Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 104 (2061. - 2080. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2080. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-03-29 20:03:53
Üzenet elküldve: 2024-03-29 20:03:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Tisztán látva//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Egyszerűen csak tudja, hogy egy nő, jó képességekkel megáldva, de elveszetten mihez kell, hogy kezdjen. Remek tanár lenne belőle, ha nem az első rosszul viselkedő kis hercegnő jelöltet vágná képen, amiért nem viselkedik úgy, ahogyan azt tanácsolja. Magára venné talán, hogy a hitelességét csorbítják. Szerencsére ennyire ismeri magát, így nem fogja megváltoztatni a terveit a jövőre nézve, hogy remek úri hölgyeket varázsoljon. Vagy remek kurvákat. *
- Persze, hogy meg, valaki felfigyel majd rád, tenni fogsz róla. Látni rajtad. Tehetséges vagy. *Még bólint is egyet, amikor közli a másik, hogy nem fogja elfelejteni, de ha mégis, akkor kaphat érte. Fog is. Őt nem lehet csak úgy büntetlenül hátra hagyni.*
- Hogy mi? *Döbben meg. Tudja jól, hogy ölelte már meg és nagyon jól is esett, de ezt előre eltervezni olyan mértékű frusztráltságot mímel rá, hogy megmerevedik, mint egy darab kő. De hagyja végül és gépiesen, nagyon lassan engedi magát közel az érintéshez. Kis idő kell, míg megengedi magának, hogy elvesszen benne.*
- Hivatalosan is barátok lettünk.
*Mondja ki, mit sem törődve azzal, hogy nemrég még arról esett szó, hogy cseppet sem bízhatnak egymásban. Részéről megadva az engedély, csak magától tart, hogy mire képes a szeretteivel. De lévén nem árult zsákbamacskát, tudja jól, hogy mit vállal a másik, ha a közelében akarja tudni.
Azért a szorításból kibújik kis idő múltán, mert hiába esik jól, megzavarja a fejét ez az egész. Mintha teste nem úgy akarna cselekedni, mint ahogyan gondolkodik. Tekintete sugározza is.*
- El kell lassan induljak, mielőtt idiótát csinálsz belőlem. *Megrázza a fejét, mégis mit képzel ez a lány, hogy ölelgeti. Pedig milyen jó.* - Ezt csak különleges alkalmakra tartogassuk. *Bekapcsol a védekezés, tisztán látszik. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Egyszerűen csak tudja, hogy egy nő, jó képességekkel megáldva, de elveszetten mihez kell, hogy kezdjen. Remek tanár lenne belőle, ha nem az első rosszul viselkedő kis hercegnő jelöltet vágná képen, amiért nem viselkedik úgy, ahogyan azt tanácsolja. Magára venné talán, hogy a hitelességét csorbítják. Szerencsére ennyire ismeri magát, így nem fogja megváltoztatni a terveit a jövőre nézve, hogy remek úri hölgyeket varázsoljon. Vagy remek kurvákat. *
- Persze, hogy meg, valaki felfigyel majd rád, tenni fogsz róla. Látni rajtad. Tehetséges vagy. *Még bólint is egyet, amikor közli a másik, hogy nem fogja elfelejteni, de ha mégis, akkor kaphat érte. Fog is. Őt nem lehet csak úgy büntetlenül hátra hagyni.*
- Hogy mi? *Döbben meg. Tudja jól, hogy ölelte már meg és nagyon jól is esett, de ezt előre eltervezni olyan mértékű frusztráltságot mímel rá, hogy megmerevedik, mint egy darab kő. De hagyja végül és gépiesen, nagyon lassan engedi magát közel az érintéshez. Kis idő kell, míg megengedi magának, hogy elvesszen benne.*
- Hivatalosan is barátok lettünk.
*Mondja ki, mit sem törődve azzal, hogy nemrég még arról esett szó, hogy cseppet sem bízhatnak egymásban. Részéről megadva az engedély, csak magától tart, hogy mire képes a szeretteivel. De lévén nem árult zsákbamacskát, tudja jól, hogy mit vállal a másik, ha a közelében akarja tudni.
Azért a szorításból kibújik kis idő múltán, mert hiába esik jól, megzavarja a fejét ez az egész. Mintha teste nem úgy akarna cselekedni, mint ahogyan gondolkodik. Tekintete sugározza is.*
- El kell lassan induljak, mielőtt idiótát csinálsz belőlem. *Megrázza a fejét, mégis mit képzel ez a lány, hogy ölelgeti. Pedig milyen jó.* - Ezt csak különleges alkalmakra tartogassuk. *Bekapcsol a védekezés, tisztán látszik. *
2079. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-03-29 19:37:25
Üzenet elküldve: 2024-03-29 19:37:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tisztán látva//
*Az ítélőképessége sosem szokta cserben hagyni. A legtöbbször tudni szokta, kivel meddig szabad elmenni bizonyos dolgokban. Az életét is mentette már meg párszor ez a képessége, és úgy tűnik most sem hagyja cserben, hisz sikerül rájönnie, hogyan kell bánni Nelirá-val ahhoz, hogy édes kezesbárány maradjon.
Mint mindig, most is belefeledkezik a saját előadásába, így a lány tapsa váratlanul éri a végén, kicsit bele is pirul, mert kevés elismerést kapott eddig, és azokat sem őszintén. Jó, most már pontosan tudja, hogy mit rontott el eddig, de akkor is. A tapsnál csak Nelira mondandója lepi meg jobban. Teljesen olyan az egész, mintha tudná, mire készül, pedig az lehetetlen. Mindenesetre azért egy tőle szokatlan, őszintén rémült és gyanakvó pillantást megejt a szőkeség irányába, mert megijed attól, hogy tényleg mindenről tud, de aztán igyekszik újra magára erőltetni a semleges mosolyt.*
- Köszönöm az elismerést! Nos, igen. Sokat segítene, ha lenne, aki támogat, és az is, ha ennél is jobban nézhetnék ki. Valahogy majd megoldom, ígérem. Mindig, mindent megoldok. Azt meg nem hiszem, hogy téged el lehet egyáltalán felejteni, szóval abban biztos lehetsz, hogy nem foglak. Ha mégis, akkor megengedem, hogy megtépj, vagy valami ilyesmi…
*Ő tényleg nem veszi komolyan a fenyegetést. Ezúttal az a fene jó emberismerete téved, mert úgy gondolja, hogy ez most egy tudatos vicc volt Nelira részéről.*
- Umm, megölelhetlek? *Kérdez rá, mert bár a fogadóban ösztönösen megtette már egyszer, mikor megsajnálta szegény lányt, de akkor is érezte, hogy mennyire szokatlan helyzet volt az neki, így most inkább rákérdez előtte, és ha a válasz igen, akkor boldogan öleli át Nelira szoros fűzőbe bújtatott kis testét.
Merlana egyébként valószínűleg nem bánná, ha tudná, hogy Nelira legbelül birtokolni akarja őt. Még ha ilyen kényszerített módon is, de legalább valakinek fontos lehetne. Még valakinek.*
*Az ítélőképessége sosem szokta cserben hagyni. A legtöbbször tudni szokta, kivel meddig szabad elmenni bizonyos dolgokban. Az életét is mentette már meg párszor ez a képessége, és úgy tűnik most sem hagyja cserben, hisz sikerül rájönnie, hogyan kell bánni Nelirá-val ahhoz, hogy édes kezesbárány maradjon.
Mint mindig, most is belefeledkezik a saját előadásába, így a lány tapsa váratlanul éri a végén, kicsit bele is pirul, mert kevés elismerést kapott eddig, és azokat sem őszintén. Jó, most már pontosan tudja, hogy mit rontott el eddig, de akkor is. A tapsnál csak Nelira mondandója lepi meg jobban. Teljesen olyan az egész, mintha tudná, mire készül, pedig az lehetetlen. Mindenesetre azért egy tőle szokatlan, őszintén rémült és gyanakvó pillantást megejt a szőkeség irányába, mert megijed attól, hogy tényleg mindenről tud, de aztán igyekszik újra magára erőltetni a semleges mosolyt.*
- Köszönöm az elismerést! Nos, igen. Sokat segítene, ha lenne, aki támogat, és az is, ha ennél is jobban nézhetnék ki. Valahogy majd megoldom, ígérem. Mindig, mindent megoldok. Azt meg nem hiszem, hogy téged el lehet egyáltalán felejteni, szóval abban biztos lehetsz, hogy nem foglak. Ha mégis, akkor megengedem, hogy megtépj, vagy valami ilyesmi…
*Ő tényleg nem veszi komolyan a fenyegetést. Ezúttal az a fene jó emberismerete téved, mert úgy gondolja, hogy ez most egy tudatos vicc volt Nelira részéről.*
- Umm, megölelhetlek? *Kérdez rá, mert bár a fogadóban ösztönösen megtette már egyszer, mikor megsajnálta szegény lányt, de akkor is érezte, hogy mennyire szokatlan helyzet volt az neki, így most inkább rákérdez előtte, és ha a válasz igen, akkor boldogan öleli át Nelira szoros fűzőbe bújtatott kis testét.
Merlana egyébként valószínűleg nem bánná, ha tudná, hogy Nelira legbelül birtokolni akarja őt. Még ha ilyen kényszerített módon is, de legalább valakinek fontos lehetne. Még valakinek.*
2078. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-03-29 19:00:57
Üzenet elküldve: 2024-03-29 19:00:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Tisztán látva//
*Ha megosztaná ezeket a csodás gondolatokat vele, talán még segítene is neki. Csak annyira már megismerte őt Merlana, hogy először nem azt hallaná meg, ami fontos lehet, hanem azt gondolná, hogy ártani akarnak neki. Abból pedig senki nem jönne ki jól. Lehetséges vajon, hogy egyszer képes lesz kordában tartani magát?*
- Van is benne valami, meg nincs is. *Nem akar vitába szállni, mindössze csak máshogy látják az életet, ami még jó is. Mint már említette, neki jó, ha valaki nem bólogat mindenre. Ezért is mosolyodik el halványan, hiszen átgondolja a hallottakat.
Fogalma sincs arról, hogyan is működik a bárdzene, de ismét nagyon jól cselekszik a másik. Egészen jól tud alkalmazkodni valóban. Az ének így is magával ragadja, igaz nem szakítja ki teljesen a világból, de nagyon élvezi és a történet pedig kifejezetten tetszik neki. Még tapsol is egyet, amikor véget ér a műsor elismerésül.*
- Megnyugodtam, te tényleg nagyon szépen énekelsz, nem csak azt hiszed magadról. Tényleg lehet belőled valaki. Csak pár csinos ruha, meg valami befolyásos gazdag kell neked! Nem ismersz itt senkit, én pedig nem ezekben a körökben mozgok, hogy bemutathassalak bárkinek is. De ha annyira szeretsz szerepet játszani, most tedd meg. Amíg ilyen csinos vagy és fiatal. A legjobb városba jöttél. De ha elfelejtesz, amikor mindenki a dalaidat dúdolja, akkor hidd el megbánod.
