Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
140. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-13 22:51:37
Üzenet elküldve: 2020-03-13 22:51:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Valójában nem reppen messzire, sőt, ami azt illeti egy közeli fán telepszik meg, s onnan nézi végig, ahogyan mindenki távozik. Persze messze innen a tér közepe, vagy az a hely, ahol az imént még ácsorgott, s búcsúzkodott vidoran, de azért elég sok mindent látni. Lát például egy vicces embert, aki kalapját kergeti a feltámadó szélben, ezen jót kuncog. Vagy egy elfet, aki éppen saruját igazgatja, egy falnak támaszkodva, ő nem túl érdekes látvány. Azonban lát még egy embert, pontosabban soha nem is veszítette szem elől, s égszínkékjét immár ismét ráirányítja. Vajon mire vár? Amikor a lány elindul, pillanatnyi tűnődés után maga is szárnyra kél, s ágról ágra reppen. Igyekszik rejtve maradni, s nem is kívánja magát egyelőre felfedni, ráadásul az erdőszéli fák sűrűjében, talán egy hatalmas madárnak tűnik csak. Egy ideig még az is eszébe jutott, hogy károgást, vagy csicsergést imitál, de aztán elveti az ötletet, pedig már vállát is indítja, hogy közben verdesse szárnyait. Szerinte nem lenne elég hiteles, de nem mutatja meg, így soha nem derül ki.*
- Te mindig ennyit mászkálsz a sötétben? *Makog fel hirtelen, majd szájára csap. Nem messze Krestvir felett lógázza lábát és onnan kukkol, az ágak közül. Eszébe jut, hogy tán elég ijesztő lehet és nem is beszélt olyan sokat korábban a lánnyal, hogy megjegyezze hangját, így inkább lassú mozdulattal löki el magát, majd kitárt szárnyakkal, szinte vitorlázva ér földet.*
- Követtelek! *Vágja ki büszkén, mintha ez valami egyrészt új, másrészt hatalmas információ volna.* Kíváncsi voltam, hogy mit kolbászolsz errefelé, amúgy nekem is a kedvenc helyem. *Vonja meg a vállát, majd a lányra vigyorog, aztán hirtelen ismét a szájához kapja a kezét és hátrál néhány lépést.*
- Ugye nem ijesztettelek meg? Az egekre! Nehogy azt hidd, hogy valami perverz vagyok, aki gesztenyebarna szemű lányok után koslat! *Ismét hátrébb lép, még kezét is előre teszi.*
- Mármint... csak olyan jót beszélgettünk, nekem meg igazából nincs hová mennem. *Ír le egy félkört a lábával a porba maga előtt.* Ar Thenior is elment. *Bök maga mögé hüvelykujjával a tér felé.*
- Szóóóval... mit csinálsz errefelé? Nem baj, ha esetleg... hát... hogyha én is errefelé csinálnék valamit, meg ilyesmi? Szerintem muris lenne. *Vonja megint meg vállát zavartan.*
- Persze, ha akarod elmehetek, tudom, hogy idegesítő csóka vagyok, folyton magyarázok, meg folyik belőlem a hülyeség, tudod olyan ritkán beszélek és akkor is általában csak röviden meg... *és így folytatja egészen addig a magyarázkodást, amíg félbe nem szakítják esetleg.*
*Valójában nem reppen messzire, sőt, ami azt illeti egy közeli fán telepszik meg, s onnan nézi végig, ahogyan mindenki távozik. Persze messze innen a tér közepe, vagy az a hely, ahol az imént még ácsorgott, s búcsúzkodott vidoran, de azért elég sok mindent látni. Lát például egy vicces embert, aki kalapját kergeti a feltámadó szélben, ezen jót kuncog. Vagy egy elfet, aki éppen saruját igazgatja, egy falnak támaszkodva, ő nem túl érdekes látvány. Azonban lát még egy embert, pontosabban soha nem is veszítette szem elől, s égszínkékjét immár ismét ráirányítja. Vajon mire vár? Amikor a lány elindul, pillanatnyi tűnődés után maga is szárnyra kél, s ágról ágra reppen. Igyekszik rejtve maradni, s nem is kívánja magát egyelőre felfedni, ráadásul az erdőszéli fák sűrűjében, talán egy hatalmas madárnak tűnik csak. Egy ideig még az is eszébe jutott, hogy károgást, vagy csicsergést imitál, de aztán elveti az ötletet, pedig már vállát is indítja, hogy közben verdesse szárnyait. Szerinte nem lenne elég hiteles, de nem mutatja meg, így soha nem derül ki.*
- Te mindig ennyit mászkálsz a sötétben? *Makog fel hirtelen, majd szájára csap. Nem messze Krestvir felett lógázza lábát és onnan kukkol, az ágak közül. Eszébe jut, hogy tán elég ijesztő lehet és nem is beszélt olyan sokat korábban a lánnyal, hogy megjegyezze hangját, így inkább lassú mozdulattal löki el magát, majd kitárt szárnyakkal, szinte vitorlázva ér földet.*
- Követtelek! *Vágja ki büszkén, mintha ez valami egyrészt új, másrészt hatalmas információ volna.* Kíváncsi voltam, hogy mit kolbászolsz errefelé, amúgy nekem is a kedvenc helyem. *Vonja meg a vállát, majd a lányra vigyorog, aztán hirtelen ismét a szájához kapja a kezét és hátrál néhány lépést.*
- Ugye nem ijesztettelek meg? Az egekre! Nehogy azt hidd, hogy valami perverz vagyok, aki gesztenyebarna szemű lányok után koslat! *Ismét hátrébb lép, még kezét is előre teszi.*
- Mármint... csak olyan jót beszélgettünk, nekem meg igazából nincs hová mennem. *Ír le egy félkört a lábával a porba maga előtt.* Ar Thenior is elment. *Bök maga mögé hüvelykujjával a tér felé.*
- Szóóóval... mit csinálsz errefelé? Nem baj, ha esetleg... hát... hogyha én is errefelé csinálnék valamit, meg ilyesmi? Szerintem muris lenne. *Vonja megint meg vállát zavartan.*
- Persze, ha akarod elmehetek, tudom, hogy idegesítő csóka vagyok, folyton magyarázok, meg folyik belőlem a hülyeség, tudod olyan ritkán beszélek és akkor is általában csak röviden meg... *és így folytatja egészen addig a magyarázkodást, amíg félbe nem szakítják esetleg.*
139. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-11 11:50:11
Üzenet elküldve: 2020-03-11 11:50:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// Újra a tisztáson //
* Czerenä a tisztás szélén álló egyik fánál áll. Leül a tövébe, majd előveszi kabátja zsebéből a furulyáját. Szeretettel végigsimítja a kissé ügyetlenül megfaragott hangszert. Nem úgy kötődik hozzá, mint egy élő személyhez, csak egyszerűen kedveli. Aztán ajkához emeli a furulyát, és csak úgy el kezd rajta játszani. Nem találja ki előre a dallamot, nem is gondolkozik, hogy hogyan folytatódjon a zene, csak szívére hallgatva játszik. Ez teljes mértékben improvizáció, amely tisztán jött szívéből. Minden alkalommal, amikor játszik, képes teljesen belefeledkezni a zenébe. Természetesen most sincs másképp. Percekig csak játszik gondtalanul. Minden eddigi alkalommal változó volt, hogy hogyan játszott. Valamikor gyorsabb, ritmikusabb dallamot fújt, valamikor pedig egy lassabb, lírai témát. Ez mindig a pillanatnyi hangulatától függött, na meg persze attól, hogy milyen stílusú dallamra vágyott. Most épp líraian játszik. Líraian és szabadon, beszédszerűen. Egy idő után befejezi, és zsebébe csúsztatja a hangszert. *
* Czerenä a tisztás szélén álló egyik fánál áll. Leül a tövébe, majd előveszi kabátja zsebéből a furulyáját. Szeretettel végigsimítja a kissé ügyetlenül megfaragott hangszert. Nem úgy kötődik hozzá, mint egy élő személyhez, csak egyszerűen kedveli. Aztán ajkához emeli a furulyát, és csak úgy el kezd rajta játszani. Nem találja ki előre a dallamot, nem is gondolkozik, hogy hogyan folytatódjon a zene, csak szívére hallgatva játszik. Ez teljes mértékben improvizáció, amely tisztán jött szívéből. Minden alkalommal, amikor játszik, képes teljesen belefeledkezni a zenébe. Természetesen most sincs másképp. Percekig csak játszik gondtalanul. Minden eddigi alkalommal változó volt, hogy hogyan játszott. Valamikor gyorsabb, ritmikusabb dallamot fújt, valamikor pedig egy lassabb, lírai témát. Ez mindig a pillanatnyi hangulatától függött, na meg persze attól, hogy milyen stílusú dallamra vágyott. Most épp líraian játszik. Líraian és szabadon, beszédszerűen. Egy idő után befejezi, és zsebébe csúsztatja a hangszert. *
138. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-10 20:22:59
Üzenet elküldve: 2020-03-10 20:22:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// A tisztáson //
* Czerenä a tisztás szélén egy fának támaszkodva áll. Kissé kimerülten érzi magát, de némi erőt ad neki a tudat, hogy már nincs nagyon messze a Pegazus, ahol végre csillapíthatja éhségét és ahol megszállhat éjszakára. Kis idő után leül a fa tövébe, hogy legalább egy kevéske új erőre kapjon. Pár pillanat után szeme lecsukódik. El is bóbiskol kissé. Arra riad fel, hogy feje térdére esik. Szemhéja ettől felpattan. A lány tudatosítja magában, hogy egy pillanatra elaludhatott. Kezével megdörzsöli szemét, majd jobbnak látja, ha folytatja útját, különben a fáradtság miatt az éjszakát a szabad ég alatt kell töltenie. Fel is tápászkodik, ám ez nehezen megy neki. Enyhén meg is szédül, aminek következtében kis híján elesik. Szerencsére mögötte terpeszkedik a széles törzsű fa, amit most bátran használhat arra, hogy visszaszerezze egyensúlyát. *
~ Jó ég, csak képes legyek eljutni a Pegazusig. Nem hiányzik, hogy út közben összeessek. ~
* Szembefordul a fával és megöleli, mintha csak attól várná a hátralévő út megtételéhez szükséges erőt. Úgy érzi, egy kicsit talán segített az ölelés. Megfordul és a tisztáson átvágva indul meg Arthenior főtere felé, ami még azért távolabb van. Úgy érzi, lábait ólomsúly húzza le. Minden egyes lépésnél egyre nehezebben telik az idő, legalábbis ő így érzi. Tikkadt is már, a gyomra is korog és még ez a fáradtság is.*
A hozzászólás írója (Czerenä Paldhowär) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.10 20:24:59
* Czerenä a tisztás szélén egy fának támaszkodva áll. Kissé kimerülten érzi magát, de némi erőt ad neki a tudat, hogy már nincs nagyon messze a Pegazus, ahol végre csillapíthatja éhségét és ahol megszállhat éjszakára. Kis idő után leül a fa tövébe, hogy legalább egy kevéske új erőre kapjon. Pár pillanat után szeme lecsukódik. El is bóbiskol kissé. Arra riad fel, hogy feje térdére esik. Szemhéja ettől felpattan. A lány tudatosítja magában, hogy egy pillanatra elaludhatott. Kezével megdörzsöli szemét, majd jobbnak látja, ha folytatja útját, különben a fáradtság miatt az éjszakát a szabad ég alatt kell töltenie. Fel is tápászkodik, ám ez nehezen megy neki. Enyhén meg is szédül, aminek következtében kis híján elesik. Szerencsére mögötte terpeszkedik a széles törzsű fa, amit most bátran használhat arra, hogy visszaszerezze egyensúlyát. *
~ Jó ég, csak képes legyek eljutni a Pegazusig. Nem hiányzik, hogy út közben összeessek. ~
* Szembefordul a fával és megöleli, mintha csak attól várná a hátralévő út megtételéhez szükséges erőt. Úgy érzi, egy kicsit talán segített az ölelés. Megfordul és a tisztáson átvágva indul meg Arthenior főtere felé, ami még azért távolabb van. Úgy érzi, lábait ólomsúly húzza le. Minden egyes lépésnél egyre nehezebben telik az idő, legalábbis ő így érzi. Tikkadt is már, a gyomra is korog és még ez a fáradtság is.*
A hozzászólás írója (Czerenä Paldhowär) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.10 20:24:59
137. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-10 09:48:23
Üzenet elküldve: 2020-03-10 09:48:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A kérdésre csak helyeslően bólint, hogy bizony nagyon rossz volt, és ezért bünti jár. Ilyesmit még sosem mondtak neki olyanok, akik nem a szülei voltak. De az hogy ahogy Valuryen kimondja, abban van valami bizsergetően izgató, amiért reszketőn felsóhajt. Az előbukkanó szemfogak, különös vágyat ébresztenek Seában. ~Harapj meg! ~ Villan át elméjén.
