Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 491 (9801. - 9820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
9820. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-16 15:47:12
Üzenet elküldve: 2024-11-16 15:47:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gyerekjáték//
*Az álmok pedig igen jók, még ha néha akad közöttük egy-egy kellemetlen is. Kicsivel régebben többször fordult elő vele is, de már nem zaklatják az éjjeleit rémképek. Viszont tudja milyen. Eszébe is jut valami, hogyan feledtesse el a lánnyal, de még előtte kíváncsi arra, hogy mit is álmodott, ami ilyen rossz hatással volt rá. És hogy ez hogyan függ össze azzal, hogy valakit megvert egy bottal? Annyi kérdése van, szíve szerint mindet ráöntené, de megtanulta, hogy nem szabad sokat kérdezni. *
- Elmeséled? Ha elmeséled mutatok valami jobbat.
*Mert bár amúgy is megmutatná, így mégiscsak kecsegtetőbben hangzik. Ezen a helyen mindig a csereberélés megy, miért is ne lehetne ezt úgy, hogy nem tárgyakkal teszik?
Amit eztán mond a szőke elf, az kissé elgondolkodtatja. Persze melle még jobban dagad attól, hogy ő elkergeti majd a rosszat, de más is lefoglalja az elméjét. Szőrös, négylábú, hegyes fogak... nagy. Farkas? De azok nem kislányokkal szoktak lófrálni. Kutya! A kutyák tudnak félelmetesek lenni, de igen kezesek is olykor. De hogy ő egy ebre hasonlítana? Elmereng és a saját fogaihoz nyúl szórakozottan. Nem hegyesek. És ő még csak nem is szőrös. Hibbant lehet a lány? Akkor vagy el kellene innen mennie, vagy tényleg megvédeni. Mivel feltette azt a bizonyos utolsó kérdését, így a második válaszút mellett dönt. Elkergeti, el ő! Majd megoldja. Nem tudja hogyan, de meg. Csak ne jöjjenek az ikrek, mert akkor kiderül, hogy erre valójában képtelen. Csalogatja az a folyópart... és a terve is. Felsóhajt.*
- De hogyan hasonlíthatsz engem egy kutyához? És hol van most?
*Jobban megnézi ő is az arcot. Sokkal tisztább, mint ő, biztosan nem egy műhelyben alszik éjjelente. Bár szomorú, mégis olyan kedvesnek tűnik. Kíváncsi lett mindenre, túlságosan is. De visszafogja magát, csak az ujjai járnak a térdén, mint aki szeretne gyorsan mindent egyszerre, de nem teheti meg.*
*Az álmok pedig igen jók, még ha néha akad közöttük egy-egy kellemetlen is. Kicsivel régebben többször fordult elő vele is, de már nem zaklatják az éjjeleit rémképek. Viszont tudja milyen. Eszébe is jut valami, hogyan feledtesse el a lánnyal, de még előtte kíváncsi arra, hogy mit is álmodott, ami ilyen rossz hatással volt rá. És hogy ez hogyan függ össze azzal, hogy valakit megvert egy bottal? Annyi kérdése van, szíve szerint mindet ráöntené, de megtanulta, hogy nem szabad sokat kérdezni. *
- Elmeséled? Ha elmeséled mutatok valami jobbat.
*Mert bár amúgy is megmutatná, így mégiscsak kecsegtetőbben hangzik. Ezen a helyen mindig a csereberélés megy, miért is ne lehetne ezt úgy, hogy nem tárgyakkal teszik?
Amit eztán mond a szőke elf, az kissé elgondolkodtatja. Persze melle még jobban dagad attól, hogy ő elkergeti majd a rosszat, de más is lefoglalja az elméjét. Szőrös, négylábú, hegyes fogak... nagy. Farkas? De azok nem kislányokkal szoktak lófrálni. Kutya! A kutyák tudnak félelmetesek lenni, de igen kezesek is olykor. De hogy ő egy ebre hasonlítana? Elmereng és a saját fogaihoz nyúl szórakozottan. Nem hegyesek. És ő még csak nem is szőrös. Hibbant lehet a lány? Akkor vagy el kellene innen mennie, vagy tényleg megvédeni. Mivel feltette azt a bizonyos utolsó kérdését, így a második válaszút mellett dönt. Elkergeti, el ő! Majd megoldja. Nem tudja hogyan, de meg. Csak ne jöjjenek az ikrek, mert akkor kiderül, hogy erre valójában képtelen. Csalogatja az a folyópart... és a terve is. Felsóhajt.*
- De hogyan hasonlíthatsz engem egy kutyához? És hol van most?
*Jobban megnézi ő is az arcot. Sokkal tisztább, mint ő, biztosan nem egy műhelyben alszik éjjelente. Bár szomorú, mégis olyan kedvesnek tűnik. Kíváncsi lett mindenre, túlságosan is. De visszafogja magát, csak az ujjai járnak a térdén, mint aki szeretne gyorsan mindent egyszerre, de nem teheti meg.*
9819. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-16 14:48:51
Üzenet elküldve: 2024-11-16 14:48:51
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Maga sem hitte volna, de igen azt. Fogalma sem volt arról, milyen jó is az, ha az éjszakái álmatlanok, hogy csak lehunyja szemét, elalszik és békésen pihen egészen reggelig. Ezek a képek, amiket látott, az úgy nevezett álmok, ha ilyen rémisztőek, inkább nem akar aludni, soha többet.
Ha nem is látszik rajta, örül annak, hogy Deres szerepét akaratlanul is betölti a fiú. Őrködik az esetleges veszély elől, de bárkik is legyenek azok az ikrek. Kétszer gondolják most meg, hogy hozzámernek-e szólni Szikrához.*
- Ühüm.
*Bólint egy nagyot, igen alvásnál, számára ez egy újdonság, és nem volt kellemes. Sokkalta élénkebb volt, mint azok a képek amiket egy egy fejfájás mellett lát.*
- De én nem. Ilyet még nem láttam soha. Azt hiszem.
*Legalább is így hiszi. Gondolkodott már afelől, hogy valami nincs rendben vele. Bár magának még nem merte bevallani. Az hogy az utóbbi időben emlékszik arra ami történt vele, de az erdőnél régebbi dolgokra nem. Aggasztja, mert mindenki más emlékszik régebb időkre, Nimeril is mondta, sokat tanult a földeken a többi öreg kétlábúaktól, meg valami Libaneki kakadémiát is említett. Ezek pedig régebben voltak mint az kettő vagy három esztendő. Illetve arra a kérdésre, hogy ő mennyi idős sem tudja a választ. De ha több mint kettő vagy három, mert hát nem úgy látja magát, hogy egy kisbaba lenne. A történetének egy nagy része hiányzik. Amire meg kell majd találnia a választ idővel. Vagy amaz találja meg őt.*
- Akkor olyan vagy mint Ő. Elkergeti azokat akik bántani akarnak. Nagy, négylábú, szőrös és élesek a fogai.
*Írja körbe hű barátját, ahogy tekintetét a messzibe mereszti. Hiányzik neki Deres. Szegény biztos halálra aggódja magát otthon.*
- Te is kergetsz el olyanokat akik bántani akarnak?
*Szegezi vissza a kérdést, ahogy smaragd tekintetét a fiúra emeli ismét. Annak arcát pásztázza, az övé is kicsit piszkos, talán picit soványka is mint ő. Vajon ő is egyedül él? Valóban sorstársak lennének?*
*Maga sem hitte volna, de igen azt. Fogalma sem volt arról, milyen jó is az, ha az éjszakái álmatlanok, hogy csak lehunyja szemét, elalszik és békésen pihen egészen reggelig. Ezek a képek, amiket látott, az úgy nevezett álmok, ha ilyen rémisztőek, inkább nem akar aludni, soha többet.
Ha nem is látszik rajta, örül annak, hogy Deres szerepét akaratlanul is betölti a fiú. Őrködik az esetleges veszély elől, de bárkik is legyenek azok az ikrek. Kétszer gondolják most meg, hogy hozzámernek-e szólni Szikrához.*
- Ühüm.
*Bólint egy nagyot, igen alvásnál, számára ez egy újdonság, és nem volt kellemes. Sokkalta élénkebb volt, mint azok a képek amiket egy egy fejfájás mellett lát.*
- De én nem. Ilyet még nem láttam soha. Azt hiszem.
*Legalább is így hiszi. Gondolkodott már afelől, hogy valami nincs rendben vele. Bár magának még nem merte bevallani. Az hogy az utóbbi időben emlékszik arra ami történt vele, de az erdőnél régebbi dolgokra nem. Aggasztja, mert mindenki más emlékszik régebb időkre, Nimeril is mondta, sokat tanult a földeken a többi öreg kétlábúaktól, meg valami Libaneki kakadémiát is említett. Ezek pedig régebben voltak mint az kettő vagy három esztendő. Illetve arra a kérdésre, hogy ő mennyi idős sem tudja a választ. De ha több mint kettő vagy három, mert hát nem úgy látja magát, hogy egy kisbaba lenne. A történetének egy nagy része hiányzik. Amire meg kell majd találnia a választ idővel. Vagy amaz találja meg őt.*
- Akkor olyan vagy mint Ő. Elkergeti azokat akik bántani akarnak. Nagy, négylábú, szőrös és élesek a fogai.
*Írja körbe hű barátját, ahogy tekintetét a messzibe mereszti. Hiányzik neki Deres. Szegény biztos halálra aggódja magát otthon.*
- Te is kergetsz el olyanokat akik bántani akarnak?
*Szegezi vissza a kérdést, ahogy smaragd tekintetét a fiúra emeli ismét. Annak arcát pásztázza, az övé is kicsit piszkos, talán picit soványka is mint ő. Vajon ő is egyedül él? Valóban sorstársak lennének?*
9818. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-13 21:16:31
Üzenet elküldve: 2024-11-13 21:16:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gyerekjáték//
*Csendet akart. Érdekes erre gondolni. Sokszor akart ő is azt, de most pont, hogy nem szeretné hallani azt a nagy semmit. Csendet akart, mégis szinte sírdogál egy idegennek, aki kérdezi és bőszen válaszol is. Elhúzza kicsit a száját, mert amilyen butaság ez az egész, annyira ismerős. Eldöntötte; nem fogja magára hagyni a lányt, az nem volna túl kedves tőle. Azért még néha elsandít a távolba, hogy így is maradnak-e; csak ketten. Lehet, hogy el kéne őt vinnie a folyóhoz, ott nem kell attól tartani, hogy valakiknek nem tetszik, hogy elfoglalták a dombjukat. De ezt még nem veti fel, úgy tűnik ráér a dolog.*
- Alvásnál láttál? *Nem tudja abbahagyni a hunyorgást, mert még a szavai is furcsák. Álmodott talán. Erre azért rákérdez.*
- Úgy érted, álmodtál? Rosszat? Olyat mindenki szokott.
