Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 117 (2321. - 2340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2340. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-19 21:18:10
Üzenet elküldve: 2024-11-19 21:18:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Hallgatja a lányt, közben pedig hunyorogva próbálja megérteni azt, amit a szavakkal próbál megformálni. Eleinte nem nagyon áll össze a kép, de valami harcról és menekülésről lehet szó. Ilyen álmok vannak, ő is futott már hatalmas állat elől, esett gödörbe is, bár gödör nem volt, csak esés, aztán nyekkenve tért magához az ágyában. Amikor még volt sajátja. De kedvét nem szegi az elsuhanó gondolat, a másik szavai ébren tartják a figyelmét, ami az elfre irányul, nem pedig saját magára. *
- Útonállók! Azok kergettek el a hintódból. A sok vörös az biztosan a vér, a párnázott faodú meg a hintó. Aztán biztosan valami erdőben kaptak el, azért futottál bokrok között. Aztán elestél egy kőben, beverted a fejed és már ébren is vagy. Ilyenek az álmok, igen.
*Fejti meg végül azt, amit ő lát ki a szavakból. Nehéz volt, de sikerült, így hát el is lehet felejteni. Nem több ez, mint amikor ők játszanak az ikrekkel, csak az a fejben történik és nem éjszaka. Képzelgések. De a szomorúság mégis ott marad a smaragd szemekben, ami emlékezteti arra, hogy mutat neki ettől sokkal jobb álmot is.*
- Nagy odú? *Méregeti a lányt, az odú neki biztosan teljesen mást jelent, mint a fonott hajúnak. Nem hiszi, hogy egy barlangban van a kutyája, de dolga van, nem ér rákérdezni. Felpattan és már nyúl is a kis kézért.*
- Gyere. De ne maradj le!
*Mondja, s ha megkapja a másik a kis tenyerét, akkor magával vonva őt fut egészen az álomfűzig. Nem könnyű egyszerű gyerekeknek mágiával találkozni, de ez mindenki számára elérhető és pont abban fog segíteni, - vagy épp rontani a helyzeten - amit Cilia átélt. Ha követi és kissé sem elfáradva odaérnek, akkor mutat jelentőségteljesen a fűzre.*
- Az ott! Tudod mi ez?
*Nem vár választ, nagy komolyan, mégis hadarva fog bele a mondandóba.*
- Egy fa! Vannak rajta fagyöngyök, látod? Gyere! *Indul meg a lobkorona lepel alá, ahová nem szűrődik be sem más zaja, sem az övék ki.*
- Ha hozzáérsz, akkor is látsz álmokat. De nem a tieidet, hanem azokét, akik elaludtak itt. És cseppet sem félelmetesek. Na jó, néhány kicsit az, de nem a tieid. Majd meglátod, hogy másokkal is történik ilyen, de sokkal jobb is.
*Nem a futásban, a szavaiban fullad ki és mosolygó szemekkel keresi a másikéit, hogy mit szól hozzá.*
- Ha nem éred fel, akkor felveszlek a nyakamba, csak ne ijedj ha hozzáérsz, mert ha elesünk az fájni fog.
*Hallgatja a lányt, közben pedig hunyorogva próbálja megérteni azt, amit a szavakkal próbál megformálni. Eleinte nem nagyon áll össze a kép, de valami harcról és menekülésről lehet szó. Ilyen álmok vannak, ő is futott már hatalmas állat elől, esett gödörbe is, bár gödör nem volt, csak esés, aztán nyekkenve tért magához az ágyában. Amikor még volt sajátja. De kedvét nem szegi az elsuhanó gondolat, a másik szavai ébren tartják a figyelmét, ami az elfre irányul, nem pedig saját magára. *
- Útonállók! Azok kergettek el a hintódból. A sok vörös az biztosan a vér, a párnázott faodú meg a hintó. Aztán biztosan valami erdőben kaptak el, azért futottál bokrok között. Aztán elestél egy kőben, beverted a fejed és már ébren is vagy. Ilyenek az álmok, igen.
*Fejti meg végül azt, amit ő lát ki a szavakból. Nehéz volt, de sikerült, így hát el is lehet felejteni. Nem több ez, mint amikor ők játszanak az ikrekkel, csak az a fejben történik és nem éjszaka. Képzelgések. De a szomorúság mégis ott marad a smaragd szemekben, ami emlékezteti arra, hogy mutat neki ettől sokkal jobb álmot is.*
- Nagy odú? *Méregeti a lányt, az odú neki biztosan teljesen mást jelent, mint a fonott hajúnak. Nem hiszi, hogy egy barlangban van a kutyája, de dolga van, nem ér rákérdezni. Felpattan és már nyúl is a kis kézért.*
- Gyere. De ne maradj le!
*Mondja, s ha megkapja a másik a kis tenyerét, akkor magával vonva őt fut egészen az álomfűzig. Nem könnyű egyszerű gyerekeknek mágiával találkozni, de ez mindenki számára elérhető és pont abban fog segíteni, - vagy épp rontani a helyzeten - amit Cilia átélt. Ha követi és kissé sem elfáradva odaérnek, akkor mutat jelentőségteljesen a fűzre.*
- Az ott! Tudod mi ez?
*Nem vár választ, nagy komolyan, mégis hadarva fog bele a mondandóba.*
- Egy fa! Vannak rajta fagyöngyök, látod? Gyere! *Indul meg a lobkorona lepel alá, ahová nem szűrődik be sem más zaja, sem az övék ki.*
- Ha hozzáérsz, akkor is látsz álmokat. De nem a tieidet, hanem azokét, akik elaludtak itt. És cseppet sem félelmetesek. Na jó, néhány kicsit az, de nem a tieid. Majd meglátod, hogy másokkal is történik ilyen, de sokkal jobb is.
*Nem a futásban, a szavaiban fullad ki és mosolygó szemekkel keresi a másikéit, hogy mit szól hozzá.*
- Ha nem éred fel, akkor felveszlek a nyakamba, csak ne ijedj ha hozzáérsz, mert ha elesünk az fájni fog.
2339. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-19 18:43:15
Üzenet elküldve: 2024-11-19 18:43:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 354
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
*Hűvös a tarkóját érő szél, hiába a felállított gallér. A hideg évszak ez már, kétségkívül. Szürke a világ, a fák elvesztették a lombjukat, a növények a színüket, a nap a fényét. Nem tudná megmondani, hogy esik-e az eső, vagy csak a levegő az, ami ennyire nyálkás. Rosszkedvűen, a gondolataiba merülve hagyja maga mögött a város még ébredező utcáit a kora reggeli fényben. Sokadjára fogadja meg, hogy nem tér ide vissza többet, de elkerülhetetlen, főleg a kevesebb munkát ígérő, szűkösebb időkben. Kénytelen kiegészíteni a szántókon szerzett kevéske keresetét, még úgy is, hogy az alkalmi munkák mellett olykor friss cipó, szárított hús, fűteni való fa is jut a környékbeliek nagylelkűségéből. A nagyigényűségét, ha volt is olyan, már régen maga mögött hagyta.
Megül a barátságtalanság az arcán, ahogy lekanyarodik a tisztásra. A ruhák anyaga alá kúszik a nyirkos hideg átnedvesítve inget, kabátot. Alacsonyan úsznak a ködölő felhők. Egy sugár nem sok, annyi sem süt át rajtuk. Összevonja a szemöldökét. Zavarja a szemét ez a nappali félhomály.
Lassítás nélkül vág át a réten, le egészen a folyó partjára, a kabátja alatt az övére akasztott kulacsáért nyúlva, hogy merjen bele egy kis vizet, mielőtt tovább indulna, vissza a szántókra.*
Megül a barátságtalanság az arcán, ahogy lekanyarodik a tisztásra. A ruhák anyaga alá kúszik a nyirkos hideg átnedvesítve inget, kabátot. Alacsonyan úsznak a ködölő felhők. Egy sugár nem sok, annyi sem süt át rajtuk. Összevonja a szemöldökét. Zavarja a szemét ez a nappali félhomály.
Lassítás nélkül vág át a réten, le egészen a folyó partjára, a kabátja alatt az övére akasztott kulacsáért nyúlva, hogy merjen bele egy kis vizet, mielőtt tovább indulna, vissza a szántókra.*
2338. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-19 17:53:08
Üzenet elküldve: 2024-11-19 17:53:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1559
OOC üzenetek: 257
Játékstílus: Megfontolt
//Várt váratlan//
*Kicsit kifulladva mégis feltöltődve indulhatnak útra a tisztásra. Közben a doki is összeszedi magát. Ennek ellenére nem bánja, hogy nincs olyan messze az úti céljuk. Azt, inkább, hogy a fésűn kívül a pipáját is otthagyta a lovon. Pedig szívesen elpöfékelne. Az elmúlt napokban egészen hozzászokott, hogy van mit. Ilyen gondolatok közt a lánnyal az oldalán érkeznek meg a tisztásra. Aminek a szépsége, még most sem fogja meg az elf lelkét. Inkább azon jár az esze, hogy vajon ebben az időben tud-e mosolyt találni itt. A félvér kérdése hallatán az említett fára néz és lassan bólint.*
-Hallottam róla. Valami mágikus tulajdonságokkal bíró fa, amit nem is olyan rég ültettek ide és valószínűleg mágiával növesztettek meg.*Gondolkodik kicsit.*Én biztos nem javasolnám, hogy megkóstolják. A hétköznapi fagyöngy is veszélyes. A leveleit és az ágai végét lehet hasznosítani, de a bogyója mérgező.
~Miért enne bárki olyan amiről nem tudja micsoda?~
-Ez honnan jutott eszedbe?
*Kicsit kifulladva mégis feltöltődve indulhatnak útra a tisztásra. Közben a doki is összeszedi magát. Ennek ellenére nem bánja, hogy nincs olyan messze az úti céljuk. Azt, inkább, hogy a fésűn kívül a pipáját is otthagyta a lovon. Pedig szívesen elpöfékelne. Az elmúlt napokban egészen hozzászokott, hogy van mit. Ilyen gondolatok közt a lánnyal az oldalán érkeznek meg a tisztásra. Aminek a szépsége, még most sem fogja meg az elf lelkét. Inkább azon jár az esze, hogy vajon ebben az időben tud-e mosolyt találni itt. A félvér kérdése hallatán az említett fára néz és lassan bólint.*
-Hallottam róla. Valami mágikus tulajdonságokkal bíró fa, amit nem is olyan rég ültettek ide és valószínűleg mágiával növesztettek meg.*Gondolkodik kicsit.*Én biztos nem javasolnám, hogy megkóstolják. A hétköznapi fagyöngy is veszélyes. A leveleit és az ágai végét lehet hasznosítani, de a bogyója mérgező.
