Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 362 (7221. - 7240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7240. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-07-30 21:41:54
Üzenet elküldve: 2019-07-30 21:41:54
ÚJ
![>Gombernyő Mërulon [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9869_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Fäenro és Mërulon//
*Úgy érzi, véletlenül megsértette a fiút. Természetesen nem volt szándékos, emiatt hidegen hagyja a dolog. Viszont az alkimista foglalkozást nagyon érdekesnek tartja egy utcagyerek számára. Nem lehetetlen, de a legtöbbnél nem ez a reális cél.* ~Kár lenne érte, ha meghalna.~ *Gondolja magában. A piacon tudomására jutott egy és más: például, hogy erdei irbisz nincsen Arthenior közelében sem, csupán Erdőmélyén. Lehet, nem kéne magával vinnie a fiút, bár még húzza az időt. A búcsút el akarja nyújtani. Nem szereti a rövid búcsút és eleve, még pár dolgot ki akar húzni a fiúból. Sohasem baj, ha az ember rendelkezik alsóbb osztálybeli kapcsolatokkal. Az biztos, szélnek ereszti a fiút.* ~Nem vagyok az apja, hogy fizessem az életét.~ *Sötét, de reális gondolatok. A pénze fogyóban van, alig indult el otthonról pár száz arannyal. Az örökségét még nem sikerült felvennie, egy vasat sem. Ráadásul a kedves rokon is a nyakán liheg. Aztán a fiú kérdést szegez felé. Ez megijeszti.* ~Sok mindent tehetnél értem, kölök: például elvághatnád Denica és férje torkát, hogy a markomat üsse az ő részük is.~ *Szeretné ezt mondani, de nem teszi meg. Bár azt igencsak igazságtalannak tartja, hogy míg ő csak ötezer aranyat kap, Denica, aki nem is vérszerinti családtagja, valamint kalóz sógora is, fejenként hétezer aranyban részesülnek.* ~Az már biztos, hogy volt pénze a nagyinak.~ *De visszatér galambokként szárnyaló gondolatai közül és válaszol a kérdésre.*
-Nem, Fäenro, semmit. De hagy kérdezzek én is valamit. *Itt mélyen a fiú szemébe néz és hatásszünetet tart. Kedvelt eszköze azokkal szemben, akik szerinte vétkesek valamiben.* Még egyszer felteszem ugyanazt a kérdést: miért hozzád került a levél? Pontosabban: miért a Szegénynegyedbe továbbítottak egy olyan levelet, ami egy erdei tündér nemesi sarjhoz szól? *Végezetül kimondta a kegyelemdöfést is.* -Fäenro: a sógormnak dolgozol? Téged küldtek?
A hozzászólás írója (Gombernyő Mërulon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.30 21:42:21
*Úgy érzi, véletlenül megsértette a fiút. Természetesen nem volt szándékos, emiatt hidegen hagyja a dolog. Viszont az alkimista foglalkozást nagyon érdekesnek tartja egy utcagyerek számára. Nem lehetetlen, de a legtöbbnél nem ez a reális cél.* ~Kár lenne érte, ha meghalna.~ *Gondolja magában. A piacon tudomására jutott egy és más: például, hogy erdei irbisz nincsen Arthenior közelében sem, csupán Erdőmélyén. Lehet, nem kéne magával vinnie a fiút, bár még húzza az időt. A búcsút el akarja nyújtani. Nem szereti a rövid búcsút és eleve, még pár dolgot ki akar húzni a fiúból. Sohasem baj, ha az ember rendelkezik alsóbb osztálybeli kapcsolatokkal. Az biztos, szélnek ereszti a fiút.* ~Nem vagyok az apja, hogy fizessem az életét.~ *Sötét, de reális gondolatok. A pénze fogyóban van, alig indult el otthonról pár száz arannyal. Az örökségét még nem sikerült felvennie, egy vasat sem. Ráadásul a kedves rokon is a nyakán liheg. Aztán a fiú kérdést szegez felé. Ez megijeszti.* ~Sok mindent tehetnél értem, kölök: például elvághatnád Denica és férje torkát, hogy a markomat üsse az ő részük is.~ *Szeretné ezt mondani, de nem teszi meg. Bár azt igencsak igazságtalannak tartja, hogy míg ő csak ötezer aranyat kap, Denica, aki nem is vérszerinti családtagja, valamint kalóz sógora is, fejenként hétezer aranyban részesülnek.* ~Az már biztos, hogy volt pénze a nagyinak.~ *De visszatér galambokként szárnyaló gondolatai közül és válaszol a kérdésre.*
-Nem, Fäenro, semmit. De hagy kérdezzek én is valamit. *Itt mélyen a fiú szemébe néz és hatásszünetet tart. Kedvelt eszköze azokkal szemben, akik szerinte vétkesek valamiben.* Még egyszer felteszem ugyanazt a kérdést: miért hozzád került a levél? Pontosabban: miért a Szegénynegyedbe továbbítottak egy olyan levelet, ami egy erdei tündér nemesi sarjhoz szól? *Végezetül kimondta a kegyelemdöfést is.* -Fäenro: a sógormnak dolgozol? Téged küldtek?
A hozzászólás írója (Gombernyő Mërulon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.30 21:42:21
7239. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-07-30 18:33:42
Üzenet elküldve: 2019-07-30 18:33:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Fäenro és Mërulon//
- Nem szeretem nagyon a harcosokat, Mërulon Úr! Némelyik szörnyen goromba. Ehhez még kardjuk is van! Vagy egyéb.
*Önmagát sem tudná harcosként elképzelni. Bár a tolvajjal már egyet ért, csak hangosan még nem mondja ki. Azonban a szó egyértelműen a piszkos ügyekre terelődik. Fäenro megáll menet közben. Pillanatnyi szünet kell neki, míg átgondolja a helyzetet. Találkozott már olyan felnőttel, aki nagyon kedves volt, majd törvénytelen ajánlatot tett. Azonban Mërulon tényleg sokat foglalkozott vele és úgy érzi, őszinte volt a törődés. Ha van is ez mögött valamilyen érdek, attól nem fogja kevesebbre tartani a tündért. Tudja már, hogy így működik a világ. Semmi sincs ingyen. Csak egy pillanatra állt meg és máris újra felveszi a lépést. Menet közben válaszol, mialatt a tisztásra érnek.*
- Szeretné, hogy megtegyek önnek valami ilyesmit?
*kérdi egészen nyugodtan.*
- Nem szeretem nagyon a harcosokat, Mërulon Úr! Némelyik szörnyen goromba. Ehhez még kardjuk is van! Vagy egyéb.
*Önmagát sem tudná harcosként elképzelni. Bár a tolvajjal már egyet ért, csak hangosan még nem mondja ki. Azonban a szó egyértelműen a piszkos ügyekre terelődik. Fäenro megáll menet közben. Pillanatnyi szünet kell neki, míg átgondolja a helyzetet. Találkozott már olyan felnőttel, aki nagyon kedves volt, majd törvénytelen ajánlatot tett. Azonban Mërulon tényleg sokat foglalkozott vele és úgy érzi, őszinte volt a törődés. Ha van is ez mögött valamilyen érdek, attól nem fogja kevesebbre tartani a tündért. Tudja már, hogy így működik a világ. Semmi sincs ingyen. Csak egy pillanatra állt meg és máris újra felveszi a lépést. Menet közben válaszol, mialatt a tisztásra érnek.*
- Szeretné, hogy megtegyek önnek valami ilyesmit?
*kérdi egészen nyugodtan.*
7238. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-07-29 22:44:49
Üzenet elküldve: 2019-07-29 22:44:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharassshi, Rilkäline//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Persze, nagyon is orrolt Kharasshira. Talán még mindig egy kicsit, de azért jól esik, hogy a szavai ilyen hatással vannak rá. Esze ágában sincs kiadni a ruhák helyét, míg a csókját, meg nem kapja, aztán pedig az ingre is igényt tartana, de annak megszerzése már mondhatni rutin feladatnak számít.
Kharasshi ujjainak megszoruló mozdulata, s aztán, hogy a hűvös tüzű szemek kékjeibe fúródnak, egészen lázítják a vérét. Elnyílnak ajkai, ahogy megigézi a kettejükre boruló, szikrát pattogtató légkör burka. Megijedhetne. Tarthatna attól, hogy félreértett valamit a hím, vagy ő még korábban rosszul tanulta el azt a szót. De csak az az éjjel jár a fejében, amikor Kharasshi felülkerekedett rajta, s félreérthetetlenül követelte.
Régen vágyta már, hogy saját nyelvén kérje viszont, sőt követelje éppen olyan hangsúllyal, ahogyan a kedves tette. Most érezte a legalkalmasabbnak a pillanatot, s bármennyi kétely is merülne fel, azokat azonnal el is hessegetné.*
- Igen. Biztos *gördül a bizonyossággal itatott válasz, s aztán a bólintás, amennyire mozdulni tud.*
- Egészen biztos. *Ha ebben a pillanatban megvilágosodna, hogy netán más szót használt, hát még az is meglehet, hogy akkor is kötné az ebet a karóhoz. Szó sem lehet visszatáncolásról. Bízik annyira Kharasshiban, érzi, nem tenne benne kárt. Aljas módon előcsalt vágyakat, orvul kieszközölt más követelést, lavinaként induló förgeteget igen.
