Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 129 (2561. - 2580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2580. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-08 13:16:05
Üzenet elküldve: 2025-06-08 13:16:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Cralan Sley//
*Az erdő ezen szegletét a legtöbben elkerülik. Talán a sűrű lombok vagy a csend, ami olykor már szinte tapintható, kelt bennük rossz érzést. Norennart egyik sem zavarja. Sőt, ebben a nyomasztó, elfeledett némaságban talál csak igazán magára. Vagy legalábbis arra, amit önmagának gondol. Azt sem bánja különösebben, hogy az avar alatt megbúvó, mohával benőtt kőhalomnak, amit mostanában rendszeresen felkeres, nincs neve, se története más számára. Neki van.
A szertartása, ha lehet így nevezni, nem különösebben ünnepélyes: néhány pillanatnyi néma elmélkedés, egy-egy fanyar gondolatfoszlány, amit éppoly gyorsan fojt el magában, mint ahogy felbukkan. Ez is elég. Sok is.
A fák közül kilépve, a tisztásra érve úgy mozog, mintha csak az erdő része lenne. Csendesen, nyomot alig hagyva. Túl sokszor járt már erre ahhoz, hogy bármelyik gally alatta roppanjon. Gondolatai még mindig a sírnál járnak. A régi családi ügyek, az árnyak, amik túl mélyen gyökereznek ahhoz, hogy a fény bármikor is elérje őket.
Azonban valami kizökkenti. Nem zaj, nem mozdulat. Csak egy villanás. Ezüst egy fekete szövetdarabon. Egy minta, egy címer mely túlon-túl ismerős a számára.
A tekintete megáll a fekete anyagon, amit gondosan a tönkre terítettek. Az emlék lassan, de biztosan kúszik elő elméje poros rekeszeiből. Nem kell sokáig néznie a szablya mellett pihenő köpenyt, hogy felismerje azt, amit már rég nem látott. A Dwirinthalen ház címere. A sajátja.
A szablyás férfira csak ezután pillant rá, mintha a tárgy fontosabb lenne a félvérnél. Bár lehet, hogy számára valóban így is van. A mozdulatok ismerősek. A fegyelem, a ritmus, a csendes kitartás. Formagyakorlat, mégsem puszta harci rituálé. Valami más is van benne. Túl személyes. Túl... mély.
„Cralan...” villan be a név. A testőrség kapitánya. Egykor. A kúriában. Az a fajta ember, akitől nem vár az ember melegséget, de mégis mindig ott volt. Mint egy árnyék. Vagy egy őrszem. Hogy a viszonyuk milyen volt? Közömbös. Norennar sosem érdeklődött iránta, és valószínűleg ez a hozzáállás kölcsönös volt. A férfi a matróna embere volt, nem az övé, nem atyjáé és még csak nem is a húgáé. Mégis, most valami megmozdul benne. Nem emlék, nem érzelem, csupán a tény, hogy még van, aki emlékszik.
Nincs kedve játszani. Sem nosztalgiázni, bár attól tart ez hamarosan elkerülhetetlenné válik. A múlt, mint egy vad örvény húzza magához. Teste szinte ösztönösen indul meg. Ahogy közelebb lép, nem köszönti, nem hívja a nevén a csendes árnyat. Csak megáll néhány lépésnyire tőle, szinte belesimulva az alkony árnyaiba, s ahogy a tekintete a köpenyre szegeződik, halkan, mégis élesen szólal meg.*
- Rég nem láttam már ezt a címert sehol.
*A hangjában nincs vád, se fájdalom. Leginkább csak száraz tényközlés. De ott lappang benne valami más is. Mint amikor az ember meglát egy régi könyvet, aminek már nem emlékszik a tartalmára, de mégis tudja, hogy egyszer fontos volt.
A szeme sarkából Cralanra néz. Nem kérdez, nem magyaráz. Nem kell. Ha a férfi eddig nem is vette észre őt, most már bizonyosan fogja.*
- Már azt hittem, mindenki elfelejtette…
*Teszi hozzá, szinte mellékesen, mint aki maga sem tudja, kinek is címezte a szavait. Neki? Magának? Az estének?
Nem ül le. Nem fedi fel, honnan jött vagy mit keres itt. A nyelve hegyén lenne a kérdés: „Miért van nálad ez a köpeny?” de nem hangzik el. Tudja jól, s fél is a válasz mögött lappangó fájó igazságtól.
A csend beáll közéjük, mint egy harmadik alak, akinek jelenléte sem kényelmetlen, sem kellemes. Csak van. Ahogy a múlt is.*
//Cralan Sley//
*Az erdő ezen szegletét a legtöbben elkerülik. Talán a sűrű lombok vagy a csend, ami olykor már szinte tapintható, kelt bennük rossz érzést. Norennart egyik sem zavarja. Sőt, ebben a nyomasztó, elfeledett némaságban talál csak igazán magára. Vagy legalábbis arra, amit önmagának gondol. Azt sem bánja különösebben, hogy az avar alatt megbúvó, mohával benőtt kőhalomnak, amit mostanában rendszeresen felkeres, nincs neve, se története más számára. Neki van.
A szertartása, ha lehet így nevezni, nem különösebben ünnepélyes: néhány pillanatnyi néma elmélkedés, egy-egy fanyar gondolatfoszlány, amit éppoly gyorsan fojt el magában, mint ahogy felbukkan. Ez is elég. Sok is.
A fák közül kilépve, a tisztásra érve úgy mozog, mintha csak az erdő része lenne. Csendesen, nyomot alig hagyva. Túl sokszor járt már erre ahhoz, hogy bármelyik gally alatta roppanjon. Gondolatai még mindig a sírnál járnak. A régi családi ügyek, az árnyak, amik túl mélyen gyökereznek ahhoz, hogy a fény bármikor is elérje őket.
Azonban valami kizökkenti. Nem zaj, nem mozdulat. Csak egy villanás. Ezüst egy fekete szövetdarabon. Egy minta, egy címer mely túlon-túl ismerős a számára.
A tekintete megáll a fekete anyagon, amit gondosan a tönkre terítettek. Az emlék lassan, de biztosan kúszik elő elméje poros rekeszeiből. Nem kell sokáig néznie a szablya mellett pihenő köpenyt, hogy felismerje azt, amit már rég nem látott. A Dwirinthalen ház címere. A sajátja.
A szablyás férfira csak ezután pillant rá, mintha a tárgy fontosabb lenne a félvérnél. Bár lehet, hogy számára valóban így is van. A mozdulatok ismerősek. A fegyelem, a ritmus, a csendes kitartás. Formagyakorlat, mégsem puszta harci rituálé. Valami más is van benne. Túl személyes. Túl... mély.
„Cralan...” villan be a név. A testőrség kapitánya. Egykor. A kúriában. Az a fajta ember, akitől nem vár az ember melegséget, de mégis mindig ott volt. Mint egy árnyék. Vagy egy őrszem. Hogy a viszonyuk milyen volt? Közömbös. Norennar sosem érdeklődött iránta, és valószínűleg ez a hozzáállás kölcsönös volt. A férfi a matróna embere volt, nem az övé, nem atyjáé és még csak nem is a húgáé. Mégis, most valami megmozdul benne. Nem emlék, nem érzelem, csupán a tény, hogy még van, aki emlékszik.
Nincs kedve játszani. Sem nosztalgiázni, bár attól tart ez hamarosan elkerülhetetlenné válik. A múlt, mint egy vad örvény húzza magához. Teste szinte ösztönösen indul meg. Ahogy közelebb lép, nem köszönti, nem hívja a nevén a csendes árnyat. Csak megáll néhány lépésnyire tőle, szinte belesimulva az alkony árnyaiba, s ahogy a tekintete a köpenyre szegeződik, halkan, mégis élesen szólal meg.*
- Rég nem láttam már ezt a címert sehol.
*A hangjában nincs vád, se fájdalom. Leginkább csak száraz tényközlés. De ott lappang benne valami más is. Mint amikor az ember meglát egy régi könyvet, aminek már nem emlékszik a tartalmára, de mégis tudja, hogy egyszer fontos volt.
A szeme sarkából Cralanra néz. Nem kérdez, nem magyaráz. Nem kell. Ha a férfi eddig nem is vette észre őt, most már bizonyosan fogja.*
- Már azt hittem, mindenki elfelejtette…
*Teszi hozzá, szinte mellékesen, mint aki maga sem tudja, kinek is címezte a szavait. Neki? Magának? Az estének?
Nem ül le. Nem fedi fel, honnan jött vagy mit keres itt. A nyelve hegyén lenne a kérdés: „Miért van nálad ez a köpeny?” de nem hangzik el. Tudja jól, s fél is a válasz mögött lappangó fájó igazságtól.