Az az egy szó sok mindennek szólhatna, de elsősorban a csóknak, amibe ezután az elf is úgy érzékien belemélyed. Vadabbra váltó hosszabb csókról ódákat tudna zengeni, csak hogy a harapás a végére teljesen elapassza a szavait. Halk nyögésre futja csak, a szavak most túl kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy kifejezze érzéseit. Az ölelés most kimondottan jól esik, s abba készségesen simul bele. Valuryen lejjebb araszoló keze a fenekére tévednek, ez mosolyt csal az ajkára. Az újabb felkívánkozó nyögését ezúttal elnyomja, az ajkába harapva, ekkor tudatosul benne, hogy máshova akarja az elfnek a fogai nyomát a testén. Az ölelésből minél később akar kiszakadni, így hasonló felfedezést tesz a férfi hátát átölelve lejjebb haladva a fenekére. Sea ugyan nem csodálhatta meg az ezüsthajú hátsóját, de tapogatva is izgatónak tűnik, s a látvány is bizonyára ilyen lesz. ~Lehetőleg pucéran…~ Az elf lány fantáziája, ha egyszer meglódul azt bizony nehéz gátak közé verni.
Az elf, amit mond, hogy milyen a holdfényben, ajkát harapva mosolyog. Kell pár pillanat mire mindezek után képes megszólalni.*
- Köszönöm, most már tudom. *mondja komolyságot mímelve, majd ajkát szelíd mosoly uralva megszólal.*
- Azonban te sem panaszkodhatsz. Úgy ragyogsz a hold fényében, hogy szinte beleszédülök a látványodba. *nem tud többet mondani, hiszen az elf rátér valami olyanra, ami elsőre kedvét szedi. Ajka le is biggyed, és homlokát az elfnek nyomja. Aztán ahogy tovább hallja a tolvaja szavait, úgy kezd megtetszeni neki az egész. Hiszen itt, csak egy rövid mese kerekedhetne ki a tolvaj és a hős találkozásából, ám másnap is találkoznak hagyva valami eseményt maguknak, úgy lehet hosszabb történet is ebből. Sea pedig egyértelműen hosszabb folytatást akar. Rossz szájíze nem lehetne, hiszen az ezüsthajú tolvaj ajka édesítette meg azt. Egy feltételt kell azonban szabnia a találkozás árának.*
- Részemről rendben van, de egyetlen feltételem van. *kezd bele ennek ecsetelésébe. Közben mutató ujja Valuryen arcélén simít végig, a végén az alsó ajkát érintve.*
- Ha holnap olyan helyen harapsz meg, ahol most ruha fed. *kiejtve a szavait rájön a tisztás erre nem is lenne alkalmas. Valahogy így jobb is az egész. Másnap, máshol másféle játékot űzve lehet kellemesebb lesz az egész. Kezei gyorsan fogják át az elf csuklóit, melyek még mindig a fenekénél fogva szorítják kellemes ölelésbe. Elhúzza őket, közben lábujjhegyre pipiskedve ad egy gyengéd puszit Valuryen arcára.*
- Akkor holnap Ezüsthajú Tolvajom, legyen, mondjuk a piactéren. *mondja mosolyogva, majd megfordulva távozik. Erős akaratával legyűri, hogy visszanézzen, pedig a késztetés tán még erősebb, de nem enged neki.*
A hozzászólás írója (Seawil Reandol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.10 09:49:50
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A kérdésre csak helyeslően bólint, hogy bizony nagyon rossz volt, és ezért bünti jár. Ilyesmit még sosem mondtak neki olyanok, akik nem a szülei voltak. De az hogy ahogy Valuryen kimondja, abban van valami bizsergetően izgató, amiért reszketőn felsóhajt. Az előbukkanó szemfogak, különös vágyat ébresztenek Seában. ~Harapj meg! ~ Villan át elméjén.
Az az egy szó sok mindennek szólhatna, de elsősorban a csóknak, amibe ezután az elf is úgy érzékien belemélyed. Vadabbra váltó hosszabb csókról ódákat tudna zengeni, csak hogy a harapás a végére teljesen elapassza a szavait. Halk nyögésre futja csak, a szavak most túl kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy kifejezze érzéseit. Az ölelés most kimondottan jól esik, s abba készségesen simul bele. Valuryen lejjebb araszoló keze a fenekére tévednek, ez mosolyt csal az ajkára. Az újabb felkívánkozó nyögését ezúttal elnyomja, az ajkába harapva, ekkor tudatosul benne, hogy máshova akarja az elfnek a fogai nyomát a testén. Az ölelésből minél később akar kiszakadni, így hasonló felfedezést tesz a férfi hátát átölelve lejjebb haladva a fenekére. Sea ugyan nem csodálhatta meg az ezüsthajú hátsóját, de tapogatva is izgatónak tűnik, s a látvány is bizonyára ilyen lesz. ~Lehetőleg pucéran…~ Az elf lány fantáziája, ha egyszer meglódul azt bizony nehéz gátak közé verni.
Az elf, amit mond, hogy milyen a holdfényben, ajkát harapva mosolyog. Kell pár pillanat mire mindezek után képes megszólalni.*
- Köszönöm, most már tudom. *mondja komolyságot mímelve, majd ajkát szelíd mosoly uralva megszólal.*
- Azonban te sem panaszkodhatsz. Úgy ragyogsz a hold fényében, hogy szinte beleszédülök a látványodba. *nem tud többet mondani, hiszen az elf rátér valami olyanra, ami elsőre kedvét szedi. Ajka le is biggyed, és homlokát az elfnek nyomja. Aztán ahogy tovább hallja a tolvaja szavait, úgy kezd megtetszeni neki az egész. Hiszen itt, csak egy rövid mese kerekedhetne ki a tolvaj és a hős találkozásából, ám másnap is találkoznak hagyva valami eseményt maguknak, úgy lehet hosszabb történet is ebből. Sea pedig egyértelműen hosszabb folytatást akar. Rossz szájíze nem lehetne, hiszen az ezüsthajú tolvaj ajka édesítette meg azt. Egy feltételt kell azonban szabnia a találkozás árának.*
- Részemről rendben van, de egyetlen feltételem van. *kezd bele ennek ecsetelésébe. Közben mutató ujja Valuryen arcélén simít végig, a végén az alsó ajkát érintve.*
- Ha holnap olyan helyen harapsz meg, ahol most ruha fed. *kiejtve a szavait rájön a tisztás erre nem is lenne alkalmas. Valahogy így jobb is az egész. Másnap, máshol másféle játékot űzve lehet kellemesebb lesz az egész. Kezei gyorsan fogják át az elf csuklóit, melyek még mindig a fenekénél fogva szorítják kellemes ölelésbe. Elhúzza őket, közben lábujjhegyre pipiskedve ad egy gyengéd puszit Valuryen arcára.*
- Akkor holnap Ezüsthajú Tolvajom, legyen, mondjuk a piactéren. *mondja mosolyogva, majd megfordulva távozik. Erős akaratával legyűri, hogy visszanézzen, pedig a késztetés tán még erősebb, de nem enged neki.*
A hozzászólás írója (Seawil Reandol) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.03.10 09:49:50
136. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-10 07:48:35
Üzenet elküldve: 2020-03-10 07:48:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
*Nem szeretné, hogy zsákmányát azon nyomban valaki el is tulajdonítsa, így, ahogy csak tud kikecmereg a forgatagból és az egyik mellékutcán át megindul a tisztás felé. Nem akarja megkockáztatni, hogy egy éppen ébredező suhanc eltulajdonítsa egy kietlen sikátor előtt tőle a kockákat. Amint kiér a tisztásra megkönnyebbülés lesz rajta úrrá és nem kicsi sikerélmény, hogy igen, ő ilyet is véghez tud vinni, az teljesen más tészta, hogy ketten is segítették ebben, az eredmény a fontos. Most van kockája. Neki ez egyet jelent azzal, hogy végre visszavághat a kikötői csürhének, talán még a gatyájukból is kiforgatja őket, a helyett, hogy ismét a szemétkupacon végezné. Miután helyet foglal egy sziklán, gyorsan elő is kapja a frissen szerzett csontmíves munkát és minden egyes darabot tüzetesen megvizsgál.*
-Hm… nagyon szép munka, tetszik. Bár talán ilyet én is tudnék csinálni… *Nézegeti őket, majd megnézi a kis kerek kavicsot is, amit az óriás nyomán szintén tartalmaz a készlet.*
-Milyen butaság, egy sziklában nem is lehet lakni. *Motyogja maga elé, de azért visszarejti a zsákba, nem hajítja el, mégiscsak ajándékba kapta.*
-Akkor lássunk is hozzá. *Térdel egy laposabb szikla mellé és a kockák csak úgy gurulnak rajta, egyszer, aztán talán százszor is, hogy kifigyelje a szerencséjét. Nagy bánatára, egészen véletlen eredményeket kap, pedig biztos volt benne, hogy azért amiért ilyen kicsire sikeredett bizonyára koncentrált szerencsével rendelkezik. De nagyon úgy fest, hogy ez nem így van.*
-Hogy a pestises csótánylé csorogjon végig az oldalaidon. *Vakarja meg az állát, majd miután egész délelőtt ezzel foglalatoskodott, végül pihenőt szavaz magának is, meg azoknak is.*
-Hm… nagyon szép munka, tetszik. Bár talán ilyet én is tudnék csinálni… *Nézegeti őket, majd megnézi a kis kerek kavicsot is, amit az óriás nyomán szintén tartalmaz a készlet.*
-Milyen butaság, egy sziklában nem is lehet lakni. *Motyogja maga elé, de azért visszarejti a zsákba, nem hajítja el, mégiscsak ajándékba kapta.*
-Akkor lássunk is hozzá. *Térdel egy laposabb szikla mellé és a kockák csak úgy gurulnak rajta, egyszer, aztán talán százszor is, hogy kifigyelje a szerencséjét. Nagy bánatára, egészen véletlen eredményeket kap, pedig biztos volt benne, hogy azért amiért ilyen kicsire sikeredett bizonyára koncentrált szerencsével rendelkezik. De nagyon úgy fest, hogy ez nem így van.*
-Hogy a pestises csótánylé csorogjon végig az oldalaidon. *Vakarja meg az állát, majd miután egész délelőtt ezzel foglalatoskodott, végül pihenőt szavaz magának is, meg azoknak is.*
135. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-09 23:48:08
Üzenet elküldve: 2020-03-09 23:48:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Igazi rossz kislány vagy, ugye? Seawil.
