Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 197 (3921. - 3940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3940. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-12 09:09:08
Üzenet elküldve: 2016-04-12 09:09:08
ÚJ
![>Ye Ferzondarci [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1367_tunder_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Gondolhatta volna, hiszen volt már dolga ilyen fura szerzetekkel. Neki már majdnem mindenféle szerzettel volt dolga. Adott már el szemkötőt a legnagyobb uraságoknak és adott már el arcpirosítót az utolsó kurtizánnak is. Hiába, ilyen ez, ha valaki mindennel, de tényleg mindennel képes kereskedni.*
- HÍÍJJ! ÁÁÁ! *Kiabálja nagyon hangosan amikor Megöhr előbb rárivall, aztán utána veti magát.*
- SEGÍT! SEGÍTSÉG! *Ordítja torkaszakadtából miközben korát meghazudtoló (természetesen még mindig nem futóbajnoki) sebességgel próbál eltávolodni az őt ütlegelő, vagy legalábbis ütlegelni próbáló őrülttől. Mert az biztosan őrült, aki csak így ráveti magát egy tisztességes kereskedőre. Ha a menekülés nagyon nem jön össze, azért akkor is próbál inkább kitérni a támadások elől, meg a tőre után tapogatózni, hogy esetleg majd azzal védekezzen. Nem egy nagy késelő, de azért csak bele tud szúrni valaki, ha az nagyon közel jön. A sivalkodást természetesen tovább folytatja, akár védekezni kényszerül, akár szaladhat. De inkább szaladna és sivalkodna, attól legfeljebb kifullad.*
- HÍÍJJ! ÁÁÁ! *Kiabálja nagyon hangosan amikor Megöhr előbb rárivall, aztán utána veti magát.*
- SEGÍT! SEGÍTSÉG! *Ordítja torkaszakadtából miközben korát meghazudtoló (természetesen még mindig nem futóbajnoki) sebességgel próbál eltávolodni az őt ütlegelő, vagy legalábbis ütlegelni próbáló őrülttől. Mert az biztosan őrült, aki csak így ráveti magát egy tisztességes kereskedőre. Ha a menekülés nagyon nem jön össze, azért akkor is próbál inkább kitérni a támadások elől, meg a tőre után tapogatózni, hogy esetleg majd azzal védekezzen. Nem egy nagy késelő, de azért csak bele tud szúrni valaki, ha az nagyon közel jön. A sivalkodást természetesen tovább folytatja, akár védekezni kényszerül, akár szaladhat. De inkább szaladna és sivalkodna, attól legfeljebb kifullad.*
3939. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-11 17:33:06
Üzenet elküldve: 2016-04-11 17:33:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Megmutatja a kapott papírt Balaricknak, még fel is olvassa arra az esetre, ha a másik nem tudná - na, meg mert így sokkal gyorsabban zajlik a dolog -, aztán marad egy ideig a tisztáson; így végül ketten maradnak csupán, a többiek pedig visszaindulnak a tisztásra, vagy oda, amerre éppen tartanak. Azt a fura alakot is követni szándékoznak egy páran, de mivel Vohmor se nem nagy nyomolvasó, se nem nagy mágus, így legfeljebb a harci sebesülteket tudná ellátni - azt azonban valaki már előtte megcsinálta, úgyhogy a gnómnak ezúttal nincs sok dolga. *
- No. * Áll fel maga is néhány perccel a többiek távozása után. *
- Sok teendő van még, nem fél perc lesz ezeket az italokat kikeverni. * Állapítja meg, azzal elindul a tisztás széle felé. Ha Balarick követni szeretné, követheti, azonban úgy tűnik, nincs túl sok kedve a feladatokat csinálni, inkább magányosan meditál még egy darabig. *
- Csak vigyázz, fel ne fázz. * Tanácsolja alkimista-társának, azzal késve ugyan, de ő is eltűnik a fák között. *
- No. * Áll fel maga is néhány perccel a többiek távozása után. *
- Sok teendő van még, nem fél perc lesz ezeket az italokat kikeverni. * Állapítja meg, azzal elindul a tisztás széle felé. Ha Balarick követni szeretné, követheti, azonban úgy tűnik, nincs túl sok kedve a feladatokat csinálni, inkább magányosan meditál még egy darabig. *
- Csak vigyázz, fel ne fázz. * Tanácsolja alkimista-társának, azzal késve ugyan, de ő is eltűnik a fák között. *
3938. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-10 23:01:28
Üzenet elküldve: 2016-04-10 23:01:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Norgen Arisad //
*Nem hiszi, hogy ezek után ő próbálná meg megölni, de akár berögződésnek is lehet nevezni, hogy élénken figyeli minden mozdulatát. Lassan kezd elmúlni az adrenalin, amit a vér látványa váltott ki nála, és kezdi ismét érezni a kellemetlen bizsergést a bőrén.
Szó nélkül figyeli, ahogy a másik a letört karmait veszi szemügyre, és neki ez az a pont, hogy öles léptekkel visszamenjen a néhány méterre ledobott cuccaihoz, a tarisznyához és a köpenyéhez. Utóbbit azonnal fel is kapja, felhajtva a csuklyát.*
- Ezt eddig is sejtettem. *Valamilyen formában biztos, hogy mágia, és nem csak a karmai. Ennél kicsivel többet remélt, de mivel ez nem olyan dolog, amit mindenáron meg szeretne tanulni, nem erősködik tovább, hogy kiszedje belőle a részleteket. Amíg az földet rugdos rájuk, kortyol párat a kulacsából.*
- Én megpróbálnám tövig a földbe szúrni. Az hatásosabb. *Jegyzi meg csak két korty között. Bár még nem jött rá minek tünteti el a karmokat. Nem hinné, hogy bármelyik erre kószáló túl sokat képzelne bele. Megmozgathatná néhány ember fantáziáját, de ennyitől vajon meg tudnák találni?
Gondolataiból a következő szavak szakítják ki, de talán jobb is. Kicsit meglepi, hogy önként megoszt vele még egy kis információt.*
- Mágusszekta? Kísérleti alany, vagy tiszteletbeli tag szerepében vettél részt rajta? *Próbál minimális irónia nélkül beszélni, hisz még csak sejteni sem sejti a választ, de pusztán már a mágusszekta szó is egy féloldalas mosolyt csal az arcára. Az ilyen fanatikusoknak sosem szeretett a közelükbe menni. A szekták már nem az ő asztala.
A kérdés váratlanul éri. Halványan sejti, hogy ezt valószínűleg csak azért hozta fel, hogy elterelje a témát, de ez nem kimondottan zavarja.*
- Ez azért kicsit bonyolultabb. *Grimaszol kelletlenül. Jellemző, hogy egy városi fruskának fogalma sincs a mélységiekről. Honnan is lehetne, hisz még elkorcsosult fajtársai többségének sincsen.* Én a mélységből jöttem, szóval nem is. Már kezd megint fájni a bőröm. De már egy éve fent vagyok, és próbálom magam hozzászoktatni, mert egy fekete átlátszó selyemsálat használtam a szemem körül sötétítésnek, de volt némi problémám néhány városőrrel. *Látszik az arcán, hogy nem örömmel emlékszik vissza. Ha most nem lenne felhős az ég, biztosan nem lett volna hajlandó nyílt területen játszadozni, de ehhez a félhomályhoz már úgy ahogy hozzászoktatta a szemeit.* Egy felszínen nevelkedett sötételf viszont semmiben nem különbözik egy sima felszíni elftől, ahogy én eddig láttam. Azokat a korcsokat sokan nem tekintjük közülünk valónak. *Mély gyűlölet és megvetés szikrázik az így is jeges pillantásokban. Nagyon sokat kell ahhoz bizonyítania egy itt nevelkedett fajtársának, hogy elismerje. Már a pillantásuk is szelídebb. Visszataszító és természetellenes.
Talán már így is sokat beszélt, de ez számára, és még sok más büszke mélységi számára egy igen kényes téma. És hát, ha már felhozta a kérdést, följön csak a saját levében és hallgassa végig a kimerítő választ.*
*Nem hiszi, hogy ezek után ő próbálná meg megölni, de akár berögződésnek is lehet nevezni, hogy élénken figyeli minden mozdulatát. Lassan kezd elmúlni az adrenalin, amit a vér látványa váltott ki nála, és kezdi ismét érezni a kellemetlen bizsergést a bőrén.
Szó nélkül figyeli, ahogy a másik a letört karmait veszi szemügyre, és neki ez az a pont, hogy öles léptekkel visszamenjen a néhány méterre ledobott cuccaihoz, a tarisznyához és a köpenyéhez. Utóbbit azonnal fel is kapja, felhajtva a csuklyát.*
- Ezt eddig is sejtettem. *Valamilyen formában biztos, hogy mágia, és nem csak a karmai. Ennél kicsivel többet remélt, de mivel ez nem olyan dolog, amit mindenáron meg szeretne tanulni, nem erősködik tovább, hogy kiszedje belőle a részleteket. Amíg az földet rugdos rájuk, kortyol párat a kulacsából.*
- Én megpróbálnám tövig a földbe szúrni. Az hatásosabb. *Jegyzi meg csak két korty között. Bár még nem jött rá minek tünteti el a karmokat. Nem hinné, hogy bármelyik erre kószáló túl sokat képzelne bele. Megmozgathatná néhány ember fantáziáját, de ennyitől vajon meg tudnák találni?
Gondolataiból a következő szavak szakítják ki, de talán jobb is. Kicsit meglepi, hogy önként megoszt vele még egy kis információt.*
- Mágusszekta? Kísérleti alany, vagy tiszteletbeli tag szerepében vettél részt rajta? *Próbál minimális irónia nélkül beszélni, hisz még csak sejteni sem sejti a választ, de pusztán már a mágusszekta szó is egy féloldalas mosolyt csal az arcára. Az ilyen fanatikusoknak sosem szeretett a közelükbe menni. A szekták már nem az ő asztala.
A kérdés váratlanul éri. Halványan sejti, hogy ezt valószínűleg csak azért hozta fel, hogy elterelje a témát, de ez nem kimondottan zavarja.*
- Ez azért kicsit bonyolultabb. *Grimaszol kelletlenül. Jellemző, hogy egy városi fruskának fogalma sincs a mélységiekről. Honnan is lehetne, hisz még elkorcsosult fajtársai többségének sincsen.* Én a mélységből jöttem, szóval nem is. Már kezd megint fájni a bőröm. De már egy éve fent vagyok, és próbálom magam hozzászoktatni, mert egy fekete átlátszó selyemsálat használtam a szemem körül sötétítésnek, de volt némi problémám néhány városőrrel. *Látszik az arcán, hogy nem örömmel emlékszik vissza. Ha most nem lenne felhős az ég, biztosan nem lett volna hajlandó nyílt területen játszadozni, de ehhez a félhomályhoz már úgy ahogy hozzászoktatta a szemeit.* Egy felszínen nevelkedett sötételf viszont semmiben nem különbözik egy sima felszíni elftől, ahogy én eddig láttam. Azokat a korcsokat sokan nem tekintjük közülünk valónak. *Mély gyűlölet és megvetés szikrázik az így is jeges pillantásokban. Nagyon sokat kell ahhoz bizonyítania egy itt nevelkedett fajtársának, hogy elismerje. Már a pillantásuk is szelídebb. Visszataszító és természetellenes.
Talán már így is sokat beszélt, de ez számára, és még sok más büszke mélységi számára egy igen kényes téma. És hát, ha már felhozta a kérdést, följön csak a saját levében és hallgassa végig a kimerítő választ.*
3937. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-10 21:13:23
Üzenet elküldve: 2016-04-10 21:13:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője – Árnyékból a fényre//
//Morfiusz//
*Morfiuszra néz és elmosolyodik, széles, őszinte mosollyal.*
– Tudom én azt. Tényleg. De attól még megesik. Néha.
*Shyaharon látszik, hogy bár igazat mond, és komolyan is gondolja, de igazából természetesnek veszi, hogy ez így van, és nincs kiborulva a dolgon. Szerencsére most láthatóan Morfiusz sem veszi különösebben a lelkére ezt a mondatot. A lány örül ennek, mert nem akarta megbántani, amit mondott tény ugyan, de nyilván megesik, hogy két ember valamiben nem ért egyet. Egyikük sem tökéletes, és ez így van rendjén. A lánynak természetes, hogy elfogadja, hogy vannak súrlódások, lehetnek viták, összezördülések, hogy aztán valamit át kell beszélni, kompromisszumokat kötni, csiszolódni.
De a lánynak ez természetes, hiszen egy családban ebbe nő bele az ember.*
~Morfnak nem volt senkije.~
*A lány azt hiszi, hogy pontosan ezért olyan Morf pár dologban, amilyen.
Tart tőle, hogy a kérdésére nem fog választ kapni, de aztán mégis. Egyszerű mondatok, tőmondatok, kemény, pattogó, dacosan kihívó szavak, amolyan csak merj ellene szólni stílusban, hetykén.
Csakhogy Shya egy valamit tud biztosan, Morf a világon senki másnak nem lett volna hajlandó felelni egy ilyen kérdésre, sőt, ha csak simán hallgatott volna, más már akkor is szerencsésnek mondhatta volna magát.
Shya a sötétbarna szempárt figyeli, mint annyiszor, mikor Morfiusz valódi érzéseire kíváncsi.
Nem mintha tudná, mire gondol a másik, nem gondolatolvasó ő, de hónapok óta vannak együtt, reméli, legalább a férfi hangulatait kezdi kicsit kiismerni.*
~Dühös. Dacos. De igazat mond.~
*Megérzés persze, de igazából Morfiusznak semmi oka hazudni. Hiszen azt tehet, amit csak akar. Az más kérdés, hogy a dolgok és a tettek nem csak úgy magukban lebegnek a végtelen világban, vannak előzmények, vannak következmények is. Ezt mindenki tudja.
Végighallgatja a férfit, komolyan, csendben.*
– Jó *feleli végül. Morfiusz bizonyára tudja, hogy magában nem csak egy szóval könyveli el ezt az egészet, de ki nem mond most többet, értékeli a párja őszinteségét, hisz neki, és nem akar veszekedést.*
~Azért még jobb lenne, ha ezen túl is annyira lenne csak közel, mint például a szüretkor.~
*Shya mindentől függetlenül örül, hogy szerencsésen túljutnak ezen a közjátékon is.
A másiknak viszont még jobban örül, ahogy annak is, hogy Morfnak sem túl sürgős, hogy azonnal felpattanjon. Elidőznek még, a férfi a fa törzsének dőlve, ő meg a kedvese testének támaszkodva.*
– Nohát. Ilyen praktikus haszonra én nem is gondoltam. Milyen igaz!
*Shya látványosan összedörzsöli a kezeit, majd nagyon ártatlan arcot vágva néz Morfra.*
– Majd figyelek, és ha halványodni kezd a nyakadon a foltod, megújítom. Jó lesz?
*A lány még a naiv szempillaremegtetős trükköt is beveti, és megtoldja egy gyengéd, édes-kedves mosollyal.
Figyeli, ahogy az Öreg kabalatőre a helyére kerül, majd aprót nyújtózik.*
– Igenis! *felel vidáman.*
~Az enyém vagy? Szófordulat? Kis békítés? Vagy… vagy akaratlan, tudattalan elszólás?~
– Segítenél a ruhámmal? Felül te jobban látod bekapcsolni, félek, beleakad a hajam. Kérlek!
*Shya előrehajtja a fejét.
Aztán, ha Morf segít neki utána lassan, óvatosan talpra áll, mélyet sóhajt, végigsimít magán elöl, a dekoltázsától az alhasáig.*
– Akkor irány a könyvtár! Ígérem, nem tart soká, estére vissza is érünk a Pegazusba, illetve…
*Shya halványan elpirul, ő maga is érzi, hogy az arca felmelegszik.*
~Vajon csökken ez majd idővel?~
*Fogalma sincs eljön-e majd a pillanat, mikor nem pirul el, ha arra gondol, hogy ölelkeznek, de ennek ellenére vesz egy nagy levegőt és bátran kimondja:*
– Lehet, hogy a könyvtárban annyira nem fognak minket megbámulni, de a fogadóban minden bizonnyal. Szóval, végül is… meglesz, amit akartál, de mégsem annyira zavarba ejtő módon, legalábbis számomra…
*Morf, ha kíváncsi majd rákérdez, hogy ezt hogy érti a lány.
Idejük bőven van a könyvtárig.
