//Árnyak űzője – Árnyékból a fényre//
//Shyahar//
*Azt elég nehéz elképzelni, hogy egy öreg elf fejvadásszal bármilyen témában jól megérthetné magát. Megint egy pont, ahol nem fognak egyet érteni Shyával. A családi szeretet részéről nem az, hogy valaki nem ad aranyat a lányának, ha az kéri. Nem tudja persze igazán elképzelni azt a bizonyos családi kapcsot, de nyilván a jó nagyapa nem löki ki az unokáját a világba.*
-Na most tévedsz, hogy megérteném az öreged. Én biztos adtam volna neked aranyat, ha világot akartál volna látni. Egy pillanatig sem tartottalak volna vissza, ha azt mondod ehhez van kedved. Veled mehetett volna, ha annyira féltett, ahelyett, hogy kilök a házból egy aranytallér nélkül.
* Összevonja a szemöldökét. Annyira már csak ismeri Shya, hogy nem jellemző rá, hogy ne lenne nagylelkű vele. Azt, hogy őrült nőszemély lehetett és a nagyapja nehezen viselte a folyton kötözködő természetét már inkább el tudja képzelni. Talán ezzel egyetértett volna, de nem gondolja, hogy ettől ivócimborák lesznek egyszer.*
-Azért, ha belegondolok érdekelne, hogy mivel kereste azelőtt a sörre valót a nagyapád, mielőtt beállt fejvadásznak.
*Találgatja magában mi lehetett az öreg. Amilyen egy elf, talán besurranó tolvaj volt, vagy bérgyilkos. Amit Shya mond csak egy hosszú lélegzetvétellel fogadja. Az Öreg sorsa, a rablók sorsa. Kevesen érik meg azt a kort, amikor átadhatják a tudásukat és a fegyverüket valaki másnak. Tehetséges és nagy rabló volt, azért adatott meg neki ennyi idő, de kevesen élik meg azt a kort, ami neki sikerült. Nem szokott rajta sokat őrlődni, de nagyon valószínű, hogy nem éli meg ő sem. *
-Miért jelent ez neked olyan sokat? Csak egy rabló volt semmi más, akit utolért a végzete. Mind így végezzük egyszer.
*Biztos van aki nem, de akiket ismert azok mind elhullottak fiatalon, ha meg nem akkor hamarosan a halálra várnak, vagy bujkálnak. Neki szerencséje van, hogy még itt ülhet napfürdőzve Shya derekát ölelve. Meddig tart csak ma, vagy talán még a holnap is megadatik? Ki tudja azt előre megmondani.*
-Miért nem? Tanulhatnál mágiát. Képzeld el, ha tudnál varázsolni, vagy én!
*Elfordítja a fejét, hogy amennyire csak lehet Shya láthassa, hogy komolyan beszél.*
-Gondold el hazavághatnánk mindenkit, ha akarunk.
*Szöget üt a fejében a gondolat, mikor Shya megemlíti. A varázslás tudománya és az azt űző boszorkányok meg varázslók eddig távol álltak tőle, de ez nem számít, ha el tudna sajátítani pár hatásos varázslatot az több, mint hasznos lenne.*
-A könyvtárba megnézhetnénk mit lehet ezzel kezdeni, nem?
*Elmerengve simítja meg állával megint az alatta lapuló puha hajat.*
-Lehet sikerülne megtanulni. Még nem próbáltam, de tudod mit? Most, hogy mondod kipróbálom, talán sikerül.
*Persze tudja, ez nem megy magától, nyilván, de idáig nem is foglalkozott ezzel soha. A könyvekben csak talál valamit, amin elindulhat.
A pipacs pirossá váló arcot meglátva elvigyorodik és nyom egy puszit Shya fejére.*
-Ne pirulj, mint a szüzek, ha már nem vagy az.
*Sziszegve nevet, a sötétebb piroson, amit Shya arca felvesz.*
-Ne aggódj én leviszem a fogadósnak azt a lepedőt. ~Irigykedni fognak rám, ha ezt a trófeát meglátják.~
*Muszáj ugratnia a lányt, ha már ez kerül szóba, nem lehet kihagyni. Szereti nézni az arcát, mikor elönti a pír vörös színe. jól áll neki, mint véleménye szerint minden lánynak, de akikkel eddig dolga volt csak nagyon ritkán pirulgattak előtte. Ahogy a pirossal Shya arcán, úgy a ráaggatott szín választással is elégedett.*
-Ismerem azt a kéket szerintem, jó lesz az a szín. Azért jobb, ha nem nézegetsz más nemes férfiakat.
*Nem olyannak ismerte meg Shyát, akit külön figyelmeztetnie kell, mert eddig úgy látszott nem kikapós fajta, de azért úgy gondolja jobb, ha emlékezteti rá kivel ül a faágon, ha eddig nem lett volna világos. Morfiusz Rarrkon nem szokott osztozkodni azon, ami az övé. Annak soha nincs jó vége.*