Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 147 (2921. - 2940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2940. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-06 00:15:47
Üzenet elküldve: 2025-09-06 00:15:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet kerestem – mást találtam//
* Annottah sebezhetetlennek érzi magát. Úgy tér ki az őt érő támadások elől, hogy nem is különösebben fárad el a harcban. Ellenben az orkot szépen elintézi. Ha az volna a célja, talán meg is ölhetné; bár azért egy sebzett ork közelébe menni sosem tanácsos. Nem is így tesz, hanem egyre csak távolodik. Szerencsére nem követik, így még cigánykerekezni is elkezdhetne menekülés közben. Talán jobb is, hogy azt sem teszi, mivel egyszer csak valami nagy süvít el a füle mellett. Egyelőre nem tudja megmondani, hogy súrolta-e vagy csak nagyon közel volt, mindenesetre azon nyomban visszatér a földre és tudatosul benne, hogy mégsem olyan sebezhetetlen, mint azt hitte.
~ Anyád. ~ Köp egyet a fűbe maga elé, aztán uccu neki, vissza se néz többet.
Sahhriachka pallosa pedig valahol nem messze tőle landol a földön. Talán, ha Lanawin légsűrűsége egy picivel kisebb vagy nagyobb lenne, Annottah már holtan feküdne ott; így viszont csak egy cseppnyi vért és néhány hajszálat veszít. Mivel senki nem követi a továbbiakban, hamarosan el is tűnik a színről a piactér felé. Az időközben érkező harmadikról tudomást se vesz. Reméli, hogy nem városőr az illető, mert akkor könnyen ráfoghatják az agresszor szerepét – noha ő az, aki elfutott, hogy ne folyjon több vér. *
* Annottah sebezhetetlennek érzi magát. Úgy tér ki az őt érő támadások elől, hogy nem is különösebben fárad el a harcban. Ellenben az orkot szépen elintézi. Ha az volna a célja, talán meg is ölhetné; bár azért egy sebzett ork közelébe menni sosem tanácsos. Nem is így tesz, hanem egyre csak távolodik. Szerencsére nem követik, így még cigánykerekezni is elkezdhetne menekülés közben. Talán jobb is, hogy azt sem teszi, mivel egyszer csak valami nagy süvít el a füle mellett. Egyelőre nem tudja megmondani, hogy súrolta-e vagy csak nagyon közel volt, mindenesetre azon nyomban visszatér a földre és tudatosul benne, hogy mégsem olyan sebezhetetlen, mint azt hitte.
~ Anyád. ~ Köp egyet a fűbe maga elé, aztán uccu neki, vissza se néz többet.
Sahhriachka pallosa pedig valahol nem messze tőle landol a földön. Talán, ha Lanawin légsűrűsége egy picivel kisebb vagy nagyobb lenne, Annottah már holtan feküdne ott; így viszont csak egy cseppnyi vért és néhány hajszálat veszít. Mivel senki nem követi a továbbiakban, hamarosan el is tűnik a színről a piactér felé. Az időközben érkező harmadikról tudomást se vesz. Reméli, hogy nem városőr az illető, mert akkor könnyen ráfoghatják az agresszor szerepét – noha ő az, aki elfutott, hogy ne folyjon több vér. *
2939. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-05 23:48:16
Üzenet elküldve: 2025-09-05 23:48:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Egészen sok szóbeszéd járja a környéket, hogy a város szélén, az erdő mellett található kicsiny tisztás környezete mennyire meg tudja nyugtatni az ember lelkét, neki pedig pont erre van szüksége. Hidegvér és nyugalom szükséges ahhoz, hogy anélkül haladhasson előre az úton, melyről már nem fordulhat vissza, hogy ne a saját érzelmei és gondolatai jelentsék számára a legnagyobb akadályt. Néha ki kell szellőztetnie a fejét, elhessegetni a felesleges, negatív gondolatokat, venni egy mély levegőt, és menni tovább. Ez most egy ilyen alkalom az arra talán legtökéletesebb helyszínen, amit ebben a városban találhat. Nincs itt más, csupán megnyugtató csend, mi átjárja az egész lelkét, és segít neki, hogy kihúzhassa magát, és újult erővel folytathassa azt, amit elkezdett. Nincs más út.*
2938. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-05 13:43:44
Üzenet elküldve: 2025-09-05 13:43:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 25
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Súlyos lépteinek a zaját a fű tompítja. Végre megérkezett a fő céljához, amelyet talán egy másfél órája állíthatott magának. Még a pontos időt sem tudja, annyira nem figyelt oda. Úgy dönt a folyóhoz közel keres magának valami pihenőhelyet, ahonnan kényelmesen nézheti és jól rálát a felhőkre. Sokáig nem kell keresnie a folyót, ellenben a jó hely nem adja magát olyan könnyen, mint ahogy azt Yar szeretné. Vagy a fák ágai lógnak bele a képbe vagy pedig a homokos part az ami kényelmetlen. Végül inkább a fák alatt foglal helyet. Az egyik ágai mintha egy szájat vagy karmokat formáznának, így úgy néz ki mintha, a felhőket megragadnák vagy éppen megennék. Úgy dönt ez lesz a jó hely, hogy felhőket nézegessen. Halk huppanással ér földet, majd kezeit a feje mögé helyezi, párna gyanánt. Nagyot sóhajt kényelmében, majd belekezd gyermeki szórakozásába.*
2937. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-04 23:59:42
Üzenet elküldve: 2025-09-04 23:59:42
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet kerestem – mást találtam//
*~ Mi a... ~
Hunyorogva nyitja ki jobb szemét. Tán egy órája jöhetett ide, a nap alig moccant egy lomhát az égbolton. A város felé battyogott, aztán kedvenc tisztása felé vette az irányt, hogy pihenhessen egyet. Itt mindig olyan békés, nyugodt, egy igazi zöld, csendes erőd. Itt nem kell aggódnia azon, hogy valaki vért ont, kirabolják, vagy bármi alantas dolog történik. Pont olyan, mint a Ház gyerekkora fogócskájában.
Pont ezért is kulcsolta össze kezeit tarkójánál és döntötte hátát egy fának. A folyó csobogása, a szél susogása és a madarak csicsergése a legjobb altató, nincs az a dajka aki hasonlót tudna énekelni.
~ ...fasz? ~
Másik szemét is kinyitja, hagyja, hogy hozzászokjon a fényhez, miközben három alak sziluettjét próbálja kivenni. Bár ne vette volna ki!
~ Ezek meg...? ~
Két ujjával összecsippenti orrnyergén a bőrt, mint akit elkapott a fejfájás. El is kapta, meg a szekunder szégyenérzet is. Csendet keresett a tisztáson, aztán valami teljesen mást talált; cicaharcot.
Menjen? Ne menjen? Ilyen távolról nem tudja biztosra mondani, de talán vért is lát folyni, meg üvöltenek, mint a fába szorult férgek. Ennyit az alvásról, meg ennyit az igazán nagy becsben tartott tisztásról. Maradhatott volna a büdös, mocskos kikötőben, az se különb, az is szar, ez is szar, csak míg a kikötő úgy is néz ki, addig ez a hely szépen van becsomagolva. Nashirad meg utálja a zsákbamacskát.
Feltápászkodik, térdeit leporolja, ingét megigazgatja. Komótosan indul meg a három grácia irányába, hátha idő előtt lerendezik a dolgot és megspórolja magának az erőt meg energiát, amit az egész szituációba kéne feccölnie.
Ahogy közeledik, az egyik elfut. Látványosan megszagolja hónalját, majd a fejét vakarja. Nem büdös, akkor minek menekül? A másik visít, a harmadik meg csak ácsorog, talán ő a bíró.*
- Hölgyeim, hölgyeim... *Közeledik a trió felé feltett kezekkel, negédes mosollyal.* - Lehetne, hogy csendben ölik meg egymást? Mások itt pihenni szeretné... aztakurva.
*Jegyzi meg kurtán és halkan, a szitkot szinte énekelve mikor az orkszerű kiscsaj lábát meglátja. Nagyjából akkor érhet oda, mikor az a pallosát eldobni készül.*
A hozzászólás írója (Kóbor Nashirad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.05 00:00:22
*~ Mi a... ~
Hunyorogva nyitja ki jobb szemét. Tán egy órája jöhetett ide, a nap alig moccant egy lomhát az égbolton. A város felé battyogott, aztán kedvenc tisztása felé vette az irányt, hogy pihenhessen egyet. Itt mindig olyan békés, nyugodt, egy igazi zöld, csendes erőd. Itt nem kell aggódnia azon, hogy valaki vért ont, kirabolják, vagy bármi alantas dolog történik. Pont olyan, mint a Ház gyerekkora fogócskájában.
