Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 146 (2901. - 2920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2920. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-31 23:09:55
Üzenet elküldve: 2025-08-31 23:09:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A felkelő nap fénye ádázul szúrja a fa árnyékában ébredező sötételf szemét//
*Még jó, hogy a mélységi hozzáteszi a magyarázatot a bemutatkozáshoz. Az első "Kherezia" hallatán ugyanis az óriás arckifejezése tisztán tükrözi belső gondolatvilágát: ~ Ha? ~ . A kiegészítő információ birtokában viszont már inkább egy ~ Ááá, már értem. ~ terjed el az arcán.*
- Treka.
*Böki oda röviden, tömören, de barátságosan. Jó hangulatban van. Jól esett neki az ölelés, még ha lopnia is kellett, és még ha azzal is járt, hogy kis csínytevése sikertelen volt. Úgy látszik, elagyabugyálni se fogják. Ártó szellemekkel sem találkozott. Kell ettől jobb nap?
Most, hogy már azt is tudja, a másik csak másnapos és morcos, sokkal inkább mókásnak találja őt, mint fenyegetőnek. Így közelről jól fel is méri magának beszélgetés közben. Bámészkodása elég egyértelmű. Látszik rajta, fejben kicsit máshol jár, tekintete pedig ide-oda kószál, ahogy megvizsgálja a számára érdekesnek tűnő részeket. Még az érdekesebben álló ruhafodrokat is megkukkantja. Kis egyenes bolha ez itt előtte, jól kihúzza magát. Szürkés szemei vannak, fehéres haja. ~ Mint egy viharfelhő. ~ summázza magában. Nagyjából követi csak, mit mond a másik, de a "hupákolásra" már visszaér a gondolataiból.*
- Te hupákolsz. A vízben. Mint egy vízihulla.
*Még jó, hogy a mélységi hozzáteszi a magyarázatot a bemutatkozáshoz. Az első "Kherezia" hallatán ugyanis az óriás arckifejezése tisztán tükrözi belső gondolatvilágát: ~ Ha? ~ . A kiegészítő információ birtokában viszont már inkább egy ~ Ááá, már értem. ~ terjed el az arcán.*
- Treka.
*Böki oda röviden, tömören, de barátságosan. Jó hangulatban van. Jól esett neki az ölelés, még ha lopnia is kellett, és még ha azzal is járt, hogy kis csínytevése sikertelen volt. Úgy látszik, elagyabugyálni se fogják. Ártó szellemekkel sem találkozott. Kell ettől jobb nap?
Most, hogy már azt is tudja, a másik csak másnapos és morcos, sokkal inkább mókásnak találja őt, mint fenyegetőnek. Így közelről jól fel is méri magának beszélgetés közben. Bámészkodása elég egyértelmű. Látszik rajta, fejben kicsit máshol jár, tekintete pedig ide-oda kószál, ahogy megvizsgálja a számára érdekesnek tűnő részeket. Még az érdekesebben álló ruhafodrokat is megkukkantja. Kis egyenes bolha ez itt előtte, jól kihúzza magát. Szürkés szemei vannak, fehéres haja. ~ Mint egy viharfelhő. ~ summázza magában. Nagyjából követi csak, mit mond a másik, de a "hupákolásra" már visszaér a gondolataiból.*
- Te hupákolsz. A vízben. Mint egy vízihulla.
2919. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-31 22:48:00
Üzenet elküldve: 2025-08-31 22:48:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet kerestem – mást találtam//
*Halványan érzékeli, hogy az elf elkezdi elhagyni a tisztást, arra viszont nem nagyon figyel oda, meddig jut el. Tudata beszűkül, és csak egyetlen személyre fókuszál: a démonimádó szajhára. A kormos sóhajt egyet, és előveszi a fegyverét. Sahhrka is rákészül, megigazítja a kezében a fokost.
Amint elhangzik a sértés, türelme elpattan, és artikulálatlan, vad üvöltéssel hajítja a fegyvert Annottah felé. A fokost nem dobásra szánták, de kamasz ork lévén nem a hidegvéréről híres. Azonnal enyhítenie kell a belső nyomást, amit érez. Haragja rázúdul mindenre, ami a fokos útját keresztezi. Azaz csak zúdulna, mivel a fegyver semmit sem talál. ~ A büdös kurva kikerülte. ~ Még ennyi átfut az agyán, mire a sötételf viharos gyorsasággal lecsap rá a pengéjével.
A vágás végigszántja Sahhrka lábát, áthasít a bakancson, és belekap az ínba. Égető fájdalom tép végig rajta, lába megbicsaklik, de a benne dúló színtiszta gyűlöletnek hála talpon marad. A lány már az előbb sem volt halk, de most minden dühével és fájdalmával süvölt, szinte fülsüketítő hangerővel.
Vörös köd borítja el az agyát. Fegyvertelen ugyan, de a pallosát csak egy mozdulatba kerül majd elővenni. Nagyobb gond lesz, hogy valami furcsa fekete kavargást lát Annottah körül. Egyáltalán nem fogja fel, mi lehet az, vagy hogy akár veszélyt is jelenthet. Csak a vérszomj dúl benne. Mindenáron le kell vágnia ezt a mocskos repedtsarkút.*
*Halványan érzékeli, hogy az elf elkezdi elhagyni a tisztást, arra viszont nem nagyon figyel oda, meddig jut el. Tudata beszűkül, és csak egyetlen személyre fókuszál: a démonimádó szajhára. A kormos sóhajt egyet, és előveszi a fegyverét. Sahhrka is rákészül, megigazítja a kezében a fokost.
Amint elhangzik a sértés, türelme elpattan, és artikulálatlan, vad üvöltéssel hajítja a fegyvert Annottah felé. A fokost nem dobásra szánták, de kamasz ork lévén nem a hidegvéréről híres. Azonnal enyhítenie kell a belső nyomást, amit érez. Haragja rázúdul mindenre, ami a fokos útját keresztezi. Azaz csak zúdulna, mivel a fegyver semmit sem talál. ~ A büdös kurva kikerülte. ~ Még ennyi átfut az agyán, mire a sötételf viharos gyorsasággal lecsap rá a pengéjével.
A vágás végigszántja Sahhrka lábát, áthasít a bakancson, és belekap az ínba. Égető fájdalom tép végig rajta, lába megbicsaklik, de a benne dúló színtiszta gyűlöletnek hála talpon marad. A lány már az előbb sem volt halk, de most minden dühével és fájdalmával süvölt, szinte fülsüketítő hangerővel.
Vörös köd borítja el az agyát. Fegyvertelen ugyan, de a pallosát csak egy mozdulatba kerül majd elővenni. Nagyobb gond lesz, hogy valami furcsa fekete kavargást lát Annottah körül. Egyáltalán nem fogja fel, mi lehet az, vagy hogy akár veszélyt is jelenthet. Csak a vérszomj dúl benne. Mindenáron le kell vágnia ezt a mocskos repedtsarkút.*
2918. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-31 13:27:25
Üzenet elküldve: 2025-08-31 13:27:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet kerestem – mást találtam//
* Már-már elhiszi, hogy ennyi volt a folyóparti csevejük. Az elf elindul a város irányába, azonban az orknak problémája akad Annottah stílusával. A sötételf sóhajt egyet, és előhúzza hullámos kardját. Nem szeretett volna harcolni, de a Kicsi már másodszor fenyegetőzik a fokosával, és ha úgy alakul, nem akarja puszta kézzel hárítani az említett fegyvert.
~ Lehettünk volna barátok is! ~ Jót szórakozik magában ezen a gondolaton, majd elindul az ork felé. *
– Hülye kis kurva, az! * Tisztában van az erőviszonyokkal – tehát, hogy semmi esélye az elf és az ork ellen –, ezért nem akar hosszú küzdelembe bocsátkozni. Vért akar venni az orktól, hogy megmutassa, ki a főnök, aztán terv szerint eliszkol innen.
Lassú léptekkel indul, de aztán futni kezd a szénaboglya felé. A fokostól próbál minél távolabb maradni, hiszen tudja, hogy egyetlen találat is végzetes lehet; ezért az ellenkező oldalra csúszik be, mint amiben Sahhriachka a fegyverét fogja. Egyetlen vízszintes vágással próbálkozik, méghozzá az ork lába felé – egész pontosan a sarkánál lévő ínt próbálja megsebezni. Szakmájának köszönhetően ért valamelyest az emberi test gyenge pontjaihoz, és remélhetőleg az orkok felépítése sem különbözik különösebben a megszokottól.
Akár sikerrel jár, akár nem, egyből a támadás után már a védekezésre összpontosít. Nem tudhatja, hogy Nolliro mikor siet majd a kis, zöld barátnője segítségére vagy, hogy egyáltalán tervez-e így tenni; de Annottah nem akarja a véletlenre bízni. Ha és amikor ismét felegyenesedik, ütemesen kezd lépkedni a saját árnyéka körül, mintha csak táncra hívná ellenfelét. Ez eddig mindig bejött: mozdulataival összezavarja ellenfeleit, akik így célt vétenek, neki pedig van ideje elmenekülni. Remélhetőleg most se lesz ez másképp. *
* Már-már elhiszi, hogy ennyi volt a folyóparti csevejük. Az elf elindul a város irányába, azonban az orknak problémája akad Annottah stílusával. A sötételf sóhajt egyet, és előhúzza hullámos kardját. Nem szeretett volna harcolni, de a Kicsi már másodszor fenyegetőzik a fokosával, és ha úgy alakul, nem akarja puszta kézzel hárítani az említett fegyvert.
