Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
580. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-22 23:31:50
Üzenet elküldve: 2020-05-22 23:31:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy váratlan találkozás//
//Az első megbízatás hirdetése//
*Egy picit csalódott lesz, mivel a férfi nem ismeri ezt a céht. Nem tudja mihez kezdjen, mivel szerinte ez lesz a számára megfelelő hely.*
-Ezt sajnálattal hallom. Pedig számomra lehetséges, hogy ez lenne az ideális hely. Még csak egy kicsit sem hallottál róluk?
*Reménykedve bámul az idegenre, hátha mégis hallott valamit róluk. Már régóta keres egy hasonló céht, de még sosem találta meg a tökéletes helyet számára. Talán most itt az ő ideje. Egy kicsit még agyal, hátha láthatta már ezt a kiírást máshol is, de a végén nem jut semmire sem.*
//Az első megbízatás hirdetése//
*Egy picit csalódott lesz, mivel a férfi nem ismeri ezt a céht. Nem tudja mihez kezdjen, mivel szerinte ez lesz a számára megfelelő hely.*
-Ezt sajnálattal hallom. Pedig számomra lehetséges, hogy ez lenne az ideális hely. Még csak egy kicsit sem hallottál róluk?
*Reménykedve bámul az idegenre, hátha mégis hallott valamit róluk. Már régóta keres egy hasonló céht, de még sosem találta meg a tökéletes helyet számára. Talán most itt az ő ideje. Egy kicsit még agyal, hátha láthatta már ezt a kiírást máshol is, de a végén nem jut semmire sem.*
579. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-22 16:41:32
Üzenet elküldve: 2020-05-22 16:41:32
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy koranyári késődélután//
*Titthy a tisztás egyik vaskos törzsű fája felé igyekszik. Gyakorta szokott ide kijönni. A hely valósággal megnyugtatja. Az a békesség, ami a tisztás minden egyes szegletéből árad, képes feledtetni vele minden gondot, már ha éppen van. Most épp nincs semmi, ami miatt aggódnia kéne. Amint a fához odaér, leheveredik a puha fűbe, s kényelmesen a feje alá rakja tenyerét. A nap éppen oda süt, de nincs már akkora ereje, mint egy-két órája. A tündér jól eső sóhaj kíséretében adja át magát az édes semmittevésnek. A nap kedvesen melegíti arcát, a langyos szellő lágyan cirógatja egész lényét. Fentről, a tiszta kék égről felhők százai mosolyognak rá. Majd e végtelen kék tengerben lassan, bágyadtan úsznak tova, hogy helyükbe újabb felhők érkezzenek. Titthy - anélkül, hogy észrevenné - mélyeket lélegez és nyugodtan, egyenletesen. Könnyedén lehetne azt hinni, hogy meditál, de nem. Ő nem szokott ilyesmit, legalábbis ő nem meditálásnak véli a semmittevés édes pillanatait. A szellő valahonnan édeskés illatot hoz felé. Talán egy virág illata lehet. A közelben halk nevetés hallatszik, s egy fiú szép szavakat mond valakinek. Bizonyára egy lánynak. A fán, ami alatt épp heverészik, egy madár kezd hangos csivitelésbe. Majd tovarebben, mintha megzavarná valaki énekét. S röptében még tovább dalol. Aztán eltűnik a tisztás, s Titthy a levegőben találja magát. Egy aranytollú madár hátán ül, mely suhogó szárnycsapásokkal szeli az eget. Apró falvak suhannak el, majd egy széles folyó fölött szállnak. A látóhatár közelében mintha egy csónak homályos sziluettje lenne látható. De ők csak repülnek tovább rendíthetetlenül. Hajlongó fák, kopár síkságok tűnnek fel, majd vesznek el a hátuk mögött. Titthy a madár selymes nyakára dől, onnét figyeli a tájat, mely mintha mozogna, ők pedig csak egy helyben lebegnének. A távolban hósipkás hegyek látszódnak. Olyanok, mint megannyi apró csúcsos sütemény porcukorral a tetejükön. De aztán a madár emelkedni kezd, s a táj egyre távolabb kerül. A körvonalak egyre felismerhetetlenebbé válnak, végül felhők takarják el. De ők csak emelkednek tovább szüntelen. Titthy nem fél. Biztonságban érzi magát a madár hátán. Lassan a föld egy apró ponttá zsugorodik, végül teljesen eltűnik. Körös-körül a kék ég, mint egy végtelen tenger, mely minden irányban kiterjed. A madár már nem verdes a szárnyaival, csak egy helyben lebeg hátán a pehely könnyű tündérleánnyal.*
//Egy koranyári késődélután//
*Titthy a tisztás egyik vaskos törzsű fája felé igyekszik. Gyakorta szokott ide kijönni. A hely valósággal megnyugtatja. Az a békesség, ami a tisztás minden egyes szegletéből árad, képes feledtetni vele minden gondot, már ha éppen van. Most épp nincs semmi, ami miatt aggódnia kéne. Amint a fához odaér, leheveredik a puha fűbe, s kényelmesen a feje alá rakja tenyerét. A nap éppen oda süt, de nincs már akkora ereje, mint egy-két órája. A tündér jól eső sóhaj kíséretében adja át magát az édes semmittevésnek. A nap kedvesen melegíti arcát, a langyos szellő lágyan cirógatja egész lényét. Fentről, a tiszta kék égről felhők százai mosolyognak rá. Majd e végtelen kék tengerben lassan, bágyadtan úsznak tova, hogy helyükbe újabb felhők érkezzenek. Titthy - anélkül, hogy észrevenné - mélyeket lélegez és nyugodtan, egyenletesen. Könnyedén lehetne azt hinni, hogy meditál, de nem. Ő nem szokott ilyesmit, legalábbis ő nem meditálásnak véli a semmittevés édes pillanatait. A szellő valahonnan édeskés illatot hoz felé. Talán egy virág illata lehet. A közelben halk nevetés hallatszik, s egy fiú szép szavakat mond valakinek. Bizonyára egy lánynak. A fán, ami alatt épp heverészik, egy madár kezd hangos csivitelésbe. Majd tovarebben, mintha megzavarná valaki énekét. S röptében még tovább dalol. Aztán eltűnik a tisztás, s Titthy a levegőben találja magát. Egy aranytollú madár hátán ül, mely suhogó szárnycsapásokkal szeli az eget. Apró falvak suhannak el, majd egy széles folyó fölött szállnak. A látóhatár közelében mintha egy csónak homályos sziluettje lenne látható. De ők csak repülnek tovább rendíthetetlenül. Hajlongó fák, kopár síkságok tűnnek fel, majd vesznek el a hátuk mögött. Titthy a madár selymes nyakára dől, onnét figyeli a tájat, mely mintha mozogna, ők pedig csak egy helyben lebegnének. A távolban hósipkás hegyek látszódnak. Olyanok, mint megannyi apró csúcsos sütemény porcukorral a tetejükön. De aztán a madár emelkedni kezd, s a táj egyre távolabb kerül. A körvonalak egyre felismerhetetlenebbé válnak, végül felhők takarják el. De ők csak emelkednek tovább szüntelen. Titthy nem fél. Biztonságban érzi magát a madár hátán. Lassan a föld egy apró ponttá zsugorodik, végül teljesen eltűnik. Körös-körül a kék ég, mint egy végtelen tenger, mely minden irányban kiterjed. A madár már nem verdes a szárnyaival, csak egy helyben lebeg hátán a pehely könnyű tündérleánnyal.*
578. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-22 15:24:46
Üzenet elküldve: 2020-05-22 15:24:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A smaragd és az ónix//
*Kezdetleges keserűség bontogatja szirmait a férfi torkában a nő szavait hallva, de végül csak a másikhoz hasonló mosoly ül ki az arcára, mintha csak egymás tükörképei volnának. A mondandójába teljesen belefeledkezik, csak ömlenek belőle a szavak amik mind a nő megtartása felé próbálják vezetni kettejüket, de mégiscsak újból viszonozza az ezúttal sokkal boldogabb mosolyt. Látja, hogy amikor más nőket emleget Thea arcára fájdalom ül ki és ezt tökéletesen átérzi a férfi. Ő maga el sem tudja képzelni mennyire darabjaira szaggatná, ha a kedvese másnak adta volna magát. *
- Veled szeretkezni fogok, nem pusztán hálni. *teszi hozzá valamiféle vigasztalás gyanánt és a lehető legszorosabban öleli a mellkasán pihenő fiatal nőt, aki annyi boldogságot varázsol az arcára pusztán egy ölelés kezdeményezése miatt. Revirthea ezt követő szavait hallva megáll számára az idő is és feszült idegekkel várja a végső vallomást. ~Könyörgöm, csak ne hazudjon ő is nekem mindeddig a nevéről! Nem bírnám ki~ fohászkodik magában, majd a folytatást meghallva minden gondterhességet lesöpörve a válláról nevetni kezd, és ha teheti finoman a hátára fekteti a nőt a zöldellő fűben és egy gyengéd csókkal borítja be annak a homlokát. Belesimul az őt érő finom simogatásba, és ösztönből igyekszik újabb csókkal üdvözölni kedvesét, de ezúttal a tenyere finom bőrére hintve azt. *
- Nem mondtam egy szóval sem, hogy pillanatokon belül neki tervezlek támasztani a legközelebbi fának és teherbe ejteni. Van egy csomó időnk, én sem állok készen még egy gyermekre bármennyire is lennék elégedett a kerek pocakodat látva. Nem sietünk sehová, rád érdemes várni bármiben. *Feleli lágyan és összekulcsolja ujjaikat, ha nem ütközik sehonnan ellenvetésbe. *
577. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-22 13:09:44
Üzenet elküldve: 2020-05-22 13:09:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A smaragd és az ónix//
* Revirthea nem állítja meg a férfit, nem szab semmilyen módon gátat mozdulatainak. Sőt egy hosszú másodpercig lehunyja pillái erdejét, hogy kiélvezze a sötételf meleg érintését. A férfi szavai hitetlenkedő mosolyt váltanak ki belőle.*
- Kétlem, hogy halandó képes lenne megmenteni ettől.* Bonternos talán nem érezte, vagy nem olyan intenzíven, mint ahogy Thea megélte az iméntit.*
* Revirthea figyelmesen hallgatja a szavak özönét. Minden érzelem kiül az arcára. Boldogság, aggodalom, megilletődöttség váltogatják egymást. A férfi nem téved, barátnője figyelmeztetése ellenére Revi az első pillanattól kitárta a szívét a férfi számára, arra persze nem számított ugyan, hogy a sötételf ilyen könnyedén befészkeli magát oda. Az első csókjuk felemlegetésére Revirthea arca ismét lángra lobban. Amikor a mélységi egy prédáját leső vadállathoz hasonlítja magát nem tudja megállni, hogy el ne mosolyodjon. Bocsánat kérőn pillog aztán a férfire, eszében sincs félbeszakítani, egészen addig, míg a tapasztaltabb nőkre nem terelődik a szó. Tudja, hogy butaság, hiszen Revirthea racionális elme, de mégis elnehezül a szíve a gondolatra, vonásai megkeményednek. A tudat, hogy a mélységi mást is érintett úgy, mint őt, már önmagában is elég kínzó, hát még, ha a férfi szájából hallja. Igyekszik csírájában elfojtani az érzést. A legdöbbenetesebb számára, amikor Bonternos szóba hozza a családalapítást. Tudja, hogy erre később ki kell térnie, de nem most.