Pont ezért is kulcsolta össze kezeit tarkójánál és döntötte hátát egy fának. A folyó csobogása, a szél susogása és a madarak csicsergése a legjobb altató, nincs az a dajka aki hasonlót tudna énekelni.
~ ...fasz? ~
Másik szemét is kinyitja, hagyja, hogy hozzászokjon a fényhez, miközben három alak sziluettjét próbálja kivenni. Bár ne vette volna ki!
~ Ezek meg...? ~
Két ujjával összecsippenti orrnyergén a bőrt, mint akit elkapott a fejfájás. El is kapta, meg a szekunder szégyenérzet is. Csendet keresett a tisztáson, aztán valami teljesen mást talált; cicaharcot.
Menjen? Ne menjen? Ilyen távolról nem tudja biztosra mondani, de talán vért is lát folyni, meg üvöltenek, mint a fába szorult férgek. Ennyit az alvásról, meg ennyit az igazán nagy becsben tartott tisztásról. Maradhatott volna a büdös, mocskos kikötőben, az se különb, az is szar, ez is szar, csak míg a kikötő úgy is néz ki, addig ez a hely szépen van becsomagolva. Nashirad meg utálja a zsákbamacskát.
Feltápászkodik, térdeit leporolja, ingét megigazgatja. Komótosan indul meg a három grácia irányába, hátha idő előtt lerendezik a dolgot és megspórolja magának az erőt meg energiát, amit az egész szituációba kéne feccölnie.
Ahogy közeledik, az egyik elfut. Látványosan megszagolja hónalját, majd a fejét vakarja. Nem büdös, akkor minek menekül? A másik visít, a harmadik meg csak ácsorog, talán ő a bíró.*
- Hölgyeim, hölgyeim... *Közeledik a trió felé feltett kezekkel, negédes mosollyal.* - Lehetne, hogy csendben ölik meg egymást? Mások itt pihenni szeretné... aztakurva.
*Jegyzi meg kurtán és halkan, a szitkot szinte énekelve mikor az orkszerű kiscsaj lábát meglátja. Nagyjából akkor érhet oda, mikor az a pallosát eldobni készül.*
A hozzászólás írója (Kóbor Nashirad) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2025.09.05 00:00:22
2936. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-04 21:12:16
Üzenet elküldve: 2025-09-04 21:12:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Ran//
-Vagy úgy. Úgy hallottam.
*Tüsszent egy nagyot, majd mérgesen megtörli ismét az arcát.*
-Úgy hallottam, hogy a levegő varázslatok között is akadnak igencsak hasznosak. Bár eleve bármilyen varázslat hasznos lehet, gondolom, ha okosan tudja használni a mágus.
*Egy ideig ő is gondolkozott rajta, s bár nem vetette el ezt az ötletét, tudja jól, hogy ahhoz sokkal jobban meg kell tömje a zsebeit arannyal, és a kúria sokat elvett a kasszából. Annak azért örül, hogy nem förmed rá a gnóm a mókás megjegyzése miatt. Aztán a felajánlásra egy ideig nem is válaszol, csak sárgásnak ható barna szemeivel hosszú pillanatokig csak figyeli Rant, majd nagyot sóhajt és legyint a kezével.*
-Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jönne jól az arany, de hagyja csak. Majd lesz másik ruhám, hazáig meg csak nem lesz semmi gond.
*Azért persze nem olyan ostoba, hogy hagyja elúszni a lehetőséget.*
-Hanem ha később sikerül kicsit többet magába szívnia a mágia rögös útján ebből a tudásból, talán majd taníthatna nekem is ezt-azt, mit szól?
*Már persze ha lesz ilyen, és nem tűnik el örökre a városból, akkor biztosan bosszankodni fog a tündér, hogy nem fogadta el az aranyat, vagy legalább egy részét.*
-Vagy úgy. Úgy hallottam.
*Tüsszent egy nagyot, majd mérgesen megtörli ismét az arcát.*
-Úgy hallottam, hogy a levegő varázslatok között is akadnak igencsak hasznosak. Bár eleve bármilyen varázslat hasznos lehet, gondolom, ha okosan tudja használni a mágus.
*Egy ideig ő is gondolkozott rajta, s bár nem vetette el ezt az ötletét, tudja jól, hogy ahhoz sokkal jobban meg kell tömje a zsebeit arannyal, és a kúria sokat elvett a kasszából. Annak azért örül, hogy nem förmed rá a gnóm a mókás megjegyzése miatt. Aztán a felajánlásra egy ideig nem is válaszol, csak sárgásnak ható barna szemeivel hosszú pillanatokig csak figyeli Rant, majd nagyot sóhajt és legyint a kezével.*
-Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jönne jól az arany, de hagyja csak. Majd lesz másik ruhám, hazáig meg csak nem lesz semmi gond.
*Azért persze nem olyan ostoba, hogy hagyja elúszni a lehetőséget.*
-Hanem ha később sikerül kicsit többet magába szívnia a mágia rögös útján ebből a tudásból, talán majd taníthatna nekem is ezt-azt, mit szól?
*Már persze ha lesz ilyen, és nem tűnik el örökre a városból, akkor biztosan bosszankodni fog a tündér, hogy nem fogadta el az aranyat, vagy legalább egy részét.*
2935. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-04 13:21:56
Üzenet elküldve: 2025-09-04 13:21:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet kerestem – mást találtam//
*Meglepve konstatálja, hogy a dobótőr nem ért célba. Pedig jó dobás volt, ebben aztán igazán van gyakorlata. Nem szívja mellre, de teret enged egy kissé bosszús gondolatnak.*
~ Bezzeg, ha az íjam is nálam lenne… Nem menekülne messzire. ~
*Őszintén szólva azt sem bánja, ha a mélységi elhordja az irháját. Egyetlen percet sem kíván többé a társaságában tölteni. Annottah személyisége visszataszító, Nol pedig úgy érzi, kár belé az energia. Főleg, hogy a városőrségnél sem akar magyarázkodni egy kormos féreg miatt, na meg, mint tudjuk, fontosabb dolga is akad, mint egy ilyen alantas dög kergetése. Érdekes, hogy nemrég még a saját hányásában küszködött, most meg ilyen fürgén eliramodik. Nem csoda: a gyávaság mindig jó hajtóerő némelyeknek. Nolliro tudja, hogy beérné, ha nekiiramodna – majd' egy láb előnye van magasságukat tekintve –, de nem veszi a fáradságot. Csak félhangosan, hideg metszéssel küldi utána búcsú szavait.*
– Aki az árnyék mögé bújik, mindig a fény elől fut. Gyáva vagy, és az is maradsz.
*A szavakban ott bujkál a vallásos felhang, és pontosan érzékeltetik, mennyire gyávának és alávalónak tartja a menekülőt. Egy fintorral már el is engedi Annottah emlékét – amellett, hogy amíg a tisztáson tartózkodnak, fél szemmel mindig az erdősávot fogja figyelni, nehogy a mélységi visszatérjen egy második menetért.
Odalép a földbe szúródott tőrhöz, felkapja, majd szemei a sebesült orkra siklanak. A lány üvöltése, a vér és a dac látványa furcsa, nyers érdeklődést ébreszt benne. Nem részvétet – olyat sosem –, inkább kíváncsiságot. A Romváros terve most háttérbe szorul; előbb a sérülést kell orvosolni.*
– Mozdulj, kölyök! Nem dőlhetsz itt ki, ha élni akarsz. Van piactér, van főzet. Arra tartunk.
