Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 269 (5361. - 5380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
5380. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-20 11:06:42
Üzenet elküldve: 2017-06-20 11:06:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
*Nem olyan csendes és elhagyatott a tisztás, mint ahogyan azt Livash szeretné, de talán valami jó is kisülhet abból, ha kilép a fák árnyékából, és nem csak leskelődik, hogy mi történik. Egy szép lovat lát, egy embert és két elfet. ~A viseletük alapján nemesek lehetnek, vagy valami olyasmi.~ Livash megnézi, hogy a sebei kilátszanak-e, és amikor meggyőződött róla, hogy nem, akkor végre kilép a tisztásra, és egy fának döntve a hátát nézi egy darabig a többieket, amíg észre nem veszik, vagy meg nem szólítják.*
*Nem olyan csendes és elhagyatott a tisztás, mint ahogyan azt Livash szeretné, de talán valami jó is kisülhet abból, ha kilép a fák árnyékából, és nem csak leskelődik, hogy mi történik. Egy szép lovat lát, egy embert és két elfet. ~A viseletük alapján nemesek lehetnek, vagy valami olyasmi.~ Livash megnézi, hogy a sebei kilátszanak-e, és amikor meggyőződött róla, hogy nem, akkor végre kilép a tisztásra, és egy fának döntve a hátát nézi egy darabig a többieket, amíg észre nem veszik, vagy meg nem szólítják.*
5379. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-20 10:54:51
Üzenet elküldve: 2017-06-20 10:54:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nairada//
- Igazán hálás... *Bólogat megismételve a szavakat.
Lenéz a holmijára és leemeli a táskáról a bakancsát, majd egy-egy gyors mozdulattal bújik bele. A fűzőket nem köti be, lazán lóg rajta, ahogy a lábbeli nyelve is annak orrára hajlik. Egy fokkal mégiscsak jobb, még ha nem is öltözik olyan szép városi ruhába, mint amilyenbe ott szokás mutatkozni. Méretes hátizsákját hátára kapja, majd egy mozdulattal el is rendezi mindkét vállán.*
- Menjünk. *Mondja egykedvűen, ahogy hátat fordít a nőnek és végig sétál a tisztást szegélyező fák között, hogy ki érjenek a rétre, amin át kell gyalogolniuk, ha a városba akarnak jutni. Az ork közben elgondolkodik, hogy merre lenne a leggyorsabb ezt kivitelezni, aztán végül eszébe jut, hogy így is, úgy is csak egy utat ismer, ami a folyó felé vezet.
Menet közben megigazítja fonatait, hogy felfogja őket a feje tetejére, ha kiérnek a napra nem lesz túl szerencsés kiengedett hajjal masírozni végig a városon. Úgy isszák magukba a meleget vaskos tincsei, mint matróz a grogot.
A kérdés hallatán megemeli fél szemöldökét és válaszolni is, valami mérsékelten bunkó stílusban, ha az a kérdés nem folytatódna. Mert, hogy folytatódik méghozzá a lány tudta nélkül is a legszerencsétlenebb módon. Első gondolata az, hogy egy fának szegezi a lányt azzal a karddal, ami megmaradt a táborából. Végül nem tesz ilyesmit, megfordul menet közben, hogy bosszúsan tekintsen a nőre, s ha látja annak tekintetében az ártatlanság egy kicsiny jelét is - miszerint fogalma sincs miről beszél - akkor csak morogva visszafordul.*
- A fajtád kinyírta őket. *Morogja, mély, rozsdás hangján, amely ha lehet még ellenszenvesebb, mint valaha. Ha csak félig a fajtája is az a bizonyos faj, mely felgyújtotta a nem túl tekintélyes, de otthont adó erődjüket, s lemészárolta a nőket és gyerekeket is, még akkor is így hivatkozik rájuk. Főleg, hogy első ránézésre nem tudja megmondani sohasem, hogy most kecses emberről, vagy félvérről van szó. Nem is érdekli, mindkét faj és azoknak keveréke is hidegen hagyja.*
- A folyóparton átsétálunk, onnan vezet egy ösvény a temetőbe, amin át a templomhoz lehet jutni. *Vázolja fel a tervet, hogy a lényegnél maradjanak. Nem mondja ki hangosan, de a nő már tudhatja, hogy a templomtól talán egy köpésre sincs a gazdagnegyed, ahol megkeresheti a saját házát.*
- Igazán hálás... *Bólogat megismételve a szavakat.
Lenéz a holmijára és leemeli a táskáról a bakancsát, majd egy-egy gyors mozdulattal bújik bele. A fűzőket nem köti be, lazán lóg rajta, ahogy a lábbeli nyelve is annak orrára hajlik. Egy fokkal mégiscsak jobb, még ha nem is öltözik olyan szép városi ruhába, mint amilyenbe ott szokás mutatkozni. Méretes hátizsákját hátára kapja, majd egy mozdulattal el is rendezi mindkét vállán.*
- Menjünk. *Mondja egykedvűen, ahogy hátat fordít a nőnek és végig sétál a tisztást szegélyező fák között, hogy ki érjenek a rétre, amin át kell gyalogolniuk, ha a városba akarnak jutni. Az ork közben elgondolkodik, hogy merre lenne a leggyorsabb ezt kivitelezni, aztán végül eszébe jut, hogy így is, úgy is csak egy utat ismer, ami a folyó felé vezet.
Menet közben megigazítja fonatait, hogy felfogja őket a feje tetejére, ha kiérnek a napra nem lesz túl szerencsés kiengedett hajjal masírozni végig a városon. Úgy isszák magukba a meleget vaskos tincsei, mint matróz a grogot.
A kérdés hallatán megemeli fél szemöldökét és válaszolni is, valami mérsékelten bunkó stílusban, ha az a kérdés nem folytatódna. Mert, hogy folytatódik méghozzá a lány tudta nélkül is a legszerencsétlenebb módon. Első gondolata az, hogy egy fának szegezi a lányt azzal a karddal, ami megmaradt a táborából. Végül nem tesz ilyesmit, megfordul menet közben, hogy bosszúsan tekintsen a nőre, s ha látja annak tekintetében az ártatlanság egy kicsiny jelét is - miszerint fogalma sincs miről beszél - akkor csak morogva visszafordul.*
- A fajtád kinyírta őket. *Morogja, mély, rozsdás hangján, amely ha lehet még ellenszenvesebb, mint valaha. Ha csak félig a fajtája is az a bizonyos faj, mely felgyújtotta a nem túl tekintélyes, de otthont adó erődjüket, s lemészárolta a nőket és gyerekeket is, még akkor is így hivatkozik rájuk. Főleg, hogy első ránézésre nem tudja megmondani sohasem, hogy most kecses emberről, vagy félvérről van szó. Nem is érdekli, mindkét faj és azoknak keveréke is hidegen hagyja.*
- A folyóparton átsétálunk, onnan vezet egy ösvény a temetőbe, amin át a templomhoz lehet jutni. *Vázolja fel a tervet, hogy a lényegnél maradjanak. Nem mondja ki hangosan, de a nő már tudhatja, hogy a templomtól talán egy köpésre sincs a gazdagnegyed, ahol megkeresheti a saját házát.*
5378. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-19 23:17:45
Üzenet elküldve: 2017-06-19 23:17:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 682
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Vakmerő
*Szép kis kört tett meg, aminek a java része kihagyható lett volna, ha nem lett volna átkozottul fáradt, és nem lett volna az a tündér a vártnál keményebb ellenfél.
Most már mindegy, hisz úgy látszik, a varázsital mégis működött. Most már nem érzi azt a borzasztó fájdalmat amit eddig, és vérének szivárgása is megállt. A sebei nagyjából begyógyultak, amik pedig nem, azok is bevarasodtak.
Igazából ez Norit is meglepi, nem számított ilyen hatásfokra. Azt hitte, talán a fájdalmán enyhít egy kicsit, dehogy ilyen rövid idő alatt ilyen szembetűnő hatása legyen, az bámulatos. Megérte a pénzét.
Nos, igazából csak az elrejtett csomagjáért jött vissza, de ha már itt van, leül egy kicsit, és nézi az eget, ahogy arra már rég volt lehetősége. Szabadság, édes szabadság. Már kezdte elfelejteni a csúnya ork mellett, milyen is, mikor azt teszi amit akar, és senki nem dirigál bele.
Leül hát egy kicsit lógatni a lábait, nézni a madarakat, mert néha azt is kell, közben végiggondolja napja hátralevő részét. Persze azt, ami nem a menetelésből áll. Először meglátogatja Cliont, aztán felkeresi Arkot. Egyszerűnek tűnik mint a bot, de hogy mi lesz belőle, azt ő sem tudja. Előző éjszaka is csak Noliet szerette volna megvárni.
~Tényleg, hol lehet Nolie? El sem köszöntem tőle.~
Márpedig most már nem fog visszamenni a városba, hogy megkeresse a kis fehér tündért. Gyorsan elhessgeti a gondolatait, magához veszi a táskát, és már hült helye sincs a tisztáson.*
Most már mindegy, hisz úgy látszik, a varázsital mégis működött. Most már nem érzi azt a borzasztó fájdalmat amit eddig, és vérének szivárgása is megállt. A sebei nagyjából begyógyultak, amik pedig nem, azok is bevarasodtak.
Igazából ez Norit is meglepi, nem számított ilyen hatásfokra. Azt hitte, talán a fájdalmán enyhít egy kicsit, dehogy ilyen rövid idő alatt ilyen szembetűnő hatása legyen, az bámulatos. Megérte a pénzét.
Nos, igazából csak az elrejtett csomagjáért jött vissza, de ha már itt van, leül egy kicsit, és nézi az eget, ahogy arra már rég volt lehetősége. Szabadság, édes szabadság. Már kezdte elfelejteni a csúnya ork mellett, milyen is, mikor azt teszi amit akar, és senki nem dirigál bele.
Leül hát egy kicsit lógatni a lábait, nézni a madarakat, mert néha azt is kell, közben végiggondolja napja hátralevő részét. Persze azt, ami nem a menetelésből áll. Először meglátogatja Cliont, aztán felkeresi Arkot. Egyszerűnek tűnik mint a bot, de hogy mi lesz belőle, azt ő sem tudja. Előző éjszaka is csak Noliet szerette volna megvárni.
