Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 463 (9241. - 9260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
9260. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-10 16:19:14
Üzenet elküldve: 2022-12-10 16:19:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Utazás Északra//
*A tisztás kihalt ma délelőtt, ezért teljes nyugalommal fordít hátat a fák közötti nyílt területnek és a füvet átszelő útnak. Úgy áll meg két nagy fa között, hogy viszonylag jól belássa az erdőt. Messze előre néz, hogy szinte egészben lássa a távol lévő fákat, aztán az avarra siklik a tekintete, hátha ott vesz majd észre valami érdekeset. Egy pillanatra egy közeli nagyobb fán állapodik meg a tekintete, majd vesz egy jó mély levegőt és becsukja a szemét. Kihúzza magát, vállait hátra és lefelé görgeti, két kezét pedig a teste mellé lógatja. Lábai egyenesek, épp csak annyit hajlít a térdein, hogy ne legyen túl feszes a tartása. Hallgatja a szél susogását és beleszagol az esti eső után még nedves erdei levegőbe. Annyi mindent lát a városban, ideje, hogy pihentesse a szemeit és máshogy figyelje meg a világot. Az egyensúlyát is kipróbálja, először a sarkára helyezi a súlyát és hátra dől, majd a lábujjakon tartva magát előre. Mielőtt azonban teljesen belemerülhetne a meditációba egy faág elroppanásának hangja zökkenti ki a nyugodt, csendes megfigyelés állapotából. Figyelmen kívül is hagyhatná a zajt, de elővigyázatosságból inkább kinyitja a szemeit is a hang forrása felé fordul. A bujkáló elf ekkor még rejtve van előtte, nem lát be a fa mögé, de szinte biztosra veszi, hogy az ágat valakinek el kellett törnie, tehát lennie kell valakinek a közelben.*
- Nyugodtan előbújhatsz. Tőlem nincsen félnivalód. *Közli hangosan az erdő előtte tornyosuló részével. Ezután vár, hogy mit lép a feltételezett gallytörő. Hogy lesz-e bátorsága bemutatkozni.*
~És bújjon is csak elő, ne leselkedjen rám semmi és senki.~
*A tisztás kihalt ma délelőtt, ezért teljes nyugalommal fordít hátat a fák közötti nyílt területnek és a füvet átszelő útnak. Úgy áll meg két nagy fa között, hogy viszonylag jól belássa az erdőt. Messze előre néz, hogy szinte egészben lássa a távol lévő fákat, aztán az avarra siklik a tekintete, hátha ott vesz majd észre valami érdekeset. Egy pillanatra egy közeli nagyobb fán állapodik meg a tekintete, majd vesz egy jó mély levegőt és becsukja a szemét. Kihúzza magát, vállait hátra és lefelé görgeti, két kezét pedig a teste mellé lógatja. Lábai egyenesek, épp csak annyit hajlít a térdein, hogy ne legyen túl feszes a tartása. Hallgatja a szél susogását és beleszagol az esti eső után még nedves erdei levegőbe. Annyi mindent lát a városban, ideje, hogy pihentesse a szemeit és máshogy figyelje meg a világot. Az egyensúlyát is kipróbálja, először a sarkára helyezi a súlyát és hátra dől, majd a lábujjakon tartva magát előre. Mielőtt azonban teljesen belemerülhetne a meditációba egy faág elroppanásának hangja zökkenti ki a nyugodt, csendes megfigyelés állapotából. Figyelmen kívül is hagyhatná a zajt, de elővigyázatosságból inkább kinyitja a szemeit is a hang forrása felé fordul. A bujkáló elf ekkor még rejtve van előtte, nem lát be a fa mögé, de szinte biztosra veszi, hogy az ágat valakinek el kellett törnie, tehát lennie kell valakinek a közelben.*
- Nyugodtan előbújhatsz. Tőlem nincsen félnivalód. *Közli hangosan az erdő előtte tornyosuló részével. Ezután vár, hogy mit lép a feltételezett gallytörő. Hogy lesz-e bátorsága bemutatkozni.*
~És bújjon is csak elő, ne leselkedjen rám semmi és senki.~
9259. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-10 13:20:28
Üzenet elküldve: 2022-12-10 13:20:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Utazás Északra//
*Örömmel fogadja, hogy végre hűvösebbre fordult az idő, és a szél is felélénkült. Szereti a szelet, az a vándor barátja, elrepíti hozzá a hangokat, a szagokat, sok mindenről értesül általa, nem egyszer a segítségére volt már utazásai során. Ez alkalommal is szokásos öltözékét viseli: mohazöld nadrágot és gesztenyebarna gyapjú felsőrészt, ugyanilyen színű bőrcsizmával és kámzsás köpennyel, melyet a szíve fölött egy borostyánköves bross díszít. Köpenye alatt bőr vértet és alkarvédőt visel, hosszú íját a hátán lévő tegezben, tőrét pedig a jobb csizmájára erősített tartóban hordja. Nyakában szarvas amulettet visel.
Északra tart, bár nincs meghatározott úti célja, de egy megérzés arra sarkallta, hogy az Erdőmélye felé vegye az irányt, és az évek alatt megtanulta, hogy fontos, hogy bízzon az intuícióban. Amint az Erdőszéli tisztás felé közeledik, lépteket hall, ezért behúzódik az egyik fa mögé, hogy megbizonyosodjon róla, valóban jár-e ott valaki, vagy csak a szél játszik vele. Csakhogy óvatlanul egy gallyra lép, ami azon nyomban hangosan kettétörik a lába alatt. A levegőt visszatartva, hátát a fának vetve mozdulatlanná dermed, abban bízva, hogy ha valóban van ott valaki, nem hallotta meg neszezését, és nem veszi észre.*
*Örömmel fogadja, hogy végre hűvösebbre fordult az idő, és a szél is felélénkült. Szereti a szelet, az a vándor barátja, elrepíti hozzá a hangokat, a szagokat, sok mindenről értesül általa, nem egyszer a segítségére volt már utazásai során. Ez alkalommal is szokásos öltözékét viseli: mohazöld nadrágot és gesztenyebarna gyapjú felsőrészt, ugyanilyen színű bőrcsizmával és kámzsás köpennyel, melyet a szíve fölött egy borostyánköves bross díszít. Köpenye alatt bőr vértet és alkarvédőt visel, hosszú íját a hátán lévő tegezben, tőrét pedig a jobb csizmájára erősített tartóban hordja. Nyakában szarvas amulettet visel.
Északra tart, bár nincs meghatározott úti célja, de egy megérzés arra sarkallta, hogy az Erdőmélye felé vegye az irányt, és az évek alatt megtanulta, hogy fontos, hogy bízzon az intuícióban. Amint az Erdőszéli tisztás felé közeledik, lépteket hall, ezért behúzódik az egyik fa mögé, hogy megbizonyosodjon róla, valóban jár-e ott valaki, vagy csak a szél játszik vele. Csakhogy óvatlanul egy gallyra lép, ami azon nyomban hangosan kettétörik a lába alatt. A levegőt visszatartva, hátát a fának vetve mozdulatlanná dermed, abban bízva, hogy ha valóban van ott valaki, nem hallotta meg neszezését, és nem veszi észre.*
9258. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-09 22:30:01
Üzenet elküldve: 2022-12-09 22:30:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
*Hűvös nap a mai, időnként a szél is fel-feltámad. A folyó felől érkezik a fák között, beköszön a tisztásra, aztán átsüvít a város utcáin. Felborzolja a hajakat, libbent egyet a szoknyákon és megpörgeti a szemetet. Aztán megy tovább, hiszen délutánra már északabbra hivatalos. A sok okozott bosszúság mellett egy haszna is van, a környéket megülő ködöt máris eltakarította, és szerencsére sok felhőt sem hozott magával.
Bobbir széllel szemben érkezik meg a tisztásra a város felől. Csak sétálni jött, de a teljes felszerelését viseli. Volt néhány kellemetlen találkozása mostanában, úgyhogy biztosra megy. Csizmát, kék nadrágot és zekét visel, felette pedig bőrpáncélt. Sőt az időjárásra való tekintettel a köpenyét is magára kanyarította. Csuklya helyett a két szarvval díszített barbár sisakját viseli. Ritka látvány az ilyen fejfedő a szőke elfen, de kedves emlékei kötődnek hozzá, ezért bátran és büszkén hordja. Fegyverövéről díszes kard és tőr lóg. Szépnek szépek, talán használni is képes őket az úrfi. A tisztáson az erdő fái felé fordulva áll meg, hogy a rengeteg belsejét figyelve szedje össze a gondolatait.*
Bobbir széllel szemben érkezik meg a tisztásra a város felől. Csak sétálni jött, de a teljes felszerelését viseli. Volt néhány kellemetlen találkozása mostanában, úgyhogy biztosra megy. Csizmát, kék nadrágot és zekét visel, felette pedig bőrpáncélt. Sőt az időjárásra való tekintettel a köpenyét is magára kanyarította. Csuklya helyett a két szarvval díszített barbár sisakját viseli. Ritka látvány az ilyen fejfedő a szőke elfen, de kedves emlékei kötődnek hozzá, ezért bátran és büszkén hordja. Fegyverövéről díszes kard és tőr lóg. Szépnek szépek, talán használni is képes őket az úrfi. A tisztáson az erdő fái felé fordulva áll meg, hogy a rengeteg belsejét figyelve szedje össze a gondolatait.*
9257. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-05 10:24:23
Üzenet elküldve: 2022-12-05 10:24:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Olea gúnyos mosolya nem a férfi felé, inkább saját maga felé, vagy úgy egészében véve az élet felé irányul. Na de a történések szélsebesen követik egymást, elcsattant az a bizonyos elcsattannivaló és Olea elrohant a fák közé.