*Mosolyog, s furcsán hegyes szemfoga megvillan az ajkai alatt.*
-El kellene fenekelni, igaz?
*Kacsint rá, s ahogy terve sikerre jut, legalábbis úgy tűnik, s igaz, jó tolvajhoz méltón lop egy árva csókot a gyönyörű hajadontól. Olyan lágy és finom, mint az a bizonyos tavaszi szellő, mit oly sokszor kíván az ember a ínséges időkben. Ahogy Seawil száját elhagyja az az egy aprócska szó, mely szinte felgyújtja Valuryen szívét, már mindjárt kicsit másabb a leányzó fekvése. Hagyja magát az elf átadni magát a rezgésnek, a bizsergésnek, mit furcsa módon egy érintéssel tud előidézni a különleges, holdfénybéli társa. Szenvedélyesen és vadul csókol, nedves, forró és igazán érzéki, Val lágyan meg is harapja Sea ajkát, egy pillanat csak, majd elereszti, s közben kezével átöleli a lányt, és magához szorítja. egész szorosan, igazán közel, amennyire csak tudja. Lassan a hátáról a derekára csúsztatja a kezét, majd úgy húzza még egy kicsit közelebb, szinte egybeolvadnak, ha nem harcol ellene a lány. Azonban itt nem áll meg a tolvaj, bár már ez is eléggé izgató, tovább simul a tenyér egész le a lány fenekére, mit korábban csak elképzelni tudott, most megelevenedik. Csodálatos pillanat lehet ez, ám Val fejében valami mégis motoszkál. Ahogy elválnak ajkaik egymástól, ismét arrébb sodor pár tincset a lány arcából, mielőtt szólna.*
-Gyönyörű vagy a holdfényben, ugye tudod? Csak úgy ragyogsz.
*Őszinte és kedves mosoly ül az arcára.*
-Nem szeretném, hogy rossz szájízzel gondolj vissza erre a tökéletes pillanatra. Mit szólnál, ha mondjuk holnap innen folytatnánk? Addig is epekedhetek utánad.
*Nem szeretné, ha hirtelen futnának bele valamibe, amit később esetleg megbánnának, bár Val a maga részéről ettől nem fél, inkább csak nem ismeri a másikat annyira, hogy tudja, hogy hogy áll a dologhoz, na meg aztán az is plusz idő, amit együtt tölthetnek, s annak ő igazán csak örülne.*
-Mit gondolsz, megtisztelnél a társaságoddal egy tolvajt legközelebb is?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
-Igazi rossz kislány vagy, ugye? Seawil.
*Mosolyog, s furcsán hegyes szemfoga megvillan az ajkai alatt.*
-El kellene fenekelni, igaz?
*Kacsint rá, s ahogy terve sikerre jut, legalábbis úgy tűnik, s igaz, jó tolvajhoz méltón lop egy árva csókot a gyönyörű hajadontól. Olyan lágy és finom, mint az a bizonyos tavaszi szellő, mit oly sokszor kíván az ember a ínséges időkben. Ahogy Seawil száját elhagyja az az egy aprócska szó, mely szinte felgyújtja Valuryen szívét, már mindjárt kicsit másabb a leányzó fekvése. Hagyja magát az elf átadni magát a rezgésnek, a bizsergésnek, mit furcsa módon egy érintéssel tud előidézni a különleges, holdfénybéli társa. Szenvedélyesen és vadul csókol, nedves, forró és igazán érzéki, Val lágyan meg is harapja Sea ajkát, egy pillanat csak, majd elereszti, s közben kezével átöleli a lányt, és magához szorítja. egész szorosan, igazán közel, amennyire csak tudja. Lassan a hátáról a derekára csúsztatja a kezét, majd úgy húzza még egy kicsit közelebb, szinte egybeolvadnak, ha nem harcol ellene a lány. Azonban itt nem áll meg a tolvaj, bár már ez is eléggé izgató, tovább simul a tenyér egész le a lány fenekére, mit korábban csak elképzelni tudott, most megelevenedik. Csodálatos pillanat lehet ez, ám Val fejében valami mégis motoszkál. Ahogy elválnak ajkaik egymástól, ismét arrébb sodor pár tincset a lány arcából, mielőtt szólna.*
-Gyönyörű vagy a holdfényben, ugye tudod? Csak úgy ragyogsz.
*Őszinte és kedves mosoly ül az arcára.*
-Nem szeretném, hogy rossz szájízzel gondolj vissza erre a tökéletes pillanatra. Mit szólnál, ha mondjuk holnap innen folytatnánk? Addig is epekedhetek utánad.
*Nem szeretné, ha hirtelen futnának bele valamibe, amit később esetleg megbánnának, bár Val a maga részéről ettől nem fél, inkább csak nem ismeri a másikat annyira, hogy tudja, hogy hogy áll a dologhoz, na meg aztán az is plusz idő, amit együtt tölthetnek, s annak ő igazán csak örülne.*
-Mit gondolsz, megtisztelnél a társaságoddal egy tolvajt legközelebb is?
134. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-08 21:16:56
Üzenet elküldve: 2020-03-08 21:16:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 71
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
*A szántóról visszatér inkább a városba. Talán ideje megvalósítani ama célját, hogy beáll valami csoportosuláshoz. Igazán nem tudja, melyik klánnál vehetnék hasznát, de úgy gondolja erdőjáró tapasztalatai leginkább valami harci beállítottságú férfiak közé férhetne el. Artheniort ahogy elhagyta, úgy most vissza is tér. Az Erdőszéli tisztáson át méghozzá. Öltözete nem változott, ahogy haj viselete sem. Íja, s tegezben a nyílvesszői most is nála vannak. Oldalán a hosszú tőrje látszik. Fegyver mindössze ennyit láthatsz nála. A tisztásról viszont útja egyenesen a kaszárnyába vezet majd.*
133. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-07 22:54:57
Üzenet elküldve: 2020-03-07 22:54:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 119
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Kalamajka//
*A piactérről érkezik az Erdőszéli tisztásra, csak úgy kerülgeti az embereket, hol jobbra, hol balra tér ki egy-egy nagyobb ember elől. Akadt egy óriás is, aki elől el kellett ugrania, hiszen, majdnem eltaposta a tündérlányt. Aerwen azonban már ösztönösen kerülgeti a körötte járókat. *
*A tisztásra érve, csak rövid ideig áll meg és néz körül. Elmosolyodik, ahogy Kaffa ismét felfedező útra indul. Most is hagyja, hiszen a kisállat, csak próbálja kimozogni magát, hiszen sokat pihen mostanában. Míg átsétál a tisztáson, addig hagyja a menyétet ugrálni a fűben.*
- Kaffa.*csak a kisállat nevét mondja ki, aztán nem is figyel már rá. Az állat pedig már szalad is Aerwenhez, és ugrik fel a nyakába. Így hagyják el az Erdőszéli tisztást, hogy azután a Szarvasliget felé haladjon.*
*A piactérről érkezik az Erdőszéli tisztásra, csak úgy kerülgeti az embereket, hol jobbra, hol balra tér ki egy-egy nagyobb ember elől. Akadt egy óriás is, aki elől el kellett ugrania, hiszen, majdnem eltaposta a tündérlányt. Aerwen azonban már ösztönösen kerülgeti a körötte járókat. *
*A tisztásra érve, csak rövid ideig áll meg és néz körül. Elmosolyodik, ahogy Kaffa ismét felfedező útra indul. Most is hagyja, hiszen a kisállat, csak próbálja kimozogni magát, hiszen sokat pihen mostanában. Míg átsétál a tisztáson, addig hagyja a menyétet ugrálni a fűben.*
- Kaffa.*csak a kisállat nevét mondja ki, aztán nem is figyel már rá. Az állat pedig már szalad is Aerwenhez, és ugrik fel a nyakába. Így hagyják el az Erdőszéli tisztást, hogy azután a Szarvasliget felé haladjon.*
132. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-06 19:30:24
Üzenet elküldve: 2020-03-06 19:30:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A kérdőszóra bólint, majd elmosolyodik.*
- Nem is mondtam, hogy jó kislány vagyok. *jegyzi meg komiszul. A mosolygását azonban Valuryen tekintete szelíddé varázsolja. Nem igazán akar elszakadni tőle, nagyon jól esik számára, amit benne lát. A kérdésre ajkát lebiggyeszti szomorúan.*
- Hát most képzeld el, hogy még sosem. *a szomorú szóra csak helyeslőn bólogat, hogy úgy van ez egy szomorú tény bizony. A suttogóra fogott szavak, azonban ismét valamit felpiszkálnak benne. Valami láng, ami a mellkasában kezd életre kelni, szinte felszítja az elf férfi halk elfojtott szavai. Még a levegőt is benn tartja egy ideig, nehogy kialudjon a tűz, mely olyan jólesően melengeti.*