~Tényleg, hol lehet Nolie? El sem köszöntem tőle.~
Márpedig most már nem fog visszamenni a városba, hogy megkeresse a kis fehér tündért. Gyorsan elhessgeti a gondolatait, magához veszi a táskát, és már hült helye sincs a tisztáson.*
5377. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-19 17:41:17
Üzenet elküldve: 2017-06-19 17:41:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Orgha//
*Elgondolkodik rajta, hogy talán mással kellett volna kezdenie ezt az egészet. Tényleg nehéz eset, abból a szempontól biztosan, hogy nem ugrál úgy, ahogy ő fütyül. Márpedig Nai szereti az ilyet, nagyon is. Hallja hangjában a szarkazmust, mire szem forgatva az eget kezdi bámulni.*
~Orkok... Ha ezt láttam volna elsőre, ide sem jövök megkérdezni...~
*Már nyitná is a száját, hogy ha ennyire nincs ínyére a dolog, akkor inkább hagyják, mikor a nő egy kérdéssel azt sugallja, hogy talán mégiscsak fontolóra veszi a dolgot.*
- A városba? Igen, igen, oda. Pontosabban a gazdagnegyedbe.* Kíváncsian fürkészi szürke szemét, hátha valamit ki tud belőle olvasni, de nem igazán jut sehova. a biccentésre hálásan elmosolyodik. Látja ő, hogy már most sem igazán kedveli őt az ork, de próbálkozni azért lehet. Persze ezt nem veszi személyes sérelemnek, az ilyenek az emberek nagy többségével nincsenek kibékülve.
- Ha elvezetnél oda, azért igazán hálás lennék. *Minden gyanú, vagy kétely nélkül követi, azért pár lépés távolságot megtartva. ~Ugyan mi baj lehetne? Sosem szokott. És egyébként sem nézem ki belőle.~ Kis idő múlva kezdi igazán elunni magát. Oldalra pillant a nőre. ~A harcias külsejéhez képest igazán nőies a maga módján... Persze hozzám fel sem érhet, de ez kérdés egyáltalán?~
- És hogyhogy csak így egyedül? *Kezdi, hogy kicsit enyhítsen a feszültségen, bár elég felszínes és közömbös próbálkozás.* Mármint úgy értem, hogy hol vannak a társaid? Tudod, a többi ork. Már bocsánat, ha tolakodásnak veszed a kérdést, csak kíváncsi vagyok.
*Elgondolkodik rajta, hogy talán mással kellett volna kezdenie ezt az egészet. Tényleg nehéz eset, abból a szempontól biztosan, hogy nem ugrál úgy, ahogy ő fütyül. Márpedig Nai szereti az ilyet, nagyon is. Hallja hangjában a szarkazmust, mire szem forgatva az eget kezdi bámulni.*
~Orkok... Ha ezt láttam volna elsőre, ide sem jövök megkérdezni...~
*Már nyitná is a száját, hogy ha ennyire nincs ínyére a dolog, akkor inkább hagyják, mikor a nő egy kérdéssel azt sugallja, hogy talán mégiscsak fontolóra veszi a dolgot.*
- A városba? Igen, igen, oda. Pontosabban a gazdagnegyedbe.* Kíváncsian fürkészi szürke szemét, hátha valamit ki tud belőle olvasni, de nem igazán jut sehova. a biccentésre hálásan elmosolyodik. Látja ő, hogy már most sem igazán kedveli őt az ork, de próbálkozni azért lehet. Persze ezt nem veszi személyes sérelemnek, az ilyenek az emberek nagy többségével nincsenek kibékülve.
- Ha elvezetnél oda, azért igazán hálás lennék. *Minden gyanú, vagy kétely nélkül követi, azért pár lépés távolságot megtartva. ~Ugyan mi baj lehetne? Sosem szokott. És egyébként sem nézem ki belőle.~ Kis idő múlva kezdi igazán elunni magát. Oldalra pillant a nőre. ~A harcias külsejéhez képest igazán nőies a maga módján... Persze hozzám fel sem érhet, de ez kérdés egyáltalán?~
- És hogyhogy csak így egyedül? *Kezdi, hogy kicsit enyhítsen a feszültségen, bár elég felszínes és közömbös próbálkozás.* Mármint úgy értem, hogy hol vannak a társaid? Tudod, a többi ork. Már bocsánat, ha tolakodásnak veszed a kérdést, csak kíváncsi vagyok.
5376. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-19 16:24:10
Üzenet elküldve: 2017-06-19 16:24:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nairada//
*A nőstény teljesen ki van békülve a becenevekkel, pláne, ha azt nem éppen a kibontakozó barátság legtisztább megnyilvánulásával teszi. Bölcs dolog, hogy a nő nem tesz megjegyzést. Egy orkkal szemben nem nagyon szeretnek a fiatal, szép, védtelen, csinos ruhában járó hölgyek fellázadni, még akkor sem ha nem egy kiéhezett, kangörcsös hímről van szó. Megelégedettséggel veszi tudomásul, hogy ez a lány sem szól megnyilvánulásáért. A végigmérést már kevésbé veszi jó néven.*
- Oj... A szemem itt van fent. *Szólal meg, amikor a lány a lábait kezdi nézni, még akkor is beszól, ha csak rövid ideig teszi, csak hogy legyen valamiért beszólni. A mosoly nem hatja meg.*
- Ez nagyon érdekes... *Feleli recsegős hangjában telve szarkazmussal. Karjait maga előtt keresztezi, lábának karmai az avarba vájnak. Pillantása semmitmondó, csak szemöldökének ráncaiból lehet észrevenni egy kicsiny ellenszenvet. Megadja a módját, hogy az emberek eddigi rosszindulatát a fajtájával kapcsolatban egy kicsivel se csökkentse.*
- Na és... a városba szeretnél eljutni? *Tekint most ő végig a nőn, s annak tagadhatatlan városias külsején. Semmi törzsi tetoválás, a haja olyan lágy és selymes, mint a legkiválóbb kelme, még a szagán is érezni a jó módot, ha nem a nemességet.
Biccent abba az irányba, amerre a város határa helyezkedik el. Tudja merre vannak az emberek nagyobb számban. Kell tudnia, hogy elkerülhesse. Ez a biccentés felajánlja neki, hogy követheti, ha meri, ha viszont nem a nősténynek az is megfelel, ha csak elmagyarázza melyik fánál kell jobbra fordulni. Gúnyosan elmosolyodik, amiből aligha sejlik át valami a kendőn keresztül.*
*A nőstény teljesen ki van békülve a becenevekkel, pláne, ha azt nem éppen a kibontakozó barátság legtisztább megnyilvánulásával teszi. Bölcs dolog, hogy a nő nem tesz megjegyzést. Egy orkkal szemben nem nagyon szeretnek a fiatal, szép, védtelen, csinos ruhában járó hölgyek fellázadni, még akkor sem ha nem egy kiéhezett, kangörcsös hímről van szó. Megelégedettséggel veszi tudomásul, hogy ez a lány sem szól megnyilvánulásáért. A végigmérést már kevésbé veszi jó néven.*
- Oj... A szemem itt van fent. *Szólal meg, amikor a lány a lábait kezdi nézni, még akkor is beszól, ha csak rövid ideig teszi, csak hogy legyen valamiért beszólni. A mosoly nem hatja meg.*
- Ez nagyon érdekes... *Feleli recsegős hangjában telve szarkazmussal. Karjait maga előtt keresztezi, lábának karmai az avarba vájnak. Pillantása semmitmondó, csak szemöldökének ráncaiból lehet észrevenni egy kicsiny ellenszenvet. Megadja a módját, hogy az emberek eddigi rosszindulatát a fajtájával kapcsolatban egy kicsivel se csökkentse.*
- Na és... a városba szeretnél eljutni? *Tekint most ő végig a nőn, s annak tagadhatatlan városias külsején. Semmi törzsi tetoválás, a haja olyan lágy és selymes, mint a legkiválóbb kelme, még a szagán is érezni a jó módot, ha nem a nemességet.
Biccent abba az irányba, amerre a város határa helyezkedik el. Tudja merre vannak az emberek nagyobb számban. Kell tudnia, hogy elkerülhesse. Ez a biccentés felajánlja neki, hogy követheti, ha meri, ha viszont nem a nősténynek az is megfelel, ha csak elmagyarázza melyik fánál kell jobbra fordulni. Gúnyosan elmosolyodik, amiből aligha sejlik át valami a kendőn keresztül.*
5375. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-19 15:47:50
Üzenet elküldve: 2017-06-19 15:47:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vickem//
*Nolie jóval törékenyebb, mit bárki más. Nem neki volt a legkeservesebb élte, hiszen nem ölték meg a szüleit, nem gyújtották rájuk a házat, nem rabolták el. Messze szerencsésebb volt, mint azok, akikkel eddig találkozott. Mégis össze volt törve. Míg másokat megedzettek a tragédiák, és apró kavicsból sziklává nőtték ki magukat, addig tündér visszahúzódott a saját kis világába, és még a kavicsból is jégszilánkot csinált, amit mindenki fél megérinteni, de elég egy rossz mozdulat, hogy darabokra törjön.*
-Egyik rosszabbul hangzik, mint a másik. *Hüledezik kissé talán túl teátrálisan is. Tartották már láncok, verték és kínozták, de színpadra még sosem kellett állnia.* Inkább lennék a bohóc vagy a rém, aki a műsorszámok végén szórakoztatja a kicsiket, kiugrik a dobozból... Ilyenek.
*Nem, rendhagyó cirkuszi előadást sem látott még soha életében, csak beszámolókat hallott a lélegzetelállító attrakciókról.*
-Nem hiszem. *Mosolyog biztatóan.* De az is egyéntől függ, mennyi időt kell a tekercsek és könyvek között töltenie. Az évek alatt megtanultam gyorsan olvasni, és szinte mindent megjegyzek, amit olvasok, így nem kell valamit többször átnéznem. Így próbálom pár hat alatt behozni az éves lemaradásokat.
*Nem akarja magát fényezni, csak a mondandója végén jön rá, hogy ez milyen egomán volt, pedig csak biztatni szerette volna a férfit. Még bele is pirul. Mindenbe belepirul. Ha valami nem úgy történik, ahogy eltervezte, ha valaki hozzászól, ha találkozik egy ismerőssel, ha segítséget kell kérnie... Bármi történik, a hófehér buksi lángvörösben ég.*
-Izgalmasan hangzik! *Lenne egy állandó munkája, hasznossá tehetné magát, és nem mellesleg nem kéne egyedül járnia a a várost. Ott lenne Vickem, aki vigyázna rá. Nem mintha szüksége lenne felvigyázóra! De a díszes, kihívó ruháknak még a gondolatával sem sikerül megbarátkoznia, reméli, hogy azokat jó messzire elkerülhetni.*
-Mehetünk ebédelni is előbb, persze.