*Nem kínálja fel a segítségét, nem nyújtja a karját. Csak elindul, ahogy mindig: mintha a másiknak magától értetődően követnie kellene. Ami persze egy ork esetében külön kérdéseket vet fel.*
*Meglepve konstatálja, hogy a dobótőr nem ért célba. Pedig jó dobás volt, ebben aztán igazán van gyakorlata. Nem szívja mellre, de teret enged egy kissé bosszús gondolatnak.*
~ Bezzeg, ha az íjam is nálam lenne… Nem menekülne messzire. ~
*Őszintén szólva azt sem bánja, ha a mélységi elhordja az irháját. Egyetlen percet sem kíván többé a társaságában tölteni. Annottah személyisége visszataszító, Nol pedig úgy érzi, kár belé az energia. Főleg, hogy a városőrségnél sem akar magyarázkodni egy kormos féreg miatt, na meg, mint tudjuk, fontosabb dolga is akad, mint egy ilyen alantas dög kergetése. Érdekes, hogy nemrég még a saját hányásában küszködött, most meg ilyen fürgén eliramodik. Nem csoda: a gyávaság mindig jó hajtóerő némelyeknek. Nolliro tudja, hogy beérné, ha nekiiramodna – majd' egy láb előnye van magasságukat tekintve –, de nem veszi a fáradságot. Csak félhangosan, hideg metszéssel küldi utána búcsú szavait.*
– Aki az árnyék mögé bújik, mindig a fény elől fut. Gyáva vagy, és az is maradsz.
*A szavakban ott bujkál a vallásos felhang, és pontosan érzékeltetik, mennyire gyávának és alávalónak tartja a menekülőt. Egy fintorral már el is engedi Annottah emlékét – amellett, hogy amíg a tisztáson tartózkodnak, fél szemmel mindig az erdősávot fogja figyelni, nehogy a mélységi visszatérjen egy második menetért.
Odalép a földbe szúródott tőrhöz, felkapja, majd szemei a sebesült orkra siklanak. A lány üvöltése, a vér és a dac látványa furcsa, nyers érdeklődést ébreszt benne. Nem részvétet – olyat sosem –, inkább kíváncsiságot. A Romváros terve most háttérbe szorul; előbb a sérülést kell orvosolni.*
– Mozdulj, kölyök! Nem dőlhetsz itt ki, ha élni akarsz. Van piactér, van főzet. Arra tartunk.
*Nem kínálja fel a segítségét, nem nyújtja a karját. Csak elindul, ahogy mindig: mintha a másiknak magától értetődően követnie kellene. Ami persze egy ork esetében külön kérdéseket vet fel.*
2934. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-03 19:22:22
Üzenet elküldve: 2025-09-03 19:22:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Merchen//
– Nem uram, nem vízmágus. Ami azt illeti, még semmilyen sem úgy igazán, de leginkább a levegő érdekel… * Ekkor esik le neki, hogy mi a valódi jelentés Merchen szavai mögött. A gúnyos mosoly segít erre rávilágítani. Ran kissé bosszankodik, hogy belesétált ebbe, de nem szeretne tiszteletlenül bánni megmentőjével.
A következő szavakat ugyanolyan komolyan veszi, mint a korábbiakat. Teljesen őszinte megbánás látszik az arcán. Nyilván többre tartja az életét néhány selyemruhánál, de azért megpróbál segíteni a tündérnek. *
– Nagyon sajnálom. Túl közel mentem a vízhez és megcsúsztam. Felajánlanám saját ruháimat, de… De azzal nem menne sokra, mert ugyanolyan vizesek. Ráadásul ez nem is olyan viselet, amit megszokott. * Még egy pillanatig elgondolkodik, hogy talál-e más megoldást a problémára, de nem jut más eszébe. Illetve összesen csak kettő. Ezeket fel is veti a tündérnek, miközben előhúzza erszényét. *
– Fogadja el ezt a pénzt. Nagyjából kettőszáz arany. Ez mindenem. Tudom, nem sok, de legalább egy részét fedezi a ruhája árának… Vagy, ha nem okoztam még elég gondot maguknak, fel tudom ajánlani szolgálataimat. Megdolgoznék azért, hogy lerójam tartozásomat.
– Nem uram, nem vízmágus. Ami azt illeti, még semmilyen sem úgy igazán, de leginkább a levegő érdekel… * Ekkor esik le neki, hogy mi a valódi jelentés Merchen szavai mögött. A gúnyos mosoly segít erre rávilágítani. Ran kissé bosszankodik, hogy belesétált ebbe, de nem szeretne tiszteletlenül bánni megmentőjével.
A következő szavakat ugyanolyan komolyan veszi, mint a korábbiakat. Teljesen őszinte megbánás látszik az arcán. Nyilván többre tartja az életét néhány selyemruhánál, de azért megpróbál segíteni a tündérnek. *
– Nagyon sajnálom. Túl közel mentem a vízhez és megcsúsztam. Felajánlanám saját ruháimat, de… De azzal nem menne sokra, mert ugyanolyan vizesek. Ráadásul ez nem is olyan viselet, amit megszokott. * Még egy pillanatig elgondolkodik, hogy talál-e más megoldást a problémára, de nem jut más eszébe. Illetve összesen csak kettő. Ezeket fel is veti a tündérnek, miközben előhúzza erszényét. *
– Fogadja el ezt a pénzt. Nagyjából kettőszáz arany. Ez mindenem. Tudom, nem sok, de legalább egy részét fedezi a ruhája árának… Vagy, ha nem okoztam még elég gondot maguknak, fel tudom ajánlani szolgálataimat. Megdolgoznék azért, hogy lerójam tartozásomat.
2933. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-03 16:00:29
Üzenet elküldve: 2025-09-03 16:00:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Ran//
*Nagy nehezen, keserves fáradozás árán de sikerül partra húzni a gnómot. Ő maga is a fenekére ül, karjait térdén pihenteti miközben nagyokat szuszog, s a szárnyait is próbálja szárítani.*
-Merchen.
*Feleli kurtán, majd az ingje ujjába törli az arcát, a szemöldökét és a szemeit leginkább, hogy legalább a látásban me zavarja a víz.*
-Nem vízmágus, gondolom.
*Orra alá egy gúnyos mosoly kúszik, kár hkgy nincs belőle kettő, most jót nevetne saját magán.*
-Hát..
*Elgondolkozik Merchen a dolgon, nem várt túl sok hálát, egyszerűen csak cselekedett, de most hogy ennek a lehetősége is felmerül, sunyi, kapzsi énje rögtön átveszi elméje felett a hatalmat.*
-Nem is tudom. Csurom víz lettem, az összes selyem ruhám oda, vehetek helyette újakat.
*Ezt az utóbbit csak úgy igyekszik mondani, mintha nem szándékosan akarná manipulálni Rant, de titkon reméli, hogy elég karizmatikusan tudja előadni a dolgot, hogy hatással legyen a gnómra.*
*Nagy nehezen, keserves fáradozás árán de sikerül partra húzni a gnómot. Ő maga is a fenekére ül, karjait térdén pihenteti miközben nagyokat szuszog, s a szárnyait is próbálja szárítani.*
-Merchen.
*Feleli kurtán, majd az ingje ujjába törli az arcát, a szemöldökét és a szemeit leginkább, hogy legalább a látásban me zavarja a víz.*
-Nem vízmágus, gondolom.
*Orra alá egy gúnyos mosoly kúszik, kár hkgy nincs belőle kettő, most jót nevetne saját magán.*
-Hát..
*Elgondolkozik Merchen a dolgon, nem várt túl sok hálát, egyszerűen csak cselekedett, de most hogy ennek a lehetősége is felmerül, sunyi, kapzsi énje rögtön átveszi elméje felett a hatalmat.*
-Nem is tudom. Csurom víz lettem, az összes selyem ruhám oda, vehetek helyette újakat.
*Ezt az utóbbit csak úgy igyekszik mondani, mintha nem szándékosan akarná manipulálni Rant, de titkon reméli, hogy elég karizmatikusan tudja előadni a dolgot, hogy hatással legyen a gnómra.*
2932. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-03 12:36:28
Üzenet elküldve: 2025-09-03 12:36:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet kerestem – mást találtam//
*Sahhrka szemei vérben forognak. A lábából dől a vér, üvöltése elhalkul, de a küzdelmet nem adja fel. Előkapja a pallosát, és lecsap az átkozott mélységire.*
- Pusztulj!
*A penge azonban a levegőt hasítja csak. Az ork szeme mintha káprázna, nem érti, mit lát. Árnyékok kavarognak ott, ahol egy halott dögnek kellene lennie. Frusztrált hörgést hallat.
Ezután még gúnyolódnak is rajta. A kamasz lány nem az eszéről híres, de azt még ő is felfogja, hogy ha amaz futni kezd, ő nem sokat tehet ellene ilyen állapotban.*
- Rrráááááárrr!
*Üvölt a tehetetlenségtől embertelen hangon. A kiáltás egyszerre hallatszik fejhangnak és torokból jövő hörgésnek.