Dalaf hosszú elflábai jóval gyorsabbak, mint az övéi. Mire éppen beugrana a fűz mögé, már utól is érte őt. A lánynak egy céltudatosan lassan haladó, vadat becserkésző ragadozó jut az eszébe róla. Apró lépésekkel hátralépeget, amíg neki nem ütközik a feje a fatörzsnek. Vörös arcából világító szürke szemei kapkodva fürkészik a másik arcát, valamiféle reakció után kutatva, de nem talál semmi használhatót. Sietősen nyel egy nagyot, a tenyerét ökölbe szorítja. Dalaf teljesen fölétornyosul, hirtelen, maga sem tudja miért, egy villanásra félelmet érez. *
~ Dühös rám? ~
* Mintha haragot látna kigyúlni azokban a borostyánsárga szemekben. Szívesen lesütné a szemeit és eltűnne máshová, főleg amikor az elf megragadja őt. Nem mer félrenézni. Behúzza egy picit a fejét a két válla közé, testét a fának szorítja. Dalaf lassan megragadja a nyakát, mire Oleából kiszalad egy rémült kis hang. Az elf halkan megszólal, mire az összes gondolatot elvágják a lány fejében.
Apró kis szikrák gyúlnak lehunyt szemhéja mögött, míg hátradöntött fejjel visszacsókol. Önkéntelenül is kiengedi eddig összeszorított markát és a férfi ruhájába kapaszkodik. *
~ Ez aztán a csók. ~
* Még sosem csókolta így őt senki. A volt Sellő szakértelme vitathatatlan, mire elereszti Oleát, a lányból csak egy szétfolyt pocsolya marad a sáros avarban. *
- Hhhh...
* Sóhajt egy rövidet és jó darabig sikertelenül próbálja a bepárásodott szemeit fókuszálásra bírni. Kivörösödött ajka bizsereg és finoman elnyílik. *
- Végül is... bejött az elméleted.
* Leheli alig hallhatóan, utalva Dalaf korábbi lelkesítő beszédére. A térdei viszont ebben a percben adják meg magukat és összerogynak a fa tövében. *
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Olea gúnyos mosolya nem a férfi felé, inkább saját maga felé, vagy úgy egészében véve az élet felé irányul. Na de a történések szélsebesen követik egymást, elcsattant az a bizonyos elcsattannivaló és Olea elrohant a fák közé.
Dalaf hosszú elflábai jóval gyorsabbak, mint az övéi. Mire éppen beugrana a fűz mögé, már utól is érte őt. A lánynak egy céltudatosan lassan haladó, vadat becserkésző ragadozó jut az eszébe róla. Apró lépésekkel hátralépeget, amíg neki nem ütközik a feje a fatörzsnek. Vörös arcából világító szürke szemei kapkodva fürkészik a másik arcát, valamiféle reakció után kutatva, de nem talál semmi használhatót. Sietősen nyel egy nagyot, a tenyerét ökölbe szorítja. Dalaf teljesen fölétornyosul, hirtelen, maga sem tudja miért, egy villanásra félelmet érez. *
~ Dühös rám? ~
* Mintha haragot látna kigyúlni azokban a borostyánsárga szemekben. Szívesen lesütné a szemeit és eltűnne máshová, főleg amikor az elf megragadja őt. Nem mer félrenézni. Behúzza egy picit a fejét a két válla közé, testét a fának szorítja. Dalaf lassan megragadja a nyakát, mire Oleából kiszalad egy rémült kis hang. Az elf halkan megszólal, mire az összes gondolatot elvágják a lány fejében.
Apró kis szikrák gyúlnak lehunyt szemhéja mögött, míg hátradöntött fejjel visszacsókol. Önkéntelenül is kiengedi eddig összeszorított markát és a férfi ruhájába kapaszkodik. *
~ Ez aztán a csók. ~
* Még sosem csókolta így őt senki. A volt Sellő szakértelme vitathatatlan, mire elereszti Oleát, a lányból csak egy szétfolyt pocsolya marad a sáros avarban. *
- Hhhh...
* Sóhajt egy rövidet és jó darabig sikertelenül próbálja a bepárásodott szemeit fókuszálásra bírni. Kivörösödött ajka bizsereg és finoman elnyílik. *
- Végül is... bejött az elméleted.
* Leheli alig hallhatóan, utalva Dalaf korábbi lelkesítő beszédére. A térdei viszont ebben a percben adják meg magukat és összerogynak a fa tövében. *
9256. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-04 18:05:53
Üzenet elküldve: 2022-12-04 18:05:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Dalaf pár pillanatig már azt hiszi, hogy a másik ki fogja neki mutatni a foga valódi fehérjét. Hiszen azok a szavak valahol, olyan támadónak hangzanak. A gúnyos mosoly pedig mostanában különösen negatív jelentést vont maga után az elf életében. Valószínűleg a jövőben még gondjai lesznek a bizalommal. Szerencsére azonban a motivációs tréningek rögtönözésével nem igazán gyűlik meg a baja. A tartásához való lelkesedésen pedig egy nagyot dob az, hogy míg beszél a másik jóízűen kacag. Az ilyesmi beszédek egyébként az anyjától sem álltak sosem távol, így valószínűleg faji jellegzetesség lehet. Ahogy a vérük gyorsasága is, hiszen a másik olyan gyorsan tapad az ajkaira, hogy azzal a lendülettel már el is hagyta azokat. A vörös férfi azonban még megáll egy pillanatra és hüvelykujjával végig simít a most már nedves és többet akaró ajkán. Csak ezután iramodik a másik után, minden gyorsaságát kihasználva. És amikor utoléri őt az utolsó egy métert, már nem rohanva teszi meg. Lassú, határozott léptekkel halad Ole felé, némán, a lány szemeit fűrkészve. Arcán az érzelmek kiolvashatatlanok, a bal kezével végül a fűzfa kérgére támaszkodik, így a helyére zárja szinte egészen a nőt. És ekkor, ott alig pár centire egymástól a sárga szemeiben megcsillan a düh. És amennyiben a balszerencséje bem kívánná máshogy, jobb kezét a másik vállára helyezi. Lassú, cirógató mozdulattal a lány nyakára tér és a lomha, gyengéd érintésből egy körbeölelő, határozott fogás lesz. A hüvelykujjával alulról nyomja meg a másik állát így feljebb billentené azt. És mindeközben továbbra is intenzíven a másikat figyeli, míg nem megteszi felé az utolsó lépést. És mély suttogással szól a másikhoz*
- Nem szeretem, ha elfutnak előlem cica *ezt közölve csókolja meg a nőt. Ezúttal pedig, ha rajta múlik rendesen is teszik azt. Az az apró fogás a másik nyakáról közben eltűnik és helyét a lány hajába túró ujjak veszik át. Izgalmát pedig az a pillanat, amikor a férfi a szájába szívja a másik mézízű ajkait és a csípőjét egy pillanatig kóstolóul hozzátolja. Ha mindez, így sikerül, akkor végül nagy erőfeszítéssel, de a csók végével elengedi Olea ajkát és már, csak jobb keze cirógatja az arcát. Miközben a sajátján széles és őszinte mosoly ül*
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Dalaf pár pillanatig már azt hiszi, hogy a másik ki fogja neki mutatni a foga valódi fehérjét. Hiszen azok a szavak valahol, olyan támadónak hangzanak. A gúnyos mosoly pedig mostanában különösen negatív jelentést vont maga után az elf életében. Valószínűleg a jövőben még gondjai lesznek a bizalommal. Szerencsére azonban a motivációs tréningek rögtönözésével nem igazán gyűlik meg a baja. A tartásához való lelkesedésen pedig egy nagyot dob az, hogy míg beszél a másik jóízűen kacag. Az ilyesmi beszédek egyébként az anyjától sem álltak sosem távol, így valószínűleg faji jellegzetesség lehet. Ahogy a vérük gyorsasága is, hiszen a másik olyan gyorsan tapad az ajkaira, hogy azzal a lendülettel már el is hagyta azokat. A vörös férfi azonban még megáll egy pillanatra és hüvelykujjával végig simít a most már nedves és többet akaró ajkán. Csak ezután iramodik a másik után, minden gyorsaságát kihasználva. És amikor utoléri őt az utolsó egy métert, már nem rohanva teszi meg. Lassú, határozott léptekkel halad Ole felé, némán, a lány szemeit fűrkészve. Arcán az érzelmek kiolvashatatlanok, a bal kezével végül a fűzfa kérgére támaszkodik, így a helyére zárja szinte egészen a nőt. És ekkor, ott alig pár centire egymástól a sárga szemeiben megcsillan a düh. És amennyiben a balszerencséje bem kívánná máshogy, jobb kezét a másik vállára helyezi. Lassú, cirógató mozdulattal a lány nyakára tér és a lomha, gyengéd érintésből egy körbeölelő, határozott fogás lesz. A hüvelykujjával alulról nyomja meg a másik állát így feljebb billentené azt. És mindeközben továbbra is intenzíven a másikat figyeli, míg nem megteszi felé az utolsó lépést. És mély suttogással szól a másikhoz*
- Nem szeretem, ha elfutnak előlem cica *ezt közölve csókolja meg a nőt. Ezúttal pedig, ha rajta múlik rendesen is teszik azt. Az az apró fogás a másik nyakáról közben eltűnik és helyét a lány hajába túró ujjak veszik át. Izgalmát pedig az a pillanat, amikor a férfi a szájába szívja a másik mézízű ajkait és a csípőjét egy pillanatig kóstolóul hozzátolja. Ha mindez, így sikerül, akkor végül nagy erőfeszítéssel, de a csók végével elengedi Olea ajkát és már, csak jobb keze cirógatja az arcát. Miközben a sajátján széles és őszinte mosoly ül*
9255. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-04 17:33:29
Üzenet elküldve: 2022-12-04 17:33:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Elszántan lép ki a Pegazus hátsó ajtaján az incidens után. Olyan érzés, mintha évek óta történt volna mindez, pedig épp csak az imént volt. De a következő időszakban kicsit be kell húznia fülét-farkát-nyakát, hogy ne keltsen még több feltűnést. Az eléggé ártalmas a biznisznek. Így heteket, ha nem hónapokat tölt a városban, nyugiban, minden gondot a lehető legjobb tudása szerint elkerülvén. Szerencsére a napi betevőt pár hétre előre összeszedte már, így ebből nem lesz gond. De még nem kíván új célpontot keresni.