*Nincs az az égi áldás, aminek a kedvéért ellent mondana bárkinek. Abból vita lenne, érvelnie kéne, győzködnie a másikat; csupa-csupa olyan megerőltető dolog, amihez nem ért.*
-És, hol eszünk? *Érdeklődik, miközben lassan elindul kifelé a tisztásról, a folyópart felé.*
//Vickem//
*Nolie jóval törékenyebb, mit bárki más. Nem neki volt a legkeservesebb élte, hiszen nem ölték meg a szüleit, nem gyújtották rájuk a házat, nem rabolták el. Messze szerencsésebb volt, mint azok, akikkel eddig találkozott. Mégis össze volt törve. Míg másokat megedzettek a tragédiák, és apró kavicsból sziklává nőtték ki magukat, addig tündér visszahúzódott a saját kis világába, és még a kavicsból is jégszilánkot csinált, amit mindenki fél megérinteni, de elég egy rossz mozdulat, hogy darabokra törjön.*
-Egyik rosszabbul hangzik, mint a másik. *Hüledezik kissé talán túl teátrálisan is. Tartották már láncok, verték és kínozták, de színpadra még sosem kellett állnia.* Inkább lennék a bohóc vagy a rém, aki a műsorszámok végén szórakoztatja a kicsiket, kiugrik a dobozból... Ilyenek.
*Nem, rendhagyó cirkuszi előadást sem látott még soha életében, csak beszámolókat hallott a lélegzetelállító attrakciókról.*
-Nem hiszem. *Mosolyog biztatóan.* De az is egyéntől függ, mennyi időt kell a tekercsek és könyvek között töltenie. Az évek alatt megtanultam gyorsan olvasni, és szinte mindent megjegyzek, amit olvasok, így nem kell valamit többször átnéznem. Így próbálom pár hat alatt behozni az éves lemaradásokat.
*Nem akarja magát fényezni, csak a mondandója végén jön rá, hogy ez milyen egomán volt, pedig csak biztatni szerette volna a férfit. Még bele is pirul. Mindenbe belepirul. Ha valami nem úgy történik, ahogy eltervezte, ha valaki hozzászól, ha találkozik egy ismerőssel, ha segítséget kell kérnie... Bármi történik, a hófehér buksi lángvörösben ég.*
-Izgalmasan hangzik! *Lenne egy állandó munkája, hasznossá tehetné magát, és nem mellesleg nem kéne egyedül járnia a a várost. Ott lenne Vickem, aki vigyázna rá. Nem mintha szüksége lenne felvigyázóra! De a díszes, kihívó ruháknak még a gondolatával sem sikerül megbarátkoznia, reméli, hogy azokat jó messzire elkerülhetni.*
-Mehetünk ebédelni is előbb, persze.
*Nincs az az égi áldás, aminek a kedvéért ellent mondana bárkinek. Abból vita lenne, érvelnie kéne, győzködnie a másikat; csupa-csupa olyan megerőltető dolog, amihez nem ért.*
-És, hol eszünk? *Érdeklődik, miközben lassan elindul kifelé a tisztásról, a folyópart felé.*
5374. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-19 14:04:33
Üzenet elküldve: 2017-06-19 14:04:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Orgha//
~Hófehérke? Most komolyan? értem én az asszociációt, de hát na!~
*nem rajong túlságosan a becézésért, de nem mond erről semmit sem. Elvégre ő kért segítséget, nem igaz? nem árt ilyenkor legalább színlelni az alázatosságot, legalább amíg megteszi az a másik fél. Ahogy feláll, alaposabban is végigméri. Jóval fölé magasodik a nő, bár ezt már megszokhatta. Nem mondható alacsonynak sem, de az utcán sétálva bőven vannak, akikre fel kell néznie, ha hozzájuk akar szólni. Kicsit zavarja, hogy a nő arcából nem sokat lát, mivel egy kendő takarja el. Csak a szeme látszódik ki, az pedig sok jóval nem kecsegtet. nagyot sóhajt, hiszen ebből csak arra következtet, hogy nehéz eset, veszélyre semmiképp. Ilyen téren elég naiv, mivel már megszokhatta a kísérete védelmét. Azt azonban mindig elfelejti, hogy ha nincsenek vele fegyveres őrök, a dolgok egészen máshogy működnek, és ebből nem is egy konfliktusa volt már. Végül a ruháján akad meg a tekintete, vagyis leginkább a lábán.*
~Hogyan lehet cipő nélkül járkálni mindenhova? utána meg tiszta mocsok leszel! Hah, én még a teraszra se mennék ki cipő nélkül, nem hogy úgy járkáljak... de a lánca tetszik, az kifejezetten jól néz ki.~
*Mikor végre magában összegzett mindent, felnéz az orkra, nagyon szépen színlelt, édes kis mosollyal.*
- Hát, igazából igen, eltévedtem. nem igazán szoktam erre járkálni, csak most gondoltam teszek egy kis kitérőt. nem igazán így terveztem.
~Hófehérke? Most komolyan? értem én az asszociációt, de hát na!~
*nem rajong túlságosan a becézésért, de nem mond erről semmit sem. Elvégre ő kért segítséget, nem igaz? nem árt ilyenkor legalább színlelni az alázatosságot, legalább amíg megteszi az a másik fél. Ahogy feláll, alaposabban is végigméri. Jóval fölé magasodik a nő, bár ezt már megszokhatta. Nem mondható alacsonynak sem, de az utcán sétálva bőven vannak, akikre fel kell néznie, ha hozzájuk akar szólni. Kicsit zavarja, hogy a nő arcából nem sokat lát, mivel egy kendő takarja el. Csak a szeme látszódik ki, az pedig sok jóval nem kecsegtet. nagyot sóhajt, hiszen ebből csak arra következtet, hogy nehéz eset, veszélyre semmiképp. Ilyen téren elég naiv, mivel már megszokhatta a kísérete védelmét. Azt azonban mindig elfelejti, hogy ha nincsenek vele fegyveres őrök, a dolgok egészen máshogy működnek, és ebből nem is egy konfliktusa volt már. Végül a ruháján akad meg a tekintete, vagyis leginkább a lábán.*
~Hogyan lehet cipő nélkül járkálni mindenhova? utána meg tiszta mocsok leszel! Hah, én még a teraszra se mennék ki cipő nélkül, nem hogy úgy járkáljak... de a lánca tetszik, az kifejezetten jól néz ki.~
*Mikor végre magában összegzett mindent, felnéz az orkra, nagyon szépen színlelt, édes kis mosollyal.*
- Hát, igazából igen, eltévedtem. nem igazán szoktam erre járkálni, csak most gondoltam teszek egy kis kitérőt. nem igazán így terveztem.
5373. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-19 10:34:00
Üzenet elküldve: 2017-06-19 10:34:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nolie//
*A lények jönnek-mennek, ilyen az élet és Vickem ezt tudja jól. Ő sem maradt eddig soha sokáig egy helyben. Nincs családja, ezért nincsen, ami leláncolja valahova, a célja sem volt mindig egyértelmű, azon kívül, hogy jókedvre derítsen másokat és közben megszedje magát pénzzel. Sokakat elhagyott, sokak elhagyták, de ez sosem törte le, sosem vette a szívére igazán.*
- Igen, a cirkusz is egy megoldás. De minden a kisugárzáson és hozzáálláson múlik! Ugyanezzel a külsővel lehetsz láncon tartva, kikötve, de lehetsz te is a porondmester.
*Magyarázza Vickem, s noha nem ennyire egyszerű a dolog, amiről szó van, mégis a lényeget talán összefoglalja. A férfi már amúgy is látja a szemei előtt, ahogy selyembe és bársonyba öltözteti Noliet, gyönyörű fejéket ad rá és maga mellett tartja őt, mint a Hópehely kisasszonyt, aki érintésével megfagyaszt, tekintetével viszont lángra lobbant.
Ezt az égető szempárt nézi pár pillanatig. Szinte egyszerre néznek el a másikról zavartan, noha Vick palástolja a szenvedélyét és a mosolya egy arasznyival sem lesz kisebb.
Vick zavartan túr bele a hajába, kicsit meg is vakarja a feje tetejét, ahogy gondolkozik Nolie tanácsán.*
- Nem fogok megmenekülni a könyvektől, mi?
*Kérdezi poénkodva. Sosem volt egy nagy könyvmoly, az ő tudása a tapasztalásból származik, nem poros tekercsekből. De mindent el kell kezdeni egyszer, így Vickemnek is rá kell szánnia magát a magolásra és olvasásra.
Végül csak felhozza az ezalatt a rövid idő alatt megfogant ötletét és a tündérke sokkal jobban reagál, mint amire számított. Nem utasítja el élből, amit jó jelnek vesz. Már csak fel kell kutatnia a legjobb praktikát, amivel elcsábíthatja. Mármint nem az ágyába, hanem az üzletbe.*
- Igen! Ott leszel az oldalamon, Hópehely kisasszony, segítesz a trükkökben, néhányhoz pedig mindenképp két lény kell. A repertoárom pedig folyton bővül, esetleg olyan műsorszámot is kitalálhatunk, ami rád épül. Ha félsz, fátyollal eltakarhatjuk az arcod, azt mondva, hogy a szemedbe nézni veszélyes.
*Vickem egész lelkes, már a lelki szemei előtt látja a jelenetet, a kíváncsi gyermekeket és a szkeptikus felnőtteket, akik eldönthetik, hogy hisznek e ebben a varázstalan mágiában vagy nem.
Széles vigyorral az arcán segítik fel a tündérkét, akinek a hideg ujjai nyomán végigfut rajta a libabőr.*
- Mit szólnál előbb egy ebédhez?
*Kérdezi vidáman, hiszen éhgyomorra nem fog tudni könyveket bújni. Bizonyára mindkettejüknek jól esne valami laktató, bőven ráérnek utána tanulni. Habár az más kérdés, hogy Vick csak húzni akarja e az időt, amíg csak lehet, elkerülve ezzel a nyomott magolást.*
//Nolie//
*A lények jönnek-mennek, ilyen az élet és Vickem ezt tudja jól. Ő sem maradt eddig soha sokáig egy helyben. Nincs családja, ezért nincsen, ami leláncolja valahova, a célja sem volt mindig egyértelmű, azon kívül, hogy jókedvre derítsen másokat és közben megszedje magát pénzzel. Sokakat elhagyott, sokak elhagyták, de ez sosem törte le, sosem vette a szívére igazán.*
- Igen, a cirkusz is egy megoldás. De minden a kisugárzáson és hozzáálláson múlik! Ugyanezzel a külsővel lehetsz láncon tartva, kikötve, de lehetsz te is a porondmester.
