//Nyílt//
~Szabadság, édes szabadság!~
*Ha ruhája engedné, még lehet, táncra is perdülne, miközben a kellemes friss levegőn, az enyhe szél simogatását élvezve, a madarak csicsergését hallgatva, a fák koronái alatt sétálgat, miközben a tisztásra ér.
Az előbb felsorolt dolgok többet érnek neki még a legdrágább ékszernél is, na nem mint ha azoknak nem szokott volna roppant mód örülni. Hogy miért? Ritkán jár erre, kinn a természetben. Általában nincs rá ideje. Tanulnia kell egész nap, mert minden este be kell számolnia szüleinek az aznapi tevékenységeiről, sőt, még a holnapi napirendjéről is. Ha pedig nem halad eleget a tanulással, annak szülei nem nagyon szoktak örülni.
Kivételes alkalom ez, hogy időt tud szakítani a semmittevésre is, mert ezúttal apja is rábólintott, hogy ez a nap csak az övé, és azt csinálhat, amihez csak kedve van. De csak ma, szigorúan csak ma.
Amikor arra gondolt, hogy a tisztáson kellemesen töltheti majd az idejét, nem épp arra gondolt, hogy saját tulajdon bátyjába botlik majd bele itt is. Ráadásul nem is egyedül van, beszélget valakivel. Egy nővel, aki gnóm, ha Alenia nem téved. De miért is tévedne?
Kecses, lassú léptekkel közelíti meg a párocskát, és már előre figyeli Aleimord arckifejezését. Bizonyára a férfi sem számított arra, hogy itt fognak találkozni. Bátyja általában azzal szokta piszkálni, hogy a szobája a börtöne, mert szinte egész életét ott tölti, most mégis a szabadban futnak össze teljesen véletlenül.*
- Üdvözlöm, Kisasszony! Szép napot kívánok!
*Köszön először a lánynak, mert úgy illik, hogy a nőnek köszön először. Na meg Aleimord-nak miért is köszönne? Már megtette reggel. Szóval üdvözli a gnómot, de nem hajol meg, semmi ilyesmit nem tesz, ahhoz túl büszke származására, hogy bármiféle alázatot mutasson felebarátjának. Amint túl van ezen, bátyja mellé sétál, és halkan megszólal, de úgy, hogy azt még a lány is hallja.*
- Neked nem edzened kéne, vagy valami, ahelyett, hogy nőkkel lopod a napot? Apa nem fog örülni, ha ezt elmondom neki.
*Aztán végül sosem árulkodik. Ki tudja miért. Talán ő maga is tudja, hogy az nem szép dolog.*
- Végül is, nekem mindegy. Nekem addig jó, amíg te nem csinálsz semmit. *Vállat ránt.* Na de ki vele, mit keresel itt? És ő ki? Illetve...
*Azzal újra a lány felé fordul, és biztatóan mosolyog rá.*
- Szabad megtudnom a kedves nevét, Kisasszony?