Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 88 (1741. - 1760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1760. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-29 20:26:38
Üzenet elküldve: 2022-11-29 20:26:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
*Bár hősünk végre szusszanhat egyet hála annak, hogy előzetesen sikerült felmentenie magát és társát egy esetleges közszeméremsértés vádja alól, mindenesetre a nyugalom nem tart tovább pár pillanatnál, ugyanis hamar eluralkodik rajta egy nyugtalan érzés. Visszakozásával lehet, hogy megúszta a városőrség haragját, azonban ez által egy jóval veszélyesebb és kiszámíthatatlan fenevadat engedett szabadjára. A passzív-agresszív női haragot.*
~Nem könnyű percek ezek.~
*Jegyzi meg magában búsan, közben meg-megkérdőjelezve saját döntésének jogosságát. Azonban kár lenne a múlt megváltoztathatatlanságán keseregni, legalábbis ezen konkrét kapcsán határozottan.
Akaratlanul is próbál egy ügyetlen mozdulattal a nő válla felé nyúlni, bízva abban, hogy tán sikerül megnyugtatnia, ám a mélységi tudatosítva, hogy ezzel mennyit ronthat önnön helyzetén, még félúton véget vet a mozdulatnak, s ereszti le szabad kezét. Mit van mit tenni, inkább teszi, amire kérték, s mutatja az utat. A kínos csendben valahogy minden egyes lépés, minden egyes mozdulat természetellenesnek hat, s az az érzés járja át hősünk mintha minden tekintet reá szegeződne. A fák közé érve szerencsére némileg enyhül ez az érzés, azonban a férfi újból megtorpan. Fél szemmel a nőre sandít, majd tarkóját vakargatva a hosszú ideig csak a talajt bámulja. Ezen érthetetlen megnyilvánulást végül egy óvatos mozdulat töri, ugyanis a mélységi szabad keze eltűnik a sötét köpeny alatt, s egy sötét, kissé mocskos kendővel tér vissza a napvilágra. Szeme sarkából újból társára pillant, majd a kendőre, majd újból a nőre, miközben eleddig vízszintes állapotban lévő szája, az álla irányába tartó görbületet vesz.*
- Ezt… Ezt fel kéne venned. A biztonság kedvéért.
*Bár hősünk végre szusszanhat egyet hála annak, hogy előzetesen sikerült felmentenie magát és társát egy esetleges közszeméremsértés vádja alól, mindenesetre a nyugalom nem tart tovább pár pillanatnál, ugyanis hamar eluralkodik rajta egy nyugtalan érzés. Visszakozásával lehet, hogy megúszta a városőrség haragját, azonban ez által egy jóval veszélyesebb és kiszámíthatatlan fenevadat engedett szabadjára. A passzív-agresszív női haragot.*
~Nem könnyű percek ezek.~
*Jegyzi meg magában búsan, közben meg-megkérdőjelezve saját döntésének jogosságát. Azonban kár lenne a múlt megváltoztathatatlanságán keseregni, legalábbis ezen konkrét kapcsán határozottan.
Akaratlanul is próbál egy ügyetlen mozdulattal a nő válla felé nyúlni, bízva abban, hogy tán sikerül megnyugtatnia, ám a mélységi tudatosítva, hogy ezzel mennyit ronthat önnön helyzetén, még félúton véget vet a mozdulatnak, s ereszti le szabad kezét. Mit van mit tenni, inkább teszi, amire kérték, s mutatja az utat. A kínos csendben valahogy minden egyes lépés, minden egyes mozdulat természetellenesnek hat, s az az érzés járja át hősünk mintha minden tekintet reá szegeződne. A fák közé érve szerencsére némileg enyhül ez az érzés, azonban a férfi újból megtorpan. Fél szemmel a nőre sandít, majd tarkóját vakargatva a hosszú ideig csak a talajt bámulja. Ezen érthetetlen megnyilvánulást végül egy óvatos mozdulat töri, ugyanis a mélységi szabad keze eltűnik a sötét köpeny alatt, s egy sötét, kissé mocskos kendővel tér vissza a napvilágra. Szeme sarkából újból társára pillant, majd a kendőre, majd újból a nőre, miközben eleddig vízszintes állapotban lévő szája, az álla irányába tartó görbületet vesz.*
- Ezt… Ezt fel kéne venned. A biztonság kedvéért.
1759. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-28 20:47:17
Üzenet elküldve: 2022-11-28 20:47:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem titkolja, de ha tudná sem akarná, hogy igen élvezi azt, ahogy a mélységit "kínozza". Nem gondolta volna, hogy ennyire erősen él benne a mások lelki nyomorgatása iránti vágy. De inkább írná ezt annak a hibájára, hogy nemes egyszerűséggel túlságosan édesnek gondolja a sötételfet, ha zavarba jön. Ami pedig neki tetszik, azt szereti minél többször érinteni, ízlelni, jelen esetben pedig látni és hallani. Meg azért csak bujkál benne a kis gonosz, hogy annyira nem bánná, ha a fürdőbéli ismerkedésük megismétlődne. Akár épp itt a tisztáson.*
- Igen mi. Mert ehhez kellesz te is és én is.
*Vigyorog hátra a férfira, majd kitartóan halad tovább. Egy részében már valóban eljátszva a gondolattal, hogy tényleg megrontja a mélységit ezen a helyen. Vagy azon ott. Vagy amott a fa tövében. Erre mondják azt, hogy könnyű a jóba beleszokni. A fürdőben pedig nem érte csalódás. Noha kínzás alkalmával sem mondaná ki hangosan, de életében nem érzett még ilyen tüzet, ami lángba borította az egész testét, de mégsem ódzkodik az ellen, hogy újra és újra átélhesse.
De nem is a valóság lenne, ha nem köpnének bele a levesébe. Így csak egy elgyötört sóhajjal jutalmazza először a férfi kérdését. Lépteit hirtelen fékezi meg, s még kezét is úgy kapja el a férfiról, mintha az izzó vasból lenne, s akár egy durcás kisgyerek, keresztbe tett karokkal, tüntetőleges hátfordítással rántja meg a vállait.*
- Szó sincs kizárólagosan bizonyításról. De tőlem aztán, ha ennyire félted azt a kosarat.
*Forgatja meg a szemeit, majd újabb, igen mélyről feltörő sóhaj kíséretében perdül a másik mögé.*
- Akkor mutasd tovább az utat... nyuszi.
*Veti oda egy bájosnak semmiképp sem mondható, de annál gonoszkásabb mosoly kíséretében. Majdan pedig, ha partnere tovább indul, hát ő maga is készségesen követi. Természetesen kitartóan magán viselve a dacos ábrázatot, jelezvén, hogy ő ám bizony most vérig van sértve. Hisz melyik épeszű férfi utasítana el egy nőt, aki sellőket kenterbe verő módon ajánlkozik fel. Még akkor is, ha először csak dacnak és heccnek indult az egész.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nem titkolja, de ha tudná sem akarná, hogy igen élvezi azt, ahogy a mélységit "kínozza". Nem gondolta volna, hogy ennyire erősen él benne a mások lelki nyomorgatása iránti vágy. De inkább írná ezt annak a hibájára, hogy nemes egyszerűséggel túlságosan édesnek gondolja a sötételfet, ha zavarba jön. Ami pedig neki tetszik, azt szereti minél többször érinteni, ízlelni, jelen esetben pedig látni és hallani. Meg azért csak bujkál benne a kis gonosz, hogy annyira nem bánná, ha a fürdőbéli ismerkedésük megismétlődne. Akár épp itt a tisztáson.*
- Igen mi. Mert ehhez kellesz te is és én is.
*Vigyorog hátra a férfira, majd kitartóan halad tovább. Egy részében már valóban eljátszva a gondolattal, hogy tényleg megrontja a mélységit ezen a helyen. Vagy azon ott. Vagy amott a fa tövében. Erre mondják azt, hogy könnyű a jóba beleszokni. A fürdőben pedig nem érte csalódás. Noha kínzás alkalmával sem mondaná ki hangosan, de életében nem érzett még ilyen tüzet, ami lángba borította az egész testét, de mégsem ódzkodik az ellen, hogy újra és újra átélhesse.
De nem is a valóság lenne, ha nem köpnének bele a levesébe. Így csak egy elgyötört sóhajjal jutalmazza először a férfi kérdését. Lépteit hirtelen fékezi meg, s még kezét is úgy kapja el a férfiról, mintha az izzó vasból lenne, s akár egy durcás kisgyerek, keresztbe tett karokkal, tüntetőleges hátfordítással rántja meg a vállait.*
- Szó sincs kizárólagosan bizonyításról. De tőlem aztán, ha ennyire félted azt a kosarat.
*Forgatja meg a szemeit, majd újabb, igen mélyről feltörő sóhaj kíséretében perdül a másik mögé.*
- Akkor mutasd tovább az utat... nyuszi.
*Veti oda egy bájosnak semmiképp sem mondható, de annál gonoszkásabb mosoly kíséretében. Majdan pedig, ha partnere tovább indul, hát ő maga is készségesen követi. Természetesen kitartóan magán viselve a dacos ábrázatot, jelezvén, hogy ő ám bizony most vérig van sértve. Hisz melyik épeszű férfi utasítana el egy nőt, aki sellőket kenterbe verő módon ajánlkozik fel. Még akkor is, ha először csak dacnak és heccnek indult az egész.*
1758. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-28 10:56:24
Üzenet elküldve: 2022-11-28 10:56:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Mit tanul, ez az okos leány?
* Már szinte irigykedik is. Olea is jóeszű lány, de neki sosem adatott meg a rendes neveltetés. *
~ Máshogy alakult volna az életem. ~
- Dehogyis! Nincs is olyanom.