A csend beáll közéjük, mint egy harmadik alak, akinek jelenléte sem kényelmetlen, sem kellemes. Csak van. Ahogy a múlt is.*
2579. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-08 12:27:33
Üzenet elküldve: 2025-06-08 12:27:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 535
OOC üzenetek: 31
Játékstílus: Megfontolt
// Második szál //
// Norennar //
* Mint az elmúlt években mindig, minden héten egyszer, most is eljött a nap, amikor napnyugtakor kisétál az erdőszéli tisztásra. A tisztás egyik szélénél akad egy tönk, mely hajdan egy vastag törzsű fáé lehetett. Itt szokott Cralan edzeni, meditálni és ami a legfontosabb, itt emlékezik meg arról a személyről, akit elvesztett. Bár a nap már lenyugvóban van, felsőtestét szabadon hagyja edzés közben. Formagyakorlatokat véges, mik a külső szemlélő számára olyanok, mint valamiféle tánc, mégis érezni a koncentrációt, az önfegyelmet. A közel egy órás gyakorlat után a szerzetes mindig előveszi házitsákjából a két legfontosabb tárgyát. Egy fehér vászonba pólyált régi, egyszerű szablyát, és egy gondosan összehajtogatott finom anyagból készült fekete köpenyeget. A ruhadarabon ezüsttel hímezve egy címer látható, amit ma már kevesen ismernének fel, A Dwirinthalen ház címere. Cralan a tönkre teríti ki az anyagot, ráfekteti a szablyát, majd a sarkaira ülve, lehunyt szemmel kezd el némán imádkozni. *
// Norennar //
* Mint az elmúlt években mindig, minden héten egyszer, most is eljött a nap, amikor napnyugtakor kisétál az erdőszéli tisztásra. A tisztás egyik szélénél akad egy tönk, mely hajdan egy vastag törzsű fáé lehetett. Itt szokott Cralan edzeni, meditálni és ami a legfontosabb, itt emlékezik meg arról a személyről, akit elvesztett. Bár a nap már lenyugvóban van, felsőtestét szabadon hagyja edzés közben. Formagyakorlatokat véges, mik a külső szemlélő számára olyanok, mint valamiféle tánc, mégis érezni a koncentrációt, az önfegyelmet. A közel egy órás gyakorlat után a szerzetes mindig előveszi házitsákjából a két legfontosabb tárgyát. Egy fehér vászonba pólyált régi, egyszerű szablyát, és egy gondosan összehajtogatott finom anyagból készült fekete köpenyeget. A ruhadarabon ezüsttel hímezve egy címer látható, amit ma már kevesen ismernének fel, A Dwirinthalen ház címere. Cralan a tönkre teríti ki az anyagot, ráfekteti a szablyát, majd a sarkaira ülve, lehunyt szemmel kezd el némán imádkozni. *
2578. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-07 21:55:23
Üzenet elküldve: 2025-06-07 21:55:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*Úgy döntött, elengedi a hízelgő mellébeszélést és inkább a közepébe vág a kigondolt lehetőség felvázolásának. Éreztetni akarja, hogy komolyan gondolja azt, amit mond, és nem csak magát akarja szórakoztatni, esetleg a szerzetest lenyűgözni tudásvágyával. Úgy véli, el is érte amit akart, a válaszból ítélve.*
- Azt nem kétlem, hogy a valóságban szürkébbek lehetnek a hétköznapjaik az önvédelmi módszereikkel együtt, valamennyi haj nőtt már a fejem lágyára. De mint ahogy említettem, igencsak sekély a rendelkezésről álló tengernyi tudás az önökhöz hasonlóan távoli és szokatlan közösségekről. Ez a hiány képes egy információs vákumot létrehozni, amit az elme szeretne minél hamarabb kitömni, akár tényekkel, akár... feltevésekkel. Ezek a muszájból alkotott téveszmék, valósághoz közeli vagy teljesen elrugaszkodottak, ennek a kitömésnek a szüleményei. Tehát amikor azt mondom "misztikus", akkor azt értem: "MÉG akadémiai szinten meg nem magyarázott dolog." Ezt korrigálni akarom. *És mint egy sokat hordott sebtapaszt, ezeket a tudatlanságból felépített miszinformációkat le akarja vakarni a saját elméjéről is, elég ha eleget kérdezgeti Aokint. Úgyhogy legyen akármennyire unalmas, kiábrándító a messziről(?) jött figura szavaiból a megalkotott kép, ő már eléri azt, amit elsődlegesen akar.*
- Hmm... *További információ-emésztésre készteti viszont a másik mondanivalója. Azzal elégedett, hogy meg van erősödve tisztástársa életének és tanainak a normalitása, de hogy e kolostor lakói valóban más módon is nyújtják tovább értelmüket, mint elsőre gondolta? Nem tudja most, hogy megint csak előre ítélkezett és még nem jutott le hozzájuk azok a fekete betűk, vagy másra céloz? Lehet nem szaporák megosztani azokat másokkal? Vagy egyszerűen elég kevés és értékesek azok a tekercsek és papírok, hogy még ne találkozzon velük hosszass tanulmányi kiruccanásai közben? Nem lehetetlen, még ha nem is akarja bevallani. Egyelőre lenyomja az ösztönt, hogy beletegyen egy, a táskájában rejlő tollat és papírt a szerzetes kezébe, és megkérje, hogy írjon valamit.*
- Nos, hogy mire vagyok kíváncsi, az egy többrétegű kibővítése lenne annak, amit a világnak kéne tudni. És hogy amit a világnak kéne tudni, az kezdetnek az, hogy kik vagytok? És nem kifejezetten egy csoportnévre gondolok, hanem egy megkülönböztetésre a megannyi tudásszomjas világvándoroktól, akár példának okáért, mint én voltam rövid ideig. Mi a származásotok? A múltatok?
*Úgy döntött, elengedi a hízelgő mellébeszélést és inkább a közepébe vág a kigondolt lehetőség felvázolásának. Éreztetni akarja, hogy komolyan gondolja azt, amit mond, és nem csak magát akarja szórakoztatni, esetleg a szerzetest lenyűgözni tudásvágyával. Úgy véli, el is érte amit akart, a válaszból ítélve.*
- Azt nem kétlem, hogy a valóságban szürkébbek lehetnek a hétköznapjaik az önvédelmi módszereikkel együtt, valamennyi haj nőtt már a fejem lágyára. De mint ahogy említettem, igencsak sekély a rendelkezésről álló tengernyi tudás az önökhöz hasonlóan távoli és szokatlan közösségekről. Ez a hiány képes egy információs vákumot létrehozni, amit az elme szeretne minél hamarabb kitömni, akár tényekkel, akár... feltevésekkel. Ezek a muszájból alkotott téveszmék, valósághoz közeli vagy teljesen elrugaszkodottak, ennek a kitömésnek a szüleményei. Tehát amikor azt mondom "misztikus", akkor azt értem: "MÉG akadémiai szinten meg nem magyarázott dolog." Ezt korrigálni akarom. *És mint egy sokat hordott sebtapaszt, ezeket a tudatlanságból felépített miszinformációkat le akarja vakarni a saját elméjéről is, elég ha eleget kérdezgeti Aokint. Úgyhogy legyen akármennyire unalmas, kiábrándító a messziről(?) jött figura szavaiból a megalkotott kép, ő már eléri azt, amit elsődlegesen akar.*
- Hmm... *További információ-emésztésre készteti viszont a másik mondanivalója. Azzal elégedett, hogy meg van erősödve tisztástársa életének és tanainak a normalitása, de hogy e kolostor lakói valóban más módon is nyújtják tovább értelmüket, mint elsőre gondolta? Nem tudja most, hogy megint csak előre ítélkezett és még nem jutott le hozzájuk azok a fekete betűk, vagy másra céloz? Lehet nem szaporák megosztani azokat másokkal? Vagy egyszerűen elég kevés és értékesek azok a tekercsek és papírok, hogy még ne találkozzon velük hosszass tanulmányi kiruccanásai közben? Nem lehetetlen, még ha nem is akarja bevallani. Egyelőre lenyomja az ösztönt, hogy beletegyen egy, a táskájában rejlő tollat és papírt a szerzetes kezébe, és megkérje, hogy írjon valamit.*
- Nos, hogy mire vagyok kíváncsi, az egy többrétegű kibővítése lenne annak, amit a világnak kéne tudni. És hogy amit a világnak kéne tudni, az kezdetnek az, hogy kik vagytok? És nem kifejezetten egy csoportnévre gondolok, hanem egy megkülönböztetésre a megannyi tudásszomjas világvándoroktól, akár példának okáért, mint én voltam rövid ideig. Mi a származásotok? A múltatok?
2577. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-06 13:42:42
Üzenet elküldve: 2025-06-06 13:42:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Fénygömböcök//
// Zárás //
*Nimeril aggodalmával nem fog vitatkozni, a következő napok érdekesek lesznek a lény mivoltát illetően. De akad egy sejtése, hogy bár pár erős varázslatra bőven elegendő mágikus energiával látta el, egy lény teljes létezését illetően, meglepően kevés. Elgondolkodtató, hogy mi lenne, ha sokkal több energiát gyűjtene össze, de ez egyelőre kívül esik az érdeklődési körén. És az már lehet tényleg veszélyes lenne.*
- Óvatos leszek és ha valami fejleményre jutottam, akkor írok küldök róla egy levelet a számodra.
*Nestar így el is kezdi kihasználni új barátját, hogy visszafele egy lámpásnyi világossággal tudjanak menni. Valamint előnyösebb minél jobban kézen fogva utaztatni új barátjukat, ameddig meg nem szokják egymás társaságát.*
- Kellemes éjszakát neked is!
// Zárás //
*Nimeril aggodalmával nem fog vitatkozni, a következő napok érdekesek lesznek a lény mivoltát illetően. De akad egy sejtése, hogy bár pár erős varázslatra bőven elegendő mágikus energiával látta el, egy lény teljes létezését illetően, meglepően kevés. Elgondolkodtató, hogy mi lenne, ha sokkal több energiát gyűjtene össze, de ez egyelőre kívül esik az érdeklődési körén. És az már lehet tényleg veszélyes lenne.*
- Óvatos leszek és ha valami fejleményre jutottam, akkor írok küldök róla egy levelet a számodra.
*Nestar így el is kezdi kihasználni új barátját, hogy visszafele egy lámpásnyi világossággal tudjanak menni. Valamint előnyösebb minél jobban kézen fogva utaztatni új barátjukat, ameddig meg nem szokják egymás társaságát.*
- Kellemes éjszakát neked is!
2576. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-05 19:36:36
Üzenet elküldve: 2025-06-05 19:36:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Orzmorrend Zhullmor//
*A kérdésre hunyorogva eltűnődik. Igen jogos egy kérdés, mert valóban egy árva lelket sem látott meg a férfin kívül. Mégis úgy pillant el róla és kémleli a környéket, mintha erre lenne lehetőség. De nem, senkit sem lát. Persze nem mintha nem lenne tisztában azzal, hogy valóban a férfihoz tartozhatnak a ruhák. De kell az időhúzás, mert a végén tényleg fülön csípik és akkor megnézheti magát.*
- Nem. De lehet, hogy épp most fojtottad vízbe, hogy te kaparintsd meg ezeket a göncöket.
*Jön a következő elmés gondolat, miközben végül ismét a férfira pillant. Rezzenéstelen arccal figyeli, ahogy amaz visszabújik a nadrágba, ez pedig kecsegtet némi lehetőséggel. Például azzal, hogy miközben húzza fel a nadrágot, az egy remek alkalmat szülhet arra, hogy sarkon fordulva iramodjon meg Morc után a bozótosba. Hát miért is ne tehetne így, nem igaz? Éppen ezért hátrál egy lépést óvatosan, majd még egy újabbat, de végül a kíváncsiság nagyobbra nő, mint a félelme. Abban a tisztes távolságban pedig egyszerűen leül a fűben.*
- Mit keresel itt?
*Billenti félre a fejét kíváncsian.*
- A legtöbbet ott szoktam látni.
*Bök a fejével a víz azon részére, ahol a tisztás rendezettebb, szebb. Nem ilyen bozótossal övezett.*
*A kérdésre hunyorogva eltűnődik. Igen jogos egy kérdés, mert valóban egy árva lelket sem látott meg a férfin kívül. Mégis úgy pillant el róla és kémleli a környéket, mintha erre lenne lehetőség. De nem, senkit sem lát. Persze nem mintha nem lenne tisztában azzal, hogy valóban a férfihoz tartozhatnak a ruhák. De kell az időhúzás, mert a végén tényleg fülön csípik és akkor megnézheti magát.*
- Nem. De lehet, hogy épp most fojtottad vízbe, hogy te kaparintsd meg ezeket a göncöket.
*Jön a következő elmés gondolat, miközben végül ismét a férfira pillant. Rezzenéstelen arccal figyeli, ahogy amaz visszabújik a nadrágba, ez pedig kecsegtet némi lehetőséggel. Például azzal, hogy miközben húzza fel a nadrágot, az egy remek alkalmat szülhet arra, hogy sarkon fordulva iramodjon meg Morc után a bozótosba. Hát miért is ne tehetne így, nem igaz? Éppen ezért hátrál egy lépést óvatosan, majd még egy újabbat, de végül a kíváncsiság nagyobbra nő, mint a félelme. Abban a tisztes távolságban pedig egyszerűen leül a fűben.*
- Mit keresel itt?
