Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 450 (8981. - 9000. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
9000. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-10 20:56:17
Üzenet elküldve: 2022-03-10 20:56:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 855
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//CCC Báró Békás Birtoka//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Yeza kimondottan utál kimozdulni a városi környezetből. A városban is vannak bosszantó dolgok, de azon kívül nagyjából minden szintet lép az utálatosság terén.
A lovaglás sincs a kedvencei közt. Annyi pozitívuma van, hogy legalább nem gyaloglás. Cserébe lószagú és még el is patkolhat benne az ember, ha rossz lapot húz a szerencsében. Igaz, ha úgy van, akkor gyakorlatilag kényelmes ágyban fekve, az otthon biztonságában is utolérhet a végzet bárkit. Szívszélütés... olyasmi, mint amit kis híján ő is kapott, amikor reggel sehogy nem jutott eszébe, mit is mondott az intéző a Báró birtokáról. ~Békásmező? Sárrét? Láp... Nem... valami béka volt benne. Varangy! Varangyos... dűlő? Szent szar! Mi a békásrosseb volt a neve?!~
Jó sűrű nap volt, amikor kiosztották neki a feladatot és hát az ő feje se káptalan. De hosszú még az út, van még ideje rendesen előkotorni az információt az emlékeiből. Reményei szerint a körbeírás alapján is tudnak neki majd segíteni a helyiek, ha máshogy nem megy, de azt jobb szeretné elkerülni, ha egy mód van rá.
Megsarkantyúzza a lovat és átnyargal a tisztáson a szántóföldek irányába. A ló bírja a vágtát, mi több, menni is bőszen, de Yeza nem bízik annyira a lovaglótudásában, hogy úgy rendesen nekiengedje. Jobb lett volna, ha a saját kancáján jön. Öregecske hátas, de már összeszoktak úgymond. Egy idegen lóban egyáltalán nem bízik a vörös. Az ilyesmit pedig megérzik ezek a jószágok, szóval ez valahol ördögi kör.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Yeza kimondottan utál kimozdulni a városi környezetből. A városban is vannak bosszantó dolgok, de azon kívül nagyjából minden szintet lép az utálatosság terén.
A lovaglás sincs a kedvencei közt. Annyi pozitívuma van, hogy legalább nem gyaloglás. Cserébe lószagú és még el is patkolhat benne az ember, ha rossz lapot húz a szerencsében. Igaz, ha úgy van, akkor gyakorlatilag kényelmes ágyban fekve, az otthon biztonságában is utolérhet a végzet bárkit. Szívszélütés... olyasmi, mint amit kis híján ő is kapott, amikor reggel sehogy nem jutott eszébe, mit is mondott az intéző a Báró birtokáról. ~Békásmező? Sárrét? Láp... Nem... valami béka volt benne. Varangy! Varangyos... dűlő? Szent szar! Mi a békásrosseb volt a neve?!~
Jó sűrű nap volt, amikor kiosztották neki a feladatot és hát az ő feje se káptalan. De hosszú még az út, van még ideje rendesen előkotorni az információt az emlékeiből. Reményei szerint a körbeírás alapján is tudnak neki majd segíteni a helyiek, ha máshogy nem megy, de azt jobb szeretné elkerülni, ha egy mód van rá.
Megsarkantyúzza a lovat és átnyargal a tisztáson a szántóföldek irányába. A ló bírja a vágtát, mi több, menni is bőszen, de Yeza nem bízik annyira a lovaglótudásában, hogy úgy rendesen nekiengedje. Jobb lett volna, ha a saját kancáján jön. Öregecske hátas, de már összeszoktak úgymond. Egy idegen lóban egyáltalán nem bízik a vörös. Az ilyesmit pedig megérzik ezek a jószágok, szóval ez valahol ördögi kör.*
8999. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-07 15:22:08
Üzenet elküldve: 2022-03-07 15:22:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
- Az akkor bizony olyan nő volt, aki...
*Hagyja inkább ezt is a hideg téli levegőbe veszni és csak legyintve horkan egyet. Neki egyik nő se mondja azt, hogy a férfiak olyan egyszerűek lennének. Aki mégis ezt állítja az valószínűleg nem lát mást abban a potenciális hímben, mint egy alkalmi ágymelegítőt, vagy egy sírásra alkalmatos vállat, esetleg egy nagyra nőtt arany erszényt. Ha ő is egy férfi vagyonára vagy nadrágjában hordott ékességére hajtana, akkor maga sem kezdene el ódákat zengeni arról, hogy mennyire nem igazodik ki a hímeken.*
- Könnyű azt mondani, te nem tudhatod.
*Mormogja egy kissé talán túlságosan durcásan az orra alá. Már épp belekezdene a károgásba, hogy egy olyan férfi honnan is tudhatná, akinek mindene a kaland, de alig hogy ajkai elnyílnak a férfi cseppet sem vidám tekintete és a hangjából áradó bánat benn is rekeszti a mondanivalót.*
- Ha pedig tudod, akkor azt is, hogy ez nem olyan egyszerű, ha csak te akarod.
*Veszi halkabbra és nyugodtabbra a hangját, rendületlenül Mordokhait fürkészve. Végül egy hosszabb sóhajjal egyelőre ezt a témát is elraktározza későbbre. Nem akarná a jókedvet elrontani azzal, hogy egymást kergessék bele a bánat mocsarába, ahonnan józanul nehéz lesz kikeveredni. Az pedig biztos, hogy ha ismét ehhez a témához nyúlnak, akkor neki innia kell. Ő sem bánná, ha majd a későbbiekben kicsit szakítanának időt kevésbé vidám beszélgetésekre is, de azt nem most és nem is itt szeretné megeszközölni.*
- Ha nem is miattad, de azért nagyban hozzájárultál, ezt nem is tagadhatod le.
*Mosolyodik végül ő maga is el. Szerencsére nem nagyon kell eljátszania a jókedvet, ugyanis a férfi táraságában hamar elfelejti a bánatoskodást. Vagy legalábbis kicsit mélyebbre tudja túrni, hogy élvezhesse ezt a gyerekes kikapcsolódást.
Ennek hála a fejében készül is a terv, amihez igencsak koncentrálnia kell, ha sikerrel akar járni. Ez pedig azt eredményezi, hogy figyelme is csak erre irányul, így minden más fölött óvatlanul elsiklik. Szinte győzelemittasan követi szemmel a hógolyó irányát, s vigyora csak szélesedik, amikor az ő szemszögéből úgy tűnik, hogy pontosan arcba fog érkezni. Már lép is előre egyet, hogy indítsa lassan a rohamot, de azután csak elkerekedett szemekkel fagy le a félig-meddig kivédett támadás miatt. Mire észbe kap már a felé repülő hógolyóra összpontosít, ami újabb értetlenkedést vált ki belőle, ugyanis az majd két lépésre puffan a hóban. Természetesen mindezt szemmel is leköveti, így már csak akkor kapja vissza a tekintetét, amikor játszótársa az utolsó lépésre van tőle. Ahogy kibillen az egyensúlyából egy halk, de annál ijedtebb sikoly hagyja el a száját és ösztönösen kapálódzik is, hogy kapaszkodót találjon a férfiban. Még az sem nyugtatja meg egyből, hogy nem a vízben, hanem Mordokhai karjában landol. Pár pillanatnak el is kell telnie, mire eljut fejébe mit is mondott a galádja, akkor pedig már a szemeit összehúzva horkan fel. Ajkait is vékonyra préseli, s tüntető jelleggel rázza meg fehér üstökű fejét. Szíve szerint belekezdene a vad tiltakozásba, de Mordokhai túl nagy előnyt szerzett ehhez. A hideg vízben pedig nincs kedve tényleg megfürdőzni. Ha a teljes győzelem nem lehet az övé, azért szerez egy falatot a süteményből, így nem olyan rég fogadás eszközévé varázsolt jobb kezével meg is indul a férfi tincse felé.*
- Óóóó, kegyes Mordokhai. *Kezd is bele sopánkodva, igyekezve a legjobb színjátékát előadni, hogy az lekösse rabulejtőjét.* Megadom magam, csak kérem... legyen rám tekintettel, hisz van egy fiam.
*Még a hangját is meg-megremegteti a hatás fokozásának érdekében. Épp, hogy könnyeket nem ejt, de ha hagy magának egy kis időt az sem teljesíthetetlen. Közben pedig jobb mutatóujját kinyújtva céloz is meg egy kósza tincset. Ha azt az ujja köré csavarja egy győzelmet azért learathat.*
- Viheti a földem, a kastélyom, csak az életem hagyja meg. *Szipog párat. Ehhez legalább a hideg a segítségére van.* Meg persze a beígért reggelit azt azért felejtse el.
*Vigyorodik el kissé, ahogy ujja köré csavarja a tincset és finoman meg is húzza azt.*
- Azt hiszem ez valami patthelyzet féle, nem?
*Billenti félre a fejét, ahogy a férfi szemeibe fúrja sajátjait, a mocsok vigyor pedig kiszélesedik az arcán. A tincsre görbíti az ujját, hogy biztosabb legyen a szorítás, így ha Mordokhai el akarná engedni, hogy a vízben mártózzon meg, akkor biz' isten, hogy szépen magával rántja.*
- Az akkor bizony olyan nő volt, aki...
*Hagyja inkább ezt is a hideg téli levegőbe veszni és csak legyintve horkan egyet. Neki egyik nő se mondja azt, hogy a férfiak olyan egyszerűek lennének. Aki mégis ezt állítja az valószínűleg nem lát mást abban a potenciális hímben, mint egy alkalmi ágymelegítőt, vagy egy sírásra alkalmatos vállat, esetleg egy nagyra nőtt arany erszényt. Ha ő is egy férfi vagyonára vagy nadrágjában hordott ékességére hajtana, akkor maga sem kezdene el ódákat zengeni arról, hogy mennyire nem igazodik ki a hímeken.*
- Könnyű azt mondani, te nem tudhatod.
*Mormogja egy kissé talán túlságosan durcásan az orra alá. Már épp belekezdene a károgásba, hogy egy olyan férfi honnan is tudhatná, akinek mindene a kaland, de alig hogy ajkai elnyílnak a férfi cseppet sem vidám tekintete és a hangjából áradó bánat benn is rekeszti a mondanivalót.*
- Ha pedig tudod, akkor azt is, hogy ez nem olyan egyszerű, ha csak te akarod.
*Veszi halkabbra és nyugodtabbra a hangját, rendületlenül Mordokhait fürkészve. Végül egy hosszabb sóhajjal egyelőre ezt a témát is elraktározza későbbre. Nem akarná a jókedvet elrontani azzal, hogy egymást kergessék bele a bánat mocsarába, ahonnan józanul nehéz lesz kikeveredni. Az pedig biztos, hogy ha ismét ehhez a témához nyúlnak, akkor neki innia kell. Ő sem bánná, ha majd a későbbiekben kicsit szakítanának időt kevésbé vidám beszélgetésekre is, de azt nem most és nem is itt szeretné megeszközölni.*
- Ha nem is miattad, de azért nagyban hozzájárultál, ezt nem is tagadhatod le.
*Mosolyodik végül ő maga is el. Szerencsére nem nagyon kell eljátszania a jókedvet, ugyanis a férfi táraságában hamar elfelejti a bánatoskodást. Vagy legalábbis kicsit mélyebbre tudja túrni, hogy élvezhesse ezt a gyerekes kikapcsolódást.