* Vigyorodik el Dalaf túlzott apai aggódásán. Igazán édesnek találja. *
~ Jaj? ~
* Megmerevedik ültében, mint egy szobor, a férfi hirtelen pálfordulásától. *
- Őőő, én... nem... tudommm...
* Jóformán a saját neve sem jut eszébe, nem hogy távlati célok, amikor Dalaf ezt a fajta mosolyt csillogtatja felé. Láthatatlan fűszálakat és miegyebeket szedeget a ruhájáról. Rengeteg illetlen gondolat kering a fejében, egymást kergetve a bűntudatos frázisokkal. *
~ Szörnyen tapasztalt. Én meg... nagyon nem. Leszámítva néhány alkalmat, éretlen, idióta fiúkkal. Mit is akarhat tőlem egy ilyen férfi? ~
* Szürke szemeivel megállapodik az elf mellkasán, egyébként is csak addig ér fel, anélkül, hogy a fejét felemelné. *
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Mit tanul, ez az okos leány?
* Már szinte irigykedik is. Olea is jóeszű lány, de neki sosem adatott meg a rendes neveltetés. *
~ Máshogy alakult volna az életem. ~
- Dehogyis! Nincs is olyanom.
* Vigyorodik el Dalaf túlzott apai aggódásán. Igazán édesnek találja. *
~ Jaj? ~
* Megmerevedik ültében, mint egy szobor, a férfi hirtelen pálfordulásától. *
- Őőő, én... nem... tudommm...
* Jóformán a saját neve sem jut eszébe, nem hogy távlati célok, amikor Dalaf ezt a fajta mosolyt csillogtatja felé. Láthatatlan fűszálakat és miegyebeket szedeget a ruhájáról. Rengeteg illetlen gondolat kering a fejében, egymást kergetve a bűntudatos frázisokkal. *
~ Szörnyen tapasztalt. Én meg... nagyon nem. Leszámítva néhány alkalmat, éretlen, idióta fiúkkal. Mit is akarhat tőlem egy ilyen férfi? ~
* Szürke szemeivel megállapodik az elf mellkasán, egyébként is csak addig ér fel, anélkül, hogy a fejét felemelné. *
1757. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-27 18:32:02
Üzenet elküldve: 2022-11-27 18:32:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Oktatónál kell lennie. Eléggé kiakadnék, ha nem ott lenne. Nagyon fiatal még ahhoz, hogy serdülő jeleket mutasson és meglógjon innen-onnan. Ráadásul tanulni szeret, szorgalmas lány. Nagy baj lenne, ha nem oktatónál van. *Dalaf teljesen beleveszik a monoton apai aggodalomba. Őrült egy kérdés is születik meg a fejében*
- Ugye ez nem valami boszorkány megérzés volt, hogy baja lehet? *kérdez rá mielőtt tényleg pánikolni kezdeni a valószínűleg semmin. Ha a másik lenyugtatja és valószínűleg jól ki is neveti, akkor majd kibeszélhetik Dalaf legendás vagy csak annak tűnő, de valójában a világban aprócska és múló hírnevét. Míg végül be nem áll a csend. ~Szóval megunt, mi? Gyerekkel az elf, már nem olyan izgalmas. Legalábbis, ha jól gondolom. Ez azért könnyen kideríthető~*
- Én a lányomért megyek. *válaszolja egyszerűen és pakolászni kezd*
- Na és te mire vágysz drágám? Merre mennél? *kérdezi "ártatlan" érdeklődéssel és bűnősen csábító mosollyal az után, hogy felegyenesedik és egy kicsikét közelebb közelebb hajol, mint azt illik*
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
- Oktatónál kell lennie. Eléggé kiakadnék, ha nem ott lenne. Nagyon fiatal még ahhoz, hogy serdülő jeleket mutasson és meglógjon innen-onnan. Ráadásul tanulni szeret, szorgalmas lány. Nagy baj lenne, ha nem oktatónál van. *Dalaf teljesen beleveszik a monoton apai aggodalomba. Őrült egy kérdés is születik meg a fejében*
- Ugye ez nem valami boszorkány megérzés volt, hogy baja lehet? *kérdez rá mielőtt tényleg pánikolni kezdeni a valószínűleg semmin. Ha a másik lenyugtatja és valószínűleg jól ki is neveti, akkor majd kibeszélhetik Dalaf legendás vagy csak annak tűnő, de valójában a világban aprócska és múló hírnevét. Míg végül be nem áll a csend. ~Szóval megunt, mi? Gyerekkel az elf, már nem olyan izgalmas. Legalábbis, ha jól gondolom. Ez azért könnyen kideríthető~*
- Én a lányomért megyek. *válaszolja egyszerűen és pakolászni kezd*
- Na és te mire vágysz drágám? Merre mennél? *kérdezi "ártatlan" érdeklődéssel és bűnősen csábító mosollyal az után, hogy felegyenesedik és egy kicsikét közelebb közelebb hajol, mint azt illik*
1756. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-26 00:03:37
Üzenet elküldve: 2022-11-26 00:03:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 153
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 153
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Függőségek kötelékében //
*Bár nem látja Daya arcát, az apró mozdulatokból, a lélegzete üteméből, a teste önkéntelen jelzéseiből kiválóan olvasható, hogy elevenébe találnak a szavak. Ez azért szolgáltat némi elégtételt a kikötőinek az előzőek miatt, de persze korántsem eleget. Az nem járja, hogy a kis wegtoreni szukafattya sosem vall színt, hogy csak tagad és kéreti magát.
Nolen elmosolyodik az ártatlan sóhajra.*
- Ahogy szeretnéd, drága *mondja, aztán a lány derekát átkarolva készségesen indítja lépteit vissza a város nem túl távoli körvonalai felé.* - Biztos kimerültél. Nem is csoda. Sűrű napok voltak. *Nyom egy együtt érző csókocskát Daya halántékára menet közben.* - Pihenj csak. Én úgyis fel akartam már keresni Jyzelliet. Muszáj lesz néhány dologban segítenie.
*Semmi jelét nem mutatja, hogy észrevett volna bármi áthallást Dayaneer szavaiban. Irritálóan hitelesen adja az átlag férfiembert, akik sosem tudnak olvasni a sorok között, amikor kellene. Szó szerint értelmez, ahogy az ilyenek rossz szokása.
Ha játszanak, akkor ő is kiveszi belőle a részét. Főleg hogy olyan rút fogadtatás volt a jussa a szájára szökött vallomása után, akármilyen kis kacska is volt. Néha úgy tűnhet, hogy Nolen könnyen lerázza magáról a sérelmeket és észrevétlenül túl is lép rajtuk. De aki így hiszi, az még csak nagyon felületesen ismeri a Velasco'rrát. Nolen nem felejt. Megtalálja, kivárja a legalkalmasabb időt a sérelmekre való revanshoz. Persze vannak olyan esetek is, melyeket előszeretettel emleget fel bosszantó gyakorisággal. A jó ég tudja, melyik a rosszabb.*
*Bár nem látja Daya arcát, az apró mozdulatokból, a lélegzete üteméből, a teste önkéntelen jelzéseiből kiválóan olvasható, hogy elevenébe találnak a szavak. Ez azért szolgáltat némi elégtételt a kikötőinek az előzőek miatt, de persze korántsem eleget. Az nem járja, hogy a kis wegtoreni szukafattya sosem vall színt, hogy csak tagad és kéreti magát.
Nolen elmosolyodik az ártatlan sóhajra.*
- Ahogy szeretnéd, drága *mondja, aztán a lány derekát átkarolva készségesen indítja lépteit vissza a város nem túl távoli körvonalai felé.* - Biztos kimerültél. Nem is csoda. Sűrű napok voltak. *Nyom egy együtt érző csókocskát Daya halántékára menet közben.* - Pihenj csak. Én úgyis fel akartam már keresni Jyzelliet. Muszáj lesz néhány dologban segítenie.
*Semmi jelét nem mutatja, hogy észrevett volna bármi áthallást Dayaneer szavaiban. Irritálóan hitelesen adja az átlag férfiembert, akik sosem tudnak olvasni a sorok között, amikor kellene. Szó szerint értelmez, ahogy az ilyenek rossz szokása.
Ha játszanak, akkor ő is kiveszi belőle a részét. Főleg hogy olyan rút fogadtatás volt a jussa a szájára szökött vallomása után, akármilyen kis kacska is volt. Néha úgy tűnhet, hogy Nolen könnyen lerázza magáról a sérelmeket és észrevétlenül túl is lép rajtuk. De aki így hiszi, az még csak nagyon felületesen ismeri a Velasco'rrát. Nolen nem felejt. Megtalálja, kivárja a legalkalmasabb időt a sérelmekre való revanshoz. Persze vannak olyan esetek is, melyeket előszeretettel emleget fel bosszantó gyakorisággal. A jó ég tudja, melyik a rosszabb.*
1755. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-24 19:24:14
Üzenet elküldve: 2022-11-24 19:24:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 307
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Árvánk elképedve bámulja Myyn-át, amíg ő körülírja egy gyerekeknek való hely minden előnyét. Ha a sütemény nem is, de a célba dobás már Lily-t is izgalomba hozza. Ki tudhatja? Akár bajnok is lehetne ebben a versenyben. De mégsem ezen gondolat által időznek kékjei a másik lányon. Sokkal inkább gondol arra, hogy ha nem is várta, de valahol a szíve mélyén vágyott egy hasonló ismerősre. Akire, ha sikerült rálelni, hát nem engedi el egykönnyen. Ez pedig kölcsönösnek látszik. Mármint abból ítélve, ahogy Myyna megragadja a félvér kacsóját. Ijedtében olyan szavak jönnek a szájára, mint az "Eressz!", vagy "Aki utoljára hozzám ért, annak leharaptam az ujját!". Végezetül csak felfogja, hogy a másikban semmilyen ártó szándék sem leledzik, majd pislogva hallgatja végig őt.*
- Nekem vannak ötleteim. *Mosolyodik el ismét a fekete hajú lány. Hiszen a városban tényleg lelhetnek, úgymond, tennivalóra. Ez ellen szól, hogy a kikötő több veszélyt rejteget. Még maga az árva sem tudja, melyik lehetne a jobb választás. Bár Arthenior mellett szóljon, hogy nem szívesen keverné veszélybe új ismerősét. Lily, Myyna kezét el sem engedve, indul el a város elé. Magával húzva a lányt, amennyiben hagyja magát.*
- Gyere velem! Együtt kitaláljuk, hogy mit is tehetünk. Vagy a tett talál ránk.
