheti magának, hogy saját kalapot vegyen, ha akar, bár mi sem áll távolabb tőle, annyira a mellette lovagló elffel azonosítja az említett ruhadarabot*
- Pedig lehet, jobban tennéd. Senki se szereti a savanyú narancsokat, ha érted, mire gondolok... *pillant jelentőségteljesen a lányra, ajkán halvány mosollyal, ahogy haladnak lejjebb a megjelenésük elemzése során, hisz kétségtelen, melyiküknek szembetűnőbbek a méretei* De nem csak erre gondoltam. És ha neked ennyiben ki is merül a nőiség fogalma, úgy már alá is támasztottad az előbbi állításomat. *vonja le a tanulságot korábbi kis párbeszédükből, hisz számtalan apró, finom vonása van a női léleknek, mely megkülönbözteti a férfitől, és amelyekben, úgy tűnik, Dora hiányt szenved. Bár eme felismerésnek hála kétségesnek tartja, hogy a lány is el fog-e majd jutni a megvilágosodáshoz. ~Bizony, határozottan férfias vagy, drágám~ gondolja magában elégedetten*
- Efelől egy csepp kétségem sincs. *közli színtelen hangon, csak hogy elejét vegye a dicsekvésnek. ~Azt hiszed, pár perc a színpadon nagy szó? Próbálnál egy egész életet így leélni... ~sóhaj fel magában, miközben gondolatai a családja felé terelődnek, ehhez pedig Dora is nagy mértékben hozzá járul*
- Miért ne sikerülne? *vonja fel kérdőn az egyik szemöldökét, ahogy a lányra pillant, mintha már maga a kérdés is sértené. ~Ha még vele se tudom elhitetni, akkor mi lesz a többiekkel?~ mereng el magában egy pillanatra a lány kérdései nyomán. Sose akart a Dwirinthalen-ház feje lenni, neki tökéletesen megfelelt, hogy Soraya drága, kedves rokonaként bármit megcsinálhatott, amit akart, anélkül, hogy tartania kellett volna a következményektől. Sajnos azonban Soraya halálával akarva akaratlan is reá szállt a teher, hogy a család következő matrónája legyen* Egyébként pedig hidd el, az egyszerű emberek igénylik az irányítást... hiába az a sok papolás a szabad akaratról, a legtöbben nem tudnak mit kezdeni vele, ha tényleg megkapják. Könnyebb neki, ha más vállát nyomja a felelősség, ha nem nekik kell dönteniük, csak kész tények elé állítják őket. Olyanok, mint a hangyák vagy a méhek. Szükségük van az uralkodóra. *oszt meg pár bennfentes észrevételt úgy általában az értelmes élőlényekkel, de különösen a családjával kapcsolatban. Nem áltatja magát hiú ábrándokkal, tisztában van vele, a rokonai egy része szinte azonnal az életére törne, ha visszatérne a régi, családi rezidenciára, de abban is biztos, hogy a legtöbbjük, akik Sorayát is támogatták, mellé is melléállnak majd, elvégre a vér nem válik vízzé, és a számtalan rokon közepette még mindig meglehetősen tisztának számít a vérvonala*
- Persze, csak azt ne hidd, hogy szívből jön. *horkan fel a lány következő megjegyzését hallva. Bizony a rászorulók megsegítése esetében nem felebaráti szeretetnek köszönhető, hanem inkább a családi nyomásnak, és a jól begyakorolt szerepnek, hogy a segítőkész, jóindulatú nemesi család látszatát fenntartsák minden áron. ~Nem az a fontos, milyen vagy valójában, hanem hogy mások milyennek gondolnak~ jut eszébe egy újabb csodás családi mondás. Ennél több időt azon még csak gondolatban sem szán rokonaira, már így is túl sokat pazarolt rájuk, mikor nem sokkal a lázadás előtt még azt fontolgatta, hogy végleg szakít velük. ~Soraya miatt van ez az egész~ gondolja magában dühösen, azt kívánva, bár ne jött volna Artheniorba, miután megkapta az üzenetét. Különösnek találja, hogy most újra a városba tart, hisz azóta nem járt ott, hogy oly kegyetlenül elűzték onnan. Magában már számtalanszor eltervezte, mit is szeretne csinálni, ha visszatér ide, és úgy tűnik, ezzel nincsen egyedül, hisz láthatóan Dorának is megvannak a maga elképzelései, még ha sajnálatos módon nem is igyekszik azokat megosztani vele*
- Na és most, hogy itt vagyunk, hogy szeretnél hozzálátni a terv megvalósításához? *pillant kérdőn a lányra, feszült figyelemmel várva a választ. Persze könnyen meglehet, nem tart majd vele, ha nem férnek össze az ötletei a sajátjaival, mégis szeretné megadni neki az esélyt, hogy megcsillogtathassa a tudását a cselszövés terén, már ha van neki olyan.*
- Ó, ne félj, ha adnád, se kellene! *fintorodik el kicsit a lány felajánlását hallva, elvégre szerencsére még nem szorul rá, hogy mások levetett holmijával kelljen ékeskednie, megengedheti magának, hogy saját kalapot vegyen, ha akar, bár mi sem áll távolabb tőle, annyira a mellette lovagló elffel azonosítja az említett ruhadarabot*
- Pedig lehet, jobban tennéd. Senki se szereti a savanyú narancsokat, ha érted, mire gondolok... *pillant jelentőségteljesen a lányra, ajkán halvány mosollyal, ahogy haladnak lejjebb a megjelenésük elemzése során, hisz kétségtelen, melyiküknek szembetűnőbbek a méretei* De nem csak erre gondoltam. És ha neked ennyiben ki is merül a nőiség fogalma, úgy már alá is támasztottad az előbbi állításomat. *vonja le a tanulságot korábbi kis párbeszédükből, hisz számtalan apró, finom vonása van a női léleknek, mely megkülönbözteti a férfitől, és amelyekben, úgy tűnik, Dora hiányt szenved. Bár eme felismerésnek hála kétségesnek tartja, hogy a lány is el fog-e majd jutni a megvilágosodáshoz. ~Bizony, határozottan férfias vagy, drágám~ gondolja magában elégedetten*
- Efelől egy csepp kétségem sincs. *közli színtelen hangon, csak hogy elejét vegye a dicsekvésnek. ~Azt hiszed, pár perc a színpadon nagy szó? Próbálnál egy egész életet így leélni... ~sóhaj fel magában, miközben gondolatai a családja felé terelődnek, ehhez pedig Dora is nagy mértékben hozzá járul*
