Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 466 (9301. - 9320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
9320. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-14 11:25:39
Üzenet elküldve: 2023-01-14 11:25:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
// Senkit se zavarva //
*Amikor a törpe szóba hozza, hogy le akarja kottázni a dalt, valami villan tekintetében, és bólogatni kezd.
Ő maga nem ért a kottához, nem ismeri a hangjegyeket, lényegében híján van az elméleti tudásnak. Ahogy írni se tud, és bár az olvasás megy, azért néha vannak vele gondok. Ennek ellenére az ilyen tudás mindig is nagyon érdekelte.*
- Egyáltalán nem bánom. Főleg, ha kétszer csinálja meg, és az egyiket ideadja nekem.
*teszi hozzá, mert ebből lényegében sokat okosodhatna. Elvégre tudja, hogy mit játszik, és azt azért tudja, hogyan néz ki egy hangjegy. Szóval ha egyszer látná kottán a dalt, ki tudná okoskodni, hogy melyik hangjegy melyik. És akkor egy másik dalt is képes lenne felismerni. Legalábbis így gondolja.
Aztán meghallgatja a törpe dalát és bólogatással jelzi a tetszését.*
- Szép dal. Kicsit szomorú, de azok is jók. Még sose hallottam. Ez is megvan kottán?
*kérdi aztán. Mirthemnor pusztán azzal, hogy kiejtette a száján a kotta szót, láthatóan új távlatokat nyitott a fiatal zsoldos számára. De aztán tartja magát az alkuhoz, és elkezdi ismét lejátszani a dalát.
Ezúttal, mivel nem a szórakoztatás a célja, néha újrajátszik egy-egy sort, kicsit kijavítja magát itt-ott, ha ritmust vétett és jelzi is, hogy melyik verzió a jó. Egészen addig, amíg a dal végére ér, amit legjobb tudása és emlékezete szerint adott elő. Olyan tempóban, ahogy a törpe írja.
Miután ezzel végzett, érdeklődve nézi a kész művet. Itt-ott rábök egy-egy bonyolultabb hangjegyre és megkérdezi, hogy az micsoda, és a dal melyik szakaszát jelzi. Próbálja memorizálni ezeket a dolgokat, nyilván elég sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy képes legyen biztosan olvasni a kottából.*
*Amikor a törpe szóba hozza, hogy le akarja kottázni a dalt, valami villan tekintetében, és bólogatni kezd.
Ő maga nem ért a kottához, nem ismeri a hangjegyeket, lényegében híján van az elméleti tudásnak. Ahogy írni se tud, és bár az olvasás megy, azért néha vannak vele gondok. Ennek ellenére az ilyen tudás mindig is nagyon érdekelte.*
- Egyáltalán nem bánom. Főleg, ha kétszer csinálja meg, és az egyiket ideadja nekem.
*teszi hozzá, mert ebből lényegében sokat okosodhatna. Elvégre tudja, hogy mit játszik, és azt azért tudja, hogyan néz ki egy hangjegy. Szóval ha egyszer látná kottán a dalt, ki tudná okoskodni, hogy melyik hangjegy melyik. És akkor egy másik dalt is képes lenne felismerni. Legalábbis így gondolja.
Aztán meghallgatja a törpe dalát és bólogatással jelzi a tetszését.*
- Szép dal. Kicsit szomorú, de azok is jók. Még sose hallottam. Ez is megvan kottán?
*kérdi aztán. Mirthemnor pusztán azzal, hogy kiejtette a száján a kotta szót, láthatóan új távlatokat nyitott a fiatal zsoldos számára. De aztán tartja magát az alkuhoz, és elkezdi ismét lejátszani a dalát.
Ezúttal, mivel nem a szórakoztatás a célja, néha újrajátszik egy-egy sort, kicsit kijavítja magát itt-ott, ha ritmust vétett és jelzi is, hogy melyik verzió a jó. Egészen addig, amíg a dal végére ér, amit legjobb tudása és emlékezete szerint adott elő. Olyan tempóban, ahogy a törpe írja.
Miután ezzel végzett, érdeklődve nézi a kész művet. Itt-ott rábök egy-egy bonyolultabb hangjegyre és megkérdezi, hogy az micsoda, és a dal melyik szakaszát jelzi. Próbálja memorizálni ezeket a dolgokat, nyilván elég sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy képes legyen biztosan olvasni a kottából.*
9319. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-14 00:03:58
Üzenet elküldve: 2023-01-14 00:03:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Árvánk zavartan vakarja meg a tarkóját szabad kezével. Az új kifejezést hallva enyhén szólva is összeszorul a gyomra. Nem azért mert sosem illették még cifra jelzőkkel, sokkalinkább mert meg van a maga véleménye az emberekről. Mondjuk ezt hamarabb nevezhetnénk előítéletnek, mintsem biztos tudásnak, ő mégis előszeretettel tagadja le énjének ezt a részét. Erről persze kizárólag az apja tehet, aki egy pokoli élettel ajándékozta meg a lányt, majd elfelejtett a részévé válni. Valójában érthető módon cselekedett, miután ráerőltette magát Lily anyjára. Egy ilyen tett elkövetése után kevesen maradtak volna felnevelni a, nem kimondottan, szerelemgyermeket. Ezt valahogy még fel is dolgozta volna a félvér, amennyiben anyja nem távozott volna az élők sorából, mikor életet adott neki. Ebben a tudatban élve, és a tény miatt, hogy sosem látta az apját, haragját az egész emberi fajra vetítette ki. Ez a harag persze nem olyan elvakult, mint amilyennek elképzelnék mások. Hiszen Myynát sem döfte hátba, amint lehetősége volt rá. Pedig kettesben voltak egy kietlen tisztáson, ahol csak a képzeletbeli medvék lehettek volna a tanúi. Dehogy. Lily csupán azokra az emberekre szabadítja rá ésszerűtlen gyűlöletét, akikre akarja. Ezek pedig legtöbbször férfiak. Ennél is gyakrabban a városőrség tagjai. Ez a lány azonban egyik halmazba sem sorolható. Még az elképzelt viselkedési formák sem illenek rá. Ő kedves, vicces és a legkevésbé sem igyekszik kihasználni az árvát semmilyen formában.*
- Ezt örömmel hallom. Igaz, még nem bizonyítottam semmit, de keresve sem találnál jobbat.
*Sunyi mosoly terül szét az arcán. Mintha valami gonosz dologra készülne. Ellenben a valóságot az fedi legjobban, hogy túlzottan jól érzi magát. Myyna szavaival élve, mellette van a hazai pálya előnye. Amit sosem mondhatott el magáról igazán. Éppen nincs arany szűkében, ami szintén ritkaság számba megy árvánk életében. Nem a legrosszabb várost igyekszik megosztani egy olyan valakivel, aki a rövid ismeretség ellenére is közel áll a szívéhez. Ez utóbbi pedig egyenesen sosem fordult még elő a lány rövid életében.*
- Azok a szélhámosok csak a szép és drága helyeket mutatják meg. Megfűszerezve a ténnyel, hogy nem is ingyen teszik.
*Szabad kezével hatalmasat legyint. Mintha szavakat sem lenne érdemes pocsékolni az említett bagázsra.*
- Így a legjobb dolgokról maradnál le. Ellenben én a hasznos és érdekes helyek híve vagyok. Majd meglátod, amint odaérünk.
*Cinkosan kacsint a fehér hajú lányra remélve, hogy az nem remél túl sokat tőle helyismeret terén. A következő kérdés viszont meglepetésként éri. Miért épp madarat szeretne fogni ez a lány? És persze honnan bukkant fel hirtelen ez a változtatás? Lilynek hazudnia kéne, ha azt mondaná, nem könnyebbült meg. Hisz egyetlen patkány sem érdemel ilyen véget. Még a magasztos cél érdekében sem. Először kérdőn keresi a kék pislogókat, de végül csak megválaszolja a feltett kérdést.*
- Valóban nagyobb kihívás. Talán még annál is több.
*Szemöldökei, olyan Lilysen, egészen a homloka közepéig kúsznak, miközben mutatóujjával az állátt kezdi el vakargatni. Lelki szemei előtt látni is véli a jelenetet.*
- A nagy rakás türelmedből csak egy kicsit kell felhasználnod és a patkányok majszolni kezdik a nekik szánt csalit. Némelyik van olyan merész, akár három lépésnyire is megközelít. A madarak már sunyibbak ennél. Én pedig nem vagyok valami ügyes célbadobó.
*A szoborral kapcsolatos terv hallatán már lélekben le is tesz arról hogy kivégezzenek egy szerencsétlen rágcsálót. Túl szép ez a nap és túl jó a társaság. Senkinek sem lenne hasznára, ha gyilkolással feketítenék be.*
- Egy igazi csínytevő bújt el benned. Vagy én vagyok rád rossz hatással?
*Felkacag a félvér, bár az agyában már sorakoznak az ellenérvek. Kezdve azzal, aminek nem szívesen adna hangot, amikor épp körbevezetni készül Myynát a városban. Ám a tények makacs dolgok. Lily pedig képtelen lenne most egyetlen artheniori szobrot is feleleveníteni az emlékezetében. Azok valahogy nem igazán ragadják meg az érdeklődését.*
- Tudod... Nem nagyon értek az istenekhez. Ha pedig valami isten szobrát rongáljuk meg, a kezünket is levághatják. Vagy rosszabb. Én pedig azt szeretném, ha élveznéd a az első látogatásod Artheniorban.
*Azonban hamar változik a téma és az ötleteléstől egészen a hollókig jut a páros. Árvánk nem szívesen beszél róluk. Ennek nem az az oka, hogy nem bízik Myynában. Csupán csak nem tudja, mit kotyoghat el és mik azok, amiket jobb ha megtart önmagának. Ezek a maszkosok nem viccelnek. Egyszer még Lily torkához is tőrt szorítottak, mert egy üres utcán hangosan utalt az egyikük fajára. Még a nevét sem mondta ki.*
- Az ütődött szót keresed. *Kuncog fel a félvér.* Mellettük vagyok egy ideje és látszik rajtuk, hogy nem ilyennek születtek. Ők csak a körülmények áldozatai. Nem hülyék, ütődöttek.
*A következő kérdés jogosan merül fel a lányban. Lily is feltette már magának, rengeteg egyéb mellett.*
- A maskarák óta nem keresem az értelem jelét a tetteik mögött. *Sóhajt fel, talán kissé eltúlozva is.* Amikor azt csinálják, amit. Akkor vegyék fel! Hisz nem létezik tökéletes terv, az pedig nem jó, ha valaki felismeri őket. De ezek a hat hat napján viselik és nem fér a fejembe, hogy miért. Így magukra vonzzák a figyelmet egy egyszerű vásárlás során is.
*Hosszan fújja ki a levegőt levezetve ezzel a feszültséget, amit csak a hollók hülyeségeinek gondolata keltett fel benne.*
- A vezetőjük egyszer megitatta velem a saját vérét...
*Böki még oda árvánk, mint a hollók idétlenségének mondata végére. De, hogy Myyna ne csak rosszat halljon róluk, vagy véletlenül se merüljön fel benne a kérdés, hogy a félvért milyen meggondolatlanság ragasztja hozzájuk, a végére még fűz egy kevés magyarázatot.*
- Viszont ugyanez a vezető már kétszer mentette meg az életem. *Ezt a mondatot rövid hallgatás követi. Ám az ajánlatra már árvánk kékjei csillannak fel. Az iménti borús hangulatot pedig, mintha elfújták volna.*
- Vigyázz, mert szavadon foglak! *Mosolyog szelíden Myynára.* Tudnod kell, hogy van egy hosszútávú tervem, miszerint az összes megközelíthető fogadóban, kocsmában, tavernában és mindenhol ahol felszolgálnak, meg fogok inni egy teát. A listám még nem teljes, de Artheniorban már minden ki van pipálva.
*Lily terve valós, ami azt jelenti, hogy nem most találta ki. Ami azt illeti, minél több időt tölt Myynával, annál kevésbé érzi úgy, hazudoznia kéne. Ez pedig egyáltalán nem vall rá. Ahogy a hosszútávú tervek befejezése sem. Ellenben, ha ennek folytatása azt jelenti, hogy minél hamarabb ismét találkozhat ezzel a lánnyal, újúlt erővel fog nekiindulni a világnak. Ahogy ezen morfondírozgat, egy mondat üti meg a hosszú füleket. Egy olyan mondat, amibe sikerül belepirulnia, pedig nem is az ő ajkait hagyta el. Néhány szívdobbanásnyi ideig még levegőt venni is elfelejt.*
~Az összes istenre! Ez most tényleg elhangzott? És miért ilyen... Milyen érzés is hallani?~
- Izé... Veled is jólesik.
*Nyögi ki nehezen a félvér. Hogy Myynával mi esik jól, az nem derül ki. Még az is kész csodának számít, hogy nem dadogva mondta. Hiszen ilyen mértékű zavarában árvánknak szokása szaggatottan beszélni. Ez már a ló másik oldala. Egy fokkal kisebb zavarban meg annyit beszél, hogy egy buzogánnyal sem lehetne lecsendesíteni. Szerencsére, vagy épp nem, most nem ez a helyzet áll fenn. Bár a kínos csend sem jobb annál, mintha mindent kimondana, ami az eszébe jut. Szerencsére nem nem tart sokáig. A páros épp ekkor közelíti meg a piactér kapuját. Lily pedig, mint jó idegenvezető, rögtön témát is vált. Természetesen előbb megköszörüli a torkát.*
- Nos, üdvözöllek Artheniorban! Pontosabban Arthenior piacterén. Vegyél példát rólam és érezd otthon magad!
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Árvánk zavartan vakarja meg a tarkóját szabad kezével. Az új kifejezést hallva enyhén szólva is összeszorul a gyomra. Nem azért mert sosem illették még cifra jelzőkkel, sokkalinkább mert meg van a maga véleménye az emberekről. Mondjuk ezt hamarabb nevezhetnénk előítéletnek, mintsem biztos tudásnak, ő mégis előszeretettel tagadja le énjének ezt a részét. Erről persze kizárólag az apja tehet, aki egy pokoli élettel ajándékozta meg a lányt, majd elfelejtett a részévé válni. Valójában érthető módon cselekedett, miután ráerőltette magát Lily anyjára. Egy ilyen tett elkövetése után kevesen maradtak volna felnevelni a, nem kimondottan, szerelemgyermeket. Ezt valahogy még fel is dolgozta volna a félvér, amennyiben anyja nem távozott volna az élők sorából, mikor életet adott neki. Ebben a tudatban élve, és a tény miatt, hogy sosem látta az apját, haragját az egész emberi fajra vetítette ki. Ez a harag persze nem olyan elvakult, mint amilyennek elképzelnék mások. Hiszen Myynát sem döfte hátba, amint lehetősége volt rá. Pedig kettesben voltak egy kietlen tisztáson, ahol csak a képzeletbeli medvék lehettek volna a tanúi. Dehogy. Lily csupán azokra az emberekre szabadítja rá ésszerűtlen gyűlöletét, akikre akarja. Ezek pedig legtöbbször férfiak. Ennél is gyakrabban a városőrség tagjai. Ez a lány azonban egyik halmazba sem sorolható. Még az elképzelt viselkedési formák sem illenek rá. Ő kedves, vicces és a legkevésbé sem igyekszik kihasználni az árvát semmilyen formában.*
- Ezt örömmel hallom. Igaz, még nem bizonyítottam semmit, de keresve sem találnál jobbat.
