Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 382 (7621. - 7640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
7640. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-19 13:43:12
Üzenet elküldve: 2020-03-19 13:43:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Kövesd a reményt //
*Nem tudja hirtelen mit kezdjen az újonnan jött társasággal, így szinte megkönnyebül , amikor a lány kezdi el a beszélgetést.*
- Hosszú lenne elmondani, de a lényeg, hogy hoppon maradtam. Mind a két úti társam levált tőlem és saját álmaikat kezdték el követni.
*Felel rá, s vissza is emlékezik két kis társára az elmúlt napokból. A vad hölgyre és a szép kis tündérre.*
- S te mi járatban erre felé egyedül?
* Érdeklődik ő is, hogy ne tűnjön illetlennek. A lány újabb szavaira rápillant és látja rajta, hogy tényleg semmi tolakodó szándéka nincsen.*
- Semmi baj nem történt. Nagyon sokszor elmélyedek a gondolataimban így ez nekem már fel sem tűnik. Jelenleg épp azon járt az eszem, hogy mit kezdjek magammal és merre tovább.
*Nem tudja hirtelen mit kezdjen az újonnan jött társasággal, így szinte megkönnyebül , amikor a lány kezdi el a beszélgetést.*
- Hosszú lenne elmondani, de a lényeg, hogy hoppon maradtam. Mind a két úti társam levált tőlem és saját álmaikat kezdték el követni.
*Felel rá, s vissza is emlékezik két kis társára az elmúlt napokból. A vad hölgyre és a szép kis tündérre.*
- S te mi járatban erre felé egyedül?
* Érdeklődik ő is, hogy ne tűnjön illetlennek. A lány újabb szavaira rápillant és látja rajta, hogy tényleg semmi tolakodó szándéka nincsen.*
- Semmi baj nem történt. Nagyon sokszor elmélyedek a gondolataimban így ez nekem már fel sem tűnik. Jelenleg épp azon járt az eszem, hogy mit kezdjek magammal és merre tovább.
7639. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-19 12:33:38
Üzenet elküldve: 2020-03-19 12:33:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kövesd a reményt//
* Miközben Khírindha helyet foglal az ismeretlen mellett, megállapítja magában, hogy valamin nagyon eltűnődött a lány. *
- Miért ücsörögsz itt egyedül?
* Mielőtt feltenné következő kérdését, gyorsan végiggondolja, hogy jó ötlet-e, de végül is belefog. *
- Ne haragudj, ha megzavartalak. Úgy látom, nagyon el voltál tűnődve. Történt valami? Segíthetek bármiben?
* Hirtelen meg is bánja, hogy megkérdezte ezeket. Úgy érzi, tapintatlan volt az ismeretlennel szemben. *
~ Remélem, azért nem fog rám megharagudni. ~
* Hátát ezek után nekiveti a fának, és türelmesen vár az ismeretlen válaszára. Amíg várakozással tölti az időt, tüzetesebben szemügyre veszi a lányt, aki mellett helyet foglalt. Persze mindezt diszkréten teszi, nehogy a másik úgy érezze, hogy megbámulja őt. *
* Miközben Khírindha helyet foglal az ismeretlen mellett, megállapítja magában, hogy valamin nagyon eltűnődött a lány. *
- Miért ücsörögsz itt egyedül?
* Mielőtt feltenné következő kérdését, gyorsan végiggondolja, hogy jó ötlet-e, de végül is belefog. *
- Ne haragudj, ha megzavartalak. Úgy látom, nagyon el voltál tűnődve. Történt valami? Segíthetek bármiben?
* Hirtelen meg is bánja, hogy megkérdezte ezeket. Úgy érzi, tapintatlan volt az ismeretlennel szemben. *
~ Remélem, azért nem fog rám megharagudni. ~
* Hátát ezek után nekiveti a fának, és türelmesen vár az ismeretlen válaszára. Amíg várakozással tölti az időt, tüzetesebben szemügyre veszi a lányt, aki mellett helyet foglalt. Persze mindezt diszkréten teszi, nehogy a másik úgy érezze, hogy megbámulja őt. *
7638. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-19 10:29:28
Üzenet elküldve: 2020-03-19 10:29:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kövesd a reményt//
*Megigézi szemeit az a temérdek zöld kis szálacska, amelyek a fűből meredeznek az ég fénye felé. Szabadnak látja őket, mégis veszélyben vannak, hisz bármikor megtaposhatja őket valaki. De eme kis növények akkor sem halnak el csak meggyötrődnek, majd idővel felállnak, s addig élnek míg gyökerestül el nem vágják az életüket.*
~ Követnem kellene a példájukat. Csak elindulni valamerre a messzeségbe, mindig a fényt követni, ha megtaposnak újra felállni és addig küzdeni amíg el nem távolítanak a világról. ~
*Gondolata után egy nagyon halkat sóhajt, de ezzel egy időben össze is rezzen, amikor valaki mellőle szól és ráadásul egyenesen hozzá. Kicsit félretolja köpenyének kapucniját, hogy kilásson alóla s ránéz a teremtményre.*
- Szervusz. Persze gyere csak nyugodtan.
* Enyhén halk hanglejtéssel felel és még int is fejével, hogy nyugodtan helyet foglalhat a jött vendég.*
*Megigézi szemeit az a temérdek zöld kis szálacska, amelyek a fűből meredeznek az ég fénye felé. Szabadnak látja őket, mégis veszélyben vannak, hisz bármikor megtaposhatja őket valaki. De eme kis növények akkor sem halnak el csak meggyötrődnek, majd idővel felállnak, s addig élnek míg gyökerestül el nem vágják az életüket.*
~ Követnem kellene a példájukat. Csak elindulni valamerre a messzeségbe, mindig a fényt követni, ha megtaposnak újra felállni és addig küzdeni amíg el nem távolítanak a világról. ~
*Gondolata után egy nagyon halkat sóhajt, de ezzel egy időben össze is rezzen, amikor valaki mellőle szól és ráadásul egyenesen hozzá. Kicsit félretolja köpenyének kapucniját, hogy kilásson alóla s ránéz a teremtményre.*
- Szervusz. Persze gyere csak nyugodtan.
* Enyhén halk hanglejtéssel felel és még int is fejével, hogy nyugodtan helyet foglalhat a jött vendég.*
7637. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-19 08:04:27
Üzenet elküldve: 2020-03-19 08:04:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Kövesd a reményt//
* Khírindha a tisztásra lép. Tulajdonképpen csak kikapcsolódásra vágyik, azért jött most ide. Ki is szemeli magának az egyik fát, aminek a tövében kényelmesen el tudna helyezkedni. És nem mellesleg a fa ráadásul egy nyugodt helyen van. El is indul hát a kiszemelt növény felé, de akkor észrevesz egy vörös hajú lányt, aki törökülésben van és a füvet simogatja. Gondol egyet, és ahelyett, hogy másik fa után nézne, odalép az ismeretlenhez, és kedves hangon megszólítja: *
- Szia! Leülhetek melléd?
* Reméli, hogy nem ijesztett rá. *
A hozzászólás írója (Aranyszívű Khírindha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.19 08:46:47
* Khírindha a tisztásra lép. Tulajdonképpen csak kikapcsolódásra vágyik, azért jött most ide. Ki is szemeli magának az egyik fát, aminek a tövében kényelmesen el tudna helyezkedni. És nem mellesleg a fa ráadásul egy nyugodt helyen van. El is indul hát a kiszemelt növény felé, de akkor észrevesz egy vörös hajú lányt, aki törökülésben van és a füvet simogatja. Gondol egyet, és ahelyett, hogy másik fa után nézne, odalép az ismeretlenhez, és kedves hangon megszólítja: *
- Szia! Leülhetek melléd?