Thea mély levegőt vesz, hogy visszafojtsa kitörni készülő érzelmeit, odabújik Bonternoshoz és szorosan magához öleli. Az erős karok között úgy érzi magát, mint aki hazatért. Igazán haza.*
- A harmincnégy jó.* motyogja a férfi mellkasának.* Többre számítottam.* húzódik kicsit távolabb, így már a férfi is láthatja az arcára kiülő pimasz vigyort.*
- Bonternos.* néz fel rá komolynak szánt szemekkel.* Be kell vallanom valamit.* igyekszik úgy felvezetni a dolgot, mintha valami nagy horderejűt készülne a másik tudomására hozni.* Nem tudok főzni.* incselkedve dől a férfi oldalának, majd komolyabbra fordítja a szót.*
- Fontos vagy nekem, nem akarlak elveszíteni. * Simít végig kedvesen a másik arcán.* Boldoggá teszel, de még mindig nem vagyok meggyőződve arról, hogy megtudom neked adni, amire vágysz. Legalábbis egyelőre nem. Nem vágyom még a család alapításra, előbb élni szeretnék, elérni dolgokat. Te voltál az egyik aki erre ráébresztett. Nem akarok az anyám sorsára jutni.* minden szavát komolyan gondolja. Nem akarja áltatni a férfit, megérdemli az őszinteséget, s csak reméli, hogy Ter ennek ellenére is kitart mellette.*
* Revirthea nem állítja meg a férfit, nem szab semmilyen módon gátat mozdulatainak. Sőt egy hosszú másodpercig lehunyja pillái erdejét, hogy kiélvezze a sötételf meleg érintését. A férfi szavai hitetlenkedő mosolyt váltanak ki belőle.*
- Kétlem, hogy halandó képes lenne megmenteni ettől.* Bonternos talán nem érezte, vagy nem olyan intenzíven, mint ahogy Thea megélte az iméntit.*
* Revirthea figyelmesen hallgatja a szavak özönét. Minden érzelem kiül az arcára. Boldogság, aggodalom, megilletődöttség váltogatják egymást. A férfi nem téved, barátnője figyelmeztetése ellenére Revi az első pillanattól kitárta a szívét a férfi számára, arra persze nem számított ugyan, hogy a sötételf ilyen könnyedén befészkeli magát oda. Az első csókjuk felemlegetésére Revirthea arca ismét lángra lobban. Amikor a mélységi egy prédáját leső vadállathoz hasonlítja magát nem tudja megállni, hogy el ne mosolyodjon. Bocsánat kérőn pillog aztán a férfire, eszében sincs félbeszakítani, egészen addig, míg a tapasztaltabb nőkre nem terelődik a szó. Tudja, hogy butaság, hiszen Revirthea racionális elme, de mégis elnehezül a szíve a gondolatra, vonásai megkeményednek. A tudat, hogy a mélységi mást is érintett úgy, mint őt, már önmagában is elég kínzó, hát még, ha a férfi szájából hallja. Igyekszik csírájában elfojtani az érzést. A legdöbbenetesebb számára, amikor Bonternos szóba hozza a családalapítást. Tudja, hogy erre később ki kell térnie, de nem most.
Thea mély levegőt vesz, hogy visszafojtsa kitörni készülő érzelmeit, odabújik Bonternoshoz és szorosan magához öleli. Az erős karok között úgy érzi magát, mint aki hazatért. Igazán haza.*
- A harmincnégy jó.* motyogja a férfi mellkasának.* Többre számítottam.* húzódik kicsit távolabb, így már a férfi is láthatja az arcára kiülő pimasz vigyort.*
- Bonternos.* néz fel rá komolynak szánt szemekkel.* Be kell vallanom valamit.* igyekszik úgy felvezetni a dolgot, mintha valami nagy horderejűt készülne a másik tudomására hozni.* Nem tudok főzni.* incselkedve dől a férfi oldalának, majd komolyabbra fordítja a szót.*
- Fontos vagy nekem, nem akarlak elveszíteni. * Simít végig kedvesen a másik arcán.* Boldoggá teszel, de még mindig nem vagyok meggyőződve arról, hogy megtudom neked adni, amire vágysz. Legalábbis egyelőre nem. Nem vágyom még a család alapításra, előbb élni szeretnék, elérni dolgokat. Te voltál az egyik aki erre ráébresztett. Nem akarok az anyám sorsára jutni.* minden szavát komolyan gondolja. Nem akarja áltatni a férfit, megérdemli az őszinteséget, s csak reméli, hogy Ter ennek ellenére is kitart mellette.*
576. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-22 09:59:56
Üzenet elküldve: 2020-05-22 09:59:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A smaragd és az ónix//
*Élvezi a tudatot, hogy a másik is hozzá hasonlóan forrósodott bele a csókjukba, ha netalán jobban, mint maga a férfi. Amikor a kecses ujjak a tenyerében cikáznak fel és alá egy apró némán biztató mosoly ül ki az arcára, mintha csak azt mondaná „fedezz fel bátran” a gyönyörű smaragd szemekbe. Az ajkai értetlenül nyílnak ketté az első szavak hallatán, hiszen mindenre számított a nő anyjától kezdve a szomszéd faluig, de hogy pont Thea legyen aki falakat épít maga elé enyhén szólva letaglózza a sötételfet. Ahogy a keze a lány hasára simul, valamelyest valóra válik a nő kívánsága hiszen minden lélegzetvételt érez és az összes remegő kis belső sóhajt, finoman körözget a blúz anyagán keresztül a szépséges hasfalon, ha nem állítja meg benne a bizonytalan kedvese és közben mindvégig figyelmesen hallgat, mintha csak valamely istennő beszélne hozzá ragyogva, szemtől- szembe a számára. *
- Nem hagyom, hogy elvessz! *Feleli rekedtes hangon, mégis a leglágyabb ígérettel amit valaha is hallatott. Revirthea ismételten a szavaknak lát, de ezúttal Bonternos sokkal kevésbé képes csöndes hallgatóság lenni, ugyanis minden kiejtett szó amiről azt hiszi a legfényesebb szempár gazdája, hogy hátrány az Ter számára pont az ami, úgy megfogta a hószín hajúban. *
- Thea! *Simítja az arcán pihenő két apró tenyérre saját mancsait és finoman cirógatni kezdi azokat, ha ezt nem találja túl soknak az őt rabul ejtő angyal. *
- Most nagyon figyelj rám, mert ezt nem fogom kétszer mondani! *Kezd bele határozottan szavaiba még inkább nyomatékosítva ezzel az egy mondattal az ezt követők igazát. *
- Soha, de soha nem fogom hagyni, hogy becsméreld magadat és főképp nem a legcsodálatosabb tulajdonságaidat. Az első pillanatban lenyűgözött mennyire jóságos vagy pont azért, mert nem bántott a világ. Amikor először közel vontalak magamhoz a hintó mögött bujkálva emlékszem az elején egy icipicit elhúzódtál aztán még szorosabban bújtál hozzám, mint ahogy hívtalak. Imádom az, ilyen pillanatokat, mert úgy érzem kiharcoltam a bizalmadat, a közelségedet amit nem kaphat meg bárki. Féltékeny vagyok a rokonaidon kívül minden férfira, aki valaha is megérintett, így hidd el a tudat, hogy az első csókodat én ajándékoztam neked szinte dorombolásra készteti az ösztöneimet. Ha, már minden férfi valami nevetséges indoknál fogva szeret mindent amihez köze van kizárólag a sajátjának tudni és védeni minden más hím szeme elől. Úgyhogy hidd el nekem ahányszor a közeledbe kerülök az ártatlanságod, úgy vonz, mint molylepkét a fény. Az élet bocsássa meg nekem Thea, de az összes porcikám utánad vágyakozik, hogy legyél az enyém és soha el ne eresszelek. Mellesleg, ilyenkor úgy érzem magam, mint valami vadászó fenevad és utálom magam érte, mert te nem holmi préda vagy, esetleg zsákmány, esetleg tulajdon. Te vagy a legelbűvölőbb nő, akivel valaha is találkoztam és hidd el nekem amikor azt mondod nem tudsz sokat a szenvedélyről, akkor az nem, hogy eltántorít inkább én akarok az a férfi lenni akivel mindent átélhetsz a legjobbként. Soha, nem tudnék amiatt csalódni benned, mert nincs a fejedben egy szajhának a könyvtára, amit nem is akarom, hogy legyen. Sohasem vágytam, olyan nőre aki mindent, már sablon szerűen tesz. Hidd el nekem felfedezni egymást, hogy mit fogsz szeretni nem lesz unalmas vagy csalódással teli az élet egyetlen területén sem. Illetve remélem észrevetted már, hogy mindig sokat beszélek és szeretek is társalogni, okosnak tűnni meg még inkább, úgyhogy majd tanítalak, mutatok neked rengeteg mindent és hidd el te is fogsz tudni mutatni nekem. Megtaníthatnál rajzolni, én meg valami másba vezetlek, majd bele. Szerintem egy művész mellett leszek, olyan kreatív, hogy ne unatkozzunk sosem. Ha nagyon kétségbe esek, majd egész nap csókolgatlak vagy leöntelek főzéskor liszttel. Téged akarlak Thea, csakis téged. Nem egy szajhát, a molnár lányát vagy egy vándort. Téged és nem véletlenül. A korra pedig nem is tudnék jó válasszal kedveskedni hiszen vagy azt mondod túl öreg vagyok és biztosan, már a gyerekekre vágyom vagy azt, hogy túl fiatal, és amíg te meghalsz és megöregszel én fiatal maradok és magányos. Mellesleg, ha ezt meghallom a szádból lefektetlek a fűre és összekenem azt a szép ruhádat! 34 éves vagyok Thea, ami pontosan elég idő ahhoz, hogy tudjam milyen párt szeretnék magam mellé.
