Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 84 (1661. - 1680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1680. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-10-13 20:38:42
Üzenet elküldve: 2022-10-13 20:38:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Mézes hetek kezdete //
* Bók oda, majd vissza, mindketten kacagásban tőrnek fel a közjáték hallatán. Nilevard már igazán jól bírja hirtelen átélt puszikat, de csak mert figyelnie kell, hogy Ágas ne gázoljon át a legtöbb emberen, akik örömmel lépnek a ló elé. *
- Mint eddig is?
* Kacag fel újfent, mégis büszkén kihúzza magát. Nilevard mindig is kemény edzéseken vett részt, a testalkata is, ezért olyan amilyen... Hosszú kimerítő edzések mellett, még a küzdelem számos formáját is meg kellett tanulnia. Mire a Warg alakulathoz került, már csak finomítania kellett a mozdulatain. A súly hallatán újfent elmosolyodik. *
- Mindenképp érdekes látomás lennél szerelmem, de ha már így szóba hoztad... Elmeséljem, hogy miképp kerültem a warg alakulathoz?
* Lova hátán hamar elérik a tisztást, és Tanilla rájöhet, hogy nem felejtett el semmit a lovag. Nem állt szándékában a vásárlás, csak így rövidebbnek érezte. *
- Mielőtt Artheniorba érkeztem... Pont elveszítettem a lovamat, öreg volt már, és gyerekként hű társam volt. Így az utolsó néhány kilométert a saját lábamon kellett megjárnom, bár nem volt akkor sem könnyű felszerelésem, a családi páncélomat hordtam...
* A tisztáson szépen lassan lelassít, majd gyorsan lepattan. Kezét nyújtja Tanilla felé, és ha elfogadja, akkor segít neki leszállni. *
- A kaszárnyához tartottam, hogy város őrséghez jelentkezzek.
* Ágast gyorsan elindítja a patak felé, hogy ha már van lehetőség rá, megitassa rendesen. El is engedi a gyeplőt, hogy teljes testével a doktornő felé fordulhasson. *
- Az épületen belül találtam egy tisztet és néhány gyakorlatozó újoncot, de ezen kívül semmit. Így hát oda mentem hozzájuk és felajánlottam a segítségemet...
* Ágas lelkesen fogyasztja a patak vizét, és alkalmanként még mindig Tanillára mered. *
- Nos nem nagyon örültek neki... Oda jöttek kötekedni hozzám, hogy mit is beszéltem előbb.... Jeleztem feléjük, hogy örömmel tanítanék nekik néhány trükköt, nem is kellett nekik több. Megsértődtek és közre fogtak. Le vetették a páncélomat, hogy utána négyükkel egyszerre küzdjek meg.
* El is mosolyodik a vicces emlékre. *
- Azt hittem, hogy négyen nekem fognak esni, és elkalapálnak. De végül sikerült kettőt gyorsan lerendeznem, mire a tiszt felszólalt, hogy van érzékem hozzá, és már irányított is a wargokhoz.
* Kacag fel Nilevard. *
// Mézes hetek kezdete //
* Bók oda, majd vissza, mindketten kacagásban tőrnek fel a közjáték hallatán. Nilevard már igazán jól bírja hirtelen átélt puszikat, de csak mert figyelnie kell, hogy Ágas ne gázoljon át a legtöbb emberen, akik örömmel lépnek a ló elé. *
- Mint eddig is?
* Kacag fel újfent, mégis büszkén kihúzza magát. Nilevard mindig is kemény edzéseken vett részt, a testalkata is, ezért olyan amilyen... Hosszú kimerítő edzések mellett, még a küzdelem számos formáját is meg kellett tanulnia. Mire a Warg alakulathoz került, már csak finomítania kellett a mozdulatain. A súly hallatán újfent elmosolyodik. *
- Mindenképp érdekes látomás lennél szerelmem, de ha már így szóba hoztad... Elmeséljem, hogy miképp kerültem a warg alakulathoz?
* Lova hátán hamar elérik a tisztást, és Tanilla rájöhet, hogy nem felejtett el semmit a lovag. Nem állt szándékában a vásárlás, csak így rövidebbnek érezte. *
- Mielőtt Artheniorba érkeztem... Pont elveszítettem a lovamat, öreg volt már, és gyerekként hű társam volt. Így az utolsó néhány kilométert a saját lábamon kellett megjárnom, bár nem volt akkor sem könnyű felszerelésem, a családi páncélomat hordtam...
* A tisztáson szépen lassan lelassít, majd gyorsan lepattan. Kezét nyújtja Tanilla felé, és ha elfogadja, akkor segít neki leszállni. *
- A kaszárnyához tartottam, hogy város őrséghez jelentkezzek.
* Ágast gyorsan elindítja a patak felé, hogy ha már van lehetőség rá, megitassa rendesen. El is engedi a gyeplőt, hogy teljes testével a doktornő felé fordulhasson. *
- Az épületen belül találtam egy tisztet és néhány gyakorlatozó újoncot, de ezen kívül semmit. Így hát oda mentem hozzájuk és felajánlottam a segítségemet...
* Ágas lelkesen fogyasztja a patak vizét, és alkalmanként még mindig Tanillára mered. *
- Nos nem nagyon örültek neki... Oda jöttek kötekedni hozzám, hogy mit is beszéltem előbb.... Jeleztem feléjük, hogy örömmel tanítanék nekik néhány trükköt, nem is kellett nekik több. Megsértődtek és közre fogtak. Le vetették a páncélomat, hogy utána négyükkel egyszerre küzdjek meg.
* El is mosolyodik a vicces emlékre. *
- Azt hittem, hogy négyen nekem fognak esni, és elkalapálnak. De végül sikerült kettőt gyorsan lerendeznem, mire a tiszt felszólalt, hogy van érzékem hozzá, és már irányított is a wargokhoz.
* Kacag fel Nilevard. *
1679. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-10-11 09:07:41
Üzenet elküldve: 2022-10-11 09:07:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Élők között, mert hol máshol //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Olea nem bánja a ráncokat majd később, hiszen megdolgozik értük. *
~ A ráncok a sok mosolytól, nevetéstől vannak, vagy a sok homlokráncolástól. Magától az élet élésétől. ~
- Semmi, semmi.
* Hessegeti el a témát, mire gyorsan összeszedi az arcvonásait. *
- Hogyhogy? 20 évvel ezelőtt már ötvenéves voltál, körülbelül nem? Az elfek akkor még fiatalnak számítanak, ha jól tudom.
* Elneveti magát a férfi mocskos szájától. *
- Nem. Kizárt, hogy tudnád mi járt a fejemben.
* Nevetve rázza a fejét, csak úgy röpköd a copfja. *
~ Elffel még nem csináltam. ~
* Gyorsan számúzi a fejéből a nem kívánatos gondolatokat. *
- Szakmai? Milyen szakma az amihez sőfürdő kell?
* Kérdezi, teljesen ártatlan arccal. *
~ Még a végén elszólja magát és beigazolódik a sejtésem. ~
* Engedélyt kap a fura kis vizi alakok megmatatására, így a víz szélén egyensúlyozva próbálja elérni őket az ujjbegyével. Óvatosan érinti meg az egyik szirént, de csak olyasmit tapasztal, mintha sűrűbb lenne a levegő. *
- Olyan, mint egy buborék.
* Odafordul a szirénektől az elhangzó kérdés felé. És, természetesen, elveszti az egyensúlyát és nagy csobbanással beledől a folyóba. *
- Basszameg!
* Sikkantja és köpködve törölgeti a szeméből a vizet. *
- Ez írtó hideg!
* A felemás haja és a ruhája ázottan tapad hozzá. Hangosan morog és átkozódik hosszú percekig, miközben a ruhájából facsarja a vizet. Csak ezután mer ránézni Dalafra, aki bizonyára remekül szórakozik a jeleneten. *
- Ne röhögj. Megfagyok.
* Kínlódva felküzdi magát a partra, hangosan toggyan a vizes feneke a földön. *
- Bassza meg.
* Ismétli halkan, de érzékletesen. *
- Mit is kérdeztél?
// Élők között, mert hol máshol //
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Olea nem bánja a ráncokat majd később, hiszen megdolgozik értük. *
~ A ráncok a sok mosolytól, nevetéstől vannak, vagy a sok homlokráncolástól. Magától az élet élésétől. ~
- Semmi, semmi.
* Hessegeti el a témát, mire gyorsan összeszedi az arcvonásait. *
- Hogyhogy? 20 évvel ezelőtt már ötvenéves voltál, körülbelül nem? Az elfek akkor még fiatalnak számítanak, ha jól tudom.
* Elneveti magát a férfi mocskos szájától. *
- Nem. Kizárt, hogy tudnád mi járt a fejemben.
* Nevetve rázza a fejét, csak úgy röpköd a copfja. *
~ Elffel még nem csináltam. ~
* Gyorsan számúzi a fejéből a nem kívánatos gondolatokat. *
- Szakmai? Milyen szakma az amihez sőfürdő kell?
* Kérdezi, teljesen ártatlan arccal. *
~ Még a végén elszólja magát és beigazolódik a sejtésem. ~
* Engedélyt kap a fura kis vizi alakok megmatatására, így a víz szélén egyensúlyozva próbálja elérni őket az ujjbegyével. Óvatosan érinti meg az egyik szirént, de csak olyasmit tapasztal, mintha sűrűbb lenne a levegő. *
- Olyan, mint egy buborék.