*Derül fel a félvér arca. Talán évekkel ez előtt volt ennyire vidám utoljára.*
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Árvánk elképedve bámulja Myyn-át, amíg ő körülírja egy gyerekeknek való hely minden előnyét. Ha a sütemény nem is, de a célba dobás már Lily-t is izgalomba hozza. Ki tudhatja? Akár bajnok is lehetne ebben a versenyben. De mégsem ezen gondolat által időznek kékjei a másik lányon. Sokkal inkább gondol arra, hogy ha nem is várta, de valahol a szíve mélyén vágyott egy hasonló ismerősre. Akire, ha sikerült rálelni, hát nem engedi el egykönnyen. Ez pedig kölcsönösnek látszik. Mármint abból ítélve, ahogy Myyna megragadja a félvér kacsóját. Ijedtében olyan szavak jönnek a szájára, mint az "Eressz!", vagy "Aki utoljára hozzám ért, annak leharaptam az ujját!". Végezetül csak felfogja, hogy a másikban semmilyen ártó szándék sem leledzik, majd pislogva hallgatja végig őt.*
- Nekem vannak ötleteim. *Mosolyodik el ismét a fekete hajú lány. Hiszen a városban tényleg lelhetnek, úgymond, tennivalóra. Ez ellen szól, hogy a kikötő több veszélyt rejteget. Még maga az árva sem tudja, melyik lehetne a jobb választás. Bár Arthenior mellett szóljon, hogy nem szívesen keverné veszélybe új ismerősét. Lily, Myyna kezét el sem engedve, indul el a város elé. Magával húzva a lányt, amennyiben hagyja magát.*
- Gyere velem! Együtt kitaláljuk, hogy mit is tehetünk. Vagy a tett talál ránk.
*Derül fel a félvér arca. Talán évekkel ez előtt volt ennyire vidám utoljára.*
1754. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-24 15:50:18
Üzenet elküldve: 2022-11-24 15:50:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Lassan az utolsó falat is lekerül a gyomrába, minek hála már egy jóleső sóhajjal lapogatja meg alig dudorodó pocakját. Mert hát ettől nem fog degeszre tömődni, de idejét sem tudja mikor esett ennyire jól pár falat. Na jó, egy alkalmat tud mondani, amikoris bekerült újdonsült társaságába, de az valamiért megint más, mint mostani helyzete. Ez a csajok között egészen hálás dolognak tűnik, annak ellenére, hogy nem nagyon sikerül dűlőre jutni abban, mihez is kezdhetnének magukkal. Neki sem fűlik ahhoz a foga, hogy ideje korán távozóra fogja. Ki tudja mikor fog újból egy vele egykorú, szép lánnyal találkozni.
Talán épp emiatt a szokatlan, de kellemes helyzet miatt jár olyan nehezen az esze. De kezd már félni attól, hogy Lily a végén megunja és inkább keres magának valami, valaki izgalmasabbat. Ami érthető is lenne, de emellett igen elkeserítő is.
Szinte belebambul abba, ahogy az arcát fürkészi, miközben a másik igyekszik elé tárni az új ötlet szerűséget. Mert konkrét dolog ismét csak nem kerül említésre. Viszont mikor észbe kap és egy apró fejrázással sikerül a mondanivalóra is rákoncentrálnia, már kezdi kapiskálni a lényeget.
Szép ez a tisztás, az való igaz, de ma valahogy nem sok izgalommal látja el őket. Talán másfelé tényleg nagyobb szerencsével járnának.
Először csak megmosolyogja azt a zavartságot, amivel a lány beszél, de a végére már teljes egyetértéssel bólogat a szavaira. Ezt pedig csak jobban megerősíti azzal, hogy felkászálódik a fűből és a kezét nyújtja, hogy a másikat is felsegítse.*
- Csak merre? Mert itt a városban te leszel az idegenvezetőm.
*Jön is az újabb elmés kérdés, ahogy segít Lilynek talpra állni.*
- Teljesen még a kikötőben sem biztos, hogy találnék magunknak megfelelő... valamit. Nemhogy itt.
*Vigyorodik el zavartan.*
- Kezdem hiányolni a városokból azokat a helyeket, ahol a hozzánk hasonló is el tud szórakozni. Mert az igazságtalan, hogy az érettebbek begyöpösödve iszogatnak, fürdőznek meg zabálnak a fogadókban. Meg csinálják azokat az undi felnőttes dolgokat.
*Itt vág is egy erőteljes fintort, amiből talán ki lehet következtetni, hogy mi akar lenni az a nem pontosított undi dolog.*
- Pedig lehetne egy hely, ahol van... nem tom'. Zene. Sütemény és gyümölcslé. Lehetne táncolni, lennének játékok, mint a célba dobás. Máris egyszerűbb lenne.
*Sóhajt fel ábrándosan, miközben elképzeli magukat ezen a helyen. Bár a célba dobás részénél megborzog a képtől, ahol a fogadós fenekét találja el, de ez hamar átvált egy komisz vigyorba. Mennyi csíny, mennyi nevetés helyszíne lehetne egy ilyen, ahol nem kellene az idősebbek, a felnőttebbek szigorától tartani. Ahol kiadhatják a fiatalságukból fakadó, időnként fölösleges energiákat. Meg ahol nem kell azzal törődniük, hogy ki honnan jött és hova tart.*
//Csak egy kis kikapcsolódás//
*Lassan az utolsó falat is lekerül a gyomrába, minek hála már egy jóleső sóhajjal lapogatja meg alig dudorodó pocakját. Mert hát ettől nem fog degeszre tömődni, de idejét sem tudja mikor esett ennyire jól pár falat. Na jó, egy alkalmat tud mondani, amikoris bekerült újdonsült társaságába, de az valamiért megint más, mint mostani helyzete. Ez a csajok között egészen hálás dolognak tűnik, annak ellenére, hogy nem nagyon sikerül dűlőre jutni abban, mihez is kezdhetnének magukkal. Neki sem fűlik ahhoz a foga, hogy ideje korán távozóra fogja. Ki tudja mikor fog újból egy vele egykorú, szép lánnyal találkozni.
Talán épp emiatt a szokatlan, de kellemes helyzet miatt jár olyan nehezen az esze. De kezd már félni attól, hogy Lily a végén megunja és inkább keres magának valami, valaki izgalmasabbat. Ami érthető is lenne, de emellett igen elkeserítő is.
Szinte belebambul abba, ahogy az arcát fürkészi, miközben a másik igyekszik elé tárni az új ötlet szerűséget. Mert konkrét dolog ismét csak nem kerül említésre. Viszont mikor észbe kap és egy apró fejrázással sikerül a mondanivalóra is rákoncentrálnia, már kezdi kapiskálni a lényeget.
Szép ez a tisztás, az való igaz, de ma valahogy nem sok izgalommal látja el őket. Talán másfelé tényleg nagyobb szerencsével járnának.
Először csak megmosolyogja azt a zavartságot, amivel a lány beszél, de a végére már teljes egyetértéssel bólogat a szavaira. Ezt pedig csak jobban megerősíti azzal, hogy felkászálódik a fűből és a kezét nyújtja, hogy a másikat is felsegítse.*
- Csak merre? Mert itt a városban te leszel az idegenvezetőm.
*Jön is az újabb elmés kérdés, ahogy segít Lilynek talpra állni.*
- Teljesen még a kikötőben sem biztos, hogy találnék magunknak megfelelő... valamit. Nemhogy itt.
*Vigyorodik el zavartan.*
- Kezdem hiányolni a városokból azokat a helyeket, ahol a hozzánk hasonló is el tud szórakozni. Mert az igazságtalan, hogy az érettebbek begyöpösödve iszogatnak, fürdőznek meg zabálnak a fogadókban. Meg csinálják azokat az undi felnőttes dolgokat.
*Itt vág is egy erőteljes fintort, amiből talán ki lehet következtetni, hogy mi akar lenni az a nem pontosított undi dolog.*
- Pedig lehetne egy hely, ahol van... nem tom'. Zene. Sütemény és gyümölcslé. Lehetne táncolni, lennének játékok, mint a célba dobás. Máris egyszerűbb lenne.
