Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 497 (9921. - 9940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

9940. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-04 14:08:59
 ÚJ
>Lorens Cicatari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Egy pillanatra elgondolkozva elnéz Tiri arca mellett. Érzi az ujjhegyein a csukló langymeleg bőre alatt vergődő apró eret, és ez a vergődés többet árul el neki, mint a lány arcára kiülni engedélyt kapott kifejezés. Őszinteség, védekezés.. miért is ne lehetne a kettő ugyanaz? Hiszen sokszor a legőszintébb szóval lehet a legnagyobb fájdalmat okozni. Akár szándékos, akár nem.
Visszafordul a tekintete, ahogy a lány beszélni kezd. A szemeit nézi, amik most nem néznek rá, az orrát, a száját. Hagyja, hadd mondja a magáét. A hangsúlyból egyértelműen kihallja, hogy ez most olyan dolog lehet, ami kikívánkozik Tiri száján. Úgyhogy csöndben van és figyel. A lány olyan dolgokról kezd beszélni, amiket ő nem kérdezett tőle. Sőt, korábban soha senkitől sem. Mert nem érdekelté ilyen dolgok: ki honnan jött s merre tart, mi az, ami mozgatja.. eddig. Eddig nem érdekelte.
Elengedi a lány csuklóját, mikor az szabadulni akar. Most nem akarja korlátozni őt. Ujjai közé veszi az odarakott dugót, azt forgatja, azzal játszadozik míg Tiri beszél. Közben szinte rezzenéstelenül figyeli őt, mert kíváncsi arra, amit mondani akarnak neki. Ez is új. Mint olyan sok más dolog.
Még akkor sem akar megszólalni, mikor Tiri csöndben marad és rá bámul. Azt várják, hogy mondjon valamit? Nem tudja. Azt sem tudja, hogy mit mondjon. Ha elfogadja, hogy a lány most teljesen őszinte vele -és miért kérdőjelezné ezt meg?-, akkor az eddigi viselkedése teljesen más fénybe kerül, végre kezdi megérteni, hogy ő miért olyan, amilyen. És az ilyen dolgokat jó tudni. Már rég nem vigyorog – feszült figyelme egymáshoz vonja szemöldökeit, szinte pislogni is elfelejt. Lehet, hogy lenne kérdése, lehet, hogy lenne hozzáfűznivalója. De hallgat. Nem azért, mert most ez a legkönnyebb, hanem mert erre van szükség.
És a csönd talán bátorítóan hat Tirire, mert a lány folytatja; a szavak úgy törnek elő belőle mint egy patak vize, és ő ebbe a vízbe füröszti most magát. Felébredve. Ráébredve dolgokra. Olyan dolgokra, amik a lányban zajlanak, és olyanokra is, amik benne. A fenébe is! Hát akármi is ez, nincs vele egyedül?! Figyeli a lassanként egyre távolabb araszoló lányt, és arra gondol, hogy az úgy tesz, mintha a kettejük közé ékelt távolsággal bármi is könnyebb vagy egyszerűbb lenne most. Most, hogy a szavaival pont a távolságot bontja le. Aztán a lány egyszer csak elhallgat, és el is tűnik a fűz oltalmában. Egyszeriben rászakad a csönd – hiába látja fel-alá járkálni Tirit, nem hallja a fű és a hullott levelek zizzenését.
Elgondolkodva forgatja még mindig az ujjai között a dugót, miközben a lányt nézi. Mit válaszoljon minderre? Mit válaszolhat? Kell-e válaszolnia? Mit várnak most tőle? Egy pillanatra a tenyerébe szorítja a dugót, majd újra az ujji közé ejti azt, hogy aztán lenyomja a palack száján. Az üveget Tiri többi holmija mellé állítja, feláll. Mély levegőt vesz. Most még bárhogy dönthet. Elsétálhat. Hátra se kéne néznie. Azt tehetne, amit akarna. Úgyhogy belép a fűz ágai közé.
Egyből megüti a fülét a léptek zaja. ~Rohadt fura ez a fűz!~ Tirire néz, felvonja a szemöldökét. Felé lépdel, és ha a lány nem tér ki előle, pár hosszúra nyúlt lépés után már ott is áll előtte.*
- Én nem fogok ennyit pofázni. *-közli szinte száraz hangon. A torka tényleg száraz. Tiri kék szemeibe néz; nem is tudná, hogy pontosan mit és hogyan mondana. Ez a lányoknak talán könnyebben megy. Vagy vannak olyan férfiak is, akik képesek rá? Eh..!-* De azt hiszem, megértettelek.
*Felemeli jobbját, ujjai tétován simítanak a szőke tincsek közé. A kurva életbe, de nehéz néha beszélni!*
- És… én is.. *-szinte krákogja a szavakat-* Én is így vagyok vele.
*Még közelebb lép, úgy pislog szinte le a lányra.*
- Én is így vagyok vele, Abunkóknak Celestiriel.


9939. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-04 10:13:17
 ÚJ
>Celestiriel Yvelunea avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