* Odafordul a szirénektől az elhangzó kérdés felé. És, természetesen, elveszti az egyensúlyát és nagy csobbanással beledől a folyóba. *
- Basszameg!
* Sikkantja és köpködve törölgeti a szeméből a vizet. *
- Ez írtó hideg!
* A felemás haja és a ruhája ázottan tapad hozzá. Hangosan morog és átkozódik hosszú percekig, miközben a ruhájából facsarja a vizet. Csak ezután mer ránézni Dalafra, aki bizonyára remekül szórakozik a jeleneten. *
- Ne röhögj. Megfagyok.
* Kínlódva felküzdi magát a partra, hangosan toggyan a vizes feneke a földön. *
- Bassza meg.
* Ismétli halkan, de érzékletesen. *
- Mit is kérdeztél?
1678. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-10-10 15:03:35
Üzenet elküldve: 2022-10-10 15:03:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
*Dalaf mindig is titokzatos volt a korával kapcsolatosan, hiszen az évek eltelte az ő fajában és élethelyzeteiben igencsak máshogy érthető és érezhető.*
- Nem fontos hány éves vagyok. Valószínűleg még te is nálam is hamarabb leszel ráncos. *~Furcsálom is, hogy ennyi elf mellett nem nagyon hallani, hogy bármelyik is felakasztotta volna magát. Talán a több idő több reményt és lehetőséget ad.~ igencsak elveszik ebben a gondolatban, amikor feltűnik neki a másik furcsasága*
- Téged meg mi lelt? *szinte fiatalosan vágja oda, hogy legyen csak több irónia az életben, de azért annyira nem vágyott, mint amit az ez után hallott hipotézis tartogat.*
- Biztos vagyok benne, hogy húsz évvel ezelőtt nem paráználkodtam össze-vissza. *~Bőven elég egy gyerek a fiatal koromból~ ahogy elhagyja a sokk a tedtét, végül nevetésben tör ki*
- Bassza meg, azért nagyon gáz lett volna a dolog! Eltudom képzelni mi járt a fejedben az utóbbi egy percben. *Vigyorogva megrázza a fejét. És Ole szerencsére még mindig nem fogyott ki a különlegességekből.~Honnan van? Na ez jó kérdés.~*
- Őszintén nem tudom. Szerintem ez nem szakmai eszköz volt. Lehet ezt vettem vagy régen adhatta valami fura fickó. Sok minden megfordult, már nálam. *~De ezt tudtam, hogy meg kell tartani és lám, tényleg nem átlagos~*
- Nyugodtan érintsd meg, csak egy óra múlva fog eltűnni. *elgondolkodik ő maga is azon, hogy meg e fogja a varázs sellők mellét, de őszintén már elég keblet látott és fogott, nem kell neki ez is. Ennél illedelmesebb lesz a látképükhöz és egyben mosószeréhez is.*
- Mennyire vagy boszorkányságokhoz szokva? *kérdezi őszinte kíváncsisággal*
//Élők között, mert hol máshol//
*Dalaf mindig is titokzatos volt a korával kapcsolatosan, hiszen az évek eltelte az ő fajában és élethelyzeteiben igencsak máshogy érthető és érezhető.*
- Nem fontos hány éves vagyok. Valószínűleg még te is nálam is hamarabb leszel ráncos. *~Furcsálom is, hogy ennyi elf mellett nem nagyon hallani, hogy bármelyik is felakasztotta volna magát. Talán a több idő több reményt és lehetőséget ad.~ igencsak elveszik ebben a gondolatban, amikor feltűnik neki a másik furcsasága*
- Téged meg mi lelt? *szinte fiatalosan vágja oda, hogy legyen csak több irónia az életben, de azért annyira nem vágyott, mint amit az ez után hallott hipotézis tartogat.*
- Biztos vagyok benne, hogy húsz évvel ezelőtt nem paráználkodtam össze-vissza. *~Bőven elég egy gyerek a fiatal koromból~ ahogy elhagyja a sokk a tedtét, végül nevetésben tör ki*
- Bassza meg, azért nagyon gáz lett volna a dolog! Eltudom képzelni mi járt a fejedben az utóbbi egy percben. *Vigyorogva megrázza a fejét. És Ole szerencsére még mindig nem fogyott ki a különlegességekből.~Honnan van? Na ez jó kérdés.~*
- Őszintén nem tudom. Szerintem ez nem szakmai eszköz volt. Lehet ezt vettem vagy régen adhatta valami fura fickó. Sok minden megfordult, már nálam. *~De ezt tudtam, hogy meg kell tartani és lám, tényleg nem átlagos~*
- Nyugodtan érintsd meg, csak egy óra múlva fog eltűnni. *elgondolkodik ő maga is azon, hogy meg e fogja a varázs sellők mellét, de őszintén már elég keblet látott és fogott, nem kell neki ez is. Ennél illedelmesebb lesz a látképükhöz és egyben mosószeréhez is.*
- Mennyire vagy boszorkányságokhoz szokva? *kérdezi őszinte kíváncsisággal*
1677. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-10-10 09:16:25
Üzenet elküldve: 2022-10-10 09:16:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Élők között, mert hol máshol //
- Annyi vagy? Hetven éves? Egész jól tartod magad.
* Vigyorog, és leplezetlenül végigstíröli Dalafot. Akár az apja is lehetne. *
~ Várjunk csak? ~
* Egy pillanatra minden magyarázat nélkül elkerekedik a szeme, de aztán gyorsan lenyugtatja magát. *
~ Csak nyugalom. Anyámra nem hasonlítok. Tehát akkor biztosan az apámra, bárki is volt. Aki biztos hogy nem Dalaf, mert fekete hajszínt örököltem. Vagy fehéret? ~
* Morfondírozik magában. Kiskorában fekete haja volt, csak amikor elkezdett kamaszodni, akkor nőtt tovább fehérben.
Ha kíváncsi pillantást kap, az elkerekedő szemeire, akkor azért közli, hogy min jár az esze. *
- Azon gondolkoztam, hogy az apám is lehetnél.
* Hagy egy kis drámai csendet. *
- De aztán elvetettem az ötletet, nyugi.
* Vigyorog. *
- Igazán jó társaság vagy. Annyira, hogy kedvem is támadt lefagyasztani a végtagjaimat abban a jéghideg vízben.
* Ha megkérik rá, segít persze. Mert tök rendes, kedves meg hasonlók. A halk invitálásra felkapja a fejét, még lehet, hogy a hideg is végigszalad a hátán tőle. *
~ Ole? Rendben, akkor Ole. ~
* Könyöklő helyzetéből feltornássza magát és kérdő tekintettel közelebb óvakodik az elfhez. Figyeli, ahogy elmerül a fura kis gömb a vízben. *
- Mi a?
* Tátott szájjal nézi a megjelenő alakokat a víz tetején. *
- Honnan van ilyesmid?
* Kérdezi hüledezve. A patakpart leges-legszélére kúszik, hogy minél jobban lásson. Lehunyt szemmel mélyet szippant a megnyugtató levendulaillatból. *
- Megszabad őket érinteni? Vagy eltűnnek?
* Kérdezi halkan, mert nagyon kíváncsi lenne rá, milyen érzés. Arca elragadtatott mosolyra formálódik. *
// Élők között, mert hol máshol //
- Annyi vagy? Hetven éves? Egész jól tartod magad.
* Vigyorog, és leplezetlenül végigstíröli Dalafot. Akár az apja is lehetne. *
~ Várjunk csak? ~
* Egy pillanatra minden magyarázat nélkül elkerekedik a szeme, de aztán gyorsan lenyugtatja magát. *
~ Csak nyugalom. Anyámra nem hasonlítok. Tehát akkor biztosan az apámra, bárki is volt. Aki biztos hogy nem Dalaf, mert fekete hajszínt örököltem. Vagy fehéret? ~
* Morfondírozik magában. Kiskorában fekete haja volt, csak amikor elkezdett kamaszodni, akkor nőtt tovább fehérben.
Ha kíváncsi pillantást kap, az elkerekedő szemeire, akkor azért közli, hogy min jár az esze. *
- Azon gondolkoztam, hogy az apám is lehetnél.
* Hagy egy kis drámai csendet. *
- De aztán elvetettem az ötletet, nyugi.
* Vigyorog. *
- Igazán jó társaság vagy. Annyira, hogy kedvem is támadt lefagyasztani a végtagjaimat abban a jéghideg vízben.
* Ha megkérik rá, segít persze. Mert tök rendes, kedves meg hasonlók. A halk invitálásra felkapja a fejét, még lehet, hogy a hideg is végigszalad a hátán tőle. *
~ Ole? Rendben, akkor Ole. ~
* Könyöklő helyzetéből feltornássza magát és kérdő tekintettel közelebb óvakodik az elfhez. Figyeli, ahogy elmerül a fura kis gömb a vízben. *
- Mi a?
* Tátott szájjal nézi a megjelenő alakokat a víz tetején. *
- Honnan van ilyesmid?
* Kérdezi hüledezve. A patakpart leges-legszélére kúszik, hogy minél jobban lásson. Lehunyt szemmel mélyet szippant a megnyugtató levendulaillatból. *
- Megszabad őket érinteni? Vagy eltűnnek?