*Nem tud semmit, mégis a lényegre tapintott. Biztos nagyon jót nevetne, ha kiderülne számára az igazság. Nem mellesleg észre sem vette a végén a fenyegetést. Még a hangja is megváltozott hozzá. Ilyen amikor tudatában sincs annak, hogy birtokolni akar. De veheti ezt egy buta kis viccnek is a másik.*
*Ha megosztaná ezeket a csodás gondolatokat vele, talán még segítene is neki. Csak annyira már megismerte őt Merlana, hogy először nem azt hallaná meg, ami fontos lehet, hanem azt gondolná, hogy ártani akarnak neki. Abból pedig senki nem jönne ki jól. Lehetséges vajon, hogy egyszer képes lesz kordában tartani magát?*
- Van is benne valami, meg nincs is. *Nem akar vitába szállni, mindössze csak máshogy látják az életet, ami még jó is. Mint már említette, neki jó, ha valaki nem bólogat mindenre. Ezért is mosolyodik el halványan, hiszen átgondolja a hallottakat.
Fogalma sincs arról, hogyan is működik a bárdzene, de ismét nagyon jól cselekszik a másik. Egészen jól tud alkalmazkodni valóban. Az ének így is magával ragadja, igaz nem szakítja ki teljesen a világból, de nagyon élvezi és a történet pedig kifejezetten tetszik neki. Még tapsol is egyet, amikor véget ér a műsor elismerésül.*
- Megnyugodtam, te tényleg nagyon szépen énekelsz, nem csak azt hiszed magadról. Tényleg lehet belőled valaki. Csak pár csinos ruha, meg valami befolyásos gazdag kell neked! Nem ismersz itt senkit, én pedig nem ezekben a körökben mozgok, hogy bemutathassalak bárkinek is. De ha annyira szeretsz szerepet játszani, most tedd meg. Amíg ilyen csinos vagy és fiatal. A legjobb városba jöttél. De ha elfelejtesz, amikor mindenki a dalaidat dúdolja, akkor hidd el megbánod.
*Nem tud semmit, mégis a lényegre tapintott. Biztos nagyon jót nevetne, ha kiderülne számára az igazság. Nem mellesleg észre sem vette a végén a fenyegetést. Még a hangja is megváltozott hozzá. Ilyen amikor tudatában sincs annak, hogy birtokolni akar. De veheti ezt egy buta kis viccnek is a másik.*
2077. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-03-29 18:29:20
Üzenet elküldve: 2024-03-29 18:29:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tisztán látva//
//Aktív képesség használat – Dudás a csárdában//
*Szóval nem akarja megvezetni a párját. ~Mmm, vagy a párja nem akarja, hogy megvezessék?~ Elraktározza ezt az információt is, de egyre jobban arra a következtetésre jut, hogy akit itt irányítanak, az Nelira. Ami pedig a színjátékot illeti, a lány most jól betalált a kérdésével, mert Merlana is sokszor érzi, hogy rettentő fáradt, és lassan már azt sem tudja, hogy melyik önmaga az igazi. Bizony, ez így van.*
- Tudod, mindig egy szerepet játszol. Akkor is, amikor nem akarod, csak ösztönös. Akkor pedig már jobb tudatosan annak lenni, ami épp a legkifizetődőbb. Amiatt meg ne aggódj, hogy elveszítenéd önmagad, mert pont ezek a szerepek fognak azzá formálni, aki valójában leszel.
*Személyiségfejlődési tanácsok Merlaná-tól, ráadásul ingyen és bérmentve. Ilyet sem sokan kapnak tőle, szóval Nelira különlegesnek érezheti magát.
Mikor a lány megkéri, hogy énekeljen neki, erősen megfordul a fejében, hogy teljesen megbabonázza őt a bárdzenével, csak azért, mert milyen vicces lenne, de két dolog miatt nem teszi. Az egyik, hogy úgy tűnik, Nelira tényleg csak őszintén élvezni akarja az előadását, így Merlana szíve meglágyul, és most az egyszer nem akar kiszúrni a vele. A másik pedig az, hogy a bárdzene úgy működik, hogy a megszűnése után az áldozat rájön, hogy a hatása alatt volt, azt pedig nem akarja tudni, hogy reagálna arra a tűzrőlpattant kis fruska, ha megtudná, hogy ilyen könnyen irányították őt.*
- Rendben, akkor figyelj! *Mondja mosolyogva. Így hát a bárdzenét mellőzve kezd először halkan, majd egyre erősebben, de végig kristálytisztán és dallamosan énekelni úgy, hogy közben a körülöttük eddig folyamatosan hangjukat hallató madarak is abbahagyják az éneklést. Nem marad más, csak Merlana fülbemászó éneke egy kedves kis dallal, ami egy kitartó férfiúról szól, aki mindent megtesz azért, hogy megszerezze magának az elérhetetlennek tűnő, gyönyörű szerelmét. Nyilván úgy gondolja, hogy ez lesz a megfelelő történet Nelira számára.*
//Aktív képesség használat – Dudás a csárdában//
*Szóval nem akarja megvezetni a párját. ~Mmm, vagy a párja nem akarja, hogy megvezessék?~ Elraktározza ezt az információt is, de egyre jobban arra a következtetésre jut, hogy akit itt irányítanak, az Nelira. Ami pedig a színjátékot illeti, a lány most jól betalált a kérdésével, mert Merlana is sokszor érzi, hogy rettentő fáradt, és lassan már azt sem tudja, hogy melyik önmaga az igazi. Bizony, ez így van.*
- Tudod, mindig egy szerepet játszol. Akkor is, amikor nem akarod, csak ösztönös. Akkor pedig már jobb tudatosan annak lenni, ami épp a legkifizetődőbb. Amiatt meg ne aggódj, hogy elveszítenéd önmagad, mert pont ezek a szerepek fognak azzá formálni, aki valójában leszel.
*Személyiségfejlődési tanácsok Merlaná-tól, ráadásul ingyen és bérmentve. Ilyet sem sokan kapnak tőle, szóval Nelira különlegesnek érezheti magát.
Mikor a lány megkéri, hogy énekeljen neki, erősen megfordul a fejében, hogy teljesen megbabonázza őt a bárdzenével, csak azért, mert milyen vicces lenne, de két dolog miatt nem teszi. Az egyik, hogy úgy tűnik, Nelira tényleg csak őszintén élvezni akarja az előadását, így Merlana szíve meglágyul, és most az egyszer nem akar kiszúrni a vele. A másik pedig az, hogy a bárdzene úgy működik, hogy a megszűnése után az áldozat rájön, hogy a hatása alatt volt, azt pedig nem akarja tudni, hogy reagálna arra a tűzrőlpattant kis fruska, ha megtudná, hogy ilyen könnyen irányították őt.*
- Rendben, akkor figyelj! *Mondja mosolyogva. Így hát a bárdzenét mellőzve kezd először halkan, majd egyre erősebben, de végig kristálytisztán és dallamosan énekelni úgy, hogy közben a körülöttük eddig folyamatosan hangjukat hallató madarak is abbahagyják az éneklést. Nem marad más, csak Merlana fülbemászó éneke egy kedves kis dallal, ami egy kitartó férfiúról szól, aki mindent megtesz azért, hogy megszerezze magának az elérhetetlennek tűnő, gyönyörű szerelmét. Nyilván úgy gondolja, hogy ez lesz a megfelelő történet Nelira számára.*
2076. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-03-29 13:05:28
Üzenet elküldve: 2024-03-29 13:05:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Tisztán látva//
*Bírja ezt a lányt, mert tökös. Úgy tökös, hogy minden mozzanata nő. Nagy erénynek tartja, és veszélyesnek is, de nem Neli-re nézve. Nem gondolja, hogy bántani fogja valaha is, egyrészt, mert szerinte nem meri, másrészt, mert akkor számításba kellene vennie azt a tényt, hogy a barátnőjét el kellene temetni. Nem, nem. Most kapta, nem gondol olyanra, hogy nem lesz neki. Van.*
- Biztosan meglehetne őt is, de őt nem akarom. Van ahol erre nincs szükség. Bár szerintem okosabb, mint én. Sokkal. *Fintorodik el, ezt is nehéz bevallania. Ha valaki nagyobb és jobb valamiben, mint ő, az hatással van rá. Felnéz rá. Persze, ha nem Tain-ról lenne szó, akkor lehet veszélyforrásnak találná és azért akarná megölni álmában. Nehéz sors ez.*
- Minek mindig játszani? Rendkívül fárasztó. Honnan tudnád, hogy ki is vagy igazából? Mármint... én is űzöm ezt, ha kell, de néha szükséges pihenni. Például most egyáltalán nem mutatom magam másnak, mert nincs értelme. Nem hozna hasznot és nem félek tőled. *Teljes természetességgel jelenti ki. Ha félne tőle, akkor biztosan felvenne valamilyen maszkot. Ha akarna tőle valamit, nos akkor is. Nem érzi szükségét. Lehet, hogy ez a legnagyobb baj. De végtére is, Neli-nek semmi szüksége nincs álcákra, mert azzal is eléri amit akar, ha csak simán önmaga. A tombolását pedig úgy sem tudja kikapcsolni.*
- El, de már mondtam, hogy nem lépek félre. Ne csábítgass, csak énekelj, hadd élvezzem. Mutasd meg mit tudsz.
*Úgy helyezkedik, mintha tényleg egy előadást akarna megtekinteni. A kis bomlott elméje pedig nem tud úgy gondolkodni, hogy maga az előadás szépsége fogja elvarázsolni és pusztán erre gondolt Merlana.*
*Bírja ezt a lányt, mert tökös. Úgy tökös, hogy minden mozzanata nő. Nagy erénynek tartja, és veszélyesnek is, de nem Neli-re nézve. Nem gondolja, hogy bántani fogja valaha is, egyrészt, mert szerinte nem meri, másrészt, mert akkor számításba kellene vennie azt a tényt, hogy a barátnőjét el kellene temetni. Nem, nem. Most kapta, nem gondol olyanra, hogy nem lesz neki. Van.*
- Biztosan meglehetne őt is, de őt nem akarom. Van ahol erre nincs szükség. Bár szerintem okosabb, mint én. Sokkal. *Fintorodik el, ezt is nehéz bevallania. Ha valaki nagyobb és jobb valamiben, mint ő, az hatással van rá. Felnéz rá. Persze, ha nem Tain-ról lenne szó, akkor lehet veszélyforrásnak találná és azért akarná megölni álmában. Nehéz sors ez.*
- Minek mindig játszani? Rendkívül fárasztó. Honnan tudnád, hogy ki is vagy igazából? Mármint... én is űzöm ezt, ha kell, de néha szükséges pihenni. Például most egyáltalán nem mutatom magam másnak, mert nincs értelme. Nem hozna hasznot és nem félek tőled. *Teljes természetességgel jelenti ki. Ha félne tőle, akkor biztosan felvenne valamilyen maszkot. Ha akarna tőle valamit, nos akkor is. Nem érzi szükségét. Lehet, hogy ez a legnagyobb baj. De végtére is, Neli-nek semmi szüksége nincs álcákra, mert azzal is eléri amit akar, ha csak simán önmaga. A tombolását pedig úgy sem tudja kikapcsolni.*
- El, de már mondtam, hogy nem lépek félre. Ne csábítgass, csak énekelj, hadd élvezzem. Mutasd meg mit tudsz.
