*Ahogy elhagyja a népes piacteret, a természet szépsége újra magával ragadja. Az utakat vastag fák szegélyezik, az égre nézve pedig csak a fák lombkoronáinak kusza hálózata látszik. A madarak édes dallamát hallva a lépteit egyre gyorsabban teszi, míg el nem ér egy különleges helyre, az Erdőszéli tisztáshoz. A tisztásra lépve egy pillanatra megáll, hogy magába szívja a hely varázsát. A tisztás közepén egy kis domb emelkedik ki, melyen szivárvány színű virágok nőnek. A virágok színei olyanok, mintha egy darabka szivárvány ragadt volna ott. A tisztás körül kecses, vékony törzsű fák állnak, melyek mértani pontosságú kört alkotnak. A fák lombja nem terjed szét szélesen, így a napsugarak gond nélkül elérnek a földig, melengetve a tisztás minden zugát. Egy különleges fa azonban kiemelkedik közülük, egy Álomfűz. Az ágai között lógó levelek, mint egy függöny, rejtenek minden titkot az alatta lévő kuckóban. Fallan odasétál a fához, és egy pillanatra megérint egy fehéren derengő fagyöngyöt. Az érintésre egy rég elfeledett álom jelenik meg előtte, egy olyan emlék, amit már régen elfeledett volna. A fagyöngyök minden egyes darabja egy-egy álmot őriz, és rádöbben, hogy ez a fa nem csak egy egyszerű fa, hanem egy álmok tárolója. A tisztás egyik végén, a folyóhoz közel, egy kis patak csillog a napfényben. A víz kristálytiszta, a fenék kövei szivárvány színekben ragyognak. A patak mellett egy öregember ül, horgászbotját a vízbe merítve. Fallan odalép hozzá, és köszön neki. Az öregember felemeli tekintetét, és egy bölcs, mély tekintetű szempár néz vissza rá. A két utazó beszélgetni kezd, és a fél-elf megtudja, hogy az öregember az erdő sűrű látogatója, és ismeri az erdő minden titkát. Ahogy beszélgetnek, rájön, hogy az erdő nem csak egy egyszerű erdő, hanem egy élő, lélegző lény, melynek minden fája, állata és növénye egy-egy darabja ennek a csodálatos világnak. Az erdőszéli tisztás pedig a világ szíve, ahol az élet és a természet harmóniában él egymással. Ahogy az idő telik, a nap lefelé hajol, és a tisztás fényei lassan megváltoznak. A nap sugarai arany színben ragyognak, és az egész tisztást aranyfény borítja. Tudja, hogy itt az ideje tovább állni, de még egy utolsó pillantást vet a tisztásra. Ahogy tovább lépked egy hosszabb útnak ígérhető részre téved, amely egyre romosabb ahogy halad befelé.*