- Miért ne sikerülne? *vonja fel kérdőn az egyik szemöldökét, ahogy a lányra pillant, mintha már maga a kérdés is sértené. ~Ha még vele se tudom elhitetni, akkor mi lesz a többiekkel?~ mereng el magában egy pillanatra a lány kérdései nyomán. Sose akart a Dwirinthalen-ház feje lenni, neki tökéletesen megfelelt, hogy Soraya drága, kedves rokonaként bármit megcsinálhatott, amit akart, anélkül, hogy tartania kellett volna a következményektől. Sajnos azonban Soraya halálával akarva akaratlan is reá szállt a teher, hogy a család következő matrónája legyen* Egyébként pedig hidd el, az egyszerű emberek igénylik az irányítást... hiába az a sok papolás a szabad akaratról, a legtöbben nem tudnak mit kezdeni vele, ha tényleg megkapják. Könnyebb neki, ha más vállát nyomja a felelősség, ha nem nekik kell dönteniük, csak kész tények elé állítják őket. Olyanok, mint a hangyák vagy a méhek. Szükségük van az uralkodóra. *oszt meg pár bennfentes észrevételt úgy általában az értelmes élőlényekkel, de különösen a családjával kapcsolatban. Nem áltatja magát hiú ábrándokkal, tisztában van vele, a rokonai egy része szinte azonnal az életére törne, ha visszatérne a régi, családi rezidenciára, de abban is biztos, hogy a legtöbbjük, akik Sorayát is támogatták, mellé is melléállnak majd, elvégre a vér nem válik vízzé, és a számtalan rokon közepette még mindig meglehetősen tisztának számít a vérvonala*
- Persze, csak azt ne hidd, hogy szívből jön. *horkan fel a lány következő megjegyzését hallva. Bizony a rászorulók megsegítése esetében nem felebaráti szeretetnek köszönhető, hanem inkább a családi nyomásnak, és a jól begyakorolt szerepnek, hogy a segítőkész, jóindulatú nemesi család látszatát fenntartsák minden áron. ~Nem az a fontos, milyen vagy valójában, hanem hogy mások milyennek gondolnak~ jut eszébe egy újabb csodás családi mondás. Ennél több időt azon még csak gondolatban sem szán rokonaira, már így is túl sokat pazarolt rájuk, mikor nem sokkal a lázadás előtt még azt fontolgatta, hogy végleg szakít velük. ~Soraya miatt van ez az egész~ gondolja magában dühösen, azt kívánva, bár ne jött volna Artheniorba, miután megkapta az üzenetét. Különösnek találja, hogy most újra a városba tart, hisz azóta nem járt ott, hogy oly kegyetlenül elűzték onnan. Magában már számtalanszor eltervezte, mit is szeretne csinálni, ha visszatér ide, és úgy tűnik, ezzel nincsen egyedül, hisz láthatóan Dorának is megvannak a maga elképzelései, még ha sajnálatos módon nem is igyekszik azokat megosztani vele*
- Na és most, hogy itt vagyunk, hogy szeretnél hozzálátni a terv megvalósításához? *pillant kérdőn a lányra, feszült figyelemmel várva a választ. Persze könnyen meglehet, nem tart majd vele, ha nem férnek össze az ötletei a sajátjaival, mégis szeretné megadni neki az esélyt, hogy megcsillogtathassa a tudását a cselszövés terén, már ha van neki olyan.*
8113. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-26 19:43:48
Üzenet elküldve: 2020-05-26 19:43:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Ebben nagyon is egyetérthetnek, mindenkinek a saját hege a legszörnyűbb. Nem is kíván versenyezni senkivel e téren, különösen nem Aztyannal. Természetes szóra érdeklődve nézi Aztyant.*
- Azért azt ugye tudod, hogy van ahol ez nem az. Nem támogatnak, és nem szívesen akarják, hogy belekezdj bármi újba. *mélázik el ezen. Talán ezért is hagyta ott a szülőfaluját, mert ott nem nézték jó szemmel a varázsitalok felé az érdeklődését.*
- De nagyon örülök, hogy ti támogattok benne. Mert ez tényleg érdekel. *jegyzi meg. Aztán persze ad biztosítékot, hogy nem kívánja mindezt a meglévő munkája rovására csinálni.*
- És természetesen nem az eddigi munkám háttérbe szorulásával fogok kísérletezni. *sosem aludna jól, ha ezt hagyná. Szereti jól végezni azt, amit elvárnak tőle. Főleg az olyasmit, amit szeret is, mint például a főzés.
Mindketten tudják, hogy Mori inkább finomakat főz támogatás gyanánt az Intézőnek, hogy legyen ereje a kovácsoláshoz, és szóbeli támaszt nyújthat neki. De talán ennyi is elegendő lesz. Aztyan segítségére felnevet.*
- Rendben úgy legyen. Majd összeszedem az összest, ami élezésre szorul. *mondja, miután kinevették magukat. Persze nem gondolná, hogy ilyesmire használná Aztyan újonnan szerzett tudását. Bár ha a férfinek ez tetszetős elfoglaltság, és szívesen csinálja, lehet mégse akkor baj.*
- És már elkezdett tanítani a kovácsmester vagy majd csak fog? *érdeklődik efelől. Akármit is felel rá Aztyan.*
- Mindenesetre kitartást kívánok hozzá, úgy gondolom, el kell majd hozzá. *jegyzi meg. Ahogy magának is a varázsitalokhoz.*
*Ebben nagyon is egyetérthetnek, mindenkinek a saját hege a legszörnyűbb. Nem is kíván versenyezni senkivel e téren, különösen nem Aztyannal. Természetes szóra érdeklődve nézi Aztyant.*
- Azért azt ugye tudod, hogy van ahol ez nem az. Nem támogatnak, és nem szívesen akarják, hogy belekezdj bármi újba. *mélázik el ezen. Talán ezért is hagyta ott a szülőfaluját, mert ott nem nézték jó szemmel a varázsitalok felé az érdeklődését.*
- De nagyon örülök, hogy ti támogattok benne. Mert ez tényleg érdekel. *jegyzi meg. Aztán persze ad biztosítékot, hogy nem kívánja mindezt a meglévő munkája rovására csinálni.*
- És természetesen nem az eddigi munkám háttérbe szorulásával fogok kísérletezni. *sosem aludna jól, ha ezt hagyná. Szereti jól végezni azt, amit elvárnak tőle. Főleg az olyasmit, amit szeret is, mint például a főzés.