~Miért enne bárki olyan amiről nem tudja micsoda?~
-Ez honnan jutott eszedbe?
2337. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-19 15:55:15
Üzenet elküldve: 2024-11-19 15:55:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1180
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Várt váratlan//
*Alig tér magához, de lassan rendeződik a lélegzet. A léptei könnyedebbek, nem úgy, mint a másikéi, akinek meg kell támaszkodni az asztalon. Persze kitett magáért, amit pedig mondott máris ígéretnek veszi, így csak mosolyogva hagyja, hogy még végigcsókolja a nyakát a férfi, majd a tükörképére vetett pár pillantás után felszedi azokat a gyümölcsöket, amiket nem evett meg. Nevetések töltik be ismét a szobát, jól érzi magát továbbra is, s még lesz egy kis ideje a szőkével andalogni a városban, vagy attól picit távolabb, ahová meg is indul, miután kapott egy noszogató érintést a hátsójára.
A tisztás felé veszik az irányt, ahol egyedül is szeret elmélázni olykor, de így mégis jobb. Lophatnak még egy kis időt maguknak, az újra megsajduló fejének pedig igen jót is tesz a kinti, tegnapihoz mérten hűsebb levegő.
Meglátja az újdonsült kedvencét, azt az álomfüzet, amit még mindig nem fejtett meg. Eszébe jutnak képek és a saját kis gonoszkodásra, ami miatt kissé összeszorítja az ajkait, mert mégsem illik nevetni ezen. A másikra pillant, mintha valami igen fontosat szeretne megtudni tőle.*
- Te biztos ismered ezt a fát... de, szerinted mi történne, ha valaki megenné azokat a gömböket róla?
*Suta kérdésnek tűnik, de az orvos talán tudhatja, hogy ha nem is a mágiával átitatott fajta termés, de a fagyöngy mit okozhat egy szervezettel. Neki pedig oka van, hogy megkérdezte. Látni is finom vonásain, hogy küzd azzal, hogy mit is kellene éreznie ezzel kapcsolatban.
Emellett más is eszébe jut, de még nem osztaná meg. Tartja a fontossági sorrendet, miközben egyre közelebb igyekszik a hatalmas lombkoronához.*
*Alig tér magához, de lassan rendeződik a lélegzet. A léptei könnyedebbek, nem úgy, mint a másikéi, akinek meg kell támaszkodni az asztalon. Persze kitett magáért, amit pedig mondott máris ígéretnek veszi, így csak mosolyogva hagyja, hogy még végigcsókolja a nyakát a férfi, majd a tükörképére vetett pár pillantás után felszedi azokat a gyümölcsöket, amiket nem evett meg. Nevetések töltik be ismét a szobát, jól érzi magát továbbra is, s még lesz egy kis ideje a szőkével andalogni a városban, vagy attól picit távolabb, ahová meg is indul, miután kapott egy noszogató érintést a hátsójára.
A tisztás felé veszik az irányt, ahol egyedül is szeret elmélázni olykor, de így mégis jobb. Lophatnak még egy kis időt maguknak, az újra megsajduló fejének pedig igen jót is tesz a kinti, tegnapihoz mérten hűsebb levegő.
Meglátja az újdonsült kedvencét, azt az álomfüzet, amit még mindig nem fejtett meg. Eszébe jutnak képek és a saját kis gonoszkodásra, ami miatt kissé összeszorítja az ajkait, mert mégsem illik nevetni ezen. A másikra pillant, mintha valami igen fontosat szeretne megtudni tőle.*
- Te biztos ismered ezt a fát... de, szerinted mi történne, ha valaki megenné azokat a gömböket róla?
*Suta kérdésnek tűnik, de az orvos talán tudhatja, hogy ha nem is a mágiával átitatott fajta termés, de a fagyöngy mit okozhat egy szervezettel. Neki pedig oka van, hogy megkérdezte. Látni is finom vonásain, hogy küzd azzal, hogy mit is kellene éreznie ezzel kapcsolatban.
Emellett más is eszébe jut, de még nem osztaná meg. Tartja a fontossági sorrendet, miközben egyre közelebb igyekszik a hatalmas lombkoronához.*
2336. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-19 11:46:20
Üzenet elküldve: 2024-11-19 11:46:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ármányok//
//Keresés: Sikertelen//
*Első sikere nagy reményt ad neki a kereséshez. Arra számít, hogy ugyanazt a taktikát nem fogja tudni használni, amit az előbb. Már csak azért sem mert a lepkék nem lepik most el a tisztást. Az előző esetben is csak a szerencsének köszönhetően sikerült találnia. Mármint az volt a szerencse, hogy a lepke pont arra a virágra szált amire szüksége volt. Most ezt még egyszer nem fogja tudni eljátszani, pedig szeretné. A kis pillangó egy fiatalabb egyed lehetett, aki még nem tanulta meg, hogy a réti ármánytól csak elalszik. Most már rovarok, bogarak után kutat, akik segíthetnek a kutatásban. Szerencséjére már talált, így az az előnye már megvan, hogy tudja mit keressen. Csak nem fogja elővenni és szagolgatni. A könyv amit olvastak, azt írja, hogy már egy kis szimatolástól is elbóbiskol az ember. Szóval ezt kihagyja. Emlékeiben megvan a virág kinézete, így kutatja a talajt a szükséges virágért.*
//Keresés: Sikertelen//
*Első sikere nagy reményt ad neki a kereséshez. Arra számít, hogy ugyanazt a taktikát nem fogja tudni használni, amit az előbb. Már csak azért sem mert a lepkék nem lepik most el a tisztást. Az előző esetben is csak a szerencsének köszönhetően sikerült találnia. Mármint az volt a szerencse, hogy a lepke pont arra a virágra szált amire szüksége volt. Most ezt még egyszer nem fogja tudni eljátszani, pedig szeretné. A kis pillangó egy fiatalabb egyed lehetett, aki még nem tanulta meg, hogy a réti ármánytól csak elalszik. Most már rovarok, bogarak után kutat, akik segíthetnek a kutatásban. Szerencséjére már talált, így az az előnye már megvan, hogy tudja mit keressen. Csak nem fogja elővenni és szagolgatni. A könyv amit olvastak, azt írja, hogy már egy kis szimatolástól is elbóbiskol az ember. Szóval ezt kihagyja. Emlékeiben megvan a virág kinézete, így kutatja a talajt a szükséges virágért.*
2335. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-19 10:42:34
Üzenet elküldve: 2024-11-19 10:42:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ármányok//
//Keresés: Sikertelen//
* Egyszerűnek hangzik, bár közel sem az. Mégis, hogyan kéne találnia valamit, amit még soha sem látott egész életében? Viszont a tudat, hogy hamar végeznek megnyugtatja. Bár erre semmi bizonyíték nem mutat. Talán az, hogy társa már talált is egyet. De ezt ő nem látja. *
- Ekkora hülyeséget… Remélem találunk annyit, hogy egy darabig ne kelljen bemocskolnunk a kezünket ilyen hülyeségekért!
* Ezt persze elég halkan mondja. Szinte csak magának. Már már a domb ráeső részét átkutatta, de még mindig nem talált egy olyan növényt se, ami csak egy kicsikét is hasonlítana az elhangzott leírásra. *
- Remélem te jobban haladsz!
* Kiabál Hena irányába. Bár helyzetéről fogalma sincs, azért reméli, hogy hallja. Szinte már ott tart, hogy négykézláb megy a fűben, csak, hogy észrevegyen valamit. Mégis mire adta a fejét? Lehetne belőle hatalmas varázsló, esetleg kalandor, és mégis mit csinál? Négykézláb kúszik a földön, mint valami jelentéktelen bogár! Ezért mindenki meg fog fizetni! Főleg a gazdag áldozataik. Csak jusson oda, hogy cselekednie kelljen. Majd rajtuk levezeti a dühöt, amit most érez. *
//Keresés: Sikertelen//
* Egyszerűnek hangzik, bár közel sem az. Mégis, hogyan kéne találnia valamit, amit még soha sem látott egész életében? Viszont a tudat, hogy hamar végeznek megnyugtatja. Bár erre semmi bizonyíték nem mutat. Talán az, hogy társa már talált is egyet. De ezt ő nem látja. *
- Ekkora hülyeséget… Remélem találunk annyit, hogy egy darabig ne kelljen bemocskolnunk a kezünket ilyen hülyeségekért!
* Ezt persze elég halkan mondja. Szinte csak magának. Már már a domb ráeső részét átkutatta, de még mindig nem talált egy olyan növényt se, ami csak egy kicsikét is hasonlítana az elhangzott leírásra. *
- Remélem te jobban haladsz!
* Kiabál Hena irányába. Bár helyzetéről fogalma sincs, azért reméli, hogy hallja. Szinte már ott tart, hogy négykézláb megy a fűben, csak, hogy észrevegyen valamit. Mégis mire adta a fejét? Lehetne belőle hatalmas varázsló, esetleg kalandor, és mégis mit csinál? Négykézláb kúszik a földön, mint valami jelentéktelen bogár! Ezért mindenki meg fog fizetni! Főleg a gazdag áldozataik. Csak jusson oda, hogy cselekednie kelljen. Majd rajtuk levezeti a dühöt, amit most érez. *
2334. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-18 17:38:38
Üzenet elküldve: 2024-11-18 17:38:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Állítólag jelentenek valamit. Vannak páran akik akkora jelentőséget biztosítanak az álmoknak, hogy abból akár a jövőt is meg lehet állapítani. Vagy szimplán más jelentésük van. A jelenről, elfojtott érzelmekről, gondolatokról amik álomként formálódnak meg a képzeletben. Itt is erről lehet szó, a jövőre ugyanis annyira nem gondol. Épp annyira csupán, hogy mit szeretne a bendőjébe tömni ebédre, vagy szeretne e fogócskát játszani Deressel a kertben.
Lassan emeli fel fejét térdéről a fiú ajánlatára. Tán segít elfeledtetni.*
- Ha segít.
*Szólal meg szomorkásan száját húzva, nem szeretné újra élni az egészet, de furdalja oldalát a kíváncsiság vajon mit szeretne mutatni a fiú.*
- Ordításokat hallottam, és minden vörös volt. Valamibe kapaszkodtam ami puha volt és meleg, szinte átkarolt erősen tartott. Alig láttam hol vagyok, de mintha egy fa odvában lettem volna. De minden egyenes volt belül, párnázott.