*Sunyi mosoly terül szét az arcán. Mintha valami gonosz dologra készülne. Ellenben a valóságot az fedi legjobban, hogy túlzottan jól érzi magát. Myyna szavaival élve, mellette van a hazai pálya előnye. Amit sosem mondhatott el magáról igazán. Éppen nincs arany szűkében, ami szintén ritkaság számba megy árvánk életében. Nem a legrosszabb várost igyekszik megosztani egy olyan valakivel, aki a rövid ismeretség ellenére is közel áll a szívéhez. Ez utóbbi pedig egyenesen sosem fordult még elő a lány rövid életében.*
- Azok a szélhámosok csak a szép és drága helyeket mutatják meg. Megfűszerezve a ténnyel, hogy nem is ingyen teszik.
*Szabad kezével hatalmasat legyint. Mintha szavakat sem lenne érdemes pocsékolni az említett bagázsra.*
- Így a legjobb dolgokról maradnál le. Ellenben én a hasznos és érdekes helyek híve vagyok. Majd meglátod, amint odaérünk.
*Cinkosan kacsint a fehér hajú lányra remélve, hogy az nem remél túl sokat tőle helyismeret terén. A következő kérdés viszont meglepetésként éri. Miért épp madarat szeretne fogni ez a lány? És persze honnan bukkant fel hirtelen ez a változtatás? Lilynek hazudnia kéne, ha azt mondaná, nem könnyebbült meg. Hisz egyetlen patkány sem érdemel ilyen véget. Még a magasztos cél érdekében sem. Először kérdőn keresi a kék pislogókat, de végül csak megválaszolja a feltett kérdést.*
- Valóban nagyobb kihívás. Talán még annál is több.
*Szemöldökei, olyan Lilysen, egészen a homloka közepéig kúsznak, miközben mutatóujjával az állátt kezdi el vakargatni. Lelki szemei előtt látni is véli a jelenetet.*
- A nagy rakás türelmedből csak egy kicsit kell felhasználnod és a patkányok majszolni kezdik a nekik szánt csalit. Némelyik van olyan merész, akár három lépésnyire is megközelít. A madarak már sunyibbak ennél. Én pedig nem vagyok valami ügyes célbadobó.
*A szoborral kapcsolatos terv hallatán már lélekben le is tesz arról hogy kivégezzenek egy szerencsétlen rágcsálót. Túl szép ez a nap és túl jó a társaság. Senkinek sem lenne hasznára, ha gyilkolással feketítenék be.*
- Egy igazi csínytevő bújt el benned. Vagy én vagyok rád rossz hatással?
*Felkacag a félvér, bár az agyában már sorakoznak az ellenérvek. Kezdve azzal, aminek nem szívesen adna hangot, amikor épp körbevezetni készül Myynát a városban. Ám a tények makacs dolgok. Lily pedig képtelen lenne most egyetlen artheniori szobrot is feleleveníteni az emlékezetében. Azok valahogy nem igazán ragadják meg az érdeklődését.*
- Tudod... Nem nagyon értek az istenekhez. Ha pedig valami isten szobrát rongáljuk meg, a kezünket is levághatják. Vagy rosszabb. Én pedig azt szeretném, ha élveznéd a az első látogatásod Artheniorban.
*Azonban hamar változik a téma és az ötleteléstől egészen a hollókig jut a páros. Árvánk nem szívesen beszél róluk. Ennek nem az az oka, hogy nem bízik Myynában. Csupán csak nem tudja, mit kotyoghat el és mik azok, amiket jobb ha megtart önmagának. Ezek a maszkosok nem viccelnek. Egyszer még Lily torkához is tőrt szorítottak, mert egy üres utcán hangosan utalt az egyikük fajára. Még a nevét sem mondta ki.*
- Az ütődött szót keresed. *Kuncog fel a félvér.* Mellettük vagyok egy ideje és látszik rajtuk, hogy nem ilyennek születtek. Ők csak a körülmények áldozatai. Nem hülyék, ütődöttek.
*A következő kérdés jogosan merül fel a lányban. Lily is feltette már magának, rengeteg egyéb mellett.*
- A maskarák óta nem keresem az értelem jelét a tetteik mögött. *Sóhajt fel, talán kissé eltúlozva is.* Amikor azt csinálják, amit. Akkor vegyék fel! Hisz nem létezik tökéletes terv, az pedig nem jó, ha valaki felismeri őket. De ezek a hat hat napján viselik és nem fér a fejembe, hogy miért. Így magukra vonzzák a figyelmet egy egyszerű vásárlás során is.
*Hosszan fújja ki a levegőt levezetve ezzel a feszültséget, amit csak a hollók hülyeségeinek gondolata keltett fel benne.*
- A vezetőjük egyszer megitatta velem a saját vérét...
*Böki még oda árvánk, mint a hollók idétlenségének mondata végére. De, hogy Myyna ne csak rosszat halljon róluk, vagy véletlenül se merüljön fel benne a kérdés, hogy a félvért milyen meggondolatlanság ragasztja hozzájuk, a végére még fűz egy kevés magyarázatot.*
- Viszont ugyanez a vezető már kétszer mentette meg az életem. *Ezt a mondatot rövid hallgatás követi. Ám az ajánlatra már árvánk kékjei csillannak fel. Az iménti borús hangulatot pedig, mintha elfújták volna.*
- Vigyázz, mert szavadon foglak! *Mosolyog szelíden Myynára.* Tudnod kell, hogy van egy hosszútávú tervem, miszerint az összes megközelíthető fogadóban, kocsmában, tavernában és mindenhol ahol felszolgálnak, meg fogok inni egy teát. A listám még nem teljes, de Artheniorban már minden ki van pipálva.
*Lily terve valós, ami azt jelenti, hogy nem most találta ki. Ami azt illeti, minél több időt tölt Myynával, annál kevésbé érzi úgy, hazudoznia kéne. Ez pedig egyáltalán nem vall rá. Ahogy a hosszútávú tervek befejezése sem. Ellenben, ha ennek folytatása azt jelenti, hogy minél hamarabb ismét találkozhat ezzel a lánnyal, újúlt erővel fog nekiindulni a világnak. Ahogy ezen morfondírozgat, egy mondat üti meg a hosszú füleket. Egy olyan mondat, amibe sikerül belepirulnia, pedig nem is az ő ajkait hagyta el. Néhány szívdobbanásnyi ideig még levegőt venni is elfelejt.*
~Az összes istenre! Ez most tényleg elhangzott? És miért ilyen... Milyen érzés is hallani?~
- Izé... Veled is jólesik.
*Nyögi ki nehezen a félvér. Hogy Myynával mi esik jól, az nem derül ki. Még az is kész csodának számít, hogy nem dadogva mondta. Hiszen ilyen mértékű zavarában árvánknak szokása szaggatottan beszélni. Ez már a ló másik oldala. Egy fokkal kisebb zavarban meg annyit beszél, hogy egy buzogánnyal sem lehetne lecsendesíteni. Szerencsére, vagy épp nem, most nem ez a helyzet áll fenn. Bár a kínos csend sem jobb annál, mintha mindent kimondana, ami az eszébe jut. Szerencsére nem nem tart sokáig. A páros épp ekkor közelíti meg a piactér kapuját. Lily pedig, mint jó idegenvezető, rögtön témát is vált. Természetesen előbb megköszörüli a torkát.*
- Nos, üdvözöllek Artheniorban! Pontosabban Arthenior piacterén. Vegyél példát rólam és érezd otthon magad!
9318. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-13 18:37:52
Üzenet elküldve: 2023-01-13 18:37:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Noha nem túl régi az ismertség, de neki sem esik ínyére, hogy a mai napnak vége szakadjon. Jó egy kicsit azt csinálni, amihez kedve van, az pedig a világ legnagyobb plusz dolga, hogy ilyen társat talált maga mellé. Hisz még benne is ég a fiatal vér okozta csibészség, amit a Tavernában kénytelen visszafogni. De itt egyáltalán nem. Lily mellett pedig olyan jól érzi magát, ami benne is idegen érzéseket piszkál fel. Talán ilyen lehet az, amikor naivan és vakon rögtön megbízol valakiben, mert az elejétől kedves lesz a szívednek. A fene sem tudja, de jó érzés.*
- Hát nem jártam még itt, viszont kell egy idegenvezető. Ellenben nekem tökéletesen megfelelőek a képességeid, így te vagy a kedvenc emberelfem hozzá.
*Vigyorodik el szélesen. Myyna sosem foglalkozott ilyen dolgokkal, hogy ki félvér, ki tiszta elf vagy ember. Mondjuk az orkok elég furák neki, a gnómokat meg cukinak tartja, de nagyjából ennyi különbséget tesz mások között. Na meg persze az erszény tartalma nem mindegy, de jelen helyzetében szerencsére ez sem kell, hogy érdekelje. Mert régen nem volt mindegy, hogy kiről akasztja le az erszényét, most a Tavernában szintén annak kell a jobbnak lennie, aki sok aranyat hagy ott. Állítólag ez az üzlet. Még valami kikötői kereskedőtől hallott ilyet.*
- Türelem. Hmpf. *Legyint vigyorogva, miközben kihúzza magát, hogy a lány feje nagyjából könnyedén célt érhessen.* Az reeeengeteg van.
*Nem. Nincs. Leginkább egy fikarcnyival sem rendelkezik. Hány, de hány csapdáját rúgta fel azért, mert már egy fél óra után megunta azt, hogy egyik szőrös kis gazfickó sem akar alábújni, hogy elkaphassa.
Viszont az egyszerűbb módra már kíváncsian sandít a lányra. Ahogy hallgatja azt a részt, miszerint a patkányok milyen jó társaságot tudnak nyújtani neki is felbukkan egy régi emlék egy tépett szőrű, félszemű macskáról, aki időről-időre felbukkant Myyna körül. Leginkább, ha volt nála étel, de ennek ellenére ő is megannyi szívfájdalmát öntötte ki az állatnak. Az pedig nem ítélkezett, csupán csak halk dorombolással rágódott el a falat sajton, amit a fogadó szemetéből szerzett meg a lány.
Így a megvalósítás felvázolása után aprót szusszanva mosolyodik el halványan.*
- Tudod... nagyobb kihívás lenne valami madár, nem?
*Persze abban nincs semmi, ha egy madarat etetnek meg valakivel, ellenben nem kell Lilyt arra kényszeríteni, hogy bántsa valamelyik barátját.*
- Vaaagy... Ha van a városban valami szobor, akkor szerzünk tintát és pingálhatunk neki kackiás bajszot.
*Bár viccesebb lenne valóban valami pénzes nagyúr szájába juttatni egy sült patkányt, de ilyen kis heccel is megelégedne. A lényeg, hogy Lily ne legyen szomorú.
De a vicceskedés lassan komoly mederbe terelődik a hirtelen jött kérdése után. Figyelmesen hallgatja a szavait, időnként az arcára pillantva. Közben pedig rögtön fel is dolgozza magában a hallottakat. Azon nem akad fent, hogy nem túl törvényes bandába csöppent bele a lány. A kikötőben neki ez nem újdonság. Sőt, meglepődne, ha a mostani helye patyolat tiszta lenne. Viszont a maszkok és a vezetőjük furcsasága már kivált belőle egy igen bárgyú tekintetet. Kövezzék meg, de nehezen bírja ki, hogy ne kuncogjon fel, ahogy elképzeli a helyzetet. Bár bizonyára az ő képzeletében mókásabban néz ki, mint amennyire valójában az. De sosem látott még ilyet, így nehezére is esik komolyabban átlátni a dolgot.*
- Ez igen... ~Gyáva, fura, bizarr?~ kivételes.
*Köszörüli meg a torkát, hogy tényleg visszanyeljen egy esetleges kis kuncogást. Amin sokat segít az is, hogy Lily nem beszél erről az egészről túl lelkesen. Így maga is megpróbál megkomolyodni, az újabb információ morzsára viszont ismét magasra szaladnak a szemöldökei. Nem akarja feszegetni a témát, de... nagyon sok benne a de, ő pedig túlzottan kíváncsi. Amúgy sem célja, hogy erőszakosan jusson információhoz, így, ha a lánynak tényleg kellemetlen róla beszélni, hát nem fog azon megsértődni, hogy ha nem kap választ a kérdéseire.*
- Csak nekem tűnik ez pocsékolásnak?
*Csücsörítve húzza össze a szemeit, ezzel egy igen érdekes, tán kissé röhejes gondolkodó arcot vágva.*
- Szóval érted... Van egy vaaalag arany, amit elherdálnak egy ideiglenes fogadóban, ahelyett, hogy tényleg felújítanának és kedvükre formálnának egy helyet, amit nevezhetnek sajátjuknak. Ahelyett, hogy más zsebét tömik lustaságból.
*Merthogy neki az. Bár nála igen nagy értéke van a "saját" szónak. Hogy ne bírna annak, akinek igazán sosem volt semmilye. Persze ezek az alakok biztos okosabbak nála, így csak Myyna nem látja át mögötte a logikát, de akkor sem igazán érti ezt az egészet. Talán tényleg jobb is lenne, ha hagyná. Lilyt sem akarja felzaklatni Azért egy kósza gondolat, egy apró ötlet csak szöget üt a fejében.*
- Tudod... Ha egyszer a kikötőben jársz szívesen meghívlak nálunk valamire.
*Mosolyodik el szélesen.*
- Vadászhatunk, de ha inkább mást csinálnál azt sem bánom. Veled még a semmittevés is jól esik.
*Karolja kicsit szorosabban a lányt. Közben pedig lassan kirajzolódik előtte a város is, ami szintén kezdi lenyűgözni. Hisz nem tűnik olyan koszosnak és büdösnek, mint a kikötő. Az meg majdnem biztos, hogy nem lesz halszagú.*
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Noha nem túl régi az ismertség, de neki sem esik ínyére, hogy a mai napnak vége szakadjon. Jó egy kicsit azt csinálni, amihez kedve van, az pedig a világ legnagyobb plusz dolga, hogy ilyen társat talált maga mellé. Hisz még benne is ég a fiatal vér okozta csibészség, amit a Tavernában kénytelen visszafogni. De itt egyáltalán nem. Lily mellett pedig olyan jól érzi magát, ami benne is idegen érzéseket piszkál fel. Talán ilyen lehet az, amikor naivan és vakon rögtön megbízol valakiben, mert az elejétől kedves lesz a szívednek. A fene sem tudja, de jó érzés.*
- Hát nem jártam még itt, viszont kell egy idegenvezető. Ellenben nekem tökéletesen megfelelőek a képességeid, így te vagy a kedvenc emberelfem hozzá.