Mindketten tudják, hogy Mori inkább finomakat főz támogatás gyanánt az Intézőnek, hogy legyen ereje a kovácsoláshoz, és szóbeli támaszt nyújthat neki. De talán ennyi is elegendő lesz. Aztyan segítségére felnevet.*
- Rendben úgy legyen. Majd összeszedem az összest, ami élezésre szorul. *mondja, miután kinevették magukat. Persze nem gondolná, hogy ilyesmire használná Aztyan újonnan szerzett tudását. Bár ha a férfinek ez tetszetős elfoglaltság, és szívesen csinálja, lehet mégse akkor baj.*
- És már elkezdett tanítani a kovácsmester vagy majd csak fog? *érdeklődik efelől. Akármit is felel rá Aztyan.*
- Mindenesetre kitartást kívánok hozzá, úgy gondolom, el kell majd hozzá. *jegyzi meg. Ahogy magának is a varázsitalokhoz.*
8112. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-26 17:45:58
Üzenet elküldve: 2020-05-26 17:45:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Yenio//
*Miközben a kikötői erdőségbe tart, gondolja megnézi Dhorisz és Burzhgor munkáját. Ez akkor ötlött a fejébe, mikor egy fa tőrzsén egy krétával írt szöveget talál. Nem tudja, hogy miért krétával írták. Lehetséges, hogy nem volt papír. A lényeg, hogy megoldották, így a feladatot elvégezték. Azt még nem tudja, hogy hogy állnak az erdőségben, de így kevesebb idő megy el a papír megírására. A hirdetést ott hagyja és visszatér az útra. Közben megpillant egy alakot, aki egy fánál van és mintha olvasna. Úgy tűnik van valaki akit érdekelhet a kis társaságuk. Elindul a férfi irányába.*
-Üdvözlöm. Mi járatban erre felé?
*Miközben a kikötői erdőségbe tart, gondolja megnézi Dhorisz és Burzhgor munkáját. Ez akkor ötlött a fejébe, mikor egy fa tőrzsén egy krétával írt szöveget talál. Nem tudja, hogy miért krétával írták. Lehetséges, hogy nem volt papír. A lényeg, hogy megoldották, így a feladatot elvégezték. Azt még nem tudja, hogy hogy állnak az erdőségben, de így kevesebb idő megy el a papír megírására. A hirdetést ott hagyja és visszatér az útra. Közben megpillant egy alakot, aki egy fánál van és mintha olvasna. Úgy tűnik van valaki akit érdekelhet a kis társaságuk. Elindul a férfi irányába.*
-Üdvözlöm. Mi járatban erre felé?
8111. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-26 16:10:02
Üzenet elküldve: 2020-05-26 16:10:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Nille korgó gyomorral, s a korábban elfogyasztott bortól némileg kótyagos fejjel rója a várost. Nem figyel lábai elé, hagyja sodortatni magát a belső rezgéseivel. Nincs célja, vagy bármiféle gondolata, annyi vezérli, hogy őszintén nincsen semmi kedve a leromlott állapotú ház padlásán gubbasztani, az önkényesen lefoglalt vackának puha menedékében. Nem szeretne most egyedül maradni a poros félhomályban a piszkos falak közt, nem akarja hallani tulajdon önmarcangoló gondolatait. Valami nincs rendben vele az utóbbi hetekben, nem megy úgy a szekér, ahogyan illene neki. Felesleges már számon tartania, hány napon maradt éhen, hányszor nem volt képes eleget összelopkodni ahhoz, hogy szükségleteiről gondoskodhasson. ~Mi lesz így velem? Nem élhetek valami sokáig, ha elhagy az erőm.~ Az erdőszélén jár, egy kellemes tisztás terül el szemei előtt. Hosszú ideje nem nézett körül, csupán most veszi észre, hova hozta a lába. Egyszer csak a szemei elé kerül valami, valami, ami szemet szúr, mert nem illik a környezetébe. Valamiféle papír lehet. Közelebb lépve leküzdi a néhány méteres távolságot, s írást lát maga előtt. Nehézkesen, lassan olvas, ajkai koncentrálva mozognak az erőfeszítések között. Sosem tanította senki hozzáértő, nem is gyakorolta sokat az olvasást. Lassanként kibetűzi a hirdetést, a szavak elgondolkodtatják. ~Együtt erősebbek... Vajon tényleg így lenne?~ Rövid ideig mérlegeli a dolgokat, a szeretett függetlensége, valamint mardosó, jól ismert éhsége billegnek egymással szemben. Végül az utóbbi kerül ki győztesen a csatából. ~Egy próbát megér a dolog. Ha nem tetszik, még mindig olajra tudok lépni.~ Gondolataiba merülve baktat a meghirdetett találkozó helyszínének irányába.*
8110. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-26 11:27:30
Üzenet elküldve: 2020-05-26 11:27:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Örül Titthy válaszának, boldogan meg is simogatja Felhő fejét, ami akkora, hogy a kis törpe egész ölét elfoglalja. Örül, hogy nem kell választania a két barát közül, mert ha a tündér nem szeretné Felhőt barátjának, neki nem volna szíve elkergetni a kutyát, amíg együtt vannak a lánnyal, mert tudja, hogy mennyire félne egyedül az állat. De így minden rendben van.
Azt egyébként nem firtatja, hogy Titthy megsimogatja-e Felhőt. Nincsenek ilyen elvárásai a lánnyal szemben. Neki az is elég, ha a kutya velük maradhat.
Később, mikor már a szálkától megszabadulva, könnyeit törölgetve nevetgél a megkönnyebbüléstől és a tündér megöleli, akkor egy kicsit elcsöndesedik. Nagyon szereti az ölelést, amiben talán nincs is semmi meglepő, mert természetes igénye ez szinte mindenkinek, de főleg a Ruuno korában lévő kisgyermekeknek. A leggyakrabban Rheyrához vagy Felhőhöz szokott fordulni ezzel, de jól esik, hogy most ő kap csak úgy egy ölelést. Viszonozza is persze, kobakjával odabújik a lányhoz, miközben finoman megszorongatja.*
- Olyan jó, hogy a barátom vagy! Ugye sokat leszel itt? - *Fejezi ki érzéseit a maga egyszerű módján.
Később, mikor az ölelésből már kibontakoztak, kap a lány fölajánlásán.*
- Jó, menjünk! - *Egyedül nem akart a szökőkúthoz visszamenni, mert félt, hogy közben Titthy hazamegy és akkor vége is lesz a játéknak. De így megörül a lehetőségnek.
A város nevét igyekszik most már megjegyezni, de fél, hogy megint el fogja felejteni.*
- Gnómok és elfek is? - *Kérdi csodálkozva, miközben föláll, hogy a kúthoz mehessenek.*
- És ők is hoznak valamit a fogakért?