~ Lehettünk volna barátok is! ~ Jót szórakozik magában ezen a gondolaton, majd elindul az ork felé. *
– Hülye kis kurva, az! * Tisztában van az erőviszonyokkal – tehát, hogy semmi esélye az elf és az ork ellen –, ezért nem akar hosszú küzdelembe bocsátkozni. Vért akar venni az orktól, hogy megmutassa, ki a főnök, aztán terv szerint eliszkol innen.
Lassú léptekkel indul, de aztán futni kezd a szénaboglya felé. A fokostól próbál minél távolabb maradni, hiszen tudja, hogy egyetlen találat is végzetes lehet; ezért az ellenkező oldalra csúszik be, mint amiben Sahhriachka a fegyverét fogja. Egyetlen vízszintes vágással próbálkozik, méghozzá az ork lába felé – egész pontosan a sarkánál lévő ínt próbálja megsebezni. Szakmájának köszönhetően ért valamelyest az emberi test gyenge pontjaihoz, és remélhetőleg az orkok felépítése sem különbözik különösebben a megszokottól.
Akár sikerrel jár, akár nem, egyből a támadás után már a védekezésre összpontosít. Nem tudhatja, hogy Nolliro mikor siet majd a kis, zöld barátnője segítségére vagy, hogy egyáltalán tervez-e így tenni; de Annottah nem akarja a véletlenre bízni. Ha és amikor ismét felegyenesedik, ütemesen kezd lépkedni a saját árnyéka körül, mintha csak táncra hívná ellenfelét. Ez eddig mindig bejött: mozdulataival összezavarja ellenfeleit, akik így célt vétenek, neki pedig van ideje elmenekülni. Remélhetőleg most se lesz ez másképp. *
2917. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-31 01:17:04
Üzenet elküldve: 2025-08-31 01:17:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A felkelő nap fénye ádázul szúrja a fa árnyékában ébredező sötételf szemét//
* Úgy tűnik, hogy a szép szavakkal sikerrel jár, bár ettől csak még jobban gyanakodik az óriásra. Az előző támadási kísérlet után nem bízik benne, nem mintha előtte bízott volna. A kérdés sértő, de egyben őszintének is érződik, ami csak még jobban összezavarja. Szívesen megfejtené a talányt, amit az előtte álló nő jelent, de inkább mélyet sóhajt. Túl korán van hozzá, és túl másnapos. *
- Nincs semmi baj, csak ahogy mondtam, hasogat a fejem. * Feleli, miközben újabb orvul történő támadás áldozatául esik. Miután sikeresen nem köpi ki a tüdejét a kedvesnek nem mondható lapogatás után, már nem vesz fel újabb küzdőállást, kezdi belátni, hogy az óriás ezeket nem ártó szándékkal csinálja. Úgyhogy a távolodást nem követi újabb támadás, inkább fellélegez, hogy újra élvezheti a személyes tér adta lehetőségeket. *
- Kherezia. Khereziának hívnak. * Mutatkozik be, és türelmesen vár, hátha a másik is így tesz. *
- Mi késztet arra, hogy hajnalok hajnalán felverd a holtakat álmukból ezzel a hupákolással? * Teszi fel a kérdést, ami a szívét nyomja, függetlenül attól, hogy megismerte a másik nevét, vagy sem. *
* Úgy tűnik, hogy a szép szavakkal sikerrel jár, bár ettől csak még jobban gyanakodik az óriásra. Az előző támadási kísérlet után nem bízik benne, nem mintha előtte bízott volna. A kérdés sértő, de egyben őszintének is érződik, ami csak még jobban összezavarja. Szívesen megfejtené a talányt, amit az előtte álló nő jelent, de inkább mélyet sóhajt. Túl korán van hozzá, és túl másnapos. *
- Nincs semmi baj, csak ahogy mondtam, hasogat a fejem. * Feleli, miközben újabb orvul történő támadás áldozatául esik. Miután sikeresen nem köpi ki a tüdejét a kedvesnek nem mondható lapogatás után, már nem vesz fel újabb küzdőállást, kezdi belátni, hogy az óriás ezeket nem ártó szándékkal csinálja. Úgyhogy a távolodást nem követi újabb támadás, inkább fellélegez, hogy újra élvezheti a személyes tér adta lehetőségeket. *
- Kherezia. Khereziának hívnak. * Mutatkozik be, és türelmesen vár, hátha a másik is így tesz. *
- Mi késztet arra, hogy hajnalok hajnalán felverd a holtakat álmukból ezzel a hupákolással? * Teszi fel a kérdést, ami a szívét nyomja, függetlenül attól, hogy megismerte a másik nevét, vagy sem. *
2916. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-30 23:57:00
Üzenet elküldve: 2025-08-30 23:57:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
* Úgy tűnik, hiába az igaz szavak, ezekkel egyedül már nem éri el újra, hogy bízzon benne a tolvaj, és Cale nem okolja emiatt. Számtalanszor bizonyította már, hogy nem érdemli meg a bizalmat, a szeretetet, és azt, hogy újra egymásra találjanak. Most mégis itt van, és ez minden vágya, ismét. Ysanee jól sejti, ki tudja mennyi idejük van így együtt, ezért is lenne kár vesztegetni azt. De a férfi megérti, hogy nem megy már könnyen, nehéz rábeszélje a tolvajt arra, hogy ismét tűzbe dugja a kezét, hiszen már tudja, hogy a lángokkal megégeti magát. *
- Szóval te egy ládát kaptál, én pedig ezt. * Lóbálja meg ismét a nyakában lógó kígyófejes függőt, amit régebb óta hord, mint arra emlékezni tudna. *
- Azt hiszem ezúttal én jártam jobban. * Jegyzi meg vidáman, de persze belül bosszantja, hogy ilyen egyszerűen képes lenne rá, hogy megszüntesse az átkot. *
- Gondolom én hiába adok pénzt. * Jegyzi meg, miközben teljes erszényét feltartja, és ha Ysa partner benne, akkor megpróbálja a dobozkába tenni. Persze bárhogy próbálkoznak, az nem nyílik. *
- Bosszantó dolog ez. * Sóhajt mélyet, és ismét a nő gyönyörű szemeit keresi tekintetével. * De természetesen a te kis Kormoskád mindenben segít. Bár jelenleg engem sem vet fel túlzottan a pénz, és valaki, aki nevetve fizet ki kétezer aranyat a templomban, igazán segíthetne egy rég nem látott mélységin, aki egyébként semmit nem vár a munkálataiért.
* Érdeklődve pillant a nőre, mert a pénz olyan, mint az alkohol és a női társaság, mindig kínozza, ha valamelyikből hiányt szenved. Ha a tolvaj felajánlja anyagi támogatását, örömmel veszi. Ezzel is tovább tudja bebiztosítani kettejük között a saját fölérendelt szerepét, amiben látszólag olyan remekül érzi magát. *
- Komolyan mondom, Ysanee. Mindenben segítek, amiben tudok. Szeretném, hogyha lekerülne rólad az átok, jobban, mint magamról. Az én hibámból kaptuk. És hiányzik a régi szócsatánk is. Bár van valami üdítő abban, hogy őszinte kell legyek veled. Lehet, hogy ezt a szokásom megtartom máskor is. De csak veled. Csak te érdemled meg az igazi Salwart.
* Úgy tűnik, hiába az igaz szavak, ezekkel egyedül már nem éri el újra, hogy bízzon benne a tolvaj, és Cale nem okolja emiatt. Számtalanszor bizonyította már, hogy nem érdemli meg a bizalmat, a szeretetet, és azt, hogy újra egymásra találjanak. Most mégis itt van, és ez minden vágya, ismét. Ysanee jól sejti, ki tudja mennyi idejük van így együtt, ezért is lenne kár vesztegetni azt. De a férfi megérti, hogy nem megy már könnyen, nehéz rábeszélje a tolvajt arra, hogy ismét tűzbe dugja a kezét, hiszen már tudja, hogy a lángokkal megégeti magát. *
- Szóval te egy ládát kaptál, én pedig ezt. * Lóbálja meg ismét a nyakában lógó kígyófejes függőt, amit régebb óta hord, mint arra emlékezni tudna. *
- Azt hiszem ezúttal én jártam jobban. * Jegyzi meg vidáman, de persze belül bosszantja, hogy ilyen egyszerűen képes lenne rá, hogy megszüntesse az átkot. *
- Gondolom én hiába adok pénzt. * Jegyzi meg, miközben teljes erszényét feltartja, és ha Ysa partner benne, akkor megpróbálja a dobozkába tenni. Persze bárhogy próbálkoznak, az nem nyílik. *
- Bosszantó dolog ez. * Sóhajt mélyet, és ismét a nő gyönyörű szemeit keresi tekintetével. * De természetesen a te kis Kormoskád mindenben segít. Bár jelenleg engem sem vet fel túlzottan a pénz, és valaki, aki nevetve fizet ki kétezer aranyat a templomban, igazán segíthetne egy rég nem látott mélységin, aki egyébként semmit nem vár a munkálataiért.
* Érdeklődve pillant a nőre, mert a pénz olyan, mint az alkohol és a női társaság, mindig kínozza, ha valamelyikből hiányt szenved. Ha a tolvaj felajánlja anyagi támogatását, örömmel veszi. Ezzel is tovább tudja bebiztosítani kettejük között a saját fölérendelt szerepét, amiben látszólag olyan remekül érzi magát. *
- Komolyan mondom, Ysanee. Mindenben segítek, amiben tudok. Szeretném, hogyha lekerülne rólad az átok, jobban, mint magamról. Az én hibámból kaptuk. És hiányzik a régi szócsatánk is. Bár van valami üdítő abban, hogy őszinte kell legyek veled. Lehet, hogy ezt a szokásom megtartom máskor is. De csak veled. Csak te érdemled meg az igazi Salwart.