*Teszi meg bölcs megállapítását, de ez mit sem von le az együttérzéséből, mindössze kicsit sután nyugtat.
Végignézte szavai előtt, ahogy leül a másik, most pedig azt figyeli, hogyan hajtja a fejét a térdére. Nem megnyugtató a látvány, de majd ő megnyugtatja valahogy. A húgát is sikerült mindig. Mondjuk őt nem volt nehéz, bármi elterelte a figyelmét.
Felsóhajt, mintha beleegyezett volna, majd leül a másik mellé. Felhúzza a térdeit ő is, de nem kulcsolja össze rajta a kezeit, csak maga mellett támaszkodik meg velük. El kellene inkább menni a folyópartra, de valahol mégis jó a tilosban járni, jelen esetben ülni. Neki még megengednék, hogy itt tanyázzon, de kettejüknek? Veszélyben vannak. Nem bánja, csak oldalvást tekintget néha.*
- Ha idejönnek, majd valahogy megoldom. *Mert meg tudja oldani. De előbb csalja el a partra majd, mintsem erre szükség legyen.*
- Ki az a Deres?
*Figyeli a másikat, végre kibökhette a kérdését.*
*Csendet akart. Érdekes erre gondolni. Sokszor akart ő is azt, de most pont, hogy nem szeretné hallani azt a nagy semmit. Csendet akart, mégis szinte sírdogál egy idegennek, aki kérdezi és bőszen válaszol is. Elhúzza kicsit a száját, mert amilyen butaság ez az egész, annyira ismerős. Eldöntötte; nem fogja magára hagyni a lányt, az nem volna túl kedves tőle. Azért még néha elsandít a távolba, hogy így is maradnak-e; csak ketten. Lehet, hogy el kéne őt vinnie a folyóhoz, ott nem kell attól tartani, hogy valakiknek nem tetszik, hogy elfoglalták a dombjukat. De ezt még nem veti fel, úgy tűnik ráér a dolog.*
- Alvásnál láttál? *Nem tudja abbahagyni a hunyorgást, mert még a szavai is furcsák. Álmodott talán. Erre azért rákérdez.*
- Úgy érted, álmodtál? Rosszat? Olyat mindenki szokott.
*Teszi meg bölcs megállapítását, de ez mit sem von le az együttérzéséből, mindössze kicsit sután nyugtat.
Végignézte szavai előtt, ahogy leül a másik, most pedig azt figyeli, hogyan hajtja a fejét a térdére. Nem megnyugtató a látvány, de majd ő megnyugtatja valahogy. A húgát is sikerült mindig. Mondjuk őt nem volt nehéz, bármi elterelte a figyelmét.
Felsóhajt, mintha beleegyezett volna, majd leül a másik mellé. Felhúzza a térdeit ő is, de nem kulcsolja össze rajta a kezeit, csak maga mellett támaszkodik meg velük. El kellene inkább menni a folyópartra, de valahol mégis jó a tilosban járni, jelen esetben ülni. Neki még megengednék, hogy itt tanyázzon, de kettejüknek? Veszélyben vannak. Nem bánja, csak oldalvást tekintget néha.*
- Ha idejönnek, majd valahogy megoldom. *Mert meg tudja oldani. De előbb csalja el a partra majd, mintsem erre szükség legyen.*
- Ki az a Deres?
*Figyeli a másikat, végre kibökhette a kérdését.*
9817. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-13 20:54:29
Üzenet elküldve: 2024-11-13 20:54:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Hogy lenne, hiszen egymaga maradt. Hátra hagyott mindent és mindenkit is. Végleg? Nem is lenne rossz ötlet, akkor legalább nem kell Mainak ismételten csalódnia benne. Alaver is nyugodtabban dolgozhatna tudván nem lesz aki elcsenje a kalapácsát vagy az ásóját. Nimeril is gond nélkül űzhetné tudományát a falak között. Alenianak sem kellene azon aggódnia mi lesz az árvaház hírnevével. Lehet jobb is lenne, egyszerűbb. Elfelejteni mindent és mindenkit és tovább lépni.
Viszont, ezt az érzést is ismeri. Pontosan tudja milyen ez, de azt nem ő választotta, és azóta is zavarja. Ez is zavarni fogja, ha csak úgy hátat fordít az árvaháznak. Alavernak. Mainak. Nem teheti ezt meg magával, de legfőképp velük sem. Mai biztos halálra aggódna magát miatta.
Bólint egyet. Igen azt hiszi. Mert nem tudja pontosan miért is pityergett. Azért mert bántott valaki aki talán nem érdemelte meg. Vagy mert Mai csalódott benne. Vagy mert azért gyáva volt és nem mert szembe nézni azzal amit tett, és inkább elfutott.
Ha a fiú hazudna is neki, ő gond nélkül elhinni, ahogy sok mást is van szegény annyira hiszékeny. Lopva a fiúra néz annak kezére, ruhájára. Minden piszkos minden szakadt. Emlékezteti magára, ahogy ő nézett ki nem régen. Lehet neki is kellene egy olyan fürdő amit Mai adott neki.
A fiú csak tovább kérdez, a tekintete továbbra is hajlik lefelé, mint a napraforgó feje éjjel. Úgy dönt a fiú nem veszély rá, ezért ismét visszakuporodik a földre combjait átkarolva, úgy dünnyög tovább.*
- Nem tudom. Én csak. Csendet akartam. Hogy innen elfelejtsem azt amit láttam alvásnál.
*Mutat kis kobakjára, alkarjával megtörli az orrát, nem mintha most már folyna, de mintha birizgálta volna még egy utolsó apró kis csepp. Tenyerével is megdörzsöli még utoljára enyhén égő szemét.*
- Az ikrek megengedik, hogy még itt üljünk egy picit? Szeretem ezt a dombot, Deressel mindig itt fogócskázunk.
*Dönti kis fejét térdére elmélázva, lopva a fölé magasodó fiúra néz, fürkészi annak tekintetét. Fura, általában nem szeret senki idegen gyerek mellett megmaradni, de most jól esik a társasága.*
*Hogy lenne, hiszen egymaga maradt. Hátra hagyott mindent és mindenkit is. Végleg? Nem is lenne rossz ötlet, akkor legalább nem kell Mainak ismételten csalódnia benne. Alaver is nyugodtabban dolgozhatna tudván nem lesz aki elcsenje a kalapácsát vagy az ásóját. Nimeril is gond nélkül űzhetné tudományát a falak között. Alenianak sem kellene azon aggódnia mi lesz az árvaház hírnevével. Lehet jobb is lenne, egyszerűbb. Elfelejteni mindent és mindenkit és tovább lépni.
Viszont, ezt az érzést is ismeri. Pontosan tudja milyen ez, de azt nem ő választotta, és azóta is zavarja. Ez is zavarni fogja, ha csak úgy hátat fordít az árvaháznak. Alavernak. Mainak. Nem teheti ezt meg magával, de legfőképp velük sem. Mai biztos halálra aggódna magát miatta.
Bólint egyet. Igen azt hiszi. Mert nem tudja pontosan miért is pityergett. Azért mert bántott valaki aki talán nem érdemelte meg. Vagy mert Mai csalódott benne. Vagy mert azért gyáva volt és nem mert szembe nézni azzal amit tett, és inkább elfutott.
Ha a fiú hazudna is neki, ő gond nélkül elhinni, ahogy sok mást is van szegény annyira hiszékeny. Lopva a fiúra néz annak kezére, ruhájára. Minden piszkos minden szakadt. Emlékezteti magára, ahogy ő nézett ki nem régen. Lehet neki is kellene egy olyan fürdő amit Mai adott neki.
A fiú csak tovább kérdez, a tekintete továbbra is hajlik lefelé, mint a napraforgó feje éjjel. Úgy dönt a fiú nem veszély rá, ezért ismét visszakuporodik a földre combjait átkarolva, úgy dünnyög tovább.*
- Nem tudom. Én csak. Csendet akartam. Hogy innen elfelejtsem azt amit láttam alvásnál.
*Mutat kis kobakjára, alkarjával megtörli az orrát, nem mintha most már folyna, de mintha birizgálta volna még egy utolsó apró kis csepp. Tenyerével is megdörzsöli még utoljára enyhén égő szemét.*
- Az ikrek megengedik, hogy még itt üljünk egy picit? Szeretem ezt a dombot, Deressel mindig itt fogócskázunk.
*Dönti kis fejét térdére elmélázva, lopva a fölé magasodó fiúra néz, fürkészi annak tekintetét. Fura, általában nem szeret senki idegen gyerek mellett megmaradni, de most jól esik a társasága.*
9816. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-13 20:11:39
Üzenet elküldve: 2024-11-13 20:11:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gyerekjáték//
*A környéken biztosan nincs senki, ennyi idő után észrevette volna, vagy megjelent volna valahonnan Deres. Foglalkoztatja a gondolat, hogy ki lehet az, de annyit már ő is tud, hogy vannak kérdések, amik ráérnek. Az ugyan nem ér rá, hogy eltűnjön innen a lány közeléből, mert biztos, hogy megkapja a magáét az ikrektől, ha egy lánnyal látják, aki olyan, mintha kisírta volna a szemeit. Ha most tisztának is tűnik a terep, ez bármikor megváltozhat. Nagy a gondja most, hogy egyáltalán itt kellene-e maradnia, vagy gyorsan elhúzni messzire. De valami furcsa kis érzés talál utat belül, mintha megsajnálta volna a hosszúfülűt. Amilyen pukkancs, annyira tűnik elveszettnek és még az a barátja sincs vele, akit emleget. Tényleg képzeletbeli lehet, de nemsokára rákérdez. Addig is hol a zöld szempárt, az arcot fürkészi, hol pedig a távolba mered, hogy jó ötlet-e itt ácsorogni.*
- Azt hiszed?
*Szalad fel a szemöldöke. Tehát nem biztos, hogy azért sír. Semmi értelme nincs annak, amit beszél, de amint újra szól a száj, már össze tudja rakni a dolgokat.
