//Coinleach Loon, Syessiss Opsyscalla//
*A lány bájos ébredése után szinte azonnal elájul, Bato egy tigris gyorsaságával ugrik oda, a harmadik, utolsó lépését már csak félig tette meg, és térden csúszott a füvön. Nem egy alkalommal volt már szemtanúja annak, hogy gyakorlatlan meditálók rosszkor ébredtek fel, és sokk-ként érte őket a világ valóságossága. Először most is erre gondolt, de aztán a lány arcának mimikája változik, nem úgy mint egy eszméletlené. Térdén hirtelen hideget érez, mintha felázott volna a ruhája, de tapintásra teljesen száraz.*
~Mi a fene?~
*Megszólal a tündér, mostanra vérfagyasztó vigyorral, majdnem ébenfekete szemmel.*
~Ezt a testet?~
*Bato gyanút fog és felugrik, két lépést hátra tesz, összekulcsolja két kezét, zárt lábbal és csukott szemmel lassítja saját légzését, és megpróbálja kiüríti elméjét. Ezúttal nem meditálni készül.*
~Nem lehet, nem lehet. Sokat olvastam, de sosem gondoltam, hogy látok egyet. Egyáltalán-, nem, nem lehet. Nem lehet Eredar.~
*Gondolatai nem segítik abban, hogy teljes érzelmi semlegességet érjen el, de tudja, hogy ha mégis igaza van, nem táplálhatja a bestiát.*
~Nyugi Bato, nyugi. Biztosan tévedsz.~
*Sóhajt egy nagyot, és kinyitja a szemét. Nem azt látja, amire számított. Sokkal kevésbé-, véres?.*
~Félelmetes, főleg, hogy semmit nem tudok róluk.~
*A katicával a kezében hátradobja magát a lány, láthatóan ismét az eszméletlenségbe.*
-Mi a fene volt ez?
*Suttogva kommunikál csak, nem akarja, hogy ismét az az -izé- ébredjen fel a lány helyett.*
-Ugye nem Eredar?
*Tekintete sokat elárul. A könyvek, amiket a témában olvasott főként csak ijesztgetős gyerekmesék. Az elf válasza után, már ha egyáltalán le tudta reagálni a kérdéseket, rövidesen a lány smaragdzöld szembogarai néznek fel bocsánatkérően, Bato megnyugszik kicsit, de további magyarázat híján készenlétben áll újabb meglepetésekre, és nem közelít a tündérhez- vagy mihez.*