* Kérdezi halkan, mert nagyon kíváncsi lenne rá, milyen érzés. Arca elragadtatott mosolyra formálódik. *
1676. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-10-09 18:53:09
Üzenet elküldve: 2022-10-09 18:53:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
*Olea hiába tagadja, igen is fiatal még, akkor is, ha „legalább” nem suhanc. *
- Tudod úgy körülbelül egy hata engem is lesuhancoztak. Ezt az örömöt még hetvenévesen sem fogod elkerülni, nekem elhiheted. *ebben az az igazán vicces, hogy Dalaf tényleg elmúlt hetven évest és amikor erre rájön, hogy megint nem túlzás hozzá az emberi életkor mércéje, jó ízűen felnevet. ~Bassza meg, de vén vagyok! ~ gondolja magában, de ha az is, még mindig megnézik. Noha azt az elnyomott sóhajt még ennyi év nők fejtegetésével töltött idő után sem érti. ~Inkább nem fájdítom ezzel most a fejemet~ így is megfagyni készül*
- Csak nem jó társaság voltam, hogy segíteni szeretnél? *mosolyog a nőre*
- De amúgy nem hiszem, hogy ennyi ruhában kell. Amúgy is van nekem itt valahol fürdőgyöngyöm, amihez nagy reményeim fűznek. *~Ha már egyszer ott hagytam a Sellőházat, akkor úsztassuk el ezeket a sellőket is~ pillant a fehér kis csoda mosóra és közelebb invitálja a lányt*
- Gyere közelebb Ole! *hívja halkan*
- Ezt érdemes lesz látni. *ezzel lassan a vízbe engedi a fehér gömböt, ami lassan unalmas pezsgésbe kezd és még egy jó ideig várat magára, míg meg nem csapja a férfi orrát a finom levendula illata és a folyó lágy hullámai tetején két sziklán heverésző szirén bukkan fel. ~Tényleg működik, hát eldobom az eszemet! ~ csodálja a látványt*
- Na van egy óránk ezt így kimosni. *kezd is neki, de azért a látványtól kicsit messzebb, még ha elvileg az nem is sérülékeny*
//Élők között, mert hol máshol//
*Olea hiába tagadja, igen is fiatal még, akkor is, ha „legalább” nem suhanc. *
- Tudod úgy körülbelül egy hata engem is lesuhancoztak. Ezt az örömöt még hetvenévesen sem fogod elkerülni, nekem elhiheted. *ebben az az igazán vicces, hogy Dalaf tényleg elmúlt hetven évest és amikor erre rájön, hogy megint nem túlzás hozzá az emberi életkor mércéje, jó ízűen felnevet. ~Bassza meg, de vén vagyok! ~ gondolja magában, de ha az is, még mindig megnézik. Noha azt az elnyomott sóhajt még ennyi év nők fejtegetésével töltött idő után sem érti. ~Inkább nem fájdítom ezzel most a fejemet~ így is megfagyni készül*
- Csak nem jó társaság voltam, hogy segíteni szeretnél? *mosolyog a nőre*
- De amúgy nem hiszem, hogy ennyi ruhában kell. Amúgy is van nekem itt valahol fürdőgyöngyöm, amihez nagy reményeim fűznek. *~Ha már egyszer ott hagytam a Sellőházat, akkor úsztassuk el ezeket a sellőket is~ pillant a fehér kis csoda mosóra és közelebb invitálja a lányt*
- Gyere közelebb Ole! *hívja halkan*
- Ezt érdemes lesz látni. *ezzel lassan a vízbe engedi a fehér gömböt, ami lassan unalmas pezsgésbe kezd és még egy jó ideig várat magára, míg meg nem csapja a férfi orrát a finom levendula illata és a folyó lágy hullámai tetején két sziklán heverésző szirén bukkan fel. ~Tényleg működik, hát eldobom az eszemet! ~ csodálja a látványt*
- Na van egy óránk ezt így kimosni. *kezd is neki, de azért a látványtól kicsit messzebb, még ha elvileg az nem is sérülékeny*
1675. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-10-05 10:20:25
Üzenet elküldve: 2022-10-05 10:20:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// Élők között, mert hol máshol //
- Ki kérem magamnak, nem vagyok suhanc. * Durcásan elbiggyeszti az ajkát, ezzel a viselkedéssel némileg rácáfolva a felnőttes énjére. Még a karját is összefonja a mellkasa előtt. Ellenáll a késztetésnek, hogy ezzel kissé feljebb polcolja szerény méretekkel megáldott kebleit. *
- Nos, azt majd meglátjuk. De ne aggódj, láttam én már ronda hegeket, és hasonlókat.
* Hátha a férfit valami csúnya sebhely készteti szemérmességre, ki tudja. Dalaf le is kapja a viseltes ruháját. Olea nem pirulékony szende szűz, így szemrebbenés nélkül végigasszisztálja a szemeivel a műveletet, cseppnyi szégyenérzet nélkül. Sima, hegtelen bőr, halvány karamellbarna, egy különös foltocskával. Elnyom egy apró sóhajt. *
- Nem látok egy hadrafogható kőhajítót sem, szerintem megnyugodhatsz.
* Ujjaival felcsippent egy kései virágzású százszorszépet és a saját füle mögé illeszti. *
- Segítsek?
* Elvégre felajánlotta legutóbb. Még ha a víz baromi hideg is. *
// Élők között, mert hol máshol //
- Ki kérem magamnak, nem vagyok suhanc. * Durcásan elbiggyeszti az ajkát, ezzel a viselkedéssel némileg rácáfolva a felnőttes énjére. Még a karját is összefonja a mellkasa előtt. Ellenáll a késztetésnek, hogy ezzel kissé feljebb polcolja szerény méretekkel megáldott kebleit. *
- Nos, azt majd meglátjuk. De ne aggódj, láttam én már ronda hegeket, és hasonlókat.
* Hátha a férfit valami csúnya sebhely készteti szemérmességre, ki tudja. Dalaf le is kapja a viseltes ruháját. Olea nem pirulékony szende szűz, így szemrebbenés nélkül végigasszisztálja a szemeivel a műveletet, cseppnyi szégyenérzet nélkül. Sima, hegtelen bőr, halvány karamellbarna, egy különös foltocskával. Elnyom egy apró sóhajt. *
- Nem látok egy hadrafogható kőhajítót sem, szerintem megnyugodhatsz.
* Ujjaival felcsippent egy kései virágzású százszorszépet és a saját füle mögé illeszti. *
- Segítsek?
* Elvégre felajánlotta legutóbb. Még ha a víz baromi hideg is. *
1674. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-10-05 09:40:18
Üzenet elküldve: 2022-10-05 09:40:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Élők között, mert hol máshol//
*Olea nem túl nyílt választ ad a foglalkozásával kapcsolatban. Valami egyszerűen hiányos érzést kelt Dalafban az elhangzottakkal kapcsolatosan, de az ilyesmit jobb elengedni. Ha nem szívesen látott egy téma akkor az szinte biztosan nem is fog jó beszélgetést hozni. Ez amolyan íratlan szabály. Azonban az bizonyos, hogy a férfit még soha nem írták le nemesként. Valami pöfögő, elutasító hangot ad ki, ahogy a másik ezzel ugratja, de azért elmosolyodik.*
- Egy ilyen suhanc ezt nem értheti *Még akkor is, ha hála mindennek a másik nem is, olyan suhanc. Sőt! Igen csak felvágott nyelvű felnőtt, ezzel pedig jól meg is nevetteti az elfet *
- Azért reménykedek benne, hogy a felsőtestem látványa nem olyan szörnyű látvány, hogy valaha is bárkiben maradandó károsodást okozzon! *le is kapja magáról ezek a szavak után az anyagot*
- Csupán csak jobb vigyázni és megtudni, hogy milyen tetteinkkel érhetjük el egy csapat kőhajító ellenünk irányuló támadását, ugyanis nem kellemes dolog. *~Mivel kéne amúgy nekem ezeket a dolgokat kimosnom? Nem tartok magamnál szappant... Viszont fürdőgyöngyöt igen!~*
// Élők között, mert hol máshol//
*Olea nem túl nyílt választ ad a foglalkozásával kapcsolatban. Valami egyszerűen hiányos érzést kelt Dalafban az elhangzottakkal kapcsolatosan, de az ilyesmit jobb elengedni. Ha nem szívesen látott egy téma akkor az szinte biztosan nem is fog jó beszélgetést hozni. Ez amolyan íratlan szabály. Azonban az bizonyos, hogy a férfit még soha nem írták le nemesként. Valami pöfögő, elutasító hangot ad ki, ahogy a másik ezzel ugratja, de azért elmosolyodik.*
- Egy ilyen suhanc ezt nem értheti *Még akkor is, ha hála mindennek a másik nem is, olyan suhanc. Sőt! Igen csak felvágott nyelvű felnőtt, ezzel pedig jól meg is nevetteti az elfet *
- Azért reménykedek benne, hogy a felsőtestem látványa nem olyan szörnyű látvány, hogy valaha is bárkiben maradandó károsodást okozzon! *le is kapja magáról ezek a szavak után az anyagot*
- Csupán csak jobb vigyázni és megtudni, hogy milyen tetteinkkel érhetjük el egy csapat kőhajító ellenünk irányuló támadását, ugyanis nem kellemes dolog. *~Mivel kéne amúgy nekem ezeket a dolgokat kimosnom? Nem tartok magamnál szappant... Viszont fürdőgyöngyöt igen!~*
1673. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-10-04 17:09:39
Üzenet elküldve: 2022-10-04 17:09:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* A teste, a szépsége, meg nem nyugtatja soha. Hiába van vele, hiába néz rá: új kín, új kétség minden pillanat. Nem is az kell, hogy lássa, hogy bírja talán testét, hanem hogy biztos, hogy nyugodt legyen szerelmében. *
- Jobban szeretlek, mint azt kifejhetném Tanilla.