*Úgy helyezkedik, mintha tényleg egy előadást akarna megtekinteni. A kis bomlott elméje pedig nem tud úgy gondolkodni, hogy maga az előadás szépsége fogja elvarázsolni és pusztán erre gondolt Merlana.*
2075. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-03-29 12:19:05
Üzenet elküldve: 2024-03-29 12:19:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tisztán látva//
*Ismét csak mosolyogni tud Nelira szavain. Tetszik neki a lány hozzáállása, mert sok hasonlóságot vél felfedezni benne saját magával kapcsolatban. Csak míg Nelira hangoztatja mindezt, addig ő jobban szeret a háttérből irányítani.*
- Nem jó, ha valaki az. Én azt szeretem, ha engem irányítanak. Vagyis inkább azt, ha úgy gondolják, hogy irányítanak. Egyébként bárkit meg lehet vezetni, Nelira, csak van, akit nehezebb. Egyébként teljesen igazad van.
*A lány vallomása meglepi, és nem is tud vele hirtelen mit kezdeni, de azt azért jó megtudni, hogy a helyes úton jár ahhoz, hogy megnyissa Nelira szívét és lelkét magának.*
- Köszönöm, azt hiszem. Én elég bonyolult vagyok. Mindig az, akit szeretnél, hogy legyek, és sosem az, akinek látszom. *Kuncogja játékos titokzatossággal, de ezzel most nem is hazudott. Az egész élete abból állt, hogy mások személyiségéhez idomult. Azt tette, amit elvárnak tőle, de csak látszólag, azért, hogy a végén ő húzzon nagyobb hasznot belőle. Ő élvezi az ilyesfajta játékokat, és kifejezetten tehetséges is bennük.
Nelira egyébként tele van meglepetésekkel. Nem gondolta, hogy az éneklés említésével ennyire fel tudja csigázni őt, hogy még kérlelni is fogja, hogy énekeljen neki, de végül csak beleegyezően bólint.*
- Rendben, éneklek neked, de hogyan szeretnéd? Csak úgy vagy… hmm… Mit szólsz, ha azt mondom, hogy ha elkezdek énekelni neked, te le sem tudod majd venni a szemeidet rólam, akkor sem, ha nagyon akarod. Minden figyelmed csak az enyém lesz. Elhiszed nekem? *Kacsint a lány felé játékosan. Miért is ne játszhatna egy kicsit vele is a különleges képességeinek segítségével?*
*Ismét csak mosolyogni tud Nelira szavain. Tetszik neki a lány hozzáállása, mert sok hasonlóságot vél felfedezni benne saját magával kapcsolatban. Csak míg Nelira hangoztatja mindezt, addig ő jobban szeret a háttérből irányítani.*
- Nem jó, ha valaki az. Én azt szeretem, ha engem irányítanak. Vagyis inkább azt, ha úgy gondolják, hogy irányítanak. Egyébként bárkit meg lehet vezetni, Nelira, csak van, akit nehezebb. Egyébként teljesen igazad van.
*A lány vallomása meglepi, és nem is tud vele hirtelen mit kezdeni, de azt azért jó megtudni, hogy a helyes úton jár ahhoz, hogy megnyissa Nelira szívét és lelkét magának.*
- Köszönöm, azt hiszem. Én elég bonyolult vagyok. Mindig az, akit szeretnél, hogy legyek, és sosem az, akinek látszom. *Kuncogja játékos titokzatossággal, de ezzel most nem is hazudott. Az egész élete abból állt, hogy mások személyiségéhez idomult. Azt tette, amit elvárnak tőle, de csak látszólag, azért, hogy a végén ő húzzon nagyobb hasznot belőle. Ő élvezi az ilyesfajta játékokat, és kifejezetten tehetséges is bennük.
Nelira egyébként tele van meglepetésekkel. Nem gondolta, hogy az éneklés említésével ennyire fel tudja csigázni őt, hogy még kérlelni is fogja, hogy énekeljen neki, de végül csak beleegyezően bólint.*
- Rendben, éneklek neked, de hogyan szeretnéd? Csak úgy vagy… hmm… Mit szólsz, ha azt mondom, hogy ha elkezdek énekelni neked, te le sem tudod majd venni a szemeidet rólam, akkor sem, ha nagyon akarod. Minden figyelmed csak az enyém lesz. Elhiszed nekem? *Kacsint a lány felé játékosan. Miért is ne játszhatna egy kicsit vele is a különleges képességeinek segítségével?*
2074. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-03-29 11:53:42
Üzenet elküldve: 2024-03-29 11:53:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Tisztán látva//
*Nem bánja, hogy befejeződik a faggatózás, mert nem tud túl értelmesen válaszolni, ha Tian-ról van szó. Összezavarja az amúgy is zavarodott elméjét és akkor oda a magabiztosság varázsa, az pedig nagyon fontos neki, hiszen ezzel él túl. *
- De miért, mi a jó abban, ha valaki egy bólogató eb? Mármint... persze, jó az ingyen szállás, meg az ajándékok. Az is jó, ha helyetted dolgoznak, vagy szereznek meg valamit. Na meg ha eltartanak. De te fel tudsz nézni olyanra, akit két szépen csillogó szem meg tud vezetni? Én olyanokat nem tudok szeretni. Sőt, azokat csak használni kell. De az nem elégít ki túlzottan. *Nagyon élvezi a saját játszmáit, de kicsinek tekint mindenkit, aki csak úgy füttyentésre cselekszik. Vagy magát érzi túl nagynak hozzájuk képest.* - Téged nem ilyennek nézlek. Ezért vagy kedves a számomra. *Vall színt. A fontos szót még nem használhatja ilyen rövid ismeretség után, pedig majdnem azt mondta. De azért ez nem lenne teljesen igaz. Bár a későbbiekre nézve nem bánná a barátságát.
Az éneklés nagyon is felkelti a figyelmét. Érdekes hivatás és abban is sok lehetőség van. A hírnév lehet átok is, de mi mindent el lehet érni annak kapcsán? És lehetne egy híres barátnője. Csilloghatna gazdag eseményeken. Már ha magával merné vinni.*
- Énekelj nekem! *Nagyon szeretne hallani valamit a másik tehetségéből. Addig ugyanis nem mondhat biztató szavakat, mert lehet, hogy a hangjától a mókusok füle is bevérzik, s csak magát hiszi tehetségesnek.* - Kérlek, olyan kíváncsi vagyok. Amikor a fülembe suttogtad a kis versikét is beindultam. *Talán nem kéne ilyen nyíltnak lenni, de nem is ő lenne, ha nem jönne ki minden gondolat a száján.*
*Nem bánja, hogy befejeződik a faggatózás, mert nem tud túl értelmesen válaszolni, ha Tian-ról van szó. Összezavarja az amúgy is zavarodott elméjét és akkor oda a magabiztosság varázsa, az pedig nagyon fontos neki, hiszen ezzel él túl. *
- De miért, mi a jó abban, ha valaki egy bólogató eb? Mármint... persze, jó az ingyen szállás, meg az ajándékok. Az is jó, ha helyetted dolgoznak, vagy szereznek meg valamit. Na meg ha eltartanak. De te fel tudsz nézni olyanra, akit két szépen csillogó szem meg tud vezetni? Én olyanokat nem tudok szeretni. Sőt, azokat csak használni kell. De az nem elégít ki túlzottan. *Nagyon élvezi a saját játszmáit, de kicsinek tekint mindenkit, aki csak úgy füttyentésre cselekszik. Vagy magát érzi túl nagynak hozzájuk képest.* - Téged nem ilyennek nézlek. Ezért vagy kedves a számomra. *Vall színt. A fontos szót még nem használhatja ilyen rövid ismeretség után, pedig majdnem azt mondta. De azért ez nem lenne teljesen igaz. Bár a későbbiekre nézve nem bánná a barátságát.
Az éneklés nagyon is felkelti a figyelmét. Érdekes hivatás és abban is sok lehetőség van. A hírnév lehet átok is, de mi mindent el lehet érni annak kapcsán? És lehetne egy híres barátnője. Csilloghatna gazdag eseményeken. Már ha magával merné vinni.*
- Énekelj nekem! *Nagyon szeretne hallani valamit a másik tehetségéből. Addig ugyanis nem mondhat biztató szavakat, mert lehet, hogy a hangjától a mókusok füle is bevérzik, s csak magát hiszi tehetségesnek.* - Kérlek, olyan kíváncsi vagyok. Amikor a fülembe suttogtad a kis versikét is beindultam. *Talán nem kéne ilyen nyíltnak lenni, de nem is ő lenne, ha nem jönne ki minden gondolat a száján.*
2073. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-03-29 11:27:56
Üzenet elküldve: 2024-03-29 11:27:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tisztán látva//
*Végül nem sikerül Nelirá-ból kihúzni semmi hasznos információt a sötételfről. Még. Egyelőre Merlana úgy dönt, hogy nem feszegeti tovább a témát. Azt is tudni kell, hogy mikor kell abbahagyni a faggatózást, hogy ne váljon gyanússá, ez a pillanat pedig most jött el.*
- Érdekes teremtés vagy, hallod-e. Elérhetetlen akarsz lenni, de te élvezed, ha mások viszont úgy táncolnak, ahogy te fütyülsz, közben pedig mégsem. Majd igyekszem én is ellenkezni veled, és akkor nem foglak untatni.
*Azért nem esik jól neki, hogy nem sikerül kinyitnia azt az ajtót, ami mögött esetleg az ő kis titkaik rejtőznek, de ami késik, nem múlik. Ez csupán csak annyit jelent, hogy mégsem annyira barátnők még, mint amennyire Nelira azt hangoztatja és hiszi. Már, ha így hiszi. Merlana szerint igen. Mindenesetre elkönyveli magának, hogy ezen a kapcsolaton még dolgoznia kell, hogy jobban a lány bizalmába férkőzhessen. Vagy esetleg meg is próbálhatná ő maga megismerni a férfit. Sok lehetőség, de egyiknek sem érkezett még el az ideje.*
- Vannak terveim, igen *kezd bele mosolyogva a történetbe.* Úgy gondoltam, megpróbálkozom azzal, amihez igazán értek. Énekesnő leszek. A tehetségem megvan, csak még azt nem tudom pontosan, hogy kezdjek bele. *Azért nem tudja, mert nem is kell tudnia. Azt a bizonyos ranglétrát nem neki kell megmásznia, hanem felsegítik majd rajta, és ahhoz csupán annyit kell tennie, hogy engedelmes, jó kislány módjára viselkedik, legalábbis a látszat szerint.*
- Aztán remélem, ha megismer a város, onnantól már könnyebb lesz… *teszi még hozzá az eget bámulva.*
*Végül nem sikerül Nelirá-ból kihúzni semmi hasznos információt a sötételfről. Még. Egyelőre Merlana úgy dönt, hogy nem feszegeti tovább a témát. Azt is tudni kell, hogy mikor kell abbahagyni a faggatózást, hogy ne váljon gyanússá, ez a pillanat pedig most jött el.*
- Érdekes teremtés vagy, hallod-e. Elérhetetlen akarsz lenni, de te élvezed, ha mások viszont úgy táncolnak, ahogy te fütyülsz, közben pedig mégsem. Majd igyekszem én is ellenkezni veled, és akkor nem foglak untatni.
