//Második szál//
*A hóhajú mágust mindig is vonzotta a tenger. Nem arról van szó, hogy heteket vagy hónapokat ellenne ott, de mondjuk két-három napos hajókázásra szívesen befizetne. Olyan lenne a legjobb, ami színvonalasabb, gazdagoknak való hajó amin teljes az ellátás, modernek a bútorok, van némi szerencsejáték meg ilyenek... lényegében mint a Morajló Merina.*
-Egy ideje én is kacsintgatok a hajókázás gondolatával. Egyszer gyerekként utaztam át egy... nagyobb tavon, tengernek nem nevezném. Két nap volt az út, nagyon élveztem, teljesen új dolog volt az életemben.
*Neki valószínűleg egész hátralévő életének hajókázási igényét kielégítené az a pár nap, nemcsak harminc évet... harminc év örülni fog, ha képes lesz járni és ellátni saját magát.*
-Nem panaszkodom, bár nem is lenne időm ellustulni... viszont a lovat amit korábban is említettem tényleg beszerzem.
*Hófehér lovat szeretne és olyat, ami hasítja a levegőt. Van egy kis összege amit külön erre a célra tart fent, tényleg ideje lesz már elkölteni.*
-Majd körülnézek az Istállóban legközelebb.
*Bár lehet közelebb is akadna, de ott még sosem csalódott a felhozatalban. A piacon meg minden selejtet árulnak amit csak tudnak a ravasz kereskedők... de majd lesz valahogy.*
-Ellenben te még mindig elgyötörtnek tűnsz.
*Nem akarja megbántani vagy megsérteni, de nem látja még benne a régi Isuriit.*
-Vagy tévedek?
~Remélem azt mondja, hogy igen tévedsz.~
-Különben nem kell emiatt rosszul érezni, vagy emészteni magad, hiszen mindenkinek vannak holtpontjai. Ott volt Kagan... úgy volt, hogy eltűnik a lemenő nap fényében mégis visszatért közénk. Nekem is akadnak ilyen időszakaim még akkor is, ha nem mutatom, vagy nem lehet észrevenni rajtam. A magány hűtlen társ, hiszen sokszor megbolondítja az elmét, a hordozó pedig emészti magát egyfolytában... de egy egészséges szintig belefér.
*Mivel nem akarja ennél is részletesebben kivesézni a témát így a maga részéről nem akar belemenni mélyebben. Ezeket sem tapintatlanságból mondja, hanem afféle vigasztalásnak. De Isuriinak ezt tudnia kell, hiszen ő jól ismeri a hóhajú mágusmestert.*
-Synmiran is rendben van minden szerencsére, mindenki jól van és végzik a dolgukat.
*Ki így, ki úgy...*