* Bólint egyet, mert biza így emlékszik, majd keze kicsit szorosabban fonódik lábaira, jobban összehúzza magát, az a rész amit nem kedvel most következik.*
- Aztán szaladtam, ordításokat hallottam magam mögött, és valami azt mondta fussak. Én pedig azt tettem. Most már láttam, de sötét volt és hideg. Bokrok, virágok, fák. Ezeken keresztül futottam, majd repültem, egy nagy kongás, fájdalom és sötétség.
*Már már kezdene ismét magába zárkózni, de szerencsére a fiú következő kérdése zökkenti ki ebből, amivel egy kis kuncogást is kicsal belőle. Miért kis buta a másik is. Nem hasonlít hát egy kutyára egyáltalán. Cilia számára pont a küllem ami nem számít. Sokkal inkább az ami belül rejtőzik. Deres külleme eléggé taszító lehet egyeseknek félelmetes külleme miatt. De akik jobban megismerik tudhatják, szándékosan a légynek sem ártana, emellett meg lusta módon imád a napon heverészni.*
- Sehogy. Őt a nagy odúnál hagytam mikor elszaladtam.
*Ekkor a kis smaragdok kíváncsian pislognak a fiúra.*
- Most már láthatom?
*Állítólag jelentenek valamit. Vannak páran akik akkora jelentőséget biztosítanak az álmoknak, hogy abból akár a jövőt is meg lehet állapítani. Vagy szimplán más jelentésük van. A jelenről, elfojtott érzelmekről, gondolatokról amik álomként formálódnak meg a képzeletben. Itt is erről lehet szó, a jövőre ugyanis annyira nem gondol. Épp annyira csupán, hogy mit szeretne a bendőjébe tömni ebédre, vagy szeretne e fogócskát játszani Deressel a kertben.
Lassan emeli fel fejét térdéről a fiú ajánlatára. Tán segít elfeledtetni.*
- Ha segít.
*Szólal meg szomorkásan száját húzva, nem szeretné újra élni az egészet, de furdalja oldalát a kíváncsiság vajon mit szeretne mutatni a fiú.*
- Ordításokat hallottam, és minden vörös volt. Valamibe kapaszkodtam ami puha volt és meleg, szinte átkarolt erősen tartott. Alig láttam hol vagyok, de mintha egy fa odvában lettem volna. De minden egyenes volt belül, párnázott.
* Bólint egyet, mert biza így emlékszik, majd keze kicsit szorosabban fonódik lábaira, jobban összehúzza magát, az a rész amit nem kedvel most következik.*
- Aztán szaladtam, ordításokat hallottam magam mögött, és valami azt mondta fussak. Én pedig azt tettem. Most már láttam, de sötét volt és hideg. Bokrok, virágok, fák. Ezeken keresztül futottam, majd repültem, egy nagy kongás, fájdalom és sötétség.
*Már már kezdene ismét magába zárkózni, de szerencsére a fiú következő kérdése zökkenti ki ebből, amivel egy kis kuncogást is kicsal belőle. Miért kis buta a másik is. Nem hasonlít hát egy kutyára egyáltalán. Cilia számára pont a küllem ami nem számít. Sokkal inkább az ami belül rejtőzik. Deres külleme eléggé taszító lehet egyeseknek félelmetes külleme miatt. De akik jobban megismerik tudhatják, szándékosan a légynek sem ártana, emellett meg lusta módon imád a napon heverészni.*
- Sehogy. Őt a nagy odúnál hagytam mikor elszaladtam.
*Ekkor a kis smaragdok kíváncsian pislognak a fiúra.*
- Most már láthatom?
2333. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-18 13:13:35
Üzenet elküldve: 2024-11-18 13:13:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Ármányok//
//Keresés: Sikeres//
*Útjuk újra a tisztásra veti őket. Mondjuk céllal jönnek ide. A virágvadászat most kezdetét veheti. Elsőnek még lehet nem is kellene túl sok. Egy kisebb csokor, talán tíz darab már jó lesz kísérletnek. A későbbiekben még megszedhetik magukat. Mondjuk nem ártana még most keresni egy nagyobb mennyiséget utána meg marad a főzés.*
-Boglárkához hasonlító növény, csak elszenderedsz ha beleszagolsz. Na meg kis, sárga virágzata van.
*Nem lesz könnyű dolguk. Itt aztán minden virágot, növényt találni lehet. Jobb ha minél hamarabb belekezd a keresésbe. Néhány lepkét követ, amelyek talán megmutatják, hogy merre talál ilyen virágot. Az első két lepke nem a jó virághoz vezette, de a harmadik egy sárga virágzatú növényre száll rá, amelynek nektárját szívogatja. A kis rovar aztán gyorsan álomba szenderült. Szegényke valószínűleg nem tudta, hogy abból a virágból ne igyon. Ez viszont épp nekik volt szerencse. Reméli, hogy ez a módszer a következőkben is beválik majd. Ő is vigyázva teszi el a növényt, abba a ruhadarabba teszi el, amelyben a kenyere volt. Most az csupaszon telepszik meg batyujában. Óvatosan teszi el a növényeket, majd folytatja tovább a keresést.*
//Keresés: Sikeres//
*Útjuk újra a tisztásra veti őket. Mondjuk céllal jönnek ide. A virágvadászat most kezdetét veheti. Elsőnek még lehet nem is kellene túl sok. Egy kisebb csokor, talán tíz darab már jó lesz kísérletnek. A későbbiekben még megszedhetik magukat. Mondjuk nem ártana még most keresni egy nagyobb mennyiséget utána meg marad a főzés.*
-Boglárkához hasonlító növény, csak elszenderedsz ha beleszagolsz. Na meg kis, sárga virágzata van.
*Nem lesz könnyű dolguk. Itt aztán minden virágot, növényt találni lehet. Jobb ha minél hamarabb belekezd a keresésbe. Néhány lepkét követ, amelyek talán megmutatják, hogy merre talál ilyen virágot. Az első két lepke nem a jó virághoz vezette, de a harmadik egy sárga virágzatú növényre száll rá, amelynek nektárját szívogatja. A kis rovar aztán gyorsan álomba szenderült. Szegényke valószínűleg nem tudta, hogy abból a virágból ne igyon. Ez viszont épp nekik volt szerencse. Reméli, hogy ez a módszer a következőkben is beválik majd. Ő is vigyázva teszi el a növényt, abba a ruhadarabba teszi el, amelyben a kenyere volt. Most az csupaszon telepszik meg batyujában. Óvatosan teszi el a növényeket, majd folytatja tovább a keresést.*
2332. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-18 10:52:56
Üzenet elküldve: 2024-11-18 10:52:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ármányok//
- Miért is ne? Talán nekem több sikerem is lehet!
* Kezével hátradobja egyik oldalt a haját. Hát ki tudna ellenállni a csábítóerejének? *
- Tényleg a virágok! Habár… Talán ma már nem lesz sok időnk. De megpróbálhatjuk! Mit mondtál hol is találhatunk ilyet?
* Ha jól emlékszik, akkor a tisztást említették. El is indul annak irányába. Közben az úton végig csöndben van. Nem tudja megmagyarázni, de úgy érzi, mintha minden egyes nappal vesztene az erejéből. Lassan új erőket kell felfedeznie. Különben elvesztheti az irányítást. Nem telik el olyan sok idő, mire elérik a helyet. Belélegzik a friss levegőt. Sokkal jobb, mint a városban *
- Na, akkor. Hogy is volt? Hogy is nézett ki?
* Leguggol néhány növény mellé, amik a lábai előtt hevernek, de nagyon nem úgy néznek ki, mint amit keresnek. Lehet, hogy neki nincs tehetsége az ilyenhez. *
- Lehet beljebb kéne keresnünk.
- Miért is ne? Talán nekem több sikerem is lehet!
* Kezével hátradobja egyik oldalt a haját. Hát ki tudna ellenállni a csábítóerejének? *
- Tényleg a virágok! Habár… Talán ma már nem lesz sok időnk. De megpróbálhatjuk! Mit mondtál hol is találhatunk ilyet?
* Ha jól emlékszik, akkor a tisztást említették. El is indul annak irányába. Közben az úton végig csöndben van. Nem tudja megmagyarázni, de úgy érzi, mintha minden egyes nappal vesztene az erejéből. Lassan új erőket kell felfedeznie. Különben elvesztheti az irányítást. Nem telik el olyan sok idő, mire elérik a helyet. Belélegzik a friss levegőt. Sokkal jobb, mint a városban *
- Na, akkor. Hogy is volt? Hogy is nézett ki?
* Leguggol néhány növény mellé, amik a lábai előtt hevernek, de nagyon nem úgy néznek ki, mint amit keresnek. Lehet, hogy neki nincs tehetsége az ilyenhez. *
- Lehet beljebb kéne keresnünk.
2331. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-16 15:47:12
Üzenet elküldve: 2024-11-16 15:47:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Az álmok pedig igen jók, még ha néha akad közöttük egy-egy kellemetlen is. Kicsivel régebben többször fordult elő vele is, de már nem zaklatják az éjjeleit rémképek. Viszont tudja milyen. Eszébe is jut valami, hogyan feledtesse el a lánnyal, de még előtte kíváncsi arra, hogy mit is álmodott, ami ilyen rossz hatással volt rá. És hogy ez hogyan függ össze azzal, hogy valakit megvert egy bottal? Annyi kérdése van, szíve szerint mindet ráöntené, de megtanulta, hogy nem szabad sokat kérdezni. *
- Elmeséled? Ha elmeséled mutatok valami jobbat.
*Mert bár amúgy is megmutatná, így mégiscsak kecsegtetőbben hangzik. Ezen a helyen mindig a csereberélés megy, miért is ne lehetne ezt úgy, hogy nem tárgyakkal teszik?
Amit eztán mond a szőke elf, az kissé elgondolkodtatja. Persze melle még jobban dagad attól, hogy ő elkergeti majd a rosszat, de más is lefoglalja az elméjét. Szőrös, négylábú, hegyes fogak... nagy. Farkas? De azok nem kislányokkal szoktak lófrálni. Kutya! A kutyák tudnak félelmetesek lenni, de igen kezesek is olykor. De hogy ő egy ebre hasonlítana? Elmereng és a saját fogaihoz nyúl szórakozottan. Nem hegyesek. És ő még csak nem is szőrös. Hibbant lehet a lány? Akkor vagy el kellene innen mennie, vagy tényleg megvédeni. Mivel feltette azt a bizonyos utolsó kérdését, így a második válaszút mellett dönt. Elkergeti, el ő! Majd megoldja. Nem tudja hogyan, de meg. Csak ne jöjjenek az ikrek, mert akkor kiderül, hogy erre valójában képtelen. Csalogatja az a folyópart... és a terve is. Felsóhajt.*
- De hogyan hasonlíthatsz engem egy kutyához? És hol van most?