*Azért nem esik jól neki, hogy nem sikerül kinyitnia azt az ajtót, ami mögött esetleg az ő kis titkaik rejtőznek, de ami késik, nem múlik. Ez csupán csak annyit jelent, hogy mégsem annyira barátnők még, mint amennyire Nelira azt hangoztatja és hiszi. Már, ha így hiszi. Merlana szerint igen. Mindenesetre elkönyveli magának, hogy ezen a kapcsolaton még dolgoznia kell, hogy jobban a lány bizalmába férkőzhessen. Vagy esetleg meg is próbálhatná ő maga megismerni a férfit. Sok lehetőség, de egyiknek sem érkezett még el az ideje.*
- Vannak terveim, igen *kezd bele mosolyogva a történetbe.* Úgy gondoltam, megpróbálkozom azzal, amihez igazán értek. Énekesnő leszek. A tehetségem megvan, csak még azt nem tudom pontosan, hogy kezdjek bele. *Azért nem tudja, mert nem is kell tudnia. Azt a bizonyos ranglétrát nem neki kell megmásznia, hanem felsegítik majd rajta, és ahhoz csupán annyit kell tennie, hogy engedelmes, jó kislány módjára viselkedik, legalábbis a látszat szerint.*
- Aztán remélem, ha megismer a város, onnantól már könnyebb lesz… *teszi még hozzá az eget bámulva.*
2072. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-03-29 10:44:18
Üzenet elküldve: 2024-03-29 10:44:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Tisztán látva//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ha hallaná a másik gondolatait, biztosan a helyszínen vágná el a torkát. Még csak arra sem ügyelne, hogy elrejtse a művét, nézegetné egy darabig, majd visszavenné tőle a ruháit és hazamenne. Talán még a homlokára is írna valamit tulajdon vérével. De szerencsére nem hallja. Ha valaki térdig gázolna az önbecsülésébe, annak biztosan vége lenne. Ettől függetlenül még igaza is lenne Merlaná-nak, de nem teljesen. Ugyanis semmi mást emberi kapcsolatát nem ismeri, csak a mélységiről hallott még. Mindenkinek jut egy lélek az életben ami kifordítja önmagából, nos neki Tian az. Vele kapcsolatban sosem láthat tisztán. Mi sem mutatja jobban, mint hogy életben van.*
- Helyes. Bármikor szívesen segítek. *Nevet, mert valóban így is érzi. Viszont ha valaki, akkor Nelira tényleg tudja az elérhetetlent adni. És nem csak praktikák miatt. Benne ez elemi, hogyha lefejtik róla azt a kis őrületet és éppen egy jó epizódjában van, akkor tényleg igazi példa lehetne bármelyik nőtársa számára. Gyönyörű, okos és tökéletesen játszik szavakkal és tettekkel is. De ezt a csodát bezavarja az rá-rátörő téboly. Az tesz tönkre mindig mindent. Merlana valószínűleg kicsit félre ismeri, de ez sosem baj.*
- Talán pont azért olyan különleges, mert nem lehet megvezetni olyan könnyen. Hasznos, ha valaki minden szavamra ugrik, de végtelenül unalmas.
*Ha azt hiszi a másik, hogy kiadná neki szerelmét, akkor téved. Beszélne róla, zengene ódákat, vagy éppen szidná, ha rosszul bánik vele, de igazán mély dolgokat nem fog előrángatni belőle, még a majdnem-barátnője sem. Talán ahhoz hosszabb időnek kellene eltelnie, vagy sosem jönne el. Saját megállapítása viszont helytálló. Mi is lehetne érdekesebb számára, mint egy olyan személy, akit nem tud betörni néhány ügyes csípőmozgással, vagy csábító pislogással. *
- Ó, terveid vannak? *Pislog a másikra, csillogó szemekkel. Mintha valami történt volna vele egészen kis idő alatt. Nagyon jó látni egy ilyen fejlődést.* - Mesélhetnél, még van egy kis időm. De lassan tényleg el kellene induljak. *Eszébe jut a saját szavairól, hogy ha nem lehet megvezetni a másikat, akkor a kis késés sem ér semmit.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Ha hallaná a másik gondolatait, biztosan a helyszínen vágná el a torkát. Még csak arra sem ügyelne, hogy elrejtse a művét, nézegetné egy darabig, majd visszavenné tőle a ruháit és hazamenne. Talán még a homlokára is írna valamit tulajdon vérével. De szerencsére nem hallja. Ha valaki térdig gázolna az önbecsülésébe, annak biztosan vége lenne. Ettől függetlenül még igaza is lenne Merlaná-nak, de nem teljesen. Ugyanis semmi mást emberi kapcsolatát nem ismeri, csak a mélységiről hallott még. Mindenkinek jut egy lélek az életben ami kifordítja önmagából, nos neki Tian az. Vele kapcsolatban sosem láthat tisztán. Mi sem mutatja jobban, mint hogy életben van.*
- Helyes. Bármikor szívesen segítek. *Nevet, mert valóban így is érzi. Viszont ha valaki, akkor Nelira tényleg tudja az elérhetetlent adni. És nem csak praktikák miatt. Benne ez elemi, hogyha lefejtik róla azt a kis őrületet és éppen egy jó epizódjában van, akkor tényleg igazi példa lehetne bármelyik nőtársa számára. Gyönyörű, okos és tökéletesen játszik szavakkal és tettekkel is. De ezt a csodát bezavarja az rá-rátörő téboly. Az tesz tönkre mindig mindent. Merlana valószínűleg kicsit félre ismeri, de ez sosem baj.*
- Talán pont azért olyan különleges, mert nem lehet megvezetni olyan könnyen. Hasznos, ha valaki minden szavamra ugrik, de végtelenül unalmas.
*Ha azt hiszi a másik, hogy kiadná neki szerelmét, akkor téved. Beszélne róla, zengene ódákat, vagy éppen szidná, ha rosszul bánik vele, de igazán mély dolgokat nem fog előrángatni belőle, még a majdnem-barátnője sem. Talán ahhoz hosszabb időnek kellene eltelnie, vagy sosem jönne el. Saját megállapítása viszont helytálló. Mi is lehetne érdekesebb számára, mint egy olyan személy, akit nem tud betörni néhány ügyes csípőmozgással, vagy csábító pislogással. *
- Ó, terveid vannak? *Pislog a másikra, csillogó szemekkel. Mintha valami történt volna vele egészen kis idő alatt. Nagyon jó látni egy ilyen fejlődést.* - Mesélhetnél, még van egy kis időm. De lassan tényleg el kellene induljak. *Eszébe jut a saját szavairól, hogy ha nem lehet megvezetni a másikat, akkor a kis késés sem ér semmit.*
2071. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-03-28 14:05:23
Üzenet elküldve: 2024-03-28 14:05:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tisztán látva//
*Kicsit elmosolyodik Nelira szavain, most épp azért, mert felettébb ellentmondásosnak tartja azt, amit mond, és azt, ahogy közben viselkedik. Folyamatosan jön ezzel a dumával, hogy ő a nehezen megkapható hercegnő, közben pedig szinte borítékolható, hogy ha a párja igazán akarná őt, akkor egy kicsit sem kéretve magát azonnal a nyakába ugrana. ~De akkor vajon miért nem akarja mégsem őt igazán az a férfi?~ Merlana nem köti az orrára, hogy ezt látja, csak elraktározza magában, hogy szerinte a lány elérhetetlenséget mutató álcája mögött egy könnyedén manipulálható, szeretetéhes kis nő rejtőzik.*
- A lehető legjobb példát látom, így van. ~Nem vagyok én ebben olyan biztos…~ Látod, én is azért engedtem el Zeekx-t, mert te megmutattad nekem, hogy nem adhatom magam könnyen senkinek.
*Úgy dönt, hogy egy kicsit felturbózza Nelira önbizalmát a szavaival, az biztosan jót fog neki tenni. Utána pedig megpróbál egy kicsit tapogatózni a mélységi férfi után, de ügyelve arra, hogy ne lépjen veszélyes talajra, ami miatt Neli ismét robbanhat. Ezért is nyugtatja meg rögtön őt, hogy semmi oka a féltékenykedésre, és bár a válasz az, hogy nem is gondolt ilyesmire, Merlana ezt sem hiszi el teljesen.*
- Szóval azért különleges, mert lát téged. Mit kell benned látni? Precíz, és mindig dolgozik, raádásul olyankor szólni sem lehet hozzá… hümm. Ez érdekesen hangzik, Nelira. Mi szokta ennyire lekötni a figyelmét, hogy azzal foglalkozik helyetted? Én nem tudom elképzelni, hogy ha valahol ott vagy, akkor lehet nem törődni veled.
*Igyekszik úgy forgatni a szavakat, hogy Nelira továbbra is saját magát, az énközpontúságát és a figyelemre való kielégíthetetlen igényét érezze a beszélgetés középpontjában, ne pedig azt, hogy igazából konkrétumokat próbál kihúzni belőle a titokzatos párjának munkájáról és annak egész lényéről.*
- Én nem adtam fel semmit. Ne aggódj, jó úton járok. Nem kell sok idő, és meglátod, hogy miért… ~Igazi hercegnő leszek, te pedig Nelira, hasznos kis darab leszel a kirakósban, ami szükséges ahhoz, hogy ez sikerüljön…~ *Mosolyodik el ismét alig láthatóan.*
*Kicsit elmosolyodik Nelira szavain, most épp azért, mert felettébb ellentmondásosnak tartja azt, amit mond, és azt, ahogy közben viselkedik. Folyamatosan jön ezzel a dumával, hogy ő a nehezen megkapható hercegnő, közben pedig szinte borítékolható, hogy ha a párja igazán akarná őt, akkor egy kicsit sem kéretve magát azonnal a nyakába ugrana. ~De akkor vajon miért nem akarja mégsem őt igazán az a férfi?~ Merlana nem köti az orrára, hogy ezt látja, csak elraktározza magában, hogy szerinte a lány elérhetetlenséget mutató álcája mögött egy könnyedén manipulálható, szeretetéhes kis nő rejtőzik.*
- A lehető legjobb példát látom, így van. ~Nem vagyok én ebben olyan biztos…~ Látod, én is azért engedtem el Zeekx-t, mert te megmutattad nekem, hogy nem adhatom magam könnyen senkinek.