A hozzászólás írója (Törpi Ruuno) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.26 11:30:17
//Egy koranyári késődélután//
*Örül Titthy válaszának, boldogan meg is simogatja Felhő fejét, ami akkora, hogy a kis törpe egész ölét elfoglalja. Örül, hogy nem kell választania a két barát közül, mert ha a tündér nem szeretné Felhőt barátjának, neki nem volna szíve elkergetni a kutyát, amíg együtt vannak a lánnyal, mert tudja, hogy mennyire félne egyedül az állat. De így minden rendben van.
Azt egyébként nem firtatja, hogy Titthy megsimogatja-e Felhőt. Nincsenek ilyen elvárásai a lánnyal szemben. Neki az is elég, ha a kutya velük maradhat.
Később, mikor már a szálkától megszabadulva, könnyeit törölgetve nevetgél a megkönnyebbüléstől és a tündér megöleli, akkor egy kicsit elcsöndesedik. Nagyon szereti az ölelést, amiben talán nincs is semmi meglepő, mert természetes igénye ez szinte mindenkinek, de főleg a Ruuno korában lévő kisgyermekeknek. A leggyakrabban Rheyrához vagy Felhőhöz szokott fordulni ezzel, de jól esik, hogy most ő kap csak úgy egy ölelést. Viszonozza is persze, kobakjával odabújik a lányhoz, miközben finoman megszorongatja.*
- Olyan jó, hogy a barátom vagy! Ugye sokat leszel itt? - *Fejezi ki érzéseit a maga egyszerű módján.
Később, mikor az ölelésből már kibontakoztak, kap a lány fölajánlásán.*
- Jó, menjünk! - *Egyedül nem akart a szökőkúthoz visszamenni, mert félt, hogy közben Titthy hazamegy és akkor vége is lesz a játéknak. De így megörül a lehetőségnek.
A város nevét igyekszik most már megjegyezni, de fél, hogy megint el fogja felejteni.*
- Gnómok és elfek is? - *Kérdi csodálkozva, miközben föláll, hogy a kúthoz mehessenek.*
- És ők is hoznak valamit a fogakért?
A hozzászólás írója (Törpi Ruuno) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.26 11:30:17
8109. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-26 09:37:06
Üzenet elküldve: 2020-05-26 09:37:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy váratlan találkozás//
//Zárás//
*Nos mivel a másik úgy döntött, hogy nem tart vele, ezért búcsút vesz tőle.*
-Semmi gond és további szerencse kísérjen utadon.
*Azzal elköszön a férfitől, majd feláll a földről. Körül néz, nem e lát valakit esetleg, végül is fő a biztonság. Egy tisztáson bárki megtámadhatja. Neki áll keresni azt a fát, amelyen a fehér krétás hirdetés állt. Egy pár perc elteltével meg is találja azt. Közelebb megy hozzá és próbálja jobban szemügyre venni. ~Vajon hol lehet ez a felvételi? És vajon milyen nehéz is lehet?~ Gondolja magában.*
//Zárás//
*Nos mivel a másik úgy döntött, hogy nem tart vele, ezért búcsút vesz tőle.*
-Semmi gond és további szerencse kísérjen utadon.
*Azzal elköszön a férfitől, majd feláll a földről. Körül néz, nem e lát valakit esetleg, végül is fő a biztonság. Egy tisztáson bárki megtámadhatja. Neki áll keresni azt a fát, amelyen a fehér krétás hirdetés állt. Egy pár perc elteltével meg is találja azt. Közelebb megy hozzá és próbálja jobban szemügyre venni. ~Vajon hol lehet ez a felvételi? És vajon milyen nehéz is lehet?~ Gondolja magában.*
8108. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-26 09:30:03
Üzenet elküldve: 2020-05-26 09:30:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Na mostan már az új nyílvetővel meg zsákkal a vállán ballag a vén tündér hazafelé. A tisztás mezejére érve lepihen egy padra j szokása szerint. Miért is ne tehetné meg? Mondjuk azért mert már öreg. Száznegyven év környékén az már igen szép de nagyon igen. kicsit mustrálódik a fák között és megint csak megállapítja, hogy a saját erdejük szebb és jobb meg nagyobb és sokkal otthonosabb. Ennyi elég is volt itt szöszmötölni. Feltápászkodik a botjára és beleveti magát az erdőbe. Közbe simogatja az új nyílvetőjét mert hát mégis csak új és egy fene jó nyílvető. Otthon Milóba majd eldicsekszik már az új gyermekével. Addig is babusgatja az erdőn át.*
8107. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-25 22:55:22
Üzenet elküldve: 2020-05-25 22:55:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*A lány felnevet, hogy Ruuno mennyire át tudja élni a vele történt helyzetet.*
- Aranyos tőled.
*Elnézve Felhő elheveredését, tényleg nem annak a harapós fajtának tűnik. Bár ezt már Titthy akkor megállapította magában, mikor először volt alkalma látni a jószágot. Amilyen ijedős szegény, kizárt, hogy bárkinek is komolyan tudna ártani. Épp, hogy a saját árnyékától meg nem rémül, de talán az sincs annyira távol a kutyától.
Ruuno buzgón védelmezi állatát, amiből Titthy arra következtet, hogy ragaszkodik hozzá.*
- Rá nem haragszom.* Feleli megnyugtatva ezzel a fiút.*
- Maradhat, persze.
*Ettől függetlenül nem fogja kedvelni a kutyákat, de Felhőt... Hát nem is az a legjobb szó, hogy eltűri, inkább mondjuk úgy, hogy elfogadja a társaságát. Elüldözni nem fogja, s ha Ruuno nagyon szeretné, akkor megpróbálja magát rávenni, hogy megsimogassa, de egyébként, ha teheti, igyekszik ezt elkerülni. Ha nem is feltűnően, mert a fiút sem akarja megbántani.
Hát igen, nem először fordul már elő a kis tündérrel, hogy kisebbek barátkoznak vele. Igaz, hogy van öt bátyja, de mégis ő számít a legfiatalabbnak a családjában. Így amikor gyerekekkel van, kicsit átélheti egy nővér szerepét, ami semennyire sem gond neki. Kevésszer volt már baja kicsikkel, s a többségben inkább a jó beszélőkével rendelkező, de egyébként ártatlan jósággal bíró gyerekek voltak. Ruunot is ilyen ártatlan gyereknek tartja, s ha már nincsenek szülei, akkor pillanatnyilag vele tölti szívesen az idejét, ezzel is vigyázva rá, ha lehet így fogalmazni.*
- Nem is csináltam még semmit.* Reagál az "au"-ra minden rossz indulat nélkül. Mindössze annyi volt eddig, hogy megfogta a kezét. Szemmel láthatóan eléggé rosszul viseli azt a szerencsétlenül befúródott szálkát a törpe. Titthy ilyet sem először csinál már, s megszokta, hogy vannak gyerekek, akik ilyesféle módon reagálnak a szálkákra meg a fájdalomra. Gyakorlottnak is lehetne mondani szálkák terén, s cseppet sem lesz türelmetlen Ruuno reakcióját érzékelve.*
- Készen is vagyunk.* Jelenti be, mikor végez a művelettel. Még meg is öleli a fiút, ha az nem bánja. Nem veszi zokon, hogy elmarad a köszönetnyilvánítás. Szívesen tette. Jó, azért persze jól esne neki, de ilyen apróság miatt nem fog orrolni a másikra.*
- Mit szólnál, ha kimennénk a főtérre? Ott van kút, és tudsz inni.