*Magyarázza Vickem, s noha nem ennyire egyszerű a dolog, amiről szó van, mégis a lényeget talán összefoglalja. A férfi már amúgy is látja a szemei előtt, ahogy selyembe és bársonyba öltözteti Noliet, gyönyörű fejéket ad rá és maga mellett tartja őt, mint a Hópehely kisasszonyt, aki érintésével megfagyaszt, tekintetével viszont lángra lobbant.
Ezt az égető szempárt nézi pár pillanatig. Szinte egyszerre néznek el a másikról zavartan, noha Vick palástolja a szenvedélyét és a mosolya egy arasznyival sem lesz kisebb.
Vick zavartan túr bele a hajába, kicsit meg is vakarja a feje tetejét, ahogy gondolkozik Nolie tanácsán.*
- Nem fogok megmenekülni a könyvektől, mi?
*Kérdezi poénkodva. Sosem volt egy nagy könyvmoly, az ő tudása a tapasztalásból származik, nem poros tekercsekből. De mindent el kell kezdeni egyszer, így Vickemnek is rá kell szánnia magát a magolásra és olvasásra.
Végül csak felhozza az ezalatt a rövid idő alatt megfogant ötletét és a tündérke sokkal jobban reagál, mint amire számított. Nem utasítja el élből, amit jó jelnek vesz. Már csak fel kell kutatnia a legjobb praktikát, amivel elcsábíthatja. Mármint nem az ágyába, hanem az üzletbe.*
- Igen! Ott leszel az oldalamon, Hópehely kisasszony, segítesz a trükkökben, néhányhoz pedig mindenképp két lény kell. A repertoárom pedig folyton bővül, esetleg olyan műsorszámot is kitalálhatunk, ami rád épül. Ha félsz, fátyollal eltakarhatjuk az arcod, azt mondva, hogy a szemedbe nézni veszélyes.
*Vickem egész lelkes, már a lelki szemei előtt látja a jelenetet, a kíváncsi gyermekeket és a szkeptikus felnőtteket, akik eldönthetik, hogy hisznek e ebben a varázstalan mágiában vagy nem.
Széles vigyorral az arcán segítik fel a tündérkét, akinek a hideg ujjai nyomán végigfut rajta a libabőr.*
- Mit szólnál előbb egy ebédhez?
*Kérdezi vidáman, hiszen éhgyomorra nem fog tudni könyveket bújni. Bizonyára mindkettejüknek jól esne valami laktató, bőven ráérnek utána tanulni. Habár az más kérdés, hogy Vick csak húzni akarja e az időt, amíg csak lehet, elkerülve ezzel a nyomott magolást.*
5372. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-19 01:13:12
Üzenet elküldve: 2017-06-19 01:13:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vickem//
*Nolie nem először találkozik önjelölt hercegekkel, akik smúzolnak, bókolnak, valószínűleg nem egy lány ágyában megfordultak már, de a tündér még belőlük is képes kihozni a legjobbat. Megsajnálják szegénykét, segítik, és ahogy beszélgetnek vele, ráébrednek, mennyire más is ő, mint a többi lány. Aztán tovább állnak. Ez fáj neki igazán. Nagyon sokan megkedveltetik magukat vele, akár több napot is eltöltenek együtt, aztán se szó, se beszéd, eltűnnek. Megunják a szürke egeret, és lelépnek. Ezt tette Mordach is, Kim is, és Bato is. Na jó, Bato nem rázta le, egyszerűen nem törődik vele. Mindenki elfordul tőle. Tisztában van azzal, hogy néhány óra, esetleg néhány nap múlva Vickem is el fogja hagyni, mégis beszáll a játékba. Ismerkedik, közel engedi magához...*
-Hogyan használhatnám ki ezt? *Mutat végig magán komolytalanul. Látszik, hogy nem veszi komolyan a férfi szavait.* Talán ha egy cirkuszban mutogatnának...
*Lehet, csak neki szegényes a fantáziája, de nem tudja elképzelni, hogy hogyan tudna előnyt kovácsolni a külsejéből.
Vickem állja a tekintetét, így végül kénytelen a lány elpillantani. Nem bírja tovább tartani a szemkontaktust, tekintetét a földre szegezi, ahol sikerül elcsípnie a fel mozduló kezet.*
-Már legalább négy éve vagyok a városban, sokszor megfordultam a templomban, és ki is kérdeztem a szerzeteseket, hogyan érdemes nekikezdeni a mágia tanulásának. A többi már az évek meg a rutin. *Mosolyodik el.* Bár azt mondják, mindenkinek egyéni módszerei vannak, ki kell tapasztalni, kinek mi a leghatásosabb. Én szeretek egyedül lenni... ~Dehogy szeretek, csak mindig egyedül vagyok.~ Amikor az időm engedi, leugrottam a könyvtárba olvasni, gyakorolni.
*Nem is magyarázza tovább, hiszen felesleges. Az ezüsthajú nem tűnik olyannak, aki képes pár percnél tovább nyugton maradni.*
-Segéd? *Kerekednek el a szemei meglepetten.* Mármint... Segítsek a trükkjeid során? *Nem látott még igazi bűvészműsort, így nem is tudja, pontosan milyen feladatkört jelent, de nem lehet annyira nehéz.* Esetleg, bár nem hiszem, hogy... Hát, érted.
*Még ő maga sem érti. Mit nem hisz? Hogy nem tud kellékeket pakolni? Amíg nem kell falatnyi ruhában illegetnie magát -mint a legtöbb szórakoztató műsor női előadója- addig semmi problémája nincs a dologgal.*
-Tényleg?
*Csillannak fel a vérszín íriszek. Vékony, hideg ujjait a másik tenyerébe csúsztatja, majd ő is feltápászkodik.*
-Akkor, mehetünk a templomhoz?
*Azért ott még nem tart se ő, se a kapcsolatuk, hogy csak úgy, kérdés nélkül elinduljon az utat mutatva.*
//Vickem//
*Nolie nem először találkozik önjelölt hercegekkel, akik smúzolnak, bókolnak, valószínűleg nem egy lány ágyában megfordultak már, de a tündér még belőlük is képes kihozni a legjobbat. Megsajnálják szegénykét, segítik, és ahogy beszélgetnek vele, ráébrednek, mennyire más is ő, mint a többi lány. Aztán tovább állnak. Ez fáj neki igazán. Nagyon sokan megkedveltetik magukat vele, akár több napot is eltöltenek együtt, aztán se szó, se beszéd, eltűnnek. Megunják a szürke egeret, és lelépnek. Ezt tette Mordach is, Kim is, és Bato is. Na jó, Bato nem rázta le, egyszerűen nem törődik vele. Mindenki elfordul tőle. Tisztában van azzal, hogy néhány óra, esetleg néhány nap múlva Vickem is el fogja hagyni, mégis beszáll a játékba. Ismerkedik, közel engedi magához...*
-Hogyan használhatnám ki ezt? *Mutat végig magán komolytalanul. Látszik, hogy nem veszi komolyan a férfi szavait.* Talán ha egy cirkuszban mutogatnának...
*Lehet, csak neki szegényes a fantáziája, de nem tudja elképzelni, hogy hogyan tudna előnyt kovácsolni a külsejéből.
Vickem állja a tekintetét, így végül kénytelen a lány elpillantani. Nem bírja tovább tartani a szemkontaktust, tekintetét a földre szegezi, ahol sikerül elcsípnie a fel mozduló kezet.*
-Már legalább négy éve vagyok a városban, sokszor megfordultam a templomban, és ki is kérdeztem a szerzeteseket, hogyan érdemes nekikezdeni a mágia tanulásának. A többi már az évek meg a rutin. *Mosolyodik el.* Bár azt mondják, mindenkinek egyéni módszerei vannak, ki kell tapasztalni, kinek mi a leghatásosabb. Én szeretek egyedül lenni... ~Dehogy szeretek, csak mindig egyedül vagyok.~ Amikor az időm engedi, leugrottam a könyvtárba olvasni, gyakorolni.
*Nem is magyarázza tovább, hiszen felesleges. Az ezüsthajú nem tűnik olyannak, aki képes pár percnél tovább nyugton maradni.*
-Segéd? *Kerekednek el a szemei meglepetten.* Mármint... Segítsek a trükkjeid során? *Nem látott még igazi bűvészműsort, így nem is tudja, pontosan milyen feladatkört jelent, de nem lehet annyira nehéz.* Esetleg, bár nem hiszem, hogy... Hát, érted.
*Még ő maga sem érti. Mit nem hisz? Hogy nem tud kellékeket pakolni? Amíg nem kell falatnyi ruhában illegetnie magát -mint a legtöbb szórakoztató műsor női előadója- addig semmi problémája nincs a dologgal.*
-Tényleg?
*Csillannak fel a vérszín íriszek. Vékony, hideg ujjait a másik tenyerébe csúsztatja, majd ő is feltápászkodik.*
-Akkor, mehetünk a templomhoz?
*Azért ott még nem tart se ő, se a kapcsolatuk, hogy csak úgy, kérdés nélkül elinduljon az utat mutatva.*
5371. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-19 00:17:40
Üzenet elküldve: 2017-06-19 00:17:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nolie//
*Vickem sokféle lénnyel találkozott már, sokféle személyiséggel, nagyjából a Nolie jellegű lánykákat is ismeri, de a tündérke mégis kicsit más. Ezen nem kéne meglepődnie, hiszen mindenki eltér a többitől legalább néhány apró részletben. És most szigorúan csak a belsőről van szó, nem Nolie színhiányos külsejéről. Mégis örül, ahogy látja, hogy egyre inkább felenged mellette a lány.*
- Hm... Talán a lélegzetelállító jobb kifejezés. Én a helyedben alaposan kihasználnám a külsőm. De persze az én vagyok.
*Először elgondolkozik kicsit, de aztán határozottan válaszol. Azt is tudja, mennyi formában ki lehet használni egy adottságot, például egy szokatlan külsőt. Egy kis fantáziával olyan csillogó burkot lehet fonni különböző jellemvonások köré, amit bárkivel el lehet hitetni, aztán pedig jól kihasználni.
Nolie hiába próbálja ráhozni a férfire a frászt a piros íriszeivel, Vick állja a tekintetét. Talán egész meghittnek is lehet nevezni ezt a pillanatot, hiszen Vickem nem a sokak számára riasztó szemeket látja, hanem jóval mögéjük néz, a lány lelkét veszi górcső alá. Szinte leküzdhetetlen kényszert érez rá, hogy megérintse a puha bőrét, de alighogy mozdulna a keze, máris megakadályozza magát. A tenyerét visszateszi a fűre és megszakítja a pillanatot.*
- Hűha! Jó sokat tudhatsz már. Nem hiszem, hogy nekem lenne ennyi türelmem a könyvekhez és elmélethez. De persze mindenképp megpróbálom!
