Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 120 (2381. - 2400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2400. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-02-24 20:38:32
Üzenet elküldve: 2015-02-24 20:38:32
ÚJ
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
*A nősténynek igaza van mindenhol van szegénység, csak épp nem mindenhol olyan nehéz áthidalni a gazdagsághoz vezető szakadékot. Sok történet kering azokról az urakról akiktől egy egy mélységi, vagy fattyú kicsalta a vagyonát, bár mostanság egyre kevésbé bízik az ehhez szükséges alkalmasságában. Nem elég ravasz, és nem elég agyafúrt, talán ha neki is lenne harminc negyven év élettapasztalata mint fajtársai többségének akkor ő is könnyen megtehetné mindezt. Ám ahogy azt a zöldbőrű egyszer megjegyezte nem várhat addig.
Elképedve nézi az ork mozdulatait. Gondolta előre, hogy viszonylag hamar fel fog épülni, de azt nem, hogy ez ennyire gyorsan történik majd. Hiszen elég csúnya volt rajta az a bizonyos égés. Mikor meglepettsége alábbhagy elkezdi a saját dolgait rendezgetni. Kések, nyilak az alkarvédőbe rejtett tűk... Mindet sorra átnézi, nem baj, ha egyik vagy másik eltűnik viszonylag gyorsan pótolhatóak, a baj akkor van ha véletlenül nincs nála egy sem amikor pont szüksége lenne rá.* -Nem azt mondtad, hogy pár óra lesz? *Kérdezi a gyors felépülést látva. Mindegy is, nem apja a nősténynek, (szépen is nézne ki) hogy babusgassa. A lovak közé csap, félrehúzza a kantárt melynek köszönhetően a szekér egy szép nagy, szabályos kört tesz a tisztás fái között. Mondani sem kell a terep tökéletesen alkalmas rá. Pár hónapja itt rendezte meg a város a Hófesztivált, ahol végül mint oly sokszor üres kézzel távozott. Úgy hallotta egyszer majd egy tavasz ünnepet is akarnak szervezni. Ezeket a dolgokat sem tudja hová tenni, résszint lehetőség a számára, részint elveszíti ezt a szép pihenőhelyet.* -Pattanj fel. *Üt a szekér oldalára. Bármilyen jól is van az ork azért reméli egy fuvart nem utasít vissza. Főleg azért is mert az ő háta sincs valami jól az óriással való találkozása óta és az a már megszokott gyaloglás egyiküknek sem lenne olyan kellemes.* -Ha már meghívtál a minimum, hogy odáig elvigyelek.
*Persze örül, hogy a költségeket nem ő állja, ám belül valami mégsem hagyja nyugodni. Lent a faluban épp fordítva volt ő akarta meghívatni magát a mélységi kontójára. Lehet a zsoldosok között hagyomány meghívni a barátokat egy közös étkezésre, viszont ha őt egyszer meghívják akkor majd neki is kell egyszer állnia az ő számláját. Ez a fajta konspiráció elég messzire vezet és egy idő után a saját fonalát sem találja meg. Végül eldönti, valami módon vissza kell utasítsa a nőstény meghívását.* -Hogy lenne jobb, az erdőn át vagy a városon keresztül?
*Egyáltalán nem aggódik, hogy esetleg valaki felismeri az eltulajdonított alkotmányt. Ez egy nagy város, a kerekes jármű meg ha nem is nagy dolog, de akkor sem olyasmi ami olyan nagyon különleges lenne. Gond nélkül lehet akár öt másik ilyen a városban. Bár kétséges hányon utazik egy mélységi és egy zöldbőrű. A lovarda dolgozói biztos felismernék, már ha nem haltak volna meg mind egy szálig.*
Elképedve nézi az ork mozdulatait. Gondolta előre, hogy viszonylag hamar fel fog épülni, de azt nem, hogy ez ennyire gyorsan történik majd. Hiszen elég csúnya volt rajta az a bizonyos égés. Mikor meglepettsége alábbhagy elkezdi a saját dolgait rendezgetni. Kések, nyilak az alkarvédőbe rejtett tűk... Mindet sorra átnézi, nem baj, ha egyik vagy másik eltűnik viszonylag gyorsan pótolhatóak, a baj akkor van ha véletlenül nincs nála egy sem amikor pont szüksége lenne rá.* -Nem azt mondtad, hogy pár óra lesz? *Kérdezi a gyors felépülést látva. Mindegy is, nem apja a nősténynek, (szépen is nézne ki) hogy babusgassa. A lovak közé csap, félrehúzza a kantárt melynek köszönhetően a szekér egy szép nagy, szabályos kört tesz a tisztás fái között. Mondani sem kell a terep tökéletesen alkalmas rá. Pár hónapja itt rendezte meg a város a Hófesztivált, ahol végül mint oly sokszor üres kézzel távozott. Úgy hallotta egyszer majd egy tavasz ünnepet is akarnak szervezni. Ezeket a dolgokat sem tudja hová tenni, résszint lehetőség a számára, részint elveszíti ezt a szép pihenőhelyet.* -Pattanj fel. *Üt a szekér oldalára. Bármilyen jól is van az ork azért reméli egy fuvart nem utasít vissza. Főleg azért is mert az ő háta sincs valami jól az óriással való találkozása óta és az a már megszokott gyaloglás egyiküknek sem lenne olyan kellemes.* -Ha már meghívtál a minimum, hogy odáig elvigyelek.
*Persze örül, hogy a költségeket nem ő állja, ám belül valami mégsem hagyja nyugodni. Lent a faluban épp fordítva volt ő akarta meghívatni magát a mélységi kontójára. Lehet a zsoldosok között hagyomány meghívni a barátokat egy közös étkezésre, viszont ha őt egyszer meghívják akkor majd neki is kell egyszer állnia az ő számláját. Ez a fajta konspiráció elég messzire vezet és egy idő után a saját fonalát sem találja meg. Végül eldönti, valami módon vissza kell utasítsa a nőstény meghívását.* -Hogy lenne jobb, az erdőn át vagy a városon keresztül?
*Egyáltalán nem aggódik, hogy esetleg valaki felismeri az eltulajdonított alkotmányt. Ez egy nagy város, a kerekes jármű meg ha nem is nagy dolog, de akkor sem olyasmi ami olyan nagyon különleges lenne. Gond nélkül lehet akár öt másik ilyen a városban. Bár kétséges hányon utazik egy mélységi és egy zöldbőrű. A lovarda dolgozói biztos felismernék, már ha nem haltak volna meg mind egy szálig.*
2399. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-02-24 19:49:25
Üzenet elküldve: 2015-02-24 19:49:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A tisztást elérvén kiterjed a figyelme a környezetére. Úgy sorakoznak a fák a tökéletes körben, mintha csak óriások tolták volna arrébb őket. Különös, de elég szép. Feltérdel, és a közelebb mászik a bakhoz, a sötételf jobb oldalára. Feltámasztja kezeit, ráhajtja az állát.*
- Mindenhol van szegénység.
*Nyugtázza ezzel az egyszerű mondattal, s milyen igaza van. Ahol gazdag van ott szegény is, ahol pedig nincs nyomorúság, ott nincs olyan érték, ami a sötételfet érdekelhetné. Olyan hely nem létezik, ahol csak gazdagok lézengenek, mert az egyik mindég többet akar, és akkor elveszi a másiktól. Nyomorúság, halál és hatalom kéz a kézben járnak. Gúnyosan tekint a feketére, amikor az eszesebb szövetségest emleget, de el kell ismernie, hogy igaza van.*
- Ezt most nem veszem sertésnek…
*Fűzi hozzá. Ez a létező legkomolyabb feladat és legnehezebb is egyben, mert hát nem mehet oda véletlenszerűen mindenféle lényekhez, hogy leszólítsa őket. „Hé, én meg a haverom pénzt szeretnénk gyorsan szerezni, nem segítesz?” Hogy néz már ez ki?*
- Te élsz háromszor annyit, mint én, sai. Neked lenne időd gondolkodni.
*Ha túltengene, a büszkesége most felpattanna, szedné a cuccát és odavágná az elfnek: „Senki sem tartott a fejedhez nyilat, hogy velem lógj, Plevaen sai!” De ilyet nem mond, nem is dühös. Csak hát úgy fájnak azok a bizonyos helyek, hogy legszívesebben lefeküdne és aludna másnap délig. Aztán gémberedett lenne ugyan, de úgy már el tudna indulni valamerre.*
- Adj egy percet…
*Azzal hátracsúszik, feláll és a szekér végéből leugrik a földre. Nyújtózkodik. Úgy fáj, hogy majd maga alá csinál, de az arcára mosolyt kanyarít. Tesz néhány erősítő mozdulatot, hogy a fájdalom az egész testét átjárja, nem hagyja abba, amíg könny nem szökik a szemébe. Aztán megáll. Nagyon jól esik, a fájdalom elhal és már szinte nem is érzi, az előbbi szenvedések után. Ekkor megint felpattan, hogy magára erősítse a cuccait, kesztyűket, fegyvert.*
- Meghívlak, sai. Lásd, kivel van dolgod.