Shya kis mosollyal nyújtja oda a kezét, ahogy az immár szokásuk.*
//Morfiusz//
*Morfiuszra néz és elmosolyodik, széles, őszinte mosollyal.*
– Tudom én azt. Tényleg. De attól még megesik. Néha.
*Shyaharon látszik, hogy bár igazat mond, és komolyan is gondolja, de igazából természetesnek veszi, hogy ez így van, és nincs kiborulva a dolgon. Szerencsére most láthatóan Morfiusz sem veszi különösebben a lelkére ezt a mondatot. A lány örül ennek, mert nem akarta megbántani, amit mondott tény ugyan, de nyilván megesik, hogy két ember valamiben nem ért egyet. Egyikük sem tökéletes, és ez így van rendjén. A lánynak természetes, hogy elfogadja, hogy vannak súrlódások, lehetnek viták, összezördülések, hogy aztán valamit át kell beszélni, kompromisszumokat kötni, csiszolódni.
De a lánynak ez természetes, hiszen egy családban ebbe nő bele az ember.*
~Morfnak nem volt senkije.~
*A lány azt hiszi, hogy pontosan ezért olyan Morf pár dologban, amilyen.
Tart tőle, hogy a kérdésére nem fog választ kapni, de aztán mégis. Egyszerű mondatok, tőmondatok, kemény, pattogó, dacosan kihívó szavak, amolyan csak merj ellene szólni stílusban, hetykén.
Csakhogy Shya egy valamit tud biztosan, Morf a világon senki másnak nem lett volna hajlandó felelni egy ilyen kérdésre, sőt, ha csak simán hallgatott volna, más már akkor is szerencsésnek mondhatta volna magát.
Shya a sötétbarna szempárt figyeli, mint annyiszor, mikor Morfiusz valódi érzéseire kíváncsi.
Nem mintha tudná, mire gondol a másik, nem gondolatolvasó ő, de hónapok óta vannak együtt, reméli, legalább a férfi hangulatait kezdi kicsit kiismerni.*
~Dühös. Dacos. De igazat mond.~
*Megérzés persze, de igazából Morfiusznak semmi oka hazudni. Hiszen azt tehet, amit csak akar. Az más kérdés, hogy a dolgok és a tettek nem csak úgy magukban lebegnek a végtelen világban, vannak előzmények, vannak következmények is. Ezt mindenki tudja.
Végighallgatja a férfit, komolyan, csendben.*
– Jó *feleli végül. Morfiusz bizonyára tudja, hogy magában nem csak egy szóval könyveli el ezt az egészet, de ki nem mond most többet, értékeli a párja őszinteségét, hisz neki, és nem akar veszekedést.*
~Azért még jobb lenne, ha ezen túl is annyira lenne csak közel, mint például a szüretkor.~
*Shya mindentől függetlenül örül, hogy szerencsésen túljutnak ezen a közjátékon is.
A másiknak viszont még jobban örül, ahogy annak is, hogy Morfnak sem túl sürgős, hogy azonnal felpattanjon. Elidőznek még, a férfi a fa törzsének dőlve, ő meg a kedvese testének támaszkodva.*
– Nohát. Ilyen praktikus haszonra én nem is gondoltam. Milyen igaz!
*Shya látványosan összedörzsöli a kezeit, majd nagyon ártatlan arcot vágva néz Morfra.*
– Majd figyelek, és ha halványodni kezd a nyakadon a foltod, megújítom. Jó lesz?
*A lány még a naiv szempillaremegtetős trükköt is beveti, és megtoldja egy gyengéd, édes-kedves mosollyal.
Figyeli, ahogy az Öreg kabalatőre a helyére kerül, majd aprót nyújtózik.*
– Igenis! *felel vidáman.*
~Az enyém vagy? Szófordulat? Kis békítés? Vagy… vagy akaratlan, tudattalan elszólás?~
– Segítenél a ruhámmal? Felül te jobban látod bekapcsolni, félek, beleakad a hajam. Kérlek!
*Shya előrehajtja a fejét.
Aztán, ha Morf segít neki utána lassan, óvatosan talpra áll, mélyet sóhajt, végigsimít magán elöl, a dekoltázsától az alhasáig.*
– Akkor irány a könyvtár! Ígérem, nem tart soká, estére vissza is érünk a Pegazusba, illetve…
*Shya halványan elpirul, ő maga is érzi, hogy az arca felmelegszik.*
~Vajon csökken ez majd idővel?~
*Fogalma sincs eljön-e majd a pillanat, mikor nem pirul el, ha arra gondol, hogy ölelkeznek, de ennek ellenére vesz egy nagy levegőt és bátran kimondja:*
– Lehet, hogy a könyvtárban annyira nem fognak minket megbámulni, de a fogadóban minden bizonnyal. Szóval, végül is… meglesz, amit akartál, de mégsem annyira zavarba ejtő módon, legalábbis számomra…
*Morf, ha kíváncsi majd rákérdez, hogy ezt hogy érti a lány.
Idejük bőven van a könyvtárig.
Shya kis mosollyal nyújtja oda a kezét, ahogy az immár szokásuk.*
3936. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-10 18:36:01
Üzenet elküldve: 2016-04-10 18:36:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Semmilyen megjegyzést nem kap, pedig meglepő lehet, hogy önként, felszólítás nélkül hajlandó megválni fegyvereitől. Vagyis annyira nem önként, de ezt a két zöldbőrű nem tudhatja, hiszen nem tűnt fel nekik, hogy félhangosan suttogtak, így a hölgyemény is könnyedén érthette minden szavukat. Finoman leteszi őket a földre, és csendben figyeli, ahogy azok eltűnnek a hatalmas rücskös marokban.* ~Ölelgetni... Persze, legfőbb vágyam hozzábújni egy büdös, megtermett orkhoz, akinek szókincsénél talán csak az arcmimikája szegényesebb! Még mit nem!~ *Jegyzi meg magában erős szarkazmussal, de -természetesen- gondolatait nem köti a másik kettő orrára. Egészen eddig egy helyben ácsorgott, egyik lábáról a másikra dülöngélt, és már alig várta, hogy induljanak. Mikor megkapja a parancsot, rögtön a szekérnél terem és egy könnyed mozdulattal felugrik, hogy fenekével a célba vett deszkára érkezzen. Sikeresen. Amennyire tudja kényelembe helyezi magát, ám mielőtt nagyon elkezdené élvezni, az egyik morcos utazótársa felé fordul egy kérdéssel.*
-Lenaney Cahtelor. *Feleli nemes egyszerűséggel. Hazudni nincs oka, hiszen ha minden jól megy, hármuk közül egyikőjük nem sem esik bántódása az út során, így nem lesz miért kerestetniük a vöröset.* És én kit tisztelhetek az urakban? *Kérdez vissza, csak az udvariasság végett. Nem biztos, hogy elvárt lenne az ilyen emelkedett hangnem, de inkább az oktalan tisztelet és udvariasság, minthogy a vállában egy késsel kelljen elmagyaráznia a vajákosnak, hogy tiszteletlenül beszélt egy orkkal, azért kapta a pengét a hátába.
Aztán remélhetőleg ezzel el is intézték a formaságokat. Neki sem oka, sem kedve beleszólni az orkok esetleges párbeszédébe, és remélhetőleg ez nekik is megfelelő és nem fogják tovább firtatni, ki is ő, merre tart és hasonló felesleges kérdések, amikre úgy sem kíváncsiak.*
-Lenaney Cahtelor. *Feleli nemes egyszerűséggel. Hazudni nincs oka, hiszen ha minden jól megy, hármuk közül egyikőjük nem sem esik bántódása az út során, így nem lesz miért kerestetniük a vöröset.* És én kit tisztelhetek az urakban? *Kérdez vissza, csak az udvariasság végett. Nem biztos, hogy elvárt lenne az ilyen emelkedett hangnem, de inkább az oktalan tisztelet és udvariasság, minthogy a vállában egy késsel kelljen elmagyaráznia a vajákosnak, hogy tiszteletlenül beszélt egy orkkal, azért kapta a pengét a hátába.
Aztán remélhetőleg ezzel el is intézték a formaságokat. Neki sem oka, sem kedve beleszólni az orkok esetleges párbeszédébe, és remélhetőleg ez nekik is megfelelő és nem fogják tovább firtatni, ki is ő, merre tart és hasonló felesleges kérdések, amikre úgy sem kíváncsiak.*
3935. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-09 17:26:10
Üzenet elküldve: 2016-04-09 17:26:10
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője – Árnyékból a fényre//
//Shyahar//
*Talán Shya szerencséére, most viccesnek találja az őszinte vallomást a részéről.*
-Szóval idegesítelek néha, nagyon? Különös, pedig mindent megteszek, hogy elégedett legyél.
*Miután Shyával együtt nevetett nem fárasztja magát azzal, hogy ezt a megjegyzést a lánnyal együtt ízekre szedje, inkább túllép rajta. Még humorosnak is találja. Megdöbben kellőképpen, mióta Shya elmondta, hogy az őse egy fejvadász, igen éles logikával tudja összerakni a dolgokat. Megfigyelőnek és elemzőnek saját maga se rossz, de Shyától ez megdöbbentő és határozottan nyugtalanító egyben.*
~Most már egy lépést sem tehetek ellenőrzés nélkül? Mindegy, magyarázkodni nem fogok, azt hiába is várja.~
-Igen Asweával találkoztam egyik este és ittunk egyet.
~Talán nem tetszik?~
*Egyszerűen odaveti a lánynak, ahogy kell. Végtére is azt tesz, amit akar és ezt megmondta már neki elégszer. Azon kívül nincs min aggódnia, kivételesen, tényleg testvérként viselkedett a gyöngyhajúval. Visszafogja a kedvét, hogy ne kezdjen el ordítani, vagy éppen nevetni. Shya olyan nyilvánvalóan féltékeny és megint azzal kísérletezik, hogy megnevelje, ha óvatosan is teszi ezt.*
~Miért nem hagysz fel már a próbálkozással kislány? Megmondtam, azt teszek, amit akarok. Ha a húgomként tekintek rá, ha hentergek vele, neked abba nincs beleszólásod. De itt vagyok és nem vele, akkor meg mit érdekel?~
-Mondott egy két dolgot. Régen találkoztunk, de ez téged nem érint, ne foglalkozz vele!
*Ennél finomabban nem tudta volna közölni, hogy ez nem Shya dolga csak egy tény, amit közölt vele. Az a dolga, hogy elfogadja semmi más.*
-Valóban ügyes, de segítségre szorulhat bármikor. Senkije nincs már, aki élne a családjából és nem ismer senkit, de az a lényeg, hogy ez nem a te ügyed, ne foglalkozz vele többet.
*A hangjából kiérezni, hogy ezzel felesleges is vitába szállnia. Azt mondta Asweának, hogy fordulhat hozzá, segít neki, ha szüksége lesz rá és ebbe nem tűr beleszólást. Később a fa alatt már a megjelölt nyakat nézve lazulnak el és Shya kijelentésén megint csak jól tud szórakozni.*
-Igen, azt hiszem megkönnyítettem mindenkinek, hogy tudja mi a helyzet, ha meglát velem. Nem kell legalább elmagyaráznod külön mindenkinek, ez szerintem még előnyös is neked.
*Szélesen vigyorog, aztán elteszi a tőrt a helyére.*
-Annyira nem ég, de most gyerünk! Ha már ilyen mutatós jeleket hordunk, akkor legalább legyen értelme. Lássa mindenki, akivel találkozunk ~ az enyém vagy ~a tied vagyok és nem másé, szóval gyerünk abba a könyvtárba!
*A mondat, így jobban cseng Shya fülének ebben nem kételkedik, de a vigyora véletlenül fennragad miközben ezeket mondja neki. Még a lány nem mozdul mellőle, addig nem mozdul ő sem, hiába adta ki az indulás jelszót. Mikor Shya elkezd készülődni csak akkor tornázza fel magát a kényelmes fatámaszból, előbb nem.*
//Shyahar//
*Talán Shya szerencséére, most viccesnek találja az őszinte vallomást a részéről.*
-Szóval idegesítelek néha, nagyon? Különös, pedig mindent megteszek, hogy elégedett legyél.
*Miután Shyával együtt nevetett nem fárasztja magát azzal, hogy ezt a megjegyzést a lánnyal együtt ízekre szedje, inkább túllép rajta. Még humorosnak is találja. Megdöbben kellőképpen, mióta Shya elmondta, hogy az őse egy fejvadász, igen éles logikával tudja összerakni a dolgokat. Megfigyelőnek és elemzőnek saját maga se rossz, de Shyától ez megdöbbentő és határozottan nyugtalanító egyben.*
~Most már egy lépést sem tehetek ellenőrzés nélkül? Mindegy, magyarázkodni nem fogok, azt hiába is várja.~
-Igen Asweával találkoztam egyik este és ittunk egyet.
~Talán nem tetszik?~
*Egyszerűen odaveti a lánynak, ahogy kell. Végtére is azt tesz, amit akar és ezt megmondta már neki elégszer. Azon kívül nincs min aggódnia, kivételesen, tényleg testvérként viselkedett a gyöngyhajúval. Visszafogja a kedvét, hogy ne kezdjen el ordítani, vagy éppen nevetni. Shya olyan nyilvánvalóan féltékeny és megint azzal kísérletezik, hogy megnevelje, ha óvatosan is teszi ezt.*
~Miért nem hagysz fel már a próbálkozással kislány? Megmondtam, azt teszek, amit akarok. Ha a húgomként tekintek rá, ha hentergek vele, neked abba nincs beleszólásod. De itt vagyok és nem vele, akkor meg mit érdekel?~
-Mondott egy két dolgot. Régen találkoztunk, de ez téged nem érint, ne foglalkozz vele!
*Ennél finomabban nem tudta volna közölni, hogy ez nem Shya dolga csak egy tény, amit közölt vele. Az a dolga, hogy elfogadja semmi más.*
-Valóban ügyes, de segítségre szorulhat bármikor. Senkije nincs már, aki élne a családjából és nem ismer senkit, de az a lényeg, hogy ez nem a te ügyed, ne foglalkozz vele többet.
*A hangjából kiérezni, hogy ezzel felesleges is vitába szállnia. Azt mondta Asweának, hogy fordulhat hozzá, segít neki, ha szüksége lesz rá és ebbe nem tűr beleszólást. Később a fa alatt már a megjelölt nyakat nézve lazulnak el és Shya kijelentésén megint csak jól tud szórakozni.*
-Igen, azt hiszem megkönnyítettem mindenkinek, hogy tudja mi a helyzet, ha meglát velem. Nem kell legalább elmagyaráznod külön mindenkinek, ez szerintem még előnyös is neked.
*Szélesen vigyorog, aztán elteszi a tőrt a helyére.*
-Annyira nem ég, de most gyerünk! Ha már ilyen mutatós jeleket hordunk, akkor legalább legyen értelme. Lássa mindenki, akivel találkozunk ~ az enyém vagy ~a tied vagyok és nem másé, szóval gyerünk abba a könyvtárba!
*A mondat, így jobban cseng Shya fülének ebben nem kételkedik, de a vigyora véletlenül fennragad miközben ezeket mondja neki. Még a lány nem mozdul mellőle, addig nem mozdul ő sem, hiába adta ki az indulás jelszót. Mikor Shya elkezd készülődni csak akkor tornázza fel magát a kényelmes fatámaszból, előbb nem.*
3934. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-09 17:08:49
Üzenet elküldve: 2016-04-09 17:08:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Erfalody A'theriona //
* Remélte, hogy nem kell viszontlátni rég elfeledett nővéreit, valahol a túlvilág legsötétebb pontján. A penge eltávolodik tőle, így ő szépen lassan feltápászkodik. Nem azért teszi mindezt ilyen precízen és lassan, mert annyira kifáradt, hogy már mozogni sem tud (noha egy-két helyen igen nagy fájdalmat érez), sokkal inkább azért, nehogy Erf támadásnak vélje a fürge felugrást. Mondjuk annyira még Norgen sem pimasz, hogy ennyi egymás utáni vereséget követően újra támadni próbáljon. Az erőszint-felmérés megtörtént, eredarunk ügyessége, gyorsasága és ereje pedig a sötételf alatt van.