- Kár.
*Fogja rövidre, mert láthatólag nem hatotta meg, hogy éppen hozzá indult. Hozzá. Úgy, hogy lényegében már kétszer elbúcsúztak majdhogynem örökre. Valahol burkoltan azért megtartva a viszontlátás opcióját, amiben az őszintét megvallva nem bízott a szőke, csupán csak reménykedett. És tessék. Újra egymásba botlottak, úgy, hogy ennél már olyan magabiztos volt, hogy beszélni fog a férfival. Fejben megvolt minden, amit mondani fog. A szívében meg a határozottság, amivel azt mondani fogja. Amikor pedig Lorens megjelent ez mind elillant. A helyébe léptek a kusza gondolatok és a mélységes frász. Ijedtében pedig már másra sem volt képes, csak önmagát nem meghazudtolva beleállni a férfiba, megbántani, lenézni és kijátszani azt a lapot, amin ő a rohadtul okos kis hercegnő.
Még az is bosszantja, hogy a pálinka sem ad se bátorságot, sem pedig enyhülést legalább. Pocsék íz marad utána, meg égető érzés a gyomrában. De legalább végre van valami, amihez abszolút nem ért. Csak bántó, hogy direkt Lorens miatt vette, erre beállít egy ilyen silány löttyel.*
- Ettől inkább csak trágyalé lesz az erekben. Az íze annak is ilyen lehet.
*Húzza undorodó fintorba a száját. Már érzi is, hogy az agya is lezsibbadt tőle. Az sem lepné meg, ha le is állna a működésben. Nem is lenne baj. Legalább nem lenne meg a képessége arra, hogy bántóan ostoba dolgokat mondjon. Mert hiába, Lorens szavai egy cseppet sem enyhítenek a bűntudatán. Még hálát sem tud érezni az iránt, hogy nem kapta fel a vizet. Mert igenis oka lenne haragudni. Haragudjon is. Miért nem teszi? Küldje el a fenébe, nevezze picsának, mint mindenki más. Azzal meg tud birkózni. Azt már megszokta. De ezt nem tudja kezelni.*
- Ez nem őszinteség Lorens. Ez egy ostoba védekezés azért, hogy ne bántsanak. Ha én harapok először nagyot, akkor kisebb az esélye, hogy visszaharapnak.
*Sóhajt fel, ahogy az üveg dugóját is magához veszi, azzal pedig megáll a pakolással, ahogy ráfog a csuklójára. A dugót kezdi forgatni az ujjai között, miközben a kékek Lorens arca helyett inkább rendületlenül a kezüket fürkészik.*
- Anyámék voltak ilyenek. Mindig megbújtak a gőg és az arrogancia mögött, mintha egy vastag fal lenne. Olyan, ami mögött így senki sem láthatja a hibákat. Bűntudat nélkül aláztak és bántottak mindenkit, én pedig naivan azt hittem, hogy nem ilyen vagyok. Eljöttem.
*Vonja meg a vállait, majd a dugót a férfi mellé pakolja. Kár az aranyért, mert nem jár hozzá olyan vendég, akinek szívesen töltene az italból. Sokáig fog a polcon porosodni.*
- Nem picsogok. Ha igen sem azért. Tudom, hogy nem vagy cukorból.
*Pillant végül fel az arcára, majd elhúzza a kezét, hogy lassan fel tudjon állni. Mintha megint menekülni készülne, ami részben nem is áll messze a valóságtól. De nem. Ha most is sarkon fordul, akkor talán tényleg eljátszotta az utolsó esélyét is.*
- Nagyon rendes tőled, hogy most ilyen könnyen átsiklasz az ostobaságom fölött. De ne tedd. Ha ezt csinálod, akkor csak bíztatod azt a hülyét bennem, hogy nincs hatása a szavaimnak. Hogy mondhatok bármit.
*Idegesen dörzsöl a karjaira, majd az ajkait összeszorítva figyeli egy darabig a férfit. Megint a szemeket, az ajkait, a kusza fekete tincseket. Azt az idegesítő, de igazából őrjítő vigyort, amitől görcs lesz a hasában és forróság a combjai között. Az, hogy Lorensnél igenis érdekli, ha megbántja és meg szeretné tanulni, hogy hogyan ne tegye teljesen új dolog. Ijesztő, szó se róla, de érzi, hogy meg akarja próbálni. Persze nem arról van szó, hogy néha nem állna bele a férfiba. Akkor már tényleg nem lenne önmaga, de nem bántani akar. Ahhoz pedig magában és a férfival is tisztáznia kell azokat a dolgokat, amitől az utóbbi időben lassan megőrül. Egy pár pillanatig még csendben nézi a másikat, de végül a szavak már türelmetlenül torlódnak a nyelve hegyén. Nem tudja és nem is akarja már azokat visszafogni.*
- Nem akartam, hogy akkor elmenj, de elmentél és pocsék volt. Tegnap nem akartam olyan hamar eljönni, de eljöttem, mert hagytad és az is rohadt nehéz volt. Szóval igazából nem is tudom minek hozom ezt fel, mert láthatóan csak egymás strigulái vagyunk, mint sokan előttünk.
*Nyög fel kínjában, ahogy egy apró lépést inkább elhátrál.*
- Alig ismerlek és mégis veled kelek és veled fekszem amióta találkoztunk. Nincs egy ép, értelmes gondolatom rajtad kívül. Tudod, hogy épp nekem ez milyen rohadtul bosszantó? Az, hogy azt a barmot a piacról nem rángattam fel magamhoz, mert... miattad. Hogy talán életemben először gyötör, ha bántón beszélek valakivel és az a valaki is te vagy. Mint egy rohadt vágás után maradt heg, amit látva mégis mosolygok, mert a sérülésnek kellemes emléke van.
*Érzi ahogy az arcát elönti a forróság, a füleiben szinte dörömböl a vér, miközben a hangja is egyre sűrűbben remeg meg. De elkezdte és képtelen már abbahagyni. Nem is akarja. Elege van abból, hogy csak kerülgeti a másikat, mint valami ostoba gyerek.*
- Ma ezt akartam elmondani. Meg látni akartalak. Csak látni, hallani a hangod. Évek óta nem akartam csak látni egy férfit. Ki akartam használni, szórakozni egy kicsit, hogy azután eldobjam, mint egy rosszul sikerült skiccet.
*Mély sóhajjal öleli át magát, ahogy hátrál egy újabbat. Érzi a hátának simuló fűz ágát.*
- Én sosem vettem férfinak pálinkát. Igaz, hogy szar, azért elnézést is kérek. Sőt, semmit, mert régóta nem érdekelt egy sem. Nem is akartam, hogy érdekeljen, de te érdekelsz. Szóval nem, nem tudok leszarni semmit és igen, picsogni fogok, mert bánt, hogy bántalak. Ennyi.
*Újabb mély levegőt vesz, majd azzal tesz egy újabb, utolsó lépést hátra. A férfi arcát pedig lassan eltakarja előle a fűz lombja. Helyette maradnak a fa gyöngyei és végre a csend. Leszámítva azt a tomboló orkánt, ami most a fejében van. Nem érzi magát könnyebnek vagy nyugodtabbnak. De legalább teljesítette végre azt, ami egy ideje marja. Közben igyekszik magában erősíteni azt, hogy semmilyen végkifejlet nem fogja tudni elkeseríteni. Ha mégis, akkor talán pár nap, esetleg egy-két hat után majd kiheveri. A karjait lassan leengedi, majd úgy járkál a lomb mögött fel és alá, akár a halálra ítélt a cellában kivégzés előtt. Pedig még csak az ítéletet sem hallotta. Talán nem is akarja. Fejezzék le minél hamarabb, hogy ennek vége legyen, ha már volt olyan ostoba, hogy megint nem tudta, nem akarta befogni a száját, hogy inkább hazaszaladt volna.*


9938. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-04 06:25:15
 ÚJ
>Lorens Cicatari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő


//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

- Na igen, ahhoz gondolatolvasónak kellene lennem. Az meg nem vagyok, hm? *-aprót hunyorint Tirire, majd visszafordul a kötethez, lapoz még. Növények, állatok. Mint valami enciklopédia rajzai. Na nem mintha sok lett volna azokból a kezében, ebben különben igaza van a lánynak. Gyerekkorában nem volt kifejezetten bátorítva a tanulásra, viszont -ki hinné, mi?!- rengeteget verekedett. Írni és olvasni is jóval később tanult csak meg, és emiatt betűi darabosak és otrombák, nyelve pedig el-elakad, ha felolvasni akar valamit. Persze ez nem számít. Hiszen neki nem is kell tudálékosnak lennie. Neki, ha úgy hozza helyzet, pofonokat kell osztani, és állnia, amikor őt pofozzák. Az pedig játszi könnyedséggel megy. Lapoz. A rajzon felismeri a nénét, aki a Polgárnegyedi háznál irányította őt útba.
A nyelvöltésre csak egy vigyorral válaszol. Bolondozzon csak a szőkeség, az jól áll neki. Még úgy is, ha amúgy ő pont nem bolond, és nem is valami faék-egyszerűségű fruska, aminek először gondolta, korábbi tapasztalatai alapján.*
- Nem, tényleg nem. *-megingatja a fejét, szórakozva figyeli ahogy Tiri meghúzza a pálinkát. Vagy erős, vagy pocsék, a fintorából ítélve.-* Bár van, akire pont fordítva hat. Tüzes víz, hm? Van akinek az ereiben is tűz lesz tőle. Kösz'!
*Elveszi a felé nyújtott üveget, beleszagol a kiáramló párába. Orrát megüti az alkohol ereje, ami felett halványan ott lebeg valami gyümölcsös aroma is. Ezt vette volna a piacon? Kinél?! Átbaszták rendesen. Belekortyol a pálinkába, nyelvén érzi az ital kesernyés-édeskés forróságát, orrüregét erősebben tölti el a gyümölcsös aroma, torkát, nyelőcsövét és gyomrát szinte azonnal melegíteni kezdi a szesz. Ha már valami kevert vacak, legalább erős, azt meg kell hagyni. Legszívesebben kiköpné a szájában maradt mellékízt, és ha a cimbikkel lenne, gondolkodás nélkül meg is tenné. De abban biztos, hogy Tiritől csak egy lesajnáló, megvető pillantást kapna ezért. Inkább nyel még egy nagyot, nyelvével kiszorítva szájából a lehető legtöbb nyálat, ami magában hordozza még azt a pocsék ízt. ~Legközelebb én veszek neki egy üveggel~, gondolja. Legközelebb?*
- Szard le. *-válaszolja a szesztől kissé lezsibbadt nyelvvel, és felpislant a pakolni kezdő lányra.-* Sose kérj azért bocsánatot, mert őszinte vagy. Manapság kurva kevesen őszinték. Na meg..
*Leengedi az üveget a lepedőre, de nem engedi el, hogy ne boruljon fel. Ha kilöttyenne ebből a piából a lepedőre bármennyi is, könnyebb és egyszerűbb lenne inkább meggyújtani, mint kimosni.*
- ..ennyivel nem is bántasz meg, Celestiriel. *-szabad kezével kinyúl, és a lány csuklójára fog. Nem erős a szorítása.-* Ne picsogj.
*Elvigyorodik. Ha a lány megbántotta volna, vagy tényleg olyat szólt volna ami valóban rosszul esett, akkor arról már tudna. De ez? Ez a zsigeri lenézés a lénye része lehet. Azért meg nem fog sem megbántódni, sem bántani senkit, mert az olyan, amilyen.*