*Jobban megnézi ő is az arcot. Sokkal tisztább, mint ő, biztosan nem egy műhelyben alszik éjjelente. Bár szomorú, mégis olyan kedvesnek tűnik. Kíváncsi lett mindenre, túlságosan is. De visszafogja magát, csak az ujjai járnak a térdén, mint aki szeretne gyorsan mindent egyszerre, de nem teheti meg.*
*Az álmok pedig igen jók, még ha néha akad közöttük egy-egy kellemetlen is. Kicsivel régebben többször fordult elő vele is, de már nem zaklatják az éjjeleit rémképek. Viszont tudja milyen. Eszébe is jut valami, hogyan feledtesse el a lánnyal, de még előtte kíváncsi arra, hogy mit is álmodott, ami ilyen rossz hatással volt rá. És hogy ez hogyan függ össze azzal, hogy valakit megvert egy bottal? Annyi kérdése van, szíve szerint mindet ráöntené, de megtanulta, hogy nem szabad sokat kérdezni. *
- Elmeséled? Ha elmeséled mutatok valami jobbat.
*Mert bár amúgy is megmutatná, így mégiscsak kecsegtetőbben hangzik. Ezen a helyen mindig a csereberélés megy, miért is ne lehetne ezt úgy, hogy nem tárgyakkal teszik?
Amit eztán mond a szőke elf, az kissé elgondolkodtatja. Persze melle még jobban dagad attól, hogy ő elkergeti majd a rosszat, de más is lefoglalja az elméjét. Szőrös, négylábú, hegyes fogak... nagy. Farkas? De azok nem kislányokkal szoktak lófrálni. Kutya! A kutyák tudnak félelmetesek lenni, de igen kezesek is olykor. De hogy ő egy ebre hasonlítana? Elmereng és a saját fogaihoz nyúl szórakozottan. Nem hegyesek. És ő még csak nem is szőrös. Hibbant lehet a lány? Akkor vagy el kellene innen mennie, vagy tényleg megvédeni. Mivel feltette azt a bizonyos utolsó kérdését, így a második válaszút mellett dönt. Elkergeti, el ő! Majd megoldja. Nem tudja hogyan, de meg. Csak ne jöjjenek az ikrek, mert akkor kiderül, hogy erre valójában képtelen. Csalogatja az a folyópart... és a terve is. Felsóhajt.*
- De hogyan hasonlíthatsz engem egy kutyához? És hol van most?
*Jobban megnézi ő is az arcot. Sokkal tisztább, mint ő, biztosan nem egy műhelyben alszik éjjelente. Bár szomorú, mégis olyan kedvesnek tűnik. Kíváncsi lett mindenre, túlságosan is. De visszafogja magát, csak az ujjai járnak a térdén, mint aki szeretne gyorsan mindent egyszerre, de nem teheti meg.*
2330. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-16 14:48:51
Üzenet elküldve: 2024-11-16 14:48:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Maga sem hitte volna, de igen azt. Fogalma sem volt arról, milyen jó is az, ha az éjszakái álmatlanok, hogy csak lehunyja szemét, elalszik és békésen pihen egészen reggelig. Ezek a képek, amiket látott, az úgy nevezett álmok, ha ilyen rémisztőek, inkább nem akar aludni, soha többet.
Ha nem is látszik rajta, örül annak, hogy Deres szerepét akaratlanul is betölti a fiú. Őrködik az esetleges veszély elől, de bárkik is legyenek azok az ikrek. Kétszer gondolják most meg, hogy hozzámernek-e szólni Szikrához.*
- Ühüm.
*Bólint egy nagyot, igen alvásnál, számára ez egy újdonság, és nem volt kellemes. Sokkalta élénkebb volt, mint azok a képek amiket egy egy fejfájás mellett lát.*
- De én nem. Ilyet még nem láttam soha. Azt hiszem.
*Legalább is így hiszi. Gondolkodott már afelől, hogy valami nincs rendben vele. Bár magának még nem merte bevallani. Az hogy az utóbbi időben emlékszik arra ami történt vele, de az erdőnél régebbi dolgokra nem. Aggasztja, mert mindenki más emlékszik régebb időkre, Nimeril is mondta, sokat tanult a földeken a többi öreg kétlábúaktól, meg valami Libaneki kakadémiát is említett. Ezek pedig régebben voltak mint az kettő vagy három esztendő. Illetve arra a kérdésre, hogy ő mennyi idős sem tudja a választ. De ha több mint kettő vagy három, mert hát nem úgy látja magát, hogy egy kisbaba lenne. A történetének egy nagy része hiányzik. Amire meg kell majd találnia a választ idővel. Vagy amaz találja meg őt.*
- Akkor olyan vagy mint Ő. Elkergeti azokat akik bántani akarnak. Nagy, négylábú, szőrös és élesek a fogai.
*Írja körbe hű barátját, ahogy tekintetét a messzibe mereszti. Hiányzik neki Deres. Szegény biztos halálra aggódja magát otthon.*
- Te is kergetsz el olyanokat akik bántani akarnak?
*Szegezi vissza a kérdést, ahogy smaragd tekintetét a fiúra emeli ismét. Annak arcát pásztázza, az övé is kicsit piszkos, talán picit soványka is mint ő. Vajon ő is egyedül él? Valóban sorstársak lennének?*
*Maga sem hitte volna, de igen azt. Fogalma sem volt arról, milyen jó is az, ha az éjszakái álmatlanok, hogy csak lehunyja szemét, elalszik és békésen pihen egészen reggelig. Ezek a képek, amiket látott, az úgy nevezett álmok, ha ilyen rémisztőek, inkább nem akar aludni, soha többet.
Ha nem is látszik rajta, örül annak, hogy Deres szerepét akaratlanul is betölti a fiú. Őrködik az esetleges veszély elől, de bárkik is legyenek azok az ikrek. Kétszer gondolják most meg, hogy hozzámernek-e szólni Szikrához.*
- Ühüm.
*Bólint egy nagyot, igen alvásnál, számára ez egy újdonság, és nem volt kellemes. Sokkalta élénkebb volt, mint azok a képek amiket egy egy fejfájás mellett lát.*
- De én nem. Ilyet még nem láttam soha. Azt hiszem.
*Legalább is így hiszi. Gondolkodott már afelől, hogy valami nincs rendben vele. Bár magának még nem merte bevallani. Az hogy az utóbbi időben emlékszik arra ami történt vele, de az erdőnél régebbi dolgokra nem. Aggasztja, mert mindenki más emlékszik régebb időkre, Nimeril is mondta, sokat tanult a földeken a többi öreg kétlábúaktól, meg valami Libaneki kakadémiát is említett. Ezek pedig régebben voltak mint az kettő vagy három esztendő. Illetve arra a kérdésre, hogy ő mennyi idős sem tudja a választ. De ha több mint kettő vagy három, mert hát nem úgy látja magát, hogy egy kisbaba lenne. A történetének egy nagy része hiányzik. Amire meg kell majd találnia a választ idővel. Vagy amaz találja meg őt.*
- Akkor olyan vagy mint Ő. Elkergeti azokat akik bántani akarnak. Nagy, négylábú, szőrös és élesek a fogai.
*Írja körbe hű barátját, ahogy tekintetét a messzibe mereszti. Hiányzik neki Deres. Szegény biztos halálra aggódja magát otthon.*
- Te is kergetsz el olyanokat akik bántani akarnak?
*Szegezi vissza a kérdést, ahogy smaragd tekintetét a fiúra emeli ismét. Annak arcát pásztázza, az övé is kicsit piszkos, talán picit soványka is mint ő. Vajon ő is egyedül él? Valóban sorstársak lennének?*
2329. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-13 21:16:31
Üzenet elküldve: 2024-11-13 21:16:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Csendet akart. Érdekes erre gondolni. Sokszor akart ő is azt, de most pont, hogy nem szeretné hallani azt a nagy semmit. Csendet akart, mégis szinte sírdogál egy idegennek, aki kérdezi és bőszen válaszol is. Elhúzza kicsit a száját, mert amilyen butaság ez az egész, annyira ismerős. Eldöntötte; nem fogja magára hagyni a lányt, az nem volna túl kedves tőle. Azért még néha elsandít a távolba, hogy így is maradnak-e; csak ketten. Lehet, hogy el kéne őt vinnie a folyóhoz, ott nem kell attól tartani, hogy valakiknek nem tetszik, hogy elfoglalták a dombjukat. De ezt még nem veti fel, úgy tűnik ráér a dolog.*
- Alvásnál láttál? *Nem tudja abbahagyni a hunyorgást, mert még a szavai is furcsák. Álmodott talán. Erre azért rákérdez.*
- Úgy érted, álmodtál? Rosszat? Olyat mindenki szokott.
*Teszi meg bölcs megállapítását, de ez mit sem von le az együttérzéséből, mindössze kicsit sután nyugtat.
Végignézte szavai előtt, ahogy leül a másik, most pedig azt figyeli, hogyan hajtja a fejét a térdére. Nem megnyugtató a látvány, de majd ő megnyugtatja valahogy. A húgát is sikerült mindig. Mondjuk őt nem volt nehéz, bármi elterelte a figyelmét.
Felsóhajt, mintha beleegyezett volna, majd leül a másik mellé. Felhúzza a térdeit ő is, de nem kulcsolja össze rajta a kezeit, csak maga mellett támaszkodik meg velük. El kellene inkább menni a folyópartra, de valahol mégis jó a tilosban járni, jelen esetben ülni. Neki még megengednék, hogy itt tanyázzon, de kettejüknek? Veszélyben vannak. Nem bánja, csak oldalvást tekintget néha.*
- Ha idejönnek, majd valahogy megoldom. *Mert meg tudja oldani. De előbb csalja el a partra majd, mintsem erre szükség legyen.*
- Ki az a Deres?
*Figyeli a másikat, végre kibökhette a kérdését.*
*Csendet akart. Érdekes erre gondolni. Sokszor akart ő is azt, de most pont, hogy nem szeretné hallani azt a nagy semmit. Csendet akart, mégis szinte sírdogál egy idegennek, aki kérdezi és bőszen válaszol is. Elhúzza kicsit a száját, mert amilyen butaság ez az egész, annyira ismerős. Eldöntötte; nem fogja magára hagyni a lányt, az nem volna túl kedves tőle. Azért még néha elsandít a távolba, hogy így is maradnak-e; csak ketten. Lehet, hogy el kéne őt vinnie a folyóhoz, ott nem kell attól tartani, hogy valakiknek nem tetszik, hogy elfoglalták a dombjukat. De ezt még nem veti fel, úgy tűnik ráér a dolog.*
- Alvásnál láttál? *Nem tudja abbahagyni a hunyorgást, mert még a szavai is furcsák. Álmodott talán. Erre azért rákérdez.*
- Úgy érted, álmodtál? Rosszat? Olyat mindenki szokott.