- Igen szeretném. *felel nagyon halkan. Színpadias kérése meghallgattatik, és a férfi ismét megsimítja az arcát. Szeretne válaszolni, hogy már tudja, hogy nagyon nagyon jól esik, de nem kap rá lehetőséget. Valuryen egyre határozottan simítja az arcát, majd a hajába túrva a tarkójánál húzza közelebb. A kikívánkozó szavait a tolvaj csókja fojtja belé. Az elf férfi ajkai puhák, és finomak. Sea-é viszont mint az üde rózsa puha szirma lenne. Van benne valami kellemes borzongató hűvös, mely úgy egészében jellemzi az elf lányt. A csók azonban véget ér, és Sea az elfbe kapaszkodik, mert szinte szédítő volt ez számára.*
~Előbb felgyújt, most meg elszédít. Mi lesz még itt?~
*Kezd el ezen gondolkodni, közben levegőért kapkodva nyomja homlokát a férfi vállának. Vagyis csak nyomná, de egy kérdést kap, egy eldöntendőt. Hasonló, mint az ő játéka. Elmosolyodik, szereti az ilyen játékokat. Nagy sóhajjal felel.*
- Ez túl rövid volt. *mondja halkan, szinte csak a szájáról olvashatja le a férfi. Aztán megköszörüli a torkát, hogy képes legyen hangját is hallatni.*
- Még…*mondja, és meg is teszi a következő lépést. Közelebb mozdul, ujjai felfelé vándorolnak a férfi nyaka felé, hogy egészen közel húzza magához. Valuryen ha hagyja most Seawil kezdeményezi a csókot. Hosszabbat, mélyebbet és sokkal szenvedélyesebbet akar, valódi érzéseket felizzítót.*
*A kérdőszóra bólint, majd elmosolyodik.*
- Nem is mondtam, hogy jó kislány vagyok. *jegyzi meg komiszul. A mosolygását azonban Valuryen tekintete szelíddé varázsolja. Nem igazán akar elszakadni tőle, nagyon jól esik számára, amit benne lát. A kérdésre ajkát lebiggyeszti szomorúan.*
- Hát most képzeld el, hogy még sosem. *a szomorú szóra csak helyeslőn bólogat, hogy úgy van ez egy szomorú tény bizony. A suttogóra fogott szavak, azonban ismét valamit felpiszkálnak benne. Valami láng, ami a mellkasában kezd életre kelni, szinte felszítja az elf férfi halk elfojtott szavai. Még a levegőt is benn tartja egy ideig, nehogy kialudjon a tűz, mely olyan jólesően melengeti.*
- Igen szeretném. *felel nagyon halkan. Színpadias kérése meghallgattatik, és a férfi ismét megsimítja az arcát. Szeretne válaszolni, hogy már tudja, hogy nagyon nagyon jól esik, de nem kap rá lehetőséget. Valuryen egyre határozottan simítja az arcát, majd a hajába túrva a tarkójánál húzza közelebb. A kikívánkozó szavait a tolvaj csókja fojtja belé. Az elf férfi ajkai puhák, és finomak. Sea-é viszont mint az üde rózsa puha szirma lenne. Van benne valami kellemes borzongató hűvös, mely úgy egészében jellemzi az elf lányt. A csók azonban véget ér, és Sea az elfbe kapaszkodik, mert szinte szédítő volt ez számára.*
~Előbb felgyújt, most meg elszédít. Mi lesz még itt?~
*Kezd el ezen gondolkodni, közben levegőért kapkodva nyomja homlokát a férfi vállának. Vagyis csak nyomná, de egy kérdést kap, egy eldöntendőt. Hasonló, mint az ő játéka. Elmosolyodik, szereti az ilyen játékokat. Nagy sóhajjal felel.*
- Ez túl rövid volt. *mondja halkan, szinte csak a szájáról olvashatja le a férfi. Aztán megköszörüli a torkát, hogy képes legyen hangját is hallatni.*
- Még…*mondja, és meg is teszi a következő lépést. Közelebb mozdul, ujjai felfelé vándorolnak a férfi nyaka felé, hogy egészen közel húzza magához. Valuryen ha hagyja most Seawil kezdeményezi a csókot. Hosszabbat, mélyebbet és sokkal szenvedélyesebbet akar, valódi érzéseket felizzítót.*
131. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-05 23:41:42
Üzenet elküldve: 2020-03-05 23:41:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Vádak? Csak egy bűnös mondana ilyet.
*Szinte kedve lenne zsiványan elnevetni magát, de egy visszafogottabb mosolynál marad, bár ha Seawil a szemébe néz, az nyitott könyv lehet a számára, s úgy olvashat benne, ahogy talán korábban soha senki. Ez csak rajta áll.*
-Még sosem voltál te a hősnő? Hát ez igazán szomorú. Kérlek.
*Súgja.*
-Engedd meg, hogy jóvátegyem ezt a sors helyett is.
*Folytatná, de annyira tetszenek neki a lány szavai, hogy egy pillanatra kénytelen abbahagyni.*
-A tolvaj, mi? Ha szeretnéd...
*Arca szinte virul és sugárzik, ahogy egyre inkább belejön ebbe az egészbe, és kezd oldódni. Örül, hogy Sea engedi neki, hogy hozzáérjen, ez bizonyosan egy jó pontot jelent. Val kezei finomat simítják végig a hamvas bőrét, melynek még az érintése is oly finom. A lány kérésére kedve lenne felnevetni örömében, de tudja, hogy azzal igazán elrontaná a pillanatot, így erőt vesz magán, s csak kedvesen mosolyog, és bólint egyet, nagyon gyengéden. Megfoghatja a kezét, hisz esze ágában sincs távolodni a lánytól, sőt. Inkább csak közeledni. Ujjait finomat kinyitja, s tenyerét az elf arcára teszi, hüvelykujjával lassan oda-vissza mozgatva a bőrén érezteti a törődést vele, a többivel pedig lassan a nyakát cirógatja, majd ujjaival a lány tarkója felé araszol, s beletúr a hajába, ha teheti. Egészen a szemébe néz, mintha csak elveszne bennük, akár az ember, ki túl sokáig vizslatta az óceánt, s már azt sem tudja, hogy hol van az eleje, és hol a vége. Lassan közelebb hajol, egészen csak egy pár centiméterre, kivár egy lélegzetvételnyi időt, s ha úgy látja a helyzetet, gyengéden megcsókolja a nőt. Kezével már egész körbefonja őt, ha sikerül a tolvaj terve. Ajkai puhák, és igazán érződhet benne, hogy nem ez az első neki, hogy ellopja valaki szívét. Szemeit lehunyva élvezi ki a pillanatot, amit nem húz el túl sokáig, helyette inkább szemét kinyitva néz a másikra, s búgó hangján suttogja.*
-Na és ez? Jól esett? Vagy nagyon jól?
*Kacér vigyorral várja a választ, persze, csak ha egyáltalán közben nem kap egy kis elutasítást.*
-Vádak? Csak egy bűnös mondana ilyet.
*Szinte kedve lenne zsiványan elnevetni magát, de egy visszafogottabb mosolynál marad, bár ha Seawil a szemébe néz, az nyitott könyv lehet a számára, s úgy olvashat benne, ahogy talán korábban soha senki. Ez csak rajta áll.*
-Még sosem voltál te a hősnő? Hát ez igazán szomorú. Kérlek.
*Súgja.*
-Engedd meg, hogy jóvátegyem ezt a sors helyett is.
*Folytatná, de annyira tetszenek neki a lány szavai, hogy egy pillanatra kénytelen abbahagyni.*
-A tolvaj, mi? Ha szeretnéd...
*Arca szinte virul és sugárzik, ahogy egyre inkább belejön ebbe az egészbe, és kezd oldódni. Örül, hogy Sea engedi neki, hogy hozzáérjen, ez bizonyosan egy jó pontot jelent. Val kezei finomat simítják végig a hamvas bőrét, melynek még az érintése is oly finom. A lány kérésére kedve lenne felnevetni örömében, de tudja, hogy azzal igazán elrontaná a pillanatot, így erőt vesz magán, s csak kedvesen mosolyog, és bólint egyet, nagyon gyengéden. Megfoghatja a kezét, hisz esze ágában sincs távolodni a lánytól, sőt. Inkább csak közeledni. Ujjait finomat kinyitja, s tenyerét az elf arcára teszi, hüvelykujjával lassan oda-vissza mozgatva a bőrén érezteti a törődést vele, a többivel pedig lassan a nyakát cirógatja, majd ujjaival a lány tarkója felé araszol, s beletúr a hajába, ha teheti. Egészen a szemébe néz, mintha csak elveszne bennük, akár az ember, ki túl sokáig vizslatta az óceánt, s már azt sem tudja, hogy hol van az eleje, és hol a vége. Lassan közelebb hajol, egészen csak egy pár centiméterre, kivár egy lélegzetvételnyi időt, s ha úgy látja a helyzetet, gyengéden megcsókolja a nőt. Kezével már egész körbefonja őt, ha sikerül a tolvaj terve. Ajkai puhák, és igazán érződhet benne, hogy nem ez az első neki, hogy ellopja valaki szívét. Szemeit lehunyva élvezi ki a pillanatot, amit nem húz el túl sokáig, helyette inkább szemét kinyitva néz a másikra, s búgó hangján suttogja.*
-Na és ez? Jól esett? Vagy nagyon jól?