2915. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-30 21:24:16
Üzenet elküldve: 2025-08-30 21:24:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A felkelő nap fénye ádázul szúrja a fa árnyékában ébredező sötételf szemét//
*A taktika (ami javarészt inkább ösztönös cselekedet) működik. A mélységi szabadkozni kezd, és kisvártatva elengedi Treka ujját.*
- Ugye, hogy nincs semmi baj?
*Kérdezi göcögve, még egy utolsó szeretetteljeset lapogatva Kherezia hátán, mielőtt elengedi. Szintén a testvéreivel folytatott számos verekedés rutinjából adódóan azonban nem egyszerűen véget vet az ölelésnek, hanem amint szorítása lazul az (ő szemszögéből) kis lányon, azonnal hátraszökken, ellentámadásra és csínyekre számítva. Továbbra sem gondolja veszélyesnek őt, de most már tudja, képes meglepetést okozni.
Amennyiben távolodása sikeres, elismerően vonja fel a szemöldökét, úgy pillant lefelé az ismeretlenre. Kicsi a bors, de erős.*
*A taktika (ami javarészt inkább ösztönös cselekedet) működik. A mélységi szabadkozni kezd, és kisvártatva elengedi Treka ujját.*
- Ugye, hogy nincs semmi baj?
*Kérdezi göcögve, még egy utolsó szeretetteljeset lapogatva Kherezia hátán, mielőtt elengedi. Szintén a testvéreivel folytatott számos verekedés rutinjából adódóan azonban nem egyszerűen véget vet az ölelésnek, hanem amint szorítása lazul az (ő szemszögéből) kis lányon, azonnal hátraszökken, ellentámadásra és csínyekre számítva. Továbbra sem gondolja veszélyesnek őt, de most már tudja, képes meglepetést okozni.
Amennyiben távolodása sikeres, elismerően vonja fel a szemöldökét, úgy pillant lefelé az ismeretlenre. Kicsi a bors, de erős.*
2914. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-30 12:01:44
Üzenet elküldve: 2025-08-30 12:01:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet kerestem – mást találtam//
*Nevetve biccent a sötételf „hálálkodására”. A ribanc szó megüti ugyan a fülét, de egy pillanatra sem hatja meg – inkább elismerésnek veszi, hogy ennyire sikerült felhúznia a másikat. Nem úgy Szénaboglya… neki láthatóan nem tetszik, hogy lekurvázták. Nol már jó pár lépéssel a Romváros felé jár, amikor meghallja az ork visszakérdezését. Megperdül a tengelye körül, és figyelni kezd.
Keresztbe fonja karjait a mellkasa előtt, közben fejben felméri a helyzetet. Innen már egy dobótőr is elég lenne, hogy szétugrassza őket, de ha kell, lendületből a hosszútőrét is bevetheti. Nem szándékozik közbelépni – csak ha muszáj. Egy élet megmentéséért könnyedén kérhet majd egy fiola vért cserébe. Oldalra lép néhányat, és egy fának dőlve figyeli a kiéleződő konfliktust.
Úgy véli, Sahhriachkának aligha lesz szüksége segítségre. Fellapozza emlékezetét az orkokról: vadak és nagy harcosok hírében állnak, akármekkorák is. Biztos benne, hogy egyik fél sem venné szívesen, ha anyáskodva közbelépne. Így hát vár. Bárhogy is alakul, neki annyira rossz nem lehet: a mélységi megkaphatja a magáét, vagy ha Szénaboglya mégis vesztes helyzetbe kerülne, Nol közbeléphet úgy, hogy az ork becsületét ne csorbítsa – és ő maga se kerüljön célkeresztbe emiatt.
Csendben, szándéka szerint feltűnés nélkül húz elő egy dobótőrt alkarvédőjéből, majd ismét összefonja karjait, a fegyvert teste és karja között rejtve el. Zöld szemei kíváncsian figyelik az eseményeket. Vár.*
*Nevetve biccent a sötételf „hálálkodására”. A ribanc szó megüti ugyan a fülét, de egy pillanatra sem hatja meg – inkább elismerésnek veszi, hogy ennyire sikerült felhúznia a másikat. Nem úgy Szénaboglya… neki láthatóan nem tetszik, hogy lekurvázták. Nol már jó pár lépéssel a Romváros felé jár, amikor meghallja az ork visszakérdezését. Megperdül a tengelye körül, és figyelni kezd.
Keresztbe fonja karjait a mellkasa előtt, közben fejben felméri a helyzetet. Innen már egy dobótőr is elég lenne, hogy szétugrassza őket, de ha kell, lendületből a hosszútőrét is bevetheti. Nem szándékozik közbelépni – csak ha muszáj. Egy élet megmentéséért könnyedén kérhet majd egy fiola vért cserébe. Oldalra lép néhányat, és egy fának dőlve figyeli a kiéleződő konfliktust.
Úgy véli, Sahhriachkának aligha lesz szüksége segítségre. Fellapozza emlékezetét az orkokról: vadak és nagy harcosok hírében állnak, akármekkorák is. Biztos benne, hogy egyik fél sem venné szívesen, ha anyáskodva közbelépne. Így hát vár. Bárhogy is alakul, neki annyira rossz nem lehet: a mélységi megkaphatja a magáét, vagy ha Szénaboglya mégis vesztes helyzetbe kerülne, Nol közbeléphet úgy, hogy az ork becsületét ne csorbítsa – és ő maga se kerüljön célkeresztbe emiatt.
Csendben, szándéka szerint feltűnés nélkül húz elő egy dobótőrt alkarvédőjéből, majd ismét összefonja karjait, a fegyvert teste és karja között rejtve el. Zöld szemei kíváncsian figyelik az eseményeket. Vár.*
2913. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-29 23:36:53
Üzenet elküldve: 2025-08-29 23:36:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet kerestem – mást találtam//
*Egy darabig még folytatja a szurkolást, aztán már pattanásig feszülnek az ellentétek, és inkább hagyja, hogy a két nőstény szitokszavai szóljanak helyette. Úgy néz ki, nagyjából minden érv elhangozhatott, mivel az sápadtabbik elf már szedi is a sátorfáját. Sahhrka tétován feláll, de nem tudja, vele tartson-e. Tekintete oda-vissza vándorol a két nő között, de csak egy rövid ideig. A kormos ugyanis olyat mond, amin fennakad a figyelme.
Az ork megmerevedik. Körülötte a levegő mintha ugyanígy tenne. Fajtájához képest alacsony, de még így is magasabb a sötételfnél, ez pedig most kiválóan látszik. Leakasztja a fokost az övéről, és keze ügyébe veszi.*
- Kurva?
*Szemei tágra nyílva merednek Annottahra, feje enyhén félrebillentve várja a választ. Egyszer már szólt. Kétszer nem fog.*
*Egy darabig még folytatja a szurkolást, aztán már pattanásig feszülnek az ellentétek, és inkább hagyja, hogy a két nőstény szitokszavai szóljanak helyette. Úgy néz ki, nagyjából minden érv elhangozhatott, mivel az sápadtabbik elf már szedi is a sátorfáját. Sahhrka tétován feláll, de nem tudja, vele tartson-e. Tekintete oda-vissza vándorol a két nő között, de csak egy rövid ideig. A kormos ugyanis olyat mond, amin fennakad a figyelme.
Az ork megmerevedik. Körülötte a levegő mintha ugyanígy tenne. Fajtájához képest alacsony, de még így is magasabb a sötételfnél, ez pedig most kiválóan látszik. Leakasztja a fokost az övéről, és keze ügyébe veszi.*
- Kurva?
*Szemei tágra nyílva merednek Annottahra, feje enyhén félrebillentve várja a választ. Egyszer már szólt. Kétszer nem fog.*
2912. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-29 20:55:10
Üzenet elküldve: 2025-08-29 20:55:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
*Ysanee szürkéskék tekintete lustán megvillan a férfi szavain, s egy apró, alig észrevehető mosoly jelenik meg az ajkán. Van benne valami bosszantóan megható, hogy a mélységi most először valaki másért aggódik önmagán kívül. De hiába jóleső a tudat, nem engedheti meg magának, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítson neki. Egy kis része szeretne hinni benne, a másik azonban csak legyint magában: túl sokszor bizonyította már mennyire kiszámíthatatlan. Nem hazudik, mert minden szaváról és érzéséről meg van győződve, de ki tudja meddig tart?*
- Az a kishal, aki mondja *vicceli el gyermetegen, egy finoman megjátszott durcás homlokráncolással karöltve. Persze tisztában van vele, hogy a mélységinek igaza van. Nem mondhatni, hogy Arthenior hatalommal rendelkező krémjéhez tartoznak, s akárhogy is nézzük, jelenleg az alvilági körökben sem tudhatnak magukénak kiemelkedő szerepet. Címeres senkik ők a legtöbb ember szemében, talán csak az egymáséiban nem. Azt most nem osztja meg a férfival, azon munkálkodik szorgalmasan, hogy ez hamarosan változzon, talán majd ha megbizonyosodik róla, hogy nem iszkol el reggelre.