*A szemei enyhén elkerekednek, hiszen ennyi már elég ahhoz, hogy csodálja a lányt. Eddig aggódott érte, és ez még kicsit mindig érvényes, de ő már nem látja elveszettnek a helyzetet. Tudja, hogy Nolienak van jövője, még ha ő nem is látja így.
A következőkben csak figyel. Hallgatja, hogyan jön a tündér zavarba és kezd dadogni, majd ahogy kifejti miért is a gyógyítás mellett döntött. Ezután lendül támadásba. Nem köntörfalazik, kiböki amire gondol.*
- Lehetnél a segédem.
*Mondja meg egyszerűen az ötletét, egyelőre nem fejti ki, mit is jelent ez pontosan. De neki már előre tetszik az ötlet, de hisz ez csak természetes, hiszen az ő agyából pattant ki. Ha a lány nem is megy bele ebbe, főleg elsőre, attól még reménykedik, hogy nem egy határozott elutasítást kap.
Nolie ajánlatát egyértelmű biztatásnak veszi. A mosolya még szélesebb lesz.*
- Benne vagyok! Ez a mai nap talán legjobb ötlete!
~Az enyém után, persze.~
*Teszi hozzá gondolatban. A következő mozdulatával pedig felpattan és a kezét nyújtja a tündér felé, hogy talpra segítse Hópehely kisasszonyt.*
//Nolie//
*Vickem sokféle lénnyel találkozott már, sokféle személyiséggel, nagyjából a Nolie jellegű lánykákat is ismeri, de a tündérke mégis kicsit más. Ezen nem kéne meglepődnie, hiszen mindenki eltér a többitől legalább néhány apró részletben. És most szigorúan csak a belsőről van szó, nem Nolie színhiányos külsejéről. Mégis örül, ahogy látja, hogy egyre inkább felenged mellette a lány.*
- Hm... Talán a lélegzetelállító jobb kifejezés. Én a helyedben alaposan kihasználnám a külsőm. De persze az én vagyok.
*Először elgondolkozik kicsit, de aztán határozottan válaszol. Azt is tudja, mennyi formában ki lehet használni egy adottságot, például egy szokatlan külsőt. Egy kis fantáziával olyan csillogó burkot lehet fonni különböző jellemvonások köré, amit bárkivel el lehet hitetni, aztán pedig jól kihasználni.
Nolie hiába próbálja ráhozni a férfire a frászt a piros íriszeivel, Vick állja a tekintetét. Talán egész meghittnek is lehet nevezni ezt a pillanatot, hiszen Vickem nem a sokak számára riasztó szemeket látja, hanem jóval mögéjük néz, a lány lelkét veszi górcső alá. Szinte leküzdhetetlen kényszert érez rá, hogy megérintse a puha bőrét, de alighogy mozdulna a keze, máris megakadályozza magát. A tenyerét visszateszi a fűre és megszakítja a pillanatot.*
- Hűha! Jó sokat tudhatsz már. Nem hiszem, hogy nekem lenne ennyi türelmem a könyvekhez és elmélethez. De persze mindenképp megpróbálom!
*A szemei enyhén elkerekednek, hiszen ennyi már elég ahhoz, hogy csodálja a lányt. Eddig aggódott érte, és ez még kicsit mindig érvényes, de ő már nem látja elveszettnek a helyzetet. Tudja, hogy Nolienak van jövője, még ha ő nem is látja így.
A következőkben csak figyel. Hallgatja, hogyan jön a tündér zavarba és kezd dadogni, majd ahogy kifejti miért is a gyógyítás mellett döntött. Ezután lendül támadásba. Nem köntörfalazik, kiböki amire gondol.*
- Lehetnél a segédem.
*Mondja meg egyszerűen az ötletét, egyelőre nem fejti ki, mit is jelent ez pontosan. De neki már előre tetszik az ötlet, de hisz ez csak természetes, hiszen az ő agyából pattant ki. Ha a lány nem is megy bele ebbe, főleg elsőre, attól még reménykedik, hogy nem egy határozott elutasítást kap.
Nolie ajánlatát egyértelmű biztatásnak veszi. A mosolya még szélesebb lesz.*
- Benne vagyok! Ez a mai nap talán legjobb ötlete!
~Az enyém után, persze.~
*Teszi hozzá gondolatban. A következő mozdulatával pedig felpattan és a kezét nyújtja a tündér felé, hogy talpra segítse Hópehely kisasszonyt.*
5370. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-18 23:33:03
Üzenet elküldve: 2017-06-18 23:33:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vickem//
*Lassan, de biztosan előcsalogatják a csigaházából a kis tündért. Egyre többet mosolyog, nevet a férfi viccein, és zavart pillantásokkal fogadja a bókokat, amikből úgy látszik, sosem fogy ki.*
-Minek neveznél, ha nem fagyosnak? *Neveti el magát. Van öniróniája, még ha ez az ő esetében önbizalomhiánnyal és félénkséggel párosul is.* Megfagy az ereiben a vér annak, aki rám néz.
*Emeli vérvörös tekintetét a jeges íriszekre. Most nem pillant félre, nem fordul el, kíváncsi, mit reagál a másik, ha sokáig a vérszín bogarakat kell bámulnia.*
-Az alapok megszerzéséhez mindenképpen a templom a legjobb választás. *Bólint.* Én évekig tanultam a mágia elméletét, csak könyveket bújtam, és most, hogy pár hatja elkezdtem a varázslatokkal foglalkozni, sokkal könnyebben megy, hogy értem, mi miért történik. Gyorsabban haladok, mint azok, akik rögtön varázsolni akarnak.
*Ez afféle jó tanács. Megtapasztalta, milyen nehéz beleásni magát egy mágiaág rejtelmeibe, hallotta a többiek tapasztalatait, és úgy tűnt, sokkal gyorsabban megy annak a tanulás, akinek van mire építkeznie.*
-Nem... Nem, csak... *Ismét rátör a dadogás. Kissé megilletődik a szigorú hang hallatán.* Nem találom a helyem a világban. Nem vagyok kiemelkedően tehetséges, nincsen pénzem, gyenge vagyok. Nem tudok mit kezdeni az életemmel.
*Maga sem tudja, miért tárulkozott ki ilyen hirtelen. Ledobta a gátlásait, és a félelmeiről beszél egy vadidegennek, akiben semmi oka nincs megbízni. Mégis megteszi. Kedves volt vele, bókolt neki, az ő törékeny lelkének ez már elég. Lehet ezért is keveredik olyan gyakran bajba, elég néhány kedves szó, és ledől a védelem.*
-Nem nagyon tudok jobb alternatívát. A mágiához mutattam némi affinitást, és a gyógyítást tartom a leghasznosabbnak. Tudok már néhány trükköt, de azokban is bizonytalan vagyok. Majd talán egyszer mutatok valamit, ha úgy adódik.
*Villant egy széles mosolyt Vickem felé.*
-Biztos látványosabbak lennének, de... lehet pont azzal veszítenék el a bájukat, hogy oda az illúzió.
*Feleli bizonytalanul. Nem akar vitatkozni, de csodálatosnak tartja, hogy valaki a két kezével, a természet energiái nélkül, egyedül milyen csodás trükkökre képes.*
-Lenne egy ajánlatom. *Szólal fel hirtelen. Őrült öltet jutott az eszébe, de még mindig jobban hangzik, mint egész nap egyedül kóricálni a városban.* Elkísérlek a templomhoz, és cserébe meghívsz egy ebédre. Mit szólsz?
*Mosolya töretlen. Szívesen venné a férfi társaságát, és mivel neki jelenleg nincs pénze, ha meghívnák, akkor az ebédet is együtt tudnák tölteni.*
//Vickem//
*Lassan, de biztosan előcsalogatják a csigaházából a kis tündért. Egyre többet mosolyog, nevet a férfi viccein, és zavart pillantásokkal fogadja a bókokat, amikből úgy látszik, sosem fogy ki.*
-Minek neveznél, ha nem fagyosnak? *Neveti el magát. Van öniróniája, még ha ez az ő esetében önbizalomhiánnyal és félénkséggel párosul is.* Megfagy az ereiben a vér annak, aki rám néz.
*Emeli vérvörös tekintetét a jeges íriszekre. Most nem pillant félre, nem fordul el, kíváncsi, mit reagál a másik, ha sokáig a vérszín bogarakat kell bámulnia.*
-Az alapok megszerzéséhez mindenképpen a templom a legjobb választás. *Bólint.* Én évekig tanultam a mágia elméletét, csak könyveket bújtam, és most, hogy pár hatja elkezdtem a varázslatokkal foglalkozni, sokkal könnyebben megy, hogy értem, mi miért történik. Gyorsabban haladok, mint azok, akik rögtön varázsolni akarnak.
*Ez afféle jó tanács. Megtapasztalta, milyen nehéz beleásni magát egy mágiaág rejtelmeibe, hallotta a többiek tapasztalatait, és úgy tűnt, sokkal gyorsabban megy annak a tanulás, akinek van mire építkeznie.*
-Nem... Nem, csak... *Ismét rátör a dadogás. Kissé megilletődik a szigorú hang hallatán.* Nem találom a helyem a világban. Nem vagyok kiemelkedően tehetséges, nincsen pénzem, gyenge vagyok. Nem tudok mit kezdeni az életemmel.
*Maga sem tudja, miért tárulkozott ki ilyen hirtelen. Ledobta a gátlásait, és a félelmeiről beszél egy vadidegennek, akiben semmi oka nincs megbízni. Mégis megteszi. Kedves volt vele, bókolt neki, az ő törékeny lelkének ez már elég. Lehet ezért is keveredik olyan gyakran bajba, elég néhány kedves szó, és ledől a védelem.*
-Nem nagyon tudok jobb alternatívát. A mágiához mutattam némi affinitást, és a gyógyítást tartom a leghasznosabbnak. Tudok már néhány trükköt, de azokban is bizonytalan vagyok. Majd talán egyszer mutatok valamit, ha úgy adódik.
*Villant egy széles mosolyt Vickem felé.*
-Biztos látványosabbak lennének, de... lehet pont azzal veszítenék el a bájukat, hogy oda az illúzió.