*Úgy dönt, hogy egy kicsit felturbózza Nelira önbizalmát a szavaival, az biztosan jót fog neki tenni. Utána pedig megpróbál egy kicsit tapogatózni a mélységi férfi után, de ügyelve arra, hogy ne lépjen veszélyes talajra, ami miatt Neli ismét robbanhat. Ezért is nyugtatja meg rögtön őt, hogy semmi oka a féltékenykedésre, és bár a válasz az, hogy nem is gondolt ilyesmire, Merlana ezt sem hiszi el teljesen.*
- Szóval azért különleges, mert lát téged. Mit kell benned látni? Precíz, és mindig dolgozik, raádásul olyankor szólni sem lehet hozzá… hümm. Ez érdekesen hangzik, Nelira. Mi szokta ennyire lekötni a figyelmét, hogy azzal foglalkozik helyetted? Én nem tudom elképzelni, hogy ha valahol ott vagy, akkor lehet nem törődni veled.
*Igyekszik úgy forgatni a szavakat, hogy Nelira továbbra is saját magát, az énközpontúságát és a figyelemre való kielégíthetetlen igényét érezze a beszélgetés középpontjában, ne pedig azt, hogy igazából konkrétumokat próbál kihúzni belőle a titokzatos párjának munkájáról és annak egész lényéről.*
- Én nem adtam fel semmit. Ne aggódj, jó úton járok. Nem kell sok idő, és meglátod, hogy miért… ~Igazi hercegnő leszek, te pedig Nelira, hasznos kis darab leszel a kirakósban, ami szükséges ahhoz, hogy ez sikerüljön…~ *Mosolyodik el ismét alig láthatóan.*
2070. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-03-27 20:12:40
Üzenet elküldve: 2024-03-27 20:12:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Tisztán látva//
*Nelira nem biztos, hogy tud olyasmin gondolkodni, hogy valakit megtartani magának. Ő az ilyesmit csak elkönyveli tényként, hogy van neki. Merlana pedig már van neki. Egészen addig, amíg fel nem bőszíti valamivel, vagy nem ingatja meg azt a fene nagy bizodalmát, hogy telesírja maró könnyekkel a párnáját, hogy lehet még sincs neki.*
- Ó, nem szeretem, ha valakinek könnyű dolga van. Küzdjön meg ezért. Foggal, ha kell. *Mutat végig magán, imitálva, hogy az a test egy kincs. Jó nagy kincs, mert még mindig nem sikerült előásnia a mélységinek. Talán egy pillanatra végigfut a smaragd íriszeken a rosszallás, de ez nála olyan természetes, hogy talán nem is tűnik fel. *
- Biztos amatőr volt, látod, milyen jó, hogy elküldted. *Szereti rossz szavakkal illetni azt a papot, de csak mert nem ismeri. Nem is fog kedvelni olyasvalakit, aki ilyen bután eleresztett a kezei közül egy ilyen nőt. Igen, az ő tükörképét.*
- Nincs ellenemre, hogy követsz. Legalább jó példát látsz magad előtt. *Ezt persze ő sem gondolta komolyan, de van, amit nem lehet kihagyni.*
- Miért féltékenykednék? *Pislog ártatlanul, kivételesen nem gondolt ilyesmire. Persze most már igen, de egy nagy levegővel elűzi a gondolatot, ma túl boldog ehhez.*
- Mert az. Különleges. Meglátta bennem, amit én nem tudtam magamban. Sőt, amit senki. Túl jó hozzám. Folyton dolgozik valamin, akkor mondjuk utálom, mert nem lehet hozzá sem szólni. És túl precíz. *Megrázza a fejét.* - Mindennek meg van a helye. Szerintem még annak is, hogy hová dobom le ezt a nadrágot. De utána csak az enyém a figyelme. Senki másé. És még azt is elnézte nekem, hogy felgyújtottam.
*Már-már nosztalgiázik az eseményről.*
- Remélem nem adtad fel, hogy találsz valakit, aki neked való és értékel.
*Nelira nem biztos, hogy tud olyasmin gondolkodni, hogy valakit megtartani magának. Ő az ilyesmit csak elkönyveli tényként, hogy van neki. Merlana pedig már van neki. Egészen addig, amíg fel nem bőszíti valamivel, vagy nem ingatja meg azt a fene nagy bizodalmát, hogy telesírja maró könnyekkel a párnáját, hogy lehet még sincs neki.*
- Ó, nem szeretem, ha valakinek könnyű dolga van. Küzdjön meg ezért. Foggal, ha kell. *Mutat végig magán, imitálva, hogy az a test egy kincs. Jó nagy kincs, mert még mindig nem sikerült előásnia a mélységinek. Talán egy pillanatra végigfut a smaragd íriszeken a rosszallás, de ez nála olyan természetes, hogy talán nem is tűnik fel. *
- Biztos amatőr volt, látod, milyen jó, hogy elküldted. *Szereti rossz szavakkal illetni azt a papot, de csak mert nem ismeri. Nem is fog kedvelni olyasvalakit, aki ilyen bután eleresztett a kezei közül egy ilyen nőt. Igen, az ő tükörképét.*
- Nincs ellenemre, hogy követsz. Legalább jó példát látsz magad előtt. *Ezt persze ő sem gondolta komolyan, de van, amit nem lehet kihagyni.*
- Miért féltékenykednék? *Pislog ártatlanul, kivételesen nem gondolt ilyesmire. Persze most már igen, de egy nagy levegővel elűzi a gondolatot, ma túl boldog ehhez.*
- Mert az. Különleges. Meglátta bennem, amit én nem tudtam magamban. Sőt, amit senki. Túl jó hozzám. Folyton dolgozik valamin, akkor mondjuk utálom, mert nem lehet hozzá sem szólni. És túl precíz. *Megrázza a fejét.* - Mindennek meg van a helye. Szerintem még annak is, hogy hová dobom le ezt a nadrágot. De utána csak az enyém a figyelme. Senki másé. És még azt is elnézte nekem, hogy felgyújtottam.
*Már-már nosztalgiázik az eseményről.*
- Remélem nem adtad fel, hogy találsz valakit, aki neked való és értékel.
2069. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-03-27 19:54:00
Üzenet elküldve: 2024-03-27 19:54:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tisztán látva//
*Annak ő csak örül, ha valakinek a szemében butábbnak látszik, mint amilyen, mert akkor nem kezdenek el rá gyanakodni, hogy esetleg okosabb, mint kellene.*
- Ezt dicséretnek veszem. *Mosolyog, és közben azon gondolkozik, hogy Nelirá-t szeretné megtartani magának. Kifejezetten érdekes teremtés. Olyan, aki tudhat bizonyos titkokat a városon belül, amikre ő lecsaphat. Például a mélységi barátjával kapcsolatban, akiről áradozik, de sosem találja mellette. Legalábbis eddig kettőből kétszer nem, úgyhogy elkezd még arra is gyanakodni, hogy a férfi talán nem is létezik.*
- Azt majd ne felejtsd el mondani neki, hogy az övet ki kell csatolni, mert különben nem jön le. Amúgy meg gonosz vagy vele, Zeekx is alig bírta lerángatni rólam. *Adja át vicceskedve a fontos információkat a jól ismert bőrnadrágról, aztán lecsüccsen Nelira mellé a fűbe, úgy mégis csak kényelmesebb lesz beszélgetni.*
- Szerencsére magassarkú cipőt nem adtál, így járni még tudok, szóval jöttem a saját lábaimon. Követlek hát. *Dönti kuncogva a hátát a fának, felnéz az égre, majd magában elmosolyodva ismét megszólal.*
- Mesélj róla! A párodról. Miért olyan… különleges? Ne kezdj el féltékenykedni, nem azért kérdezem. *Ez utóbbit jobb hozzátenni, mielőtt a lány megint megvadul, és megpróbálja megfojtani. Egyáltalán nem érdekli a sötételf, mint férfi, csak aki ennyire titokzatos, annak magának is lehetnek titkai, ő pedig véletlenül pont ilyesfajta titkokra vadászik.*
*Annak ő csak örül, ha valakinek a szemében butábbnak látszik, mint amilyen, mert akkor nem kezdenek el rá gyanakodni, hogy esetleg okosabb, mint kellene.*
- Ezt dicséretnek veszem. *Mosolyog, és közben azon gondolkozik, hogy Nelirá-t szeretné megtartani magának. Kifejezetten érdekes teremtés. Olyan, aki tudhat bizonyos titkokat a városon belül, amikre ő lecsaphat. Például a mélységi barátjával kapcsolatban, akiről áradozik, de sosem találja mellette. Legalábbis eddig kettőből kétszer nem, úgyhogy elkezd még arra is gyanakodni, hogy a férfi talán nem is létezik.*
- Azt majd ne felejtsd el mondani neki, hogy az övet ki kell csatolni, mert különben nem jön le. Amúgy meg gonosz vagy vele, Zeekx is alig bírta lerángatni rólam. *Adja át vicceskedve a fontos információkat a jól ismert bőrnadrágról, aztán lecsüccsen Nelira mellé a fűbe, úgy mégis csak kényelmesebb lesz beszélgetni.*
- Szerencsére magassarkú cipőt nem adtál, így járni még tudok, szóval jöttem a saját lábaimon. Követlek hát. *Dönti kuncogva a hátát a fának, felnéz az égre, majd magában elmosolyodva ismét megszólal.*
- Mesélj róla! A párodról. Miért olyan… különleges? Ne kezdj el féltékenykedni, nem azért kérdezem. *Ez utóbbit jobb hozzátenni, mielőtt a lány megint megvadul, és megpróbálja megfojtani. Egyáltalán nem érdekli a sötételf, mint férfi, csak aki ennyire titokzatos, annak magának is lehetnek titkai, ő pedig véletlenül pont ilyesfajta titkokra vadászik.*
2068. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-03-27 19:14:10
Üzenet elküldve: 2024-03-27 19:14:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Tisztán látva//
*Nem gondolta volna, hogy valakivel ilyen könnyű összefutni újra, de nincs ellenére. Azt hitte majd elkeseredetten felkeresi a polgárnegyedben, amikor újra kihasználta valamilyen infantilis udvari bolond, de ez cseppet sem így történt. Egész jó formájában van a tükörképe. Nem is állna neki rosszul ez a hajszín, de amaz az ő hajával viccel. Nevet is egy jót ezen, igazából amióta megjelent a lány csak kacag. Elismerően bólint viszont, amikor hallja a jó híreket, ugyan ki akarna több időt eltölteni egy semmirekellővel? Talán tanácsai és a bátorítása hatásosnak bizonyult. De ha ehhez semmi köze nincs, ő akkor is a saját sikerének fogja elkönyvelni, mert úgy sokkal jobban érzi magát.*
- Okosabb vagy te, mint gondoltam. *Lebutázta azért párszor, amit cseppet sem bán, de jó a tudat, hogy néhányan képesek hallgatni a józan észre is. Ő maga nem szokott tudni ilyesmit cselekedni, mert ideje sincs átgondolni semmit. Aki nem tudja, tanítja.*
- A szőke hasonmásod nemsokára elindul felé és megtanítja milyen is, ha nem felhúzni kell egy szoknyát, hanem levenni egy nadrágot. *Azt az egészen apró titkot nem árulja el, hogy minden magabiztosság ellenére ilyesmi még csak hírből sem történt köztük, a rengeteg együtt töltött idő ellenére, de ez legyen az ő kis titka. Hova lenne a világ, ha Nelira bevallaná ital nélkül a szomorú tényeket?*
- Jöttem levegőzni, kicsit meg szeretném váratni. Még azt hiszi futok hozzá. Szóval beszélgessünk csak, hadd várjon. *Még el is szomorodik saját gonoszságától, női praktikák ide, vagy oda.* - De téged hogyan fújt ide a szél? Követsz?