Ysanee szürkéskék pillantása elkomolyodik, amikor Cale gyanakvását hallja. A férfi kételyei teljesen érthetőek, benne is ott munkál ugyanaz a bizalmatlanság – túl sokszor látta már, mennyire könnyen mérnek ki csodákat egy kis arany fejében, főleg azok, akik az istenek embereinek vallják magukat.*
- Én is kételkedtem *ismeri el könnyedén, hiszen valószínűleg minden épeszű ember így tett volna* - De volt valami furcsa. A papnő vak volt. És mielőtt megszólaltam volna, már tudta, miért jöttem. Egyetlen szó nélkül.
*Szavai alatt a szeme mélyebb árnyalatot kap, a játékos villanások egy kis időre eltűnnek belőle. *
– Adott egy ládikát, amibe gyűjtenem kell, csak az én érintésemre nyílik. És… az adomány tényleg csak adomány lehet. Nem rakhatok bele csak úgy kétezer aranyat, különben már a templomban kifizettem volna. *felszakad belőle egy mély sóhaj majd megrántja a vállát* - Túl sok veszíteni valóm nincs így, még csak nem is az én pénzemről van szó. Biztos nem lesz egyszerű behajtani.
*Ahogy kimondja, szürkéskék pillantása elréved, majd szinte szórakozott mozdulattal nyúl Cale felé. Ujjai közé fogja a férfi nyakában lógó fekete medált, finoman forgatva meg, mintha csak elgondolkodva vizsgálgatná. Aztán lassan közelebb húzza, épp csak annyira, hogy a lánc enyhén megfeszüljön, nem akarja elszakítani, de a pimasz erőfitogtatás ott bujkál a gesztusban. Szemei közben ártatlan fényben kapaszkodnak a bárd szürkéibe szürkéibe, ajkába harap egy pillanatra majd halk duruzsolással szól.*
- De egy ilyen gyors *sandít a medálra* - és erős férfi segítségével *suhan végig pillantása a szürke karokon* - bizonyosan sokkal-sokkal ügyesebben fog menni. Nem igaz, Kormoskám?
*A kihívóan egyezkedő kékekben szemtelenség dereng ahogy kiejti a pimasz becézést, tudja, hogy a tolvaj számára mindig megengedő volt a szóval kapcsolatban, de pontosan tudja, más szájából hallva biztosan felhúzná magát. Ez a privilégium emlékezteti kicsit, hogy ne feledjen el uralkodni újonnan szerzett kiskirályságában.*
*Ysanee szürkéskék tekintete lustán megvillan a férfi szavain, s egy apró, alig észrevehető mosoly jelenik meg az ajkán. Van benne valami bosszantóan megható, hogy a mélységi most először valaki másért aggódik önmagán kívül. De hiába jóleső a tudat, nem engedheti meg magának, hogy túl nagy jelentőséget tulajdonítson neki. Egy kis része szeretne hinni benne, a másik azonban csak legyint magában: túl sokszor bizonyította már mennyire kiszámíthatatlan. Nem hazudik, mert minden szaváról és érzéséről meg van győződve, de ki tudja meddig tart?*
- Az a kishal, aki mondja *vicceli el gyermetegen, egy finoman megjátszott durcás homlokráncolással karöltve. Persze tisztában van vele, hogy a mélységinek igaza van. Nem mondhatni, hogy Arthenior hatalommal rendelkező krémjéhez tartoznak, s akárhogy is nézzük, jelenleg az alvilági körökben sem tudhatnak magukénak kiemelkedő szerepet. Címeres senkik ők a legtöbb ember szemében, talán csak az egymáséiban nem. Azt most nem osztja meg a férfival, azon munkálkodik szorgalmasan, hogy ez hamarosan változzon, talán majd ha megbizonyosodik róla, hogy nem iszkol el reggelre.
Ysanee szürkéskék pillantása elkomolyodik, amikor Cale gyanakvását hallja. A férfi kételyei teljesen érthetőek, benne is ott munkál ugyanaz a bizalmatlanság – túl sokszor látta már, mennyire könnyen mérnek ki csodákat egy kis arany fejében, főleg azok, akik az istenek embereinek vallják magukat.*
- Én is kételkedtem *ismeri el könnyedén, hiszen valószínűleg minden épeszű ember így tett volna* - De volt valami furcsa. A papnő vak volt. És mielőtt megszólaltam volna, már tudta, miért jöttem. Egyetlen szó nélkül.
*Szavai alatt a szeme mélyebb árnyalatot kap, a játékos villanások egy kis időre eltűnnek belőle. *
– Adott egy ládikát, amibe gyűjtenem kell, csak az én érintésemre nyílik. És… az adomány tényleg csak adomány lehet. Nem rakhatok bele csak úgy kétezer aranyat, különben már a templomban kifizettem volna. *felszakad belőle egy mély sóhaj majd megrántja a vállát* - Túl sok veszíteni valóm nincs így, még csak nem is az én pénzemről van szó. Biztos nem lesz egyszerű behajtani.
*Ahogy kimondja, szürkéskék pillantása elréved, majd szinte szórakozott mozdulattal nyúl Cale felé. Ujjai közé fogja a férfi nyakában lógó fekete medált, finoman forgatva meg, mintha csak elgondolkodva vizsgálgatná. Aztán lassan közelebb húzza, épp csak annyira, hogy a lánc enyhén megfeszüljön, nem akarja elszakítani, de a pimasz erőfitogtatás ott bujkál a gesztusban. Szemei közben ártatlan fényben kapaszkodnak a bárd szürkéibe szürkéibe, ajkába harap egy pillanatra majd halk duruzsolással szól.*
- De egy ilyen gyors *sandít a medálra* - és erős férfi segítségével *suhan végig pillantása a szürke karokon* - bizonyosan sokkal-sokkal ügyesebben fog menni. Nem igaz, Kormoskám?
*A kihívóan egyezkedő kékekben szemtelenség dereng ahogy kiejti a pimasz becézést, tudja, hogy a tolvaj számára mindig megengedő volt a szóval kapcsolatban, de pontosan tudja, más szájából hallva biztosan felhúzná magát. Ez a privilégium emlékezteti kicsit, hogy ne feledjen el uralkodni újonnan szerzett kiskirályságában.*
2911. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-29 13:54:59
Üzenet elküldve: 2025-08-29 13:54:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
* Senki nem köt belé, senki nem tartja fel, így meg sem áll a folyóig. Ott aztán mélyen belélegzi a friss erdei levegőt. Egészen közel sétál a vízhez, noha úszni nem tud. Észrevesz a víztükrön egy vízipókot és botjával megpróbál érte nyúlni. Szeretné megnézni közelebbről a rovart, ehhez azonban először ki kell valahogy halásznia. Merthogy ő nem megy be a vízbe, az hétszentség. A következő pillanatban elveszti egyensúlyát, és belepottyan a vízbe. Először azt se tudja, mi történik vele, ijedten kezd el kapálózni, és mire sikerül összeszednie a gondolatait, és meglátja, hogy merre is van a part, addigra már jó tíz méterrel odébb sodorta a víz. Peches napja van, a piacon is előtte vették meg az utolsó kenyeret, így várnia kellett. Ezért is jött el a tisztásra, hogy kiszellőztesse szellős fejét. Hát nem volt jó ötlet. Vagy csak a megvalósítás hibádzik? Akárhogy is, Ran továbbra se tanult meg úszni, hiába került mély vízbe. Annyi életösztöne van, hogy kapálózásával fenntartsa magát a víz tetején. Próbál a part felé evickélni, de karjai gyengék, a part csúszós, az áramlat egyre messzebb sodorja a tisztástól. *
– Segítség, segítség! Nem tudok úszni!
– Segítség, segítség! Nem tudok úszni!
2910. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-29 11:16:49
Üzenet elküldve: 2025-08-29 11:16:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet kerestem – mást találtam//
* Szemét hunyorítja az elfre. Keze meginog ugyan, de nem veszi elő fegyverét.
~ Az ilyennek a nyelvét kéne kivágni. ~ Nem válaszol. Némán tűri az őt érő kisebb-nagyobb vádakat, amiknek egy része persze igaz. Természetesen az árva gyerekeket csak kitalálta. Talán az elf segítsége nélkül még mindig olyan rosszul lenne, mint pár perce. Ez azonban nem jogosítja fel Nollirot, hogy így beszéljen vele. Csak akkor szólal meg ismét, amikor a másik kitalálja, hogy menni akar. Persze így már Annottah se akar maradni. Ő balhézni akar, még most is. Pedig igazán ráférne a pihenés. De nem fog aludni. Nem TUD aludni. *
– Kösz a jókívánságot, felszíni ribanc. Úgy van, vidd a kis ork kurvádat is! * Nem fogja vissza magát, habár lehet azt kellett volna. Az eddigiek alapján úgy veszi észre, hogy a kicsi ork érti a beszélgetés nagyját; egy ilyen szép szóra pedig szinte biztosan felfigyel. Annottah természetesen nem szeretne se fokost, se pallost a mellkasába, de ha szidásokról van szó, nem válogat. Mindenki kapja az ívet, aki a közelébe merészkedik. Annál is inkább, mert ez a mai nap kifejezetten frusztrálja, az átok miatt pedig úgy látszik, lassan kezdi elveszíteni józan ítélőképességét. *
* Szemét hunyorítja az elfre. Keze meginog ugyan, de nem veszi elő fegyverét.