Megmarkolja a pallosát, és célozni kezd. Nem nehéz kitalálni, mire készül. A fokos után a pallos lesz a következő, amit a riherongy után küld majd, amint teheti.*
*Sahhrka szemei vérben forognak. A lábából dől a vér, üvöltése elhalkul, de a küzdelmet nem adja fel. Előkapja a pallosát, és lecsap az átkozott mélységire.*
- Pusztulj!
*A penge azonban a levegőt hasítja csak. Az ork szeme mintha káprázna, nem érti, mit lát. Árnyékok kavarognak ott, ahol egy halott dögnek kellene lennie. Frusztrált hörgést hallat.
Ezután még gúnyolódnak is rajta. A kamasz lány nem az eszéről híres, de azt még ő is felfogja, hogy ha amaz futni kezd, ő nem sokat tehet ellene ilyen állapotban.*
- Rrráááááárrr!
*Üvölt a tehetetlenségtől embertelen hangon. A kiáltás egyszerre hallatszik fejhangnak és torokból jövő hörgésnek.
Megmarkolja a pallosát, és célozni kezd. Nem nehéz kitalálni, mire készül. A fokos után a pallos lesz a következő, amit a riherongy után küld majd, amint teheti.*
2931. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-03 00:26:53
Üzenet elküldve: 2025-09-03 00:26:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet kerestem – mást találtam//
* Ahogy megindul a vörös felé, az nem sokat gondolkodik – hozzávágja fokosát. Legalábbis arrafelé, amerre ő van. Viszont a fegyver elkerüli. A szelét ugyan megérzi, de ez csak jobban feltüzeli a mélységit, hogy ő is megpróbáljon ártani a másiknak.
~ Hű, ez fájt volna. ~ Tudatosítja magában, aztán végighajtja a korábban leírt mozdulatsort. Megsebzi a Kicsit, aztán elkezdi kitérő táncát, aminek köszönhetően újabb támadást véd ki. Legalábbis úgy véli, hogy a közelben földet érő dobótőrt is neki szánták. Viszont az ork nem lehetett, így Nollirot gyanúsítja; noha biztosra nem mondhatja. Viszont úgy elbízza magát, hogy nincs az az erő, ami befogja a száját. *
– Háh! Sebezhetetlen vagyok! Sosem szabadulsz tőlem, felszíni picsa! Örökké kísérteni foglak! * Szavait persze az elfnek szánja, mivel bár az orkkal harcol elsősorban, mégis az elfeket gyűlöli jobban. Már csak azért is, mert ez a példány még a konfliktuskezelés ősi módját, a párharcot sem tiszteli igazán. Legalábbis a felé hajított tőr erre enged következtetni. Még lép egy párat, mivel úgy látszik, Sahhriachka sérülése ellenére harcképes marad – és alighanem támadni tervez pallosával is. Annottah meg van győződve róla, hogy egy ujjal se árthat neki, ezért még nyelvét is kinyújtja rá. Aztán viszont elkezdi növelni a távolságot kettejük között. El akar innen szabadulni. Kardját még nem rakja el, mert történhet olyan váratlan fordulat, ami miatt szüksége lesz rá. De miután – ha és amennyiben – a Kicsi sikeresen megtámadta az árnyékát, Annottah futásnak ered a város felé. *
– Kapj el, ha tudsz! * Úgy fogja fel a küzdelmet, mint egy játékot. Mintha csak nyolc évesek lennének és fakardokkal vagy botokkal küzdenének. A sötételf már csak ilyen természetű. Gyerekes? Talán. De legalább mindig ő győz. Most is ő győzött, legalábbis úgy véli. Igaz, a harcnak még nem feltétlenül van vége. A sánta orkot könnyedén lefutja, az elfet már nem biztos – de, ha sikerül odébb csalnia, ahol Sahhriachka nem tud segíteni neki, akkor biztosan beveri az ő képét is. *
* Ahogy megindul a vörös felé, az nem sokat gondolkodik – hozzávágja fokosát. Legalábbis arrafelé, amerre ő van. Viszont a fegyver elkerüli. A szelét ugyan megérzi, de ez csak jobban feltüzeli a mélységit, hogy ő is megpróbáljon ártani a másiknak.
~ Hű, ez fájt volna. ~ Tudatosítja magában, aztán végighajtja a korábban leírt mozdulatsort. Megsebzi a Kicsit, aztán elkezdi kitérő táncát, aminek köszönhetően újabb támadást véd ki. Legalábbis úgy véli, hogy a közelben földet érő dobótőrt is neki szánták. Viszont az ork nem lehetett, így Nollirot gyanúsítja; noha biztosra nem mondhatja. Viszont úgy elbízza magát, hogy nincs az az erő, ami befogja a száját. *
– Háh! Sebezhetetlen vagyok! Sosem szabadulsz tőlem, felszíni picsa! Örökké kísérteni foglak! * Szavait persze az elfnek szánja, mivel bár az orkkal harcol elsősorban, mégis az elfeket gyűlöli jobban. Már csak azért is, mert ez a példány még a konfliktuskezelés ősi módját, a párharcot sem tiszteli igazán. Legalábbis a felé hajított tőr erre enged következtetni. Még lép egy párat, mivel úgy látszik, Sahhriachka sérülése ellenére harcképes marad – és alighanem támadni tervez pallosával is. Annottah meg van győződve róla, hogy egy ujjal se árthat neki, ezért még nyelvét is kinyújtja rá. Aztán viszont elkezdi növelni a távolságot kettejük között. El akar innen szabadulni. Kardját még nem rakja el, mert történhet olyan váratlan fordulat, ami miatt szüksége lesz rá. De miután – ha és amennyiben – a Kicsi sikeresen megtámadta az árnyékát, Annottah futásnak ered a város felé. *
– Kapj el, ha tudsz! * Úgy fogja fel a küzdelmet, mint egy játékot. Mintha csak nyolc évesek lennének és fakardokkal vagy botokkal küzdenének. A sötételf már csak ilyen természetű. Gyerekes? Talán. De legalább mindig ő győz. Most is ő győzött, legalábbis úgy véli. Igaz, a harcnak még nem feltétlenül van vége. A sánta orkot könnyedén lefutja, az elfet már nem biztos – de, ha sikerül odébb csalnia, ahol Sahhriachka nem tud segíteni neki, akkor biztosan beveri az ő képét is. *
2930. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-02 22:45:34
Üzenet elküldve: 2025-09-02 22:45:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Csendet kerestem – mást találtam//
*Eddig csak szavak pattogtak, most azonban a tisztás levegője egyetlen pillanat alatt izzik fel. A sötételf megvillanó pengéje, az ork üvöltése – mint két szikra, amelyek végre lángra lobbantják a parazsat.*
~ Ennyit a hidegvérről… ~
*Nolliro halvány, fölényes mosollyal csóválja meg a fejét. Előre felkészült: dobótőre már ott lapult a keze ügyében, és most eljött a megfelelő pillanat. Amikor Annottah váratlanul bevág az ork lábába, Nol nem habozik. A kajla üvöltése úgy hasítja szét a levegőt, mint egy harci kürt, de az elf keze ettől csak még biztosabban mozdul. Stabil kézzel hajítja el a pengét – nem létfontosságú szervre céloz, hanem a combra. A mélységi furcsa táncot jár, ezért nem könnyű célpont, de Nolnak most nincs is célja megölni: csak megállítani. Elég, ha a penge húsba mar, és megtöri az önelégült lendületet.
Amint a dobótőr útjára indul, az elf már elő is rántja hosszú tőrét, és közelebb lép kettőt a párbajhoz. Szemei villannak: a zöldben egyszerre vibrál számítás és kíváncsiság. Nem siet, nem kiált, nem avatkozik közvetlenül közbe. Figyeli, hogyan reagál a mélységi a váratlan támadásra, és hogyan állja a sarat Szénaboglya – a vörös haj bozontja alatt fortyogó düh most sokkal többet mond el róla, mint bármely eddigi köpködés vagy nevetgélés.