* Miközben mondta ezeket a szavakat, homályosan nagy kitörést remélt, nagy szerelmet. Ezt akarta, önkénytelenül, akarata ellen akarta felidézni, mindenáron, már egyszer! Ezt a nagy kitörést, mely biztosítja, szóval, kifejezetten biztosítja, hogy viszontszeretik, szeretik őt, mint ahogy ő szeret Ó mennyiszer, mennyiszer próbálta már felidézni, eredménytelen, mennyi forró szava maradt visszhang nélkül! Nem értette, nem tudta megérteni, mit akar? Mi kell neki? Hogy szerelem kell neki, egy szó, kimondott, bizonyított szerelem!
Mélyen magába feledkezve tekint felé, hisz valahol rejtélyek övezik-e állítást. Hosszasan átkarolva minden fájdalmáról megfeledkezik. *
- Ameddig távol vagytok ki fog vigyázni a kertre?
* Érdeklődik vissza, bár nem érdekli a válasz, csak a lány szaván csüngene, ahogyan tekintetébe réved. A kérés hallatán felébred álmából és egy mosoly keretében rábólint. *
- Természetesen.
* Kel fel a lovag, hogy aztán a szőrmét össze hajtva a ló farára terítse. *
- Mehetünk is.
* Pattan fel Ágas hátára, hogy aztán kezét nyújtsa a lány felé. *
// A világ nagy kérdései //
* A teste, a szépsége, meg nem nyugtatja soha. Hiába van vele, hiába néz rá: új kín, új kétség minden pillanat. Nem is az kell, hogy lássa, hogy bírja talán testét, hanem hogy biztos, hogy nyugodt legyen szerelmében. *
- Jobban szeretlek, mint azt kifejhetném Tanilla.
* Miközben mondta ezeket a szavakat, homályosan nagy kitörést remélt, nagy szerelmet. Ezt akarta, önkénytelenül, akarata ellen akarta felidézni, mindenáron, már egyszer! Ezt a nagy kitörést, mely biztosítja, szóval, kifejezetten biztosítja, hogy viszontszeretik, szeretik őt, mint ahogy ő szeret Ó mennyiszer, mennyiszer próbálta már felidézni, eredménytelen, mennyi forró szava maradt visszhang nélkül! Nem értette, nem tudta megérteni, mit akar? Mi kell neki? Hogy szerelem kell neki, egy szó, kimondott, bizonyított szerelem!
Mélyen magába feledkezve tekint felé, hisz valahol rejtélyek övezik-e állítást. Hosszasan átkarolva minden fájdalmáról megfeledkezik. *
- Ameddig távol vagytok ki fog vigyázni a kertre?
* Érdeklődik vissza, bár nem érdekli a válasz, csak a lány szaván csüngene, ahogyan tekintetébe réved. A kérés hallatán felébred álmából és egy mosoly keretében rábólint. *
- Természetesen.
* Kel fel a lovag, hogy aztán a szőrmét össze hajtva a ló farára terítse. *
- Mehetünk is.
* Pattan fel Ágas hátára, hogy aztán kezét nyújtsa a lány felé. *
1672. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-10-03 20:38:49
Üzenet elküldve: 2022-10-03 20:38:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
- Ugyan már, kinek mit jelent a jó parti kifejezés? Nézőpont kérdése.
*Leül Nilevard mellé és a lassan sötétbe boruló eget kémleli. S mosolyogva hallgatja Nilevard terveit.*
- Holnap nyugodtan értem jöhetsz, amikor végeztél. Reggel elintézek pár dolgot és szerintem végzek velük, mire te is útnak indulsz. A mező bejárása is jó ötletnek tűnik, de igen, majd az útra is vinnénk néhány üveget. De leginkább friss hajtásokat, magvakat és gyökereket vennénk magunkhoz. A kerten dolgozunk egy ideje, azt kapálgatom át két naponta és locsolom be, hogy kicsit javuljon az állapota. Trágyát is szereztünk de már tevénk is van.
*Bár ezeket már lehet, hogy korábban elmesélte, de sebaj.*
- Ha sikerül majd a vízmágiát eltanulnom, akkor az öntözéssel sem lesz annyi gond. Szép buja kertet tervezünk, nagy segítség lesz a gyógyszerek előállításához és a kísérletezéshez. De, mára elég ennyi a munkából.
*Feláll a bundáról és eligazítja magán a felsőjét és össze szedegeti a megmarad aszalt gyümölcsöket is.*
- Akkor még haza kísérnél? A korábbi történeted után szerintem már nem mernék neki vágni a piacnak sem egyedül.
*Vallja meg kissé riadtan mosolyogva. A lovag sikeresen a frászt hozta rá.*
// A világ nagy kérdései //
- Ugyan már, kinek mit jelent a jó parti kifejezés? Nézőpont kérdése.
*Leül Nilevard mellé és a lassan sötétbe boruló eget kémleli. S mosolyogva hallgatja Nilevard terveit.*
- Holnap nyugodtan értem jöhetsz, amikor végeztél. Reggel elintézek pár dolgot és szerintem végzek velük, mire te is útnak indulsz. A mező bejárása is jó ötletnek tűnik, de igen, majd az útra is vinnénk néhány üveget. De leginkább friss hajtásokat, magvakat és gyökereket vennénk magunkhoz. A kerten dolgozunk egy ideje, azt kapálgatom át két naponta és locsolom be, hogy kicsit javuljon az állapota. Trágyát is szereztünk de már tevénk is van.
*Bár ezeket már lehet, hogy korábban elmesélte, de sebaj.*
- Ha sikerül majd a vízmágiát eltanulnom, akkor az öntözéssel sem lesz annyi gond. Szép buja kertet tervezünk, nagy segítség lesz a gyógyszerek előállításához és a kísérletezéshez. De, mára elég ennyi a munkából.
*Feláll a bundáról és eligazítja magán a felsőjét és össze szedegeti a megmarad aszalt gyümölcsöket is.*
- Akkor még haza kísérnél? A korábbi történeted után szerintem már nem mernék neki vágni a piacnak sem egyedül.
*Vallja meg kissé riadtan mosolyogva. A lovag sikeresen a frászt hozta rá.*
1671. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-10-03 20:08:41
Üzenet elküldve: 2022-10-03 20:08:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* A kedves szavak hallatán csak megrázza egy szolid mosollyal a fejét. *
- Nem hinném, hogy ilyen könnyű lenne, és azt sem hinném, hogy oly jó parti lennék.
* Kacag fal zavartan, és az állát kezdi el vakargatni, csak azért, hogy lefoglalja kicsit a kezét, ha már Tanilla így is hozzá van simulva. *
- Tiltakoznék ismét! Én vagyok szerencsés, hogy egy ilyen értelmes hölggyel futottam össze a templomban.
* Karolja át szabad kezével, de utána lassan eltolja magától, és körülnéz. *
- Egyetértek, biztos vagyok benne, hogy nagy bizalom kell hozzá.... hmm
* Vissza tér a lány szép szemeihez, és egy újabb mosolyt enged meg magának. *
- Az nem azt jelenti, hogy sok idő fog eltelni. Akkor benne vagy, hogy a mezőt bejárjuk? Ha lesz egy kis szabad időm... Akkor akár új elixireket is próbálhatnánk készíteni, nem mondom, hogy profi vagyok, de szerintem boldogulok a növények felismerésével. Amúgy a hosszú útra visztek üvegeket növény keverékekhez?
* A lovag teljesen le van kötve Tanillával, de úgy érzi, hogy egy kis szabadabb beszélgetés megkönnyítheti azt az aggodalmas tekintetet. *
- Ma még van egy rövid őrszolgálatom, utána pedig az újoncokkal van reggel egy kiképzésem, de utána örömmel érted mennék. Mit szólsz?
// A világ nagy kérdései //
* A kedves szavak hallatán csak megrázza egy szolid mosollyal a fejét. *
- Nem hinném, hogy ilyen könnyű lenne, és azt sem hinném, hogy oly jó parti lennék.
* Kacag fal zavartan, és az állát kezdi el vakargatni, csak azért, hogy lefoglalja kicsit a kezét, ha már Tanilla így is hozzá van simulva. *
- Tiltakoznék ismét! Én vagyok szerencsés, hogy egy ilyen értelmes hölggyel futottam össze a templomban.
* Karolja át szabad kezével, de utána lassan eltolja magától, és körülnéz. *
- Egyetértek, biztos vagyok benne, hogy nagy bizalom kell hozzá.... hmm
* Vissza tér a lány szép szemeihez, és egy újabb mosolyt enged meg magának. *
- Az nem azt jelenti, hogy sok idő fog eltelni. Akkor benne vagy, hogy a mezőt bejárjuk? Ha lesz egy kis szabad időm... Akkor akár új elixireket is próbálhatnánk készíteni, nem mondom, hogy profi vagyok, de szerintem boldogulok a növények felismerésével. Amúgy a hosszú útra visztek üvegeket növény keverékekhez?