9937. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-03 21:46:48
 ÚJ
>Celestiriel Yvelunea avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Nem volt nehéz gyerekkora. Sőt, valószínűleg sokan megirigyelték volna azt, amiben felnőtt. Azt, amit a szülők mutattak a külvilág felé. A dőzsölést, a hiánytalan életet. Azt, amiből ő el is tűnt, amint lehetősége adódott rá. Éppen azért, amit a családja képviselt. A fölényeskedést, az arroganciát, a nagyzolást. Hogy a kétkezi munkát megvetették, aki elvégezte lenézték, ő pedig nem ilyen, ebből akart elmenekülni és egy morzsát sem hozni magával. De a vér nem válik vízzé, ahogy mondani szokás és talán jóval többet hordoz magában mindebből, mint amennyit szeretne. És mar és bánt vele. Olyat, akit eszében sincs. Már nem. Valóban nem gondol bele abba, hogy az ilyen "egyszerű" emberek mennyit könnyítenek az életén. Hogy egyébként ő maga is ugyan ilyen egyszerű ember. Semmivel sem több vagy különb. Lorens legyintése még fájóbbá teszi a dolgot. Talán könnyebb lenne, ha inkább elküldené a picsába vagy a hajába markolva magyarázná el neki, hogy mekkorát téved. Mint pár napja. Megértette akkor is.
Lopva rápillant a kis könyvre, majd sóhajtva bólint aprót. Ahogyan száj húzva arra is, hogy valóban hozzá indult. Beszélni. Amiből csak a baj van megint. Ha kinyitja a száját az olyan, mintha valami dobozkát nyitna ki, amiből azután csak átok és rontás zúdul a világra.*
- Mondjuk honnan is tudhattad volna, ha az előbb döntöttem így.
*Nevet fel zavartan, majd felül, hogy a táskát magához húzza. A kérdésre összehúzott szemekkel pillant a férfira, majd nyelvet öltve veszi ki az üveget.*
- Nem pálinkázni. Megnyugodni. De az egyik nem zárja ki a másikat.
*Vonja meg a vállait, majd a dugót kihúzva nem is várat magára az első pár korty. Összeszorítja a szemeit és el is fintorodik. A pálinka még mindig ihatatlanul pocsék. És a körte íz sem segít rajta sokat. Bár lehet, hogy cseresznye. Egyáltalán hogyan tudja ezt bárki megmondani az italról? Inkább Lorens kezébe nyomja az üveget, részben úgy is miatta vette. Maga pedig inkább felkel és újból közelebb sétál a fűz leomló lombjához. Finoman az ágra cirógat, majd mély levegőt véve fordul meg, hogy újra a férfira pillanthasson.*
- Sajnálom, amit az előbb mondtam. Nem akartam megint fölényeskedni. Nem akartalak éppen téged megbántani.
*Fürkészi az arcát egy darabig, majd inkább leguggolva húzza magához a táskát, amibe beleteszi a füzetet és az ecsetet. Nem fog menni. Képtelen rá, hogy a férfi szájából hallja, hogy egy ilyen modorú, hisztis, meggondolatlan, öntelt fruska a kutyának sem kell.*


9936. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-03 20:57:47
 ÚJ
>Lorens Cicatari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Aprót legyint. Nem, nem úgy gondolta Tiri, persze hogy nem úgy gondolta. Lófaszt nem úgy gondolta. A lány már nem egyszer célzott arra, hogy lenézi őt és a szellemi képességeit, hogy megveti azt, amit képvisel: a testi erővel való üzletelést, a fegyveres harc szakértelmét. Mégis mit gondol ez a fruska, mi teszi neki lehetővé, hogy nyugodtan sétálgathasson az utcán? Hogy ez a rohadt város viszonylag békében legyen a közelmúlt romboló-perzselő eseményei után? Hogy a zöldségek és a hús amiből ragut főz, háborítatlanul érjen el a Szántóföldekről a városba? Hm? Mert ezek nem véletlenül vannak így, ezek mind az olyan férfiaknak és nőknek köszönhetőek mint ő maga is: a durva kezű, nyers szavú, /egyszerű/ embereknek. Legyint, de csöndben marad. Tartsa csak őt egyszerűnek Abunkóknak Celestiriel hercegnő. Ki a francot érdekli? Saját magát? Saját magát. Mióta? Miért?
Szeme sarkából figyeli a szőke tincsek által takart-sejtetett orr és száj formáját. Idejött. Érte. Hozzá. Miatta. Rohadtul pontosan tudta, hogy ez lesz belőle: adok-kapok, szavakkal, bántó és meggondolatlan szavakkal. Talán tényleg arra lenne szükség, hogy felpofozza őt. Hogy emlékeztesse rá, hogy hol a helye, hogy ki ő, és hogy mi kettejük (erő)viszonya. Egyszerű lenne? Igen. Ez az állatok egyszerűsége. De mégis teljesen jól működő dolog. De mégsem mozdul meg, mert esze ágában sincs bántani Őt. Jobban szereti ha mosolyog, és ha huncutul csillog a szeme. Az sokkal vonzóbb, mint mikor pengevékonyra szorított ajkakkal, és dühtől csillogó szemekkel néz rá. De igazából leszarja. Nem, nem szarja le. A fenébe.
Odafordítja a fejét ahogy a lány keze megmozdul, és kettejük közé tolja a fóliánst. Nem nyúl érte, csak úgy nézi a nyitott oldalt. A kissé elmaszatolódott rajzot. Skicc, így hívják az ilyet, ugye? Nem tudja. Tiri biztos megmondaná, ha megkérdezné. Fölényeskedne egy sort, de biztos megmondaná azért.*
- Engem.. *-ismétli a szót töprengve, halkan. Kicsit közelebb húzza magához a könyvet, és jobban megnézi a rajzot. Szájzugába halvány mosoly ül. Nem is rossz rajz. Ilyennek látja őt Tiri? Amíg a lányt hallgatja, kíváncsian visszalapoz párat. ~Nahát,~ gondolja, ~egész ügyes!~*
- Mi? Nem tudtam. *-pislant hátra Tirire. Indulni készült hozzá? Minek? Azért, amiért ő idejött? De miért jött ide? Hiszen nem is tudja. Dehogynem tudja. A szőkeség arcát nézi. Mondana par dolgot. Csöndben akar maradni.
A fa felé fordul. Jó, hogy itt van. El lehet bújni mögé, képletesen. Kicsit megrázza a fejét.*
- Nem hallottam erről. De ha ez igy van, az rohadtul szomorú. Azt hiszem. *-vállat von. Egy álom nem az örökkévalónak szól. Itt talán igen. De itt is elveszteni őket..? Rossz lehet annak, aki valami tényleg szépet hagyott itt. A visszahúzódó kéz útját figyeli, kedve lenne utána nyúlni, úgyhogy lapozgat kicsit a könyvben.*
- Pálinkát? *-pislant megint a lány arca felé. Vigyorog.-* Te komolyan pálinkázni jöttél ki? Nahát, hercegnőm..!