Mikor a harapás állát éri, csak egy, hogy csak azért se kaphassa meg a kívánt csókot. Reszketeg sóhajjal viseli, s teste is megrándul. Odahúzódna, mint a macska, aki törleszkedve kíván többet a simításból, vagy karcos kényeztetésből. Nem teszi, csak szélesre húzza mosolyát. Szinte azonmód fordul vele a világ, s már a part felé is tartanak.*
- Csókot kértem. *Már-már szemrehányó a hangsúly, de a mozdulat inkább szemtelen, amivel a derékra font lábát szorítja meg, s amivel közben csípőjét cicázva billenti.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Persze, nagyon is orrolt Kharasshira. Talán még mindig egy kicsit, de azért jól esik, hogy a szavai ilyen hatással vannak rá. Esze ágában sincs kiadni a ruhák helyét, míg a csókját, meg nem kapja, aztán pedig az ingre is igényt tartana, de annak megszerzése már mondhatni rutin feladatnak számít.
Kharasshi ujjainak megszoruló mozdulata, s aztán, hogy a hűvös tüzű szemek kékjeibe fúródnak, egészen lázítják a vérét. Elnyílnak ajkai, ahogy megigézi a kettejükre boruló, szikrát pattogtató légkör burka. Megijedhetne. Tarthatna attól, hogy félreértett valamit a hím, vagy ő még korábban rosszul tanulta el azt a szót. De csak az az éjjel jár a fejében, amikor Kharasshi felülkerekedett rajta, s félreérthetetlenül követelte.
Régen vágyta már, hogy saját nyelvén kérje viszont, sőt követelje éppen olyan hangsúllyal, ahogyan a kedves tette. Most érezte a legalkalmasabbnak a pillanatot, s bármennyi kétely is merülne fel, azokat azonnal el is hessegetné.*
- Igen. Biztos *gördül a bizonyossággal itatott válasz, s aztán a bólintás, amennyire mozdulni tud.*
- Egészen biztos. *Ha ebben a pillanatban megvilágosodna, hogy netán más szót használt, hát még az is meglehet, hogy akkor is kötné az ebet a karóhoz. Szó sem lehet visszatáncolásról. Bízik annyira Kharasshiban, érzi, nem tenne benne kárt. Aljas módon előcsalt vágyakat, orvul kieszközölt más követelést, lavinaként induló förgeteget igen.
Mikor a harapás állát éri, csak egy, hogy csak azért se kaphassa meg a kívánt csókot. Reszketeg sóhajjal viseli, s teste is megrándul. Odahúzódna, mint a macska, aki törleszkedve kíván többet a simításból, vagy karcos kényeztetésből. Nem teszi, csak szélesre húzza mosolyát. Szinte azonmód fordul vele a világ, s már a part felé is tartanak.*
- Csókot kértem. *Már-már szemrehányó a hangsúly, de a mozdulat inkább szemtelen, amivel a derékra font lábát szorítja meg, s amivel közben csípőjét cicázva billenti.*
7237. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-07-29 20:28:50
Üzenet elküldve: 2019-07-29 20:28:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 108
Játékstílus: Vakmerő
*A ponyván halkulva koppannak a leeső vízszemek. A biztos hely sarkához lép, majd kinyomja a szövet gödrét, és a vízeséshez hűen csorog a víz a széléről a semmibe. Kitekint a pityergő égre, csupán röpke pillantást vet rá. Az égen két világos folt van, aminek a közepét íriszhez hasonlóan sötét felhők szennyezik.*
- Uram, engem hívsz?
*Valóban szolgáját hívja a Vér ura, vagy csak fantáziája csalogatja, rejtély marad.
Kilép az esőbe és elindul a vihar szíve után. Gyorsan áthalad az üres utcákon. Csak az van úton, akinek fontos, mindenki az épületek melegében feledkezik az ég haragjáról.
A város szélén jár. Egyik ház széles kapuja mögül szapora, ütemezett dobogások hangja bújik ki hangszerek hangjaival.*
-... Jöjj, ó jöjj ide, édes párom, nótánk hangja ma messze szálljon...
*A hangot a táncmulatság torzítja, de elég, hogy az arra járó fülébe másszon.
Megáll félpercre és feleleveníti az ismert dalt, hogy legyen mit magával vinnie az útra.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.07.30 22:37:00, a következő indokkal:
Ha a névelő magánhangzóval kezdődő szó előtt áll, az lesz a névelő. Tehát „a ég” helyett „az ég” a helyes. A szabályzatot olvasd el ismét a játéktéri jelölésekkel kapcsolatban, különösen ajánlom figyelmedbe a dupla perjel, tehát a fejlécezés részt.
- Uram, engem hívsz?
*Valóban szolgáját hívja a Vér ura, vagy csak fantáziája csalogatja, rejtély marad.
Kilép az esőbe és elindul a vihar szíve után. Gyorsan áthalad az üres utcákon. Csak az van úton, akinek fontos, mindenki az épületek melegében feledkezik az ég haragjáról.
A város szélén jár. Egyik ház széles kapuja mögül szapora, ütemezett dobogások hangja bújik ki hangszerek hangjaival.*
-... Jöjj, ó jöjj ide, édes párom, nótánk hangja ma messze szálljon...
*A hangot a táncmulatság torzítja, de elég, hogy az arra járó fülébe másszon.
Megáll félpercre és feleleveníti az ismert dalt, hogy legyen mit magával vinnie az útra.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.07.30 22:37:00, a következő indokkal:
Ha a névelő magánhangzóval kezdődő szó előtt áll, az lesz a névelő. Tehát „a ég” helyett „az ég” a helyes. A szabályzatot olvasd el ismét a játéktéri jelölésekkel kapcsolatban, különösen ajánlom figyelmedbe a dupla perjel, tehát a fejlécezés részt.
7236. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-07-29 13:19:32
Üzenet elküldve: 2019-07-29 13:19:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vásárlás után//
*Leheveredik a fűbe menyétjével. Próbálja megismerni az új szerzeményt. Még félénknek látszik, de reagál a hangjára. Valószínűleg már tanították emberek... vagy egyéb lények.*
-Kíváncsi vagyok, mire vagy képes. *Súgja oda kedvencének. Ilyenkor szokta irigyelni a druidákat, akik képesek idomítani az állatokat, különböző dolgokra. Neki ez a menyét maximum a társa lehet ezek után. De, nem bánja. Legalább valamivel el van a városi éve alatt. Körbenéz a tisztáson. Lehet, meditálni fog. Kedve támadt hozzá, hogy felkeresse az öreg remetét. De nyomott hangulata útjában áll, leheveredik a fűre inkább egy ideig.*
*Leheveredik a fűbe menyétjével. Próbálja megismerni az új szerzeményt. Még félénknek látszik, de reagál a hangjára. Valószínűleg már tanították emberek... vagy egyéb lények.*
-Kíváncsi vagyok, mire vagy képes. *Súgja oda kedvencének. Ilyenkor szokta irigyelni a druidákat, akik képesek idomítani az állatokat, különböző dolgokra. Neki ez a menyét maximum a társa lehet ezek után. De, nem bánja. Legalább valamivel el van a városi éve alatt. Körbenéz a tisztáson. Lehet, meditálni fog. Kedve támadt hozzá, hogy felkeresse az öreg remetét. De nyomott hangulata útjában áll, leheveredik a fűre inkább egy ideig.*
7235. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-07-26 07:35:32
Üzenet elküldve: 2019-07-26 07:35:32
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharassshi, Rilkäline//
*A válasz sokkal jobban meglepi, mint sejtette volna. Talán úgy alakultak a dolgok, ahogy a békesség keskeny ösvénye megkívánta mindkettejüktől ebben az alkuban, de a lány olyasmit tett hozzá, ami nyomán felkavarodnak Kharasshi érzései. Szorítása erősebbé válik, a szavak kemény zöngéi halk morgást szakítanak fel a hím tüdejéből. Megtagadta a nősténykétől, hogy kitanítsa a nyelvre, illetve nem is annyira megtagadta, inkább csak mindig kibújt a kérés alól. Most mégis mélységi beszédet csikorognak a drága ajkak, különc akcentusban. Habár az érezhető, hogy a lány igyekszik a lehető leghelytállóbban ejteni a feltételt, az elfek alapvetően dallamos, nyílt és lágy beszéde nehezen fogja ezeket a karcos hangzású szavakat. A célját mégis eléri. A szavak olyan megállíthatatlanul nyúlnak Kharasshi mellkasába, hogy esélye sincs ellenük. Nagyon rég volt, hogy nőstényt hallott a saját nyelvén beszélni. Nem is volt felkészülve ilyesmire, így minden önuralmára szüksége van, hogy visszafogja magát. Nem könnyíti meg a dolgát, hogy az a nyakacska olyan kívánatosan feszül előtte, hogy a kebleket kackiásra csípi a nedves bőrt csókoló fuvallat.
Az utasítás szinte korbáccsal hajtja a késztetést benne, mely nagyon-nagyon régről él a mélységiekben, de az ő törzsének hímjei ebben már mások. A felszíni hagyományok felé hajlanak, afelé, hogy a nőstényt uralni kell. Ám aki találkozott már vérbeli mélységi nősténnyel, az pontosan tudja, hogy lehetetlen. Előbb lehet felégetni egy tengert, mint egy mélységi nőstényt megtörni. Bár az ő népénél már férfiágon öröklődött a hatalom, ez inkább egyezményes volt és semmiképp se diktátum. Jól mutatja ezt, hogy Kharasshi nővére milyen könnyedén ragadta magához végül az irányítást. A mélységi nőstények uralkodásra teremtettek. A Käli szájából elhangzó szavak elemi húrokat pendítenek meg. Hiába tagadná, mindig szerette volna azt a tüzet viszontlátni a fakóvérű nősténykében, de emellett nem engedné el azt az érzéki élményt se, ahogy fajtáját, pihegő kis lényét maga alá gyűrheti. Ezekben a szavakban épp ez a kettősség karmol végig az ösztönein. Megfordul vele a világ, és bár megtarthatná így, ebben a mindent felkavaró örvényben! De az az utasítás kihívást szegez neki, amire muszáj megfelelnie. Nem hagyhatja maga felett a nősténykét csak így. Ha ilyen koronára vágyik a kicsike, azért meg kell küzdeni.