*Ha a sainak is jó, akkor akár indulhatnak is. A kis véraláfutás, meg égési sérülés már nem zavarja, azok úgyis csak napok múlva tűnnek el. Addig is kell ennie, mert az meggyorsítja a felépülést.*
- Mindenhol van szegénység.
*Nyugtázza ezzel az egyszerű mondattal, s milyen igaza van. Ahol gazdag van ott szegény is, ahol pedig nincs nyomorúság, ott nincs olyan érték, ami a sötételfet érdekelhetné. Olyan hely nem létezik, ahol csak gazdagok lézengenek, mert az egyik mindég többet akar, és akkor elveszi a másiktól. Nyomorúság, halál és hatalom kéz a kézben járnak. Gúnyosan tekint a feketére, amikor az eszesebb szövetségest emleget, de el kell ismernie, hogy igaza van.*
- Ezt most nem veszem sertésnek…
*Fűzi hozzá. Ez a létező legkomolyabb feladat és legnehezebb is egyben, mert hát nem mehet oda véletlenszerűen mindenféle lényekhez, hogy leszólítsa őket. „Hé, én meg a haverom pénzt szeretnénk gyorsan szerezni, nem segítesz?” Hogy néz már ez ki?*
- Te élsz háromszor annyit, mint én, sai. Neked lenne időd gondolkodni.
*Ha túltengene, a büszkesége most felpattanna, szedné a cuccát és odavágná az elfnek: „Senki sem tartott a fejedhez nyilat, hogy velem lógj, Plevaen sai!” De ilyet nem mond, nem is dühös. Csak hát úgy fájnak azok a bizonyos helyek, hogy legszívesebben lefeküdne és aludna másnap délig. Aztán gémberedett lenne ugyan, de úgy már el tudna indulni valamerre.*
- Adj egy percet…
*Azzal hátracsúszik, feláll és a szekér végéből leugrik a földre. Nyújtózkodik. Úgy fáj, hogy majd maga alá csinál, de az arcára mosolyt kanyarít. Tesz néhány erősítő mozdulatot, hogy a fájdalom az egész testét átjárja, nem hagyja abba, amíg könny nem szökik a szemébe. Aztán megáll. Nagyon jól esik, a fájdalom elhal és már szinte nem is érzi, az előbbi szenvedések után. Ekkor megint felpattan, hogy magára erősítse a cuccait, kesztyűket, fegyvert.*
- Meghívlak, sai. Lásd, kivel van dolgod.
*Ha a sainak is jó, akkor akár indulhatnak is. A kis véraláfutás, meg égési sérülés már nem zavarja, azok úgyis csak napok múlva tűnnek el. Addig is kell ennie, mert az meggyorsítja a felépülést.*
2398. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-02-24 19:19:46
Üzenet elküldve: 2015-02-24 19:19:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
-Ha meg felforgatjuk a fél negyedet előbb utóbb csak találunk egy hivatásos akadékoskodót. *Ezzel persze a tisztekre céloz. A szegény szerencsétlen alakok védelme nem fontos senkinek, de ha túl sokan halnak meg az őrség hírnevét rontja. Ő ezért szereti a lesben állást, így ő maga válogathat az áldozatok között és ha túl erősnek látszik akkor nem támadja meg, elvégre a vadász joga megválasztani az áldozatát. Eddig legalábbis így volt.
Hamarosan kiérnek a tisztásra. Kedvelt gyakorlóhelye ez és ha épp nem tartanak rajta fesztivált akkor teljesen lakatlan.* -Wegtorenben is ennyi a szegénység, vagy csak engem vert meg a sors Artheniorral. *Messziről jött ember ugye azt mond amit akar. Az világon mindenki hallott már a titokzatos távoli vidékek kincseiről, helyekről ahol mindenki aranyban ezüstben jár. A mélységi is gondolt már arra milyen lenne ha a egy másik városban nézne az erszények után, nem a levegő városában baktatna. Mondjuk a föld városa, Pirtiares, szinte semmit nem hallott róla, de már a neve is biztatóan hangzik. Nyilván bányásznak ott valami értékeset ha ezt a nevet kapta.
Hátradől a bakon és az égre mered. Lassan esteledik, be is borult. Ilyenkor képes bámulni az eget.* ~Pénzt kell szerezni.~ *Ennél a gondolatnál eddig sem jutott tovább, valószínűleg ezután se fog és ha egyszer meghal akkor a halálát ez fogja okozni. Az állandó kapzsisága.* -Ha tényleg együtt akarunk dolgozni kerítenünk kell valakit akinek esze is van. *Látszik a lovas történet mégsem megy ki olyan könnyen a fejéből. Ezt nem gúnyolódásképpen mondja, sajnos a balsiker inkább könyvelhető el az ő hibájaként minthogy azt az ork számlájára írják.* -Én nem akarok ötletekkel előállni, nem vagyok jó benne és már annyira belefásultam, hogy már nincs is sok a tarsolyomban. *Ez még csak rendben volna, de akinek esze van az miért állna az ő pártjukra. Eddig mindig bízott a várakozásban a kínálkozó alkalom eljövetelében, most már nem bízik benne, kezdeményezni és támadni akar, ha pedig egyszer meglesz az a bizonyos életmegváltó alkalom akkor azt így is képes lesz megragadni.* -Ha rendbe jöttél talán szét kéne néznünk az itteni fogadóban is. Jobban főznek mint abban a patkányfészekben.
Hamarosan kiérnek a tisztásra. Kedvelt gyakorlóhelye ez és ha épp nem tartanak rajta fesztivált akkor teljesen lakatlan.* -Wegtorenben is ennyi a szegénység, vagy csak engem vert meg a sors Artheniorral. *Messziről jött ember ugye azt mond amit akar. Az világon mindenki hallott már a titokzatos távoli vidékek kincseiről, helyekről ahol mindenki aranyban ezüstben jár. A mélységi is gondolt már arra milyen lenne ha a egy másik városban nézne az erszények után, nem a levegő városában baktatna. Mondjuk a föld városa, Pirtiares, szinte semmit nem hallott róla, de már a neve is biztatóan hangzik. Nyilván bányásznak ott valami értékeset ha ezt a nevet kapta.
Hátradől a bakon és az égre mered. Lassan esteledik, be is borult. Ilyenkor képes bámulni az eget.* ~Pénzt kell szerezni.~ *Ennél a gondolatnál eddig sem jutott tovább, valószínűleg ezután se fog és ha egyszer meghal akkor a halálát ez fogja okozni. Az állandó kapzsisága.* -Ha tényleg együtt akarunk dolgozni kerítenünk kell valakit akinek esze is van. *Látszik a lovas történet mégsem megy ki olyan könnyen a fejéből. Ezt nem gúnyolódásképpen mondja, sajnos a balsiker inkább könyvelhető el az ő hibájaként minthogy azt az ork számlájára írják.* -Én nem akarok ötletekkel előállni, nem vagyok jó benne és már annyira belefásultam, hogy már nincs is sok a tarsolyomban. *Ez még csak rendben volna, de akinek esze van az miért állna az ő pártjukra. Eddig mindig bízott a várakozásban a kínálkozó alkalom eljövetelében, most már nem bízik benne, kezdeményezni és támadni akar, ha pedig egyszer meglesz az a bizonyos életmegváltó alkalom akkor azt így is képes lesz megragadni.* -Ha rendbe jöttél talán szét kéne néznünk az itteni fogadóban is. Jobban főznek mint abban a patkányfészekben.
2397. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-02-22 16:54:08
Üzenet elküldve: 2015-02-22 16:54:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
* Nincsen túl meleg, az tény, de melegebb van, mint amit régebben megszokott, így kabátját leveszi, s kezébe rakja.
A Hófesztivál utolsó nyomai is eltűntek már. A hó sem esik, az eső sem, de, ha esne, akkor bizonyára eső lenne.
A folyópartról látta már a templom csúcsát, az azt eltakaró fák ellenére, de most újra ide jutott. Végül is innen is tudja, hogy merre kell menni, nem fog eltévedni, de persze mikor először járt a városban akkor sem tévedt el. Nem elég nagy ahhoz, hogy ne találja meg a templomot. Ahhoz túlságosan is feltűnő...
Nem foglalkozik a néhány itt botorkáló emberrel, nyílegyenesen halad a templom irányába. *
A Hófesztivál utolsó nyomai is eltűntek már. A hó sem esik, az eső sem, de, ha esne, akkor bizonyára eső lenne.