*Billenti félre a fejét kíváncsian.*
- A legtöbbet ott szoktam látni.
*Bök a fejével a víz azon részére, ahol a tisztás rendezettebb, szebb. Nem ilyen bozótossal övezett.*
2575. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-04 09:56:10
Üzenet elküldve: 2025-06-04 09:56:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 734
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 734
OOC üzenetek: 499
Játékstílus: Megfontolt
//Fénygömböcök//
// Zárás //
* Nimeril is teszteli a Nestar által alkotott szörnyet. Valóban nem tűnik agresszívnak, de ezt még így nem vonhatja le. A kipróbált varázslatra mondjuk reagál. Követi, mint a jó kutya a gazdáját.*
- Nem érzek semmilyen észlelhető rendellenességet.* Feleli érzelemmentes hangon. Jelenleg gyenge a lény, de már az is eredmény, hogy a mágiával pillanatnyilag átitatott bottal lehet úgymond "fizikálisan" is manipulálni. Legszívesebben lecsapná, még mindig, de ezt nem fogja megtenni. Nestar indulásra készteti, ami valóban bölcs döntés lenne, mivel tényleg elég hűvös van már, így este.*
- Rendben van, de még mindig nem vagyok meggyőzve ezzel a valamivel kapcsolatban. Legyen óvatos vele Mester!* Add neki intő tanácsot, mielőtt elindulna maga is hazafelé. Ne tervezi, hogy ma már folytatja ezt a képtelen kísérletet. A felelősség a férfit terheli, történjék bármi. Annyira, azért nem aggódik, mert tényleg nem tűnik veszélyesnek, de kicsit azért mégis.*
- Jó éjt!
// Zárás //
* Nimeril is teszteli a Nestar által alkotott szörnyet. Valóban nem tűnik agresszívnak, de ezt még így nem vonhatja le. A kipróbált varázslatra mondjuk reagál. Követi, mint a jó kutya a gazdáját.*
- Nem érzek semmilyen észlelhető rendellenességet.* Feleli érzelemmentes hangon. Jelenleg gyenge a lény, de már az is eredmény, hogy a mágiával pillanatnyilag átitatott bottal lehet úgymond "fizikálisan" is manipulálni. Legszívesebben lecsapná, még mindig, de ezt nem fogja megtenni. Nestar indulásra készteti, ami valóban bölcs döntés lenne, mivel tényleg elég hűvös van már, így este.*
- Rendben van, de még mindig nem vagyok meggyőzve ezzel a valamivel kapcsolatban. Legyen óvatos vele Mester!* Add neki intő tanácsot, mielőtt elindulna maga is hazafelé. Ne tervezi, hogy ma már folytatja ezt a képtelen kísérletet. A felelősség a férfit terheli, történjék bármi. Annyira, azért nem aggódik, mert tényleg nem tűnik veszélyesnek, de kicsit azért mégis.*
- Jó éjt!
2574. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-04 00:01:54
Üzenet elküldve: 2025-06-04 00:01:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*Tekintetével követi a másikat. Az látszólag örül neki mikor megtudja a szerzetes nevét. Aztán mesélni kezd. Tanulás, mint hobbi és munka. Aokin úgy tanulta, hogy a bölcsesség egy állapot. Ebből élni úgy hangzik mintha valaki azzal keresné a kenyerét, hogy éhes. Persze más a világ a kolostoron kívül. Megvannak a maga szabályai. Majd az idegen elmondja, hogy ő korábban miket hallott a szerzetesekről és hogy mire kíváncsi. A kopasz férfi, rá jellemző módon hosszan mérlegeli magában az elhangzottakat és csak utána szólal meg.*
-Úgy vélem Adoaver úr, hogy kissé túl sokat gondol rólam és a testvéreimről. A misztikum kifejezés önmagában foglalja az adott témával kapcsolatos tudás hiányát. Ennél fogva misztikus tudással nem rendelkezhetünk. Mondhatnám úgy is, hogy a mi ismereteink nem misztikusabbak, mint amivel ön vagy amivel egy szántóvető rendelkezik. Lévén számomra a föld és a növények ismerete és az abból élet teremtésének tudománya épp olyan titokzatos, mint a világban láthatatlanul jelen lévő erők mágia útján való formázása. A világon fellelhető tudás pedig végtelen. A leghosszabb életű fajok számára sincs elég idő, hogy mindentudók lehessenek. Ebből fakad, hogy annak feltételezése, hogy a bölcsességünk szájról-szájra terjedne és nem jegyeznénk le szintén hibás gondolat. Az önismeret és a meditáció az, ami csendet kíván. A lelkünkben való mélyebb elmerülés valóban nehézkesebb a rohanó, zajos külvilágban. Viszont magam is tanulni hagytam el a kolostorom és olyan ismereteket gyűjtök amiknek egy részét könyvekből szereztem. Azokat szintén leírva adom tovább a többi testvéremnek. Viszont utam végén hiába válok tanítóvá, de mégis megmaradok diáknak is. Pontosan mire kíváncsi Adoaver úr? Hátha tudok rá választ adni?
*Tekintetével követi a másikat. Az látszólag örül neki mikor megtudja a szerzetes nevét. Aztán mesélni kezd. Tanulás, mint hobbi és munka. Aokin úgy tanulta, hogy a bölcsesség egy állapot. Ebből élni úgy hangzik mintha valaki azzal keresné a kenyerét, hogy éhes. Persze más a világ a kolostoron kívül. Megvannak a maga szabályai. Majd az idegen elmondja, hogy ő korábban miket hallott a szerzetesekről és hogy mire kíváncsi. A kopasz férfi, rá jellemző módon hosszan mérlegeli magában az elhangzottakat és csak utána szólal meg.*
-Úgy vélem Adoaver úr, hogy kissé túl sokat gondol rólam és a testvéreimről. A misztikum kifejezés önmagában foglalja az adott témával kapcsolatos tudás hiányát. Ennél fogva misztikus tudással nem rendelkezhetünk. Mondhatnám úgy is, hogy a mi ismereteink nem misztikusabbak, mint amivel ön vagy amivel egy szántóvető rendelkezik. Lévén számomra a föld és a növények ismerete és az abból élet teremtésének tudománya épp olyan titokzatos, mint a világban láthatatlanul jelen lévő erők mágia útján való formázása. A világon fellelhető tudás pedig végtelen. A leghosszabb életű fajok számára sincs elég idő, hogy mindentudók lehessenek. Ebből fakad, hogy annak feltételezése, hogy a bölcsességünk szájról-szájra terjedne és nem jegyeznénk le szintén hibás gondolat. Az önismeret és a meditáció az, ami csendet kíván. A lelkünkben való mélyebb elmerülés valóban nehézkesebb a rohanó, zajos külvilágban. Viszont magam is tanulni hagytam el a kolostorom és olyan ismereteket gyűjtök amiknek egy részét könyvekből szereztem. Azokat szintén leírva adom tovább a többi testvéremnek. Viszont utam végén hiába válok tanítóvá, de mégis megmaradok diáknak is. Pontosan mire kíváncsi Adoaver úr? Hátha tudok rá választ adni?
2573. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-03 18:19:50
Üzenet elküldve: 2025-06-03 18:19:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1152
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1152
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy régi hobbi//
*Normális emberélet… Mi az egyáltalán? Miért olyan biztos az, hogy hullát látni nem normális dolog? A halál az élet része, sőt, következménye. Miért volna olyan szörnyű megtapasztalni, hogy milyen az? Akár többször. Persze, ott vannak azok az érvek, melyeket az elf hangoztat. A hullák rondák és büdösek, de hogy szörnyűek volnának? Miért?*
- Hagyjuk a holttestet, nem érdekel már. *Fogalma sincs, hogy mit magyaráz neki Bubó a talaj összetételéről meg akármicsodáról, nem is fontos már, hisz ahogy kitalálta, hogy ő ki akarja ásni az apját a föld alól, olyan gyorsan meg is változtatja a szándékait. Akik ismerik, azok tudhatják, hogy nála ez mindennapos, éppen ezért nem is kell mindig komolyan venné a fekete lány szavait. Úgyhogy okoskodhat most már a kalapos doktor, amennyit szeretne, egyáltalán nem biztos, hogy az bármilyen hatással lesz Norira.*
- Nem az. Nem baj, ha kihasználnak, de attól még nem tartoztam közéjük. Ez zavar, de mindegy is, már régen volt. Amúgy meg, a fejedben biztosan több a látnivaló, ez igaz. *Észre sem veszi, hogy utóbbi mondata nem volt épp túl kedves, de nem is annak szánta. Nem is szánta valójában semminek, csak beszél ész és mindenféle átgondoltság nélkül, ahogy az rá jellemző.
Mindeközben hagyja, hogy Bubó doktor tovább vizsgálgassa a régi sérülését, vagyis inkább annak maradványát, majd véleményt is mond, és… megoldást is, de rögtön kiül Nori arcára, hogy az mennyire nem tetszik neki, de nem csattan fel rögtön. Hosszú másodpercekig csendben marad, csak akkor néz fel újra, mikor a lány már fölé magasodik, ahogy feláll a földről. Követi a példáját, és ő is feltápászkodik, majd elkezd visszaöltözködni.*
- Nem tartom jó ötletnek, hogy vagdoss. Meg még el is kábítanál? Úgy biztosan nem engedném, hogy egyedül vagyok veled. Nem bízom benned *jelenti ki. A Kikötő törvényeit azért még mindig jól ismeri. Ott, ha idegen társaságban elalszol, szinte biztosra vehető a halálod. Miért működne ez másképp a városban?*
- Egyelőre jó így most nekem, hisz nem fáj. *Emellett az ötlete mellett sem tartott ki sokáig, hogy meggyógyíttassa azt, amit ő jól elszúrt a testén.* Hol talállak meg? *Kérdezi, mielőtt távozóra fogná, csak azért, hogy a lehetősége megmaradjon. Ki tudja, mikor jön majd jól egy bolond doki társasága.*
//Egy régi hobbi//
*Normális emberélet… Mi az egyáltalán? Miért olyan biztos az, hogy hullát látni nem normális dolog? A halál az élet része, sőt, következménye. Miért volna olyan szörnyű megtapasztalni, hogy milyen az? Akár többször. Persze, ott vannak azok az érvek, melyeket az elf hangoztat. A hullák rondák és büdösek, de hogy szörnyűek volnának? Miért?*
- Hagyjuk a holttestet, nem érdekel már. *Fogalma sincs, hogy mit magyaráz neki Bubó a talaj összetételéről meg akármicsodáról, nem is fontos már, hisz ahogy kitalálta, hogy ő ki akarja ásni az apját a föld alól, olyan gyorsan meg is változtatja a szándékait. Akik ismerik, azok tudhatják, hogy nála ez mindennapos, éppen ezért nem is kell mindig komolyan venné a fekete lány szavait. Úgyhogy okoskodhat most már a kalapos doktor, amennyit szeretne, egyáltalán nem biztos, hogy az bármilyen hatással lesz Norira.*
- Nem az. Nem baj, ha kihasználnak, de attól még nem tartoztam közéjük. Ez zavar, de mindegy is, már régen volt. Amúgy meg, a fejedben biztosan több a látnivaló, ez igaz. *Észre sem veszi, hogy utóbbi mondata nem volt épp túl kedves, de nem is annak szánta. Nem is szánta valójában semminek, csak beszél ész és mindenféle átgondoltság nélkül, ahogy az rá jellemző.