Hogy ütött-e meg valakit? Hiszen csak rá kell nézni. Nem. De szeretné magáról azt hinni, hogy igenis képes lenne rá. Vagy arra, hogy meg tud védeni másokat. Kissé kijjebb is húzza magát, kidülleszti mellkasát és úgy kezd bele, mintha történt volna hasonló. De hazudni nem fog, nem ejti ki azt, amit nem kell.*
- Ha megérdemli, akkor nem kellene rossz érzésnek lennie. Akkor az megérdemelte és kész. Vagy... *Gondolkodik el kissé, szokásosan hunyorogva, mintha csak a nap sütne a szemeibe, aminek se híre se hamva az évszak legnagyobb részében.* - Vagy nem érdemelte meg és azért sírtál?
*Tesz egy tétova lépést közelebb, maga sem tudja miért. Érdekli a történet.*
*A környéken biztosan nincs senki, ennyi idő után észrevette volna, vagy megjelent volna valahonnan Deres. Foglalkoztatja a gondolat, hogy ki lehet az, de annyit már ő is tud, hogy vannak kérdések, amik ráérnek. Az ugyan nem ér rá, hogy eltűnjön innen a lány közeléből, mert biztos, hogy megkapja a magáét az ikrektől, ha egy lánnyal látják, aki olyan, mintha kisírta volna a szemeit. Ha most tisztának is tűnik a terep, ez bármikor megváltozhat. Nagy a gondja most, hogy egyáltalán itt kellene-e maradnia, vagy gyorsan elhúzni messzire. De valami furcsa kis érzés talál utat belül, mintha megsajnálta volna a hosszúfülűt. Amilyen pukkancs, annyira tűnik elveszettnek és még az a barátja sincs vele, akit emleget. Tényleg képzeletbeli lehet, de nemsokára rákérdez. Addig is hol a zöld szempárt, az arcot fürkészi, hol pedig a távolba mered, hogy jó ötlet-e itt ácsorogni.*
- Azt hiszed?
*Szalad fel a szemöldöke. Tehát nem biztos, hogy azért sír. Semmi értelme nincs annak, amit beszél, de amint újra szól a száj, már össze tudja rakni a dolgokat.
Hogy ütött-e meg valakit? Hiszen csak rá kell nézni. Nem. De szeretné magáról azt hinni, hogy igenis képes lenne rá. Vagy arra, hogy meg tud védeni másokat. Kissé kijjebb is húzza magát, kidülleszti mellkasát és úgy kezd bele, mintha történt volna hasonló. De hazudni nem fog, nem ejti ki azt, amit nem kell.*
- Ha megérdemli, akkor nem kellene rossz érzésnek lennie. Akkor az megérdemelte és kész. Vagy... *Gondolkodik el kissé, szokásosan hunyorogva, mintha csak a nap sütne a szemeibe, aminek se híre se hamva az évszak legnagyobb részében.* - Vagy nem érdemelte meg és azért sírtál?
*Tesz egy tétova lépést közelebb, maga sem tudja miért. Érdekli a történet.*
9815. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-13 17:17:15
Üzenet elküldve: 2024-11-13 17:17:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Hiányzik neki az erdő, és annak nyugalma. Az érzés, hogy csak ő volt és Deres, senki nem mondta meg mit neki mit, mikor, hogyan, és miért tehet meg vagy sem. Sokkalta egyszerűbb volt minden. De mégis, már most hiányzik neki Mai, azt szeretné, hogy átkarolja, szorosan magához szorítsa és azt mondja neki nincs semmi baj. De tudja, ez nem így lesz. Azt a tekintet fogja kapni amit Alaver kapott, amikor azzal a fekete hajúval állított be este. Vagy rosszabb, azt a néma tekintetet amit akkor kapott tőle, mikor lesújtott a fiúra.
Fogalma sincs mit tegyen, egyedül érzi magát. Elveszettnek. Deres sincsen itt ami csak rosszabbá teszi ezt az érzést ami szívét úgy nyomja.
Ehelyett itt van neki ez az új ismeretlen kétlábú. Aki azt mondja innen is el kell mennie, mert ez mások helye. Hát bizony ő nem fogja ezt most hagyni, rossz lóra tett az, aki azt hiszi Aranyszarvas Szikrát csak úgy ki lehet túrni helyéről. Rúg kapálni fog és harapni is ha kell. Jaj annak aki most ujjat mer vele húzni.
Azonban a fiú nem támad rá, nem szól többet, csendben áll előtte és váll vonva méri fel őt. Lábait lassan pihentetni kezdi, és felegyenesedik, úgy tűnik nincs mitől tartania. Legalább is egyelőre. Tekintetét amit eddig felemelve tartott a fiú arcát pásztázva, annak kérdésére szégyenlősen lehatja. Bánatosan szólal fel.*
- Azt hiszem igen.
*Sóhajt egy nagyot. Nehéz az a pici lélek ami sokszor oly könnyed mellkasában, érzi, ahogy egyre lejjebb és lejjebb húzza azt.*
- Te ütöttél már meg valakit? Ez mindig ilyen rossz érzés?
*Nyúl egyik karjával a másikhoz, és szorongatja azt idegesen. Tekintetét elfordítva a füves lankát nézi. Nem ismeri a fiút, de mégis szégyellve érzi magát előtte.*
*Hiányzik neki az erdő, és annak nyugalma. Az érzés, hogy csak ő volt és Deres, senki nem mondta meg mit neki mit, mikor, hogyan, és miért tehet meg vagy sem. Sokkalta egyszerűbb volt minden. De mégis, már most hiányzik neki Mai, azt szeretné, hogy átkarolja, szorosan magához szorítsa és azt mondja neki nincs semmi baj. De tudja, ez nem így lesz. Azt a tekintet fogja kapni amit Alaver kapott, amikor azzal a fekete hajúval állított be este. Vagy rosszabb, azt a néma tekintetet amit akkor kapott tőle, mikor lesújtott a fiúra.
Fogalma sincs mit tegyen, egyedül érzi magát. Elveszettnek. Deres sincsen itt ami csak rosszabbá teszi ezt az érzést ami szívét úgy nyomja.
Ehelyett itt van neki ez az új ismeretlen kétlábú. Aki azt mondja innen is el kell mennie, mert ez mások helye. Hát bizony ő nem fogja ezt most hagyni, rossz lóra tett az, aki azt hiszi Aranyszarvas Szikrát csak úgy ki lehet túrni helyéről. Rúg kapálni fog és harapni is ha kell. Jaj annak aki most ujjat mer vele húzni.
Azonban a fiú nem támad rá, nem szól többet, csendben áll előtte és váll vonva méri fel őt. Lábait lassan pihentetni kezdi, és felegyenesedik, úgy tűnik nincs mitől tartania. Legalább is egyelőre. Tekintetét amit eddig felemelve tartott a fiú arcát pásztázva, annak kérdésére szégyenlősen lehatja. Bánatosan szólal fel.*
- Azt hiszem igen.
*Sóhajt egy nagyot. Nehéz az a pici lélek ami sokszor oly könnyed mellkasában, érzi, ahogy egyre lejjebb és lejjebb húzza azt.*
- Te ütöttél már meg valakit? Ez mindig ilyen rossz érzés?
*Nyúl egyik karjával a másikhoz, és szorongatja azt idegesen. Tekintetét elfordítva a füves lankát nézi. Nem ismeri a fiút, de mégis szégyellve érzi magát előtte.*
9814. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-13 15:57:55
Üzenet elküldve: 2024-11-13 15:57:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gyerekjáték//
*Szeret egyedül lenni, talán jobban is, mint másokkal, de túlontúl unalmas az élet, amióta nem azért bújik el, mert túl sok a szobában a zaj és nem fér el a húga ostoba játékaitól. Az atyja kisajátította a legkényelmesebb fotelt a nappaliban, az anyja pedig folyton a konyhában serénykedett és a kis lakásban egyik helyiségből a másikba átkiabálva beszélgettek, ő pedig felbotlott a szoba közepén hagyott fakockákban. Most mégis jobban hiányzik, mint bármi, ezért keresi az ingereket. Viszont nem olyan érdekes a műhelyekben a kopácsolás és az ikrek sem olyanok, mint akkor gondolta. De legalább vannak. Most pedig ez a hosszúfülű sajátította ki magának a helyüket, aki úgy rezzen össze a hangjára, ahogy ő rezzen, amikor rákiabáltak. Pedig még csak fel sem emelte a hangját. Összeszűkült szemekkel néz a lányra, ahogy az majd hátraesik, mintha csak tényleg sikerült volna elcsennie az egyik kardot és azt rántotta volna elő. A lányok furcsák. Azonnal szipognak, hogyha valami nem úgy sül el, ahogy elvárták. Pislog néhányat, majd ő hátrál egy lépést, ahogy az elf felpattan és úgy áll, mint aki meg akarja támadni. Nehéz dolga lenne, mert bár kissé csenevész, attól még erősebb tőle. Tán csak nem kell hátralöknie a fonott hajút, mert neki akar esni. A szavai sem túl okosak. Körbenéz, hogy mégis kiről beszél, látszólag egyedül van. Tryl-nek nem voltak képzeletbeli barátai, de el tudná hinni, hogy neki vannak. Vagy van. Deres. Érdekes név. Körbetekint a biztonság kedvéért, hogy nem-e csak ő mérte fel rosszul a terepet és még a végén bajba kerül, mert azt hiszi az a Deres, aki nem is képzeletbeli, hogy bántotta a lányt.*
- Nekem mindegy, én szóltam.