*Rheyra neve ismeretlenül cseng számára. Nem rémlik neki, hogy valaha is találkozott volna ilyen nevű lénnyel.*
- Lihanech.* Segíti ki a fiút, majd felel is a kérdésre:*
- Igen, ott élnek, de főként gnómok és elfek lakják.
//Egy koranyári késődélután//
*A lány felnevet, hogy Ruuno mennyire át tudja élni a vele történt helyzetet.*
- Aranyos tőled.
*Elnézve Felhő elheveredését, tényleg nem annak a harapós fajtának tűnik. Bár ezt már Titthy akkor megállapította magában, mikor először volt alkalma látni a jószágot. Amilyen ijedős szegény, kizárt, hogy bárkinek is komolyan tudna ártani. Épp, hogy a saját árnyékától meg nem rémül, de talán az sincs annyira távol a kutyától.
Ruuno buzgón védelmezi állatát, amiből Titthy arra következtet, hogy ragaszkodik hozzá.*
- Rá nem haragszom.* Feleli megnyugtatva ezzel a fiút.*
- Maradhat, persze.
*Ettől függetlenül nem fogja kedvelni a kutyákat, de Felhőt... Hát nem is az a legjobb szó, hogy eltűri, inkább mondjuk úgy, hogy elfogadja a társaságát. Elüldözni nem fogja, s ha Ruuno nagyon szeretné, akkor megpróbálja magát rávenni, hogy megsimogassa, de egyébként, ha teheti, igyekszik ezt elkerülni. Ha nem is feltűnően, mert a fiút sem akarja megbántani.
Hát igen, nem először fordul már elő a kis tündérrel, hogy kisebbek barátkoznak vele. Igaz, hogy van öt bátyja, de mégis ő számít a legfiatalabbnak a családjában. Így amikor gyerekekkel van, kicsit átélheti egy nővér szerepét, ami semennyire sem gond neki. Kevésszer volt már baja kicsikkel, s a többségben inkább a jó beszélőkével rendelkező, de egyébként ártatlan jósággal bíró gyerekek voltak. Ruunot is ilyen ártatlan gyereknek tartja, s ha már nincsenek szülei, akkor pillanatnyilag vele tölti szívesen az idejét, ezzel is vigyázva rá, ha lehet így fogalmazni.*
- Nem is csináltam még semmit.* Reagál az "au"-ra minden rossz indulat nélkül. Mindössze annyi volt eddig, hogy megfogta a kezét. Szemmel láthatóan eléggé rosszul viseli azt a szerencsétlenül befúródott szálkát a törpe. Titthy ilyet sem először csinál már, s megszokta, hogy vannak gyerekek, akik ilyesféle módon reagálnak a szálkákra meg a fájdalomra. Gyakorlottnak is lehetne mondani szálkák terén, s cseppet sem lesz türelmetlen Ruuno reakcióját érzékelve.*
- Készen is vagyunk.* Jelenti be, mikor végez a művelettel. Még meg is öleli a fiút, ha az nem bánja. Nem veszi zokon, hogy elmarad a köszönetnyilvánítás. Szívesen tette. Jó, azért persze jól esne neki, de ilyen apróság miatt nem fog orrolni a másikra.*
- Mit szólnál, ha kimennénk a főtérre? Ott van kút, és tudsz inni.
*Rheyra neve ismeretlenül cseng számára. Nem rémlik neki, hogy valaha is találkozott volna ilyen nevű lénnyel.*
- Lihanech.* Segíti ki a fiút, majd felel is a kérdésre:*
- Igen, ott élnek, de főként gnómok és elfek lakják.
8106. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-25 21:56:55
Üzenet elküldve: 2020-05-25 21:56:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Tágra nyílnak szemei Titthy történetét hallva, az együttérzés pedig haragot gyújt benne.*
- Ha ott lettem volna, úgy megvédelek és elkergetem jó messzire! - *Jelenti ki hevesen és keze is egyből ökölbe szorul, ahogy elképzeli, hogy a lány veszélyben van.
De minthogy ez a múltban történt, oda pedig nem tud visszamenni, a benne felgyűlt nagy feszültséget kénytelen kifújni magából. Ami elég nehezen megy, mert ha őt egyszer fölpaprikázzák, akkor lassan hűl le a feje.
Most rásegít, hogy Felhő nagyot ásítva lefekszik mellé, fejét az ölébe hajtva, de közben az oldalához fúrja az orrát, ami csiklandós.*
- Én a hangyákat nem szeretem. Meg a darazsakat. Mert csípősek és az nagyon fáj ám! - *Cseveg, megosztva nagy élettapasztalatát.*
- De Felhőre azért nem haragszol, ugye? Itt maradhat velünk, lehet ő is a barátod? - *Szólal fel a kutya nevében és nagyon bizakodón néz Titthyre. Ugyanis ha a lány nem akar Felhő barátja lenni, akkor gondba kerül, hogy az állathoz legyen hűséges, vagy az új barátjához?
Mikor ismét megbolygatja a sérült kezét és a fájdalom ráveszi, hogy segítséget kérjen Titthytől, úgy véli, egész simán megúszta, mert a tündér szinte azonnal és kötekedés nélkül válaszol.
Nagyon kedvesnek találja a lányt, magában már Rheyrához hasonlítja, akinek külön helye van a kis törpe szívében. Valahogy úgy tekint a lányra, mint egy nagyobb testvérre és most Titthyre is kezd így nézni. Ruunonak még igazán nem kell sok, hogy valakit megszeressen, mert még kicsi, aki igényelné a kötődést, de igazi család híján ennek is szűkében van. Úgyhogy pár kedves szó elég és már kenyérre lehet kenni. Felnőttekkel szemben mondjuk már kicsit bizalmatlanabb, de nekik sem kerülne sokba, hogy ne tudják magukról levakarni...