*Feleli bizonytalanul. Nem akar vitatkozni, de csodálatosnak tartja, hogy valaki a két kezével, a természet energiái nélkül, egyedül milyen csodás trükkökre képes.*
-Lenne egy ajánlatom. *Szólal fel hirtelen. Őrült öltet jutott az eszébe, de még mindig jobban hangzik, mint egész nap egyedül kóricálni a városban.* Elkísérlek a templomhoz, és cserébe meghívsz egy ebédre. Mit szólsz?
*Mosolya töretlen. Szívesen venné a férfi társaságát, és mivel neki jelenleg nincs pénze, ha meghívnák, akkor az ebédet is együtt tudnák tölteni.*
5369. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-18 22:55:10
Üzenet elküldve: 2017-06-18 22:55:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nolie//
*Vickem abba sem tudja hagyni a mosolygást, hiszen az imént felelevenített képzeletbeli kép nem ad neki békét. Saját magát hercegként elképzelni épp elég vicces volt, de aztán Nolie elevenedik fel a lelki szemei előtt hercegnőként. Tényleg nem tudja valósághűen elképzelni, ahogy a kis fehérség határozottan hisztizik minden apróság miatt, tiarával a fején.*
- Nem mondanám, hogy fagyos vagy. Inkább egyedi és mindenképp különleges. Olyan hölgy, aki többet érdemel.
*Folytatná még, de meg kell állnia, saját magának parancsol, hogy ne folyjon belőle a szó. Látja, hogy a sok bókkal nem viszi sokra a tündérkénél, habár kivételesen nincsenek hátsó szándékai.
A téma változik, és végre valami olyan kerül szóba, ami miatt Vick ténylegesen megszólította a tündért. Persze élvezi a társalgás többi részét is, nagyon örül, hogy összefutott a lánnyal. Mégis azért van egy célja, ami nem fog magától az ölébe hullani.*
- Először az alapokkal szeretnék tisztában lenni. Szóval lehet előbb célszerűbb lenne meglátogatnom a Templomot, ami közelebb van, és utána elmenni a Mágustoronyhoz. Remélem odatalálok.
*Igazán hálás az információért, amit Hópehely kisasszonytól kapott, habár sokkal előrébb nem jutott. Még mindig nem tudja, hol van a Mágustorony, de talán ráér még ezen gondolkozni később. Mellesleg valahol biztos tud majd szerezni egy térképet, ami megkönnyíti majd az életét.*
- A sötétmágia nem érdekel, illetve nem azt akarom elsajátítani. Egyelőre még csak ismerkedem a világnak ennek a felével.
*Vallja be mosolyogva, hiszen a trükkjei egész mást mondanak. De azok mind mágia nélküli ügyeskedések, amit megfelelő kellékekkel és elég gyakorlással talán bárki elsajátíthat. Ő viszont nem fogja elárulni a titkait semmiért sem. Ami igazán foglalkoztatja az az, hogyha igazi varázslat nélkül ennyi szemkápráztató dolgot tud művelni, akkor mennyi mindent tehetne minimális mágiatudással.*
- Remélem ezt nem azért mondod, mert ennyire kevésre tartod magad!
*Mondja határozottan, kicsit még meg is komolyodik. Noha egyelőre a legnagyobb hatást Nolie külseje gyakorolja rá, még csak nem is erotikus értelemben, már ez alapján azt gondolja, hogy bőven vannak lehetőségek a lány előtt. Hirtelen ötlettől vezérelve feltesz egy új kérdést.*
- Mik a terveid a jövőre nézve, Hópehely kisasszony? Mindenképpen gyógyítani szeretnél?
*Kérdezi érdeklődve, enyhe feszültséggel a hangjában, ahogy a választ várja.*
- Szeretném megtanulni a mágia alapjait, később pedig talán még többet. Nagyon örülök, hogy így gondolod, de izgat a gondolat, hogy mennyiben javíthatná a trükkjeim látványát, ha igazi varázslatot is vinnék a dologba.
*Feleli a tündér kérdésére. Szokásos csalfa mosolya ott bujkál a szája szegletében, hiszen hőn szeretett trükkjeire gondol. Arra a sok mosolyra, amik csak azért születtek, mert őt láthatták egy mutatványa közben. Régi szenvedélye ez neki és talán a világ minden kincséért sem cserélne hivatást.*
//Nolie//
*Vickem abba sem tudja hagyni a mosolygást, hiszen az imént felelevenített képzeletbeli kép nem ad neki békét. Saját magát hercegként elképzelni épp elég vicces volt, de aztán Nolie elevenedik fel a lelki szemei előtt hercegnőként. Tényleg nem tudja valósághűen elképzelni, ahogy a kis fehérség határozottan hisztizik minden apróság miatt, tiarával a fején.*
- Nem mondanám, hogy fagyos vagy. Inkább egyedi és mindenképp különleges. Olyan hölgy, aki többet érdemel.
*Folytatná még, de meg kell állnia, saját magának parancsol, hogy ne folyjon belőle a szó. Látja, hogy a sok bókkal nem viszi sokra a tündérkénél, habár kivételesen nincsenek hátsó szándékai.
A téma változik, és végre valami olyan kerül szóba, ami miatt Vick ténylegesen megszólította a tündért. Persze élvezi a társalgás többi részét is, nagyon örül, hogy összefutott a lánnyal. Mégis azért van egy célja, ami nem fog magától az ölébe hullani.*
- Először az alapokkal szeretnék tisztában lenni. Szóval lehet előbb célszerűbb lenne meglátogatnom a Templomot, ami közelebb van, és utána elmenni a Mágustoronyhoz. Remélem odatalálok.
*Igazán hálás az információért, amit Hópehely kisasszonytól kapott, habár sokkal előrébb nem jutott. Még mindig nem tudja, hol van a Mágustorony, de talán ráér még ezen gondolkozni később. Mellesleg valahol biztos tud majd szerezni egy térképet, ami megkönnyíti majd az életét.*
- A sötétmágia nem érdekel, illetve nem azt akarom elsajátítani. Egyelőre még csak ismerkedem a világnak ennek a felével.
*Vallja be mosolyogva, hiszen a trükkjei egész mást mondanak. De azok mind mágia nélküli ügyeskedések, amit megfelelő kellékekkel és elég gyakorlással talán bárki elsajátíthat. Ő viszont nem fogja elárulni a titkait semmiért sem. Ami igazán foglalkoztatja az az, hogyha igazi varázslat nélkül ennyi szemkápráztató dolgot tud művelni, akkor mennyi mindent tehetne minimális mágiatudással.*
- Remélem ezt nem azért mondod, mert ennyire kevésre tartod magad!
*Mondja határozottan, kicsit még meg is komolyodik. Noha egyelőre a legnagyobb hatást Nolie külseje gyakorolja rá, még csak nem is erotikus értelemben, már ez alapján azt gondolja, hogy bőven vannak lehetőségek a lány előtt. Hirtelen ötlettől vezérelve feltesz egy új kérdést.*
- Mik a terveid a jövőre nézve, Hópehely kisasszony? Mindenképpen gyógyítani szeretnél?
*Kérdezi érdeklődve, enyhe feszültséggel a hangjában, ahogy a választ várja.*
- Szeretném megtanulni a mágia alapjait, később pedig talán még többet. Nagyon örülök, hogy így gondolod, de izgat a gondolat, hogy mennyiben javíthatná a trükkjeim látványát, ha igazi varázslatot is vinnék a dologba.
*Feleli a tündér kérdésére. Szokásos csalfa mosolya ott bujkál a szája szegletében, hiszen hőn szeretett trükkjeire gondol. Arra a sok mosolyra, amik csak azért születtek, mert őt láthatták egy mutatványa közben. Régi szenvedélye ez neki és talán a világ minden kincséért sem cserélne hivatást.*
5368. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-18 21:25:11
Üzenet elküldve: 2017-06-18 21:25:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*Ismét a tisztásra vezetett az útja. Ne is figyelte, merre megy, követte a lábait, amik ide hozták. A várost elhagyva azért feltűnhetett volna neki a hirtelen környezetváltozás, de annyira el volt varázsolva, nem fogta fel a körülötte egyre gyarapodó fák és bokrok jelentését. És ha már itt van, megpihen. Egész nap mászkált, rótta az utcákat egymás után, alig áll a lábán. Leveti magát a szokásos fa szokásos árnyékába... Bár ez így teljesen nem igaz. Még csak délután van, ő pedig általában este jár ki a tisztásra, így az árnyék most kicsit kijjebb szorult a tisztásról. Mindegy is, kényelmesen helyet foglal a törzs tövében, maga alá húzza lábait, és előveszi a könyvét a táskájából. Már a vége felé jár, egész nap ezt bújta. Ha végzett, visszaviszi a könyvtárba, és keres egy másik, hasonlót, amit elkérhet. Sajnos a legtöbb, mágiával kapcsolatos tekercset nem viheti csak úgy el, azok túl értékesek, de néhány novelláskötetet és regényt odaadnak neki a szerzetesek.
Legalább egy órát tölt a fűtengerben ücsörögve, orrát az oldalak közé fúrva, mikor feltámad a szél, belekap a hajába, befúj a ruhája alá. Összerezzen, karjai libabőrösek lesznek. Egyre hűl a levegő, nem ártana visszamenni a városba, hogy keressen egy meleg helyet. Még nem sötétedik, de lehet a Namos ház lenne a legjobb döntés. Remélhetőleg még nem értek vissza, és nyugodtan megvacsorázhat. Ha lesz ideje, és miért ne lenne, még el is mosogatna, felsöpörne, felmosna, takarítana. Egy szóval hasznossá tenné magát, ha már a világmegmentő akcióban nem vesz részt. Visszapakolja a könyvet a táskába, összehúzza magán a sálat, csuklójára akasztja a napernyőjét, és elindul vissza, Arthenior felé.*
Legalább egy órát tölt a fűtengerben ücsörögve, orrát az oldalak közé fúrva, mikor feltámad a szél, belekap a hajába, befúj a ruhája alá. Összerezzen, karjai libabőrösek lesznek. Egyre hűl a levegő, nem ártana visszamenni a városba, hogy keressen egy meleg helyet. Még nem sötétedik, de lehet a Namos ház lenne a legjobb döntés. Remélhetőleg még nem értek vissza, és nyugodtan megvacsorázhat. Ha lesz ideje, és miért ne lenne, még el is mosogatna, felsöpörne, felmosna, takarítana. Egy szóval hasznossá tenné magát, ha már a világmegmentő akcióban nem vesz részt. Visszapakolja a könyvet a táskába, összehúzza magán a sálat, csuklójára akasztja a napernyőjét, és elindul vissza, Arthenior felé.*
5367. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-18 16:51:40
Üzenet elküldve: 2017-06-18 16:51:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Szépen lebeszélte a kováccsal, hogy mit szeretne, hazament, felült a lovára, és rögtön továbbindult. Majdnem ugyan azt az utat teszi meg, csak most Éjfél hátán. A csillogó, fekete szőrű ló úgy lett betanítva, hogy csakis Zhoracknak engedelmeskedjen, senki másnak. Áthaladnak a tisztáson is, de nem állnak meg ott. A sötételfnek átfut a fejében, hogy az este itt állt meg pihenni, és mennyit nem értette, hogy miért jó az, de utána gyorsan félresöpri a gondolatokat. Éppen csak, hogy ideért a folyópartról, már át is vágtat, és eltűnik, csak az árnyékát látni.*
5366. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-18 15:48:32
Üzenet elküldve: 2017-06-18 15:48:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Vickem//
*Habár elesettnek és ártatlannak tűnik, nem egy elveszett bárányka, aki alig várja, hogy megmentsék. Nem játszik rá a viselkedésére, mint sokan, akik figyelmet akarnak maguknak. Már a romantika említésére is zavarba jön, nem is pedzegetné tovább a témát, ha rajta múlna. De most ketten vannak, beszélgetnek, nem ő dönti el, mikor miről folyjon a beszélgetés. A bókokra már lassan nem tud mit reagálni. Az arcán ülő pír szinte el sem tűnik, nem kap elég időt két szép szó között.*
-Én sem vagyok hercegnőnek való. Mint mondtad, fagyos kis hópehely...
