//Alenia-Wilhorp//
- Nem volt vicces! *Fakad ki, de azért elmosolyodik. Na jó, kívülről talán egy kicsit vicces lehetett, ahogy Alenia megszeppen, mikor arra gondol, hogy ki akarják rabolni. Kívülállóként ő is nevetne rajta. Mindenesetre megnyugtató, hogy a férfi nem akarja bántani, sőt, egész értelmesnek bizonyul fiatal kora ellenére.*
- Már eleve rossz, ha farkasszemet kell néznem egy szörnnyel, nem tudnám milyen lenne, ha még ki is nevetne.
*Nem gondolkozik ezen, hisz se szörny, se kacagás nem fenyegeti jelenleg. Az igaz, hogy rengeteget olvas, de szakértőnek nem mondaná magát, azonban ha már tőle kérnek segítséget, akkor megpróbálkozik legjobb tudása szerint segíteni.*
- Nos, fogjuk rá. Megnézzük, mit tehetek. Szóval kicsi és könnyen szelidíthető.
*Ismétli a kritériumokat, majd lapozgatni kezdi a könyvet, hogy megtalálja a megfelelő példányokat. Úgy tűnhet, mintha most akarná kitalálni és kiolvasni a könyvből, hogy mely fajok lesznek jók a férfinek, de Alenia pontosan tudja mit keres.*
- Nem, ezek nagyok lesznek. *Gondolkodik hangosan és tovább lapozgat, majd az egyik oldalon megáll, és felnéz a másikra.*
- Ezeket kerestem. Itt vannak például a Timorenek. Olyasmik, mint a tündérek, és elvileg képesek gyógyításra. De ha valami férfiasabb állatot szeretnél, akkor itt vannak a Gwuffok, a Minxek vagy a Lupusfulgurok. Az utóbbi ragadozó, a másik kettő viszont szelídebb fajta. A Minx és a Lupusfulgur talán az egyszerű farkasokhoz hasonlítható, a Gwuff pedig egy két lábon álló nagyon gyors kis lényekcske. Tessék, ezek azok.
*Nyújtja a könyvet a férfinek, hogy ő is elolvashassa az említett fajok leírását.*
- Nem tudom, mire gondoltál pontosan, de ők szerintem elég kicsik, és könnyen is szelídíthetőek.