Nolliro tartása viszonylag laza, olyan, mintha csak a tisztás csendes szemlélője volna – pedig minden idegszála feszült, és minden pillantása a két ellenfélen pattan ide-oda. Ha a helyzet úgy kívánja, egyetlen lépésnyire van attól, hogy beleszóljon a harc menetébe. Egyelőre azonban vár. A döntést átengedi a két dulakodó tökfilkónak.*
*Eddig csak szavak pattogtak, most azonban a tisztás levegője egyetlen pillanat alatt izzik fel. A sötételf megvillanó pengéje, az ork üvöltése – mint két szikra, amelyek végre lángra lobbantják a parazsat.*
~ Ennyit a hidegvérről… ~
*Nolliro halvány, fölényes mosollyal csóválja meg a fejét. Előre felkészült: dobótőre már ott lapult a keze ügyében, és most eljött a megfelelő pillanat. Amikor Annottah váratlanul bevág az ork lábába, Nol nem habozik. A kajla üvöltése úgy hasítja szét a levegőt, mint egy harci kürt, de az elf keze ettől csak még biztosabban mozdul. Stabil kézzel hajítja el a pengét – nem létfontosságú szervre céloz, hanem a combra. A mélységi furcsa táncot jár, ezért nem könnyű célpont, de Nolnak most nincs is célja megölni: csak megállítani. Elég, ha a penge húsba mar, és megtöri az önelégült lendületet.
Amint a dobótőr útjára indul, az elf már elő is rántja hosszú tőrét, és közelebb lép kettőt a párbajhoz. Szemei villannak: a zöldben egyszerre vibrál számítás és kíváncsiság. Nem siet, nem kiált, nem avatkozik közvetlenül közbe. Figyeli, hogyan reagál a mélységi a váratlan támadásra, és hogyan állja a sarat Szénaboglya – a vörös haj bozontja alatt fortyogó düh most sokkal többet mond el róla, mint bármely eddigi köpködés vagy nevetgélés.
Nolliro tartása viszonylag laza, olyan, mintha csak a tisztás csendes szemlélője volna – pedig minden idegszála feszült, és minden pillantása a két ellenfélen pattan ide-oda. Ha a helyzet úgy kívánja, egyetlen lépésnyire van attól, hogy beleszóljon a harc menetébe. Egyelőre azonban vár. A döntést átengedi a két dulakodó tökfilkónak.*
2929. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-02 17:47:16
Üzenet elküldve: 2025-09-02 17:47:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 91
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Vakmerő
* A szántóföldeken át vezető ösvényen megy végig, amíg el nem éri a tisztást. Emberöltőkkel ezelőtt még ő is csodálatos helynek gondolta ezt a tisztást. Most már nem sok érzelmet mozgat meg benne. Átvág rajta, ahogy azt tette eddig is. Egyből indul a piactér irányába. Mielőtt megnézné (egykor) gazdagnegyedi otthonát (illetve, ami maradt belőle), szeretne végre megszabadulni valamitől, ami évek óta nyomja az oldalát. Szó szerint. Egy bájitalról lenne szó, amivel nem igazán tud mit kezdeni. Régen itt vette a piacon, és azóta sem tudott vele mit kezdeni. De úgy tudja, mostanság egész sokat adnak érte a feketepiacon. Bizonyára a rendes piacon is. *
2928. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-02 16:30:33
Üzenet elküldve: 2025-09-02 16:30:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 560
OOC üzenetek: 161
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
- Ez megnehezíti a dolgod, ilyen szép tolvajoknak pont a szélhámos balladagyárosok lennének a célközönségei, nem? * Kérdez vissza mosolyogva, figyelmen kívül hagyja a hazugságról szóló megjegyzést. Az átokkal együtt lehet élni, le is lehet venni, mint kiderült, de ilyen medálja nem mindenkinek van. Persze vitatható, hogy Eeyr buzogányára emlékeztető hímvesszője sincs a legtöbbeknek. *
- Nem mondtam, hogy csak pár aranyba. * Nevet fel ő is pofátlan és galád módon, élvezve, ahogy Ysanee a hajával játszik. Ha ujjai hegye a bőréhez ér közben, akkor alig látható módon még meg is borzong a jóleső érzéstől. Rég volt már ennyire közel valakihez, akivel még közelebb szeretett volna lenni. *
- De az arany, mint mindenen, ezen is segít. Gondolnom kell a jövőre, hogyha az elkövetkező hatokban téged segítelek, és a dobozkádat töltöm, akkor komoly bevételtől esek el. Hiszen egy ilyen szép testű, és hangú énekesnek bizony sokat szoktak adni a hajadon lánykák. Aranyat is, nem csak mást. * Jegyzi meg kuncogva, önmagát is meglepve, hogy a kijelentés nem teljes hazugság. Végül is, ha odateszi magát, akkor tényleg tisztes keresetre tud szert tenni, az az egy baj van ezzel, hogy utál dolgozni. De a tolvaj kedvéért még erre is hajlandó. Bár az eredeti válasza úgy hangozna, hogy kurvákra, hodarilra, és ördögvigyorra, egészen más jön ki a száján. *
- Egy lakásra, biztonságra, és valamire, amit végre a magaménak érezhetek. * Egy pillanat alatt vált magabiztos mosolya mérges arckifejezésbe, ahogy felfogja, hogy mit is mondott. Megcsóválja a fejét, ezek után nincs mit tagadjon. *
- Nem akarok többé szobákat bérelni, járni a vidéket, itt akarok maradni. Akarok egy házat, egy ágyat, ami az enyém, de ha ilyen nagylelkűen támogatod a terveimet, akkor talán neked is találunk benne helyet. Ezerötszáz aranyból majdnem mindenre telne, de egy ilyen összegbe csak egy ágy fér bele, úgyhogy azt hiszem össze kellene bújnunk benne. * Néz mélyen a nő szemébe, szemeiben ott bujkál a vágy, bár eddig igyekezett visszafogni magát, úgy tűnik, hogy a játszadozással bizony kezdi áttörni ezt a maszkot Ysanee. Ha nem ellenkezik, akkor Cale ezúttal nem csak felé hajolva, hanem karjaival átkarolva és magához húzva próbálja megcsókolni. Szenvedélyesen, őszintén, és kérlelően. Nem akarja többet elhagyni, vele akar maradni. És ezt kész bizonyítani azzal, hogy kész arra is, hogy vegyen egy házat, a másiknak a pénzéből. Mint egy igazi úr. *
- Ez megnehezíti a dolgod, ilyen szép tolvajoknak pont a szélhámos balladagyárosok lennének a célközönségei, nem? * Kérdez vissza mosolyogva, figyelmen kívül hagyja a hazugságról szóló megjegyzést. Az átokkal együtt lehet élni, le is lehet venni, mint kiderült, de ilyen medálja nem mindenkinek van. Persze vitatható, hogy Eeyr buzogányára emlékeztető hímvesszője sincs a legtöbbeknek. *
- Nem mondtam, hogy csak pár aranyba. * Nevet fel ő is pofátlan és galád módon, élvezve, ahogy Ysanee a hajával játszik. Ha ujjai hegye a bőréhez ér közben, akkor alig látható módon még meg is borzong a jóleső érzéstől. Rég volt már ennyire közel valakihez, akivel még közelebb szeretett volna lenni. *
- De az arany, mint mindenen, ezen is segít. Gondolnom kell a jövőre, hogyha az elkövetkező hatokban téged segítelek, és a dobozkádat töltöm, akkor komoly bevételtől esek el. Hiszen egy ilyen szép testű, és hangú énekesnek bizony sokat szoktak adni a hajadon lánykák. Aranyat is, nem csak mást. * Jegyzi meg kuncogva, önmagát is meglepve, hogy a kijelentés nem teljes hazugság. Végül is, ha odateszi magát, akkor tényleg tisztes keresetre tud szert tenni, az az egy baj van ezzel, hogy utál dolgozni. De a tolvaj kedvéért még erre is hajlandó. Bár az eredeti válasza úgy hangozna, hogy kurvákra, hodarilra, és ördögvigyorra, egészen más jön ki a száján. *