*Nem gondolta volna, hogy valakivel ilyen könnyű összefutni újra, de nincs ellenére. Azt hitte majd elkeseredetten felkeresi a polgárnegyedben, amikor újra kihasználta valamilyen infantilis udvari bolond, de ez cseppet sem így történt. Egész jó formájában van a tükörképe. Nem is állna neki rosszul ez a hajszín, de amaz az ő hajával viccel. Nevet is egy jót ezen, igazából amióta megjelent a lány csak kacag. Elismerően bólint viszont, amikor hallja a jó híreket, ugyan ki akarna több időt eltölteni egy semmirekellővel? Talán tanácsai és a bátorítása hatásosnak bizonyult. De ha ehhez semmi köze nincs, ő akkor is a saját sikerének fogja elkönyvelni, mert úgy sokkal jobban érzi magát.*
- Okosabb vagy te, mint gondoltam. *Lebutázta azért párszor, amit cseppet sem bán, de jó a tudat, hogy néhányan képesek hallgatni a józan észre is. Ő maga nem szokott tudni ilyesmit cselekedni, mert ideje sincs átgondolni semmit. Aki nem tudja, tanítja.*
- A szőke hasonmásod nemsokára elindul felé és megtanítja milyen is, ha nem felhúzni kell egy szoknyát, hanem levenni egy nadrágot. *Azt az egészen apró titkot nem árulja el, hogy minden magabiztosság ellenére ilyesmi még csak hírből sem történt köztük, a rengeteg együtt töltött idő ellenére, de ez legyen az ő kis titka. Hova lenne a világ, ha Nelira bevallaná ital nélkül a szomorú tényeket?*
- Jöttem levegőzni, kicsit meg szeretném váratni. Még azt hiszi futok hozzá. Szóval beszélgessünk csak, hadd várjon. *Még el is szomorodik saját gonoszságától, női praktikák ide, vagy oda.* - De téged hogyan fújt ide a szél? Követsz?
2067. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-03-27 18:54:40
Üzenet elküldve: 2024-03-27 18:54:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tisztán látva//
*Ő letagadni ugyan le tudná, de épp nem akarja, hogy kifejezetten örült, mikor megpillantotta maga előtt a furcsa lányt, ráadásul abban a ruhában, ami nemrég még az övé volt, ami valljuk be, hiába tudja, hogy mi történik, olyannyira abszurd látvány, mintha egy hülye álomban ragadt volna.*
- Nem botlottam sehová, de egy pillanatra azt hittem, hogy magamat látom, aztán rájöttem, hogy én talán még nem vagyok ennyire szőke. *Neveti el magát a saját szóviccén, amivel egészen véletlenül most nem Nelirá-t akarja piszkálni, hanem magára érti, hogy talán annyira még nem hülyült meg, hogy saját magát lássa a tisztáson, ahová még meg sem érkezett igazán.
A kérdésre hirtelen kikívánkozó választ még elharapja, de utána egy fejcsóválással színezett mosolyt követve válaszol.*
- Nem, őt lekoptattam. Tudod, gondolkoztam azon, amit mondtál, és rájöttem, hogy semmi szükségem a hozzá hasonló léhűtőkre. Nekem ennél több kell. Olyasmi, amit mellette képtelenség lenne elérni. *Azt meg ügyesen, pókerarccal leplezi, hogy ha a kis pap nem is fektette őt le, más bizony igen, ráadásul kétszer egymás után, és nem is ingyen… Milyen jó is lenne büszkén és elégedetten mesélni erről ennek a tűzrőlpattant kis fruskának, de nem teheti. Egyelőre még biztosan nem, hisz nem tudhatja, hogy valóban megbízhat-e benne. Orthus meggyőzte erről is.*
- Na és te? Hogyhogy nem a mélységi párocskád mellkasán szunyókálsz? Rossz voltál és kizavart levegőzni?
*Ő letagadni ugyan le tudná, de épp nem akarja, hogy kifejezetten örült, mikor megpillantotta maga előtt a furcsa lányt, ráadásul abban a ruhában, ami nemrég még az övé volt, ami valljuk be, hiába tudja, hogy mi történik, olyannyira abszurd látvány, mintha egy hülye álomban ragadt volna.*
- Nem botlottam sehová, de egy pillanatra azt hittem, hogy magamat látom, aztán rájöttem, hogy én talán még nem vagyok ennyire szőke. *Neveti el magát a saját szóviccén, amivel egészen véletlenül most nem Nelirá-t akarja piszkálni, hanem magára érti, hogy talán annyira még nem hülyült meg, hogy saját magát lássa a tisztáson, ahová még meg sem érkezett igazán.
A kérdésre hirtelen kikívánkozó választ még elharapja, de utána egy fejcsóválással színezett mosolyt követve válaszol.*
- Nem, őt lekoptattam. Tudod, gondolkoztam azon, amit mondtál, és rájöttem, hogy semmi szükségem a hozzá hasonló léhűtőkre. Nekem ennél több kell. Olyasmi, amit mellette képtelenség lenne elérni. *Azt meg ügyesen, pókerarccal leplezi, hogy ha a kis pap nem is fektette őt le, más bizony igen, ráadásul kétszer egymás után, és nem is ingyen… Milyen jó is lenne büszkén és elégedetten mesélni erről ennek a tűzrőlpattant kis fruskának, de nem teheti. Egyelőre még biztosan nem, hisz nem tudhatja, hogy valóban megbízhat-e benne. Orthus meggyőzte erről is.*
- Na és te? Hogyhogy nem a mélységi párocskád mellkasán szunyókálsz? Rossz voltál és kizavart levegőzni?
2066. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-03-27 18:35:42
Üzenet elküldve: 2024-03-27 18:35:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Tisztán látva//
*Ó az a csendes boldog magány, amit élvez éppen. Úszik a megérdemelt boldogságában és szövögeti a terveit a nap hátralévő részéhez, amikor is úgy ugorhat kedvese nyakába, hogy utána le sem teheti. Esetleg ledobhatja erőszakkal, de azt nem fogja. Tudja, hogy nem, mert nem engedi majd meg neki. Látja lelki szemei előtt, sőt mi több, érzi a csók ízét, a sötét bőr puha ölelését, a büszkeséget, amikor átadja neki szerzeményeit. Újra a jól megszokott házban, ami ugyan nem az övé, de egyszer már tett róla, hogy véletlenül ottfelejtse magát, és ezt ma is meg fogja tenni. Bizony! Hallhatja a morgást, amikor valamit rossz helyre tesz, amikor véletlenül eltör egy üres fiolát, amikor megszólal, miközben nem kéne, mert másba merült bele Tian, nem pedig belé. A romantikus terveit ismét átgázolja a lány, aki már egyszer szinte fellökte, s most megint ott áll előtte. Ott áll, mégpedig abban a ruhában, amit nemrég csereberéltek ki, rá pedig az a szerzemény simul, ami nemrég Merlaná-n, de most a mélységit akarja meglepni benne.*
- Micsoda meglepetés, hogy most nem botlottál belém tényleg. *Nevet fel, hiszen épp nem törte szilánkokra a boldogságát, sőt, még talán hozzá is ad.*
- Szinte ragyogsz. Csak nem megfektetett még egyszer a papod? Vagy most te fektetted meg őt? *Nevetgél, ő sem készül a mai nap másra, csakhogy neki nem biztos, hogy ebből ki fog jutni bármi is. Már-már kedve lenne megölelni, ha nem gyűlölné annyira mások érintését. Így teljességgel elveti az ötletet. De magának is be kell vallania, hogy baráti örömmel fogadja. *
*Ó az a csendes boldog magány, amit élvez éppen. Úszik a megérdemelt boldogságában és szövögeti a terveit a nap hátralévő részéhez, amikor is úgy ugorhat kedvese nyakába, hogy utána le sem teheti. Esetleg ledobhatja erőszakkal, de azt nem fogja. Tudja, hogy nem, mert nem engedi majd meg neki. Látja lelki szemei előtt, sőt mi több, érzi a csók ízét, a sötét bőr puha ölelését, a büszkeséget, amikor átadja neki szerzeményeit. Újra a jól megszokott házban, ami ugyan nem az övé, de egyszer már tett róla, hogy véletlenül ottfelejtse magát, és ezt ma is meg fogja tenni. Bizony! Hallhatja a morgást, amikor valamit rossz helyre tesz, amikor véletlenül eltör egy üres fiolát, amikor megszólal, miközben nem kéne, mert másba merült bele Tian, nem pedig belé. A romantikus terveit ismét átgázolja a lány, aki már egyszer szinte fellökte, s most megint ott áll előtte. Ott áll, mégpedig abban a ruhában, amit nemrég csereberéltek ki, rá pedig az a szerzemény simul, ami nemrég Merlaná-n, de most a mélységit akarja meglepni benne.*
- Micsoda meglepetés, hogy most nem botlottál belém tényleg. *Nevet fel, hiszen épp nem törte szilánkokra a boldogságát, sőt, még talán hozzá is ad.*
- Szinte ragyogsz. Csak nem megfektetett még egyszer a papod? Vagy most te fektetted meg őt? *Nevetgél, ő sem készül a mai nap másra, csakhogy neki nem biztos, hogy ebből ki fog jutni bármi is. Már-már kedve lenne megölelni, ha nem gyűlölné annyira mások érintését. Így teljességgel elveti az ötletet. De magának is be kell vallania, hogy baráti örömmel fogadja. *
2065. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-03-27 18:21:43
Üzenet elküldve: 2024-03-27 18:21:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Tisztán látva//
*A tegnapi napja végül nem sikerült már túl hatékonyra. Egy rövid séta a főtéren, aztán már vissza is ment a szobájába, és át is aludta a nap további részét. Ma reggel viszont már friss és üde, és nincs is jobb a túlterhelt elme kiszellőztetéséhez a friss levegőnél. Ezért is vezet az első útja afelé a tisztás felé, amit Zeekx már megmutatott neki, de most végre nem csak sötétben láthatja. Azok az égbe nyúló fák egyelőre még sokkal kecsesebben és magabiztosabban állnak a helyükön, mint amilyennek Merlana érzi magát, de a lány szerint ez már nem sokáig lesz így. Egész Arthenior-ban hamarosan ő lesz a legfényesebben tündöklő csillag, és ebben senki nem állhat az útjába. Senki.