Mindeközben hagyja, hogy Bubó doktor tovább vizsgálgassa a régi sérülését, vagyis inkább annak maradványát, majd véleményt is mond, és… megoldást is, de rögtön kiül Nori arcára, hogy az mennyire nem tetszik neki, de nem csattan fel rögtön. Hosszú másodpercekig csendben marad, csak akkor néz fel újra, mikor a lány már fölé magasodik, ahogy feláll a földről. Követi a példáját, és ő is feltápászkodik, majd elkezd visszaöltözködni.*
- Nem tartom jó ötletnek, hogy vagdoss. Meg még el is kábítanál? Úgy biztosan nem engedném, hogy egyedül vagyok veled. Nem bízom benned *jelenti ki. A Kikötő törvényeit azért még mindig jól ismeri. Ott, ha idegen társaságban elalszol, szinte biztosra vehető a halálod. Miért működne ez másképp a városban?*
- Egyelőre jó így most nekem, hisz nem fáj. *Emellett az ötlete mellett sem tartott ki sokáig, hogy meggyógyíttassa azt, amit ő jól elszúrt a testén.* Hol talállak meg? *Kérdezi, mielőtt távozóra fogná, csak azért, hogy a lehetősége megmaradjon. Ki tudja, mikor jön majd jól egy bolond doki társasága.*
2572. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-03 08:45:19
Üzenet elküldve: 2025-06-03 08:45:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*Úgy néz ki, amiatt nem kell aggódnia hogy berekedhet a torka a szerezetesnek, ugyanis továbbra sem bőséges a szavakkal. De ez nem emészti el a lelkesedését, sőt, ez a fajta karakterizmus inkább megerősíti az elképzelését, és hogy nem valami sarlatánnal beszél. Most hogy biztossá vált hogy nem lesz menten vége a jelenleg még inkább egyoldalúnak ható eszmecserének, Adoaver elkezd a folyó közelébe lépegetni, de meghagyva azt a távolságot az enigmatikus embernek, hogy ne azt érezne, az arcába akar mászni. Inkább mint aki hozzá hasonlóan leülne, és ha már akad egy társa itt a tisztáson, akkor legalább járjon a szája, ha már a lába nem.
És még mielőtt elkezdthetett volna azon szorongani, hogy bemutatkozása süket fülekre talált, kap új kettő szót a másiktól! Jelentésüket nem tudja, de amaznak nem változott a hangja negatív irányba és nem néz ki dühösnek sem, tehát kizárásos alapon a neve lehet! "Örvendek!", sugallja pozitív kifejezése.*
- Ezzel hezitálás nélkül egyet tudok érteni! *Bólint rá késlekedés nélkül.* - És ezt nem csak azért mondom, mert ez egyszerre a hobbim és jövőbeli munkám! *Annak is felettéb örül, hogy mint kiderül, valóban nem csak szürke és egyoldalú az élet ennek a csoportnak, még ha nem is tolódnak el túlzottan a kezdő elképzelésektől. És hogy miért akar konverzálni továbbra is?*
- Nem tudom mennyire van tisztában vele, de akiknek van tudomása önökről, de inkább másodkezű, felületes híresztelésekből, sarkoknál omladozó lapú könyvekből, azon személyeknek meglehetősen érdekfeszítő kép alkotódik meg: Misztikus világjárók, esetleg a természettel mindenkinél mélyebb kapcsolatban lévő, civilizációból önszáműzött remeték, kik soha nem hallott bölcsességgel rendelkeznek a világról, és azon túlról. Olyan ismeretekre, és még fontosabb, képességekre tettek szert, amik nem lettek írásos formában lejegyezve, nem lehet biztonságot adó falakon belül, kényelemben és jólétben megismerni, vagy egyáltalán felismerni. A mágia útján haladok már több mint egy éve, de nemcsak maguk a varázslatok és amiket okoznak, azok amik engem érdekelnek. Csoportok, népek, és kultúrák meghatározatlan száma olyanfajta tudást, legyen mágikus vagy nem, hordanak magukkal, legyenek elszigetelt ork vagy elf törzsek, amiket vagy szájról szájra terjesztettek vagy tovább, vagy nem tudnak leírt betűk elég tiszteletet tenni nekik, terjesztik tovább úgy, ahogy kiérdemelnék. Ezért szeretném önt, Aokin Uehoshi, kikérdezni, a szereztesekről, a miértekről, és a hogyanokról, önmagáról és a testvéreiről.
A hozzászólás írója (Adoaver Droverson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.03 08:45:59
*Úgy néz ki, amiatt nem kell aggódnia hogy berekedhet a torka a szerezetesnek, ugyanis továbbra sem bőséges a szavakkal. De ez nem emészti el a lelkesedését, sőt, ez a fajta karakterizmus inkább megerősíti az elképzelését, és hogy nem valami sarlatánnal beszél. Most hogy biztossá vált hogy nem lesz menten vége a jelenleg még inkább egyoldalúnak ható eszmecserének, Adoaver elkezd a folyó közelébe lépegetni, de meghagyva azt a távolságot az enigmatikus embernek, hogy ne azt érezne, az arcába akar mászni. Inkább mint aki hozzá hasonlóan leülne, és ha már akad egy társa itt a tisztáson, akkor legalább járjon a szája, ha már a lába nem.
És még mielőtt elkezdthetett volna azon szorongani, hogy bemutatkozása süket fülekre talált, kap új kettő szót a másiktól! Jelentésüket nem tudja, de amaznak nem változott a hangja negatív irányba és nem néz ki dühösnek sem, tehát kizárásos alapon a neve lehet! "Örvendek!", sugallja pozitív kifejezése.*
- Ezzel hezitálás nélkül egyet tudok érteni! *Bólint rá késlekedés nélkül.* - És ezt nem csak azért mondom, mert ez egyszerre a hobbim és jövőbeli munkám! *Annak is felettéb örül, hogy mint kiderül, valóban nem csak szürke és egyoldalú az élet ennek a csoportnak, még ha nem is tolódnak el túlzottan a kezdő elképzelésektől. És hogy miért akar konverzálni továbbra is?*
- Nem tudom mennyire van tisztában vele, de akiknek van tudomása önökről, de inkább másodkezű, felületes híresztelésekből, sarkoknál omladozó lapú könyvekből, azon személyeknek meglehetősen érdekfeszítő kép alkotódik meg: Misztikus világjárók, esetleg a természettel mindenkinél mélyebb kapcsolatban lévő, civilizációból önszáműzött remeték, kik soha nem hallott bölcsességgel rendelkeznek a világról, és azon túlról. Olyan ismeretekre, és még fontosabb, képességekre tettek szert, amik nem lettek írásos formában lejegyezve, nem lehet biztonságot adó falakon belül, kényelemben és jólétben megismerni, vagy egyáltalán felismerni. A mágia útján haladok már több mint egy éve, de nemcsak maguk a varázslatok és amiket okoznak, azok amik engem érdekelnek. Csoportok, népek, és kultúrák meghatározatlan száma olyanfajta tudást, legyen mágikus vagy nem, hordanak magukkal, legyenek elszigetelt ork vagy elf törzsek, amiket vagy szájról szájra terjesztettek vagy tovább, vagy nem tudnak leírt betűk elég tiszteletet tenni nekik, terjesztik tovább úgy, ahogy kiérdemelnék. Ezért szeretném önt, Aokin Uehoshi, kikérdezni, a szereztesekről, a miértekről, és a hogyanokról, önmagáról és a testvéreiről.
A hozzászólás írója (Adoaver Droverson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.06.03 08:45:59
2571. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-02 18:34:05
Üzenet elküldve: 2025-06-02 18:34:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1135
OOC üzenetek: 118
Játékstílus: Megfontolt
//Fénygömböcök//
*Nimeril felvetése igaznak tűnik és az alapján az ágra is tudja vonni az entitás figyelmét. A varázslattal átitatott husáng azonban többet is elárul annál, minthogy a gömböc érzékeli a benne lévő mágiát, már nem képes áthaladni rajta, sőt ha Nimeril megpiszkálja a bottal a lényt, hátrébb lökődik, majd megindul újra, mint egy moly a nyílt láng irányába.*
- Okoz-e bármi problémát a varázslat fenntartásában?
*Érdeklődik, hisz ezt igazából csak Nimeril tudhatja, azt innen meglátja, hogy a lény nem szív fel még számára sem jelentős energiamennyiséget a szilárd tárgyból, alig nőtt halovány kékes fénye. Ellenben, igazából a veszélyekkel kecsegtető részén már túl vannak és így már szükségtelen itt kint fagyoskodniuk.*
- Viszont, kezd hidegre és későre járni, köszönöm a segítséget. Az új barátunkkal ellentétben, mi nem járnánk jól azzal, ha túl sokat időznénk itt.
*Amennyiben Nimeril is beleegyezik, úgy Nestar magához is csalogatja a lényt, hogy elindulhassanak. Nem szükséges a hűvös éjszakában kint tartania Nimerilt a monoton, apró kísérletekhez. És maga is belefáradt a munkába.*
*Nimeril felvetése igaznak tűnik és az alapján az ágra is tudja vonni az entitás figyelmét. A varázslattal átitatott husáng azonban többet is elárul annál, minthogy a gömböc érzékeli a benne lévő mágiát, már nem képes áthaladni rajta, sőt ha Nimeril megpiszkálja a bottal a lényt, hátrébb lökődik, majd megindul újra, mint egy moly a nyílt láng irányába.*
- Okoz-e bármi problémát a varázslat fenntartásában?
*Érdeklődik, hisz ezt igazából csak Nimeril tudhatja, azt innen meglátja, hogy a lény nem szív fel még számára sem jelentős energiamennyiséget a szilárd tárgyból, alig nőtt halovány kékes fénye. Ellenben, igazából a veszélyekkel kecsegtető részén már túl vannak és így már szükségtelen itt kint fagyoskodniuk.*
- Viszont, kezd hidegre és későre járni, köszönöm a segítséget. Az új barátunkkal ellentétben, mi nem járnánk jól azzal, ha túl sokat időznénk itt.