*Élvezi a tudatot, hogy a másik is hozzá hasonlóan forrósodott bele a csókjukba, ha netalán jobban, mint maga a férfi. Amikor a kecses ujjak a tenyerében cikáznak fel és alá egy apró némán biztató mosoly ül ki az arcára, mintha csak azt mondaná „fedezz fel bátran” a gyönyörű smaragd szemekbe. Az ajkai értetlenül nyílnak ketté az első szavak hallatán, hiszen mindenre számított a nő anyjától kezdve a szomszéd faluig, de hogy pont Thea legyen aki falakat épít maga elé enyhén szólva letaglózza a sötételfet. Ahogy a keze a lány hasára simul, valamelyest valóra válik a nő kívánsága hiszen minden lélegzetvételt érez és az összes remegő kis belső sóhajt, finoman körözget a blúz anyagán keresztül a szépséges hasfalon, ha nem állítja meg benne a bizonytalan kedvese és közben mindvégig figyelmesen hallgat, mintha csak valamely istennő beszélne hozzá ragyogva, szemtől- szembe a számára. *
- Nem hagyom, hogy elvessz! *Feleli rekedtes hangon, mégis a leglágyabb ígérettel amit valaha is hallatott. Revirthea ismételten a szavaknak lát, de ezúttal Bonternos sokkal kevésbé képes csöndes hallgatóság lenni, ugyanis minden kiejtett szó amiről azt hiszi a legfényesebb szempár gazdája, hogy hátrány az Ter számára pont az ami, úgy megfogta a hószín hajúban. *
- Thea! *Simítja az arcán pihenő két apró tenyérre saját mancsait és finoman cirógatni kezdi azokat, ha ezt nem találja túl soknak az őt rabul ejtő angyal. *
- Most nagyon figyelj rám, mert ezt nem fogom kétszer mondani! *Kezd bele határozottan szavaiba még inkább nyomatékosítva ezzel az egy mondattal az ezt követők igazát. *
- Soha, de soha nem fogom hagyni, hogy becsméreld magadat és főképp nem a legcsodálatosabb tulajdonságaidat. Az első pillanatban lenyűgözött mennyire jóságos vagy pont azért, mert nem bántott a világ. Amikor először közel vontalak magamhoz a hintó mögött bujkálva emlékszem az elején egy icipicit elhúzódtál aztán még szorosabban bújtál hozzám, mint ahogy hívtalak. Imádom az, ilyen pillanatokat, mert úgy érzem kiharcoltam a bizalmadat, a közelségedet amit nem kaphat meg bárki. Féltékeny vagyok a rokonaidon kívül minden férfira, aki valaha is megérintett, így hidd el a tudat, hogy az első csókodat én ajándékoztam neked szinte dorombolásra készteti az ösztöneimet. Ha, már minden férfi valami nevetséges indoknál fogva szeret mindent amihez köze van kizárólag a sajátjának tudni és védeni minden más hím szeme elől. Úgyhogy hidd el nekem ahányszor a közeledbe kerülök az ártatlanságod, úgy vonz, mint molylepkét a fény. Az élet bocsássa meg nekem Thea, de az összes porcikám utánad vágyakozik, hogy legyél az enyém és soha el ne eresszelek. Mellesleg, ilyenkor úgy érzem magam, mint valami vadászó fenevad és utálom magam érte, mert te nem holmi préda vagy, esetleg zsákmány, esetleg tulajdon. Te vagy a legelbűvölőbb nő, akivel valaha is találkoztam és hidd el nekem amikor azt mondod nem tudsz sokat a szenvedélyről, akkor az nem, hogy eltántorít inkább én akarok az a férfi lenni akivel mindent átélhetsz a legjobbként. Soha, nem tudnék amiatt csalódni benned, mert nincs a fejedben egy szajhának a könyvtára, amit nem is akarom, hogy legyen. Sohasem vágytam, olyan nőre aki mindent, már sablon szerűen tesz. Hidd el nekem felfedezni egymást, hogy mit fogsz szeretni nem lesz unalmas vagy csalódással teli az élet egyetlen területén sem. Illetve remélem észrevetted már, hogy mindig sokat beszélek és szeretek is társalogni, okosnak tűnni meg még inkább, úgyhogy majd tanítalak, mutatok neked rengeteg mindent és hidd el te is fogsz tudni mutatni nekem. Megtaníthatnál rajzolni, én meg valami másba vezetlek, majd bele. Szerintem egy művész mellett leszek, olyan kreatív, hogy ne unatkozzunk sosem. Ha nagyon kétségbe esek, majd egész nap csókolgatlak vagy leöntelek főzéskor liszttel. Téged akarlak Thea, csakis téged. Nem egy szajhát, a molnár lányát vagy egy vándort. Téged és nem véletlenül. A korra pedig nem is tudnék jó válasszal kedveskedni hiszen vagy azt mondod túl öreg vagyok és biztosan, már a gyerekekre vágyom vagy azt, hogy túl fiatal, és amíg te meghalsz és megöregszel én fiatal maradok és magányos. Mellesleg, ha ezt meghallom a szádból lefektetlek a fűre és összekenem azt a szép ruhádat! 34 éves vagyok Thea, ami pontosan elég idő ahhoz, hogy tudjam milyen párt szeretnék magam mellé.
575. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-21 20:18:52
Üzenet elküldve: 2020-05-21 20:18:52
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Első találkozás//
*Észleli Thea megszeppenését, s éppen elmosolyodna, amikor már megteszi ő. Miközben a nyeregbe segíti fel az ifjú lányt, a szoknyája eléggé felcsúszik. ~Egy férfi most jól megnézné azokat a lábakat. Bár mi tagadás, csinosak.~ El is mosolyodik a látványra, de különösebben nem zavarja.*
- Formás lábak.* Jegyzi meg, majd diszkréten elfordul, nehogy zavarba jöjjön Thea és esetleg félreértés származzon belőle.*
- Ha zavar a dob, szólj nyugodtan.* Mondja utalva a nyereghez kötött selyemzsákban lapuló hangszerre. A kérdésre hátrapillant, majd jóindulatúan azt mondja:*
- Ülj egy kicsit egyenesebben. Csak lazán.
*Észreveszi, hogy Thea elég mereven kapaszkodik a nyeregbe. Megállítja a lovat egy pillanatra, s megint jóindulatúan mondja:*
- Annyira azért nem kell kapaszkodni. Nem egy száguldó fogaton ülsz.
*El is mosolyodik, nehogy rosszul érintse a lányt a kijelentése. Ezután továbbindul hatalmas kört téve a tisztáson. Thea érdekes kérdést tesz fel. Ha most csak a fűben egymás mellett ülnének, akkor Thea egy büszke arcot látna, így azonban csak a hangját hallja, de abból is egyértelműen érződik a büszkeség. De ez nem amolyan lenéző büszkeség. Igazi, tiszta szívből jövő.*
- Édesanyám tanított meg rá. Wollyt a tizedik születésnapomra kaptam ajándékba. Azóta elég jól összeszoktunk, igaz Wolly?
*Itt szabad kezével szeretetteljesen simítja meg az állat selymes nyakát. Az pedig, mintha felelni akarna, halk szuszogást hallat.*
- A családomból mindenki tudott lovagolni. Minden generáció megtanult a lóval bánni, s minden generáció továbbadta ezt a tudást az újaknak. A családomban mindenki tisztelte a lovakat. Sosem úgy tekintettek rájuk, mint haszonállatokra vagy élettelen eszközökre. Megtanultam a szüleimtől tisztelni a lovakat, és az összes élő lelket, akik minduntalan körülvesznek. Itt élnek velünk a természetben.
*Ekkor eszébe jut egy kissé merész gondolat. Mégpedig az, hogy felül Thea mögé a nyeregbe, és maga előtt tartva a lányt kicsit üget Wollyval, hogy még nagyobb élménnyel ajándékozza meg az ifjút. Bár az az érzése, hogy Thea nem igazán fogja díjazni az ötletet. De azért csak megállítja Wollyt, s felveti:*
- Mit szólnál egy kis ügetéshez?
*Különös szempárjával Thea arcát fürkészi.*
//Első találkozás//
*Észleli Thea megszeppenését, s éppen elmosolyodna, amikor már megteszi ő. Miközben a nyeregbe segíti fel az ifjú lányt, a szoknyája eléggé felcsúszik. ~Egy férfi most jól megnézné azokat a lábakat. Bár mi tagadás, csinosak.~ El is mosolyodik a látványra, de különösebben nem zavarja.*
- Formás lábak.* Jegyzi meg, majd diszkréten elfordul, nehogy zavarba jöjjön Thea és esetleg félreértés származzon belőle.*
- Ha zavar a dob, szólj nyugodtan.* Mondja utalva a nyereghez kötött selyemzsákban lapuló hangszerre. A kérdésre hátrapillant, majd jóindulatúan azt mondja:*
- Ülj egy kicsit egyenesebben. Csak lazán.
*Észreveszi, hogy Thea elég mereven kapaszkodik a nyeregbe. Megállítja a lovat egy pillanatra, s megint jóindulatúan mondja:*
- Annyira azért nem kell kapaszkodni. Nem egy száguldó fogaton ülsz.
*El is mosolyodik, nehogy rosszul érintse a lányt a kijelentése. Ezután továbbindul hatalmas kört téve a tisztáson. Thea érdekes kérdést tesz fel. Ha most csak a fűben egymás mellett ülnének, akkor Thea egy büszke arcot látna, így azonban csak a hangját hallja, de abból is egyértelműen érződik a büszkeség. De ez nem amolyan lenéző büszkeség. Igazi, tiszta szívből jövő.*
- Édesanyám tanított meg rá. Wollyt a tizedik születésnapomra kaptam ajándékba. Azóta elég jól összeszoktunk, igaz Wolly?
*Itt szabad kezével szeretetteljesen simítja meg az állat selymes nyakát. Az pedig, mintha felelni akarna, halk szuszogást hallat.*
- A családomból mindenki tudott lovagolni. Minden generáció megtanult a lóval bánni, s minden generáció továbbadta ezt a tudást az újaknak. A családomban mindenki tisztelte a lovakat. Sosem úgy tekintettek rájuk, mint haszonállatokra vagy élettelen eszközökre. Megtanultam a szüleimtől tisztelni a lovakat, és az összes élő lelket, akik minduntalan körülvesznek. Itt élnek velünk a természetben.
*Ekkor eszébe jut egy kissé merész gondolat. Mégpedig az, hogy felül Thea mögé a nyeregbe, és maga előtt tartva a lányt kicsit üget Wollyval, hogy még nagyobb élménnyel ajándékozza meg az ifjút. Bár az az érzése, hogy Thea nem igazán fogja díjazni az ötletet. De azért csak megállítja Wollyt, s felveti:*
- Mit szólnál egy kis ügetéshez?
*Különös szempárjával Thea arcát fürkészi.*
574. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-21 16:34:52
Üzenet elküldve: 2020-05-21 16:34:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 456
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Felcsert ide!//
*Először csak furcsán néz az öreg szavaira, nem is tudja hirtelen, hogy mire vélje a dolgot, mit van mit tenni, nem a legeszesebb barbár a hegyen innen, de talán még azon túl sem. Kell neki néhány másodperc, de azért észreveszi magát.*
-Csak nehogy kést rakj a hátamba, öreg.
*Mondja, s közelebb helyezkedik, talán még le is guggol, vagy térdel, ahogy kényelmesebb, vagy jobbnak látja a helyzetet, hagyja, hogy irányítsa valamelyest a másik. Bár nem orvos, és ilyen képzettsége sosem volt, igyekezett inkább nem megsérülni, vagy a szellemek erejét kérni, ha baj volt, némi fogalma van az erdőről és a növényekről, csak amolyan alapvető szinten.*
-Kamillát törtem össze, meg még valami másikat, mi is a neve...
*Gondolkodik egy darabig, de nem jut eszébe, ha a képébe nyomnák megismerné.*
-Mindegy is, azt tudom, hogy enyhítettek a fájdalmon, és ahol viszketett, ott utána már nem viszketett annyira, és hűsebb lett az égési felület. Lóhuggyal kevertem természetesen.
*Mondja ezt teljes bizonyossággal, hisz erről biztosan tudja, hogy sok mindenre jó, főleg ha sebekről van szó, kiütésekről, stb. Azért megvonja vállát, mert esküdni nem merne.*
-Egy jó hatja, vagy talán kettő.
*Csak azért bízik valamenynire a saját kuruzslásában, mert eddig is túlélte a dolgot, és a hatok alatt igazából csak jobban lett, vagy stagnált, de rosszabbodni nem rosszabbodott az állapota.*
-A zúzódások meg, hát ő. Hogy is mondjam. Láthatatlan levegő...robbanó nyíl? Varázsnyíl? Valami ilyesmi lehetett, egy Teysus követő láthatatlan lövedékekkel harcolt. Nagyon.. idegen ez tőlem, öreg. Azt se tudom ki az a Teysus?
*Itt tényleg elbizonytalanodik, mert ha agyonvernék se tudná megmondani, hogy mi a fene is kapta oldalba, csak azt tudja, hogy akkor ájult el. *
-A nyakamon meg valami borzalmas árnylény, Jalanydi ejtett sebet, egy ilyen viharlény volt, azt hiszem. Legalábbis úgy látszott, mintha villámlásból állna, és még a fegyveren is áthúzott az ereje, éreztem, hogy megcsíp. Még a a hajam is égnek állt.
