//Második szál//
*Kimondva kissé drasztikusan hangzana az egész, de lényegében igen, bár Arthenior városáról is hasonló megállapításokat lehetne kimondani. Ez egyrészről csodálatos, hiszen nem élnek meg a fajok mindenütt ilyen harmóniában. Persze itt is megvannak az ellentétek, de ez a természet rendje. Elvégre is normális esetben a macska sem barátja az egérnek, ahogy a kutya sem a macskának nem igaz?*
-Ha már így kimondtad akkor azt mondom igen, Arthenior pont ilyen. *bólogat, mintha Aoneer a gondolataiba látna.* -Engem nagyon meglepett ez a fajta nyitottság amikor idejöttem. Emlékszem legelsőnek a Pegazusban voltam. Megláttam a pultnál egy mélységit, távolabb egy orkot, néhány embert meg pár elfet. Kissé értetlenül festhettem, mert szó szerint leesett az állam. Hiába ahonnan én jövök ez nem így működik.
*Jól emlékszik, mintha csak tegnap lett volna. Ott ismerte meg Dawnt, és a testvérét bár utóbbinak nevére már nem emlékszik. Azóta is az egyik legkedvesebb emléke Dawn, aki még a szüleinek is bemutatta az íjászt... na az már kellemetlenebb és kínosabb emlék.*
-Ahogyan mesteríjat sem. *mosolyog keserűen.* -Nem mintha megválnék szeretett fegyveremtől. Na a lándzsa használatához meg végképp nem értek. Szép a kardod. *bök a mesterkardra.* -Ilyet csak a legjobbak képesek forgatni. Nekem sosem a nyers fizikai erő volt az erősségem, ezért is lettem íjász, vadász, felderítő meg ilyenek, amihez fontosabb az ügyesség, gyorsaság. Ezért is viselek csak ilyen alapvető vértet. *húzza szét köpenyét és megmutatja a bőrvértet, ami kifejezetten íjászoknak készült darab.* -Könnyített viselet, lényegében mint halottnak a csók... de ha nehezebb lenne gátolna a mozgásban.
*Egyre jobban belejönnek a beszélgetésbe, és Aoneer is elég nyitottan érdeklődik, kérdezget, ami részéről teljesen rendben van, és a nap végén amikor elválnak útjaik egy újabb jó ismerőssel, esetleg baráttal gazdagodhat.*
-Igazán nemes gondolatmenet, kijár érte a tisztelet, bár gondolom azért ezt nem mindig kapod meg, de ez a munkáddal jár.
*Aoneer kérdésére ismételten gondolataiba kezd turkálni. Szeret az otthonáról beszélni.*
-Lényegében mondhatni, hogy Völgyerdő ura és egyben mentorom Eelaran úr elküldött abból a célból, hogy ismerjem meg saját népemet. Artheniort ő mondta nekem, mert fiatalkorában járt errefelé valamilyen ügyben, de sosem beszélt róla részletesebben. Völgyerdő több mint egy havi járóföld innen, de szerencsére nyugodt utazásom volt.
*Azóta is hálás annak a kereskedőnek, aki felvette szekerére ezzel megspórolhatott egy csomó gyaloglást.*
-Az embereket körülbelül azóta kezdtem megismerni, hogy ide jöttem három éve. Tudom ez kissé furcsán hangzik meg szokatlanul, de így van. Szerencsére ahhoz képest, hogy rejtve van kifejezetten fejlett, kisebb város Völgyerdő. *kezd bele a második kérdés megválaszolásába.* -A házak java része a fák lombaji takarásában épültek az erős ágakra. Volt malom, kovácsműhely, és mikor eljöttem akkor próbálgattak egy öntözőrendszert. Továbbá csatornák is voltak elvezetve a latrinákhoz, hogy igyekezzenek minél tisztábban élni elkerülvén a járványt, betegségeket. Afféle átmenet város és az ősi életmód között, de nagyon harmóniába hozták idővel. Mesés hely. Körülötte vannak nomád falucskák igen, vagy kisebb fajta letelepedések, viszont van valami amiből még több van... orkokból. Ezért is fontos Völgyerdőben a katonaság, mondhatni létszükséglet. Volt nem egy nem két véres csatánk, de sikerült őket kivernünk a környékről. Ettől függetlenül az orkok mindig visszatérnek, és általában mindig többen... na meg dühösebben. A törpékkel próbáltunk gyakran szövetkezni, de az ottani törpék konoksága, önfejűsége, büszkesége, forró vére és trágár szájuk miatt ez lehetetlenné vált. Csak a kincseikkel, bányáikkal törődtek, meg a malátasörrel illetve a sózott hússal. Nem voltak kedvesek. Bocsáss meg kissé elkalandoztam. *kap észbe Daranel, és ekkorra már elérik a tisztás szélét, ahol az íjász elkezd rőzsét gyűjtögetni a hóna alá.*
-Szerintem ott rakhatunk tüzet. *mutat egy pontra, ami a tisztás szélén található, elvégre is a közepére mégsem akar kiülni.*
-Keresek pár nagyobb követ a tűzrakó helynek. Addig is ezeket kipakolom.
*A málhából előkerül a kötél, fáklya, tűzszerszám, drót, vászon, kötszer, kenőcs, egy kis dobozka amit ha esetleg Aoneer kinyit abban vannak a kis üvegek, amikben a fűszerek vannak külön rendszerezve. Hálózsák, egy kis üst, fakanál.*
-Mindjárt jövök. Aztán elmesélheted te is, hol születtél, és honnan kerültél ide.