Miután feláll, szemügyre veszi a két letört karmot, melyek a fűben hevernek. Eddig ilyennel nem volt dolga, így megpróbál pár dolgot. Először például ujjait mozgatja, hátha valamiféle mágikus összeköttetés van a karmok és ujjai között. De nem. Azok már csak élettelen karmok. Habár élük még most is van. Csak egyszerűen leestek. *
- Mágia. * Válaszol rezzenéstelen arccal a kérdésre, továbbra sem nézve máshova.
Aztán gondol egyet és cipőjével megpróbál némi földet rugdosni a karmokra. Már csak az hiányozna, hogy valami félnótás észrevegye, aztán szétkürtölje a városban, hogy démonok szállták meg a várost - habár a morphia szerencsére pár másodperc alatt végbemegy, azért ez a hír mégiscsak több városőrt és a többit jelentene egy darabig. Remélhetőleg ez elmarad, és az együgyű városiak nem foglalkoznak továbbra sem kifejezetten a Norgen-félékkel, hanem tovább rettegnek az élőhalottaktól.
Az az iménti egy szó nagy valószínűséggel hagy további kérdéseket maga után. Eredarunk végül felnéz a földről és folytatja. *
- Még... Nagyon régen csinálta valami mágusszekta. * Tesz enyhe utalást arra, hogy ez nem csak egy egyszerű fegyver, amit le-fel lehet tenni, hanem ezek bizony hozzá vannak nőve. Ám aki nem járatos a démonok és egyéb túlvilági lények terén, az bizonyára nem veszi a lapot, hogy amiről Norgen beszél, az történetesen egy idézés. *
- Úgy tudtam, hogy a sötételfek nem bírják a fényt. * Hoz fel új témát. * De gondolom akkor mégis bírjátok, csak nem láttok ilyenkor olyan jól, vagy ilyesmi. * Közben a karmokat "visszacsúsztatja". Ez annyit jelent nagyjából, hogy azok a karmok, amik idáig szabadon voltak, most "visszatolják a körmöt", ezzel ujjvégein emberhez viszonyítva szokatlan keménységet lehet érezni. A két leszakadt karom helyén pedig mindez ugyanúgy megtörténik, csupán sokkal kevesebbet csúszik vissza a köröm. Szokatlan, sőt egy kicsit talán fájdalmas is, hogy hiányzik a körmének egy része, de azért tűrhető. *
* Remélte, hogy nem kell viszontlátni rég elfeledett nővéreit, valahol a túlvilág legsötétebb pontján. A penge eltávolodik tőle, így ő szépen lassan feltápászkodik. Nem azért teszi mindezt ilyen precízen és lassan, mert annyira kifáradt, hogy már mozogni sem tud (noha egy-két helyen igen nagy fájdalmat érez), sokkal inkább azért, nehogy Erf támadásnak vélje a fürge felugrást. Mondjuk annyira még Norgen sem pimasz, hogy ennyi egymás utáni vereséget követően újra támadni próbáljon. Az erőszint-felmérés megtörtént, eredarunk ügyessége, gyorsasága és ereje pedig a sötételf alatt van.
Miután feláll, szemügyre veszi a két letört karmot, melyek a fűben hevernek. Eddig ilyennel nem volt dolga, így megpróbál pár dolgot. Először például ujjait mozgatja, hátha valamiféle mágikus összeköttetés van a karmok és ujjai között. De nem. Azok már csak élettelen karmok. Habár élük még most is van. Csak egyszerűen leestek. *
- Mágia. * Válaszol rezzenéstelen arccal a kérdésre, továbbra sem nézve máshova.
Aztán gondol egyet és cipőjével megpróbál némi földet rugdosni a karmokra. Már csak az hiányozna, hogy valami félnótás észrevegye, aztán szétkürtölje a városban, hogy démonok szállták meg a várost - habár a morphia szerencsére pár másodperc alatt végbemegy, azért ez a hír mégiscsak több városőrt és a többit jelentene egy darabig. Remélhetőleg ez elmarad, és az együgyű városiak nem foglalkoznak továbbra sem kifejezetten a Norgen-félékkel, hanem tovább rettegnek az élőhalottaktól.
Az az iménti egy szó nagy valószínűséggel hagy további kérdéseket maga után. Eredarunk végül felnéz a földről és folytatja. *
- Még... Nagyon régen csinálta valami mágusszekta. * Tesz enyhe utalást arra, hogy ez nem csak egy egyszerű fegyver, amit le-fel lehet tenni, hanem ezek bizony hozzá vannak nőve. Ám aki nem járatos a démonok és egyéb túlvilági lények terén, az bizonyára nem veszi a lapot, hogy amiről Norgen beszél, az történetesen egy idézés. *
- Úgy tudtam, hogy a sötételfek nem bírják a fényt. * Hoz fel új témát. * De gondolom akkor mégis bírjátok, csak nem láttok ilyenkor olyan jól, vagy ilyesmi. * Közben a karmokat "visszacsúsztatja". Ez annyit jelent nagyjából, hogy azok a karmok, amik idáig szabadon voltak, most "visszatolják a körmöt", ezzel ujjvégein emberhez viszonyítva szokatlan keménységet lehet érezni. A két leszakadt karom helyén pedig mindez ugyanúgy megtörténik, csupán sokkal kevesebbet csúszik vissza a köröm. Szokatlan, sőt egy kicsit talán fájdalmas is, hogy hiányzik a körmének egy része, de azért tűrhető. *
3933. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-08 13:08:10
Üzenet elküldve: 2016-04-08 13:08:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője – Árnyékból a fényre//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
//Morfiusz//
*Morfiusz elgondolkodó arcát nézve már sejti a választ. De igazság szerint ő jobban örül annak, hogy a férfi nem vágta rá gondolkodás nélkül a nemet. Shyahar pontosan tudja, hogy bizony időnként felbosszantja a másikat, kihozza a sodrából, vagy megdöbbenti. Néha. Nem mindig. Legtöbbször nagyon is jól megvannak egymással, akár beszélgetnek, akár csak hallgatnak.*
– Értem *feleli.* Néha te is engem. Nagyon.
*Aztán elmosolyodik ő is, majd nevetni kezd.*
– Ezt csak úgy rámondtad most, de nem bánom.
*Valóban nem bánja, és persze van elképzelése, hogy mi az amiben a férfi szereti, ha egy nő csak helyesel és teszi, amit mondanak neki.*
~Selyemlepedők között, háton fekve.~
*Shyahar összerakosgatta magában, nagyjából, amennyire Morfiusz elejtett félmondataiból tudta, hogy eddig milyen nőkkel volt dolga a másiknak.*
~Fizetett szajhák, félvilági nők, olyanok, akikkel csak az ágyban találkozik, vagy talán tolvajok a régi csapatából. A vezér, aki csak szórakozott vele, és kutyájaként kezelte. A gyöngyhajú, aki egy szó nélkül elhagyta, könnyedén eldobta őt, mint egy megunt játékot. A másik, aki láncot akart rá vetni, de közben megcsalta és hazudott neki. Nem csoda, hogy azt szereti, ha csak bólintanak a szavára. Hiszen nem is ismert mást. Egyetlen rendes nőt se. Amit eddig tapasztalt, azok közül választja a legjobbat. Ez tán az ő hibája?~
*Shya halkan sóhajt, tisztában van vele, hogy nem vethet mindent Morf szemére. Azt is tudja, hogy nem várhat csodákat egyik napról a másikra.
Bolond módon mégis próbálkozik, finoman és óvatosan.
Próbálja megismerni Morfiuszt, megérteni, és talán, talán, úgy érzi, apránként mutathat neki egy másfajta világot. Nem tudja sikerül-e, de nem akarja feladni.*
~Morf megérdemelné, megérdemeli a jót. Jó ember. Legbelül igenis az.~
*Világos, hogy rákérdez, miféle barátról is van szó, hiszen ez fontos lehet.
Feltűnik neki, hogy a téma kissé kínosan érinti a férfit. Hirtelenjében azt sem tudja, fog-e választ kapni, önkéntelenül is visszatartja a lélegzetét.*
– Mondjuk úgy, ismerős *ismétli meg a szavakat.*
~Vagy mondjuk úgy, egy régi szerető?~
*Shya kiengedi a levegőt, és Morf kezére pillant, mely még mindig őt dédelgeti.*
~Nem mondaná arra, aki csak egyszeri ismeretség volt, és nem mondaná arra se, aki megcsalta. Akkor hát, ha nem egy olyan, akit még sosem említett, az lesz az, amelyik csak úgy eltűnt.~
*A lány nem mozdul odébb, a férfi becéző kezeit sem tolja el, de eltöpreng a szavakon, mindazon, amit jelentenek. Igen, valamit ő is tanult az elf fejvadásztól, és most újra a kis mozaikokat rakosgatja. És a kész mintának csak egyféle módon van értelme.*
– Hajnalban, mikor kiosontál, mikor visszatérve az ivók szagát éreztem a hajadon, füstöt, meg mindenfélét. Találkoztál vele, ugye? Akkor.
*Shyahar aprót bólint.*
– Gondolom, sokféle dolgot mondott *folytatja csendesen, és próbál nagyon nyugodtan beszélni. Pedig szívesen kiabálna. Igen, legszívesebben megrázná Morfot és kiabálna, hogy lásson már tovább az orránál, hogy vegye már észre… hogy… De végül csak nyel. Nyel a könnyeiből is.*
~De hiszen itt van velem. Még hajnalban visszajött. És amit mond… Nem hazudik. Nem lenne értelme. Ha nem mondta volna el, nem is tudnám, ha nem igazat mondana, akkor egyszerűbb lett volna, ha meg sem említi. Különben is, a testvérnek nincs teste. Az ember nem vágyik a húgára.~
– Hát, ha már legfeljebb csak a húgod, és nem más, akkor… Nos, bizonyára ügyesen meg tud állni a saját lábán, hiszen megvan egészben, meg minden. Szóval, igen, ha csak annyi és nem más…
*Újra bólint, és arra gondol, Morfiusz vele van. Megtehette volna, hogy lelép, de nem tette. Megtehette volna, hogy hazudik, de azt se tette.
Valóban nehéz témán vannak túl, úgy véli, ehhez képest arról beszélni, hogy a papája megverné-e, kifejezetten felüdítő. Főleg mert érzi, hogyan feszülnek meg Morf izmai, és hogyan lazulnak el újra, mikor felhívja rá a figyelmét, hogy nincsenek hegei, hogy a teste nem hordoz verésnyomokat, hogy valójában a papája sose bántotta.*
– Az nem valószínű. Sőt, mondhatni kizárt.
~De ha megpróbálná, te nem hagynád, ugye?~
*Szóba kerül még egy dolog, egy nagyon is fontos kérdés, amin Shyahar már maga is eltöprengett. Valahol legbelül örül, hogy Morfiusz hozta fel, mert olybá veszi, a férfi törődik a dolgokkal.*
~Még ha kicsit késve is jutott eszébe, de na.~
*Szinte látja a lelki szemei előtt, hogy gördül le a mázsás malomkő Morf szívéről, és érzi, ahogy fellélegzik.*
– Nem csapdáználak meg ilyen módon, ebben biztos lehetsz.
*A bizonyosság? Vagy a parázs vita? Vagy csak a vágy, ami egymáshoz húzza őket? Vagy több is? Shya részéről több, az biztos. És hiszi, hogy Morfiusz is többet érez, hiszen mi másért várt volna idáig és viselné el az időnként éles nyelvét is?
Végül a legősibb módon békülnek össze, ahogyan férfi és nő csak szokott.
A lány nyugodtan pihen Morfiusz testének dőlve. Nem rohan sehova, és tetszik neki, hogy a férfi sem csak helyrerántja a ruháját, mintha mi sem történt volna.
Morf öleli őt, a hajával babrál, a vállára csókol, láthatóan nincs mehetnéke sehova sem.*
– Nem szándékos volt *felel a kérdésre, és beharapja a szája szélét.* Lényegében miattad történt. Igen, csakis te tehetsz róla.
~Pontosan így van, abban a bizonyos percben a nyakadat értem el, szegény nyakad, pár napig biztos látszani fog.~
*Shya kissé elpirulva nézi Morf nyaka oldalán a lilásvörös nyomot, aztán aprót bólint, mert hát tényleg jól mutat.
Visszamosolyog, a barna szempárba néz, nem tiltakozik, mikor a férfiujjak a nyakát érintik, aztán a vállait, újra a kebleit. Halkan sóhajt, mikor Morfiusz szája is a bőréhez ér.
Aztán nyüsszen. A szívás csak kicsit fáj, igazából alig, a simogatással együtt nem is. Próbálna moccanni ugyan, de nem tud, a kedvese szorosan öleli, Shya Morf nevét nyögi, miközben a férfi ugyanolyan jelet szív a nyakára, amilyet tőle kapott.
Megremeg, aztán kissé erőtlenül dől Morf mellkasára.*
– A tied se csúnya ám!
*Figyeli, ahogy előkerül az Öreg tőre, de most csak tükörként használja a kedvese. Megnézi magát a fényes pengében, és újra elpirul, Felpillant, látja Morf a saját nyakát is megszemléli.*
– Azt gondolom, hogy ez, nos, ez olyan, mintha a főtéren kiabálnánk ki. Teljesen szükségtelen a lepedőt lengetned *folytatja komoly hangon*, mert aki csak együtt lát minket, rögtön tudni fogja. Aki meg külön külön, annak se lesz sok kétsége.
*Elvigyorodik ő is, fordul kicsit, Morf állára puszil.
Aztán óvatosan megsimítja a nyaka hajlatát.*
– Érzékeny kicsit a helye. A tied is ég?
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
//Morfiusz//
*Morfiusz elgondolkodó arcát nézve már sejti a választ. De igazság szerint ő jobban örül annak, hogy a férfi nem vágta rá gondolkodás nélkül a nemet. Shyahar pontosan tudja, hogy bizony időnként felbosszantja a másikat, kihozza a sodrából, vagy megdöbbenti. Néha. Nem mindig. Legtöbbször nagyon is jól megvannak egymással, akár beszélgetnek, akár csak hallgatnak.*
– Értem *feleli.* Néha te is engem. Nagyon.
*Aztán elmosolyodik ő is, majd nevetni kezd.*
– Ezt csak úgy rámondtad most, de nem bánom.
*Valóban nem bánja, és persze van elképzelése, hogy mi az amiben a férfi szereti, ha egy nő csak helyesel és teszi, amit mondanak neki.*
~Selyemlepedők között, háton fekve.~
*Shyahar összerakosgatta magában, nagyjából, amennyire Morfiusz elejtett félmondataiból tudta, hogy eddig milyen nőkkel volt dolga a másiknak.*
~Fizetett szajhák, félvilági nők, olyanok, akikkel csak az ágyban találkozik, vagy talán tolvajok a régi csapatából. A vezér, aki csak szórakozott vele, és kutyájaként kezelte. A gyöngyhajú, aki egy szó nélkül elhagyta, könnyedén eldobta őt, mint egy megunt játékot. A másik, aki láncot akart rá vetni, de közben megcsalta és hazudott neki. Nem csoda, hogy azt szereti, ha csak bólintanak a szavára. Hiszen nem is ismert mást. Egyetlen rendes nőt se. Amit eddig tapasztalt, azok közül választja a legjobbat. Ez tán az ő hibája?~
*Shya halkan sóhajt, tisztában van vele, hogy nem vethet mindent Morf szemére. Azt is tudja, hogy nem várhat csodákat egyik napról a másikra.
Bolond módon mégis próbálkozik, finoman és óvatosan.
Próbálja megismerni Morfiuszt, megérteni, és talán, talán, úgy érzi, apránként mutathat neki egy másfajta világot. Nem tudja sikerül-e, de nem akarja feladni.*
~Morf megérdemelné, megérdemeli a jót. Jó ember. Legbelül igenis az.~
*Világos, hogy rákérdez, miféle barátról is van szó, hiszen ez fontos lehet.
Feltűnik neki, hogy a téma kissé kínosan érinti a férfit. Hirtelenjében azt sem tudja, fog-e választ kapni, önkéntelenül is visszatartja a lélegzetét.*
– Mondjuk úgy, ismerős *ismétli meg a szavakat.*
~Vagy mondjuk úgy, egy régi szerető?~
*Shya kiengedi a levegőt, és Morf kezére pillant, mely még mindig őt dédelgeti.*
~Nem mondaná arra, aki csak egyszeri ismeretség volt, és nem mondaná arra se, aki megcsalta. Akkor hát, ha nem egy olyan, akit még sosem említett, az lesz az, amelyik csak úgy eltűnt.~
*A lány nem mozdul odébb, a férfi becéző kezeit sem tolja el, de eltöpreng a szavakon, mindazon, amit jelentenek. Igen, valamit ő is tanult az elf fejvadásztól, és most újra a kis mozaikokat rakosgatja. És a kész mintának csak egyféle módon van értelme.*
– Hajnalban, mikor kiosontál, mikor visszatérve az ivók szagát éreztem a hajadon, füstöt, meg mindenfélét. Találkoztál vele, ugye? Akkor.