Bátortalanul odanyújtja kezét Titthynek, fejét elfordítva, mert látni sem akarja a műveletet.*
- Au! - *Rántja vissza a mancsát, pedig a lány még hozzá sem nyúlt, csak ő ijedt meg előre, hogy fájni fog. Kicsit be is párásodnak a szemei, aztán elszégyelli magát és belátja győzködés nélkül is, hogy muszáj lesz visszaadnia a kezét, különben sosem szabadul meg attól a szálkától.*
- Biztos nem jön ki magától? - *Keresi még a menekülőutat és egészen leizzad újra, pedig már megszáradt a futás után.
Lábát felhúzva támasztja ki a karját és feszíti kis kezét, ellenállva a késztetésnek, hogy megint elrántsa. Most már pityereg, aztán nagyokat szipog és remeg a karja, mikor Titthy piszkálni kezdi a szálkát. De bátran kiállja a "műtétet", nem rántja már el a kezét.
Igazából a fájdalomtól való félelem fáj a legjobban, maga a szálka meg sem kottyan. Így mikor a tündér megszólal, akkor meglepetten húzza most már el a kezét és nézi meg a szálka helyét.*
- Hehe, már el is tűnt! Már kint is van! Tényleg ki tudtad szedni! - *A sírás után hirtelen lesz nagyon derült az arca, kacag örömében, s egyből törli is le a könnyeit.*
- Már alig érzem! - *Nyomogatja meg ujjával az apró sebhelyet. A lány intését, hogy ne verekedjen többet a fákkal, mintha meg sem hallotta volna. Sőt, köszönetet mondani is elfelejt. Nem mintha ne volna hálás, csak megfeledkezik róla.*
- Nem akarok, szomjas vagyok. A futástól meg csak még szomjasabb. - *Feleli Titthy felvetésére. De már töri a fejét, hogy mit játszhatnának, amitől nem szomjazik meg annyira. Közben viszont adódik még egy kérdés a kobakjában, ahogy a tündér mosolyát nézi.*
- Te amúgy Rheyra foga miatt jöttél? Ott a... Elfelejtettem, hogy hívják... Tudod, azt a helyet, ahonnan jöttél... Ott élnek a kicsi tündérek?
//Egy koranyári késődélután//
*Tágra nyílnak szemei Titthy történetét hallva, az együttérzés pedig haragot gyújt benne.*
- Ha ott lettem volna, úgy megvédelek és elkergetem jó messzire! - *Jelenti ki hevesen és keze is egyből ökölbe szorul, ahogy elképzeli, hogy a lány veszélyben van.
De minthogy ez a múltban történt, oda pedig nem tud visszamenni, a benne felgyűlt nagy feszültséget kénytelen kifújni magából. Ami elég nehezen megy, mert ha őt egyszer fölpaprikázzák, akkor lassan hűl le a feje.
Most rásegít, hogy Felhő nagyot ásítva lefekszik mellé, fejét az ölébe hajtva, de közben az oldalához fúrja az orrát, ami csiklandós.*
- Én a hangyákat nem szeretem. Meg a darazsakat. Mert csípősek és az nagyon fáj ám! - *Cseveg, megosztva nagy élettapasztalatát.*
- De Felhőre azért nem haragszol, ugye? Itt maradhat velünk, lehet ő is a barátod? - *Szólal fel a kutya nevében és nagyon bizakodón néz Titthyre. Ugyanis ha a lány nem akar Felhő barátja lenni, akkor gondba kerül, hogy az állathoz legyen hűséges, vagy az új barátjához?
Mikor ismét megbolygatja a sérült kezét és a fájdalom ráveszi, hogy segítséget kérjen Titthytől, úgy véli, egész simán megúszta, mert a tündér szinte azonnal és kötekedés nélkül válaszol.
Nagyon kedvesnek találja a lányt, magában már Rheyrához hasonlítja, akinek külön helye van a kis törpe szívében. Valahogy úgy tekint a lányra, mint egy nagyobb testvérre és most Titthyre is kezd így nézni. Ruunonak még igazán nem kell sok, hogy valakit megszeressen, mert még kicsi, aki igényelné a kötődést, de igazi család híján ennek is szűkében van. Úgyhogy pár kedves szó elég és már kenyérre lehet kenni. Felnőttekkel szemben mondjuk már kicsit bizalmatlanabb, de nekik sem kerülne sokba, hogy ne tudják magukról levakarni...
Bátortalanul odanyújtja kezét Titthynek, fejét elfordítva, mert látni sem akarja a műveletet.*
- Au! - *Rántja vissza a mancsát, pedig a lány még hozzá sem nyúlt, csak ő ijedt meg előre, hogy fájni fog. Kicsit be is párásodnak a szemei, aztán elszégyelli magát és belátja győzködés nélkül is, hogy muszáj lesz visszaadnia a kezét, különben sosem szabadul meg attól a szálkától.*
- Biztos nem jön ki magától? - *Keresi még a menekülőutat és egészen leizzad újra, pedig már megszáradt a futás után.
Lábát felhúzva támasztja ki a karját és feszíti kis kezét, ellenállva a késztetésnek, hogy megint elrántsa. Most már pityereg, aztán nagyokat szipog és remeg a karja, mikor Titthy piszkálni kezdi a szálkát. De bátran kiállja a "műtétet", nem rántja már el a kezét.
Igazából a fájdalomtól való félelem fáj a legjobban, maga a szálka meg sem kottyan. Így mikor a tündér megszólal, akkor meglepetten húzza most már el a kezét és nézi meg a szálka helyét.*
- Hehe, már el is tűnt! Már kint is van! Tényleg ki tudtad szedni! - *A sírás után hirtelen lesz nagyon derült az arca, kacag örömében, s egyből törli is le a könnyeit.*
- Már alig érzem! - *Nyomogatja meg ujjával az apró sebhelyet. A lány intését, hogy ne verekedjen többet a fákkal, mintha meg sem hallotta volna. Sőt, köszönetet mondani is elfelejt. Nem mintha ne volna hálás, csak megfeledkezik róla.*
- Nem akarok, szomjas vagyok. A futástól meg csak még szomjasabb. - *Feleli Titthy felvetésére. De már töri a fejét, hogy mit játszhatnának, amitől nem szomjazik meg annyira. Közben viszont adódik még egy kérdés a kobakjában, ahogy a tündér mosolyát nézi.*
- Te amúgy Rheyra foga miatt jöttél? Ott a... Elfelejtettem, hogy hívják... Tudod, azt a helyet, ahonnan jöttél... Ott élnek a kicsi tündérek?