*Nem is akart soha a felső százba tartozni. A hideg is kirázza azoktól az arrogáns, felszegett fejű nőktől, akik drága selyemruhákban mászkálnak a városban. Mind a száját húzza, mikor meglátják Nolie-t, és leplezetlen hitetlenkedéssel bámulják.*
-Meglehet, attól függ, mit szeretnél tanulni. *Végre valami, amihez tényleg ért, amihez hozzá tud szólni.* A Mágustoronyban Abogr mester elementáris mágiát tanít, úgy hallottam, meglehetősen drágán. A templomban Teysus és Eeyr vetette meg a lábát, az ő mágiájukról szóló tekercsekkel van tele a könyvtár, és a szerzetesek is alapvetően fény irányultságúak. Ha véletlen a sötétség felé húznál, arról nem találsz semmit a városban, el kell menned egészen a kikötőig.
*Így hirtelen ennyit tudott mondani, de ha Vickemet esetleg érdekli még valami, jobban beleásná magát a dologba, néhány kérdésre biztos tudna válaszolni.*
-Ők ugyanolyanok, én vagyok más.
*Rázza a fejét lemondóan. Nem tartja magát sokra. Sőt, talán még annál is kevesebbre, ezért soha nem is hasonlítgatta magát a városiakhoz. Gazdagabbak, műveltebbek, ügyesebbek. Már azzal is előrébb vannak, hogy van jövőjük. Hirtelen a férfi közeledni kezd hozzá. Érzi, hogy ez csak a drámai hatás érdekében történik, mégis összerezzen, mikor megérzi a forró leheletet az arcán. De, mint mindig, megint ok nélkül pánikolt. Még egy mosoly is megjelenik az arcán, bár kérdés, hogy az ezüsthajú viccén szórakozik, vagy csak megkönnyebbült.*
-És érdekel a dolog? Vagy miért szeretnél a Mágustoronyba menni? Mondjuk szerintem így is káprázatos, amit csinálsz.
*Ez az! Ezt a szót kereste. Mintha csak káprázat lenne. Tudja, hogy nem valódi mágia, mégis lenyűgözi.*
//Vickem//
*Habár elesettnek és ártatlannak tűnik, nem egy elveszett bárányka, aki alig várja, hogy megmentsék. Nem játszik rá a viselkedésére, mint sokan, akik figyelmet akarnak maguknak. Már a romantika említésére is zavarba jön, nem is pedzegetné tovább a témát, ha rajta múlna. De most ketten vannak, beszélgetnek, nem ő dönti el, mikor miről folyjon a beszélgetés. A bókokra már lassan nem tud mit reagálni. Az arcán ülő pír szinte el sem tűnik, nem kap elég időt két szép szó között.*
-Én sem vagyok hercegnőnek való. Mint mondtad, fagyos kis hópehely...
*Nem is akart soha a felső százba tartozni. A hideg is kirázza azoktól az arrogáns, felszegett fejű nőktől, akik drága selyemruhákban mászkálnak a városban. Mind a száját húzza, mikor meglátják Nolie-t, és leplezetlen hitetlenkedéssel bámulják.*
-Meglehet, attól függ, mit szeretnél tanulni. *Végre valami, amihez tényleg ért, amihez hozzá tud szólni.* A Mágustoronyban Abogr mester elementáris mágiát tanít, úgy hallottam, meglehetősen drágán. A templomban Teysus és Eeyr vetette meg a lábát, az ő mágiájukról szóló tekercsekkel van tele a könyvtár, és a szerzetesek is alapvetően fény irányultságúak. Ha véletlen a sötétség felé húznál, arról nem találsz semmit a városban, el kell menned egészen a kikötőig.
*Így hirtelen ennyit tudott mondani, de ha Vickemet esetleg érdekli még valami, jobban beleásná magát a dologba, néhány kérdésre biztos tudna válaszolni.*
-Ők ugyanolyanok, én vagyok más.
*Rázza a fejét lemondóan. Nem tartja magát sokra. Sőt, talán még annál is kevesebbre, ezért soha nem is hasonlítgatta magát a városiakhoz. Gazdagabbak, műveltebbek, ügyesebbek. Már azzal is előrébb vannak, hogy van jövőjük. Hirtelen a férfi közeledni kezd hozzá. Érzi, hogy ez csak a drámai hatás érdekében történik, mégis összerezzen, mikor megérzi a forró leheletet az arcán. De, mint mindig, megint ok nélkül pánikolt. Még egy mosoly is megjelenik az arcán, bár kérdés, hogy az ezüsthajú viccén szórakozik, vagy csak megkönnyebbült.*
-És érdekel a dolog? Vagy miért szeretnél a Mágustoronyba menni? Mondjuk szerintem így is káprázatos, amit csinálsz.
*Ez az! Ezt a szót kereste. Mintha csak káprázat lenne. Tudja, hogy nem valódi mágia, mégis lenyűgözi.*
5365. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-18 14:32:43
Üzenet elküldve: 2017-06-18 14:32:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 170
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Olyan sem volt még, hogy Zhorack itt álljon meg pihenni. A tisztáson. Eddig nem is értette, hogy minek járnak ide egyáltalán mások.
Jó, jó, pihenni, persze-persze, de otthon nem tudnak pihenni? Vagy a fogadóban meginni egy jó sört, na az az igazi pihenés! De itt üldögélni a semmiben, és nézni ki a fejéből... ez valahogyan nem tetszik neki. Üldögél ő, de semmi. Nem nyugszik meg, csak a lába fáj kevésbé. De közben szörnyen unatkozik. Nem sok időt tölt hát itt, szinte azonnal felpattan, és megy is tovább, már nincs messze a Gazdagnegyed.*
Jó, jó, pihenni, persze-persze, de otthon nem tudnak pihenni? Vagy a fogadóban meginni egy jó sört, na az az igazi pihenés! De itt üldögélni a semmiben, és nézni ki a fejéből... ez valahogyan nem tetszik neki. Üldögél ő, de semmi. Nem nyugszik meg, csak a lába fáj kevésbé. De közben szörnyen unatkozik. Nem sok időt tölt hát itt, szinte azonnal felpattan, és megy is tovább, már nincs messze a Gazdagnegyed.*
5364. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-18 12:24:27
Üzenet elküldve: 2017-06-18 12:24:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Nolie//
*Vickem nagyot mosolyog Nolie kérdésén, már el is képzeli magát a fehér lovon, noha ezekkel az állatokkal sosem jött ki túl jól, mindig saját két lábán járta a vidéket. A mellett, még magára képzel egy csillogó, villogó koronát, kezébe hatalmas kardot és szelet, ami a szőke tincseit lobogtatja. Akaratlanul is zavartan elneveti magát.*
- Hát nagyon szeretnék az lenni. De csak miattad, Hópehely kisasszony! A hercegség nem nekem való.
*Feleli nevetve, miközben a képtelen kép még mindig a lelki szemei előtt lebeg. Beletúr a hajába, mintha ezzel ezt a badarságot is ki tudná fésülni a fejéből. Még hogy, ő mint szőke herceg! Viszont annak nagyon örül, hogy a kezdeti zavar után a tündérke már sokkal jobban viseli a társaságát és mintha kicsit élvezné is. Ezt nagy érdemnek tartja.
Hát Nolie sem tud sokat segíteni, már ami a környéken illeti. Viszont Vickemnek a templom eszébe sem jutott. Mikor eléri a felismerés csettint egyet az ujjával és ezen kezd gondolkodni.*
- Lehet, hogy nekem is érdemesebb lenne először azt meglátogatnom?
*Kérdezi, habár egyelőre nem tudja a különbséget a Mágustorony és a Templom között. Mármint, hogy melyikben mennyi tudás van és hol tudná hatékonyabban fejleszteni magát.
Vick kedvesen rámosolyog a lányra.*
- Pedig a városi népek is ugyanolyan lények, mint amilyeneket bárhol máshol láthatsz.
*Nem folytatja a gondolatmenetet, csak magában veszi sorra a típusokat, akikkel időről időre összefut. Kicsit elveszik a tekintete a távolban, hiszen annyi helyen járt és mindenhol mindenféle népekkel találkozott már. Mégis egyben van, talán pont a hosszú és gyors lábai miatt.
Mikor Nolie kérdez, újra ráemeli jégkék tekintetét, és szélesen elvigyorodik. Ahogy beszél közelebb hajol hozzá és halkabbra veszi a hangját.*
- Elárulhatok egy titkot?
*Kis hatásszünetet tart.*
- Semennyire.
*Vallja be kuncogva, miközben újra eltávolodik az arca Noliétől, és vigyorogva várja a reakciót.*
//Nolie//
*Vickem nagyot mosolyog Nolie kérdésén, már el is képzeli magát a fehér lovon, noha ezekkel az állatokkal sosem jött ki túl jól, mindig saját két lábán járta a vidéket. A mellett, még magára képzel egy csillogó, villogó koronát, kezébe hatalmas kardot és szelet, ami a szőke tincseit lobogtatja. Akaratlanul is zavartan elneveti magát.*
- Hát nagyon szeretnék az lenni. De csak miattad, Hópehely kisasszony! A hercegség nem nekem való.