*Vonja meg a vállát, majd dugja zsebre a kezeit. Ismét hunyorog, ahogy eljut a mondandó első fele is az agyáig.*
- Valakit fejbe vágtál egy bottal és azért sírtál? *Nem nagyon érti a dolgot. Annak kéne ilyen képet vágnia, akit fejbe kólintott. Fogalma sincs róla, hogy miért áll és kérdezget, de nem érzi rossznak. Túlságosan nagy a csend és még az is jó, hogy egy ilyen hisztis valakivel fecseg. Talán még meg is védheti, ahogy régen a húgát. Csak reméli, hogy nem az ikrekkel kezdett ki és azért foglalta el a helyüket. *
*Szeret egyedül lenni, talán jobban is, mint másokkal, de túlontúl unalmas az élet, amióta nem azért bújik el, mert túl sok a szobában a zaj és nem fér el a húga ostoba játékaitól. Az atyja kisajátította a legkényelmesebb fotelt a nappaliban, az anyja pedig folyton a konyhában serénykedett és a kis lakásban egyik helyiségből a másikba átkiabálva beszélgettek, ő pedig felbotlott a szoba közepén hagyott fakockákban. Most mégis jobban hiányzik, mint bármi, ezért keresi az ingereket. Viszont nem olyan érdekes a műhelyekben a kopácsolás és az ikrek sem olyanok, mint akkor gondolta. De legalább vannak. Most pedig ez a hosszúfülű sajátította ki magának a helyüket, aki úgy rezzen össze a hangjára, ahogy ő rezzen, amikor rákiabáltak. Pedig még csak fel sem emelte a hangját. Összeszűkült szemekkel néz a lányra, ahogy az majd hátraesik, mintha csak tényleg sikerült volna elcsennie az egyik kardot és azt rántotta volna elő. A lányok furcsák. Azonnal szipognak, hogyha valami nem úgy sül el, ahogy elvárták. Pislog néhányat, majd ő hátrál egy lépést, ahogy az elf felpattan és úgy áll, mint aki meg akarja támadni. Nehéz dolga lenne, mert bár kissé csenevész, attól még erősebb tőle. Tán csak nem kell hátralöknie a fonott hajút, mert neki akar esni. A szavai sem túl okosak. Körbenéz, hogy mégis kiről beszél, látszólag egyedül van. Tryl-nek nem voltak képzeletbeli barátai, de el tudná hinni, hogy neki vannak. Vagy van. Deres. Érdekes név. Körbetekint a biztonság kedvéért, hogy nem-e csak ő mérte fel rosszul a terepet és még a végén bajba kerül, mert azt hiszi az a Deres, aki nem is képzeletbeli, hogy bántotta a lányt.*
- Nekem mindegy, én szóltam.
*Vonja meg a vállát, majd dugja zsebre a kezeit. Ismét hunyorog, ahogy eljut a mondandó első fele is az agyáig.*
- Valakit fejbe vágtál egy bottal és azért sírtál? *Nem nagyon érti a dolgot. Annak kéne ilyen képet vágnia, akit fejbe kólintott. Fogalma sincs róla, hogy miért áll és kérdezget, de nem érzi rossznak. Túlságosan nagy a csend és még az is jó, hogy egy ilyen hisztis valakivel fecseg. Talán még meg is védheti, ahogy régen a húgát. Csak reméli, hogy nem az ikrekkel kezdett ki és azért foglalta el a helyüket. *
9813. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-12 19:31:11
Üzenet elküldve: 2024-11-12 19:31:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Lassan kezd csak rádöbbenni mit is művelt. Nem lett volna szabad. Mert hát, senki sem akarta őt bántani, sőt mi több, segíteni akarták. Most döbben csak rá, Mai sem azért nyaggatta a mai nap, mert idegesíteni akarta. Hanem azért ne gubbasszon magában, ha ilyen rosszul van. A gyerekek is biztos látták a képén, hogy ideje lenne noszogatni őt a játékra, hogy elfelejtse azt ami most nyomasztja őt.
De mégis, neki járt el a keze, ő nem látta a jeleket. Ő tagadta meg azt a kezet, ami segítséget nyújtott volna.
Vajon van értelme még haza menni? Vagy nevezheti azt tényleg otthonának? Vagy inkább vissza menni a pincébe, ott legalább senki nem zargatta, a holmija még biztos ott van, ha meg nincs majd hoz másikat. Vagy akár Graeltől kér segítséget, ő is biztos segít. Vagy legalább is reméli.
De túl sok most a bizonytalanság, és túl sok most a rossz szájízű gondolat. Becsukott szemmel erőlködve próbálja elűzni a gondolatokat a fejéből. Annyira el van merülve, hogy azt sem veszi észre valaki közelít hozzá. Hogyan is tudná észrevenni, Deres az aki általában figyel az ilyenekre. De most nincs itt, mert őt is hátra hagyta, minden mással. Gondolataiból a fiú szavai rázzák ki. Majdnem szó szoros értelmében. Rémülten villantja smaragd szemeit a fiúra. Levegőt is hirtelen véve szisszen fel ijedtében. Gyorsan pattan fel ültéből, egy lépést hátra huppanva. Lábait enyhén görnyedten tartja ugrásra készen mint egy kis szarvas akit megrémisztettek. A fiú szavai lassan jutnak el tudatához, kell neki egy két másodperc még ráeszmél amaz mit is mondott. Sebtiben körbe pillant, hogy mégis miről beszél milyen hely? Itt mindig Deressel ücsörgött még régen is, akkor sem merte senki sem elzavarni, vagy hozzászólni. Bár annak lehet pont a jószág volt az oka, aki méretéből fakadóan el rémisztette a rosszakarókat. De most Deres nincs itt, magának kell helyt állnia. Felszívja magát kis arcocskáját felpukkasztva kezd bele haragos mondókájának.*
- Akkor majd őket is fejbe vágom egy bottal! Ez az én helyem és Deresé!
*Emeli fel lábát egy nagyot toppantva mellé, nyomatékot adva kijelentésének. Mert bizony most még egy láncos ruhással is megküzdene ha arról lenne szó. Nincs jó kedvében és nem éri meg őt most haragítani.*
*Lassan kezd csak rádöbbenni mit is művelt. Nem lett volna szabad. Mert hát, senki sem akarta őt bántani, sőt mi több, segíteni akarták. Most döbben csak rá, Mai sem azért nyaggatta a mai nap, mert idegesíteni akarta. Hanem azért ne gubbasszon magában, ha ilyen rosszul van. A gyerekek is biztos látták a képén, hogy ideje lenne noszogatni őt a játékra, hogy elfelejtse azt ami most nyomasztja őt.
De mégis, neki járt el a keze, ő nem látta a jeleket. Ő tagadta meg azt a kezet, ami segítséget nyújtott volna.
Vajon van értelme még haza menni? Vagy nevezheti azt tényleg otthonának? Vagy inkább vissza menni a pincébe, ott legalább senki nem zargatta, a holmija még biztos ott van, ha meg nincs majd hoz másikat. Vagy akár Graeltől kér segítséget, ő is biztos segít. Vagy legalább is reméli.
De túl sok most a bizonytalanság, és túl sok most a rossz szájízű gondolat. Becsukott szemmel erőlködve próbálja elűzni a gondolatokat a fejéből. Annyira el van merülve, hogy azt sem veszi észre valaki közelít hozzá. Hogyan is tudná észrevenni, Deres az aki általában figyel az ilyenekre. De most nincs itt, mert őt is hátra hagyta, minden mással. Gondolataiból a fiú szavai rázzák ki. Majdnem szó szoros értelmében. Rémülten villantja smaragd szemeit a fiúra. Levegőt is hirtelen véve szisszen fel ijedtében. Gyorsan pattan fel ültéből, egy lépést hátra huppanva. Lábait enyhén görnyedten tartja ugrásra készen mint egy kis szarvas akit megrémisztettek. A fiú szavai lassan jutnak el tudatához, kell neki egy két másodperc még ráeszmél amaz mit is mondott. Sebtiben körbe pillant, hogy mégis miről beszél milyen hely? Itt mindig Deressel ücsörgött még régen is, akkor sem merte senki sem elzavarni, vagy hozzászólni. Bár annak lehet pont a jószág volt az oka, aki méretéből fakadóan el rémisztette a rosszakarókat. De most Deres nincs itt, magának kell helyt állnia. Felszívja magát kis arcocskáját felpukkasztva kezd bele haragos mondókájának.*
- Akkor majd őket is fejbe vágom egy bottal! Ez az én helyem és Deresé!
*Emeli fel lábát egy nagyot toppantva mellé, nyomatékot adva kijelentésének. Mert bizony most még egy láncos ruhással is megküzdene ha arról lenne szó. Nincs jó kedvében és nem éri meg őt most haragítani.*
9812. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-12 18:56:52
Üzenet elküldve: 2024-11-12 18:56:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gyerekjáték//
*Megunta azt a sok munkát a fazekas mellett. Kevés unalmasabb dolog van annál, mint hordani neki a vizet és azokat az átkozott rongyokat kimosni. Ha nem vonta volna el minden figyelmét az a sok éles penge, a sok csillogó tőr, akkor maradhatott volna a kovács mellett, de folyton csak azon járt az esze, hogyan kaparintson meg egyet, csak úgy kipróbálni. Úgy hajtották el végül onnan, mintha nem lenne jó munkaerő. Pedig szerinte az volt, belé lett nevelve, hogy jól végezze a dolgát, viszont az apja engedte, hogy néha játszadozzon is. A fazekasnál semmi érdekes nincs. Az a korong sem szórakoztatja már, amit olyan észvesztő gyorsasággal hajtott meg titokban, hogy lerepült róla a kis tálka, amit próbált megformálni. Nem fog még egy éjjel miatt ott maradni, majd keres mást. Van még atyjának elég régi cimborája, majd megnézi őket. Szívesen látják mindig, csak a sok kérdést nem szereti... és a sok munkát sem. Kérges kissé a keze tőle.
Fekete nadrágjába törli a mancsát, vörösesbarna foltot hagyva az anyagon, aztán - szerinte - tiszta kézzel indul neki a világnak. Csillogó barna szemekkel iramodik neki, hogy majd a folyóparton keressen békát, vagy valami érdekesebbet, mint a köcsögök. Szereti nézni a víz tiszta tükrét, kincseket találni a mélyén. Ott senki nem horkan rá, hogy nem ez lenne a dolga. De előtte még elkanyarodik, hogy megnézze, ott van-e az a testvérpár, akikkel mindig lehet cserélni valamit. Bár nincs nála semmi, ha akad náluk valami érdekes, még visszamehet szerezni. Kicsit félelmetesek, de őt nem bántják.
A tisztáson nincsenek sokan, csak egy olyan hosszúfülű lányka ül a dombon, a mások helyén, mintha az övé lenne az egész. Egyetlen bokor az, ami mögött el tud bújni, hogy kifigyelje. Nem tartozik közéjük, mert arról tudna. Lányokkal amúgy sem barátkoznának. Kissé hunyorogva emeli rá a mélybarna szemeit a levelek takarásából, miközben a zsebébe gyűrt kis feljegyzésből tép egy darabot, amit a szájába vesz, hogy egy nyálas galacsint készítsen fogai segítségével. Majd ő elüldözi nekik. Előkerül a fúvócsöve is. Rákészül, hogy eltalálja azt a hosszú fület, de annyira nézi, hogy meglátja azt a szomorú arcot. Neki is volt hasonló. Eszébe jut, hogy miért, aminek hatására a zsebébe mélyeszti inkább a "fegyvert", aztán a lába elé köpi a kis golyóbist. A húga is utálta ezt, bár mókás volt bosszantani. Csak ő sosem volt szomorú. Hezitál egy darabig, majd elindul a szőke lány felé. Nincs értelme bántani, valaki már úgyis megtette helyette. Megáll tőle egy jó méterre és csak néz le rá, fölé magasodva. *
- Ez az ikrek helye. Jobban fogsz szomorkodni, ha itt találnak és elzavarnak innen.