Hetekkel később a tisztáson találja magát, simán csak kiélvezvén az itteni nyugalmat. Sokszor jár-kel tömegben, hisz tökéletes környezet az ilyesmi, ezért néha szüksége van némi nyugalomra. A tisztás pedig mindig is tökéletes hely volt erre. Mielőtt kitér a tisztásra, az "alkalomnak megfelelően" öltözik, átvedlik a zöld színű ruhaszettjébe, arcát pedig a szokásos maszkkal takarja. Az elmúlt hetekben többször váltott felszerelést, kinézetet, ruhát, hogyha esetleg valaki követte vagy megfigyelte volna a mltkori incidens óta, azt végleg lerázza, és ne találjanak rá, ismerjék fel. Most pedig, a természet zöldjét is természetesen a saját zöldjében járja.*
Hetekkel később a tisztáson találja magát, simán csak kiélvezvén az itteni nyugalmat. Sokszor jár-kel tömegben, hisz tökéletes környezet az ilyesmi, ezért néha szüksége van némi nyugalomra. A tisztás pedig mindig is tökéletes hely volt erre. Mielőtt kitér a tisztásra, az "alkalomnak megfelelően" öltözik, átvedlik a zöld színű ruhaszettjébe, arcát pedig a szokásos maszkkal takarja. Az elmúlt hetekben többször váltott felszerelést, kinézetet, ruhát, hogyha esetleg valaki követte vagy megfigyelte volna a mltkori incidens óta, azt végleg lerázza, és ne találjanak rá, ismerjék fel. Most pedig, a természet zöldjét is természetesen a saját zöldjében járja.*
9254. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-04 17:06:22
Üzenet elküldve: 2022-12-04 17:06:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
* Témaváltása nem bizonyul hosszútávon sikeresnek. Dalaf visszakanyarodik a sanyarú gyermekkorához. Sóhajt. Lélekben berendezkedik egy lehangoló beszélgetéshez. *
- Szerencsés a te fajod. Olyan hosszú az életetek, hogy több alkalmatok is van hibázni és újrakezdeni.
* Bánatosan gúnyos mosolyt villant. *
- Nekünk egyszerű embereknek, vagy fél elfeknek, kevesebb idő jut elesni, majd felállni.
* Az elf lelkesítő, motivációs tréningje most már valódi mosolyt csal az arcára. Aztán már nevet, főleg a szeretős résznél. *
~ Vajon tudja? ~
* Olea elgondolkozik, mennyit sejthet korábbi keszekusza gondolataiból a férfi, vagy csak véletlenül hibázott rá a témára? Némi visszafogott álmélkodással szemléli a Dalaf arcán végbemenő változásokat, azt a rengeteg érzelmet, ami átfut rajta. Kicsit úgy érzi magát, mint egy rajongó kislány. Azért elgondolkozik a lelkes mondatokon, sok igazságot lát benne. Továbbra is kuncogva, összegyűjti a bátorságát és csillogó szemmel gyorsan átszeli a köztük lévő távolságot. *
~ Egy, kettő, három. ~
* Villámgyorsan lábujjhegyre ereszkedik és az elf nyakába kapaszkodva sietős csókot nyom az ajkára. Amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan is távozik. Mire a férfi felfogná, mi történt, Olea már jó néhány métert szaladt és nevetgélve elbújik egy fűz mögött, hogy kifújja magát. *
//Élők között, mert hol máshol//
* Témaváltása nem bizonyul hosszútávon sikeresnek. Dalaf visszakanyarodik a sanyarú gyermekkorához. Sóhajt. Lélekben berendezkedik egy lehangoló beszélgetéshez. *
- Szerencsés a te fajod. Olyan hosszú az életetek, hogy több alkalmatok is van hibázni és újrakezdeni.
* Bánatosan gúnyos mosolyt villant. *
- Nekünk egyszerű embereknek, vagy fél elfeknek, kevesebb idő jut elesni, majd felállni.
* Az elf lelkesítő, motivációs tréningje most már valódi mosolyt csal az arcára. Aztán már nevet, főleg a szeretős résznél. *
~ Vajon tudja? ~
* Olea elgondolkozik, mennyit sejthet korábbi keszekusza gondolataiból a férfi, vagy csak véletlenül hibázott rá a témára? Némi visszafogott álmélkodással szemléli a Dalaf arcán végbemenő változásokat, azt a rengeteg érzelmet, ami átfut rajta. Kicsit úgy érzi magát, mint egy rajongó kislány. Azért elgondolkozik a lelkes mondatokon, sok igazságot lát benne. Továbbra is kuncogva, összegyűjti a bátorságát és csillogó szemmel gyorsan átszeli a köztük lévő távolságot. *
~ Egy, kettő, három. ~
* Villámgyorsan lábujjhegyre ereszkedik és az elf nyakába kapaszkodva sietős csókot nyom az ajkára. Amilyen gyorsan érkezett, olyan gyorsan is távozik. Mire a férfi felfogná, mi történt, Olea már jó néhány métert szaladt és nevetgélve elbújik egy fűz mögött, hogy kifújja magát. *
9253. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-02 23:01:09
Üzenet elküldve: 2022-12-02 23:01:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
*~Egy örömtanyán nőtt fel, fú Dalaf, te hülye fasz!~ szidja magát, ahogy rájön, hogy valószínűleg most milyen érzés is lehetett a másiknak a kis monológját hallgatnia. Később azon a roppant meggyőző "minden rendben"-en, csak kételkedve összehúzza a szemét. Noha mostanában tényleg nem olvasott jól a nőkből, de azért ezt próbálja biztosan hinni, hogy jól látja, hogy ez most nem volt túl őszinte reakció. Nem úgy, mint az utóbbi hatai során az a sok furcsa vendég, akiket valahogy mindig túl gondolt vagy leegyszerűsített. Az valami isteni csapás kellett, hogy legyen, de egytől egyig. Karriere kezdete óta nem botlott, olyan őrült esetekbe, mint a Sellőházban. Lehetséges, hogy az egész valami jel volt, hogy most már igazán tényleg újra kezdhetné az életét, de bárhogy is legyen elég hatásos volt. Már itt és most máshogy érzi magát. Sokkal inkább annak a régi, jól elrejtett Dalafnak vagy valakinek, aki lenni akart volna kisebb- nagyobb eltérésekkel a történetében. Például azt a hátrébb lépést, úgy kihagyta volna, ha az élete sztoriját a fiatal énje írja*
- A lakás keresés? *kicsit megzavarja a hirtelen téma*
- Hát míg az ingemet mostam nem kaptam kulcsot valami szép villához senkitől. Szóval továbbra is fenálló dilemma. *Egy pillanatnyi csend áll be, míg a sellő valahol egészen mélyen elgondolkodik és maga sem tudja hogyan, de a gondolatai valahova visszafelé kanyarodnak el*
- Azt mondtad sokszor gondolkozol el azon mi lett volna belőled. Szóval most kihasználva öregapói mivoltomat felvilágosítlak, hogy ha szeretnél még mindig, szinte bármit elérhetsz. *finoman a másikra mosolyog*
- Meg is tiltom neked azt a múlt időt a jövőre vonatkozó mondataiddal kapcsolatban. Fiatal vagy, szinte ragyogsz, tele vagy élettel, bárki mellé betudnál jutni tanulónak egy ilyen karizmával. És szard le, hogy mások a hátad mögött mit suttognak! Jó, ha szeretőt szeretnél akkor ez már nehezebb, de ott is van, ami segít. Ha volt valami, ami mindig bevált, amikor nem tudtam, hogy mit akar tőlem valaki, akkor az a csók volt. A legjobb pillanatokat tudja okozni, amíg a munkád nem rontja el és szoktat le róla. Ezt azért lehetőleg kerüld el! Viszont hidd el, ha akarsz valakit, akkor már ő is tudja akar e téged. És nincs okunk szégyenkezni, akkor sem, ha visszautasítanak. A világunk rossz felfogásban van. Pedig annyira természetes. Vágyj, érezz, cselekedj! Mindenki erre vágyik, csak talál valami buta ellenindokot. De kérdem én miért nem hagyjuk abba most? *magyarázza hatalmas beleéléssel az arcán, hiába nem tudja, olyan tökéletesen megfogni a szavaival a gondolatát. *
//Élők között, mert hol máshol//
*~Egy örömtanyán nőtt fel, fú Dalaf, te hülye fasz!~ szidja magát, ahogy rájön, hogy valószínűleg most milyen érzés is lehetett a másiknak a kis monológját hallgatnia. Később azon a roppant meggyőző "minden rendben"-en, csak kételkedve összehúzza a szemét. Noha mostanában tényleg nem olvasott jól a nőkből, de azért ezt próbálja biztosan hinni, hogy jól látja, hogy ez most nem volt túl őszinte reakció. Nem úgy, mint az utóbbi hatai során az a sok furcsa vendég, akiket valahogy mindig túl gondolt vagy leegyszerűsített. Az valami isteni csapás kellett, hogy legyen, de egytől egyig. Karriere kezdete óta nem botlott, olyan őrült esetekbe, mint a Sellőházban. Lehetséges, hogy az egész valami jel volt, hogy most már igazán tényleg újra kezdhetné az életét, de bárhogy is legyen elég hatásos volt. Már itt és most máshogy érzi magát. Sokkal inkább annak a régi, jól elrejtett Dalafnak vagy valakinek, aki lenni akart volna kisebb- nagyobb eltérésekkel a történetében. Például azt a hátrébb lépést, úgy kihagyta volna, ha az élete sztoriját a fiatal énje írja*
- A lakás keresés? *kicsit megzavarja a hirtelen téma*
- Hát míg az ingemet mostam nem kaptam kulcsot valami szép villához senkitől. Szóval továbbra is fenálló dilemma. *Egy pillanatnyi csend áll be, míg a sellő valahol egészen mélyen elgondolkodik és maga sem tudja hogyan, de a gondolatai valahova visszafelé kanyarodnak el*
- Azt mondtad sokszor gondolkozol el azon mi lett volna belőled. Szóval most kihasználva öregapói mivoltomat felvilágosítlak, hogy ha szeretnél még mindig, szinte bármit elérhetsz. *finoman a másikra mosolyog*
- Meg is tiltom neked azt a múlt időt a jövőre vonatkozó mondataiddal kapcsolatban. Fiatal vagy, szinte ragyogsz, tele vagy élettel, bárki mellé betudnál jutni tanulónak egy ilyen karizmával. És szard le, hogy mások a hátad mögött mit suttognak! Jó, ha szeretőt szeretnél akkor ez már nehezebb, de ott is van, ami segít. Ha volt valami, ami mindig bevált, amikor nem tudtam, hogy mit akar tőlem valaki, akkor az a csók volt. A legjobb pillanatokat tudja okozni, amíg a munkád nem rontja el és szoktat le róla. Ezt azért lehetőleg kerüld el! Viszont hidd el, ha akarsz valakit, akkor már ő is tudja akar e téged. És nincs okunk szégyenkezni, akkor sem, ha visszautasítanak. A világunk rossz felfogásban van. Pedig annyira természetes. Vágyj, érezz, cselekedj! Mindenki erre vágyik, csak talál valami buta ellenindokot. De kérdem én miért nem hagyjuk abba most? *magyarázza hatalmas beleéléssel az arcán, hiába nem tudja, olyan tökéletesen megfogni a szavaival a gondolatát. *
9252. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-02 21:48:29
Üzenet elküldve: 2022-12-02 21:48:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
- Tényleg, nagyon irigylem őt. Sokszor gondolkozom azon, mi lett volna belőlem, ha... nem oda születek, ahova születtem. Érted.