*Amennyiben Nimeril is beleegyezik, úgy Nestar magához is csalogatja a lényt, hogy elindulhassanak. Nem szükséges a hűvös éjszakában kint tartania Nimerilt a monoton, apró kísérletekhez. És maga is belefáradt a munkába.*
2570. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-02 12:30:50
Üzenet elküldve: 2025-06-02 12:30:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Brukshka Thragzhar//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kikerekednek a lány szavára a szemei. A lágyság amit a gyermek nehéz sorsa iránt érzett azonnal szertefoszlott. Nem is inkább a tartalma, azzal nem tud veszekedni, hanem inkább a stílus az ami felbosszantja. Kezét ökölbe kell szorítania, hogy vissza tudja fogni a dühét, hiszen mégis csak egy gyerek áll előtte.*
-Talán látsz erre másvalakit is, akié lehetnek ezek a ruhák?
*Tárja szét a kezét, bár ő maga nem néz körül. Tudja hogy ha csak egy percre is leveszi szemét a lányról az biztos menekülőre fogná. Tulajdonképpen belegondolva éppen ő van rosszabb helyzetben. Ha valaki éppen most jönne furcsa látvány lenne, ahogy meztelenül áll a kislány előtt. Lassan lenyúl a nadrágjáért, szemeit a lányon tartva, majd belebújik a nadrágba. Gyorsan kell cselekedni, mert a gyermek könnyen kihasználhatja az alkalmat a menekülésre.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Kikerekednek a lány szavára a szemei. A lágyság amit a gyermek nehéz sorsa iránt érzett azonnal szertefoszlott. Nem is inkább a tartalma, azzal nem tud veszekedni, hanem inkább a stílus az ami felbosszantja. Kezét ökölbe kell szorítania, hogy vissza tudja fogni a dühét, hiszen mégis csak egy gyerek áll előtte.*
-Talán látsz erre másvalakit is, akié lehetnek ezek a ruhák?
*Tárja szét a kezét, bár ő maga nem néz körül. Tudja hogy ha csak egy percre is leveszi szemét a lányról az biztos menekülőre fogná. Tulajdonképpen belegondolva éppen ő van rosszabb helyzetben. Ha valaki éppen most jönne furcsa látvány lenne, ahogy meztelenül áll a kislány előtt. Lassan lenyúl a nadrágjáért, szemeit a lányon tartva, majd belebújik a nadrágba. Gyorsan kell cselekedni, mert a gyermek könnyen kihasználhatja az alkalmat a menekülésre.*
2569. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-01 17:11:16
Üzenet elküldve: 2025-06-01 17:11:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Orzmorrend Zhullmor//
*Persze, hogy menekülőre fogja. A macska beszari mód hagyja maga mögött a lányt, hogy a saját, bolhás bundáját mentse. Bizonyára Bruk is így tenne, ha képes lenne olyan gyorsan elszelelni és ijedtében nem gyökerezne bele a földbe. De a fölé tornyosuló férfi ellen nem sok esélyt lát, még úgy sem, ha kis termete miatt azért a fürgeségre nem lehet panasza.*
- Én nem turkálok.
*Nyel nagyot, de ugyebár az előbb még ujjai között forgatott nadrág mást tudna mesélni. Az ingről nem is beszélve. jelen helyzetében az ő fülei számára nem hallható ki a lágyabb hangnem. Most akárhogy is, de az van a fejében, hogy azt hiszik rosszat csinált és ezért komoly bajban van. Pedig még nem csípték szó szerint fülön. Ha most felpattanna talán lenne esélye menekülőre fogni, de mégsem próbálkozik ezzel. Helyette lassan felkel a földről, majd a térdeiről lesöpri a rátapadt koszt és a pár fűszálat. Azután kiegyenesedve billenti hátrébb a fejét, hogy a férfi arcára nézhessen. Hát nem sokkal másabb a különbség kettejük között. Most az ő helyzetében itt magasságról nem beszélhet, mert kényelmesen leginkább csak a férfi mellkasával tudna farkasszemet nézni.*
- Amúgy meg nincs ráírva a neved, csak egyszerűen itt hagytad.
*Rándítja meg a vállát a hazudozását magabiztosságba csomagolva. Mert gőze sincs arról, hogy valahová van-e bármi is írva, mert olvasni aztán egy vonást sem tudna. Mégis szemtelenkedik, de azért elhátrál egy lépést pontosan a bozótos irányába, ahonnan előbukkant a macskával.*
*Persze, hogy menekülőre fogja. A macska beszari mód hagyja maga mögött a lányt, hogy a saját, bolhás bundáját mentse. Bizonyára Bruk is így tenne, ha képes lenne olyan gyorsan elszelelni és ijedtében nem gyökerezne bele a földbe. De a fölé tornyosuló férfi ellen nem sok esélyt lát, még úgy sem, ha kis termete miatt azért a fürgeségre nem lehet panasza.*
- Én nem turkálok.
*Nyel nagyot, de ugyebár az előbb még ujjai között forgatott nadrág mást tudna mesélni. Az ingről nem is beszélve. jelen helyzetében az ő fülei számára nem hallható ki a lágyabb hangnem. Most akárhogy is, de az van a fejében, hogy azt hiszik rosszat csinált és ezért komoly bajban van. Pedig még nem csípték szó szerint fülön. Ha most felpattanna talán lenne esélye menekülőre fogni, de mégsem próbálkozik ezzel. Helyette lassan felkel a földről, majd a térdeiről lesöpri a rátapadt koszt és a pár fűszálat. Azután kiegyenesedve billenti hátrébb a fejét, hogy a férfi arcára nézhessen. Hát nem sokkal másabb a különbség kettejük között. Most az ő helyzetében itt magasságról nem beszélhet, mert kényelmesen leginkább csak a férfi mellkasával tudna farkasszemet nézni.*
- Amúgy meg nincs ráírva a neved, csak egyszerűen itt hagytad.
*Rándítja meg a vállát a hazudozását magabiztosságba csomagolva. Mert gőze sincs arról, hogy valahová van-e bármi is írva, mert olvasni aztán egy vonást sem tudna. Mégis szemtelenkedik, de azért elhátrál egy lépést pontosan a bozótos irányába, ahonnan előbukkant a macskával.*
2568. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-01 09:12:58
Üzenet elküldve: 2025-06-01 09:12:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 417
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 417
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
*Lassan bandulkolnak keresztül a tisztáson, miközben a nap is határozottan befejezni látszik égi pályáját, és az árnyékuk egyre inkább elnyúlik. De az is látszik már, hogy a várost el fogják érni még napfényben. Az épületek körvonalai mind jobban kirajzolódnak előttük, Mykaelt pedig felvidítja a várható közös fürdőzés - miegymás - lehetősége.
Shariméa ajánalatára, hogy üljön fel mögé, egy pillanatra gondolkodóba esik. A nő közelsége az, ami vonzza, nem is annyira a fárasztó gyaloglás vége. Aztán viszont rásandít a lóra.*
- Tudod a lovak meg én... nem igazán értjük meg egymást.
*feleli, és ezzel végül lemond a lehetőségről. Lehet, hogy ez is valami gyermekkori trauma, amit már fel se tud idézni, mert beleszürkült a többibe, amit a zsoldosok között nevelkedve átélt. Mindenesetre teljesen mindegy, hogy Bájos is idegenkedik-e tőle vagy sem, ő nem fog lóra szállni most.
A lány terveit hallva bólint, majd így szól.*
- Értem. Csak akkor arra vigyázz, hogy olyan kereskedő mellé szegődj el, aki nem akar téged is jobban zsebre vágni a kelleténél.
*javasolja, utalva arra, ahogy a lány korábban a kevésbé tisztességes kalmárokat jellemezte. Shariméa utolsó mondatára kedélyesen felhorkan.*
- Na ja, a Sellőház. Egész jó hely. Magamfajtának talán túl jó is.
*feleli. Felidéződik benne az első éjszakája a Kikötőben - hát persze, hogy a Sellőházba ment! És meg is találta a számítását. Viszont aludni, azt nem tudott ott rendesen, pedig egy egész napi gyaloglás, aztán pár órányi önfeledt ágytorna után nagyon ráfért volna. De ott kellett megtanulnia, hogy igenis létezik olyan, hogy "túl puha". Képtelen volt átadni magát a pihenésnek, miközben úgy süppedt a paplanok közé, mintha futóhomok akarná elnyelni. Végül a földön kötött ki.
Nem tudja, hogy a lány csak viccel-e a Sellőházzal, vagy teljesen komolyan gondolja, de Mykael nem rökönyödik meg rajta. Pont neki lennének erkölcsi aggályai, mikor olyan közegben nőtt fel, ahol bizonyos feltételek mellett a fosztogatás, de még a nők erővel meghódítása is megengedettnek számított? Ő ugyan kimaradt az efféle "mókából", de ez nem az ő erkölcsi fennsőbbségén múlott, hanem sokkal inkább a lehetőség hiányán.*
- Ez gazdag város, sok kereskedővel. Biztos találsz közöttük olyat, akivel jól meg tudsz állapodni valamiben.
*fűzi hozzá végül, miközben lassan maguk mögött hagyják a tisztást, és elérik a Piacteret.*
Shariméa ajánalatára, hogy üljön fel mögé, egy pillanatra gondolkodóba esik. A nő közelsége az, ami vonzza, nem is annyira a fárasztó gyaloglás vége. Aztán viszont rásandít a lóra.*
- Tudod a lovak meg én... nem igazán értjük meg egymást.
*feleli, és ezzel végül lemond a lehetőségről. Lehet, hogy ez is valami gyermekkori trauma, amit már fel se tud idézni, mert beleszürkült a többibe, amit a zsoldosok között nevelkedve átélt. Mindenesetre teljesen mindegy, hogy Bájos is idegenkedik-e tőle vagy sem, ő nem fog lóra szállni most.
A lány terveit hallva bólint, majd így szól.*
- Értem. Csak akkor arra vigyázz, hogy olyan kereskedő mellé szegődj el, aki nem akar téged is jobban zsebre vágni a kelleténél.
*javasolja, utalva arra, ahogy a lány korábban a kevésbé tisztességes kalmárokat jellemezte. Shariméa utolsó mondatára kedélyesen felhorkan.*
- Na ja, a Sellőház. Egész jó hely. Magamfajtának talán túl jó is.
*feleli. Felidéződik benne az első éjszakája a Kikötőben - hát persze, hogy a Sellőházba ment! És meg is találta a számítását. Viszont aludni, azt nem tudott ott rendesen, pedig egy egész napi gyaloglás, aztán pár órányi önfeledt ágytorna után nagyon ráfért volna. De ott kellett megtanulnia, hogy igenis létezik olyan, hogy "túl puha". Képtelen volt átadni magát a pihenésnek, miközben úgy süppedt a paplanok közé, mintha futóhomok akarná elnyelni. Végül a földön kötött ki.
Nem tudja, hogy a lány csak viccel-e a Sellőházzal, vagy teljesen komolyan gondolja, de Mykael nem rökönyödik meg rajta. Pont neki lennének erkölcsi aggályai, mikor olyan közegben nőtt fel, ahol bizonyos feltételek mellett a fosztogatás, de még a nők erővel meghódítása is megengedettnek számított? Ő ugyan kimaradt az efféle "mókából", de ez nem az ő erkölcsi fennsőbbségén múlott, hanem sokkal inkább a lehetőség hiányán.*
- Ez gazdag város, sok kereskedővel. Biztos találsz közöttük olyat, akivel jól meg tudsz állapodni valamiben.