* Reméli, hogy nem ijesztett rá. *
A hozzászólás írója (Aranyszívű Khírindha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.19 08:46:47
7636. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-18 20:50:54
Üzenet elküldve: 2020-03-18 20:50:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Kövesd a reményt//
* Hosszas üldögélésen van túl. Teljes testében megnyugodott. Az a két nap melyen átesett, teljesen megmozgatta. Nem gondolta volna, hogy ilyeneken fog végig menni és teljesen egyedül marad a végére. Sóhaj szakad fel ajkai között s még végig pásztázza szemeivel a tisztást.*
~ Mennyei látvány.~
* Gondolja magába, s csak lehunyja újból szemeit. Kezdenie kéne magával valamit, hisz nem élhet ennek a fának az aljában egész hátralévő életében. S így elmélkedései közepette, csak törökülésbe helyezkedik s lehajtva fejét a fű felé, lágyan simogatni kezdi azt.*
//Kövesd a reményt//
* Hosszas üldögélésen van túl. Teljes testében megnyugodott. Az a két nap melyen átesett, teljesen megmozgatta. Nem gondolta volna, hogy ilyeneken fog végig menni és teljesen egyedül marad a végére. Sóhaj szakad fel ajkai között s még végig pásztázza szemeivel a tisztást.*
~ Mennyei látvány.~
* Gondolja magába, s csak lehunyja újból szemeit. Kezdenie kéne magával valamit, hisz nem élhet ennek a fának az aljában egész hátralévő életében. S így elmélkedései közepette, csak törökülésbe helyezkedik s lehajtva fejét a fű felé, lágyan simogatni kezdi azt.*
7635. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-17 19:37:22
Üzenet elküldve: 2020-03-17 19:37:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csavargó bárdok//
* Xaras koncentrál és aztán összedob gyorsan egy kis versikét.*
- Remek! Ez a vers remek!* Lelkendezik a lány.*
- Én már most elkezdem a gyakorlást. Kezdem egy vers faragással. Na lássuk jön-e valamilyen ihlet.* Mély levegőt vesz és csendben figyel egy darabig.*
- Az tisztes zöld füvében
a kedvesem feje az ölemben.
Nem kérek én tőled egyebet
csak fogd meg kérlek a kezemet.
Szemed színe olyan, mint az acél
remélem nem ér utol minket a tél.
Rövid versem lassan a végére ér
Adj egy csókot nekem te sügér!
* Fejezi be a verset és kacagva lehajol egy csókért.*
- Na uram, hogy tetszett? Ezzel én most meg vagyok elégedve.* Kíváncsian várja, hogy miféle bírálatot fog kapni.*
* Xaras koncentrál és aztán összedob gyorsan egy kis versikét.*
- Remek! Ez a vers remek!* Lelkendezik a lány.*
- Én már most elkezdem a gyakorlást. Kezdem egy vers faragással. Na lássuk jön-e valamilyen ihlet.* Mély levegőt vesz és csendben figyel egy darabig.*
- Az tisztes zöld füvében
a kedvesem feje az ölemben.
Nem kérek én tőled egyebet
csak fogd meg kérlek a kezemet.
Szemed színe olyan, mint az acél
remélem nem ér utol minket a tél.
Rövid versem lassan a végére ér
Adj egy csókot nekem te sügér!
* Fejezi be a verset és kacagva lehajol egy csókért.*
- Na uram, hogy tetszett? Ezzel én most meg vagyok elégedve.* Kíváncsian várja, hogy miféle bírálatot fog kapni.*
7634. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-16 19:26:44
Üzenet elküldve: 2020-03-16 19:26:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csavargó bárdok//
*A nő kérésére egy kicsit elgondolkodik. Közben nagyot szippant a kora tavaszi levegőből, és reméli, hogy jó ihletet fog kapni.*
- Tavasz húrja zeng a fákon
Nincs ettől szebb e világon
Virág, madár mind újra él
Szív pezseg, hisz és remél*-szavalja el rövid költeményét a férfi.*
- Most hirtelen csak ennyire tellett, de a semmitől azért több.*-szól mókásan Xaras. Közben megcsodálja a természet üdeségét, amit ez az évszak hoz magával.*
- Ha elkészült a hangszered akkor rögtön neki is fogsz a gyakorlásnak?*-érdeklődik Xaras.*
*A nő kérésére egy kicsit elgondolkodik. Közben nagyot szippant a kora tavaszi levegőből, és reméli, hogy jó ihletet fog kapni.*
- Tavasz húrja zeng a fákon
Nincs ettől szebb e világon
Virág, madár mind újra él
Szív pezseg, hisz és remél*-szavalja el rövid költeményét a férfi.*
- Most hirtelen csak ennyire tellett, de a semmitől azért több.*-szól mókásan Xaras. Közben megcsodálja a természet üdeségét, amit ez az évszak hoz magával.*
- Ha elkészült a hangszered akkor rögtön neki is fogsz a gyakorlásnak?*-érdeklődik Xaras.*
7633. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-16 13:56:46
Üzenet elküldve: 2020-03-16 13:56:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csavargó bárdok//
* Szép kényelmesen átsétálnak a tisztásra. Tetszetős a hely azt meg kell hagynia a lánynak. Éjszaka járt itt először, de akkor nem sokat láthatott belőle. De most van rá lehetősége, hogy gyönyörködjék a hely szépségében. ~ Ezek a fák olyan szabályos rendben állnak, mintha direkt így ültette volna ide őket valaki. Szinte idilli a környezet.~ Le is telepszik egy fa tövébe, ahol aztán a férfi a fejét az ölébe hajtja.*
- Bizony tényleg nagyon békés és szemet gyönyörködtető ez a hely.* Ért vele egyet a lány. Mondjuk az ihletre még várna egy keveset.*
- Mi lenne, ha előbb te alkotnál valamit? Csak, hogy lássam, hogyan csinálja egy profi.* Örülne, hogy ha hallana valamit, ami motiválná.*
* Szép kényelmesen átsétálnak a tisztásra. Tetszetős a hely azt meg kell hagynia a lánynak. Éjszaka járt itt először, de akkor nem sokat láthatott belőle. De most van rá lehetősége, hogy gyönyörködjék a hely szépségében. ~ Ezek a fák olyan szabályos rendben állnak, mintha direkt így ültette volna ide őket valaki. Szinte idilli a környezet.~ Le is telepszik egy fa tövébe, ahol aztán a férfi a fejét az ölébe hajtja.*
- Bizony tényleg nagyon békés és szemet gyönyörködtető ez a hely.* Ért vele egyet a lány. Mondjuk az ihletre még várna egy keveset.*
- Mi lenne, ha előbb te alkotnál valamit? Csak, hogy lássam, hogyan csinálja egy profi.* Örülne, hogy ha hallana valamit, ami motiválná.*
7632. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-15 19:38:43
Üzenet elküldve: 2020-03-15 19:38:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csavargó bárdok//
*Xarast sem kell éppen sokáig győzködni meg is indul a tisztás irányába. Valóban csak pár perc séta az egész. Odakint a smaragdszínű fű és a lombos fák társasága fogadja. Kellemes az idő, ezért ki is néz egy fát, ami alá letelepedhetnek. Ha ez megtörténik, a férfi az óriás lány ölébe hajtja a fejét.*
-Nagyon békés itt. El sem hiszem, hogy a zajos várostól egy ilyen kis "nyugalom szigete" választ el bennünket.*-mondja mosolyogva a férfi.*
- A természet sokakat meg szokott ihletni. Eszedbe jutott valami?*-kérdezi kedvesen a férfi.*
*Xarast sem kell éppen sokáig győzködni meg is indul a tisztás irányába. Valóban csak pár perc séta az egész. Odakint a smaragdszínű fű és a lombos fák társasága fogadja. Kellemes az idő, ezért ki is néz egy fát, ami alá letelepedhetnek. Ha ez megtörténik, a férfi az óriás lány ölébe hajtja a fejét.*
-Nagyon békés itt. El sem hiszem, hogy a zajos várostól egy ilyen kis "nyugalom szigete" választ el bennünket.*-mondja mosolyogva a férfi.*
- A természet sokakat meg szokott ihletni. Eszedbe jutott valami?*-kérdezi kedvesen a férfi.*
7631. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-15 10:47:37
Üzenet elküldve: 2020-03-15 10:47:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 966
OOC üzenetek: 48
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Gyanútlanul sétál, pusztán az időt húzva, míg feltételezése szerint a tér kiürül, hogy aztán visszatérjen oda.