*Shyahar aprót bólint.*
– Gondolom, sokféle dolgot mondott *folytatja csendesen, és próbál nagyon nyugodtan beszélni. Pedig szívesen kiabálna. Igen, legszívesebben megrázná Morfot és kiabálna, hogy lásson már tovább az orránál, hogy vegye már észre… hogy… De végül csak nyel. Nyel a könnyeiből is.*
~De hiszen itt van velem. Még hajnalban visszajött. És amit mond… Nem hazudik. Nem lenne értelme. Ha nem mondta volna el, nem is tudnám, ha nem igazat mondana, akkor egyszerűbb lett volna, ha meg sem említi. Különben is, a testvérnek nincs teste. Az ember nem vágyik a húgára.~
– Hát, ha már legfeljebb csak a húgod, és nem más, akkor… Nos, bizonyára ügyesen meg tud állni a saját lábán, hiszen megvan egészben, meg minden. Szóval, igen, ha csak annyi és nem más…
*Újra bólint, és arra gondol, Morfiusz vele van. Megtehette volna, hogy lelép, de nem tette. Megtehette volna, hogy hazudik, de azt se tette.
Valóban nehéz témán vannak túl, úgy véli, ehhez képest arról beszélni, hogy a papája megverné-e, kifejezetten felüdítő. Főleg mert érzi, hogyan feszülnek meg Morf izmai, és hogyan lazulnak el újra, mikor felhívja rá a figyelmét, hogy nincsenek hegei, hogy a teste nem hordoz verésnyomokat, hogy valójában a papája sose bántotta.*
– Az nem valószínű. Sőt, mondhatni kizárt.
~De ha megpróbálná, te nem hagynád, ugye?~
*Szóba kerül még egy dolog, egy nagyon is fontos kérdés, amin Shyahar már maga is eltöprengett. Valahol legbelül örül, hogy Morfiusz hozta fel, mert olybá veszi, a férfi törődik a dolgokkal.*
~Még ha kicsit késve is jutott eszébe, de na.~
*Szinte látja a lelki szemei előtt, hogy gördül le a mázsás malomkő Morf szívéről, és érzi, ahogy fellélegzik.*
– Nem csapdáználak meg ilyen módon, ebben biztos lehetsz.
*A bizonyosság? Vagy a parázs vita? Vagy csak a vágy, ami egymáshoz húzza őket? Vagy több is? Shya részéről több, az biztos. És hiszi, hogy Morfiusz is többet érez, hiszen mi másért várt volna idáig és viselné el az időnként éles nyelvét is?
Végül a legősibb módon békülnek össze, ahogyan férfi és nő csak szokott.
A lány nyugodtan pihen Morfiusz testének dőlve. Nem rohan sehova, és tetszik neki, hogy a férfi sem csak helyrerántja a ruháját, mintha mi sem történt volna.
Morf öleli őt, a hajával babrál, a vállára csókol, láthatóan nincs mehetnéke sehova sem.*
– Nem szándékos volt *felel a kérdésre, és beharapja a szája szélét.* Lényegében miattad történt. Igen, csakis te tehetsz róla.
~Pontosan így van, abban a bizonyos percben a nyakadat értem el, szegény nyakad, pár napig biztos látszani fog.~
*Shya kissé elpirulva nézi Morf nyaka oldalán a lilásvörös nyomot, aztán aprót bólint, mert hát tényleg jól mutat.
Visszamosolyog, a barna szempárba néz, nem tiltakozik, mikor a férfiujjak a nyakát érintik, aztán a vállait, újra a kebleit. Halkan sóhajt, mikor Morfiusz szája is a bőréhez ér.
Aztán nyüsszen. A szívás csak kicsit fáj, igazából alig, a simogatással együtt nem is. Próbálna moccanni ugyan, de nem tud, a kedvese szorosan öleli, Shya Morf nevét nyögi, miközben a férfi ugyanolyan jelet szív a nyakára, amilyet tőle kapott.
Megremeg, aztán kissé erőtlenül dől Morf mellkasára.*
– A tied se csúnya ám!
*Figyeli, ahogy előkerül az Öreg tőre, de most csak tükörként használja a kedvese. Megnézi magát a fényes pengében, és újra elpirul, Felpillant, látja Morf a saját nyakát is megszemléli.*
– Azt gondolom, hogy ez, nos, ez olyan, mintha a főtéren kiabálnánk ki. Teljesen szükségtelen a lepedőt lengetned *folytatja komoly hangon*, mert aki csak együtt lát minket, rögtön tudni fogja. Aki meg külön külön, annak se lesz sok kétsége.
*Elvigyorodik ő is, fordul kicsit, Morf állára puszil.
Aztán óvatosan megsimítja a nyaka hajlatát.*
– Érzékeny kicsit a helye. A tied is ég?
3932. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-08 09:32:50
Üzenet elküldve: 2016-04-08 09:32:50
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 645
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Árnyak űzője – Árnyékból a fényre//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
//Shyahar//
*Nem zavarja, ha Shya sokat beszél feltéve, hogy szórakoztató, amit mond. Szereti hallgatni a történeteit a családjáról, vagy az életéről. A családja pedig akármilyen is, kifejezetten komikusnak hat a szemében. Nem mondhatni unalmas famíliának az biztos. Csak akkor van baja vele, ha olyat mond, amivel sérti, felbosszantja, vagy éppen fárasztja. A naivitása bosszantotta eleinte, de mostanra azt kifejezetten üdítőnek találja. Nem hiányoznak már neki a cafkák körmönfont és álságos szavai. Shya azt mondja, amit gondol és nem hazudik neki. Ez valahol megnyugtató. Simán bemondta neki azt is, hogy a nagyapja fejvadász, pedig akkor már régen sejthette, hogy ki valójában. Nem kapta eddig egyszer sem azon, hogy hazudna valamit.*
-Nem mindig zavar, mondjuk csak néha, de akkor nagyon.
*Mosolyogva mondja az igazat. Gyakrabban szórakoztató Shya kelepelése, mint bosszantó, az utóbbi napot leszámítva.*
-Igazad van.
*Mondja azután, azt az egy mondatot, ami lezárja a vitákat, ha egy nőt feleslegesnek tart győzködni tovább. Ezzel részéről le is zárja a témát, mert nem tudja meggyőzni a lányt, hogy sokkal jobban szereti mikor nem vitatkoznak vele és igenis szereti, ha engedelmesen teszik, amit mond és persze azt teszik amit csak akar, abszolút nem unja. Ezt persze nem lehetne megmagyarázni Shyának, de persze pimaszkodhat, ha akar. Megkapja érte ami jár, és igaza van, az minden lesz csak nem unalmas. A barát témája már kínosabb, mert az egy, akit annak tekinthet jelenleg az egyedül tán Aswea, de nem kifejezetten barát számba megy ő sem. Shya rákérdez persze, ahogy egy jó fejvadász unokához illik és ezzel megint csak kellemetlen témát érint. Megtehetné, hogy nem mondja el neki kire gondol, végül is nem kell mindent tudnia, de előfordulhat, hogy összefutnak a városban és akkor jobb lehet a helyzete, ha már megemlítette. Nem valószínű, hogy összefutnak vele, de jobb előre biztosítani a dolgot.*
-A barátom, nos ő egy régi, hát, mondjuk úgy ismerős. A szegénynegyedben találkoztam vele és régen nem láttam, de nem sokkal ez előtt visszatért a városba. A neve Aswea. Olyan, mintha a húgom lenne.
*Teszi, hozzá a rend kedvéért még akkor is, ha Aswea messze nem a húga, de így egyszerűen jobban hangzik, mintha elkezdené elmesélni a közös múltjukat, miközben a keze Shya mellén nyugszik. Az otthoni verést reálisnak tartotta az eddigi tapasztalatai alapján. Inkább az a ritka, ha valakit nem ütnek, de tényleg nem látta jelét a lány testén sehol.*
-Jó, akkor nem ütött meg, de jobb, ha nem szólsz neki, mondtam már, nehogy ez legyen az első eset, hogy felhagy a hagyománnyal és jól megver.
*Megnyugszik a gondolattól, hogy Shyát nem terrorizálja a nagyapja. Akármilyen fejvadász, ha kezet emelne rá még ott van, azt nem tűrné el szó nélkül és megcakkozná az öreg elfet az biztos. Leveri a víz egy pillanatra, amikor Shya pirulva kezd hadoválni, de aztán kiderül, csak gondoskodott róla, hogy ne maradjon gyerekkel a nyakán. Megkönnyebbülten szívja be a levegőt, hogy az előbb támadt izomgörcs feloldódjon a tüdejében, amikor kiengedi. Később a fa alatti "egyetértésük" után, újra megemlíti Shya a könyvtárat, amikor szedi ki a hajából a beleakadt fűszálakat. Most nagyon úgy néz ki nem érnek oda sötétedésig se, mert Syha nem moccan, neki meg még úgy sincs kedve elhagyni a kényelmes támaszt és a puha test ölelését. Megcsókolja Shya meztelen vállát, amiről, ha félig nem lóg le a ruha, akkor rásegít annyira, hogy hozzáférjen. Mosolyogva csókolja még, de aztán rosszalló tekintettel emeli fel a fejét, hogy ránézzen.*
-Mit műveltél?
*Kérdezi szinte csodálkozva, aztán kitapogatja a helyet, ahol Shya az előbb az ujjával simította a nyakát és érzi a jel helyét. Shya megint fel tudja bosszantani, csak nem művésze már annak, hogyan tegye tönkre a nyugodt pillanatokat. Nem hatja meg a bűnbánó tekintet. A billog rajta, kifejezetten nem nyeri el a tetszését.*
-Semmi gond kicsim, biztosan jól mutat.
*Mosolyog nyugodtan, aztán megsimogatja a lány nyakát, hogy aztán keze lassan a melleire csússzon és lassan masszírozni kezdje. Eltereli a figyelmet arról, amire készül. Csókolja a füle mögött, aztán gyengéden lejjebb vándorol a csókja a nyaka oldalán, hogy aztán határozottan rázáródjon a karja a lányra és ne engedje fickándozni. A jel erősen vésődik a kecses nyak oldalára, erősen szívja. Ha már meg van jelölve, akkor úgy igazságos, hogy a saját tulajdona is meglegyen.*
-Na, most már te is megvagy jelölve.
*Gyönyörködve szemléli a kékes, lilás foltot a lány nyakán, ami egy ideig hirdetni fogja, hogy van már tulajdonosa.*
-Rajtad biztos jobban mutat, de várj csak!
*Előhalássza a kabalatőrét a tokjából, aztán az élét feltartja, hogy láthassa Shya, mit hagyott rajta. Persze belenéz azért és úgy irányítja, hogy a saját jelét is megnézhesse. Elégedetten állapítja meg, hogy a lány nyakán sokkal mutatósabb a jelzés.*
-Na? Mit gondolsz? Szerintem határozottan jól áll neked.
*Vigyorát visszalátja a kés élében és csak remélni tudja, hogy Shya nem kapja ki a kezéből és vágja az oldalába most mindjárt.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
//Shyahar//
*Nem zavarja, ha Shya sokat beszél feltéve, hogy szórakoztató, amit mond. Szereti hallgatni a történeteit a családjáról, vagy az életéről. A családja pedig akármilyen is, kifejezetten komikusnak hat a szemében. Nem mondhatni unalmas famíliának az biztos. Csak akkor van baja vele, ha olyat mond, amivel sérti, felbosszantja, vagy éppen fárasztja. A naivitása bosszantotta eleinte, de mostanra azt kifejezetten üdítőnek találja. Nem hiányoznak már neki a cafkák körmönfont és álságos szavai. Shya azt mondja, amit gondol és nem hazudik neki. Ez valahol megnyugtató. Simán bemondta neki azt is, hogy a nagyapja fejvadász, pedig akkor már régen sejthette, hogy ki valójában. Nem kapta eddig egyszer sem azon, hogy hazudna valamit.*
-Nem mindig zavar, mondjuk csak néha, de akkor nagyon.
*Mosolyogva mondja az igazat. Gyakrabban szórakoztató Shya kelepelése, mint bosszantó, az utóbbi napot leszámítva.*
-Igazad van.
*Mondja azután, azt az egy mondatot, ami lezárja a vitákat, ha egy nőt feleslegesnek tart győzködni tovább. Ezzel részéről le is zárja a témát, mert nem tudja meggyőzni a lányt, hogy sokkal jobban szereti mikor nem vitatkoznak vele és igenis szereti, ha engedelmesen teszik, amit mond és persze azt teszik amit csak akar, abszolút nem unja. Ezt persze nem lehetne megmagyarázni Shyának, de persze pimaszkodhat, ha akar. Megkapja érte ami jár, és igaza van, az minden lesz csak nem unalmas. A barát témája már kínosabb, mert az egy, akit annak tekinthet jelenleg az egyedül tán Aswea, de nem kifejezetten barát számba megy ő sem. Shya rákérdez persze, ahogy egy jó fejvadász unokához illik és ezzel megint csak kellemetlen témát érint. Megtehetné, hogy nem mondja el neki kire gondol, végül is nem kell mindent tudnia, de előfordulhat, hogy összefutnak a városban és akkor jobb lehet a helyzete, ha már megemlítette. Nem valószínű, hogy összefutnak vele, de jobb előre biztosítani a dolgot.*
-A barátom, nos ő egy régi, hát, mondjuk úgy ismerős. A szegénynegyedben találkoztam vele és régen nem láttam, de nem sokkal ez előtt visszatért a városba. A neve Aswea. Olyan, mintha a húgom lenne.
*Teszi, hozzá a rend kedvéért még akkor is, ha Aswea messze nem a húga, de így egyszerűen jobban hangzik, mintha elkezdené elmesélni a közös múltjukat, miközben a keze Shya mellén nyugszik. Az otthoni verést reálisnak tartotta az eddigi tapasztalatai alapján. Inkább az a ritka, ha valakit nem ütnek, de tényleg nem látta jelét a lány testén sehol.*
-Jó, akkor nem ütött meg, de jobb, ha nem szólsz neki, mondtam már, nehogy ez legyen az első eset, hogy felhagy a hagyománnyal és jól megver.
*Megnyugszik a gondolattól, hogy Shyát nem terrorizálja a nagyapja. Akármilyen fejvadász, ha kezet emelne rá még ott van, azt nem tűrné el szó nélkül és megcakkozná az öreg elfet az biztos. Leveri a víz egy pillanatra, amikor Shya pirulva kezd hadoválni, de aztán kiderül, csak gondoskodott róla, hogy ne maradjon gyerekkel a nyakán. Megkönnyebbülten szívja be a levegőt, hogy az előbb támadt izomgörcs feloldódjon a tüdejében, amikor kiengedi. Később a fa alatti "egyetértésük" után, újra megemlíti Shya a könyvtárat, amikor szedi ki a hajából a beleakadt fűszálakat. Most nagyon úgy néz ki nem érnek oda sötétedésig se, mert Syha nem moccan, neki meg még úgy sincs kedve elhagyni a kényelmes támaszt és a puha test ölelését. Megcsókolja Shya meztelen vállát, amiről, ha félig nem lóg le a ruha, akkor rásegít annyira, hogy hozzáférjen. Mosolyogva csókolja még, de aztán rosszalló tekintettel emeli fel a fejét, hogy ránézzen.*
-Mit műveltél?
*Kérdezi szinte csodálkozva, aztán kitapogatja a helyet, ahol Shya az előbb az ujjával simította a nyakát és érzi a jel helyét. Shya megint fel tudja bosszantani, csak nem művésze már annak, hogyan tegye tönkre a nyugodt pillanatokat. Nem hatja meg a bűnbánó tekintet. A billog rajta, kifejezetten nem nyeri el a tetszését.*
-Semmi gond kicsim, biztosan jól mutat.