*Vigyorodik el szélesen. Myyna sosem foglalkozott ilyen dolgokkal, hogy ki félvér, ki tiszta elf vagy ember. Mondjuk az orkok elég furák neki, a gnómokat meg cukinak tartja, de nagyjából ennyi különbséget tesz mások között. Na meg persze az erszény tartalma nem mindegy, de jelen helyzetében szerencsére ez sem kell, hogy érdekelje. Mert régen nem volt mindegy, hogy kiről akasztja le az erszényét, most a Tavernában szintén annak kell a jobbnak lennie, aki sok aranyat hagy ott. Állítólag ez az üzlet. Még valami kikötői kereskedőtől hallott ilyet.*
- Türelem. Hmpf. *Legyint vigyorogva, miközben kihúzza magát, hogy a lány feje nagyjából könnyedén célt érhessen.* Az reeeengeteg van.
*Nem. Nincs. Leginkább egy fikarcnyival sem rendelkezik. Hány, de hány csapdáját rúgta fel azért, mert már egy fél óra után megunta azt, hogy egyik szőrös kis gazfickó sem akar alábújni, hogy elkaphassa.
Viszont az egyszerűbb módra már kíváncsian sandít a lányra. Ahogy hallgatja azt a részt, miszerint a patkányok milyen jó társaságot tudnak nyújtani neki is felbukkan egy régi emlék egy tépett szőrű, félszemű macskáról, aki időről-időre felbukkant Myyna körül. Leginkább, ha volt nála étel, de ennek ellenére ő is megannyi szívfájdalmát öntötte ki az állatnak. Az pedig nem ítélkezett, csupán csak halk dorombolással rágódott el a falat sajton, amit a fogadó szemetéből szerzett meg a lány.
Így a megvalósítás felvázolása után aprót szusszanva mosolyodik el halványan.*
- Tudod... nagyobb kihívás lenne valami madár, nem?
*Persze abban nincs semmi, ha egy madarat etetnek meg valakivel, ellenben nem kell Lilyt arra kényszeríteni, hogy bántsa valamelyik barátját.*
- Vaaagy... Ha van a városban valami szobor, akkor szerzünk tintát és pingálhatunk neki kackiás bajszot.
*Bár viccesebb lenne valóban valami pénzes nagyúr szájába juttatni egy sült patkányt, de ilyen kis heccel is megelégedne. A lényeg, hogy Lily ne legyen szomorú.
De a vicceskedés lassan komoly mederbe terelődik a hirtelen jött kérdése után. Figyelmesen hallgatja a szavait, időnként az arcára pillantva. Közben pedig rögtön fel is dolgozza magában a hallottakat. Azon nem akad fent, hogy nem túl törvényes bandába csöppent bele a lány. A kikötőben neki ez nem újdonság. Sőt, meglepődne, ha a mostani helye patyolat tiszta lenne. Viszont a maszkok és a vezetőjük furcsasága már kivált belőle egy igen bárgyú tekintetet. Kövezzék meg, de nehezen bírja ki, hogy ne kuncogjon fel, ahogy elképzeli a helyzetet. Bár bizonyára az ő képzeletében mókásabban néz ki, mint amennyire valójában az. De sosem látott még ilyet, így nehezére is esik komolyabban átlátni a dolgot.*
- Ez igen... ~Gyáva, fura, bizarr?~ kivételes.
*Köszörüli meg a torkát, hogy tényleg visszanyeljen egy esetleges kis kuncogást. Amin sokat segít az is, hogy Lily nem beszél erről az egészről túl lelkesen. Így maga is megpróbál megkomolyodni, az újabb információ morzsára viszont ismét magasra szaladnak a szemöldökei. Nem akarja feszegetni a témát, de... nagyon sok benne a de, ő pedig túlzottan kíváncsi. Amúgy sem célja, hogy erőszakosan jusson információhoz, így, ha a lánynak tényleg kellemetlen róla beszélni, hát nem fog azon megsértődni, hogy ha nem kap választ a kérdéseire.*
- Csak nekem tűnik ez pocsékolásnak?
*Csücsörítve húzza össze a szemeit, ezzel egy igen érdekes, tán kissé röhejes gondolkodó arcot vágva.*
- Szóval érted... Van egy vaaalag arany, amit elherdálnak egy ideiglenes fogadóban, ahelyett, hogy tényleg felújítanának és kedvükre formálnának egy helyet, amit nevezhetnek sajátjuknak. Ahelyett, hogy más zsebét tömik lustaságból.
*Merthogy neki az. Bár nála igen nagy értéke van a "saját" szónak. Hogy ne bírna annak, akinek igazán sosem volt semmilye. Persze ezek az alakok biztos okosabbak nála, így csak Myyna nem látja át mögötte a logikát, de akkor sem igazán érti ezt az egészet. Talán tényleg jobb is lenne, ha hagyná. Lilyt sem akarja felzaklatni Azért egy kósza gondolat, egy apró ötlet csak szöget üt a fejében.*
- Tudod... Ha egyszer a kikötőben jársz szívesen meghívlak nálunk valamire.
*Mosolyodik el szélesen.*
- Vadászhatunk, de ha inkább mást csinálnál azt sem bánom. Veled még a semmittevés is jól esik.
*Karolja kicsit szorosabban a lányt. Közben pedig lassan kirajzolódik előtte a város is, ami szintén kezdi lenyűgözni. Hisz nem tűnik olyan koszosnak és büdösnek, mint a kikötő. Az meg majdnem biztos, hogy nem lesz halszagú.*
9317. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-12 21:27:02
Üzenet elküldve: 2023-01-12 21:27:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Senkit se zavarva //
* Mirthemnor türelmesen végig hallgatja a pásztor dalt. Mikor végez a zenélő fiú, megkéri a törpét, hogy ő is játsszon valamit a hangszerén. De a törp tesz egy feltételt. *
- Szívesen játszok neked saját dalaim közül, de akkor meg kell ígérned, hogy lekottázhatom az előző dalod. Itt ez a könyv, és írószer nálam. Látod?
* Mutat az öreg a holmiára. *
- Megrajzolom a violinkulcsot, és az öt vonalat, és megpróbálom lekottázni amit játszol a hegedűn. Na de most már elkezdek pánsípozni.
* Előveszi hangszerét, és egy szomorú hangvételű kis dallamocskát játszik amely egyik saját kedvenc szerzeménye. Két percig tart a szerzemény egyszerű mégis szomorú dallama megfoghatja az embert ha elég csalódás érte már az életben. Igazán csak az érti a lényeget a dallam mögött. *
* Mirthemnor türelmesen végig hallgatja a pásztor dalt. Mikor végez a zenélő fiú, megkéri a törpét, hogy ő is játsszon valamit a hangszerén. De a törp tesz egy feltételt. *
- Szívesen játszok neked saját dalaim közül, de akkor meg kell ígérned, hogy lekottázhatom az előző dalod. Itt ez a könyv, és írószer nálam. Látod?
* Mutat az öreg a holmiára. *
- Megrajzolom a violinkulcsot, és az öt vonalat, és megpróbálom lekottázni amit játszol a hegedűn. Na de most már elkezdek pánsípozni.
* Előveszi hangszerét, és egy szomorú hangvételű kis dallamocskát játszik amely egyik saját kedvenc szerzeménye. Két percig tart a szerzemény egyszerű mégis szomorú dallama megfoghatja az embert ha elég csalódás érte már az életben. Igazán csak az érti a lényeget a dallam mögött. *
9316. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-12 17:48:27
Üzenet elküldve: 2023-01-12 17:48:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
// Senkit se zavarva //
*Bár elmélyülten gyakorol, annyira azért mégsem, hogy ne észlelje, más is érkezett a tisztásra. De hát, amíg nem zavarják egymást, addig nem kell foglalkozniuk egymással.
Tovább próbál, de rájön, hogy ezt egy kicsit alacsonyabb szintről kell kezdenie. Nem érdemes mindjárt dalokat játszani, amikor még nem szokott hozzá, hogy felnőtt kézzel megtalálja a megfelelő hangokat. Így hát - mint valami kezdő zeneiskolás - megpróbálja megtalálni az alap hangokat.
Mirthemnor Knili ekkor dönt úgy, hogy odamegy hozzá. Mykael is látja, hogy közeledik, ezért félbehagyja a gyakorlást, és kérdőn ránéz.
A törpe bemutatkozását hallva megnyugszik, hogy nem leszólni vagy leállítani akarja.*
- Üdv! Mykael vagyok. Mykael Rohark. Nem veszem a lelkemre, ha tanácsot ad, én is tudom, hogy kijöttem már a gyakorlatból.
~ Meg alapból se voltam valami jó. ~
*teszi hozzá gondolatban, mert hiszen alig-alig tanították neki a muzsikálást, inkább csak azt, hogy bizonyos dalokat hogyan játsszon el.
Mikor az idős törpe arra kéri, hogy játsszon neki valamit, biccent egyet.*
- Egye fene. De előre szólok, hogy csak most vettem a hegedűt, előtte meg jó sok éve nem játszottam már.
*Azzal belekezd egy egyszerűbb pásztordalba. Ha Mirthemnor figyeli, akkor láthatja, hogy bizony mozog a szája közben, a dal szövegét énekli némán. Annak idején ugyanis nem csak játszania, énekelnie is kellett a dalt, így ösztönösen tátogja, még ha arra oda is figyel, hogy ne fennhangon énekeljen.
Ami a játékát illeti, azzal nem igazán tudna most pénzt keresni, hacsak nem úgy, hogy hozzávágnak pár érmét, hátha attól elhallgat. A dalt fel lehet ismerni, de élvezni nem igazán, mert itt is, ott is érkezik egy fals hang, vagy túl hangos, esetleg túl halk lesz egy rész, amikor nem a megfelelő erővel és egyenletesen húzza a vonót. De azért csak a végére ér. Ő is tudja, hogy silány volt, de túlzottan nem zavarja.*
- Gyakorlás kérdése. Lesz ez még jó is. Főleg, ha kerítek hozzá egy hiányzó húrt.
*amire nemsokára sor fog kerülni, ha minden igaz, már megállapodott erről egy kalmárral.*
- Most én szeretném hallani magát játszani.
*mondja. Valamennyi illemtudás a jelek szerint szorult belé, hogy legalább annyit tud: idősebbeket magázni illik.*
*Bár elmélyülten gyakorol, annyira azért mégsem, hogy ne észlelje, más is érkezett a tisztásra. De hát, amíg nem zavarják egymást, addig nem kell foglalkozniuk egymással.
Tovább próbál, de rájön, hogy ezt egy kicsit alacsonyabb szintről kell kezdenie. Nem érdemes mindjárt dalokat játszani, amikor még nem szokott hozzá, hogy felnőtt kézzel megtalálja a megfelelő hangokat. Így hát - mint valami kezdő zeneiskolás - megpróbálja megtalálni az alap hangokat.
Mirthemnor Knili ekkor dönt úgy, hogy odamegy hozzá. Mykael is látja, hogy közeledik, ezért félbehagyja a gyakorlást, és kérdőn ránéz.
A törpe bemutatkozását hallva megnyugszik, hogy nem leszólni vagy leállítani akarja.*
- Üdv! Mykael vagyok. Mykael Rohark. Nem veszem a lelkemre, ha tanácsot ad, én is tudom, hogy kijöttem már a gyakorlatból.
~ Meg alapból se voltam valami jó. ~
*teszi hozzá gondolatban, mert hiszen alig-alig tanították neki a muzsikálást, inkább csak azt, hogy bizonyos dalokat hogyan játsszon el.
Mikor az idős törpe arra kéri, hogy játsszon neki valamit, biccent egyet.*
- Egye fene. De előre szólok, hogy csak most vettem a hegedűt, előtte meg jó sok éve nem játszottam már.
*Azzal belekezd egy egyszerűbb pásztordalba. Ha Mirthemnor figyeli, akkor láthatja, hogy bizony mozog a szája közben, a dal szövegét énekli némán. Annak idején ugyanis nem csak játszania, énekelnie is kellett a dalt, így ösztönösen tátogja, még ha arra oda is figyel, hogy ne fennhangon énekeljen.
Ami a játékát illeti, azzal nem igazán tudna most pénzt keresni, hacsak nem úgy, hogy hozzávágnak pár érmét, hátha attól elhallgat. A dalt fel lehet ismerni, de élvezni nem igazán, mert itt is, ott is érkezik egy fals hang, vagy túl hangos, esetleg túl halk lesz egy rész, amikor nem a megfelelő erővel és egyenletesen húzza a vonót. De azért csak a végére ér. Ő is tudja, hogy silány volt, de túlzottan nem zavarja.*
- Gyakorlás kérdése. Lesz ez még jó is. Főleg, ha kerítek hozzá egy hiányzó húrt.
*amire nemsokára sor fog kerülni, ha minden igaz, már megállapodott erről egy kalmárral.*
- Most én szeretném hallani magát játszani.
*mondja. Valamennyi illemtudás a jelek szerint szorult belé, hogy legalább annyit tud: idősebbeket magázni illik.*
9315. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-12 11:44:02
Üzenet elküldve: 2023-01-12 11:44:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Számára ez egy elég idegen, és egyben ismerős helyszín is. Idegen, mivel most jár itt először, de ismerős, hiszen a kiképzése alatt sokat kellett erdőkben éjszakáznia. Sőt, egyszer egy hétre kiküldték, hogy a természetben is tudja gyakorolni a túlélés és a vadon szabályait. Mondjuk ez erre a kertre nem igaz, hiszen itt nincsenek vadon élő állatok.*
~Kellemes ez a park. Bárcsak ilyen egyszerű lett volna akkor.~
-Höhöhö... Bárcsak Süllő is itt lenne, tuti a fél kertet lelegelné! *Motyogja hangosan, miközben a mellette elsétáló párocskák furcsa tekintettel néznek rá.*
~Itt aztán zajlik a bohém élet. Nekem is egy menyecskével kellett volna ide betérnem.~
*Végül talál egy magának is kellemes padot, egy virágos kert mellett. Az illatokat, és a természet hangjait lassan engedi magába áramolni. Lassan elveszti időérzékét, így meg se tudja mondani hány órát is ült azon a padon, mikor végre ismét hajtja a vére, azaz a korgó gyomra, mivel kezd nagyon éhes lenni.