*Megunta azt a sok munkát a fazekas mellett. Kevés unalmasabb dolog van annál, mint hordani neki a vizet és azokat az átkozott rongyokat kimosni. Ha nem vonta volna el minden figyelmét az a sok éles penge, a sok csillogó tőr, akkor maradhatott volna a kovács mellett, de folyton csak azon járt az esze, hogyan kaparintson meg egyet, csak úgy kipróbálni. Úgy hajtották el végül onnan, mintha nem lenne jó munkaerő. Pedig szerinte az volt, belé lett nevelve, hogy jól végezze a dolgát, viszont az apja engedte, hogy néha játszadozzon is. A fazekasnál semmi érdekes nincs. Az a korong sem szórakoztatja már, amit olyan észvesztő gyorsasággal hajtott meg titokban, hogy lerepült róla a kis tálka, amit próbált megformálni. Nem fog még egy éjjel miatt ott maradni, majd keres mást. Van még atyjának elég régi cimborája, majd megnézi őket. Szívesen látják mindig, csak a sok kérdést nem szereti... és a sok munkát sem. Kérges kissé a keze tőle.
Fekete nadrágjába törli a mancsát, vörösesbarna foltot hagyva az anyagon, aztán - szerinte - tiszta kézzel indul neki a világnak. Csillogó barna szemekkel iramodik neki, hogy majd a folyóparton keressen békát, vagy valami érdekesebbet, mint a köcsögök. Szereti nézni a víz tiszta tükrét, kincseket találni a mélyén. Ott senki nem horkan rá, hogy nem ez lenne a dolga. De előtte még elkanyarodik, hogy megnézze, ott van-e az a testvérpár, akikkel mindig lehet cserélni valamit. Bár nincs nála semmi, ha akad náluk valami érdekes, még visszamehet szerezni. Kicsit félelmetesek, de őt nem bántják.
A tisztáson nincsenek sokan, csak egy olyan hosszúfülű lányka ül a dombon, a mások helyén, mintha az övé lenne az egész. Egyetlen bokor az, ami mögött el tud bújni, hogy kifigyelje. Nem tartozik közéjük, mert arról tudna. Lányokkal amúgy sem barátkoznának. Kissé hunyorogva emeli rá a mélybarna szemeit a levelek takarásából, miközben a zsebébe gyűrt kis feljegyzésből tép egy darabot, amit a szájába vesz, hogy egy nyálas galacsint készítsen fogai segítségével. Majd ő elüldözi nekik. Előkerül a fúvócsöve is. Rákészül, hogy eltalálja azt a hosszú fület, de annyira nézi, hogy meglátja azt a szomorú arcot. Neki is volt hasonló. Eszébe jut, hogy miért, aminek hatására a zsebébe mélyeszti inkább a "fegyvert", aztán a lába elé köpi a kis golyóbist. A húga is utálta ezt, bár mókás volt bosszantani. Csak ő sosem volt szomorú. Hezitál egy darabig, majd elindul a szőke lány felé. Nincs értelme bántani, valaki már úgyis megtette helyette. Megáll tőle egy jó méterre és csak néz le rá, fölé magasodva. *
- Ez az ikrek helye. Jobban fogsz szomorkodni, ha itt találnak és elzavarnak innen.
9811. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-12 17:56:12
Üzenet elküldve: 2024-11-12 17:56:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Gyerekjáték//
*Elege lett. Elege lett Maiból, elege lett az árvákból, elege lett a buta tanulásból. Mindenből és mindenkiből. A tanuló órákból amit un, mert írni, olvasni és számolni már tud annyira amennyire úgy érzi kell. Persze ezeken van még mit csiszolni, de azt nem egy árvaház kis termében fogják megtanítani neki. Erre ennél sokkalta többre lesz majd szüksége. De nem ezért jött el most a Rezidenciáról, ez csak egy aprócska tüske volt a többi között. Rosszat álmodott, nagyon rosszat, és most először emlékezett is rá. Menekült valami vagy valakik elől. Ez az érzés egész reggel kínozta őt. Szegény Mai, ő próbálkozott hatni rá, próbált vele beszélni. De túl makacs volt Szikra, hogy bármit is mondjon. Egyszerűen úgy érezte, egy gombóc ül a torkán és képtelen megszólalni. Ez az erős érzelem amit maga sem értett pedig feldühítette, és a düh beárnyékolta egész napját.
A gyerekek játszó óráján amit az udvaron töltöttek, ismét egyedül akart lenni kedvenc fájának a tövében Deressel. Megakarta emészteni az a szörnyű álmot, de képtelen volt. A gyerekzsivaj pedig egyáltalán nem segítette ebben, sőt mi több, idegesítette. Ilyet sem érzett már azóta, az eszét se tudja, vagy csak nem emlékszik rá mint sok mindenre.
A baj pedig ha jön, akkor csőstül jön. Az idősebbik árva ismét megpróbálkozott azzal, megkérje játssza ő az elrabolt királylányt, akit megfognak menteni, és Deres lehetne a sárkány akit le kell győzni. Az ötlet talán nem is lenne olyan rossz, sőt mi több, gyerekeknek talán a legtöbb színjátékot megvető darab lehetett volna. De nagyon rossz időben.
Szikra ültében rámarkolt egy markába illő fadarabra, felpattant, és azt teljes erejéből meglegyintve sújtott le a szerencsétlen fiúra. Egy kardforgató is megirigyelhette volna azt a szép fejre mért sújtást. De nem Mai.
Szegény árva pedig torka szakadtából üvöltve szaladt Mai kezeibe.
Az a tekintet, sose felejti el. Mai szúrós tekintetét is szívesebben állná kétszer annyira mint azt amit akkor kapott. Leírhatatlan volt. Szörnyű.
Kezei megremegtek lábával együtt, szemeibe pedig a könnyek gyülekeztek lassacskán. Nézte, ahogy Mai ölelgette a fiút, csitítgatta. Ő pedig ott állt, a bűnös. De ő csak nyugtot akart, elűzni az őt bántó gondolatokat. Nem a fiúra volt dühös, ő csak nem hagyta békén, nem akarta ezt. Nem így.
Szégyenében pedig elszaladt, nem állt meg senkinek, még Deresnek sem. Őt is hátra hagyta, úgy szaladt el. Kutyája is csak azért nem követte, mert a kapu rácsai nem engedték, amin Szikra oly könnyedén ki tud bújni, de nem ő.
Most pedig itt ücsörög, a tisztás kis dombján gubbaszt, elmerengve csendben, vöröslő szemekkel.
Az erdőben kellett volna maradni, sosem kellett volna betennie a lábát Artheniorba.*
*Elege lett. Elege lett Maiból, elege lett az árvákból, elege lett a buta tanulásból. Mindenből és mindenkiből. A tanuló órákból amit un, mert írni, olvasni és számolni már tud annyira amennyire úgy érzi kell. Persze ezeken van még mit csiszolni, de azt nem egy árvaház kis termében fogják megtanítani neki. Erre ennél sokkalta többre lesz majd szüksége. De nem ezért jött el most a Rezidenciáról, ez csak egy aprócska tüske volt a többi között. Rosszat álmodott, nagyon rosszat, és most először emlékezett is rá. Menekült valami vagy valakik elől. Ez az érzés egész reggel kínozta őt. Szegény Mai, ő próbálkozott hatni rá, próbált vele beszélni. De túl makacs volt Szikra, hogy bármit is mondjon. Egyszerűen úgy érezte, egy gombóc ül a torkán és képtelen megszólalni. Ez az erős érzelem amit maga sem értett pedig feldühítette, és a düh beárnyékolta egész napját.
A gyerekek játszó óráján amit az udvaron töltöttek, ismét egyedül akart lenni kedvenc fájának a tövében Deressel. Megakarta emészteni az a szörnyű álmot, de képtelen volt. A gyerekzsivaj pedig egyáltalán nem segítette ebben, sőt mi több, idegesítette. Ilyet sem érzett már azóta, az eszét se tudja, vagy csak nem emlékszik rá mint sok mindenre.
A baj pedig ha jön, akkor csőstül jön. Az idősebbik árva ismét megpróbálkozott azzal, megkérje játssza ő az elrabolt királylányt, akit megfognak menteni, és Deres lehetne a sárkány akit le kell győzni. Az ötlet talán nem is lenne olyan rossz, sőt mi több, gyerekeknek talán a legtöbb színjátékot megvető darab lehetett volna. De nagyon rossz időben.
Szikra ültében rámarkolt egy markába illő fadarabra, felpattant, és azt teljes erejéből meglegyintve sújtott le a szerencsétlen fiúra. Egy kardforgató is megirigyelhette volna azt a szép fejre mért sújtást. De nem Mai.
Szegény árva pedig torka szakadtából üvöltve szaladt Mai kezeibe.
Az a tekintet, sose felejti el. Mai szúrós tekintetét is szívesebben állná kétszer annyira mint azt amit akkor kapott. Leírhatatlan volt. Szörnyű.
Kezei megremegtek lábával együtt, szemeibe pedig a könnyek gyülekeztek lassacskán. Nézte, ahogy Mai ölelgette a fiút, csitítgatta. Ő pedig ott állt, a bűnös. De ő csak nyugtot akart, elűzni az őt bántó gondolatokat. Nem a fiúra volt dühös, ő csak nem hagyta békén, nem akarta ezt. Nem így.
Szégyenében pedig elszaladt, nem állt meg senkinek, még Deresnek sem. Őt is hátra hagyta, úgy szaladt el. Kutyája is csak azért nem követte, mert a kapu rácsai nem engedték, amin Szikra oly könnyedén ki tud bújni, de nem ő.
Most pedig itt ücsörög, a tisztás kis dombján gubbaszt, elmerengve csendben, vöröslő szemekkel.
Az erdőben kellett volna maradni, sosem kellett volna betennie a lábát Artheniorba.*
9810. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-11 09:00:43
Üzenet elküldve: 2024-11-11 09:00:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ármányok//
* Végre mozgásba lendülhetnek azok a bizonyos fogaskerekek. Legalábbis építik már azokat a fogaskerekeket. Elvégre egy félkész terven kívül sokat nemigen tudnak felmutatni. De már félkészen is több dolguk van, mint nélküle. *
- Akkor mennyünk együtt. Hátha megfeleződik az idő, amit keresésre szánnánk.