* A lovag teljesen le van kötve Tanillával, de úgy érzi, hogy egy kis szabadabb beszélgetés megkönnyítheti azt az aggodalmas tekintetet. *
- Ma még van egy rövid őrszolgálatom, utána pedig az újoncokkal van reggel egy kiképzésem, de utána örömmel érted mennék. Mit szólsz?
1670. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-10-03 19:45:07
Üzenet elküldve: 2022-10-03 19:45:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Azért ez a terelés a kaláccsal kicsit hirtelen jött, bár megérdemli, ez igaz. Nem sokáig vacillált az érzésein és kibökte az igazat. Talán azért, mert korábban volt már szerelmes. Eltartott egy ideig, még ha a vége rosszul is végződött. De talán épp ezért biztosabb most az érzéseiben. Így a mézeskalácsot majszolva válaszol.*
- Nem baj. A látszat ellenére tudok várni. Nekem valahogy, másképp jött. Talán azért, mert érzem, kedves vagy. Olyan, akit bármelyik lány szívesen tudna maga mellett.
*Szokták mondani, hogy a lányok a rossz fiúkat szeretik, de ez marhaság.*
- Szerencsésnek mondhatom magam, hogy veled futottam össze a templomban. Te rendes fickó.
*Ahogy Nilevard átöleli és megcsókolja, nem szalad el. Pedig egy nappal ezelőtt még ezt tette volna. Mással. De Nilevard annyira különbözik a férfiak nagy átlagától. Nem volt nehéz megkedvelnie, sőt. Bele is zúgott, úgy tűnik. A lovagnak is hasonlóak lehetnek az érzései. Ez a csók kellemes, jó ízű. És kezd kicsit légszomja lenni, a szíve pedig össze-vissza kalimpál. Végül teljesen vörös arccal válik meg a férfi ajkaitól s kicsit szédül is, épp ezért bújik arcával az arcához.*
- Hmmm, mmm. A szerelem kicsit bizalom is, máskülönben nem engednék a másikat ennyire közel magunkhoz. Nem csak fizikailag, lelkileg is. Szinte bántó az érzés arra gondolom, hogy mindjárt itt az este. Én a rezidencián, te a szállásotokon.
// A világ nagy kérdései //
*Azért ez a terelés a kaláccsal kicsit hirtelen jött, bár megérdemli, ez igaz. Nem sokáig vacillált az érzésein és kibökte az igazat. Talán azért, mert korábban volt már szerelmes. Eltartott egy ideig, még ha a vége rosszul is végződött. De talán épp ezért biztosabb most az érzéseiben. Így a mézeskalácsot majszolva válaszol.*
- Nem baj. A látszat ellenére tudok várni. Nekem valahogy, másképp jött. Talán azért, mert érzem, kedves vagy. Olyan, akit bármelyik lány szívesen tudna maga mellett.
*Szokták mondani, hogy a lányok a rossz fiúkat szeretik, de ez marhaság.*
- Szerencsésnek mondhatom magam, hogy veled futottam össze a templomban. Te rendes fickó.
*Ahogy Nilevard átöleli és megcsókolja, nem szalad el. Pedig egy nappal ezelőtt még ezt tette volna. Mással. De Nilevard annyira különbözik a férfiak nagy átlagától. Nem volt nehéz megkedvelnie, sőt. Bele is zúgott, úgy tűnik. A lovagnak is hasonlóak lehetnek az érzései. Ez a csók kellemes, jó ízű. És kezd kicsit légszomja lenni, a szíve pedig össze-vissza kalimpál. Végül teljesen vörös arccal válik meg a férfi ajkaitól s kicsit szédül is, épp ezért bújik arcával az arcához.*
- Hmmm, mmm. A szerelem kicsit bizalom is, máskülönben nem engednék a másikat ennyire közel magunkhoz. Nem csak fizikailag, lelkileg is. Szinte bántó az érzés arra gondolom, hogy mindjárt itt az este. Én a rezidencián, te a szállásotokon.
1669. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-10-03 09:01:16
Üzenet elküldve: 2022-10-03 09:01:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Élők között, mert hol máshol//
~ Valóban, mintha egy kicsit táskás-karikás a szeme. ~
* Figyel, pislog, majd megint figyel. *
- Tudod… fogalmam sincs miről beszélsz, de menjünk!
* Apró mozdulattal megrázza a fejét, talán hogy helyrerázza a gondolatait. Végre lassan megérkeznek a tisztásra, ami, be kell vallania, az egyik kedvenc helyei közét tartozik. Közben megérkezik hozzá az a kérdés, amelyikre a legkevésbé szeret válaszolni. Főleg az ilyen normális embereknek. Sóhajt egy rövidet. *
- Sok mindennel foglalkozom. A ruhaápolási tanácsadáson és a kőhajító szakosztály igazgatásán kívül, persze. Mert ezek a specialitásaim.
~ Meg kis bábuk készítése, amit aztán elások a küszöb alá. ~
- Tulajdonképpen azzal foglalkozom, amiért pénzt adnak. Hol ezzel, hol azzal. Segítek másoknak a dolgaikban. A gyógynövényekhez is értek. És kicsit a gyógyításhoz is talán.
~ Ja. Így is fogalmazhatunk. ~
* Talán ennyivel megelégszik a férfi, egyelőre. Senki sem szívesen teregeti ki a lapjait. Majd talán egy kis közös ruhamosás után már nyíltabb lehet.
Kíváncsian fürkészi Dalafot, ahogy nevetve letelepszik. *
- Én mindenhova gyalog járok, de ilyen úri népek, mint te, úgy látszik, megsínylik a talpalást.
*Ugratja az elfet és vigyorogva mellékucorodik a földre. Egy fél tenyérnyi vizet suhint felé. Érzi, hogy tapogatózik a kora felől, ami újra vigyorgásra készteti. *
~ Talán aggódik? ~
- Huszadik évemet töltöttem.
~ Tessék, kezdjen az információval. amit akar. ~
* Hátradől és két alkarjára támaszkodva felbámul az égre, élvezi a finom napsütést. Valószínűleg a nap végére néhány újabb szeplővel gazdagodik majd az arca. Dalaf szavaira kérdőn rápislant. *
- És?
* Nem érti, mit akar ezzel a másik. *
- Talán segítsek?
* Magasan felvonja a szemöldökét, értetlenkedve pislog párat. Kivár néhány hosszú pillanatot, mire leesik neki, min problémázik a másik. *
- Ó. Mint említettem, a Kikötő környékén nőttem fel.
* A nyilvános paráználkodás, kikötői örömlányok és meztelen hullák fellegvára. *
- Komolyan azt gondolod, hogy maradandó károsodást okoz egy fedetlen felsőtest?
* Kérdezi rezignáltam, nevetéstől rángatódzó szájsarokkal. *
// Élők között, mert hol máshol//
~ Valóban, mintha egy kicsit táskás-karikás a szeme. ~
* Figyel, pislog, majd megint figyel. *
- Tudod… fogalmam sincs miről beszélsz, de menjünk!
* Apró mozdulattal megrázza a fejét, talán hogy helyrerázza a gondolatait. Végre lassan megérkeznek a tisztásra, ami, be kell vallania, az egyik kedvenc helyei közét tartozik. Közben megérkezik hozzá az a kérdés, amelyikre a legkevésbé szeret válaszolni. Főleg az ilyen normális embereknek. Sóhajt egy rövidet. *
- Sok mindennel foglalkozom. A ruhaápolási tanácsadáson és a kőhajító szakosztály igazgatásán kívül, persze. Mert ezek a specialitásaim.
~ Meg kis bábuk készítése, amit aztán elások a küszöb alá. ~
- Tulajdonképpen azzal foglalkozom, amiért pénzt adnak. Hol ezzel, hol azzal. Segítek másoknak a dolgaikban. A gyógynövényekhez is értek. És kicsit a gyógyításhoz is talán.
~ Ja. Így is fogalmazhatunk. ~
* Talán ennyivel megelégszik a férfi, egyelőre. Senki sem szívesen teregeti ki a lapjait. Majd talán egy kis közös ruhamosás után már nyíltabb lehet.
Kíváncsian fürkészi Dalafot, ahogy nevetve letelepszik. *
- Én mindenhova gyalog járok, de ilyen úri népek, mint te, úgy látszik, megsínylik a talpalást.
*Ugratja az elfet és vigyorogva mellékucorodik a földre. Egy fél tenyérnyi vizet suhint felé. Érzi, hogy tapogatózik a kora felől, ami újra vigyorgásra készteti. *
~ Talán aggódik? ~
- Huszadik évemet töltöttem.
~ Tessék, kezdjen az információval. amit akar. ~
* Hátradől és két alkarjára támaszkodva felbámul az égre, élvezi a finom napsütést. Valószínűleg a nap végére néhány újabb szeplővel gazdagodik majd az arca. Dalaf szavaira kérdőn rápislant. *
- És?
* Nem érti, mit akar ezzel a másik. *
- Talán segítsek?
* Magasan felvonja a szemöldökét, értetlenkedve pislog párat. Kivár néhány hosszú pillanatot, mire leesik neki, min problémázik a másik. *
- Ó. Mint említettem, a Kikötő környékén nőttem fel.