- Egy lakásra, biztonságra, és valamire, amit végre a magaménak érezhetek. * Egy pillanat alatt vált magabiztos mosolya mérges arckifejezésbe, ahogy felfogja, hogy mit is mondott. Megcsóválja a fejét, ezek után nincs mit tagadjon. *
- Nem akarok többé szobákat bérelni, járni a vidéket, itt akarok maradni. Akarok egy házat, egy ágyat, ami az enyém, de ha ilyen nagylelkűen támogatod a terveimet, akkor talán neked is találunk benne helyet. Ezerötszáz aranyból majdnem mindenre telne, de egy ilyen összegbe csak egy ágy fér bele, úgyhogy azt hiszem össze kellene bújnunk benne. * Néz mélyen a nő szemébe, szemeiben ott bujkál a vágy, bár eddig igyekezett visszafogni magát, úgy tűnik, hogy a játszadozással bizony kezdi áttörni ezt a maszkot Ysanee. Ha nem ellenkezik, akkor Cale ezúttal nem csak felé hajolva, hanem karjaival átkarolva és magához húzva próbálja megcsókolni. Szenvedélyesen, őszintén, és kérlelően. Nem akarja többet elhagyni, vele akar maradni. És ezt kész bizonyítani azzal, hogy kész arra is, hogy vegyen egy házat, a másiknak a pénzéből. Mint egy igazi úr. *
2927. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-02 11:16:36
Üzenet elküldve: 2025-09-02 11:16:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Merchen//
* Fáradtan, csapzottan jut ki a partra. Persze nem egyedül. Nem ájul el, habár közel van hozzá. A világ elsötétedik pár pillanatra, de aztán a csapkodások meghozzák a várt hatást. Hirtelen felül, és tüsszög. Most az a legkevésbé sem érdekli, hogy taknyát kezével kell letörölnie, amit aztán ruhájába ken. Eltelik nagyjából fél perc, mire felfogja, hogy mi is történt. Rögtön vigyázzülésbe ül és szabadkozik, mintha valami rosszat tett volna. *
– Bocsásson meg, kérem alássan. Ran Alemo vagyok. Általában nem a vízben fuldoklom, hanem mágustanonc vagyok. Köszönöm, hogy megmentett… Vagyis megmentettek. * Néz fel a kocsisra is, szemében őszinte hálával. *
– Hogyan tudnám meghálálni a kedvességüket? * Rögtön erszényéhez nyúl, mert szeretné leellenőrizni, hogy pénzét nem hagyta valahol a folyóban. Szerencsére nem, így talán ki tudja fizetni a jótékonyságot. Az élete többet ér akármennyi aranynál is, ha kell minden félretett aranyát a megmentőjének adja. Habár jobban örülne, ha a tündér elintézni annyival, hogy "ugyan, semmiség". Azért ő is tud mit kezdeni azzal a pénzzel. *
* Fáradtan, csapzottan jut ki a partra. Persze nem egyedül. Nem ájul el, habár közel van hozzá. A világ elsötétedik pár pillanatra, de aztán a csapkodások meghozzák a várt hatást. Hirtelen felül, és tüsszög. Most az a legkevésbé sem érdekli, hogy taknyát kezével kell letörölnie, amit aztán ruhájába ken. Eltelik nagyjából fél perc, mire felfogja, hogy mi is történt. Rögtön vigyázzülésbe ül és szabadkozik, mintha valami rosszat tett volna. *
– Bocsásson meg, kérem alássan. Ran Alemo vagyok. Általában nem a vízben fuldoklom, hanem mágustanonc vagyok. Köszönöm, hogy megmentett… Vagyis megmentettek. * Néz fel a kocsisra is, szemében őszinte hálával. *
– Hogyan tudnám meghálálni a kedvességüket? * Rögtön erszényéhez nyúl, mert szeretné leellenőrizni, hogy pénzét nem hagyta valahol a folyóban. Szerencsére nem, így talán ki tudja fizetni a jótékonyságot. Az élete többet ér akármennyi aranynál is, ha kell minden félretett aranyát a megmentőjének adja. Habár jobban örülne, ha a tündér elintézni annyival, hogy "ugyan, semmiség". Azért ő is tud mit kezdeni azzal a pénzzel. *
2926. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-02 09:03:27
Üzenet elküldve: 2025-09-02 09:03:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Ran//
-Kurva élet!
*Szitkozódik hangosan, ahogy először csak térdig, majd egyre jobban vizes lesz, ahogy próbálja elérni a fuldokló gnómot. Az persze nem sokat tesz hozzá a saját meneküléséhez, de ezt talán nehéz is lenne elvárni tőle, elvégre most azzal küzd, hogy valahogy ne haljon meg. Keservesen, nehéz munka árán ugyan, de a kocsis segítségével aki Merchent tartja, nehogy elvigye a sodrás vagy valami, sikerül megragadnia a másik karját, és lassacskán, araszonként maga felé húznia őt. Ha Teysus is úgy akarja, akkor sikerül a partra húznia. Ott aztán ad neki pár kijózanító jellegű pofont, hátha elájulna időközben, és ettől talán felébredne. Persze ahhoz, hogy sikerüljön az akció, ahhoz a gnóm segítsége is szükséges, helyette nem tud küzdeni az életért.*
//Kockadobó eredmény alapján//
-Kurva élet!
*Szitkozódik hangosan, ahogy először csak térdig, majd egyre jobban vizes lesz, ahogy próbálja elérni a fuldokló gnómot. Az persze nem sokat tesz hozzá a saját meneküléséhez, de ezt talán nehéz is lenne elvárni tőle, elvégre most azzal küzd, hogy valahogy ne haljon meg. Keservesen, nehéz munka árán ugyan, de a kocsis segítségével aki Merchent tartja, nehogy elvigye a sodrás vagy valami, sikerül megragadnia a másik karját, és lassacskán, araszonként maga felé húznia őt. Ha Teysus is úgy akarja, akkor sikerül a partra húznia. Ott aztán ad neki pár kijózanító jellegű pofont, hátha elájulna időközben, és ettől talán felébredne. Persze ahhoz, hogy sikerüljön az akció, ahhoz a gnóm segítsége is szükséges, helyette nem tud küzdeni az életért.*
//Kockadobó eredmény alapján//
2925. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-01 21:58:46
Üzenet elküldve: 2025-09-01 21:58:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Régi adósságok//
*Finoman felvonja szemöldökét, miközben szavai hallatán vet egy pillantást még a medálra, mielőtt elengedné. A szabadulás számára sokkal fontosabb, minthogy a képességei javuljanak, kicsit furcsának is találja, hogy a férfi nem így gondolja. Elvégre kettejük közül Eeyr őt sújtotta nagyobb átokkal.*
- Nocsak, úgy tűnik magadnak hazudhatsz *jegyzi meg némi finom gúnnyal hangjában majd egy kortyocska bor után megrázza a fejét. Persze rápróbálhatnak, de a ládika valóban nem fogja csak úgy megadni magát.*
- Sajnos kifejezetten mondta a papnő, hogy szélhámos balladagyárosok pénzét nem tudják elfogadni. *nyilvánvaló viccelődése nagyon pocsék műsajnálattal kerül előadásra, még ajkait is lebiggyeszti.
Szesztől már kissé spiccesen csillanó kékjei bátran állják a pillantásokat, időközben valamiféle furfang útján sikerült egy leheletnyit közelebb mozgolódnia a másikhoz, vele szembe. Amikor Cale a pénzt említi, Ysanee hirtelen felnevet. A hangja könnyű, csilingelő, mintha egy pillanatra még őt magát is meglepné, mennyire szórakoztatja a férfi pofátlansága. Minden feszültsége és komolysága ezen a ponton feloldódott a közepes minőségi pancsolt pegazusi borban. Még épp fel-felgöcögve csillapít a kedélyén, miközben a mélységi felé nyúl, s ujjai finoman túrnak a szürke tincsek közé.*
- Ó, micsoda gáláns, nemes lovag *hangja édesen, halkan búg két gyengéd simítás között, s akkor sem változik, mikor határozott óvatossággal a tincsek közé markol.* - Csupán pár csillogó aranyba kerül az önzetlen segítsége.