Ennek hála a fejében készül is a terv, amihez igencsak koncentrálnia kell, ha sikerrel akar járni. Ez pedig azt eredményezi, hogy figyelme is csak erre irányul, így minden más fölött óvatlanul elsiklik. Szinte győzelemittasan követi szemmel a hógolyó irányát, s vigyora csak szélesedik, amikor az ő szemszögéből úgy tűnik, hogy pontosan arcba fog érkezni. Már lép is előre egyet, hogy indítsa lassan a rohamot, de azután csak elkerekedett szemekkel fagy le a félig-meddig kivédett támadás miatt. Mire észbe kap már a felé repülő hógolyóra összpontosít, ami újabb értetlenkedést vált ki belőle, ugyanis az majd két lépésre puffan a hóban. Természetesen mindezt szemmel is leköveti, így már csak akkor kapja vissza a tekintetét, amikor játszótársa az utolsó lépésre van tőle. Ahogy kibillen az egyensúlyából egy halk, de annál ijedtebb sikoly hagyja el a száját és ösztönösen kapálódzik is, hogy kapaszkodót találjon a férfiban. Még az sem nyugtatja meg egyből, hogy nem a vízben, hanem Mordokhai karjában landol. Pár pillanatnak el is kell telnie, mire eljut fejébe mit is mondott a galádja, akkor pedig már a szemeit összehúzva horkan fel. Ajkait is vékonyra préseli, s tüntető jelleggel rázza meg fehér üstökű fejét. Szíve szerint belekezdene a vad tiltakozásba, de Mordokhai túl nagy előnyt szerzett ehhez. A hideg vízben pedig nincs kedve tényleg megfürdőzni. Ha a teljes győzelem nem lehet az övé, azért szerez egy falatot a süteményből, így nem olyan rég fogadás eszközévé varázsolt jobb kezével meg is indul a férfi tincse felé.*
- Óóóó, kegyes Mordokhai. *Kezd is bele sopánkodva, igyekezve a legjobb színjátékát előadni, hogy az lekösse rabulejtőjét.* Megadom magam, csak kérem... legyen rám tekintettel, hisz van egy fiam.
*Még a hangját is meg-megremegteti a hatás fokozásának érdekében. Épp, hogy könnyeket nem ejt, de ha hagy magának egy kis időt az sem teljesíthetetlen. Közben pedig jobb mutatóujját kinyújtva céloz is meg egy kósza tincset. Ha azt az ujja köré csavarja egy győzelmet azért learathat.*
- Viheti a földem, a kastélyom, csak az életem hagyja meg. *Szipog párat. Ehhez legalább a hideg a segítségére van.* Meg persze a beígért reggelit azt azért felejtse el.
*Vigyorodik el kissé, ahogy ujja köré csavarja a tincset és finoman meg is húzza azt.*
- Azt hiszem ez valami patthelyzet féle, nem?
*Billenti félre a fejét, ahogy a férfi szemeibe fúrja sajátjait, a mocsok vigyor pedig kiszélesedik az arcán. A tincsre görbíti az ujját, hogy biztosabb legyen a szorítás, így ha Mordokhai el akarná engedni, hogy a vízben mártózzon meg, akkor biz' isten, hogy szépen magával rántja.*
8998. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-06 13:19:34
Üzenet elküldve: 2022-03-06 13:19:34
ÚJ
![>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10216_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99
Játékstílus: Vakmerő
//Thargvár felé félúton//
//Lea, Hubi//
*Lea örül, hogy elhagyhatja a várost, sosem szerette különösebben, zsúfoltnak, bűzösnek tartja. Nemcsak Artheniorral vagy így, hanem valamennyi várossal, de Lea ízig-vérig barbár, északról, ő a sátrát szerette csak, amit ott állított fel, ahol akart. Nehezen vált meg tőle és nehezen költözött be abba a kőszörnyetegbe, ami a Vashegy tetején csücsül.*
- Netán hazugsággal vádolsz, kancellár?
*Kérdez vissza egészen vészjóslón, mikor Hubi arról érdeklődik, hogy valóban Eeyr csodája-e a feltámadása. Lea természetesen tudja, hogy nem, de azt is nagyon jól tudja, hogy ezt nem kötheti Hubi orrára. Legalábbis egyelőre egészen biztosan nem.
Meg kell hagyni, hogy Sa'Terethnak meglehetősen cinikus humora van, hogy pont őt választotta. Lea tudja, hogy mit kell tenni, cserébe ezért a kegyért. A bökkenő az, hogy esze ágában sincsen ezt megtenni. Azt nem tudja, de sejti, hogy az istenség nem lesz örökké türelmes vele, így nagy kérdés, hogy mennyi ideje van?*
- Ezek szerint Vylnis egy mauzóleumban alszik éjjelente?
*Kérdezi fél szemöldökét felhúzva. Valahol hízelgő, hogy a bolond Laor ilyen kegytárgyakkal veszi körbe magát, de valahol meg szánalomra méltó. Persze könnyebbség, ha egy cafkát sem kell lerángasson Laorról, de azért roppant kényelmetlen lenne, ha a férfi berozsdásodott volna az elmúlt években.*
- Mesélj a lányról. A Vashegy trónján ülő fattyúról. Meg erről a sziritáni mészárlásról. Kagan mibe halt bele?
*Lea szekéren már utazott, hintón még soha, általában a sokkal kényelmesebb és praktikus lovaglást választotta. Érdekes élmény. Az is biztos, hogy nem szeretné megismételni, vagy ha mégis, akkor nem Hubi társaságában. Majdnem elvigyorodik a gondolatra, hogy Laorral - ha nem rozsdásodott be és esett ki a gyakorlatból - esetleg meggyalázhatnák a kényelmes üléseket.*
//Lea, Hubi//
*Lea örül, hogy elhagyhatja a várost, sosem szerette különösebben, zsúfoltnak, bűzösnek tartja. Nemcsak Artheniorral vagy így, hanem valamennyi várossal, de Lea ízig-vérig barbár, északról, ő a sátrát szerette csak, amit ott állított fel, ahol akart. Nehezen vált meg tőle és nehezen költözött be abba a kőszörnyetegbe, ami a Vashegy tetején csücsül.*
- Netán hazugsággal vádolsz, kancellár?
*Kérdez vissza egészen vészjóslón, mikor Hubi arról érdeklődik, hogy valóban Eeyr csodája-e a feltámadása. Lea természetesen tudja, hogy nem, de azt is nagyon jól tudja, hogy ezt nem kötheti Hubi orrára. Legalábbis egyelőre egészen biztosan nem.
Meg kell hagyni, hogy Sa'Terethnak meglehetősen cinikus humora van, hogy pont őt választotta. Lea tudja, hogy mit kell tenni, cserébe ezért a kegyért. A bökkenő az, hogy esze ágában sincsen ezt megtenni. Azt nem tudja, de sejti, hogy az istenség nem lesz örökké türelmes vele, így nagy kérdés, hogy mennyi ideje van?*
- Ezek szerint Vylnis egy mauzóleumban alszik éjjelente?
*Kérdezi fél szemöldökét felhúzva. Valahol hízelgő, hogy a bolond Laor ilyen kegytárgyakkal veszi körbe magát, de valahol meg szánalomra méltó. Persze könnyebbség, ha egy cafkát sem kell lerángasson Laorról, de azért roppant kényelmetlen lenne, ha a férfi berozsdásodott volna az elmúlt években.*
- Mesélj a lányról. A Vashegy trónján ülő fattyúról. Meg erről a sziritáni mészárlásról. Kagan mibe halt bele?
*Lea szekéren már utazott, hintón még soha, általában a sokkal kényelmesebb és praktikus lovaglást választotta. Érdekes élmény. Az is biztos, hogy nem szeretné megismételni, vagy ha mégis, akkor nem Hubi társaságában. Majdnem elvigyorodik a gondolatra, hogy Laorral - ha nem rozsdásodott be és esett ki a gyakorlatból - esetleg meggyalázhatnák a kényelmes üléseket.*
8997. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-06 12:16:48
Üzenet elküldve: 2022-03-06 12:16:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Lea, Hubi//
*Végre valami szerencsés fordulat. A kocsis végül magához tért, és többé-kevésbé józan állapotban feszített a hintó bakján a Tanácsháza előtt. Így a két tharg a díszes jármű kényelmes ülésein nyújtózva teheti meg az utat hazáig, ráadásul díszkísérettel. De ezzel ráér Hubi Amon környékén is foglalkozni. Egyelőre csak Arthenior széle felé tartanak és a jó kancellárt egyelőre az nyugtalanítja módfelett, hogy egy meglehetősen virgonc hullával kell megosztania hintóját. Aki igen jó egészségnek örvend látszólag, holott Hubi saját szemeivel látta elhamvadni a máglyán.*
- Nézd el nekem, úrnőm, ha nem ismétlem el visszatérted feletti örömöm által korábban mondatott szavaim, de biztosíthatlak, hogy igazán szívemből örvendek. Egyben arra kérlek, hogy bocsáss meg kíváncsiságomért, de bizonyára tudod, hogy tudós vagyok, az pedig kíváncsi fajta: valóban az istennő áll szerencsés visszatérted hátterében? Jómagam még nem hallottam Eeyr hasonló csodájáról sem, így ez mindenképpen tudományos és teológiai szenzációnak számítana.
*Jágó most meglehetősen csendben gubbaszt a hintó egyik könyöklőjén, és mintha barátságtalan pillantásokkal illetné Leát. Már amennyiben egy madár képes lehet ilyesmire.*
- Lakosztályod a törzsszálláson, a lépcső mellett rögtön balra kegyeletből érintetlenül megőriztük. Lám, a tiszteletnek gyakorlati haszna lesz. Amint visszatérünk személyesen intézkedem, hogy haladéktalanul takarítsák ki és hozzák számodra méltó állapotba.
*Persze Leának tudnia kell, hogy Hubi ostobaságokat beszél. Az ő szobája nem a lépcső mellett balra volt található. De a jó kancellár attól a gondolattól sem tud szabadulni, hogy egy kivételesen tehetséges imposztorral van dolga. Amennyiben így lenne és leleplezi akkor - mondani sem kell - szigorúan meg fogja fenyíteni.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.06 12:21:38
*Végre valami szerencsés fordulat. A kocsis végül magához tért, és többé-kevésbé józan állapotban feszített a hintó bakján a Tanácsháza előtt. Így a két tharg a díszes jármű kényelmes ülésein nyújtózva teheti meg az utat hazáig, ráadásul díszkísérettel. De ezzel ráér Hubi Amon környékén is foglalkozni. Egyelőre csak Arthenior széle felé tartanak és a jó kancellárt egyelőre az nyugtalanítja módfelett, hogy egy meglehetősen virgonc hullával kell megosztania hintóját. Aki igen jó egészségnek örvend látszólag, holott Hubi saját szemeivel látta elhamvadni a máglyán.*
- Nézd el nekem, úrnőm, ha nem ismétlem el visszatérted feletti örömöm által korábban mondatott szavaim, de biztosíthatlak, hogy igazán szívemből örvendek. Egyben arra kérlek, hogy bocsáss meg kíváncsiságomért, de bizonyára tudod, hogy tudós vagyok, az pedig kíváncsi fajta: valóban az istennő áll szerencsés visszatérted hátterében? Jómagam még nem hallottam Eeyr hasonló csodájáról sem, így ez mindenképpen tudományos és teológiai szenzációnak számítana.
*Jágó most meglehetősen csendben gubbaszt a hintó egyik könyöklőjén, és mintha barátságtalan pillantásokkal illetné Leát. Már amennyiben egy madár képes lehet ilyesmire.*
- Lakosztályod a törzsszálláson, a lépcső mellett rögtön balra kegyeletből érintetlenül megőriztük. Lám, a tiszteletnek gyakorlati haszna lesz. Amint visszatérünk személyesen intézkedem, hogy haladéktalanul takarítsák ki és hozzák számodra méltó állapotba.