*Mosolyog nyugodtan, aztán megsimogatja a lány nyakát, hogy aztán keze lassan a melleire csússzon és lassan masszírozni kezdje. Eltereli a figyelmet arról, amire készül. Csókolja a füle mögött, aztán gyengéden lejjebb vándorol a csókja a nyaka oldalán, hogy aztán határozottan rázáródjon a karja a lányra és ne engedje fickándozni. A jel erősen vésődik a kecses nyak oldalára, erősen szívja. Ha már meg van jelölve, akkor úgy igazságos, hogy a saját tulajdona is meglegyen.*
-Na, most már te is megvagy jelölve.
*Gyönyörködve szemléli a kékes, lilás foltot a lány nyakán, ami egy ideig hirdetni fogja, hogy van már tulajdonosa.*
-Rajtad biztos jobban mutat, de várj csak!
*Előhalássza a kabalatőrét a tokjából, aztán az élét feltartja, hogy láthassa Shya, mit hagyott rajta. Persze belenéz azért és úgy irányítja, hogy a saját jelét is megnézhesse. Elégedetten állapítja meg, hogy a lány nyakán sokkal mutatósabb a jelzés.*
-Na? Mit gondolsz? Szerintem határozottan jól áll neked.
*Vigyorát visszalátja a kés élében és csak remélni tudja, hogy Shya nem kapja ki a kezéből és vágja az oldalába most mindjárt.*
3931. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-07 22:06:44
Üzenet elküldve: 2016-04-07 22:06:44
ÚJ
![>Worenth Yosden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11112_1519763981_ember_ferfi.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zöldbőr és Hóhaj//
*Gworash szépen végighallgatja a mágus mondókáját, és nem is tűnik unottnak, láthatóan érdekli a dolog. Worenth elmosolyodik a zöldbőrű szavain, szerényen bólint is rá egyet. Hát amilyen a mosdó olyan a törülköző is, így a mágusnak nem volt oka gorombáskodni a jól megtermett orkkal.*
-Őszintén szólva remélem, hogy nem sokat. Beszélik, hogy az élőhalottakkal összejátszik, de bizonyíték erre sincs. Az is lehet, hogy segítséget hoz azért tűnt el. Na de annyi lehetséges verzió van, hogy inkább ne is menjünk bele.
*Lorewel már végigmászták ezt a létrát, nem szívesen menne bele ismét egy újabb nagymértékű eszmecserébe ami a főpapról szól. Persze ha a város oldalán áll akkor küldje az erősítéseket ahogy csak bírja, de ha véletlenségből az ellenség táborát erősíti akkor köszöni szépen nem kérne belőle.
Gworash pakolászik, látszólag távozni készül. Worenth sem marad már nagyon sokáig, mivel a meditálást már megejtette. Worenth köszönésképpen szinte mindig amolyan mágusosan mélyen meghajol, ezúttal azonban kezet fog az orkkal.*
-Számomra volt a megtiszteltetés Zhar'osh fia Gworash. Minden jót kívánok. Hamarosan találkozunk.
*Viharpöröly nagyot nőtt a mágus szemében úgy akárcsak Borugg, ugyanakkor ez magában hordozza az elvárásokat velük szemben, mert a szavaknak súlya van, és bizony szeretné látni a mágus, hogy tényleg úgy cselekednek ahogyan azt állítják. Az azonban biztos, hogy a zöldbőrű sokkal kellemesebb társaság volt mint gondolta volna... és ezt bizony ő sem fogja elfelejteni.*
//Zöldbőr és Hóhaj//
*Gworash szépen végighallgatja a mágus mondókáját, és nem is tűnik unottnak, láthatóan érdekli a dolog. Worenth elmosolyodik a zöldbőrű szavain, szerényen bólint is rá egyet. Hát amilyen a mosdó olyan a törülköző is, így a mágusnak nem volt oka gorombáskodni a jól megtermett orkkal.*
-Őszintén szólva remélem, hogy nem sokat. Beszélik, hogy az élőhalottakkal összejátszik, de bizonyíték erre sincs. Az is lehet, hogy segítséget hoz azért tűnt el. Na de annyi lehetséges verzió van, hogy inkább ne is menjünk bele.
*Lorewel már végigmászták ezt a létrát, nem szívesen menne bele ismét egy újabb nagymértékű eszmecserébe ami a főpapról szól. Persze ha a város oldalán áll akkor küldje az erősítéseket ahogy csak bírja, de ha véletlenségből az ellenség táborát erősíti akkor köszöni szépen nem kérne belőle.
Gworash pakolászik, látszólag távozni készül. Worenth sem marad már nagyon sokáig, mivel a meditálást már megejtette. Worenth köszönésképpen szinte mindig amolyan mágusosan mélyen meghajol, ezúttal azonban kezet fog az orkkal.*
-Számomra volt a megtiszteltetés Zhar'osh fia Gworash. Minden jót kívánok. Hamarosan találkozunk.
*Viharpöröly nagyot nőtt a mágus szemében úgy akárcsak Borugg, ugyanakkor ez magában hordozza az elvárásokat velük szemben, mert a szavaknak súlya van, és bizony szeretné látni a mágus, hogy tényleg úgy cselekednek ahogyan azt állítják. Az azonban biztos, hogy a zöldbőrű sokkal kellemesebb társaság volt mint gondolta volna... és ezt bizony ő sem fogja elfelejteni.*
3930. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-07 21:34:00
Üzenet elküldve: 2016-04-07 21:34:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zöldbőr és Hóhaj//
*Most aztán megkapja az anyagot bőséggel. Csak úgy issza Worenth szavait, próbálja fejbe vésni a hallottakat, de ehhez meg sem kell erőltetnie magát, hiszen érdekli és ragad az anyag magától is.*
- Tudtam, hogy nem minden varázslat kötődik egy ághoz, de azt nem, hogy ezek ennyire erősek is lehetnek!
* Mikor az ágak részletezéséről beszél a hóhajú, örömmel hallja Gworash, hogy a levegő ágat Artheniorban lehet a legkönnyebben tanulni, elvégre az ő célja is ez. A levegő mágiát akarja annyira kitanulni, amennyire csak lehet, valamint a föld ágon is tanulni ezt azt. Persze ez a jövő zenéje, ki tudja, mit hozhat még az. A nap és holdmágiáról viszont még nem hallott sokat.*
- Persze, nem rabolom fölöslegesen az idődet, így is hálás vagyok a szavaidért. Te vagy az első ember aki ilyen tiszteletet mutat és nyitottan fordult felém... Ezt nem felejtem el!
* Úgy tűnik Arthenior eseménydús hely, de azt nem tudja, hogy ennyire komoly fenyegetés ez az élőholt veszedelem. Érdeklődve hallgatja a történeteket Gworash nyíltan vállalja, hogy elég kíváncsiskodó tud lenni, de hát megtanulta milyen hatalom a tudás. Még az orkoknak is feltűnt a felhajtás Artheniorban így ők is tudomásul vették, hogy ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Bizony, ha szükség lenne harcosra, bármennyire kevesen is vannak, mennének harcolni...*
- Nyilvánvaló, hogy ezek az események nagyon összetettek... Te mit gondolsz Worenth? Szerinted ez az Amos Thenior mekkora szerepet vállal az eseményekben?
* Gworasht erősen zavarja ez az állapot. Főleg azért mert ő és klánja az élőholtak miatt kényszerült vándorlásra, erről nagyon keveseknek mesél. Azt nem tudja mennyi köze lehet a kettőnek egymáshoz. Amint Worenthtel ezt a témát megvitatják, Gworash úgy érzi eleget rabolta a mágus idejét és neki is van még pár elintéznivalója. Lassan feláll, összepakol.*
- Worenth Yosden! Igazán örömömre szolgált megismerni téged, neved nem felejtem el! *Kissé elbizonytalanodik. ~ Hogyan is szoktak elbúcsúzni az emberek? ~ Kicsit agyal majd rájön és közelebb lép, száraz, vaskos kezét kézfogásra nyújtja. Ha megtörtént, úgy Gworash indulóra fogja és szokásos ork modorral hátat fordítva hagyja el a helyet. Bizony sokat tanult ma és nem fogja elfelejteni ami történt. Ezek azok az emberek akik megmutatják neki, milyen szemmel is kell nézni másokra és az ő példájukból tanul. Mondani sem kell, hogy Worenth komoly jellemfejlődést ért el nála...*
//Zöldbőr és Hóhaj//
*Most aztán megkapja az anyagot bőséggel. Csak úgy issza Worenth szavait, próbálja fejbe vésni a hallottakat, de ehhez meg sem kell erőltetnie magát, hiszen érdekli és ragad az anyag magától is.*
- Tudtam, hogy nem minden varázslat kötődik egy ághoz, de azt nem, hogy ezek ennyire erősek is lehetnek!
* Mikor az ágak részletezéséről beszél a hóhajú, örömmel hallja Gworash, hogy a levegő ágat Artheniorban lehet a legkönnyebben tanulni, elvégre az ő célja is ez. A levegő mágiát akarja annyira kitanulni, amennyire csak lehet, valamint a föld ágon is tanulni ezt azt. Persze ez a jövő zenéje, ki tudja, mit hozhat még az. A nap és holdmágiáról viszont még nem hallott sokat.*
- Persze, nem rabolom fölöslegesen az idődet, így is hálás vagyok a szavaidért. Te vagy az első ember aki ilyen tiszteletet mutat és nyitottan fordult felém... Ezt nem felejtem el!
* Úgy tűnik Arthenior eseménydús hely, de azt nem tudja, hogy ennyire komoly fenyegetés ez az élőholt veszedelem. Érdeklődve hallgatja a történeteket Gworash nyíltan vállalja, hogy elég kíváncsiskodó tud lenni, de hát megtanulta milyen hatalom a tudás. Még az orkoknak is feltűnt a felhajtás Artheniorban így ők is tudomásul vették, hogy ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Bizony, ha szükség lenne harcosra, bármennyire kevesen is vannak, mennének harcolni...*
- Nyilvánvaló, hogy ezek az események nagyon összetettek... Te mit gondolsz Worenth? Szerinted ez az Amos Thenior mekkora szerepet vállal az eseményekben?
* Gworasht erősen zavarja ez az állapot. Főleg azért mert ő és klánja az élőholtak miatt kényszerült vándorlásra, erről nagyon keveseknek mesél. Azt nem tudja mennyi köze lehet a kettőnek egymáshoz. Amint Worenthtel ezt a témát megvitatják, Gworash úgy érzi eleget rabolta a mágus idejét és neki is van még pár elintéznivalója. Lassan feláll, összepakol.*
- Worenth Yosden! Igazán örömömre szolgált megismerni téged, neved nem felejtem el! *Kissé elbizonytalanodik. ~ Hogyan is szoktak elbúcsúzni az emberek? ~ Kicsit agyal majd rájön és közelebb lép, száraz, vaskos kezét kézfogásra nyújtja. Ha megtörtént, úgy Gworash indulóra fogja és szokásos ork modorral hátat fordítva hagyja el a helyet. Bizony sokat tanult ma és nem fogja elfelejteni ami történt. Ezek azok az emberek akik megmutatják neki, milyen szemmel is kell nézni másokra és az ő példájukból tanul. Mondani sem kell, hogy Worenth komoly jellemfejlődést ért el nála...*
3929. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-07 18:45:49
Üzenet elküldve: 2016-04-07 18:45:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
* Gond nélkül lezajlik a fegyverátadás. Azért, mikor a nő megszólal, Ante egy pár pillanatig elgondolkodik azon, hogy vajon honnan tudja, hogy miről van szó, de aztán gondolatban vállat von és megvárja, míg Gravak mindent elintéz. Nincs annyi fegyvere a lánynak (remélhetőleg), hogy még ezután is maradjon neki, úgyhogy ezúttal már ő is viszonylag bátornak tűnően fordít hátat Lenának. Persze valójában csak fia előtt nem akar (még jobban) gyávának tűnni. *
- Eh. * Válaszol Gravaknak. Ő sem felejtette el a vértet, mivel a zöldbőrűnek igaza van; már most is kezdi érezni a vért szúrását egy-két helyen. Azonban ez nem zavarja túlzottan, legalább véd. *
- Régen egész álló nap ilyenben voltam, csak a börtön után nem maradt valami sok pénzem, ezért akkor még hanyagolnom kellett a költekezést. * Meséli, aztán mi igaz belőle, mi nem... Az, hogy börtönben volt, az biztosan valódi dolog, noha arra sincs épkézláb bizonyítéka.
Felszáll a szekérre, közben vet egy-egy pillantást a vörösre a biztonság kedvéért. Végül még az indulás előtt, de már a felszállás után, Lena felé fordul és - nem, mintha túlzottan érdekelné - kérdez egyet. Már csak, hogy ne Gravak képét kelljen néznie, meg hogy valamit azért tudjon a vendégről, arra az esetre, ha vész ütne ki és nem lenne kinek a nevét mondani a városőröknek, akik fegyvert nyomnak a torkához. Meg ilyesmi célból. *
- Mi a neved, embervérű?
- Eh. * Válaszol Gravaknak. Ő sem felejtette el a vértet, mivel a zöldbőrűnek igaza van; már most is kezdi érezni a vért szúrását egy-két helyen. Azonban ez nem zavarja túlzottan, legalább véd. *
- Régen egész álló nap ilyenben voltam, csak a börtön után nem maradt valami sok pénzem, ezért akkor még hanyagolnom kellett a költekezést. * Meséli, aztán mi igaz belőle, mi nem... Az, hogy börtönben volt, az biztosan valódi dolog, noha arra sincs épkézláb bizonyítéka.
Felszáll a szekérre, közben vet egy-egy pillantást a vörösre a biztonság kedvéért. Végül még az indulás előtt, de már a felszállás után, Lena felé fordul és - nem, mintha túlzottan érdekelné - kérdez egyet. Már csak, hogy ne Gravak képét kelljen néznie, meg hogy valamit azért tudjon a vendégről, arra az esetre, ha vész ütne ki és nem lenne kinek a nevét mondani a városőröknek, akik fegyvert nyomnak a torkához. Meg ilyesmi célból. *
- Mi a neved, embervérű?
3928. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-07 18:11:10
Üzenet elküldve: 2016-04-07 18:11:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zöldbőr és Hóhaj//
-Így van, továbbá léteznek az ágfüggetlen varázslatok. Minden mágusnövendék ezzel kezd, ez úgymond az alapozás, ezeknek zöme általános segítséget nyújt a varázshasználónak. Gondolok itt olyanokra mint az élelemgyűjtés, a bársonyos irha ami a rendkívüli hideg időjárástól is megóv, vagy a madártávlat varázslatok amik a felderítéskor lehetnek hasznosak. Némileg magasabb szinteken képes lehetsz érzékelni az életet, az ellenséget, sőt azt is, hogy ki az aki rendelkezik mágiaaffinitással. A legfelsőbb szinteken pedig képessé válhatsz fényből vértet vagy fegyvert formálni, olvasni mások gondolataiban, elvesztett végtagot visszanöveszteni, vagy megáldani egy mesterkardot. Jól hangzik ugye? *pillant mosolyogva az orkra, és vár is kicsit, hogy a zöldbőrű tudja követni.*
-Ezután jöhetnek az ágak. A levegő ág Arthenior legjobban tanulható ága, amely nagyon sokszínű mágiaág. Lehet légörvényt gerjeszteni, lebegtethetsz tárgyakat, sőt te magad is repülhetsz a levegőben, továbbá villámot is meg lehet idézni. A vízágban sok a gyógyító varázslat, és vannak benne erős támadóvarázslatok is... ha nincs eső vagy víz nem gond, egy jó vízmágus fittyet hányhat a nyári hőségre és szárazságra. A tűzág a másokat sebző varázslatokról szól, a legagresszívabb mind közül. A földág a legerősebb védekező ág, ebben sebzést okozó varázslatokat nem nagyon találsz. A nap és a holdvarázslatok leginkább egymás ellen ágai, ugye a fény és a sötétség. A napmágia mind közül a legnehezebb, sokkal több időt vesz igénybe a megtanulása mint a többi ágnak... napmágussal nagyon ritkán találkozni. Nos Gworash így dióhéjban ennyit az ágakról. Persze ki lehetne ezt beszélni napokig, ha szépen sorban végigmennénk a varázslatokon, de az alapvető tudnivalók ezek amiket elmondtam.
