//Második szál//
//Kelser//
-Erdei városőrök. *Válaszolja egyszerűen.* -A rendfenntartás mellett a mi dolgunk felszámolni a bandita fészkeket is, és rendet tartani a környező területeken. A pihenő a pusztán, Arthenior az erdőben, a kikötő pedig a tengeren, ha szükségét látja a dolognak.
*Ezek után ismét a gyerekre pillant, kissé szigorúan.* -De csak mert kiküldünk pár őrjáratot még nem lesz biztonságos, se az erdő, se a kikötő, se a puszta.
*Aztán amikor a gyerek a kihallgatásról kérdezősködik tekintete csak még szigorúbbá válik, hisz köze nem sok van a dologhoz. És nem feltétlenül kéne beavatnia az őrség minden ügyes bajos tevékenységébe. Viszont ez az eset, ha már amúgy is elég nagy nyilvánosságot kapott, akkor akár meg is mondhatná az igazat. Hisz ez nem titkos, nincs az akta lepecsételve és nem is annyira jelentős az ügy. Naponta történnek a városban hasonlóan cifra dolgok, az ember már el is felejti a végére a többségét.*
-Semmi nem derült ki. Az ork nem ismerte a támadót, nem tudjuk mi volt az oka, és a férfit még most is körözik. Nem valószínű, hogy sikerül kézre keríteni, a személyleírása alapján akárki lehet.
*Na ez az amitől a város be szokott zsongani, és innen onnan előkotornak mindenféle gyanúsítottakat. Olyan mint egy elmebeteg járvány. Végső soron pedig ez a legijesztőbb amikor valaki nem ismeri az indítékot.*
-Annyi biztos, hogy nem a pénzre utazott. Talán faji alapon történt. Vagy összekeverte valakivel. Vagy... *Von vállat.* -Szimplán egy elmebeteg. Kódorognak páran az utcán azok is.
*Felhelyezi a vesszőt az idegre és próbaképpen ráfogja az egyik fára, majd visszaakasztja övére ahol annak állandó helye van. Töltve, felhúzva, teljes készenlétben.*
-Kialakításában lehetnek változtatások, de az már a mestertől függ. *Még mindig azon gondolkozik, hogyan is küldhetné haza a gyereket, meg persze azon vacillál vajon itt hagyja e egyedül. A kacsa egy romlékony állat, nem ártana hazavinni, vagy eldobni és keríteni gyorsan egy másik állatot. Úgy dönt egyelőre még szóval tartja addig sem kerül amaz semmi bajba.*
-Változhat a felhúzás módja. Kecskelábas emelővel, fogasléccel, az íjász önsúlyával vagy szimpla kézi erővel. Változhat az íj kialakítása, és persze az elsütő szerkezet. Minél erősebb, minél biztosabb, és minél kisebb a szerkezet, annál nehezebb elkészíteni. Aztán azt tervez rá a kovács amit nem szégyell. Szóróhegy, irányzék, súlyeloszlás, az ideg anyaga. A helyi kovács sok számszeríjat készít, én inkább csak használni szoktam őket.
*Mikor a fiú az ismétlőfegyverről beszél először elmosolyodik magában, hisz ez az információ sokat jelent egy magafajta fegyvermániás számára, bár tudja a fiú ismeretei épp olyan tévesek lehetnek mint akármely magát többszörösen halálra ivó, kiöregedett tengerész történetei. Ám mikor jellemzi az eszközt hirtelen elneveti magát.*
-Hát akkor annak sok értelme van. *Mondja majd ismét előveszi a számszeríjat, csak úgy bemutató jelleggel.*
-Ez a fegyver képes átütni egy nehéz lovassági vértet, és pontos mint az isten nyila. Nem használnám ha gyengébb volna. *Persze ahogy ő is mondta, nyílvetőt használni minden hülye tud, amíg íjjal lőni már messze nem olyan egyszerű. Lehet ez a fegyver is valami hasonlóra lett kitalálva. Sok nyilat lő, viszonylag pontosan, hogy az is találhasson vele akinek épp eszű ember még kapát se adna a keze ügyébe.*