*Persze Leának tudnia kell, hogy Hubi ostobaságokat beszél. Az ő szobája nem a lépcső mellett balra volt található. De a jó kancellár attól a gondolattól sem tud szabadulni, hogy egy kivételesen tehetséges imposztorral van dolga. Amennyiben így lenne és leleplezi akkor - mondani sem kell - szigorúan meg fogja fenyíteni.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.06 12:21:38
8996. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-05 20:33:42
Üzenet elküldve: 2022-03-05 20:33:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Szavának eleget téve, az estebéd befejeztével magához veszi a maradék holmiját, és elhagyja a fogadót. Flecserrel különváltak útjaik, így jelenleg nincs kifejezett úti célja. Pillanatnyi habozás után vállat von, és a Főtér, majd az utána elterülő tisztás felé veszi az irányt. Ugyan sötétedésig már csak percek lehetnek hátra, ez Vuyrent egyáltalán nem zavarja, mint a sötételfeket általában. Újholdnak szintén elég a hold és a csillagok fénye a tájékozódáshoz, ellenben Beles léptei érezhetően lassúbbá, bizonytalanabbá válnak.*
-Ez az első estéd szabadban, ketrecen kívül, ugye? Nem kell félni. Kövesd az orrod, és a láncot.
*Bár nem tudja pontosan, mennyit ért meg a kölyök a szavaiból, nem akar úgy tenni, mintha semmit nem értene. Rövidebbre veszi a láncot a kezében, közvetlen a lába mellé húzza a kutyát. Egy darbig így vezeti maga mellett, hogy nincs is esélye másfele menni, vagy eltávolodni. Aztán próbaképp enged a láncon, de a tempón nem csökkent. Ahogy Beles lemarad, vagy elkószálni készülne, ismét maga mellé húzza. Ahogy eléri a kellő helyet, Vuyren megpaskolja a fejét biztatásul.*
-Láncon lenni azt jelenti, mellettem kell maradnod.
*Gyakorolják még egy darabig ezt, egy kellemesen nagy kört róva a mezőn. Mikor úgy tűnik, Beles laza láncon sem tágít, pihenésre alkalmas helyet keres. Vuyren ugyan észrevette a tisztás túlfelén fekvő, köpenybe burkolt valakit, de nem mennek a közelébe.*
~Termete alapján embergyerek, gnóm, vagy tündér lehet. Jobb nem bolygatni, főleg ha esetleg megfagyott. Erre a hêtre láttam elég hullát.~
*Úgy dönt, a tisztás úttal ellentétes oldalán becsörtet a bokrok közé. Ha a köpenyes valaki eddig aludt is, most esélyes, hogy a családnyi vaddisznóval felérő zajra tán felébred. Jó 400 lábnyit haladnak az összeszáradt levelek, és roppanó gallyak között, mire végül is megáll egy széles, öregebb tölgy tövében. A gyökerei között összegyűlt moha, avar, egyéb erdei puhaságok elsőosztályú derékaljat kínálnak, míg a törzs többé-kevésbé szélvédetté teszi a gödröt. Ellenőrzi, nem lakik-e már valaki a fészekszerű öbölben, aztán elégedett morranással elkezd lepakolni.*
-Száraz éjszakának nézünk elébe, úgyhogy a sátorverés ráér reggelig. Ahogy ígértem, idekint leveszem rólad a láncot.
*Így is tesz, majd a táskájából egy vaskos medveprémet, meg egy kis fatálat vesz elő. A tálba vizet tölt, és leteszi az izgatottan várakozó kutya elé.*
-Ne nézz ilyen csalódottan, nemrég volt vacsora.
*Nagy fanyalogva iszik pár kortyot, a maradékot a varjúnak teszi le a gyökér mellé. A kutyáról levett láncot a táskába teszi, magát a táskát pedig a prém alá, ahol így párnául szolgál. Mivel az egykori medve bőségesen szélesebb volt, mint Vuyren kétszer, nem jelent problémát az egyik felét maga alá teríteni, a másik felével betakarózni. Mielőtt végleg elvackolná magát, egyik karját kitárva maga mellé hívja a kölyköt. Annak sem kell kétszer mondani, az ismeretlen szagok, hangok és a hideg ellen örömmel iszkol a gazdája karjai közé. Reggelig ugyan többször felébred, éberen figyelve körül, de Vuyren megnyugtató hátlapogatásának köszönhetően eseménytelenül töltik az éjszakát.*
A hozzászólás írója (Kas'ya Vuyren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.05 20:39:44
*Szavának eleget téve, az estebéd befejeztével magához veszi a maradék holmiját, és elhagyja a fogadót. Flecserrel különváltak útjaik, így jelenleg nincs kifejezett úti célja. Pillanatnyi habozás után vállat von, és a Főtér, majd az utána elterülő tisztás felé veszi az irányt. Ugyan sötétedésig már csak percek lehetnek hátra, ez Vuyrent egyáltalán nem zavarja, mint a sötételfeket általában. Újholdnak szintén elég a hold és a csillagok fénye a tájékozódáshoz, ellenben Beles léptei érezhetően lassúbbá, bizonytalanabbá válnak.*
-Ez az első estéd szabadban, ketrecen kívül, ugye? Nem kell félni. Kövesd az orrod, és a láncot.
*Bár nem tudja pontosan, mennyit ért meg a kölyök a szavaiból, nem akar úgy tenni, mintha semmit nem értene. Rövidebbre veszi a láncot a kezében, közvetlen a lába mellé húzza a kutyát. Egy darbig így vezeti maga mellett, hogy nincs is esélye másfele menni, vagy eltávolodni. Aztán próbaképp enged a láncon, de a tempón nem csökkent. Ahogy Beles lemarad, vagy elkószálni készülne, ismét maga mellé húzza. Ahogy eléri a kellő helyet, Vuyren megpaskolja a fejét biztatásul.*
-Láncon lenni azt jelenti, mellettem kell maradnod.
*Gyakorolják még egy darabig ezt, egy kellemesen nagy kört róva a mezőn. Mikor úgy tűnik, Beles laza láncon sem tágít, pihenésre alkalmas helyet keres. Vuyren ugyan észrevette a tisztás túlfelén fekvő, köpenybe burkolt valakit, de nem mennek a közelébe.*
~Termete alapján embergyerek, gnóm, vagy tündér lehet. Jobb nem bolygatni, főleg ha esetleg megfagyott. Erre a hêtre láttam elég hullát.~
*Úgy dönt, a tisztás úttal ellentétes oldalán becsörtet a bokrok közé. Ha a köpenyes valaki eddig aludt is, most esélyes, hogy a családnyi vaddisznóval felérő zajra tán felébred. Jó 400 lábnyit haladnak az összeszáradt levelek, és roppanó gallyak között, mire végül is megáll egy széles, öregebb tölgy tövében. A gyökerei között összegyűlt moha, avar, egyéb erdei puhaságok elsőosztályú derékaljat kínálnak, míg a törzs többé-kevésbé szélvédetté teszi a gödröt. Ellenőrzi, nem lakik-e már valaki a fészekszerű öbölben, aztán elégedett morranással elkezd lepakolni.*
-Száraz éjszakának nézünk elébe, úgyhogy a sátorverés ráér reggelig. Ahogy ígértem, idekint leveszem rólad a láncot.
*Így is tesz, majd a táskájából egy vaskos medveprémet, meg egy kis fatálat vesz elő. A tálba vizet tölt, és leteszi az izgatottan várakozó kutya elé.*
-Ne nézz ilyen csalódottan, nemrég volt vacsora.
*Nagy fanyalogva iszik pár kortyot, a maradékot a varjúnak teszi le a gyökér mellé. A kutyáról levett láncot a táskába teszi, magát a táskát pedig a prém alá, ahol így párnául szolgál. Mivel az egykori medve bőségesen szélesebb volt, mint Vuyren kétszer, nem jelent problémát az egyik felét maga alá teríteni, a másik felével betakarózni. Mielőtt végleg elvackolná magát, egyik karját kitárva maga mellé hívja a kölyköt. Annak sem kell kétszer mondani, az ismeretlen szagok, hangok és a hideg ellen örömmel iszkol a gazdája karjai közé. Reggelig ugyan többször felébred, éberen figyelve körül, de Vuyren megnyugtató hátlapogatásának köszönhetően eseménytelenül töltik az éjszakát.*
A hozzászólás írója (Kas'ya Vuyren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.05 20:39:44
8995. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-05 13:23:34
Üzenet elküldve: 2022-03-05 13:23:34
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// Felfedezés //
*Lassú léptekkel mégis izgalommal szívében a piciny dombra érve elterül a virág rengetegben és mély lélegzetvételeket vesz, hogy még jobban magába szívja a növények bódító illat áradatát.*
~ Milyen rég óta vártam már erre! ~
*Nyújtózkodott és hátáról átfordult, hogy hason fekve szem ügyre vegye a virágokat. Hátizsákjából kivett egy növénytannal kapcsolatos könyvet és szórakozottan nekilátott az körülötte elterülő élővilág elemzését.*
A hozzászólás írója (Karmelinan Leander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.05 14:19:30
*Lassú léptekkel mégis izgalommal szívében a piciny dombra érve elterül a virág rengetegben és mély lélegzetvételeket vesz, hogy még jobban magába szívja a növények bódító illat áradatát.*
~ Milyen rég óta vártam már erre! ~
*Nyújtózkodott és hátáról átfordult, hogy hason fekve szem ügyre vegye a virágokat. Hátizsákjából kivett egy növénytannal kapcsolatos könyvet és szórakozottan nekilátott az körülötte elterülő élővilág elemzését.*
A hozzászólás írója (Karmelinan Leander) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.03.05 14:19:30
8994. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-03-03 20:19:52
Üzenet elküldve: 2022-03-03 20:19:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Beleunva a szürke artheniori hétköznapokba, a hosszúéltű felnyergelve lovát végül úgy dönt, maga mögött hagyja a várost. Hogy csak ideiglenesen vagy véglegesen, az istenek a megmondhatói, mindenesetre el kell most szakadnia onnan, mielőtt belesüppedne a kispolgári apátiába, mely már hatok óta kínozza. Őszintén, némileg több izgalmat várt a helytől, ha ilyen lapos kiszámíthatóságra vágyott volna, nem hagyta volna el Lichanechet. Még egy tisztes bordély sincs! Csak kolduló meg jósolgató vöröskékre lelhet az ember jobb napjain, annyira azért még nem volt kétségbeesett azonban, hogy rájuk fanyalodjon.
Pár napja valami karfiolfülű törpétől hallotta, hogy egészen a Kikötőig kénytelen caflatni, aki ilyen egyszerű örömök után áhítozik. Egyébként is tervezgette már egy ideje, hogy megnézi magának az a helyet, amiről túl sok jót nem hallott, leszámítva persze a tűrhető minőségű szajhákat.
Megállatva Szegfűt még vet pár pillantást a város sziluettjére, aztán már folytatja is útját a szántóföldek felé.*
Pár napja valami karfiolfülű törpétől hallotta, hogy egészen a Kikötőig kénytelen caflatni, aki ilyen egyszerű örömök után áhítozik. Egyébként is tervezgette már egy ideje, hogy megnézi magának az a helyet, amiről túl sok jót nem hallott, leszámítva persze a tűrhető minőségű szajhákat.
Megállatva Szegfűt még vet pár pillantást a város sziluettjére, aztán már folytatja is útját a szántóföldek felé.*
8993. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-27 21:27:17
Üzenet elküldve: 2022-02-27 21:27:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
- Ez azt hiszem fordítva is elmondható. *Mosolyodik el, amikor meghallja, hogy a lány szerint márpedig nem egyszerű kiigazodni a férfiúkon.* Mellesleg hölgyet még nem hallottam arra panaszkodni, hogy túlságosan bonyolult teremtések lennénk, épp ellenkezőleg.
*Kuncog, de valójában tökéletesen érti és át is érzi, hogy mire gondol Rocha, és maga a téma sokkal mélyebbre is vezet, minthogy egy-egy szóval le lehessen tudni a két "oldalt". Az egyetlen dolog, amit megtanult ezzel kapcsolatban az évek során, hogy valójában mindkét nem képviselői félelmetesen keveset tudnak a másikról, gyakran pedig már a hajlandóság is hiányzik, hogy ezen változtassanak.*
- Mindenesetre, amikor egyszer majd az utadba akad egy ilyen társ, szorítsd erősen!