9935. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-03 18:25:16
 ÚJ
>Celestiriel Yvelunea avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A megjegyzés csak olaj a tűzre, de megfeszülve végül csak sikerül elengednie a füle mellett. Főleg azért mert most újból elkapja a bűntudat. Mert ő nem úgy gondolta, hogy egyszerű. Dehogy nem úgy gondolta. De csak méregből. Bár ez változtat bármin is? Bántónak ugyan úgy bántó, az pedig csak ront a helyzeten, hogy megint meggondolatlanul jártatta a száját. Elnyitja az ajkait, de mielőtt egy bocsánatkérés a világra jönne Lorens hamar belé is fojtja azt. Kíváncsian szaladnak fel a szemöldökei, de a mondat befejezetlen marad. Hát akkor majd befejezi ő magának. Azt a felszolgálólányt már maga alá gyűrte tegnap miután elment tőle. Vagy éppen ma reggel és azt piheni ki a tisztáson. Jó neki. Kit érdekel? Morcos fújtatással markol meg egy tincsét igazgatás közben, de, ha nehezen is nem teszi szóvá, hogy féltékeny. Féltékeny? Mi a franc? Meg egyáltalán mióta és minek? Felőle azt gyűröget, akit akar. Eddig ez így volt és fogalma sincs, hogy ez mikor változott meg. Talán a piacon, mikor a fruska annyira bámulta. Na akkor kellett volna kikaparni azokat a kíváncsi szemeket. Már majdnem biztos abban, hogy nem az esze ment el, hanem valami rontás lehet rajta. A napokban mindenképp fel kell keresnie valami javasasszonyt, hogy ezen sürgősen változtasson.
Ahogy csak összetalálkozik a tekintetük a szíve megint facsarodik. Izgalom, vágy és mélységes bűntudat. A fintort elemezve sóhajt fel kínjában.*
- Én nem úgy... gondoltam.
*Hát aztán hogy? Megint beleállt a férfiba, ott ahol fáj. Ahol nem is igazán akart, csak éppen abban a pillanatban felkapta a vizet. Megint. Miután Lorens elpillant inkább csendben marad. Jobb ez így, ha nem szól semmit. Abba senki feje nem fájdul bele. Helyette viszont beszél Ő. A szőke pedig aprót nyelve és hitetlenkedve mered a fűz egyik ágára. Elment hozzá? Ott volt? Azután, hogy megtudta, hogy ő maga meg kijött... kijött ide? Persze. Miért ne jöhetne, hiszen bárkinek szabad ide jönni. De elment a házhoz és igen nagy a valószínűsége, hogy nem a nénivel akart beszélni. A kérdésre végül sóhajtva simít a könyvre, amit fellapoz az utolsó rajzolt oldalon. A festékkel halványan bánt, nem volt olyan nedves, így hiába csapta össze hirtelen, egész kivehető az arc, amit belepingált. A férfi arca. Az, ami az elmúlt napokban adott gyötrelmet, szenvedélyt, izgalmat, mérget.
Sóhajtva hagyja nyitva az oldalon, majd átpakolva a kettejük közé közelebb tolja Lorenshez.*
- Téged.
*Simít száj húzva a lapra, majd lassan hanyatt dőlve kulcsolja össze ujjait a hasa fölött, ahogy szinte pislogás nélkül mered az égre.*
- Mint ahogy tegnap előtt is. Azt gondoltam, hogy, ha kirajzolom vagy kifestem magamból, akkor már nem... Nem is tudom. Baromság.
*Horkan fel zavartan, ahogy átpillant a férfi hátára.*
- Tudtad, hogy épp eldöntöttem, hogy összeszedem a holmim és meglátogatlak?
*Kérdezi őszintén egy zavart mosoly kíséretében, ahogy az inget fürkészi. Végül kinyújtja az egyik kezét, finoman az anyagra fog két ujjal és óvatosan dörzsölgetve ismerkedik a tapintásával.*
- Akár meg is spórolhattál volna magadnak egy utat. De igaz, szép a fűz, érdemes megnézni.
*Sandít is át az említettre eltűnődve.*
- Azt tudtad, hogy, ha letéped az egyik fagyöngyöt, akkor szomorúan sóhajt a fa? Azután még egyszer mindenkinek, aki itt van megmutatja a benne rejlő álmot és a végén soha többé nem lesz látható.
*Húzza vissza a kezét lassan, hogy ismét a hasára pakolja azt. Nem rontás ez. Majdnem biztos abban, hogy mi lehet. Csak ijesztő beismernie magának.*
- Hoztam enni, meg pálinkát is. Nem kérsz?


9934. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-03 17:39:19
 ÚJ
>Lorens Cicatari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő


//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Sértett fintor és szemforgatás. A rohadt életbe, ez a lány nem érti a viccelődést? Faarccal kell mellette ülni, vagy haptákban állni, és kizárólag arra válaszolni -de azt is jól!- amit ő kérdez? Eh, mi a fene?! Elhúzza kicsit a száját, bosszúsan szusszant.*
- Nem, te nem vagy egyszerű. *-morogja az orra alá-* Az már biztos.
*A csizmaorrára néz mereven. Ez kellett neki tehát? Ez? Hogy egy pillanat alatt egymásba marjanak, mint két verekedő állat? Hát kurva jó szórakozás, tényleg. Akkor már inkább menne el a borbélyhoz, hogy az fogóval tépkedje le a körmeit egyenként.*
- Azt, a felszolgálólányt.. *-morog továbbra is. Elszakítja tekintetét a csizmaorrtól, a lány arcéle azért csak érdekesebb látvány. De már lekésett róla, csak a szőke tincseket látja, ahogy az a vékonyujjú kéz azon ügyködik, hogy falat vonjon belőlük közéjük. Kár. Pedig szívesen elkapná Tiri tekintetét, hogy közölje vele, hogy rohadtul nem foglalkozik a felszolgálólányokkal, a péklányokkal, a piaci pillangókkal, akárkikkel azóta, hogy vele találkozott, és hogy vele.. hm. Ezt amúgy maga sem érti. Eddig még sosem volt olyan, hogy ugyanazt a nőt kívánta volna kétszer vagy még többször is, márpedig most, úgy fest, hogy ez a helyzet. De ott vannak a szőke tincsek. Nem látja a kék szemeket. Nem szólal meg. Visszafordul a csizmái felé.
Szeme sarkából látja a mozdulatot ahogy az ecset a kis kötetre kerül, nem fordul vissza, ahogy Tiri válaszol. Egyszerű szavak. Rajzolt. Nem meglepő, tudja, hogy fest; a rajzolás meg majdnem ugyanaz. Megnyugtatja. Miért, feszült volt? Baj érte? Ez is megnyugtatja. Ez is. Még mi? Mit szeret még vajon csinálni? Végül csak elszakítja a tekintetét a csizmaorroktól, és oldalra sandít. Elkapja a lány pillantását.*
- Miért, meglepne ha igen? *-kérdez vissza-* Ne is válaszolj. Meglepne. Hiszen én annál egyszerűbb vagyok, hm?
*Apró, gunyoros fintor. Vegye a lány úgy, ahogy akarja. Mit bánja már?
Végül picit megrázza a fejét, elengedi a fintort, és elfordítja a tekintetét Tiriétől. A térdére néz, legalábbis oda, ahol a tökszín ruha alatt a térdét sejti.*
- Én.. *-valahogy nem szívesen válaszolna most őszintén erre a kérdésre.-* A Polgárnegyedben mászkáltam. És az a vén csoroszlya.. izé.. a nénéd azt mondta, hogy kijöttél a Tisztásra. Úgyhogy kijöttem én is, mert.. mert miért ne?
*Saját maga is érzi, hogy mennyire sántít ez a válasz, és hogy több kérdést vet fel, mint amennyit megválaszolt. De talán Tiri nem kezd kérdezősködni. Talán rájön magától is a részletekre. Ha meg nem, nem érdekli. Az ő baja.*
- És mit rajzoltál? *-kérdezi, próbálkozásként arra, hogy elterelje a figyelmet magáról. Hátha sikerül.*


9933. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-03 16:25:12
 ÚJ
>Celestiriel Yvelunea avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Az álmok ugyan úgy a tudat mélyéről szakadnak fel, mint az éber gondolatok. Vagy a szavak. Gondolkodás nélkül kiejteni őket tudomány úgy, hogy pillanatok alatt lehessen mögöttes dolgokat belelátni. Mint abba, hogy milyen sorrendben tárja a férfi elé a dolgokat. Számára nem tűnik fel semmi, ahogyan nem is érzékeli, hogy nyilvánvalóan bukkantak fel a mögöttes elmélkedései. Eddig abban biztos, hogy ez a két dolog érdekli a férfit. A lepedő összegyűrése és valaki képének bezúzása. Az pedig tagadhatatlan, hogy ebből a kettőből az egyik bizony a szőkét is igencsak érdekli. És nem. Sosem szeretett és nem is tud verekedni vagy vívni. Még a vigyort látva sem gondolja túl a dolgot.*
- Nem tudhatod, hogy egyik-másikban nincs-e valami kis kalamajka vagy egy lopott óra a szénakazalban.
*Vigyorodik el szélesen, ami az újabb kérdést halva hamar le is hal az arcáról. Kissé sértett fintorral forgatja meg a szemeit.*
- Veled ellentétben én nem vagyok ilyen egyszerű. *Dünnyögi az orra alatt.* Franc se kíváncsi arra, hogyan álmodozol a fűz alatt arról, ahogy magad alá nyomod a felszolgálólányt.
*Kevés ide a hangsúly, hogy cukkolásnak vegye. Igazából tényleg nem veszi komolyabb piszkálódásnak, mert nem is az zavarja, amit Lorens kérdezett. Az zavarja, hogy talán tényleg szemben találhatná magát egy olyan fagyönggyel, amiben végig nézhetné hogyan merül el a férfi egy kis barna leányban vagy éppen feketében. És az is zavarja, hogy ez egyáltalán zavarja.
Ahogy Lorens elhelyezkedik mellette először hátra nyúlva fogja össze a haját, hogy előre fésülje balra, azzal is eltakarva az arcát. Hogy véletlenül se legyen olyan egyszerű a másik rálátása arra, hogy zavarba jött. A kékek meredten bámulnak a lepedő anyagára, majd egy szégyenlős szusszanás után leteszi az ecsetet, majd a kis könyv tetejére simít.*
- Rajzoltam. Ez is megnyugtat általában.
*Általában, igen. Amikor nem épp azt rajzolgatja, aki a leginkább felkavarja a lelkivilágát. Hanem mondjuk macskát vagy virágokat. Bármit, aminek nincs köze Lorenshez.*
- És te? *Sandít ki a szőke hajzat mögül.* Gondolom nem a fűzről elmélkedni készültél ide.