*Nem tudja, hogy léteznek-e ilyen lények, hogy csak Jalanydi volt ez a borzalmas ellenfél, mindenesetre bizonyos, hogy Rorkir számára roppant új és szinte felfoghatatlan dolgokon esett át, nem egyszerű harcos volt, mint akikhez szokott. Nem veszi rossz néven, ha a feketeséget nem tudja eltüntetni a testéről, de az éggésel csak tud kezdeni valamit, az egyébként is fájdalmasabb és bosszantóbb, hogy nem tudja úgy fordítani a fejét, ahogy akarja nyögdécselés és fogcsikorgatás nélkül.*
*Először csak furcsán néz az öreg szavaira, nem is tudja hirtelen, hogy mire vélje a dolgot, mit van mit tenni, nem a legeszesebb barbár a hegyen innen, de talán még azon túl sem. Kell neki néhány másodperc, de azért észreveszi magát.*
-Csak nehogy kést rakj a hátamba, öreg.
*Mondja, s közelebb helyezkedik, talán még le is guggol, vagy térdel, ahogy kényelmesebb, vagy jobbnak látja a helyzetet, hagyja, hogy irányítsa valamelyest a másik. Bár nem orvos, és ilyen képzettsége sosem volt, igyekezett inkább nem megsérülni, vagy a szellemek erejét kérni, ha baj volt, némi fogalma van az erdőről és a növényekről, csak amolyan alapvető szinten.*
-Kamillát törtem össze, meg még valami másikat, mi is a neve...
*Gondolkodik egy darabig, de nem jut eszébe, ha a képébe nyomnák megismerné.*
-Mindegy is, azt tudom, hogy enyhítettek a fájdalmon, és ahol viszketett, ott utána már nem viszketett annyira, és hűsebb lett az égési felület. Lóhuggyal kevertem természetesen.
*Mondja ezt teljes bizonyossággal, hisz erről biztosan tudja, hogy sok mindenre jó, főleg ha sebekről van szó, kiütésekről, stb. Azért megvonja vállát, mert esküdni nem merne.*
-Egy jó hatja, vagy talán kettő.
*Csak azért bízik valamenynire a saját kuruzslásában, mert eddig is túlélte a dolgot, és a hatok alatt igazából csak jobban lett, vagy stagnált, de rosszabbodni nem rosszabbodott az állapota.*
-A zúzódások meg, hát ő. Hogy is mondjam. Láthatatlan levegő...robbanó nyíl? Varázsnyíl? Valami ilyesmi lehetett, egy Teysus követő láthatatlan lövedékekkel harcolt. Nagyon.. idegen ez tőlem, öreg. Azt se tudom ki az a Teysus?
*Itt tényleg elbizonytalanodik, mert ha agyonvernék se tudná megmondani, hogy mi a fene is kapta oldalba, csak azt tudja, hogy akkor ájult el. *
-A nyakamon meg valami borzalmas árnylény, Jalanydi ejtett sebet, egy ilyen viharlény volt, azt hiszem. Legalábbis úgy látszott, mintha villámlásból állna, és még a fegyveren is áthúzott az ereje, éreztem, hogy megcsíp. Még a a hajam is égnek állt.
*Nem tudja, hogy léteznek-e ilyen lények, hogy csak Jalanydi volt ez a borzalmas ellenfél, mindenesetre bizonyos, hogy Rorkir számára roppant új és szinte felfoghatatlan dolgokon esett át, nem egyszerű harcos volt, mint akikhez szokott. Nem veszi rossz néven, ha a feketeséget nem tudja eltüntetni a testéről, de az éggésel csak tud kezdeni valamit, az egyébként is fájdalmasabb és bosszantóbb, hogy nem tudja úgy fordítani a fejét, ahogy akarja nyögdécselés és fogcsikorgatás nélkül.*
573. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-21 13:36:10
Üzenet elküldve: 2020-05-21 13:36:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Első találkozás//
*Revirtheát meglepi az éles hang, amit az állat kiad, először megszeppen, majd elmosolyodik, mikor rájön, hogy semmi baj.*
- Rendben. Igyekszem.* mély levegőt vesz, vállán érzi a nő könnyed érintését. Karjait lerázza így próbálva megszabadulni a felesleges feszültségtől. Miután úgy ítéli, hogy ezzel a módszerrel elérte, amit lehetett Allyre néz.*
- Készen állok.* veselkedik neki elszántan a feladatnak, figyelve a félvér lány minden szavára. Mindjárt szembesül is az első akadállyal: fel kell jutnia a ló hátára. A mozdulat nem sikerül éppen kecsesre, de Ally közreműködésének hála viszonylag gyorsan nyeregbe találja magát. Igaz, hogy szoknyája egészen felcsúszott, szabaddá téve hófehér lábszárait, de Revi erről most tudomást sem vesz.*
- Rendben!* bólint nagyot, majd rögvest kapaszkodó után néz. Vékony ujjai a nyereg elülső kápáját szorongatják.*
- Így jó lesz?* kérdezi a mellette lépdelő Allyt. A világos hajú lányka kissé imbolyog odafent.* Hűha! Kicsit olyan, mint a tengeren!* elevenít fel egy régi emléket. Arcán izgatott mosoly ül. A tartása hagy kívánnivalót maga után, vállai előre görnyednek, s túlságosan előre dől.*
- Téged ki tanított meg lovagolni?* kíváncsiskodik a nyeregből.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.21 13:36:53
//Első találkozás//
*Revirtheát meglepi az éles hang, amit az állat kiad, először megszeppen, majd elmosolyodik, mikor rájön, hogy semmi baj.*
- Rendben. Igyekszem.* mély levegőt vesz, vállán érzi a nő könnyed érintését. Karjait lerázza így próbálva megszabadulni a felesleges feszültségtől. Miután úgy ítéli, hogy ezzel a módszerrel elérte, amit lehetett Allyre néz.*
- Készen állok.* veselkedik neki elszántan a feladatnak, figyelve a félvér lány minden szavára. Mindjárt szembesül is az első akadállyal: fel kell jutnia a ló hátára. A mozdulat nem sikerül éppen kecsesre, de Ally közreműködésének hála viszonylag gyorsan nyeregbe találja magát. Igaz, hogy szoknyája egészen felcsúszott, szabaddá téve hófehér lábszárait, de Revi erről most tudomást sem vesz.*
- Rendben!* bólint nagyot, majd rögvest kapaszkodó után néz. Vékony ujjai a nyereg elülső kápáját szorongatják.*
- Így jó lesz?* kérdezi a mellette lépdelő Allyt. A világos hajú lányka kissé imbolyog odafent.* Hűha! Kicsit olyan, mint a tengeren!* elevenít fel egy régi emléket. Arcán izgatott mosoly ül. A tartása hagy kívánnivalót maga után, vállai előre görnyednek, s túlságosan előre dől.*
- Téged ki tanított meg lovagolni?* kíváncsiskodik a nyeregből.*
A hozzászólás írója (Revirthea Thelawear) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.21 13:36:53
572. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-21 13:34:45
Üzenet elküldve: 2020-05-21 13:34:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Felcsert ide!//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Láthatóan nem eléggé. Na, mondom, hajolj ide egy pofonért most már! * Szól erélyesebben az öreg gnóm, de a dühe egy csapásra elpárolog, amikor kiderül, hogy a fickónak segítségre van szüksége. Morogva bólogat, s ahogy a harcos megfordul, egy erőteljes öklöző mozdulatot mutat be, ami a barbár jobb lábának hajlata felé irányul. *
- Térdelj már le, az anyád kínját, hát szerinted mit látok a nyakadból, hülye gyerek. A szemem se a régi már, még ha a szög jó is lenne, akkor se látok el olyan messzire. * Morog kelletlenül, és ha végre szemmagasságba kerül a nyak, akkor alaposan megvizsgálja. *
- Ha démon vót, akkor nem biztos, hogy tudok rajtad segíteni, kölyök. De azért megtesszük amit tudunk. Na azt mondjad meg nekem, hogy mit kentél rá. Gondolom ötleted sincs mi volt az, úgyhogy írd le inkább, amilyen részletesen csak tudod. Hol találtad, hogy nézett ki, milyen érzés volt miután rákented. A szagát is mondhatod, csak csiripelj, mint a kismadár. Mert lehet, hogy csak rontottál a helyzeten. * Teszi hozzá továbbra is zsémbesen, és megvizsgálja a fekete nyomot is. Nézi, hogy a bőr sérült-e, vagy csak valami átok féleség lehet, de első ránézésre inkább a nyakával tud mit kezdeni. *
- A zúzódásaid is meg kell nézni, ha már ide fújt a szélt, mert nem tudhatod, hogy mennyire súlyosak. Az is lehet, hogy belső sérülésed van, és nem is tudod. Mikor történt mindez? Részletesen meséljed el, olyan részletesen, hogy utána a kocsmában sajátomként adhassam elő a történetet. Minden apró részlet számít.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Láthatóan nem eléggé. Na, mondom, hajolj ide egy pofonért most már! * Szól erélyesebben az öreg gnóm, de a dühe egy csapásra elpárolog, amikor kiderül, hogy a fickónak segítségre van szüksége. Morogva bólogat, s ahogy a harcos megfordul, egy erőteljes öklöző mozdulatot mutat be, ami a barbár jobb lábának hajlata felé irányul. *
- Térdelj már le, az anyád kínját, hát szerinted mit látok a nyakadból, hülye gyerek. A szemem se a régi már, még ha a szög jó is lenne, akkor se látok el olyan messzire. * Morog kelletlenül, és ha végre szemmagasságba kerül a nyak, akkor alaposan megvizsgálja. *
- Ha démon vót, akkor nem biztos, hogy tudok rajtad segíteni, kölyök. De azért megtesszük amit tudunk. Na azt mondjad meg nekem, hogy mit kentél rá. Gondolom ötleted sincs mi volt az, úgyhogy írd le inkább, amilyen részletesen csak tudod. Hol találtad, hogy nézett ki, milyen érzés volt miután rákented. A szagát is mondhatod, csak csiripelj, mint a kismadár. Mert lehet, hogy csak rontottál a helyzeten. * Teszi hozzá továbbra is zsémbesen, és megvizsgálja a fekete nyomot is. Nézi, hogy a bőr sérült-e, vagy csak valami átok féleség lehet, de első ránézésre inkább a nyakával tud mit kezdeni. *
- A zúzódásaid is meg kell nézni, ha már ide fújt a szélt, mert nem tudhatod, hogy mennyire súlyosak. Az is lehet, hogy belső sérülésed van, és nem is tudod. Mikor történt mindez? Részletesen meséljed el, olyan részletesen, hogy utána a kocsmában sajátomként adhassam elő a történetet. Minden apró részlet számít.
571. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-21 13:20:36
Üzenet elküldve: 2020-05-21 13:20:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A smaragd és az ónix//
* Revirthea még teljesen az iménti csók hatása alatt áll. Tekintete fátyolos, bőre meglepően forró. Utóbbit Bontesrnos is érezheti, amikor hozzáér az arcához. Thea nem húzódik el az érintéstől, sőt fejét oldalra biccentve simul bele a férfi tenyerébe. Rémületesen jóleső érzés, de a lány mindig is kivételes önuralommal rendelkezett. A sötételf kezéért nyúl, nem löki el, csupán az ölébe vonja. Ujjbegyei apró, kíváncsi köröket írnak le a férfi tenyerében. Elidőzik azokon a részeken, ahol a bőr megkeményedett. Munkától, vagy kardforgatástól, talán mindkettő hozzá tett.*
- Magamtól félek és ettől az érzéstől.* vonja Bonternos kezét a hasához kétségbeesetten. Azt kívánja a férfi bárcsak érezné, amit ő. Hogy a gyomra milyen apró, mennyire reszket, hogy a légzés is nehezére esik.* Olyan szédítő és én félek, hogy elveszek benne.* mosolyodik el keserűen.