A folyópartról látta már a templom csúcsát, az azt eltakaró fák ellenére, de most újra ide jutott. Végül is innen is tudja, hogy merre kell menni, nem fog eltévedni, de persze mikor először járt a városban akkor sem tévedt el. Nem elég nagy ahhoz, hogy ne találja meg a templomot. Ahhoz túlságosan is feltűnő...
Nem foglalkozik a néhány itt botorkáló emberrel, nyílegyenesen halad a templom irányába. *
2396. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-02-19 18:33:12
Üzenet elküldve: 2015-02-19 18:33:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Míriell becsukja a kis bőrkötetes könyvet az ölében és mélyen felsóhajt. A levegőben még mindig érződik az eső illata, a lány pedig nagyon kedveli ezt. Ma reggel végre befejezte Mironar és Alyane hercegnő történetét, amit már hetek óta elkezdett. Nem egy hosszú történet és nem is a kedvence a sok közül, de legalább boldogabb a vége, mint a " Szirének könnye" című regényének. A kezét megfestette a tus és majdhogynem a könyökéig fekete lett a keze, de ehhez a lány már hozzászokott. Letette a fűbe a vaskos kötetet, s a tiszta vizű patakocskához sétált, hogy megmossa benne kezét. Számára nincs is jobb hely, mint ez, ha írni szeretne. Csendes, távoli a város zsibongásától és kétli, hogy bárki pont erre járna, hogy megzavarja. Az íráshoz neki egyedül kell lennie, hiszen akkor jönnek saját gondolatai, ha nincs semmi zavaró tényező, mely kizökkentené. *
A hozzászólás írója (Miryell Noldaryn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.19 18:34:01
A hozzászólás írója (Miryell Noldaryn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.02.19 18:34:01
2395. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-02-17 20:50:42
Üzenet elküldve: 2015-02-17 20:50:42
ÚJ
![>Eriel, az éjszakai ... [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1618_tunder_no.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
*Ahogy azt eltervezte, a tisztásra ér, hogy itt gyűjtögessen növényi hozzávalókat főzetekhez, illetve egyszerűen virágokat dísznek, illatnak otthonába, és az alkimista kisboltba egyaránt. Jó sok időt eltölt a növények társaságában, úgy szedegeti össze a pompázatosabbnál pompázatosabb színű és illatú növénykéket, ahogy a legkülönfélébb gyógyító és nyugta erejű füveket is. Ezekből később pépet csinál majd, és némi vízzel felhígítva gyógyteát, gyógyitalt tud belőle varázsolni reményei szerint. Persze nem olyat, mint egy varázsital, mert abban mágia van, és bármilyen jó alkimista is, nem tudja hogy kell létrehozni, de egyszerűbb gyógykészítményeknek jó, így majd nem kell a drága bájitalokat elhasználni kisebb lázra, fejfájásra vagy álmatlanságra.*
2394. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-02-16 08:37:39
Üzenet elküldve: 2015-02-16 08:37:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
*Most, hogy a kovácsműhely közeléből elment kénytelen egy másik bejáraton megközelíteni a várost. Méghozzá a folyó és a temető irányából. Bár gyűlöli a helyet, mégis szüksége van rá, hogy felszerelkezzen, kirabolja a lakóit, vagy épp eladja őket a törzsnek. Így kénytelen állandóan ördögi köröket tenni amíg csak a lábai bírják.
A tisztáson hamar ráakad arra a pár fára amikbe valamikor nagyon régen a céltáblákat véste.* ~Nézzük megy e még.~ *Előveszi íját és elvégzi a szokott gyakorlatokat és nyugodtan állapítja meg, hogy jobb mint valaha. A nyíl ütötte kis lyukak szinte mind a legbelső körre esnek. Különös, fél éve mikor ide érkezett még alig egy töredékét birtokolta jelenlegi képességinek. Ha ez így folytatódik élete delére talán szellemmé változik. Az egész városőrség kihívásához persze még mindig nem lenne elég ereje. Ahhoz egy egész hadsereg kéne, vagy legalábbis pár jól képzett valódi harcos. Fajtársa korábbi szavai elgondolkodtatták. Eddig nem volt senki aki efféle ajánlatot tett volna neki. El ugyan nem szalasztotta az alkalmat ám nem is élt vele. A városban kevés a gazfickó és azt a néhányat pont ő kovácsolná csapattá és vinné ki az erdőbe fosztogatni. Egy kemény karizmatikus vezető talán meg tudná oldani, de magát nem érzi rá alkalmasnak.*
A tisztáson hamar ráakad arra a pár fára amikbe valamikor nagyon régen a céltáblákat véste.* ~Nézzük megy e még.~ *Előveszi íját és elvégzi a szokott gyakorlatokat és nyugodtan állapítja meg, hogy jobb mint valaha. A nyíl ütötte kis lyukak szinte mind a legbelső körre esnek. Különös, fél éve mikor ide érkezett még alig egy töredékét birtokolta jelenlegi képességinek. Ha ez így folytatódik élete delére talán szellemmé változik. Az egész városőrség kihívásához persze még mindig nem lenne elég ereje. Ahhoz egy egész hadsereg kéne, vagy legalábbis pár jól képzett valódi harcos. Fajtársa korábbi szavai elgondolkodtatták. Eddig nem volt senki aki efféle ajánlatot tett volna neki. El ugyan nem szalasztotta az alkalmat ám nem is élt vele. A városban kevés a gazfickó és azt a néhányat pont ő kovácsolná csapattá és vinné ki az erdőbe fosztogatni. Egy kemény karizmatikus vezető talán meg tudná oldani, de magát nem érzi rá alkalmasnak.*
2393. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-02-15 17:52:46
Üzenet elküldve: 2015-02-15 17:52:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1654
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1654
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Rabszolgalánnyal//
- Ezt én is nagyon remélem Aritha! *Mondja bólogatva. Meglehetősen szerencsétlen dolog lenne, ha a lány sorsa ismét rosszra fordulna, és ezt Svir nem csak az elvesztegetett kétszáz arany miatt érezné így. Na persze megtörténhet, hogy ugyan ismét rosszra fordul a lány sorsa, Svir nem szerez róla tudomást.*
- Én is neked! Sok szerencsét a városban! *Biccent a leányzónak, majd végignézi, ahogy az eltűnik a házak között. Elindulni csak ezután indul el, ugyanabba az irányba, amerre Aritha távozott, neki is a városban van dolga, de még mennyi! Már kezd hiányozni a fejéről a kalapja, majdnem meztelennek érzi magát nélküle.*
- Ezt én is nagyon remélem Aritha! *Mondja bólogatva. Meglehetősen szerencsétlen dolog lenne, ha a lány sorsa ismét rosszra fordulna, és ezt Svir nem csak az elvesztegetett kétszáz arany miatt érezné így. Na persze megtörténhet, hogy ugyan ismét rosszra fordul a lány sorsa, Svir nem szerez róla tudomást.*
- Én is neked! Sok szerencsét a városban! *Biccent a leányzónak, majd végignézi, ahogy az eltűnik a házak között. Elindulni csak ezután indul el, ugyanabba az irányba, amerre Aritha távozott, neki is a városban van dolga, de még mennyi! Már kezd hiányozni a fejéről a kalapja, majdnem meztelennek érzi magát nélküle.*
2392. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-02-15 16:52:30
Üzenet elküldve: 2015-02-15 16:52:30
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Szelíd
//Rabszolgalánnyal//
- Remélem, hogy valóban jó sorsom lesz, uram.
* Aztán Svir megállítja. Kék íriszeiben pillanatra aggodalom csillan, hogy esetleg meggondolta volna magát az ember? De szerencsére nem. Mosolyogva mondja.*
- Örök hála ezért, uram. A legjobbakat kívánom neked!
* Sietve indul el, mintha aggódna, hogy felszabadítója meggondolja magát, s hamarosan el is tűnik a szabaddá tett szolgálólány. Nem tudni merre tart pontosan, de Aritha most úgy érzi, hogy a legboldogabb ember a világon ő. Egy pillanatra még visszafordul, s ha Svir odanéz, akkor láthatja még egyszer a boldog mosolyt és az égkék szempárt.*
- Remélem, hogy valóban jó sorsom lesz, uram.
* Aztán Svir megállítja. Kék íriszeiben pillanatra aggodalom csillan, hogy esetleg meggondolta volna magát az ember? De szerencsére nem. Mosolyogva mondja.*
- Örök hála ezért, uram. A legjobbakat kívánom neked!