* A nyilvános paráználkodás, kikötői örömlányok és meztelen hullák fellegvára. *
- Komolyan azt gondolod, hogy maradandó károsodást okoz egy fedetlen felsőtest?
* Kérdezi rezignáltam, nevetéstől rángatódzó szájsarokkal. *
1668. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-10-02 21:24:35
Üzenet elküldve: 2022-10-02 21:24:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* A szó hallatán csak pislog a lány felé, nem tudja, hogy most ő is kimondja... Vagy esetleg tartsa magában? Kezdi érezni, ( Nem mintha nem lenne világos ) hogy igazán szerencsétlen a romantikus dolgokban. A puszit zavartan viseli, de nem ad infarktusra utaló jeleket.
Egy újabb mosolyt húz a szájára, majd átnyúlva a lány mellett a kalácsot elveszi és a lány elé tolja. *
- Én... Én is... Szeretlek.... Csak még meg kell szoknom...
* Végül sikerül dadogás nélkül megszólalnia, de a szavak még mindig nem állnak a szájára. *
- Nincs vele gondom, csak olyan furcsa és... Felszabadító érzés, szinte olyan... Mintha feltétlen bizalmat éreznél valaki iránt. Lehetséges ez?
* Hátra dőlve az égre mereszti a tekintetét, még nincs sötét, de már észrevétlenül próbálja átvenni a fény útját. Az elméje kitisztulva, míg a lelke szinte zsong. Szívverése tiszta ritmust ad a másik félnek, míg kellemes melegség járja át a testét. *
- Mégis sikerült itt tartanom téged éjszakára, vagy éppen neked sikerült engem?
* Néz rá mosolyogva, míg karjával újra körül öleli, hogy érezze a lány melegét. Ha engedi a másik fél akkor felül a lovag, és a lány szemébe néz mélyen. Haját a bal oldalára sodorja míg ajkával megközelíti a lányét. ~ Szabad? ~ Elmélkedik a férfi, de most érzi, hogy a tettek mezejére kell lépnie. Ha Tanilla hagyja, akkor lassan az ajkára tapad a férfi és hosszan megcsókolja ölelés közben. *
// A világ nagy kérdései //
* A szó hallatán csak pislog a lány felé, nem tudja, hogy most ő is kimondja... Vagy esetleg tartsa magában? Kezdi érezni, ( Nem mintha nem lenne világos ) hogy igazán szerencsétlen a romantikus dolgokban. A puszit zavartan viseli, de nem ad infarktusra utaló jeleket.
Egy újabb mosolyt húz a szájára, majd átnyúlva a lány mellett a kalácsot elveszi és a lány elé tolja. *
- Én... Én is... Szeretlek.... Csak még meg kell szoknom...
* Végül sikerül dadogás nélkül megszólalnia, de a szavak még mindig nem állnak a szájára. *
- Nincs vele gondom, csak olyan furcsa és... Felszabadító érzés, szinte olyan... Mintha feltétlen bizalmat éreznél valaki iránt. Lehetséges ez?
* Hátra dőlve az égre mereszti a tekintetét, még nincs sötét, de már észrevétlenül próbálja átvenni a fény útját. Az elméje kitisztulva, míg a lelke szinte zsong. Szívverése tiszta ritmust ad a másik félnek, míg kellemes melegség járja át a testét. *
- Mégis sikerült itt tartanom téged éjszakára, vagy éppen neked sikerült engem?
* Néz rá mosolyogva, míg karjával újra körül öleli, hogy érezze a lány melegét. Ha engedi a másik fél akkor felül a lovag, és a lány szemébe néz mélyen. Haját a bal oldalára sodorja míg ajkával megközelíti a lányét. ~ Szabad? ~ Elmélkedik a férfi, de most érzi, hogy a tettek mezejére kell lépnie. Ha Tanilla hagyja, akkor lassan az ajkára tapad a férfi és hosszan megcsókolja ölelés közben. *
1667. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-10-02 20:08:35
Üzenet elküldve: 2022-10-02 20:08:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Nilevard kifogása annyira meglepően ártatlan és úgyszólván gyermeteg. ~Mondanám, hogy nem férjemül kértem, de akkor tényleg leállna a szíve~. Így inkább nem mondja ki. S bár a lovag még tartja magát, csak kap egy puszit a homlokára. Amit viszonoz is, azon melegében, Nilevard arcára adja. Viszont utána sem húzódik el tőle. Térdén ülve ott marad hozzá bújva, fejét a lovag nyakához fúrva, állával a vállán megpihenve.*
- Nem bizony, mert szeretlek te butus. Akkor pedig miért lenne baj, ha kapok egy puszit és viszonozom? Ugyan miért lenne rossz az, ha egymás mellett érne minket a hajnal? Persze nem most rögtön, tudom én. De nincs ebben semmi rossz.
*Nem akarja itt és most leteperni a férfit vagy hasonló. Nem is a ma éjszakára gondol, de hamarosan, igen. Ama bizonyos dolgokban neki van már tapasztalata, ezért sem fél igazán. Na meg, kicsit hajtja a kíváncsiság is. Ezt viszont megint nem mondja ki, mert a végén nem lesz kinek.*
// A világ nagy kérdései //
*Nilevard kifogása annyira meglepően ártatlan és úgyszólván gyermeteg. ~Mondanám, hogy nem férjemül kértem, de akkor tényleg leállna a szíve~. Így inkább nem mondja ki. S bár a lovag még tartja magát, csak kap egy puszit a homlokára. Amit viszonoz is, azon melegében, Nilevard arcára adja. Viszont utána sem húzódik el tőle. Térdén ülve ott marad hozzá bújva, fejét a lovag nyakához fúrva, állával a vállán megpihenve.*
- Nem bizony, mert szeretlek te butus. Akkor pedig miért lenne baj, ha kapok egy puszit és viszonozom? Ugyan miért lenne rossz az, ha egymás mellett érne minket a hajnal? Persze nem most rögtön, tudom én. De nincs ebben semmi rossz.
*Nem akarja itt és most leteperni a férfit vagy hasonló. Nem is a ma éjszakára gondol, de hamarosan, igen. Ama bizonyos dolgokban neki van már tapasztalata, ezért sem fél igazán. Na meg, kicsit hajtja a kíváncsiság is. Ezt viszont megint nem mondja ki, mert a végén nem lesz kinek.*
1666. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-10-02 17:48:59
Üzenet elküldve: 2022-10-02 17:48:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* A stratégiája úgy látszik működik, de amint a szavak távoznak a lovagból, már gyanakszik is a lány viselkedésén. Amikor csak az üres szobát említi, felkacag zavartan. *
- Háh-háh... Bájos vagy Tanilla, de az alakulat....
* A doktornő folytatja a mondandóját, és a szavak csak úgy ömlenek belőle. Nilevard zavartan pillant fel a felülő lány felé. *
- É...Én?
* Mutat magára ledöbbenve. Egy kis szünetet hagy még a légzésében is. *
- M... Még csa.. Csak egy napja ismerjük egymást.
* Tekintetén megmutatkozik a félelem és a zavar, de még így is jól tartja magát. Szíve már úgyis hevesen ver végül is... Mély levegőt véve szemét becsukja, majd megpróbál beszélni dadogás nélkül. *
- É...Én... * Nem jött össze. * - Én nekem is fontos vagy.... Deh... Ah...
* A lovag arcáról szinte leolvasható, hogy Tanilla meztelen teste jár a fejében. A másik fél nem vetette véka alá az éjszaka említését, így a fantázia is csak száll. Egy újabb mély levegővel megpróbálja még egyszer. *
- Nem tudom, hogy mit mondjak... Őszintén zavarba ejtő.
* Húzza magához újfent a lányt, ha már közel van. *
- Látom esélyt sem akarsz adni, hogy vissza vonulót fújjak.
* A doktornő homloka felé hajol, majd lassan egy csókot lehet a homlokára. A szíve drasztikus ritmuszavart diktál, de szerencséjére még ezek után sem áll le. ( De kis hijja! ) *
// A világ nagy kérdései //
* A stratégiája úgy látszik működik, de amint a szavak távoznak a lovagból, már gyanakszik is a lány viselkedésén. Amikor csak az üres szobát említi, felkacag zavartan. *
- Háh-háh... Bájos vagy Tanilla, de az alakulat....
* A doktornő folytatja a mondandóját, és a szavak csak úgy ömlenek belőle. Nilevard zavartan pillant fel a felülő lány felé. *
- É...Én?
* Mutat magára ledöbbenve. Egy kis szünetet hagy még a légzésében is. *
- M... Még csa.. Csak egy napja ismerjük egymást.
* Tekintetén megmutatkozik a félelem és a zavar, de még így is jól tartja magát. Szíve már úgyis hevesen ver végül is... Mély levegőt véve szemét becsukja, majd megpróbál beszélni dadogás nélkül. *
- É...Én... * Nem jött össze. * - Én nekem is fontos vagy.... Deh... Ah...
* A lovag arcáról szinte leolvasható, hogy Tanilla meztelen teste jár a fejében. A másik fél nem vetette véka alá az éjszaka említését, így a fantázia is csak száll. Egy újabb mély levegővel megpróbálja még egyszer. *
- Nem tudom, hogy mit mondjak... Őszintén zavarba ejtő.