Bonternos vallomása egészen letaglózza. Egy része szeretné leállítani, mert tudja, hogy ezek után nincs visszaút. A súlyos szavak örvénye mindkettejüket magával ragadja. Revirthea pedig fél, mert nem tudja mi vár rájuk a túloldalon. A szíve hevesen kalapál, mintha valami veszedelem felé rohanna. Máris hiányzik neki az édes bizonytalanság.*
- Ter...*harap ajkába a lány, gátat szabva mondanivalójának.* Túl nagyra tartasz engem.* kezd bele, látszik, hogy minden szavát gondosan megválogatja.* Én olyan keveset tudok erről. Szerelemről, szenvedélyről. Ez nekem új és félek csalódást fogok neked okozni. Nem akarom, hogy csalódj bennem.* most rajta a sor, elengedi a férfi kezét, amit eddig szorongatott, hogy két apró tenyere közé fogja Bonternos arcát. Azokat a művészi arcéleket.*
- Nem tudok semmit a világról, ha jobban megismersz üresnek és unalmasnak fogsz tartani.* mélyed el a férfi sötét tekintetében, miközben megosztja vele aggályait.* Mondd csak Bonternos, hány éves vagy?* jelennek meg ismét az aggodalom ráncai homlokán.* De csak semmi füllentés!* figyelmezteti a férfit, mutatóujja hegyét futólag a másik ajkához érintve.*
* Revirthea még teljesen az iménti csók hatása alatt áll. Tekintete fátyolos, bőre meglepően forró. Utóbbit Bontesrnos is érezheti, amikor hozzáér az arcához. Thea nem húzódik el az érintéstől, sőt fejét oldalra biccentve simul bele a férfi tenyerébe. Rémületesen jóleső érzés, de a lány mindig is kivételes önuralommal rendelkezett. A sötételf kezéért nyúl, nem löki el, csupán az ölébe vonja. Ujjbegyei apró, kíváncsi köröket írnak le a férfi tenyerében. Elidőzik azokon a részeken, ahol a bőr megkeményedett. Munkától, vagy kardforgatástól, talán mindkettő hozzá tett.*
- Magamtól félek és ettől az érzéstől.* vonja Bonternos kezét a hasához kétségbeesetten. Azt kívánja a férfi bárcsak érezné, amit ő. Hogy a gyomra milyen apró, mennyire reszket, hogy a légzés is nehezére esik.* Olyan szédítő és én félek, hogy elveszek benne.* mosolyodik el keserűen.
Bonternos vallomása egészen letaglózza. Egy része szeretné leállítani, mert tudja, hogy ezek után nincs visszaút. A súlyos szavak örvénye mindkettejüket magával ragadja. Revirthea pedig fél, mert nem tudja mi vár rájuk a túloldalon. A szíve hevesen kalapál, mintha valami veszedelem felé rohanna. Máris hiányzik neki az édes bizonytalanság.*
- Ter...*harap ajkába a lány, gátat szabva mondanivalójának.* Túl nagyra tartasz engem.* kezd bele, látszik, hogy minden szavát gondosan megválogatja.* Én olyan keveset tudok erről. Szerelemről, szenvedélyről. Ez nekem új és félek csalódást fogok neked okozni. Nem akarom, hogy csalódj bennem.* most rajta a sor, elengedi a férfi kezét, amit eddig szorongatott, hogy két apró tenyere közé fogja Bonternos arcát. Azokat a művészi arcéleket.*
- Nem tudok semmit a világról, ha jobban megismersz üresnek és unalmasnak fogsz tartani.* mélyed el a férfi sötét tekintetében, miközben megosztja vele aggályait.* Mondd csak Bonternos, hány éves vagy?* jelennek meg ismét az aggodalom ráncai homlokán.* De csak semmi füllentés!* figyelmezteti a férfit, mutatóujja hegyét futólag a másik ajkához érintve.*
570. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-21 10:48:29
Üzenet elküldve: 2020-05-21 10:48:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A smaragd és az ónix//
*A nő válaszára, csak csodálattal teli mosoly ül az arcára, némi hitetlenséggel keverve azt. Lenyűgözi milyen gyorsan kiáll egy szerettéért a másik, de valahogy képtelen abban hinni, hogy bármely apa örömmel fogadna egy, olyan férfit aki teljesen oda van a lányáért, de ezt egyelőre nem meri a mellette ülőnek bevallani. Az ezt követő szavak szinte el is vesznek a számára, ahogy egyre és egyre közelebb kerül egymáshoz a két vágyakozó test. Noha az aggodalmai megnyugodni látszanak, amint észlelheti, hogy bizony Thea egy pillanatig sem húzódik el a közeléből, de az, oly lassan érkező válaszra várva, a gyomra mégiscsak az eddigi legerősebb görcsbe szorul, és úgy érzi egy kérdésének sem volt még, ilyen értékes tétje a választ illetően. ~Könyörgöm ne utasíts most el!~ gondolja magában és a szíve ezerrel ver, majd egyszerre minden elszál, ahogy az az apró bólintás ledönti a kettejük közötti falakat. Bonternos, úgy érzi magát, mintha életében először most inna és eddig mindig csak szomjazott volna Revirthea csókja után. Érzi az ügyetlenséget, de ez még inkább növeli a csontjához csapódó izgatott, többért kiáltó, de mégis elégedett szív gyorsaságát és a kalimpáló erejét. ~Én vagyok neki az első~ tudatosítja magában és egyszerre szorosabban öleli a védtelen, kezéhez teremtődött testet és remeg meg a lába, aminek köszönhetően bizony benne is értetlenség fut át nem is egyszeriben. A nő közelében, mintha minden más lenne és tényleg az is, a lehető legtökéletesebb módon. Amikor a másik mohón csókolja vissza és a tarkójáért nyúl, még a füle is felforrósodik a kettejük között lángoló vágytól, és ha módjában áll ő maga is még nagyobb lendülettel veszi birtokba a dús párnákat és nyal finoman végig azok között, amíg az övéi csodától telve bizseregnek minden mozdulat hatására. Thea szavait először fel sem képes fogni igazán, egyszerűen ledermed és most egész más miatt rebbennek meg a csóktól felduzzadt ajkai. Életében nem érezte még magát ennyire szenvedőnek, de tudja most nem adhatja fel, amikor belekóstolt a legédesebb szépségekbe, nem fog rögvest lemondani kedveséről. *
- Thea!*ejti lágyan, szinte könyörgő íriszek kíséretében társa nevét vagy igazából maga sem tudja ki neki a lány, de tudja sokkal több, mint egy barát. *
- Nem lehet valami ami ennyire csodálatos, mint ez helytelen. *feleli végül, és úgy érzi ha nem talál valami menedéket itt helyben elsírja magát férfihoz nem méltó módon, így hát az érintés menedékébe igyekszik futni, hátha sikeresen megsimíthatja a hófehér hajkorona gazdájának műremeki arcát. *
- Mondd meg miért nem helyes! Mitől félsz? *Ter légzése még talán sohasem volt, ilyen nehézkes és régen volt, már hogy nem tudta igazán mit tehetne azért, hogy minden jobbá válhasson. *
- Mondd, hogy őrült vagyok Revirthea Thelawear, de felborítod a világom és esküszöm neked minden másodperccel közelebb kerülök ahhoz, hogy beléd szeressek, sőt kezdem azt hinni ez, már meg is történt. Mindig az ész érvek híve voltam, de rád nincsen magyarázat. A jóság ami belőled sugárzik, a szépséged, amiről nem is tudsz a gondolat, hogy mennyire boldoggá tudnálak tenni, ha az álmaim igazak egyszerűen mindez térdre kényszerít, elveszi minden fegyverem és kétségbeesett vagyok, ha azt mondod ez nem helyes. Tudod mit, Thea? Ha ez nem helyes, többé nem kívánok tiszteséges személy lenni!
*A nő válaszára, csak csodálattal teli mosoly ül az arcára, némi hitetlenséggel keverve azt. Lenyűgözi milyen gyorsan kiáll egy szerettéért a másik, de valahogy képtelen abban hinni, hogy bármely apa örömmel fogadna egy, olyan férfit aki teljesen oda van a lányáért, de ezt egyelőre nem meri a mellette ülőnek bevallani. Az ezt követő szavak szinte el is vesznek a számára, ahogy egyre és egyre közelebb kerül egymáshoz a két vágyakozó test. Noha az aggodalmai megnyugodni látszanak, amint észlelheti, hogy bizony Thea egy pillanatig sem húzódik el a közeléből, de az, oly lassan érkező válaszra várva, a gyomra mégiscsak az eddigi legerősebb görcsbe szorul, és úgy érzi egy kérdésének sem volt még, ilyen értékes tétje a választ illetően. ~Könyörgöm ne utasíts most el!~ gondolja magában és a szíve ezerrel ver, majd egyszerre minden elszál, ahogy az az apró bólintás ledönti a kettejük közötti falakat. Bonternos, úgy érzi magát, mintha életében először most inna és eddig mindig csak szomjazott volna Revirthea csókja után. Érzi az ügyetlenséget, de ez még inkább növeli a csontjához csapódó izgatott, többért kiáltó, de mégis elégedett szív gyorsaságát és a kalimpáló erejét. ~Én vagyok neki az első~ tudatosítja magában és egyszerre szorosabban öleli a védtelen, kezéhez teremtődött testet és remeg meg a lába, aminek köszönhetően bizony benne is értetlenség fut át nem is egyszeriben. A nő közelében, mintha minden más lenne és tényleg az is, a lehető legtökéletesebb módon. Amikor a másik mohón csókolja vissza és a tarkójáért nyúl, még a füle is felforrósodik a kettejük között lángoló vágytól, és ha módjában áll ő maga is még nagyobb lendülettel veszi birtokba a dús párnákat és nyal finoman végig azok között, amíg az övéi csodától telve bizseregnek minden mozdulat hatására. Thea szavait először fel sem képes fogni igazán, egyszerűen ledermed és most egész más miatt rebbennek meg a csóktól felduzzadt ajkai. Életében nem érezte még magát ennyire szenvedőnek, de tudja most nem adhatja fel, amikor belekóstolt a legédesebb szépségekbe, nem fog rögvest lemondani kedveséről. *
- Thea!*ejti lágyan, szinte könyörgő íriszek kíséretében társa nevét vagy igazából maga sem tudja ki neki a lány, de tudja sokkal több, mint egy barát. *
- Nem lehet valami ami ennyire csodálatos, mint ez helytelen. *feleli végül, és úgy érzi ha nem talál valami menedéket itt helyben elsírja magát férfihoz nem méltó módon, így hát az érintés menedékébe igyekszik futni, hátha sikeresen megsimíthatja a hófehér hajkorona gazdájának műremeki arcát. *
- Mondd meg miért nem helyes! Mitől félsz? *Ter légzése még talán sohasem volt, ilyen nehézkes és régen volt, már hogy nem tudta igazán mit tehetne azért, hogy minden jobbá válhasson. *
- Mondd, hogy őrült vagyok Revirthea Thelawear, de felborítod a világom és esküszöm neked minden másodperccel közelebb kerülök ahhoz, hogy beléd szeressek, sőt kezdem azt hinni ez, már meg is történt. Mindig az ész érvek híve voltam, de rád nincsen magyarázat. A jóság ami belőled sugárzik, a szépséged, amiről nem is tudsz a gondolat, hogy mennyire boldoggá tudnálak tenni, ha az álmaim igazak egyszerűen mindez térdre kényszerít, elveszi minden fegyverem és kétségbeesett vagyok, ha azt mondod ez nem helyes. Tudod mit, Thea? Ha ez nem helyes, többé nem kívánok tiszteséges személy lenni!
569. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-21 06:14:23
Üzenet elküldve: 2020-05-21 06:14:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy váratlan találkozás//
//Az első megbízatás hirdetése//
*A férfi azt hiszi, hogy ismeri ezeket az alakokat.*
-El kell, hogy szomorítsalak, de nem ismerem őket és őszintén bevallom, nem is akarom megismerni ezeket a leendő bajkeverőket. Erre felé van lég probléma. Már csak ilyen csirkefogók hiányoztak az emberek életéből.
*Ellenszenvét nem rejti véka alá. Véleményét erős, határozott hangon mondja ki. Nem fél ezektől az újdonsült bajkeverőktől. Bár lehet, hogy nem ártana. A legszívesebben letörőlné a fák törzséről a hirdetéseket, de ez víz nélkül nehéz lenne. Csak egy fehér maszat maradna a fák tőrzsén.*
//Az első megbízatás hirdetése//
*A férfi azt hiszi, hogy ismeri ezeket az alakokat.*
-El kell, hogy szomorítsalak, de nem ismerem őket és őszintén bevallom, nem is akarom megismerni ezeket a leendő bajkeverőket. Erre felé van lég probléma. Már csak ilyen csirkefogók hiányoztak az emberek életéből.
*Ellenszenvét nem rejti véka alá. Véleményét erős, határozott hangon mondja ki. Nem fél ezektől az újdonsült bajkeverőktől. Bár lehet, hogy nem ártana. A legszívesebben letörőlné a fák törzséről a hirdetéseket, de ez víz nélkül nehéz lenne. Csak egy fehér maszat maradna a fák tőrzsén.*
568. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-21 02:22:18
Üzenet elküldve: 2020-05-21 02:22:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Egy váratlan találkozás//
//Az első megbízatás hirdetése//
*Látja a férfin, mintha tapasztalt lenne e témában, bár lehet csak téved és szimplán híreket hallott róluk.*
-Ne aggódj vigyázni fogok, ha találok egyet, na meg én nem bízom senkiben sem már egy ideje.
*Felfigyel a férfi válaszára, mintha ismerné őket.*
-Mondd csak netán ismered ezt a céht? Már ha lehet céhnek nevezni őket. Mintha úgy beszélnél róluk, mint aki már találkozott volna velük.
*A férfi felkelti az érdeklődését, hátha tud valamit róluk. Tekintetét a csuklyás alakra szegezi, majd ismét lefekszik a fűbe és várja a választ.*
//Az első megbízatás hirdetése//
*Látja a férfin, mintha tapasztalt lenne e témában, bár lehet csak téved és szimplán híreket hallott róluk.*
-Ne aggódj vigyázni fogok, ha találok egyet, na meg én nem bízom senkiben sem már egy ideje.
*Felfigyel a férfi válaszára, mintha ismerné őket.*
-Mondd csak netán ismered ezt a céht? Már ha lehet céhnek nevezni őket. Mintha úgy beszélnél róluk, mint aki már találkozott volna velük.
*A férfi felkelti az érdeklődését, hátha tud valamit róluk. Tekintetét a csuklyás alakra szegezi, majd ismét lefekszik a fűbe és várja a választ.*
567. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-20 16:23:39
Üzenet elküldve: 2020-05-20 16:23:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Cha'yss jó emberismerő hírében áll és képes olvasni az apró jelekből és a háttérben meghúzódó okokra is nagy sikerrel tippel. Persze nem tud, csak sejt, ám a sejtései sokszor bizonyulnak igaznak.
A topázszemű lány, úgy tűnik, csak most döbben rá, hogy az igric mennyire kiismerte rövid ismeretségük alatt. Rövid, de velős. Nem tartja butának Aenaet, egyáltalán nem, de az igric praktikáival szemben szinte tehetetlen. De legalábbis annak tűnik.
A burkolt feddéssel kezdődő válaszra csak szerényen mosolyog és végighallgatja a lányt. Ez már válasz. Annak ellenére is, hogy csak lehetőségeket sorol, de semmi konkrétat nem mond. Az igric mindben lát lehetőséget, mármint kibontakozási lehetőséget.*
- Ki kell hát deríteni, hogy mihez van tehetséged. *Mondja első gondolatra. Aenaenek nem volt alkalma kipróbálni magát semmiben, ha csak táncra és hímzésre oktatták egykor. Ám most minden lehetőség adott, hogy kipróbálhassa magát.*
- Mindegy. *Válaszol pimasz mosollyal a bagatell kérdésre.*
- Én csak téged látlak. *Teszi hozzá megemelve kettészelt szemöldökét.
A kacagást jóleső érzéssel hallgatja. Tetszik neki a lány nevetése, még akkor is, ha most éppen azon nevet, amit az imént előadott.*
- Mi lesz így az artheniori nemességgel? *Kérdi félredöntött fejjel.*
- Egy idő után elfogynak. *Mondja könnyed hangon, mintha ezen a földön nem is volna hozzá fogható kardvívó. Pedig biztos benne, hogy az ő képességei fegyverforgatás terén csak szerénynek mondhatók egy-két kalandor képességeihez.*
- És mit kapok cserébe, ha minden haton mással párbajozok, hogy szívem bárónéjének bizonyítsam szerelmem? *Kérdi végül összeszűkített sárga ragadozószemekkel. Hisz, ha már minden haton vásárra viszi a bőrét a lányért, akkor legalább érje is meg neki.*
*Cha'yss jó emberismerő hírében áll és képes olvasni az apró jelekből és a háttérben meghúzódó okokra is nagy sikerrel tippel. Persze nem tud, csak sejt, ám a sejtései sokszor bizonyulnak igaznak.
A topázszemű lány, úgy tűnik, csak most döbben rá, hogy az igric mennyire kiismerte rövid ismeretségük alatt. Rövid, de velős. Nem tartja butának Aenaet, egyáltalán nem, de az igric praktikáival szemben szinte tehetetlen. De legalábbis annak tűnik.
A burkolt feddéssel kezdődő válaszra csak szerényen mosolyog és végighallgatja a lányt. Ez már válasz. Annak ellenére is, hogy csak lehetőségeket sorol, de semmi konkrétat nem mond. Az igric mindben lát lehetőséget, mármint kibontakozási lehetőséget.*
- Ki kell hát deríteni, hogy mihez van tehetséged. *Mondja első gondolatra. Aenaenek nem volt alkalma kipróbálni magát semmiben, ha csak táncra és hímzésre oktatták egykor. Ám most minden lehetőség adott, hogy kipróbálhassa magát.*
- Mindegy. *Válaszol pimasz mosollyal a bagatell kérdésre.*
- Én csak téged látlak. *Teszi hozzá megemelve kettészelt szemöldökét.
A kacagást jóleső érzéssel hallgatja. Tetszik neki a lány nevetése, még akkor is, ha most éppen azon nevet, amit az imént előadott.*
- Mi lesz így az artheniori nemességgel? *Kérdi félredöntött fejjel.*
- Egy idő után elfogynak. *Mondja könnyed hangon, mintha ezen a földön nem is volna hozzá fogható kardvívó. Pedig biztos benne, hogy az ő képességei fegyverforgatás terén csak szerénynek mondhatók egy-két kalandor képességeihez.*
- És mit kapok cserébe, ha minden haton mással párbajozok, hogy szívem bárónéjének bizonyítsam szerelmem? *Kérdi végül összeszűkített sárga ragadozószemekkel. Hisz, ha már minden haton vásárra viszi a bőrét a lányért, akkor legalább érje is meg neki.*
566. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-20 14:37:46
Üzenet elküldve: 2020-05-20 14:37:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Első találkozás//
*Ally elmosolyodik új ismerőse megjegyzésére, ami Wolly orrára vonatkozik.*
- Igen, én is imádom simogatni.
*Közben Wolly nagy szemeivel nézi Theát, s barátságos szuszogást hallat a simogatásra. Még kicsit lejjebb is hajtja fejét, hogy Thea kényelmesebben elérje homlokát. A lány üdvözlésére lágyan felnyerít, ez amolyan lóféle köszöntésnek számít tőle.
Közben Ally is megkapja a választ kérdésére. El is neveti magát, de aztán komolyan figyeli Theát.*
- Igen, valóban érzékeny lelkek. De nagyon hűségesek tudnak lenni.
*Itt szeretetteljesen pillant Wollyra. Szándékosan nem említi meg, hogy a lovak akár le is vethetik hátukról a lovast, ha megijednek valamitől, mert nem akarja tovább fokozni Thea szemmel látható izgatottságát. De azért megemlíti:*
- Mivel nagyon érzékenyek, ijedősek is.
*Egy kicsit elgondolkodik azon, hogy lehet-e baj abból, ha Thea izgatott. Végül azt mondja:*
- Hát nézd, lehet, hogy az izgatottságot nem fogja félelemnek érezni. Légy nyugodt, biztos a járása.
*Kezét a másik vállára téve vezeti a ló oldalához. Wolly lejjebb ereszkedik, mintha csak kitalálta volna, hogy Thea felülne a hátára. Ally még egy biztató és egyben nyugtató pillantást küld Theának, majd fölsegíti a nyeregbe.*
- Kapaszkodj és ne feledd, csak nyugodtan.
*Ezzel hátasa kantárát megfogva vezetni kezdi a lovat, ha Theának nincs ellenvetése. Ő maga mellette sétál a puha fűben. Kissé furcsa számára ez a szerep, de semmi kifogása nincs ellene. Igaz, eddig olyanra sem volt példa, hogy bárkit felültetett volna Wolly hátára. S ennek igen egyszerű oka van: még sosem találkozott olyannal, akivel értelmesen lehet beszélgetni. De most örül, hogy Thea ilyen, s el is mond érte egy hálát Sirmy istennőnek.*
//Első találkozás//
*Ally elmosolyodik új ismerőse megjegyzésére, ami Wolly orrára vonatkozik.*
- Igen, én is imádom simogatni.
*Közben Wolly nagy szemeivel nézi Theát, s barátságos szuszogást hallat a simogatásra. Még kicsit lejjebb is hajtja fejét, hogy Thea kényelmesebben elérje homlokát. A lány üdvözlésére lágyan felnyerít, ez amolyan lóféle köszöntésnek számít tőle.
Közben Ally is megkapja a választ kérdésére. El is neveti magát, de aztán komolyan figyeli Theát.*
- Igen, valóban érzékeny lelkek. De nagyon hűségesek tudnak lenni.
*Itt szeretetteljesen pillant Wollyra. Szándékosan nem említi meg, hogy a lovak akár le is vethetik hátukról a lovast, ha megijednek valamitől, mert nem akarja tovább fokozni Thea szemmel látható izgatottságát. De azért megemlíti:*
- Mivel nagyon érzékenyek, ijedősek is.
*Egy kicsit elgondolkodik azon, hogy lehet-e baj abból, ha Thea izgatott. Végül azt mondja:*
- Hát nézd, lehet, hogy az izgatottságot nem fogja félelemnek érezni. Légy nyugodt, biztos a járása.
*Kezét a másik vállára téve vezeti a ló oldalához. Wolly lejjebb ereszkedik, mintha csak kitalálta volna, hogy Thea felülne a hátára. Ally még egy biztató és egyben nyugtató pillantást küld Theának, majd fölsegíti a nyeregbe.*
- Kapaszkodj és ne feledd, csak nyugodtan.