Léptei egészen a tisztás széléig vezetik, alighanem már megszokásból is, mert ez az út vezeti hazafelé.
Elég figyelmetlen most, mert még a saját figyelmét is igyekszik elterelni a sötétedő égboltról és lámpafénytől lámpafényig halad. Közben elmerül saját gondolataiban a mai napról, ami elég mozgalmasra sikeredett.
Mikor eszébe jut, kiveszi zsebéből a kendőt, amire a gólemtől az ajándék festményt kapta és egy fényforrás alá áll, hogy most nyugodtan megnézhesse.
Ez a fényforrás pedig történetesen épp egy fa alatt álló kandeláber, a fán pedig Pyr ül, hatalmas madárként.
Krestvir látványosan megijed, összerezzen és hátrébb lép, mikor a fiú hirtelen megszólal fölötte a semmiből. Fel éppen nem sikolt, de a levegőt hirtelen veszi és a szíve is szaporán kezd dobogni, mintha az életére törtek volna.
Fölpillant a hang irányába, ekkor fedezi föl, hogy Pyr az. Szó mi szó, a fiú elég félelmetesen fest az ágak árnyékában így sötétedéskor, elmosódott körvonalakkal. Mint valami szárnyas szörnyeteg... És ezen az sem segít, hogy vitorlázva leereszkedik a lámpa mellé a földre, mert még mindig elég baljós ebben a hangulatban. Aztán a fiú kijelenti, hogy követte őt, ő meg komolyan elkezd félni, hogy Pyr esetleg mégis őrült és rosszul tette, hogy megbízott benne.
Csak néz a fiúra rémülten, megrekedve ott, ahová korábban elhátrált és őszintén önvédelmi varázslatra készen áll, mikor... Pyr is észbe kap és mintha észrevenné, hogy megijesztette őt.
Ezzel pedig félig-meddig megtörik a hangulat és a rémmeséből Krestvir visszatér a valóságba. Döcögve, de visszatér.
Lassan elkezd lélegezni és mérlegelni a helyzetet, meggyőzve magát róla, hogy a fiú csak magányos és társaságot keres. Ehhez felidézi a még nem is olyan sokkal korábbi beszélgetésüket és az akkor könnyed hangulatba igyekszik visszaringatni magát, amin sokat segítene, ha még most is úgy ragyogna a napfény, mint akkor és nem az árnyas utcákon állnának.
A tündér közben csak mondja és mondja, ezzel voltaképpen segítve a visszazökkenését, mert a fiú a téren is épp ennyit szaporította a szót és... mikor elkezd szabadkozni, hogy ha ő azt akarja, akár távozhat is... végre összeszedi magát.*
- Nem, nem kell, hogy elmenj. - *Böki ki, ezzel talán elvágva a szavak folyását. Arról, hogy megijedt volna, mélyen hallgat, pedig még mindig kicsit dermedt, de már oldódik. És azt is észreveszi, hogy kezében szorongatja és gyűri a kendőt, amit pedig nem kellene tennie ilyen értékes holmival, úgyhogy észrevétlenül igyekszik visszasüllyeszteni a zsebébe.*
- Maradhatsz. - *Teszi hozzá, majd körülnéz.*
- Csak... azt vártam, hogy a tér kiürüljön. - *Magyarázza, válaszolva az érdeklődésre is, hogy mit "kolbászol" errefelé.*
- Talán most már jó lesz. - *Néz a fiú háta mögé, a tér felé, majd vissza a fiúra.*
- Visszakísérsz? - *Kérdi, noha Pyr éppen azt kérte, hogy csatlakozhasson.
Még mindig furcsának találja a helyzetet, hogy a tündér követte és megfigyelte őt, a másik oldalról viszont az jár a fejében, hogy a fiú tényleg mennyire egyedül lehet, ha azt mondja, nincs hova mennie. Az ilyesmivel könnyű benne együttérzést kelteni, ugyanis maga is hasonló körülmények közül érkezett Synmirára és tudja, mennyire félelmetes egyedül lenni.*
*Gyanútlanul sétál, pusztán az időt húzva, míg feltételezése szerint a tér kiürül, hogy aztán visszatérjen oda.
Léptei egészen a tisztás széléig vezetik, alighanem már megszokásból is, mert ez az út vezeti hazafelé.
Elég figyelmetlen most, mert még a saját figyelmét is igyekszik elterelni a sötétedő égboltról és lámpafénytől lámpafényig halad. Közben elmerül saját gondolataiban a mai napról, ami elég mozgalmasra sikeredett.
Mikor eszébe jut, kiveszi zsebéből a kendőt, amire a gólemtől az ajándék festményt kapta és egy fényforrás alá áll, hogy most nyugodtan megnézhesse.
Ez a fényforrás pedig történetesen épp egy fa alatt álló kandeláber, a fán pedig Pyr ül, hatalmas madárként.
Krestvir látványosan megijed, összerezzen és hátrébb lép, mikor a fiú hirtelen megszólal fölötte a semmiből. Fel éppen nem sikolt, de a levegőt hirtelen veszi és a szíve is szaporán kezd dobogni, mintha az életére törtek volna.
Fölpillant a hang irányába, ekkor fedezi föl, hogy Pyr az. Szó mi szó, a fiú elég félelmetesen fest az ágak árnyékában így sötétedéskor, elmosódott körvonalakkal. Mint valami szárnyas szörnyeteg... És ezen az sem segít, hogy vitorlázva leereszkedik a lámpa mellé a földre, mert még mindig elég baljós ebben a hangulatban. Aztán a fiú kijelenti, hogy követte őt, ő meg komolyan elkezd félni, hogy Pyr esetleg mégis őrült és rosszul tette, hogy megbízott benne.
Csak néz a fiúra rémülten, megrekedve ott, ahová korábban elhátrált és őszintén önvédelmi varázslatra készen áll, mikor... Pyr is észbe kap és mintha észrevenné, hogy megijesztette őt.
Ezzel pedig félig-meddig megtörik a hangulat és a rémmeséből Krestvir visszatér a valóságba. Döcögve, de visszatér.
Lassan elkezd lélegezni és mérlegelni a helyzetet, meggyőzve magát róla, hogy a fiú csak magányos és társaságot keres. Ehhez felidézi a még nem is olyan sokkal korábbi beszélgetésüket és az akkor könnyed hangulatba igyekszik visszaringatni magát, amin sokat segítene, ha még most is úgy ragyogna a napfény, mint akkor és nem az árnyas utcákon állnának.
A tündér közben csak mondja és mondja, ezzel voltaképpen segítve a visszazökkenését, mert a fiú a téren is épp ennyit szaporította a szót és... mikor elkezd szabadkozni, hogy ha ő azt akarja, akár távozhat is... végre összeszedi magát.*
- Nem, nem kell, hogy elmenj. - *Böki ki, ezzel talán elvágva a szavak folyását. Arról, hogy megijedt volna, mélyen hallgat, pedig még mindig kicsit dermedt, de már oldódik. És azt is észreveszi, hogy kezében szorongatja és gyűri a kendőt, amit pedig nem kellene tennie ilyen értékes holmival, úgyhogy észrevétlenül igyekszik visszasüllyeszteni a zsebébe.*
- Maradhatsz. - *Teszi hozzá, majd körülnéz.*
- Csak... azt vártam, hogy a tér kiürüljön. - *Magyarázza, válaszolva az érdeklődésre is, hogy mit "kolbászol" errefelé.*
- Talán most már jó lesz. - *Néz a fiú háta mögé, a tér felé, majd vissza a fiúra.*
- Visszakísérsz? - *Kérdi, noha Pyr éppen azt kérte, hogy csatlakozhasson.