* Tanulhatna rendesen, zongorázhatna, kényelmes életet élhetne, udvarolhatna neki egy lovagias ifjú... Ehelyett egy erdei düledező kunyhó, csúfolódások, buta tréfák és bántalmazások, döglött állatok, mindenféle bűzös kotyvalék, sikoltozó lányok és asszonyok hangja... Gyorsan apró mozdulatokkal megrázza a fejét, hogy kiverje a fejéből korántsem örömteli gyermekkora képeit. *
~ A letört az nem kifejezés. ~
- Minden rendben.
~ Hozzám képest még egy sellőházi selyemfiú is maga a daliás herceg. Csak rá kell nézni. Nem vagyunk egy súlycsoportban. ~
* Mosolyra húzza a száját, bár maga is érzi, hogy nem az igazi a próbálkozása. Különben is, valószínűleg csak beképzelte Dalaf érdeklődését. Egy pillanatra lehunyja a szemét, hogy összeszedje a gondolatait. *
~ Ostoba vagyok. ~
* Gyorsan összezúzza magában gyerekes álmodozását, mielőtt az elf teszi azt meg. Saját magától jobban elviseli az elutasítást. Mindazonáltal, az elhatározása bebiztosításához szüksége lenne egy kis térre. Lép egyet hátra. *
- Khm. És mi a helyzet a lakáskereséssel?
//Élők között, mert hol máshol//
- Tényleg, nagyon irigylem őt. Sokszor gondolkozom azon, mi lett volna belőlem, ha... nem oda születek, ahova születtem. Érted.
* Tanulhatna rendesen, zongorázhatna, kényelmes életet élhetne, udvarolhatna neki egy lovagias ifjú... Ehelyett egy erdei düledező kunyhó, csúfolódások, buta tréfák és bántalmazások, döglött állatok, mindenféle bűzös kotyvalék, sikoltozó lányok és asszonyok hangja... Gyorsan apró mozdulatokkal megrázza a fejét, hogy kiverje a fejéből korántsem örömteli gyermekkora képeit. *
~ A letört az nem kifejezés. ~
- Minden rendben.
~ Hozzám képest még egy sellőházi selyemfiú is maga a daliás herceg. Csak rá kell nézni. Nem vagyunk egy súlycsoportban. ~
* Mosolyra húzza a száját, bár maga is érzi, hogy nem az igazi a próbálkozása. Különben is, valószínűleg csak beképzelte Dalaf érdeklődését. Egy pillanatra lehunyja a szemét, hogy összeszedje a gondolatait. *
~ Ostoba vagyok. ~
* Gyorsan összezúzza magában gyerekes álmodozását, mielőtt az elf teszi azt meg. Saját magától jobban elviseli az elutasítást. Mindazonáltal, az elhatározása bebiztosításához szüksége lenne egy kis térre. Lép egyet hátra. *
- Khm. És mi a helyzet a lakáskereséssel?
9251. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-12-02 21:07:44
Üzenet elküldve: 2022-12-02 21:07:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A férfi kicsit mindig belefeletkezik abba, hogy a lánya esetében nem tartják egyértelműnek mindazt, amit egy másik gyermek "mindenképpen" tanulna, ugyanis a témában hozott döntése nem éppen volt megszokott*
- Mindent, amit egy jobb módú fiú is tanulna. Számtan, olvasás, a tudomány alapjai, alkímia és még zene is. Egy vagyonom van a dologban, de azt akarom, hogy legyen lehetősége gondolkodni, ismereteket szerezni, saját értékrendet kialakítani, több világnézetet látva, történeteket ismerve. Ne mások határozzák meg ki lehet belőle és sose szoruljon arra, hogy fel kelljen adnia önmagát vagy az álmait. Joga van ahhoz, hogy tudja mi mindent választhatsz. Annyi nőt láttam a munkám során, akik sose kaptak információt sem arról, hogy milyen lesz a nászéjszakájuk, a férjük és milyen lehetőség közül választottak nekik. Nem is mérlegelhettek. Az ilyesmitől rosszul vagyok, így a város házasságainak legtöbbjétől is. Nem pusztán a szakmához közel álló témát érintően. *Kihallatszódik a szavaiból, hogy a legnagyobb félelme az, hogy a lánya is ilyen sorsra jut, ő viszont tényleg mindent megtesz azért, hogy ez ne történhessen majd meg. Fontos neki a lánya, ahogy az is, hogy így ezen részét el is fogadják. Úgyhogy tapogatózni próbál hát Olénél, de az nem nagyon ad neki választ. Viszont máshogy viselkedik furcsán, mint ahogy azt várta*
- Minden rendben? *kérdezi*
- Elég letört arcot vágtál, hol járt a fejed?
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A férfi kicsit mindig belefeletkezik abba, hogy a lánya esetében nem tartják egyértelműnek mindazt, amit egy másik gyermek "mindenképpen" tanulna, ugyanis a témában hozott döntése nem éppen volt megszokott*
- Mindent, amit egy jobb módú fiú is tanulna. Számtan, olvasás, a tudomány alapjai, alkímia és még zene is. Egy vagyonom van a dologban, de azt akarom, hogy legyen lehetősége gondolkodni, ismereteket szerezni, saját értékrendet kialakítani, több világnézetet látva, történeteket ismerve. Ne mások határozzák meg ki lehet belőle és sose szoruljon arra, hogy fel kelljen adnia önmagát vagy az álmait. Joga van ahhoz, hogy tudja mi mindent választhatsz. Annyi nőt láttam a munkám során, akik sose kaptak információt sem arról, hogy milyen lesz a nászéjszakájuk, a férjük és milyen lehetőség közül választottak nekik. Nem is mérlegelhettek. Az ilyesmitől rosszul vagyok, így a város házasságainak legtöbbjétől is. Nem pusztán a szakmához közel álló témát érintően. *Kihallatszódik a szavaiból, hogy a legnagyobb félelme az, hogy a lánya is ilyen sorsra jut, ő viszont tényleg mindent megtesz azért, hogy ez ne történhessen majd meg. Fontos neki a lánya, ahogy az is, hogy így ezen részét el is fogadják. Úgyhogy tapogatózni próbál hát Olénél, de az nem nagyon ad neki választ. Viszont máshogy viselkedik furcsán, mint ahogy azt várta*
- Minden rendben? *kérdezi*
- Elég letört arcot vágtál, hol járt a fejed?