Ezután folytatja a sétáját a jól kitaposott, helyenként kövezett utak hálózatában. Végül visszaér a kiinduló pontra, a kapuhoz, amin keresztül a tisztásra belépett.*
~Höhöhö... ez kellemes volt. Na akkor irány a kovácsok műhelye, úgy tudom itt van a szomszédban.~
~Kellemes ez a park. Bárcsak ilyen egyszerű lett volna akkor.~
-Höhöhö... Bárcsak Süllő is itt lenne, tuti a fél kertet lelegelné! *Motyogja hangosan, miközben a mellette elsétáló párocskák furcsa tekintettel néznek rá.*
~Itt aztán zajlik a bohém élet. Nekem is egy menyecskével kellett volna ide betérnem.~
*Végül talál egy magának is kellemes padot, egy virágos kert mellett. Az illatokat, és a természet hangjait lassan engedi magába áramolni. Lassan elveszti időérzékét, így meg se tudja mondani hány órát is ült azon a padon, mikor végre ismét hajtja a vére, azaz a korgó gyomra, mivel kezd nagyon éhes lenni.
Ezután folytatja a sétáját a jól kitaposott, helyenként kövezett utak hálózatában. Végül visszaér a kiinduló pontra, a kapuhoz, amin keresztül a tisztásra belépett.*
~Höhöhö... ez kellemes volt. Na akkor irány a kovácsok műhelye, úgy tudom itt van a szomszédban.~
9314. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-12 10:42:16
Üzenet elküldve: 2023-01-12 10:42:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
* A vásárlást sikeresen lebonyolította, már robog is tovább a tisztás felé. Nem is olyan vészesen drága a holmi, amit vett. (Átad Mesélő (Mimóza) részére 156 aranyat.) 
Nem a szokásos útvonalát választja, azt már kezdi kicsit unni.
A szakadozott göncét még a városban eldobta, most jóleső érzéssel csomagolja be magát az új köpönyegébe. Jellegtelen, szürkésbarna anyag, de legalább nem fog fázni benne. *
Nem a szokásos útvonalát választja, azt már kezdi kicsit unni. A szakadozott göncét még a városban eldobta, most jóleső érzéssel csomagolja be magát az új köpönyegébe. Jellegtelen, szürkésbarna anyag, de legalább nem fog fázni benne. *
9313. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-12 09:32:11
Üzenet elküldve: 2023-01-12 09:32:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Senkit se zavarva //
* Mirthemnor éppen az egészségügyi sétája közben az erdőszéli tisztáson, meglát egy fiút aki éppen hegedül. Nagyon kíváncsi lesz, mert olyan kevés mostanában az igazi muzsikus lélek. Mikor odaér hozzá megszólítja. *
- Szervusz barátom! Úgy hallom egy kicsit még bele kell jőj a gyakorlásba, mert itt ott elég hamis. Persze ezt csak úgy jó szándékból mondom. Tudod amolyan építő kritika. Én is tudok ám zenélni! A nevem Mirthemnor Knili. Téged hogy hívhatlak? Szabad hallgatnom ahogy gyakorolsz? Utána én is játszok neked pánsípon. Nekem csak saját szerzeményeim vannak. Meg egy két gyermek dal. Még hallás után is tudok játszani dalokat, de az nagy koncentrációt igényel, és általában elfelejtem őket. Na mutasd mit tudsz!
* Mirthemnor éppen az egészségügyi sétája közben az erdőszéli tisztáson, meglát egy fiút aki éppen hegedül. Nagyon kíváncsi lesz, mert olyan kevés mostanában az igazi muzsikus lélek. Mikor odaér hozzá megszólítja. *
- Szervusz barátom! Úgy hallom egy kicsit még bele kell jőj a gyakorlásba, mert itt ott elég hamis. Persze ezt csak úgy jó szándékból mondom. Tudod amolyan építő kritika. Én is tudok ám zenélni! A nevem Mirthemnor Knili. Téged hogy hívhatlak? Szabad hallgatnom ahogy gyakorolsz? Utána én is játszok neked pánsípon. Nekem csak saját szerzeményeim vannak. Meg egy két gyermek dal. Még hallás után is tudok játszani dalokat, de az nagy koncentrációt igényel, és általában elfelejtem őket. Na mutasd mit tudsz!
9312. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-11 20:49:33
Üzenet elküldve: 2023-01-11 20:49:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Mehetnék//
*Miután egy ideig lóháton poroszkált, csak úgy céltalanul, élvezve a várostól távoli tisztás nyugalmát, most úgy dönt, hogy leszáll a nyeregből, és a hátast pórázon vezetve folytatja ugyanezt.
Gondolatai továbbra is az üzlet körül forognak, mint mindig, ugyanakkor egyre többször figyelmét követelik a letelepedéssel kapcsolatos gondolatok. Negyvenes éveiben járva már igencsak dolgoznia kellene a családalapítás ügyén is. Természetesen érdekházasságról van szó, hiszen egy házasság kiváló lehetőség egy komoly, hosszútávú üzlet megkötésére. Vétek holmi érzelmi szeszélyre elpazarolni.
A Relaellel való találkozása felidézi benne azokat az időket, amikor apjával még azon tanakodtak, melyik nemesi család leánya lenne alkalmas, és "elérhető" a számukra. Milyen fura is a sors, hogy amire egy egész életen át készülünk, az hirtelen kiüresedik, okafogyottá válik. Hiszen nincs már nemesség, és a vagyon átvándorolt másokhoz. Még olyan bizonytalan, hogy ki lesz képes megvetni a lábát, kiből válik a következő nemesi rend a városban (még ha nem is úgy fogják nevezni magukat). Meg kellene már találnia, hogy kik lettek a nemesség elüldözésének igazi nyertesei. Közülük kell kiválasztania az aráját.
Miután ezt végiggondolta, ismét felül a lovára és a város felé veszi az irányt. Néha jó így kilovagolni, maga mögött hagyni a feladatokat és a zajt, de túl sokáig nem maradhat távol, mert ami messze van, az ugyanúgy létezik attól még, és nem oldja meg önmagát. Neki kell mennie és megtennie, amit csak tehet, hogy a sorsát a megfelelő irányba terelje.*
*Miután egy ideig lóháton poroszkált, csak úgy céltalanul, élvezve a várostól távoli tisztás nyugalmát, most úgy dönt, hogy leszáll a nyeregből, és a hátast pórázon vezetve folytatja ugyanezt.
Gondolatai továbbra is az üzlet körül forognak, mint mindig, ugyanakkor egyre többször figyelmét követelik a letelepedéssel kapcsolatos gondolatok. Negyvenes éveiben járva már igencsak dolgoznia kellene a családalapítás ügyén is. Természetesen érdekházasságról van szó, hiszen egy házasság kiváló lehetőség egy komoly, hosszútávú üzlet megkötésére. Vétek holmi érzelmi szeszélyre elpazarolni.
A Relaellel való találkozása felidézi benne azokat az időket, amikor apjával még azon tanakodtak, melyik nemesi család leánya lenne alkalmas, és "elérhető" a számukra. Milyen fura is a sors, hogy amire egy egész életen át készülünk, az hirtelen kiüresedik, okafogyottá válik. Hiszen nincs már nemesség, és a vagyon átvándorolt másokhoz. Még olyan bizonytalan, hogy ki lesz képes megvetni a lábát, kiből válik a következő nemesi rend a városban (még ha nem is úgy fogják nevezni magukat). Meg kellene már találnia, hogy kik lettek a nemesség elüldözésének igazi nyertesei. Közülük kell kiválasztania az aráját.
Miután ezt végiggondolta, ismét felül a lovára és a város felé veszi az irányt. Néha jó így kilovagolni, maga mögött hagyni a feladatokat és a zajt, de túl sokáig nem maradhat távol, mert ami messze van, az ugyanúgy létezik attól még, és nem oldja meg önmagát. Neki kell mennie és megtennie, amit csak tehet, hogy a sorsát a megfelelő irányba terelje.*
9311. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-11 18:32:23
Üzenet elküldve: 2023-01-11 18:32:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Senkit se zavarva//
*Gyalogszerrel érkezik az ifjú férfi az erdőszéli tisztásra. Öltözete alapján eléggé szegénysorból valónak tűnik. Bőrvértje nélkül jött, kopott utazóköpenyben védekezik a hideg ellen. Oldalán lóg a rövidkardja, amitől mindjárt inkább tűnik haramiának, mint közönséges városi munkáslegénynek. Persze egyik se. Ő katona, legalábbis annak tartja magát.
Egy katonának, aki viszont történetesen nagyon fogékony a kétkezi mesterségekre és még a művészetekre. Az egyik művészet, ami igazán kedvére való, a zenélés. Fiatalabb korában meg is tanult játszani hegedűn, egy-két katonadalt egész jól el tudott játszani ahhoz, hogy keressen vele pár garast. Mivel pedig jelenleg nincs semmiféle háború, amiben harci érdemeket szerezhetne, úgy döntött, hogy átmenetileg más bevételi forrást is keres. Sorsszerű, hogy a piactéren meglátta a hangszerekkel üzérkedő kereskedőket. Az meg még inkább, hogy talált meg egész jó állapotban lévő hegedűt, egészen megfizethető áron, egy még jobb állapotban lévő vonóval. Sőt, még tok is járt hozzá.
Ezzel a hangszerrel jött most Mykael a tisztásra, hogy zavartalanul gyakorolhasson egy kicsit. Átmeneti szállásán a Wegtoreni Kalmárban ugyanis a szomszédos szobából érkező dörömböléssel hamar az értésére adták, hogy nem ott kellene felfrissítenie a tudását.
A tisztás szélén keres magának egy nyugodt helyet, ott előveszi a hegedűt. Már felhangolta a szállásán. Négy húros hegedű, de az egyik húr hiányzik. Ha minden igaz, nemsokára hozzájut egyhez, és onnantól nem lesz gond. Addig meg megoldja anélkül.
Vállára veszi hát a kecses hangszert, aztán sok bizonytalansággal, megakadással elkezd játszani egy dalt régről. Sokat felejtett már, és azt is meglepetten érzi, hogy bizony más érzés felnőttként fogni egy felnőttnek szánt hegedűt, mint anno gyermekként. Régen a hangszer nehéz volt, alig bírt jól ráfogni a húrokra, mert nem volt elég nagy a keze. Az állát meg magasabban kellett tartania, túl nagy volt a hangszer teste a nyakához képest. Most ilyen gondjai nincsenek.
És bár ő maga még elég csapnivaló, azt elégedetten állapítja meg, hogy a hegedűje - bármilyen ütött-kopott is a külleme - jó hangszer, ami tisztán és szépen szól. Jó üzletet kötött, inkább szerencsének, mint tudásnak köszönhetően.*
A hozzászólás írója (Mykael Rohark) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.11 18:33:04
*Gyalogszerrel érkezik az ifjú férfi az erdőszéli tisztásra. Öltözete alapján eléggé szegénysorból valónak tűnik. Bőrvértje nélkül jött, kopott utazóköpenyben védekezik a hideg ellen. Oldalán lóg a rövidkardja, amitől mindjárt inkább tűnik haramiának, mint közönséges városi munkáslegénynek. Persze egyik se. Ő katona, legalábbis annak tartja magát.
Egy katonának, aki viszont történetesen nagyon fogékony a kétkezi mesterségekre és még a művészetekre. Az egyik művészet, ami igazán kedvére való, a zenélés. Fiatalabb korában meg is tanult játszani hegedűn, egy-két katonadalt egész jól el tudott játszani ahhoz, hogy keressen vele pár garast. Mivel pedig jelenleg nincs semmiféle háború, amiben harci érdemeket szerezhetne, úgy döntött, hogy átmenetileg más bevételi forrást is keres. Sorsszerű, hogy a piactéren meglátta a hangszerekkel üzérkedő kereskedőket. Az meg még inkább, hogy talált meg egész jó állapotban lévő hegedűt, egészen megfizethető áron, egy még jobb állapotban lévő vonóval. Sőt, még tok is járt hozzá.
Ezzel a hangszerrel jött most Mykael a tisztásra, hogy zavartalanul gyakorolhasson egy kicsit. Átmeneti szállásán a Wegtoreni Kalmárban ugyanis a szomszédos szobából érkező dörömböléssel hamar az értésére adták, hogy nem ott kellene felfrissítenie a tudását.
A tisztás szélén keres magának egy nyugodt helyet, ott előveszi a hegedűt. Már felhangolta a szállásán. Négy húros hegedű, de az egyik húr hiányzik. Ha minden igaz, nemsokára hozzájut egyhez, és onnantól nem lesz gond. Addig meg megoldja anélkül.
Vállára veszi hát a kecses hangszert, aztán sok bizonytalansággal, megakadással elkezd játszani egy dalt régről. Sokat felejtett már, és azt is meglepetten érzi, hogy bizony más érzés felnőttként fogni egy felnőttnek szánt hegedűt, mint anno gyermekként. Régen a hangszer nehéz volt, alig bírt jól ráfogni a húrokra, mert nem volt elég nagy a keze. Az állát meg magasabban kellett tartania, túl nagy volt a hangszer teste a nyakához képest. Most ilyen gondjai nincsenek.
És bár ő maga még elég csapnivaló, azt elégedetten állapítja meg, hogy a hegedűje - bármilyen ütött-kopott is a külleme - jó hangszer, ami tisztán és szépen szól. Jó üzletet kötött, inkább szerencsének, mint tudásnak köszönhetően.*
A hozzászólás írója (Mykael Rohark) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.11 18:33:04
9310. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-11 13:30:48
Üzenet elküldve: 2023-01-11 13:30:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 126
Játékstílus: Vakmerő
//Rotha, Gul//
*Csendesen sétál Gul' mellett, hátra hagyva a piac forgatagát s csak hamar megérkeznek a tisztásra. Többen járnak-kelnek az apró sétányokon, ki-ki a saját céljainak megfelelően.*
-Valóban, elég sokan vannak kinn.
*Nyugtázza Gul' megállapítását és várja, hogy az óriás elkezdje azt, amiért ide jöttek, míg Arskeliss keres magának egy megfelelő helyet, ahol ő maga is nyugodt minutumokat tölthet el.*
-Természetesen, én megvagyok itt magamban. *Mutat arra helyre, amelyet kiszemelt magának, hogy gondolataiba, emlékeibe merüljön. Persze, nem a gondolataiba merül, hiszen az óriás igen érdekes jelenségnek mutatkozik, ahogyan a gyakorlatait végzi.