9932. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-03 15:55:23
 ÚJ
>Lorens Cicatari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A választól amit Tiritől kap, jobb szemöldöke kissé homloka felé rándul. Megnyugtató nézni ezeket a vackokat? Mi a megnyugtató benne? Hiszen ha anélkül nézi őket, hogy tudná, hogy milyen álmot látna, az csak idegesítő, nem? Mintha egy lezárt dobozt nézve próbálná kitalálni, hogy mi lehet benne. Gondolatára mintha a lány vállvonása felelne. Magában igazat ad annak a mozdulatnak – mindenkit más köt le, más a szórakoztató.
Figyeli ahogy Tiri feláll, egy pillanatra rajta marad a tekintete. Nézi ahogy a lány az egyik ághoz sétál, és megvizsgálja azt. Pont mint valami tudós, vagy tanár, vagy hasonló. Legalábbis valami ilyesmi jut az eszébe róla. Ez a kép viszont nem tart sokáig, csak addig, amíg Tiri meg nem szólal. Kevés híja van, hogy ne röhögje el magát. Mennyire érdekes, hogy egyből a dugást említette! Hiszen mondhatta volna másodjára is. Vagy egyáltalán nem is mondani. De az, hogy elsőnek ezt hozta fel.. az azért jelent valamit, nem? ~Nahát, nahát, hercegnő!~*
- Persze, lehet érdekes úgy, hogy nem ezekről van szó bennük. *-vonja meg a vállát, és talán nem is sikerül teljesen elnyomni a vigyorát. A vigyor aztán magától is elkopik, ahogy Tiri vizslató tekintetét magán érzi. Nem, nem zavarja, hogy a lány megnézi őt magának. Nézze csak, igen kiváló férfipéldány, jobbat ma már nem fog látni. De a kék szemek pillantása kivált belőle valami olyan borzongást, ami nem a hideg lúdbőréhez hasonlít, hanem valami máshoz, amit most még nem is nagyon tudna nevén nevezni.*
- Á, az tetszene, mi? *-kérdez vissza kajánul-* Valami jó mozgalmas, szaftos kis álom..? A végén még elcsábulnál, és csak megérintenél egy ilyen izét, hm?
*Újra vigyorog. Hangsúlya elárulja hogy csak cukkol, és nem telitalppal áll a lányba. Ahogy Tiri visszatér és leül, ismét lepislog rá. A szőkeség szavai egy pillanatra meglepik – olyan, mintha csak a fejében olvasott volna. Mormog valamit ami úgy hangzik, hogy „jól van”, és topog egy picit. Végül csak le tud úgy ülni, hogy ne sározza össze a lepedőt szükségtelenül; lába kényelmesen, hosszan elnyújtva kilóg a lepedő szélén túl, kezeivel maga mögött támaszkodik meg. Tiri balján ül, onnan pislog a szőkeségre. Most fedezi csak fel, hogy az a bross van a lány hajában, amit ő adott neki. Szájzugai újra felfelé kunkorodnak, de ez most nem vigyor. Inkább.. zavart mosoly.*
- Amúgy.. *-fordul inkább vissza az ágak, a rét, a felhők, akármimás felé-* Mit csinálsz itt? Olvastál?
*Visszafordul, állával a fóliáns felé bök. Bár, ha belegondol, olvasáshoz minek ecset..?*


9931. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-03 14:51:43
 ÚJ
>Celestiriel Yvelunea avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A férfi kérdése segíti abban, hogy ne azon gondolkodjon, hogy éppen ő hozzá indult. Hogy lássa. Hogy beszéljen vele. Ha szerencséje úgy hozná talán még meg is érinthetné. Hogy most is olyan meleg-e a bőre, mint akkor ott az asztalnál vagy azt csak a szenvedély tüzelte olyanra? Hosszú sóhajjal és egy lopott pillantással sandít a férfira, majd aprót von a vállain, ahogy maga mellé teszi a meggyűrt könyvet.*
- Bárki.
*Ő maga is álmodott már semminek tűnő dolgokról. Amikor az elméje már túl sokat nyelt, sok volt a szerzett tudás és a gondolatok örvényében jó volt egy kicsit csak arról álmodni, hogy egy rét közepén ücsörög és egy virág szirmait tépdesi. Kicsit hiányérzete is van, főleg, hogy az elmúlt éjszakák inkább álmatlanul, javában ébren teltek.*
- Még nem. Tudom, hogy nem lesz baj belőle, ha csak hozzáérek, de olyan törékenynek tűnnek. Az is megnyugtat, ha nézem.
*Újból csak a vállait vonogatja, mert a férfinak ez biztos butaság lesz. Egy újabb valami, ami csak azt bizonyítja, hogy különböznek. Nagyon is.
Nem így tervezte, hogy a fáról fog cseverészni. Mindamellett, hogy őt érdekli a téma, viszont abban is majdnem biztos, hogy Lorensnek viszont nincs ínyére. Ezt az újabb kérdés is majdnem alátámasztja, amire akaratlanul is felkuncog.
Lassan felkel a lepedőn, majd közelebb sétál az egyik lelógó ághoz, viszont a hozzá legközelebbi gömböt továbbra sem piszkálja meg. Az ujjait hátul összekulcsolva csak közelebb hajol, hogy jobban megszemlélhesse a fehéres derengést.*
- Attól, hogy ez nem dugás vagy bökővel való hadonászás még lehet érdekes.
*Pillant ismét a férfira és most nem is kapja el a tekintetét róla. Tiszta ing van rajta. Amit nem is ért, hogy miért fontos megfigyelnie. Ahogy az összefogott hajból kiszökő pár tincset is. És a szemeit, az ajkát.*
- Egyszer próbáld ki. Ha te nem is emlékszel az álomra, majd a fűz emlékszik helyetted. Csak reménykedjünk benne, hogy olyan helyen lesz a fagyöngy, ahol nem érik el a gyerekek.
*Kuncog fel halkan, ahogy visszafordul a gömbhöz még egy utolsó pillantás erejéig, azután visszakuporodik a lepedőre és a sáros csizmára sandít.*
- Ráléphetsz. Ki lehet mosni.
*Szusszan, ahogy újból kézbe veszi az ecsetet, hogy a végét ismét a fogai közé vegye. Muszájnak érez valami pótcselekvést, amibe egy keveset át tud vinni a benne gyűlő feszültségből.*


9930. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-03 13:56:46
 ÚJ
>Lorens Cicatari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő


//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Tessék, talán mégsem kéne itt lennie. Ahogy Tirire néz, látja a mozdulatot amivel az becsapja azt a könyvet, vagy mit. Biztos megzavarta valamiben. Hiszen ide se véletlenül jöhetett ki, nem? Valószínűleg azért, hogy egyedül legyen. Ő meg, mint egy idióta, szinte rohant ide, csak hogy a nyakán állhasson. A gondolattól kicsit elhúzza a száját, nem foglalkozik azzal hogy ezt elrejtse most, mert a lány egy felé vetett pillantás után inkább tüntetően elfordul.*
- Ki a franc álmodik olyat? *-bukik ki a kérdés a száján. Egy pillanatra egészen kizökken a zavarából amit a szőkeség látványa és közelsége vált ki belőle; maga is a fán lógó bogyó-izékre néz, és megpróbálja elképzelni, hogy milyen lehet arról álmodni, hogy kandalló előtt ülve macskát simogat. Nyugodt. Nyugodt lenne. Meg valószínűleg rohadt unalmas is.
Zsebre vágj a kezeit, mert nem tud mit kezdeni velük és visszafordul Tiri felé. Most esik le neki, hogy a lány nyakában az a sál van, amit még a piacról zsákmányolt. Ezek szerint akkor nem valami borzasztó anyagú holmi lehet, ha ezt csavarta a nyakába, hogy ne fázzon annyira.*
- Te néztél már meg egyet is? *-szólal meg végül, mintha a fáról való cseverészés lenne a legfontosabb dolog. Igen, talán tényleg fontos is lehet. Másoknak. Máskor. Nekik itt és most talán lenne érdekesebb témájuk is, amit meg kéne beszélniük. Érdekesebb téma? Mi is..? A fenébe is.
Kicsit közelebb lép, az utolsó pillanatban állítja meg a lábát, mielőtt a lepedőre taposna. Lepislant a csizmájára, látja a sarkára tapadt sárdarabokat. Meglepődik magán a gondolattól, hogy nem akarja összekoszolni azt a lepedőt. Azzal csak felmérgelné a szőkeséget, márpedig annak csak az lenne a vége, hogy megint egymás fejéhez vágnának mindenfélét, és megint nem látná a lányt, akár napokig, egy hatig, akár tovább. Miért számít ez hirtelen ennyire?*
- Én még nem csináltam soha. *-igen, tényleg ez a legfontosabb téma itt és most, nem? Ez a rohadt fa, meg a rohadt álmok.-* A saját álmaimra sem szoktam emlékezni. Miért másokét nézegetném..?
*Megvonja a vállát, elnéz valamerre, mintha csak az ágakat vizsgálgatná. Amúgy magasról tesz az ágakra.*


9929. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-03 12:35:07
 ÚJ
>Celestiriel Yvelunea avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Vagy éppen igen, látni akarja. Máskülönben miért firkálgatná állandóan. Mert, ha valamit felejteni próbál, akkor pont nem azzal tölti az idejét, hogy állandóan azt lássa viszont egy vásznon vagy papíroson. Tegnap előtt nem kellett volna hagynia, hogy elmenjen. Ahogy tegnap sem kellett volna úgy eljönnie. De nem maradt és marasztalni sem marasztalták. Amiből le tudja vonni azt a következtetést, hogy nem szeretnék látni. Persze, érthető, mert ő sem szeretné látni. Hanem látni akarja és ez nagy különbség. Bár, ha a józan eszére hallgatna, akkor már rég nem ezen gondolkodna. Mert hülyeség. Mert csak marják egymást. Bár ez sem teljesen igaz, mert valami kifacsart és jelentéktelennek tűnő módon törődtek a másikkal. Átlagosnak kinéző módon, mert ugyan mi olyan nagy dolog, hogy csomagolt ragut? Meg az, hogy lesikálták a képéről a festéket? De senkinek sem akart eddig ételt adni, ahogy senki sem vette még a fáradtságot, hogy letisztítsák róla a koszt.
A térdeit felhúzva nyög fel kínjában, ahogy a homlokát ráhajtja. Sosem érezte magát még ennyire tanácstalannak. De mi baj származhat abból, ha esetleg később meglátogatja? Mert mondjuk esetleg ott felejtette a sálat? Száj húzva simít az anyagra, majd szusszanva el is könyveli, hogy előbb haza kell vinnie letenni, mert sállal a nyakában ugye hülyén festene, ha éppen azt keresi. Igen, ez így jó lesz. Azután meg majd valahogy szóba hozza, hogy szeretné látni. Gyakran. Mindig? Sokszor. A legrosszabb, ami történhet az az, hogy Lorens elhajtja. Nagy kaland. Túléli. Nehezen, de túlteszi magát rajta. Legalább tudni fogja, hogy tényleg csak egy eldobható kendő-e.
De elhatározta. Talán nem is kéne várnia, mert ezzel a vergődéssel csak annyit ér, hogy talán feleslegesen hergeli magát. Összecsomagol és megy. Magabiztosan. Olyan magabiztosan, ami csak addig tart ki, amíg a férfi hangja meg nem üti a füleit. Érzi, hogy a hideg végigszalad a gerince mentén, hogy azután a szívébe fúródva csavarja meg azt, miközben biztosra megy és a gyomrát is görcsbe szorítja. A fejét felkapva csapja össze az ölében pihenő füzetet, amivel valószínűleg elérte azt, hogy a frissen pingált kép egy szépen elkenődött fekete pacává alakuljon. Nem baj. Legalább nem lesz bizonyíték.
Úgy mered a férfira szinte pislogás nélkül, mintha a gyerekkorában megdöglött kutyájának szelleme tért volna vissza, arra kérve, hogy még egyszer utoljára dobjon el neki egy botot.*
- Mit...
*Az ajkait összepréselve vesz mély levegőt, majd inkább a fűz felé pillant, egyenesen a gömbökre.*
- A maga módján mindegyik érdekes. Az álmoknak nagy jelentősége van, még akkor is, ha te csak annyit látsz esetleg, hogy valaki a kandalló előtt ülve az ölében pihenő macskáját simogatja.
*Ennyit a magabiztosságról. Meg arról, hogy majd szépen mindent tisztázni fog a férfival. A fűzről társalognak úgy, hogy vissza sem mer nézni rá. Az ujjaival is idegesen a füzet lapjait gyűrögeti és érzi, hogy minden porcikája meg van feszülve, mintha kész lenne menekülőre fogni vagy éppen a kivégzésére várna.*


9928. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-03 11:42:00
 ÚJ
>Lorens Cicatari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 106
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Nem fut. Futni butaság lenne, nem? Pláne egy nő miatt. Egy nő után. Nem, nem fut. Csak hosszú, elnyújtott léptekkel, tempósan halad. A levegőt közben mélyre szívja. Már nem fáj. Épp csak mintha valami viszketne a tüdejében ott, ahol két napja még parázsként izzott valami kór. Lábai, karjai ütemesen járnak, céltudatosan halad, mint aki.. mint aki tudja, hogy mit akar? Miért, mit akar? Tőle, meg úgy egyébként is? Ha csak nő kéne neki, a városban találna minden ujjára egyet, és nem csak az ujjára, hanem máshova is. De neki nem csak nő kell. Neki Ő kell. Kell? Igen, kell. Mire? Miért? Ezekre nem tudja a választ. Talán fél is tudni.
A Tisztásra érve lelassít. Kellemetlen lenne, ha bárki is loholni látná. Bárki, aha. Bárki.. Zsebrevágja a kezét, őgyelgős, kényelmes tempóba kezd, de jobban nem is rikíthatna ki innen most. Szokott erre járni különben. Amikor a cimbikkel futnak. Tíz kör a tisztás körül, aztán berohanni az erdőbe, és ott cikázni jobbra-balra. Egyszer viccből bekötötték Kicsi Jemen szemét, és úgy futtatták be az erdőbe. Hét lépés után futott neki a legelső fának. Kiröhögték. De most nem ezért van itt.
Körbefordítja a fejét, keres. Valamit, valakit. Nem kell sokat nézelődnie. Az a narancsszínű folt jobban nem is üthetne el a Tisztás színeitől. Szusszant, mély levegőt vesz. Elindul a fűz felé, már nem siet, kényelmes tempóval megy. Ha Tiri meglátja, akkor meglátja. Legalább lesz ideje felkészülnie valami megjegyzéssel. Azokat úgy is szereti osztogatni. Nagyszájú picsa. De pont ez az egyik legizgalmasabb dolog benne.
Amikor a fűzhöz ér, még nem tudja, hogy mit mondjon. Azt sem tudja, hogy a lány észrevette-e, vagy sem. Összeszorítja az állkapcsát, próbál unott arcot erőltetni magára. Még az hiányzik, hogy Tiri rájöjjön, hogy miért van itt. Miért, miért is van itt..? A fenébe.*
- Azt mondják, *-szólal meg vontatott, unott hangon, a fűz fehér, fura bogyóit nézve, mintegy mellékesen, köszönés helyett-* hogy ha megfogod ezeket a szarokat, akkor mindenféle hülyeséget látsz. Mások álmait, állítólag. Kár, hogy kívülről nem lehet megmondani, hogy mit látnál, ha megfognál egyet. Biztos vannak jó álmok is közöttük. Meg mindenféle unalmas is, hm?
*Lepislant Tirire.*


9927. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-02 21:45:04
 ÚJ
>Celestiriel Yvelunea avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Macskaland az avarban//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//Napváltás//