9250. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-30 10:13:54
Üzenet elküldve: 2022-11-30 10:13:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* Elmosolyodik az emlékektől, amikor az ismerős tisztásra ér. Rápillant a folyóra, ahova múltkor sikerült beleesnie, végig is fut a hátán a hideg. Meg is állna egy pillanatra, de iszonyatosan hideg van, és a szél fúj a víz felől, így hát gyorsan továbbsiet. De azért továbbra is mosolyog magában elhaladtában. *
9249. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-29 20:26:38
Üzenet elküldve: 2022-11-29 20:26:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Bár hősünk végre szusszanhat egyet hála annak, hogy előzetesen sikerült felmentenie magát és társát egy esetleges közszeméremsértés vádja alól, mindenesetre a nyugalom nem tart tovább pár pillanatnál, ugyanis hamar eluralkodik rajta egy nyugtalan érzés. Visszakozásával lehet, hogy megúszta a városőrség haragját, azonban ez által egy jóval veszélyesebb és kiszámíthatatlan fenevadat engedett szabadjára. A passzív-agresszív női haragot.*
~Nem könnyű percek ezek.~
*Jegyzi meg magában búsan, közben meg-megkérdőjelezve saját döntésének jogosságát. Azonban kár lenne a múlt megváltoztathatatlanságán keseregni, legalábbis ezen konkrét kapcsán határozottan.
Akaratlanul is próbál egy ügyetlen mozdulattal a nő válla felé nyúlni, bízva abban, hogy tán sikerül megnyugtatnia, ám a mélységi tudatosítva, hogy ezzel mennyit ronthat önnön helyzetén, még félúton véget vet a mozdulatnak, s ereszti le szabad kezét. Mit van mit tenni, inkább teszi, amire kérték, s mutatja az utat. A kínos csendben valahogy minden egyes lépés, minden egyes mozdulat természetellenesnek hat, s az az érzés járja át hősünk mintha minden tekintet reá szegeződne. A fák közé érve szerencsére némileg enyhül ez az érzés, azonban a férfi újból megtorpan. Fél szemmel a nőre sandít, majd tarkóját vakargatva a hosszú ideig csak a talajt bámulja. Ezen érthetetlen megnyilvánulást végül egy óvatos mozdulat töri, ugyanis a mélységi szabad keze eltűnik a sötét köpeny alatt, s egy sötét, kissé mocskos kendővel tér vissza a napvilágra. Szeme sarkából újból társára pillant, majd a kendőre, majd újból a nőre, miközben eleddig vízszintes állapotban lévő szája, az álla irányába tartó görbületet vesz.*
- Ezt… Ezt fel kéne venned. A biztonság kedvéért.
*Bár hősünk végre szusszanhat egyet hála annak, hogy előzetesen sikerült felmentenie magát és társát egy esetleges közszeméremsértés vádja alól, mindenesetre a nyugalom nem tart tovább pár pillanatnál, ugyanis hamar eluralkodik rajta egy nyugtalan érzés. Visszakozásával lehet, hogy megúszta a városőrség haragját, azonban ez által egy jóval veszélyesebb és kiszámíthatatlan fenevadat engedett szabadjára. A passzív-agresszív női haragot.*
~Nem könnyű percek ezek.~
*Jegyzi meg magában búsan, közben meg-megkérdőjelezve saját döntésének jogosságát. Azonban kár lenne a múlt megváltoztathatatlanságán keseregni, legalábbis ezen konkrét kapcsán határozottan.
Akaratlanul is próbál egy ügyetlen mozdulattal a nő válla felé nyúlni, bízva abban, hogy tán sikerül megnyugtatnia, ám a mélységi tudatosítva, hogy ezzel mennyit ronthat önnön helyzetén, még félúton véget vet a mozdulatnak, s ereszti le szabad kezét. Mit van mit tenni, inkább teszi, amire kérték, s mutatja az utat. A kínos csendben valahogy minden egyes lépés, minden egyes mozdulat természetellenesnek hat, s az az érzés járja át hősünk mintha minden tekintet reá szegeződne. A fák közé érve szerencsére némileg enyhül ez az érzés, azonban a férfi újból megtorpan. Fél szemmel a nőre sandít, majd tarkóját vakargatva a hosszú ideig csak a talajt bámulja. Ezen érthetetlen megnyilvánulást végül egy óvatos mozdulat töri, ugyanis a mélységi szabad keze eltűnik a sötét köpeny alatt, s egy sötét, kissé mocskos kendővel tér vissza a napvilágra. Szeme sarkából újból társára pillant, majd a kendőre, majd újból a nőre, miközben eleddig vízszintes állapotban lévő szája, az álla irányába tartó görbületet vesz.*
- Ezt… Ezt fel kéne venned. A biztonság kedvéért.
9248. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-28 20:47:17
Üzenet elküldve: 2022-11-28 20:47:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem titkolja, de ha tudná sem akarná, hogy igen élvezi azt, ahogy a mélységit "kínozza". Nem gondolta volna, hogy ennyire erősen él benne a mások lelki nyomorgatása iránti vágy. De inkább írná ezt annak a hibájára, hogy nemes egyszerűséggel túlságosan édesnek gondolja a sötételfet, ha zavarba jön. Ami pedig neki tetszik, azt szereti minél többször érinteni, ízlelni, jelen esetben pedig látni és hallani. Meg azért csak bujkál benne a kis gonosz, hogy annyira nem bánná, ha a fürdőbéli ismerkedésük megismétlődne. Akár épp itt a tisztáson.*
- Igen mi. Mert ehhez kellesz te is és én is.
*Vigyorog hátra a férfira, majd kitartóan halad tovább. Egy részében már valóban eljátszva a gondolattal, hogy tényleg megrontja a mélységit ezen a helyen. Vagy azon ott. Vagy amott a fa tövében. Erre mondják azt, hogy könnyű a jóba beleszokni. A fürdőben pedig nem érte csalódás. Noha kínzás alkalmával sem mondaná ki hangosan, de életében nem érzett még ilyen tüzet, ami lángba borította az egész testét, de mégsem ódzkodik az ellen, hogy újra és újra átélhesse.
De nem is a valóság lenne, ha nem köpnének bele a levesébe. Így csak egy elgyötört sóhajjal jutalmazza először a férfi kérdését. Lépteit hirtelen fékezi meg, s még kezét is úgy kapja el a férfiról, mintha az izzó vasból lenne, s akár egy durcás kisgyerek, keresztbe tett karokkal, tüntetőleges hátfordítással rántja meg a vállait.*
- Szó sincs kizárólagosan bizonyításról. De tőlem aztán, ha ennyire félted azt a kosarat.
*Forgatja meg a szemeit, majd újabb, igen mélyről feltörő sóhaj kíséretében perdül a másik mögé.*
- Akkor mutasd tovább az utat... nyuszi.
*Veti oda egy bájosnak semmiképp sem mondható, de annál gonoszkásabb mosoly kíséretében. Majdan pedig, ha partnere tovább indul, hát ő maga is készségesen követi. Természetesen kitartóan magán viselve a dacos ábrázatot, jelezvén, hogy ő ám bizony most vérig van sértve. Hisz melyik épeszű férfi utasítana el egy nőt, aki sellőket kenterbe verő módon ajánlkozik fel. Még akkor is, ha először csak dacnak és heccnek indult az egész.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem titkolja, de ha tudná sem akarná, hogy igen élvezi azt, ahogy a mélységit "kínozza". Nem gondolta volna, hogy ennyire erősen él benne a mások lelki nyomorgatása iránti vágy. De inkább írná ezt annak a hibájára, hogy nemes egyszerűséggel túlságosan édesnek gondolja a sötételfet, ha zavarba jön. Ami pedig neki tetszik, azt szereti minél többször érinteni, ízlelni, jelen esetben pedig látni és hallani. Meg azért csak bujkál benne a kis gonosz, hogy annyira nem bánná, ha a fürdőbéli ismerkedésük megismétlődne. Akár épp itt a tisztáson.*
- Igen mi. Mert ehhez kellesz te is és én is.
*Vigyorog hátra a férfira, majd kitartóan halad tovább. Egy részében már valóban eljátszva a gondolattal, hogy tényleg megrontja a mélységit ezen a helyen. Vagy azon ott. Vagy amott a fa tövében. Erre mondják azt, hogy könnyű a jóba beleszokni. A fürdőben pedig nem érte csalódás. Noha kínzás alkalmával sem mondaná ki hangosan, de életében nem érzett még ilyen tüzet, ami lángba borította az egész testét, de mégsem ódzkodik az ellen, hogy újra és újra átélhesse.
De nem is a valóság lenne, ha nem köpnének bele a levesébe. Így csak egy elgyötört sóhajjal jutalmazza először a férfi kérdését. Lépteit hirtelen fékezi meg, s még kezét is úgy kapja el a férfiról, mintha az izzó vasból lenne, s akár egy durcás kisgyerek, keresztbe tett karokkal, tüntetőleges hátfordítással rántja meg a vállait.*
- Szó sincs kizárólagosan bizonyításról. De tőlem aztán, ha ennyire félted azt a kosarat.
*Forgatja meg a szemeit, majd újabb, igen mélyről feltörő sóhaj kíséretében perdül a másik mögé.*
- Akkor mutasd tovább az utat... nyuszi.
*Veti oda egy bájosnak semmiképp sem mondható, de annál gonoszkásabb mosoly kíséretében. Majdan pedig, ha partnere tovább indul, hát ő maga is készségesen követi. Természetesen kitartóan magán viselve a dacos ábrázatot, jelezvén, hogy ő ám bizony most vérig van sértve. Hisz melyik épeszű férfi utasítana el egy nőt, aki sellőket kenterbe verő módon ajánlkozik fel. Még akkor is, ha először csak dacnak és heccnek indult az egész.*
9247. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-28 10:56:24
Üzenet elküldve: 2022-11-28 10:56:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Mit tanul, ez az okos leány?
* Már szinte irigykedik is. Olea is jóeszű lány, de neki sosem adatott meg a rendes neveltetés. *
~ Máshogy alakult volna az életem. ~
- Dehogyis! Nincs is olyanom.