*Sóhajt fel ábrándosan, miközben elképzeli magukat ezen a helyen. Bár a célba dobás részénél megborzog a képtől, ahol a fogadós fenekét találja el, de ez hamar átvált egy komisz vigyorba. Mennyi csíny, mennyi nevetés helyszíne lehetne egy ilyen, ahol nem kellene az idősebbek, a felnőttebbek szigorától tartani. Ahol kiadhatják a fiatalságukból fakadó, időnként fölösleges energiákat. Meg ahol nem kell azzal törődniük, hogy ki honnan jött és hova tart.*
1753. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-23 09:26:59
Üzenet elküldve: 2022-11-23 09:26:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 269
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Puccos//
*Annak ellenére, hogy Lanawin legnagyobb városa, amely hatalmas áruforgalmat bonyolít, Artheniornak nincs rendes folyami kikötője. Az erdőszéli tisztás mellett van egy stég, de mikor ez tele van, a hajók ott rakodnak ki, ahol sikerül. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy Lihanechtől egészen a Hold-szigetig virágzik a csempészet.
A Puccos legénységének szerencséje van: ki tudnak kötni a tisztás mellett. A nap rég lenyugodott már, de a város bőven ébren van még. Wruztóék úgy kötik ki a ménest, hogy ne legyenek útban. A kapitány eközben jelentkezik a Kovácsműhelyben meg a Gnóm Üzletházban, hogy a szállítmányok megérkeztek, hozhatják a szekereket. Mire a Puccoshoz érnek, az áruk fele már a stégre kerül.
Maga az áruátvétel a szekerekre rakáskor történik. Az intézők összevetik a megrendeléseiket a ládákkal-hordókkal, és miután rendben találnak mindent, aláírják a kapitány fuvarleveleit, amiből egy példány náluk marad. Nagyjából egy óra múlva a szekerek elkocognak, a legénység pedig visszatér a hajóra. Az alkalmi matrózokat - köztük az agyarast - az elsőtiszt kifizeti. Aki akar, aludhat a Puccoson, de a többség nem marad. A visszaúton, a folyón lefelé kevesebb munkáskéz is elég, emiatt állásban úgyis csak azok maradnának, akiknek hosszú lejáratú a szerződése, a koszt meg azért jobb a fogadókban. Hát még a pia!
Wruzto tehát szépen odakarcol egy X-et a neve mellé a bérjegyzéken, besöpri a lóvét, aztán matrózzsákjával a hátán a város belseje felé veszi az irányt.*
*Annak ellenére, hogy Lanawin legnagyobb városa, amely hatalmas áruforgalmat bonyolít, Artheniornak nincs rendes folyami kikötője. Az erdőszéli tisztás mellett van egy stég, de mikor ez tele van, a hajók ott rakodnak ki, ahol sikerül. Valószínűleg ennek köszönhető, hogy Lihanechtől egészen a Hold-szigetig virágzik a csempészet.
A Puccos legénységének szerencséje van: ki tudnak kötni a tisztás mellett. A nap rég lenyugodott már, de a város bőven ébren van még. Wruztóék úgy kötik ki a ménest, hogy ne legyenek útban. A kapitány eközben jelentkezik a Kovácsműhelyben meg a Gnóm Üzletházban, hogy a szállítmányok megérkeztek, hozhatják a szekereket. Mire a Puccoshoz érnek, az áruk fele már a stégre kerül.
Maga az áruátvétel a szekerekre rakáskor történik. Az intézők összevetik a megrendeléseiket a ládákkal-hordókkal, és miután rendben találnak mindent, aláírják a kapitány fuvarleveleit, amiből egy példány náluk marad. Nagyjából egy óra múlva a szekerek elkocognak, a legénység pedig visszatér a hajóra. Az alkalmi matrózokat - köztük az agyarast - az elsőtiszt kifizeti. Aki akar, aludhat a Puccoson, de a többség nem marad. A visszaúton, a folyón lefelé kevesebb munkáskéz is elég, emiatt állásban úgyis csak azok maradnának, akiknek hosszú lejáratú a szerződése, a koszt meg azért jobb a fogadókban. Hát még a pia!
Wruzto tehát szépen odakarcol egy X-et a neve mellé a bérjegyzéken, besöpri a lóvét, aztán matrózzsákjával a hátán a város belseje felé veszi az irányt.*
1752. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-22 20:28:08
Üzenet elküldve: 2022-11-22 20:28:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A nő válaszát hallva, a világos íriszek egy újabb kört tesznek hősünk szemgödreiben, miközben annak rendje s módja szerint, egy hosszas, megfáradt sóhajjal is megtámogatja sokat mondó gesztusát.*
- Nem lepne meg…
*Fűzi hozzá a nyilvánvalót a biztosabb, verbális úton, kizárólag a biztonság kedvéért, ha az előbbi megnyilvánulása netalántán nem lett volna kellőképp egyértelmű. Persze kár lenne ezt túllihegni, mit hősünk is érzékel igencsak korán, így is jutnak el a témaváltásig, mely a pontosság kedvéért sokkal inkább egy téma-visszaváltás. Mindössze néhány mondat, elég ennyinek elhangzania ahhoz, hogy a mélységiben alakot öltsön a gondolat, miszerint sikerült a beszélgetést tán a számára legelőnytelenebb mederbe terelnie, mintegy megadva annak végtelenszámú lehetőségét, hogy partnere zavarba hozza, mely folyamat az igazat megvallva már kezdetét is vette. Hősünk újból azon szerencsétlen állapotba kerül, melynek legfőbb lényege, hogy az illető érzi, hogy nagyon gyorsan mondania kéne valamit, mellyel menthetne a helyzetén, ám elméje a zavarodottság s a túlterheltség okán rendre cserben hagyja, hadd sodródjon csak tovább a hozzá tartozó hálátlan test a megszégyenülés végzetes vízesése felé.*
- De én… Mi…
*Buknak ki belőle a szavak céltalanul, vagy tán egyedül az időnyerés kísérletével, azonban mindhiába, hisz partnere közbe vágva folytatja mondandóját, meglehetőst feltűnően élvezve a kialakult helyzetet annak minden kínosságával együtt. Ennek örömére kapva kap az alkalmon s kihasználva hősünk látszólagos sebezhetőségét, csuklójára fog s húzni kezdi őt. Ebben a sötételf arcára kiült zavarodottságot a színtiszta értetlenség váltja fel, miközben jómaga is körbe-körbe pillantgat, ideális hely helyett azt kutatva, hogy mégis hányan kísérhetik figyelemmel a kettejük közt kialakult közjátékot. Felmerül hát benne a gondolat, hogy itt lenne az ideje megvetni a lábát s véget vetni a mókának, ám nem ez az egyetlen képzet mi fejéből kipattan. Az ördögi hang a fejében ismét teret nyer magának, s veti fel a kérdést:*
~Mi lenne ha hagynád?~
*Nagyot nyel.*
- Mi lenne ha inkább elhalasztanánk egy olyan alkalomra, mikor nem az az egyetlen célja a dolognak, hogy bebizonyítsd a tévedésem?
*Veti fel végül, némileg hadarva, egy zavart félmosolyost erőltetve szája szélére, s közben bízva abban, hogy sikerült rálelnie a lehető legoptimálisabb kompromisszumos megoldásra.*
- Amúgy sem örülnék ha vissza kéne mennem a piacra amiért végighemperegtünk ezen.
*Emeli magasba szabad kezében tartott kosarát mintegy az „ezen” szó szemléltetése gyanánt.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A nő válaszát hallva, a világos íriszek egy újabb kört tesznek hősünk szemgödreiben, miközben annak rendje s módja szerint, egy hosszas, megfáradt sóhajjal is megtámogatja sokat mondó gesztusát.*
- Nem lepne meg…
*Fűzi hozzá a nyilvánvalót a biztosabb, verbális úton, kizárólag a biztonság kedvéért, ha az előbbi megnyilvánulása netalántán nem lett volna kellőképp egyértelmű. Persze kár lenne ezt túllihegni, mit hősünk is érzékel igencsak korán, így is jutnak el a témaváltásig, mely a pontosság kedvéért sokkal inkább egy téma-visszaváltás. Mindössze néhány mondat, elég ennyinek elhangzania ahhoz, hogy a mélységiben alakot öltsön a gondolat, miszerint sikerült a beszélgetést tán a számára legelőnytelenebb mederbe terelnie, mintegy megadva annak végtelenszámú lehetőségét, hogy partnere zavarba hozza, mely folyamat az igazat megvallva már kezdetét is vette. Hősünk újból azon szerencsétlen állapotba kerül, melynek legfőbb lényege, hogy az illető érzi, hogy nagyon gyorsan mondania kéne valamit, mellyel menthetne a helyzetén, ám elméje a zavarodottság s a túlterheltség okán rendre cserben hagyja, hadd sodródjon csak tovább a hozzá tartozó hálátlan test a megszégyenülés végzetes vízesése felé.*
- De én… Mi…
*Buknak ki belőle a szavak céltalanul, vagy tán egyedül az időnyerés kísérletével, azonban mindhiába, hisz partnere közbe vágva folytatja mondandóját, meglehetőst feltűnően élvezve a kialakult helyzetet annak minden kínosságával együtt. Ennek örömére kapva kap az alkalmon s kihasználva hősünk látszólagos sebezhetőségét, csuklójára fog s húzni kezdi őt. Ebben a sötételf arcára kiült zavarodottságot a színtiszta értetlenség váltja fel, miközben jómaga is körbe-körbe pillantgat, ideális hely helyett azt kutatva, hogy mégis hányan kísérhetik figyelemmel a kettejük közt kialakult közjátékot. Felmerül hát benne a gondolat, hogy itt lenne az ideje megvetni a lábát s véget vetni a mókának, ám nem ez az egyetlen képzet mi fejéből kipattan. Az ördögi hang a fejében ismét teret nyer magának, s veti fel a kérdést:*
~Mi lenne ha hagynád?~
*Nagyot nyel.*
- Mi lenne ha inkább elhalasztanánk egy olyan alkalomra, mikor nem az az egyetlen célja a dolognak, hogy bebizonyítsd a tévedésem?