*Kacér vigyorral várja a választ, persze, csak ha egyáltalán közben nem kap egy kis elutasítást.*
130. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-05 10:14:53
Üzenet elküldve: 2020-03-05 10:14:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//A szél feltámad//
//Az utolsó küldetés//
*Miután odaát megveszi a varázsitalt, már csomagolja is el a lehető legnagyobb gondossággal és indul vissza minél nagyobb léptekkel. Minden sarkon megáll és benéz, mert annak semmi értelme nem lenne, ha kiadna ennyi aranyat egy italért, aztán még el is szedik tőle hazafelé menet. Csak akkor lélegzik fel és könnyebbül meg egy kicsit, miután már a híd városi odalára teszi a csizmája talpát. Persze a romok között bóklászni sem veszélytelen, de jobban félti az épségét odaát, nem is megy, ha nagyon nem muszáj. De a varázsitalokat jól megfizetik, ő meg csak egy kis gnóm, rongyos ruhákban, csak nem nézik már ki belőle, hogy hatalmas arannyal teli zsákokkal mászkál itt naphosszat. De nem marad a városban sem sokáig, máris a tisztás zöld gyepét tapossa. Meg is áll az egyik sziklánál, hogy megpihenjen rajta. Előhalássza a, még otthon összetákolt elemózsiát és nagy örömmel kezdi falatozni, a hangyák hálájával kísérve. Mert hát a cipőből ők is megkapják a részüket, még ha nem is szándékosan, de terjedelmes foltban morzsál maga mellé.*
-Nem feledkezhetem meg arról, amit a gólem mondott. *Motyog közben maga elé, mert az ígéret szép szó, főleg ha azt egy nálánál nagyobbnak meg erősebbnek teszi.*
-De a mágus olyan elfoglalt, lehet, a közelébe se jutnék, úgy, mint legutóbb. *Latolgatja magában, hiszen ha odamenne, de mondjuk, az pont nem lenne ott, akkor teljesen felesleges lenne koptatni a csizmatalpát.*
-Megvan! *Világosodik meg, miközben az egyik éppen nyíló virágon tornászó katicabogarat figyeli.*
-Majd írok neki levelet. *Ekkor eszébe ötlik az a csuda pillangó, így már valóban nem akaródzik beljebb lépni a toronyba. Legutóbb szőrös szörnyetegek, most meg tüzet okádó rovarok. ~Nem keresem én a bajt. ~ Arra gondol, hogy látott ott két tanoncféleséget is, akik a pillangó után nagy hévvel álltak neki takarítani, esetleg az egyik kezébe majd odanyomja, talán az lesz a legtisztább és már jöhet is vissza. Még előveszi a jutalmat és megint megnézi magának. ~De vajon mire tehetném én rá? ~ Mert ha nem használná ki az általa nyújtott lehetőségeket, az tiszta pazarlás lenne.*
//Az utolsó küldetés//
*Miután odaát megveszi a varázsitalt, már csomagolja is el a lehető legnagyobb gondossággal és indul vissza minél nagyobb léptekkel. Minden sarkon megáll és benéz, mert annak semmi értelme nem lenne, ha kiadna ennyi aranyat egy italért, aztán még el is szedik tőle hazafelé menet. Csak akkor lélegzik fel és könnyebbül meg egy kicsit, miután már a híd városi odalára teszi a csizmája talpát. Persze a romok között bóklászni sem veszélytelen, de jobban félti az épségét odaát, nem is megy, ha nagyon nem muszáj. De a varázsitalokat jól megfizetik, ő meg csak egy kis gnóm, rongyos ruhákban, csak nem nézik már ki belőle, hogy hatalmas arannyal teli zsákokkal mászkál itt naphosszat. De nem marad a városban sem sokáig, máris a tisztás zöld gyepét tapossa. Meg is áll az egyik sziklánál, hogy megpihenjen rajta. Előhalássza a, még otthon összetákolt elemózsiát és nagy örömmel kezdi falatozni, a hangyák hálájával kísérve. Mert hát a cipőből ők is megkapják a részüket, még ha nem is szándékosan, de terjedelmes foltban morzsál maga mellé.*
-Nem feledkezhetem meg arról, amit a gólem mondott. *Motyog közben maga elé, mert az ígéret szép szó, főleg ha azt egy nálánál nagyobbnak meg erősebbnek teszi.*
-De a mágus olyan elfoglalt, lehet, a közelébe se jutnék, úgy, mint legutóbb. *Latolgatja magában, hiszen ha odamenne, de mondjuk, az pont nem lenne ott, akkor teljesen felesleges lenne koptatni a csizmatalpát.*
-Megvan! *Világosodik meg, miközben az egyik éppen nyíló virágon tornászó katicabogarat figyeli.*
-Majd írok neki levelet. *Ekkor eszébe ötlik az a csuda pillangó, így már valóban nem akaródzik beljebb lépni a toronyba. Legutóbb szőrös szörnyetegek, most meg tüzet okádó rovarok. ~Nem keresem én a bajt. ~ Arra gondol, hogy látott ott két tanoncféleséget is, akik a pillangó után nagy hévvel álltak neki takarítani, esetleg az egyik kezébe majd odanyomja, talán az lesz a legtisztább és már jöhet is vissza. Még előveszi a jutalmat és megint megnézi magának. ~De vajon mire tehetném én rá? ~ Mert ha nem használná ki az általa nyújtott lehetőségeket, az tiszta pazarlás lenne.*
129. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-04 12:55:10
Üzenet elküldve: 2020-03-04 12:55:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
*Miután befejezte a levél megírását, szépen elteszi, nehogy meggyűrje az igényes papírt. Nem lenne szép ugyanis, ha úgy kapnák kézbe, miről árulkodna az, talán be se engednék a házba! Bár ajándékot már szerzett, de azokhoz mérve, amiket ő otthon megszokott, az csupán valami kis apróság. Illene még valamivel előrukkolnia, ami mindenki számára ámulatba ejtő és megtisztelő érzést sugall. Mindig is odavolt az éjszakai égboltért és ama fenséges, az égen terebélyesen helyet foglaló valamiért, amiből a világosságot kapja az egész világ. Egy igazi csodának tartja, hogy az minden egyen nap megbirkózik ezzel a nem is kicsi feladattal. Vajon hogyan csinálja? Bárcsak közelebbről szemügyre vehetné, azonban azt sejti, az nem lenne annyira kellemes érzés. Közben már ki is sétált a városból, úgy elmerült a gondolatok kavalkádjában, hogy szinte csak maguktól jártak a lábai. Megtorpan és körbe néz. A tisztás ma is pont ugyan olyan békés és harmonikus látványt nyújt, mint eddig mindig. ~Talán egy varázslat. ~ Úgy véli, az se lehet nehéz, csak megbirkózik vele, hiszen az egyik legeszesebb tanítványa volt az öregnek. Azaz mindig ezt mondogatta. Bizonyára itt a városban nem sokan vannak olyanok, akik a mágiának csak egy alap szintjével is rendelkeznek. Elő is keresi a papírjai közül a rajzolt térképet, ami mindig jól jön, ki tudja megint mikor sikerül a semmi közepén találnia magát. Nem szeretne rászorulni senkire, meg a tájékozódása sem az igazi, sosem volt rá igazán szüksége, a kísérők meg a testőrök pontosan ismerték a várost, mint a tenyerüket.*
128. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-04 07:09:04
Üzenet elküldve: 2020-03-04 07:09:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem tudja, hogy mire érti most a sokkal szebbet. A hajára vagy a szemére. ~Csak ez a kettő lehet. Ez az, amire mások jobb esetben ilyesmit mondanak.~ Most sem ossza a véleményét Valuryennek. Aztán a következő szavakon elképed.*
- Miféle vádakkal illetsz már.*mosolyodik el. Felnevetni nem akar, az túl hangos lenne, pedig ahhoz lenne késztetése. A mosoly pont elég visszafogott a helyzet hangulatához. A hold említése után azonban közelebb hajol az elf, és a fülébe suttog. Felsóhajt, ez annyira izgató számára, szemét lehunyva hallgatja a szavait.*
- Óh, *egy halk felsóhajtásra futja tőle. Egész kellemes az ötlet, és nem is igazán találja olyannak, amit elutasítania kéne. A füle mögé simítható tincsek mindig akadnak, így most is. Leginkább az arcát ért cirógatás esik jól, nem a füle mögé kényszerített fura színű hajszálai. Kezei elindulnak az arca felé, hogy megérintse az elf kezét, hogy megfogja, és ne engedje eltávolodni az arcától. Ha elkésett ezzel, akkor, az arcát érinti meg, ahol az elf simította.*
- Tetszenek az ilyen mesék, és képzeld még sosem voltam egynek se a hőse.*mondja halkan. Aztán állja a Valuryen pillantását, sőt valójában a szeme színe is szép. Bár ez olyan meghatározhatatlan számára.*
- Hm, jó, de ha én vagyok a hős, akkor te mi leszel? *érdeklődik. Apró félmosolyra húzódnak ajkai, és továbbra is figyeli az elf szemeit.*
- A tolvaj leszel, aki elkezdi az egészet? *kérdezi, ajkát beharapva. A tény, hogy tán a mai napon kezdenék igen tetszetős. Nem nem igazán akar Sea távolságot, így inkább még közelebb lép, ami már talán tolakodón túl közel is lehetne.*
- Megcirógatnád még egyszer az arcom? *kérdi csendesen, majd huncut mosoly ül ki ajkára.*
- Hogy eltudjam dönteni, hogy csak jól eset vagy nagyon jól esett. Egyből sajnos nem tudom megállapítani.*közli az átlátszó tényt.*
*Nem tudja, hogy mire érti most a sokkal szebbet. A hajára vagy a szemére. ~Csak ez a kettő lehet. Ez az, amire mások jobb esetben ilyesmit mondanak.~ Most sem ossza a véleményét Valuryennek. Aztán a következő szavakon elképed.*
- Miféle vádakkal illetsz már.*mosolyodik el. Felnevetni nem akar, az túl hangos lenne, pedig ahhoz lenne késztetése. A mosoly pont elég visszafogott a helyzet hangulatához. A hold említése után azonban közelebb hajol az elf, és a fülébe suttog. Felsóhajt, ez annyira izgató számára, szemét lehunyva hallgatja a szavait.*
- Óh, *egy halk felsóhajtásra futja tőle. Egész kellemes az ötlet, és nem is igazán találja olyannak, amit elutasítania kéne. A füle mögé simítható tincsek mindig akadnak, így most is. Leginkább az arcát ért cirógatás esik jól, nem a füle mögé kényszerített fura színű hajszálai. Kezei elindulnak az arca felé, hogy megérintse az elf kezét, hogy megfogja, és ne engedje eltávolodni az arcától. Ha elkésett ezzel, akkor, az arcát érinti meg, ahol az elf simította.*
- Tetszenek az ilyen mesék, és képzeld még sosem voltam egynek se a hőse.*mondja halkan. Aztán állja a Valuryen pillantását, sőt valójában a szeme színe is szép. Bár ez olyan meghatározhatatlan számára.*
- Hm, jó, de ha én vagyok a hős, akkor te mi leszel? *érdeklődik. Apró félmosolyra húzódnak ajkai, és továbbra is figyeli az elf szemeit.*
- A tolvaj leszel, aki elkezdi az egészet? *kérdezi, ajkát beharapva. A tény, hogy tán a mai napon kezdenék igen tetszetős. Nem nem igazán akar Sea távolságot, így inkább még közelebb lép, ami már talán tolakodón túl közel is lehetne.*
- Megcirógatnád még egyszer az arcom? *kérdi csendesen, majd huncut mosoly ül ki ajkára.*
- Hogy eltudjam dönteni, hogy csak jól eset vagy nagyon jól esett. Egyből sajnos nem tudom megállapítani.*közli az átlátszó tényt.*
127. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-03 22:22:49
Üzenet elküldve: 2020-03-03 22:22:49
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 49
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
* Moraknak elege lett a város zajából. Egy kis nyugalomra és csendre vágyik, így, hát elindul a tisztás felé. Mikor odaér rálel arra, amit keresett itt csend van és nyugalom, nem zavarja senki. Csupán néhány énekesmadár énekét lehet hallani, hangjuk már a tavasz közeledtét jelzi. A törpe letelepszik a tisztás szélén a fűre, ott piheni ki a sok erőfeszítést, amit a feladatok megoldása kapcsán kifejtett. Azt azért sajnálja, hogy minden válasza helytelen lett. De sebaj, ebből is tanult. Ha mást nem legalább egy kis alázatot… *
126. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-03-03 21:23:24
Üzenet elküldve: 2020-03-03 21:23:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 380
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Azt hihetné egy átlagos ember, hogy ha két elf találkozik, akkor az valami nagyon kifinomult, elegáns, és közel sem olyan emberi, mint a sajátjuk, pedig ez nem igaz. Sőt. Néha az ilyen találkozások a legbensőségesebbek, amik csak lehetnek, ilyenkor, mikor tényleg csak ketten vannak, figyelő és kritikus szemek hiányában, csak a két-két sajátjuk.*
-Bár a tieid azért sokkal szebbek...