Kharasshi a lányéba fúrja fehér tűzben égő fakó pillantását. Mellkasa hatalmas, mély lélegzeteket kortyol.*
- Biztosan? *kérdi, kissé lejjebb döntve a fejét. Markáns homloka árnyékából parázsló tekintete így még inkább vad irbiszt idéz. Derekára igazítja a lány combjait, miközben megfordul vele és a part irányába kezd gázolni, továbbra is szorosan tartva a lányt.* - Biztosan ezt akarod? *kérdi. Ajkán farkasvigyor bomlik, s közben alig bírva türtőztetni magát harap az állacskába. Okkal merülhet fel a nősténykében kétely a használt mélységi kifejezés kapcsán. Ez valami sokkal komolyabbat sejtet egy csóknál.*
*A válasz sokkal jobban meglepi, mint sejtette volna. Talán úgy alakultak a dolgok, ahogy a békesség keskeny ösvénye megkívánta mindkettejüktől ebben az alkuban, de a lány olyasmit tett hozzá, ami nyomán felkavarodnak Kharasshi érzései. Szorítása erősebbé válik, a szavak kemény zöngéi halk morgást szakítanak fel a hím tüdejéből. Megtagadta a nősténykétől, hogy kitanítsa a nyelvre, illetve nem is annyira megtagadta, inkább csak mindig kibújt a kérés alól. Most mégis mélységi beszédet csikorognak a drága ajkak, különc akcentusban. Habár az érezhető, hogy a lány igyekszik a lehető leghelytállóbban ejteni a feltételt, az elfek alapvetően dallamos, nyílt és lágy beszéde nehezen fogja ezeket a karcos hangzású szavakat. A célját mégis eléri. A szavak olyan megállíthatatlanul nyúlnak Kharasshi mellkasába, hogy esélye sincs ellenük. Nagyon rég volt, hogy nőstényt hallott a saját nyelvén beszélni. Nem is volt felkészülve ilyesmire, így minden önuralmára szüksége van, hogy visszafogja magát. Nem könnyíti meg a dolgát, hogy az a nyakacska olyan kívánatosan feszül előtte, hogy a kebleket kackiásra csípi a nedves bőrt csókoló fuvallat.
Az utasítás szinte korbáccsal hajtja a késztetést benne, mely nagyon-nagyon régről él a mélységiekben, de az ő törzsének hímjei ebben már mások. A felszíni hagyományok felé hajlanak, afelé, hogy a nőstényt uralni kell. Ám aki találkozott már vérbeli mélységi nősténnyel, az pontosan tudja, hogy lehetetlen. Előbb lehet felégetni egy tengert, mint egy mélységi nőstényt megtörni. Bár az ő népénél már férfiágon öröklődött a hatalom, ez inkább egyezményes volt és semmiképp se diktátum. Jól mutatja ezt, hogy Kharasshi nővére milyen könnyedén ragadta magához végül az irányítást. A mélységi nőstények uralkodásra teremtettek. A Käli szájából elhangzó szavak elemi húrokat pendítenek meg. Hiába tagadná, mindig szerette volna azt a tüzet viszontlátni a fakóvérű nősténykében, de emellett nem engedné el azt az érzéki élményt se, ahogy fajtáját, pihegő kis lényét maga alá gyűrheti. Ezekben a szavakban épp ez a kettősség karmol végig az ösztönein. Megfordul vele a világ, és bár megtarthatná így, ebben a mindent felkavaró örvényben! De az az utasítás kihívást szegez neki, amire muszáj megfelelnie. Nem hagyhatja maga felett a nősténykét csak így. Ha ilyen koronára vágyik a kicsike, azért meg kell küzdeni.
Kharasshi a lányéba fúrja fehér tűzben égő fakó pillantását. Mellkasa hatalmas, mély lélegzeteket kortyol.*
- Biztosan? *kérdi, kissé lejjebb döntve a fejét. Markáns homloka árnyékából parázsló tekintete így még inkább vad irbiszt idéz. Derekára igazítja a lány combjait, miközben megfordul vele és a part irányába kezd gázolni, továbbra is szorosan tartva a lányt.* - Biztosan ezt akarod? *kérdi. Ajkán farkasvigyor bomlik, s közben alig bírva türtőztetni magát harap az állacskába. Okkal merülhet fel a nősténykében kétely a használt mélységi kifejezés kapcsán. Ez valami sokkal komolyabbat sejtet egy csóknál.*
7234. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-07-25 23:10:14
Üzenet elküldve: 2019-07-25 23:10:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ysa - Cale//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy Cale továbbfűzi az egyre értelmetlenebbé váló párbeszédet, Ysa már csak a szemeit forgatja. A tolvajt egyébként nem könnyű bosszantani, talán épp ezért valahol tetszik is neki, hogy a mélységi kicsit idegesíti. Mosollyal arcán nyomja mutatóujját a másik ajkaira majd vonja magához újabb, hosszú csókra, addig sem beszél legalább badarságokat. Akármennyire is jólesik neki a heves nyelvtánc, igyekszik nem túl mohónak tűnni, ami tekintve, hogy a Pintyben töltött éjszaka óta nem bújt ágyba senkivel, nem is olyan egyszerű. A bárd valahogy mindig a legrosszabbkor találja meg... vagy inkább a legjobbkor?
Abban a pár másodpercben, míg elszakadnak egymástól és a feleletet várja, vesz egy mély, kijózanító lélegzetet, ami a várt válasz helyett érkező szavakkal szemben teljesen hasztalanná válik. Ysa, ha képes lenne ilyenektől zavarba jönni, már biztos fülig vörös lenne, helyette csak félmosollyal arcán harap alsó ajkába.*
-Úgyis elmondod.
*Mindössze ennyit bír kipréselni száján halkan, suttogva, s egy pillanatig még ellenáll majd hagyja, hogy a hideg ujjak hátára kússzanak. Jólesően sóhajt fel, megérezvén nyakán a puha ajkak érintését, egyik keze eközben azon ügyködik, hogy megszabadítsa a mélységit az esetleges felsőruházatától, másikkal pedig a szürke tincsekbe kapaszkodva vonja magához Calet egy rövid, lágy csókra.*
//Ysa - Cale//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy Cale továbbfűzi az egyre értelmetlenebbé váló párbeszédet, Ysa már csak a szemeit forgatja. A tolvajt egyébként nem könnyű bosszantani, talán épp ezért valahol tetszik is neki, hogy a mélységi kicsit idegesíti. Mosollyal arcán nyomja mutatóujját a másik ajkaira majd vonja magához újabb, hosszú csókra, addig sem beszél legalább badarságokat. Akármennyire is jólesik neki a heves nyelvtánc, igyekszik nem túl mohónak tűnni, ami tekintve, hogy a Pintyben töltött éjszaka óta nem bújt ágyba senkivel, nem is olyan egyszerű. A bárd valahogy mindig a legrosszabbkor találja meg... vagy inkább a legjobbkor?
Abban a pár másodpercben, míg elszakadnak egymástól és a feleletet várja, vesz egy mély, kijózanító lélegzetet, ami a várt válasz helyett érkező szavakkal szemben teljesen hasztalanná válik. Ysa, ha képes lenne ilyenektől zavarba jönni, már biztos fülig vörös lenne, helyette csak félmosollyal arcán harap alsó ajkába.*
-Úgyis elmondod.