* Sietve indul el, mintha aggódna, hogy felszabadítója meggondolja magát, s hamarosan el is tűnik a szabaddá tett szolgálólány. Nem tudni merre tart pontosan, de Aritha most úgy érzi, hogy a legboldogabb ember a világon ő. Egy pillanatra még visszafordul, s ha Svir odanéz, akkor láthatja még egyszer a boldog mosolyt és az égkék szempárt.*
2391. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-02-14 13:21:47
Üzenet elküldve: 2015-02-14 13:21:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1654
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1654
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Rabszolgalánnyal//
*Hiába, Svir már csak ilyen jólelkű úriember, aki rabszolgákat vásárol csak azért, hogy aztán szabaddá tegye őket. Ha több pénze lenne, talán még árvaházat is nyittatna a szegény szerencsétleneknek, meg klubot a kiöregedett féllábú kalózoknak és a megereszkedett mellű kurtizánoknak. Nem, nem féltétlenül ugyanazt a klubot mindkét csapatnak, még akkor sem, ha nincsenek kétségei afelől, hogy jól ismeri egymást a két társaság régebbről.*
- Szobalánynak biztosan remek lennél, vagy valami kényes kisasszony mellé is elszegődhetsz. Kis szerencsével jobb dolgod lesz itt, mint azoknál a kereskedőknél. *Lassan már a város határához közelednek, már csak pár perc sétára vannak az első házsoroktól. Megáll, majd, ha Aritha nem tenne ugyanígy, akkor int a lánynak, hogy ugyan ne rohanjon már annyira. Néhány pillanatig még elgondolkodik azon, hogy mondjon-e most valami magasztosat, valami bölcset útravalónak, aztán inkább a jól bevált egyszerű, de nagyszerű mellett dönt. Azzal nem nagyon lehet melléfogni.*
- Nos Aritha, innentől szabad vagy, mehetsz, amerre csak szeretnél.
*Hiába, Svir már csak ilyen jólelkű úriember, aki rabszolgákat vásárol csak azért, hogy aztán szabaddá tegye őket. Ha több pénze lenne, talán még árvaházat is nyittatna a szegény szerencsétleneknek, meg klubot a kiöregedett féllábú kalózoknak és a megereszkedett mellű kurtizánoknak. Nem, nem féltétlenül ugyanazt a klubot mindkét csapatnak, még akkor sem, ha nincsenek kétségei afelől, hogy jól ismeri egymást a két társaság régebbről.*
- Szobalánynak biztosan remek lennél, vagy valami kényes kisasszony mellé is elszegődhetsz. Kis szerencsével jobb dolgod lesz itt, mint azoknál a kereskedőknél. *Lassan már a város határához közelednek, már csak pár perc sétára vannak az első házsoroktól. Megáll, majd, ha Aritha nem tenne ugyanígy, akkor int a lánynak, hogy ugyan ne rohanjon már annyira. Néhány pillanatig még elgondolkodik azon, hogy mondjon-e most valami magasztosat, valami bölcset útravalónak, aztán inkább a jól bevált egyszerű, de nagyszerű mellett dönt. Azzal nem nagyon lehet melléfogni.*
- Nos Aritha, innentől szabad vagy, mehetsz, amerre csak szeretnél.
2390. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-02-13 21:54:31
Üzenet elküldve: 2015-02-13 21:54:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
* Mennyi idő telhetett el azóta, hogy megszökött hazulról? Ran eléggé össze van zavarodva, mivel mindenütt hó van. Ez magában még igencsak természetes, viszont azt tekintve, hogy tél volt a Nagy vadászat idején.
~ Még mindig tél van... Vagy már eltelt volna egy év? ~ Átfut az agyán az a gondolat is, hogy errefelé más az időjárás, de hogy ennyire? Annyival meg csak nem ment el a hegyektől.
~ Legjobb lesz, ha megkérdezem valakitől a városban. ~ Tudja ő, hogy itt van már a város, pedig még nem látott egy házat sem. Viszont a kéményekből kijövő füst elég nagy feltünést kelt, hogy lássa mi következik. A fák pedig elég kevés levéllel rendelkeznek egy ilyen téli napon ahhoz, hogy lássa az eget, valamint a füstöt is a Város irányából, de, ha ez nem lenne elég, akkor megesik, hogy felmászik egy-egy fára is, hogy magasabbról vegye szemügyre a tájat. De most, hogy a tisztáson van így mégkönnyebb a dolga. Nem kell kerülgetnie a fákat, csak a tisztás füve, valamint a hó maradt. Látni még néhány deszkát, sőt pár embert is, mely a nemrégi Hófesztiválra utal, de mivel Ran mgé semmi ilyenről nem hallott, ezért betudja annak, hogy néhányan kijöttek levegőzni és... hoztak magukkal... padokat.
Végül nem tudja megállni, hogy ne kérdezzen rá az évszámra, vagy legalább arra, hogy mi folyik itt. *
- Elnézést, fel tudna világosítani, hogy melyik év is van most? * Lép egy nála mindimum fél méterrel magasabb férfihez. Talán óriás, de talán csak óriási ember. Bármelyik is legyen nem túl barátságos, az biztos. A válasza pedig valami "mit tom' én?!" szerűség, de az sem biztos, mivel a szájában található húsdarabtól nem hallatszik teljesen a válasz.
Ran megvonja vállátt, majd elindul tovább, hátha a városban segítségére lesznek. Vagy legalább szállást adnak neki. Tényleg, az is jobb lenne, mint a földön alvós szisztéma. *
- Vorj, tö manó! * Hallatszik a háta mögül az iménti óriás-ember hangja. *
- A varosbon von templum, ott meg'dják! * Bizonyos, hogy a férfi nem éppen valami mágus, ha már egy évszámért is a templomba küldi a gnómot, de talán csak tudja, hogy a város apraja-nagyja is olyan tájékozatlan ezügyben, mint ő maga. *
~ Még mindig tél van... Vagy már eltelt volna egy év? ~ Átfut az agyán az a gondolat is, hogy errefelé más az időjárás, de hogy ennyire? Annyival meg csak nem ment el a hegyektől.
~ Legjobb lesz, ha megkérdezem valakitől a városban. ~ Tudja ő, hogy itt van már a város, pedig még nem látott egy házat sem. Viszont a kéményekből kijövő füst elég nagy feltünést kelt, hogy lássa mi következik. A fák pedig elég kevés levéllel rendelkeznek egy ilyen téli napon ahhoz, hogy lássa az eget, valamint a füstöt is a Város irányából, de, ha ez nem lenne elég, akkor megesik, hogy felmászik egy-egy fára is, hogy magasabbról vegye szemügyre a tájat. De most, hogy a tisztáson van így mégkönnyebb a dolga. Nem kell kerülgetnie a fákat, csak a tisztás füve, valamint a hó maradt. Látni még néhány deszkát, sőt pár embert is, mely a nemrégi Hófesztiválra utal, de mivel Ran mgé semmi ilyenről nem hallott, ezért betudja annak, hogy néhányan kijöttek levegőzni és... hoztak magukkal... padokat.
Végül nem tudja megállni, hogy ne kérdezzen rá az évszámra, vagy legalább arra, hogy mi folyik itt. *
- Elnézést, fel tudna világosítani, hogy melyik év is van most? * Lép egy nála mindimum fél méterrel magasabb férfihez. Talán óriás, de talán csak óriási ember. Bármelyik is legyen nem túl barátságos, az biztos. A válasza pedig valami "mit tom' én?!" szerűség, de az sem biztos, mivel a szájában található húsdarabtól nem hallatszik teljesen a válasz.
Ran megvonja vállátt, majd elindul tovább, hátha a városban segítségére lesznek. Vagy legalább szállást adnak neki. Tényleg, az is jobb lenne, mint a földön alvós szisztéma. *
- Vorj, tö manó! * Hallatszik a háta mögül az iménti óriás-ember hangja. *
- A varosbon von templum, ott meg'dják! * Bizonyos, hogy a férfi nem éppen valami mágus, ha már egy évszámért is a templomba küldi a gnómot, de talán csak tudja, hogy a város apraja-nagyja is olyan tájékozatlan ezügyben, mint ő maga. *
2389. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-02-10 18:24:24
Üzenet elküldve: 2015-02-10 18:24:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
* Pihe hátán gyorsan jut el a tisztásra, még egy jó hely a pihenésre. A nap sugarai szikrázón ragyognak, s Assa egy vastag pokrócot terít a földre. A hó már nyomokban sem található meg, a meleg napsugarak vízzé változtatták a fehér takarót, majd azt fölszárították.
Hunyorogva bámul a fényes korongba. Számára ez a hely mágiával átitatott, a sok színes virág egy kis ponton és a szabályos körben lévő vékony törzsű fák mind azt a benyomást keltik, hogy egy mágus alkotta meg a helyet. S itt érzi a varázslatot a levegőben.
Sokan állították, hogy Assa igazán fogékony a mágiára. Egy ideig számára ezek csak szavak voltak, de mikor egyik vízmágusuk visszaszorította a hullámokat, majd a vizet megfagyasztva jégszobrokat hozott létre komolyan elkezdte érdekelni ez a nehéznek mondható tudományág.
A szülei azt mondták, hogy Artheinorban vannak igazán nagy hatalmú mágusok, Amos Theinor neve a Hullámzó völgy szigetén sem volt ismeretlen.