*Természetesen ha kérdése van a zöldbőrűnek bármelyik ággal kapcsolatban, vagy esetleg konkrét varázslatról kérdezne részleteket a mágus szívesen válaszol. Ebben a témában otthonosan mozog, és szeret is erről beszélni, nem Gworash az első akinek a mágiáról ad felvilágosítást.*
-Azt tudom, hogy amióta itt élek ilyenre nem volt még példa, hogy globálisan érinti a veszedelem az egész várost. Egyszer megtámadták a templomot, éppen ott voltam és segítettem a városi csapatoknak, de az sem volt ilyen horderejű... na meg nem élőholtak támadtak. A Kikötői támadásról kaptam jelentést, sikerült felülkerekedni az élőhalottakon, de mindezt komoly áldozatok árán sikerült elérni. A helyzetet tovább rontja az is, hogy Amos Theniornak nyoma veszett. Ő a főpap, és a város egyik legerősebb mágusa... egyszerűen nyoma veszett, senki sem tudja hol lehet, legalábbis elvileg. De én ezt nem hiszem, valakinek csak tudnia kell valamit. Nyom nélkül eltűnni egy főpapnak kissé furcsa lenne, hiszen ő mindig szem előtt van pozíciója miatt ugye. Ez azért mindenképpen aggasztó. Úgy tudom nem ment híre, ne keltsenek általános pánikot... ezért is zárták le a templomot és a tanulást is szüneteltetik egyedül a könyvtár látogatható jelenleg. A város másik mágiatanulási lehetőséget szolgáltató helyszínt a Szentélyt pedig teljesen megsemmisítették. *komorodik el arca. Nem tudja mennyit tud a zöldbőrű, de most kibővítheti az ismereteit. Worenth sem tudott a felsoroltak közül mindent, de Lorew felvilágosította erről-arról, így már a hóhajú is több mindent tud elmondani.*
//Zöldbőr és Hóhaj//
-Így van, továbbá léteznek az ágfüggetlen varázslatok. Minden mágusnövendék ezzel kezd, ez úgymond az alapozás, ezeknek zöme általános segítséget nyújt a varázshasználónak. Gondolok itt olyanokra mint az élelemgyűjtés, a bársonyos irha ami a rendkívüli hideg időjárástól is megóv, vagy a madártávlat varázslatok amik a felderítéskor lehetnek hasznosak. Némileg magasabb szinteken képes lehetsz érzékelni az életet, az ellenséget, sőt azt is, hogy ki az aki rendelkezik mágiaaffinitással. A legfelsőbb szinteken pedig képessé válhatsz fényből vértet vagy fegyvert formálni, olvasni mások gondolataiban, elvesztett végtagot visszanöveszteni, vagy megáldani egy mesterkardot. Jól hangzik ugye? *pillant mosolyogva az orkra, és vár is kicsit, hogy a zöldbőrű tudja követni.*
-Ezután jöhetnek az ágak. A levegő ág Arthenior legjobban tanulható ága, amely nagyon sokszínű mágiaág. Lehet légörvényt gerjeszteni, lebegtethetsz tárgyakat, sőt te magad is repülhetsz a levegőben, továbbá villámot is meg lehet idézni. A vízágban sok a gyógyító varázslat, és vannak benne erős támadóvarázslatok is... ha nincs eső vagy víz nem gond, egy jó vízmágus fittyet hányhat a nyári hőségre és szárazságra. A tűzág a másokat sebző varázslatokról szól, a legagresszívabb mind közül. A földág a legerősebb védekező ág, ebben sebzést okozó varázslatokat nem nagyon találsz. A nap és a holdvarázslatok leginkább egymás ellen ágai, ugye a fény és a sötétség. A napmágia mind közül a legnehezebb, sokkal több időt vesz igénybe a megtanulása mint a többi ágnak... napmágussal nagyon ritkán találkozni. Nos Gworash így dióhéjban ennyit az ágakról. Persze ki lehetne ezt beszélni napokig, ha szépen sorban végigmennénk a varázslatokon, de az alapvető tudnivalók ezek amiket elmondtam.
*Természetesen ha kérdése van a zöldbőrűnek bármelyik ággal kapcsolatban, vagy esetleg konkrét varázslatról kérdezne részleteket a mágus szívesen válaszol. Ebben a témában otthonosan mozog, és szeret is erről beszélni, nem Gworash az első akinek a mágiáról ad felvilágosítást.*
-Azt tudom, hogy amióta itt élek ilyenre nem volt még példa, hogy globálisan érinti a veszedelem az egész várost. Egyszer megtámadták a templomot, éppen ott voltam és segítettem a városi csapatoknak, de az sem volt ilyen horderejű... na meg nem élőholtak támadtak. A Kikötői támadásról kaptam jelentést, sikerült felülkerekedni az élőhalottakon, de mindezt komoly áldozatok árán sikerült elérni. A helyzetet tovább rontja az is, hogy Amos Theniornak nyoma veszett. Ő a főpap, és a város egyik legerősebb mágusa... egyszerűen nyoma veszett, senki sem tudja hol lehet, legalábbis elvileg. De én ezt nem hiszem, valakinek csak tudnia kell valamit. Nyom nélkül eltűnni egy főpapnak kissé furcsa lenne, hiszen ő mindig szem előtt van pozíciója miatt ugye. Ez azért mindenképpen aggasztó. Úgy tudom nem ment híre, ne keltsenek általános pánikot... ezért is zárták le a templomot és a tanulást is szüneteltetik egyedül a könyvtár látogatható jelenleg. A város másik mágiatanulási lehetőséget szolgáltató helyszínt a Szentélyt pedig teljesen megsemmisítették. *komorodik el arca. Nem tudja mennyit tud a zöldbőrű, de most kibővítheti az ismereteit. Worenth sem tudott a felsoroltak közül mindent, de Lorew felvilágosította erről-arról, így már a hóhajú is több mindent tud elmondani.*
3927. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-07 14:52:05
Üzenet elküldve: 2016-04-07 14:52:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
// Norgen Arisad //
*A mágia gondolata arra készteti, hogy ne vegyen mindent olyan könnyűnek, mint amilyennek látszik. Ebben az esetben pedig biztos benne, hogy valami mágiaféleség van a karmok mögött. És ha meg tudta azokat növeszteni, talán olyan strapabíróvá is teheti azokat, akár a vas. Minden lehetőséget számba kell venni, ezért mire elindítja a mozdulatot, már nem olyan száz százalékos a saját állításában. Talán a B lehetőség lép érvénybe, és tovább kell játszadoznia, mire azok letörnek.
Nem ez utóbbi történik, hanem ahogy eredetileg sejtette, ezeket a karmok védelmén könnyen áthatol a penge. Nem vágja olyan könnyen valószínűleg, mint egy rendes vékony emberi körmöt, de nem jelent túl nagy problémát. Tökéletes fegyverek, mert könnyen mélyedhetnek a húsba, de nem szemtől szembeni harcra kellene használni. Sok orgyilkos elég sokat megadna egy ilyen fegyverért, főleg ha nőstény az illető.
Ő is kapott már nem egyszer hasonló ütést a gyomrába, tökéletesen tudja milyen érzés. De ettől függetlenül rezzenéstelen arccal mered a lányra a szablyát a nyakához szegezve. Ez most még ha gyakorlás is, nincs helye sokáig a finomkodásnak. Tőle nem is lehet többet várni, véleménye és tapasztalatai szerint gyakorlat teszi a mestert.*
- Csábító ajánlat. *Húzódnak félmosolyra az ajkai, ahogy elveszi a nyakától a pengét, majd mindkét szablyát visszacsúsztatja a hüvelyükbe. A látszattal ellentétben nem egy gyilkológép, aki minden pillanatot próbál megragadni arra, hogy valakinek kiolthassa az életét. Pusztán még csak annyira sem méltatja a fehér bőrűeket, hogy kicsit is érdekelje egy élet kioltása, főleg, ha az az illető még az agyára is megy. Itt most viszont nem áll fenn hasonló szituáció. Nincs semmiféle haszna abból, ha megöli a lányt, talán csak a magánál tartott aranykészlete. Negatív érzéseket sem váltott ki belőle, éppen ellenkezőleg. Felettébb szórakoztatta, érdekes dolgokat mutatott neki és még mozoghatott is végre egy jót.*
- Hogy csináltad? *Pillant a kezeire, amíg az feltápászkodik. Nem biztos, hogy alkalmazná bármikor a jövőben, de azért az acélkarmok ötlete megmozgatta kicsit a fantáziáját.*
*A mágia gondolata arra készteti, hogy ne vegyen mindent olyan könnyűnek, mint amilyennek látszik. Ebben az esetben pedig biztos benne, hogy valami mágiaféleség van a karmok mögött. És ha meg tudta azokat növeszteni, talán olyan strapabíróvá is teheti azokat, akár a vas. Minden lehetőséget számba kell venni, ezért mire elindítja a mozdulatot, már nem olyan száz százalékos a saját állításában. Talán a B lehetőség lép érvénybe, és tovább kell játszadoznia, mire azok letörnek.
Nem ez utóbbi történik, hanem ahogy eredetileg sejtette, ezeket a karmok védelmén könnyen áthatol a penge. Nem vágja olyan könnyen valószínűleg, mint egy rendes vékony emberi körmöt, de nem jelent túl nagy problémát. Tökéletes fegyverek, mert könnyen mélyedhetnek a húsba, de nem szemtől szembeni harcra kellene használni. Sok orgyilkos elég sokat megadna egy ilyen fegyverért, főleg ha nőstény az illető.
Ő is kapott már nem egyszer hasonló ütést a gyomrába, tökéletesen tudja milyen érzés. De ettől függetlenül rezzenéstelen arccal mered a lányra a szablyát a nyakához szegezve. Ez most még ha gyakorlás is, nincs helye sokáig a finomkodásnak. Tőle nem is lehet többet várni, véleménye és tapasztalatai szerint gyakorlat teszi a mestert.*
- Csábító ajánlat. *Húzódnak félmosolyra az ajkai, ahogy elveszi a nyakától a pengét, majd mindkét szablyát visszacsúsztatja a hüvelyükbe. A látszattal ellentétben nem egy gyilkológép, aki minden pillanatot próbál megragadni arra, hogy valakinek kiolthassa az életét. Pusztán még csak annyira sem méltatja a fehér bőrűeket, hogy kicsit is érdekelje egy élet kioltása, főleg, ha az az illető még az agyára is megy. Itt most viszont nem áll fenn hasonló szituáció. Nincs semmiféle haszna abból, ha megöli a lányt, talán csak a magánál tartott aranykészlete. Negatív érzéseket sem váltott ki belőle, éppen ellenkezőleg. Felettébb szórakoztatta, érdekes dolgokat mutatott neki és még mozoghatott is végre egy jót.*
- Hogy csináltad? *Pillant a kezeire, amíg az feltápászkodik. Nem biztos, hogy alkalmazná bármikor a jövőben, de azért az acélkarmok ötlete megmozgatta kicsit a fantáziáját.*
3926. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-07 14:22:51
Üzenet elküldve: 2016-04-07 14:22:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zöldbőr és Hóhaj//
*Figyelmesen hallgatja a mágust. Örül, hogy Worenth ennyire készségesen mesél neki. Ilyen önzetlenséget nem sok embertől kapott még és ezt bizony az agyába is vési. Úgy tűnik ez a Borugg csak javította az orkok hírnevét, mert a hóhajú elismeréssel beszél róla. "Ha úgy adódik magam fogok segíteni neked." mondja a mágus. Annyira nem ismeri, hogy tudja ez mennyire nagy szó tőle de igazán jól esik Viharpörölynek és nem is leplezi meglepettségét.*
- Hogy mit tudok róla? Azt tudom, hogy van tűz, föld, levegő, víz és... hold és nap mágiaág. Bár az orkok nem szokták ennyire beskatulyázni ezeket. Nekünk legtöbb esetben a szellemekkel való kapcsolatunk és saját jellemünk határozza meg ki melyik elemhez ragaszkodik. De részletekbe még nem sikerült jutnom és szívesen meghallgatom erről tudomásod.
*Tény, hogy az orkoknál a varázslást erősen meghatározza az érzelem. A sámánoknál leggyakrabban a levegő és föld alapú varázslatok a jellemzők. Természetesen Gworash is főleg ezeken az ágakon szeretne elindulni, kimondottan a levegő ágon. Worenth vélekedése az orkok képességeiről helytállóak. Nagyon reméli Gworash, hogy jól fog menni a következő tárgyalás, csak legyenek együttműködőek az orkok.*
- Ebben teljesen egyetértünk. Reméljük a tárgyalás sikerrel jár és szentesíthetjük a szövetséget!
* Úgy tűnik, csak előnye származott abból, hogy idejött. Bánná ha nem ismerte volna meg Worenthet. És kettejük kapcsolata csak javára válhat a két klán szövetségének. Már csak ezt az Isurit kellene megismerni, milyen ő, de nem hiszi Gworash, hogy erre sok alkalma lesz.*
- Neked biztosan sok fogalmad van a mostani helyzetről az élőholtak terén. * Vált élesen témát. * Megosztanád velem mit tudsz róla?
//Zöldbőr és Hóhaj//
*Figyelmesen hallgatja a mágust. Örül, hogy Worenth ennyire készségesen mesél neki. Ilyen önzetlenséget nem sok embertől kapott még és ezt bizony az agyába is vési. Úgy tűnik ez a Borugg csak javította az orkok hírnevét, mert a hóhajú elismeréssel beszél róla. "Ha úgy adódik magam fogok segíteni neked." mondja a mágus. Annyira nem ismeri, hogy tudja ez mennyire nagy szó tőle de igazán jól esik Viharpörölynek és nem is leplezi meglepettségét.*
- Hogy mit tudok róla? Azt tudom, hogy van tűz, föld, levegő, víz és... hold és nap mágiaág. Bár az orkok nem szokták ennyire beskatulyázni ezeket. Nekünk legtöbb esetben a szellemekkel való kapcsolatunk és saját jellemünk határozza meg ki melyik elemhez ragaszkodik. De részletekbe még nem sikerült jutnom és szívesen meghallgatom erről tudomásod.
*Tény, hogy az orkoknál a varázslást erősen meghatározza az érzelem. A sámánoknál leggyakrabban a levegő és föld alapú varázslatok a jellemzők. Természetesen Gworash is főleg ezeken az ágakon szeretne elindulni, kimondottan a levegő ágon. Worenth vélekedése az orkok képességeiről helytállóak. Nagyon reméli Gworash, hogy jól fog menni a következő tárgyalás, csak legyenek együttműködőek az orkok.*
- Ebben teljesen egyetértünk. Reméljük a tárgyalás sikerrel jár és szentesíthetjük a szövetséget!
* Úgy tűnik, csak előnye származott abból, hogy idejött. Bánná ha nem ismerte volna meg Worenthet. És kettejük kapcsolata csak javára válhat a két klán szövetségének. Már csak ezt az Isurit kellene megismerni, milyen ő, de nem hiszi Gworash, hogy erre sok alkalma lesz.*
- Neked biztosan sok fogalmad van a mostani helyzetről az élőholtak terén. * Vált élesen témát. * Megosztanád velem mit tudsz róla?
3925. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-07 00:31:21
Üzenet elküldve: 2016-04-07 00:31:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 179
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Árnyak űzője – Árnyékból a fényre//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
//Morfiusz//
*Felvonja a szemöldökét.*
– Hát nem is tudom, de ez most elég érdekesen hangzik. Mintha az aki fent a kabinban bűzlik még halálba is beszélne, mielőtt megkésel, na!
*Shya nem tehet róla, de akaratlanul is kuncogni kezd, annak ellenére, hogy mindentől függetlenül pontosan értette, mi az amiről Morfiusz beszél.
A férfi nevetését sem veszi most magára, bár sejti, hogy a másik reménytelenül naivnak tartja, ugyanakkor ez nem zavarja. Shyahar úgy véli, a férfi majd rájön, hogy annyira nem buta ő, azért mert bizonyos dolgokat máshogy lát, más nézőpontból szemlél, attól még nem tud ő sem kevesebbet.
Igazából a lány örül, hogy a férfi kezd felengedni újra, hogy megint egyenesbe jönnek, élvezi Morfiusz társaságát.*
– A hős Morftulius lovag! *Shya nevetése mosollyá szelídül.* Nem te leszel ő, hanem ő is te vagy.
*Mélyet sóhajt, utána kicsit még közelebb fészkelődik Morfiuszhoz.*
– Ennyire elviselhetetlen, ha beszélek? Vagy nem mindig?