~ Az ilyennek a nyelvét kéne kivágni. ~ Nem válaszol. Némán tűri az őt érő kisebb-nagyobb vádakat, amiknek egy része persze igaz. Természetesen az árva gyerekeket csak kitalálta. Talán az elf segítsége nélkül még mindig olyan rosszul lenne, mint pár perce. Ez azonban nem jogosítja fel Nollirot, hogy így beszéljen vele. Csak akkor szólal meg ismét, amikor a másik kitalálja, hogy menni akar. Persze így már Annottah se akar maradni. Ő balhézni akar, még most is. Pedig igazán ráférne a pihenés. De nem fog aludni. Nem TUD aludni. *
– Kösz a jókívánságot, felszíni ribanc. Úgy van, vidd a kis ork kurvádat is! * Nem fogja vissza magát, habár lehet azt kellett volna. Az eddigiek alapján úgy veszi észre, hogy a kicsi ork érti a beszélgetés nagyját; egy ilyen szép szóra pedig szinte biztosan felfigyel. Annottah természetesen nem szeretne se fokost, se pallost a mellkasába, de ha szidásokról van szó, nem válogat. Mindenki kapja az ívet, aki a közelébe merészkedik. Annál is inkább, mert ez a mai nap kifejezetten frusztrálja, az átok miatt pedig úgy látszik, lassan kezdi elveszíteni józan ítélőképességét. *
2909. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-28 23:48:09
Üzenet elküldve: 2025-08-28 23:48:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet kerestem – mást találtam//
*Mulattatja, ahogy a sötételf nekiáll személyeskedni, és méregetni nem létező hímtagját, mikor az imént még saját hányásából kaparta ki magát. Röviden és kegyetlenül felnevet, majd áthatóan belenéz Annottah szemébe. Kezét lazán csípőre teszi, és pattogós hidegséggel szólal meg.*
- Egy elf nem dirigál? Szóval egy ork vagy egy ember talán igen? Ne nevettess – ha nem szántalak volna meg egy kulacs vízzel, még mindig a saját okádékodban fetrengenél.
*Jólesően csípi a nyelvét az élvezet, hogy felhánytorgathatja a másik nyomorúságát. A lázadás említésére azonban egy pillanatra árnyék ül arcára, de nem adja meg Annottahnak az örömöt, hogy belekapaszkodhasson.*
- Árva gyerekeket? Ne taníts engem könyörületre! Nem azért fordítottam hátat Sa'Tereth-nek, hogy egy talpnyalójától hallgassam, mi a jóság.
*Szinte köpi a szavakat. Íja hiánya égeti ujjbegyeit. Frissen élezett hosszú tőrét ugyan a combjára szíjazva érzi, de hozzá se nyúl. Nincs értelme.*
~ Pedig egész hatékony módszer lenne a vérgyűjtésre, ha belemártanám ebbe a… ~
*Uralkodik magán. Fontosabb dolga van ennél, és most már őszintén nem látja értelmét, hogy további szavakat fecséreljen a kormosra. Megvonja vállát, és megrázza fekete loboncát, mintha lerázná magáról az egész helyzetet.*
- Akkor én megyek. Maradj itt, és dögölj meg az átkodtól egyedül.
*Ezzel az igazi alávaló mondattal pedig örökké elbúcsúzik Sa'Tereth-től, és megnyitja szívét a fénynek. Legalábbis ő így éli meg a pillanatban: fölényesen, magabiztosan.
Szavai után félrebiccenti fejét, és egy röpke, oldalas mosolyt enged meg magának, Sahhriachka felé.*
– Ha van kedved valódi társasághoz, gyere. A város zaja helyett ott a Romváros. Csend van, árnyék és átok sem mászik rád.
*Ahogy tekintete megakad Szénaboglyán, egy pillanatra önkéntelenül is elmosolyodik. Abszurd – hiszen egész életében arra nevelték, hogy az orkok vadak, ellenségek, nyílvégre valók. És most mégis, ez a kajla, vörös hajú törpe-ork valahogy kevésbé taszítja, mint a sötételf és annak szavai. Nyers, ösztönös, kiszámíthatatlan – de legalább őszinte. Talán pont ezért érzi azt, hogy ha másra nem is, hát szórakozásnak tökéletes társaság. Nolliro fanyar ízzel nyugtázza magában a tényt: lehet, hogy élete egyik legfurcsább pillanata, de most inkább vinne magával egy orkot, mint egy mélységit. Küldetés ide, küldetés oda.*
*Mulattatja, ahogy a sötételf nekiáll személyeskedni, és méregetni nem létező hímtagját, mikor az imént még saját hányásából kaparta ki magát. Röviden és kegyetlenül felnevet, majd áthatóan belenéz Annottah szemébe. Kezét lazán csípőre teszi, és pattogós hidegséggel szólal meg.*
- Egy elf nem dirigál? Szóval egy ork vagy egy ember talán igen? Ne nevettess – ha nem szántalak volna meg egy kulacs vízzel, még mindig a saját okádékodban fetrengenél.
*Jólesően csípi a nyelvét az élvezet, hogy felhánytorgathatja a másik nyomorúságát. A lázadás említésére azonban egy pillanatra árnyék ül arcára, de nem adja meg Annottahnak az örömöt, hogy belekapaszkodhasson.*
- Árva gyerekeket? Ne taníts engem könyörületre! Nem azért fordítottam hátat Sa'Tereth-nek, hogy egy talpnyalójától hallgassam, mi a jóság.
*Szinte köpi a szavakat. Íja hiánya égeti ujjbegyeit. Frissen élezett hosszú tőrét ugyan a combjára szíjazva érzi, de hozzá se nyúl. Nincs értelme.*
~ Pedig egész hatékony módszer lenne a vérgyűjtésre, ha belemártanám ebbe a… ~
*Uralkodik magán. Fontosabb dolga van ennél, és most már őszintén nem látja értelmét, hogy további szavakat fecséreljen a kormosra. Megvonja vállát, és megrázza fekete loboncát, mintha lerázná magáról az egész helyzetet.*
- Akkor én megyek. Maradj itt, és dögölj meg az átkodtól egyedül.
*Ezzel az igazi alávaló mondattal pedig örökké elbúcsúzik Sa'Tereth-től, és megnyitja szívét a fénynek. Legalábbis ő így éli meg a pillanatban: fölényesen, magabiztosan.
Szavai után félrebiccenti fejét, és egy röpke, oldalas mosolyt enged meg magának, Sahhriachka felé.*
– Ha van kedved valódi társasághoz, gyere. A város zaja helyett ott a Romváros. Csend van, árnyék és átok sem mászik rád.
*Ahogy tekintete megakad Szénaboglyán, egy pillanatra önkéntelenül is elmosolyodik. Abszurd – hiszen egész életében arra nevelték, hogy az orkok vadak, ellenségek, nyílvégre valók. És most mégis, ez a kajla, vörös hajú törpe-ork valahogy kevésbé taszítja, mint a sötételf és annak szavai. Nyers, ösztönös, kiszámíthatatlan – de legalább őszinte. Talán pont ezért érzi azt, hogy ha másra nem is, hát szórakozásnak tökéletes társaság. Nolliro fanyar ízzel nyugtázza magában a tényt: lehet, hogy élete egyik legfurcsább pillanata, de most inkább vinne magával egy orkot, mint egy mélységit. Küldetés ide, küldetés oda.*
2908. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-28 18:48:43
Üzenet elküldve: 2025-08-28 18:48:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Az istállóból kilépve lassan elindult a főtéren át hazafelé, minden lépését a bánat nehezíti. A kövek hideg súlya, az üres utcák halk neszei egyfajta kísértetként követik a lépteit, miközben a tekintete üresen mered maga elé. Csak a fájdalomnak és a hiánynak van hely a szemében, minden más érzés eltűnt, mintha a világ színei is vele együtt sápadtak volna el. Közben minden lépésnél fellobban benne a harag is. Harag önmagára, hogy nem elég erős, hogy nem lehet mellette, hogy nem tarthat a férfival, miközben az veszélyes útra indul. Ha erősebb lenne, talán vele tarthatna, talán együtt vállalhatnák a terhet és az aggódást. De így... így csak egy teher, aki miatt Norennar minden lépése súlyosabb, akinek aggódnia kell a nő miatt. A gondolat csípős feszültséggel marja szívét, a fájdalom és a harag keveredése minden lépését megnehezíti.
A lépte kelletlenül és komótosan koppannak az utca kövein. Amikor megpillantja a viskót és az ajtóhoz ér, hirtelen megáll. A kulcs a kezében nehéz, az üres ház várakozása rideg, zárt falak ölelésének ígérete várja és minden kedve elszáll, hogy belépjen. Nem akarja, hogy a magány itt köszönjön rá, nem akarja, hogy a néma üresség a vállára üljön. Mintha a ház valami sértést vágott volna a fejéhez, olyan daccal fordul el tőle, hogy tovább haladjon. A csendes udvart pedig lassan felváltja piac hangjai, a vásárosok kiabálása és az emberek sürgése, de mindez tompának tűnik, mintha a világ csak árnyéka lenne önmagának.