*Teszi meg bölcs megállapítását, de ez mit sem von le az együttérzéséből, mindössze kicsit sután nyugtat.
Végignézte szavai előtt, ahogy leül a másik, most pedig azt figyeli, hogyan hajtja a fejét a térdére. Nem megnyugtató a látvány, de majd ő megnyugtatja valahogy. A húgát is sikerült mindig. Mondjuk őt nem volt nehéz, bármi elterelte a figyelmét.
Felsóhajt, mintha beleegyezett volna, majd leül a másik mellé. Felhúzza a térdeit ő is, de nem kulcsolja össze rajta a kezeit, csak maga mellett támaszkodik meg velük. El kellene inkább menni a folyópartra, de valahol mégis jó a tilosban járni, jelen esetben ülni. Neki még megengednék, hogy itt tanyázzon, de kettejüknek? Veszélyben vannak. Nem bánja, csak oldalvást tekintget néha.*
- Ha idejönnek, majd valahogy megoldom. *Mert meg tudja oldani. De előbb csalja el a partra majd, mintsem erre szükség legyen.*
- Ki az a Deres?
*Figyeli a másikat, végre kibökhette a kérdését.*
2328. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-13 20:54:29
Üzenet elküldve: 2024-11-13 20:54:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Hogy lenne, hiszen egymaga maradt. Hátra hagyott mindent és mindenkit is. Végleg? Nem is lenne rossz ötlet, akkor legalább nem kell Mainak ismételten csalódnia benne. Alaver is nyugodtabban dolgozhatna tudván nem lesz aki elcsenje a kalapácsát vagy az ásóját. Nimeril is gond nélkül űzhetné tudományát a falak között. Alenianak sem kellene azon aggódnia mi lesz az árvaház hírnevével. Lehet jobb is lenne, egyszerűbb. Elfelejteni mindent és mindenkit és tovább lépni.
Viszont, ezt az érzést is ismeri. Pontosan tudja milyen ez, de azt nem ő választotta, és azóta is zavarja. Ez is zavarni fogja, ha csak úgy hátat fordít az árvaháznak. Alavernak. Mainak. Nem teheti ezt meg magával, de legfőképp velük sem. Mai biztos halálra aggódna magát miatta.
Bólint egyet. Igen azt hiszi. Mert nem tudja pontosan miért is pityergett. Azért mert bántott valaki aki talán nem érdemelte meg. Vagy mert Mai csalódott benne. Vagy mert azért gyáva volt és nem mert szembe nézni azzal amit tett, és inkább elfutott.
Ha a fiú hazudna is neki, ő gond nélkül elhinni, ahogy sok mást is van szegény annyira hiszékeny. Lopva a fiúra néz annak kezére, ruhájára. Minden piszkos minden szakadt. Emlékezteti magára, ahogy ő nézett ki nem régen. Lehet neki is kellene egy olyan fürdő amit Mai adott neki.
A fiú csak tovább kérdez, a tekintete továbbra is hajlik lefelé, mint a napraforgó feje éjjel. Úgy dönt a fiú nem veszély rá, ezért ismét visszakuporodik a földre combjait átkarolva, úgy dünnyög tovább.*
- Nem tudom. Én csak. Csendet akartam. Hogy innen elfelejtsem azt amit láttam alvásnál.
*Mutat kis kobakjára, alkarjával megtörli az orrát, nem mintha most már folyna, de mintha birizgálta volna még egy utolsó apró kis csepp. Tenyerével is megdörzsöli még utoljára enyhén égő szemét.*
- Az ikrek megengedik, hogy még itt üljünk egy picit? Szeretem ezt a dombot, Deressel mindig itt fogócskázunk.
*Dönti kis fejét térdére elmélázva, lopva a fölé magasodó fiúra néz, fürkészi annak tekintetét. Fura, általában nem szeret senki idegen gyerek mellett megmaradni, de most jól esik a társasága.*
*Hogy lenne, hiszen egymaga maradt. Hátra hagyott mindent és mindenkit is. Végleg? Nem is lenne rossz ötlet, akkor legalább nem kell Mainak ismételten csalódnia benne. Alaver is nyugodtabban dolgozhatna tudván nem lesz aki elcsenje a kalapácsát vagy az ásóját. Nimeril is gond nélkül űzhetné tudományát a falak között. Alenianak sem kellene azon aggódnia mi lesz az árvaház hírnevével. Lehet jobb is lenne, egyszerűbb. Elfelejteni mindent és mindenkit és tovább lépni.
Viszont, ezt az érzést is ismeri. Pontosan tudja milyen ez, de azt nem ő választotta, és azóta is zavarja. Ez is zavarni fogja, ha csak úgy hátat fordít az árvaháznak. Alavernak. Mainak. Nem teheti ezt meg magával, de legfőképp velük sem. Mai biztos halálra aggódna magát miatta.
Bólint egyet. Igen azt hiszi. Mert nem tudja pontosan miért is pityergett. Azért mert bántott valaki aki talán nem érdemelte meg. Vagy mert Mai csalódott benne. Vagy mert azért gyáva volt és nem mert szembe nézni azzal amit tett, és inkább elfutott.
Ha a fiú hazudna is neki, ő gond nélkül elhinni, ahogy sok mást is van szegény annyira hiszékeny. Lopva a fiúra néz annak kezére, ruhájára. Minden piszkos minden szakadt. Emlékezteti magára, ahogy ő nézett ki nem régen. Lehet neki is kellene egy olyan fürdő amit Mai adott neki.
A fiú csak tovább kérdez, a tekintete továbbra is hajlik lefelé, mint a napraforgó feje éjjel. Úgy dönt a fiú nem veszély rá, ezért ismét visszakuporodik a földre combjait átkarolva, úgy dünnyög tovább.*
- Nem tudom. Én csak. Csendet akartam. Hogy innen elfelejtsem azt amit láttam alvásnál.
*Mutat kis kobakjára, alkarjával megtörli az orrát, nem mintha most már folyna, de mintha birizgálta volna még egy utolsó apró kis csepp. Tenyerével is megdörzsöli még utoljára enyhén égő szemét.*
- Az ikrek megengedik, hogy még itt üljünk egy picit? Szeretem ezt a dombot, Deressel mindig itt fogócskázunk.
*Dönti kis fejét térdére elmélázva, lopva a fölé magasodó fiúra néz, fürkészi annak tekintetét. Fura, általában nem szeret senki idegen gyerek mellett megmaradni, de most jól esik a társasága.*
2327. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-13 20:11:39
Üzenet elküldve: 2024-11-13 20:11:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*A környéken biztosan nincs senki, ennyi idő után észrevette volna, vagy megjelent volna valahonnan Deres. Foglalkoztatja a gondolat, hogy ki lehet az, de annyit már ő is tud, hogy vannak kérdések, amik ráérnek. Az ugyan nem ér rá, hogy eltűnjön innen a lány közeléből, mert biztos, hogy megkapja a magáét az ikrektől, ha egy lánnyal látják, aki olyan, mintha kisírta volna a szemeit. Ha most tisztának is tűnik a terep, ez bármikor megváltozhat. Nagy a gondja most, hogy egyáltalán itt kellene-e maradnia, vagy gyorsan elhúzni messzire. De valami furcsa kis érzés talál utat belül, mintha megsajnálta volna a hosszúfülűt. Amilyen pukkancs, annyira tűnik elveszettnek és még az a barátja sincs vele, akit emleget. Tényleg képzeletbeli lehet, de nemsokára rákérdez. Addig is hol a zöld szempárt, az arcot fürkészi, hol pedig a távolba mered, hogy jó ötlet-e itt ácsorogni.*
- Azt hiszed?
*Szalad fel a szemöldöke. Tehát nem biztos, hogy azért sír. Semmi értelme nincs annak, amit beszél, de amint újra szól a száj, már össze tudja rakni a dolgokat.
Hogy ütött-e meg valakit? Hiszen csak rá kell nézni. Nem. De szeretné magáról azt hinni, hogy igenis képes lenne rá. Vagy arra, hogy meg tud védeni másokat. Kissé kijjebb is húzza magát, kidülleszti mellkasát és úgy kezd bele, mintha történt volna hasonló. De hazudni nem fog, nem ejti ki azt, amit nem kell.*
- Ha megérdemli, akkor nem kellene rossz érzésnek lennie. Akkor az megérdemelte és kész. Vagy... *Gondolkodik el kissé, szokásosan hunyorogva, mintha csak a nap sütne a szemeibe, aminek se híre se hamva az évszak legnagyobb részében.* - Vagy nem érdemelte meg és azért sírtál?
*Tesz egy tétova lépést közelebb, maga sem tudja miért. Érdekli a történet.*
*A környéken biztosan nincs senki, ennyi idő után észrevette volna, vagy megjelent volna valahonnan Deres. Foglalkoztatja a gondolat, hogy ki lehet az, de annyit már ő is tud, hogy vannak kérdések, amik ráérnek. Az ugyan nem ér rá, hogy eltűnjön innen a lány közeléből, mert biztos, hogy megkapja a magáét az ikrektől, ha egy lánnyal látják, aki olyan, mintha kisírta volna a szemeit. Ha most tisztának is tűnik a terep, ez bármikor megváltozhat. Nagy a gondja most, hogy egyáltalán itt kellene-e maradnia, vagy gyorsan elhúzni messzire. De valami furcsa kis érzés talál utat belül, mintha megsajnálta volna a hosszúfülűt. Amilyen pukkancs, annyira tűnik elveszettnek és még az a barátja sincs vele, akit emleget. Tényleg képzeletbeli lehet, de nemsokára rákérdez. Addig is hol a zöld szempárt, az arcot fürkészi, hol pedig a távolba mered, hogy jó ötlet-e itt ácsorogni.*
- Azt hiszed?
*Szalad fel a szemöldöke. Tehát nem biztos, hogy azért sír. Semmi értelme nincs annak, amit beszél, de amint újra szól a száj, már össze tudja rakni a dolgokat.
Hogy ütött-e meg valakit? Hiszen csak rá kell nézni. Nem. De szeretné magáról azt hinni, hogy igenis képes lenne rá. Vagy arra, hogy meg tud védeni másokat. Kissé kijjebb is húzza magát, kidülleszti mellkasát és úgy kezd bele, mintha történt volna hasonló. De hazudni nem fog, nem ejti ki azt, amit nem kell.*
- Ha megérdemli, akkor nem kellene rossz érzésnek lennie. Akkor az megérdemelte és kész. Vagy... *Gondolkodik el kissé, szokásosan hunyorogva, mintha csak a nap sütne a szemeibe, aminek se híre se hamva az évszak legnagyobb részében.* - Vagy nem érdemelte meg és azért sírtál?