*Lövi el az elévülésre látszólag képtelen klisét, hangjából azonban olyan bánatot hallani ki, ami még őt is megijeszti kissé. Tekintetét félrefordítja, mély levegőt vesz, majd amikor fáradt sóhaj kíséretében kienged, néhány pillanatra borzasztó öregnek érzi magát. Persze tudja mitől van ez, akarva-akaratlanul sikerült egy számára meglehetősen érzékeny témánál kikötniük, s egy olyan személyes történetnél, amit érdemben soha senkivel nem osztott meg, bár afelől vannak kételyei, hogy mennyit segítene rajta. Vannak sebek, amik sosem gyógyulnak be.*
- Ez egy olyan kockázat, amit hajlandó vagyok vállalni. *Tér vissza végül az élet az arcára, amikor újfent felmerül a hóban hentergés.* Nem mellesleg kerget téged a rosseb, önként s dalolva csatlakoztál hozzám és a hóban fekve sem miattunk kötöttünk ki, ha emlékezetem nem csal.
*Ölt nyelvet ismét. Mindezen csipkelődés ellenére érzi, hogy most mindkettejüknek sikerült érzékeny pontra tapintaniuk s alkalomadtán, amikor már kielégítették gyerekes igényeiket, nem lenne ellenére ha visszakanyarodnának ide. Természetesen tudja, milyen könnyen kerekedne ebből egy kupa bor melletti búskomor kesergés, de őszintén szólva az sincs ellenére, ha a társaság megfelelő.*
- Ó, égek a vágytól!
*Vigyorodik el, de az iménti lelkében dúló vihar kissé megtépázta a cinizmusát, így hát többet nem fűz hozzá Rocha kerítői tevékenységéhez. Nyomban visszatér azonban a harci kedve, amikor meglátja, hogy a leány fantáziájára bízni a kis kijelentésének befejezését kiváló döntés volt, s a reakciót látva gonosz vigyor terül szét az arcán. Persze az ő gyomra sem fog megsértődni, ha hagyják ezt a szóváltást a feledés posványos mocsarában elsüllyedni, mindazonáltal egy kis kellemetlenkedést a világért sem hagyna ki.*
- Szeretném én feleleveníteni, de hát ha egyszer olyan rövid ideig tartott a fölényed, nem tehetek róla, hogy nehezemre esik!
*Folytatja a vég nélkülinek tűnő szócsatát, miközben korábbi borús gondolatai végleg tovalibbennek, ahogy gyermeki örömmel vetik bele magukat a küzdelembe.*
- Ó hölgyem, ez a legszebb dolog, amit máma mondtak nekem! *Tér vissza a színpadiaskodáshoz a dicséret hallatára, habár a gesztikulációt ezúttal mellőzi, a hógolyók épségének érdekében.* Nem is állítottam ilyesmit.
*Kuncog ismét, és tényleg, a hülyeség és a figyelmetlenség nem ugyanaz. Annak ellenére, hogy ez csak egy ártatlan kis szórakozás, Mordokhaiban ugyanazok a berögződések működnek, amik bármilyen harchelyzetben, és az első dolgok között verték belé, hogy figyeljen a környezetére és próbáljon meg előnyt kovácsolni belőle.
A leány mindennek hiányában is úgy tűnik, hogy remekül megállja a helyét, és alattomos arcra irányuló dobása valóban meglepetésként éri a férfit, így teljességgel elkerülni esélye sincs. Szabad kezét reflexből arca elé kapja, miközben kissé felnéz és hátrahajol, így a hógolyó az arca helyett az állán mállik szét, hogy aztán a darabjai azonnal lecsússzanak a nyakára és a ruhájába. A megfázáson ez ugyan aligha segít, azonban jelenleg kisebb gondja is nagyobb annál, semmint hogy ezen gondolkodjon. Támadóbbra veszi a figurát és megszaporázza a lépteit a lány felé. Nem kezd el ész nélkül rohanni, hiszen akkor Rochának elég lenne csak félreállni az útból és máris saját kelepcéje lenne a veszte, de így is fürgén mozog. Közben a biztonság kedvéért eldobja ő is a kezében lévő hógolyót, de még a célzással sem bajlódik, így az is lehet, hogy a közelében sem lesz a találatnak. Ennél kockázatosabb cél lebeg a szeme előtt. Amennyiben sikeresen leszeli a kettejük között lévő távolságot, kihasználván a vészesen közel lévő vízpartot, megkísérli kibillenteni az egyensúlyából a leányt, majd a derekánál elkapni, hogy a sorsa immár az ő kezében legyen. Amennyiben mindez sikerül, komoly, arisztokratikus kifejezést varázsol arcára.*
- Adja meg magát hölgyem, kérem, a saját érdekében!
- Ez azt hiszem fordítva is elmondható. *Mosolyodik el, amikor meghallja, hogy a lány szerint márpedig nem egyszerű kiigazodni a férfiúkon.* Mellesleg hölgyet még nem hallottam arra panaszkodni, hogy túlságosan bonyolult teremtések lennénk, épp ellenkezőleg.
*Kuncog, de valójában tökéletesen érti és át is érzi, hogy mire gondol Rocha, és maga a téma sokkal mélyebbre is vezet, minthogy egy-egy szóval le lehessen tudni a két "oldalt". Az egyetlen dolog, amit megtanult ezzel kapcsolatban az évek során, hogy valójában mindkét nem képviselői félelmetesen keveset tudnak a másikról, gyakran pedig már a hajlandóság is hiányzik, hogy ezen változtassanak.*
- Mindenesetre, amikor egyszer majd az utadba akad egy ilyen társ, szorítsd erősen!
*Lövi el az elévülésre látszólag képtelen klisét, hangjából azonban olyan bánatot hallani ki, ami még őt is megijeszti kissé. Tekintetét félrefordítja, mély levegőt vesz, majd amikor fáradt sóhaj kíséretében kienged, néhány pillanatra borzasztó öregnek érzi magát. Persze tudja mitől van ez, akarva-akaratlanul sikerült egy számára meglehetősen érzékeny témánál kikötniük, s egy olyan személyes történetnél, amit érdemben soha senkivel nem osztott meg, bár afelől vannak kételyei, hogy mennyit segítene rajta. Vannak sebek, amik sosem gyógyulnak be.*
- Ez egy olyan kockázat, amit hajlandó vagyok vállalni. *Tér vissza végül az élet az arcára, amikor újfent felmerül a hóban hentergés.* Nem mellesleg kerget téged a rosseb, önként s dalolva csatlakoztál hozzám és a hóban fekve sem miattunk kötöttünk ki, ha emlékezetem nem csal.
*Ölt nyelvet ismét. Mindezen csipkelődés ellenére érzi, hogy most mindkettejüknek sikerült érzékeny pontra tapintaniuk s alkalomadtán, amikor már kielégítették gyerekes igényeiket, nem lenne ellenére ha visszakanyarodnának ide. Természetesen tudja, milyen könnyen kerekedne ebből egy kupa bor melletti búskomor kesergés, de őszintén szólva az sincs ellenére, ha a társaság megfelelő.*
- Ó, égek a vágytól!
*Vigyorodik el, de az iménti lelkében dúló vihar kissé megtépázta a cinizmusát, így hát többet nem fűz hozzá Rocha kerítői tevékenységéhez. Nyomban visszatér azonban a harci kedve, amikor meglátja, hogy a leány fantáziájára bízni a kis kijelentésének befejezését kiváló döntés volt, s a reakciót látva gonosz vigyor terül szét az arcán. Persze az ő gyomra sem fog megsértődni, ha hagyják ezt a szóváltást a feledés posványos mocsarában elsüllyedni, mindazonáltal egy kis kellemetlenkedést a világért sem hagyna ki.*
- Szeretném én feleleveníteni, de hát ha egyszer olyan rövid ideig tartott a fölényed, nem tehetek róla, hogy nehezemre esik!
*Folytatja a vég nélkülinek tűnő szócsatát, miközben korábbi borús gondolatai végleg tovalibbennek, ahogy gyermeki örömmel vetik bele magukat a küzdelembe.*
- Ó hölgyem, ez a legszebb dolog, amit máma mondtak nekem! *Tér vissza a színpadiaskodáshoz a dicséret hallatára, habár a gesztikulációt ezúttal mellőzi, a hógolyók épségének érdekében.* Nem is állítottam ilyesmit.
*Kuncog ismét, és tényleg, a hülyeség és a figyelmetlenség nem ugyanaz. Annak ellenére, hogy ez csak egy ártatlan kis szórakozás, Mordokhaiban ugyanazok a berögződések működnek, amik bármilyen harchelyzetben, és az első dolgok között verték belé, hogy figyeljen a környezetére és próbáljon meg előnyt kovácsolni belőle.
A leány mindennek hiányában is úgy tűnik, hogy remekül megállja a helyét, és alattomos arcra irányuló dobása valóban meglepetésként éri a férfit, így teljességgel elkerülni esélye sincs. Szabad kezét reflexből arca elé kapja, miközben kissé felnéz és hátrahajol, így a hógolyó az arca helyett az állán mállik szét, hogy aztán a darabjai azonnal lecsússzanak a nyakára és a ruhájába. A megfázáson ez ugyan aligha segít, azonban jelenleg kisebb gondja is nagyobb annál, semmint hogy ezen gondolkodjon. Támadóbbra veszi a figurát és megszaporázza a lépteit a lány felé. Nem kezd el ész nélkül rohanni, hiszen akkor Rochának elég lenne csak félreállni az útból és máris saját kelepcéje lenne a veszte, de így is fürgén mozog. Közben a biztonság kedvéért eldobja ő is a kezében lévő hógolyót, de még a célzással sem bajlódik, így az is lehet, hogy a közelében sem lesz a találatnak. Ennél kockázatosabb cél lebeg a szeme előtt. Amennyiben sikeresen leszeli a kettejük között lévő távolságot, kihasználván a vészesen közel lévő vízpartot, megkísérli kibillenteni az egyensúlyából a leányt, majd a derekánál elkapni, hogy a sorsa immár az ő kezében legyen. Amennyiben mindez sikerül, komoly, arisztokratikus kifejezést varázsol arcára.*
- Adja meg magát hölgyem, kérem, a saját érdekében!
8992. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-26 11:59:57
Üzenet elküldve: 2022-02-26 11:59:57
ÚJ
![>Dongnor Alonuard [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1608_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Rémálmok és lidércek//
*Az a hamarosan kicsit később jön el mint a férfi várta volna. Ha jobban önmaga lenne akkor gyanúsnak is találná vagy ha nem függne ennyire tőle. Most ugyanis nemcsak, hogy ő az egyetlen segítsége, de az egyetlen hőforrása is. Mégis kénytelen a segítséget akadályozni. Így ugyanis biztos nem láthatják meg. A másik ötletére is a fejét rázza.*
-A pegazus ssssse. Pletyka. Nem szaszaszaszabad.
*Neki konkrétan a híre az élete. Ekkora szégyen pedig tönkretenné a jövőjét amit visszakapott. Arra, hogy itt hagyná, a lány egy kétségbeesett pillantást kap tőle, de a magyarázatra a volt nemes magába merül és bólint.*
-Nnnnnne ismememerjenenek fffelll. Csukcsukjcsukja. Meg megfog hálál. Meghálál.
*Nagyon nincs jó bőrben. Ha ez így folytatódik akkor tényleg halálra fog fagyni úgyhogy kell is az a sietség.*
*Az a hamarosan kicsit később jön el mint a férfi várta volna. Ha jobban önmaga lenne akkor gyanúsnak is találná vagy ha nem függne ennyire tőle. Most ugyanis nemcsak, hogy ő az egyetlen segítsége, de az egyetlen hőforrása is. Mégis kénytelen a segítséget akadályozni. Így ugyanis biztos nem láthatják meg. A másik ötletére is a fejét rázza.*
-A pegazus ssssse. Pletyka. Nem szaszaszaszabad.