Most, hogy maga is képes varázslatokra így úgy érzi, hogy része lett valaminek... Egy közösségnek, melynek legtöbb tagját nem ismeri, de összeköti őket valami. A mágia, ez a nagy hatalom, ámde felelősség, az a kapocs. S együtt nagyon erősek is lehetnek.*
~ Vajon vannak mágusokból álló seregek? Hisz a mágia nagyobb erő, mint a pengék.~
Hunyorogva bámul a fényes korongba. Számára ez a hely mágiával átitatott, a sok színes virág egy kis ponton és a szabályos körben lévő vékony törzsű fák mind azt a benyomást keltik, hogy egy mágus alkotta meg a helyet. S itt érzi a varázslatot a levegőben.
Sokan állították, hogy Assa igazán fogékony a mágiára. Egy ideig számára ezek csak szavak voltak, de mikor egyik vízmágusuk visszaszorította a hullámokat, majd a vizet megfagyasztva jégszobrokat hozott létre komolyan elkezdte érdekelni ez a nehéznek mondható tudományág.
A szülei azt mondták, hogy Artheinorban vannak igazán nagy hatalmú mágusok, Amos Theinor neve a Hullámzó völgy szigetén sem volt ismeretlen.
Most, hogy maga is képes varázslatokra így úgy érzi, hogy része lett valaminek... Egy közösségnek, melynek legtöbb tagját nem ismeri, de összeköti őket valami. A mágia, ez a nagy hatalom, ámde felelősség, az a kapocs. S együtt nagyon erősek is lehetnek.*
~ Vajon vannak mágusokból álló seregek? Hisz a mágia nagyobb erő, mint a pengék.~
2388. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-02-08 13:26:46
Üzenet elküldve: 2015-02-08 13:26:46
ÚJ
![>Rynizz Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/892_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 631
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Megfontolt
*Érkezik kecsesen, finoman, egy nemes hölgy minden bájával, és rátartiságával. Fehér haja, az utazáshoz praktikusan befonva jobb vállán átvetve verdesi földig érő, alakját hangsúlyozó fehér prémmel megdobott kabátjának mellrészét. A hajfonatban ízlésesen elrendezett piros pántlika hangsúlyozza viselőjének szépérzékét, bár hogy honnan indul a fehérben a rőt szín, az nem látható a fejre húzott csuklya takarása miatt.
Meggypirosra festett ajkának szélét rágcsálva zavartan kémleli a várost sejtető, innen látható pár épület hólepte békességét. A hideg miatt vörös kesztyűbe bujtatott kezeit, nagy sóhajjal rejti zsebébe. És indul meg a fák között, a kovácsműhely irányába. Magassarkú csizmája alatt halkan ropog a hó, ez legalább megnyugtatóan ismerős dolog.*
Meggypirosra festett ajkának szélét rágcsálva zavartan kémleli a várost sejtető, innen látható pár épület hólepte békességét. A hideg miatt vörös kesztyűbe bujtatott kezeit, nagy sóhajjal rejti zsebébe. És indul meg a fák között, a kovácsműhely irányába. Magassarkú csizmája alatt halkan ropog a hó, ez legalább megnyugtatóan ismerős dolog.*
2387. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-02-03 18:30:34
Üzenet elküldve: 2015-02-03 18:30:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
*Kilép az erdőből és nekidől a tisztás egyik fájának, kezében az itt nyert kitüntetést forgatja. Ugyan rég volt már az a bizonyos verseny, kis híján felkenődött a cső falára. Épp a kard és a köpeny okozták volna a vesztét, amiből sajnos már egyik sincs meg. Emlékszik, hogy dobta el mindkettőt amint veszélybe került, szinte újraéli az egész eseményt. Csak azt nem érti miért mondott le a köpenyről és csaknem az életéről egy fattyú lányka kedvéért aki többször is kísérletet tett a megölésére. Valahogy rendet kell tennie a fejében és ezt itt és most kell megoldania nem halogathatja későbbre mert ez az egész zűrzavar lassan felőrli.
Visszacsúsztatja zsebébe a kitüntetést és lassan, nagyon lassan leül a fa alá. Egész életében mélységinek tartotta magát ám ha megkérdeznék tőle milyen a barlangok levegője, mit jelent neki az otthon vagy csak azt mit jelent mélységinek lenni, nem tudna rá válaszolni. Hosszú órákat ül a fa tövében miközben ismét besötétedik aztán befejezetlenül hagyva gondolatait elindul a város belsejébe.*
Visszacsúsztatja zsebébe a kitüntetést és lassan, nagyon lassan leül a fa alá. Egész életében mélységinek tartotta magát ám ha megkérdeznék tőle milyen a barlangok levegője, mit jelent neki az otthon vagy csak azt mit jelent mélységinek lenni, nem tudna rá válaszolni. Hosszú órákat ül a fa tövében miközben ismét besötétedik aztán befejezetlenül hagyva gondolatait elindul a város belsejébe.*
2386. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-02-02 21:22:58
Üzenet elküldve: 2015-02-02 21:22:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Aravae Mithraniel//
*Fejét enyhén félrehajtva hallgatja a barna hajú szépség szavait. Lehetséges, hogy teljesen félreértette annak szavait az imént. Elhiszi ő a mágiát, csak ésszel nem tudja felfogni annak működését. Igaza lehet. Ez egy olyan tudomány, amit kevesen ismerszenek meg, kevés embernek vagy épp elfnek van rá lehetősége.
A történetet hallva, lehunyja szemeit. Igyekszik maga elé képzelni, amit hall. Ez nem is esik nehezére, lévén a természet gazdag képzelettel áldotta meg. Talán ez is volt a veszte fiatalkorában, amiért inkább kalandokra vágyott, mint hogy otthon maradjon, a szeretett testvére által óvott békében. Pontosan szemei elé tudja képzelni az apró gömböket, ahogy lassan emberszerű anyaggá változik, hogy később az érintés hatására tovafoszoljon, ki tudja, milyen világba.
Épp ez az, amiért Freyai annyira vonzódik a mágia iránt. Nem lehet kézzel megérinteni, mégis oly gyönyörködtető lehet, ha jóra használják fel.
Kinyitva szemeit a gyöngéden mosolygó lányra pillant. Nem mond semmit, nincs miért. Zöld íriszei mindent elárulnak, arról hogy igazat ad neki, s mily lenyűgözőnek találja a történetet. Lelke mélyén talán irigy is Aravaera, hogy láthatott ilyet. De az élet még hosszú, s ha okosan használja ki, ő maga is láthat még ilyet.
De úgy tűnik félreértésének még nincs vége. Zavartan vakarja meg tarkóját, ahogy hallgatja a meseszép hangú fél-elfet. Zavart mosollyal tekint rá, fejét is lehajtja, hogy némileg elszégyellje magát. Úgy ahogy, most hallja, már érti, mire gondolt első alkalomkor a leány. De már nem mer inkább megszólalni, nehogy újra félreérhesse annak szavait. Nem kívánja magát oktalannak beállítani, csak mert elméje tompa és fáradt. A Medgolyra újra és újra visszatérve szíve akaratlanul is összeszorul. Fejét továbbra is lehajtva tartja, szőke tincsei takarják arcát, s a fájdalmat zöld lélektükreiben. Fáj neki, nem is kicsit, az ott történtek. Csak remélni tudja, hogy fájdalma hamarosan csillapodni fog. Az elmúlásában nem bízik, inkább csak csillapodásában. Íriszeit egy pillanatra megpihenteti szemhéja védelmező takarásában. Erőt véve magán, eltörli az emlékeit, s újra tiszta, s vidám tekintettel emeli fel a fejét.
Felállva, ismét félrehajtott tekintettel szemléli rögtönzött utazótársának tevékenységét. Annak precíz pakolását. Ehhez képes az ő művelete trehánynak hathatott. Óvatosan belekémlel kölcsönzött táskájába, de láthatja, hogy ott bizony rend honol. Vagy legalább is nem szóródtak szét benne a gyógyfüvek. Magában egy mélyet sóhajt, majd hirtelen kapja fel fejét a bársonyos hang hallatán.
Mosolyogva fogadja Aravae szavait, s egy bólintás kíséretében, el is indul a leány oldalán a városban. Csendesen hagyják el a tisztás területét, hogy mindketten a város, sürgő forgatagába vessék magukat.*
*Fejét enyhén félrehajtva hallgatja a barna hajú szépség szavait. Lehetséges, hogy teljesen félreértette annak szavait az imént. Elhiszi ő a mágiát, csak ésszel nem tudja felfogni annak működését. Igaza lehet. Ez egy olyan tudomány, amit kevesen ismerszenek meg, kevés embernek vagy épp elfnek van rá lehetősége.