8105. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-25 20:52:53
Üzenet elküldve: 2020-05-25 20:52:53
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
- Felhőtől nem félek. Nem olyan nagy testű.
*Kicsit elhallgat, s eltöpreng azon, hogy megossza-e a történetet Ruunoval. Végül is úgy dönt, hogy nagy baja nem lehet belőle, ezért azt mondja:*
- Tudod, kiskoromban eléggé rám támadt egy megvadult kutya. Azóta a nagyobb testűektől félek, a kisebbekben meg csak egyszerűen nem bízom. És emiatt a rossz élmény miatt nem kedvelem a kutyákat semmilyen formában.
*Bocsánatkérően néz Ruunora, mintha olyan nagy bűn lenne ez. De aztán a törpe felszisszen, s épp meg akarja kérdezni, hogy mi történt, amikor látja, hogy az apróság a kezét nézi. Bizonyára újra meg akarja próbálni a szálka eltávolítását, de sikertelenül. Egy picit meglepi, hogy most segítséget kér tőle, néhány perce még viszont milyen hevesen utasította el. Meglepettségét azonban nem mutatja, s nem is neheztel miatta továbbra sem. Közelebb húzódik Ruunohoz, és kedvesen mondja:*
- Add a kezedet.
*Közben egyébként már nyúl is érte, s ha minden igaz, akkor egyik apró kezével most a szálkás törpekezet tartja, a másikkal pedig óvatosan megpróbálja kiszedni a csúnyaságot.*
- Ne haragudj, ha fáj.
*Nem is bajlódik vele sokat, elméletileg hamar sikerül kiszednie a szálkát. Kicsit piros a helye, de biztatóan fordul a művelet után új ismerőséhez:*
- Ne aggódj, hamar elmúlik ez a kis pirosság. Aztán többet ne verekedj a fákkal.
*Ezt amolyan baráti jó tanácsként mondja, s kedvesen meg is szorítja a kis kölyök kezét. Még apró mosolyt is küld felé, csak, hogy biztosan ne vegye komolyan.*
- Akarsz még játszani?
*Kérdezi más irányba terelve a témát. De aztán még hozzáteszi:*
- Nem muszáj futni, ha nem akarsz.
//Egy koranyári késődélután//
- Felhőtől nem félek. Nem olyan nagy testű.
*Kicsit elhallgat, s eltöpreng azon, hogy megossza-e a történetet Ruunoval. Végül is úgy dönt, hogy nagy baja nem lehet belőle, ezért azt mondja:*
- Tudod, kiskoromban eléggé rám támadt egy megvadult kutya. Azóta a nagyobb testűektől félek, a kisebbekben meg csak egyszerűen nem bízom. És emiatt a rossz élmény miatt nem kedvelem a kutyákat semmilyen formában.
*Bocsánatkérően néz Ruunora, mintha olyan nagy bűn lenne ez. De aztán a törpe felszisszen, s épp meg akarja kérdezni, hogy mi történt, amikor látja, hogy az apróság a kezét nézi. Bizonyára újra meg akarja próbálni a szálka eltávolítását, de sikertelenül. Egy picit meglepi, hogy most segítséget kér tőle, néhány perce még viszont milyen hevesen utasította el. Meglepettségét azonban nem mutatja, s nem is neheztel miatta továbbra sem. Közelebb húzódik Ruunohoz, és kedvesen mondja:*
- Add a kezedet.
*Közben egyébként már nyúl is érte, s ha minden igaz, akkor egyik apró kezével most a szálkás törpekezet tartja, a másikkal pedig óvatosan megpróbálja kiszedni a csúnyaságot.*
- Ne haragudj, ha fáj.
*Nem is bajlódik vele sokat, elméletileg hamar sikerül kiszednie a szálkát. Kicsit piros a helye, de biztatóan fordul a művelet után új ismerőséhez:*
- Ne aggódj, hamar elmúlik ez a kis pirosság. Aztán többet ne verekedj a fákkal.
*Ezt amolyan baráti jó tanácsként mondja, s kedvesen meg is szorítja a kis kölyök kezét. Még apró mosolyt is küld felé, csak, hogy biztosan ne vegye komolyan.*
- Akarsz még játszani?
*Kérdezi más irányba terelve a témát. De aztán még hozzáteszi:*
- Nem muszáj futni, ha nem akarsz.
8104. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-25 19:57:21
Üzenet elküldve: 2020-05-25 19:57:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Úton az erdőbe//
*Túlságosan nem siet. Kényelmesen átvág Arthenioron. Dhorisz és Burzhgor úgyis csak hirdetményeket tesznek ki, ami nem túl veszélyes feladat, így van ideje, hogy utolérje őket. Az erdőségbe beérve megüti a füleit a természet hangjai. El is felejtette mennyire szereti a természet szimfóniáját. Sok dalt ihlettek már, amit a közönségnek játszott. Nagyon reméli, hogy Dhorisz és Burzhgor nem jutottak messzire, így neki sem kell messzire mennie. Bár ebben nem teljesen biztos, de azért reménykedik, hátha.*
*Túlságosan nem siet. Kényelmesen átvág Arthenioron. Dhorisz és Burzhgor úgyis csak hirdetményeket tesznek ki, ami nem túl veszélyes feladat, így van ideje, hogy utolérje őket. Az erdőségbe beérve megüti a füleit a természet hangjai. El is felejtette mennyire szereti a természet szimfóniáját. Sok dalt ihlettek már, amit a közönségnek játszott. Nagyon reméli, hogy Dhorisz és Burzhgor nem jutottak messzire, így neki sem kell messzire mennie. Bár ebben nem teljesen biztos, de azért reménykedik, hátha.*
8103. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-25 19:40:44
Üzenet elküldve: 2020-05-25 19:40:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy váratlan találkozás//
//Zárás//
*A férfi megkérdezi, hogy vele tart-e, de szerinte erre egyértelmű a válasz.*
-Sajnálom, de nem. Nem akarok találkozni azokkal a haramiákkal. De sok szerencsét kívánok.
*~Szükséged lesz rá. Vagy legalább is lehet. Csak nem brutális vad emberek, hiszen toboroznak, úgyhogy ha megakarják tartani az újoncokat akkor nem árt normálisnak lenni. De attól én még távol maradok tőlük.~
Így elköszön a férfitől és az irányt Arthenior felé veszi.*
//Zárás//
*A férfi megkérdezi, hogy vele tart-e, de szerinte erre egyértelmű a válasz.*
-Sajnálom, de nem. Nem akarok találkozni azokkal a haramiákkal. De sok szerencsét kívánok.