*Tesz egy tétova lépést közelebb, maga sem tudja miért. Érdekli a történet.*
2326. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-13 17:17:15
Üzenet elküldve: 2024-11-13 17:17:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Hiányzik neki az erdő, és annak nyugalma. Az érzés, hogy csak ő volt és Deres, senki nem mondta meg mit neki mit, mikor, hogyan, és miért tehet meg vagy sem. Sokkalta egyszerűbb volt minden. De mégis, már most hiányzik neki Mai, azt szeretné, hogy átkarolja, szorosan magához szorítsa és azt mondja neki nincs semmi baj. De tudja, ez nem így lesz. Azt a tekintet fogja kapni amit Alaver kapott, amikor azzal a fekete hajúval állított be este. Vagy rosszabb, azt a néma tekintetet amit akkor kapott tőle, mikor lesújtott a fiúra.
Fogalma sincs mit tegyen, egyedül érzi magát. Elveszettnek. Deres sincsen itt ami csak rosszabbá teszi ezt az érzést ami szívét úgy nyomja.
Ehelyett itt van neki ez az új ismeretlen kétlábú. Aki azt mondja innen is el kell mennie, mert ez mások helye. Hát bizony ő nem fogja ezt most hagyni, rossz lóra tett az, aki azt hiszi Aranyszarvas Szikrát csak úgy ki lehet túrni helyéről. Rúg kapálni fog és harapni is ha kell. Jaj annak aki most ujjat mer vele húzni.
Azonban a fiú nem támad rá, nem szól többet, csendben áll előtte és váll vonva méri fel őt. Lábait lassan pihentetni kezdi, és felegyenesedik, úgy tűnik nincs mitől tartania. Legalább is egyelőre. Tekintetét amit eddig felemelve tartott a fiú arcát pásztázva, annak kérdésére szégyenlősen lehatja. Bánatosan szólal fel.*
- Azt hiszem igen.
*Sóhajt egy nagyot. Nehéz az a pici lélek ami sokszor oly könnyed mellkasában, érzi, ahogy egyre lejjebb és lejjebb húzza azt.*
- Te ütöttél már meg valakit? Ez mindig ilyen rossz érzés?
*Nyúl egyik karjával a másikhoz, és szorongatja azt idegesen. Tekintetét elfordítva a füves lankát nézi. Nem ismeri a fiút, de mégis szégyellve érzi magát előtte.*
*Hiányzik neki az erdő, és annak nyugalma. Az érzés, hogy csak ő volt és Deres, senki nem mondta meg mit neki mit, mikor, hogyan, és miért tehet meg vagy sem. Sokkalta egyszerűbb volt minden. De mégis, már most hiányzik neki Mai, azt szeretné, hogy átkarolja, szorosan magához szorítsa és azt mondja neki nincs semmi baj. De tudja, ez nem így lesz. Azt a tekintet fogja kapni amit Alaver kapott, amikor azzal a fekete hajúval állított be este. Vagy rosszabb, azt a néma tekintetet amit akkor kapott tőle, mikor lesújtott a fiúra.
Fogalma sincs mit tegyen, egyedül érzi magát. Elveszettnek. Deres sincsen itt ami csak rosszabbá teszi ezt az érzést ami szívét úgy nyomja.
Ehelyett itt van neki ez az új ismeretlen kétlábú. Aki azt mondja innen is el kell mennie, mert ez mások helye. Hát bizony ő nem fogja ezt most hagyni, rossz lóra tett az, aki azt hiszi Aranyszarvas Szikrát csak úgy ki lehet túrni helyéről. Rúg kapálni fog és harapni is ha kell. Jaj annak aki most ujjat mer vele húzni.
Azonban a fiú nem támad rá, nem szól többet, csendben áll előtte és váll vonva méri fel őt. Lábait lassan pihentetni kezdi, és felegyenesedik, úgy tűnik nincs mitől tartania. Legalább is egyelőre. Tekintetét amit eddig felemelve tartott a fiú arcát pásztázva, annak kérdésére szégyenlősen lehatja. Bánatosan szólal fel.*
- Azt hiszem igen.
*Sóhajt egy nagyot. Nehéz az a pici lélek ami sokszor oly könnyed mellkasában, érzi, ahogy egyre lejjebb és lejjebb húzza azt.*
- Te ütöttél már meg valakit? Ez mindig ilyen rossz érzés?
*Nyúl egyik karjával a másikhoz, és szorongatja azt idegesen. Tekintetét elfordítva a füves lankát nézi. Nem ismeri a fiút, de mégis szégyellve érzi magát előtte.*
2325. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-13 15:57:55
Üzenet elküldve: 2024-11-13 15:57:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Szeret egyedül lenni, talán jobban is, mint másokkal, de túlontúl unalmas az élet, amióta nem azért bújik el, mert túl sok a szobában a zaj és nem fér el a húga ostoba játékaitól. Az atyja kisajátította a legkényelmesebb fotelt a nappaliban, az anyja pedig folyton a konyhában serénykedett és a kis lakásban egyik helyiségből a másikba átkiabálva beszélgettek, ő pedig felbotlott a szoba közepén hagyott fakockákban. Most mégis jobban hiányzik, mint bármi, ezért keresi az ingereket. Viszont nem olyan érdekes a műhelyekben a kopácsolás és az ikrek sem olyanok, mint akkor gondolta. De legalább vannak. Most pedig ez a hosszúfülű sajátította ki magának a helyüket, aki úgy rezzen össze a hangjára, ahogy ő rezzen, amikor rákiabáltak. Pedig még csak fel sem emelte a hangját. Összeszűkült szemekkel néz a lányra, ahogy az majd hátraesik, mintha csak tényleg sikerült volna elcsennie az egyik kardot és azt rántotta volna elő. A lányok furcsák. Azonnal szipognak, hogyha valami nem úgy sül el, ahogy elvárták. Pislog néhányat, majd ő hátrál egy lépést, ahogy az elf felpattan és úgy áll, mint aki meg akarja támadni. Nehéz dolga lenne, mert bár kissé csenevész, attól még erősebb tőle. Tán csak nem kell hátralöknie a fonott hajút, mert neki akar esni. A szavai sem túl okosak. Körbenéz, hogy mégis kiről beszél, látszólag egyedül van. Tryl-nek nem voltak képzeletbeli barátai, de el tudná hinni, hogy neki vannak. Vagy van. Deres. Érdekes név. Körbetekint a biztonság kedvéért, hogy nem-e csak ő mérte fel rosszul a terepet és még a végén bajba kerül, mert azt hiszi az a Deres, aki nem is képzeletbeli, hogy bántotta a lányt.*
- Nekem mindegy, én szóltam.
*Vonja meg a vállát, majd dugja zsebre a kezeit. Ismét hunyorog, ahogy eljut a mondandó első fele is az agyáig.*
- Valakit fejbe vágtál egy bottal és azért sírtál? *Nem nagyon érti a dolgot. Annak kéne ilyen képet vágnia, akit fejbe kólintott. Fogalma sincs róla, hogy miért áll és kérdezget, de nem érzi rossznak. Túlságosan nagy a csend és még az is jó, hogy egy ilyen hisztis valakivel fecseg. Talán még meg is védheti, ahogy régen a húgát. Csak reméli, hogy nem az ikrekkel kezdett ki és azért foglalta el a helyüket. *
*Szeret egyedül lenni, talán jobban is, mint másokkal, de túlontúl unalmas az élet, amióta nem azért bújik el, mert túl sok a szobában a zaj és nem fér el a húga ostoba játékaitól. Az atyja kisajátította a legkényelmesebb fotelt a nappaliban, az anyja pedig folyton a konyhában serénykedett és a kis lakásban egyik helyiségből a másikba átkiabálva beszélgettek, ő pedig felbotlott a szoba közepén hagyott fakockákban. Most mégis jobban hiányzik, mint bármi, ezért keresi az ingereket. Viszont nem olyan érdekes a műhelyekben a kopácsolás és az ikrek sem olyanok, mint akkor gondolta. De legalább vannak. Most pedig ez a hosszúfülű sajátította ki magának a helyüket, aki úgy rezzen össze a hangjára, ahogy ő rezzen, amikor rákiabáltak. Pedig még csak fel sem emelte a hangját. Összeszűkült szemekkel néz a lányra, ahogy az majd hátraesik, mintha csak tényleg sikerült volna elcsennie az egyik kardot és azt rántotta volna elő. A lányok furcsák. Azonnal szipognak, hogyha valami nem úgy sül el, ahogy elvárták. Pislog néhányat, majd ő hátrál egy lépést, ahogy az elf felpattan és úgy áll, mint aki meg akarja támadni. Nehéz dolga lenne, mert bár kissé csenevész, attól még erősebb tőle. Tán csak nem kell hátralöknie a fonott hajút, mert neki akar esni. A szavai sem túl okosak. Körbenéz, hogy mégis kiről beszél, látszólag egyedül van. Tryl-nek nem voltak képzeletbeli barátai, de el tudná hinni, hogy neki vannak. Vagy van. Deres. Érdekes név. Körbetekint a biztonság kedvéért, hogy nem-e csak ő mérte fel rosszul a terepet és még a végén bajba kerül, mert azt hiszi az a Deres, aki nem is képzeletbeli, hogy bántotta a lányt.*
- Nekem mindegy, én szóltam.
*Vonja meg a vállát, majd dugja zsebre a kezeit. Ismét hunyorog, ahogy eljut a mondandó első fele is az agyáig.*
- Valakit fejbe vágtál egy bottal és azért sírtál? *Nem nagyon érti a dolgot. Annak kéne ilyen képet vágnia, akit fejbe kólintott. Fogalma sincs róla, hogy miért áll és kérdezget, de nem érzi rossznak. Túlságosan nagy a csend és még az is jó, hogy egy ilyen hisztis valakivel fecseg. Talán még meg is védheti, ahogy régen a húgát. Csak reméli, hogy nem az ikrekkel kezdett ki és azért foglalta el a helyüket. *
2324. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-12 19:31:11
Üzenet elküldve: 2024-11-12 19:31:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Lassan kezd csak rádöbbenni mit is művelt. Nem lett volna szabad. Mert hát, senki sem akarta őt bántani, sőt mi több, segíteni akarták. Most döbben csak rá, Mai sem azért nyaggatta a mai nap, mert idegesíteni akarta. Hanem azért ne gubbasszon magában, ha ilyen rosszul van. A gyerekek is biztos látták a képén, hogy ideje lenne noszogatni őt a játékra, hogy elfelejtse azt ami most nyomasztja őt.