A történetet hallva, lehunyja szemeit. Igyekszik maga elé képzelni, amit hall. Ez nem is esik nehezére, lévén a természet gazdag képzelettel áldotta meg. Talán ez is volt a veszte fiatalkorában, amiért inkább kalandokra vágyott, mint hogy otthon maradjon, a szeretett testvére által óvott békében. Pontosan szemei elé tudja képzelni az apró gömböket, ahogy lassan emberszerű anyaggá változik, hogy később az érintés hatására tovafoszoljon, ki tudja, milyen világba.
Épp ez az, amiért Freyai annyira vonzódik a mágia iránt. Nem lehet kézzel megérinteni, mégis oly gyönyörködtető lehet, ha jóra használják fel.
Kinyitva szemeit a gyöngéden mosolygó lányra pillant. Nem mond semmit, nincs miért. Zöld íriszei mindent elárulnak, arról hogy igazat ad neki, s mily lenyűgözőnek találja a történetet. Lelke mélyén talán irigy is Aravaera, hogy láthatott ilyet. De az élet még hosszú, s ha okosan használja ki, ő maga is láthat még ilyet.
De úgy tűnik félreértésének még nincs vége. Zavartan vakarja meg tarkóját, ahogy hallgatja a meseszép hangú fél-elfet. Zavart mosollyal tekint rá, fejét is lehajtja, hogy némileg elszégyellje magát. Úgy ahogy, most hallja, már érti, mire gondolt első alkalomkor a leány. De már nem mer inkább megszólalni, nehogy újra félreérhesse annak szavait. Nem kívánja magát oktalannak beállítani, csak mert elméje tompa és fáradt. A Medgolyra újra és újra visszatérve szíve akaratlanul is összeszorul. Fejét továbbra is lehajtva tartja, szőke tincsei takarják arcát, s a fájdalmat zöld lélektükreiben. Fáj neki, nem is kicsit, az ott történtek. Csak remélni tudja, hogy fájdalma hamarosan csillapodni fog. Az elmúlásában nem bízik, inkább csak csillapodásában. Íriszeit egy pillanatra megpihenteti szemhéja védelmező takarásában. Erőt véve magán, eltörli az emlékeit, s újra tiszta, s vidám tekintettel emeli fel a fejét.
Felállva, ismét félrehajtott tekintettel szemléli rögtönzött utazótársának tevékenységét. Annak precíz pakolását. Ehhez képes az ő művelete trehánynak hathatott. Óvatosan belekémlel kölcsönzött táskájába, de láthatja, hogy ott bizony rend honol. Vagy legalább is nem szóródtak szét benne a gyógyfüvek. Magában egy mélyet sóhajt, majd hirtelen kapja fel fejét a bársonyos hang hallatán.
Mosolyogva fogadja Aravae szavait, s egy bólintás kíséretében, el is indul a leány oldalán a városban. Csendesen hagyják el a tisztás területét, hogy mindketten a város, sürgő forgatagába vessék magukat.*
2385. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-31 21:47:47
Üzenet elküldve: 2015-01-31 21:47:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 80
Játékstílus: Szelíd
//Hófesztivál//
//Szánkóverseny - Zárás//
*A versenyzők érzik már, hogy milyen közel a verseny vége, ezért próbálnak minél jobban összpontosítani, ha nem is azért, hogy megnyerjék, akkor azért, hogy épségben leérjenek. A verseny végére már mind a három versenyző ráérez a verseny ízére, s a balra tartó kanyart sikeresen beveszik. Legnagyobb vesztükre balkanyar hirtelen jobbra kanyarodik, amire nem volt idejük felkészülni, így csak a reflexeikre hagyatkozhatnak. A két sötételf szinte egyszerre érkeznek az utolsó dupla kanyarhoz, a bal kanyart könnyedén beveszik, de a hirtelen jött kanyart Moonxylwery jobban tudja bevenni, így ő szakítja át a kanyar után elhelyezett célszalagot. A szalag után még vagy tíz méter egyenes szaka vezeti be a versenyzőket a tisztásra, ahol az éljenző tömeg vár rájuk.*
-Gartulálok! *köszönti őket a játék vezetője. Megvárja, hogy a versenyzők szusszannak egy kicsit, majd megszólal.*
-Álljanak ide. *kéri meg őket.*
*Megvárja, míg a trió egymás mellé állnak, s csak akkor kezd bele az eredmény kihirdetésébe.*
-Hölgyeim és Uraim! Íme Arthenior hófesztivál legbátrabbjai! *mutat a trióra.* Mind leküzdötték a félelmüket, felmentek a toronyba, s egy szánkón lecsúsztak az ismeretlen pályán. Ezért mind megérdemlik a bátorságérdemrendet.
*Az egyik őr közben oda sétál az asztalhoz, három arany medált felvesz, és oda visz hozzájuk. A játékvezető egyesével a versenyzők nyakába akasztja.*
-Az önök bátorsága lenyűgöző. *dicséri meg a versenyzőket.* De mint minden versenynek, ennek is van egy igazi győztese, aki ezt az láda pénzt is megnyerte.
*A férfi oda sétál az asztalhoz s egy kis fém ládát vesz fel. Egyenesen Moonxylwery elé lép vele. Örömmel nyújtja át a kis ládikát Moonxylwery Dwirinthalen-nek, amiben 500 arany lapul.
*
-Gratulálok!
//Szánkóverseny - Zárás//
*A versenyzők érzik már, hogy milyen közel a verseny vége, ezért próbálnak minél jobban összpontosítani, ha nem is azért, hogy megnyerjék, akkor azért, hogy épségben leérjenek. A verseny végére már mind a három versenyző ráérez a verseny ízére, s a balra tartó kanyart sikeresen beveszik. Legnagyobb vesztükre balkanyar hirtelen jobbra kanyarodik, amire nem volt idejük felkészülni, így csak a reflexeikre hagyatkozhatnak. A két sötételf szinte egyszerre érkeznek az utolsó dupla kanyarhoz, a bal kanyart könnyedén beveszik, de a hirtelen jött kanyart Moonxylwery jobban tudja bevenni, így ő szakítja át a kanyar után elhelyezett célszalagot. A szalag után még vagy tíz méter egyenes szaka vezeti be a versenyzőket a tisztásra, ahol az éljenző tömeg vár rájuk.*
-Gartulálok! *köszönti őket a játék vezetője. Megvárja, hogy a versenyzők szusszannak egy kicsit, majd megszólal.*
-Álljanak ide. *kéri meg őket.*
*Megvárja, míg a trió egymás mellé állnak, s csak akkor kezd bele az eredmény kihirdetésébe.*
-Hölgyeim és Uraim! Íme Arthenior hófesztivál legbátrabbjai! *mutat a trióra.* Mind leküzdötték a félelmüket, felmentek a toronyba, s egy szánkón lecsúsztak az ismeretlen pályán. Ezért mind megérdemlik a bátorságérdemrendet.
*Az egyik őr közben oda sétál az asztalhoz, három arany medált felvesz, és oda visz hozzájuk. A játékvezető egyesével a versenyzők nyakába akasztja.*
-Az önök bátorsága lenyűgöző. *dicséri meg a versenyzőket.* De mint minden versenynek, ennek is van egy igazi győztese, aki ezt az láda pénzt is megnyerte.
*A férfi oda sétál az asztalhoz s egy kis fém ládát vesz fel. Egyenesen Moonxylwery elé lép vele. Örömmel nyújtja át a kis ládikát Moonxylwery Dwirinthalen-nek, amiben 500 arany lapul.
*-Gratulálok!
2384. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-31 21:28:51
Üzenet elküldve: 2015-01-31 21:28:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 66
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*A tisztásra érve meglepődik a nagy nyüzsgés láttán. Amerre csak néz mindenfelé vidám társaságot lát. Kinek ezért, kinek azért van jókedve. Az egész teret betölti a forralt bor és a sült kolbász illata. Szájában már érzi az ízeket. Odalép az egyik árushoz.*
-Kérnék két szál Sült kolbász. *majd a pultra szórja érte a 22 aranyat.
Jóízűen eszi meg a zsírtól csöpögő falatokat. Majd egy szúró fájdalom emlékezteti a tegnap estére. A folyó irányába tart reméli most már nem lesz semmi gubanc és eljut a toronyba még sötétedés előtt. Nem sok kedve van a sötétben botladozni ismeretlen terepen.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.02.01 14:10:16, a következő indokkal:
Jeljavítás; szleng törlése.
-Kérnék két szál Sült kolbász. *majd a pultra szórja érte a 22 aranyat.
Jóízűen eszi meg a zsírtól csöpögő falatokat. Majd egy szúró fájdalom emlékezteti a tegnap estére. A folyó irányába tart reméli most már nem lesz semmi gubanc és eljut a toronyba még sötétedés előtt. Nem sok kedve van a sötétben botladozni ismeretlen terepen.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.02.01 14:10:16, a következő indokkal:
Jeljavítás; szleng törlése.