A piac zajától lassan elmaradva, a város széléhez közeledve minden egyes lépés nyugodtabbá válik. A fák közeledtével a levegő frissessége átjárja a tüdőjét, a szél hűvöse megérinti az arcát, és a természet közelsége lassan enyhíti a szívében tomboló fájdalmat. A város zajától való távolság, a fák susogása és a nyílt égbolt mind mintha kicsit oldaná a szorongást, ugyanakkor a hiány és a féltés érzése nem múlik el, Norennar minden lépése a távolban továbbra is az aggodalmat élesíti. Végül megérkezik a tisztásra, ahol a vékony törzsű, magas fák kecses körgyűrűje öleli körbe. A smaragdzöld fű lágyan simul a lábához, a kis dombon álló szivárványszín virágok pedig egy pillanatra elterelik a figyelmét a fájdalomról. A nap szikrázó sugarai a karcsú lombkoronák között melengetően esnek rá, mintha a természet maga próbálná nyugtatni a szívét. Az Álomfűz lombjai felé pillant, és elmosolyodik. Itt, a fa oltalmában a világ hallgat, minden zaj elcsendesedik, és az álmok fehér fagyöngyei mintha ígéretet suttognának, hogy a fájdalom ellenére van remény, hogy amit most elveszít, az visszatérhet. Leül a fűbe, a nap melegét és a szél simogatását átengedve magán. A város távolsága, a fák biztonsága és a tisztás csendje valahogy megnyugtatja. Itt a magány nem elnyomó, nem rideg, itt lehet bánatban és féltésben elmerülni anélkül, hogy teljesen összetörne. Bár Norennar távol van, és a hiány szinte éget, itt, a tisztás nyugalmában a fájdalom valamelyest elviselhetőbb. Nem az üres ház négy fala közé húzódott vissza, hanem a természet védelmében áll, ahol a gondolatai szabadon kavarognak, a szívében pedig ott él a remény és a féltés együttes súlya, hogy visszatér majd, és újra érezheti a közelségét.*
A lépte kelletlenül és komótosan koppannak az utca kövein. Amikor megpillantja a viskót és az ajtóhoz ér, hirtelen megáll. A kulcs a kezében nehéz, az üres ház várakozása rideg, zárt falak ölelésének ígérete várja és minden kedve elszáll, hogy belépjen. Nem akarja, hogy a magány itt köszönjön rá, nem akarja, hogy a néma üresség a vállára üljön. Mintha a ház valami sértést vágott volna a fejéhez, olyan daccal fordul el tőle, hogy tovább haladjon. A csendes udvart pedig lassan felváltja piac hangjai, a vásárosok kiabálása és az emberek sürgése, de mindez tompának tűnik, mintha a világ csak árnyéka lenne önmagának.
A piac zajától lassan elmaradva, a város széléhez közeledve minden egyes lépés nyugodtabbá válik. A fák közeledtével a levegő frissessége átjárja a tüdőjét, a szél hűvöse megérinti az arcát, és a természet közelsége lassan enyhíti a szívében tomboló fájdalmat. A város zajától való távolság, a fák susogása és a nyílt égbolt mind mintha kicsit oldaná a szorongást, ugyanakkor a hiány és a féltés érzése nem múlik el, Norennar minden lépése a távolban továbbra is az aggodalmat élesíti. Végül megérkezik a tisztásra, ahol a vékony törzsű, magas fák kecses körgyűrűje öleli körbe. A smaragdzöld fű lágyan simul a lábához, a kis dombon álló szivárványszín virágok pedig egy pillanatra elterelik a figyelmét a fájdalomról. A nap szikrázó sugarai a karcsú lombkoronák között melengetően esnek rá, mintha a természet maga próbálná nyugtatni a szívét. Az Álomfűz lombjai felé pillant, és elmosolyodik. Itt, a fa oltalmában a világ hallgat, minden zaj elcsendesedik, és az álmok fehér fagyöngyei mintha ígéretet suttognának, hogy a fájdalom ellenére van remény, hogy amit most elveszít, az visszatérhet. Leül a fűbe, a nap melegét és a szél simogatását átengedve magán. A város távolsága, a fák biztonsága és a tisztás csendje valahogy megnyugtatja. Itt a magány nem elnyomó, nem rideg, itt lehet bánatban és féltésben elmerülni anélkül, hogy teljesen összetörne. Bár Norennar távol van, és a hiány szinte éget, itt, a tisztás nyugalmában a fájdalom valamelyest elviselhetőbb. Nem az üres ház négy fala közé húzódott vissza, hanem a természet védelmében áll, ahol a gondolatai szabadon kavarognak, a szívében pedig ott él a remény és a féltés együttes súlya, hogy visszatér majd, és újra érezheti a közelségét.*
2907. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-27 20:16:49
Üzenet elküldve: 2025-08-27 20:16:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
* Nem tudja, hogy története mennyire hatja meg a tolvajt, talán nem is akarja tudni. Kettejük közül csak ő az, akit átok köt ahhoz, hogy mindig igazat beszéljen a másiknak. Persze benne is ott dolgozik a vágy, lángol a tűz, hogy újra karjaiban tarthassa, szerethesse kedvesét, de az előző megállítás után túl önérzetes ahhoz, hogy újra próbálkozzon. Megígéri magának, még ha tudja is, hogy valószínűleg nem fogja betartani, hogy nem fog ő újra próbálkozni. Ha Ysanee szeretne tőle valamit, akkor ezek után neki kell megtennie az első lépést. *
- Nem akarom, hogy bajod essen. * Csóválja meg a fejét, ahogy ismét az égre emeli szürkéit. * Tudom, hogy nagylány vagy, de az a baj, hogy vannak nagyobb lányok, ahogy nálam is vannak veszélyesebb alakok. Bármennyire is szeretném azt hinni, kishalak vagyunk mi egy cápáktól hemzsegő tengerben. De ettől függetlenül azon leszek, hogy biztonságban tartsalak. * Őt is meglepik ezek a szavak, mert saját magán kívül soha senkit nem akart még megvédeni. Talán Zarát, de őt is csak önös érdekekből. A tolvaj épsége viszont éppen annyira fontos számára, mint a tolvaj szépsége. *
- Ejha. Adománygyűjtés. * Csodálkozik el az elhangzottakon. * Szóval ha odamegyünk, és rászórunk egy kis aranyat a papokra, akkor elintézik, hogy puszipajtások legyünk Eeyrrel? Leveszi az átkot, és minden szép lesz megint? Valahogy ez nekem gyanúsan hangzik. * Jegyzi meg, miközben újra sóhajt egyet. Szeretné ő is, hogy lekerülne róluk ez az istenverte áldásnak nevezett átok, de nem akarja elhinni, hogy csak pénz kérdése az elég. Persze reménykedik benne, hogy így van, hiszen pénze van valamennyi, és ha kell, bármikor lophat még. *
* Nem tudja, hogy története mennyire hatja meg a tolvajt, talán nem is akarja tudni. Kettejük közül csak ő az, akit átok köt ahhoz, hogy mindig igazat beszéljen a másiknak. Persze benne is ott dolgozik a vágy, lángol a tűz, hogy újra karjaiban tarthassa, szerethesse kedvesét, de az előző megállítás után túl önérzetes ahhoz, hogy újra próbálkozzon. Megígéri magának, még ha tudja is, hogy valószínűleg nem fogja betartani, hogy nem fog ő újra próbálkozni. Ha Ysanee szeretne tőle valamit, akkor ezek után neki kell megtennie az első lépést. *
- Nem akarom, hogy bajod essen. * Csóválja meg a fejét, ahogy ismét az égre emeli szürkéit. * Tudom, hogy nagylány vagy, de az a baj, hogy vannak nagyobb lányok, ahogy nálam is vannak veszélyesebb alakok. Bármennyire is szeretném azt hinni, kishalak vagyunk mi egy cápáktól hemzsegő tengerben. De ettől függetlenül azon leszek, hogy biztonságban tartsalak. * Őt is meglepik ezek a szavak, mert saját magán kívül soha senkit nem akart még megvédeni. Talán Zarát, de őt is csak önös érdekekből. A tolvaj épsége viszont éppen annyira fontos számára, mint a tolvaj szépsége. *
- Ejha. Adománygyűjtés. * Csodálkozik el az elhangzottakon. * Szóval ha odamegyünk, és rászórunk egy kis aranyat a papokra, akkor elintézik, hogy puszipajtások legyünk Eeyrrel? Leveszi az átkot, és minden szép lesz megint? Valahogy ez nekem gyanúsan hangzik. * Jegyzi meg, miközben újra sóhajt egyet. Szeretné ő is, hogy lekerülne róluk ez az istenverte áldásnak nevezett átok, de nem akarja elhinni, hogy csak pénz kérdése az elég. Persze reménykedik benne, hogy így van, hiszen pénze van valamennyi, és ha kell, bármikor lophat még. *
2906. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-27 19:08:57
Üzenet elküldve: 2025-08-27 19:08:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* A hidegvér, amivel vádait tűri a férfi, nem tüzelik fel jobban Samonyrban a dühöt. Nem várja meg, amíg a másik a lóval ügyködik, elindul előre, egymagában. Ha Pmirsh akarja, könnyen utoléri, hiszen nem rohan, de még futva se lenne gyorsabb a leglassabb gebéknél sem. Ha a hátát fordítja a lóval ügyködő embernek, akkor sem számít támadásra, így ha a város megmentője akarja, könnyedén árthat neki. Ha végül mellé üget, vagy a közelébe kerül az állattal, Samonyr fejében megfordul, hogy kirántja a kardját, és két-három suhintást mér az állat lábaira, de végül lebeszéli magát erről a tettről. Sokkal nagyobb öröm lenne pereskedésen megszerezni az állatot magának, mint erőszakkal érni el, hogy ne legyen többé a férfi tulajdona. Út közben nem túl beszédes, csak érthetetlen, dühös motyogás hagyja el a száját, mintha őrült lenne. Ádáz tekintettel néz maga elé, és ha Pmirsh nagyon fülel, akkor néhány szót azért ki tud venni. A leggyakoribb ezek közül a nemes, de szoros második helyen van az arany. *