Még mindig furcsának találja a helyzetet, hogy a tündér követte és megfigyelte őt, a másik oldalról viszont az jár a fejében, hogy a fiú tényleg mennyire egyedül lehet, ha azt mondja, nincs hova mennie. Az ilyesmivel könnyű benne együttérzést kelteni, ugyanis maga is hasonló körülmények közül érkezett Synmirára és tudja, mennyire félelmetes egyedül lenni.*
7630. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-14 19:01:10
Üzenet elküldve: 2020-03-14 19:01:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
*A Szántóföldekről az Erdőszéli tisztásra érkezik. A táskáját megigazítja, és áthalad a tisztáson. A csuklyát hátradobja, így dús hófehér haja szabadon öleli körbe alakját. Számtalan fonat tarkállik benne feldobva megjelenését. Színbe öltöztetve egyhangú világos hajzatát. A fonatok azért vannak, hogy ne lógjon a szemébe a haja, de ügyel rá, hogy enyhén hegyesedő fülét még takarja. Láthatólag fegyver nincsen nála. Már igazán nincsen messze, így erőt vesz magán, és megszaporázza lépteit. Elfáradt, ezért most inkább lepihenne. Azonban sokkal kényelmesebb lesz a pihenés egy fogadóban, mint az erdőszélén. Arról nem is beszélve, hogy vágyik valami forró italra is. Éhesnek annyira nem éhes, hiszen evett útközben.*
~Talán azért egy jó meleg ragut sem utasítanék vissza.~ *Gondolja magában, s ezen jár az esze, ahogy a város felé tart.*
~Talán azért egy jó meleg ragut sem utasítanék vissza.~ *Gondolja magában, s ezen jár az esze, ahogy a város felé tart.*
7629. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-13 22:51:37
Üzenet elküldve: 2020-03-13 22:51:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Valójában nem reppen messzire, sőt, ami azt illeti egy közeli fán telepszik meg, s onnan nézi végig, ahogyan mindenki távozik. Persze messze innen a tér közepe, vagy az a hely, ahol az imént még ácsorgott, s búcsúzkodott vidoran, de azért elég sok mindent látni. Lát például egy vicces embert, aki kalapját kergeti a feltámadó szélben, ezen jót kuncog. Vagy egy elfet, aki éppen saruját igazgatja, egy falnak támaszkodva, ő nem túl érdekes látvány. Azonban lát még egy embert, pontosabban soha nem is veszítette szem elől, s égszínkékjét immár ismét ráirányítja. Vajon mire vár? Amikor a lány elindul, pillanatnyi tűnődés után maga is szárnyra kél, s ágról ágra reppen. Igyekszik rejtve maradni, s nem is kívánja magát egyelőre felfedni, ráadásul az erdőszéli fák sűrűjében, talán egy hatalmas madárnak tűnik csak. Egy ideig még az is eszébe jutott, hogy károgást, vagy csicsergést imitál, de aztán elveti az ötletet, pedig már vállát is indítja, hogy közben verdesse szárnyait. Szerinte nem lenne elég hiteles, de nem mutatja meg, így soha nem derül ki.*
- Te mindig ennyit mászkálsz a sötétben? *Makog fel hirtelen, majd szájára csap. Nem messze Krestvir felett lógázza lábát és onnan kukkol, az ágak közül. Eszébe jut, hogy tán elég ijesztő lehet és nem is beszélt olyan sokat korábban a lánnyal, hogy megjegyezze hangját, így inkább lassú mozdulattal löki el magát, majd kitárt szárnyakkal, szinte vitorlázva ér földet.*
- Követtelek! *Vágja ki büszkén, mintha ez valami egyrészt új, másrészt hatalmas információ volna.* Kíváncsi voltam, hogy mit kolbászolsz errefelé, amúgy nekem is a kedvenc helyem. *Vonja meg a vállát, majd a lányra vigyorog, aztán hirtelen ismét a szájához kapja a kezét és hátrál néhány lépést.*
- Ugye nem ijesztettelek meg? Az egekre! Nehogy azt hidd, hogy valami perverz vagyok, aki gesztenyebarna szemű lányok után koslat! *Ismét hátrébb lép, még kezét is előre teszi.*
- Mármint... csak olyan jót beszélgettünk, nekem meg igazából nincs hová mennem. *Ír le egy félkört a lábával a porba maga előtt.* Ar Thenior is elment. *Bök maga mögé hüvelykujjával a tér felé.*
- Szóóóval... mit csinálsz errefelé? Nem baj, ha esetleg... hát... hogyha én is errefelé csinálnék valamit, meg ilyesmi? Szerintem muris lenne. *Vonja megint meg vállát zavartan.*
- Persze, ha akarod elmehetek, tudom, hogy idegesítő csóka vagyok, folyton magyarázok, meg folyik belőlem a hülyeség, tudod olyan ritkán beszélek és akkor is általában csak röviden meg... *és így folytatja egészen addig a magyarázkodást, amíg félbe nem szakítják esetleg.*
*Valójában nem reppen messzire, sőt, ami azt illeti egy közeli fán telepszik meg, s onnan nézi végig, ahogyan mindenki távozik. Persze messze innen a tér közepe, vagy az a hely, ahol az imént még ácsorgott, s búcsúzkodott vidoran, de azért elég sok mindent látni. Lát például egy vicces embert, aki kalapját kergeti a feltámadó szélben, ezen jót kuncog. Vagy egy elfet, aki éppen saruját igazgatja, egy falnak támaszkodva, ő nem túl érdekes látvány. Azonban lát még egy embert, pontosabban soha nem is veszítette szem elől, s égszínkékjét immár ismét ráirányítja. Vajon mire vár? Amikor a lány elindul, pillanatnyi tűnődés után maga is szárnyra kél, s ágról ágra reppen. Igyekszik rejtve maradni, s nem is kívánja magát egyelőre felfedni, ráadásul az erdőszéli fák sűrűjében, talán egy hatalmas madárnak tűnik csak. Egy ideig még az is eszébe jutott, hogy károgást, vagy csicsergést imitál, de aztán elveti az ötletet, pedig már vállát is indítja, hogy közben verdesse szárnyait. Szerinte nem lenne elég hiteles, de nem mutatja meg, így soha nem derül ki.*
- Te mindig ennyit mászkálsz a sötétben? *Makog fel hirtelen, majd szájára csap. Nem messze Krestvir felett lógázza lábát és onnan kukkol, az ágak közül. Eszébe jut, hogy tán elég ijesztő lehet és nem is beszélt olyan sokat korábban a lánnyal, hogy megjegyezze hangját, így inkább lassú mozdulattal löki el magát, majd kitárt szárnyakkal, szinte vitorlázva ér földet.*
- Követtelek! *Vágja ki büszkén, mintha ez valami egyrészt új, másrészt hatalmas információ volna.* Kíváncsi voltam, hogy mit kolbászolsz errefelé, amúgy nekem is a kedvenc helyem. *Vonja meg a vállát, majd a lányra vigyorog, aztán hirtelen ismét a szájához kapja a kezét és hátrál néhány lépést.*
- Ugye nem ijesztettelek meg? Az egekre! Nehogy azt hidd, hogy valami perverz vagyok, aki gesztenyebarna szemű lányok után koslat! *Ismét hátrébb lép, még kezét is előre teszi.*
- Mármint... csak olyan jót beszélgettünk, nekem meg igazából nincs hová mennem. *Ír le egy félkört a lábával a porba maga előtt.* Ar Thenior is elment. *Bök maga mögé hüvelykujjával a tér felé.*