2383. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-31 19:57:11
Üzenet elküldve: 2015-01-31 19:57:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
*Erősen kétséges, hogy adódhat-e olyan helyzet melyben Zia hevesen aggódna Albunért. Mindenesetre erre az elképzelt problémára nem ma fog elméleti lehetőségeket kiötölni. Bőszen, és vigyorogva bólogat a további szavakra, igen, ő is szeret felül lenni. Az egészen irányító pozíció, s mint olyan tetszetős.
Kezd hát szedelőzködésbe, ugyan még messze van a tántorgástól, azért egyensúlya olykor kibillen, például, ha egy asztal, és egy pad közé vannak beszorítva lábai. Végül leküzdi az akadályt. Egyedül. Mert a nagylányok úgy csinálják.
Végül csak lecsúsznak a pakolászók bámész zaklatásáról. Egyértelműen a másik hibájából. Nem bír azonban ez a mozzanat sem túl nagy jelentőséggel, csak egy újabb mókás helyzet, melyen vihogni lehet.
A tisztás szélén topogva, furcsa a helyzet. Meg kell szakítani ezt az egészet, kockáztatva, hogy az indokolatlan nyugodt vidámság is szétpukkan undorító szagú, és haszontalan szappanbuborék módjára. Zia a hirtelen mozdulattal végzett, gyors kötszer eltávolításban hisz.*
-Pá.
*Vigyorog még egy utolsót a férfira, és indul meg hátra sem pillantva a gazdagnegyed irányába. Véleménye szerint egyedül, pont ahogy érkezett. Elképzelhető, hogy összefutnak még, a Kalapos pasit mindenképp keresni fogja.*
*Erősen kétséges, hogy adódhat-e olyan helyzet melyben Zia hevesen aggódna Albunért. Mindenesetre erre az elképzelt problémára nem ma fog elméleti lehetőségeket kiötölni. Bőszen, és vigyorogva bólogat a további szavakra, igen, ő is szeret felül lenni. Az egészen irányító pozíció, s mint olyan tetszetős.
Kezd hát szedelőzködésbe, ugyan még messze van a tántorgástól, azért egyensúlya olykor kibillen, például, ha egy asztal, és egy pad közé vannak beszorítva lábai. Végül leküzdi az akadályt. Egyedül. Mert a nagylányok úgy csinálják.
Végül csak lecsúsznak a pakolászók bámész zaklatásáról. Egyértelműen a másik hibájából. Nem bír azonban ez a mozzanat sem túl nagy jelentőséggel, csak egy újabb mókás helyzet, melyen vihogni lehet.
A tisztás szélén topogva, furcsa a helyzet. Meg kell szakítani ezt az egészet, kockáztatva, hogy az indokolatlan nyugodt vidámság is szétpukkan undorító szagú, és haszontalan szappanbuborék módjára. Zia a hirtelen mozdulattal végzett, gyors kötszer eltávolításban hisz.*
-Pá.
*Vigyorog még egy utolsót a férfira, és indul meg hátra sem pillantva a gazdagnegyed irányába. Véleménye szerint egyedül, pont ahogy érkezett. Elképzelhető, hogy összefutnak még, a Kalapos pasit mindenképp keresni fogja.*
2382. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-31 19:54:48
Üzenet elküldve: 2015-01-31 19:54:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
// Organthela Freyai //
*A szőke, problémás hajzuhataggal megáldott lány könnyed válaszát csupán egy aprócska fejbiccentéssel konstatálja, minekután túl sok mindent már nem lehet megvitatni rajta. Tanácsokkal sem igazán tudna szolgálni a félvér hölgyemény, ugyanis önnön tincseivel sosem akadtak még efféle fennakadásai, bizonyosan azért, mert Freyaival ellentétben sosem vágott le belőle túlzóan sokat, másrészt hajaiknak felépítésében is keresendő néhány különbség. Az elf lobonca kevésbé tűnik oly' sűrűnek és vastag szálúnak, mint Aravaéé, talán a szőke szín teszi, ám ezt nem merné bizonyossággal állítani, ugyanis még nem volt szerencséje a különböző hajszerkezetek tanulmányozásához, és az igazat megvallva, nem is különösebben vonzza a téma. Csupán egy félresiklott, kósza gondolat volt az elméjében, mely nem érdemel több szót.
Annál inkább a mágia, melyről korábban megfogalmazott eszmefuttatását úgy érzi, itt-ott félreértelmezte Freyai.*
- Félreérted szavaim, kedves Organthela... *Pillant rá kedvesen, nem úgy, mint akinek lelkét megérintette a sérelem, netán ostobának tartaná a leányt véleményének végett, ó nem... Inkább olyasformán, mint aki egy kissé magát is okolja szavainak kétértelműségéért, azonban egyetért az újkeletű irány némely gondolatfoszlányával.*
- Cseppet sem tartom képzelgésnek, amit itt látok, ám a folyamat bizony annak tetszik. De, hogy kényelmesebben megértsed mondandómat, elmesélek egy szívet melengető példát. Épp a Levegő Templomában volt szerencsém megismerni egy igazán lenyűgöző mágust, talán már egy éve is megvan első találkozásunknak ideje. Az erdőben egy kis bolyongás végett megmutatott nekem egy növénnyel sűrűn benőtt kis szentélyt, hova tökéletesen besütött a hold fénye. Ha emlékezetem nem csal, mágiája az égitest erejéből merített, s annak segítségével ragyogó gömböcskék százával terítette be a helyiséget, úgy, amilyet még sosem láttam... Netalántán már te is tapasztaltál efféle kis mutatványokat. Aztán, ezek a fénylő gömbök szárnyas, emberforma kis lényekké váltak, s midőn megültek a terem közepén állott fa lombozatán, olybá tetszettek, mint holmi csillámló, nem evilági virágok. Míg a levegőben szálldostak, próbáltam megérinteni az egyiküket, ám, mint mondottam, a mágia megfoghatatlan. Valahol a gondolat s az alkotás között lengedezik, és ez számomra távolinak hat, persze, megértem a vonzalmadat, hiszen gyönyörűvé tud válni, amit varázslat csókolt.
Szenvedélyem a megértés, vallom, mindennek meg van a magyarázata, talán egyszer a mágiáét is megtalálom. *Mosolyogja gyöngéden, lággyá vált vonásokkal a kedves emlék nyomán. Igazán érdekelné, merre bolyong azóta Mordach, a vérszín hajú mágus... Megeshet, véle is összetalálkozik, míg a város köveit tapossa, bár ahhoz bizonyosan nagy szerencse szükségeltetne. S minekután megismerhette Freyait, családjának jó barátját, több kegyet igazán nem várhat a sorstól.*
- Természetest én is így vélekedem, kedves Organthela. Mint láthatod, igazán borongó idők nélkül is örömömet lelem, ha segíthetek másokon. A túlélés kulcsa nem abban keresendő, miként bújunk el a világ mocskai elől, hanem miként tudunk erőt meríteni a folytatáshoz. Csak a földeinken dúló háború is szomorúsággal szorongatja a lelkemet, úgy igazán elképzelni sem tudom, mennyire bízhatnám rá magam az igazi szükségben, s mennyire marad erős, hogy ne fertőződjék meg. Gondolj csak a Medgolyra s amannak gazdájára. Haláluk látom, bolygatják a szívedet, ha mindez nap, nap után történne... Felfoghatatlan borzalom. Ám mint említettem, számomra is elsődleges, hogy a legjobbat hozzam elő az adott helyzetből. *Magyarázza csöndesen, remélve, hogy nem sértette meg gondolataival a leányt, noha részéről nem érzi, hogy egymásnak ütközőek volnának nézeteik. Megérti Freyait, teljesen igazat is ad neki, csupán a túlélés mikéntjét nem fogalmazta meg tisztán az előbb. Reménye, ezúttal kristályosabban hatottak szavai.
Ami atyjaikat illeti, no meg a nyárelői forgatag bálját, igazán már nincs mit hozzátennie a leány megjegyzéseihez, pusztán egyetértő fejbiccentésével jelzi, az ő reménye is, hogy épp errefelé tartózkodjék, mikor bekövetkezik az esemény.