*Mondja és mosolyog, majd mintha gombóc lenne a torkán, és nyelni is alig bír, mert eszébe jut, hogy a korábbi elmélkedés csak a fejében létezik, s nem mondta ki ezt hangosan.*
-Ne haragudj, tudod néha csak úgy elveszek a gondolataimban. És, kár lenne tagadni, hogy most az egyébként sem túl sima fonalakat te kuszáltad össze ennyire, kedves.
*Nem bánja a közeledtét, sőt, igazán örül neki. Kicsit felszabadító érzés, hogy így kettesben lehet a lánnyal. Régen nem volt ilyesmi élményben része.*
-Ó. A hold...
*Néz fel az égre, bár már egész közel kerül hozzá közben a lány. Valtól sem idegen a játék, egy picit előre, s talán le is hajol, ha kell, úgy suttogja Seawil fülébe.*
-Gondolj bele milyen jó történet lenne, amely úgy kezdődik, hogy egy gyönyörű nő és egy hm.
*Kacéran mosolyog.*
-Szép hajú férfi a holdfényben gabalyodtak egymásba.
*Egyenesen a szemébe néz.*
-Lehetnél te a mese hőse. Egy aprócska, lopott csókkal kezdődik az egész.
*Mondja, s kezével, ha teheti egy tincset a másik hajából a füle mögé simít, lágyan megsimogatva az arcát. Nem akar túl tolakodó lenni, egyébként is rengeteg idejük van még, és nagyon élvezi ezt a napot, ez egy igen különleges a számára. Talán a korábbi dolgok amikről beszéltek mintha most kevésbé lennének fontosak, legalábbis Val fejéből szinte kiszállnak azok a gondolatok, s helyébe valami sokkal szebb, és sokkal tüzesebb költözik.*
-Talán épp a mai napon.
*De ezt már egészen halkan mondja, csak akkor hallhatja Seawil, hogyha sikerült egy kis távolságot lopnia kettejük között a kótyagos elfnek.*
*Azt hihetné egy átlagos ember, hogy ha két elf találkozik, akkor az valami nagyon kifinomult, elegáns, és közel sem olyan emberi, mint a sajátjuk, pedig ez nem igaz. Sőt. Néha az ilyen találkozások a legbensőségesebbek, amik csak lehetnek, ilyenkor, mikor tényleg csak ketten vannak, figyelő és kritikus szemek hiányában, csak a két-két sajátjuk.*
-Bár a tieid azért sokkal szebbek...
*Mondja és mosolyog, majd mintha gombóc lenne a torkán, és nyelni is alig bír, mert eszébe jut, hogy a korábbi elmélkedés csak a fejében létezik, s nem mondta ki ezt hangosan.*
-Ne haragudj, tudod néha csak úgy elveszek a gondolataimban. És, kár lenne tagadni, hogy most az egyébként sem túl sima fonalakat te kuszáltad össze ennyire, kedves.
*Nem bánja a közeledtét, sőt, igazán örül neki. Kicsit felszabadító érzés, hogy így kettesben lehet a lánnyal. Régen nem volt ilyesmi élményben része.*
-Ó. A hold...
*Néz fel az égre, bár már egész közel kerül hozzá közben a lány. Valtól sem idegen a játék, egy picit előre, s talán le is hajol, ha kell, úgy suttogja Seawil fülébe.*
-Gondolj bele milyen jó történet lenne, amely úgy kezdődik, hogy egy gyönyörű nő és egy hm.
*Kacéran mosolyog.*
-Szép hajú férfi a holdfényben gabalyodtak egymásba.
*Egyenesen a szemébe néz.*
-Lehetnél te a mese hőse. Egy aprócska, lopott csókkal kezdődik az egész.
*Mondja, s kezével, ha teheti egy tincset a másik hajából a füle mögé simít, lágyan megsimogatva az arcát. Nem akar túl tolakodó lenni, egyébként is rengeteg idejük van még, és nagyon élvezi ezt a napot, ez egy igen különleges a számára. Talán a korábbi dolgok amikről beszéltek mintha most kevésbé lennének fontosak, legalábbis Val fejéből szinte kiszállnak azok a gondolatok, s helyébe valami sokkal szebb, és sokkal tüzesebb költözik.*
-Talán épp a mai napon.
*De ezt már egészen halkan mondja, csak akkor hallhatja Seawil, hogyha sikerült egy kis távolságot lopnia kettejük között a kótyagos elfnek.*
125. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-29 05:48:23
Üzenet elküldve: 2020-02-29 05:48:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Holdvilág//
//Zárás//
*A férfi csak tovább tetézi furcsaságait azzal, hogy egyszerűen Learon szavába vág és ezzel egyúttal a pásztor el is könyveli magában egy bunkónak, akinek tényleg valami baj van a fejével és innentől fogva ez ki is ül az arcára. Hát még, amikor amaz elköszön! A Sajt-mester elhúzza a száját, megvonja a vállát.* ~Nos, én mindent megtettem, hogy beszélgessünk! Ilyen egy furcsa fickót még nem látott a világ!~ *Azért a macskát megkedvelte, így először tőle köszön el.*
-Nos, örültem a találkozásnak, Beltrys! *Aztán a férfira néz, bólint egy aprót a fejével.*
-Persze! Feltétlenül fussunk! *Ez a félmosoly most inkább gunyoros, mint az eddigi jókedvű próbálkozásai. Kevés dolog van, amit ki nem állhat a férfi és emez mind a kettőt megtette. Egyrészt ignorálta beszélgetés közben, másrészt közbe is szólt a beszédének. ennél már csak az lett volna rosszabb, ha valamelyik állatát kezdi el szidni a kecskésnek!* ~Remélem nem látom viszont! Kinek van kedve ilyen bohózathoz megint?~ *Azzal fogja magát és egyszerűen lehuppan a fűbe, ha már azért jött, hogy pihenhessen itten a tisztáson egy kicsikét úgy, mint régen, mielőtt birtokos és nagy mágus lett volna.*
//Holdvilág//
//Zárás//
*A férfi csak tovább tetézi furcsaságait azzal, hogy egyszerűen Learon szavába vág és ezzel egyúttal a pásztor el is könyveli magában egy bunkónak, akinek tényleg valami baj van a fejével és innentől fogva ez ki is ül az arcára. Hát még, amikor amaz elköszön! A Sajt-mester elhúzza a száját, megvonja a vállát.* ~Nos, én mindent megtettem, hogy beszélgessünk! Ilyen egy furcsa fickót még nem látott a világ!~ *Azért a macskát megkedvelte, így először tőle köszön el.*
-Nos, örültem a találkozásnak, Beltrys! *Aztán a férfira néz, bólint egy aprót a fejével.*
-Persze! Feltétlenül fussunk! *Ez a félmosoly most inkább gunyoros, mint az eddigi jókedvű próbálkozásai. Kevés dolog van, amit ki nem állhat a férfi és emez mind a kettőt megtette. Egyrészt ignorálta beszélgetés közben, másrészt közbe is szólt a beszédének. ennél már csak az lett volna rosszabb, ha valamelyik állatát kezdi el szidni a kecskésnek!* ~Remélem nem látom viszont! Kinek van kedve ilyen bohózathoz megint?~ *Azzal fogja magát és egyszerűen lehuppan a fűbe, ha már azért jött, hogy pihenhessen itten a tisztáson egy kicsikét úgy, mint régen, mielőtt birtokos és nagy mágus lett volna.*
124. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-28 09:09:04
Üzenet elküldve: 2020-02-28 09:09:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Holdvilág//
//Zárás//
*Parcy eleve nem tervezte, hogy ez a beszélgetés ilyen hosszúra nyúlna. Semmi kedve nincsen valójában ahhoz, hogy tovább folytassa ezt a kellemetlen diskurzust. Talán emiatt van az, hogy megpróbál Learon előtt szóhoz jutni, ami nem sikerül, így a szavába vág, feltehetően. Eléggé kínos ez már így is, nem igazán érti azt, hogy mitől lenne az jobb, ha folytatnák. Kezeit összeteszi, s a macskának int a lábával: ideje továbbállni.*
-Nézze, nagyon szívesen beszélgetnék tovább magával, de nekem tényleg rengeteg dolgom van még. Mindenesetre remélem, hogy összefutunk egyszer a jövőben. ~ Az istenek mentsenek tőle! ~ *Aztán ha megengedik neki, hamiskás mosollyal az arcán, szapora léptekkel, csak úgy, távozik. Természetesen Beltryssel az oldalán.*
//Holdvilág//
//Zárás//
*Parcy eleve nem tervezte, hogy ez a beszélgetés ilyen hosszúra nyúlna. Semmi kedve nincsen valójában ahhoz, hogy tovább folytassa ezt a kellemetlen diskurzust. Talán emiatt van az, hogy megpróbál Learon előtt szóhoz jutni, ami nem sikerül, így a szavába vág, feltehetően. Eléggé kínos ez már így is, nem igazán érti azt, hogy mitől lenne az jobb, ha folytatnák. Kezeit összeteszi, s a macskának int a lábával: ideje továbbállni.*
-Nézze, nagyon szívesen beszélgetnék tovább magával, de nekem tényleg rengeteg dolgom van még. Mindenesetre remélem, hogy összefutunk egyszer a jövőben. ~ Az istenek mentsenek tőle! ~ *Aztán ha megengedik neki, hamiskás mosollyal az arcán, szapora léptekkel, csak úgy, távozik. Természetesen Beltryssel az oldalán.*
123. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-27 21:05:22
Üzenet elküldve: 2020-02-27 21:05:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Holdvilág//
*A tharg mágus csak egy átlagos emberismerő, de a zavarodottságot felismeri, így Parcy bekerül a furcsa emberek közé a szemében. Azért Learon beszéde általában érdeklődést szokott kiváltani az emberekből, nem pedig azt, hogy elhallgatnak és ilyen furcsán, zavarodottan néznek maguk elé, esetleg vonulnak vissza a saját érzelmi pusztaságukba bolyongani, ahogyan most szemlátomást a férfi teszi. A pásztormágus legelőször arra gondol, hogy esetleg valami rosszat evett a férfi, hiszen Akheelnál, a Sajt-mester mindenkori szerelménél gyakran előfordult ilyesmi, hogy kissé morcosabbá, szótlanabbá vált, amikor elcsapta a pocakját, de aztán ezt a dolgot inkább elhessegeti, hiszen a Vörös Vadászt senkivel még csak összehasonlítani sem lehet ilyen téren. Aztán a másik gondolata, hogy mi van, ha az ébenhajú egész életében el volt zárva valami börtönbe, vagy olyan helyre, ahova nem süt be a nap és nem mennek emberek, hogy beszélgethessen velük. Ez egyrészt magyarázná azt. hogy miért ilyen kicsavart a gondolatmenete és miért nem tud folytatni egy ilyen egyszerű és érdekes társalgást, másrészt azt is, hogy miért olyan sápadt a bőre. Az, hogy esetleg saját magával, a pásztormágussal, a tharg birtokossal és Sajt-mesterrel lenne gond, csak legutolsó esetben, és ezt még sokkal gyorsabban elveti, mint, hogy a férfi elcsapta volna a gyomrát.* ~Nem létezik, hogy én lennék a furcsa! Hát mindenkivel megtaláltam eddig a közös hangot! Még egy mélységi kutyával is beszélgettem múltkor, pedig azok aztán tűzrevalók!~ *Az egyetlen szó, amit hozzátesz a beszélgetéshez a férfi, szinte el sem jut a pásztor agyáig Aztán ahogy próbál valami beszédtémát keresni, visszagondol az előbbiekre, hogy mi is érdekelhette ezt a fickót és arra jut hogy a gyógynövények talán elég érdekes téma lesz ahhoz, hogy esetleg Learon is tanuljon belőle és ez a furcsa, hirtelen elhallgató alak is visszatérjen a valóság medrébe.*