* Húzza magához újfent a lányt, ha már közel van. *
- Látom esélyt sem akarsz adni, hogy vissza vonulót fújjak.
* A doktornő homloka felé hajol, majd lassan egy csókot lehet a homlokára. A szíve drasztikus ritmuszavart diktál, de szerencséjére még ezek után sem áll le. ( De kis hijja! ) *
1665. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-10-02 17:20:08
Üzenet elküldve: 2022-10-02 17:20:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
*Tanilla feltett szándéka immár az, hogy Nilevard ne essen pánikba, minden egyes mosolyánál, zavarba ejtő szavánál. Lehet nem épp a legcélravezetőbb a taktika, viszont annál kellemesebb. No és szórakoztatóbb. Amikor a férfi visszakérdez, már sejti, a figyelmét akarja elterelni, húzni az időt. Hát, nem jött be. ~Ó jaj, szegénykém. Ennél én makacsabb teremtés vagyok.~ S bizony így van. Nem ért volna el ennyi mindent a munkájával, ha könnyedén feladná. Nem olyan családból származik ő. Persze némileg türelmes lesz, de attól még kitartó.*
- Is-is. A rezidencia, ahol lakom épp megfelelő helyen van. A birtok is nagy, a ház is és gyakorlatilag én és Nimeril lakunk ott. A mellettem lévő szoba üres amúgy.
*Ezzel megint nem könnyíti meg a másik dolgát.*
- A városon kívül is szép lehet az élet. Csak vigyázni kell a vadállatok és hasonlók miatt. De mégis csak jobb lenne, ha a rezidenciára költöznél. Egyszerűbb, mintha én próbálnék bejutni hozzád. Főleg este. Hmm?
*Fürgén fordul meg és könyököl fel Nilevard mellett, hogy közelről figyelhesse az arcát.*
- Tudom, zavarba ejtően őszinte és nyílt vagyok, de nem szokásom rejtegetni a véleményem. Az érzéseimet sem.
// A világ nagy kérdései //
*Tanilla feltett szándéka immár az, hogy Nilevard ne essen pánikba, minden egyes mosolyánál, zavarba ejtő szavánál. Lehet nem épp a legcélravezetőbb a taktika, viszont annál kellemesebb. No és szórakoztatóbb. Amikor a férfi visszakérdez, már sejti, a figyelmét akarja elterelni, húzni az időt. Hát, nem jött be. ~Ó jaj, szegénykém. Ennél én makacsabb teremtés vagyok.~ S bizony így van. Nem ért volna el ennyi mindent a munkájával, ha könnyedén feladná. Nem olyan családból származik ő. Persze némileg türelmes lesz, de attól még kitartó.*
- Is-is. A rezidencia, ahol lakom épp megfelelő helyen van. A birtok is nagy, a ház is és gyakorlatilag én és Nimeril lakunk ott. A mellettem lévő szoba üres amúgy.
*Ezzel megint nem könnyíti meg a másik dolgát.*
- A városon kívül is szép lehet az élet. Csak vigyázni kell a vadállatok és hasonlók miatt. De mégis csak jobb lenne, ha a rezidenciára költöznél. Egyszerűbb, mintha én próbálnék bejutni hozzád. Főleg este. Hmm?
*Fürgén fordul meg és könyököl fel Nilevard mellett, hogy közelről figyelhesse az arcát.*
- Tudom, zavarba ejtően őszinte és nyílt vagyok, de nem szokásom rejtegetni a véleményem. Az érzéseimet sem.
1664. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-10-02 16:32:48
Üzenet elküldve: 2022-10-02 16:32:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* A lovag nagy levegőkkel nyugtatja magát, nem szokása ilyen gyorsan kapcsolatba merülni, bár mikor volt rá egyáltalán példa, hogy bármilyen is létrejött volna nála?
Érdeklődve tekint a lány szemébe, és kellemesen érinti a melegsége, az arcán végig simítva gondolkozik a következő lépésen. Tanilla hangjára felkapja a fejét, de egy pillanatra újra a pánik félelem venné át a szerepet, ha nem lenne lehengerlő válasza neki. *
- Igazad van...
* Sóhajt fel újra a lovag, de mégsem mozdul. Türelmesen próbálja megemészteni a történéseket. A másik fél haját próbálja birizgálni míg tekintetét le nem venné róla. *
- Tudod min gondolkozok?
* Kérdez Tanillától egy ravaszt, hogy elhúzza az időt. *
- Szerinted Artheniorban vagy máshol van értelme élni? Rengetegen vannak a városban, mégis a feladataink néha távolra szólítanak. Az alakulat szobáján kívül nincs más tulajdonom, és Ágast pedig nem tekintem annak, hanem inkább társnak.
* Szavak hagyják el ajkait, de tisztában van vele, hogy csak kevés időt tud nyerni ezzel, továbbra is mély levegőket vesz, amivel talán feltudja hívni a figyelmet is. Ravaszul tekint a távolba, hogy ezzel is a lány ajkairól elvegye a figyelmét. *
- Úgy érzem, hogy kezdem megszokni, és olyan melegség önt el, mintha mindig is ezt kellett volna éreznem.
* Jobb kezével a lány fejére teszi szőke haját, hogy utána hangosan felnevessen. Egy kis játék talán még tovább húzhatja az időt, hogy élhessen még egy kicsit, mielőtt az infarktus elvinné. *
// A világ nagy kérdései //
* A lovag nagy levegőkkel nyugtatja magát, nem szokása ilyen gyorsan kapcsolatba merülni, bár mikor volt rá egyáltalán példa, hogy bármilyen is létrejött volna nála?
Érdeklődve tekint a lány szemébe, és kellemesen érinti a melegsége, az arcán végig simítva gondolkozik a következő lépésen. Tanilla hangjára felkapja a fejét, de egy pillanatra újra a pánik félelem venné át a szerepet, ha nem lenne lehengerlő válasza neki. *
- Igazad van...
* Sóhajt fel újra a lovag, de mégsem mozdul. Türelmesen próbálja megemészteni a történéseket. A másik fél haját próbálja birizgálni míg tekintetét le nem venné róla. *
- Tudod min gondolkozok?
* Kérdez Tanillától egy ravaszt, hogy elhúzza az időt. *
- Szerinted Artheniorban vagy máshol van értelme élni? Rengetegen vannak a városban, mégis a feladataink néha távolra szólítanak. Az alakulat szobáján kívül nincs más tulajdonom, és Ágast pedig nem tekintem annak, hanem inkább társnak.
* Szavak hagyják el ajkait, de tisztában van vele, hogy csak kevés időt tud nyerni ezzel, továbbra is mély levegőket vesz, amivel talán feltudja hívni a figyelmet is. Ravaszul tekint a távolba, hogy ezzel is a lány ajkairól elvegye a figyelmét. *
- Úgy érzem, hogy kezdem megszokni, és olyan melegség önt el, mintha mindig is ezt kellett volna éreznem.
* Jobb kezével a lány fejére teszi szőke haját, hogy utána hangosan felnevessen. Egy kis játék talán még tovább húzhatja az időt, hogy élhessen még egy kicsit, mielőtt az infarktus elvinné. *
1663. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-10-02 16:08:26
Üzenet elküldve: 2022-10-02 16:08:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 172
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
- Hiszen most sincs probléma. Semmi baj. Csak kicsit túl bonyolítod a dolgot. Korábban megijedtem ez igaz, de most már nem félek. Sem tőled, sem attól, amit érzek.
* Átkarolja a lovagot és bizony nem ereszti. De csak nem ijed meg annyira, hogy felpattanjon mellőle és elinaljon? Úgy tűnik, nem. A pír is kezd halványodni az arcán és mintha a levegőt is könnyedebben venné. S mindaz, amit mond, igazolás arra, amit mind a ketten éreznek.*
- Nem tudom, de hasonlóképp érzek én is. Mintha mindig is ismertelek volna. Nem a lovagot, aki most vagy, hanem azt, aki mindig is voltál és leszel még. Ami jó és kedves, nemes. Mintha egy tőről fakadnánk, akár egy fa ágai. Inkább fogadd el és ne keresd az értelmét, a miértjét. Jó így.
* Áldás ez valóban, méghozzá olyan, ami kijárt már mindkettejüknek. Hiszen ha évekkel ezelőtt találkoztak volna, talán nem így és ilyen gyorsan alakultak volna a dolgok kettejük között. Számára még mindig kicsit álomszerű az egész, de boldogan nevet fel Nilevard kérdésére, miszerint, mi legyen a következő lépés?*
- Nos. A kezem már megfogtad, át is öleltél; sőt, a mellkasodon pihen a fejem. Adhatsz egy puszit az arcomra, én pedig a tiédre. Ha elég bátor vagy hozzá?
*Ez megint csak egy kacér kihívás, de nem bánja, ha kicsit merészebb, mint illene. Szereti a férfit és nem érdekli más.*
// A világ nagy kérdései //
- Hiszen most sincs probléma. Semmi baj. Csak kicsit túl bonyolítod a dolgot. Korábban megijedtem ez igaz, de most már nem félek. Sem tőled, sem attól, amit érzek.