*Amióta Lorenstől hazament az elviselhetetlensége állítólag igencsak megsokszorozódott. Pedig nem volt vele nagy gond. Morgott mikor maga mögött hagyta a rendetlen szobát? Meglehet. A mérge nőtt miközben a negyed utcáit rótta? Az is igaz. Ahogy hazaért megbontotta a likőrt? Természetesen. A nénit is feltartotta azzal, hogy mekkora egy mocskos seggfej a férfi. Hogy öntelt és elhajította, mint egy összemocskolt kendőt. Azután lehet, hogy ivott még pár pohárkával. Amíg a néne meg nem unta és inkább felzavarta lepihenni. Még emlékszik, hogy hisztisnek nevezte. Éppen őt, akinek jogos a morgása. Reggel felébredve mégis várt. Bár utólag belegondolva igen naiv gondolat volt tőle, hogy reménykedett Lorens látogatásában. A tartozásaikat lerótták egymás felé. Ennyi volt. És mégis, mint egy hülye felvette a francos harisnyát, legurított egy pohárral a Rhéából, előkotorta az egyik kedvenc ruháját és kisétált az utcára. Az anyag finoman simul az alakjára, puha, egyszerű vászon, de mégsem az az esetlen kötött, mint amiben általában lenni szokott. Bár a tökszín most sem maradhat el, a dekoltázsát is csak a köpeny takarja valamelyest a szemek elől. A haját is megigazította, hátul összefogta egy részét és a brosst igazította bele. Így rótta az utcákat és figyelt, kutatott, mint egy hülye, de annak a pöcsnek színét sem lelte. A végén pedig hazament, de csak azért, hogy a vállára vegye a batyuját, tegyen bele egy kis kenyeret, sajtot és húst az előző napi ebédből, magához vegye a pálinkát, az egyik lepedőjét, az egyik füzetét, fekete festéket és egy vékony ecsetet és szóljon a néninek, hogy kimegy a tisztásra. Kell a friss levegő, a csend és a magány.
A hideg remélhetőleg észhez téríti. Kezdi felőrölni, hogy a napja azzal indul, hogy Lorensre gondol és így is zárul. Egyre terhesebb, hogy a gyomra folyton össze van szorulva, ha bemegy a fürdőbe, ha ránéz a növényekre vagy arra a francos asztalra.
Tudja, hogy az Álomfűz általában megnyugtatja a háborgását, így célirányosan tart is felé. Noha a béke még nem árad szét a testében, már nem olyan megterhelő mosolyogni. Főleg, mikor a fa mellé költözik, előszedi a lepedőt, amit leterít és elhelyezkedve rajta az ölébe veszi a füzetet, a festéket és az ecsetet.*
- Hülye idióta.
*Sóhajt, ahogy a combjára könyököl, állát megtámasztja az öklén és csak bökdösi az egyik üres oldalt az ecset végével, miközben szemei a fűz lombjain gyülekező fehér gyöngyöket kémlelik. Az ecset vége apránként elveszik az ajkai között, ahogy rágni kezdi azt. Végül csak ráeszi a fene, hogy húzzon a lapra pár vonalat, hogy azután száj húzva lapozzon a következőre. Míg nem már a harmadik oldalon ismétli meg ugyan ezt, hogy a végén megint ugyan azt az arcot fesse fel, amit látni sem igazán akaródzik neki.*


9926. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-01-01 13:32:01
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 795
OOC üzenetek: 25

Játékstílus: Vakmerő

//Négy mérföld a fagyott pokolban//

*Egy kedvesnek tűnő, apró mosollyal ránt vállat. Szerinte alapigazság, amit mondott, és bizony jobb is, ha egyetért vele a lány. Ártatlanabb ő, mint, ahogy Lanirell gondolja róla, de veszélyesebb, mint amilyennek látszik. Megfogadta magának, hogy a következő összetűzése során nem ő lesz az, aki menekül.*
- Akkor meg ne kerülj bajba! *Egyszerűsíti le a megoldást, ha semmi más, csupán az életben maradás a cél. Bár, az is tény, hogy ezt a tanácsot ő sem fogadja meg, állandóan kötéltáncot jár, egyensúlyozva a túlélhető veszély és a hatalomszerzés között.
Mikor a Polgárnegyed kerül szóba, már majdnem lelkesen fel is szólal, hogy ő is ott lakik, de az ösztönei, na meg az emlékei megakadályozzák benne. Ő a legtöbbször azért kerül bajba, mert túl sokat fecseg annak is, akinek egyáltalán nem kéne, de az utóbbi időben igyekszik változtatni ezen, és most is tartja magát hozzá.*
- A Pegazus tökéletes. Menj csak haza, majd ott találkozunk! *Az ajándékba kapott kis otthonát úgy védi a nyilvánosság elől, mintha egy rejtekhely volna. Nem kell bujdosnia senki elől, és rejtegetni valója sincs, de attól még az csak az övé, nem kell, hogy más tudjon róla. Úgyhogy más logika mentén, de ugyanarra a döntésre jut ő is, mint Lanirell.
A tisztást még együtt sétálva hagyják maguk mögött. Nori-nak a köddel sincs semmi baja, a nyomasztó, csípős hideg pedig nem, hogy ront, hanem inkább javít a hangulatán. Az újabb kérdésre felkapja a fejét.*
- Hm? Ó. A kovács készít nekem valami különlegeset. Tudod, ami segít, hogy ne kelljen futnom. Arra várok. *Szavai most is ködösebbek, mint az időjárás, de mégis egyértelmű, hogy mire gondol. Mondjuk nem is titkolni kívánja, csak az észjárása fura még mindig.*
- Akkor… egy vagy két óra múlva a Pegazusban? *kérdezi, mielőtt még elválnának útjaik.*


9925. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-12-31 15:49:14
 ÚJ
>Lanirell Blaven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Négy mérföld a fagyott pokolban//

* Lanirell mosolya valamivel szélesebb lesz. *
- Látod, ebben egyet kell hogy értsek.
* Most már tényleg kíváncsi kiféle-miféle ez a hollónak öltözött lány. *
~ Fejvadász volna? Na, nem. Még az is lehet, hogy a másik csapatban dolgozik. Remek, egyszerűen remek. ~
* A szemébe néz és felsóhajt. Lehet, hogy Norileina kellemes, filozofikus csevelynek érzi, de Lanirell szájából csak a szimpla, földhöz ragadt gyakorlatiasság szól. *
- Nem akarok csatákat nyerni, se magasztos eszméket kergetni. Életben akarok maradni és tenni a dolgom.
* Most ő rántja meg a vállát. De ideje volt már menni. *
- A jó öreg Polgárnegyedbe.
* Azért hazáig nem szándékozik vezetni, főleg amíg nincs tisztában azzal, hogy ki is ez a lány. *
- Mit szólnál a Pegazushoz utána?
* A Kalmár nem az ő stílusa. *
- De persze előre mehetsz és megvárhatsz ott is, ha gondolod. Csak gyorsan hazaugrok és már jövök is.
* Igazság szerint ez lenne a legideálisabb. Kicsit szuggerálja, hogy erre a döntésre jusson, de ha mégsem, legfeljebb megkéri, hogy várja meg valahol és kis kerülő úton megy haza. Azért Lanirellnek is szüksége van egy olyan biztonságos, nyugodt helyre, ahol nem kell a háta mögé nézegetnie állandóan.
Amint eldöntötték mi legyen, nyugodt sétatempót vesz fel a lány oldalán. Mint egy kis kellemes, kora reggeli séta. Leszámítva a farkasordító hideget és a nyirkos ködöt, ami kezd leszállni a tájra. Nem kedveli a ködöt. Nyomasztó. A fű úgy zörög és susog a talpuk alatt a fagytól, mint a száraz őszi falevelek. *
- Említetted, hogy vársz valamire. Mi lenne az?