~Milyen hatalmas egy teremtmény.~ Fut át Arskelissen, ahogyan keresztbe tett lábakkal üldögél a fűben és Gul'-t nézi. Ám, csak hamar előjönnek emlékei, ezeket most gondosan félreteszi és ő is a meditáció felé hajlik. Kihúzza magát, annyira, hogy még kényelmes legyen így ülnie, karjait a térdén pihenteti és mély lélegzetvételekkel kezd. Néhány minutum után, pedig lehunyja szemeit, a be- és kilégzésre figyel és arra, hogy milyen gondolatok jelennek meg elméjében. A madárcsicsergés még hasznos kelléke a meditációnak, így Arskeliss meditációja kellemes úton haladhat tovább. Érzi, ahogy a kellemes bizsergés megy végig rajta, tetőtől talpig, majd a környezetére figyel, behunyt szemmel, milyen hangokat hall, közel és távol, ki sétál el mellette és az óriás mozdulatai milyen hangokat adnak ki. Fertályórát tart Arskeliss nyugalma, amikor végül befejezi a meditációját és frissült lélekkel és elmével kinyitja szemeit, amikor is az óriás még mindig a saját dolgát végzi.
~Lássuk, mit csinál óriás barátunk.~ S a továbbiakban figyelemmel kíséri a műveleteit, valamint a környéken tartózkodókat.
~Ki tudhatja, hogy min jár az esze, de látszólag jól érzi magát.~ Figyel fel az óriás arckifejezésére. Végül az óriás feltápászkodik és közli, hogy befejezte a dolgát.*
-Nos, szerintem mindkettőnkre ráférne egy jó kis ital. Mit szólna hozzá, hogyha megállnánk egy röpke pár minutumra, amíg a szerszámokat megveszem és utána beülhetnénk a Wegtoreni Kalmárba inni egy jó italt.
*Csendesen sétál Gul' mellett, hátra hagyva a piac forgatagát s csak hamar megérkeznek a tisztásra. Többen járnak-kelnek az apró sétányokon, ki-ki a saját céljainak megfelelően.*
-Valóban, elég sokan vannak kinn.
*Nyugtázza Gul' megállapítását és várja, hogy az óriás elkezdje azt, amiért ide jöttek, míg Arskeliss keres magának egy megfelelő helyet, ahol ő maga is nyugodt minutumokat tölthet el.*
-Természetesen, én megvagyok itt magamban. *Mutat arra helyre, amelyet kiszemelt magának, hogy gondolataiba, emlékeibe merüljön. Persze, nem a gondolataiba merül, hiszen az óriás igen érdekes jelenségnek mutatkozik, ahogyan a gyakorlatait végzi.
~Milyen hatalmas egy teremtmény.~ Fut át Arskelissen, ahogyan keresztbe tett lábakkal üldögél a fűben és Gul'-t nézi. Ám, csak hamar előjönnek emlékei, ezeket most gondosan félreteszi és ő is a meditáció felé hajlik. Kihúzza magát, annyira, hogy még kényelmes legyen így ülnie, karjait a térdén pihenteti és mély lélegzetvételekkel kezd. Néhány minutum után, pedig lehunyja szemeit, a be- és kilégzésre figyel és arra, hogy milyen gondolatok jelennek meg elméjében. A madárcsicsergés még hasznos kelléke a meditációnak, így Arskeliss meditációja kellemes úton haladhat tovább. Érzi, ahogy a kellemes bizsergés megy végig rajta, tetőtől talpig, majd a környezetére figyel, behunyt szemmel, milyen hangokat hall, közel és távol, ki sétál el mellette és az óriás mozdulatai milyen hangokat adnak ki. Fertályórát tart Arskeliss nyugalma, amikor végül befejezi a meditációját és frissült lélekkel és elmével kinyitja szemeit, amikor is az óriás még mindig a saját dolgát végzi.
~Lássuk, mit csinál óriás barátunk.~ S a továbbiakban figyelemmel kíséri a műveleteit, valamint a környéken tartózkodókat.
~Ki tudhatja, hogy min jár az esze, de látszólag jól érzi magát.~ Figyel fel az óriás arckifejezésére. Végül az óriás feltápászkodik és közli, hogy befejezte a dolgát.*
-Nos, szerintem mindkettőnkre ráférne egy jó kis ital. Mit szólna hozzá, hogyha megállnánk egy röpke pár minutumra, amíg a szerszámokat megveszem és utána beülhetnénk a Wegtoreni Kalmárba inni egy jó italt.
9309. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-10 18:44:46
Üzenet elküldve: 2023-01-10 18:44:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Mehetnék//
*Bérelt ló hátán kaptat ki az erdőszéli tisztásra, hogy kicsit megszabaduljon a városi forgatagtól. Szinte idegesíti már, hogy milyen hosszú ideje van egy helyben, holott tudja, hogy ezt szoknia kell. Lassan véget kell vetni az örökös utazásnak, karavánok kíséretének, és meg kell vetnie a lábát egy helyen. Az üzlet megkívánja, hogy a hírek megtalálják, és ne mindig a nyomában haladjanak a következő úti cél felé.
Ha őszinte magához, ennek valamennyire örül is. Fiatal éveit már rég maga mögött tudja, és bármily fájó, a kényelem egyre nagyobb hangsúlyt kap az életében. Már kínozzák az ízületei, ha egy éjszakát a szabad ég alatt, vagy akár egy huzatos sátorban tölt. Még nem olyan öreg, hogy ilyen nyűgjei legyenek, de nem is kímélte magát. Jobb lenne már egy helyben, és csak ritkább alkalmakkor elvándorolni más tájakra.
De most mindenképpen jót tesz neki egy kis idő a szabad ég alatt, mások által nem zavarva. Persze, a város nincs messze, ahogy a kötelezettségei sem, amikhez vissza is fog térni, idővel. Most azonban egyszerűen csak élvezi a céltalan poroszkálást, és ebben még a csípős hideg idő se gátolja.*
*Bérelt ló hátán kaptat ki az erdőszéli tisztásra, hogy kicsit megszabaduljon a városi forgatagtól. Szinte idegesíti már, hogy milyen hosszú ideje van egy helyben, holott tudja, hogy ezt szoknia kell. Lassan véget kell vetni az örökös utazásnak, karavánok kíséretének, és meg kell vetnie a lábát egy helyen. Az üzlet megkívánja, hogy a hírek megtalálják, és ne mindig a nyomában haladjanak a következő úti cél felé.
Ha őszinte magához, ennek valamennyire örül is. Fiatal éveit már rég maga mögött tudja, és bármily fájó, a kényelem egyre nagyobb hangsúlyt kap az életében. Már kínozzák az ízületei, ha egy éjszakát a szabad ég alatt, vagy akár egy huzatos sátorban tölt. Még nem olyan öreg, hogy ilyen nyűgjei legyenek, de nem is kímélte magát. Jobb lenne már egy helyben, és csak ritkább alkalmakkor elvándorolni más tájakra.
De most mindenképpen jót tesz neki egy kis idő a szabad ég alatt, mások által nem zavarva. Persze, a város nincs messze, ahogy a kötelezettségei sem, amikhez vissza is fog térni, idővel. Most azonban egyszerűen csak élvezi a céltalan poroszkálást, és ebben még a csípős hideg idő se gátolja.*
9308. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-10 16:07:57
Üzenet elküldve: 2023-01-10 16:07:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Csak egy kis kikapcsolódás //
*Miképp az ötleteléssel, úgy a város megközelítésével is halad a páros. Bár nem sietnek semmivel. Lily legalábbis nem bánnám, ha a mai nap sosem érne véget. Talán számára sem kristálytiszta, de szíve mélyén érzi, hogy hosszú idő után végre ismét önmaga lehet. Egy átlagnál talán kicsit zsiványabb lány. Myyna pedig nem kéri ezért számon. Sőt. Tettestársként adja az árva alá a lovat, amit ő kitűnő örömmel fogad. Ám a fekete hajú érzelmeinek kavalkádjában lappang még valami plusz is. Valami szokatlanul más, amit nem tud hová tenni, vagy azonosítani, de mindenképpen szeretne rájönni. Talán a nap folyamán majd tisztul a kép.*
- Azoknál csak jobban ismerem Artheniort, akik sosem jártak ott. Ha viszont idegenvezetőt keresel, nem én vagyok az elfed. Vagy embered. Vagy amelyik jobban tetszik.
*Árvánk le sem tagadhatná, hogy fattyú, hiszen távolról sikít róla vérének mindkét mivoltja. Elsőként a hosszú fülek szúrhatnak szemet a nézelődőnek. Ám a pofija meg nem csinos annyira, hogy a szépek népét képviselje. Azok számára akik össze tudják adni a kettőt a kettővel, egyértelmű az eredmény. Ő mégis előszeretettel hazudj magát hosszúéletűnek. Hogy miért teszi ezt, az legyen egy másik nap története! Lily ötlete szemmel láthatóan elnyerte Myyna tetszését. Vagy inkább füllel hallhatóan, hisz a lány máris hozzá fűzi a szükséges eszközök listáját. A félvér arcára kúszik is egy halovány félmosoly a lelkesedés láttán.*
- A türelmet kihagytad a felsorolásból.
*Böki oda, miközben igyekszik fejét a másik vállára hajtani. Hogy mennyire jár sikerrel, az a szerencsén múlik.*
- Csináltam már hasonlót és van ennek egyszerűbb módja is.
*Az ében hajú itt megköszörüli a torkát, mint aki valami nagy bejelentésre készül.*
- Nem vagyok tudós, vagy ilyesmi, de a patkányokhoz történetesen értek. Kiváló hallgatóságot nyújtanak, mikor senki sem kíváncsi rád és csupán néhány falatot kérnek cserébe.
*Egy mély sóhajba rejtve kéri apró barátai bacsánatát. Hisz mikor a félvér felébredt ma reggel, még nem sejtette, hogy végezni fog egyikükkel. Ellenben Myynának is jár a rendhagyó tett, amivel nyomot hagyhat a történelemben, vagy mi. Lily pedig egy ujját is hajlandó lenne feláldozni ezért. Egy patkány élete, még ha barát is, csekély árnak nevezhető. Hogy miért érzi így, azt a fattyú sem tudja. Ám nem is vesződik azzal, hogy belegondoljon.*
- Ismerek egy jóképű sikátort. Akad nálam még sajt és némi szárított hús is. Ezeket letesszük egy jól látható helyre. Majd *Ránt elő szabad kezével egy dobótőrt az egyik csizmájából.* ezekkel célba vesszük őket, amint felbukkannak.
*A komisz mosoly vissza is kúszik árvánk arcára, amint folytatja az elképzeléseit.*
- Egy bolondot lóvá tenni nem rendhagyó cselekedet. Szerintem minden nap megesik ilyesmi. Mi mást fogunk csinálni. *A kis tolvaj itt össze dörzsölné a tenyerit, ha az egyik keze nem lenne egy sokkal jobb helyen a szokottnál.* A piacon fogunk kufárkodni vele. Ha jól játszuk ki a lapjainkat, még arany is cseppenhet belőle. De az is sikernek számítana, ha valami pénzes úr kóstolóként megízleli. Meglátjuk majd, hogy meddig mehetünk el.
*Ennél a résznél árvánk még egy kacsintást is megenged magának. Ellenben ez a magabiztosság vissza is ássa magát a föld alá amint elhangzik Myyna következő kérdése.*
- Hát... Van és volt egy másik is. *Sóhajt fel a lány. Nem szívesen beszélne a hollókról. Főleg Myynának nem. A végén még azt hiszi róla, hogy ő is olyan. Viszont hazudni sem akar. Ahhoz pedig, hogy a lány megérthesse őt, beszélni kénytelen.*
- Tudod, ők nem átlagosak. *Motyogja az árva a piactér távoli kapuját bámulva.* Amiből élnek... Az nem túl törvényes és nem is ez a legfurább bennük. *Kínos grimasz telepedik a félvér arcára, amint maga előtt látja Illidaryt és Syndrát teljes felszerelésben.* Maszkok mögé bújnak. Akkor is, amikor a leghétköznapibb dolgokat teszik. A vezér beszélni sem hajlandó, mondván, nem szeretné, hogy felismerjék a hangját. Gyakran én beszélek helyette, vagy írásban kommunikál. *Újabb sötét sóhaj.* Ezt az információ morzsát is csak azért mondtam el, hogy legyen némi fogalmad róluk. A kérdésedre válaszolva, igen. Van egy hely, ahová haza tudunk térni a dolgaink végeztével.
*Árvánk számára szokatlan dolog ennyire nyíltan és őszintén beszélni a hollókról. Valahogy mégis jóleső érzés végre kiadni magából mindent ami a szívét nyomja.*
- Először úgy volt, hogy a Romvárosban újítunk fel valami elhagyott kúriát. Aztán a semmiből előkerült egy csomó arany. Csomó alatt pedig elképzelhetetlenül sokat értek. Nos, azóta a Kalmárban bérelünk szobákat. De otthonnak nem nevezném. Ott az otthon, ahol a szív. Az én szívem pedig a sikátoromban maradt. A törött hordó alatt. Majd megmutatom, amint ott leszünk. *Lilly elhallgat egy kis időre, ami egyáltalán nem jellemző rá. Ez a nap amilyen könnyednek indult, olyan mély kérdéseket vetett fel benne. Ehhez pedig nem kellett más, mint Myyna és a lehengerlő személyisége, na és persze a célratörőnek ható kérdései.*
- Akkor vadásszunk patkányra?
// Csak egy kis kikapcsolódás //
*Miképp az ötleteléssel, úgy a város megközelítésével is halad a páros. Bár nem sietnek semmivel. Lily legalábbis nem bánnám, ha a mai nap sosem érne véget. Talán számára sem kristálytiszta, de szíve mélyén érzi, hogy hosszú idő után végre ismét önmaga lehet. Egy átlagnál talán kicsit zsiványabb lány. Myyna pedig nem kéri ezért számon. Sőt. Tettestársként adja az árva alá a lovat, amit ő kitűnő örömmel fogad. Ám a fekete hajú érzelmeinek kavalkádjában lappang még valami plusz is. Valami szokatlanul más, amit nem tud hová tenni, vagy azonosítani, de mindenképpen szeretne rájönni. Talán a nap folyamán majd tisztul a kép.*
- Azoknál csak jobban ismerem Artheniort, akik sosem jártak ott. Ha viszont idegenvezetőt keresel, nem én vagyok az elfed. Vagy embered. Vagy amelyik jobban tetszik.
*Árvánk le sem tagadhatná, hogy fattyú, hiszen távolról sikít róla vérének mindkét mivoltja. Elsőként a hosszú fülek szúrhatnak szemet a nézelődőnek. Ám a pofija meg nem csinos annyira, hogy a szépek népét képviselje. Azok számára akik össze tudják adni a kettőt a kettővel, egyértelmű az eredmény. Ő mégis előszeretettel hazudj magát hosszúéletűnek. Hogy miért teszi ezt, az legyen egy másik nap története! Lily ötlete szemmel láthatóan elnyerte Myyna tetszését. Vagy inkább füllel hallhatóan, hisz a lány máris hozzá fűzi a szükséges eszközök listáját. A félvér arcára kúszik is egy halovány félmosoly a lelkesedés láttán.*
- A türelmet kihagytad a felsorolásból.