*Neki konkrétan a híre az élete. Ekkora szégyen pedig tönkretenné a jövőjét amit visszakapott. Arra, hogy itt hagyná, a lány egy kétségbeesett pillantást kap tőle, de a magyarázatra a volt nemes magába merül és bólint.*
-Nnnnnne ismememerjenenek fffelll. Csukcsukjcsukja. Meg megfog hálál. Meghálál.
*Nagyon nincs jó bőrben. Ha ez így folytatódik akkor tényleg halálra fog fagyni úgyhogy kell is az a sietség.*
8991. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-22 11:47:37
Üzenet elküldve: 2022-02-22 11:47:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Séta a szabadban//
//Nyílt//
*Tááóma a városban volt, néhány dolgot el kellett intéznie, de már nagyon örül, hogy újra a szabadban lehet. Itt érzi magát igazán otthon. Mosollyal az arcán áll meg a tisztás közepén, nézi az átvonuló nyüzsgő embereket. Több csapatot is lát, akik itt éppen megpihennek, ők élvezik a téli idő ellenére a viszonylagos jó időt, a várható hosszú út előtt még pihennek egyet, vagy éppen most érkeztek a külső területekről, és a városbelső részére történő belépés előtt még rendbe szedik magukat. Ő is elköszön eddigi társaitól, akik sietve útnak indulnak.*
-Jó utat nektek, remélem nemsokára találkozunk Lanawinban! * köszön el barátsággal, Tőlük is hasonló választ kap.
Tááóma lepihen a tisztás egyik szélén, vastag vászon köpenyét magára teríti, ami szerencsére eléggé meleg ahhoz, hogy még ilyen téli időben sem fázik. Úgy gondolja, hogy tölt itt néhány órát, hogy feltöltődve tudjon újra útnak indulni.*
//Nyílt//
*Tááóma a városban volt, néhány dolgot el kellett intéznie, de már nagyon örül, hogy újra a szabadban lehet. Itt érzi magát igazán otthon. Mosollyal az arcán áll meg a tisztás közepén, nézi az átvonuló nyüzsgő embereket. Több csapatot is lát, akik itt éppen megpihennek, ők élvezik a téli idő ellenére a viszonylagos jó időt, a várható hosszú út előtt még pihennek egyet, vagy éppen most érkeztek a külső területekről, és a városbelső részére történő belépés előtt még rendbe szedik magukat. Ő is elköszön eddigi társaitól, akik sietve útnak indulnak.*
-Jó utat nektek, remélem nemsokára találkozunk Lanawinban! * köszön el barátsággal, Tőlük is hasonló választ kap.
Tááóma lepihen a tisztás egyik szélén, vastag vászon köpenyét magára teríti, ami szerencsére eléggé meleg ahhoz, hogy még ilyen téli időben sem fázik. Úgy gondolja, hogy tölt itt néhány órát, hogy feltöltődve tudjon újra útnak indulni.*
8990. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-22 05:19:22
Üzenet elküldve: 2022-02-22 05:19:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Rémálmok és lidércek//
- Hamarosan.
*Igyekszik nyugtatni a férfit, majd sóhajtva próbálja szedni a lábait. Természetesen ügyelve arra, hogy ne hajszolja túl a pórul jártat. A piac már nem lenne messze, ott a szélén haladva, a tömeget kerülve pedig már csak egy köpés lenne a háza. De akadályba kényszerül, mikor a férfi megmakacsolja magát, s lecövekel a tisztás szélén. Kínjában halkan nyögve áll meg ő is, majd sóhajtva felé fordul.*
- Nincs jobb ötletem. De, ha esetleg neked van, akkor azt szívesen meghallgatom. Én erre lakom, de egy fogadó is ezen az útvonalon lenne elérhető.
*Kezdi is magyarázni, hogy szerinte ezen kívül nem sok választásuk van. De, ha a makacskodást félreteszi a férfi, akkor nagyon szívesen meghallgatja, ha annak van okosabb gondolata. De ekkor valami más üt szöget a fejébe, ami talán egy kicsivel jobban egyszerűsíti a helyzetüket.*
- Várj meg itt. Átrohanok a piacra valami ruháért és akkor abban már kényelmesebb lesz a haladás.
*Megérti a köpenyes haladás miatti visszakozást, de az őszintét megvallva hasonló helyzetben neki fontosabb lenne az, hogy ne fagyjon halálra, mintsem az, hogy ki látja meg így és ki nem. Amiatt fájjon a feje később. Persze biztosan jobban megértené a férfi helyzetét, ha tudná, hogy nem egy rétegből valóak. De akkor is különös lenne belegondolni abba, hogy az életnél, az egészségnél fontosabb mások véleményével törődni.*
- Így jó lesz? Sietek.
*Engedi is el lassan, majd a mellényt is leoldja magáról, hogy a hátára terítse. A hideg ruhán keresztül is szúr, nem is érti, hogyan képes ilyen időben akadékoskodni. De épp ezért próbálja megtalálni az arany középutat.*
- Hamarosan.
*Igyekszik nyugtatni a férfit, majd sóhajtva próbálja szedni a lábait. Természetesen ügyelve arra, hogy ne hajszolja túl a pórul jártat. A piac már nem lenne messze, ott a szélén haladva, a tömeget kerülve pedig már csak egy köpés lenne a háza. De akadályba kényszerül, mikor a férfi megmakacsolja magát, s lecövekel a tisztás szélén. Kínjában halkan nyögve áll meg ő is, majd sóhajtva felé fordul.*
- Nincs jobb ötletem. De, ha esetleg neked van, akkor azt szívesen meghallgatom. Én erre lakom, de egy fogadó is ezen az útvonalon lenne elérhető.
*Kezdi is magyarázni, hogy szerinte ezen kívül nem sok választásuk van. De, ha a makacskodást félreteszi a férfi, akkor nagyon szívesen meghallgatja, ha annak van okosabb gondolata. De ekkor valami más üt szöget a fejébe, ami talán egy kicsivel jobban egyszerűsíti a helyzetüket.*
- Várj meg itt. Átrohanok a piacra valami ruháért és akkor abban már kényelmesebb lesz a haladás.
*Megérti a köpenyes haladás miatti visszakozást, de az őszintét megvallva hasonló helyzetben neki fontosabb lenne az, hogy ne fagyjon halálra, mintsem az, hogy ki látja meg így és ki nem. Amiatt fájjon a feje később. Persze biztosan jobban megértené a férfi helyzetét, ha tudná, hogy nem egy rétegből valóak. De akkor is különös lenne belegondolni abba, hogy az életnél, az egészségnél fontosabb mások véleményével törődni.*
- Így jó lesz? Sietek.
*Engedi is el lassan, majd a mellényt is leoldja magáról, hogy a hátára terítse. A hideg ruhán keresztül is szúr, nem is érti, hogyan képes ilyen időben akadékoskodni. De épp ezért próbálja megtalálni az arany középutat.*
8989. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-22 05:09:20
Üzenet elküldve: 2022-02-22 05:09:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Mordokhai Elladur//
- Az egyikőtöknek ez nem tetszik, a másikótoknak pedig amaz. Ti férfiak nem vagytok egyszerűek. Olyan eddig nem volt, akinek azért kellettem volna, aki vagyok, szóval...
*Rándít egyet a vállán, mint akit igazából ez nem is nagyon érdekel. Pedig mennyire, hogy de. Nem olyan nő, aki hajszolná az élvezeteket, de ha az útjába esik a lehetőség, akkor azt igyekszik kihasználni, hogy azután rendszerint hoppon maradjon. És mindig olyankor történik ez, amikor megmutat magából valami őszintét, valami olyat, ami tényleg Rocha. Ebbe pedig már belefáradt, így mutat maga helyett valakit, aki éppen megfelel arra a rövid időre, amikor pedig megkapta, amit akart, hát a viszont látásra. Tudja jól, hogy a hozzá hasonló nőket milyen szép szavakkal szokták beskatulyázni, de ez viszont tényleg nem nagyon érdekli.
A replikára viszont felvont szemöldökkel húzza össze a szemeit, de a hirtelen durcásság tova is illan, hogy kisimult ábrázattal és rémisztően negédes mosollyal nézzen egyenesen a férfi szemeibe.*
- Valóban? Akkor a partnerem miért kerget még mindig, vállalva annak az eshetőségét, hogy ismét a hóban hentergéssel fog zárulni az akció?
*Torpan meg őszintének tettetett kíváncsisággal, majd aprót legyintve hajlandó is elengedni a dolgot, ha Mordokhai sem akar mélyebben a témába merülni. Pedig órákat lenne képes mesélni arról, hogy milyen is az, hogy felnőtt fejjel már nagyjából sikerül magát itt-ott elfogadtatni. Nem úgy, mint gyermekként abban az elátkozott faluban, ahol a korabeliek is csak gúny tárgyát látták benne. Abba már bele sem akar menni, hogy milyen is volt az első, kamaszként megélt szerelmi csalódás. De, ha már a saját magánéletében tomboló vihart nem tudja enyhíteni, hát akkor Mordokhainak segít, hogy meglelje az igazit.*
- Ha itt végeztünk, akár meg is ejthetjük azt a bemutatót.
*Azért a levegőben lógó befejezésnél fennakad kissé, vágva is egy fintort rá. Hiszen az ő fejében... Nos jobb, ha nem fejti ki, hogy milyen befejezés ötlött fel az ő fejében. A gyomrának is sokkal kényelmesebb, ha maga is hagyja inkább azt a drámai homályba veszni.*
- Lassú víz partot mos, ahogy a mondás is tartja. Legyél türelmes, de azért kezd el feleleveníteni magadban milyen volt alattam a hóban. Hamarosan hidd el, hogy megint rákerül a sor.
*Ő maga jobban szereti a száját jártatni. Nem nagyon brillírozik a fizikai hadviselésben, így jobb híján ez marad neki. A szájhősködés jobban fekszik, de most a gyermekded háborút azért szívesen megvívja a hógolyókkal. Főleg, hogy egész ügyes benne. Vagyis annyira nagyon nem béna, hisz néha még találata is van. Főleg, ha a férfi ki sem kerüli azt, de ez igazából a győzelmi mámorban fel sem tűnik neki. Elég büszkeség az, hogy a kétlábon járó céltábla közepét érte a találat.*
- Köszönöm, köszönöm. *Épp, hogy csak nem hajol meg a nagy dicsőségben. Akár egy primadonna a színdarab végén.* Te is nagyon lányosan dobsz.
*Biccent is elismerően, mintha ez égi dicséret lenne, a végére azért felkuncog.*
- Annyira azért én sem vagyok hülye.
*Vonja fel a szemöldökeit. Az már más tészta, hogy a harc hevében figyelmetlenebb a kelleténél. A vízpart közelsége továbbra sem tűnik fel neki, hisz nem attól tart, hogy mi van mögötte, hanem inkább az előtte haladó ellenségre koncentrál. Nem hiába hagyott ki minden háborút. Valószínűleg nem sokáig maradna életben. Így lassú léptekkel továbbra is hátrál, miközben puhábbra gyúr egy hógolyót. Ugyanis most terve szinte tökéletesnek hat a gondolattal, hogy arcon dobja a férfit, amíg pedig Mordokhai a havat prüszköli már nagyobb esélye lesz ismét rohamot indítani, hogy a hóba borítsa.*
- Ezután vegyél egy forró fürdőt, nehogy megfázz.