9924. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-12-31 11:49:57
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 795
OOC üzenetek: 25

Játékstílus: Vakmerő

//Négy mérföld a fagyott pokolban//

*Egészen furcsán érzi most magát. A számára gyönyörű, fagyott pokolban beszélget valakivel. Csak úgy. Nem istenekről, nem problémákról, nem arról, hogy mennyire borzasztó minden, hanem csak úgy. Bár, a menekülés témája már súrolja a komolyság határát, mégis jól esik neki ez a spontán kialakult diskurzus.*
- Hát… na. Az életben maradáshoz valóban hasznos a futás. Főleg, ha ami elől futsz, az meg el akarja venni tőled. De akkor is, a legjobban azzal hosszabbítod meg az életed, ha az, ami üldöz, már nem tud futni. *Ártatlanul ránt vállat. A szavai mögött mélyebb tartalom rejlik még annál is, mint amit ő mögé gondol, mégis olyan egyszerűséggel mondja el, mintha csak valami olyasmit mondana, hogy a futás jót tesz az egészségnek.
Lanirell szavai még rá is erősítenek az övéire, így azokra egyetértően, határozottan bólint.*
- Ez igaz, de a futással akkor is csak időt nyersz, nem csatát. *Anélkül sikerül majdnem belebonyolódniuk ebbe a már-már filozofikus, mégis életszerű téma ecsetelgetésébe, hogy nem is tudják, mennyire hasonló cipőben járnak, még akkor is, ha maga az út, amin járnak az különbözik.
A meghívásra adott válaszán egy kicsit gondolkozik, de végül elmosolyodik.*
- Veled. Miért ne? Nekem most úgysincs semmi más dolgom, mint várni. *Az sem sejti, hogy a pengékkel való kapcsolatuk is hasonló. Ő maga sem menne nélkülük sehová, és amire most vár, az is egy újabb, hatékony eszköz, amivel, ha szükséges, el tudja majd érni, hogy ne tudjanak utána futni, ám Nori-nak más indíttatásai is vannak. Azt sem akarja hagyni, hogy előle fussanak el.*
- Hová megyünk? *kérdezi végül.*


9923. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-12-31 11:10:18
 ÚJ
>Lanirell Blaven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Négy mérföld a fagyott pokolban//

* A nyújtott keze a levegőben marad. Türelmesen vár, kedvesen mosolyogva. Még egy kínzó pillanatig vár, majd a mosolya széle kissé lekonyul, és homlokráncolva leereszti a kezét. *
~ Hát jó. ~
* Nem gondol egyből olyasmire, hogy az illető direkt akarna udvariatlan lenni. Biztos valami más oka van a gesztus figyelmen kívül hagyásának. Például, tegyük fel... Undok viszkető nyavalya. *
- Áh, szimplán gyakorlatias vagyok. A futással, önző módon szeretném meghosszabbítani létezésemet a világban. Ha érted.
* A lány nyíltsága meglepi. Ezen mosolyognia kell. *
- Én is többször, mint terveztem.
* Feleli összevont szemöldökkel. Pislogva mered Norileinára. Meglepődik a szavain. Aztán meglepődik rajta, hogy meglepődött. Mikor lett ilyen cinikus? *
- Nos, ez tényleg nemes és bátor gondolat. A magam részéről úgy vagyok, hogy inkább a biztosra megyek. Ráadásul nem egyszer, nem kétszer sikerült előnyösebb helyzetbe juttatnom magam egy kis menekülés után.
~ Hja, nehéz az élet. ~
* Megáll a távolodásban. *
- Azt hiszem, átöltözöm otthon. Utána valószínűleg rám férne egy ital.
* Rápillant a másikra. Kedvesnek tűnik. Elhívja? Ha bizonytalanok vagyunk, legyünk udvariasak. *
- Velem tartasz?
* Le akarja már végre venni ezt a ruhát, és valami olyasmibe bújni, amibe belefér az összes fegyvere és el is rejti azokat. Csak egy fogadóba készül. Nem valószínű, hogy szüksége lesz rájuk, de megnyugtató érzés, mintha a kedvenc játékállatait szorítaná magához. *


9922. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-12-29 18:29:22
 ÚJ
>Norileina Vylrien avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 795
OOC üzenetek: 25

Játékstílus: Vakmerő

//Négy mérföld a fagyott pokolban//

*A pengék egyelőre csak dísznek vannak, de az egészen biztos, hogy ha hasonló szituációba kerülne, mint a legutóbb, akkor nem maradnának azok. Szerencsére Lanirell, akinek most már a nevét is tudja, nem annyira túlzóan kedves, hogy gyanakodnia kelljen.
A neki nyújtott kezet nem fogadja el. Nem azért, mert illetlen volna, csak fogalma sincs, hogy mit kezdjen vele. Őt senki sem tanította meg az ilyesfajta, társadalomban bevett szokásokra, mint a kézfogás.*
- Úgy. *Gyönyörű és fagyos. Erre egy bólintással helyesel. Hogy a nő egyetért vele vagy sem, az talán mellékes is, de a következő magyarázatából legalább a szándékairól többet megtudhat.*
- Miért, kinek kell bizonyítanod, hogy nem vagy lusta? Ha csak magadnak, akkor nem mindegy? *Vállat is ránt, mert szerinte az ilyen ítéleteknek nincs helye. Így is túl sok benne a megfelelési kényszer mások iránt, nem akarna még újabbakat állítani saját magának.*
- Azt mondtad, nem menekültél semmi elől. Én már igen. *Ennyit fűz hozzá a dicsérethez, megmagyarázva ezzel, hogy ő miért bírja ilyen jól a futást. A következő kérdésre viszont hirtelen nem tudja, hogy mit válaszoljon. Illetve de, tudja, csak még olyan furcsa neki, hogy a helyes válasz olyan, amiről sosem gondolta volna, hogy egyszer tényleg az lesz.*
- Igen, a városban *bólint őszinte örömmel a szemeiben, hisz most már neki is van otthona, saját otthona.
Ami a következőket illeti, Nori kissé értetlenül billenti oldalra a fejét. Ő még mindig nem érzi ekkora ellenségnek a hideget.*
- Ne figyelj oda rá! *adja tanácsként.* Amúgy meg… futással egyébként sem lehet megnyerni egy csatát, csak elodázni a vereséget. *Ismét vállat ránt. Nem is tudja, mekkora igazság az, amit mondott. Egy harcot csak a bátrak nyerhetnek meg, azok, akik nem futnak el, legyen szó vérre menő küzdelemről, vagy a lélek nagy harcairól.*
- És, merre mész? *kérdezi. Nem igényelte eddig a társaságot, de most, hogy van neki, nem akar elszakadni tőle.*


9921. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-12-29 17:39:47
 ÚJ
>Lanirell Blaven avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Négy mérföld a fagyott pokolban//

* Nem kerüli el a figyelmét a másik mozdulata. Pengék. Ennyit az üldözési mániáról. Beszéd közben végig azokon tartja a szemét. Az élük egyre nagyobb lett. Illúzió, de minél tovább bámulunk egy fegyvert, az egyre fontosabbnak kezd tűnni. Ha nem a kés megfelelő végén vagyunk. *
- Vagy úgy...
* Egy kicsit tanácstalanul álldogál. Most erre mi a frászt kellene mondania? Akkor már legyen udvarias. *
- Lanirell.
* Még kezet is nyújt. Azért vigyázva. *
- Szóval gyönyörű, meg fagyos.
* Körülpillant a rideg, döglött tájon. Na, mindegy. *
- Én csak az edzés miatt dugtam ki a hátsóm, ebben az ítéletidőben. Ha kifogásnak használnám a rossz időt, még azt kellene hinnem magamról, hogy ellustultam.
* Vigyorog. *
- Ha verseny, ha nem, egész jó a tempód.
* Kedvesen mosolyog hozzá. *
- Errefelé élsz?
* Érdeklődik udvariasan, kíváncsian. Még nem látta, pedig tagadhatatlanul feltűnő jelenség ezzel a sok festékkel. Amolyan Végzett Asszonya-módon. Lanirell maga nem sokat adott az ilyesmire. Pedig ha megerőltetné magát, talán még hasonlítanának is. Talán. Ennyire azért nem sértené meg Norileinát. Különben is, a lány a gyors sprint után se tűnik egy kicsikét sem csapzottnak, nem úgy, mint valószínűleg ő. A korábban összegyűlt izzadtság úgy érzi, lassan ráfagy a testére. Az élet olyan igazságtalan. *
- A magam részéről azt hiszem mára befejeztem a futást. Nem tudom, te hogy vagy vele, de én lassan idefagyok.
* Fázósan összerázkódik, és nekilát egy helyben toporogni. Időközben feltámadt a szél, és most kíméletlenül ostromolja a futáshoz kényelmesen, ácsorgáshoz viszont kissé alulöltözött Lanirellt. *
- Visszafordulok. Neked sem kellene sokáig kint fagyoskodnod.
* Anyáskodik egy sort, majd a karjait maga köré fonja. *



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9939-9958