*fűzi hozzá végül, miközben lassan maguk mögött hagyják a tisztást, és elérik a Piacteret.*
2567. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-01 04:54:36
Üzenet elküldve: 2025-06-01 04:54:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Brukshka Thragzhar//
*Kérdőn áll a leányzó előtt, mert időközben látja, hogy egy kislánnyal van dolga, meg annak a macskájával. Annak van elég esze és gyorsan menekülőre fogja, ellentétben a gazdája, vagy talán barátja. Az ilyen árva kölyköknél nem ritka, hogy az állatok inkább a barátaik, mintsem a kedvenceik. A leányzó árva mivolta sem titok számára, mármint az öltözködése alapján ez a legvalószínűbb válasz. Persze a szegény szülők is benne vannak még a pakliban, de ha inkább az árva mivoltára tenne.*
-Akkor mégis mit turkálsz a holmijaim között?
*Hangja bár még érdes és mély, ami veleszületett tulajdonsága, ez ellen nem tud mit tenni, viszont egy halvány lágyságot is ki lehet hallani. A kérdés inkább amolyan kíváncsiság mintsem konkrét számonkérés. A megenyhülését a leány származása okozta, hiszen ő is ork. Még ráadásul elég fiatal. Nagyon jól tudja, hogy az orkoknak össze kell tartaniuk ebben a világban, hiszen a legtöbben nem néznek rájuk jó szemmel. Ez talán Artheniorban nem igaz, talán épp azért is van itt a leányzó, bár nem is konkrétan a városban vannak, az is igaz. Jobban megnézve a lányt látja annak rongyos öltözékét. Testalkata sem éppen a legegészségesebbek közé tartozik. Mondjuk csak ezért nem fog kesztyűs kézzel bánni vele, gyerekkor ide vagy oda. Nem szabad könnyelműnek lennie, mert akkor még azt hiheti a kislány, hogy bármit megtehet amit akar és amikor akar.*
-Na? Várok!
*Mondja türelmetlenül az ifjú felé, most már összeont kezekkel a mellkasa előtt. Arra is készen áll, hogy ha kell fusson. A lány dönthet úgy is, hogy menekülőre fogja. Persze a termete és fizikuma könnyebbé teszi számára az üldözést.*
*Kérdőn áll a leányzó előtt, mert időközben látja, hogy egy kislánnyal van dolga, meg annak a macskájával. Annak van elég esze és gyorsan menekülőre fogja, ellentétben a gazdája, vagy talán barátja. Az ilyen árva kölyköknél nem ritka, hogy az állatok inkább a barátaik, mintsem a kedvenceik. A leányzó árva mivolta sem titok számára, mármint az öltözködése alapján ez a legvalószínűbb válasz. Persze a szegény szülők is benne vannak még a pakliban, de ha inkább az árva mivoltára tenne.*
-Akkor mégis mit turkálsz a holmijaim között?
*Hangja bár még érdes és mély, ami veleszületett tulajdonsága, ez ellen nem tud mit tenni, viszont egy halvány lágyságot is ki lehet hallani. A kérdés inkább amolyan kíváncsiság mintsem konkrét számonkérés. A megenyhülését a leány származása okozta, hiszen ő is ork. Még ráadásul elég fiatal. Nagyon jól tudja, hogy az orkoknak össze kell tartaniuk ebben a világban, hiszen a legtöbben nem néznek rájuk jó szemmel. Ez talán Artheniorban nem igaz, talán épp azért is van itt a leányzó, bár nem is konkrétan a városban vannak, az is igaz. Jobban megnézve a lányt látja annak rongyos öltözékét. Testalkata sem éppen a legegészségesebbek közé tartozik. Mondjuk csak ezért nem fog kesztyűs kézzel bánni vele, gyerekkor ide vagy oda. Nem szabad könnyelműnek lennie, mert akkor még azt hiheti a kislány, hogy bármit megtehet amit akar és amikor akar.*
-Na? Várok!
*Mondja türelmetlenül az ifjú felé, most már összeont kezekkel a mellkasa előtt. Arra is készen áll, hogy ha kell fusson. A lány dönthet úgy is, hogy menekülőre fogja. Persze a termete és fizikuma könnyebbé teszi számára az üldözést.*
2566. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-06-01 04:43:17
Üzenet elküldve: 2025-06-01 04:43:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 160
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*Higgadt nyugalommal figyeli a másik vonásait és hallgatja. Addig még mindig nem sikerült eljutni, hogy mit is szeretne tőle az idegen. Hogy megtiszteltetés lenne vele beszélni arra csak szerényen megrázza a fejét.*
-Ezt én nem hiszem.
*Majd beszél magáról az idegen. Vagyis Adoaver Droverson, aki egy éve érkezett Lihanech-ből és a mágia tanait igyekszik elsajátítani. Voltak rendtársai a kolostorban akik szintén járatosak voltak ebben a tudományban valamilyen szinten és mint megannyi dolog kapcsán erről őriztek tekercseket. Aokin viszont nem ismeri azoknak a tartalmát. Számára a mágia olyan mint a csoda. Azok a testvérei akik képesek voltak a láthatatlan erőket hatalmukba hajtani is különféleképp meséltek erről. Volt, aki tudománynak, volt aki valami megfoghatatlan érzésként jellemezte. Hogy ez a bizonyos Adoaver miként gyakorolja ezt a tudást arról nem ejt szót. Viszont anyagi gondjairól és arról igen, hogy egy városon kívüli liget lakjában lett elszállásolva.*
~Pénz szűkében lenne. Ezért szólított meg, mert valami munkája lenne nekem?~
*A szerzetes sokat tanult a kolostorban és mesterei segítették a fejlődésben viszont az emberismeretben nem jeleskedik nagyon. A kapott kérdést megfontolja és csak lassan bólint.*
-Aokin Uehoshi.*Hajt fejet. Hogy ez egy idegennyelvű köszöntés, átok vagy a neve, a másiknak kell kitalálnia.*Az én tapasztalataim szerint az elme hatalmasabb tud lenni a testnél és az anyagi világ szabályai sem korlátozzák.*Mosolyodik el halványan.*Inkább mondanám úgy, hogy önmagunk fejlesztésével foglalkozunk. Ennek része a meditáció és a testi edzések is, de nem az egésze. Hozzátartozik még a tanulás és a jellemünk fejlesztése. Miért kívánt beszélni egy szerzetessel Adoaver úr?
*Higgadt nyugalommal figyeli a másik vonásait és hallgatja. Addig még mindig nem sikerült eljutni, hogy mit is szeretne tőle az idegen. Hogy megtiszteltetés lenne vele beszélni arra csak szerényen megrázza a fejét.*
-Ezt én nem hiszem.
*Majd beszél magáról az idegen. Vagyis Adoaver Droverson, aki egy éve érkezett Lihanech-ből és a mágia tanait igyekszik elsajátítani. Voltak rendtársai a kolostorban akik szintén járatosak voltak ebben a tudományban valamilyen szinten és mint megannyi dolog kapcsán erről őriztek tekercseket. Aokin viszont nem ismeri azoknak a tartalmát. Számára a mágia olyan mint a csoda. Azok a testvérei akik képesek voltak a láthatatlan erőket hatalmukba hajtani is különféleképp meséltek erről. Volt, aki tudománynak, volt aki valami megfoghatatlan érzésként jellemezte. Hogy ez a bizonyos Adoaver miként gyakorolja ezt a tudást arról nem ejt szót. Viszont anyagi gondjairól és arról igen, hogy egy városon kívüli liget lakjában lett elszállásolva.*
~Pénz szűkében lenne. Ezért szólított meg, mert valami munkája lenne nekem?~
*A szerzetes sokat tanult a kolostorban és mesterei segítették a fejlődésben viszont az emberismeretben nem jeleskedik nagyon. A kapott kérdést megfontolja és csak lassan bólint.*
-Aokin Uehoshi.*Hajt fejet. Hogy ez egy idegennyelvű köszöntés, átok vagy a neve, a másiknak kell kitalálnia.*Az én tapasztalataim szerint az elme hatalmasabb tud lenni a testnél és az anyagi világ szabályai sem korlátozzák.*Mosolyodik el halványan.*Inkább mondanám úgy, hogy önmagunk fejlesztésével foglalkozunk. Ennek része a meditáció és a testi edzések is, de nem az egésze. Hozzátartozik még a tanulás és a jellemünk fejlesztése. Miért kívánt beszélni egy szerzetessel Adoaver úr?
2565. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-05-31 23:49:19
Üzenet elküldve: 2025-05-31 23:49:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*A fürdés számára szinte szertartás. Vagy legalábbis az volt még Wegtorenben. Emlékszik még a víz tetején úszó virágszirmokra, az illatos olajokra, szappanokra. Ő nem csak a kosztól megszabadulni járt oda, hanem élvezkedni, kikapcsolódni. Talán akár nevezhetjük ezt is mániának. A hat egy napján biztos ellátogatott valamelyik fürdőházba. Mostanra lejjebb adta az igényeket, mert nem igazán volt szerencséje ilyen fajta szórakozáshoz. Hát nem is csoda, hogy most felvidítja, hogy a városban lesz rá lehetősége és még társat is nyert magának hozzá.*
- Ezt örömmel hallom.
*Mosolyodik el szélesen, a további megjegyzésre pedig felkuncog, de azért szót fogad.*
- Nem venném a lelkemre, hogy végre adódott egy jó társaság én pedig elszundítok a vízben, ahelyett, hogy kiélvezném.
*Kacsint játékosan a férfira, majd felkapaszkodva visszaül a nyeregbe. Bár egy kissé még mindig bűntudata van, hogy ő kényelmeskedik, mellette pedig az összes holmijával bandukol a férfi.*
- Biztos nem ülsz fel? Elbír ez kettőnket is.
*Simogatja meg finoman az állat nyakát, majd halvány vigyorral húzza össze a szemeit.*
- Ne aggódj, nem harapok nagyot.
*Akár él a lehetőséggel a férfi, akár nem, a nő figyelmét lassan leköti a város közelsége. Megfigyeli a kordékat, az árukat és az árusokat is. Érzi, hogy egyre izgatottabbá válik, főleg mikor a távolban már látni vél pár épületet is. De füle továbbra is nyitva, így jól odafigyel Mykael szavaira is.*
- A kereskedők úgy dolgoznak, hogy megérje. Ez egyszerű. De valóban van, aki kissé jobban szereti tömni a saját zsebét és a silány dolgokat is kész drágakő árában mérni.
*Teljes mértékben egyetért a férfival. Látott már ő sok kereskedőt, árusokat. Tudja jól, hogy óvatosan kell bánni velük, ha nem akar az ember ráfaragni.*
- Látod ez jó kérdés.
*Pillant mosolyogva a férfira.*
- Éppen ezért szeretnék valaki mellé szegődni, aki elindít az úton. Akár összedolgozhatnék vele. Fene tudja.