*Ezzel hátasa kantárát megfogva vezetni kezdi a lovat, ha Theának nincs ellenvetése. Ő maga mellette sétál a puha fűben. Kissé furcsa számára ez a szerep, de semmi kifogása nincs ellene. Igaz, eddig olyanra sem volt példa, hogy bárkit felültetett volna Wolly hátára. S ennek igen egyszerű oka van: még sosem találkozott olyannal, akivel értelmesen lehet beszélgetni. De most örül, hogy Thea ilyen, s el is mond érte egy hálát Sirmy istennőnek.*
565. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-20 13:52:18
Üzenet elküldve: 2020-05-20 13:52:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//A Szeplős és az Ezüst szemű//
*Határozottan azok közé a nők közé tartozik, aki még kora ellenére is magán viselik a kislányos megilletődöttséget. Ez most is utat tör magának, ahogy az idegen férfi a vállára teríti a kabátját. Hirtelen uralkodik el rajta a zavar és nagyon oda kell tennie magát, ha nem akarja, hogy arca is olyan színt öltsön fel, mint a vörös hajzuhataga.*
- Nagyon szépen köszönöm.
*Fújja is ki magát hosszan, hogy a megilletődöttség messzire szálljon, de úgy néz ki, hogy a férfi nagyon azon ügyködik, hogy ezen terve ne sikerüljön. Ugyanis a kézcsók célt ér a kissé tán megbabonázott lánynál, mitől már felszökik a pír a bájos arcra.*
- Tegeződhetünk. Nekem is jobban esne.
*Mosolyodik el zavartan, miközben szabadon maradt kezével egy vörös tincset kezd el piszkálni. Forgatja az ujjai között, néha az egyikre csavarja, finoman meghúzkodja. Minden olyat megművel azokkal a szerencsétlen szálakkal, amiből kivehető, hogy bizony kényelmetlen zavartságban van. Férfi még nem volt vele sosem ilyen udvarias, mint Max.
A jó érzések kifejtésére viszont már elgondolkodva húzza össze a szemeit. Ahhoz még túl naiv és kezdő, hogy a szerelmet és az említett lovaglást komolyabban össze tudná kapcsolni, így csak a vállait vonja meg.*
- Őszintén szólva még nem voltam szerelmes. Régen meg nyúztak, hogy próbáljak meg lovagolni, de félek a magasban.
*nevet fel zavartan, ahogy meg is mozgatja megkínzott lábait.*
- Mondjuk most így jó ötletnek tűnne egy ló. Akkor nem gyötörtem volna így el a lábaimat.
*Nyög is halkan, ahogy a cipőt kezdi felhúzni, majd ahogy dolgával végzett jobban összehúzza magán a kabátot.*
- Még egyszer köszönöm a segítséget.
*Mosolyog Maxre őszintén hálásan.*
*Határozottan azok közé a nők közé tartozik, aki még kora ellenére is magán viselik a kislányos megilletődöttséget. Ez most is utat tör magának, ahogy az idegen férfi a vállára teríti a kabátját. Hirtelen uralkodik el rajta a zavar és nagyon oda kell tennie magát, ha nem akarja, hogy arca is olyan színt öltsön fel, mint a vörös hajzuhataga.*
- Nagyon szépen köszönöm.
*Fújja is ki magát hosszan, hogy a megilletődöttség messzire szálljon, de úgy néz ki, hogy a férfi nagyon azon ügyködik, hogy ezen terve ne sikerüljön. Ugyanis a kézcsók célt ér a kissé tán megbabonázott lánynál, mitől már felszökik a pír a bájos arcra.*
- Tegeződhetünk. Nekem is jobban esne.
*Mosolyodik el zavartan, miközben szabadon maradt kezével egy vörös tincset kezd el piszkálni. Forgatja az ujjai között, néha az egyikre csavarja, finoman meghúzkodja. Minden olyat megművel azokkal a szerencsétlen szálakkal, amiből kivehető, hogy bizony kényelmetlen zavartságban van. Férfi még nem volt vele sosem ilyen udvarias, mint Max.
A jó érzések kifejtésére viszont már elgondolkodva húzza össze a szemeit. Ahhoz még túl naiv és kezdő, hogy a szerelmet és az említett lovaglást komolyabban össze tudná kapcsolni, így csak a vállait vonja meg.*
- Őszintén szólva még nem voltam szerelmes. Régen meg nyúztak, hogy próbáljak meg lovagolni, de félek a magasban.
*nevet fel zavartan, ahogy meg is mozgatja megkínzott lábait.*
- Mondjuk most így jó ötletnek tűnne egy ló. Akkor nem gyötörtem volna így el a lábaimat.
*Nyög is halkan, ahogy a cipőt kezdi felhúzni, majd ahogy dolgával végzett jobban összehúzza magán a kabátot.*
- Még egyszer köszönöm a segítséget.
*Mosolyog Maxre őszintén hálásan.*
564. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-20 12:13:42
Üzenet elküldve: 2020-05-20 12:13:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A smaragd és az ónix//
* Egy pillanatig elgondolkodik Bonternos szavain, majd védelmébe veszi apját.*
- Szerintem meglepődnél.* hangzanak el szájából az őszinte szavak. Feltételezi, hogy a sötételf faji hovatartozása miatt mondta az iméntit. Apja viszont többre tartja a tehetséget, az erős jellemet, mint a származást. Anyja persze egészen más eset, ő elszörnyedne csupán a ténytől is, hogy Revirthea szóba elegyedett egy mélységivel.*
- Bizonyos értelemben igen.* ismeri el kelletlen, hogy ő sem egészen feddhetetlen. Bonternos hirtelen közeledése meglepi, ezt bizonyosan az arcára is van írva, de nem húzódik el. Nem sejt rossz szándékot, arra gondol, hogy a férfi valami bizalmasat készül megosztani vele, ezért lopja araszról araszra a távolságot.
Thea, akire rövidke élete során már oly sok mindent rábírtak, ami számára kellemetlennek vagy terhesnek bizonyul más különben biztos nagyra értékelné a férfi fogadalmát. Most azonban csak némán mered a másikra, a férfi közelsége mintha meggátolná, hogy gondolatai a szokásos iramban áramoljanak. Az egész világa lelassul, majd elmosódik, amint megérzi a férfi érintését az állán. Nem húzódik el, szinte meg sem moccan, mintha nem is lenne ura a testének. Önkéntelen siklik tekintete azon nyomban a férfi szájára, hogy a kérdés elhangzik*
- Én...* hangja erőtlen és fülének egészen távolinak hangzik, de talán csak azért, mert szívének erős dübörgése elnyom most minden hangot. Képtelen megszólalni így csak némán bólint. Szemét lehunyja, amint ajkaik összetalálkoznak. Revirthea első csókjában nem játszik aktív szerepet, csupán, mint egy virág felkínálja magát, hogy leszakítsák. A férfi ölelése az, ami kirántja a jeges folyamból, ahol eddig csak sodródott az eseményekkel. A borzongás, amit a férfi közelében eddig is érzett most felerősödik. Az ismeretlentől való félelmet felváltja egy különösen meleg érzés. Revirthea keze a férfi mellkasára siklik, ajkai életre kelve szomjasan tapadva a másikéra. Tenyere Bonternos mellkasáról a férfi tarkójára siklik, miközben sután, de annál hevesebben visszacsókol.*
- Ez.* rebben el hirtelen.* Ez nem helyes.* emeli a szenvedélytől még mindig különös fénnyel csillogó szemeit a sötételfre.*
* Egy pillanatig elgondolkodik Bonternos szavain, majd védelmébe veszi apját.*
- Szerintem meglepődnél.* hangzanak el szájából az őszinte szavak. Feltételezi, hogy a sötételf faji hovatartozása miatt mondta az iméntit. Apja viszont többre tartja a tehetséget, az erős jellemet, mint a származást. Anyja persze egészen más eset, ő elszörnyedne csupán a ténytől is, hogy Revirthea szóba elegyedett egy mélységivel.*
- Bizonyos értelemben igen.* ismeri el kelletlen, hogy ő sem egészen feddhetetlen. Bonternos hirtelen közeledése meglepi, ezt bizonyosan az arcára is van írva, de nem húzódik el. Nem sejt rossz szándékot, arra gondol, hogy a férfi valami bizalmasat készül megosztani vele, ezért lopja araszról araszra a távolságot.