*Mindössze ennyit bír kipréselni száján halkan, suttogva, s egy pillanatig még ellenáll majd hagyja, hogy a hideg ujjak hátára kússzanak. Jólesően sóhajt fel, megérezvén nyakán a puha ajkak érintését, egyik keze eközben azon ügyködik, hogy megszabadítsa a mélységit az esetleges felsőruházatától, másikkal pedig a szürke tincsekbe kapaszkodva vonja magához Calet egy rövid, lágy csókra.*
7233. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-07-25 21:07:44
Üzenet elküldve: 2019-07-25 21:07:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ysa - Cale//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Az vagy hülye, vagy béna, vagy ronda. * Vonja meg Cale a vállát, hiszen úgy tűnik, hogy mindenre kész válasszal érkezett a fiú. A következő mondatot viszont kommentár nélkül hagyja, hiszen felesleges, meg amúgy is nagyon jól érezheti a nő, hogy a mélységi vajon mire várhat. A csók pont olyan, mint amilyenre számított, és emlékezett, ami bizony komoly bók, mert az emlékezet csalóka tud lenni, és gyakran elfelejti a hibákat, miközben felnagyítja a pozitívumokat. Erről viszont most szó sincs, Ysanee nyilván gyakorlott a témában, legalábbis a bárd erre tippel. Amikor megszakad a csók, és a nő a hiányosságokról beszél, a férfi csak egy pillanatra gondolkodik el, aztán bólint. *
- Valóban. Megígértem a múltkor, hogy kényeztetlek, csak ez a tisztálkodás hiányában elmaradt. Azt hiszem most bepótolhatjuk * Bólint, és kacsint hozzá természetesen, miközben az ujjai már pimasz módon másznak is be a másik ruhája alá, hogy a hátát kezdjék simogatni, cirógatni, miközben az egyik kezével óvatosan maga felé dönti a nőt, hogy a nyakát vehesse célkeresztbe. Jó szeretőként gondja van rá, hogy ne siesse el a dolgot, és ne kezdjen túl korán a másik ölével játszadozni. *
//Ysa - Cale//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Az vagy hülye, vagy béna, vagy ronda. * Vonja meg Cale a vállát, hiszen úgy tűnik, hogy mindenre kész válasszal érkezett a fiú. A következő mondatot viszont kommentár nélkül hagyja, hiszen felesleges, meg amúgy is nagyon jól érezheti a nő, hogy a mélységi vajon mire várhat. A csók pont olyan, mint amilyenre számított, és emlékezett, ami bizony komoly bók, mert az emlékezet csalóka tud lenni, és gyakran elfelejti a hibákat, miközben felnagyítja a pozitívumokat. Erről viszont most szó sincs, Ysanee nyilván gyakorlott a témában, legalábbis a bárd erre tippel. Amikor megszakad a csók, és a nő a hiányosságokról beszél, a férfi csak egy pillanatra gondolkodik el, aztán bólint. *
- Valóban. Megígértem a múltkor, hogy kényeztetlek, csak ez a tisztálkodás hiányában elmaradt. Azt hiszem most bepótolhatjuk * Bólint, és kacsint hozzá természetesen, miközben az ujjai már pimasz módon másznak is be a másik ruhája alá, hogy a hátát kezdjék simogatni, cirógatni, miközben az egyik kezével óvatosan maga felé dönti a nőt, hogy a nyakát vehesse célkeresztbe. Jó szeretőként gondja van rá, hogy ne siesse el a dolgot, és ne kezdjen túl korán a másik ölével játszadozni. *
7232. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-07-24 16:47:18
Üzenet elküldve: 2019-07-24 16:47:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Hosszas gondolkodás után, újfent útra kerekedett. A főteren átvágva elért a Szegénynegyedig, majd onnan továbbhaladt a Piactérre. Még mindig nem találta a kovácsot- soha nem is fogja, de szereti ellenőrizni, hátha reménysugara mégiscsak igazat súg fülébe. Egy vásári kofa útbaigazítása után megint felkerekedik és elindul az Erdőszéli tisztáshoz. Úgy hallotta, valószínűleg egy varázsló alkotta meg (legalábbis ezt gyanítják). Végre odaért, s az oszlopszerű fákat látva rájön, itt nem fog tudni árnyékban hűsölni. Kifekszik hát a fűbe, s hagyja, hogy a nap lágy sugarai beragyogják mosolygós arcát. Becsukja szemeit. Hallgatja az erdő susogását, a gyorsan növő facsemeték hebrencs beszélgetését egymással. Tenyereit a földre helyezi, jól beletúr a talajba. Régen esett, nem jut mélyre keze. A föld kemény és száraz, hűsítő záporra vágyik. Lágy szellők keringnek feje felett, Nyxa meglovagolja a fuvallatokat. Úgy gondolja, itt fog időzni, ha éppen nem a fürdő szolgáltatását szeretné igénybe venni. Később még meditálhat is. Lassan kinyitja két szemét, gesztenyeszín írisze a fűcsomókat pásztázza. Lassan feltápászkodik, ülve marad. Ezután lábra áll, köpenyét fejére húzza, még egyszer alaposan megnézi a fákat, majd lassan, kimérten lépkedve, visszaindul a fogadóba.*
*Hosszas gondolkodás után, újfent útra kerekedett. A főteren átvágva elért a Szegénynegyedig, majd onnan továbbhaladt a Piactérre. Még mindig nem találta a kovácsot- soha nem is fogja, de szereti ellenőrizni, hátha reménysugara mégiscsak igazat súg fülébe. Egy vásári kofa útbaigazítása után megint felkerekedik és elindul az Erdőszéli tisztáshoz. Úgy hallotta, valószínűleg egy varázsló alkotta meg (legalábbis ezt gyanítják). Végre odaért, s az oszlopszerű fákat látva rájön, itt nem fog tudni árnyékban hűsölni. Kifekszik hát a fűbe, s hagyja, hogy a nap lágy sugarai beragyogják mosolygós arcát. Becsukja szemeit. Hallgatja az erdő susogását, a gyorsan növő facsemeték hebrencs beszélgetését egymással. Tenyereit a földre helyezi, jól beletúr a talajba. Régen esett, nem jut mélyre keze. A föld kemény és száraz, hűsítő záporra vágyik. Lágy szellők keringnek feje felett, Nyxa meglovagolja a fuvallatokat. Úgy gondolja, itt fog időzni, ha éppen nem a fürdő szolgáltatását szeretné igénybe venni. Később még meditálhat is. Lassan kinyitja két szemét, gesztenyeszín írisze a fűcsomókat pásztázza. Lassan feltápászkodik, ülve marad. Ezután lábra áll, köpenyét fejére húzza, még egyszer alaposan megnézi a fákat, majd lassan, kimérten lépkedve, visszaindul a fogadóba.*
7231. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-07-23 22:21:11
Üzenet elküldve: 2019-07-23 22:21:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharassshi, Rilkäline//
*Ahogy felbukkan a vízből, még meg-megbillenti a sodrás ereje, de azért sikerül megvetnie a lábát. Szerencsére ez a szakasz egészen barátinak mondható az elf lány szerint. Ellenben az a tekintet, ami a markáns arcról visszatekint rá, már korántsem az. Amint megiramodik Kharasshi, Kali is igyekezne, de már akkor tudja, hogy hiábavaló. Nem adja azért magát azonnal, jó nagy levegőt vesz mielőtt magán érzi a vasmarokként szoruló ujjakat, melyekből igyekezne kicsusszanni. Harmadjára már nem sikerül, sem elég levegőt venni, sem kisiklani a karmokból. Olyan erősen tartják, hogy még véletlenül se szökhessen. Zilált sötét tincsei fakószín arcára tapadnak, melyekből lassan csordogál a folyóvíz lefelé. A kis fenség ellenben szeme sarkából pislog a vadászra, kinek hasonló szapora lélegzete lúdbőrrel hinti a nedves nyak bőrét. Egy ideig nem válaszol a feltett kérdésre. Kiélvezi a mai nap után, hogy végre így találja magukat. Kharasshival szemben csatát nyerni nem olyan egyszerű, ám nem lehetetlen. Hogy egyáltalán visszakérdez, s hajlandó az alkura, már az felér egy kisebb győzelemmel. Ugyanakkor, éppen, ebben a pillanatban, úgy érzi, megkapta, amit akart. Nem csapkod ajtókat, nem dühöng orra alatt morogva. Végre öleli, s bár négylábú kedvenc nélkül, és a szoba helyett a folyóparton, de öleli. Olyan csendesen szólal meg a hím füle mellett, hogy ha távolabb volnának, talán nem is hallaná a másik. Hátra feszítve túl sok mozgástere nincs, ám ez nem akadálya, hogy megmondja, mit szeretne.*
- Csókolj meg! *Csupán egyetlen csók, melynek két szavával ajkai rebegve érik a cimpát. Melynek lélegzete talán ugyan úgy borzolja a hímet, vagy talán az, hogy nem saját nyelvét használja, hanem Kharasshi sajátját. Nagyon reméli, hogy jól mondta, de szinte teljesen biztos benne. Úgy tűnik, hogy esténként, vagy éppen amikor éhe támadt, olyan gyakran beszélt a lányhoz fűszerezve, s borzolva a kedélyeit, hogy egy-egy kifejezést, egészen ügyesen eltanult.
Szeme sarkából továbbra is Kharasshit figyeli, de egyik kezét lassú mozdulattal próbálja kiszabadítani a szorításból, hogy a fakó tincsek alá futtassa ujjait.*
*Ahogy felbukkan a vízből, még meg-megbillenti a sodrás ereje, de azért sikerül megvetnie a lábát. Szerencsére ez a szakasz egészen barátinak mondható az elf lány szerint. Ellenben az a tekintet, ami a markáns arcról visszatekint rá, már korántsem az. Amint megiramodik Kharasshi, Kali is igyekezne, de már akkor tudja, hogy hiábavaló. Nem adja azért magát azonnal, jó nagy levegőt vesz mielőtt magán érzi a vasmarokként szoruló ujjakat, melyekből igyekezne kicsusszanni. Harmadjára már nem sikerül, sem elég levegőt venni, sem kisiklani a karmokból. Olyan erősen tartják, hogy még véletlenül se szökhessen. Zilált sötét tincsei fakószín arcára tapadnak, melyekből lassan csordogál a folyóvíz lefelé. A kis fenség ellenben szeme sarkából pislog a vadászra, kinek hasonló szapora lélegzete lúdbőrrel hinti a nedves nyak bőrét. Egy ideig nem válaszol a feltett kérdésre. Kiélvezi a mai nap után, hogy végre így találja magukat. Kharasshival szemben csatát nyerni nem olyan egyszerű, ám nem lehetetlen. Hogy egyáltalán visszakérdez, s hajlandó az alkura, már az felér egy kisebb győzelemmel. Ugyanakkor, éppen, ebben a pillanatban, úgy érzi, megkapta, amit akart. Nem csapkod ajtókat, nem dühöng orra alatt morogva. Végre öleli, s bár négylábú kedvenc nélkül, és a szoba helyett a folyóparton, de öleli. Olyan csendesen szólal meg a hím füle mellett, hogy ha távolabb volnának, talán nem is hallaná a másik. Hátra feszítve túl sok mozgástere nincs, ám ez nem akadálya, hogy megmondja, mit szeretne.*
- Csókolj meg! *Csupán egyetlen csók, melynek két szavával ajkai rebegve érik a cimpát. Melynek lélegzete talán ugyan úgy borzolja a hímet, vagy talán az, hogy nem saját nyelvét használja, hanem Kharasshi sajátját. Nagyon reméli, hogy jól mondta, de szinte teljesen biztos benne. Úgy tűnik, hogy esténként, vagy éppen amikor éhe támadt, olyan gyakran beszélt a lányhoz fűszerezve, s borzolva a kedélyeit, hogy egy-egy kifejezést, egészen ügyesen eltanult.