De mégis, neki járt el a keze, ő nem látta a jeleket. Ő tagadta meg azt a kezet, ami segítséget nyújtott volna.
Vajon van értelme még haza menni? Vagy nevezheti azt tényleg otthonának? Vagy inkább vissza menni a pincébe, ott legalább senki nem zargatta, a holmija még biztos ott van, ha meg nincs majd hoz másikat. Vagy akár Graeltől kér segítséget, ő is biztos segít. Vagy legalább is reméli.
De túl sok most a bizonytalanság, és túl sok most a rossz szájízű gondolat. Becsukott szemmel erőlködve próbálja elűzni a gondolatokat a fejéből. Annyira el van merülve, hogy azt sem veszi észre valaki közelít hozzá. Hogyan is tudná észrevenni, Deres az aki általában figyel az ilyenekre. De most nincs itt, mert őt is hátra hagyta, minden mással. Gondolataiból a fiú szavai rázzák ki. Majdnem szó szoros értelmében. Rémülten villantja smaragd szemeit a fiúra. Levegőt is hirtelen véve szisszen fel ijedtében. Gyorsan pattan fel ültéből, egy lépést hátra huppanva. Lábait enyhén görnyedten tartja ugrásra készen mint egy kis szarvas akit megrémisztettek. A fiú szavai lassan jutnak el tudatához, kell neki egy két másodperc még ráeszmél amaz mit is mondott. Sebtiben körbe pillant, hogy mégis miről beszél milyen hely? Itt mindig Deressel ücsörgött még régen is, akkor sem merte senki sem elzavarni, vagy hozzászólni. Bár annak lehet pont a jószág volt az oka, aki méretéből fakadóan el rémisztette a rosszakarókat. De most Deres nincs itt, magának kell helyt állnia. Felszívja magát kis arcocskáját felpukkasztva kezd bele haragos mondókájának.*
- Akkor majd őket is fejbe vágom egy bottal! Ez az én helyem és Deresé!
*Emeli fel lábát egy nagyot toppantva mellé, nyomatékot adva kijelentésének. Mert bizony most még egy láncos ruhással is megküzdene ha arról lenne szó. Nincs jó kedvében és nem éri meg őt most haragítani.*
*Lassan kezd csak rádöbbenni mit is művelt. Nem lett volna szabad. Mert hát, senki sem akarta őt bántani, sőt mi több, segíteni akarták. Most döbben csak rá, Mai sem azért nyaggatta a mai nap, mert idegesíteni akarta. Hanem azért ne gubbasszon magában, ha ilyen rosszul van. A gyerekek is biztos látták a képén, hogy ideje lenne noszogatni őt a játékra, hogy elfelejtse azt ami most nyomasztja őt.
De mégis, neki járt el a keze, ő nem látta a jeleket. Ő tagadta meg azt a kezet, ami segítséget nyújtott volna.
Vajon van értelme még haza menni? Vagy nevezheti azt tényleg otthonának? Vagy inkább vissza menni a pincébe, ott legalább senki nem zargatta, a holmija még biztos ott van, ha meg nincs majd hoz másikat. Vagy akár Graeltől kér segítséget, ő is biztos segít. Vagy legalább is reméli.
De túl sok most a bizonytalanság, és túl sok most a rossz szájízű gondolat. Becsukott szemmel erőlködve próbálja elűzni a gondolatokat a fejéből. Annyira el van merülve, hogy azt sem veszi észre valaki közelít hozzá. Hogyan is tudná észrevenni, Deres az aki általában figyel az ilyenekre. De most nincs itt, mert őt is hátra hagyta, minden mással. Gondolataiból a fiú szavai rázzák ki. Majdnem szó szoros értelmében. Rémülten villantja smaragd szemeit a fiúra. Levegőt is hirtelen véve szisszen fel ijedtében. Gyorsan pattan fel ültéből, egy lépést hátra huppanva. Lábait enyhén görnyedten tartja ugrásra készen mint egy kis szarvas akit megrémisztettek. A fiú szavai lassan jutnak el tudatához, kell neki egy két másodperc még ráeszmél amaz mit is mondott. Sebtiben körbe pillant, hogy mégis miről beszél milyen hely? Itt mindig Deressel ücsörgött még régen is, akkor sem merte senki sem elzavarni, vagy hozzászólni. Bár annak lehet pont a jószág volt az oka, aki méretéből fakadóan el rémisztette a rosszakarókat. De most Deres nincs itt, magának kell helyt állnia. Felszívja magát kis arcocskáját felpukkasztva kezd bele haragos mondókájának.*
- Akkor majd őket is fejbe vágom egy bottal! Ez az én helyem és Deresé!
*Emeli fel lábát egy nagyot toppantva mellé, nyomatékot adva kijelentésének. Mert bizony most még egy láncos ruhással is megküzdene ha arról lenne szó. Nincs jó kedvében és nem éri meg őt most haragítani.*
2323. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-12 18:56:52
Üzenet elküldve: 2024-11-12 18:56:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 115
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Megunta azt a sok munkát a fazekas mellett. Kevés unalmasabb dolog van annál, mint hordani neki a vizet és azokat az átkozott rongyokat kimosni. Ha nem vonta volna el minden figyelmét az a sok éles penge, a sok csillogó tőr, akkor maradhatott volna a kovács mellett, de folyton csak azon járt az esze, hogyan kaparintson meg egyet, csak úgy kipróbálni. Úgy hajtották el végül onnan, mintha nem lenne jó munkaerő. Pedig szerinte az volt, belé lett nevelve, hogy jól végezze a dolgát, viszont az apja engedte, hogy néha játszadozzon is. A fazekasnál semmi érdekes nincs. Az a korong sem szórakoztatja már, amit olyan észvesztő gyorsasággal hajtott meg titokban, hogy lerepült róla a kis tálka, amit próbált megformálni. Nem fog még egy éjjel miatt ott maradni, majd keres mást. Van még atyjának elég régi cimborája, majd megnézi őket. Szívesen látják mindig, csak a sok kérdést nem szereti... és a sok munkát sem. Kérges kissé a keze tőle.
Fekete nadrágjába törli a mancsát, vörösesbarna foltot hagyva az anyagon, aztán - szerinte - tiszta kézzel indul neki a világnak. Csillogó barna szemekkel iramodik neki, hogy majd a folyóparton keressen békát, vagy valami érdekesebbet, mint a köcsögök. Szereti nézni a víz tiszta tükrét, kincseket találni a mélyén. Ott senki nem horkan rá, hogy nem ez lenne a dolga. De előtte még elkanyarodik, hogy megnézze, ott van-e az a testvérpár, akikkel mindig lehet cserélni valamit. Bár nincs nála semmi, ha akad náluk valami érdekes, még visszamehet szerezni. Kicsit félelmetesek, de őt nem bántják.
A tisztáson nincsenek sokan, csak egy olyan hosszúfülű lányka ül a dombon, a mások helyén, mintha az övé lenne az egész. Egyetlen bokor az, ami mögött el tud bújni, hogy kifigyelje. Nem tartozik közéjük, mert arról tudna. Lányokkal amúgy sem barátkoznának. Kissé hunyorogva emeli rá a mélybarna szemeit a levelek takarásából, miközben a zsebébe gyűrt kis feljegyzésből tép egy darabot, amit a szájába vesz, hogy egy nyálas galacsint készítsen fogai segítségével. Majd ő elüldözi nekik. Előkerül a fúvócsöve is. Rákészül, hogy eltalálja azt a hosszú fület, de annyira nézi, hogy meglátja azt a szomorú arcot. Neki is volt hasonló. Eszébe jut, hogy miért, aminek hatására a zsebébe mélyeszti inkább a "fegyvert", aztán a lába elé köpi a kis golyóbist. A húga is utálta ezt, bár mókás volt bosszantani. Csak ő sosem volt szomorú. Hezitál egy darabig, majd elindul a szőke lány felé. Nincs értelme bántani, valaki már úgyis megtette helyette. Megáll tőle egy jó méterre és csak néz le rá, fölé magasodva. *
- Ez az ikrek helye. Jobban fogsz szomorkodni, ha itt találnak és elzavarnak innen.
*Megunta azt a sok munkát a fazekas mellett. Kevés unalmasabb dolog van annál, mint hordani neki a vizet és azokat az átkozott rongyokat kimosni. Ha nem vonta volna el minden figyelmét az a sok éles penge, a sok csillogó tőr, akkor maradhatott volna a kovács mellett, de folyton csak azon járt az esze, hogyan kaparintson meg egyet, csak úgy kipróbálni. Úgy hajtották el végül onnan, mintha nem lenne jó munkaerő. Pedig szerinte az volt, belé lett nevelve, hogy jól végezze a dolgát, viszont az apja engedte, hogy néha játszadozzon is. A fazekasnál semmi érdekes nincs. Az a korong sem szórakoztatja már, amit olyan észvesztő gyorsasággal hajtott meg titokban, hogy lerepült róla a kis tálka, amit próbált megformálni. Nem fog még egy éjjel miatt ott maradni, majd keres mást. Van még atyjának elég régi cimborája, majd megnézi őket. Szívesen látják mindig, csak a sok kérdést nem szereti... és a sok munkát sem. Kérges kissé a keze tőle.
Fekete nadrágjába törli a mancsát, vörösesbarna foltot hagyva az anyagon, aztán - szerinte - tiszta kézzel indul neki a világnak. Csillogó barna szemekkel iramodik neki, hogy majd a folyóparton keressen békát, vagy valami érdekesebbet, mint a köcsögök. Szereti nézni a víz tiszta tükrét, kincseket találni a mélyén. Ott senki nem horkan rá, hogy nem ez lenne a dolga. De előtte még elkanyarodik, hogy megnézze, ott van-e az a testvérpár, akikkel mindig lehet cserélni valamit. Bár nincs nála semmi, ha akad náluk valami érdekes, még visszamehet szerezni. Kicsit félelmetesek, de őt nem bántják.
A tisztáson nincsenek sokan, csak egy olyan hosszúfülű lányka ül a dombon, a mások helyén, mintha az övé lenne az egész. Egyetlen bokor az, ami mögött el tud bújni, hogy kifigyelje. Nem tartozik közéjük, mert arról tudna. Lányokkal amúgy sem barátkoznának. Kissé hunyorogva emeli rá a mélybarna szemeit a levelek takarásából, miközben a zsebébe gyűrt kis feljegyzésből tép egy darabot, amit a szájába vesz, hogy egy nyálas galacsint készítsen fogai segítségével. Majd ő elüldözi nekik. Előkerül a fúvócsöve is. Rákészül, hogy eltalálja azt a hosszú fület, de annyira nézi, hogy meglátja azt a szomorú arcot. Neki is volt hasonló. Eszébe jut, hogy miért, aminek hatására a zsebébe mélyeszti inkább a "fegyvert", aztán a lába elé köpi a kis golyóbist. A húga is utálta ezt, bár mókás volt bosszantani. Csak ő sosem volt szomorú. Hezitál egy darabig, majd elindul a szőke lány felé. Nincs értelme bántani, valaki már úgyis megtette helyette. Megáll tőle egy jó méterre és csak néz le rá, fölé magasodva. *
- Ez az ikrek helye. Jobban fogsz szomorkodni, ha itt találnak és elzavarnak innen.