*Tekintetét nem szakítja el a másikétól, szája sarka pedig minduntalan kedélyesen kunkorodik. Mondhatná, hogy kiszámítható volt, de az nem lenne teljesen igaz, viszont vitathatatlanul magát adja a férfi. Bár nem fér hozzá kétség, a bárd kötődik hozzá, s egészen úgy tűnik, szereti is, de nem is volna önmaga, ha nem húzódna meg minden epedő vallomás mögött egy kis pimasz számítás. Hallgatja ugyan a kis magyarázkodást, széptevést, és azt sem lehetne mondani, hogy hatástalan: ajkakra révedő bormámoros tekintete azért beszédes, de mindig erőszakolva magát kúszik vissza a szürkékbe.*
- Mire kellene neked pénz, Szépfiú? *úgy csendül a kérdés, mintha csak valami vén tehetős uraság lenne, aki épp egy szép, fiatal leányzóval tárgyalja, mégis mennyiért hajlandó félredobni sokra tartott erkölcsét. * - És mégis mennyi az annyi, ne szégyenlősködj! Ysaneenak elmondhatod *tincsek közül távozó ujjai Cale állára fognak játékos noszogatása közben, határait feszegetve simít végig hüvelykjével ajkán. A bárd újabb és újabb okot szolgáltat a tolvajnak arra, hogy nyeregben érezze magát, csak reménykedni lehet, hogy nem olyan magas az a bizonyos ló, hogy nagyot essen.*
*Finoman felvonja szemöldökét, miközben szavai hallatán vet egy pillantást még a medálra, mielőtt elengedné. A szabadulás számára sokkal fontosabb, minthogy a képességei javuljanak, kicsit furcsának is találja, hogy a férfi nem így gondolja. Elvégre kettejük közül Eeyr őt sújtotta nagyobb átokkal.*
- Nocsak, úgy tűnik magadnak hazudhatsz *jegyzi meg némi finom gúnnyal hangjában majd egy kortyocska bor után megrázza a fejét. Persze rápróbálhatnak, de a ládika valóban nem fogja csak úgy megadni magát.*
- Sajnos kifejezetten mondta a papnő, hogy szélhámos balladagyárosok pénzét nem tudják elfogadni. *nyilvánvaló viccelődése nagyon pocsék műsajnálattal kerül előadásra, még ajkait is lebiggyeszti.
Szesztől már kissé spiccesen csillanó kékjei bátran állják a pillantásokat, időközben valamiféle furfang útján sikerült egy leheletnyit közelebb mozgolódnia a másikhoz, vele szembe. Amikor Cale a pénzt említi, Ysanee hirtelen felnevet. A hangja könnyű, csilingelő, mintha egy pillanatra még őt magát is meglepné, mennyire szórakoztatja a férfi pofátlansága. Minden feszültsége és komolysága ezen a ponton feloldódott a közepes minőségi pancsolt pegazusi borban. Még épp fel-felgöcögve csillapít a kedélyén, miközben a mélységi felé nyúl, s ujjai finoman túrnak a szürke tincsek közé.*
- Ó, micsoda gáláns, nemes lovag *hangja édesen, halkan búg két gyengéd simítás között, s akkor sem változik, mikor határozott óvatossággal a tincsek közé markol.* - Csupán pár csillogó aranyba kerül az önzetlen segítsége.
*Tekintetét nem szakítja el a másikétól, szája sarka pedig minduntalan kedélyesen kunkorodik. Mondhatná, hogy kiszámítható volt, de az nem lenne teljesen igaz, viszont vitathatatlanul magát adja a férfi. Bár nem fér hozzá kétség, a bárd kötődik hozzá, s egészen úgy tűnik, szereti is, de nem is volna önmaga, ha nem húzódna meg minden epedő vallomás mögött egy kis pimasz számítás. Hallgatja ugyan a kis magyarázkodást, széptevést, és azt sem lehetne mondani, hogy hatástalan: ajkakra révedő bormámoros tekintete azért beszédes, de mindig erőszakolva magát kúszik vissza a szürkékbe.*
- Mire kellene neked pénz, Szépfiú? *úgy csendül a kérdés, mintha csak valami vén tehetős uraság lenne, aki épp egy szép, fiatal leányzóval tárgyalja, mégis mennyiért hajlandó félredobni sokra tartott erkölcsét. * - És mégis mennyi az annyi, ne szégyenlősködj! Ysaneenak elmondhatod *tincsek közül távozó ujjai Cale állára fognak játékos noszogatása közben, határait feszegetve simít végig hüvelykjével ajkán. A bárd újabb és újabb okot szolgáltat a tolvajnak arra, hogy nyeregben érezze magát, csak reménykedni lehet, hogy nem olyan magas az a bizonyos ló, hogy nagyot essen.*
2924. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-01 20:43:13
Üzenet elküldve: 2025-09-01 20:43:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 592
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 592
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
*Mivel épp az imént, a Piactéren gondolkozott azon, hogy mindig csak okkal, céllal megy helyekre, úgy dönt, hogy kicsit kilátogat az Erdőszéli tisztásra, elmélkedni, meditálni. Nem azért, mert kell, hanem mert megteheti.
Sok feladatot sikerült elvégeznie az elmúlt időszakban, amire okkal lehet büszke. Új otthona, nemesi rangja hatalmas előrelépés. Régi otthona panzióként üzemel, és neki hoz innentől várhatóan busás hasznot.
De egy nagyon fontos és hosszú ideje halogatott feladat még hátra van: a megházasodás. Újabban sokat gondol rá. Folyamatosan jár az agya mindenféle fontos teendőn. Legyen szó a szántóföldi falvak szimpátiájának elnyeréséről, vagy a romvárosi szegényeknek való adománygyűjtésről, vagy a város őreinek, haderejének növeléséről. De mindeközben nem foglalkozik azzal, amit már nem halogathat. Elvégre negyvenes éveiben jár, lassan elfogy az idő, ami alatt nem csak hogy láthatja megszületni utódait, de fel is tudja készíteni őket az életre, a családi küldetés továbbvitelére.
Baljós, önmarcangoló gondolatok ezek, de időt kell rá szakítania. És el kell keresnie az eddiginél sokkal intenzívebben asszonyt keresni magának.
Miután ezt eldöntötte magában, úgy érzi, nem is volt felesleges ez a kis kitérő.
Megfordítja lovát, és megindul vele vissza, Selyemrévbe.*
Sok feladatot sikerült elvégeznie az elmúlt időszakban, amire okkal lehet büszke. Új otthona, nemesi rangja hatalmas előrelépés. Régi otthona panzióként üzemel, és neki hoz innentől várhatóan busás hasznot.
De egy nagyon fontos és hosszú ideje halogatott feladat még hátra van: a megházasodás. Újabban sokat gondol rá. Folyamatosan jár az agya mindenféle fontos teendőn. Legyen szó a szántóföldi falvak szimpátiájának elnyeréséről, vagy a romvárosi szegényeknek való adománygyűjtésről, vagy a város őreinek, haderejének növeléséről. De mindeközben nem foglalkozik azzal, amit már nem halogathat. Elvégre negyvenes éveiben jár, lassan elfogy az idő, ami alatt nem csak hogy láthatja megszületni utódait, de fel is tudja készíteni őket az életre, a családi küldetés továbbvitelére.
Baljós, önmarcangoló gondolatok ezek, de időt kell rá szakítania. És el kell keresnie az eddiginél sokkal intenzívebben asszonyt keresni magának.
Miután ezt eldöntötte magában, úgy érzi, nem is volt felesleges ez a kis kitérő.
Megfordítja lovát, és megindul vele vissza, Selyemrévbe.*
2923. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-01 18:16:32
Üzenet elküldve: 2025-09-01 18:16:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Merchen//
* Pánikolva csapkod maga körül, ami annyira elég, hogy a víz felszíne felett maradjon, de arra nem, hogy bármerre haladjon. Leszámítva persze, hogy a víz sodorja. *
– Segít- * Egyik kiáltása elhal, amikor akaratán kívül lebukik a felszín alá, és nagyot nyel a folyóvízből. Amikor ismét felbukkan, valaki más is felbukkan a láthatáron: egy megmentő! Nem is, rögtön kettő. Lehetséges, hogy végül mégiscsak mellé pártol a szerencse? Gnómunk kezét magasba emeli, hogy jobban lássák, hogy merre sodorja a víz. Mivel ettől egyből elkezd süllyedni, egyből jobb belátásra bírja magát, és marad az eddig jól bevált csapkodásnál. Merchen kérdésére esze ágában sincs válaszolni. Jobb dolga is van, mint ilyen filozofikus mélységű kérdésekre válaszolni, minthogy "minek ment oda?". Ott van és kész. Valahogy túl kell élnie ezt. Karjai egyre fáradnak, miközben úgy csapkod, mint egy fióka, aki most tanul repülni. A folyó pedig nem viszi közelebb Merchenhez, sőt. *
* Pánikolva csapkod maga körül, ami annyira elég, hogy a víz felszíne felett maradjon, de arra nem, hogy bármerre haladjon. Leszámítva persze, hogy a víz sodorja. *
– Segít- * Egyik kiáltása elhal, amikor akaratán kívül lebukik a felszín alá, és nagyot nyel a folyóvízből. Amikor ismét felbukkan, valaki más is felbukkan a láthatáron: egy megmentő! Nem is, rögtön kettő. Lehetséges, hogy végül mégiscsak mellé pártol a szerencse? Gnómunk kezét magasba emeli, hogy jobban lássák, hogy merre sodorja a víz. Mivel ettől egyből elkezd süllyedni, egyből jobb belátásra bírja magát, és marad az eddig jól bevált csapkodásnál. Merchen kérdésére esze ágában sincs válaszolni. Jobb dolga is van, mint ilyen filozofikus mélységű kérdésekre válaszolni, minthogy "minek ment oda?". Ott van és kész. Valahogy túl kell élnie ezt. Karjai egyre fáradnak, miközben úgy csapkod, mint egy fióka, aki most tanul repülni. A folyó pedig nem viszi közelebb Merchenhez, sőt. *
2922. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-09-01 17:52:03
Üzenet elküldve: 2025-09-01 17:52:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 476
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
//Ran//
*Ahogy a tisztásra érnek, úgy lassítanak a lovak tempóján, elvégre most már biztonságban lesznek, nincs ok az aggodalomra, így a túlzott sietségre sem. Arra mondjuk ritkán van, de az élet persze kiszámíthatatlan. Nagyot sóhajt, ahogy lepattan a szekérről, kinyújtóztatja végtagjait és a szárnyát is megrebegteti, kicsit fel is szökken és a levegőben marad pár másodpercre.*
-Tudtad, hogy fontos a szárnytorna? Képzeld el, hogy ott is vannak mindenféle izmok, amik el tudnak gyengülni, ha nem használja eleget azokat egy tündér. Milyen érdekes, mi?