*Böki oda, miközben igyekszik fejét a másik vállára hajtani. Hogy mennyire jár sikerrel, az a szerencsén múlik.*
- Csináltam már hasonlót és van ennek egyszerűbb módja is.
*Az ében hajú itt megköszörüli a torkát, mint aki valami nagy bejelentésre készül.*
- Nem vagyok tudós, vagy ilyesmi, de a patkányokhoz történetesen értek. Kiváló hallgatóságot nyújtanak, mikor senki sem kíváncsi rád és csupán néhány falatot kérnek cserébe.
*Egy mély sóhajba rejtve kéri apró barátai bacsánatát. Hisz mikor a félvér felébredt ma reggel, még nem sejtette, hogy végezni fog egyikükkel. Ellenben Myynának is jár a rendhagyó tett, amivel nyomot hagyhat a történelemben, vagy mi. Lily pedig egy ujját is hajlandó lenne feláldozni ezért. Egy patkány élete, még ha barát is, csekély árnak nevezhető. Hogy miért érzi így, azt a fattyú sem tudja. Ám nem is vesződik azzal, hogy belegondoljon.*
- Ismerek egy jóképű sikátort. Akad nálam még sajt és némi szárított hús is. Ezeket letesszük egy jól látható helyre. Majd *Ránt elő szabad kezével egy dobótőrt az egyik csizmájából.* ezekkel célba vesszük őket, amint felbukkannak.
*A komisz mosoly vissza is kúszik árvánk arcára, amint folytatja az elképzeléseit.*
- Egy bolondot lóvá tenni nem rendhagyó cselekedet. Szerintem minden nap megesik ilyesmi. Mi mást fogunk csinálni. *A kis tolvaj itt össze dörzsölné a tenyerit, ha az egyik keze nem lenne egy sokkal jobb helyen a szokottnál.* A piacon fogunk kufárkodni vele. Ha jól játszuk ki a lapjainkat, még arany is cseppenhet belőle. De az is sikernek számítana, ha valami pénzes úr kóstolóként megízleli. Meglátjuk majd, hogy meddig mehetünk el.
*Ennél a résznél árvánk még egy kacsintást is megenged magának. Ellenben ez a magabiztosság vissza is ássa magát a föld alá amint elhangzik Myyna következő kérdése.*
- Hát... Van és volt egy másik is. *Sóhajt fel a lány. Nem szívesen beszélne a hollókról. Főleg Myynának nem. A végén még azt hiszi róla, hogy ő is olyan. Viszont hazudni sem akar. Ahhoz pedig, hogy a lány megérthesse őt, beszélni kénytelen.*
- Tudod, ők nem átlagosak. *Motyogja az árva a piactér távoli kapuját bámulva.* Amiből élnek... Az nem túl törvényes és nem is ez a legfurább bennük. *Kínos grimasz telepedik a félvér arcára, amint maga előtt látja Illidaryt és Syndrát teljes felszerelésben.* Maszkok mögé bújnak. Akkor is, amikor a leghétköznapibb dolgokat teszik. A vezér beszélni sem hajlandó, mondván, nem szeretné, hogy felismerjék a hangját. Gyakran én beszélek helyette, vagy írásban kommunikál. *Újabb sötét sóhaj.* Ezt az információ morzsát is csak azért mondtam el, hogy legyen némi fogalmad róluk. A kérdésedre válaszolva, igen. Van egy hely, ahová haza tudunk térni a dolgaink végeztével.
*Árvánk számára szokatlan dolog ennyire nyíltan és őszintén beszélni a hollókról. Valahogy mégis jóleső érzés végre kiadni magából mindent ami a szívét nyomja.*
- Először úgy volt, hogy a Romvárosban újítunk fel valami elhagyott kúriát. Aztán a semmiből előkerült egy csomó arany. Csomó alatt pedig elképzelhetetlenül sokat értek. Nos, azóta a Kalmárban bérelünk szobákat. De otthonnak nem nevezném. Ott az otthon, ahol a szív. Az én szívem pedig a sikátoromban maradt. A törött hordó alatt. Majd megmutatom, amint ott leszünk. *Lilly elhallgat egy kis időre, ami egyáltalán nem jellemző rá. Ez a nap amilyen könnyednek indult, olyan mély kérdéseket vetett fel benne. Ehhez pedig nem kellett más, mint Myyna és a lehengerlő személyisége, na és persze a célratörőnek ható kérdései.*
- Akkor vadásszunk patkányra?
9307. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-10 11:59:52
Üzenet elküldve: 2023-01-10 11:59:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Csak egy kis kikapcsolódás //
*Túlságosan jó érzés ez a mai nap. És a jóhoz túlságosan könnyű hozzá szokni. Hasonló érzéseket táplál, mint Lily. Most minden apróságot élvez, mindenben megtalálja a szépet is. Mintha nem a kikötői, bűzös sikátorokból bújt volna elő, hanem egy csirke vagy mifene lábon forgó, gyémánt palotából, ahol a levegőt állandóan fullasztóra tölti a rózsaszín köd. Most nincs baja a hűvössel, a borult éggel, az időnként feltámadó széllel, mert látja mögötte a napsütést. Ettől a sok szépségtől pedig kezd émelyegni a gyomra, mert nem szokott hozzá, viszont összegezve azt kell mondania, hogy most egyszerűen csak jó itt lenni. Persze a Tavernát is nagyon szereti. Sőt, egyre jobban, de még nem érzi, hogy rendesen beilleszkedett volna. Viszont Lilyvel olyan érzése támad, mintha már ezer meg egy éve ismernék egymást.*
- Jó, ha nem is hazai, de jobban ismered nálam.
*Kuncog fel halkan, majd kénytelen előtárni a komolytalan kis ötletét. A rá érkező válasz hatására már hangosabban nevet fel. Valószínűleg mindketten így járnának, ha szépen lassan beismernék az összes garázdaságukat. Az lenne aztán az igen nagy kaland. Persze addig, amíg a kötél szorítása nem vetne véget neki.
Lily ötlete ellenben már kivitelezhetőbb, ámbár igen gusztustalan, eléggé erkölcstelennek ható, nem túl könnyen kivitelezhető, de nem is lehetetlen. Egyszóval tökéletes. Így kivirult arccal és csillogó szemekkel gondol bele, hogyan is kivitelezhetnék ezt a kis rémtettet.
Kedve pedig csak egyre inkább fokozódik, mikor a lány megtűri, hogy a derekát karolgatva lépkedjen vele. Sőt, még őt is átkarolják, amitől az ő szíve is megszaporázza a dobogását.*
- A patkányfogást szeretem. Csak kell hozzá pár dolog.
*Dörgöl szabad kezével az állára, ahogy igyekszik minden hozzávalót összeszedni.*
- Egy kis bot, madzag, doboz és valami sajt vagy füstölt hús.
*Hümmög, ahogy azon jár a feje, hogy mit hagyhatott ki. De igazából másra nem igen lehet szükségük. A nyúzáshoz nála van a tőre, de bizonyára Lilynél is akad megfelelő célszerszám. A sütögetés már kicsit problémásabb lesz, mert tüzet aztán nem tud csiholni. A végére pedig be is ugrik az igen elmés és jogos kérdés.*
- És kivel tudjuk majd megetetni?
*Húzza össze a szemeit, ahogy elgondolkodásában még a homlokát is megráncolja.*
- Vajon a városnak van közismert bolondja? Tudod olyan mindenhol van. Egy valaki, akit mindig furának tartanak a többiek.
*Közben tovább ballagva tűnődik el újból azon, hogy Lily azt mondta, hogy nincs otthona. Ennyiből talán szerencsésebb nála Myyna, mert neki már ott van a Taverna. Hát kíváncsisága csak felülkerekedik benne.*
- És azokkal, akikkel vagy... Velük hogy élsz? Úgy sincs valami hely, ahová... nos "haza" térj?
*Pillog fel kíváncsian a lány arcára, miközben igyekszik úgy szedni a lábait, hogy ne essen pofára.*
// Csak egy kis kikapcsolódás //
*Túlságosan jó érzés ez a mai nap. És a jóhoz túlságosan könnyű hozzá szokni. Hasonló érzéseket táplál, mint Lily. Most minden apróságot élvez, mindenben megtalálja a szépet is. Mintha nem a kikötői, bűzös sikátorokból bújt volna elő, hanem egy csirke vagy mifene lábon forgó, gyémánt palotából, ahol a levegőt állandóan fullasztóra tölti a rózsaszín köd. Most nincs baja a hűvössel, a borult éggel, az időnként feltámadó széllel, mert látja mögötte a napsütést. Ettől a sok szépségtől pedig kezd émelyegni a gyomra, mert nem szokott hozzá, viszont összegezve azt kell mondania, hogy most egyszerűen csak jó itt lenni. Persze a Tavernát is nagyon szereti. Sőt, egyre jobban, de még nem érzi, hogy rendesen beilleszkedett volna. Viszont Lilyvel olyan érzése támad, mintha már ezer meg egy éve ismernék egymást.*
- Jó, ha nem is hazai, de jobban ismered nálam.
*Kuncog fel halkan, majd kénytelen előtárni a komolytalan kis ötletét. A rá érkező válasz hatására már hangosabban nevet fel. Valószínűleg mindketten így járnának, ha szépen lassan beismernék az összes garázdaságukat. Az lenne aztán az igen nagy kaland. Persze addig, amíg a kötél szorítása nem vetne véget neki.
Lily ötlete ellenben már kivitelezhetőbb, ámbár igen gusztustalan, eléggé erkölcstelennek ható, nem túl könnyen kivitelezhető, de nem is lehetetlen. Egyszóval tökéletes. Így kivirult arccal és csillogó szemekkel gondol bele, hogyan is kivitelezhetnék ezt a kis rémtettet.
Kedve pedig csak egyre inkább fokozódik, mikor a lány megtűri, hogy a derekát karolgatva lépkedjen vele. Sőt, még őt is átkarolják, amitől az ő szíve is megszaporázza a dobogását.*
- A patkányfogást szeretem. Csak kell hozzá pár dolog.
*Dörgöl szabad kezével az állára, ahogy igyekszik minden hozzávalót összeszedni.*
- Egy kis bot, madzag, doboz és valami sajt vagy füstölt hús.
*Hümmög, ahogy azon jár a feje, hogy mit hagyhatott ki. De igazából másra nem igen lehet szükségük. A nyúzáshoz nála van a tőre, de bizonyára Lilynél is akad megfelelő célszerszám. A sütögetés már kicsit problémásabb lesz, mert tüzet aztán nem tud csiholni. A végére pedig be is ugrik az igen elmés és jogos kérdés.*
- És kivel tudjuk majd megetetni?
*Húzza össze a szemeit, ahogy elgondolkodásában még a homlokát is megráncolja.*
- Vajon a városnak van közismert bolondja? Tudod olyan mindenhol van. Egy valaki, akit mindig furának tartanak a többiek.
*Közben tovább ballagva tűnődik el újból azon, hogy Lily azt mondta, hogy nincs otthona. Ennyiből talán szerencsésebb nála Myyna, mert neki már ott van a Taverna. Hát kíváncsisága csak felülkerekedik benne.*
- És azokkal, akikkel vagy... Velük hogy élsz? Úgy sincs valami hely, ahová... nos "haza" térj?
*Pillog fel kíváncsian a lány arcára, miközben igyekszik úgy szedni a lábait, hogy ne essen pofára.*
9306. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-08 21:53:33
Üzenet elküldve: 2023-01-08 21:53:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Rotha, Gul//
-Jó lesz akkor a Gul. Ne erőltesd! Ehhez lehet óriásnak kellene lenned, vagy többet próbálgatnod. *Mosolyog, miközben tudja, a kolostorban is sokan elhibázták. Már nem emlékszik, miért ilyen nevet adtak neki a mesterek.*
~Lehet az első szavaim egyike volt ez? Vagy az is lehet találkoztak valamelyik szülőmmel? Netán édesanyámmal? Mindegy is, mostanra nem számít semmit sem. Kár ezen gondolkozni.~
*A piactérről elég könnyed út vezetett idáig. Megtalálni sem volt oly nehéz, mint azt bárki elsőre gondolta volna. Megérkezvén a következő kép tárul elé. Párocskák járják az utakat, vagy épp piknikeznek emitt-amott.*
~Kicsit másképp képzeltem ezt a helyet, bár igaz eddig itt Artheniorban nem sok zöldet láttam, főleg kövezett terek és egymásba érő házak. Ha helyenként felütötte magát a gaz a kövek között, az is gondolom ideig-óráig éli túl.~
-Egy parkhoz képest elég sűrű a tömeg, nemde? *Fordul Arskelisshez.* -Nézzünk körül, hátha lelünk olyan részt, ahol kevesebben, vagy csendesebben vannak. Köszönöm, hogy lehetőséget adtál nekem, egy kicsit elmélyedni.
*Némi keresgélés után, sikerül egy kicsit távol esőbb részt találni.*
-Ez a hely itt jó lesz. Nem tudom meddig fog tartani, általában 1-2 óra. Remélem nem gond.
*Ezt követően megáll teljesen egyenesen, bár kissé mégis furcsán. Mély lélegzetet vesz lassan, majd picit bent tartja, majd lassan kifújja, majd azt is megtartja. Ezt még nyolcszor elismétli. a Végére az arca teljesen átszellemül, kifejezéstelen, de mégis örömteli.
Ezt követően, lassan, mint egy patak csörgedezése, végigcsinál valami gyakorlatot. Mozdulatai lágyak és könnyedek, mint a szél fújta selyem. Hosszabb megfigyelés után látszik, hogy valójában több gyakorlatot végez az óriás. Mindegyik kezdete, egy kezeket összeérintve magasba tartott zárt állás, majd a kezeket először a mellkasa előtt tenyérrel összeérintve, aztán tenyérrel lefelé, a levegőt haspréssel kifújva kezdődik. És lényegében ugyanezzel zárul.
Miután ezzel végzett, megismétli a lassú ki- és belégzéses gyakorlatot ismét kilencszer.
Ezután belekezd egy másfajta gyakorlatba. Ezek sokkal gyorsabbak, energetikusabbak. Ütések, rúgások, bukfencek, szaltók. Mindegyik szekvencia kezdete és vége olyan, mint az előző esetben, de sokkal dinamikusabbak. Egy hozzáértő harcos látja, hogy itt elképzelt ellenfelek ellen harcol a gyakorlatot végző.
Ezt követően, ismét megismétli a lassú ki- és belégzéses gyakorlatot, ismét kilencszer.