- Szóóóval... mit csinálsz errefelé? Nem baj, ha esetleg... hát... hogyha én is errefelé csinálnék valamit, meg ilyesmi? Szerintem muris lenne. *Vonja megint meg vállát zavartan.*
- Persze, ha akarod elmehetek, tudom, hogy idegesítő csóka vagyok, folyton magyarázok, meg folyik belőlem a hülyeség, tudod olyan ritkán beszélek és akkor is általában csak röviden meg... *és így folytatja egészen addig a magyarázkodást, amíg félbe nem szakítják esetleg.*
7628. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-11 11:50:11
Üzenet elküldve: 2020-03-11 11:50:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Újra a tisztáson //
* Czerenä a tisztás szélén álló egyik fánál áll. Leül a tövébe, majd előveszi kabátja zsebéből a furulyáját. Szeretettel végigsimítja a kissé ügyetlenül megfaragott hangszert. Nem úgy kötődik hozzá, mint egy élő személyhez, csak egyszerűen kedveli. Aztán ajkához emeli a furulyát, és csak úgy el kezd rajta játszani. Nem találja ki előre a dallamot, nem is gondolkozik, hogy hogyan folytatódjon a zene, csak szívére hallgatva játszik. Ez teljes mértékben improvizáció, amely tisztán jött szívéből. Minden alkalommal, amikor játszik, képes teljesen belefeledkezni a zenébe. Természetesen most sincs másképp. Percekig csak játszik gondtalanul. Minden eddigi alkalommal változó volt, hogy hogyan játszott. Valamikor gyorsabb, ritmikusabb dallamot fújt, valamikor pedig egy lassabb, lírai témát. Ez mindig a pillanatnyi hangulatától függött, na meg persze attól, hogy milyen stílusú dallamra vágyott. Most épp líraian játszik. Líraian és szabadon, beszédszerűen. Egy idő után befejezi, és zsebébe csúsztatja a hangszert. *
* Czerenä a tisztás szélén álló egyik fánál áll. Leül a tövébe, majd előveszi kabátja zsebéből a furulyáját. Szeretettel végigsimítja a kissé ügyetlenül megfaragott hangszert. Nem úgy kötődik hozzá, mint egy élő személyhez, csak egyszerűen kedveli. Aztán ajkához emeli a furulyát, és csak úgy el kezd rajta játszani. Nem találja ki előre a dallamot, nem is gondolkozik, hogy hogyan folytatódjon a zene, csak szívére hallgatva játszik. Ez teljes mértékben improvizáció, amely tisztán jött szívéből. Minden alkalommal, amikor játszik, képes teljesen belefeledkezni a zenébe. Természetesen most sincs másképp. Percekig csak játszik gondtalanul. Minden eddigi alkalommal változó volt, hogy hogyan játszott. Valamikor gyorsabb, ritmikusabb dallamot fújt, valamikor pedig egy lassabb, lírai témát. Ez mindig a pillanatnyi hangulatától függött, na meg persze attól, hogy milyen stílusú dallamra vágyott. Most épp líraian játszik. Líraian és szabadon, beszédszerűen. Egy idő után befejezi, és zsebébe csúsztatja a hangszert. *
7627. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-10 20:22:59
Üzenet elküldve: 2020-03-10 20:22:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// A tisztáson //
* Czerenä a tisztás szélén egy fának támaszkodva áll. Kissé kimerülten érzi magát, de némi erőt ad neki a tudat, hogy már nincs nagyon messze a Pegazus, ahol végre csillapíthatja éhségét és ahol megszállhat éjszakára. Kis idő után leül a fa tövébe, hogy legalább egy kevéske új erőre kapjon. Pár pillanat után szeme lecsukódik. El is bóbiskol kissé. Arra riad fel, hogy feje térdére esik. Szemhéja ettől felpattan. A lány tudatosítja magában, hogy egy pillanatra elaludhatott. Kezével megdörzsöli szemét, majd jobbnak látja, ha folytatja útját, különben a fáradtság miatt az éjszakát a szabad ég alatt kell töltenie. Fel is tápászkodik, ám ez nehezen megy neki. Enyhén meg is szédül, aminek következtében kis híján elesik. Szerencsére mögötte terpeszkedik a széles törzsű fa, amit most bátran használhat arra, hogy visszaszerezze egyensúlyát. *
~ Jó ég, csak képes legyek eljutni a Pegazusig. Nem hiányzik, hogy út közben összeessek. ~
* Szembefordul a fával és megöleli, mintha csak attól várná a hátralévő út megtételéhez szükséges erőt. Úgy érzi, egy kicsit talán segített az ölelés. Megfordul és a tisztáson átvágva indul meg Arthenior főtere felé, ami még azért távolabb van. Úgy érzi, lábait ólomsúly húzza le. Minden egyes lépésnél egyre nehezebben telik az idő, legalábbis ő így érzi. Tikkadt is már, a gyomra is korog és még ez a fáradtság is.*
A hozzászólás írója (Czerenä Paldhowär) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.10 20:24:59
* Czerenä a tisztás szélén egy fának támaszkodva áll. Kissé kimerülten érzi magát, de némi erőt ad neki a tudat, hogy már nincs nagyon messze a Pegazus, ahol végre csillapíthatja éhségét és ahol megszállhat éjszakára. Kis idő után leül a fa tövébe, hogy legalább egy kevéske új erőre kapjon. Pár pillanat után szeme lecsukódik. El is bóbiskol kissé. Arra riad fel, hogy feje térdére esik. Szemhéja ettől felpattan. A lány tudatosítja magában, hogy egy pillanatra elaludhatott. Kezével megdörzsöli szemét, majd jobbnak látja, ha folytatja útját, különben a fáradtság miatt az éjszakát a szabad ég alatt kell töltenie. Fel is tápászkodik, ám ez nehezen megy neki. Enyhén meg is szédül, aminek következtében kis híján elesik. Szerencsére mögötte terpeszkedik a széles törzsű fa, amit most bátran használhat arra, hogy visszaszerezze egyensúlyát. *
~ Jó ég, csak képes legyek eljutni a Pegazusig. Nem hiányzik, hogy út közben összeessek. ~
* Szembefordul a fával és megöleli, mintha csak attól várná a hátralévő út megtételéhez szükséges erőt. Úgy érzi, egy kicsit talán segített az ölelés. Megfordul és a tisztáson átvágva indul meg Arthenior főtere felé, ami még azért távolabb van. Úgy érzi, lábait ólomsúly húzza le. Minden egyes lépésnél egyre nehezebben telik az idő, legalábbis ő így érzi. Tikkadt is már, a gyomra is korog és még ez a fáradtság is.*
A hozzászólás írója (Czerenä Paldhowär) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.10 20:24:59
7626. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-10 09:48:23
Üzenet elküldve: 2020-03-10 09:48:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A kérdésre csak helyeslően bólint, hogy bizony nagyon rossz volt, és ezért bünti jár. Ilyesmit még sosem mondtak neki olyanok, akik nem a szülei voltak. De az hogy ahogy Valuryen kimondja, abban van valami bizsergetően izgató, amiért reszketőn felsóhajt. Az előbukkanó szemfogak, különös vágyat ébresztenek Seában. ~Harapj meg! ~ Villan át elméjén.