* Azzal elindul a város irányába eleinte a nő mögött, azonban hamar felzárkózik. *
- És mégis mi vett rá, hogy ilyen ármánykodásokba akaszd a karmaidat?
* Barna szemeiből csakúgy sugárzik a kíváncsiság. Elvégre nem mindennap jönnek elé ilyen tervel! A kockázat minden szempontból magas, de annál szórakoztatóbb. Már csak valami magasztosabbnak hangzó mondat kéne melléjük, hogy teljesen más fordulatot vegyen a történet. Mint például, ha odaadnák a szegényeknek, akkor talán a nép is ünnepelné őket. Ám ez csak egy kosza viccként fordul meg a fejében. Elsősorban saját magának akar jobb életet teremteni. Ha ehhez az kell, hogy bemocskolja a kezeit… Hát legyen így. *
- Végül is… Mi lehet a legrosszabb, ami történhet velünk? Pár év zárka? Talán száműzetés? Vagy épp mi fogjuk elhagyni a várost? Ha az elsőt kikerüljük, akkor a többit gyerekjáték lesz kijátszani!
* Nevet fel ezen a levezetésen. Mintha ezzel arra akarna utalni, hogyha el is kapják őket, még akkor is megpróbálkozna újra. Egészen addig, míg végre kerékbe nem törik. *
* Végre mozgásba lendülhetnek azok a bizonyos fogaskerekek. Legalábbis építik már azokat a fogaskerekeket. Elvégre egy félkész terven kívül sokat nemigen tudnak felmutatni. De már félkészen is több dolguk van, mint nélküle. *
- Akkor mennyünk együtt. Hátha megfeleződik az idő, amit keresésre szánnánk.
* Azzal elindul a város irányába eleinte a nő mögött, azonban hamar felzárkózik. *
- És mégis mi vett rá, hogy ilyen ármánykodásokba akaszd a karmaidat?
* Barna szemeiből csakúgy sugárzik a kíváncsiság. Elvégre nem mindennap jönnek elé ilyen tervel! A kockázat minden szempontból magas, de annál szórakoztatóbb. Már csak valami magasztosabbnak hangzó mondat kéne melléjük, hogy teljesen más fordulatot vegyen a történet. Mint például, ha odaadnák a szegényeknek, akkor talán a nép is ünnepelné őket. Ám ez csak egy kosza viccként fordul meg a fejében. Elsősorban saját magának akar jobb életet teremteni. Ha ehhez az kell, hogy bemocskolja a kezeit… Hát legyen így. *
- Végül is… Mi lehet a legrosszabb, ami történhet velünk? Pár év zárka? Talán száműzetés? Vagy épp mi fogjuk elhagyni a várost? Ha az elsőt kikerüljük, akkor a többit gyerekjáték lesz kijátszani!
* Nevet fel ezen a levezetésen. Mintha ezzel arra akarna utalni, hogyha el is kapják őket, még akkor is megpróbálkozna újra. Egészen addig, míg végre kerékbe nem törik. *
9809. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-09 18:53:44
Üzenet elküldve: 2024-11-09 18:53:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 342
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Az alkimista nyomában//
*A jól ismert erdőszéli kis tisztás, és az Álomfűz jelenléte jelzi üdvözlően, hogy most már tényleg megérkeztek. Még lóháton sem sétagalopp az út a Tharg földek és Arthenior között, de megjárták. Ő is megjárta, most már másodszor. Egyszer oda, egyszer vissza. A jövőben talán többet megfordul majd a legendás harcosokhoz köthető vidéken, de őt egyelőre továbbra is a városhoz köti minden, ami fontos a számára. Milyen érdekes belegondolni, hogy lettek dolgok, melyek fontossá váltak. Már nem csak egy eljátszható értéknek tekint a saját életére, ennek pedig megvan mind a pozitív és a negatív oldala is egyaránt.*
- Rendben, akkor mehetünk oda együtt. Nekem is ott van még minden holmim. *Azt nem mondja már ki szívesen, hogy az otthona is, pedig így van, és azok után, ami valójában történt az italok eladása során, nem biztos benne, hogy egyhamar találhat magának jobbat, mint a fogadó. Egyelőre még nem is mer Orthus szeme elé állni. Még ki kell találnia, hogy adja elő úgy a történetet, hogy jól jöjjön ki belőle.*
- Sokszor ülök a fogadóban csak azért, hogy megfigyeljem a betérőket. Megfordul arra mindenki. Szegénytől, aki csak egy olcsó ételre vágyik, gazemberektől, akik sötét terveket szőnek, igazán gazdag, tehetős egyénekig mindenki. Így találtam a bájitalok új gazdáira is. Úgyhogy a Pegazus jó kiindulási pont, ha társakat keresünk. *Teszi hozzá a maga véleményét az elhangzottakhoz, így egyetértésben haladhatnak tovább a cél felé.*
*A jól ismert erdőszéli kis tisztás, és az Álomfűz jelenléte jelzi üdvözlően, hogy most már tényleg megérkeztek. Még lóháton sem sétagalopp az út a Tharg földek és Arthenior között, de megjárták. Ő is megjárta, most már másodszor. Egyszer oda, egyszer vissza. A jövőben talán többet megfordul majd a legendás harcosokhoz köthető vidéken, de őt egyelőre továbbra is a városhoz köti minden, ami fontos a számára. Milyen érdekes belegondolni, hogy lettek dolgok, melyek fontossá váltak. Már nem csak egy eljátszható értéknek tekint a saját életére, ennek pedig megvan mind a pozitív és a negatív oldala is egyaránt.*
- Rendben, akkor mehetünk oda együtt. Nekem is ott van még minden holmim. *Azt nem mondja már ki szívesen, hogy az otthona is, pedig így van, és azok után, ami valójában történt az italok eladása során, nem biztos benne, hogy egyhamar találhat magának jobbat, mint a fogadó. Egyelőre még nem is mer Orthus szeme elé állni. Még ki kell találnia, hogy adja elő úgy a történetet, hogy jól jöjjön ki belőle.*
- Sokszor ülök a fogadóban csak azért, hogy megfigyeljem a betérőket. Megfordul arra mindenki. Szegénytől, aki csak egy olcsó ételre vágyik, gazemberektől, akik sötét terveket szőnek, igazán gazdag, tehetős egyénekig mindenki. Így találtam a bájitalok új gazdáira is. Úgyhogy a Pegazus jó kiindulási pont, ha társakat keresünk. *Teszi hozzá a maga véleményét az elhangzottakhoz, így egyetértésben haladhatnak tovább a cél felé.*
9808. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-09 18:27:56
Üzenet elküldve: 2024-11-09 18:27:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 922
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 922
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
//Az alkimista nyomában//
*Nem feltétlenül ezt kérdezte, de azért örül a válasznak. Ami azt illeti, hogy mit tesznek a városban.*
- Bizonyosan ott kezdek, mert egy ilyen hosszú út után elsőnek le kell pihenni. Utána, hogy visszatértem, továbbra is keresek érdeklődő alkimistákat, akik még a városban maradtak. Az eddigieket illetően, sajnos nem sok sikerrel jártam. Nem maradtunk sokan a városban.
*Ez egy szomorú hír, de így Merlanától se vár sokat a partnerkereséssel. A város a szemében komolyan elsüllyedt a problémái között és ha más nem, akkor mehetnek tovább kettesben.*
- Utána, ahogy eddig, keresünk üzleti partnereket a wegtoreni karavánhoz és esetleg vissza, hogy a költségeinket csökkentsük.
*Nem feltétlenül ezt kérdezte, de azért örül a válasznak. Ami azt illeti, hogy mit tesznek a városban.*
- Bizonyosan ott kezdek, mert egy ilyen hosszú út után elsőnek le kell pihenni. Utána, hogy visszatértem, továbbra is keresek érdeklődő alkimistákat, akik még a városban maradtak. Az eddigieket illetően, sajnos nem sok sikerrel jártam. Nem maradtunk sokan a városban.
*Ez egy szomorú hír, de így Merlanától se vár sokat a partnerkereséssel. A város a szemében komolyan elsüllyedt a problémái között és ha más nem, akkor mehetnek tovább kettesben.*
- Utána, ahogy eddig, keresünk üzleti partnereket a wegtoreni karavánhoz és esetleg vissza, hogy a költségeinket csökkentsük.
9807. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-07 17:20:42
Üzenet elküldve: 2024-11-07 17:20:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Ármányok//
*Fellelkesült újra az elkövetkező lehetőségek gondolatától. Amibe bele akarják vágni a fejszéjüket az egy veszélyes dolog. A tűzzel fognak játszani. Még ha nem is sokat lopnának egy embertől, még akkor is nagy bajba tudnak keveredni. Hirtelen az is felötlik a fejében, hogy egy-egy eset után nagyobb kihagyás után kellene újrakezdeniük. Viszont akkor meg egy áldozatot kell jól megkopasztani. Ezen még el kell majd gondolkodniuk. Főleg neki. Az ő élete van nagyobb bajban. A férfi csak segítségnek kell, hogy vele együtt több zsákmányt tudjanak szerezni. Egyedül is ugyan olyan jól boldogulna, ugyanazokkal a kockázatokkal. Az ő álcázása is fontos. Hófehér haja feltűnővé teszi akármerre is járjon.
~Vajon mennyire lehet nehéz hajfestéket kikeverni? Lehet a könyvtárban van olyan könyv.~
Egy nagyon keveset tud a festékekről, főleg Lihanechi tartózkodása lévén. Ott találkozott néhány személlyel akik a különböző bevonóanyagokkal foglalkoztak. Mondjuk inkább épületekhez nem pedig hajhoz, de az sem lehet nehezebb. A nemes hölgyek biztos gyakran alkalmaztak ilyen praktikákat. Ha meg más lehetőség nincs, akkor marad a paróka.*
-Ha szétválnánk akkor gyorsabbak lennénk, az tény és való, de én azt mondanám, hogy jobb ha együtt kutakodunk. Több szem többet lát.
*Nem akar a férfivel szemben bizalmatlan lenni, de már tegnap este is elrohant tőle, kitudja hogy most nem tenné-e meg? Az igazat megvallva az sem jelentene különösebb problémát. Maximum óvatosabbnak kell lennie, hátha Derk feladta a hivatalos szerveknek.*
-Szerintem menjünk elsőnek a könyvtárba. Nézzük meg miből is tudunk altatót csinálni.