*Húzza össze ravaszul a szemeit, mikor már csak kézben tartja a golyót. Állagra tökéletes. A repülést talán kibírja, de nem fog keményen a férfi arcába csapódni. De még kivár egy kicsit, miközben újabb lépéseket hátrál, annak veszélyét nem mérve fel, hogy a víz így csak egyre közelebb kerül hozzá. A győzelmet szinte el is könyvelte magában már, amikor lendül a karja, s útjára engedi a hógolyót. Az előző mellkastalálathoz mérten szemtelenül feljebb célozva.*
- Az egyikőtöknek ez nem tetszik, a másikótoknak pedig amaz. Ti férfiak nem vagytok egyszerűek. Olyan eddig nem volt, akinek azért kellettem volna, aki vagyok, szóval...
*Rándít egyet a vállán, mint akit igazából ez nem is nagyon érdekel. Pedig mennyire, hogy de. Nem olyan nő, aki hajszolná az élvezeteket, de ha az útjába esik a lehetőség, akkor azt igyekszik kihasználni, hogy azután rendszerint hoppon maradjon. És mindig olyankor történik ez, amikor megmutat magából valami őszintét, valami olyat, ami tényleg Rocha. Ebbe pedig már belefáradt, így mutat maga helyett valakit, aki éppen megfelel arra a rövid időre, amikor pedig megkapta, amit akart, hát a viszont látásra. Tudja jól, hogy a hozzá hasonló nőket milyen szép szavakkal szokták beskatulyázni, de ez viszont tényleg nem nagyon érdekli.
A replikára viszont felvont szemöldökkel húzza össze a szemeit, de a hirtelen durcásság tova is illan, hogy kisimult ábrázattal és rémisztően negédes mosollyal nézzen egyenesen a férfi szemeibe.*
- Valóban? Akkor a partnerem miért kerget még mindig, vállalva annak az eshetőségét, hogy ismét a hóban hentergéssel fog zárulni az akció?
*Torpan meg őszintének tettetett kíváncsisággal, majd aprót legyintve hajlandó is elengedni a dolgot, ha Mordokhai sem akar mélyebben a témába merülni. Pedig órákat lenne képes mesélni arról, hogy milyen is az, hogy felnőtt fejjel már nagyjából sikerül magát itt-ott elfogadtatni. Nem úgy, mint gyermekként abban az elátkozott faluban, ahol a korabeliek is csak gúny tárgyát látták benne. Abba már bele sem akar menni, hogy milyen is volt az első, kamaszként megélt szerelmi csalódás. De, ha már a saját magánéletében tomboló vihart nem tudja enyhíteni, hát akkor Mordokhainak segít, hogy meglelje az igazit.*
- Ha itt végeztünk, akár meg is ejthetjük azt a bemutatót.
*Azért a levegőben lógó befejezésnél fennakad kissé, vágva is egy fintort rá. Hiszen az ő fejében... Nos jobb, ha nem fejti ki, hogy milyen befejezés ötlött fel az ő fejében. A gyomrának is sokkal kényelmesebb, ha maga is hagyja inkább azt a drámai homályba veszni.*
- Lassú víz partot mos, ahogy a mondás is tartja. Legyél türelmes, de azért kezd el feleleveníteni magadban milyen volt alattam a hóban. Hamarosan hidd el, hogy megint rákerül a sor.
*Ő maga jobban szereti a száját jártatni. Nem nagyon brillírozik a fizikai hadviselésben, így jobb híján ez marad neki. A szájhősködés jobban fekszik, de most a gyermekded háborút azért szívesen megvívja a hógolyókkal. Főleg, hogy egész ügyes benne. Vagyis annyira nagyon nem béna, hisz néha még találata is van. Főleg, ha a férfi ki sem kerüli azt, de ez igazából a győzelmi mámorban fel sem tűnik neki. Elég büszkeség az, hogy a kétlábon járó céltábla közepét érte a találat.*
- Köszönöm, köszönöm. *Épp, hogy csak nem hajol meg a nagy dicsőségben. Akár egy primadonna a színdarab végén.* Te is nagyon lányosan dobsz.
*Biccent is elismerően, mintha ez égi dicséret lenne, a végére azért felkuncog.*
- Annyira azért én sem vagyok hülye.
*Vonja fel a szemöldökeit. Az már más tészta, hogy a harc hevében figyelmetlenebb a kelleténél. A vízpart közelsége továbbra sem tűnik fel neki, hisz nem attól tart, hogy mi van mögötte, hanem inkább az előtte haladó ellenségre koncentrál. Nem hiába hagyott ki minden háborút. Valószínűleg nem sokáig maradna életben. Így lassú léptekkel továbbra is hátrál, miközben puhábbra gyúr egy hógolyót. Ugyanis most terve szinte tökéletesnek hat a gondolattal, hogy arcon dobja a férfit, amíg pedig Mordokhai a havat prüszköli már nagyobb esélye lesz ismét rohamot indítani, hogy a hóba borítsa.*
- Ezután vegyél egy forró fürdőt, nehogy megfázz.
*Húzza össze ravaszul a szemeit, mikor már csak kézben tartja a golyót. Állagra tökéletes. A repülést talán kibírja, de nem fog keményen a férfi arcába csapódni. De még kivár egy kicsit, miközben újabb lépéseket hátrál, annak veszélyét nem mérve fel, hogy a víz így csak egyre közelebb kerül hozzá. A győzelmet szinte el is könyvelte magában már, amikor lendül a karja, s útjára engedi a hógolyót. Az előző mellkastalálathoz mérten szemtelenül feljebb célozva.*
8988. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-21 23:17:22
Üzenet elküldve: 2022-02-21 23:17:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
*Úgy néz ki több újdonságot is tud mondani a lánynak. Aki a város mágikus védelmének tényén is meglepődik.*
-A pontos működési elvével senki nincs tisztában, de a jelenlétről mindenki tud.
*Szépen szólva senki nem tudja mitől és hogyan véd, de van. Arra, hogy a homályban bújnak meg a magiszter jót mosolyog.*
-Lehet így is mondani. De inkább úgy fogalmaznék, hogy a mágusok feladatai túlmutatnak azon a szerény világon amit a közemberek tudhatnak magukénak. Ők általában az elbájolt főtéri kútként vagy a fesztiválokon megjelenő látványosságokként ismerhetik a mágusok munkásságát, de azok a világuknak csak a felszíne.
*Sokat tud okoskodni ingyen is. De alaposan meg is lesz fizetve és a vörös végre rendes hangnemet is meg tud ütni vele.*
-Szólíthatsz nyugodtan Aborath-nak. Én, miképp nevezzelek?
*Az ötletével, hogy a torony jó lehetőséget adna a másik okítására jól láthatóan meglepte a lányt. Aki, el se tudja képzelni, azt se hogy mennek majd fel egy lebegő épületbe.*
-A levegőn felsétálunk, de mikor odaérünk akkor majd megérted.
*Aztán indulhatnak is. Ő elkezd sétálni a másik mellett a város felé.*
-Egy párszor megjártam már az utat.
*Válaszol szerényen.*
*Úgy néz ki több újdonságot is tud mondani a lánynak. Aki a város mágikus védelmének tényén is meglepődik.*
-A pontos működési elvével senki nincs tisztában, de a jelenlétről mindenki tud.
*Szépen szólva senki nem tudja mitől és hogyan véd, de van. Arra, hogy a homályban bújnak meg a magiszter jót mosolyog.*
-Lehet így is mondani. De inkább úgy fogalmaznék, hogy a mágusok feladatai túlmutatnak azon a szerény világon amit a közemberek tudhatnak magukénak. Ők általában az elbájolt főtéri kútként vagy a fesztiválokon megjelenő látványosságokként ismerhetik a mágusok munkásságát, de azok a világuknak csak a felszíne.
*Sokat tud okoskodni ingyen is. De alaposan meg is lesz fizetve és a vörös végre rendes hangnemet is meg tud ütni vele.*
-Szólíthatsz nyugodtan Aborath-nak. Én, miképp nevezzelek?
*Az ötletével, hogy a torony jó lehetőséget adna a másik okítására jól láthatóan meglepte a lányt. Aki, el se tudja képzelni, azt se hogy mennek majd fel egy lebegő épületbe.*
-A levegőn felsétálunk, de mikor odaérünk akkor majd megérted.
*Aztán indulhatnak is. Ő elkezd sétálni a másik mellett a város felé.*
-Egy párszor megjártam már az utat.
*Válaszol szerényen.*
8987. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-21 18:39:01
Üzenet elküldve: 2022-02-21 18:39:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Rocha Burcqar//
- A világért sem szeretném, hogy magadra erőltess valamit, ami nem vagy. Van épp elég ártatlan leányzó odakinn a nagyvilágban, én személy szerint örülök, ha valaki színesíti a skálát.
*Somolyog, de komolytalanságnak nyomát sem lelni a hangjában. Személy szerint nem érzi magát fenyegetve attól, ha a szelídebbik nem képviselői képesek egyedül megállni a lábukon, épp ellenkezőleg, erős tiszteletet vált ki belőle, elvégre csak az istenek a megmondhatói milyen nehéz is tud az lenni, és afelől sincsenek illúziói, hogy milyen eszközök kellhetnek hozzá.
Szerencsére nem tarthat sokáig ez kivételesen minden gyerekességet nélkülöző, nemes gondolatmenet, mert a lány hirtelen alattomosabb taktikára vált.*
- Meglehet. *Biccent komolyan a méltóságára irányuló támadást hallva.* Persze azt sem lehet kizárni, hogy a partnerednek egyszerűen nem imponál, mennyire könnyen jön nálad az idegen férfiakkal való hentergés, hóban vagy anélkül, így pedig esze ágában sincs efféle kalandokat kergetni.
*Dobja vissza a labdát nem kevésbé szemtelenül, persze abban erősen kételkedik, hogy az eddig elhangzottak után majd pont ezzel fogja Rochát mélyen érinteni, aki egyébként sem számíthatott enyhébb visszavágásra. Ami őt illeti, a mélységben eltöltött idő visszavonhatatlanul kiölte belőle, hogy az efféle próbálkozások, akár komolyan vannak gondolva, akár nem, eljussanak hozzá. Hiszen akik saját fajuk férfiúit értéktelennek, egyszerű háziállatnak vagy még annál is kevesebbnek tartják, nos nem kell különösebben élénk képzelőerő annak kitalálásához, hogy hogyan vélekednek valakiről, aki még csak közéjük sem tartozik.
Komoly érdeklődést mímelve hallgatja végig a rendkívül alapos leírást az állítólagos ismerősről, majd szívére teszi a kezét, mintha rendkívül fontos dologról lenne szó.*
- Kérlek, mindenképpen muszáj neki bemutatnod! Hiszen tudod, minél kevesebb a foga egy hölgynek...
*Vállat vonva hagyja ott a levegőben lógni a mondatot, teljes mértékben rábízva a lány fantáziájára, hogy hova akart vele kilyukadni.
Mindezen szüntelen csipkelődés szépen lassan az ő harci kedvét is az egekbe tornázza, emiatt is lehet, hogy magához ragadja a kezdeményezést, amikor pedig úgy tűnik, hogy ezúttal az ő keze járt gyorsabban, elégedetten nyugtázza a sikeres találatot. Félsiker, de hát efféle apró részletekkel miért is terhelné magát?*
- De még mennyire, hogy jobb. És lehet, hogy ha végre nem csak a szád járna, akkor nem is lenne olyan elérhetetlen számodra, de minő fájdalom, nem ez a helyzet.
*Mi tagadás, a verbális hadviselésre legalább akkora figyelmet fordít, mint a fizikaira, pedig afféle úri huncutságok, mint a "győzelem" vagy a kis fogadásuk megnyerése nem különösebben motiválják, egyszerűen csak gyermekkorában is ez a módi járta, egy-egy sikeres találattal párban járt némi hergelés is.
Az első összecsapásból tanulván sokkal inkább résen van, így a lány hógolyója ezúttal csak a karját találja, ám a kitérés miatt kiejti a kezéből azt, amin eddig dolgozott.*
- Netán nem látszik, hogy épp azt csinálom?