Szeme sarkából továbbra is Kharasshit figyeli, de egyik kezét lassú mozdulattal próbálja kiszabadítani a szorításból, hogy a fakó tincsek alá futtassa ujjait.*
7230. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-07-21 09:20:57
Üzenet elküldve: 2019-07-21 09:20:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharassshi, Rilkäline//
*Amikor Käli a vízbe bukik a ruhák után vetve magát, Kharasshi egy pillanatra megretten. Emlékei a tudatába vájják éles, görbe karmaikat. A megáradt, háborgó folyót látja, ahogy elragadja Ydrisst. Torkába szökik a fuldoklás, izmait összerántja az árral vívott reménytelen tusa fájdalma. Önkéntelenül iramodik meg Käli felé. Csak akkor torpan meg, mikor a lány sértetlenül bukkan fel a vízből. Míg a nőstényke kisöpri a szeméből a nedvességet, a lidércnyomás Kharassit is elereszti. A szorítás nyomát viszont még sokáig érzi a szívén. Büszkesége viszont hamar szigorúvá rendezi a mélységi vonásait. Az ijedtség csak még inkább felpaprikázza. A fogai szinte csikorognak, mikor a kis fakóvérű rádob még egy lapáttal.*
- Kárpótolni? *morajlik a pimaszságot visszhangzó kérdés, aztán a következőkre már csak hitetlenkedve emelkednek meg a fehér szemöldökök.*
- Hogy m... Hogy mit adok? *ráncolja a homlokát szinte fortyogva.* - Na várj csak! Adok én neked olyat, hogy... *A mélységi nyakán kidagadnak az erek és csak úgy fröcsöl, ahogy határozott lendülettel belegázol a folyóba, hogy elkapja a szemtelen kis fruskát. Ha menekül is előle, ezt most biztos nem ússza meg, amíg Kharasshi a karmai közé nem kaparintja. Ha kell, ádáz vízi csatát vív, mert bizony, puszta kézzel pisztrángot fogni se lehet sokkal nehezebb, mint egy ilyen kis fakóvérű nősténykét magához ragadni a folyóból.
Egyik karja a karcsú derekat szorítja, a másik a fekete fürtöket markolja, egészen hátrafeszítve Käli fejét. Ahogy a harc csobbanó-locsoló-fröcsögő heve elül, már csak a ziháló lélegzet hallatszik. Hosszúra nyúlik a pillanat. Kharasshi ujjai szorítva markolják a csípőt. Közel hajol a megfeszített nyakhoz, de még sokáig nem szólal meg. Fejében ott visszhangzik a szemtelen mondat: Mit adsz a ruháidért cserébe? Pökhendi úrnőcske rátarti feltételei. Cöhh...*
- Mit kérsz a ruháimért cserébe? *csikorogja a megalkuvás kényelmetlen hangján.
Kikényszeríthetné, amit akar. Talán meg is találná magától azokat a göncöket. Remélhetőleg Käli rájön, hogy ez egy olyan békeajánlat, amivel ügyesen kell élnie. Egy mélységi büszkesége kényes dolog. Ezt a csatát Kälinak úgy kell megnyernie, hogy Kharasshi ne veszítsen.*
A hozzászólás írója (Kharasshi D'Rake) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.21 09:21:29
*Amikor Käli a vízbe bukik a ruhák után vetve magát, Kharasshi egy pillanatra megretten. Emlékei a tudatába vájják éles, görbe karmaikat. A megáradt, háborgó folyót látja, ahogy elragadja Ydrisst. Torkába szökik a fuldoklás, izmait összerántja az árral vívott reménytelen tusa fájdalma. Önkéntelenül iramodik meg Käli felé. Csak akkor torpan meg, mikor a lány sértetlenül bukkan fel a vízből. Míg a nőstényke kisöpri a szeméből a nedvességet, a lidércnyomás Kharassit is elereszti. A szorítás nyomát viszont még sokáig érzi a szívén. Büszkesége viszont hamar szigorúvá rendezi a mélységi vonásait. Az ijedtség csak még inkább felpaprikázza. A fogai szinte csikorognak, mikor a kis fakóvérű rádob még egy lapáttal.*
- Kárpótolni? *morajlik a pimaszságot visszhangzó kérdés, aztán a következőkre már csak hitetlenkedve emelkednek meg a fehér szemöldökök.*
- Hogy m... Hogy mit adok? *ráncolja a homlokát szinte fortyogva.* - Na várj csak! Adok én neked olyat, hogy... *A mélységi nyakán kidagadnak az erek és csak úgy fröcsöl, ahogy határozott lendülettel belegázol a folyóba, hogy elkapja a szemtelen kis fruskát. Ha menekül is előle, ezt most biztos nem ússza meg, amíg Kharasshi a karmai közé nem kaparintja. Ha kell, ádáz vízi csatát vív, mert bizony, puszta kézzel pisztrángot fogni se lehet sokkal nehezebb, mint egy ilyen kis fakóvérű nősténykét magához ragadni a folyóból.
Egyik karja a karcsú derekat szorítja, a másik a fekete fürtöket markolja, egészen hátrafeszítve Käli fejét. Ahogy a harc csobbanó-locsoló-fröcsögő heve elül, már csak a ziháló lélegzet hallatszik. Hosszúra nyúlik a pillanat. Kharasshi ujjai szorítva markolják a csípőt. Közel hajol a megfeszített nyakhoz, de még sokáig nem szólal meg. Fejében ott visszhangzik a szemtelen mondat: Mit adsz a ruháidért cserébe? Pökhendi úrnőcske rátarti feltételei. Cöhh...*
- Mit kérsz a ruháimért cserébe? *csikorogja a megalkuvás kényelmetlen hangján.
Kikényszeríthetné, amit akar. Talán meg is találná magától azokat a göncöket. Remélhetőleg Käli rájön, hogy ez egy olyan békeajánlat, amivel ügyesen kell élnie. Egy mélységi büszkesége kényes dolog. Ezt a csatát Kälinak úgy kell megnyernie, hogy Kharasshi ne veszítsen.*
A hozzászólás írója (Kharasshi D'Rake) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.21 09:21:29
7229. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-07-20 14:50:42
Üzenet elküldve: 2019-07-20 14:50:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharassshi, Rilkäline//
*Käli, ahogy Kharasshi felfedezi őt, még csípőjét meg is billenti oldalra. Amúgy nagyon kényelmesen támaszkodik így. Revans lesz, ez az elhangzott feddő kezdetből már kiderül, de abban reménykedik, női praktikákkal ezt el tudja kicsit odázni, vagy netán feledtetni, a szándékot halványítani. Mikor már térdig ér a víz, s az araszolás sem csalogatja eléggé a kedvest, meghajlik egy tenyérnyi vízért, s annak lassulva pergő cseppjeit magára locsolja. Gonoszkodó kellető pillantása persze addig tart csupán, míg a ruhái nem kerülnek veszélybe.*
- Nanana... tedd csak le! Inkább gyere ide és... *igyekszik nagyon nyugodt lenni, ami addig tart, míg nem repül nagy ívben a szövet bele a folyóba. Sietve bukik a vízbe, nem törődve a hirtelen hűvösnek tetsző hullámokkal. A vágyott meghitt zugnak tetsző fűzfától messzebb sodródnak a ruhadarabok, s így Käli is valamivel. Mikor felbukkan pedig egyáltalán nem látja egyiket sem.
Kitörli a vizet az arcából, ahogy körülnéz, de mind hiába. A szöveteket már messzire sodorta az ár.*
- Ugye tudod *kezdi a vártnál tán sokkal higgadtabban. Még az sem érdekli, ha kettős mércével vádolják ezután, hisz ő csak elrejtette a ruhákat, nem pedig a semmivel tette egyenlővé.*
- Ugye tudod, hogy kárpótolnod kell? *korábban olyan kényelmesnek bizonyuló csípőre támasztott keze, újra rátalál az íves részere, mely éppen a víz kezdetének határán fekszik. Legalább ebbe fekteti a fortyogását, ami inkább azon félelme, hogy hogyan is megy vissza a városba. Néhány pillanatba beletelik, hogy észre térjen, hisz kizárt, hogy Kharasshi engedné, hogy bájait mások is lássák.*
- Mit adsz a ruháidért cserébe? Felelj! *szemöldöke felfelé ível, ahogy a válaszra vár. Lehetne találós kérdés is, melyre csak egy jó válasz létezik, s megannyi rossz. S hogy milyennek látja most a nőstényt Kharasshi? Csak reméli, hogy nem egy vízi boszorkának, aki a vesztét akarja. Szeretné ő elsimítani a dolgot, de fogalma sincs, hogy mitől lett olyan dühös a hím, hogy faképnél hagyta a szobában.*
*Käli, ahogy Kharasshi felfedezi őt, még csípőjét meg is billenti oldalra. Amúgy nagyon kényelmesen támaszkodik így. Revans lesz, ez az elhangzott feddő kezdetből már kiderül, de abban reménykedik, női praktikákkal ezt el tudja kicsit odázni, vagy netán feledtetni, a szándékot halványítani. Mikor már térdig ér a víz, s az araszolás sem csalogatja eléggé a kedvest, meghajlik egy tenyérnyi vízért, s annak lassulva pergő cseppjeit magára locsolja. Gonoszkodó kellető pillantása persze addig tart csupán, míg a ruhái nem kerülnek veszélybe.*
- Nanana... tedd csak le! Inkább gyere ide és... *igyekszik nagyon nyugodt lenni, ami addig tart, míg nem repül nagy ívben a szövet bele a folyóba. Sietve bukik a vízbe, nem törődve a hirtelen hűvösnek tetsző hullámokkal. A vágyott meghitt zugnak tetsző fűzfától messzebb sodródnak a ruhadarabok, s így Käli is valamivel. Mikor felbukkan pedig egyáltalán nem látja egyiket sem.