*Mondja a férfinak és elindul, vissza a városba, azon az ösvényen keresztül, amit még Svir mutatott neki és amelyiken ma reggel idejutott a folyóhoz. El nem várja, hogy Derk előre menjen, azt meg pláne nem, hogy az ösvényre hajoló ágakat eltolja előle, mint egy úriember. Nagyjából tíz, talán tizenöt perc gyaloglás után visszaérnek a tisztásra. Onnan már nincs messze a város. Még lakosokat is lehet látni, akik már felébredtek és nekilátnak a napi teendőikhez. Akárcsak ők ketten. Azzal a különbséggel, hogy nekik más feladat jut.*
*Fellelkesült újra az elkövetkező lehetőségek gondolatától. Amibe bele akarják vágni a fejszéjüket az egy veszélyes dolog. A tűzzel fognak játszani. Még ha nem is sokat lopnának egy embertől, még akkor is nagy bajba tudnak keveredni. Hirtelen az is felötlik a fejében, hogy egy-egy eset után nagyobb kihagyás után kellene újrakezdeniük. Viszont akkor meg egy áldozatot kell jól megkopasztani. Ezen még el kell majd gondolkodniuk. Főleg neki. Az ő élete van nagyobb bajban. A férfi csak segítségnek kell, hogy vele együtt több zsákmányt tudjanak szerezni. Egyedül is ugyan olyan jól boldogulna, ugyanazokkal a kockázatokkal. Az ő álcázása is fontos. Hófehér haja feltűnővé teszi akármerre is járjon.
~Vajon mennyire lehet nehéz hajfestéket kikeverni? Lehet a könyvtárban van olyan könyv.~
Egy nagyon keveset tud a festékekről, főleg Lihanechi tartózkodása lévén. Ott találkozott néhány személlyel akik a különböző bevonóanyagokkal foglalkoztak. Mondjuk inkább épületekhez nem pedig hajhoz, de az sem lehet nehezebb. A nemes hölgyek biztos gyakran alkalmaztak ilyen praktikákat. Ha meg más lehetőség nincs, akkor marad a paróka.*
-Ha szétválnánk akkor gyorsabbak lennénk, az tény és való, de én azt mondanám, hogy jobb ha együtt kutakodunk. Több szem többet lát.
*Nem akar a férfivel szemben bizalmatlan lenni, de már tegnap este is elrohant tőle, kitudja hogy most nem tenné-e meg? Az igazat megvallva az sem jelentene különösebb problémát. Maximum óvatosabbnak kell lennie, hátha Derk feladta a hivatalos szerveknek.*
-Szerintem menjünk elsőnek a könyvtárba. Nézzük meg miből is tudunk altatót csinálni.
*Mondja a férfinak és elindul, vissza a városba, azon az ösvényen keresztül, amit még Svir mutatott neki és amelyiken ma reggel idejutott a folyóhoz. El nem várja, hogy Derk előre menjen, azt meg pláne nem, hogy az ösvényre hajoló ágakat eltolja előle, mint egy úriember. Nagyjából tíz, talán tizenöt perc gyaloglás után visszaérnek a tisztásra. Onnan már nincs messze a város. Még lakosokat is lehet látni, akik már felébredtek és nekilátnak a napi teendőikhez. Akárcsak ők ketten. Azzal a különbséggel, hogy nekik más feladat jut.*
9806. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-07 12:24:42
Üzenet elküldve: 2024-11-07 12:24:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ármányok//
* Kérdően pillant Henára, miközben ő majd meghal a nevetéstől. A férfi úgy érzi, mintha saját maga lépett volna valamilyen csapdába, vagy valami olyasmit mondott, ami ezt kiváltotta? Kitudja igazán? A nőket ritkán lehet megérteni. *
- Ne játssz a tűzzel!
* Csak ennyit mond, míg hallgatja a másik terveit. Felületesen mindenre kiterjed, s csak néhány apróságon kell javítani, hogy kitűnő terv lehessen belőle. Mint például, hogy hogy csináljanak Henából egy olyan nőt, akiért megvesznek a gazdagabb rétegben élők. Elvégre Derk még nem látta nemhogy kedvesnek, de még csak egy percet sem töltött el anélkül, hogy valami nyers beszólást intézett volna elenne. Bár ha ezt tudja uralni, akkor minden a legnagyobb rendben. *
- Kezdetnek jó. Váljunk szét, hogy egyszerre elérjünk több dolgot, vagy menyünk együtt, hogy kevesebb időt keljen keresgélni?
* Az idő most nem lényeg. Elvégre se célpontjuk se semmijük. Bár minden rablás nulláról indul. De ott legalább több bűntárs található. Ketten kicsit nehezebb lesz sikerrel járni, de semmi olyasmit nem kaphatnak, amivel ne birkóznának meg. Döntsön bárhogy a nő, már indulhatnak is. *
* Kérdően pillant Henára, miközben ő majd meghal a nevetéstől. A férfi úgy érzi, mintha saját maga lépett volna valamilyen csapdába, vagy valami olyasmit mondott, ami ezt kiváltotta? Kitudja igazán? A nőket ritkán lehet megérteni. *
- Ne játssz a tűzzel!
* Csak ennyit mond, míg hallgatja a másik terveit. Felületesen mindenre kiterjed, s csak néhány apróságon kell javítani, hogy kitűnő terv lehessen belőle. Mint például, hogy hogy csináljanak Henából egy olyan nőt, akiért megvesznek a gazdagabb rétegben élők. Elvégre Derk még nem látta nemhogy kedvesnek, de még csak egy percet sem töltött el anélkül, hogy valami nyers beszólást intézett volna elenne. Bár ha ezt tudja uralni, akkor minden a legnagyobb rendben. *
- Kezdetnek jó. Váljunk szét, hogy egyszerre elérjünk több dolgot, vagy menyünk együtt, hogy kevesebb időt keljen keresgélni?
* Az idő most nem lényeg. Elvégre se célpontjuk se semmijük. Bár minden rablás nulláról indul. De ott legalább több bűntárs található. Ketten kicsit nehezebb lesz sikerrel járni, de semmi olyasmit nem kaphatnak, amivel ne birkóznának meg. Döntsön bárhogy a nő, már indulhatnak is. *
9805. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-07 11:40:19
Üzenet elküldve: 2024-11-07 11:40:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Ármányok//
*Kikerekednek szemei, ahogy hallja hogy a férfi az orkokat hozza fel. Hangosan elnevetné magát, de mivel a férfi a jelek szerint nem értette, hogy hogyan értette. Magában jót nevet a férfi megszólalásán. Nehezen tudja visszatartani a nevetést, még kezével is eltakarja a száját. Attól még a másik láthatja a küzdelmet amelyet magával vív. Végül vesz egy nagy levegőt és hagyja tovaúszni a bűnös gondolatait. Jobbnak látja, ha nem is válaszol a férfinak. Így továbbmehetnek a fontosabb kérdésre.*
-Remélem itt bátrabb leszel, mint a szobában, tegnap éjjel.
*Veti oda gúnyosan a másiknak.*
-Túl mélyre nem kell mennünk a tervezésben, az majd jön ahogy haladunk előre. Ha mindent lépésről lépésre kitervelünk, akkor bármilyen hirtelen adódó helyzet lépjen fel, nem fogunk jó megoldást találni. Mondjuk két intelligens személy vagyunk. Bármilyen problémával megküzdünk, csak akkor meg a tervezgetés volt felesleges.
*Kezeivel még legyint is, hogy mutassa, nincs szükség mélyre menő tervezgetésre.*
-Elsőnek is keresnünk kell valamilyen altatót. A piacon nem láttam és pénzem sincs hozzá, hogy megengedhessem magamnak a vásárlást. A könyvtárban biztosan van olyan könyv ami felsorol altató hatású növényeket amelyekből főzhető altató. Szóval a következő utunk a könyvtárba vezet majd. Vagy te ismersz ilyet? Akkor megússzuk a könyvtárat.
*Kérdezi Derktől. Amennyiben van hozzáfűzni valója, azt meghallgatja, válaszol is és folytatja.*
-Utána találnunk kell valamilyen álruhát. Egy csuklyás köpeny is megteszi, amely jól takarja az arcot. Vagy akár egy álarcot is beszerezhetünk, azt mondjuk nem tudom honnan. Nem rémlik, hogy a piacon láttam volna.
*Elmélkedik. Most időt is hagy a férfinak a válaszolásra.*
*Kikerekednek szemei, ahogy hallja hogy a férfi az orkokat hozza fel. Hangosan elnevetné magát, de mivel a férfi a jelek szerint nem értette, hogy hogyan értette. Magában jót nevet a férfi megszólalásán. Nehezen tudja visszatartani a nevetést, még kezével is eltakarja a száját. Attól még a másik láthatja a küzdelmet amelyet magával vív. Végül vesz egy nagy levegőt és hagyja tovaúszni a bűnös gondolatait. Jobbnak látja, ha nem is válaszol a férfinak. Így továbbmehetnek a fontosabb kérdésre.*
-Remélem itt bátrabb leszel, mint a szobában, tegnap éjjel.
*Veti oda gúnyosan a másiknak.*
-Túl mélyre nem kell mennünk a tervezésben, az majd jön ahogy haladunk előre. Ha mindent lépésről lépésre kitervelünk, akkor bármilyen hirtelen adódó helyzet lépjen fel, nem fogunk jó megoldást találni. Mondjuk két intelligens személy vagyunk. Bármilyen problémával megküzdünk, csak akkor meg a tervezgetés volt felesleges.
*Kezeivel még legyint is, hogy mutassa, nincs szükség mélyre menő tervezgetésre.*
-Elsőnek is keresnünk kell valamilyen altatót. A piacon nem láttam és pénzem sincs hozzá, hogy megengedhessem magamnak a vásárlást. A könyvtárban biztosan van olyan könyv ami felsorol altató hatású növényeket amelyekből főzhető altató. Szóval a következő utunk a könyvtárba vezet majd. Vagy te ismersz ilyet? Akkor megússzuk a könyvtárat.
*Kérdezi Derktől. Amennyiben van hozzáfűzni valója, azt meghallgatja, válaszol is és folytatja.*
-Utána találnunk kell valamilyen álruhát. Egy csuklyás köpeny is megteszi, amely jól takarja az arcot. Vagy akár egy álarcot is beszerezhetünk, azt mondjuk nem tudom honnan. Nem rémlik, hogy a piacon láttam volna.
*Elmélkedik. Most időt is hagy a férfinak a válaszolásra.*
9804. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-07 10:25:39
Üzenet elküldve: 2024-11-07 10:25:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ármányok//
- Az biztos. Úgy átmennek rajtam, mint ahogyan azt az orkok tették anno a nagy vándorlás idejében!