Az az egy szó sok mindennek szólhatna, de elsősorban a csóknak, amibe ezután az elf is úgy érzékien belemélyed. Vadabbra váltó hosszabb csókról ódákat tudna zengeni, csak hogy a harapás a végére teljesen elapassza a szavait. Halk nyögésre futja csak, a szavak most túl kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy kifejezze érzéseit. Az ölelés most kimondottan jól esik, s abba készségesen simul bele. Valuryen lejjebb araszoló keze a fenekére tévednek, ez mosolyt csal az ajkára. Az újabb felkívánkozó nyögését ezúttal elnyomja, az ajkába harapva, ekkor tudatosul benne, hogy máshova akarja az elfnek a fogai nyomát a testén. Az ölelésből minél később akar kiszakadni, így hasonló felfedezést tesz a férfi hátát átölelve lejjebb haladva a fenekére. Sea ugyan nem csodálhatta meg az ezüsthajú hátsóját, de tapogatva is izgatónak tűnik, s a látvány is bizonyára ilyen lesz. ~Lehetőleg pucéran…~ Az elf lány fantáziája, ha egyszer meglódul azt bizony nehéz gátak közé verni.
Az elf, amit mond, hogy milyen a holdfényben, ajkát harapva mosolyog. Kell pár pillanat mire mindezek után képes megszólalni.*
- Köszönöm, most már tudom. *mondja komolyságot mímelve, majd ajkát szelíd mosoly uralva megszólal.*
- Azonban te sem panaszkodhatsz. Úgy ragyogsz a hold fényében, hogy szinte beleszédülök a látványodba. *nem tud többet mondani, hiszen az elf rátér valami olyanra, ami elsőre kedvét szedi. Ajka le is biggyed, és homlokát az elfnek nyomja. Aztán ahogy tovább hallja a tolvaja szavait, úgy kezd megtetszeni neki az egész. Hiszen itt, csak egy rövid mese kerekedhetne ki a tolvaj és a hős találkozásából, ám másnap is találkoznak hagyva valami eseményt maguknak, úgy lehet hosszabb történet is ebből. Sea pedig egyértelműen hosszabb folytatást akar. Rossz szájíze nem lehetne, hiszen az ezüsthajú tolvaj ajka édesítette meg azt. Egy feltételt kell azonban szabnia a találkozás árának.*
- Részemről rendben van, de egyetlen feltételem van. *kezd bele ennek ecsetelésébe. Közben mutató ujja Valuryen arcélén simít végig, a végén az alsó ajkát érintve.*
- Ha holnap olyan helyen harapsz meg, ahol most ruha fed. *kiejtve a szavait rájön a tisztás erre nem is lenne alkalmas. Valahogy így jobb is az egész. Másnap, máshol másféle játékot űzve lehet kellemesebb lesz az egész. Kezei gyorsan fogják át az elf csuklóit, melyek még mindig a fenekénél fogva szorítják kellemes ölelésbe. Elhúzza őket, közben lábujjhegyre pipiskedve ad egy gyengéd puszit Valuryen arcára.*
- Akkor holnap Ezüsthajú Tolvajom, legyen, mondjuk a piactéren. *mondja mosolyogva, majd megfordulva távozik. Erős akaratával legyűri, hogy visszanézzen, pedig a késztetés tán még erősebb, de nem enged neki.*
A hozzászólás írója (Seawil Reandol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.10 09:49:50
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A kérdésre csak helyeslően bólint, hogy bizony nagyon rossz volt, és ezért bünti jár. Ilyesmit még sosem mondtak neki olyanok, akik nem a szülei voltak. De az hogy ahogy Valuryen kimondja, abban van valami bizsergetően izgató, amiért reszketőn felsóhajt. Az előbukkanó szemfogak, különös vágyat ébresztenek Seában. ~Harapj meg! ~ Villan át elméjén.
Az az egy szó sok mindennek szólhatna, de elsősorban a csóknak, amibe ezután az elf is úgy érzékien belemélyed. Vadabbra váltó hosszabb csókról ódákat tudna zengeni, csak hogy a harapás a végére teljesen elapassza a szavait. Halk nyögésre futja csak, a szavak most túl kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy kifejezze érzéseit. Az ölelés most kimondottan jól esik, s abba készségesen simul bele. Valuryen lejjebb araszoló keze a fenekére tévednek, ez mosolyt csal az ajkára. Az újabb felkívánkozó nyögését ezúttal elnyomja, az ajkába harapva, ekkor tudatosul benne, hogy máshova akarja az elfnek a fogai nyomát a testén. Az ölelésből minél később akar kiszakadni, így hasonló felfedezést tesz a férfi hátát átölelve lejjebb haladva a fenekére. Sea ugyan nem csodálhatta meg az ezüsthajú hátsóját, de tapogatva is izgatónak tűnik, s a látvány is bizonyára ilyen lesz. ~Lehetőleg pucéran…~ Az elf lány fantáziája, ha egyszer meglódul azt bizony nehéz gátak közé verni.
Az elf, amit mond, hogy milyen a holdfényben, ajkát harapva mosolyog. Kell pár pillanat mire mindezek után képes megszólalni.*
- Köszönöm, most már tudom. *mondja komolyságot mímelve, majd ajkát szelíd mosoly uralva megszólal.*
- Azonban te sem panaszkodhatsz. Úgy ragyogsz a hold fényében, hogy szinte beleszédülök a látványodba. *nem tud többet mondani, hiszen az elf rátér valami olyanra, ami elsőre kedvét szedi. Ajka le is biggyed, és homlokát az elfnek nyomja. Aztán ahogy tovább hallja a tolvaja szavait, úgy kezd megtetszeni neki az egész. Hiszen itt, csak egy rövid mese kerekedhetne ki a tolvaj és a hős találkozásából, ám másnap is találkoznak hagyva valami eseményt maguknak, úgy lehet hosszabb történet is ebből. Sea pedig egyértelműen hosszabb folytatást akar. Rossz szájíze nem lehetne, hiszen az ezüsthajú tolvaj ajka édesítette meg azt. Egy feltételt kell azonban szabnia a találkozás árának.*
- Részemről rendben van, de egyetlen feltételem van. *kezd bele ennek ecsetelésébe. Közben mutató ujja Valuryen arcélén simít végig, a végén az alsó ajkát érintve.*
- Ha holnap olyan helyen harapsz meg, ahol most ruha fed. *kiejtve a szavait rájön a tisztás erre nem is lenne alkalmas. Valahogy így jobb is az egész. Másnap, máshol másféle játékot űzve lehet kellemesebb lesz az egész. Kezei gyorsan fogják át az elf csuklóit, melyek még mindig a fenekénél fogva szorítják kellemes ölelésbe. Elhúzza őket, közben lábujjhegyre pipiskedve ad egy gyengéd puszit Valuryen arcára.*
- Akkor holnap Ezüsthajú Tolvajom, legyen, mondjuk a piactéren. *mondja mosolyogva, majd megfordulva távozik. Erős akaratával legyűri, hogy visszanézzen, pedig a késztetés tán még erősebb, de nem enged neki.*
A hozzászólás írója (Seawil Reandol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.10 09:49:50
7625. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-10 07:48:35
Üzenet elküldve: 2020-03-10 07:48:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Megfontolt