Kitörli a vizet az arcából, ahogy körülnéz, de mind hiába. A szöveteket már messzire sodorta az ár.*
- Ugye tudod *kezdi a vártnál tán sokkal higgadtabban. Még az sem érdekli, ha kettős mércével vádolják ezután, hisz ő csak elrejtette a ruhákat, nem pedig a semmivel tette egyenlővé.*
- Ugye tudod, hogy kárpótolnod kell? *korábban olyan kényelmesnek bizonyuló csípőre támasztott keze, újra rátalál az íves részere, mely éppen a víz kezdetének határán fekszik. Legalább ebbe fekteti a fortyogását, ami inkább azon félelme, hogy hogyan is megy vissza a városba. Néhány pillanatba beletelik, hogy észre térjen, hisz kizárt, hogy Kharasshi engedné, hogy bájait mások is lássák.*
- Mit adsz a ruháidért cserébe? Felelj! *szemöldöke felfelé ível, ahogy a válaszra vár. Lehetne találós kérdés is, melyre csak egy jó válasz létezik, s megannyi rossz. S hogy milyennek látja most a nőstényt Kharasshi? Csak reméli, hogy nem egy vízi boszorkának, aki a vesztét akarja. Szeretné ő elsimítani a dolgot, de fogalma sincs, hogy mitől lett olyan dühös a hím, hogy faképnél hagyta a szobában.*
7228. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-07-18 22:32:43
Üzenet elküldve: 2019-07-18 22:32:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharassshi, Rilkäline//
- Te! *szűri a fogai közt, amikor összeáll a kép a történések ok-okozatában. A feldúlt és értelemszerűen teljesen jogosan feddő korholást előkészítő szócskánál azonban elvérzik az indulata. Az a formás, pőre testecske valahogy mindig boszorkányos sikerrel tereli el a figyelmét az aktuális gondolatairól. Azok a gondolatok viszont, amik helyette megkörnyékezik, egy meztelen férfi esetében elég hamar elég nyilvánvalóak lesznek. Kharasshi viszont most túlságosan haragszik a nősténykére, hogy ez irányú gyengeségét beismerje. Inkább sietősen indul meg arra, ahonnan Käli kilépett. Magára is húzná a nadrágját, de a fa tövében csak a lány ruháit találja meg, a sajátjait nem. Már majdnem elhatározza, hogy egyszerűen magára köti a nőstényke ingét, mint valami féloldalas ágyékkötőt, de akkor bevillan, hogy a piacon az ölében szorongatta azt az utálatos, miákoló szőrcsomót. Még csak az kéne, hogy úgy vakarózzon egy álló hatig, mint valami szifiliszes.*
- Elég a játékból, te lány! *mordul karba font kézzel.* - Add elő a ruháimat.
*A kis fakóvérű nagyon kezdi kihúzni az acélt meg a kovát. És nem röstell még tovább pimaszkodni is.*
- Vigyázz, cicám *szűkíti a szemét, a pancsoló lányra szórva szikráit* -, ha én így megyek vissza, akkor te is! *Felkap egy ágat, amivel alányúl a holmiknak és már eszközli is ki a revansot: behajítja a folyóba a ruhákat, ügyelve rá, hogy pont elég messze tegye ahhoz, hogy a lány ne érhesse el őket a sodrás miatt, akármilyen jó úszó is.*
- Te! *szűri a fogai közt, amikor összeáll a kép a történések ok-okozatában. A feldúlt és értelemszerűen teljesen jogosan feddő korholást előkészítő szócskánál azonban elvérzik az indulata. Az a formás, pőre testecske valahogy mindig boszorkányos sikerrel tereli el a figyelmét az aktuális gondolatairól. Azok a gondolatok viszont, amik helyette megkörnyékezik, egy meztelen férfi esetében elég hamar elég nyilvánvalóak lesznek. Kharasshi viszont most túlságosan haragszik a nősténykére, hogy ez irányú gyengeségét beismerje. Inkább sietősen indul meg arra, ahonnan Käli kilépett. Magára is húzná a nadrágját, de a fa tövében csak a lány ruháit találja meg, a sajátjait nem. Már majdnem elhatározza, hogy egyszerűen magára köti a nőstényke ingét, mint valami féloldalas ágyékkötőt, de akkor bevillan, hogy a piacon az ölében szorongatta azt az utálatos, miákoló szőrcsomót. Még csak az kéne, hogy úgy vakarózzon egy álló hatig, mint valami szifiliszes.*
- Elég a játékból, te lány! *mordul karba font kézzel.* - Add elő a ruháimat.
*A kis fakóvérű nagyon kezdi kihúzni az acélt meg a kovát. És nem röstell még tovább pimaszkodni is.*
- Vigyázz, cicám *szűkíti a szemét, a pancsoló lányra szórva szikráit* -, ha én így megyek vissza, akkor te is! *Felkap egy ágat, amivel alányúl a holmiknak és már eszközli is ki a revansot: behajítja a folyóba a ruhákat, ügyelve rá, hogy pont elég messze tegye ahhoz, hogy a lány ne érhesse el őket a sodrás miatt, akármilyen jó úszó is.*
7227. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-07-18 22:08:27
Üzenet elküldve: 2019-07-18 22:08:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 404
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ysa - Cale//
-Nem mindenki pap, aki felelősségteljes és erkölcsös életet él.
*Álszenteskedik és persze ezt olyan hangon teszi, mint aki egészen komolyan gondolja, s mivel ittas kicsit, halványan bólogat is hozzá, hadd lássa Cale mennyire egyetért saját magával.
Látva a csillogó tekintetet most már nem tudja elnyomni mosolyát, közben pedig tovább incselkedve még egy gombtól megszabadul.*
-Milyen furcsa, egészen olyan, mintha várnál valamire.
*Leplezni sem próbálja, mennyire nyeregben érzi magát és már izgatottan várja, hogy a mélységi beszélni kezdjen a piszkos kis ügyleteiről, mert hát minden bizonnyal törvénytelen dolgokról van szó, különben miért is titkolná. A tolvaj egyébként a végtelenségig képes lenne játszani ezt a játékot, legalább is, szeretné ezt hinni, ugyanis bár azt tervezte kitér a csók elől, most mégsem teszi. Lágyan simítja a másik bőrét, ahol éri, ujjai pedig hamar az ismerős szürke hajhoz érnek, gyengéden bele is markolnak.
Pár pillanatra el is felejti, miről is volt szó az imént, mielőtt azonban végleg képtelen lenne gondolkodni, elszakad a puha ajkaktól.*
-Azt hiszem elfelejtettél valamit.
*Suttogja, miközben a másik szemeibe néz és reménykedik benne, hogy nem az iménti boros kérdésére fog a bárd feleletet adni.
Nem sok esélyt lát már persze arra, hogy megtudja most, amit akar, nem igazán képes már kontrollálni magát, de egy utolsó próbálkozást még megér a dolog.*
//Ysa - Cale//
-Nem mindenki pap, aki felelősségteljes és erkölcsös életet él.
*Álszenteskedik és persze ezt olyan hangon teszi, mint aki egészen komolyan gondolja, s mivel ittas kicsit, halványan bólogat is hozzá, hadd lássa Cale mennyire egyetért saját magával.
Látva a csillogó tekintetet most már nem tudja elnyomni mosolyát, közben pedig tovább incselkedve még egy gombtól megszabadul.*
-Milyen furcsa, egészen olyan, mintha várnál valamire.
*Leplezni sem próbálja, mennyire nyeregben érzi magát és már izgatottan várja, hogy a mélységi beszélni kezdjen a piszkos kis ügyleteiről, mert hát minden bizonnyal törvénytelen dolgokról van szó, különben miért is titkolná. A tolvaj egyébként a végtelenségig képes lenne játszani ezt a játékot, legalább is, szeretné ezt hinni, ugyanis bár azt tervezte kitér a csók elől, most mégsem teszi. Lágyan simítja a másik bőrét, ahol éri, ujjai pedig hamar az ismerős szürke hajhoz érnek, gyengéden bele is markolnak.
Pár pillanatra el is felejti, miről is volt szó az imént, mielőtt azonban végleg képtelen lenne gondolkodni, elszakad a puha ajkaktól.*
-Azt hiszem elfelejtettél valamit.
*Suttogja, miközben a másik szemeibe néz és reménykedik benne, hogy nem az iménti boros kérdésére fog a bárd feleletet adni.
Nem sok esélyt lát már persze arra, hogy megtudja most, amit akar, nem igazán képes már kontrollálni magát, de egy utolsó próbálkozást még megér a dolog.*
7226. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-07-18 14:14:46
Üzenet elküldve: 2019-07-18 14:14:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 145
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ysa - Cale//
- Ugyan már, ezt csak a papok mondják, meg az, akinek nem jut lehetőség. * Legyint a mélységi az abszurd felvetésre, amivel nem tud azonosulni. * Én még sose kaptam el semmit ennek a módszernek hála, és nem is fogok, ilyen egyszerű.
* Lódítja még hozzá magabiztosan, mert a legtöbb hazugságot úgy kell előadni, persze vannak kivételek. Csillogó szemekkel nézi, ahogy a lány a gombjával játszadozik, elgondolkodik rajta, hogy segítsen neki, hiszen olyan lassan halad vele, de úgy dönt, hogy végül is nincs hova siessen. *
- Te. * Válaszol, de úgy tűnik, hogy a jelenet végén a férfi koppanni fog a földön, mert hiába szállt el úgy magától. De most mégis olyan közel van hozzá a másik, kár lenne ezt a lehetőséget hagyni, hogy elillanjon. És bár imádja a saját hangját hallatni, most mégis inkább megemeli picit a fejét, hogy megcsókolja a másikat, miközben kezeivel is annak tarkóját támasztja meg finoman, nem erőszakosan, ott tartva magánál. Ahogy a nő hajába túr ezzel a mozdulattal, a másik kezével már indul is, hogy ismét felfedezze a testet, nem érdekli már sem a bor, sem az elhangzott kérdés. Majd válaszol ha végeztek, és ha Ysa megérdemli. Addig pedig kár a szót fecsérelni, és az időt. *
//Ysa - Cale//
- Ugyan már, ezt csak a papok mondják, meg az, akinek nem jut lehetőség. * Legyint a mélységi az abszurd felvetésre, amivel nem tud azonosulni. * Én még sose kaptam el semmit ennek a módszernek hála, és nem is fogok, ilyen egyszerű.