*A második kérdés már kifejezetten csendesre sikeredik. Igazság szerint nem úgy vette észre, hogy Morf annyira tiltakozna, ha jár a szája, de sose lehet tudni, lehet, hogy csak
Aztán újra elmosolyodik.*
– Ez nem úgy hangzik, mintha a barátodnak teher lenne a társasága *jegyzi meg.* Talán még jót is tesz neki, hogy időnként vele is pimaszkodik valaki. Képzeld el, mennyire lehet unalmas az, ha állandóan egyetértenek veled, minden szavadra bólogatnak! Elismerem, az első napon, talán még az első héten is nagyszerű érzés lehet, de utána… Gondolj bele, végül is senkivel nem tudna egy értelmes szót sem váltani az ember. Mennyi idő kellene, hogy az egész végtelenül idegesíteni kezdjen? Vagy unalmassá váljon?
*Shya a pillái alól figyeli Morfot, hátha a válasz csak egy kis mosoly, vagy éppen fintor lesz. De az is lehet, hogy a férfi is szép szavak közé rejti majd a választ. Ki tudja? Játék ez is.
Hiszen mindketten tudják, ki is Morfiusz barátja, és miféle lány tart vele.
A lány Morfot nézi hát, a szemeit, melyek mindig olyan beszédesek, melyek sokszor többet mondanak neki, mint a szavai.
De most a szavai is sokat mondanak.
A lány lassan elmosolyodik, gyengéd puszit nyom a férfi állára.*
– Ettől nem kell tarts, hiszem mondtam, ez nem olyasmi, amiről mással beszélnék.
*Aztán nem bírja megállni.*
– Ki a barátod?
~Ki lehet az a talán egy valaki. És pont neki nem említené, mikor a kocsmacimboráknak meg igen?~
*Aztán viszont felvonja a szemöldökét.*
– Jaj, Morfiusz! Hát láttál rajtam heget? Ha éjjel nem is figyeltél rá, de a Fürdőházban megnéztél alaposan.
*Shya megsimogatja az őt ölelő kezeket.*
~Hát nem jött rá, hogy túloztam? Lehet, tényleg féltene az ütlegektől? Azért nem akarom, hogy rosszat higgyen, az nem lenne mókás.~
– Papa nem ver engem. Soha az életben nem ütött meg. Kicsi koromban sem, a fenekemre vagy a kezemre se csapott rá. Ez az igazság. Nem szeretném, hogy mást gondolj róla, az nem lenne tisztességes, egyikőtökkel szemben sem.
*A következő mondat viszont betalál. Neki is járt ilyesmi a fejében, és bizony fontos kérdés.*
– Kicsit eső után köpönyeg, nem gondolod, Morf? Mert ahogy észrevettem, nem használtál semmit. Mármint azt a birkabélből való tasakocskát, vagy ecetbe áztatott szivacsokat. Sőt!
*Shya most úgy fordul, hogy egymás szemébe tudjanak nézni, és igen, valóban a mélybarna szempárt figyeli.*
– Szóval, én nem vagyok ugyan túl tapasztalt, de velem voltál mikor… nos.
*Shya elpirul.*
– És mielőtt nagyon lesápadnál, és kiverne a hideg víz, a néném adott megfelelő szert. A szálláshelyen van, a fogadóban, a szobánkban, és… nos, úgy gondoltam, ha már nem vagyok ostoba és tudatlan, akkor alja dolog lenne téged csak így csapdába ejteni. Reggel ittam belőle egy kicsi kortyocskát. Nem lesz semmi baj.
*Persze melyik lány ne álmodozna arról, hogy a férfi, akit szeret, elébe térdel, és ragyogó arccal fogadja a lehetőséget, hogy kisbabájuk érkezhet? De Shya nem olyan gyermeteg. Pontosan tisztában van azzal, hogy Morfiusz tervei között nem szerepel az, hogy hirtelenjében apa legyen.*
~Most még egészen biztosan nem. És ki tudja, megváltozik-e ez?~
*Azt is sejti, a férfi valószínűleg tombolna, ha valaki akarata ellenére ezzel a húzással akarná csapdába ejteni és az egésznek nem lenne jó vége. Ő pedig ilyet sose tenne vele. Saját maga sem gondolt még arra, hogy anya legyen, de ha eljönne az idő, akkor jobban szeretné, ha majd közös döntés lenne.
Talán ez a tudat is besegít végül, hogy a kis szóváltásukat, igen, még mindig a ki kit nézhet vagy nem nézhet meg témában végül is a lehető legősibb és talán leghatékonyabb módon rendezzék el. Morf is tudhatja, hogy ezzel nem kockáztat, olyasmit legalábbis nem, hogy nem kívánt gyermeke szülessen.*
~Édesem! Morf!~
*És igen, ezen a téren újra teljesen együtt vannak. A lány nem tudja, hogy tudatos-e Morf részéről, vagy csak ösztönös, de inkább a másodikra tippel, mert a férfi nem játszadozik, nem trükközik, csak önmaga, akarja őt, de mégis, egy pillantás, egy csók, egy mozdulat, mégis eléri, hogy a lánynak is jó legyen vele.
Shya magához öleli, és amit szavakkal már nem tud elmondani, elmondja így Morfiusznak. Mert talán a férfi így jobban megérzi. A szavak megcsalhatják, de egy csók a szíve fölé, az igazi.
Ahogy az is igazi, ahogy Morfiusz magához öleli, mikor elcsendesednek végül. A lány elpirul, de mosolyog, mikor az erős férfikezek helyreigazítják a ruháját, hogy ha valaki mégis netán felbukkanna, már valamennyivel rendezettebb külsővel lássa őket.
A saját ingére kevésbé figyel, és Shyahar ezt nem bánja, Morfhoz simul, nem szól most ő sem semmit, csak a férfi mellkasára simítja a tenyerét. Élvezi a békét, a meghittséget.*
– Hmm? Tényleg?
*Moccan, úgy fordul, hogy Morf hozzáférjen a hajához, a mellkasa összeszorul, majd kitágul, és tele van valami meleg jó érzéssel, mert csodálatos érzés, hogy a párja ilyesmire is figyel, és hogy kiszedegeti a hajából a füvet.*
– Köszönöm *suttogja a férfi nyaka hajlatába.* Nagyon megnéztek volna, ha úgy állítunk be a könyvtárba, hogy a hajamból fűszálak kandikálnak.
*Dacára a szavainak, nem moccan, hogy felkeljen, láthatóan nincs még mehetnéke. Csak a jobbját emeli fel, megsimogatja Morf arcát, egy ujjával körberajzolja a férfi ajkát, majd a nyaka oldalán simít végig, ahol megtorpan, a szemei elkerekednek.*
– Úh. Azt hiszem jelet hagytam rajtad.
*Shyahar hangja csak egész picikét bűnbánó, a szája szélét beharapva néz fel a férfi szemeibe.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//
//Morfiusz//
*Felvonja a szemöldökét.*
– Hát nem is tudom, de ez most elég érdekesen hangzik. Mintha az aki fent a kabinban bűzlik még halálba is beszélne, mielőtt megkésel, na!
*Shya nem tehet róla, de akaratlanul is kuncogni kezd, annak ellenére, hogy mindentől függetlenül pontosan értette, mi az amiről Morfiusz beszél.
A férfi nevetését sem veszi most magára, bár sejti, hogy a másik reménytelenül naivnak tartja, ugyanakkor ez nem zavarja. Shyahar úgy véli, a férfi majd rájön, hogy annyira nem buta ő, azért mert bizonyos dolgokat máshogy lát, más nézőpontból szemlél, attól még nem tud ő sem kevesebbet.
Igazából a lány örül, hogy a férfi kezd felengedni újra, hogy megint egyenesbe jönnek, élvezi Morfiusz társaságát.*
– A hős Morftulius lovag! *Shya nevetése mosollyá szelídül.* Nem te leszel ő, hanem ő is te vagy.
*Mélyet sóhajt, utána kicsit még közelebb fészkelődik Morfiuszhoz.*
– Ennyire elviselhetetlen, ha beszélek? Vagy nem mindig?
*A második kérdés már kifejezetten csendesre sikeredik. Igazság szerint nem úgy vette észre, hogy Morf annyira tiltakozna, ha jár a szája, de sose lehet tudni, lehet, hogy csak
Aztán újra elmosolyodik.*
– Ez nem úgy hangzik, mintha a barátodnak teher lenne a társasága *jegyzi meg.* Talán még jót is tesz neki, hogy időnként vele is pimaszkodik valaki. Képzeld el, mennyire lehet unalmas az, ha állandóan egyetértenek veled, minden szavadra bólogatnak! Elismerem, az első napon, talán még az első héten is nagyszerű érzés lehet, de utána… Gondolj bele, végül is senkivel nem tudna egy értelmes szót sem váltani az ember. Mennyi idő kellene, hogy az egész végtelenül idegesíteni kezdjen? Vagy unalmassá váljon?
*Shya a pillái alól figyeli Morfot, hátha a válasz csak egy kis mosoly, vagy éppen fintor lesz. De az is lehet, hogy a férfi is szép szavak közé rejti majd a választ. Ki tudja? Játék ez is.
Hiszen mindketten tudják, ki is Morfiusz barátja, és miféle lány tart vele.
A lány Morfot nézi hát, a szemeit, melyek mindig olyan beszédesek, melyek sokszor többet mondanak neki, mint a szavai.
De most a szavai is sokat mondanak.
A lány lassan elmosolyodik, gyengéd puszit nyom a férfi állára.*
– Ettől nem kell tarts, hiszem mondtam, ez nem olyasmi, amiről mással beszélnék.
*Aztán nem bírja megállni.*
– Ki a barátod?
~Ki lehet az a talán egy valaki. És pont neki nem említené, mikor a kocsmacimboráknak meg igen?~
*Aztán viszont felvonja a szemöldökét.*
– Jaj, Morfiusz! Hát láttál rajtam heget? Ha éjjel nem is figyeltél rá, de a Fürdőházban megnéztél alaposan.
*Shya megsimogatja az őt ölelő kezeket.*
~Hát nem jött rá, hogy túloztam? Lehet, tényleg féltene az ütlegektől? Azért nem akarom, hogy rosszat higgyen, az nem lenne mókás.~
– Papa nem ver engem. Soha az életben nem ütött meg. Kicsi koromban sem, a fenekemre vagy a kezemre se csapott rá. Ez az igazság. Nem szeretném, hogy mást gondolj róla, az nem lenne tisztességes, egyikőtökkel szemben sem.
*A következő mondat viszont betalál. Neki is járt ilyesmi a fejében, és bizony fontos kérdés.*
– Kicsit eső után köpönyeg, nem gondolod, Morf? Mert ahogy észrevettem, nem használtál semmit. Mármint azt a birkabélből való tasakocskát, vagy ecetbe áztatott szivacsokat. Sőt!
*Shya most úgy fordul, hogy egymás szemébe tudjanak nézni, és igen, valóban a mélybarna szempárt figyeli.*
– Szóval, én nem vagyok ugyan túl tapasztalt, de velem voltál mikor… nos.
*Shya elpirul.*
– És mielőtt nagyon lesápadnál, és kiverne a hideg víz, a néném adott megfelelő szert. A szálláshelyen van, a fogadóban, a szobánkban, és… nos, úgy gondoltam, ha már nem vagyok ostoba és tudatlan, akkor alja dolog lenne téged csak így csapdába ejteni. Reggel ittam belőle egy kicsi kortyocskát. Nem lesz semmi baj.
*Persze melyik lány ne álmodozna arról, hogy a férfi, akit szeret, elébe térdel, és ragyogó arccal fogadja a lehetőséget, hogy kisbabájuk érkezhet? De Shya nem olyan gyermeteg. Pontosan tisztában van azzal, hogy Morfiusz tervei között nem szerepel az, hogy hirtelenjében apa legyen.*
~Most még egészen biztosan nem. És ki tudja, megváltozik-e ez?~
*Azt is sejti, a férfi valószínűleg tombolna, ha valaki akarata ellenére ezzel a húzással akarná csapdába ejteni és az egésznek nem lenne jó vége. Ő pedig ilyet sose tenne vele. Saját maga sem gondolt még arra, hogy anya legyen, de ha eljönne az idő, akkor jobban szeretné, ha majd közös döntés lenne.
Talán ez a tudat is besegít végül, hogy a kis szóváltásukat, igen, még mindig a ki kit nézhet vagy nem nézhet meg témában végül is a lehető legősibb és talán leghatékonyabb módon rendezzék el. Morf is tudhatja, hogy ezzel nem kockáztat, olyasmit legalábbis nem, hogy nem kívánt gyermeke szülessen.*
~Édesem! Morf!~
*És igen, ezen a téren újra teljesen együtt vannak. A lány nem tudja, hogy tudatos-e Morf részéről, vagy csak ösztönös, de inkább a másodikra tippel, mert a férfi nem játszadozik, nem trükközik, csak önmaga, akarja őt, de mégis, egy pillantás, egy csók, egy mozdulat, mégis eléri, hogy a lánynak is jó legyen vele.
Shya magához öleli, és amit szavakkal már nem tud elmondani, elmondja így Morfiusznak. Mert talán a férfi így jobban megérzi. A szavak megcsalhatják, de egy csók a szíve fölé, az igazi.
Ahogy az is igazi, ahogy Morfiusz magához öleli, mikor elcsendesednek végül. A lány elpirul, de mosolyog, mikor az erős férfikezek helyreigazítják a ruháját, hogy ha valaki mégis netán felbukkanna, már valamennyivel rendezettebb külsővel lássa őket.
A saját ingére kevésbé figyel, és Shyahar ezt nem bánja, Morfhoz simul, nem szól most ő sem semmit, csak a férfi mellkasára simítja a tenyerét. Élvezi a békét, a meghittséget.*
– Hmm? Tényleg?
*Moccan, úgy fordul, hogy Morf hozzáférjen a hajához, a mellkasa összeszorul, majd kitágul, és tele van valami meleg jó érzéssel, mert csodálatos érzés, hogy a párja ilyesmire is figyel, és hogy kiszedegeti a hajából a füvet.*
– Köszönöm *suttogja a férfi nyaka hajlatába.* Nagyon megnéztek volna, ha úgy állítunk be a könyvtárba, hogy a hajamból fűszálak kandikálnak.
*Dacára a szavainak, nem moccan, hogy felkeljen, láthatóan nincs még mehetnéke. Csak a jobbját emeli fel, megsimogatja Morf arcát, egy ujjával körberajzolja a férfi ajkát, majd a nyaka oldalán simít végig, ahol megtorpan, a szemei elkerekednek.*
– Úh. Azt hiszem jelet hagytam rajtad.
*Shyahar hangja csak egész picikét bűnbánó, a szája szélét beharapva néz fel a férfi szemeibe.*
3924. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-06 23:12:03
Üzenet elküldve: 2016-04-06 23:12:03
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
*Gravak nem evett semmit apja távollétében, ám vele ellentétben nem szeretne rászorulni a fogadók vendégszeretetére. A sörük jó, a tömény italaik jók, de az ételek terén jobban bírja a félig még nyers, vagy épp enyhén megszenesedett falatokat, röviden szólva a mindenféle agyonvert állatból készült út menti kosztot.
A tisztási események a nővel ellenben jól haladnak. Ante kérésére a gyenge vérű hamar válaszol, és mivel megegyezés született ezért nem érzi úgy, hogy tovább kéne akadékoskodnia a dolog ellen.*
-Hát jó. *Mondja és kezével jelzi, hogy a fegyvereket ildomos lenne akkor letenni. Az íj és a nyilak mindenképpen feltűnő eszközök és Gravak nem fogja elhinni, hogy valaki is közelharci eszköz nélkül rohangáljon kinn a vadonban, így megvárja amíg legalább az egyik tőr illetve az íj és a nyilak a földre kerülnek és ha így lesz akkor közelebb lép a nőhöz egyértelműen azzal a szándékkal, hogy frissen felgyógyult jobbjával felmarkolja ezeket az eszközöket.*
-Aztán ne ölelgesd nagyon az öreget. *Mondja mikor már a fegyverek a kezében vannak. Nem zavartatja magát, hogy hátat kell fordítania a nőnek mikor a szekér felé indul. Egyértelműen nem tartja fenyegetésnek. Főleg most, amikor nála semmi sincs, Gravak pedig nehéz páncélvértet hord magán és egy nagydarab pajzsot a háta közepén.*
-Láttam már hasonló vértet, olyan hólyagos leszel tőle mintha csalánban hemperegtél volna. *Ez utóbbit már apjának mondja figyelmeztetés gyanánt, hisz a rücskös vértnek köztudottan kellemetlen a tapintása.