Eztán felkelnek a földről. Aravae is összecsomagolja holmijait, olvasmányait gondosan helyezgeti el, míg a korábban szedett füvek kis részét - amelyet megtartott -, előnyös módon csavarja bele egy kis kendőbe, hogy az utazócsomagban ne hulljanak szanaszét a növények különböző darabkái. Minek végett ezzel is elkészül, Organthelára emeli mélykék lélektükreit.*
- Nem határoztam még el magam, ám elsétálok a gazdagnegyed irányába, ha mást nem, tovább haladva betérek a Pegazusba. Amennyiben emlékezetemet nem csalja homály, úgy a Templom éppen útba fog esni. Elkísérlek hát. *Bársonyos ajkaira barátságos mosoly telepedik szavainak nyomán, s ha az elf is egyetért az iránnyal, úgy a folyópart felé indul meg, noha a temető nem tartozik kedvelt helyei közé, ugyanis ott is át kell majd haladniuk.*
*A szőke, problémás hajzuhataggal megáldott lány könnyed válaszát csupán egy aprócska fejbiccentéssel konstatálja, minekután túl sok mindent már nem lehet megvitatni rajta. Tanácsokkal sem igazán tudna szolgálni a félvér hölgyemény, ugyanis önnön tincseivel sosem akadtak még efféle fennakadásai, bizonyosan azért, mert Freyaival ellentétben sosem vágott le belőle túlzóan sokat, másrészt hajaiknak felépítésében is keresendő néhány különbség. Az elf lobonca kevésbé tűnik oly' sűrűnek és vastag szálúnak, mint Aravaéé, talán a szőke szín teszi, ám ezt nem merné bizonyossággal állítani, ugyanis még nem volt szerencséje a különböző hajszerkezetek tanulmányozásához, és az igazat megvallva, nem is különösebben vonzza a téma. Csupán egy félresiklott, kósza gondolat volt az elméjében, mely nem érdemel több szót.
Annál inkább a mágia, melyről korábban megfogalmazott eszmefuttatását úgy érzi, itt-ott félreértelmezte Freyai.*
- Félreérted szavaim, kedves Organthela... *Pillant rá kedvesen, nem úgy, mint akinek lelkét megérintette a sérelem, netán ostobának tartaná a leányt véleményének végett, ó nem... Inkább olyasformán, mint aki egy kissé magát is okolja szavainak kétértelműségéért, azonban egyetért az újkeletű irány némely gondolatfoszlányával.*
- Cseppet sem tartom képzelgésnek, amit itt látok, ám a folyamat bizony annak tetszik. De, hogy kényelmesebben megértsed mondandómat, elmesélek egy szívet melengető példát. Épp a Levegő Templomában volt szerencsém megismerni egy igazán lenyűgöző mágust, talán már egy éve is megvan első találkozásunknak ideje. Az erdőben egy kis bolyongás végett megmutatott nekem egy növénnyel sűrűn benőtt kis szentélyt, hova tökéletesen besütött a hold fénye. Ha emlékezetem nem csal, mágiája az égitest erejéből merített, s annak segítségével ragyogó gömböcskék százával terítette be a helyiséget, úgy, amilyet még sosem láttam... Netalántán már te is tapasztaltál efféle kis mutatványokat. Aztán, ezek a fénylő gömbök szárnyas, emberforma kis lényekké váltak, s midőn megültek a terem közepén állott fa lombozatán, olybá tetszettek, mint holmi csillámló, nem evilági virágok. Míg a levegőben szálldostak, próbáltam megérinteni az egyiküket, ám, mint mondottam, a mágia megfoghatatlan. Valahol a gondolat s az alkotás között lengedezik, és ez számomra távolinak hat, persze, megértem a vonzalmadat, hiszen gyönyörűvé tud válni, amit varázslat csókolt.
Szenvedélyem a megértés, vallom, mindennek meg van a magyarázata, talán egyszer a mágiáét is megtalálom. *Mosolyogja gyöngéden, lággyá vált vonásokkal a kedves emlék nyomán. Igazán érdekelné, merre bolyong azóta Mordach, a vérszín hajú mágus... Megeshet, véle is összetalálkozik, míg a város köveit tapossa, bár ahhoz bizonyosan nagy szerencse szükségeltetne. S minekután megismerhette Freyait, családjának jó barátját, több kegyet igazán nem várhat a sorstól.*
- Természetest én is így vélekedem, kedves Organthela. Mint láthatod, igazán borongó idők nélkül is örömömet lelem, ha segíthetek másokon. A túlélés kulcsa nem abban keresendő, miként bújunk el a világ mocskai elől, hanem miként tudunk erőt meríteni a folytatáshoz. Csak a földeinken dúló háború is szomorúsággal szorongatja a lelkemet, úgy igazán elképzelni sem tudom, mennyire bízhatnám rá magam az igazi szükségben, s mennyire marad erős, hogy ne fertőződjék meg. Gondolj csak a Medgolyra s amannak gazdájára. Haláluk látom, bolygatják a szívedet, ha mindez nap, nap után történne... Felfoghatatlan borzalom. Ám mint említettem, számomra is elsődleges, hogy a legjobbat hozzam elő az adott helyzetből. *Magyarázza csöndesen, remélve, hogy nem sértette meg gondolataival a leányt, noha részéről nem érzi, hogy egymásnak ütközőek volnának nézeteik. Megérti Freyait, teljesen igazat is ad neki, csupán a túlélés mikéntjét nem fogalmazta meg tisztán az előbb. Reménye, ezúttal kristályosabban hatottak szavai.
Ami atyjaikat illeti, no meg a nyárelői forgatag bálját, igazán már nincs mit hozzátennie a leány megjegyzéseihez, pusztán egyetértő fejbiccentésével jelzi, az ő reménye is, hogy épp errefelé tartózkodjék, mikor bekövetkezik az esemény.
Eztán felkelnek a földről. Aravae is összecsomagolja holmijait, olvasmányait gondosan helyezgeti el, míg a korábban szedett füvek kis részét - amelyet megtartott -, előnyös módon csavarja bele egy kis kendőbe, hogy az utazócsomagban ne hulljanak szanaszét a növények különböző darabkái. Minek végett ezzel is elkészül, Organthelára emeli mélykék lélektükreit.*
- Nem határoztam még el magam, ám elsétálok a gazdagnegyed irányába, ha mást nem, tovább haladva betérek a Pegazusba. Amennyiben emlékezetemet nem csalja homály, úgy a Templom éppen útba fog esni. Elkísérlek hát. *Bársonyos ajkaira barátságos mosoly telepedik szavainak nyomán, s ha az elf is egyetért az iránnyal, úgy a folyópart felé indul meg, noha a temető nem tartozik kedvelt helyei közé, ugyanis ott is át kell majd haladniuk.*
2381. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2015-01-31 17:45:25
Üzenet elküldve: 2015-01-31 17:45:25
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Hófesztivál//
*Kettejük gyéren lakott világa igazán szép végszó. És hamarosan vissza is térhetnek bele, hogy megvívják a küzdelmüket mások világaival. Talán jobb is így, hosszabb távon egészen biztosan szétcincálnák egymást, még akkor is, ha az italba csempészett szer egy rövid időre, ha kényszerűen is, de oldottabb hangulatot teremtett köztük. A röhögést persze nem tudja abbahagyni, ahhoz idő kell. Főként, amikor Ziana a teát említi. Hogyne, és majd leöblítik tiszta forrásvízzel.*
- Te csak ne félts engem. *Kissé kanyarítja a szavakat, de azért bőven érhető, amit mond.* - Ital és fruska nem kerekedhet felém. Kivéve persze egy esetet. *Ezt nem részletezi bővebben; nem is kell, valószínűleg mindenkinek jobb így. A kérdésre csak kinéz oldalra, az árusok irányába. Erőteljesen pakolásznak, mintha ostorral hajtanák őket.*
- Éppenséggel rájuk nézhetünk *vonja meg a vállát. Ha ugyan még belefér az idejükbe. Ehhez igen gyorsnak kell lenniük. Amennyiben ez nem jön össze, a tisztás szélén kezdhetnek is búcsúzkodni. Ez komolyabb törést, főként, ha elszáll a szer hatása, vélhetően egyikük életében sem jelent majd.*
*Kettejük gyéren lakott világa igazán szép végszó. És hamarosan vissza is térhetnek bele, hogy megvívják a küzdelmüket mások világaival. Talán jobb is így, hosszabb távon egészen biztosan szétcincálnák egymást, még akkor is, ha az italba csempészett szer egy rövid időre, ha kényszerűen is, de oldottabb hangulatot teremtett köztük. A röhögést persze nem tudja abbahagyni, ahhoz idő kell. Főként, amikor Ziana a teát említi. Hogyne, és majd leöblítik tiszta forrásvízzel.*
- Te csak ne félts engem. *Kissé kanyarítja a szavakat, de azért bőven érhető, amit mond.* - Ital és fruska nem kerekedhet felém. Kivéve persze egy esetet. *Ezt nem részletezi bővebben; nem is kell, valószínűleg mindenkinek jobb így. A kérdésre csak kinéz oldalra, az árusok irányába. Erőteljesen pakolásznak, mintha ostorral hajtanák őket.*
- Éppenséggel rájuk nézhetünk *vonja meg a vállát. Ha ugyan még belefér az idejükbe. Ehhez igen gyorsnak kell lenniük. Amennyiben ez nem jön össze, a tisztás szélén kezdhetnek is búcsúzkodni. Ez komolyabb törést, főként, ha elszáll a szer hatása, vélhetően egyikük életében sem jelent majd.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9776-9795