2322. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-12 17:56:12
Üzenet elküldve: 2024-11-12 17:56:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 36
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Elege lett. Elege lett Maiból, elege lett az árvákból, elege lett a buta tanulásból. Mindenből és mindenkiből. A tanuló órákból amit un, mert írni, olvasni és számolni már tud annyira amennyire úgy érzi kell. Persze ezeken van még mit csiszolni, de azt nem egy árvaház kis termében fogják megtanítani neki. Erre ennél sokkalta többre lesz majd szüksége. De nem ezért jött el most a Rezidenciáról, ez csak egy aprócska tüske volt a többi között. Rosszat álmodott, nagyon rosszat, és most először emlékezett is rá. Menekült valami vagy valakik elől. Ez az érzés egész reggel kínozta őt. Szegény Mai, ő próbálkozott hatni rá, próbált vele beszélni. De túl makacs volt Szikra, hogy bármit is mondjon. Egyszerűen úgy érezte, egy gombóc ül a torkán és képtelen megszólalni. Ez az erős érzelem amit maga sem értett pedig feldühítette, és a düh beárnyékolta egész napját.
A gyerekek játszó óráján amit az udvaron töltöttek, ismét egyedül akart lenni kedvenc fájának a tövében Deressel. Megakarta emészteni az a szörnyű álmot, de képtelen volt. A gyerekzsivaj pedig egyáltalán nem segítette ebben, sőt mi több, idegesítette. Ilyet sem érzett már azóta, az eszét se tudja, vagy csak nem emlékszik rá mint sok mindenre.
A baj pedig ha jön, akkor csőstül jön. Az idősebbik árva ismét megpróbálkozott azzal, megkérje játssza ő az elrabolt királylányt, akit megfognak menteni, és Deres lehetne a sárkány akit le kell győzni. Az ötlet talán nem is lenne olyan rossz, sőt mi több, gyerekeknek talán a legtöbb színjátékot megvető darab lehetett volna. De nagyon rossz időben.
Szikra ültében rámarkolt egy markába illő fadarabra, felpattant, és azt teljes erejéből meglegyintve sújtott le a szerencsétlen fiúra. Egy kardforgató is megirigyelhette volna azt a szép fejre mért sújtást. De nem Mai.
Szegény árva pedig torka szakadtából üvöltve szaladt Mai kezeibe.
Az a tekintet, sose felejti el. Mai szúrós tekintetét is szívesebben állná kétszer annyira mint azt amit akkor kapott. Leírhatatlan volt. Szörnyű.
Kezei megremegtek lábával együtt, szemeibe pedig a könnyek gyülekeztek lassacskán. Nézte, ahogy Mai ölelgette a fiút, csitítgatta. Ő pedig ott állt, a bűnös. De ő csak nyugtot akart, elűzni az őt bántó gondolatokat. Nem a fiúra volt dühös, ő csak nem hagyta békén, nem akarta ezt. Nem így.
Szégyenében pedig elszaladt, nem állt meg senkinek, még Deresnek sem. Őt is hátra hagyta, úgy szaladt el. Kutyája is csak azért nem követte, mert a kapu rácsai nem engedték, amin Szikra oly könnyedén ki tud bújni, de nem ő.
Most pedig itt ücsörög, a tisztás kis dombján gubbaszt, elmerengve csendben, vöröslő szemekkel.
Az erdőben kellett volna maradni, sosem kellett volna betennie a lábát Artheniorba.*
*Elege lett. Elege lett Maiból, elege lett az árvákból, elege lett a buta tanulásból. Mindenből és mindenkiből. A tanuló órákból amit un, mert írni, olvasni és számolni már tud annyira amennyire úgy érzi kell. Persze ezeken van még mit csiszolni, de azt nem egy árvaház kis termében fogják megtanítani neki. Erre ennél sokkalta többre lesz majd szüksége. De nem ezért jött el most a Rezidenciáról, ez csak egy aprócska tüske volt a többi között. Rosszat álmodott, nagyon rosszat, és most először emlékezett is rá. Menekült valami vagy valakik elől. Ez az érzés egész reggel kínozta őt. Szegény Mai, ő próbálkozott hatni rá, próbált vele beszélni. De túl makacs volt Szikra, hogy bármit is mondjon. Egyszerűen úgy érezte, egy gombóc ül a torkán és képtelen megszólalni. Ez az erős érzelem amit maga sem értett pedig feldühítette, és a düh beárnyékolta egész napját.
A gyerekek játszó óráján amit az udvaron töltöttek, ismét egyedül akart lenni kedvenc fájának a tövében Deressel. Megakarta emészteni az a szörnyű álmot, de képtelen volt. A gyerekzsivaj pedig egyáltalán nem segítette ebben, sőt mi több, idegesítette. Ilyet sem érzett már azóta, az eszét se tudja, vagy csak nem emlékszik rá mint sok mindenre.
A baj pedig ha jön, akkor csőstül jön. Az idősebbik árva ismét megpróbálkozott azzal, megkérje játssza ő az elrabolt királylányt, akit megfognak menteni, és Deres lehetne a sárkány akit le kell győzni. Az ötlet talán nem is lenne olyan rossz, sőt mi több, gyerekeknek talán a legtöbb színjátékot megvető darab lehetett volna. De nagyon rossz időben.
Szikra ültében rámarkolt egy markába illő fadarabra, felpattant, és azt teljes erejéből meglegyintve sújtott le a szerencsétlen fiúra. Egy kardforgató is megirigyelhette volna azt a szép fejre mért sújtást. De nem Mai.
Szegény árva pedig torka szakadtából üvöltve szaladt Mai kezeibe.
Az a tekintet, sose felejti el. Mai szúrós tekintetét is szívesebben állná kétszer annyira mint azt amit akkor kapott. Leírhatatlan volt. Szörnyű.
Kezei megremegtek lábával együtt, szemeibe pedig a könnyek gyülekeztek lassacskán. Nézte, ahogy Mai ölelgette a fiút, csitítgatta. Ő pedig ott állt, a bűnös. De ő csak nyugtot akart, elűzni az őt bántó gondolatokat. Nem a fiúra volt dühös, ő csak nem hagyta békén, nem akarta ezt. Nem így.
Szégyenében pedig elszaladt, nem állt meg senkinek, még Deresnek sem. Őt is hátra hagyta, úgy szaladt el. Kutyája is csak azért nem követte, mert a kapu rácsai nem engedték, amin Szikra oly könnyedén ki tud bújni, de nem ő.
Most pedig itt ücsörög, a tisztás kis dombján gubbaszt, elmerengve csendben, vöröslő szemekkel.
Az erdőben kellett volna maradni, sosem kellett volna betennie a lábát Artheniorba.*
2321. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-11 09:00:43
Üzenet elküldve: 2024-11-11 09:00:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 234
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ármányok//
* Végre mozgásba lendülhetnek azok a bizonyos fogaskerekek. Legalábbis építik már azokat a fogaskerekeket. Elvégre egy félkész terven kívül sokat nemigen tudnak felmutatni. De már félkészen is több dolguk van, mint nélküle. *
- Akkor mennyünk együtt. Hátha megfeleződik az idő, amit keresésre szánnánk.
* Azzal elindul a város irányába eleinte a nő mögött, azonban hamar felzárkózik. *
- És mégis mi vett rá, hogy ilyen ármánykodásokba akaszd a karmaidat?
* Barna szemeiből csakúgy sugárzik a kíváncsiság. Elvégre nem mindennap jönnek elé ilyen tervel! A kockázat minden szempontból magas, de annál szórakoztatóbb. Már csak valami magasztosabbnak hangzó mondat kéne melléjük, hogy teljesen más fordulatot vegyen a történet. Mint például, ha odaadnák a szegényeknek, akkor talán a nép is ünnepelné őket. Ám ez csak egy kosza viccként fordul meg a fejében. Elsősorban saját magának akar jobb életet teremteni. Ha ehhez az kell, hogy bemocskolja a kezeit… Hát legyen így. *
- Végül is… Mi lehet a legrosszabb, ami történhet velünk? Pár év zárka? Talán száműzetés? Vagy épp mi fogjuk elhagyni a várost? Ha az elsőt kikerüljük, akkor a többit gyerekjáték lesz kijátszani!
* Nevet fel ezen a levezetésen. Mintha ezzel arra akarna utalni, hogyha el is kapják őket, még akkor is megpróbálkozna újra. Egészen addig, míg végre kerékbe nem törik. *
* Végre mozgásba lendülhetnek azok a bizonyos fogaskerekek. Legalábbis építik már azokat a fogaskerekeket. Elvégre egy félkész terven kívül sokat nemigen tudnak felmutatni. De már félkészen is több dolguk van, mint nélküle. *
- Akkor mennyünk együtt. Hátha megfeleződik az idő, amit keresésre szánnánk.
* Azzal elindul a város irányába eleinte a nő mögött, azonban hamar felzárkózik. *
- És mégis mi vett rá, hogy ilyen ármánykodásokba akaszd a karmaidat?
* Barna szemeiből csakúgy sugárzik a kíváncsiság. Elvégre nem mindennap jönnek elé ilyen tervel! A kockázat minden szempontból magas, de annál szórakoztatóbb. Már csak valami magasztosabbnak hangzó mondat kéne melléjük, hogy teljesen más fordulatot vegyen a történet. Mint például, ha odaadnák a szegényeknek, akkor talán a nép is ünnepelné őket. Ám ez csak egy kosza viccként fordul meg a fejében. Elsősorban saját magának akar jobb életet teremteni. Ha ehhez az kell, hogy bemocskolja a kezeit… Hát legyen így. *
- Végül is… Mi lehet a legrosszabb, ami történhet velünk? Pár év zárka? Talán száműzetés? Vagy épp mi fogjuk elhagyni a várost? Ha az elsőt kikerüljük, akkor a többit gyerekjáték lesz kijátszani!
* Nevet fel ezen a levezetésen. Mintha ezzel arra akarna utalni, hogyha el is kapják őket, még akkor is megpróbálkozna újra. Egészen addig, míg végre kerékbe nem törik. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3076-3095