Úgy tervezte, hogy ezen a helyen majd egyedül szépen magába zárkózik a gondolataival, de legnagyobb meglepetésére rájön, hogy ez nem teljesen így lesz, mert ismerős szőke fürtöket pillant meg maga előtt. Közelebb sétál hát Nelirá-hoz, és a mellettük ágaskodó fa törzsének dől, majd megszólal.*
- No, lám! Azt nem mondtad, hogy bármerre megyek, ott beléd lehet botlani. *Hangjából továbbra is hallatszik a játékos dacosság, de ezúttal valami meglepő határozottsággal és eltökéltséggel vegyítve. Mintha kicserélték volna a lányt a legutóbbi találkozásuk óta, és ennek nem csak a szőkeségtől ajándékba kapott ruha az oka, de természetesen, ahogy megpillantja újdonsült barátnő jelöltjét, rögtön eszébe jut az a szó, ami talán az elkövetkezendő életében a legfontosabb jelentéssel bír: diszkréció.*
*A tegnapi napja végül nem sikerült már túl hatékonyra. Egy rövid séta a főtéren, aztán már vissza is ment a szobájába, és át is aludta a nap további részét. Ma reggel viszont már friss és üde, és nincs is jobb a túlterhelt elme kiszellőztetéséhez a friss levegőnél. Ezért is vezet az első útja afelé a tisztás felé, amit Zeekx már megmutatott neki, de most végre nem csak sötétben láthatja. Azok az égbe nyúló fák egyelőre még sokkal kecsesebben és magabiztosabban állnak a helyükön, mint amilyennek Merlana érzi magát, de a lány szerint ez már nem sokáig lesz így. Egész Arthenior-ban hamarosan ő lesz a legfényesebben tündöklő csillag, és ebben senki nem állhat az útjába. Senki.
Úgy tervezte, hogy ezen a helyen majd egyedül szépen magába zárkózik a gondolataival, de legnagyobb meglepetésére rájön, hogy ez nem teljesen így lesz, mert ismerős szőke fürtöket pillant meg maga előtt. Közelebb sétál hát Nelirá-hoz, és a mellettük ágaskodó fa törzsének dől, majd megszólal.*
- No, lám! Azt nem mondtad, hogy bármerre megyek, ott beléd lehet botlani. *Hangjából továbbra is hallatszik a játékos dacosság, de ezúttal valami meglepő határozottsággal és eltökéltséggel vegyítve. Mintha kicserélték volna a lányt a legutóbbi találkozásuk óta, és ennek nem csak a szőkeségtől ajándékba kapott ruha az oka, de természetesen, ahogy megpillantja újdonsült barátnő jelöltjét, rögtön eszébe jut az a szó, ami talán az elkövetkezendő életében a legfontosabb jelentéssel bír: diszkréció.*
2064. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-03-20 08:29:18
Üzenet elküldve: 2024-03-20 08:29:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Tisztán látva//
*Egy ilyen szép reggelen, amikor minden fényárban úszik, nagyobba, mint ő maga, mi mást lehetne tenni, mint egy reggeli sétával kezdeni a napot? Szerelme visszatért hozzá, új barátnője lett, akit ugyan nem biztos, hogy valaha újra lát, most mégis boldogsággal tölti el, hogy mennyi mindene van ami másnak nincsen. És néhány nap alatt még csak tönkre sem tette sem más, sem pedig a saját életét.
Nincs kedve tanulni, nincs kedve még a piacon kutatni érdekességek után sem, csak magába szívni a természet minden energiáját, feltöltődni még jobban annál, mint amennyire már épp fel van. Csak túl ne hevüljön.
Talán sokkal jobb így úszni a felhők fölött méterekkel, mert akkor senkinek nem eshet bántódása. Eltölt itt néhány kellemes órát, mielőtt elindulna a vágyott helyre.*
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.20 08:31:46
*Egy ilyen szép reggelen, amikor minden fényárban úszik, nagyobba, mint ő maga, mi mást lehetne tenni, mint egy reggeli sétával kezdeni a napot? Szerelme visszatért hozzá, új barátnője lett, akit ugyan nem biztos, hogy valaha újra lát, most mégis boldogsággal tölti el, hogy mennyi mindene van ami másnak nincsen. És néhány nap alatt még csak tönkre sem tette sem más, sem pedig a saját életét.
Nincs kedve tanulni, nincs kedve még a piacon kutatni érdekességek után sem, csak magába szívni a természet minden energiáját, feltöltődni még jobban annál, mint amennyire már épp fel van. Csak túl ne hevüljön.
Talán sokkal jobb így úszni a felhők fölött méterekkel, mert akkor senkinek nem eshet bántódása. Eltölt itt néhány kellemes órát, mielőtt elindulna a vágyott helyre.*
A hozzászólás írója (Nelira Dykai) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.20 08:31:46
2063. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-03-12 11:54:32
Üzenet elküldve: 2024-03-12 11:54:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Pacsirták//
*Csak lemondóan a fejét csóválja, ahogy Zeekx újra magyarázkodásba kezd. Ugyan kit érdekelnek most a hittársai, vagy az, hogy hogyan lehet túlélni egy sivatagban. Semmi köze az egészhez, amiről Merlana beszél, de legalább abban egyetértenek, hogy egy fikarcnyi felelősségtudat sem szorult a szőke hajjal borított fejecskéjébe.
A lány letörli a könnyeit gyorsan, és dühös, de egyben szomorú pillantásokat vet Zeekx irányába.*
- Szeretni tudsz, de csak úgy, hogy neked ne kelljen tenned semmit azért, hogy viszont szeressenek, hm? Csak addig szeretsz, amíg neked jó a másikkal, és az egy cseppet sem érdekel, hogy akit szeretsz, annak is jó legyen melletted, igaz?
*Mert ő most ezt látja. Teljesen felesleges mindenféle, a lényeget teljes mértékben mellőző magyarázkodás. Itt nem fognak sem halálra fagyni, sem szomjan halni, értelmetlen ilyen végletekről beszélni. Csak egy nyomorult városban kellene megtanulni egymással élni a fenébe is!
Merlana felpattan a fűből, elteszi az erszényét, felkapja a táskáját.*
- Tudod mit, Zeekx? Akkor kényszeríteni foglak. Most szépen visszamegyünk abba a fogadóba, én kiveszek magamnak egy másik szobát, és külön alszunk. Reggelig kapsz időt arra, hogy meghozz egy fontos döntést: Te fogod eldönteni, hogy mit fogunk tenni. Dönteni fogsz, hogy megpróbálsz alkalmazkodni, akár változni is azért, hogy itt maradjak veled, mert kedvelsz annyira, hogy ezt megtedd értem, vagy közlöd, hogy eszed ágában sincs ilyesmit megígérni, és, ha ez az ára annak, hogy maradjak, akkor részedről inkább menjek a francba.
*Egyértelmű feltételeket szab, amiből nem fog engedni. Ha már magától nem hajlandó elismerni a felelősségét ez az idióta, akkor majd a kényszer megoldja helyette. Ugyanis az élet nem mindig a jó dolgokról szól, bármennyire is szeretné ezt az ártatlan fiúcska. Néha igenis komoly döntéseket kell hozni, amik áldozatokkal járnak.*
- Ó, és nem akarok olyan választ hallani, hogy úgy legyen, ahogy nekem a legjobb. Az előbb elmondott két lehetőség közül választhatsz, és csak te fogod eldönteni, hogy melyik legyen. Jó éjszakát!
*Azzal meg sem várva Zeekx reakcióját, faképnél hagyja őt, és elindul vissza a város irányába. Szerencsére megjegyezte az utat, amerre jöttek, így valószínűleg egyedül is vissza fog találni a fogadóba, a kis pap meg maradjon csak ott a sötétben egyedül, és szenvedjen csak a felelősség ránehezedő súlya alatt.*
*Csak lemondóan a fejét csóválja, ahogy Zeekx újra magyarázkodásba kezd. Ugyan kit érdekelnek most a hittársai, vagy az, hogy hogyan lehet túlélni egy sivatagban. Semmi köze az egészhez, amiről Merlana beszél, de legalább abban egyetértenek, hogy egy fikarcnyi felelősségtudat sem szorult a szőke hajjal borított fejecskéjébe.
A lány letörli a könnyeit gyorsan, és dühös, de egyben szomorú pillantásokat vet Zeekx irányába.*
- Szeretni tudsz, de csak úgy, hogy neked ne kelljen tenned semmit azért, hogy viszont szeressenek, hm? Csak addig szeretsz, amíg neked jó a másikkal, és az egy cseppet sem érdekel, hogy akit szeretsz, annak is jó legyen melletted, igaz?
*Mert ő most ezt látja. Teljesen felesleges mindenféle, a lényeget teljes mértékben mellőző magyarázkodás. Itt nem fognak sem halálra fagyni, sem szomjan halni, értelmetlen ilyen végletekről beszélni. Csak egy nyomorult városban kellene megtanulni egymással élni a fenébe is!
Merlana felpattan a fűből, elteszi az erszényét, felkapja a táskáját.*
- Tudod mit, Zeekx? Akkor kényszeríteni foglak. Most szépen visszamegyünk abba a fogadóba, én kiveszek magamnak egy másik szobát, és külön alszunk. Reggelig kapsz időt arra, hogy meghozz egy fontos döntést: Te fogod eldönteni, hogy mit fogunk tenni. Dönteni fogsz, hogy megpróbálsz alkalmazkodni, akár változni is azért, hogy itt maradjak veled, mert kedvelsz annyira, hogy ezt megtedd értem, vagy közlöd, hogy eszed ágában sincs ilyesmit megígérni, és, ha ez az ára annak, hogy maradjak, akkor részedről inkább menjek a francba.
*Egyértelmű feltételeket szab, amiből nem fog engedni. Ha már magától nem hajlandó elismerni a felelősségét ez az idióta, akkor majd a kényszer megoldja helyette. Ugyanis az élet nem mindig a jó dolgokról szól, bármennyire is szeretné ezt az ártatlan fiúcska. Néha igenis komoly döntéseket kell hozni, amik áldozatokkal járnak.*
- Ó, és nem akarok olyan választ hallani, hogy úgy legyen, ahogy nekem a legjobb. Az előbb elmondott két lehetőség közül választhatsz, és csak te fogod eldönteni, hogy melyik legyen. Jó éjszakát!