Bár azt hihetné valaki, hogy ilyenkor valami még intenzívebb jön, de nem. Szokványosnak tűnő, majd meglepően nehéz, statikus mozdulatokat láthat a nézelődő. Némelyik kellemes, némelyik nehézkes, mások kellemetlenek, vagy épp lehetetlennek tűnnek, hogy bárki teste erre képes lenne. Ezen utolsó lassú gyakorlatok közben, már szinte csak az óriás erős légzését hallani. Ritmikusan, megnyugtatóan, már-már hipnotikusan.
Végül a korábban látott, álló helyzetben elvégzett lélegző gyakorlatokat, ismét kilencszer elvégzi.
Végezetül, a hátát egy magas fának támasztva, leül egy furcsa, keresztezett lábú ülésbe, ahol a bokái az ellentétes combokon nyugtatja. Szemeit zárva tartva a korábbiaknak megfelelően, lassan, de ritmikusan beszívja a levegőt, majd bent tartja, lassan kifújja, majd megint vár.
A fizikai fájdalom lassan tompává, majd végül érzékelhetetlenné válik. A teste már szinte nem is létezik, csak a lelke. Végül marad az üresség. Érzi az istenek leheletét.
Ismét érzi Eeyr jóságát, a teremtett lények szeretetét és annak melegségét.*
~Ha adsz, tedd önzetlenül. Mivel hatalmas vagyok, segítek másoknak, így magamon is.~
*Ismét érzi Teysus elismerését, mindenkinek az akarását és az egyensúlyra törekvését.*
~Minden harmóniában van mindennel. Amit adok, azt vissza is kapom. Lehet nem ma, de valamikor igen. Ha önmagam vagyok, akkor megismételhetetlen vagyok.~
*Az elmélyülés végeztével, sokkal frissebben tér lassan magához. Persze reméli, hogy a képek, gondolatok és érzések, amiket megtapasztalt, azok tényleg azok, amik.
Először a hangok térnek vissza. Madarak éneke, távol emberek beszédének duruzsolása, majd a bogarak neszezése, végül a szélfútta falevelek susogása, ágak nyikorgó nyöszörgése.
Másodjára az illatok térnek vissza, a mindent körülölelő fű szaga és a virágok illata, valamint a kisebb nagyobb tavak kipárolgása.
Harmadjára a szemhéján beszűrődő nap sugarai, amit elsőre el is takar kezeivel. Ujjait kissé szétnyitva engedi be azt, hogy ne vakítsa el a hirtelen világosság.
Negyedjére megérzi a levegő mozgását a karjain, valamint a föld egyenetlenségét a fenekében és a fa kérgének nyomását a hátán.
Végül a kellemetlen savas ízt a szájában. Mivel olyan szomjas, mint még soha.*
~De rég volt ilyen erős. Remélem ez egy jó jel.~
*Szép lassan összeszedi magát. Feltápászkodik és láthatóan fáradt, de mégis felfrissült.*
-Köszönöm, hogy megvártál, most merre menjünk Rothawdar?
A hozzászólás írója (Gul' Magoor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.08 21:54:53
-Jó lesz akkor a Gul. Ne erőltesd! Ehhez lehet óriásnak kellene lenned, vagy többet próbálgatnod. *Mosolyog, miközben tudja, a kolostorban is sokan elhibázták. Már nem emlékszik, miért ilyen nevet adtak neki a mesterek.*
~Lehet az első szavaim egyike volt ez? Vagy az is lehet találkoztak valamelyik szülőmmel? Netán édesanyámmal? Mindegy is, mostanra nem számít semmit sem. Kár ezen gondolkozni.~
*A piactérről elég könnyed út vezetett idáig. Megtalálni sem volt oly nehéz, mint azt bárki elsőre gondolta volna. Megérkezvén a következő kép tárul elé. Párocskák járják az utakat, vagy épp piknikeznek emitt-amott.*
~Kicsit másképp képzeltem ezt a helyet, bár igaz eddig itt Artheniorban nem sok zöldet láttam, főleg kövezett terek és egymásba érő házak. Ha helyenként felütötte magát a gaz a kövek között, az is gondolom ideig-óráig éli túl.~
-Egy parkhoz képest elég sűrű a tömeg, nemde? *Fordul Arskelisshez.* -Nézzünk körül, hátha lelünk olyan részt, ahol kevesebben, vagy csendesebben vannak. Köszönöm, hogy lehetőséget adtál nekem, egy kicsit elmélyedni.
*Némi keresgélés után, sikerül egy kicsit távol esőbb részt találni.*
-Ez a hely itt jó lesz. Nem tudom meddig fog tartani, általában 1-2 óra. Remélem nem gond.
*Ezt követően megáll teljesen egyenesen, bár kissé mégis furcsán. Mély lélegzetet vesz lassan, majd picit bent tartja, majd lassan kifújja, majd azt is megtartja. Ezt még nyolcszor elismétli. a Végére az arca teljesen átszellemül, kifejezéstelen, de mégis örömteli.
Ezt követően, lassan, mint egy patak csörgedezése, végigcsinál valami gyakorlatot. Mozdulatai lágyak és könnyedek, mint a szél fújta selyem. Hosszabb megfigyelés után látszik, hogy valójában több gyakorlatot végez az óriás. Mindegyik kezdete, egy kezeket összeérintve magasba tartott zárt állás, majd a kezeket először a mellkasa előtt tenyérrel összeérintve, aztán tenyérrel lefelé, a levegőt haspréssel kifújva kezdődik. És lényegében ugyanezzel zárul.
Miután ezzel végzett, megismétli a lassú ki- és belégzéses gyakorlatot ismét kilencszer.
Ezután belekezd egy másfajta gyakorlatba. Ezek sokkal gyorsabbak, energetikusabbak. Ütések, rúgások, bukfencek, szaltók. Mindegyik szekvencia kezdete és vége olyan, mint az előző esetben, de sokkal dinamikusabbak. Egy hozzáértő harcos látja, hogy itt elképzelt ellenfelek ellen harcol a gyakorlatot végző.
Ezt követően, ismét megismétli a lassú ki- és belégzéses gyakorlatot, ismét kilencszer.
Bár azt hihetné valaki, hogy ilyenkor valami még intenzívebb jön, de nem. Szokványosnak tűnő, majd meglepően nehéz, statikus mozdulatokat láthat a nézelődő. Némelyik kellemes, némelyik nehézkes, mások kellemetlenek, vagy épp lehetetlennek tűnnek, hogy bárki teste erre képes lenne. Ezen utolsó lassú gyakorlatok közben, már szinte csak az óriás erős légzését hallani. Ritmikusan, megnyugtatóan, már-már hipnotikusan.
Végül a korábban látott, álló helyzetben elvégzett lélegző gyakorlatokat, ismét kilencszer elvégzi.
Végezetül, a hátát egy magas fának támasztva, leül egy furcsa, keresztezett lábú ülésbe, ahol a bokái az ellentétes combokon nyugtatja. Szemeit zárva tartva a korábbiaknak megfelelően, lassan, de ritmikusan beszívja a levegőt, majd bent tartja, lassan kifújja, majd megint vár.
A fizikai fájdalom lassan tompává, majd végül érzékelhetetlenné válik. A teste már szinte nem is létezik, csak a lelke. Végül marad az üresség. Érzi az istenek leheletét.
Ismét érzi Eeyr jóságát, a teremtett lények szeretetét és annak melegségét.*
~Ha adsz, tedd önzetlenül. Mivel hatalmas vagyok, segítek másoknak, így magamon is.~
*Ismét érzi Teysus elismerését, mindenkinek az akarását és az egyensúlyra törekvését.*
~Minden harmóniában van mindennel. Amit adok, azt vissza is kapom. Lehet nem ma, de valamikor igen. Ha önmagam vagyok, akkor megismételhetetlen vagyok.~
*Az elmélyülés végeztével, sokkal frissebben tér lassan magához. Persze reméli, hogy a képek, gondolatok és érzések, amiket megtapasztalt, azok tényleg azok, amik.
Először a hangok térnek vissza. Madarak éneke, távol emberek beszédének duruzsolása, majd a bogarak neszezése, végül a szélfútta falevelek susogása, ágak nyikorgó nyöszörgése.
Másodjára az illatok térnek vissza, a mindent körülölelő fű szaga és a virágok illata, valamint a kisebb nagyobb tavak kipárolgása.
Harmadjára a szemhéján beszűrődő nap sugarai, amit elsőre el is takar kezeivel. Ujjait kissé szétnyitva engedi be azt, hogy ne vakítsa el a hirtelen világosság.
Negyedjére megérzi a levegő mozgását a karjain, valamint a föld egyenetlenségét a fenekében és a fa kérgének nyomását a hátán.
Végül a kellemetlen savas ízt a szájában. Mivel olyan szomjas, mint még soha.*
~De rég volt ilyen erős. Remélem ez egy jó jel.~
*Szép lassan összeszedi magát. Feltápászkodik és láthatóan fáradt, de mégis felfrissült.*
-Köszönöm, hogy megvártál, most merre menjünk Rothawdar?
A hozzászólás írója (Gul' Magoor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2023.01.08 21:54:53
9305. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-07 00:46:19
Üzenet elküldve: 2023-01-07 00:46:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Reméltem is.
* Kipirultan szusszan egyet. Ha most hirtelen komoly önmegtartóztatásba kezdene, valószínűleg a lány mászna rá előbb-utóbb, akármennyire is tart a dologtól. *
~ Mert hát, istenek, csak rá kell nézni. ~
* Nem is tudhatja a férfi, mennyire új és más ez Olea számára is, mint amit eddig tapasztalt. Nem is tudja mit kezdjen ezzel a sok új benyomással. Legszívesebben meghemperegne bennük és magához ölelné őket. Néha elbizonytalanodik, hogy hogyan is kellene reagálnia, de elhatározta, ha így lesz, akkor csak megvonja a vállát gondolatban és teszi, amit az adott helyzetben szeretne. *
- Óh.
* Meglepetten felsóhajt, amikor a kezéhez simul a férfi. Elmosolyodik és bátrabban túr a hajzuhatagba. Teljesen belefeledkezik abba, amit csinál, csak siklatja a hajszálakat oda és vissza az ujjai között. Mondhatni, irigykedik rá. *
- Olyan szép.
* Közli őszintén, és a mutatóujja köré csavar egy tincset. Csak állnak ott, és fogalma sincs mit csinál. Csak egyszerűen jó érzés. *
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Reméltem is.
* Kipirultan szusszan egyet. Ha most hirtelen komoly önmegtartóztatásba kezdene, valószínűleg a lány mászna rá előbb-utóbb, akármennyire is tart a dologtól. *
~ Mert hát, istenek, csak rá kell nézni. ~
* Nem is tudhatja a férfi, mennyire új és más ez Olea számára is, mint amit eddig tapasztalt. Nem is tudja mit kezdjen ezzel a sok új benyomással. Legszívesebben meghemperegne bennük és magához ölelné őket. Néha elbizonytalanodik, hogy hogyan is kellene reagálnia, de elhatározta, ha így lesz, akkor csak megvonja a vállát gondolatban és teszi, amit az adott helyzetben szeretne. *
- Óh.
* Meglepetten felsóhajt, amikor a kezéhez simul a férfi. Elmosolyodik és bátrabban túr a hajzuhatagba. Teljesen belefeledkezik abba, amit csinál, csak siklatja a hajszálakat oda és vissza az ujjai között. Mondhatni, irigykedik rá. *
- Olyan szép.
* Közli őszintén, és a mutatóujja köré csavar egy tincset. Csak állnak ott, és fogalma sincs mit csinál. Csak egyszerűen jó érzés. *
9304. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-07 00:01:29
Üzenet elküldve: 2023-01-07 00:01:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 156
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Az élet unalmas flört nélkül *válaszolja a nőnek*
- Lehet, hogy várunk, de nem kell rögtön addig papnak állnom *vigyorodik el, hiszen azért az aztán tényleg éles életmód váltás lenne és ilyesmiről még csak fordítva hallott, ráadásul
az is meglepte. Vannak dolgok amiket egy lény csak későn tapasztal az életében ettől fogva valahogy olyan meseszerűnek tűnnek, irreálisnak. Csillogó szemmel figyeli őket bárki, mint Dalaf Olét aki épp az érintésébe dörgölőzik és megmelengeti a szívét, miközben kellemes pecsétet ad az elhangzott ígéretek tetejére. Ami az utcakölykökkel való afférokat érinti a vörös megérti a dolgot. Noha ő nem a kikötőben nőtt fel, de tapasztalt hasonlót. Még ha az pontosan az a sok szarság miatt inkább mindig a kötelékre alapult. Már ameddig, hiszen mindkét ilyen személye lelépett azóta mégis. Ki mikor, mekkora fájdalmat hagyva maga után, lehetőségeket, talányokat és miegymást. Az elf örül, hogy a lányt bem bántották a partnerei, de tulajdonképpen azt nem tudta meg milyenek is voltak az ágyban. Kicsit kétesen figyeli még a másikat mikor az mosolyogni próbál és elhessegetni az egészet, mint ami soha nem volt egy fájópont, de az agya teljesen más gondolatoknak adja át az uralmat, ahogy a pici kacsók megérintik a haját. A legtöbben mindig ilyen tétován, kíváncsisággal fűtve érnek hozzá a tincseihez azt híve, hogy éppen valami vallási bűnt követnek el, pedig közel sem. Valójában Dalaf egyik kedvenc elfoglaltsága hagyni és érezni ahogy a hajával játszanak, úgyhogy nem rest ezúttal ő maga a másik kezeihez dörgölőzni*
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Az élet unalmas flört nélkül *válaszolja a nőnek*
- Lehet, hogy várunk, de nem kell rögtön addig papnak állnom *vigyorodik el, hiszen azért az aztán tényleg éles életmód váltás lenne és ilyesmiről még csak fordítva hallott, ráadásul
az is meglepte. Vannak dolgok amiket egy lény csak későn tapasztal az életében ettől fogva valahogy olyan meseszerűnek tűnnek, irreálisnak. Csillogó szemmel figyeli őket bárki, mint Dalaf Olét aki épp az érintésébe dörgölőzik és megmelengeti a szívét, miközben kellemes pecsétet ad az elhangzott ígéretek tetejére. Ami az utcakölykökkel való afférokat érinti a vörös megérti a dolgot. Noha ő nem a kikötőben nőtt fel, de tapasztalt hasonlót. Még ha az pontosan az a sok szarság miatt inkább mindig a kötelékre alapult. Már ameddig, hiszen mindkét ilyen személye lelépett azóta mégis. Ki mikor, mekkora fájdalmat hagyva maga után, lehetőségeket, talányokat és miegymást. Az elf örül, hogy a lányt bem bántották a partnerei, de tulajdonképpen azt nem tudta meg milyenek is voltak az ágyban. Kicsit kétesen figyeli még a másikat mikor az mosolyogni próbál és elhessegetni az egészet, mint ami soha nem volt egy fájópont, de az agya teljesen más gondolatoknak adja át az uralmat, ahogy a pici kacsók megérintik a haját. A legtöbben mindig ilyen tétován, kíváncsisággal fűtve érnek hozzá a tincseihez azt híve, hogy éppen valami vallási bűnt követnek el, pedig közel sem. Valójában Dalaf egyik kedvenc elfoglaltsága hagyni és érezni ahogy a hajával játszanak, úgyhogy nem rest ezúttal ő maga a másik kezeihez dörgölőzni*
9303. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-06 19:30:16
Üzenet elküldve: 2023-01-06 19:30:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
// Csak egy kis kikapcsolódás //
*Pedig a gyerekesnek tűnő álmok nagyon is részei az életnek. Főleg azok számára kellene engedélyt adnia a világnak, akik kénytelenek életük hajnalán felnőni. Ezen szerencsétlenek számára gyakran ez az egyetlen módszer marad, amikor túl kell esniük egy-egy nehezebb időszakon. Lily is sok alkalommal hajtotta álomra a fejét valami hasonló álomvilágban a koszos és gyakran hideg sikátorok, erdők, vagy üresen maradt viskók mélyén. Ezek az idők nem is voltak olyan régen. Csupán néhány hat telt el, mióta az árva először tette be a lábát Artheniorba és ismét találkozott Illydarival, aki teljesen megváltoztatta az életkörülményeit. Ellenben ez nem az a hely és idő, ahol a lány eltöprenghetne a közelmúltban történteken. Jelen pillanatban egy másik, sokkal kellemesebb problémára kell koncentrálnia. Agyának tekervényeit szinte gereblyével fésüli annak érdekében, hogy megtalálja kettejük számára a megfelelő időtöltést. Ami kellőképpen kikapcsolja a lányokat, hiszen mindketten lazításnak szerették volna szentelni a mai napot. De legyen rendhagyóis, hogy a tervnek megfeleljen! Ezen rugózó aggyal és Myynával kézen fogva indulnak el a város felé, ahol remélhetőleg több lehetőség, vagy eszköz áll majd rendelkezésükre, az évezred tettét elkövetni. A túlerőltetett töprengést a fehér hajú lány szavai szakítják meg.*
- Hazai? *Néz komoran a másik pislogóiba.* Még otthonom sincs, nemhogy hazám lenne. Persze jól van ez így. A teljes szabadság áldozatokkal jár.