*~Szükséged lesz rá. Vagy legalább is lehet. Csak nem brutális vad emberek, hiszen toboroznak, úgyhogy ha megakarják tartani az újoncokat akkor nem árt normálisnak lenni. De attól én még távol maradok tőlük.~
Így elköszön a férfitől és az irányt Arthenior felé veszi.*
8102. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-25 18:51:55
Üzenet elküldve: 2020-05-25 18:51:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Valóban, már egészen összeszedte magát a kis törpe, az arca sem olyan vörös már, csak úszik az izzadtságban. A köhécselése megmarad, de inkább okozza ezt az, hogy kiszáradt, semmint a légszomj.*
- Miért? - *Kérdezi csodálkozva, mikor Titthy azt mondja, nem szeretné megsimogatni Felhőt.*
- Félsz tőle? - *Jut eszébe az első kézenfekvő magyarázat.*
- Nem kell félned. Felhő még akkor sem harap, ha bántod. - *Mondja bátorítóan. Felvethet néhány kérdést, hogy honnan is tudja ő, mit csinál az eb, ha bántják...*
- Ssz... - *Kapja föl kezét, mert ültében meg akart rajta támaszkodni, és megfeledkezett a szálkáról.
Nem kezd már pityeregni, de azért újra megnézi a tenyerét. Máris bepirosodott egy kicsit a beékelődött fadarabtól. Egy kicsit megpiszkálja az ujjával, de hamar feladja, mert túlságosan fáj.*
- Titthy... - *Kezdi motyogva, de mivel akkor is képtelen halkan beszélni, mikor szándékában áll, ezért most is jól hallható minden szava.*
- Tényleg ki tudod szedni? A tündérek ilyet is tudnak? - *Nem néz a lányra, egy kicsit meghunyászkodó, mert hát korábban ő utasította el a segítséget, úgyhogy most fél kérni belőle és a lány szemébe nézni.*
//Egy koranyári késődélután//
*Valóban, már egészen összeszedte magát a kis törpe, az arca sem olyan vörös már, csak úszik az izzadtságban. A köhécselése megmarad, de inkább okozza ezt az, hogy kiszáradt, semmint a légszomj.*
- Miért? - *Kérdezi csodálkozva, mikor Titthy azt mondja, nem szeretné megsimogatni Felhőt.*
- Félsz tőle? - *Jut eszébe az első kézenfekvő magyarázat.*
- Nem kell félned. Felhő még akkor sem harap, ha bántod. - *Mondja bátorítóan. Felvethet néhány kérdést, hogy honnan is tudja ő, mit csinál az eb, ha bántják...*
- Ssz... - *Kapja föl kezét, mert ültében meg akart rajta támaszkodni, és megfeledkezett a szálkáról.
Nem kezd már pityeregni, de azért újra megnézi a tenyerét. Máris bepirosodott egy kicsit a beékelődött fadarabtól. Egy kicsit megpiszkálja az ujjával, de hamar feladja, mert túlságosan fáj.*
- Titthy... - *Kezdi motyogva, de mivel akkor is képtelen halkan beszélni, mikor szándékában áll, ezért most is jól hallható minden szava.*
- Tényleg ki tudod szedni? A tündérek ilyet is tudnak? - *Nem néz a lányra, egy kicsit meghunyászkodó, mert hát korábban ő utasította el a segítséget, úgyhogy most fél kérni belőle és a lány szemébe nézni.*
8101. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-25 18:21:59
Üzenet elküldve: 2020-05-25 18:21:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Azért mégiscsak megkönnyebbül a kis tündérlányka, hogy Ruuno kezd jobban lenni. Legalább most már nincs benne olyasféle kétely, hogy halálosan kifárasztotta új ismerősét.
Kicsit sejtette, hogy a csontos eb Ruunohoz tartozik, bár az is elég logikus magyarázatnak tűnne, hogy valaki másé, a törpe csak vigyáz rá. Tekintve viszont, hogy még gyerek, és még a ruhája is elég szakadt, nem biztos, hogy bárki rábízná szeretett állatát.
Hogy őszinték legyünk, Titthy nincs odáig a kutyákért, s nem is nagyon díjazza, hogy gazdája megpróbálja odahívni. Elsőre kudarcba fullad erre irányuló próbálkozása, de végül a törpe megtalálja a módját. Az, hogy Felhőnek hívják a csontos állatot, némileg találó is lehet, mert koszos bundája olyanná teszi, akár egy viharfelhő. Valódi színe nem is látszik, Titthy legalábbis nem tudja felfedezni.
De hogy a tündér miért nem kedveli igazán a kutyákat? Kisgyerek korában csúnyán rátámadt egy megvadult eb. Azóta szerencsére begyógyult minden sérülése, így ennek már nincs nyoma. Azóta nem kedveli őket, a nagyobbaktól meg egyenesen fél. Bár ülve marad, de Felhő felé nem kíván közeledni.*
- Ne haragudj, de nem szeretném megsimogatni.* Jelzi Ruunonak, s reméli, nem sértődik meg miatta. Ha kívánja, meg is indokolja, miért nem tenné meg.*
//Egy koranyári késődélután//
*Azért mégiscsak megkönnyebbül a kis tündérlányka, hogy Ruuno kezd jobban lenni. Legalább most már nincs benne olyasféle kétely, hogy halálosan kifárasztotta új ismerősét.
Kicsit sejtette, hogy a csontos eb Ruunohoz tartozik, bár az is elég logikus magyarázatnak tűnne, hogy valaki másé, a törpe csak vigyáz rá. Tekintve viszont, hogy még gyerek, és még a ruhája is elég szakadt, nem biztos, hogy bárki rábízná szeretett állatát.
Hogy őszinték legyünk, Titthy nincs odáig a kutyákért, s nem is nagyon díjazza, hogy gazdája megpróbálja odahívni. Elsőre kudarcba fullad erre irányuló próbálkozása, de végül a törpe megtalálja a módját. Az, hogy Felhőnek hívják a csontos állatot, némileg találó is lehet, mert koszos bundája olyanná teszi, akár egy viharfelhő. Valódi színe nem is látszik, Titthy legalábbis nem tudja felfedezni.
De hogy a tündér miért nem kedveli igazán a kutyákat? Kisgyerek korában csúnyán rátámadt egy megvadult eb. Azóta szerencsére begyógyult minden sérülése, így ennek már nincs nyoma. Azóta nem kedveli őket, a nagyobbaktól meg egyenesen fél. Bár ülve marad, de Felhő felé nem kíván közeledni.*
- Ne haragudj, de nem szeretném megsimogatni.* Jelzi Ruunonak, s reméli, nem sértődik meg miatta. Ha kívánja, meg is indokolja, miért nem tenné meg.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586