* Átkarolja a lovagot és bizony nem ereszti. De csak nem ijed meg annyira, hogy felpattanjon mellőle és elinaljon? Úgy tűnik, nem. A pír is kezd halványodni az arcán és mintha a levegőt is könnyedebben venné. S mindaz, amit mond, igazolás arra, amit mind a ketten éreznek.*
- Nem tudom, de hasonlóképp érzek én is. Mintha mindig is ismertelek volna. Nem a lovagot, aki most vagy, hanem azt, aki mindig is voltál és leszel még. Ami jó és kedves, nemes. Mintha egy tőről fakadnánk, akár egy fa ágai. Inkább fogadd el és ne keresd az értelmét, a miértjét. Jó így.
* Áldás ez valóban, méghozzá olyan, ami kijárt már mindkettejüknek. Hiszen ha évekkel ezelőtt találkoztak volna, talán nem így és ilyen gyorsan alakultak volna a dolgok kettejük között. Számára még mindig kicsit álomszerű az egész, de boldogan nevet fel Nilevard kérdésére, miszerint, mi legyen a következő lépés?*
- Nos. A kezem már megfogtad, át is öleltél; sőt, a mellkasodon pihen a fejem. Adhatsz egy puszit az arcomra, én pedig a tiédre. Ha elég bátor vagy hozzá?
*Ez megint csak egy kacér kihívás, de nem bánja, ha kicsit merészebb, mint illene. Szereti a férfit és nem érdekli más.*
1662. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-10-02 10:45:35
Üzenet elküldve: 2022-10-02 10:45:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Második szál //
// A világ nagy kérdései //
* Néhány mély levegő elég, hogy a lovag légzése lelassuljon. Igaza van Tanillának, nincs oka menekülőre fognia, de mégis késztetést érez az ismeretlen helyzet miatt. Páncélzata nélkül sebezhetőnek érzi, de ez talán a túlságosan sok viselés miatt is előfordulhat.
A gyümölcsökért nyúlva néhány falatot vesz magához, hogy minimálisan elterelje a kialakult helyzetről a figyelmét. *
- A... A... Ameddig... Nem vettem észre... Addig nem volt probléma.
* Magyarázkodik a lovag, de tekintete mégis kiegyensúlyozottnak tűnik, a pír még így is az arcán szétterül, de ha a másik fél szemfüles, láthatja, hogy folyamatosan fakul a vörös. *
- Megnyugtató... Nem volt szerencsém még hasonlóhoz. De miért érzem úgy mintha már ezer éve ismernélek?
* Kérdi érdeklődve, miközben a szájába vesz még egy aszott gyümölcsöt. *
- Tudod azon gondolkozok, hogy .... Nem értem... Azt hittem nem vagyok hasonló áldásra méltó... Amióta az eszemet tudom úgy éreztem, hogy egyedül vagyok, de most mintha egy új világ tárta volna szét a kapuit...
* Szorosan magához öleli a lányt, majd a szemébe próbál nézni. *
- Szerinted mi a következő lépés?
// A világ nagy kérdései //
* Néhány mély levegő elég, hogy a lovag légzése lelassuljon. Igaza van Tanillának, nincs oka menekülőre fognia, de mégis késztetést érez az ismeretlen helyzet miatt. Páncélzata nélkül sebezhetőnek érzi, de ez talán a túlságosan sok viselés miatt is előfordulhat.
A gyümölcsökért nyúlva néhány falatot vesz magához, hogy minimálisan elterelje a kialakult helyzetről a figyelmét. *
- A... A... Ameddig... Nem vettem észre... Addig nem volt probléma.
* Magyarázkodik a lovag, de tekintete mégis kiegyensúlyozottnak tűnik, a pír még így is az arcán szétterül, de ha a másik fél szemfüles, láthatja, hogy folyamatosan fakul a vörös. *
- Megnyugtató... Nem volt szerencsém még hasonlóhoz. De miért érzem úgy mintha már ezer éve ismernélek?
* Kérdi érdeklődve, miközben a szájába vesz még egy aszott gyümölcsöt. *
- Tudod azon gondolkozok, hogy .... Nem értem... Azt hittem nem vagyok hasonló áldásra méltó... Amióta az eszemet tudom úgy éreztem, hogy egyedül vagyok, de most mintha egy új világ tárta volna szét a kapuit...
* Szorosan magához öleli a lányt, majd a szemébe próbál nézni. *
- Szerinted mi a következő lépés?
1661. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-10-01 15:09:39
Üzenet elküldve: 2022-10-01 15:09:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Élők között, mert hol máshol//
*Dalafnak kell pár pillanat amíg rájön miért is kérdezett vissza a másik. *
- Oh basszus! Elnézést, nem aludtam mostanában, olyan jól, általában tudok beszélni. Esküszöm! *itt megenged magának egy futó mosolyt*
- A hölgy törp szerelmes volt. Ki tudja lehet még önmagánál is jobban szerette őket, soha nem tudtam megfejteni igazán. Nem volt az életéhez elég kedves, de másokhoz sem éppen.
- Őszintén magam sem tudom mit csinált igazán, de amit csinált az... *~szörnyű volt~ a férfi szemei szavak nélkül fejezik be a mondatot. Sokkal jobb ötlet haladni az utukkal. A múltban ragadás veszélyes hobbi. *
- Nem is tudtam, hogy a mosás, olyan, mint a némaság. Ha túl fényesben nem beszélsz, lábszáron rúgnak egy kaviccsal. *Valószínűleg ezt a találkozást, már sose mossa le magáról a lány. Remélhetőleg az ing foltjai azért kiterveznek jönni*
- Na és te mit csinálsz? Nyilván nem adsz egész nap ruhaápolási tanácsokat. *A vörös ráadásul egészen biztos abban, hogy a dolog nem is fizetne jól. Az a hely fizet jól, ahol az ilyesmit csak zárt ajtók között csinálják maga a pénzes személy helyett. És mi mindenről maradnak le! A folyó langyos, tiszta vizéről, a fűben fekvés élményéről, a gyűrött ruhák szabadságáról. Egy költő biztosan így fogalmazna, de ebben az esetben az elf valami mást mond, ahogy közvetlenül a helyszínre érnek. *
- Kezd mostanában elegem lenni a gyaloglásból. *Őszintén kitör belőle a nevetés, közben pedig a part szélére ül*
- Te viszont, csak úgy ugráltál idefelé. Szégyenletes felnőtt korban ennyi energia *húzza a másik agyát és őszintén reméli, hogy nem most fogják az orra alá dobni, hogy egy gyermeket kísérget. Az hiányozna még, hogy valami dühös apa párbajra hívja vagy oltár elé dobja a semmiből*
- Tudod nem tervezem úszás közben magamon kimosni ezt a szépséget *biccent a vérfoltos darab felé*
- Úgyhogy le kellene vennem. *Úriember módjára megvárja mit reagál a másik. Elfordulhat, kérheti, hogy vegyen vissza egy másik inget, vagy csak egy trikót, sőt illetlen módon megpróbálhatja társaságát jól meg is bámulni. Ez rajta áll*
// Élők között, mert hol máshol//
*Dalafnak kell pár pillanat amíg rájön miért is kérdezett vissza a másik. *
- Oh basszus! Elnézést, nem aludtam mostanában, olyan jól, általában tudok beszélni. Esküszöm! *itt megenged magának egy futó mosolyt*
- A hölgy törp szerelmes volt. Ki tudja lehet még önmagánál is jobban szerette őket, soha nem tudtam megfejteni igazán. Nem volt az életéhez elég kedves, de másokhoz sem éppen.
- Őszintén magam sem tudom mit csinált igazán, de amit csinált az... *~szörnyű volt~ a férfi szemei szavak nélkül fejezik be a mondatot. Sokkal jobb ötlet haladni az utukkal. A múltban ragadás veszélyes hobbi. *
- Nem is tudtam, hogy a mosás, olyan, mint a némaság. Ha túl fényesben nem beszélsz, lábszáron rúgnak egy kaviccsal. *Valószínűleg ezt a találkozást, már sose mossa le magáról a lány. Remélhetőleg az ing foltjai azért kiterveznek jönni*
- Na és te mit csinálsz? Nyilván nem adsz egész nap ruhaápolási tanácsokat. *A vörös ráadásul egészen biztos abban, hogy a dolog nem is fizetne jól. Az a hely fizet jól, ahol az ilyesmit csak zárt ajtók között csinálják maga a pénzes személy helyett. És mi mindenről maradnak le! A folyó langyos, tiszta vizéről, a fűben fekvés élményéről, a gyűrött ruhák szabadságáról. Egy költő biztosan így fogalmazna, de ebben az esetben az elf valami mást mond, ahogy közvetlenül a helyszínre érnek. *
- Kezd mostanában elegem lenni a gyaloglásból. *Őszintén kitör belőle a nevetés, közben pedig a part szélére ül*
- Te viszont, csak úgy ugráltál idefelé. Szégyenletes felnőtt korban ennyi energia *húzza a másik agyát és őszintén reméli, hogy nem most fogják az orra alá dobni, hogy egy gyermeket kísérget. Az hiányozna még, hogy valami dühös apa párbajra hívja vagy oltár elé dobja a semmiből*
- Tudod nem tervezem úszás közben magamon kimosni ezt a szépséget *biccent a vérfoltos darab felé*
- Úgyhogy le kellene vennem. *Úriember módjára megvárja mit reagál a másik. Elfordulhat, kérheti, hogy vegyen vissza egy másik inget, vagy csak egy trikót, sőt illetlen módon megpróbálhatja társaságát jól meg is bámulni. Ez rajta áll*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3157-3176