*Vigyorog vissza, miután lehajolt egy újabb marék utánpótlásért. Való igaz, hogy ezúttal sem sieti el a dolgot és lassú kimért léptekkel közelít Rocha felé, egyrészt mert így sokkal élvezetesebb, másrészt mert a kutyának sincs kedve a hóban rohangálni. Fontosabbnak ítéli azt, hogy ne torpanjon meg és a kezében formálódó hógolyó ne jusson az előző sorsára, az újabb felé repülő szeretetcsomagot ezért hát meg sem próbálja kikerülni, így az egyenesen mellkason találja.*
- Hadd gratuláljak hölgyem, nem is rossz ahhoz képest, hogy olyan lányosan dobsz! *Nevet harsányan.* Mindazonáltal honnan veszed, hogy nem épp saját magadat csalod csapdába?
*Kérdezi halálos komolysággal, ahogy tovább terelgeti a leányt a folyó felé, már amennyiben az persze továbbra is a hátrálás mellett dönt.*
- A világért sem szeretném, hogy magadra erőltess valamit, ami nem vagy. Van épp elég ártatlan leányzó odakinn a nagyvilágban, én személy szerint örülök, ha valaki színesíti a skálát.
*Somolyog, de komolytalanságnak nyomát sem lelni a hangjában. Személy szerint nem érzi magát fenyegetve attól, ha a szelídebbik nem képviselői képesek egyedül megállni a lábukon, épp ellenkezőleg, erős tiszteletet vált ki belőle, elvégre csak az istenek a megmondhatói milyen nehéz is tud az lenni, és afelől sincsenek illúziói, hogy milyen eszközök kellhetnek hozzá.
Szerencsére nem tarthat sokáig ez kivételesen minden gyerekességet nélkülöző, nemes gondolatmenet, mert a lány hirtelen alattomosabb taktikára vált.*
- Meglehet. *Biccent komolyan a méltóságára irányuló támadást hallva.* Persze azt sem lehet kizárni, hogy a partnerednek egyszerűen nem imponál, mennyire könnyen jön nálad az idegen férfiakkal való hentergés, hóban vagy anélkül, így pedig esze ágában sincs efféle kalandokat kergetni.
*Dobja vissza a labdát nem kevésbé szemtelenül, persze abban erősen kételkedik, hogy az eddig elhangzottak után majd pont ezzel fogja Rochát mélyen érinteni, aki egyébként sem számíthatott enyhébb visszavágásra. Ami őt illeti, a mélységben eltöltött idő visszavonhatatlanul kiölte belőle, hogy az efféle próbálkozások, akár komolyan vannak gondolva, akár nem, eljussanak hozzá. Hiszen akik saját fajuk férfiúit értéktelennek, egyszerű háziállatnak vagy még annál is kevesebbnek tartják, nos nem kell különösebben élénk képzelőerő annak kitalálásához, hogy hogyan vélekednek valakiről, aki még csak közéjük sem tartozik.
Komoly érdeklődést mímelve hallgatja végig a rendkívül alapos leírást az állítólagos ismerősről, majd szívére teszi a kezét, mintha rendkívül fontos dologról lenne szó.*
- Kérlek, mindenképpen muszáj neki bemutatnod! Hiszen tudod, minél kevesebb a foga egy hölgynek...
*Vállat vonva hagyja ott a levegőben lógni a mondatot, teljes mértékben rábízva a lány fantáziájára, hogy hova akart vele kilyukadni.
Mindezen szüntelen csipkelődés szépen lassan az ő harci kedvét is az egekbe tornázza, emiatt is lehet, hogy magához ragadja a kezdeményezést, amikor pedig úgy tűnik, hogy ezúttal az ő keze járt gyorsabban, elégedetten nyugtázza a sikeres találatot. Félsiker, de hát efféle apró részletekkel miért is terhelné magát?*
- De még mennyire, hogy jobb. És lehet, hogy ha végre nem csak a szád járna, akkor nem is lenne olyan elérhetetlen számodra, de minő fájdalom, nem ez a helyzet.
*Mi tagadás, a verbális hadviselésre legalább akkora figyelmet fordít, mint a fizikaira, pedig afféle úri huncutságok, mint a "győzelem" vagy a kis fogadásuk megnyerése nem különösebben motiválják, egyszerűen csak gyermekkorában is ez a módi járta, egy-egy sikeres találattal párban járt némi hergelés is.
Az első összecsapásból tanulván sokkal inkább résen van, így a lány hógolyója ezúttal csak a karját találja, ám a kitérés miatt kiejti a kezéből azt, amin eddig dolgozott.*
- Netán nem látszik, hogy épp azt csinálom?
*Vigyorog vissza, miután lehajolt egy újabb marék utánpótlásért. Való igaz, hogy ezúttal sem sieti el a dolgot és lassú kimért léptekkel közelít Rocha felé, egyrészt mert így sokkal élvezetesebb, másrészt mert a kutyának sincs kedve a hóban rohangálni. Fontosabbnak ítéli azt, hogy ne torpanjon meg és a kezében formálódó hógolyó ne jusson az előző sorsára, az újabb felé repülő szeretetcsomagot ezért hát meg sem próbálja kikerülni, így az egyenesen mellkason találja.*
- Hadd gratuláljak hölgyem, nem is rossz ahhoz képest, hogy olyan lányosan dobsz! *Nevet harsányan.* Mindazonáltal honnan veszed, hogy nem épp saját magadat csalod csapdába?
*Kérdezi halálos komolysággal, ahogy tovább terelgeti a leányt a folyó felé, már amennyiben az persze továbbra is a hátrálás mellett dönt.*
8986. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-21 09:02:08
Üzenet elküldve: 2022-02-21 09:02:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 901
OOC üzenetek: 57
Játékstílus: Megfontolt
//Ismét úton//
-A piacon majd veszek neked egy fél zsák almát. *Veregeti meg a ló nyakát, akivel beérnek végre a város részét képező tisztásra. Itt már embereket is jószerével lehet látni, ám nem sokat. A szél itt már elég erősnek mondható, az meg hogy még hideg levegővel is csapkodja, bizony nem igazán szerencsés. Talán ez volt a jobb, hogy a szántótól sétáltak, mert a dokkoknál már szétfújta az ő szemét is ez az idő. A haja szerencsére fonatban, így azt csak ide- oda cibálja. Mikor pedig feltekint az égre, sötét felhők gyülekezete fogadja, egyelőre még nem tömörödtek össze, ám azt üzenik, szinte az ember képébe üvöltik, hogy bármikor, na de tényleg bármikor eleredhet. Ám még megtörténhet, hogy az erős szél tovafújja az egészet és csak a kikötő kap majd a zivatarból.*
-Jobb, ha elintézzük mihamarabb a piacon, amiért jöttünk. *Minél hamarabb annál jobb, így van vele, majd aztán pihennek az egyik fogadóban.*
-Nem igazán utazásra való idő, egyetértesz? *Teszi fel a kérdést az állatnak, csak úgy.*
-A piacon majd veszek neked egy fél zsák almát. *Veregeti meg a ló nyakát, akivel beérnek végre a város részét képező tisztásra. Itt már embereket is jószerével lehet látni, ám nem sokat. A szél itt már elég erősnek mondható, az meg hogy még hideg levegővel is csapkodja, bizony nem igazán szerencsés. Talán ez volt a jobb, hogy a szántótól sétáltak, mert a dokkoknál már szétfújta az ő szemét is ez az idő. A haja szerencsére fonatban, így azt csak ide- oda cibálja. Mikor pedig feltekint az égre, sötét felhők gyülekezete fogadja, egyelőre még nem tömörödtek össze, ám azt üzenik, szinte az ember képébe üvöltik, hogy bármikor, na de tényleg bármikor eleredhet. Ám még megtörténhet, hogy az erős szél tovafújja az egészet és csak a kikötő kap majd a zivatarból.*
-Jobb, ha elintézzük mihamarabb a piacon, amiért jöttünk. *Minél hamarabb annál jobb, így van vele, majd aztán pihennek az egyik fogadóban.*
-Nem igazán utazásra való idő, egyetértesz? *Teszi fel a kérdést az állatnak, csak úgy.*
8985. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-21 07:56:47
Üzenet elküldve: 2022-02-21 07:56:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 601
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
*Ha bizony hisz, és miért ne hinne a mágusnak, akitől tanulni szeretne, akkor a mágiával akár egy egész tornyot is lehet lebegtetni. Az meg aztán nem semmi, neki is nagy hasznára lehetne egy ilyen képesség. Csendben figyel, meghallgatja és jegyzi amit a férfi elmond neki, az alapján pedig még elég sok mindent nem tud erről a városról, amiben egy ideje már él.*
-Védő mágia? Akkor csak azt eresztenek ide be, akit akarnak? Még sose hallottam ilyet, látni meg főképpen nem láttam, de ha ezt állítod… *Arra tényleg nagy naivitás lenne alapozni, hogy mert a környéken élő népek békések és mindenki a saját seggén szeretne ülni, azért nem építettek falakat.*
-Akkor jól megbújnak ezek a mágusok a homályban, hogy eddig még nem igazán hallottam róluk. Bár most, hogy mondod… nemérdekes. *Legyint, mert arra bizony jól emlékszik, mikor maga a város névadója jött el, hogy megnézze magának milyen lények élnek a területen. Inkább valamiféle istenségnek tűnt akkor, ám biztos benne, hogy akkor ő is mágus lehetett csupán. Majd az arany átadásával és egy kézszorítással meg is állapodnak.*
-Ez a beszéd! Hogy is szólíthatom mester? *Kérdez rá, mert nem akar tiszteletlen lenni, legalábbis most még bizonyosan nem, a végén még kibabrálna vele és otthagyná valahol az ingoványban, majd meglépne az aranyával.*
-A toronyban könyvek? De nem azt mondtad, hogy az lebeg? Hogy jutunk oda fel? *Néz kicsit értetlenül, bár sejti, hogy a mágusoknak van erre valami trükk a tarsolyukban.*
-Ha gondolod, akkor menjünk arra. Te bizonyára jobban ismered az utat odafelé. *Fogja meg a lovát és maga mellett léptetve, ha a férfi elindul a főtér felé, akkor vele tart.*
*Ha bizony hisz, és miért ne hinne a mágusnak, akitől tanulni szeretne, akkor a mágiával akár egy egész tornyot is lehet lebegtetni. Az meg aztán nem semmi, neki is nagy hasznára lehetne egy ilyen képesség. Csendben figyel, meghallgatja és jegyzi amit a férfi elmond neki, az alapján pedig még elég sok mindent nem tud erről a városról, amiben egy ideje már él.*
-Védő mágia? Akkor csak azt eresztenek ide be, akit akarnak? Még sose hallottam ilyet, látni meg főképpen nem láttam, de ha ezt állítod… *Arra tényleg nagy naivitás lenne alapozni, hogy mert a környéken élő népek békések és mindenki a saját seggén szeretne ülni, azért nem építettek falakat.*
-Akkor jól megbújnak ezek a mágusok a homályban, hogy eddig még nem igazán hallottam róluk. Bár most, hogy mondod… nemérdekes. *Legyint, mert arra bizony jól emlékszik, mikor maga a város névadója jött el, hogy megnézze magának milyen lények élnek a területen. Inkább valamiféle istenségnek tűnt akkor, ám biztos benne, hogy akkor ő is mágus lehetett csupán. Majd az arany átadásával és egy kézszorítással meg is állapodnak.*
-Ez a beszéd! Hogy is szólíthatom mester? *Kérdez rá, mert nem akar tiszteletlen lenni, legalábbis most még bizonyosan nem, a végén még kibabrálna vele és otthagyná valahol az ingoványban, majd meglépne az aranyával.*
-A toronyban könyvek? De nem azt mondtad, hogy az lebeg? Hogy jutunk oda fel? *Néz kicsit értetlenül, bár sejti, hogy a mágusoknak van erre valami trükk a tarsolyukban.*
-Ha gondolod, akkor menjünk arra. Te bizonyára jobban ismered az utat odafelé. *Fogja meg a lovát és maga mellett léptetve, ha a férfi elindul a főtér felé, akkor vele tart.*
8984. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-20 16:49:00
Üzenet elküldve: 2022-02-20 16:49:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 424
OOC üzenetek: 39
Játékstílus: Vakmerő
//Látszólagos semmittevés//
- Meglehet. Viszonyítási alapom az nincs, de panaszra semmi okom. Jól megy a sorom, jól is keresek. Talán az istenek kedvelnek.* Rántja meg a vállát, mert valóban kijár neki némi szerencse azok után, hogy ennyit szenvedett Pirtianesben.*
- Nincs nekem arra időm, hogy a lányokkal foglalkozzak. Egyedül Vil volt, aki valamiért nagyon rám volt szállva, de már ő sincs itt.* Furcsa fintora ez az életnek, hogy a fiú nem fut a lányok után, amikor egy bordélyban dolgozva valószínűleg könnyedén megkaphatná őket. Főleg mióta vezető pozícióba került. Mindig is ilyen kis félős fiúcska volt, ebben még most se változott. Most már a közben elérték a várost, szóval hamarosan elérik az útjuk végét.*
- Meglehet. Viszonyítási alapom az nincs, de panaszra semmi okom. Jól megy a sorom, jól is keresek. Talán az istenek kedvelnek.* Rántja meg a vállát, mert valóban kijár neki némi szerencse azok után, hogy ennyit szenvedett Pirtianesben.*
- Nincs nekem arra időm, hogy a lányokkal foglalkozzak. Egyedül Vil volt, aki valamiért nagyon rám volt szállva, de már ő sincs itt.* Furcsa fintora ez az életnek, hogy a fiú nem fut a lányok után, amikor egy bordélyban dolgozva valószínűleg könnyedén megkaphatná őket. Főleg mióta vezető pozícióba került. Mindig is ilyen kis félős fiúcska volt, ebben még most se változott. Most már a közben elérték a várost, szóval hamarosan elérik az útjuk végét.*
8983. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-19 00:41:34
Üzenet elküldve: 2022-02-19 00:41:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 191
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Rémálmok és lidércek//
*Ő úgy tudta közel van a lány. De csak mennek és mennek. Helyzetétől meg mielőbb szabadulna bármi áron.*
-Mikkkkkorrrrr érrrrünnnnkkk koda?