Ha minden jól megy az ork közben eléri a szekeret és fel is száll a bakra, állva, és kezébe ragadja a bikákat tartó bőrszíjakat. A két állat még mindig nem tűnik valami szelídnek. A fegyvereket pedig oldalra a szekér egy kiálló szegletére akasztja.*
-Beszállás hölgyek. Megyünk vissza a kovácsműhelyhez, kifizetni azt a fránya bőrvértet. *Tekint szúrós szemmel az apjára, jelezve, hogy még nem felejtette el a dolgot, és bizony szeretné bepótolni ezt az alkalmi figyelmetlenségét.*
A tisztási események a nővel ellenben jól haladnak. Ante kérésére a gyenge vérű hamar válaszol, és mivel megegyezés született ezért nem érzi úgy, hogy tovább kéne akadékoskodnia a dolog ellen.*
-Hát jó. *Mondja és kezével jelzi, hogy a fegyvereket ildomos lenne akkor letenni. Az íj és a nyilak mindenképpen feltűnő eszközök és Gravak nem fogja elhinni, hogy valaki is közelharci eszköz nélkül rohangáljon kinn a vadonban, így megvárja amíg legalább az egyik tőr illetve az íj és a nyilak a földre kerülnek és ha így lesz akkor közelebb lép a nőhöz egyértelműen azzal a szándékkal, hogy frissen felgyógyult jobbjával felmarkolja ezeket az eszközöket.*
-Aztán ne ölelgesd nagyon az öreget. *Mondja mikor már a fegyverek a kezében vannak. Nem zavartatja magát, hogy hátat kell fordítania a nőnek mikor a szekér felé indul. Egyértelműen nem tartja fenyegetésnek. Főleg most, amikor nála semmi sincs, Gravak pedig nehéz páncélvértet hord magán és egy nagydarab pajzsot a háta közepén.*
-Láttam már hasonló vértet, olyan hólyagos leszel tőle mintha csalánban hemperegtél volna. *Ez utóbbit már apjának mondja figyelmeztetés gyanánt, hisz a rücskös vértnek köztudottan kellemetlen a tapintása.
Ha minden jól megy az ork közben eléri a szekeret és fel is száll a bakra, állva, és kezébe ragadja a bikákat tartó bőrszíjakat. A két állat még mindig nem tűnik valami szelídnek. A fegyvereket pedig oldalra a szekér egy kiálló szegletére akasztja.*
-Beszállás hölgyek. Megyünk vissza a kovácsműhelyhez, kifizetni azt a fránya bőrvértet. *Tekint szúrós szemmel az apjára, jelezve, hogy még nem felejtette el a dolgot, és bizony szeretné bepótolni ezt az alkalmi figyelmetlenségét.*
3923. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-06 18:31:40
Üzenet elküldve: 2016-04-06 18:31:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
*Próbált olyan visszafogott lenni, amennyire csak természete engedte, ha nem orkokkal lenne dolga, akkor valószínűleg a maga nyers modorában kéredzkedett volna fel a szekérre, a zöld bőrűek azonban még az ő vadóc fejébe is egyenlően a veszéllyel. Nem mintha félne, legalábbis egyelőre, de azért megtartja a tisztes távolságot és ujjai meg-megremegnek, készen arra, hogy bármelyik pillanatban előrántsa az övébe csúsztatott tőrt. Nem a leghatásosabb fegyver két megtermett ork ellen, de a semminél jobb.
Némán hallgatja ügyefogyott beszélgetésüket, és csak magában ereszt meg egy gúnyos mosolyt. Lena nem tehet róla, önkéntelenül is használ olyan szavakat, amiket nem mindenki ért. Ez az ára annak, ha az ember már a fél világot beutazta: mindenhol ragadt rá valami; valahonnan ruhát, valahonnan ékszereket és valahonnan különös kifejezéseket hozott magával, ami néha megnehezíti a kommunikációt, pláne ha beszélgetőpartnerei amúgy sincsenek nagyon eleresztve szókincs terén. S mivel azok ketten szépen megbeszélték maguk között, mit is jelent az "idill", nem tartja szükségesnek, hogy felvilágosítsa őket, a végén csak még jobban belebonyolódnának, ha elkezdené ecsetelni a gyöngéd szerelmi kaland, érzelmes események elvont fogalmát. Néhány perc múlva -végre valahára- visszaterelődik a téma fél-elf személyéhez, aki szeretne egy kis helyet kapni a megpakolt szekéren. Szerencséje van, nagy megfontolással úgy döntenek, hogy hajlandóak felfogadni maguk mellé, habár nem feltétel nélkül.*
-Mivel nincs rossz szándékom, készséggel megválok a fegyvereimtől az útra. *Előzi meg az esetleges kérést. Ugyan ő sincs elragadtatva az ötlettől, hogy fegyvertelenül ücsörögjön két felfegyverzett ork között, de mivel ő volt az, aki szívességet kért, kénytelen lesz alkalmazkodni. Talán nem lesz belőle baja; eddig úgy tűnt, a párosnak sincsenek ellenséges szándékaik felé, kénytelen lesz ebben bízni a közeljövőben is.
Ha felszólítják, akkor előveszi a két csontból faragott tőrt az övéből és a csizmájából, lekanyarítja a nyilakkal teli tegezt és az íjat a hátáról, aztán várja, hogyan tovább.*
Némán hallgatja ügyefogyott beszélgetésüket, és csak magában ereszt meg egy gúnyos mosolyt. Lena nem tehet róla, önkéntelenül is használ olyan szavakat, amiket nem mindenki ért. Ez az ára annak, ha az ember már a fél világot beutazta: mindenhol ragadt rá valami; valahonnan ruhát, valahonnan ékszereket és valahonnan különös kifejezéseket hozott magával, ami néha megnehezíti a kommunikációt, pláne ha beszélgetőpartnerei amúgy sincsenek nagyon eleresztve szókincs terén. S mivel azok ketten szépen megbeszélték maguk között, mit is jelent az "idill", nem tartja szükségesnek, hogy felvilágosítsa őket, a végén csak még jobban belebonyolódnának, ha elkezdené ecsetelni a gyöngéd szerelmi kaland, érzelmes események elvont fogalmát. Néhány perc múlva -végre valahára- visszaterelődik a téma fél-elf személyéhez, aki szeretne egy kis helyet kapni a megpakolt szekéren. Szerencséje van, nagy megfontolással úgy döntenek, hogy hajlandóak felfogadni maguk mellé, habár nem feltétel nélkül.*
-Mivel nincs rossz szándékom, készséggel megválok a fegyvereimtől az útra. *Előzi meg az esetleges kérést. Ugyan ő sincs elragadtatva az ötlettől, hogy fegyvertelenül ücsörögjön két felfegyverzett ork között, de mivel ő volt az, aki szívességet kért, kénytelen lesz alkalmazkodni. Talán nem lesz belőle baja; eddig úgy tűnt, a párosnak sincsenek ellenséges szándékaik felé, kénytelen lesz ebben bízni a közeljövőben is.
Ha felszólítják, akkor előveszi a két csontból faragott tőrt az övéből és a csizmájából, lekanyarítja a nyilakkal teli tegezt és az íjat a hátáról, aztán várja, hogyan tovább.*
3922. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-06 18:29:52
Üzenet elküldve: 2016-04-06 18:29:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1521
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zöldbőr és Hóhaj//
*Worenth maga is nagy esélyt lát a szövetség megkötésére, de ha a második lehetőségüket is elhibázzák az orkok akkor bizony nem lesz harmadik... és hát nem mindenki ilyen nyitott mint a szilánkok.*
-Értem. Nálunk is Borugg hamarosan megtanul ezt-azt, akár taníthat ő is majd neked valamit. Van néhány ágfüggetlen varázslat, ami nagyon hasznos lehet és megkönnyítheti a mindennapjaitokat. Ebben vannak olyanok is, ami mágia nélkül nem, vagy csak nagy nehézségek árán valósítható meg, így hát a mágia képes leegyszerűsíteni a dolgokat azoknak, akik képesek befogadni az energiát.
*Ez bizonyára nagy erősítés lenne az orkoknak, ha kapnak néhány varázslatot abból még nem származhat nagy baj. Főleg ha ugye Gworash lesz az egyetlen aki birtokolja a tudást.*
-Benned látom a lehetőséget, hogy apád nyomdokaiba lépj. *bólogat a mágus.* -Szavaid meggyőzőek, szándékaid elismerésre méltóak... ha úgy adódik magam fogok segíteni neked.
*Hoppá-hoppá ez azért nem akármi, aki ismeri a hóhajú mágust az tudja róla, hogy nem beszél össze-vissza. Igazából azért van mindez, mert ugyanazt látja benne mint Boruggban, és ez nagyot nyom a latban.*
-Mit tudsz a mágiáról, vagyis úgy kérdezem, mit tudsz a varázslatokról? Tudod mik azok az ágfüggetlen varázslatok, vagy a mágiaágak? Ha érdekel elmondok ezekről egyet s mást.
*Szeretné felmérni, hogy Gworash milyen ismeretekkel rendelkezik ilyen téren, mennyire járatos ezekben a dolgokban, esetleg látott e már mágusokat varázsolgatni.*
~Na ez jó kérdés.~
*Amikor összeültek a megbeszélésen Synmira vezetői ugyanerről ment a téma.*
-Nos úgy vélem az orkok kiváló harcosokat képesek szolgálatra bocsájtani ha olyan idők köszöntenek be. Azonkívül besegíthetnek akár a vadászatban, építésben vagy egyéb munkálatokban. Békés időszakban is szükség van a harcosokra, ha más nem őrzési feladatokban, az orkok meg nagy távolságot képesek megtenni rövid idő alatt... ha jól tudom, de ha nem javíts ki. Ez sem rossz képesség azért. Először véleményem szerint kis dolgokban kell gondolkodni, aztán ha működik a szövetség, és mindkét fél megfelel a feltételeknek jöhetnek a komolyabb dolgok. De az egyéb részleteket majd a tárgyaláson megbeszéljük.
*Nem szeretne elöljáróban semmit ígérni, és hiú reményeket sem táplál. A hóhajú tudja, hogy mit fognak majd kérni az orkoktól, de nyilván ezt nem fogja közölni.*
//Zöldbőr és Hóhaj//
*Worenth maga is nagy esélyt lát a szövetség megkötésére, de ha a második lehetőségüket is elhibázzák az orkok akkor bizony nem lesz harmadik... és hát nem mindenki ilyen nyitott mint a szilánkok.*
-Értem. Nálunk is Borugg hamarosan megtanul ezt-azt, akár taníthat ő is majd neked valamit. Van néhány ágfüggetlen varázslat, ami nagyon hasznos lehet és megkönnyítheti a mindennapjaitokat. Ebben vannak olyanok is, ami mágia nélkül nem, vagy csak nagy nehézségek árán valósítható meg, így hát a mágia képes leegyszerűsíteni a dolgokat azoknak, akik képesek befogadni az energiát.
*Ez bizonyára nagy erősítés lenne az orkoknak, ha kapnak néhány varázslatot abból még nem származhat nagy baj. Főleg ha ugye Gworash lesz az egyetlen aki birtokolja a tudást.*
-Benned látom a lehetőséget, hogy apád nyomdokaiba lépj. *bólogat a mágus.* -Szavaid meggyőzőek, szándékaid elismerésre méltóak... ha úgy adódik magam fogok segíteni neked.
*Hoppá-hoppá ez azért nem akármi, aki ismeri a hóhajú mágust az tudja róla, hogy nem beszél össze-vissza. Igazából azért van mindez, mert ugyanazt látja benne mint Boruggban, és ez nagyot nyom a latban.*
-Mit tudsz a mágiáról, vagyis úgy kérdezem, mit tudsz a varázslatokról? Tudod mik azok az ágfüggetlen varázslatok, vagy a mágiaágak? Ha érdekel elmondok ezekről egyet s mást.
*Szeretné felmérni, hogy Gworash milyen ismeretekkel rendelkezik ilyen téren, mennyire járatos ezekben a dolgokban, esetleg látott e már mágusokat varázsolgatni.*
~Na ez jó kérdés.~
*Amikor összeültek a megbeszélésen Synmira vezetői ugyanerről ment a téma.*
-Nos úgy vélem az orkok kiváló harcosokat képesek szolgálatra bocsájtani ha olyan idők köszöntenek be. Azonkívül besegíthetnek akár a vadászatban, építésben vagy egyéb munkálatokban. Békés időszakban is szükség van a harcosokra, ha más nem őrzési feladatokban, az orkok meg nagy távolságot képesek megtenni rövid idő alatt... ha jól tudom, de ha nem javíts ki. Ez sem rossz képesség azért. Először véleményem szerint kis dolgokban kell gondolkodni, aztán ha működik a szövetség, és mindkét fél megfelel a feltételeknek jöhetnek a komolyabb dolgok. De az egyéb részleteket majd a tárgyaláson megbeszéljük.
*Nem szeretne elöljáróban semmit ígérni, és hiú reményeket sem táplál. A hóhajú tudja, hogy mit fognak majd kérni az orkoktól, de nyilván ezt nem fogja közölni.*
3921. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2016-04-06 18:26:48
Üzenet elküldve: 2016-04-06 18:26:48
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Virágvadászat-Nyílt//
*Az ork kiveszi kezéből a pénzt és lassan távolodni kezd. Óvatos, ezt meg kell állapítania, hiszen nem fordít nekik hátat. Bár Zilyantől nem igen kell tartani. A kis törékeny tündér ugyan nem bántana senkit sem.
Kurta köszönöm érkezik közben a sötételf felől, és mire Zi kettőt pisloghatna, amaz máris a fák közé veti magát.*
-Várj!
*Kiáltana utána, de a mélység szülötte már el is tűnik az erdő sötétjében. Zi lepillant az összehordott rőzsekupacra, és megcsóválja a fejét. Sok hűhó, semmiért. Begyűjtötte ezt a rakat gallyat, hogy segítsen Andának megszárítani a ruháját, de nem lett belőle semmi. Ráadásul jött ez az ork nőstény, és elvitte minden kis vagyonát.
Szomorúan sóhajt fel. Igaza volt Ryrin lovagnak. Nem szabad bízni senkiben. Már csak azt nem érti, miért akar mindenki bántani egy olyan törékeny kis lényt, mint egy tündér? Könnyű a kisebbel elbírni.
Ekkor tekintete a másik irányba eltűnő ork nőstény után fordul. Felsóhajt. Majd leporolja kezeit, és megindul a város irányába.
Amilyen kellemesen indult a mai nap a szép napsütéses idővel, úgy komorult el. Nem mindenki olyan jó, mint Ryrin, és egy kicsi tündér csak ne mászkáljon egyedül az erdő környékén, még akkor sem, ha virágot akarna szedni.*
*Az ork kiveszi kezéből a pénzt és lassan távolodni kezd. Óvatos, ezt meg kell állapítania, hiszen nem fordít nekik hátat. Bár Zilyantől nem igen kell tartani. A kis törékeny tündér ugyan nem bántana senkit sem.
Kurta köszönöm érkezik közben a sötételf felől, és mire Zi kettőt pisloghatna, amaz máris a fák közé veti magát.*
-Várj!
*Kiáltana utána, de a mélység szülötte már el is tűnik az erdő sötétjében. Zi lepillant az összehordott rőzsekupacra, és megcsóválja a fejét. Sok hűhó, semmiért. Begyűjtötte ezt a rakat gallyat, hogy segítsen Andának megszárítani a ruháját, de nem lett belőle semmi. Ráadásul jött ez az ork nőstény, és elvitte minden kis vagyonát.
Szomorúan sóhajt fel. Igaza volt Ryrin lovagnak. Nem szabad bízni senkiben. Már csak azt nem érti, miért akar mindenki bántani egy olyan törékeny kis lényt, mint egy tündér? Könnyű a kisebbel elbírni.
Ekkor tekintete a másik irányba eltűnő ork nőstény után fordul. Felsóhajt. Majd leporolja kezeit, és megindul a város irányába.
Amilyen kellemesen indult a mai nap a szép napsütéses idővel, úgy komorult el. Nem mindenki olyan jó, mint Ryrin, és egy kicsi tündér csak ne mászkáljon egyedül az erdő környékén, még akkor sem, ha virágot akarna szedni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587