*Veti fel végül, némileg hadarva, egy zavart félmosolyost erőltetve szája szélére, s közben bízva abban, hogy sikerült rálelnie a lehető legoptimálisabb kompromisszumos megoldásra.*
- Amúgy sem örülnék ha vissza kéne mennem a piacra amiért végighemperegtünk ezen.
*Emeli magasba szabad kezében tartott kosarát mintegy az „ezen” szó szemléltetése gyanánt.*
1751. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-20 20:53:50
Üzenet elküldve: 2022-11-20 20:53:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 33
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A tisztáson ezalatt a röpke idő alatt is kitisztul a feje annyira, hogy teljesen maga mögött tudja hagyni a piacos incidenst. Ahogy a friss levegő a tüdejét, a csend pedig a füleit tölti el lassan a mérge és a puffogása is hátra maradnak. Az is elképzelhető, hogy nagyban rásegít erre az, hogy a felhőket kényszerül tanulmányozni. De mire megtalálja azt, amit a mélységi felfedezett már annyi zöldséget észrevesz odafönt, hogy egy égi zöldséglevest is meg tudna belőle főzni. De az ma nem az ő dolga lesz, így a felhő fazekat már nem kutatja fel melléjük. Inkább csak a másik figyelmét hívja fel a káposztára, ami minden jel szerint osztatlan sikert arat. Szokás szerint. Legalábbis a kérdő tekintetből erre vél következtetni. Ami pedig előbújtat belőle valami kisebb démont, hogy tovább nyújtsa a mélységi kínszenvedéseit, melynek fő okozója éppen hegyesfülű partnere. Nevezzék új perverziónak, de kezdi élvezni, hogy időnként kizökkentheti a férfit abból, amiben éppen leledzik. Talán azért mert folyton olyan komoly, mint a sírásó a temetés előtti munka közben. Ezt pedig már nem is készül véka alá rejteni, így a kérdésre egy széles vigyor kíséretében bólint is rá.*
- Mindkettő. De lehet, hogy azt találom szórakoztatónak, hogy rajtad gúnyolódhatom. Ki tudja?
*Igyekszik komolyságot erőltetni magára, miközben művies ártatlansággal és játszott kérdő tekintettel tárja szét a karjait, mintha erre valóban választ méltóztatna várni a mélységitől.*
- Hát elég begyöpösödött gondolat ez olyantól, aki ott hágott meg egy elfet, ahol bárki rájuk nyithatott volna.
*Vonja fel a szemöldökeit, miközben csípőre vágja a kezeit. Ám, de a szája szélében megbúvó komisz mosoly jól jelzi, hogy ezzel ismét csak "gúnyolódni" készül épp.*
- Szerintem, ha szeretni akarják egymást, akkor helyszíntől függetlenül meg is fogják tenni. Mi olyan nagy ügy éppen a tisztásban? Azt ne mondd, hogy itt nem lehet elbújni valahol.
*Ingatja meg a fejét, mintha egy hazugságot rosszallna éppen. Azután pedig gyertyafény gyúl a fejében és csuklón is ragadja a mélységit, hogy nagy léptekkel induljon meg. Természetesen ezt ismét csak egy újabb heccnek és a piszkálódás folytatásának szánja. De számára most ez igen jó mókának tűnik. Halad abba az irányba, amerre eddig is tartottak, de közben úgy nézelődik össze-vissza, a tisztás minden egyes pontját alaposan szemügyre véve, mintha valóban valami ilyen helyet keresne.*
- Megmutatom én neked.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A tisztáson ezalatt a röpke idő alatt is kitisztul a feje annyira, hogy teljesen maga mögött tudja hagyni a piacos incidenst. Ahogy a friss levegő a tüdejét, a csend pedig a füleit tölti el lassan a mérge és a puffogása is hátra maradnak. Az is elképzelhető, hogy nagyban rásegít erre az, hogy a felhőket kényszerül tanulmányozni. De mire megtalálja azt, amit a mélységi felfedezett már annyi zöldséget észrevesz odafönt, hogy egy égi zöldséglevest is meg tudna belőle főzni. De az ma nem az ő dolga lesz, így a felhő fazekat már nem kutatja fel melléjük. Inkább csak a másik figyelmét hívja fel a káposztára, ami minden jel szerint osztatlan sikert arat. Szokás szerint. Legalábbis a kérdő tekintetből erre vél következtetni. Ami pedig előbújtat belőle valami kisebb démont, hogy tovább nyújtsa a mélységi kínszenvedéseit, melynek fő okozója éppen hegyesfülű partnere. Nevezzék új perverziónak, de kezdi élvezni, hogy időnként kizökkentheti a férfit abból, amiben éppen leledzik. Talán azért mert folyton olyan komoly, mint a sírásó a temetés előtti munka közben. Ezt pedig már nem is készül véka alá rejteni, így a kérdésre egy széles vigyor kíséretében bólint is rá.*
- Mindkettő. De lehet, hogy azt találom szórakoztatónak, hogy rajtad gúnyolódhatom. Ki tudja?
*Igyekszik komolyságot erőltetni magára, miközben művies ártatlansággal és játszott kérdő tekintettel tárja szét a karjait, mintha erre valóban választ méltóztatna várni a mélységitől.*
- Hát elég begyöpösödött gondolat ez olyantól, aki ott hágott meg egy elfet, ahol bárki rájuk nyithatott volna.
*Vonja fel a szemöldökeit, miközben csípőre vágja a kezeit. Ám, de a szája szélében megbúvó komisz mosoly jól jelzi, hogy ezzel ismét csak "gúnyolódni" készül épp.*
- Szerintem, ha szeretni akarják egymást, akkor helyszíntől függetlenül meg is fogják tenni. Mi olyan nagy ügy éppen a tisztásban? Azt ne mondd, hogy itt nem lehet elbújni valahol.
*Ingatja meg a fejét, mintha egy hazugságot rosszallna éppen. Azután pedig gyertyafény gyúl a fejében és csuklón is ragadja a mélységit, hogy nagy léptekkel induljon meg. Természetesen ezt ismét csak egy újabb heccnek és a piszkálódás folytatásának szánja. De számára most ez igen jó mókának tűnik. Halad abba az irányba, amerre eddig is tartottak, de közben úgy nézelődik össze-vissza, a tisztás minden egyes pontját alaposan szemügyre véve, mintha valóban valami ilyen helyet keresne.*
- Megmutatom én neked.
1750. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-19 08:54:59
Üzenet elküldve: 2022-11-19 08:54:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Talán idővel visszatér majd azokhoz a házakhoz, amiket a romvárosban megvizsgált, most azonban más dolgok fűtik megfáradt lelkét. A kikötő felé indul, haza. Már ha nevezheti az egyszerű tündér otthonnak az ismerős helyet. Jól ismeri a járást, a tisztásra indul hogy majd onnan folytassa az útját, egyelőre semmi különösebb nem történik úgyhogy nem aggódik túlságosan, de azért mindig figyel a háta mögé. Az egyik fa tövében ül meg pihenni kicsit, hogy mégse egy szusszal kelljen végig kutyagolnia az egész távot, mert biztosan sokkal fárasztóbb lenne, mint amennyire szeretné.*
1749. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-18 09:42:20
Üzenet elküldve: 2022-11-18 09:42:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Megnevetteti a férfit, így hát elmosolyodik ő is. Szívesen nevetteti meg őt. Jobb, ha nem is gondol ebbe bele mélyebben, mennyire.
Hataloméhes, megalomániás jövendőbeli énjét egyelőre félreteheti, nincs még itt annak az ideje. Talán néhány újabb csalódás, sérelem és lelki trauma szükségeltetik annak kialakulásához. Vagy már el is vetette a sors kereke ezeket a magvakat? Ki tudná azt megmondani? De itt és most, semmi jele ennek az elkövetkezendőnek. *
- Rendben, értem. Nem gondoltam semmi másra.
* Csintalan mosolyt villant*
- És hol van most ő?
* Eszébe jut a legutóbbi párbeszédük, szóval akár annyi idős is lehet, mint Olea, aki már a saját útját járja. *
- Jól van, belátom, lehet hogy hülye gondolat volt. Ne haragudj meg érte. És most mi legyen?
* A ruhái nagyjából megszáradtak. Körülnéz, a bajkeverő szappan-sellők is eloszlottak már, nem is nagyon törődtek velük. Beugrik neki az incidenst követő kis jelenet, az emlékezéstől ismét finom pír ül ki az arcára. Megköszörüli a torkát és kissé távolabb iszkol ültében, mielőtt felkelne a földről, mivel még mindig aggasztóan közel vannak egymáshoz Dalaffal. Tekintetével kerüli a másikét. Szigorúan a földre szegezi szemeit, talán a maradék magabiztosságának és önbecsülésének morzsáit kutatja ott. *
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
* Megnevetteti a férfit, így hát elmosolyodik ő is. Szívesen nevetteti meg őt. Jobb, ha nem is gondol ebbe bele mélyebben, mennyire.
Hataloméhes, megalomániás jövendőbeli énjét egyelőre félreteheti, nincs még itt annak az ideje. Talán néhány újabb csalódás, sérelem és lelki trauma szükségeltetik annak kialakulásához. Vagy már el is vetette a sors kereke ezeket a magvakat? Ki tudná azt megmondani? De itt és most, semmi jele ennek az elkövetkezendőnek. *
- Rendben, értem. Nem gondoltam semmi másra.
* Csintalan mosolyt villant*
- És hol van most ő?
* Eszébe jut a legutóbbi párbeszédük, szóval akár annyi idős is lehet, mint Olea, aki már a saját útját járja. *
- Jól van, belátom, lehet hogy hülye gondolat volt. Ne haragudj meg érte. És most mi legyen?
