//Konja Konor//
*Zrekil a két kő között őrli a leveleket, , majd hirtelen rájön, hogy nincs hova tennie a pépet. Gyorsan előveszi batyuját, és kivesz belőle egy faládikát. Kopottnak és öregnek látszik, legalább száz évesnek.*
- Ez a legnagyobb kincsem *mondja a gnóm* Nem az ócska doboz, hanem ami benne van.
*Felnyitja a dobozt, és tele van rongyokkal, amiket szépen óvatosan egyesével elkezd kiszedni, majd a rongyok rengetegéből előkerül egy üvegpohár, amiben mindenféle főzeteket lehet keverni. Ezután az egyik rongyot a kőre teríti, és rászórja a pépet. Közben felel Konja kérdésére:*
- Dehogy csíp, ha csípne, annak mi értelme lenne? Én mindg azt mondom, egy orvosság ne csípjen. Persze sok olyan van, de azoknak nem tudom a receptjét. Mert szerintem az ilyen kotyvalékok feladata, hogy segítsenek, nem az, hogy növeljék a fájdalmat. Persze... az is segít, amelyik csíp, de... nos, ez nem csíp.
*Persze, a legjobb orvosságok mind csípnek, vagy legalább viszkető érzést okoznak, ám ezekkel Zrekil nem él. Ő az olyanokat szereti, amik főleg a fájdalmat enyhítik, hiszen ha nincs fájdalom, nincs probléma. Ezen a példán: ha nem fáj a csípés, akkor el lehet viselni. Persze ott a tény, hogy attól még nehéz használni a kezet, de másnapra már alapból jobb lesz, és ez a főzet elvileg a duzzanatot is leviszi. Bár a gnóm eddig csak önmagán alkalmazta, fogalma sincs, hogy működik-e tündéreken. Az üvegpohárkát ráállítja egy viszonylag lapos helyre, ahonnan nem tud leborulni, majd először kulacsából vizet önt bele. Először kicsit gondolkodik, mi is a helyes sorrend, de végül úgy dönt, a hajtásokkal kezdi. Összetekeri őket, és mivel szép egészséges hajtások, így könnyű belőlük kinyomni a növényi nedveket. Egy-két cseppet ki tud préselni mindegyikből, ami már határozottan jó. Ezután a levélpépet beleönti, és a virágról, melyet tépett, igyekszik belerázni a virágport. Végül a kék színű bogyók levét préseli bele, ami így az egész kotyvaléknak kék színt ad. Kicsit összerázza, , majd az egyik rongyból azok közül, amelyek a poharat védték a dobozban, leszakít egy hosszú csíkot, és beáztatja a pohárba.*
- Így jó is lesz, ha minden igaz, alig egy percen belül jónak kell lennie. Csak az vesz időt igénybe, amíg a hozzávalók kellőképpen összeérnek, és a rongy felszívja őket.