*Mikor már a fák közé vezetik egyáltalán nem érti a dolgot. Általában hintóban utazott úgyhogy a tájat se ismeri annyira. A tisztásra érve lesz ismerősebb a hely számára. A városba hozta ez a pór. Micsoda szégyen! Csak meg ne lássák így. Méghozzá ha nem volna elég annak a némbernek, hogy a szántóföldekről ideáig hozta el még a piac felé is indulna meg. Na, azt azért már nem. Alon le is cövekel.*
-Ne ne nekkemmm nem. Így engem ne ne nem láthatnak meg. Neke nekem nevem van. Így nem lehet.
*Hiába fagyhalál, halál utáni sokk azért mindennek van határa. Egy szál semmiben egy sivatagi pór karjaiba kapaszkodva nem fog átvágni a piacon az biztos. El is ásná magát örökre a felsőbb körökben.*
*Ő úgy tudta közel van a lány. De csak mennek és mennek. Helyzetétől meg mielőbb szabadulna bármi áron.*
-Mikkkkkorrrrr érrrrünnnnkkk koda?
*Mikor már a fák közé vezetik egyáltalán nem érti a dolgot. Általában hintóban utazott úgyhogy a tájat se ismeri annyira. A tisztásra érve lesz ismerősebb a hely számára. A városba hozta ez a pór. Micsoda szégyen! Csak meg ne lássák így. Méghozzá ha nem volna elég annak a némbernek, hogy a szántóföldekről ideáig hozta el még a piac felé is indulna meg. Na, azt azért már nem. Alon le is cövekel.*
-Ne ne nekkemmm nem. Így engem ne ne nem láthatnak meg. Neke nekem nevem van. Így nem lehet.
*Hiába fagyhalál, halál utáni sokk azért mindennek van határa. Egy szál semmiben egy sivatagi pór karjaiba kapaszkodva nem fog átvágni a piacon az biztos. El is ásná magát örökre a felsőbb körökben.*
8982. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-19 00:34:14
Üzenet elküldve: 2022-02-19 00:34:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 250
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia nyomában//
*Aborath vajon szereti-e ha hízelegnek neki? Van egy bizonyos önismerete, hogy a túlzást észrevegye, de talán jobban veszi mint mikor leszólják a viseletét. De legalább felsegítette a lány a földről. Bár van még mit tanulnia az illemről. Az Abogr mester tornyának megemlítésére kapott reakción a szélmágus jót mosolyog.*
-Biztosíthatom, hogy létezik. És mindez még csak meg se közelíti a mágia lehetőségeit. Maga Arthenior is a mágiának köszönheti, hogy még talpon áll. Gondolkozott már rajta, hogy miképp lehet, hogy nincsenek egy városnak falai? Bizony ismeretlen mágikus védművek vigyázzák az egykori Szél városának lakóit. A varázslás tudománya bizonyos kezekben nem több mint néhány trükk, de az igazi mesterek olyan hatalommal rendelkeznek amivel a politikára vagy akár egész Lanawin világára hatással lehetnek. Ezért is fontos komolyan venni és ezért is kell a formuláknál többet átadni a tanítóknak. Egy mágusnak kötelező ismernie magát a világot és a filozófiát amivel használhatja a hatalmát különben veszélyessé válhat másokra és önmagára.
*Okoskodik még egy sort jó mágushoz méltóan. Bizony ha az aranyhajú tőle kíván tanulni fel kell készülnie hasonló hosszú végtelen monológokra. A szinte baráti vállveregetésre a férfi arcán egy izom se rezdül. Vagy azért mert az érintés nem tetszett vagy mert úgy gondolja nem veszik komolyan. Viszont a másik tényleg tanulni kíván és ezt meg is fizetné rendesen. Lévén saját tudása még nem olyan nagy, hogy azzal egy élő katasztrófát szabadítson a világra és szüksége is van a pénzre így megrázza a felé nyújtott kezet.*
-Rendben. Ez esetben szívesen megtanítom amire tudom.
*Súlyos kis csomagot kapott amit el is tesz. Ebből telik majd pipadohányra. Hiányzik is neki kedvenc tevékenysége. Viszont a lány máris lovat vezet elő és indulna is. A férfi sóhajt, de nem panaszkodhat ilyen busás fizetség után. Amit nem számolt meg úgyhogy az is lehet csak egy zsák követ kapott, de azért reméli, hogy nem.*
-Talán az említett toronyba lenne érdemes ellátogatnunk, ami a Lihanech-i tó partján található. Ott hasznos könyvek találhatóak a témával kapcsolatban. Amennyiben ma kíván elindulni a főtérről előnyösebb lenne elhagynunk a várost.
*Aborath vajon szereti-e ha hízelegnek neki? Van egy bizonyos önismerete, hogy a túlzást észrevegye, de talán jobban veszi mint mikor leszólják a viseletét. De legalább felsegítette a lány a földről. Bár van még mit tanulnia az illemről. Az Abogr mester tornyának megemlítésére kapott reakción a szélmágus jót mosolyog.*
-Biztosíthatom, hogy létezik. És mindez még csak meg se közelíti a mágia lehetőségeit. Maga Arthenior is a mágiának köszönheti, hogy még talpon áll. Gondolkozott már rajta, hogy miképp lehet, hogy nincsenek egy városnak falai? Bizony ismeretlen mágikus védművek vigyázzák az egykori Szél városának lakóit. A varázslás tudománya bizonyos kezekben nem több mint néhány trükk, de az igazi mesterek olyan hatalommal rendelkeznek amivel a politikára vagy akár egész Lanawin világára hatással lehetnek. Ezért is fontos komolyan venni és ezért is kell a formuláknál többet átadni a tanítóknak. Egy mágusnak kötelező ismernie magát a világot és a filozófiát amivel használhatja a hatalmát különben veszélyessé válhat másokra és önmagára.
*Okoskodik még egy sort jó mágushoz méltóan. Bizony ha az aranyhajú tőle kíván tanulni fel kell készülnie hasonló hosszú végtelen monológokra. A szinte baráti vállveregetésre a férfi arcán egy izom se rezdül. Vagy azért mert az érintés nem tetszett vagy mert úgy gondolja nem veszik komolyan. Viszont a másik tényleg tanulni kíván és ezt meg is fizetné rendesen. Lévén saját tudása még nem olyan nagy, hogy azzal egy élő katasztrófát szabadítson a világra és szüksége is van a pénzre így megrázza a felé nyújtott kezet.*
-Rendben. Ez esetben szívesen megtanítom amire tudom.
*Súlyos kis csomagot kapott amit el is tesz. Ebből telik majd pipadohányra. Hiányzik is neki kedvenc tevékenysége. Viszont a lány máris lovat vezet elő és indulna is. A férfi sóhajt, de nem panaszkodhat ilyen busás fizetség után. Amit nem számolt meg úgyhogy az is lehet csak egy zsák követ kapott, de azért reméli, hogy nem.*
-Talán az említett toronyba lenne érdemes ellátogatnunk, ami a Lihanech-i tó partján található. Ott hasznos könyvek találhatóak a témával kapcsolatban. Amennyiben ma kíván elindulni a főtérről előnyösebb lenne elhagynunk a várost.
8981. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-02-18 08:54:03
Üzenet elküldve: 2022-02-18 08:54:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Elő vannak készítve a félig feldolgozott áruk, azonban némi pihenés után most már magának is illene lőni valamit. El is indul, hogy felkeresse a nappal nyüzsgő szántókat. Bizony, ebben az időszakban, hajnal tájt gyakori a látvány, ahogy egy fácán vagy, ami még annál is szerencsésebb lenne, egy páva csipegeti a földeken a leesett és földdel el nem fedett magokat. Ide még csak csalit se kell magával hoznia, elég a fegyver és néhány nyílvessző, bár, ha az első nem talál be, akkor a környék összes madarának már csak a hűlt helyét fogja találni. Ahogy a találóskérdés is mutatja, ha négyből egy madarat lelősz mennyi is marad? Hát egy se, mert a többi se hülye és elrepül. Még a tisztáson előkészíti a fegyvert, hogy minél kevesebb mozdulatot kelljen tennie majd odakinn. Tudja pontosan, hogy melyik szántóhoz akar menni, ha meg ott nem fog találni éppen csipegető szárnyast, akkor kúszik a következőhöz. Egészen halkan kell lépnie, ami azt jelenti, hogy gyakorta a lába elé kell nézzen, ebben az időszakban még sok a leesett faág és gally, ám szerencsére a környékbeli lakosok hamar összeszedik, mert abból lesz a legjobb gyújtós. Szerencsére a szemei is jók még, így erősen bizakodik benne, hogy ma nem megy haza üres kézzel. Amint megvan az előkészületekkel indul is a szántók irányába. *
-Igen, egy páva lenne a legjobb, egy szép kerek madár, a tollát eladnám kalapnak. *Bizony egy szép madárból akár egy hétig is elvan, ha nincsen más, sőt, egy pávából még arany is esne le, annak a tolláért többet adnak, mint a fácánnéért.*
-Igen, egy páva lenne a legjobb, egy szép kerek madár, a tollát eladnám kalapnak. *Bizony egy szép madárból akár egy hétig is elvan, ha nincsen más, sőt, egy pávából még arany is esne le, annak a tolláért többet adnak, mint a fácánnéért.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9568-9587