* A ruhái nagyjából megszáradtak. Körülnéz, a bajkeverő szappan-sellők is eloszlottak már, nem is nagyon törődtek velük. Beugrik neki az incidenst követő kis jelenet, az emlékezéstől ismét finom pír ül ki az arcára. Megköszörüli a torkát és kissé távolabb iszkol ültében, mielőtt felkelne a földről, mivel még mindig aggasztóan közel vannak egymáshoz Dalaffal. Tekintetével kerüli a másikét. Szigorúan a földre szegezi szemeit, talán a maradék magabiztosságának és önbecsülésének morzsáit kutatja ott. *
1748. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-18 09:35:40
Üzenet elküldve: 2022-11-18 09:35:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Meronnan Rhaavos//
~ Ühüm. Sejtettem. ~ *A nőstényt nem győzte meg a nagydarab magyarázata, de nem is nagyon várt mást.* ~ Felőlem király is lehetsz, mit bánom én... ~
- Terv? Az nincs. *Még csak nem is hazudik. Znek maga se tudja, mit is vár az artheniori látogatástól. ~ Egy ordas berúgást el tudnék viselni. Ha csontok is törnek közben, annál jobb. ~ Még az is megfordult a fejében, hogy egyszerű városnézésre indul, de ezt azért elég gyorsan elhessegette. A csilingelő aranyak gondolatára megint vállat von. Van mit ennie, van hol meghúznia magát, ugyan mire kellene neki a mesés vagyon? Na nem mintha visszautasítaná, ha már tálcán kínálják, de motivációnak kevés. Őfelségével tartani mégis vonzó lehetőségnek látszik. A fickó tömény bajkeverőszagot áraszt, mellette sokkal nagyobb esély lesz bajba keveredni, mint egyedül. A szürkebőrű pedig sose mondana nemet egy kiadós balhéra. Akár szesztől fűtve, akár csak úgy magában.*
- Jó. Iszunk valamit... aztán meglátjuk. ~ Na igen, tegnap is így kezdődött Wruztóval... ~ De... oltár nem lesz. *Znekke még mindig inkább a világi örömök híve. Sa'Tereth ráér.* Ez a Sárváros... Ez milyen? *Egyrészt valóban kíváncsi, másrészt úgy érzi, jártatta már eleget a száját. Séta közben nézelődik, néha még a száját is eltátja, amíg nem veszi észre magát. Nagyon más ez a környék, mint amit Pirtianesben vagy a Kikötőben megszokhatott.*
~ Ühüm. Sejtettem. ~ *A nőstényt nem győzte meg a nagydarab magyarázata, de nem is nagyon várt mást.* ~ Felőlem király is lehetsz, mit bánom én... ~
- Terv? Az nincs. *Még csak nem is hazudik. Znek maga se tudja, mit is vár az artheniori látogatástól. ~ Egy ordas berúgást el tudnék viselni. Ha csontok is törnek közben, annál jobb. ~ Még az is megfordult a fejében, hogy egyszerű városnézésre indul, de ezt azért elég gyorsan elhessegette. A csilingelő aranyak gondolatára megint vállat von. Van mit ennie, van hol meghúznia magát, ugyan mire kellene neki a mesés vagyon? Na nem mintha visszautasítaná, ha már tálcán kínálják, de motivációnak kevés. Őfelségével tartani mégis vonzó lehetőségnek látszik. A fickó tömény bajkeverőszagot áraszt, mellette sokkal nagyobb esély lesz bajba keveredni, mint egyedül. A szürkebőrű pedig sose mondana nemet egy kiadós balhéra. Akár szesztől fűtve, akár csak úgy magában.*
- Jó. Iszunk valamit... aztán meglátjuk. ~ Na igen, tegnap is így kezdődött Wruztóval... ~ De... oltár nem lesz. *Znekke még mindig inkább a világi örömök híve. Sa'Tereth ráér.* Ez a Sárváros... Ez milyen? *Egyrészt valóban kíváncsi, másrészt úgy érzi, jártatta már eleget a száját. Séta közben nézelődik, néha még a száját is eltátja, amíg nem veszi észre magát. Nagyon más ez a környék, mint amit Pirtianesben vagy a Kikötőben megszokhatott.*
1747. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-17 23:24:49
Üzenet elküldve: 2022-11-17 23:24:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 399
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Álmodnak e a wargok bárányokkal?//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy kézen fogva, a várostól egyre inkább távolodva lépdelnek egymás mellett a virágillatot árasztó tisztáson, a mélységi olyan megállapítást tesz mely már nagyon hosszú ideje nem pattant ki a fejéből.*
~Egészen békés.~
*Ezen gondolat hatására, bár alig észlelhetően, de kuncogni kezd, majd fejben hálát Eeyrnek ezen pillanatért. Elvégre mégis csak egy isteni csodával határos jelenség az, hogy pár pillanattal korábban nem keveredtek bele egy össznépi verekedésbe, melyben valószínűleg kénytelen lett volna az esélytelenebbnek tűnő oldalon állást foglalni. Ennek örömére minden egyes szitok mely potenciálisan kiválthatta volna a csetepatét kizárólag hősünk füléig jutnak el, aki már némileg kevésbé feltűnésmentes kuncogással honorálja azokat.
Miután szemrevételét megosztja partnerével, annak első megjegyzését hallva hősünk előbb rá néz kérdőn, majd az eget kezdi hasonló jelleggel kémlelni egy káposzta alakú felhő után. Persze hamar belé nyilall a késztetés, hogy tenyerét fájdalmasan összeismertesse homlokával, mikor realizálja, hogy technikailag minden létező felhőben felfedezhető a káposzta alak. Bár, ha kekeckedni óhajtana önmagával s társával szemben akkor kijavítaná a korább említett zöldséget a karfiolra, azonban jobbnak látja ezen gondolatmenetet ott hagyni, ahonnan előpattant. Erre némileg rá is segét társa újbóli közeledése, mely oly mértékben felkelti figyelmét, hogy léptei is abba maradnak. Bár ez feltehetően inkább annak tudható be, hogy ha folytatta útját a fák közé, kettejük közül az egyik biztosan orra bukik.
Ahogy társa kissé túlfűtött szavai beisszák magukat hallójárataiba, újból kellemes borzongás járja át a mélységi testét. Szeme sarkából a nőre pillantva nagyot nyel. Láthatóan nem találja a szavakat, vagy ha mégis, egész biztosan nem a megfelelőeket. Szerencsére a másik ennyivel is beéri, ugyanis mintha mi sem történt volna huppan vissza talpaira, majd kezd bele önnön nevetése visszafojtására irányuló sikertelen, de legalább látványos küzdelmébe, melyet pár másodperces eltolódással követ egy mély, hangos sóhaj a mélységi részéről némi szemforgatással megtámogatva a történetet.*
- Ennyire szórakoztatónak találod a gondolatot? Vagy rajtam próbálsz gúnyolódni?
*Teszi a fel a kérdést végül, egy a semmiből előtermő félmosollyal az arcán, mely egyfajta jele annak, hogy a sötételf enged társa vidám hangulatának.*
- Mellesleg nem értek egyet azzal, hogy amit korábban mondtál. A tisztás igenis pocsék hely a paráználkodásra. Pláne ez itt. Elismerem kellemes, ha az ember tomporát csiklandozza a friss fű, de egy kissé népes ez a placc. *Böki oda a másiknak miközben tekintete néhány pillanat erejéig egy távolabbi kétfőt társaságra téved, melynek egyik tagját illetően a mélységi esküdni merne rá, hogy még kiskorú.* Szóval az ott biztosan nem itt fogant.
*Sandít fel ismét a felhőre.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy kézen fogva, a várostól egyre inkább távolodva lépdelnek egymás mellett a virágillatot árasztó tisztáson, a mélységi olyan megállapítást tesz mely már nagyon hosszú ideje nem pattant ki a fejéből.*
~Egészen békés.~
*Ezen gondolat hatására, bár alig észlelhetően, de kuncogni kezd, majd fejben hálát Eeyrnek ezen pillanatért. Elvégre mégis csak egy isteni csodával határos jelenség az, hogy pár pillanattal korábban nem keveredtek bele egy össznépi verekedésbe, melyben valószínűleg kénytelen lett volna az esélytelenebbnek tűnő oldalon állást foglalni. Ennek örömére minden egyes szitok mely potenciálisan kiválthatta volna a csetepatét kizárólag hősünk füléig jutnak el, aki már némileg kevésbé feltűnésmentes kuncogással honorálja azokat.
Miután szemrevételét megosztja partnerével, annak első megjegyzését hallva hősünk előbb rá néz kérdőn, majd az eget kezdi hasonló jelleggel kémlelni egy káposzta alakú felhő után. Persze hamar belé nyilall a késztetés, hogy tenyerét fájdalmasan összeismertesse homlokával, mikor realizálja, hogy technikailag minden létező felhőben felfedezhető a káposzta alak. Bár, ha kekeckedni óhajtana önmagával s társával szemben akkor kijavítaná a korább említett zöldséget a karfiolra, azonban jobbnak látja ezen gondolatmenetet ott hagyni, ahonnan előpattant. Erre némileg rá is segét társa újbóli közeledése, mely oly mértékben felkelti figyelmét, hogy léptei is abba maradnak. Bár ez feltehetően inkább annak tudható be, hogy ha folytatta útját a fák közé, kettejük közül az egyik biztosan orra bukik.