*Vonja meg a vállait. Reménykedik, de, ha nem sikerülnek a tervei, akkor sem esik kétségbe. A kétkezi munka sem riasztja el, csak hát nem az az álma.*
- Ha mégsem sikerülne találnom valakit, akkor tovább állok. Talán egy fogadóban elkél a segítségem. Akár szobalánynak egy családhoz. Vagy abban a híres kikötőben ott van a Sellőház is, nem?
*Nevet fel halkan a végére.*
- Ezt örömmel hallom.
*Mosolyodik el szélesen, a további megjegyzésre pedig felkuncog, de azért szót fogad.*
- Nem venném a lelkemre, hogy végre adódott egy jó társaság én pedig elszundítok a vízben, ahelyett, hogy kiélvezném.
*Kacsint játékosan a férfira, majd felkapaszkodva visszaül a nyeregbe. Bár egy kissé még mindig bűntudata van, hogy ő kényelmeskedik, mellette pedig az összes holmijával bandukol a férfi.*
- Biztos nem ülsz fel? Elbír ez kettőnket is.
*Simogatja meg finoman az állat nyakát, majd halvány vigyorral húzza össze a szemeit.*
- Ne aggódj, nem harapok nagyot.
*Akár él a lehetőséggel a férfi, akár nem, a nő figyelmét lassan leköti a város közelsége. Megfigyeli a kordékat, az árukat és az árusokat is. Érzi, hogy egyre izgatottabbá válik, főleg mikor a távolban már látni vél pár épületet is. De füle továbbra is nyitva, így jól odafigyel Mykael szavaira is.*
- A kereskedők úgy dolgoznak, hogy megérje. Ez egyszerű. De valóban van, aki kissé jobban szereti tömni a saját zsebét és a silány dolgokat is kész drágakő árában mérni.
*Teljes mértékben egyetért a férfival. Látott már ő sok kereskedőt, árusokat. Tudja jól, hogy óvatosan kell bánni velük, ha nem akar az ember ráfaragni.*
- Látod ez jó kérdés.
*Pillant mosolyogva a férfira.*
- Éppen ezért szeretnék valaki mellé szegődni, aki elindít az úton. Akár összedolgozhatnék vele. Fene tudja.
*Vonja meg a vállait. Reménykedik, de, ha nem sikerülnek a tervei, akkor sem esik kétségbe. A kétkezi munka sem riasztja el, csak hát nem az az álma.*
- Ha mégsem sikerülne találnom valakit, akkor tovább állok. Talán egy fogadóban elkél a segítségem. Akár szobalánynak egy családhoz. Vagy abban a híres kikötőben ott van a Sellőház is, nem?
*Nevet fel halkan a végére.*
2564. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-05-31 22:11:12
Üzenet elküldve: 2025-05-31 22:11:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 407
OOC üzenetek: 109
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy régebbi hobbi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora nem tudja, egy normális emberélet alatt hány hullát ildomos látni. Erre két oka is van: az egyik, hogy nem normális életet él, a másik pedig, hogy nem ember. Még ha van is olyan sérült, mint Leina, már ő maga sem tudná megmondani, hogy valami trauma hatására vált ilyenné, vagy eleve így jött a világra. Unottan pislog. Ha még kiderült volna, hogy pénzes a fickó, és ő is jó summát vagy egy komoly szívességet nyerhetne az ügyön, az más, de így, hogy a másik hallgat... A jó tudós ásít egy nagyot.*
- Bezony, csak csontok. *Von vállat. Megérti a lány csalódottságát, ő is jobban szeret szerveket vizsgálni, mint csontokat simogatni pemzliecsettel, meg álmodozni a múltjukon. Az orvosvilág többre jutna, ha még frissiben boncolna.* Lehet, hogy hatalmas mázlid van, és a talaj összetétele miatt tartósult a test, de ennek az esélye egy a millióhoz. *Okoskodik. A mámorban töltött hónapok alatt meg is feledkezett róla, mennyire szeret laikusok előtt kitalált számokat és arányokat használni, hogy a maga igazát bizonygassa. Azért a lány kérésére így is felszalad a szemöldöke. Mekkora ötlet! A drogfüggőket használhatná kísérleti nyúlnak az új szereihez, azoknak úgyis mindegy. Ha elég jól ügyeskedik, talán a másik nem is jön rá, mit kotyvaszt, alkímiatudás ide vagy oda. Most még izgatottabban méregeti társnőjét, mint a potenciális befektetési lehetőséget, és ezek után szinte kötelességének érzi, hogy biztosítsa az ellenkezőjéről.*
- Igazán aljas dolog másokat kihasználni. Teljesen megértelek. Velem is megtörtént már, nőként nehéz volt érvényesülnöm a szakmában. Az oktatóimat általában jobban érdekelte a dekoltázsom, mint az, ami a fejemben van. De hát erősebben jöttem ki belőle. *Annyira elmélyül saját fényezésében, hogy el is felejti, tulajdonképpen mi is ösztönözte erre az eszmefuttatásra. Aztán meg már úgyis a sebbel foglalkozik.*
- Ellátni el tudom, nem olyan nehéz. De nem is fájdalommentes. Összefoglalva: apránként fel kéne vágnom, és kiszedni a gennyet, aztán meg kell várni, hogy újra begyógyuljon. *Feleli még mindig nyugodt hangon, ami semmi támaszt nem kínál, csak a tényekre hagyatkozik.* Viszont itt helyben nem vállalom, legfeljebb egy fogadóban, mert a szennyeződésektől megnő a fertőzés veszélye. Kipróbálhatnád az új kotyva... szeremet is hozzá, bódító hatása minden bizonnyal segítene átlendülni a dolog nehezén. *Villant bájos mosolyt, aztán felpattan, leporolva a nadrágját, és a másikra bízva a visszaöltözést.* Na? Hogyan tovább?
//Egy régebbi hobbi//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Dora nem tudja, egy normális emberélet alatt hány hullát ildomos látni. Erre két oka is van: az egyik, hogy nem normális életet él, a másik pedig, hogy nem ember. Még ha van is olyan sérült, mint Leina, már ő maga sem tudná megmondani, hogy valami trauma hatására vált ilyenné, vagy eleve így jött a világra. Unottan pislog. Ha még kiderült volna, hogy pénzes a fickó, és ő is jó summát vagy egy komoly szívességet nyerhetne az ügyön, az más, de így, hogy a másik hallgat... A jó tudós ásít egy nagyot.*
- Bezony, csak csontok. *Von vállat. Megérti a lány csalódottságát, ő is jobban szeret szerveket vizsgálni, mint csontokat simogatni pemzliecsettel, meg álmodozni a múltjukon. Az orvosvilág többre jutna, ha még frissiben boncolna.* Lehet, hogy hatalmas mázlid van, és a talaj összetétele miatt tartósult a test, de ennek az esélye egy a millióhoz. *Okoskodik. A mámorban töltött hónapok alatt meg is feledkezett róla, mennyire szeret laikusok előtt kitalált számokat és arányokat használni, hogy a maga igazát bizonygassa. Azért a lány kérésére így is felszalad a szemöldöke. Mekkora ötlet! A drogfüggőket használhatná kísérleti nyúlnak az új szereihez, azoknak úgyis mindegy. Ha elég jól ügyeskedik, talán a másik nem is jön rá, mit kotyvaszt, alkímiatudás ide vagy oda. Most még izgatottabban méregeti társnőjét, mint a potenciális befektetési lehetőséget, és ezek után szinte kötelességének érzi, hogy biztosítsa az ellenkezőjéről.*
- Igazán aljas dolog másokat kihasználni. Teljesen megértelek. Velem is megtörtént már, nőként nehéz volt érvényesülnöm a szakmában. Az oktatóimat általában jobban érdekelte a dekoltázsom, mint az, ami a fejemben van. De hát erősebben jöttem ki belőle. *Annyira elmélyül saját fényezésében, hogy el is felejti, tulajdonképpen mi is ösztönözte erre az eszmefuttatásra. Aztán meg már úgyis a sebbel foglalkozik.*
- Ellátni el tudom, nem olyan nehéz. De nem is fájdalommentes. Összefoglalva: apránként fel kéne vágnom, és kiszedni a gennyet, aztán meg kell várni, hogy újra begyógyuljon. *Feleli még mindig nyugodt hangon, ami semmi támaszt nem kínál, csak a tényekre hagyatkozik.* Viszont itt helyben nem vállalom, legfeljebb egy fogadóban, mert a szennyeződésektől megnő a fertőzés veszélye. Kipróbálhatnád az új kotyva... szeremet is hozzá, bódító hatása minden bizonnyal segítene átlendülni a dolog nehezén. *Villant bájos mosolyt, aztán felpattan, leporolva a nadrágját, és a másikra bízva a visszaöltözést.* Na? Hogyan tovább?
2563. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-05-31 13:55:35
Üzenet elküldve: 2025-05-31 13:55:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Orzmorrend Zhullmor//
*Az ing nem igazán tartogat érdekességet. Fura szaga van az igaz, de mást ő nem talál. Nem is érti, hogy Morc számára miért olyan élvezetes, hogy a fejét már a nadrágba dugja. A leányzónak sokkalta érdekesebb lesz a vért, ami mellé letérdelve bökdösi meg azt ujjával. Hümmög párat, majd a saját, gyenge kis bőrvértjét lapogatja meg. Az egyetlen hasonlóság a kettő között csupán az, hogy az övé sincs a legjobb állapotban. Amúgy is sokkal jobban tetszik neki az, amit most itt talált, de ahogy a méretét nézi abba aztán háromszor is bele tudna bújni.
A kutakodás és kíváncsiskodás olyan mélyen leköti, hogy a víz csobbanása el sem jut a füléig. A folyónál amúgy sem szokatlan az efféle hang, így valószínűleg akkor sem törődne vele sokat, ha hallotta volna. A lépések is éppen hogy csak bekúsznak a hegyes fülekbe, viszont most ő a soros, hogy a nadrágot kézbe vegye és maga elé tartva állapítsa meg, hogy az lehet nem is nadrág, hanem már egy sátor. Ekkor vetül rá az árnyék, mintha egy hegy toppant volna pontosan elé. Ami igen különös, mert a hegyek nem igazán tudnak vándorolni. Na beszélni meg aztán végképp nem. Itt viszont hozzá szólnak. Hozzá?
Ekkor tudatosul benne, hogy valószínűleg a ruhák gazdája érkezett vissza, ami lehetőségként jelentheti azt is, hogy most bajban van. Lassan pillant fel a nadrágról annak tulajdonosára. Amikor összenéz a hatalmasra nőtt férfival a ruhadarabot ijedten hajítja is félre és a térdein sietősen iszkol is hátrébb. Bár kellemetlen, hogy ebben a helyzetben ez nem megy túl gyorsan. Bezzeg Morc. Ő már a neszre fújtatva iszkol el, gyorsan és ügyesen, meg sem állva a bozótosig.*
- Én nem... nem csináltam semmit.