*Feleli nevetve, miközben a képtelen kép még mindig a lelki szemei előtt lebeg. Beletúr a hajába, mintha ezzel ezt a badarságot is ki tudná fésülni a fejéből. Még hogy, ő mint szőke herceg! Viszont annak nagyon örül, hogy a kezdeti zavar után a tündérke már sokkal jobban viseli a társaságát és mintha kicsit élvezné is. Ezt nagy érdemnek tartja.
Hát Nolie sem tud sokat segíteni, már ami a környéken illeti. Viszont Vickemnek a templom eszébe sem jutott. Mikor eléri a felismerés csettint egyet az ujjával és ezen kezd gondolkodni.*
- Lehet, hogy nekem is érdemesebb lenne először azt meglátogatnom?
*Kérdezi, habár egyelőre nem tudja a különbséget a Mágustorony és a Templom között. Mármint, hogy melyikben mennyi tudás van és hol tudná hatékonyabban fejleszteni magát.
Vick kedvesen rámosolyog a lányra.*
- Pedig a városi népek is ugyanolyan lények, mint amilyeneket bárhol máshol láthatsz.
*Nem folytatja a gondolatmenetet, csak magában veszi sorra a típusokat, akikkel időről időre összefut. Kicsit elveszik a tekintete a távolban, hiszen annyi helyen járt és mindenhol mindenféle népekkel találkozott már. Mégis egyben van, talán pont a hosszú és gyors lábai miatt.
Mikor Nolie kérdez, újra ráemeli jégkék tekintetét, és szélesen elvigyorodik. Ahogy beszél közelebb hajol hozzá és halkabbra veszi a hangját.*
- Elárulhatok egy titkot?
*Kis hatásszünetet tart.*
- Semennyire.
*Vallja be kuncogva, miközben újra eltávolodik az arca Noliétől, és vigyorogva várja a reakciót.*
5363. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-18 04:12:42
Üzenet elküldve: 2017-06-18 04:12:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 311
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
// Új utakon //
* Bár nem történt semmi az ide vezető úton, mégis megnyugvással tölti el az óriást a tisztás látványa. Meg is állítja a szekeret egy üresebb részen, hogy a szekeret húzó ló is pihenhessen egy keveset, na meg legelhessen. Idő közben a kicsi lány is megébred, s szemecskéit dörzsölve pislog a nagy, nyílt terepre. Azil neki is lát keresni valami harapnivalót, hogy ne csak a hátas, de ők is ehessenek valamit. Ena már lassan három éves elmúlt, így már neki is egyszerűbb enni adni. Komotosan eszegetnek, denincs szerencséje Azilnak, mert a kislány csak ránéz végül, s felteszi az immár sokszor hallott kérdést. *
- Hol Ana?
* Szívbemarkoló érzés az ácsnak, hogy belenézzen azokba az értelmes kis szemekbe, s azt válaszolja, amit eddig is, *
- Még úton van, Kincsem. Siet, de nagyon messze kellett mennie. Ne aggódj, nem hagy el minket, itt van velünk, még ha nem is látod.
* Kénytelen hazudni, hisz hogyan magyarázhatná el a csöppségnek, az igazat. Persze a kislány rögtön nézelődni kezd, ahogy meghallja, hogy az anyja vele van, de aztán lassan visszatér az evéshez. Mivel a nap még alig haladt át a delelőjén, van idejük továbbindulni, s ha nem sikerül ráakadni valami megoldásra, akkor még alkonyat előtt betérhetnek valamelyik fogadóba. *
* Bár nem történt semmi az ide vezető úton, mégis megnyugvással tölti el az óriást a tisztás látványa. Meg is állítja a szekeret egy üresebb részen, hogy a szekeret húzó ló is pihenhessen egy keveset, na meg legelhessen. Idő közben a kicsi lány is megébred, s szemecskéit dörzsölve pislog a nagy, nyílt terepre. Azil neki is lát keresni valami harapnivalót, hogy ne csak a hátas, de ők is ehessenek valamit. Ena már lassan három éves elmúlt, így már neki is egyszerűbb enni adni. Komotosan eszegetnek, denincs szerencséje Azilnak, mert a kislány csak ránéz végül, s felteszi az immár sokszor hallott kérdést. *
- Hol Ana?
* Szívbemarkoló érzés az ácsnak, hogy belenézzen azokba az értelmes kis szemekbe, s azt válaszolja, amit eddig is, *
- Még úton van, Kincsem. Siet, de nagyon messze kellett mennie. Ne aggódj, nem hagy el minket, itt van velünk, még ha nem is látod.
* Kénytelen hazudni, hisz hogyan magyarázhatná el a csöppségnek, az igazat. Persze a kislány rögtön nézelődni kezd, ahogy meghallja, hogy az anyja vele van, de aztán lassan visszatér az evéshez. Mivel a nap még alig haladt át a delelőjén, van idejük továbbindulni, s ha nem sikerül ráakadni valami megoldásra, akkor még alkonyat előtt betérhetnek valamelyik fogadóba. *
5362. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-18 02:09:54
Üzenet elküldve: 2017-06-18 02:09:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
- Néha örülnék, ha rövidebb nevem lenne, Svir Úr.
*Nevetgél ezen, mert nem egyszer fordult már elő, hogy bemutatkozásnál elveszett a saját nevének útvesztőjében. Túl hosszú ahhoz, hogy minden alkalommal hibátlanul el tudja mondani. Ezért is használja csak az Aleniát. Aleimord viszont az előbb meglepően szépen ki tudta ejteni a teljes nevét. Azt hitte, bátyja már nem is tudja a középső nevét, ahhoz képest még gyönyörűen ki is tudja mondani.
Mindenesetre Svir, na meg a lova, most jobban érdekli, mint a nevek, vagy mint Aleimord. Furcsa számára, hogy ennyi idegennel társaloghat ma, de ha már így alakult, ki fogja használni az alkalmat.*
- Ha lenne időm leskelődni, a világ legboldogabb lánya lennék. Csak a Gazdagnegyedben, vagy legalábbis a környéken sokan ismerik Önt. Ha nem is ismerik, legalább a nevét össze tudják párosítani az arcával. Biztosan megdolgozott a hírnevéért, ehhez így tudatlanságomban is gratulálok!
*Aztán a lóra terelődik a téma. Svir nem utasítja el Alenia kérését azonnal, de nem is lelkesedik az ötletért. Az esélyeit az sem növeli, hogy még nem lovagolt soha, sőt lovon sem ült. Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy füllentsen, de az nem illene, és megsérülni ő sem akar, ezért hát őszintén válaszol.*
- Nem, még soha nem ültem lovon, de úgy gondolom, ha esetleg Ön mögé felülhetnék, és vinne pár kört itt a tisztáson, az működhetne...
*Csak nem lehet olyan makacs az a ló, főleg nem vele. Ha meg mégis, bízik Svir képességeiben annyira, hogy nem lesz baj a dologból. Persze csak akkor, ha a férfi végül megengedi neki, hogy felüljön Frankóra.*
- Frankó. Aranyos neve van. Miért pont ezt kapta?
*Érdeklődik közben, hogy magán tartsa Svir figyelmét.*
- Néha örülnék, ha rövidebb nevem lenne, Svir Úr.
*Nevetgél ezen, mert nem egyszer fordult már elő, hogy bemutatkozásnál elveszett a saját nevének útvesztőjében. Túl hosszú ahhoz, hogy minden alkalommal hibátlanul el tudja mondani. Ezért is használja csak az Aleniát. Aleimord viszont az előbb meglepően szépen ki tudta ejteni a teljes nevét. Azt hitte, bátyja már nem is tudja a középső nevét, ahhoz képest még gyönyörűen ki is tudja mondani.
Mindenesetre Svir, na meg a lova, most jobban érdekli, mint a nevek, vagy mint Aleimord. Furcsa számára, hogy ennyi idegennel társaloghat ma, de ha már így alakult, ki fogja használni az alkalmat.*
- Ha lenne időm leskelődni, a világ legboldogabb lánya lennék. Csak a Gazdagnegyedben, vagy legalábbis a környéken sokan ismerik Önt. Ha nem is ismerik, legalább a nevét össze tudják párosítani az arcával. Biztosan megdolgozott a hírnevéért, ehhez így tudatlanságomban is gratulálok!
*Aztán a lóra terelődik a téma. Svir nem utasítja el Alenia kérését azonnal, de nem is lelkesedik az ötletért. Az esélyeit az sem növeli, hogy még nem lovagolt soha, sőt lovon sem ült. Egy pillanatra megfordul a fejében, hogy füllentsen, de az nem illene, és megsérülni ő sem akar, ezért hát őszintén válaszol.*
- Nem, még soha nem ültem lovon, de úgy gondolom, ha esetleg Ön mögé felülhetnék, és vinne pár kört itt a tisztáson, az működhetne...
*Csak nem lehet olyan makacs az a ló, főleg nem vele. Ha meg mégis, bízik Svir képességeiben annyira, hogy nem lesz baj a dologból. Persze csak akkor, ha a férfi végül megengedi neki, hogy felüljön Frankóra.*
- Frankó. Aranyos neve van. Miért pont ezt kapta?
*Érdeklődik közben, hogy magán tartsa Svir figyelmét.*
5361. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2017-06-17 22:15:31
Üzenet elküldve: 2017-06-17 22:15:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34
Játékstílus: Vakmerő
*Nem minden fenntartás nélkül jött el a Barakkból. Bármennyire nincsenek jó viszonyban, nem szívesen hagyta ott Alyot a bolonddal. Persze az is igaz, hogy a hadnagy gondoskodására rábízhatja és Aoneer is tud épeszűként viselkedni, ha a lányról van szó. Tehát felnyergelte a lovát és útnak indult. Alyot leszámítva nem maradt oka rá, hogy tovább időzzön a városban és a hadbíróság levelét is el kell juttatnia Leának.
A városon hamar átjutott és most már a Arthenior szélén jár, az ismerős kis tisztáson. Eszébe jut egy régi történet, ami itt esett meg, pontosabban itt kezdődött, aminek hatására elmosolyodik és könnyű ügetésre sarkalja hátasát. A gondolatról eszébe jut valami és minél hamarabb szeretne ismét a Vashegyen lenni.*
A városon hamar átjutott és most már a Arthenior szélén jár, az ismerős kis tisztáson. Eszébe jut egy régi történet, ami itt esett meg, pontosabban itt kezdődött, aminek hatására elmosolyodik és könnyű ügetésre sarkalja hátasát. A gondolatról eszébe jut valami és minél hamarabb szeretne ismét a Vashegyen lenni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9776-9795