//Második szál//
//Nyárközépi piknik//
//Mágustusa - 1. kör//
*Ahogy ott ücsörög neki is jár a tekintete a körülötte lévő versenytársak között, viszont az egyértelműen lerí róla, nem erre számított. A piros nadrágjában és a fehér ingében egészen kirívó jelenség. De nincsen sok ideje bámészkodni, mert már kezdődik is a gyenge pontok kisorsolása, ami bizony elég gyorsan meg is történik a többiek esetében. Ő feláll és szintén oda járul, hogy megkaphassa a neki járó tollat, ám az öreg amit kiemel azt óvatlanul vissza is ejti. Egy kicsit meglepődik, de ő maga is az öregkornak és a remegő kezeknek tudja be a dolgot, biztatóan emeli is a kezét mosolyogva, hogy újabb kiemelésre biztassa.*
-Semmi baj. Nem kell sietni. *Mikor érkezik az eredmény, kicsit megkönnyebbül, bizonyára idegesítette volna egész játék alatt, ha a háta közepére kapja azt a tollat. Mindig megpróbálná megnézni, hogy még ott van-e, nyilván kevés sikerrel.*
-Tessék csak… *Még le is hajol, hogy az öregnek ne kelljen akkorát nyújtózkodnia, az már más kérdés, hogy mennyire lát be az ingbe ez által, de úgy fest, ez Mayt nem igazán izgatja. Az meg, hogy az idős keze néha megremeg és oda-odaér a kebléhez, esetlegesen még nem is az inggel takar résznél, hát megesik. Ám a procedúra annál hamarabb fejeződik be, minthogy gyanakodni kezdjen bármi nemű szándékosságra.*
-Köszönöm. *Egyenesedik ki, még a füle mögé tűr egy tincset, ami a hajolástól elszabadult, majd távozik a többiek után. Idő közben mintha egy köszönés is elhangozna körülötte, ami ismerős hanggal párosul. Körbe is fordul zavartan, hogy megtalálja a hang gazdáját. Mikor megpillantja az ezüst színű ruhákba öltözött lányt, csak akkor tudatosul benne a dolog. Hiszen miért is ne lenne itt, ő is mágusivadék, ez alkalommal pedig ellenfelek lesznek. Nem igazán tudja elképzelni Lunit, ahogy ártó igéket használ és minden fizikai erejét, ha van neki, beveti, hogy leszakítsa másról a tollát, de még érhetik meglepetések.*
-Szia! *Int a lánynak, miközben elfoglalja a helyét a sorban. Taitos felé csak sandít, de neki nem int oda, még mindig a bögyében van az átverés miatt, az meg hogy mennyire veszélyes még nem derült ki. Nem is kell sokáig várakoznia, be is jelentik a mágus megmérettetés kezdetét. A felcsapó lángcsóvákat pont olyan csodálattal nézi, mint a vele szemben, a közönség soraiban ácsorgó négy év körüli kislány. Idő közben kisorsolásra kerül a helye is, ahonnan indulni fog, szépen oda is battyog a kettes állásra, az ő góleme mellé. Körbe tekint, hogy lássa a többiek hova kapták a tollukat, nem árt, ha tisztában van vele. Úgy tűnik, Lunin és rajta kívül mindenki másnak a háta közepére sikerült kisorsolni. Miközben várakoznak a kezdésre a saját gólemét kezdi el nézegetni, hátha lát rajta valami jelzést. Mert azt tudja, hogy mindegyiknek más képességei vannak, de vajon egyértelműen be tudja azonosítani, hogy neki melyik jutott? Néha átsiklik a tekintete a mellette lévő pontokra, az egyesre és a hármasra és nem átall még integetni is a két ellenfélnek, kedvesen mosolyogva, közben fordul is, hogy a közönség is jól láthassa őt. ~Ez azért nem árthat. ~*