Thea, akire rövidke élete során már oly sok mindent rábírtak, ami számára kellemetlennek vagy terhesnek bizonyul más különben biztos nagyra értékelné a férfi fogadalmát. Most azonban csak némán mered a másikra, a férfi közelsége mintha meggátolná, hogy gondolatai a szokásos iramban áramoljanak. Az egész világa lelassul, majd elmosódik, amint megérzi a férfi érintését az állán. Nem húzódik el, szinte meg sem moccan, mintha nem is lenne ura a testének. Önkéntelen siklik tekintete azon nyomban a férfi szájára, hogy a kérdés elhangzik*
- Én...* hangja erőtlen és fülének egészen távolinak hangzik, de talán csak azért, mert szívének erős dübörgése elnyom most minden hangot. Képtelen megszólalni így csak némán bólint. Szemét lehunyja, amint ajkaik összetalálkoznak. Revirthea első csókjában nem játszik aktív szerepet, csupán, mint egy virág felkínálja magát, hogy leszakítsák. A férfi ölelése az, ami kirántja a jeges folyamból, ahol eddig csak sodródott az eseményekkel. A borzongás, amit a férfi közelében eddig is érzett most felerősödik. Az ismeretlentől való félelmet felváltja egy különösen meleg érzés. Revirthea keze a férfi mellkasára siklik, ajkai életre kelve szomjasan tapadva a másikéra. Tenyere Bonternos mellkasáról a férfi tarkójára siklik, miközben sután, de annál hevesebben visszacsókol.*
- Ez.* rebben el hirtelen.* Ez nem helyes.* emeli a szenvedélytől még mindig különös fénnyel csillogó szemeit a sötételfre.*
563. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-20 12:10:34
Üzenet elküldve: 2020-05-20 12:10:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A smaragd és az ónix//
*A nő szavai kellemes meglepetésként érik a férfit és az átmeneti szorongása, máris mosolyba torkollik. ~Mintha minden porcikája hozzám igazodna. ~ gondolja magában, de megint ellepi őt a kétségek gonosz ködje. *
- Az apád szerintem nem kedvelne bizonyos okokból. *Somolyog zavartan az orra alatt, majd elégedetten hümmög az őszinteségről eső szavakra. *
- Mi a helyzet a kibúvással? Azt gyakran alkalmazod, ha nem is vagy füllentő? *Kérdi hirtelen és maga sem tudja mi történik, de titkos erők húzzák közelebb a nőhöz, így egyre és egyre közelebb merészkedik hozzá a testével. Magabiztosan, de nem megfélemlítőn. Thea elmenekülhet, ha úgy kívánja kedve, de Ter minden bizonnyal a lehető legcsalódottabb személy lenne a tisztáson és azon túl. *
- Thea! Soha, de soha nem fogok semmit rád kényszeríteni!*feleli, oly határozottsággal, melyet eddig sohasem hallott magától, közben a kezei a nő álla felé igyekeznek, és ha semmi sem kerül az útjába finoman végig simít a kecses élen, és úgy fordítja a másik fejét a tekintetéhez. Még közelebb merészkedik az arcával a másikéhoz, mintha csak szoktatni akarná a közelségéhez a hószín hajút, de ezúttal annyira szeretne közelebb kerülni, hogy szinte belehal a vágyba. *
- Mindent tudni szeretnék, de előbb hagy kérdezzek valamit. Ne búj ki kérlek a válasz alól és végképp ne szégyelld magad az igazságért! Vágysz a csókomra ebben a pillanatban? *Kérdezi miután leszögez mindent amit jelenleg fontosnak tart, és ha a vele szemben ülő igennel válaszol, az ajkait a leggyengébben helyezi a másikéra, közben a kecses derékra igyekszik vezetni egy mancsát, míg a másikkal a különleges tincsekbe vezeti hosszú, megkeményedett ujjait, és csak reménykedik mindez tényleg valóra válhat és nem pusztán elutasításra. *
*A nő szavai kellemes meglepetésként érik a férfit és az átmeneti szorongása, máris mosolyba torkollik. ~Mintha minden porcikája hozzám igazodna. ~ gondolja magában, de megint ellepi őt a kétségek gonosz ködje. *
- Az apád szerintem nem kedvelne bizonyos okokból. *Somolyog zavartan az orra alatt, majd elégedetten hümmög az őszinteségről eső szavakra. *
- Mi a helyzet a kibúvással? Azt gyakran alkalmazod, ha nem is vagy füllentő? *Kérdi hirtelen és maga sem tudja mi történik, de titkos erők húzzák közelebb a nőhöz, így egyre és egyre közelebb merészkedik hozzá a testével. Magabiztosan, de nem megfélemlítőn. Thea elmenekülhet, ha úgy kívánja kedve, de Ter minden bizonnyal a lehető legcsalódottabb személy lenne a tisztáson és azon túl. *
- Thea! Soha, de soha nem fogok semmit rád kényszeríteni!*feleli, oly határozottsággal, melyet eddig sohasem hallott magától, közben a kezei a nő álla felé igyekeznek, és ha semmi sem kerül az útjába finoman végig simít a kecses élen, és úgy fordítja a másik fejét a tekintetéhez. Még közelebb merészkedik az arcával a másikéhoz, mintha csak szoktatni akarná a közelségéhez a hószín hajút, de ezúttal annyira szeretne közelebb kerülni, hogy szinte belehal a vágyba. *
- Mindent tudni szeretnék, de előbb hagy kérdezzek valamit. Ne búj ki kérlek a válasz alól és végképp ne szégyelld magad az igazságért! Vágysz a csókomra ebben a pillanatban? *Kérdezi miután leszögez mindent amit jelenleg fontosnak tart, és ha a vele szemben ülő igennel válaszol, az ajkait a leggyengébben helyezi a másikéra, közben a kecses derékra igyekszik vezetni egy mancsát, míg a másikkal a különleges tincsekbe vezeti hosszú, megkeményedett ujjait, és csak reménykedik mindez tényleg valóra válhat és nem pusztán elutasításra. *
562. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-20 12:06:29
Üzenet elküldve: 2020-05-20 12:06:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A smaragd és az ónix//
* Revirthea őszinte érdeklődéssel hallgatja Bonternos beszámolóját. Nem csupán az udvarias neveltetés hajtja arra, hogy csendben figyeljen. Az építészet mindig is érdekelte. Ezek fényében különösen váratlanul éri, hogy a férfi mentegetőzni kezd.*
- Egyáltalán nem untatsz, ha ezt gondolod.* fordul komoly arccal a másik felé.* Persze, szeretem a jó hőstörténeteket is, de az építészet is lenyűgöző. Apám hivatalosan kereskedő, de a bonyolult építmények a szenvedélyei. Most is kikérték a tanácsát egy új áruátemelő daru építéshez a kikötőben.* magyarázza, láthatóan büszkén.* Biztosan azt is megtudná mondani mi a baj a tetőddel.* elgondolkodik azon, hogy ki kérhetné apja tanácsát az ügyben. A kósza gondolat gyorsan elvetésre kerül. Apjának mostanában semmire sincs ideje, még a lánya kívánságainak teljesítésére sem. A munkája, a kikötői ügyek és a remény negyedbeli tervei túlságosan igénybe veszik az idejét.*
- Az őszinteséget én is értékelem.* reflektál vissza a férfi korábbi szavaira. Revirthea őszinte embernek tarja magát, aki az úgy nevezett kegyes hazugságokat is fenntartással kezeli. A táncra tett ajánlat meglepi.*
- Nem is tudom, ha ragaszkodsz hozzá.* Elbizonytalanodik, nincs táncra perdülős kedvében, de Bonternost nehezen utasítja vissza.* Ha unod az ücsörgést inkább sétáljunk egyet, táncban az elkövetkezendő időben bőven lesz részem.* fintorodik el, miközben magában előrevetíti az elkövetkezendő hatokat.* Viszont egy kellemes sétának az oldaladon nagyon örülnék.* mosolyog a férfira szelíden, fürkésző zöld szemei bejárják a másik arcát. *Közben én is elmesélem nekem hogy teltek az elmúlt napok.* mondja immár kissé baljóslatúan.*
* Revirthea őszinte érdeklődéssel hallgatja Bonternos beszámolóját. Nem csupán az udvarias neveltetés hajtja arra, hogy csendben figyeljen. Az építészet mindig is érdekelte. Ezek fényében különösen váratlanul éri, hogy a férfi mentegetőzni kezd.*
- Egyáltalán nem untatsz, ha ezt gondolod.* fordul komoly arccal a másik felé.* Persze, szeretem a jó hőstörténeteket is, de az építészet is lenyűgöző. Apám hivatalosan kereskedő, de a bonyolult építmények a szenvedélyei. Most is kikérték a tanácsát egy új áruátemelő daru építéshez a kikötőben.* magyarázza, láthatóan büszkén.* Biztosan azt is megtudná mondani mi a baj a tetőddel.* elgondolkodik azon, hogy ki kérhetné apja tanácsát az ügyben. A kósza gondolat gyorsan elvetésre kerül. Apjának mostanában semmire sincs ideje, még a lánya kívánságainak teljesítésére sem. A munkája, a kikötői ügyek és a remény negyedbeli tervei túlságosan igénybe veszik az idejét.*
- Az őszinteséget én is értékelem.* reflektál vissza a férfi korábbi szavaira. Revirthea őszinte embernek tarja magát, aki az úgy nevezett kegyes hazugságokat is fenntartással kezeli. A táncra tett ajánlat meglepi.*
- Nem is tudom, ha ragaszkodsz hozzá.* Elbizonytalanodik, nincs táncra perdülős kedvében, de Bonternost nehezen utasítja vissza.* Ha unod az ücsörgést inkább sétáljunk egyet, táncban az elkövetkezendő időben bőven lesz részem.* fintorodik el, miközben magában előrevetíti az elkövetkezendő hatokat.* Viszont egy kellemes sétának az oldaladon nagyon örülnék.* mosolyog a férfira szelíden, fürkésző zöld szemei bejárják a másik arcát. *Közben én is elmesélem nekem hogy teltek az elmúlt napok.* mondja immár kissé baljóslatúan.*
561. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2020-05-20 11:54:54
Üzenet elküldve: 2020-05-20 11:54:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A smaragd és az ónix//
*A nő épphogy elkezdi a mondatát, de Bonternos lágy csókja belefolytja a szót, mintha csak az ajkaira lehete volna azt. Boldogan fogadja, hogy a másik nem ellenkezik tette ellen és pofont sem kap, így ezt nyertes küldetésként könyveli el magában és az arca rögvest elégedett mosolyra is húzódik. Azonban a nő távolodó teste egy pillanatig megállítja benne az ütőt, de már szinte kezdi megszokni, hogy mindig megijed a másik a közelségétől, majd úgy kap az után. Ezt is a nő édes szokásai közé társítja. Az őt érő bók hatására kedve lenne dorombolni, mint egy jóllakott kandúr, de a végén csak magában jegyezi meg ezt a valószínűleg hirtelen kiszökött mondatot. ~Boldog lennék, ha tovább szagolgatott volna. Akkor még az illatomat is talán beszívná az édes bőre~ persze ez mind csak mámoros képzelet egyelőre, hiszen Thea már úgy ül, mintha semmi sem történt volna. *
- Jól haladok a házzal, képzeld kicseréltem sikeresen a fenti ajtókat, amik szépen beáztak és a tetőn is befoltoztam a lyukakat, bár még valahol mindig csöpög. Tudod, nagyon szeretnék hős történeteket mesélni neked amivel lenyűgözhetnélek, de sajnos egy sincs én meg nem igazán szeretek hazudni. Sőt! Inkább egyáltalán nem is teszem. *Mondandója egy részét ezúttal szándékos csábítási szándékkal hinti meg, hiszen tapasztalatból tudja, ha Thea észre sem veszi ezt az apró tettet, a lelke reagálni fog rá és folyamatosan építkezik, majd az újból és újból a másik szíve felé. A sötételf, már határozottan biztos abban, hogy megakarja hódítani a nemesi leányt, de nem holmi éjszakára, az istenekben nem hisz, de esküdne rájuk, hogy valami idegen ösztön folyamatosan sugdolózik hosszanti fülébe, hogy tegye boldoggá a lányt és több. *
- Szeretnél táncolni? *Veti fel hirtelen az ötletét a másik ujjainak dobjátéka gyümölcséül születve és noha tudja, hogy nincs körülöttük zene, de ha a másik nagyon ragaszkodik hozzá, majd Ter dúdol nekik. *
*A nő épphogy elkezdi a mondatát, de Bonternos lágy csókja belefolytja a szót, mintha csak az ajkaira lehete volna azt. Boldogan fogadja, hogy a másik nem ellenkezik tette ellen és pofont sem kap, így ezt nyertes küldetésként könyveli el magában és az arca rögvest elégedett mosolyra is húzódik. Azonban a nő távolodó teste egy pillanatig megállítja benne az ütőt, de már szinte kezdi megszokni, hogy mindig megijed a másik a közelségétől, majd úgy kap az után. Ezt is a nő édes szokásai közé társítja. Az őt érő bók hatására kedve lenne dorombolni, mint egy jóllakott kandúr, de a végén csak magában jegyezi meg ezt a valószínűleg hirtelen kiszökött mondatot. ~Boldog lennék, ha tovább szagolgatott volna. Akkor még az illatomat is talán beszívná az édes bőre~ persze ez mind csak mámoros képzelet egyelőre, hiszen Thea már úgy ül, mintha semmi sem történt volna. *
- Jól haladok a házzal, képzeld kicseréltem sikeresen a fenti ajtókat, amik szépen beáztak és a tetőn is befoltoztam a lyukakat, bár még valahol mindig csöpög. Tudod, nagyon szeretnék hős történeteket mesélni neked amivel lenyűgözhetnélek, de sajnos egy sincs én meg nem igazán szeretek hazudni. Sőt! Inkább egyáltalán nem is teszem. *Mondandója egy részét ezúttal szándékos csábítási szándékkal hinti meg, hiszen tapasztalatból tudja, ha Thea észre sem veszi ezt az apró tettet, a lelke reagálni fog rá és folyamatosan építkezik, majd az újból és újból a másik szíve felé. A sötételf, már határozottan biztos abban, hogy megakarja hódítani a nemesi leányt, de nem holmi éjszakára, az istenekben nem hisz, de esküdne rájuk, hogy valami idegen ösztön folyamatosan sugdolózik hosszanti fülébe, hogy tegye boldoggá a lányt és több. *
- Szeretnél táncolni? *Veti fel hirtelen az ötletét a másik ujjainak dobjátéka gyümölcséül születve és noha tudja, hogy nincs körülöttük zene, de ha a másik nagyon ragaszkodik hozzá, majd Ter dúdol nekik. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3157-3176