Ahogy társa kissé túlfűtött szavai beisszák magukat hallójárataiba, újból kellemes borzongás járja át a mélységi testét. Szeme sarkából a nőre pillantva nagyot nyel. Láthatóan nem találja a szavakat, vagy ha mégis, egész biztosan nem a megfelelőeket. Szerencsére a másik ennyivel is beéri, ugyanis mintha mi sem történt volna huppan vissza talpaira, majd kezd bele önnön nevetése visszafojtására irányuló sikertelen, de legalább látványos küzdelmébe, melyet pár másodperces eltolódással követ egy mély, hangos sóhaj a mélységi részéről némi szemforgatással megtámogatva a történetet.*
- Ennyire szórakoztatónak találod a gondolatot? Vagy rajtam próbálsz gúnyolódni?
*Teszi a fel a kérdést végül, egy a semmiből előtermő félmosollyal az arcán, mely egyfajta jele annak, hogy a sötételf enged társa vidám hangulatának.*
- Mellesleg nem értek egyet azzal, hogy amit korábban mondtál. A tisztás igenis pocsék hely a paráználkodásra. Pláne ez itt. Elismerem kellemes, ha az ember tomporát csiklandozza a friss fű, de egy kissé népes ez a placc. *Böki oda a másiknak miközben tekintete néhány pillanat erejéig egy távolabbi kétfőt társaságra téved, melynek egyik tagját illetően a mélységi esküdni merne rá, hogy még kiskorú.* Szóval az ott biztosan nem itt fogant.
*Sandít fel ismét a felhőre.*
1746. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-17 22:40:53
Üzenet elküldve: 2022-11-17 22:40:53
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 270
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Függőségek kötelékében //
*Víg képéről lassacskán olvad a mosoly látva, ahogy a tengerész sértődötten visszavonulót fúj. A franc se gondolta, hogy ennyire a szívére veszi ezt az ártatlannak szánt piszkálódást, noha jobban belegondolva minden oka megvan rá, hogy így tegyen. Még ha nagy, súlyos szavakat mellőzve pongyola megfogalmazásba is csomagolta vallomását, attól minden kétséget kizáróan az, ami. És bármennyire is szeretné másmilyennek látni, bizony nagyon is őszintének tűnt. Legalább is, tudomása szerint nincs oka rá, hogy ferdítsen, hacsak az az öntudatlanul, lázálmok között eldadogott titok meg nem követeli. Nem feledkezett meg ám arról, hogy még mindig rejteget valamit előle a másik.
Pimasz távolságtartásával tagadhatatlanul hergelni kívánja a férfit, ez valami, amiben eddig különösen tehetségesnek bizonyult. Kicsit talán még büszke is rá.
Ott fogalmazódik már a szúrós replika a nyelve hegyén, de tulajdonképpen a kereskedőket érintő egyszerű állítás megállja a helyét, elvégre maga is ismerős a szakmában. Nolen homályosan önmagára aggatott megnevezésébe jóval könnyebb volna belekötni, de ezt is rendezi magában. Kereskedő, mi? Hitvány kikötői csempész esetleg. Hogy maga sem sokkal jobb ennél, azt most nem szívesen ismeri be.
Arra számít, hogy Quillyn felemlegetésére menten nagytestvéri védelmébe veszi és szilárd meggyőződéssel magyarázza ki majd kisöccse kétes tettét, de a középső Velasco'rra mintha meg sem hallotta volna szavait. Nyilvánvalóan csak elengedi a füle mellett, s inkább azon ügyködik, hogy Dayát ismét közel vonja magához. Bosszantóan fölényeskedve próbálja felébreszteni benne azt a bizonyos zöld szemű szörnyet, de a wegtoreni máris grimaszolva utasítja vissza a próbálkozást..*
- Miért érdekelne, hogy egy pocakos varangyot csókolgatnak? *gyermeki dacossággal utasítja vissza a feltételezett féltékenység vádját, s részletesen ki is elemezné békaiszonyát, ha nem simulna hozzá a másik. Jóleső borzongás szalad végig rajta, ahogy a férfi suttogásának forró párája finoman csiklandozza meg a fülét. Átkozott kurafi, mindig is borzasztóan értett az efféle szemtelen édesgetésekhez. Fel is merülhetne benne, hogy sokat koptathatta ezeket, ha nem követnék azok az arcpirítóan tűpontos megfigyelések, melyek emlékképei most akaratlanul is felsejlenek előtte. Alig láthatóan nyel egyet, aztán lopva alsó ajkába harapva igyekszik józanságot erőltetni magára.*
- Dehogy hiányozna *súgja ellenkezve, de ó, bizony semmiféle él nincs benne. Annyira átlátszó, csaknem képzeteibe merülve kéjesen duruzsol hangja. Nem tud most Nolenre nézni, zöld pillantásai még ennél is jobban elárulnák. Helyette inkább megköszörüli torkát, mintha ezzel könnyedén visszarázhatná az éppen folyó beszélgetést a súlytalan csevely szintjére, aztán, ha semmi sem tartja vissza, lép is a város felé.*
- Épp eleget láttunk a tisztásból, nem gondolod? Szívesebben pihennék most le egy ágyba. *sóhatja ártatlanul, mintha eszébe sem jutna, hogy másképp is lehet értelmezni szavait.*
*Víg képéről lassacskán olvad a mosoly látva, ahogy a tengerész sértődötten visszavonulót fúj. A franc se gondolta, hogy ennyire a szívére veszi ezt az ártatlannak szánt piszkálódást, noha jobban belegondolva minden oka megvan rá, hogy így tegyen. Még ha nagy, súlyos szavakat mellőzve pongyola megfogalmazásba is csomagolta vallomását, attól minden kétséget kizáróan az, ami. És bármennyire is szeretné másmilyennek látni, bizony nagyon is őszintének tűnt. Legalább is, tudomása szerint nincs oka rá, hogy ferdítsen, hacsak az az öntudatlanul, lázálmok között eldadogott titok meg nem követeli. Nem feledkezett meg ám arról, hogy még mindig rejteget valamit előle a másik.
Pimasz távolságtartásával tagadhatatlanul hergelni kívánja a férfit, ez valami, amiben eddig különösen tehetségesnek bizonyult. Kicsit talán még büszke is rá.
Ott fogalmazódik már a szúrós replika a nyelve hegyén, de tulajdonképpen a kereskedőket érintő egyszerű állítás megállja a helyét, elvégre maga is ismerős a szakmában. Nolen homályosan önmagára aggatott megnevezésébe jóval könnyebb volna belekötni, de ezt is rendezi magában. Kereskedő, mi? Hitvány kikötői csempész esetleg. Hogy maga sem sokkal jobb ennél, azt most nem szívesen ismeri be.
Arra számít, hogy Quillyn felemlegetésére menten nagytestvéri védelmébe veszi és szilárd meggyőződéssel magyarázza ki majd kisöccse kétes tettét, de a középső Velasco'rra mintha meg sem hallotta volna szavait. Nyilvánvalóan csak elengedi a füle mellett, s inkább azon ügyködik, hogy Dayát ismét közel vonja magához. Bosszantóan fölényeskedve próbálja felébreszteni benne azt a bizonyos zöld szemű szörnyet, de a wegtoreni máris grimaszolva utasítja vissza a próbálkozást..*
- Miért érdekelne, hogy egy pocakos varangyot csókolgatnak? *gyermeki dacossággal utasítja vissza a feltételezett féltékenység vádját, s részletesen ki is elemezné békaiszonyát, ha nem simulna hozzá a másik. Jóleső borzongás szalad végig rajta, ahogy a férfi suttogásának forró párája finoman csiklandozza meg a fülét. Átkozott kurafi, mindig is borzasztóan értett az efféle szemtelen édesgetésekhez. Fel is merülhetne benne, hogy sokat koptathatta ezeket, ha nem követnék azok az arcpirítóan tűpontos megfigyelések, melyek emlékképei most akaratlanul is felsejlenek előtte. Alig láthatóan nyel egyet, aztán lopva alsó ajkába harapva igyekszik józanságot erőltetni magára.*
- Dehogy hiányozna *súgja ellenkezve, de ó, bizony semmiféle él nincs benne. Annyira átlátszó, csaknem képzeteibe merülve kéjesen duruzsol hangja. Nem tud most Nolenre nézni, zöld pillantásai még ennél is jobban elárulnák. Helyette inkább megköszörüli torkát, mintha ezzel könnyedén visszarázhatná az éppen folyó beszélgetést a súlytalan csevely szintjére, aztán, ha semmi sem tartja vissza, lép is a város felé.*
- Épp eleget láttunk a tisztásból, nem gondolod? Szívesebben pihennék most le egy ágyba. *sóhatja ártatlanul, mintha eszébe sem jutna, hogy másképp is lehet értelmezni szavait.*
1745. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-17 21:11:21
Üzenet elküldve: 2022-11-17 21:11:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
- Akkor inkább a főtéren, ott hamarabb megtaláljuk egymást. - *Javasolja, a többiről egyelőre nem nyilatkozva, de ez épp jelezheti azt is, hogy nincs kifogása.*
- Mit ennél? - *Kérdez még ennyit, mielőtt útjára engedné az elfet. Majd ha választ kapott, akkor nem túl nagy kedvvel, de elindul a piac felé. Nem szereti a tömeget, ráadásul a termete miatt könnyebben el is sodorják a sietségben lévők. Meg aztán itt van most Kilencedik is, hogy vonzza magukra a figyelmet...