*Azzal meg sem várva Zeekx reakcióját, faképnél hagyja őt, és elindul vissza a város irányába. Szerencsére megjegyezte az utat, amerre jöttek, így valószínűleg egyedül is vissza fog találni a fogadóba, a kis pap meg maradjon csak ott a sötétben egyedül, és szenvedjen csak a felelősség ránehezedő súlya alatt.*
2062. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-03-11 22:38:07
Üzenet elküldve: 2024-03-11 22:38:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Pacsirták//
*Zeekx szavai megtörik a lány hallgatását. A hirtelen támadás váratlanul éri a kis papot és fenékre is csüccsen ami után meglepetten hallgatja az elhangzottakat. Nézi az aranyakat, a másik dühös tekintetét és nem szól semmit. Vannak benne kérdések, de nem teszi fel őket. Szemei neki is a földre vetülnek és csak halkan szólal meg.*
-Értem.
*Aztán folytatja a másik. És ezek a szavai nehezebbek mint mikor, azt mondta, hogy nincs is szüksége a fiúra és nem is lesz mert csak átverte és kihasználta. Az általában jó beszélőkével megáldott kis papnak meggyűlik a baja, hogy erre válaszoljon valamit. Mikor beszélni kezd akkor az eddigiektől szokatlanul értelmetlen zagyvaság jön ki a száján. Nem tudja a gondolatait most irányban tartani.*
-Én csak szeretni tudok, de akarni valakit annyira, hogy megváltozzon értem, azt nem. Nem akartalak bántani. Nem hiszem, hogy meg tudod érteni, azt ahogy az életem élem vagy hogy...*Itt kicsit elhallgat.*Én meghalnék érte. Azt, gondolod kihasználsz másokat, de ez még nem az. Voltak hittestvéreim akik otthon maradtak. Nem szeretek rájuk gondolni. Én nem tudtam és nem akartam, azt az áldozatot meghozni mint ők. Azokkal mentem akik élni akartak pedig félő volt, hogy az ígért szabadság csak egy hazugság. Talán az is volt. Nem gondolták, hogy túl lehet élni a sivatagot azért engedtek el. Nappal az a forróság éjszaka pedig a hideg. Nem ismerem a felelősséget amiről beszélsz. Hogy boldog legyek ahhoz nekem nem kell pénz. Összebújtunk, hogy halálra ne fagyjunk és az utolsó korty vizünket is megosztottuk egymással mert szerettük egymást. Én most is szeretem őket. Tiszta szívemből. Ha csak egy fél szelet száraz kenyerem lenne mikor újra találkoznánk és éhesek lennének úgy osztanám meg velük mint régen ők velem. Így szeretlek téged is Mer. Tudom nincs szükséged rá. De... Én tényleg...
*Hallgat el és nézi szótlanul a kettejük közt lévő füvet.*
*Zeekx szavai megtörik a lány hallgatását. A hirtelen támadás váratlanul éri a kis papot és fenékre is csüccsen ami után meglepetten hallgatja az elhangzottakat. Nézi az aranyakat, a másik dühös tekintetét és nem szól semmit. Vannak benne kérdések, de nem teszi fel őket. Szemei neki is a földre vetülnek és csak halkan szólal meg.*
-Értem.
*Aztán folytatja a másik. És ezek a szavai nehezebbek mint mikor, azt mondta, hogy nincs is szüksége a fiúra és nem is lesz mert csak átverte és kihasználta. Az általában jó beszélőkével megáldott kis papnak meggyűlik a baja, hogy erre válaszoljon valamit. Mikor beszélni kezd akkor az eddigiektől szokatlanul értelmetlen zagyvaság jön ki a száján. Nem tudja a gondolatait most irányban tartani.*
-Én csak szeretni tudok, de akarni valakit annyira, hogy megváltozzon értem, azt nem. Nem akartalak bántani. Nem hiszem, hogy meg tudod érteni, azt ahogy az életem élem vagy hogy...*Itt kicsit elhallgat.*Én meghalnék érte. Azt, gondolod kihasználsz másokat, de ez még nem az. Voltak hittestvéreim akik otthon maradtak. Nem szeretek rájuk gondolni. Én nem tudtam és nem akartam, azt az áldozatot meghozni mint ők. Azokkal mentem akik élni akartak pedig félő volt, hogy az ígért szabadság csak egy hazugság. Talán az is volt. Nem gondolták, hogy túl lehet élni a sivatagot azért engedtek el. Nappal az a forróság éjszaka pedig a hideg. Nem ismerem a felelősséget amiről beszélsz. Hogy boldog legyek ahhoz nekem nem kell pénz. Összebújtunk, hogy halálra ne fagyjunk és az utolsó korty vizünket is megosztottuk egymással mert szerettük egymást. Én most is szeretem őket. Tiszta szívemből. Ha csak egy fél szelet száraz kenyerem lenne mikor újra találkoznánk és éhesek lennének úgy osztanám meg velük mint régen ők velem. Így szeretlek téged is Mer. Tudom nincs szükséged rá. De... Én tényleg...
*Hallgat el és nézi szótlanul a kettejük közt lévő füvet.*
2061. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-03-11 20:33:01
Üzenet elküldve: 2024-03-11 20:33:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 685
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Pacsirták//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hallgatja, és csak hallgatja a férfi fecsegését, ahogy még csak nem is lesz dühös, nem is próbálja megvédeni magát, látszólag még csak rosszul sem esnek neki Merlana szavai, amitől ő már a fogait tudná csikorgatni mérgében, annyira zavarja. ~A fenébe már! Ez semmit nem vesz magára?~
Rohadtul zavarja, hogy még érzelmi zsarolással vagy lenéző megjegyzésekkel sem lehet úgy hatni a papra, hogy kimutassa a foga fehérjét. Az ő lelke talán tényleg egy rózsaszín köddel teli vacak.
Az utolsó csepp a pohárban az, mikor megtudja, hogy Zeekx minden további nélkül elengedné őt, ha Merlana holnap tényleg távozna. Ő korábban azt mondta a férfinek, hogy ő az első, aki részéről érzi, hogy szereti, de a lány ezt valahogy nem így képzelte el. A szeretet szerinte végtelen ragaszkodás is, ami a papban egyértelműen nincs meg.*
- Akkor menj a francba, baszd meg! *Teljesen kifordul a lány a szerepéből, és ki is fakad belőle minden düh, mint egy lufi, úgy pukkan ki. Egy határozott mozdulattal el is löki magától a férfit, felé fordul és ugyan marad a fűben ülve, de most már tartja a távolságot.*
- Nézd meg ezt! Nézd meg jól! *Kicsike táskájából előkotorja az erszényét, amiben ránézésre legalább ezer arany lehet, azt nyújtja Zeekx felé.*
- Ez nem a szerencse hozománya, hanem kemény munkáé. Igen, van pénzem, azért, mert megdolgoztam érte. Nem volt szükségem sem rád, sem a hülye szobádra, megoldhattam volna magam is. Most sincs rád szükségem és a jövőben sem lesz. Átvertelek. Többször is. Azért, mert ez vagyok én. Kihasználok másokat, hogy elérjem a céljaimat.
*Szemei szinte szikráznak, ahogy Zeekx-et nézi, és a fűszálakat kezdi tépkedni, miközben a földet bámulja, aztán egyszer csak folytatja.*
- Aztán egyszer csak megmutattad nekem, hogy milyen, ha tényleg szeretik az embert. Jól éreztem magam veled és bűntudatom is volt, amiért így bántam veled. Nem azért akarok veled maradni, mert szükségem van rád, hanem mert megkedveltelek. Azért, hogy veled maradhassak, én szívesen megváltoznék, de úgy látom, hogy te nem, és nem is akarsz engem igazán.
*Ő, ha akarna valamit vagy valakit, akkor biztos önző módon harcolna is érte, és nem mondaná azt, hogy menjen el, ha úgy jobb neki. Merlana nem folytatja tovább a hisztit, csak sírni kezd ott a fűben ülve, de talán ő sem tudja pontosan, hogy miért.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.11 20:37:27
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Hallgatja, és csak hallgatja a férfi fecsegését, ahogy még csak nem is lesz dühös, nem is próbálja megvédeni magát, látszólag még csak rosszul sem esnek neki Merlana szavai, amitől ő már a fogait tudná csikorgatni mérgében, annyira zavarja. ~A fenébe már! Ez semmit nem vesz magára?~
Rohadtul zavarja, hogy még érzelmi zsarolással vagy lenéző megjegyzésekkel sem lehet úgy hatni a papra, hogy kimutassa a foga fehérjét. Az ő lelke talán tényleg egy rózsaszín köddel teli vacak.
Az utolsó csepp a pohárban az, mikor megtudja, hogy Zeekx minden további nélkül elengedné őt, ha Merlana holnap tényleg távozna. Ő korábban azt mondta a férfinek, hogy ő az első, aki részéről érzi, hogy szereti, de a lány ezt valahogy nem így képzelte el. A szeretet szerinte végtelen ragaszkodás is, ami a papban egyértelműen nincs meg.*
- Akkor menj a francba, baszd meg! *Teljesen kifordul a lány a szerepéből, és ki is fakad belőle minden düh, mint egy lufi, úgy pukkan ki. Egy határozott mozdulattal el is löki magától a férfit, felé fordul és ugyan marad a fűben ülve, de most már tartja a távolságot.*
- Nézd meg ezt! Nézd meg jól! *Kicsike táskájából előkotorja az erszényét, amiben ránézésre legalább ezer arany lehet, azt nyújtja Zeekx felé.*
- Ez nem a szerencse hozománya, hanem kemény munkáé. Igen, van pénzem, azért, mert megdolgoztam érte. Nem volt szükségem sem rád, sem a hülye szobádra, megoldhattam volna magam is. Most sincs rád szükségem és a jövőben sem lesz. Átvertelek. Többször is. Azért, mert ez vagyok én. Kihasználok másokat, hogy elérjem a céljaimat.
*Szemei szinte szikráznak, ahogy Zeekx-et nézi, és a fűszálakat kezdi tépkedni, miközben a földet bámulja, aztán egyszer csak folytatja.*
- Aztán egyszer csak megmutattad nekem, hogy milyen, ha tényleg szeretik az embert. Jól éreztem magam veled és bűntudatom is volt, amiért így bántam veled. Nem azért akarok veled maradni, mert szükségem van rád, hanem mert megkedveltelek. Azért, hogy veled maradhassak, én szívesen megváltoznék, de úgy látom, hogy te nem, és nem is akarsz engem igazán.
*Ő, ha akarna valamit vagy valakit, akkor biztos önző módon harcolna is érte, és nem mondaná azt, hogy menjen el, ha úgy jobb neki. Merlana nem folytatja tovább a hisztit, csak sírni kezd ott a fűben ülve, de talán ő sem tudja pontosan, hogy miért.*
A hozzászólás írója (Merlana Naerice) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.03.11 20:37:27
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3208-3227