* Lódítja még hozzá magabiztosan, mert a legtöbb hazugságot úgy kell előadni, persze vannak kivételek. Csillogó szemekkel nézi, ahogy a lány a gombjával játszadozik, elgondolkodik rajta, hogy segítsen neki, hiszen olyan lassan halad vele, de úgy dönt, hogy végül is nincs hova siessen. *
- Te. * Válaszol, de úgy tűnik, hogy a jelenet végén a férfi koppanni fog a földön, mert hiába szállt el úgy magától. De most mégis olyan közel van hozzá a másik, kár lenne ezt a lehetőséget hagyni, hogy elillanjon. És bár imádja a saját hangját hallatni, most mégis inkább megemeli picit a fejét, hogy megcsókolja a másikat, miközben kezeivel is annak tarkóját támasztja meg finoman, nem erőszakosan, ott tartva magánál. Ahogy a nő hajába túr ezzel a mozdulattal, a másik kezével már indul is, hogy ismét felfedezze a testet, nem érdekli már sem a bor, sem az elhangzott kérdés. Majd válaszol ha végeztek, és ha Ysa megérdemli. Addig pedig kár a szót fecsérelni, és az időt. *
7225. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-07-18 10:02:08
Üzenet elküldve: 2019-07-18 10:02:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharassshi, Rilkäline//
*Sértett nő bizony, akit megfosztottak egy négylábú kedvenctől, hidegvérrel képes az igazáért újabb fricskát elkövetni.
Fa tövében üldögélve kezét térdére támasztva figyeli a mosakodó hímet, akihez amúgy meglehetős kedve volna csatlakozni. Csak hát az a durca, még mindig ott lapul az önérzetes szemekben.
Úgy tűnik, Kharasshi nem hogy a ruhás bűvészkedést nem vette észre, de még az üldögélő lányt sem, aki a fenyegető szavak első akkordjára felkel helyéről, s ő maga is leveti ruháit ott a fa gyökerei közt halomba. Nem fog holmi fürdőkre várakozni, pláne hogy még paprikásabbnak tűnik a hím. Ő maga pedig csupa pernye és vér. Elege volt mára a városi cirádából. Fürödni akar, lemosni a nap porát, s ha ennek itt a módja, hát legyen. Az idő jó, a folyó hűs kellemes, régen is így csinálta nyaranta. A kedves pedig így is-úgy is dühös.
Félmosollyal ajkain konstatálja a lapulevéllel vacakoló mélységit, ezért a látványért már megérte a csíny. Majdnem fel is nevet, amikor elhajítja azt. Käli kilép a partra a fa mögül, s lassan a sekélyes vízbe hátrál bokáig. Valószínűleg csupán pillanatai vannak hátra, míg Kharasshi megpillanthatja a Bitangtól nem messze legelésző Kacért. Akkor egyértelmű lehet számára is, hogy a gazdája sincs messze. Ha Kharasshi keresné, maga mögött, a folyóparton láthatja a holló hajú nősténykét, aki bár feddőn csípőre teszi a kezét, száján féloldalas mosoly kucorog, s nem is állja meg megjegyzés nélkül.*
- Majd vigyázok, nehogy elérj... *kiált oda, s lép is hátra egyet a csúsztatott vallomással egy időben.* vagy majd a fa alá állok, *mutat a folyó fölé hajló szomorúfűzre, ami felé araszol is egyet.* hogy az eget távol tarts a tőlem *halkul hangja.
Még egy lépést hátrál, s még egyet a fűz felé, hogy már térdét mossák a lágy hullámok. Ha Kacér nem tűnne fel azért akkor is megszólal, még ha Bitangra kap is a galád mélységi.*
*Sértett nő bizony, akit megfosztottak egy négylábú kedvenctől, hidegvérrel képes az igazáért újabb fricskát elkövetni.
Fa tövében üldögélve kezét térdére támasztva figyeli a mosakodó hímet, akihez amúgy meglehetős kedve volna csatlakozni. Csak hát az a durca, még mindig ott lapul az önérzetes szemekben.
Úgy tűnik, Kharasshi nem hogy a ruhás bűvészkedést nem vette észre, de még az üldögélő lányt sem, aki a fenyegető szavak első akkordjára felkel helyéről, s ő maga is leveti ruháit ott a fa gyökerei közt halomba. Nem fog holmi fürdőkre várakozni, pláne hogy még paprikásabbnak tűnik a hím. Ő maga pedig csupa pernye és vér. Elege volt mára a városi cirádából. Fürödni akar, lemosni a nap porát, s ha ennek itt a módja, hát legyen. Az idő jó, a folyó hűs kellemes, régen is így csinálta nyaranta. A kedves pedig így is-úgy is dühös.
Félmosollyal ajkain konstatálja a lapulevéllel vacakoló mélységit, ezért a látványért már megérte a csíny. Majdnem fel is nevet, amikor elhajítja azt. Käli kilép a partra a fa mögül, s lassan a sekélyes vízbe hátrál bokáig. Valószínűleg csupán pillanatai vannak hátra, míg Kharasshi megpillanthatja a Bitangtól nem messze legelésző Kacért. Akkor egyértelmű lehet számára is, hogy a gazdája sincs messze. Ha Kharasshi keresné, maga mögött, a folyóparton láthatja a holló hajú nősténykét, aki bár feddőn csípőre teszi a kezét, száján féloldalas mosoly kucorog, s nem is állja meg megjegyzés nélkül.*
- Majd vigyázok, nehogy elérj... *kiált oda, s lép is hátra egyet a csúsztatott vallomással egy időben.* vagy majd a fa alá állok, *mutat a folyó fölé hajló szomorúfűzre, ami felé araszol is egyet.* hogy az eget távol tarts a tőlem *halkul hangja.
Még egy lépést hátrál, s még egyet a fűz felé, hogy már térdét mossák a lágy hullámok. Ha Kacér nem tűnne fel azért akkor is megszólal, még ha Bitangra kap is a galád mélységi.*
7224. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-07-17 18:23:16
Üzenet elküldve: 2019-07-17 18:23:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kharassshi, Rilkäline//
*Kharasshi bizony semmit nem vesz észre a turpisságból. Ahhoz túlságosan el van foglalva azzal, hogy végre lassan leoldódik róla az a szörnyű kényszer, hogy a körmeivel szaggassa rongyosra a bőrét. Egészen hátrahajtja a fejét és a vízbe merül, hogy csak az arca látszik ki. Mély sóhajjal szabadul meg a kellemetlen érzések nyűgétől. Hagyja, hogy a hűvös víz tegye a dolgát. Mikor végre úgy gondolja, teljesen megszabadult a nyavalyás dög utolsó megveszekedett szőrszálától is, lassan kikecmereg a vízből. Elsőre fel sem tűnik neki a probléma, csak mikor a szellő elkezdi borzongatni nedves bőrét.*
- Mi a...? *ráncolja a homlokát. Kutató tekintete ide-oda jár, hátha csak a szél hordta szét a holmiját. Persze ez a reményteli elmélet már azon megbukik, hogy akkora szelet azért csak észrevett volna, ami a csizmáját is játszi könnyedséggel felkapja. Még az is eszébe jut, hogy esetleg Bitang volt a bűnős, de aztán elveti a lehetőséget. Igaz, hogy az a sorscsapása jószág egyszer már megette egy kapcáját, de egy egész rend öltözet azért még annak a bélpoklosnak a gyomrát is megfeküdné. Nyilvánvalóan enyves kezek műve volt, ez pedig nem tesz jót Kharasshi amúgy se túl fényes hangulatának.*
- Ha a kezem közé kerülsz, te mocsadék, azt a sírig emlegetni fogod! *kiáltja a környék buja növényzetének sűrűjébe. Magában már el is képzelte, ha most meglátná azt a senkiházit, lerángatná róla a bőrét és eltenné váltás ruhának, annyi szent!*
- Szakadna rád az ég *morogja tehetetlenül, aztán csak körülnéz, hogy megoldást találjon a helyzetére. Töprengőn vakarja a hátsóját, aztán egy kicsit bizonytalanul megindul a partoldal felé, ahonnét némi feszegetés, ide-oda cibálás árán sikerül leszaggatnia egy nagyobb lapulevelet. Forgatja így is, úgy is, hogy hogyan tudna ez ruha helyett működni. Végül megelégeli a megalázó kompromisszumot és elhajítja a méretes dudvát. Lesz, ami lesz alapon megindul a lova felé, hogy jobb híján úgy induljon vissza, ahogy van.*
*Kharasshi bizony semmit nem vesz észre a turpisságból. Ahhoz túlságosan el van foglalva azzal, hogy végre lassan leoldódik róla az a szörnyű kényszer, hogy a körmeivel szaggassa rongyosra a bőrét. Egészen hátrahajtja a fejét és a vízbe merül, hogy csak az arca látszik ki. Mély sóhajjal szabadul meg a kellemetlen érzések nyűgétől. Hagyja, hogy a hűvös víz tegye a dolgát. Mikor végre úgy gondolja, teljesen megszabadult a nyavalyás dög utolsó megveszekedett szőrszálától is, lassan kikecmereg a vízből. Elsőre fel sem tűnik neki a probléma, csak mikor a szellő elkezdi borzongatni nedves bőrét.*
- Mi a...? *ráncolja a homlokát. Kutató tekintete ide-oda jár, hátha csak a szél hordta szét a holmiját. Persze ez a reményteli elmélet már azon megbukik, hogy akkora szelet azért csak észrevett volna, ami a csizmáját is játszi könnyedséggel felkapja. Még az is eszébe jut, hogy esetleg Bitang volt a bűnős, de aztán elveti a lehetőséget. Igaz, hogy az a sorscsapása jószág egyszer már megette egy kapcáját, de egy egész rend öltözet azért még annak a bélpoklosnak a gyomrát is megfeküdné. Nyilvánvalóan enyves kezek műve volt, ez pedig nem tesz jót Kharasshi amúgy se túl fényes hangulatának.*
- Ha a kezem közé kerülsz, te mocsadék, azt a sírig emlegetni fogod! *kiáltja a környék buja növényzetének sűrűjébe. Magában már el is képzelte, ha most meglátná azt a senkiházit, lerángatná róla a bőrét és eltenné váltás ruhának, annyi szent!*
- Szakadna rád az ég *morogja tehetetlenül, aztán csak körülnéz, hogy megoldást találjon a helyzetére. Töprengőn vakarja a hátsóját, aztán egy kicsit bizonytalanul megindul a partoldal felé, ahonnét némi feszegetés, ide-oda cibálás árán sikerül leszaggatnia egy nagyobb lapulevelet. Forgatja így is, úgy is, hogy hogyan tudna ez ruha helyett működni. Végül megelégeli a megalázó kompromisszumot és elhajítja a méretes dudvát. Lesz, ami lesz alapon megindul a lova felé, hogy jobb híján úgy induljon vissza, ahogy van.*
7223. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-07-17 16:42:00
Üzenet elküldve: 2019-07-17 16:42:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 222
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kharassshi, Rilkäline//
*Mi eddig olyan fontos volt, hogy ajtó mögé tuszkolja, s ott aztán le is torkolja a nősténykéjét, valamiért koránt sem számít. Kharasshi hirtelensége nem meglepő, de most mégis más. A duzzogás könnyen fordul meglepetésbe, a mögötte csapódó ajtó dördülésére, de értelmét nemigen látja, lemaradván a vakarózásról.