*A végére azért elmosolyodik és egy pimasz kacsintást sem átall a lányra vetni. Nem áll szándékában elrontani a kialakult hangulatot, de a szavak azért hagynak némi keserű szájízt maguk után. Nem csupán otthona nincs a félvérnek, hanem úgy őszintén szólva senkije. Leszámítva néhány vakhitű bérgyilkost, akik nem biztos, hogy jó hatással vannak rá. Na meg persze Rokion, akiről hosszú ideje nem tudni, él-e még egyáltalán. Az isteneknek hála, ezt a gondolatmenetet is ketté törik Myyna szavai.*
- Ennek felettébb örülök, mivel nekem is eszembe jutott valami, ám az nem biztos, hogy olyan remek. *Kuncog árvánk is egy kurtát* Hallgatlak.
*Nagy meglepettségében az ében hajú el sem képes dönteni, hogy mi lepi meg jobban. Az átkarolás, minek hatására úgy kezd el kalapálni a szíve, mintha a világ legfürgébb szerzetét lopta volna meg, mégis sikerült lefutnia. Legalább tovább lépkedni nem felejtett el. Vagy az elhangzott szavak. Mondjuk az utóbbiról hamar kiderül, hogy csak viccnek szánták. Hála az összes istennek. Ellenben árvánknak valamit mondania kell, ami nem túl egyszerű így a mellkasából kiugrani készülő szívvel és kiölelve a komfort zónájából. Bár az érzés, hogy egy ilyen okos és szép lány fonja a dereka köré a karját, kellemes. Elmondhatatlanul szokatlan az árva számára, mégis örömteli. Lily sem tehet mást, mint viszonozza a gesztust. Igyekszik leutánozni barátja mozdulatait. Gyengéden, ellenben mégis határozottságot színlelve. Amennyiben pedig arcára is kivirágzott volna a megilletődés, ami héjaként csapott le árvánkra, hamar mosolyba rendezi az ábrázatát.*
- Hát... Ha van is templom Artheniorban, én személy szerint még kívülről sem láttam.
*Ekkor árvánk arcán a nap legkomolyabb eszmefuttatása villan át egy zsivány mosollyal megtoldva.*
- Az én bűneimre nem lenne elég egy nap. Na meg persze el sem engednének miután mindet elmondom. Kötelet kapnék legkevesebb életfogytig.
*Felkacag a végén. A félvér ennyi marhaságot nem hordott össze még a haton. Szabadabbnak érzi magát, mint bármikor, mióta a városba érkezett. Pedig a köré fonódó kéz néhány dologban gátolja. Például a lépteit is le kellett lassítania. Mégsem igyekszik szabadulni. Sőt. Valamiért egyre kényelmesebben érzi magát Myyna oldalán.*
- Az én ötletem az lett volna, hogy fogjunk patkányt. *Szabad kezének mutatóujját feltartva jelzi, hogy még nem fejezte be.*
- Megnyúzzuk, majd megsütjük. Végül ráveszünk valakit, hogy egye meg.
*Tudja a tolvajpalánta, hogy ennél körülményesebb ötlete nemigen lehetne, mégis kíváncsian várja a reakciót. Rendhagyónak mindenképpen nevezhető a dolog.*
// Csak egy kis kikapcsolódás //
*Pedig a gyerekesnek tűnő álmok nagyon is részei az életnek. Főleg azok számára kellene engedélyt adnia a világnak, akik kénytelenek életük hajnalán felnőni. Ezen szerencsétlenek számára gyakran ez az egyetlen módszer marad, amikor túl kell esniük egy-egy nehezebb időszakon. Lily is sok alkalommal hajtotta álomra a fejét valami hasonló álomvilágban a koszos és gyakran hideg sikátorok, erdők, vagy üresen maradt viskók mélyén. Ezek az idők nem is voltak olyan régen. Csupán néhány hat telt el, mióta az árva először tette be a lábát Artheniorba és ismét találkozott Illydarival, aki teljesen megváltoztatta az életkörülményeit. Ellenben ez nem az a hely és idő, ahol a lány eltöprenghetne a közelmúltban történteken. Jelen pillanatban egy másik, sokkal kellemesebb problémára kell koncentrálnia. Agyának tekervényeit szinte gereblyével fésüli annak érdekében, hogy megtalálja kettejük számára a megfelelő időtöltést. Ami kellőképpen kikapcsolja a lányokat, hiszen mindketten lazításnak szerették volna szentelni a mai napot. De legyen rendhagyóis, hogy a tervnek megfeleljen! Ezen rugózó aggyal és Myynával kézen fogva indulnak el a város felé, ahol remélhetőleg több lehetőség, vagy eszköz áll majd rendelkezésükre, az évezred tettét elkövetni. A túlerőltetett töprengést a fehér hajú lány szavai szakítják meg.*
- Hazai? *Néz komoran a másik pislogóiba.* Még otthonom sincs, nemhogy hazám lenne. Persze jól van ez így. A teljes szabadság áldozatokkal jár.
*A végére azért elmosolyodik és egy pimasz kacsintást sem átall a lányra vetni. Nem áll szándékában elrontani a kialakult hangulatot, de a szavak azért hagynak némi keserű szájízt maguk után. Nem csupán otthona nincs a félvérnek, hanem úgy őszintén szólva senkije. Leszámítva néhány vakhitű bérgyilkost, akik nem biztos, hogy jó hatással vannak rá. Na meg persze Rokion, akiről hosszú ideje nem tudni, él-e még egyáltalán. Az isteneknek hála, ezt a gondolatmenetet is ketté törik Myyna szavai.*
- Ennek felettébb örülök, mivel nekem is eszembe jutott valami, ám az nem biztos, hogy olyan remek. *Kuncog árvánk is egy kurtát* Hallgatlak.
*Nagy meglepettségében az ében hajú el sem képes dönteni, hogy mi lepi meg jobban. Az átkarolás, minek hatására úgy kezd el kalapálni a szíve, mintha a világ legfürgébb szerzetét lopta volna meg, mégis sikerült lefutnia. Legalább tovább lépkedni nem felejtett el. Vagy az elhangzott szavak. Mondjuk az utóbbiról hamar kiderül, hogy csak viccnek szánták. Hála az összes istennek. Ellenben árvánknak valamit mondania kell, ami nem túl egyszerű így a mellkasából kiugrani készülő szívvel és kiölelve a komfort zónájából. Bár az érzés, hogy egy ilyen okos és szép lány fonja a dereka köré a karját, kellemes. Elmondhatatlanul szokatlan az árva számára, mégis örömteli. Lily sem tehet mást, mint viszonozza a gesztust. Igyekszik leutánozni barátja mozdulatait. Gyengéden, ellenben mégis határozottságot színlelve. Amennyiben pedig arcára is kivirágzott volna a megilletődés, ami héjaként csapott le árvánkra, hamar mosolyba rendezi az ábrázatát.*
- Hát... Ha van is templom Artheniorban, én személy szerint még kívülről sem láttam.
*Ekkor árvánk arcán a nap legkomolyabb eszmefuttatása villan át egy zsivány mosollyal megtoldva.*
- Az én bűneimre nem lenne elég egy nap. Na meg persze el sem engednének miután mindet elmondom. Kötelet kapnék legkevesebb életfogytig.
*Felkacag a végén. A félvér ennyi marhaságot nem hordott össze még a haton. Szabadabbnak érzi magát, mint bármikor, mióta a városba érkezett. Pedig a köré fonódó kéz néhány dologban gátolja. Például a lépteit is le kellett lassítania. Mégsem igyekszik szabadulni. Sőt. Valamiért egyre kényelmesebben érzi magát Myyna oldalán.*
- Az én ötletem az lett volna, hogy fogjunk patkányt. *Szabad kezének mutatóujját feltartva jelzi, hogy még nem fejezte be.*
- Megnyúzzuk, majd megsütjük. Végül ráveszünk valakit, hogy egye meg.
*Tudja a tolvajpalánta, hogy ennél körülményesebb ötlete nemigen lehetne, mégis kíváncsian várja a reakciót. Rendhagyónak mindenképpen nevezhető a dolog.*
9302. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-06 15:47:18
Üzenet elküldve: 2023-01-06 15:47:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
// Csak egy kis kikapcsolódás //
*Szépek is ezek a tervek a fejében, de sajnos muszáj felnőnie. Az a világ, amiben ő is és Lily is élnek nem engedi meg a gyerekes álmokat. Noha már jó helye van, de a Tavernában is harcra késznek kell lennie, ha nem akar csalódást okozni. Ő pedig igenis szeretné bizonyítani, hogy megérdemelten kapott ott helyet. De ezzel ráér máskor foglalkozni. Most tényleg szeretné kiélvezni ezt a napot a lehető legjobb társaságával, amit csak találhatott a városban. Örül a frissen szerzett barátságnak, mert igen, ő ezt már elkönyvelte annak. Persze ott van neki Ranen is, de ez a lányok a lányok között valahogy teljesen más. Ezért is örül annak, hogy Lily sem akarja faképnél hagyni annak ellenére, hogy a szórakozásukhoz még nem sok mindent tudott hozzátenni a fehérhajú.*
- A hazai pálya előnye.
*Kuncog fel halkan, majd készségesen ballag is a lány után, miközben ő sem engedi el a kezét.*
- Vaaaan egy remek, nekünk való ötletem.
*Vigyorodik el hirtelen kis sunyin, majd elengedve Lily kezét a karja alá bújva ölel fél kézzel a derekára. Olyan igazi barátosan. Közben a lábaikat figyelve igyekszik úgy hangolni, hogy egyszerre lépjenek. Ami az ő törpe termetével nem egyszerű, de nem is kivitelezhetetlen feladat.*
- Ha van templomotok üljünk be és bánjuk meg minden bűnünket, amit elkövettünk. Az valószínűleg lekötne minket egész napra.
*Kuncog fel az igazán béna egy heccen, miközben kitartóan sétál a lány oldalán.*
// Csak egy kis kikapcsolódás //
*Szépek is ezek a tervek a fejében, de sajnos muszáj felnőnie. Az a világ, amiben ő is és Lily is élnek nem engedi meg a gyerekes álmokat. Noha már jó helye van, de a Tavernában is harcra késznek kell lennie, ha nem akar csalódást okozni. Ő pedig igenis szeretné bizonyítani, hogy megérdemelten kapott ott helyet. De ezzel ráér máskor foglalkozni. Most tényleg szeretné kiélvezni ezt a napot a lehető legjobb társaságával, amit csak találhatott a városban. Örül a frissen szerzett barátságnak, mert igen, ő ezt már elkönyvelte annak. Persze ott van neki Ranen is, de ez a lányok a lányok között valahogy teljesen más. Ezért is örül annak, hogy Lily sem akarja faképnél hagyni annak ellenére, hogy a szórakozásukhoz még nem sok mindent tudott hozzátenni a fehérhajú.*
- A hazai pálya előnye.
*Kuncog fel halkan, majd készségesen ballag is a lány után, miközben ő sem engedi el a kezét.*
- Vaaaan egy remek, nekünk való ötletem.
*Vigyorodik el hirtelen kis sunyin, majd elengedve Lily kezét a karja alá bújva ölel fél kézzel a derekára. Olyan igazi barátosan. Közben a lábaikat figyelve igyekszik úgy hangolni, hogy egyszerre lépjenek. Ami az ő törpe termetével nem egyszerű, de nem is kivitelezhetetlen feladat.*
- Ha van templomotok üljünk be és bánjuk meg minden bűnünket, amit elkövettünk. Az valószínűleg lekötne minket egész napra.
*Kuncog fel az igazán béna egy heccen, miközben kitartóan sétál a lány oldalán.*
9301. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2023-01-06 13:55:40
Üzenet elküldve: 2023-01-06 13:55:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 93
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A város zajai lassan elhalványulnak, ahogy elhagyja Artheniort és megérkezik a tisztásra. A fák lombjai nélkül sivárnak tűnik a hely, de mégis van benne valami szép, festői látvány. Lassan gyalogol, hogy gyönyörködhessen a látványban. A szél süvítése, néhány gally ropogása és pár madár dallama töri meg, vagy inkább váltja fel a város zajait. Úgy dönt ő maga is beszáll és előveszi furulyáját és nekiáll egy kis zenélésnek. Nem játszik semmilyen ismert dalt, csak ritmikusan fújja a hangszerét, ahogy kedve tartja. Még jó nagy jóindulattal sem nevezhető zenének. Néha a madarakat utánozza, bár nincs belőlük túl sok jelen, így az összhangzás még rosszabb lehet, de legalább jól szórakozik.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9567-9586