* Vigyorodik el Dalaf túlzott apai aggódásán. Igazán édesnek találja. *
~ Jaj? ~
* Megmerevedik ültében, mint egy szobor, a férfi hirtelen pálfordulásától. *
- Őőő, én... nem... tudommm...
* Jóformán a saját neve sem jut eszébe, nem hogy távlati célok, amikor Dalaf ezt a fajta mosolyt csillogtatja felé. Láthatatlan fűszálakat és miegyebeket szedeget a ruhájáról. Rengeteg illetlen gondolat kering a fejében, egymást kergetve a bűntudatos frázisokkal. *
~ Szörnyen tapasztalt. Én meg... nagyon nem. Leszámítva néhány alkalmat, éretlen, idióta fiúkkal. Mit is akarhat tőlem egy ilyen férfi? ~
* Szürke szemeivel megállapodik az elf mellkasán, egyébként is csak addig ér fel, anélkül, hogy a fejét felemelné. *
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Mit tanul, ez az okos leány?
* Már szinte irigykedik is. Olea is jóeszű lány, de neki sosem adatott meg a rendes neveltetés. *
~ Máshogy alakult volna az életem. ~
- Dehogyis! Nincs is olyanom.
* Vigyorodik el Dalaf túlzott apai aggódásán. Igazán édesnek találja. *
~ Jaj? ~
* Megmerevedik ültében, mint egy szobor, a férfi hirtelen pálfordulásától. *
- Őőő, én... nem... tudommm...
* Jóformán a saját neve sem jut eszébe, nem hogy távlati célok, amikor Dalaf ezt a fajta mosolyt csillogtatja felé. Láthatatlan fűszálakat és miegyebeket szedeget a ruhájáról. Rengeteg illetlen gondolat kering a fejében, egymást kergetve a bűntudatos frázisokkal. *
~ Szörnyen tapasztalt. Én meg... nagyon nem. Leszámítva néhány alkalmat, éretlen, idióta fiúkkal. Mit is akarhat tőlem egy ilyen férfi? ~
* Szürke szemeivel megállapodik az elf mellkasán, egyébként is csak addig ér fel, anélkül, hogy a fejét felemelné. *
9246. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-27 18:32:02
Üzenet elküldve: 2022-11-27 18:32:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Oktatónál kell lennie. Eléggé kiakadnék, ha nem ott lenne. Nagyon fiatal még ahhoz, hogy serdülő jeleket mutasson és meglógjon innen-onnan. Ráadásul tanulni szeret, szorgalmas lány. Nagy baj lenne, ha nem oktatónál van. *Dalaf teljesen beleveszik a monoton apai aggodalomba. Őrült egy kérdés is születik meg a fejében*
- Ugye ez nem valami boszorkány megérzés volt, hogy baja lehet? *kérdez rá mielőtt tényleg pánikolni kezdeni a valószínűleg semmin. Ha a másik lenyugtatja és valószínűleg jól ki is neveti, akkor majd kibeszélhetik Dalaf legendás vagy csak annak tűnő, de valójában a világban aprócska és múló hírnevét. Míg végül be nem áll a csend. ~Szóval megunt, mi? Gyerekkel az elf, már nem olyan izgalmas. Legalábbis, ha jól gondolom. Ez azért könnyen kideríthető~*
- Én a lányomért megyek. *válaszolja egyszerűen és pakolászni kezd*
- Na és te mire vágysz drágám? Merre mennél? *kérdezi "ártatlan" érdeklődéssel és bűnősen csábító mosollyal az után, hogy felegyenesedik és egy kicsikét közelebb közelebb hajol, mint azt illik*
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Oktatónál kell lennie. Eléggé kiakadnék, ha nem ott lenne. Nagyon fiatal még ahhoz, hogy serdülő jeleket mutasson és meglógjon innen-onnan. Ráadásul tanulni szeret, szorgalmas lány. Nagy baj lenne, ha nem oktatónál van. *Dalaf teljesen beleveszik a monoton apai aggodalomba. Őrült egy kérdés is születik meg a fejében*
- Ugye ez nem valami boszorkány megérzés volt, hogy baja lehet? *kérdez rá mielőtt tényleg pánikolni kezdeni a valószínűleg semmin. Ha a másik lenyugtatja és valószínűleg jól ki is neveti, akkor majd kibeszélhetik Dalaf legendás vagy csak annak tűnő, de valójában a világban aprócska és múló hírnevét. Míg végül be nem áll a csend. ~Szóval megunt, mi? Gyerekkel az elf, már nem olyan izgalmas. Legalábbis, ha jól gondolom. Ez azért könnyen kideríthető~*
- Én a lányomért megyek. *válaszolja egyszerűen és pakolászni kezd*
- Na és te mire vágysz drágám? Merre mennél? *kérdezi "ártatlan" érdeklődéssel és bűnősen csábító mosollyal az után, hogy felegyenesedik és egy kicsikét közelebb közelebb hajol, mint azt illik*
9245. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-26 00:03:37
Üzenet elküldve: 2022-11-26 00:03:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 150
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Függőségek kötelékében //
*Bár nem látja Daya arcát, az apró mozdulatokból, a lélegzete üteméből, a teste önkéntelen jelzéseiből kiválóan olvasható, hogy elevenébe találnak a szavak. Ez azért szolgáltat némi elégtételt a kikötőinek az előzőek miatt, de persze korántsem eleget. Az nem járja, hogy a kis wegtoreni szukafattya sosem vall színt, hogy csak tagad és kéreti magát.
Nolen elmosolyodik az ártatlan sóhajra.*
- Ahogy szeretnéd, drága *mondja, aztán a lány derekát átkarolva készségesen indítja lépteit vissza a város nem túl távoli körvonalai felé.* - Biztos kimerültél. Nem is csoda. Sűrű napok voltak. *Nyom egy együtt érző csókocskát Daya halántékára menet közben.* - Pihenj csak. Én úgyis fel akartam már keresni Jyzelliet. Muszáj lesz néhány dologban segítenie.
*Semmi jelét nem mutatja, hogy észrevett volna bármi áthallást Dayaneer szavaiban. Irritálóan hitelesen adja az átlag férfiembert, akik sosem tudnak olvasni a sorok között, amikor kellene. Szó szerint értelmez, ahogy az ilyenek rossz szokása.
Ha játszanak, akkor ő is kiveszi belőle a részét. Főleg hogy olyan rút fogadtatás volt a jussa a szájára szökött vallomása után, akármilyen kis kacska is volt. Néha úgy tűnhet, hogy Nolen könnyen lerázza magáról a sérelmeket és észrevétlenül túl is lép rajtuk. De aki így hiszi, az még csak nagyon felületesen ismeri a Velasco'rrát. Nolen nem felejt. Megtalálja, kivárja a legalkalmasabb időt a sérelmekre való revanshoz. Persze vannak olyan esetek is, melyeket előszeretettel emleget fel bosszantó gyakorisággal. A jó ég tudja, melyik a rosszabb.*
*Bár nem látja Daya arcát, az apró mozdulatokból, a lélegzete üteméből, a teste önkéntelen jelzéseiből kiválóan olvasható, hogy elevenébe találnak a szavak. Ez azért szolgáltat némi elégtételt a kikötőinek az előzőek miatt, de persze korántsem eleget. Az nem járja, hogy a kis wegtoreni szukafattya sosem vall színt, hogy csak tagad és kéreti magát.
Nolen elmosolyodik az ártatlan sóhajra.*
- Ahogy szeretnéd, drága *mondja, aztán a lány derekát átkarolva készségesen indítja lépteit vissza a város nem túl távoli körvonalai felé.* - Biztos kimerültél. Nem is csoda. Sűrű napok voltak. *Nyom egy együtt érző csókocskát Daya halántékára menet közben.* - Pihenj csak. Én úgyis fel akartam már keresni Jyzelliet. Muszáj lesz néhány dologban segítenie.
*Semmi jelét nem mutatja, hogy észrevett volna bármi áthallást Dayaneer szavaiban. Irritálóan hitelesen adja az átlag férfiembert, akik sosem tudnak olvasni a sorok között, amikor kellene. Szó szerint értelmez, ahogy az ilyenek rossz szokása.
Ha játszanak, akkor ő is kiveszi belőle a részét. Főleg hogy olyan rút fogadtatás volt a jussa a szájára szökött vallomása után, akármilyen kis kacska is volt. Néha úgy tűnhet, hogy Nolen könnyen lerázza magáról a sérelmeket és észrevétlenül túl is lép rajtuk. De aki így hiszi, az még csak nagyon felületesen ismeri a Velasco'rrát. Nolen nem felejt. Megtalálja, kivárja a legalkalmasabb időt a sérelmekre való revanshoz. Persze vannak olyan esetek is, melyeket előszeretettel emleget fel bosszantó gyakorisággal. A jó ég tudja, melyik a rosszabb.*
9244. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-24 19:24:14
Üzenet elküldve: 2022-11-24 19:24:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Árvánk elképedve bámulja Myyn-át, amíg ő körülírja egy gyerekeknek való hely minden előnyét. Ha a sütemény nem is, de a célba dobás már Lily-t is izgalomba hozza. Ki tudhatja? Akár bajnok is lehetne ebben a versenyben. De mégsem ezen gondolat által időznek kékjei a másik lányon. Sokkal inkább gondol arra, hogy ha nem is várta, de valahol a szíve mélyén vágyott egy hasonló ismerősre. Akire, ha sikerült rálelni, hát nem engedi el egykönnyen. Ez pedig kölcsönösnek látszik. Mármint abból ítélve, ahogy Myyna megragadja a félvér kacsóját. Ijedtében olyan szavak jönnek a szájára, mint az "Eressz!", vagy "Aki utoljára hozzám ért, annak leharaptam az ujját!". Végezetül csak felfogja, hogy a másikban semmilyen ártó szándék sem leledzik, majd pislogva hallgatja végig őt.*
- Nekem vannak ötleteim. *Mosolyodik el ismét a fekete hajú lány. Hiszen a városban tényleg lelhetnek, úgymond, tennivalóra. Ez ellen szól, hogy a kikötő több veszélyt rejteget. Még maga az árva sem tudja, melyik lehetne a jobb választás. Bár Arthenior mellett szóljon, hogy nem szívesen keverné veszélybe új ismerősét. Lily, Myyna kezét el sem engedve, indul el a város elé. Magával húzva a lányt, amennyiben hagyja magát.*
- Gyere velem! Együtt kitaláljuk, hogy mit is tehetünk. Vagy a tett talál ránk.