~Na azt már nem!~
Azután, hogy Kharasshi úgy faképnél hagyja a szobában, még duzzog egy pár pillanatot, s csak utána rántja fel az ajtót, hogy utána eredjen. Még éppen látja a lécső tetejéről, ahogy a morc kiviharzik a fogadóból, aztán pedig a fogadó ajtajából, ahogy Bitangon tovavágtatna. Úgy ahogy van, koszosan Käli is felkerekedik. Szerencséje, hogy Kacér kezesebb hátas, így még ha nem is éri be Kharasshit, azért olykor-olykor még szeme elé kerül a vágtában.
Egészen a folyópart irányába haladnak, s csak az ottani zöldellő bozótosban veszíti szem elől igazán. Szerencse, hogy a nyomokkal egészen jól elboldogul, így könnyen a patás nyomokra bukkan, s általa a legelésző Bitangot is megleli. A ruhaösvényre negédesen mosolyodik el.*
~Na megállj csak!~
*Míg a szőrszálak levakarásával foglalkozik a hím, megpróbálja hangtalanul összeszedni azt a néhány darabot, ami a partig vezeti kapkodó útját. A hangtalanság szerencsére fajának velejárója, így ettől annyira nem tart, inkább csak, hogy mocorgását észreveszi. Az összeszedett ruhákat végül szépen elhajtogatja egy távolabbi bozótos aljába. Legalábbis ezen kevés szövetet éppen meghajtogat, míg odaér.
Siet, már hogyne sietne, amikor ennél szebb revansot aligha vehetne.
Jobbjának mutató és középső ujját összekulcsolván szurkol magának, hogy addig ne tűnjön fel a hiányosság, míg vissza nem telepszik egy parti fa tövébe. Térdein nyugtatná kezét, míg a hűs vízben megnyugvó hímet szemléli. Addig nem is szólna, míg ő észre nem veszi őt.*
*Mi eddig olyan fontos volt, hogy ajtó mögé tuszkolja, s ott aztán le is torkolja a nősténykéjét, valamiért koránt sem számít. Kharasshi hirtelensége nem meglepő, de most mégis más. A duzzogás könnyen fordul meglepetésbe, a mögötte csapódó ajtó dördülésére, de értelmét nemigen látja, lemaradván a vakarózásról.
~Na azt már nem!~
Azután, hogy Kharasshi úgy faképnél hagyja a szobában, még duzzog egy pár pillanatot, s csak utána rántja fel az ajtót, hogy utána eredjen. Még éppen látja a lécső tetejéről, ahogy a morc kiviharzik a fogadóból, aztán pedig a fogadó ajtajából, ahogy Bitangon tovavágtatna. Úgy ahogy van, koszosan Käli is felkerekedik. Szerencséje, hogy Kacér kezesebb hátas, így még ha nem is éri be Kharasshit, azért olykor-olykor még szeme elé kerül a vágtában.
Egészen a folyópart irányába haladnak, s csak az ottani zöldellő bozótosban veszíti szem elől igazán. Szerencse, hogy a nyomokkal egészen jól elboldogul, így könnyen a patás nyomokra bukkan, s általa a legelésző Bitangot is megleli. A ruhaösvényre negédesen mosolyodik el.*
~Na megállj csak!~
*Míg a szőrszálak levakarásával foglalkozik a hím, megpróbálja hangtalanul összeszedni azt a néhány darabot, ami a partig vezeti kapkodó útját. A hangtalanság szerencsére fajának velejárója, így ettől annyira nem tart, inkább csak, hogy mocorgását észreveszi. Az összeszedett ruhákat végül szépen elhajtogatja egy távolabbi bozótos aljába. Legalábbis ezen kevés szövetet éppen meghajtogat, míg odaér.
Siet, már hogyne sietne, amikor ennél szebb revansot aligha vehetne.
Jobbjának mutató és középső ujját összekulcsolván szurkol magának, hogy addig ne tűnjön fel a hiányosság, míg vissza nem telepszik egy parti fa tövébe. Térdein nyugtatná kezét, míg a hűs vízben megnyugvó hímet szemléli. Addig nem is szólna, míg ő észre nem veszi őt.*
7222. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-07-17 11:27:12
Üzenet elküldve: 2019-07-17 11:27:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Kharasshi végül nem is bajlódik a nyereggel, csak kötőfékig jut, amikor úgy dönt, bőven jó lesz neki a folyóig szőrén is a Bitang. A hátas örül is meg nem is a hirtelen vágtának. De nem úgy van az, hogy őt csak úgy megzavarják a szénarágcsálásban, szóval jó néhány ütemnyi bakolással kezd. Kharasshit ezzel persze nem nagyon zökkenti ki. A mélységi csikókora óta ismeri már a csődör bolondériáit. Jól meghajtja, míg el nem érik a folyópartot, hogy ott szinte még menet közben ugorjon le a hátáról.
Rohamtempóban dobálja le magáról a ruhákat, kusza ösvényt hagyva maga után a vízig. A nadrágjában majdnem orra is esik, de sikerül időben korrigálni. Nem érdekli, milyen hideg a víz, úgy gázol bele, mintha pokoltüze égetné. Belemerül egészen, aztán tenyerei közé jókora adagokat merítve mossa az arcát meg a nyakát, meg amit ér. Szerencsére ez már jóval hathatósabb segítségnek bizonyul, mint a mosdótálas megoldás. A viszketés csillapodik és vörösre karmolt bőre lassan megnyugszik a hideg vízben.
Bitang persze nem igazán érzi át gazdája kálváriáját. Ő csak lehajtja a fejét és kicsit se zavartatva magát, nagyokat harapva a dús zöldből, folytatja az istállóban megszakított étkezést.*
Rohamtempóban dobálja le magáról a ruhákat, kusza ösvényt hagyva maga után a vízig. A nadrágjában majdnem orra is esik, de sikerül időben korrigálni. Nem érdekli, milyen hideg a víz, úgy gázol bele, mintha pokoltüze égetné. Belemerül egészen, aztán tenyerei közé jókora adagokat merítve mossa az arcát meg a nyakát, meg amit ér. Szerencsére ez már jóval hathatósabb segítségnek bizonyul, mint a mosdótálas megoldás. A viszketés csillapodik és vörösre karmolt bőre lassan megnyugszik a hideg vízben.
Bitang persze nem igazán érzi át gazdája kálváriáját. Ő csak lehajtja a fejét és kicsit se zavartatva magát, nagyokat harapva a dús zöldből, folytatja az istállóban megszakított étkezést.*
7221. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2019-07-17 08:05:28
Üzenet elküldve: 2019-07-17 08:05:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Egyre rosszabb minden. Már a járvány is itt hagyta az egyre kevésbé koszos utcákat. Pedig Xurra nagyon szerette a szagát. Meg a füstöt, amikor annyit égettek a temetőben. Az szépen betakarta az eget. Néha, amikor arról fújt a szél, korom is hullott. Az sokkal jobban tetszett neki, mint a hó. Nem olyan hideg és jóval kevésbé nedves. Ha valami nedves esik rá, az már majdnem olyan, mintha fürdene. Pedig a rürdés rossz!
Mindenki csak takarít meg építkezik. Azt meg már megunta, hogy patkányokat dobáljon a nagy gödörbe. Patkányok is alig vannak másrészről. Szörnyen felháborító dolog. Ideje koccolni.*
Mindenki csak takarít meg építkezik. Azt meg már megunta, hogy patkányokat dobáljon a nagy gödörbe. Patkányok is alig vannak másrészről. Szörnyen felháborító dolog. Ideje koccolni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9776-9795