* Ha szerencséje van, akkor ez a bizonyos hadsereg előbb végez vele, de erről már csak álmodhat. *
- Dehogy! *nevet fel elég erősen* Csináljuk! Ennél érdekesebb dolgot nem hallottam már egy ideje. Legrosszabb esetben bezárnak börtönbe, vagy örökké üldözni fognak. * Megvonja vállait * Nekem édes mindegy. Csak ennél valami komolyabb tervelést kéne csinálunk. Elvégre a legkisebb hiba is végzetes lehet.
* Felül helyéről és egyelőre csak a vizet bámulja. Beszélne erről könnyű, de véghezvinni. Na, az lesz a kemény dió. *
- Van terved? Vagy innentől kezdődik az igazi cselszövés?
* S ezzel áll fel helyéről, várva a másikat, hogy valami okosságot mondjon. Elvégre, ha eddig nem volt esélye befogni a száját, akkor ne most kezdje el. Vagy elmennek a csúcsig, vagy maradnak a porban a többi szegény élettelen paraszttal. Ha Derken múlik, akkor továbbmegy, ha kell egészen végéig. *
- Az biztos. Úgy átmennek rajtam, mint ahogyan azt az orkok tették anno a nagy vándorlás idejében!
* Ha szerencséje van, akkor ez a bizonyos hadsereg előbb végez vele, de erről már csak álmodhat. *
- Dehogy! *nevet fel elég erősen* Csináljuk! Ennél érdekesebb dolgot nem hallottam már egy ideje. Legrosszabb esetben bezárnak börtönbe, vagy örökké üldözni fognak. * Megvonja vállait * Nekem édes mindegy. Csak ennél valami komolyabb tervelést kéne csinálunk. Elvégre a legkisebb hiba is végzetes lehet.
* Felül helyéről és egyelőre csak a vizet bámulja. Beszélne erről könnyű, de véghezvinni. Na, az lesz a kemény dió. *
- Van terved? Vagy innentől kezdődik az igazi cselszövés?
* S ezzel áll fel helyéről, várva a másikat, hogy valami okosságot mondjon. Elvégre, ha eddig nem volt esélye befogni a száját, akkor ne most kezdje el. Vagy elmennek a csúcsig, vagy maradnak a porban a többi szegény élettelen paraszttal. Ha Derken múlik, akkor továbbmegy, ha kell egészen végéig. *
9803. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-11-07 10:15:22
Üzenet elküldve: 2024-11-07 10:15:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Ármányok//
*Báránybőrbe bújt farkas? Ő? Hát nem a legszebb tulajdonnév amivel eddig illették, de nincs különösebben ellenére. Még ha belegondol tetszik is neki. Szép, csábos külső, amelyhez egy romlott, vad és kiszámíthatatlan vad belső párosul. Abban biztos, hogy nem ő az egyetlen, aki így gondolkozik magáról. Sok nő elmondhatja ezt magáról, hisz máshogy nem is tudnának boldogulni ebben az életben. Ha csak nem orkk vagy óriás az illető. Ők már csak a fajtájukból adódva is erőteljesek, nincs szükségük csáberőre és fortélyosságra, hogy megkapják amit akarnak. Nyers erővel szerzik azt meg. De vissza a jelenbe. A férfi panasza nem érdekli, hagyja hogy egyik fülén bemenjen és a másikon távozzon. Azért nem hagyja szó nélkül.*
-Persze, persze. Nekem nem sikerült egy jól felszerelt hadsereg már biztos, hogy meghódítana.
*Legyint a férfi felé.*
-Szóval még mindig benne vagy a dologban? Még ha akarsz visszatáncolhatsz.
*Ad lehetőséget Derknek.*
*Báránybőrbe bújt farkas? Ő? Hát nem a legszebb tulajdonnév amivel eddig illették, de nincs különösebben ellenére. Még ha belegondol tetszik is neki. Szép, csábos külső, amelyhez egy romlott, vad és kiszámíthatatlan vad belső párosul. Abban biztos, hogy nem ő az egyetlen, aki így gondolkozik magáról. Sok nő elmondhatja ezt magáról, hisz máshogy nem is tudnának boldogulni ebben az életben. Ha csak nem orkk vagy óriás az illető. Ők már csak a fajtájukból adódva is erőteljesek, nincs szükségük csáberőre és fortélyosságra, hogy megkapják amit akarnak. Nyers erővel szerzik azt meg. De vissza a jelenbe. A férfi panasza nem érdekli, hagyja hogy egyik fülén bemenjen és a másikon távozzon. Azért nem hagyja szó nélkül.*
-Persze, persze. Nekem nem sikerült egy jól felszerelt hadsereg már biztos, hogy meghódítana.
*Legyint a férfi felé.*
-Szóval még mindig benne vagy a dologban? Még ha akarsz visszatáncolhatsz.
*Ad lehetőséget Derknek.*
9802. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-10-31 09:50:10
Üzenet elküldve: 2024-10-31 09:50:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ármányok//
* Van az úgy, hogy az ember magányra vágyik. Derk szerencséjére az istenek meghallották, hogy milyen békésen tölti ezt a csodálatos délelőttöt, aztán egyből odaküldték hozzá Henát. Hogy mennyire szeretné mindegyiket laposra verni ilyenkor, az leírhatatlan, de nem hagyja, hogy morcossága lelombozza. *
- Hát nem a báránybőrbe bújt farkashoz van szerencsém?
* Számára tökéletes a visszaszólás. Nem is erőlteti meg magát a másik szövegének válaszolására. Inkább szó nélkül hagyja. Mindent csak magának köszönhet. Viszont kíváncsi, hogy mégis mit keres itt a nő? *
- Azért jöttél, hogy bosszants? Netán követsz? Elismerem csábító vagyok, de engem nehezen lehet meghódítani!
~ Nem mellesleg, ha nem akarom, hogy meghódítsanak, akkor semmi esély rá! ~
* Van az úgy, hogy az ember magányra vágyik. Derk szerencséjére az istenek meghallották, hogy milyen békésen tölti ezt a csodálatos délelőttöt, aztán egyből odaküldték hozzá Henát. Hogy mennyire szeretné mindegyiket laposra verni ilyenkor, az leírhatatlan, de nem hagyja, hogy morcossága lelombozza. *
- Hát nem a báránybőrbe bújt farkashoz van szerencsém?
* Számára tökéletes a visszaszólás. Nem is erőlteti meg magát a másik szövegének válaszolására. Inkább szó nélkül hagyja. Mindent csak magának köszönhet. Viszont kíváncsi, hogy mégis mit keres itt a nő? *
- Azért jöttél, hogy bosszants? Netán követsz? Elismerem csábító vagyok, de engem nehezen lehet meghódítani!
~ Nem mellesleg, ha nem akarom, hogy meghódítsanak, akkor semmi esély rá! ~
9801. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2024-10-31 09:09:07
Üzenet elküldve: 2024-10-31 09:09:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Ármányok//
*Egy tökéletes helyet választott magának. A folyó csendes morajlása, ahogy folyik tova a tenger felé, meglepő nyugalmat hoz el. A gyenge szellő is követi a folyó irányát. A hőmérséklet már melegedett annyit, hogy ne fagyoskodjon. Ebben a korai órában kevés ember fordul meg a folyóparton, vagy legalább is ezen a szakaszon. A falevelek hall csörgése párosul a folyó morajlásával. Már-már hipnózisba ejtve őt. Valahogy most nyugodtságot érez, amelyre egy ideje szüksége volt. Sok minden történt az elmúlt napokban. A tegnapi lelkesedése nem tűnt el, de mintha ez a hely megnyugtatná. Vagy csak elfáradt. Végül is elég hosszú gyalogút van mögötte. Nem is tudja, hogy mit a terve a mai napra. Mit kellene tennie? Egyedül is végrehajthatja tervét, bár az nehezebb volna. Mondjuk ha belegondol nem feltétlenül. Derk lehet egy kolonc lent volna, aki csak visszahúzza, vagy lebuktatja, vagy akármivel is, de hátráltatja. Gondolataiba merülve fel sem tűnik neki a másik. Nem nézett olyan jól szét, főleg inkább a partot kémlelte. Most viszont mocorgásra lesz figyelmes, ami rögtön felkelti a figyelmét és akkor pillantja meg a másikat. Elsőnek csak elfordul, mintha egy ismeretlent látna, mert nem ismerte fel. Aztán jön a hirtelen felismerés, mintha ismerné azt az alakot. Még egyszer visszafordul és akkor realizálja, hogy Derk van ott. Hogy nem tudnak eltávolodni egymástól.*
-No lám ki az? Csak nem a félszeg lovagom?
*Kérdezi gúnyosan.*
-Csak hogy tudd udvariatlanság nyitva hagyni az ablakot ha kiszöksz.
*Egy tökéletes helyet választott magának. A folyó csendes morajlása, ahogy folyik tova a tenger felé, meglepő nyugalmat hoz el. A gyenge szellő is követi a folyó irányát. A hőmérséklet már melegedett annyit, hogy ne fagyoskodjon. Ebben a korai órában kevés ember fordul meg a folyóparton, vagy legalább is ezen a szakaszon. A falevelek hall csörgése párosul a folyó morajlásával. Már-már hipnózisba ejtve őt. Valahogy most nyugodtságot érez, amelyre egy ideje szüksége volt. Sok minden történt az elmúlt napokban. A tegnapi lelkesedése nem tűnt el, de mintha ez a hely megnyugtatná. Vagy csak elfáradt. Végül is elég hosszú gyalogút van mögötte. Nem is tudja, hogy mit a terve a mai napra. Mit kellene tennie? Egyedül is végrehajthatja tervét, bár az nehezebb volna. Mondjuk ha belegondol nem feltétlenül. Derk lehet egy kolonc lent volna, aki csak visszahúzza, vagy lebuktatja, vagy akármivel is, de hátráltatja. Gondolataiba merülve fel sem tűnik neki a másik. Nem nézett olyan jól szét, főleg inkább a partot kémlelte. Most viszont mocorgásra lesz figyelmes, ami rögtön felkelti a figyelmét és akkor pillantja meg a másikat. Elsőnek csak elfordul, mintha egy ismeretlent látna, mert nem ismerte fel. Aztán jön a hirtelen felismerés, mintha ismerné azt az alakot. Még egyszer visszafordul és akkor realizálja, hogy Derk van ott. Hogy nem tudnak eltávolodni egymástól.*
-No lám ki az? Csak nem a félszeg lovagom?
*Kérdezi gúnyosan.*
-Csak hogy tudd udvariatlanság nyitva hagyni az ablakot ha kiszöksz.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9933-9952