* A hidegvér, amivel vádait tűri a férfi, nem tüzelik fel jobban Samonyrban a dühöt. Nem várja meg, amíg a másik a lóval ügyködik, elindul előre, egymagában. Ha Pmirsh akarja, könnyen utoléri, hiszen nem rohan, de még futva se lenne gyorsabb a leglassabb gebéknél sem. Ha a hátát fordítja a lóval ügyködő embernek, akkor sem számít támadásra, így ha a város megmentője akarja, könnyedén árthat neki. Ha végül mellé üget, vagy a közelébe kerül az állattal, Samonyr fejében megfordul, hogy kirántja a kardját, és két-három suhintást mér az állat lábaira, de végül lebeszéli magát erről a tettről. Sokkal nagyobb öröm lenne pereskedésen megszerezni az állatot magának, mint erőszakkal érni el, hogy ne legyen többé a férfi tulajdona. Út közben nem túl beszédes, csak érthetetlen, dühös motyogás hagyja el a száját, mintha őrült lenne. Ádáz tekintettel néz maga elé, és ha Pmirsh nagyon fülel, akkor néhány szót azért ki tud venni. A leggyakoribb ezek közül a nemes, de szoros második helyen van az arany. *
2905. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-27 18:50:29
Üzenet elküldve: 2025-08-27 18:50:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* Mondtak már rá csúnyábbat is a lókupecnél. Már ezalatt a vita alatt is. Továbbra is nyugodtan hallgatja az őt érő vádakat, majd amikor úgy tűnik, Samonyr úr végzett, bólint. *
– Menjünk hát. Ne féljen, nem lovagolok majd gyorsan. * Hátat ugyan nem fordít a férfinak, de miután megbeszélték, hogy mennek a tanácsházára, elindul Jámbor felé. S, ha ebben semmi és senki nem akadályozza meg, eloldozza a lovat, majd fel is ül a hátára. Eddig még nem tette meg, de régebben ült már lovon, így nem ismeretlen, csak szokatlan az érzés. *
– Rettentően sajnálom, de a pénzét nem adhatom vissza, mert soha nem is volt. * Toldja még meg a válaszát, ezzel egyértelművé téve szándékait. Eszébe jut, hogy egyszerűen csak faképnél kéne hagyni ezt a bolondot, de mégiscsak ott motoszkál benne, hogy talán tényleg befolyásos egy ember; akkor pedig sokkal többet veszíthet, mint ötszáz aranyat. Inkább választja a lassú és kínkeserves utat: a tanácsházát. Úgy tűnik, a sors mostanában nem kegyes hozzá. De legalább ilyenkor van mit tenni, és nincs ideje arra gondolni, hogy meg kéne halni. *
* Mondtak már rá csúnyábbat is a lókupecnél. Már ezalatt a vita alatt is. Továbbra is nyugodtan hallgatja az őt érő vádakat, majd amikor úgy tűnik, Samonyr úr végzett, bólint. *
– Menjünk hát. Ne féljen, nem lovagolok majd gyorsan. * Hátat ugyan nem fordít a férfinak, de miután megbeszélték, hogy mennek a tanácsházára, elindul Jámbor felé. S, ha ebben semmi és senki nem akadályozza meg, eloldozza a lovat, majd fel is ül a hátára. Eddig még nem tette meg, de régebben ült már lovon, így nem ismeretlen, csak szokatlan az érzés. *
– Rettentően sajnálom, de a pénzét nem adhatom vissza, mert soha nem is volt. * Toldja még meg a válaszát, ezzel egyértelművé téve szándékait. Eszébe jut, hogy egyszerűen csak faképnél kéne hagyni ezt a bolondot, de mégiscsak ott motoszkál benne, hogy talán tényleg befolyásos egy ember; akkor pedig sokkal többet veszíthet, mint ötszáz aranyat. Inkább választja a lassú és kínkeserves utat: a tanácsházát. Úgy tűnik, a sors mostanában nem kegyes hozzá. De legalább ilyenkor van mit tenni, és nincs ideje arra gondolni, hogy meg kéne halni. *
2904. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-27 18:32:39
Üzenet elküldve: 2025-08-27 18:32:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
*Ysanee a borospohár mögé rejtőzve vesz néhány mély levegőt, igyekszik csillapítani a kissé fülledt jelenettől csaknem felülkerekedő óhaján. Bár azért többnyire ura a helyzetnek, egészen jól leplezi, azok a nagy, öblös kortyok sejtetnek valamit. Véleménye szerint egyelőre jól tartja magát, de folyamatos ostrom alatt van, s tudja elég egyetlen túl hosszúra nyúló incselkedés részéről, hogy elbukjon. Mindig ez a veszte: hiába tudja a józan ész, hogy a tűzzel játszik, mindig újra és újra megégeti magát, s nem rest sorban állni a következő hólyagos sebért. A kettejük közötti különös szikra szinte hozzáláncolja a mélységihez, bármennyire is távol merészkedjék, a vágy kegyetlenül mindig visszarántja. Bosszantó megfigyelés, ami ellen lehet, hogy feleslegesen dacol, de mindenképpen minden erejével megpróbál. Némi hátránnyal indul sajnos csatába, ugyanis az istenek a megmondhatói, mikor volt része utoljára férfitársaságban. Persze súlytalan bájolgásból akadt bőven, de azt csak úgy unaloműzésként, csüggedtebb napokon némi jóleső visszajelzés hiúságának.
A férfi szavai sorra cibálják a kellemetlen emlékek színpadára a legkülönbözőbb közös élményeket, melyeket mindeddig akkurátusan nyomott el magában. A közösen szőtt terveket a Kikötőben, Relaelt, akit akkor még nem tartott lehetetlen szövetségesnek. Tudhatta volna, hogy egy elf sosem fogadja el egy mélységi közelségét – de nem gondolta, hogy ilyen habzószájú ellenérzéseket fog kiváltani. A hosszúéltű testvérének halála még most is ott vibrál a tudata mélyén: ő maga oltotta ki az életét, s végtére is a semmiért. Bármennyire is megsértette a nő a mélységi törékeny önérzetét, némi haragon és csalódottságon kívül nem kavargott benne semmi. Nem fogadott vérbosszút, így a gyilkolásban egy csepp örömét nem lelte, kiüresedett, elintézendő kellemetlenség, ami talán elkerülhető lett volna, ha kicsit óvatosabb akkor. Hallgatja Cale történetét, az átkot, a nyomorúságos éveket az utcán, a túlélést, amelybe szinte belerokkant. A szavai között ott lüktet a kiszolgáltatottság, és ez – akarata ellenére – megérinti. A tény, hogy végül rá gondolt, s hozzá akart visszatérni, összeszorítja a mellkasát, de csak mert tudja, minden szó igaz, különben az egész úgy csendülne mint a legutolsó szoknyapecér gazember kifogásai a távollétre.*
– Igazán nem kellett volna azon fáradoznod, hogy megvédj *jegyzi meg végül játékosan, könnyed mosollyal, bár a hangjában akaratlanul is felvillan valami lágyabb, őszintébb árnyalat.* – Nagylány vagyok, meg tudom védeni magam is.
*Amikor Cale előhúzza a kígyós amulettet, Ysanee szürkéskék tekintete hosszabban időzik a férfi nyakánál, mint illene. Átkozott bor! Más körülmények között valószínűleg szívesen elemelné, amit alkalma adódik rá, s ki tudja? Talán alattomos módon meg is teszi, ha épp kedve úgy hozza.
Egy pillanatra elréved, aztán újra ránéz.*
– Tudod, én is utánajártam, hogyan lehetne megszabadulni az átkomtól *ujja végigsiklik a pohár peremén, ahogy halkan szól tovább.* - Visszamentem a templomba, azóta nem jártam ott, hogy *megköszörüli a torkát* - Tudod... Az egyik papnő azt mondta, hogy némi adománygyűjtés fejében megszabadít tőle.
*Ysanee a borospohár mögé rejtőzve vesz néhány mély levegőt, igyekszik csillapítani a kissé fülledt jelenettől csaknem felülkerekedő óhaján. Bár azért többnyire ura a helyzetnek, egészen jól leplezi, azok a nagy, öblös kortyok sejtetnek valamit. Véleménye szerint egyelőre jól tartja magát, de folyamatos ostrom alatt van, s tudja elég egyetlen túl hosszúra nyúló incselkedés részéről, hogy elbukjon. Mindig ez a veszte: hiába tudja a józan ész, hogy a tűzzel játszik, mindig újra és újra megégeti magát, s nem rest sorban állni a következő hólyagos sebért. A kettejük közötti különös szikra szinte hozzáláncolja a mélységihez, bármennyire is távol merészkedjék, a vágy kegyetlenül mindig visszarántja. Bosszantó megfigyelés, ami ellen lehet, hogy feleslegesen dacol, de mindenképpen minden erejével megpróbál. Némi hátránnyal indul sajnos csatába, ugyanis az istenek a megmondhatói, mikor volt része utoljára férfitársaságban. Persze súlytalan bájolgásból akadt bőven, de azt csak úgy unaloműzésként, csüggedtebb napokon némi jóleső visszajelzés hiúságának.