*Hebegi, miközben szemeit továbbra sem veszi le a férfi arcáról.*
*Az ing nem igazán tartogat érdekességet. Fura szaga van az igaz, de mást ő nem talál. Nem is érti, hogy Morc számára miért olyan élvezetes, hogy a fejét már a nadrágba dugja. A leányzónak sokkalta érdekesebb lesz a vért, ami mellé letérdelve bökdösi meg azt ujjával. Hümmög párat, majd a saját, gyenge kis bőrvértjét lapogatja meg. Az egyetlen hasonlóság a kettő között csupán az, hogy az övé sincs a legjobb állapotban. Amúgy is sokkal jobban tetszik neki az, amit most itt talált, de ahogy a méretét nézi abba aztán háromszor is bele tudna bújni.
A kutakodás és kíváncsiskodás olyan mélyen leköti, hogy a víz csobbanása el sem jut a füléig. A folyónál amúgy sem szokatlan az efféle hang, így valószínűleg akkor sem törődne vele sokat, ha hallotta volna. A lépések is éppen hogy csak bekúsznak a hegyes fülekbe, viszont most ő a soros, hogy a nadrágot kézbe vegye és maga elé tartva állapítsa meg, hogy az lehet nem is nadrág, hanem már egy sátor. Ekkor vetül rá az árnyék, mintha egy hegy toppant volna pontosan elé. Ami igen különös, mert a hegyek nem igazán tudnak vándorolni. Na beszélni meg aztán végképp nem. Itt viszont hozzá szólnak. Hozzá?
Ekkor tudatosul benne, hogy valószínűleg a ruhák gazdája érkezett vissza, ami lehetőségként jelentheti azt is, hogy most bajban van. Lassan pillant fel a nadrágról annak tulajdonosára. Amikor összenéz a hatalmasra nőtt férfival a ruhadarabot ijedten hajítja is félre és a térdein sietősen iszkol is hátrébb. Bár kellemetlen, hogy ebben a helyzetben ez nem megy túl gyorsan. Bezzeg Morc. Ő már a neszre fújtatva iszkol el, gyorsan és ügyesen, meg sem állva a bozótosig.*
- Én nem... nem csináltam semmit.
*Hebegi, miközben szemeit továbbra sem veszi le a férfi arcáról.*
2562. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-05-31 10:02:25
Üzenet elküldve: 2025-05-31 10:02:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 417
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 417
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
*Shariméa Vestharynnal érkezik a városhoz, lassan maguk mögött hagyják a Szántóföldek területét. Mykaelnek válaszolnia se kell a wegtoreni lány pikáns javaslatára, az arcára van írva a válasz.
Amikor maga mögött hagyta a vidéki zsoldoséletet, eléggé nehezen barátkozott meg a városi népek fürdés-mániájával. Mert hogy neki már az is mániának számított, ha valaki hetente egyszer megmosdik. De ilyen ösztönzéssel nem fog nehezére esni, hogy mindössze egyetlen nap elteltével újra fürdésre adja a fejét.*
- Rá.
*feleli végül kissé sután.*
- De akkor azért mássz vissza a nyeregbe. A gyaloglás megerőltető, az ember aztán nagyon könnyen elpilled később... fürdés közben.
*teszi hozzá kaján vigyorral.
Előttük az úton először a forgalom kezd sűrűsödni, aztán a város közelségének egyéb jelei is: az utak mentés szaporodnak a pihenőhelyek, itt-ott árusok is kipakolják kordéjukra a portékáikat. Végül pedig kezdenek felderengeni előttük a város épületei is, bár most még csak messziről.
Közben Shariméa is elmeséli, hogyan döntötte el, hogy kereskedő lesz.*
- Aham. Végül is, én is azért lettem katona, mert az apám is az volt.
*feleli, bár lehet, hogy nem pont ez a helyzet, ha jobban belegondolna. De mindegy is.*
- Fura szerzetek a kereskedők. Sose tudhatod, melyik tisztességes és melyik nem. Kellett egy idő, amíg megértettem, hogy attól még nem lesz rossz egy kereskedő, hogy drágábban adja nekem a portékáját, mint amennyiért ő beszerzi. Végül is, én se ingyen ölök.
*mondja, kissé talán elmélázva, elfilozofálva, miközben feltűnik előttük a híd, amelyen túl már ott a város. Csak az tisztáson kell már átvágniuk, hogy odaérjenek.*
- És hogyan kezdesz hozzá, hogy itt is kereskedj? Úgy látom, nincs kordéd, nincs portékád.
*kérdi aztán a rá jellemző nyílt kíváncsisággal.*
Amikor maga mögött hagyta a vidéki zsoldoséletet, eléggé nehezen barátkozott meg a városi népek fürdés-mániájával. Mert hogy neki már az is mániának számított, ha valaki hetente egyszer megmosdik. De ilyen ösztönzéssel nem fog nehezére esni, hogy mindössze egyetlen nap elteltével újra fürdésre adja a fejét.*
- Rá.
*feleli végül kissé sután.*
- De akkor azért mássz vissza a nyeregbe. A gyaloglás megerőltető, az ember aztán nagyon könnyen elpilled később... fürdés közben.
*teszi hozzá kaján vigyorral.
Előttük az úton először a forgalom kezd sűrűsödni, aztán a város közelségének egyéb jelei is: az utak mentés szaporodnak a pihenőhelyek, itt-ott árusok is kipakolják kordéjukra a portékáikat. Végül pedig kezdenek felderengeni előttük a város épületei is, bár most még csak messziről.
Közben Shariméa is elmeséli, hogyan döntötte el, hogy kereskedő lesz.*
- Aham. Végül is, én is azért lettem katona, mert az apám is az volt.
*feleli, bár lehet, hogy nem pont ez a helyzet, ha jobban belegondolna. De mindegy is.*
- Fura szerzetek a kereskedők. Sose tudhatod, melyik tisztességes és melyik nem. Kellett egy idő, amíg megértettem, hogy attól még nem lesz rossz egy kereskedő, hogy drágábban adja nekem a portékáját, mint amennyiért ő beszerzi. Végül is, én se ingyen ölök.
*mondja, kissé talán elmélázva, elfilozofálva, miközben feltűnik előttük a híd, amelyen túl már ott a város. Csak az tisztáson kell már átvágniuk, hogy odaérjenek.*
- És hogyan kezdesz hozzá, hogy itt is kereskedj? Úgy látom, nincs kordéd, nincs portékád.
*kérdi aztán a rá jellemző nyílt kíváncsisággal.*
2561. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-05-31 08:55:12
Üzenet elküldve: 2025-05-31 08:55:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 375
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Csend belülről, csend kívülről//
*Adoaver szemöldöke picit megemelkedik, majd összevonódik a nem-utazó-idegen eredethelyének fájdalmasan rövid leírására.* ~ Világválasztóhegység ..? ~ *Hacsak nem egy bájos elnevezése ez a Kikötőtől Lihanechig kígyózó hegységrendszernek, máskülönben nem hangzik ismerősen sem. Talán északabbról jöhetett? De akkor miért nem biztos hogy milyen messzeségbe sorolható az ő otthona Artheniorral szemben? Talán ha tovább folytatja a beszélgetést akkor pontosítani is fogja tudni az elhelyezkedést.*
- Kolostor? Fantasztikus! Akkor ön tényleg egy szerzetes lehet, nem akartam kimondani mert eléggé tartottam attól hogy megint félretalálok, de akkor most jól gondoltam! Egy megtiszteltetés hogy önnel beszélhetek! *Bár egy picit már késő rá, Az ifjú köpenyes egy nemesi meghajlást hajt végre, mielőtt folytatja:* - Adoaver Droverson vagyok, Lihanech városából, és úgyszintén tudás céljából érkeztem Artheniorba több-kevesebb egy évvel ezelőtt! Mágusnak tanuló vagyok, és bár a tempó amin haladok nem éppen az általam áhított finanszírozási okok miatt, az elmúlt időszak így is tudott nekem kellő betekintést nyújtani azokba a titkokba, amiket először akartam felderíteni. Az elszállásolás is egy kellő segítség volt, amíg hosszútávon nem tudtam elhelyezkedni egy városon kívüli liget lakjában. Annak a békéje ezt a helyet megszégyeníti. *Dicsekszik el vele. A csöndes, de nagyon is élő természete a Szarvasligetnek sokat segített neki koncentrálni tanulmányában is, és megtartott elég békeérzetet benne hogy ezen felül szocializálni is tudjon a szomszédjaival, ami nagyon is kellett utólag.*
- Ha szabad megkérdeznem, mit csinálnak abban a kolostorban foglalkozásként? Talán kissé sztereotipikus olvasmányaim szerint a meditáció és a harcművészetek elsajátítása ezeken a helyeken a fő elfoglaltság, de a valóság mindig is felülmúlja a képzeletet, nemde?
*Adoaver szemöldöke picit megemelkedik, majd összevonódik a nem-utazó-idegen eredethelyének fájdalmasan rövid leírására.* ~ Világválasztóhegység ..? ~ *Hacsak nem egy bájos elnevezése ez a Kikötőtől Lihanechig kígyózó hegységrendszernek, máskülönben nem hangzik ismerősen sem. Talán északabbról jöhetett? De akkor miért nem biztos hogy milyen messzeségbe sorolható az ő otthona Artheniorral szemben? Talán ha tovább folytatja a beszélgetést akkor pontosítani is fogja tudni az elhelyezkedést.*
- Kolostor? Fantasztikus! Akkor ön tényleg egy szerzetes lehet, nem akartam kimondani mert eléggé tartottam attól hogy megint félretalálok, de akkor most jól gondoltam! Egy megtiszteltetés hogy önnel beszélhetek! *Bár egy picit már késő rá, Az ifjú köpenyes egy nemesi meghajlást hajt végre, mielőtt folytatja:* - Adoaver Droverson vagyok, Lihanech városából, és úgyszintén tudás céljából érkeztem Artheniorba több-kevesebb egy évvel ezelőtt! Mágusnak tanuló vagyok, és bár a tempó amin haladok nem éppen az általam áhított finanszírozási okok miatt, az elmúlt időszak így is tudott nekem kellő betekintést nyújtani azokba a titkokba, amiket először akartam felderíteni. Az elszállásolás is egy kellő segítség volt, amíg hosszútávon nem tudtam elhelyezkedni egy városon kívüli liget lakjában. Annak a békéje ezt a helyet megszégyeníti. *Dicsekszik el vele. A csöndes, de nagyon is élő természete a Szarvasligetnek sokat segített neki koncentrálni tanulmányában is, és megtartott elég békeérzetet benne hogy ezen felül szocializálni is tudjon a szomszédjaival, ami nagyon is kellett utólag.*
- Ha szabad megkérdeznem, mit csinálnak abban a kolostorban foglalkozásként? Talán kissé sztereotipikus olvasmányaim szerint a meditáció és a harcművészetek elsajátítása ezeken a helyeken a fő elfoglaltság, de a valóság mindig is felülmúlja a képzeletet, nemde?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3180-3199