*Nem szeretné, hogy zsákmányát azon nyomban valaki el is tulajdonítsa, így, ahogy csak tud kikecmereg a forgatagból és az egyik mellékutcán át megindul a tisztás felé. Nem akarja megkockáztatni, hogy egy éppen ébredező suhanc eltulajdonítsa egy kietlen sikátor előtt tőle a kockákat. Amint kiér a tisztásra megkönnyebbülés lesz rajta úrrá és nem kicsi sikerélmény, hogy igen, ő ilyet is véghez tud vinni, az teljesen más tészta, hogy ketten is segítették ebben, az eredmény a fontos. Most van kockája. Neki ez egyet jelent azzal, hogy végre visszavághat a kikötői csürhének, talán még a gatyájukból is kiforgatja őket, a helyett, hogy ismét a szemétkupacon végezné. Miután helyet foglal egy sziklán, gyorsan elő is kapja a frissen szerzett csontmíves munkát és minden egyes darabot tüzetesen megvizsgál.*
-Hm… nagyon szép munka, tetszik. Bár talán ilyet én is tudnék csinálni… *Nézegeti őket, majd megnézi a kis kerek kavicsot is, amit az óriás nyomán szintén tartalmaz a készlet.*
-Milyen butaság, egy sziklában nem is lehet lakni. *Motyogja maga elé, de azért visszarejti a zsákba, nem hajítja el, mégiscsak ajándékba kapta.*
-Akkor lássunk is hozzá. *Térdel egy laposabb szikla mellé és a kockák csak úgy gurulnak rajta, egyszer, aztán talán százszor is, hogy kifigyelje a szerencséjét. Nagy bánatára, egészen véletlen eredményeket kap, pedig biztos volt benne, hogy azért amiért ilyen kicsire sikeredett bizonyára koncentrált szerencsével rendelkezik. De nagyon úgy fest, hogy ez nem így van.*
-Hogy a pestises csótánylé csorogjon végig az oldalaidon. *Vakarja meg az állát, majd miután egész délelőtt ezzel foglalatoskodott, végül pihenőt szavaz magának is, meg azoknak is.*
-Hm… nagyon szép munka, tetszik. Bár talán ilyet én is tudnék csinálni… *Nézegeti őket, majd megnézi a kis kerek kavicsot is, amit az óriás nyomán szintén tartalmaz a készlet.*
-Milyen butaság, egy sziklában nem is lehet lakni. *Motyogja maga elé, de azért visszarejti a zsákba, nem hajítja el, mégiscsak ajándékba kapta.*
-Akkor lássunk is hozzá. *Térdel egy laposabb szikla mellé és a kockák csak úgy gurulnak rajta, egyszer, aztán talán százszor is, hogy kifigyelje a szerencséjét. Nagy bánatára, egészen véletlen eredményeket kap, pedig biztos volt benne, hogy azért amiért ilyen kicsire sikeredett bizonyára koncentrált szerencsével rendelkezik. De nagyon úgy fest, hogy ez nem így van.*
-Hogy a pestises csótánylé csorogjon végig az oldalaidon. *Vakarja meg az állát, majd miután egész délelőtt ezzel foglalatoskodott, végül pihenőt szavaz magának is, meg azoknak is.*
7624. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-09 23:48:08
Üzenet elküldve: 2020-03-09 23:48:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 287
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Igazi rossz kislány vagy, ugye? Seawil.
*Mosolyog, s furcsán hegyes szemfoga megvillan az ajkai alatt.*
-El kellene fenekelni, igaz?
*Kacsint rá, s ahogy terve sikerre jut, legalábbis úgy tűnik, s igaz, jó tolvajhoz méltón lop egy árva csókot a gyönyörű hajadontól. Olyan lágy és finom, mint az a bizonyos tavaszi szellő, mit oly sokszor kíván az ember a ínséges időkben. Ahogy Seawil száját elhagyja az az egy aprócska szó, mely szinte felgyújtja Valuryen szívét, már mindjárt kicsit másabb a leányzó fekvése. Hagyja magát az elf átadni magát a rezgésnek, a bizsergésnek, mit furcsa módon egy érintéssel tud előidézni a különleges, holdfénybéli társa. Szenvedélyesen és vadul csókol, nedves, forró és igazán érzéki, Val lágyan meg is harapja Sea ajkát, egy pillanat csak, majd elereszti, s közben kezével átöleli a lányt, és magához szorítja. egész szorosan, igazán közel, amennyire csak tudja. Lassan a hátáról a derekára csúsztatja a kezét, majd úgy húzza még egy kicsit közelebb, szinte egybeolvadnak, ha nem harcol ellene a lány. Azonban itt nem áll meg a tolvaj, bár már ez is eléggé izgató, tovább simul a tenyér egész le a lány fenekére, mit korábban csak elképzelni tudott, most megelevenedik. Csodálatos pillanat lehet ez, ám Val fejében valami mégis motoszkál. Ahogy elválnak ajkaik egymástól, ismét arrébb sodor pár tincset a lány arcából, mielőtt szólna.*
-Gyönyörű vagy a holdfényben, ugye tudod? Csak úgy ragyogsz.
*Őszinte és kedves mosoly ül az arcára.*
-Nem szeretném, hogy rossz szájízzel gondolj vissza erre a tökéletes pillanatra. Mit szólnál, ha mondjuk holnap innen folytatnánk? Addig is epekedhetek utánad.
*Nem szeretné, ha hirtelen futnának bele valamibe, amit később esetleg megbánnának, bár Val a maga részéről ettől nem fél, inkább csak nem ismeri a másikat annyira, hogy tudja, hogy hogy áll a dologhoz, na meg aztán az is plusz idő, amit együtt tölthetnek, s annak ő igazán csak örülne.*
-Mit gondolsz, megtisztelnél a társaságoddal egy tolvajt legközelebb is?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Igazi rossz kislány vagy, ugye? Seawil.
*Mosolyog, s furcsán hegyes szemfoga megvillan az ajkai alatt.*
-El kellene fenekelni, igaz?
*Kacsint rá, s ahogy terve sikerre jut, legalábbis úgy tűnik, s igaz, jó tolvajhoz méltón lop egy árva csókot a gyönyörű hajadontól. Olyan lágy és finom, mint az a bizonyos tavaszi szellő, mit oly sokszor kíván az ember a ínséges időkben. Ahogy Seawil száját elhagyja az az egy aprócska szó, mely szinte felgyújtja Valuryen szívét, már mindjárt kicsit másabb a leányzó fekvése. Hagyja magát az elf átadni magát a rezgésnek, a bizsergésnek, mit furcsa módon egy érintéssel tud előidézni a különleges, holdfénybéli társa. Szenvedélyesen és vadul csókol, nedves, forró és igazán érzéki, Val lágyan meg is harapja Sea ajkát, egy pillanat csak, majd elereszti, s közben kezével átöleli a lányt, és magához szorítja. egész szorosan, igazán közel, amennyire csak tudja. Lassan a hátáról a derekára csúsztatja a kezét, majd úgy húzza még egy kicsit közelebb, szinte egybeolvadnak, ha nem harcol ellene a lány. Azonban itt nem áll meg a tolvaj, bár már ez is eléggé izgató, tovább simul a tenyér egész le a lány fenekére, mit korábban csak elképzelni tudott, most megelevenedik. Csodálatos pillanat lehet ez, ám Val fejében valami mégis motoszkál. Ahogy elválnak ajkaik egymástól, ismét arrébb sodor pár tincset a lány arcából, mielőtt szólna.*
-Gyönyörű vagy a holdfényben, ugye tudod? Csak úgy ragyogsz.
*Őszinte és kedves mosoly ül az arcára.*
-Nem szeretném, hogy rossz szájízzel gondolj vissza erre a tökéletes pillanatra. Mit szólnál, ha mondjuk holnap innen folytatnánk? Addig is epekedhetek utánad.
*Nem szeretné, ha hirtelen futnának bele valamibe, amit később esetleg megbánnának, bár Val a maga részéről ettől nem fél, inkább csak nem ismeri a másikat annyira, hogy tudja, hogy hogy áll a dologhoz, na meg aztán az is plusz idő, amit együtt tölthetnek, s annak ő igazán csak örülne.*
-Mit gondolsz, megtisztelnél a társaságoddal egy tolvajt legközelebb is?