*Derül fel a félvér arca. Talán évekkel ez előtt volt ennyire vidám utoljára.*
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Árvánk elképedve bámulja Myyn-át, amíg ő körülírja egy gyerekeknek való hely minden előnyét. Ha a sütemény nem is, de a célba dobás már Lily-t is izgalomba hozza. Ki tudhatja? Akár bajnok is lehetne ebben a versenyben. De mégsem ezen gondolat által időznek kékjei a másik lányon. Sokkal inkább gondol arra, hogy ha nem is várta, de valahol a szíve mélyén vágyott egy hasonló ismerősre. Akire, ha sikerült rálelni, hát nem engedi el egykönnyen. Ez pedig kölcsönösnek látszik. Mármint abból ítélve, ahogy Myyna megragadja a félvér kacsóját. Ijedtében olyan szavak jönnek a szájára, mint az "Eressz!", vagy "Aki utoljára hozzám ért, annak leharaptam az ujját!". Végezetül csak felfogja, hogy a másikban semmilyen ártó szándék sem leledzik, majd pislogva hallgatja végig őt.*
- Nekem vannak ötleteim. *Mosolyodik el ismét a fekete hajú lány. Hiszen a városban tényleg lelhetnek, úgymond, tennivalóra. Ez ellen szól, hogy a kikötő több veszélyt rejteget. Még maga az árva sem tudja, melyik lehetne a jobb választás. Bár Arthenior mellett szóljon, hogy nem szívesen keverné veszélybe új ismerősét. Lily, Myyna kezét el sem engedve, indul el a város elé. Magával húzva a lányt, amennyiben hagyja magát.*
- Gyere velem! Együtt kitaláljuk, hogy mit is tehetünk. Vagy a tett talál ránk.
*Derül fel a félvér arca. Talán évekkel ez előtt volt ennyire vidám utoljára.*
9243. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-24 15:50:18
Üzenet elküldve: 2022-11-24 15:50:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Lassan az utolsó falat is lekerül a gyomrába, minek hála már egy jóleső sóhajjal lapogatja meg alig dudorodó pocakját. Mert hát ettől nem fog degeszre tömődni, de idejét sem tudja mikor esett ennyire jól pár falat. Na jó, egy alkalmat tud mondani, amikoris bekerült újdonsült társaságába, de az valamiért megint más, mint mostani helyzete. Ez a csajok között egészen hálás dolognak tűnik, annak ellenére, hogy nem nagyon sikerül dűlőre jutni abban, mihez is kezdhetnének magukkal. Neki sem fűlik ahhoz a foga, hogy ideje korán távozóra fogja. Ki tudja mikor fog újból egy vele egykorú, szép lánnyal találkozni.
Talán épp emiatt a szokatlan, de kellemes helyzet miatt jár olyan nehezen az esze. De kezd már félni attól, hogy Lily a végén megunja és inkább keres magának valami, valaki izgalmasabbat. Ami érthető is lenne, de emellett igen elkeserítő is.
Szinte belebambul abba, ahogy az arcát fürkészi, miközben a másik igyekszik elé tárni az új ötlet szerűséget. Mert konkrét dolog ismét csak nem kerül említésre. Viszont mikor észbe kap és egy apró fejrázással sikerül a mondanivalóra is rákoncentrálnia, már kezdi kapiskálni a lényeget.
Szép ez a tisztás, az való igaz, de ma valahogy nem sok izgalommal látja el őket. Talán másfelé tényleg nagyobb szerencsével járnának.
Először csak megmosolyogja azt a zavartságot, amivel a lány beszél, de a végére már teljes egyetértéssel bólogat a szavaira. Ezt pedig csak jobban megerősíti azzal, hogy felkászálódik a fűből és a kezét nyújtja, hogy a másikat is felsegítse.*
- Csak merre? Mert itt a városban te leszel az idegenvezetőm.
*Jön is az újabb elmés kérdés, ahogy segít Lilynek talpra állni.*
- Teljesen még a kikötőben sem biztos, hogy találnék magunknak megfelelő... valamit. Nemhogy itt.
*Vigyorodik el zavartan.*
- Kezdem hiányolni a városokból azokat a helyeket, ahol a hozzánk hasonló is el tud szórakozni. Mert az igazságtalan, hogy az érettebbek begyöpösödve iszogatnak, fürdőznek meg zabálnak a fogadókban. Meg csinálják azokat az undi felnőttes dolgokat.
*Itt vág is egy erőteljes fintort, amiből talán ki lehet következtetni, hogy mi akar lenni az a nem pontosított undi dolog.*
- Pedig lehetne egy hely, ahol van... nem tom'. Zene. Sütemény és gyümölcslé. Lehetne táncolni, lennének játékok, mint a célba dobás. Máris egyszerűbb lenne.
*Sóhajt fel ábrándosan, miközben elképzeli magukat ezen a helyen. Bár a célba dobás részénél megborzog a képtől, ahol a fogadós fenekét találja el, de ez hamar átvált egy komisz vigyorba. Mennyi csíny, mennyi nevetés helyszíne lehetne egy ilyen, ahol nem kellene az idősebbek, a felnőttebbek szigorától tartani. Ahol kiadhatják a fiatalságukból fakadó, időnként fölösleges energiákat. Meg ahol nem kell azzal törődniük, hogy ki honnan jött és hova tart.*
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Lassan az utolsó falat is lekerül a gyomrába, minek hála már egy jóleső sóhajjal lapogatja meg alig dudorodó pocakját. Mert hát ettől nem fog degeszre tömődni, de idejét sem tudja mikor esett ennyire jól pár falat. Na jó, egy alkalmat tud mondani, amikoris bekerült újdonsült társaságába, de az valamiért megint más, mint mostani helyzete. Ez a csajok között egészen hálás dolognak tűnik, annak ellenére, hogy nem nagyon sikerül dűlőre jutni abban, mihez is kezdhetnének magukkal. Neki sem fűlik ahhoz a foga, hogy ideje korán távozóra fogja. Ki tudja mikor fog újból egy vele egykorú, szép lánnyal találkozni.
Talán épp emiatt a szokatlan, de kellemes helyzet miatt jár olyan nehezen az esze. De kezd már félni attól, hogy Lily a végén megunja és inkább keres magának valami, valaki izgalmasabbat. Ami érthető is lenne, de emellett igen elkeserítő is.
Szinte belebambul abba, ahogy az arcát fürkészi, miközben a másik igyekszik elé tárni az új ötlet szerűséget. Mert konkrét dolog ismét csak nem kerül említésre. Viszont mikor észbe kap és egy apró fejrázással sikerül a mondanivalóra is rákoncentrálnia, már kezdi kapiskálni a lényeget.
Szép ez a tisztás, az való igaz, de ma valahogy nem sok izgalommal látja el őket. Talán másfelé tényleg nagyobb szerencsével járnának.
Először csak megmosolyogja azt a zavartságot, amivel a lány beszél, de a végére már teljes egyetértéssel bólogat a szavaira. Ezt pedig csak jobban megerősíti azzal, hogy felkászálódik a fűből és a kezét nyújtja, hogy a másikat is felsegítse.*
- Csak merre? Mert itt a városban te leszel az idegenvezetőm.
*Jön is az újabb elmés kérdés, ahogy segít Lilynek talpra állni.*
- Teljesen még a kikötőben sem biztos, hogy találnék magunknak megfelelő... valamit. Nemhogy itt.
*Vigyorodik el zavartan.*
- Kezdem hiányolni a városokból azokat a helyeket, ahol a hozzánk hasonló is el tud szórakozni. Mert az igazságtalan, hogy az érettebbek begyöpösödve iszogatnak, fürdőznek meg zabálnak a fogadókban. Meg csinálják azokat az undi felnőttes dolgokat.
*Itt vág is egy erőteljes fintort, amiből talán ki lehet következtetni, hogy mi akar lenni az a nem pontosított undi dolog.*
- Pedig lehetne egy hely, ahol van... nem tom'. Zene. Sütemény és gyümölcslé. Lehetne táncolni, lennének játékok, mint a célba dobás. Máris egyszerűbb lenne.
*Sóhajt fel ábrándosan, miközben elképzeli magukat ezen a helyen. Bár a célba dobás részénél megborzog a képtől, ahol a fogadós fenekét találja el, de ez hamar átvált egy komisz vigyorba. Mennyi csíny, mennyi nevetés helyszíne lehetne egy ilyen, ahol nem kellene az idősebbek, a felnőttebbek szigorától tartani. Ahol kiadhatják a fiatalságukból fakadó, időnként fölösleges energiákat. Meg ahol nem kell azzal törődniük, hogy ki honnan jött és hova tart.*
9242. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-23 09:26:59
Üzenet elküldve: 2022-11-23 09:26:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Puccos//
*Annak ellenére, hogy Lanawin legnagyobb városa, amely hatalmas áruforgalmat bonyolít, Artheniornak nincs rendes folyami kikötője. Az erdőszéli tisztás mellett van egy stég, de mikor ez tele van, a hajók ott rakodnak ki, ahol sikerül. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy Lihanechtől egészen a Hold-szigetig virágzik a csempészet.