-Ezt nem tudtam, uram. De látom értelmét, hisz a többi izom is így működik, ha jól tudom. Sőt, még az elme is, bár nem hiszem hogy léteznek elme izmok, de annyira nem értek hozzá.
*Mondja vigyorogva, Merchen pedig szintén szélesen mosolyog rá. Az Álomfűzhöz közel álltak meg, úgyhogy úgy gondolja belefér, hogy egy kicsit ott elmerengjen, azonban eddig nem jut el, mert valami igazán különös csapja meg a fülét.*
-Segélykiáltás? Itt?
*Csak egy pillanatig gondolkozik el a dolgon, rögtön szedni kezdi apró lábait, ahogy a kocsisa is. Hamar megtalálják a hang forrását, egy vékonyka gnóm az, aki beleesett a vízbe, és láthatóan - és hallhatóan - nem tud úszni.*
-Jó ember minek ment akkor a vízbe?!
*Kiáltja neki mérgesen a tündér, de ez inkább csak abból fakad, hogy szeretne segíteni de nem egészen tudja még hirtelen, hogy hogy tudna a legjobban, és ez bosszantja.*
-Erre! Erre!
*Mondja neki, és kénytelen apró termetével maga is a vízbe ereszkedni. Ugyan nem a legerősebb tündér, de jól tud úszni, s a kocsisa segítségével bizonyára képesek lesznek kisegíteni a másikat a halál torkából. Még ha ennek az is az ára, hogy csurom víz legyen.*
*Ahogy a tisztásra érnek, úgy lassítanak a lovak tempóján, elvégre most már biztonságban lesznek, nincs ok az aggodalomra, így a túlzott sietségre sem. Arra mondjuk ritkán van, de az élet persze kiszámíthatatlan. Nagyot sóhajt, ahogy lepattan a szekérről, kinyújtóztatja végtagjait és a szárnyát is megrebegteti, kicsit fel is szökken és a levegőben marad pár másodpercre.*
-Tudtad, hogy fontos a szárnytorna? Képzeld el, hogy ott is vannak mindenféle izmok, amik el tudnak gyengülni, ha nem használja eleget azokat egy tündér. Milyen érdekes, mi?
-Ezt nem tudtam, uram. De látom értelmét, hisz a többi izom is így működik, ha jól tudom. Sőt, még az elme is, bár nem hiszem hogy léteznek elme izmok, de annyira nem értek hozzá.
*Mondja vigyorogva, Merchen pedig szintén szélesen mosolyog rá. Az Álomfűzhöz közel álltak meg, úgyhogy úgy gondolja belefér, hogy egy kicsit ott elmerengjen, azonban eddig nem jut el, mert valami igazán különös csapja meg a fülét.*
-Segélykiáltás? Itt?
*Csak egy pillanatig gondolkozik el a dolgon, rögtön szedni kezdi apró lábait, ahogy a kocsisa is. Hamar megtalálják a hang forrását, egy vékonyka gnóm az, aki beleesett a vízbe, és láthatóan - és hallhatóan - nem tud úszni.*
-Jó ember minek ment akkor a vízbe?!
*Kiáltja neki mérgesen a tündér, de ez inkább csak abból fakad, hogy szeretne segíteni de nem egészen tudja még hirtelen, hogy hogy tudna a legjobban, és ez bosszantja.*
-Erre! Erre!
*Mondja neki, és kénytelen apró termetével maga is a vízbe ereszkedni. Ugyan nem a legerősebb tündér, de jól tud úszni, s a kocsisa segítségével bizonyára képesek lesznek kisegíteni a másikat a halál torkából. Még ha ennek az is az ára, hogy csurom víz legyen.*
2921. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2025-08-31 23:32:20
Üzenet elküldve: 2025-08-31 23:32:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A felkelő nap fénye ádázul szúrja a fa árnyékában ébredező sötételf szemét//
* Miután a kötelező körökkel megvannak, és kölcsönösen bemutatkoznak egymásnak, Kherezia szívesen el is köszönne, és visszafeküdne aludni, de van egy olyan érzése, hogy újdonsült barátja nem fog tágítani mellőle. Kicsit zavarja ugyan a bámulás, láthatóan nem érzi magát jól tőle, de ilyen apróságok eddig sem zavarták az óriást. *
- Nem, te hupákolsz. * Köti az ebet a karóhoz inkább, de csak képletesen, mert se eb, se kötél nincs nála. Karó pedig nem is volt. * Ráadásul jó hangosan. A hupákolás hangoskodást jelent. * Ad újabb magyarázatot fáradtan, sóhajok közepette. * A hullák nem tudnak hupákolni, mert halottak. Mondd csak, nincs nálad valami erős? Pálinka lenne a legjobb, de a bor is megteszi. * Nyögi a fejét fogva, bár sejti, hogy kérésének nem fognak eleget tenni. Vágyakozva néz a város irányába, de ha lenne pénze, már nem lenne, mert azt is mind elitta volna korábban. Ismét Trekára emeli szürke pillantását. *
- Esetleg, ha már így összebarátkoztunk, nem akarsz meginni valamit? Te fizetsz. * Tesz kellemes ajánlatot, és mivel az ital hiánya kellemetlen, még egy barátságos mosolyt is az arcára erőltet. *
- Elvégre, jó barátok vagyunk, igazán megihatnánk valamit.
* Miután a kötelező körökkel megvannak, és kölcsönösen bemutatkoznak egymásnak, Kherezia szívesen el is köszönne, és visszafeküdne aludni, de van egy olyan érzése, hogy újdonsült barátja nem fog tágítani mellőle. Kicsit zavarja ugyan a bámulás, láthatóan nem érzi magát jól tőle, de ilyen apróságok eddig sem zavarták az óriást. *
- Nem, te hupákolsz. * Köti az ebet a karóhoz inkább, de csak képletesen, mert se eb, se kötél nincs nála. Karó pedig nem is volt. * Ráadásul jó hangosan. A hupákolás hangoskodást jelent. * Ad újabb magyarázatot fáradtan, sóhajok közepette. * A hullák nem tudnak hupákolni, mert halottak. Mondd csak, nincs nálad valami erős? Pálinka lenne a legjobb, de a bor is megteszi. * Nyögi a fejét fogva, bár sejti, hogy kérésének nem fognak eleget tenni. Vágyakozva néz a város irányába, de ha lenne pénze, már nem lenne, mert azt is mind elitta volna korábban. Ismét Trekára emeli szürke pillantását. *
- Esetleg, ha már így összebarátkoztunk, nem akarsz meginni valamit? Te fizetsz. * Tesz kellemes ajánlatot, és mivel az ital hiánya kellemetlen, még egy barátságos mosolyt is az arcára erőltet. *
- Elvégre, jó barátok vagyunk, igazán megihatnánk valamit.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3160-3179