7623. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-08 21:16:56
Üzenet elküldve: 2020-03-08 21:16:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*A szántóról visszatér inkább a városba. Talán ideje megvalósítani ama célját, hogy beáll valami csoportosuláshoz. Igazán nem tudja, melyik klánnál vehetnék hasznát, de úgy gondolja erdőjáró tapasztalatai leginkább valami harci beállítottságú férfiak közé férhetne el. Artheniort ahogy elhagyta, úgy most vissza is tér. Az Erdőszéli tisztáson át méghozzá. Öltözete nem változott, ahogy haj viselete sem. Íja, s tegezben a nyílvesszői most is nála vannak. Oldalán a hosszú tőrje látszik. Fegyver mindössze ennyit láthatsz nála. A tisztásról viszont útja egyenesen a kaszárnyába vezet majd.*
7622. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-07 22:54:57
Üzenet elküldve: 2020-03-07 22:54:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kalamajka//
*A piactérről érkezik az Erdőszéli tisztásra, csak úgy kerülgeti az embereket, hol jobbra, hol balra tér ki egy-egy nagyobb ember elől. Akadt egy óriás is, aki elől el kellett ugrania, hiszen, majdnem eltaposta a tündérlányt. Aerwen azonban már ösztönösen kerülgeti a körötte járókat. *
*A tisztásra érve, csak rövid ideig áll meg és néz körül. Elmosolyodik, ahogy Kaffa ismét felfedező útra indul. Most is hagyja, hiszen a kisállat, csak próbálja kimozogni magát, hiszen sokat pihen mostanában. Míg átsétál a tisztáson, addig hagyja a menyétet ugrálni a fűben.*
- Kaffa.*csak a kisállat nevét mondja ki, aztán nem is figyel már rá. Az állat pedig már szalad is Aerwenhez, és ugrik fel a nyakába. Így hagyják el az Erdőszéli tisztást, hogy azután a Szarvasliget felé haladjon.*
*A piactérről érkezik az Erdőszéli tisztásra, csak úgy kerülgeti az embereket, hol jobbra, hol balra tér ki egy-egy nagyobb ember elől. Akadt egy óriás is, aki elől el kellett ugrania, hiszen, majdnem eltaposta a tündérlányt. Aerwen azonban már ösztönösen kerülgeti a körötte járókat. *
*A tisztásra érve, csak rövid ideig áll meg és néz körül. Elmosolyodik, ahogy Kaffa ismét felfedező útra indul. Most is hagyja, hiszen a kisállat, csak próbálja kimozogni magát, hiszen sokat pihen mostanában. Míg átsétál a tisztáson, addig hagyja a menyétet ugrálni a fűben.*
- Kaffa.*csak a kisállat nevét mondja ki, aztán nem is figyel már rá. Az állat pedig már szalad is Aerwenhez, és ugrik fel a nyakába. Így hagyják el az Erdőszéli tisztást, hogy azután a Szarvasliget felé haladjon.*
7621. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-06 19:30:24
Üzenet elküldve: 2020-03-06 19:30:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A kérdőszóra bólint, majd elmosolyodik.*
- Nem is mondtam, hogy jó kislány vagyok. *jegyzi meg komiszul. A mosolygását azonban Valuryen tekintete szelíddé varázsolja. Nem igazán akar elszakadni tőle, nagyon jól esik számára, amit benne lát. A kérdésre ajkát lebiggyeszti szomorúan.*
- Hát most képzeld el, hogy még sosem. *a szomorú szóra csak helyeslőn bólogat, hogy úgy van ez egy szomorú tény bizony. A suttogóra fogott szavak, azonban ismét valamit felpiszkálnak benne. Valami láng, ami a mellkasában kezd életre kelni, szinte felszítja az elf férfi halk elfojtott szavai. Még a levegőt is benn tartja egy ideig, nehogy kialudjon a tűz, mely olyan jólesően melengeti.*
- Igen szeretném. *felel nagyon halkan. Színpadias kérése meghallgattatik, és a férfi ismét megsimítja az arcát. Szeretne válaszolni, hogy már tudja, hogy nagyon nagyon jól esik, de nem kap rá lehetőséget. Valuryen egyre határozottan simítja az arcát, majd a hajába túrva a tarkójánál húzza közelebb. A kikívánkozó szavait a tolvaj csókja fojtja belé. Az elf férfi ajkai puhák, és finomak. Sea-é viszont mint az üde rózsa puha szirma lenne. Van benne valami kellemes borzongató hűvös, mely úgy egészében jellemzi az elf lányt. A csók azonban véget ér, és Sea az elfbe kapaszkodik, mert szinte szédítő volt ez számára.*
~Előbb felgyújt, most meg elszédít. Mi lesz még itt?~
*Kezd el ezen gondolkodni, közben levegőért kapkodva nyomja homlokát a férfi vállának. Vagyis csak nyomná, de egy kérdést kap, egy eldöntendőt. Hasonló, mint az ő játéka. Elmosolyodik, szereti az ilyen játékokat. Nagy sóhajjal felel.*
- Ez túl rövid volt. *mondja halkan, szinte csak a szájáról olvashatja le a férfi. Aztán megköszörüli a torkát, hogy képes legyen hangját is hallatni.*
- Még…*mondja, és meg is teszi a következő lépést. Közelebb mozdul, ujjai felfelé vándorolnak a férfi nyaka felé, hogy egészen közel húzza magához. Valuryen ha hagyja most Seawil kezdeményezi a csókot. Hosszabbat, mélyebbet és sokkal szenvedélyesebbet akar, valódi érzéseket felizzítót.*
*A kérdőszóra bólint, majd elmosolyodik.*
- Nem is mondtam, hogy jó kislány vagyok. *jegyzi meg komiszul. A mosolygását azonban Valuryen tekintete szelíddé varázsolja. Nem igazán akar elszakadni tőle, nagyon jól esik számára, amit benne lát. A kérdésre ajkát lebiggyeszti szomorúan.*
- Hát most képzeld el, hogy még sosem. *a szomorú szóra csak helyeslőn bólogat, hogy úgy van ez egy szomorú tény bizony. A suttogóra fogott szavak, azonban ismét valamit felpiszkálnak benne. Valami láng, ami a mellkasában kezd életre kelni, szinte felszítja az elf férfi halk elfojtott szavai. Még a levegőt is benn tartja egy ideig, nehogy kialudjon a tűz, mely olyan jólesően melengeti.*
- Igen szeretném. *felel nagyon halkan. Színpadias kérése meghallgattatik, és a férfi ismét megsimítja az arcát. Szeretne válaszolni, hogy már tudja, hogy nagyon nagyon jól esik, de nem kap rá lehetőséget. Valuryen egyre határozottan simítja az arcát, majd a hajába túrva a tarkójánál húzza közelebb. A kikívánkozó szavait a tolvaj csókja fojtja belé. Az elf férfi ajkai puhák, és finomak. Sea-é viszont mint az üde rózsa puha szirma lenne. Van benne valami kellemes borzongató hűvös, mely úgy egészében jellemzi az elf lányt. A csók azonban véget ér, és Sea az elfbe kapaszkodik, mert szinte szédítő volt ez számára.*
~Előbb felgyújt, most meg elszédít. Mi lesz még itt?~
*Kezd el ezen gondolkodni, közben levegőért kapkodva nyomja homlokát a férfi vállának. Vagyis csak nyomná, de egy kérdést kap, egy eldöntendőt. Hasonló, mint az ő játéka. Elmosolyodik, szereti az ilyen játékokat. Nagy sóhajjal felel.*
- Ez túl rövid volt. *mondja halkan, szinte csak a szájáról olvashatja le a férfi. Aztán megköszörüli a torkát, hogy képes legyen hangját is hallatni.*
- Még…*mondja, és meg is teszi a következő lépést. Közelebb mozdul, ujjai felfelé vándorolnak a férfi nyaka felé, hogy egészen közel húzza magához. Valuryen ha hagyja most Seawil kezdeményezi a csókot. Hosszabbat, mélyebbet és sokkal szenvedélyesebbet akar, valódi érzéseket felizzítót.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587