A Puccos legénységének szerencséje van: ki tudnak kötni a tisztás mellett. A nap rég lenyugodott már, de a város bőven ébren van még. Wruztóék úgy kötik ki a ménest, hogy ne legyenek útban. A kapitány eközben jelentkezik a Kovácsműhelyben meg a Gnóm Üzletházban, hogy a szállítmányok megérkeztek, hozhatják a szekereket. Mire a Puccoshoz érnek, az áruk fele már a stégre kerül.
Maga az áruátvétel a szekerekre rakáskor történik. Az intézők összevetik a megrendeléseiket a ládákkal-hordókkal, és miután rendben találnak mindent, aláírják a kapitány fuvarleveleit, amiből egy példány náluk marad. Nagyjából egy óra múlva a szekerek elkocognak, a legénység pedig visszatér a hajóra. Az alkalmi matrózokat - köztük az agyarast - az elsőtiszt kifizeti. Aki akar, aludhat a Puccoson, de a többség nem marad. A visszaúton, a folyón lefelé kevesebb munkáskéz is elég, emiatt állásban úgyis csak azok maradnának, akiknek hosszú lejáratú a szerződése, a koszt meg azért jobb a fogadókban. Hát még a pia!
Wruzto tehát szépen odakarcol egy X-et a neve mellé a bérjegyzéken, besöpri a lóvét, aztán matrózzsákjával a hátán a város belseje felé veszi az irányt.*
*Annak ellenére, hogy Lanawin legnagyobb városa, amely hatalmas áruforgalmat bonyolít, Artheniornak nincs rendes folyami kikötője. Az erdőszéli tisztás mellett van egy stég, de mikor ez tele van, a hajók ott rakodnak ki, ahol sikerül. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy Lihanechtől egészen a Hold-szigetig virágzik a csempészet.
A Puccos legénységének szerencséje van: ki tudnak kötni a tisztás mellett. A nap rég lenyugodott már, de a város bőven ébren van még. Wruztóék úgy kötik ki a ménest, hogy ne legyenek útban. A kapitány eközben jelentkezik a Kovácsműhelyben meg a Gnóm Üzletházban, hogy a szállítmányok megérkeztek, hozhatják a szekereket. Mire a Puccoshoz érnek, az áruk fele már a stégre kerül.
Maga az áruátvétel a szekerekre rakáskor történik. Az intézők összevetik a megrendeléseiket a ládákkal-hordókkal, és miután rendben találnak mindent, aláírják a kapitány fuvarleveleit, amiből egy példány náluk marad. Nagyjából egy óra múlva a szekerek elkocognak, a legénység pedig visszatér a hajóra. Az alkalmi matrózokat - köztük az agyarast - az elsőtiszt kifizeti. Aki akar, aludhat a Puccoson, de a többség nem marad. A visszaúton, a folyón lefelé kevesebb munkáskéz is elég, emiatt állásban úgyis csak azok maradnának, akiknek hosszú lejáratú a szerződése, a koszt meg azért jobb a fogadókban. Hát még a pia!
Wruzto tehát szépen odakarcol egy X-et a neve mellé a bérjegyzéken, besöpri a lóvét, aztán matrózzsákjával a hátán a város belseje felé veszi az irányt.*
9241. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-22 20:28:08
Üzenet elküldve: 2022-11-22 20:28:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A nő válaszát hallva, a világos íriszek egy újabb kört tesznek hősünk szemgödreiben, miközben annak rendje s módja szerint, egy hosszas, megfáradt sóhajjal is megtámogatja sokat mondó gesztusát.*
- Nem lepne meg…
*Fűzi hozzá a nyilvánvalót a biztosabb, verbális úton, kizárólag a biztonság kedvéért, ha az előbbi megnyilvánulása netalántán nem lett volna kellőképp egyértelmű. Persze kár lenne ezt túllihegni, mit hősünk is érzékel igencsak korán, így is jutnak el a témaváltásig, mely a pontosság kedvéért sokkal inkább egy téma-visszaváltás. Mindössze néhány mondat, elég ennyinek elhangzania ahhoz, hogy a mélységiben alakot öltsön a gondolat, miszerint sikerült a beszélgetést tán a számára legelőnytelenebb mederbe terelnie, mintegy megadva annak végtelenszámú lehetőségét, hogy partnere zavarba hozza, mely folyamat az igazat megvallva már kezdetét is vette. Hősünk újból azon szerencsétlen állapotba kerül, melynek legfőbb lényege, hogy az illető érzi, hogy nagyon gyorsan mondania kéne valamit, mellyel menthetne a helyzetén, ám elméje a zavarodottság s a túlterheltség okán rendre cserben hagyja, hadd sodródjon csak tovább a hozzá tartozó hálátlan test a megszégyenülés végzetes vízesése felé.*
- De én… Mi…
*Buknak ki belőle a szavak céltalanul, vagy tán egyedül az időnyerés kísérletével, azonban mindhiába, hisz partnere közbe vágva folytatja mondandóját, meglehetőst feltűnően élvezve a kialakult helyzetet annak minden kínosságával együtt. Ennek örömére kapva kap az alkalmon s kihasználva hősünk látszólagos sebezhetőségét, csuklójára fog s húzni kezdi őt. Ebben a sötételf arcára kiült zavarodottságot a színtiszta értetlenség váltja fel, miközben jómaga is körbe-körbe pillantgat, ideális hely helyett azt kutatva, hogy mégis hányan kísérhetik figyelemmel a kettejük közt kialakult közjátékot. Felmerül hát benne a gondolat, hogy itt lenne az ideje megvetni a lábát s véget vetni a mókának, ám nem ez az egyetlen képzet mi fejéből kipattan. Az ördögi hang a fejében ismét teret nyer magának, s veti fel a kérdést:*
~Mi lenne ha hagynád?~
*Nagyot nyel.*
- Mi lenne ha inkább elhalasztanánk egy olyan alkalomra, mikor nem az az egyetlen célja a dolognak, hogy bebizonyítsd a tévedésem?
*Veti fel végül, némileg hadarva, egy zavart félmosolyost erőltetve szája szélére, s közben bízva abban, hogy sikerült rálelnie a lehető legoptimálisabb kompromisszumos megoldásra.*
- Amúgy sem örülnék ha vissza kéne mennem a piacra amiért végighemperegtünk ezen.
*Emeli magasba szabad kezében tartott kosarát mintegy az „ezen” szó szemléltetése gyanánt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A nő válaszát hallva, a világos íriszek egy újabb kört tesznek hősünk szemgödreiben, miközben annak rendje s módja szerint, egy hosszas, megfáradt sóhajjal is megtámogatja sokat mondó gesztusát.*
- Nem lepne meg…
*Fűzi hozzá a nyilvánvalót a biztosabb, verbális úton, kizárólag a biztonság kedvéért, ha az előbbi megnyilvánulása netalántán nem lett volna kellőképp egyértelmű. Persze kár lenne ezt túllihegni, mit hősünk is érzékel igencsak korán, így is jutnak el a témaváltásig, mely a pontosság kedvéért sokkal inkább egy téma-visszaváltás. Mindössze néhány mondat, elég ennyinek elhangzania ahhoz, hogy a mélységiben alakot öltsön a gondolat, miszerint sikerült a beszélgetést tán a számára legelőnytelenebb mederbe terelnie, mintegy megadva annak végtelenszámú lehetőségét, hogy partnere zavarba hozza, mely folyamat az igazat megvallva már kezdetét is vette. Hősünk újból azon szerencsétlen állapotba kerül, melynek legfőbb lényege, hogy az illető érzi, hogy nagyon gyorsan mondania kéne valamit, mellyel menthetne a helyzetén, ám elméje a zavarodottság s a túlterheltség okán rendre cserben hagyja, hadd sodródjon csak tovább a hozzá tartozó hálátlan test a megszégyenülés végzetes vízesése felé.*
- De én… Mi…
*Buknak ki belőle a szavak céltalanul, vagy tán egyedül az időnyerés kísérletével, azonban mindhiába, hisz partnere közbe vágva folytatja mondandóját, meglehetőst feltűnően élvezve a kialakult helyzetet annak minden kínosságával együtt. Ennek örömére kapva kap az alkalmon s kihasználva hősünk látszólagos sebezhetőségét, csuklójára fog s húzni kezdi őt. Ebben a sötételf arcára kiült zavarodottságot a színtiszta értetlenség váltja fel, miközben jómaga is körbe-körbe pillantgat, ideális hely helyett azt kutatva, hogy mégis hányan kísérhetik figyelemmel a kettejük közt kialakult közjátékot. Felmerül hát benne a gondolat, hogy itt lenne az ideje megvetni a lábát s véget vetni a mókának, ám nem ez az egyetlen képzet mi fejéből kipattan. Az ördögi hang a fejében ismét teret nyer magának, s veti fel a kérdést:*
~Mi lenne ha hagynád?~
*Nagyot nyel.*
- Mi lenne ha inkább elhalasztanánk egy olyan alkalomra, mikor nem az az egyetlen célja a dolognak, hogy bebizonyítsd a tévedésem?
*Veti fel végül, némileg hadarva, egy zavart félmosolyost erőltetve szája szélére, s közben bízva abban, hogy sikerült rálelnie a lehető legoptimálisabb kompromisszumos megoldásra.*
- Amúgy sem örülnék ha vissza kéne mennem a piacra amiért végighemperegtünk ezen.
*Emeli magasba szabad kezében tartott kosarát mintegy az „ezen” szó szemléltetése gyanánt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9872-9891