//Gyerekjáték//
*Emlékszik arra a napra mikor először tette be a csupasz, piszkos kis talpát a Rezidencia előszobájába. A tágas, üres váróterem, az anno díszes, ma már picit lelakottabb lépcső. Valóban nem hangzik olyan jónak mint ami, de látszatra sokkalta otthonosabb mint azt sokan hinnék.
Ebben pedig az ott lévők sokan tesznek hozzá, hogy a hatalmas házat, napi szinten rendbe tartják.
Azok az apró kis kezek, amik aprókat tesznek, de gyakran meglehetősen sokat számít, sokak meglepetésére. Még ha az csak annyit jelent, hogy a szétszórt fakockákat teszik a helyükre.
Fogalma sincs igazán az illemről, vagy az etikettről. De Mai mindig örül annak, ha megöleli. Még Alaver is megpaskolja buksiját olykor olykor mikor megöleli, amikor épp nem egymás idegeire mennek, Cilia bugyuta csínytevéseivel.
A fiú hebegő kérdésére, csak biztatóan bólint egyet mosollyal.*
- Igen, te nem akartál elüldözni, mint sokan itt a városban.
*Mert hát okot adott az embereknek. Egy kisebb pletyka már járta az utcákat arról a fürge léptű elf lányról, aki egy farkaskutyával járja a város utcáit, még szerencse, hogy akkora híre nem ment, hogy a városőrség körözést adjon ki a fejére. Mert akkor bizony lehet nem a Rezidencián kötött volna ki, hanem egy tömlöc mélyén.*
-A gyógyitalok, és készítésük, és hogy ezt, ezt, ezt, ha beteg, hogy gyógyítsam meg.
* Mutat végig a fiú, fején, mellkasán, és hasán, rámutatva az általános nyavalyákra amiket az ember könnyedén elkaphat.*
-Nekem van, csak nem itt. Tüske a neve. De csak ekkora.
* Mutatja két ujjával a tőrjének a méretét, ami nagyjából az alkarjával megegyező.*
- De Mai azt mondta, majd ha nagy leszek csak akkor tanulhatom meg, hogy lehet használni. Pedig sokat használtam az erdőben.
*Meséli el kicsit szomorkásan, mert hiányzik neki a tőrje, de sajnos a szabály az szabály.*
- Fakardokkal szoktak játszani a többiek, azt szabad.
*Az igaziakat pedig nem igazán látott még senkinek se a Rezidencián. A legutolsó alkalom amit feltud idézni, az a fekete hajú nő, aki egyszer náluk járt. Neki volt belőle kettő is.
Nem kizárt, hogy a felnőttek, hasznot húznak abból, hogy a kis szorgos kezek, tesznek és vesznek a rezidencia környékén. De ez inkább közösségépítő, és tanító jellegű mintsem, olyan amiből igazán hasznot lehet húzni.
Fordul bizony, és ha igazából tudná, hogy mennyire képes szedni a lábát a leányka, lehet meglepődne a fiú. Sokan voltak azok akik csak bottal tudták ütni a nyomát. A folyóhoz érve, a fiúhoz hasonlóan kezd el keresgélni a kavicsok között, de az gyorsabban talál mint ő. Dobását végignézve, ő is halkan felkacag. Még a kő csobbanásának hangja is tetszik neki.*
-Merre.. merre.. ÁHÁ!
*Szólal fel egy szebbet találva, nem annyira kerek, de egész lapos megteszi. Végigsimít a kavicson, hogy a rátapadt apróbb kavicsokat lesöpörje róla. Majd lábait egy enyhe terpeszben tartva, lejjebb viszi súlypontját. Jobb karját meglendíti, és repül is a kő. Csak épp a nagy részét, egy nagy ívben átrepülve élesen csapódik be a vízbe szinte hangtalanul. Szikra csak bambán pislog egy keveset, majd egy hangos kacajban fakad ki saját kétbalkezességén.*
-Hát így biztos nem.
*Rázza meg fejét, játékos rosszallással, majd keresi is tovább a következő követ.*