-És mondja csak! Régóta foglalkozik gyógynövényekkel? Esetleg az alkímiában is járatos? *A pásztormágus ugyan teljesen ostoba a kevergetéshez, hiszen minden a fejébe van a mágia által, amivel kikerülheti az üvegcsékből való vedelést, de minden új információ lehet egyszer hasznos. Ha más nem, megtudhatja, hogy kihez forduljon, ha egyszer mégis szüksége volna ilyen italokra.*
//Holdvilág//
*A tharg mágus csak egy átlagos emberismerő, de a zavarodottságot felismeri, így Parcy bekerül a furcsa emberek közé a szemében. Azért Learon beszéde általában érdeklődést szokott kiváltani az emberekből, nem pedig azt, hogy elhallgatnak és ilyen furcsán, zavarodottan néznek maguk elé, esetleg vonulnak vissza a saját érzelmi pusztaságukba bolyongani, ahogyan most szemlátomást a férfi teszi. A pásztormágus legelőször arra gondol, hogy esetleg valami rosszat evett a férfi, hiszen Akheelnál, a Sajt-mester mindenkori szerelménél gyakran előfordult ilyesmi, hogy kissé morcosabbá, szótlanabbá vált, amikor elcsapta a pocakját, de aztán ezt a dolgot inkább elhessegeti, hiszen a Vörös Vadászt senkivel még csak összehasonlítani sem lehet ilyen téren. Aztán a másik gondolata, hogy mi van, ha az ébenhajú egész életében el volt zárva valami börtönbe, vagy olyan helyre, ahova nem süt be a nap és nem mennek emberek, hogy beszélgethessen velük. Ez egyrészt magyarázná azt. hogy miért ilyen kicsavart a gondolatmenete és miért nem tud folytatni egy ilyen egyszerű és érdekes társalgást, másrészt azt is, hogy miért olyan sápadt a bőre. Az, hogy esetleg saját magával, a pásztormágussal, a tharg birtokossal és Sajt-mesterrel lenne gond, csak legutolsó esetben, és ezt még sokkal gyorsabban elveti, mint, hogy a férfi elcsapta volna a gyomrát.* ~Nem létezik, hogy én lennék a furcsa! Hát mindenkivel megtaláltam eddig a közös hangot! Még egy mélységi kutyával is beszélgettem múltkor, pedig azok aztán tűzrevalók!~ *Az egyetlen szó, amit hozzátesz a beszélgetéshez a férfi, szinte el sem jut a pásztor agyáig Aztán ahogy próbál valami beszédtémát keresni, visszagondol az előbbiekre, hogy mi is érdekelhette ezt a fickót és arra jut hogy a gyógynövények talán elég érdekes téma lesz ahhoz, hogy esetleg Learon is tanuljon belőle és ez a furcsa, hirtelen elhallgató alak is visszatérjen a valóság medrébe.*
-És mondja csak! Régóta foglalkozik gyógynövényekkel? Esetleg az alkímiában is járatos? *A pásztormágus ugyan teljesen ostoba a kevergetéshez, hiszen minden a fejébe van a mágia által, amivel kikerülheti az üvegcsékből való vedelést, de minden új információ lehet egyszer hasznos. Ha más nem, megtudhatja, hogy kihez forduljon, ha egyszer mégis szüksége volna ilyen italokra.*
122. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-27 14:18:22
Üzenet elküldve: 2020-02-27 14:18:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 97
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Holdvilág//
*Parcy a teljes összezavarodás szélén áll, s ha a pásztorábrázatú tharg mágus eléggé jó emberismerő hozzá, ezt akár észre is veheti. Itt elsősorban nem arról van szó, hogy lenézné a másikat, vagy beskatulyázná őrültnek, vagy valami hasonló, számára borzalmasan negatív, rosszakaró címzettnek, hanem annyira hirtelen változtatja a véleményét, s olyan szinte nem illik bele az eddigi sémákba, vagyis emberekre, figurákra sem igaz, hogy egyszerűen még elképzelni is képtelen, mi is lehet pontosan ez a Learon. Hát, amiket látott, azokra azért igyekszik, ha a szokatlanság miatt is, de részint támaszkodni, csak azok adhatnak neki támpontot, és ha így ötletel, ezen a szálon mozog tovább, akkor ki kell zárnia a nemest, már abban az értelemben, amiben ő használja. Természetesen a változtatás jogát ő is fenntartja, élete hosszú folyamán találkozott már olyan kótyagos arisztokratával, aki azt hitte, a kíméletes bánásmód és a szólásjog megadásával jobbágyai majd jobban fogják szeretni, s többet érne el ezzel, mint mulasztana. Szegény jószág helyesen gondolkodott, csak nem jó világban: mire Paranvyr és a kalmár, aki alatt akkor szolgált, visszatért Wegtorenbe, a férfinek csak halálhírét találták, amiben az a legkellemetlenebb, hogy a fia nem tett eleget a közös szerződésnek, az üzlet elmaradt, az utazásra szánt összeget pedig csak annyira volt értelmes dolog elkölteni, mintha a tengerbe dobták volna a mólóról. Pásztor sem lehet, mert azok túlságosan is szegények megítélése szerint ahhoz, hogy megengedjék maguknak saját jobbágyok tartását, mert feltételezhető, hogy háza is van ennek az idegennek, márpedig ha abban többen laknak, akkor nem valami poros erdei viskóról van szó, mint amiben az alkimista is lakik, a Kikötő mellett. Nem, itt többről lehet szó, méghozzá sokkal többről. A mágus már egy sokkal kedvezőbb, meg elfogadhatóbb megközelítése a vegyesfelvágott férfi jellemének. Azok is sokszínűek, sokszor különös, egymással halmazt nem alkotó dolgokat művelnek, vagy birtokolnak a saját magánéletükben, ezzel nem kis botrányt okozva a szerencsétlen, mezei polgárok számára - vagy a Parcyhoz hasonló erdei elfeknek. Számukra ez a normális, s ez a nevetés, ami elhagyja Learon ajkait, s ami a sápadt bőrűt is annyira kellemetlen szituációba hozza, pontot tesz az i-re. ~ Igen, a mágus domináns benne. Mondjuk lehet, hogy csak füllent itt nekem, hiszen még nem igazán láttam varázsolni, pedig azok nagyon szeretik mutogatni a képességeiket. Vagy az is lehet, hogy csak hazudott nekem, vagy egy nagyon gyenge mágus, s így éli ki a hiányosságait. ~ Ha tudná, mekkorát is téved valójában, még gondolatban sem vetemedne ilyesmire, már csak a telekinézistől való félelem miatt is. Mindenesetre egyebet nem tud egyetlen dologhoz sem hozzáfűzni: a pásztorábrázatú mondja a magáét, elvadult féldisznókról, vagy mikről, gebes kancákról, valami Fortély-asszonyról, s összevissza halandzsázva csak beszél, és beszél, értelmetlenül az alkimista számára, aki annak ellenére, hogy igyekszik ezt kifele nem mutatni, eléggé kellemetlenül érzi magát. Mondjuk az is igaz, hogy nem mindig figyel oda rendesen, néha elkalandozik Beltrysnek hála, hiszen az még mindig a lábai körül somfordál.*
-Mindenféleképpen. *Szúrja közbe a válaszát, aztán pedig hallgat a továbbiakban. Eleve nem egy szószátyár típus, amikor pedig fogalma sincs, hogy kivel is van valójában dolga, akkor még inkább elbizonytalanodik. Itt Learonnak kell nyitnia, vagy ellenkező esetben, megnyerte társaságnak a világ legjobb hallgatóját, egy vászonkabátos karó képében.*
//Holdvilág//
*Parcy a teljes összezavarodás szélén áll, s ha a pásztorábrázatú tharg mágus eléggé jó emberismerő hozzá, ezt akár észre is veheti. Itt elsősorban nem arról van szó, hogy lenézné a másikat, vagy beskatulyázná őrültnek, vagy valami hasonló, számára borzalmasan negatív, rosszakaró címzettnek, hanem annyira hirtelen változtatja a véleményét, s olyan szinte nem illik bele az eddigi sémákba, vagyis emberekre, figurákra sem igaz, hogy egyszerűen még elképzelni is képtelen, mi is lehet pontosan ez a Learon. Hát, amiket látott, azokra azért igyekszik, ha a szokatlanság miatt is, de részint támaszkodni, csak azok adhatnak neki támpontot, és ha így ötletel, ezen a szálon mozog tovább, akkor ki kell zárnia a nemest, már abban az értelemben, amiben ő használja. Természetesen a változtatás jogát ő is fenntartja, élete hosszú folyamán találkozott már olyan kótyagos arisztokratával, aki azt hitte, a kíméletes bánásmód és a szólásjog megadásával jobbágyai majd jobban fogják szeretni, s többet érne el ezzel, mint mulasztana. Szegény jószág helyesen gondolkodott, csak nem jó világban: mire Paranvyr és a kalmár, aki alatt akkor szolgált, visszatért Wegtorenbe, a férfinek csak halálhírét találták, amiben az a legkellemetlenebb, hogy a fia nem tett eleget a közös szerződésnek, az üzlet elmaradt, az utazásra szánt összeget pedig csak annyira volt értelmes dolog elkölteni, mintha a tengerbe dobták volna a mólóról. Pásztor sem lehet, mert azok túlságosan is szegények megítélése szerint ahhoz, hogy megengedjék maguknak saját jobbágyok tartását, mert feltételezhető, hogy háza is van ennek az idegennek, márpedig ha abban többen laknak, akkor nem valami poros erdei viskóról van szó, mint amiben az alkimista is lakik, a Kikötő mellett. Nem, itt többről lehet szó, méghozzá sokkal többről. A mágus már egy sokkal kedvezőbb, meg elfogadhatóbb megközelítése a vegyesfelvágott férfi jellemének. Azok is sokszínűek, sokszor különös, egymással halmazt nem alkotó dolgokat művelnek, vagy birtokolnak a saját magánéletükben, ezzel nem kis botrányt okozva a szerencsétlen, mezei polgárok számára - vagy a Parcyhoz hasonló erdei elfeknek. Számukra ez a normális, s ez a nevetés, ami elhagyja Learon ajkait, s ami a sápadt bőrűt is annyira kellemetlen szituációba hozza, pontot tesz az i-re. ~ Igen, a mágus domináns benne. Mondjuk lehet, hogy csak füllent itt nekem, hiszen még nem igazán láttam varázsolni, pedig azok nagyon szeretik mutogatni a képességeiket. Vagy az is lehet, hogy csak hazudott nekem, vagy egy nagyon gyenge mágus, s így éli ki a hiányosságait. ~ Ha tudná, mekkorát is téved valójában, még gondolatban sem vetemedne ilyesmire, már csak a telekinézistől való félelem miatt is. Mindenesetre egyebet nem tud egyetlen dologhoz sem hozzáfűzni: a pásztorábrázatú mondja a magáét, elvadult féldisznókról, vagy mikről, gebes kancákról, valami Fortély-asszonyról, s összevissza halandzsázva csak beszél, és beszél, értelmetlenül az alkimista számára, aki annak ellenére, hogy igyekszik ezt kifele nem mutatni, eléggé kellemetlenül érzi magát. Mondjuk az is igaz, hogy nem mindig figyel oda rendesen, néha elkalandozik Beltrysnek hála, hiszen az még mindig a lábai körül somfordál.*