A férfi szavai sorra cibálják a kellemetlen emlékek színpadára a legkülönbözőbb közös élményeket, melyeket mindeddig akkurátusan nyomott el magában. A közösen szőtt terveket a Kikötőben, Relaelt, akit akkor még nem tartott lehetetlen szövetségesnek. Tudhatta volna, hogy egy elf sosem fogadja el egy mélységi közelségét – de nem gondolta, hogy ilyen habzószájú ellenérzéseket fog kiváltani. A hosszúéltű testvérének halála még most is ott vibrál a tudata mélyén: ő maga oltotta ki az életét, s végtére is a semmiért. Bármennyire is megsértette a nő a mélységi törékeny önérzetét, némi haragon és csalódottságon kívül nem kavargott benne semmi. Nem fogadott vérbosszút, így a gyilkolásban egy csepp örömét nem lelte, kiüresedett, elintézendő kellemetlenség, ami talán elkerülhető lett volna, ha kicsit óvatosabb akkor. Hallgatja Cale történetét, az átkot, a nyomorúságos éveket az utcán, a túlélést, amelybe szinte belerokkant. A szavai között ott lüktet a kiszolgáltatottság, és ez – akarata ellenére – megérinti. A tény, hogy végül rá gondolt, s hozzá akart visszatérni, összeszorítja a mellkasát, de csak mert tudja, minden szó igaz, különben az egész úgy csendülne mint a legutolsó szoknyapecér gazember kifogásai a távollétre.*
– Igazán nem kellett volna azon fáradoznod, hogy megvédj *jegyzi meg végül játékosan, könnyed mosollyal, bár a hangjában akaratlanul is felvillan valami lágyabb, őszintébb árnyalat.* – Nagylány vagyok, meg tudom védeni magam is.
*Amikor Cale előhúzza a kígyós amulettet, Ysanee szürkéskék tekintete hosszabban időzik a férfi nyakánál, mint illene. Átkozott bor! Más körülmények között valószínűleg szívesen elemelné, amit alkalma adódik rá, s ki tudja? Talán alattomos módon meg is teszi, ha épp kedve úgy hozza.
Egy pillanatra elréved, aztán újra ránéz.*
– Tudod, én is utánajártam, hogyan lehetne megszabadulni az átkomtól *ujja végigsiklik a pohár peremén, ahogy halkan szól tovább.* - Visszamentem a templomba, azóta nem jártam ott, hogy *megköszörüli a torkát* - Tudod... Az egyik papnő azt mondta, hogy némi adománygyűjtés fejében megszabadít tőle.
2903. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-27 17:30:13
Üzenet elküldve: 2025-08-27 17:30:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
- Maga... maga... RENDBEN! * Kiabál rá gyilkos tekintettel Samonyr, ahogy az erszény még mindig a kezében pihen. *
- Menjünk hát a tanácsházára, nézzük meg, hogy kinek hisznek! Egy egykori nemesnek, vagy egy lókupecnek! * Attól most jótékonyan eltekint, hogy korábban azt állította a fickó, a várostól kapta a lovat. *
- Vagy visszaadja a pénzemet, itt helyben. Esetleg a lovat. És akkor hajlandó vagyok elfelejteni az engem ért atrocitásokat. De ha nem, akkor menjünk csak, úgyis oda mennék, hogy körözést írassak ki a fejére. Alávaló, sunyi tolvaj, és én még azt hittem, hogy megbízhatok önben! * Az utolsó részt már csak magának morogja inkább, és türelmesen vár, hogy az elf döntsön, mit szeretne. Láthatóan elszánt, és kész arra, hogy ténylegesen meg se álljanak a városházáig. Azt egy percig sem hiszi el, hogy a csípős izzadtságszagot árasztó alkoholista, aki inkább néz ki hajléktalannak, mint bármi másnak, komoly ismerettel rendelkezne a Tanácsházán. Az más kérdés, hogy a lázadás óta Samonyr sem igazán ismer ott senkit. *
- Maga... maga... RENDBEN! * Kiabál rá gyilkos tekintettel Samonyr, ahogy az erszény még mindig a kezében pihen. *
- Menjünk hát a tanácsházára, nézzük meg, hogy kinek hisznek! Egy egykori nemesnek, vagy egy lókupecnek! * Attól most jótékonyan eltekint, hogy korábban azt állította a fickó, a várostól kapta a lovat. *
- Vagy visszaadja a pénzemet, itt helyben. Esetleg a lovat. És akkor hajlandó vagyok elfelejteni az engem ért atrocitásokat. De ha nem, akkor menjünk csak, úgyis oda mennék, hogy körözést írassak ki a fejére. Alávaló, sunyi tolvaj, és én még azt hittem, hogy megbízhatok önben! * Az utolsó részt már csak magának morogja inkább, és türelmesen vár, hogy az elf döntsön, mit szeretne. Láthatóan elszánt, és kész arra, hogy ténylegesen meg se álljanak a városházáig. Azt egy percig sem hiszi el, hogy a csípős izzadtságszagot árasztó alkoholista, aki inkább néz ki hajléktalannak, mint bármi másnak, komoly ismerettel rendelkezne a Tanácsházán. Az más kérdés, hogy a lázadás óta Samonyr sem igazán ismer ott senkit. *
2902. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-27 17:24:57
Üzenet elküldve: 2025-08-27 17:24:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* A másik csak szavaival fenyegetőzik, ezért Pmirsh arcán egy ránc se rezdül. Keze ugyan ökölbe szorul, de nem szeretné, ha bárki azt hinné, hogy ő volt a kezdeményező. Nyugodt marad hát, amennyire az lehetséges ilyen szituációban. *
– Jó uram, két lehetőség áll fenn: vagy nagyon csúnyán átverték magát vagy maga próbált meg átverni engem. * Van egy erős sejtése, hogy melyik az igaz e kettő közül, de azt megtartja magának. *
– Azt tanácsolom, hogy menjünk rögtön a tanácsházára. Nekem is sok ismerősöm van ott, megúszhatnánk a sorban állást és rögtön kiderülne, hogy ki a valódi tettes. * Persze hazudik, mint a vízfolyás. Nem ismer ott senkit, épp csak a város egyik legbefolyásosabb nemesét. Akkora szerencséje viszont csak nincs, hogy egy nap kétszer is fogadja őt Even. S, még ha így is lenne, ő sem tudhatja biztosan, hogy Pmirsh nem egy alvilági figura-e attól még, hogy egyszer megmentette a várost vagy mi. Ettől függetlenül az elf bízik a jó szerencsében, és abban, hogy Samonyr maga is rájön, hogy ezt a csatát elvesztette. *
~ Így segítsen elf az emberen! ~
* A másik csak szavaival fenyegetőzik, ezért Pmirsh arcán egy ránc se rezdül. Keze ugyan ökölbe szorul, de nem szeretné, ha bárki azt hinné, hogy ő volt a kezdeményező. Nyugodt marad hát, amennyire az lehetséges ilyen szituációban. *
– Jó uram, két lehetőség áll fenn: vagy nagyon csúnyán átverték magát vagy maga próbált meg átverni engem. * Van egy erős sejtése, hogy melyik az igaz e kettő közül, de azt megtartja magának. *
– Azt tanácsolom, hogy menjünk rögtön a tanácsházára. Nekem is sok ismerősöm van ott, megúszhatnánk a sorban állást és rögtön kiderülne, hogy ki a valódi tettes. * Persze hazudik, mint a vízfolyás. Nem ismer ott senkit, épp csak a város egyik legbefolyásosabb nemesét. Akkora szerencséje viszont csak nincs, hogy egy nap kétszer is fogadja őt Even. S, még ha így is lenne, ő sem tudhatja biztosan, hogy Pmirsh nem egy alvilági figura-e attól még, hogy egyszer megmentette a várost vagy mi. Ettől függetlenül az elf bízik a jó szerencsében, és abban, hogy Samonyr maga is rájön, hogy ezt a csatát elvesztette. *
~ Így segítsen elf az emberen! ~
2901. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-27 16:58:21
Üzenet elküldve: 2025-08-27 16:58:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
* A visszakapott erszényt érdeklődve veszi el, és óriási meglepetéssel az arcán dobja le a földre. *
- Maga enyves kezű, tolvaj gazember! Hova lett a pénz az erszényemből? * Ordítja az arcába egészen közelről, miközben dühösen rázza az erszényt. * Tudom hogy mit csinált maga, biztos olyan muzsikus féle, azok szoktak ilyen trükköket csinálni. Simlis, kivette a pénzt, és lecserélte ezekre a... ezekre a... KACATOKRA! * Kiabál egészen magából kikelve, miközben láthatóan egyre mérgesebb. *
- Követelem vissza a pénzem, vagy a lovat, ha nem akarja, hogy a Kaszárnyába menjek feljelenti! Egykori nemes vagyok, jobb ha tudja! Nem fog csak így átverni! * Közben felugrik a földről, és dühösen még a kezét is rázza az igazán hihető alakítás érdekében. *
* A visszakapott erszényt érdeklődve veszi el, és óriási meglepetéssel az arcán dobja le a földre. *
- Maga enyves kezű, tolvaj gazember! Hova lett a pénz az erszényemből? * Ordítja az arcába egészen közelről, miközben dühösen rázza az erszényt. * Tudom hogy mit csinált maga, biztos olyan muzsikus féle, azok szoktak ilyen trükköket csinálni. Simlis, kivette a pénzt, és lecserélte ezekre a... ezekre a... KACATOKRA! * Kiabál egészen magából kikelve, miközben láthatóan egyre mérgesebb. *
- Követelem vissza a pénzem, vagy a lovat, ha nem akarja, hogy a Kaszárnyába menjek feljelenti! Egykori nemes vagyok, jobb ha tudja! Nem fog csak így átverni! * Közben felugrik a földről, és dühösen még a kezét is rázza az igazán hihető alakítás érdekében. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3160-3179