Fejére húzza a csuklyát már jó előre, közben meg gondolatban összeállít egy listát, hogy mi mindent kell beszereznie.*
- Akkor inkább a főtéren, ott hamarabb megtaláljuk egymást. - *Javasolja, a többiről egyelőre nem nyilatkozva, de ez épp jelezheti azt is, hogy nincs kifogása.*
- Mit ennél? - *Kérdez még ennyit, mielőtt útjára engedné az elfet. Majd ha választ kapott, akkor nem túl nagy kedvvel, de elindul a piac felé. Nem szereti a tömeget, ráadásul a termete miatt könnyebben el is sodorják a sietségben lévők. Meg aztán itt van most Kilencedik is, hogy vonzza magukra a figyelmet...
Fejére húzza a csuklyát már jó előre, közben meg gondolatban összeállít egy listát, hogy mi mindent kell beszereznie.*
1744. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-17 20:22:55
Üzenet elküldve: 2022-11-17 20:22:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
-Ühm. Én így tennék. Bár meg is szállhatunk a Pegazusban ha nincs terhetekre egy kis pihenő, de mehetünk is tovább a torony felé. Én magam szeretnék beugrani a templomba, megjárom hamar, addig akár szétnézhetnétek a piacon és ott találkozunk. Jó lesz így?
*Adja elő a nagy tervet, amit az elmúlt három másodpercben eszelt ki.*
-És akkor eszünk valami finomat és utána kitaláljuk. Üres hassal nehéz jó döntéseket hozni, higgyétek el nekem.
*Természetesen nem indul csak úgy neki, megvárja hogy mit gondolnak a többiek.*
-Ühm. Én így tennék. Bár meg is szállhatunk a Pegazusban ha nincs terhetekre egy kis pihenő, de mehetünk is tovább a torony felé. Én magam szeretnék beugrani a templomba, megjárom hamar, addig akár szétnézhetnétek a piacon és ott találkozunk. Jó lesz így?
*Adja elő a nagy tervet, amit az elmúlt három másodpercben eszelt ki.*
-És akkor eszünk valami finomat és utána kitaláljuk. Üres hassal nehéz jó döntéseket hozni, higgyétek el nekem.
*Természetesen nem indul csak úgy neki, megvárja hogy mit gondolnak a többiek.*
1743. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-17 19:37:20
Üzenet elküldve: 2022-11-17 19:37:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Valuryen válasza komolyan elgondolkodtatja. Bár hisz a lélekben, azt a vélekedést pusztán babonaságnak tartja, hogy a halál után egyesek szellemként itt maradhatnak és továbbra is képesek lehetnek befolyásolni az élők világát. Ám valóban, miért is ne lehetne? Ezt a lehetőséget sem lehet teljesen kizárni.
Azért még mindig inkább ragaszkodna az egyes jelenségek "világi", semmint "természetfeletti" megközelítéséhez.
Valuryen javaslatára biccent és nem fejtegeti tovább a témát, sem azt, hogy miért is hozta fel.
Elgondolkodva körülhordozza tekintetét a tisztáson. Régen járt már itt.*
- Akkor szerezzünk valami ebédnek valót és útravalót a piacon? - *Veti föl, a másik terveit kutatva.*
- Itt is éjszakáznál, vagy menjünk tovább a Torony felé, míg ránk nem sötétedik, aztán elalszunk a csigaházban? - *Szokása szerint nem néz az elf szemébe, miközben beszél, de az utolsó szónál mégis fölpillant rá, az arcát lesve.*
*Valuryen válasza komolyan elgondolkodtatja. Bár hisz a lélekben, azt a vélekedést pusztán babonaságnak tartja, hogy a halál után egyesek szellemként itt maradhatnak és továbbra is képesek lehetnek befolyásolni az élők világát. Ám valóban, miért is ne lehetne? Ezt a lehetőséget sem lehet teljesen kizárni.
Azért még mindig inkább ragaszkodna az egyes jelenségek "világi", semmint "természetfeletti" megközelítéséhez.
Valuryen javaslatára biccent és nem fejtegeti tovább a témát, sem azt, hogy miért is hozta fel.
Elgondolkodva körülhordozza tekintetét a tisztáson. Régen járt már itt.*
- Akkor szerezzünk valami ebédnek valót és útravalót a piacon? - *Veti föl, a másik terveit kutatva.*
- Itt is éjszakáznál, vagy menjünk tovább a Torony felé, míg ránk nem sötétedik, aztán elalszunk a csigaházban? - *Szokása szerint nem néz az elf szemébe, miközben beszél, de az utolsó szónál mégis fölpillant rá, az arcát lesve.*
1742. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-17 19:31:20
Üzenet elküldve: 2022-11-17 19:31:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A másik valódi profiként adja elő színészi komikumát. Kevesen bírnák ki nevetés nélkül, ő pedig biztosan nincs azok között. Sőt! Talán kicsit le is nyűgözi őt a másik, még a szeme csillogása is jobban láthatóvá válik. Viszont, ha tudná mi is jár a másik fejében, már hevesen káromkodna. Egy érzéketlen, mások által félt személy teremtése a rémálmai közé tartozik, de még az ilyesmivel való találkozás is. Az életben annyi minden van, érezni ajándék. Elutasítani pedig saját megítélése szerint vétek. Sok rossz döntése volt, annál több dolgot át is gondolt már, de a lányát sose bánná vagy tagadná le. A létezését mindig rögtön megerősíti pont, úgy mint most is*
- Igen, a házasságomból *Pontosítja a helyzetet, mert noha ugyanúgy szeretné a gyermekét, ha nem akart lett volna, de mégis az ő védelmében örül annak, hogy törvényességében jogosan senki sem kételkedhet. Az viszont, hogy a másik mennyire túl aggódjatok a dolgokat újból megnevetteti a férfit*
- Jaj, drága! Nem is tudom hány évig voltam a szakmában. Megszoktam a hírnevet. Nem szégyellem. Szerintem nincs is rá okom. Hülyeség annyi mindenen szégyenkezni állandóan. Élni érdemes és kedvelni. Például dolgokat, embereket vagy engem.
//Élők között, mert hol máshol//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*A másik valódi profiként adja elő színészi komikumát. Kevesen bírnák ki nevetés nélkül, ő pedig biztosan nincs azok között. Sőt! Talán kicsit le is nyűgözi őt a másik, még a szeme csillogása is jobban láthatóvá válik. Viszont, ha tudná mi is jár a másik fejében, már hevesen káromkodna. Egy érzéketlen, mások által félt személy teremtése a rémálmai közé tartozik, de még az ilyesmivel való találkozás is. Az életben annyi minden van, érezni ajándék. Elutasítani pedig saját megítélése szerint vétek. Sok rossz döntése volt, annál több dolgot át is gondolt már, de a lányát sose bánná vagy tagadná le. A létezését mindig rögtön megerősíti pont, úgy mint most is*
- Igen, a házasságomból *Pontosítja a helyzetet, mert noha ugyanúgy szeretné a gyermekét, ha nem akart lett volna, de mégis az ő védelmében örül annak, hogy törvényességében jogosan senki sem kételkedhet. Az viszont, hogy a másik mennyire túl aggódjatok a dolgokat újból megnevetteti a férfit*
- Jaj, drága! Nem is tudom hány évig voltam a szakmában. Megszoktam a hírnevet. Nem szégyellem. Szerintem nincs is rá okom. Hülyeség annyi mindenen szégyenkezni állandóan. Élni érdemes és kedvelni. Például dolgokat, embereket vagy engem.
1741. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-11-17 19:12:17
Üzenet elküldve: 2022-11-17 19:12:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 379
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Rejtélyes igazságok//
*Úgy véli, hogy Krestvir érti hogy mire gondol, úgyhogy nem is fejtegeti tovább ezt a dolgot.*
-Azt elhiszem komám, most hogy mondod magam is megszomjaztam.
*Megmosolyogja, hogy a bor jobban ízlik neki mint a víz. ~Ha tudná hány élet megy tönkre ezen az egyszerű gondolatmeneten.~*
-A szellemekben? Nagyon jó kérdés.
*Mondja és tényleg el is gondolkozik ezen, miközben egy nagyobb fánál megáll egy kicsit pihenni a tisztáson.*
-Attól függ mit nevezünk szellemnek, de egyébként azt hiszem igen. Ha azt vesszük, hogy állítólag egyes sötét mágusok képesek feléleszteni valakit, vagy ha azt vesszük ami mostanában zajlik, például a másik tharg úrnővel... Biztosan nem a csontok újraépítésével keletkezik az akik vagyunk.
*Megvonja a vállát majd elmosolyodik.*
-Úgy hiszem ez sokkal mélyebb dolog, minthogy az úton beszéljük meg. De mondjuk ebéd közben szívesen visszatérek rá, ha gondolod.
*Úgy véli, hogy Krestvir érti hogy mire gondol, úgyhogy nem is fejtegeti tovább ezt a dolgot.*
-Azt elhiszem komám, most hogy mondod magam is megszomjaztam.
*Megmosolyogja, hogy a bor jobban ízlik neki mint a víz. ~Ha tudná hány élet megy tönkre ezen az egyszerű gondolatmeneten.~*
-A szellemekben? Nagyon jó kérdés.
*Mondja és tényleg el is gondolkozik ezen, miközben egy nagyobb fánál megáll egy kicsit pihenni a tisztáson.*
-Attól függ mit nevezünk szellemnek, de egyébként azt hiszem igen. Ha azt vesszük, hogy állítólag egyes sötét mágusok képesek feléleszteni valakit, vagy ha azt vesszük ami mostanában zajlik, például a másik tharg úrnővel... Biztosan nem a csontok újraépítésével keletkezik az akik vagyunk.
*Megvonja a vállát majd elmosolyodik.*
-Úgy hiszem ez sokkal mélyebb dolog, minthogy az úton beszéljük meg. De mondjuk ebéd közben szívesen visszatérek rá, ha gondolod.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3158-3177