-Mindenféleképpen. *Szúrja közbe a válaszát, aztán pedig hallgat a továbbiakban. Eleve nem egy szószátyár típus, amikor pedig fogalma sincs, hogy kivel is van valójában dolga, akkor még inkább elbizonytalanodik. Itt Learonnak kell nyitnia, vagy ellenkező esetben, megnyerte társaságnak a világ legjobb hallgatóját, egy vászonkabátos karó képében.*
121. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-02-27 06:38:20
Üzenet elküldve: 2020-02-27 06:38:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1689
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Holdvilág//
*Ha hallaná a pásztor a férfi gondolatait és elmondaná, hogy ő mit gondol a macska gazdájáról, valószínűleg csak nevetnének egy jót azon, hogy mennyire félreismerték egymást, pedig mind a kettő nagy szellem a maga módján, és cseppet sem bolond vagy őrült, hanem pont ellenkezőleg. Learon a maga részéről akkor sem hagyná magára a férfit, ha az valóban valami elmezavarban küzdene, mert a Sajt-mester eddig is pártfogója volt a különc alakoknak. A pásztormágus nem igazán tudja mire vélni a férfi hirtelen bekövetkező zavarát, ami kiül arcára, és emiatt ő csak még jobban kezd mosolyogni, hogy próbálja visszatéríteni beszélgetőtársát a valóság talajára. Nehéz egy olyan emberrel kommunikálni, aki valahol teljese máshol van fejben. Aztán ahogy elhangoznak a szavai, Learonból egy meglepett „he?” bukik ki először, aztán ahogy rendezi magában a hallottakat, az előbbieknél jóval harsányabb nevetésben tör ki és jó hosszan ki is tartja a kacagást, majd válasz a férfi kérdésére.*
-Büntetés? *Először csak ennyi jön ki a nagy nevetés közben, aztán ahogy összeszedi magát, már kicsit levegő után kapkodva folytatja, de még mindig látszik rajta, hogy mennyire nagyon jól mulat a feltételezésen is.*
-Úgy szeretem a jobbágyaimat mintha csak a saját családom lenne! ~Némelyik bátyámnál talán még jobban is!~ *Gondol vissza arra a testvérére aki egyszer ellopta egy kereskedő kocsijának a kerekét, mert az övé eltört. Alig bírt aztán Learon az utazó árus szemébe nézni, mikor apjával megtérítették a kárt a testvér nevében.*
-Dehogy büntetem én meg! Örülök, hogy tiszta lesz a házam! Sosem tudnám olyan tisztára varázsolni, mint ahogy Fortas-asszony rendbe rakja! *A Sajt-mester emlékében még él a kép az egy évvel ezelőtti helyzetről, amikor mindent neki kellett otthon csinálni. Mindig volt egy-két koszos edény otthon, és a bőrök sem voltak hetente kiporolva, amin alszik. Legényember ilyesmikről nagyon el tud feledkezni, és volt, amikor egy hétig haza se ment a pásztormágus. Akkor aztán kész felfordulás volt mindig utána.*
-Inkább megjutalmazom őt, hogy ilyen becsülettel végzi a dolgát! *Itt már azért abbamarad a nagy kacagás, mert észhez tér a kecskés, hogy lehet ez illetlenség volt, sőt az is lehet, hogy a macskás fickó egy nemesember, aki bizony megbünteti ilyenekért a szolgáit. Learon arcán azonban nem ül ki zavar, mert ha mégis így van, hát ő majd kioktatja a helyes paraszttartásról a férfit!*
-Hogy meg lehet-e? Én eddig úgy hallottam, hogy nekik tanítják főleg. Olyan vaddisznóknak, akiket az anyjuktól ragadnak el. A szülőfalum melletti egyik kis vadásztelepülésen élt ez a barbár szokás a gombászok között. Azt mondták azért kell ez a félvaddisznó, mert jobbak az érzékei, mint a házi társaiknak. *A macska témáját ezennel le is zárta, de azért még egy fél mondatot odatesz a beszélgetés ezen részéhez.*
-Ha esetleg tényleg sikerül megtanítani rá, keressen majd fel, biztos lenne rá pár aranyam, hogy vegyek abból a gombából! *Alapból nem rajong a gombákért, de a szarvasgomba az egy egészen más ízvilág, mint egy átlagos erdei gomba, ami csak úgy száz-kiló számra terem a birtokok melletti erdőben is.*
-Van egy pásztorkutyám is, aki terelni segít nekem a nyájat és egy öreg, buta lovam is, akit igásnak használok és ha hosszú útra megyek, cipekedésre. Szegénynek valami gond lehet a fejével, mert mióta nálam van, úgy öt éve, mindig is lassú volt az észjárása és mostanában egyre jobban épül le! *Csóválja meg szomorúan a fejét.*
-Szegény Redul, biztos rossz csikókora volt. *Már úgy is kerül Learonhoz, hogy nem ő volt a legélesebb ló a fiókban, de a Sajt-mester nem is vágyott sosem másik hátasra.*
-De nagyon szeretem így is! Sokat segít nekem a birtokon is, valamint hű társam mikor a mágustoronyba utazom tanulni. Nélküle nem lenne igazi semmilyen vándorlásom! *Vakarja meg tarkóját a pásztormágus.*
//Holdvilág//
*Ha hallaná a pásztor a férfi gondolatait és elmondaná, hogy ő mit gondol a macska gazdájáról, valószínűleg csak nevetnének egy jót azon, hogy mennyire félreismerték egymást, pedig mind a kettő nagy szellem a maga módján, és cseppet sem bolond vagy őrült, hanem pont ellenkezőleg. Learon a maga részéről akkor sem hagyná magára a férfit, ha az valóban valami elmezavarban küzdene, mert a Sajt-mester eddig is pártfogója volt a különc alakoknak. A pásztormágus nem igazán tudja mire vélni a férfi hirtelen bekövetkező zavarát, ami kiül arcára, és emiatt ő csak még jobban kezd mosolyogni, hogy próbálja visszatéríteni beszélgetőtársát a valóság talajára. Nehéz egy olyan emberrel kommunikálni, aki valahol teljese máshol van fejben. Aztán ahogy elhangoznak a szavai, Learonból egy meglepett „he?” bukik ki először, aztán ahogy rendezi magában a hallottakat, az előbbieknél jóval harsányabb nevetésben tör ki és jó hosszan ki is tartja a kacagást, majd válasz a férfi kérdésére.*
-Büntetés? *Először csak ennyi jön ki a nagy nevetés közben, aztán ahogy összeszedi magát, már kicsit levegő után kapkodva folytatja, de még mindig látszik rajta, hogy mennyire nagyon jól mulat a feltételezésen is.*
-Úgy szeretem a jobbágyaimat mintha csak a saját családom lenne! ~Némelyik bátyámnál talán még jobban is!~ *Gondol vissza arra a testvérére aki egyszer ellopta egy kereskedő kocsijának a kerekét, mert az övé eltört. Alig bírt aztán Learon az utazó árus szemébe nézni, mikor apjával megtérítették a kárt a testvér nevében.*
-Dehogy büntetem én meg! Örülök, hogy tiszta lesz a házam! Sosem tudnám olyan tisztára varázsolni, mint ahogy Fortas-asszony rendbe rakja! *A Sajt-mester emlékében még él a kép az egy évvel ezelőtti helyzetről, amikor mindent neki kellett otthon csinálni. Mindig volt egy-két koszos edény otthon, és a bőrök sem voltak hetente kiporolva, amin alszik. Legényember ilyesmikről nagyon el tud feledkezni, és volt, amikor egy hétig haza se ment a pásztormágus. Akkor aztán kész felfordulás volt mindig utána.*
-Inkább megjutalmazom őt, hogy ilyen becsülettel végzi a dolgát! *Itt már azért abbamarad a nagy kacagás, mert észhez tér a kecskés, hogy lehet ez illetlenség volt, sőt az is lehet, hogy a macskás fickó egy nemesember, aki bizony megbünteti ilyenekért a szolgáit. Learon arcán azonban nem ül ki zavar, mert ha mégis így van, hát ő majd kioktatja a helyes paraszttartásról a férfit!*
-Hogy meg lehet-e? Én eddig úgy hallottam, hogy nekik tanítják főleg. Olyan vaddisznóknak, akiket az anyjuktól ragadnak el. A szülőfalum melletti egyik kis vadásztelepülésen élt ez a barbár szokás a gombászok között. Azt mondták azért kell ez a félvaddisznó, mert jobbak az érzékei, mint a házi társaiknak. *A macska témáját ezennel le is zárta, de azért még egy fél mondatot odatesz a beszélgetés ezen részéhez.*
-Ha esetleg tényleg sikerül megtanítani rá, keressen majd fel, biztos lenne rá pár aranyam, hogy vegyek abból a gombából! *Alapból nem rajong a gombákért, de a szarvasgomba az egy egészen más ízvilág, mint egy átlagos erdei gomba, ami csak úgy száz-kiló számra terem a birtokok melletti erdőben is.*
-Van egy pásztorkutyám is, aki terelni segít nekem a nyájat és egy öreg, buta lovam is, akit igásnak használok és ha hosszú útra megyek, cipekedésre. Szegénynek valami gond lehet a fejével, mert mióta nálam van, úgy öt éve, mindig is lassú volt az észjárása és mostanában egyre jobban épül le! *Csóválja meg szomorúan a fejét.*
-Szegény Redul, biztos rossz csikókora volt. *Már úgy is kerül Learonhoz, hogy nem ő volt a legélesebb ló a fiókban, de a Sajt-mester nem is vágyott sosem másik hátasra.*
-De nagyon szeretem így is! Sokat segít nekem a birtokon is, valamint hű társam mikor a mágustoronyba utazom tanulni. Nélküle nem lenne igazi semmilyen vándorlásom! *Vakarja meg tarkóját a pásztormágus.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3160-3179