Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Ezen a helyszínen lehetőséged van meditálni! Kattints ide, hogy meditálhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 47 (921. - 940. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

940. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-23 12:21:13
 ÚJ
>Vaslábú Argus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87

Játékstílus: Vakmerő

*Fáradtan, és elnyűtten érkezik meg a tisztásra. Megkeresi a fáját, s leül a tövéhez. Leveszi a lábbelijét, hogy megpihentesse a lábát. Körbenéz, hogy megnézze milyen lények pihennek a tisztáson.*
~Ismét sokan vagyunk, de nem csoda, egy ilyen szép napon. Lehet, hogy kicsit hűvös van, de kellemes.~ Észre vesz egy városőr osztagot, amint elhaladnak a tisztás szélén, erről eszébe jut a harcos barátja, aki hamarosan elkezdi a fiú képzését.*
~Remélem nem lesz vele túl kemény. És remélem, hogy nem úgy akarja tanítani, ahogyan őt képezték. De vajon, akkor hogyan fogja képezni? Ismer más módszert is?~
*Kissé aggodalmas kifejezéssel ül tovább, aggódik, hogy mit hoz a holnap.*


939. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-21 20:37:50
 ÚJ
>Rielmele Nerisella avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Nolie Piwerd//

*Két sötét alak sziluettje rajzolódik ki az erdő fái között. Ahogy kijjebb érnek, a tisztásra eső holdfény már láttatni engedi, hogy az igencsak megtermett férfiak valamiféle csomagot húznak maguk mögött.*
- Itt jók leszünk. *Szólal meg az egyik, miután szemét gyorsan, szinte csak rutinszerűen végigfuttatja az éjszakai tájon.*
- Biztos vagy benne? *Érdeklődik a másik, miközben elkezdi kioldani a zsák száját.*
- Mégis ki lenne itt ilyenkor? *Kérdez vissza amaz, majd egy mozdulattal kiszórja a rakomány tartalmát, vagyis Nerisellát, a földre. Az ájult fél-elf bokája és csuklója gondosan össze van kötözve, ráadásul olyan bonyolult csomóval, hogy egy tapasztalt tengeri patkány is megirigyelné. Mi több, szépen ívelt ajkait is egy rongydarab takarja, mely szorossága miatt könnyen lehet, hogy nyomott fog hagyni a finom arcbőrön.*
- Ébredj, szuka! Azt mondtam, ébredj! *Förmed rá az alacsonyabbik közvetlenül azután, hogy néhány könnyednek tűnő mozdulattal eltávolítja a nő szájáról az anyagot. Ebből is látszik, hogy a férfi nem állt kétszer sorba, mikor az észt osztották, hiszen egy eszméletlen aligha fog választ adni a felszólításra. Úgy tűnik, hogy társának már valamivel több sütnivaló jutott, ugyanis ő ahelyett hogy szólongatni kezdené, előveszi kulacsát és a fogoly arcára önt egy keveset a benne lévő folyadékból.
A hideg éjszakán ez a megkötözött szemszögéből kellemesnek aligha mondható cselekedet megteszi a hatását, a lány tudatára ébred. Kábultan néz körbe, és láthatólag nagyon rosszul esik neki a felismerés, hogy a mozgása finoman szólva is korlátozva van. Tekintetét ezután a két alakra emeli.*
- Tudjátok... Vízzel még a fél-elfeket is kínálni szokták, nem pedig nyakon önteni. *Szemtelen mondatára természetesen azonnal kap fogva tartóitól egy-egy jól irányzott rúgást az oldalába.*
- Nem vagy abban a helyzetben, hogy így beszélj. *Szólal meg az egyik vészjóslónak szánt hangszínen. A hanglejtéséből azonban rögtön kiderül, hogy ez csak egy betanult mondat, amit valószínűleg egy nálánál okosabbtól, vagy éppen erősebbtől lesett el. A vörös hajú fájdalomtól eltorzult arca mégis dacos kifejezést ölt eme szavak hallatán.*
- Az a suhanc sem volt ilyen helyzetben, igaz? Nálatok még nagyobb férgeket nem hordott hátán... *A férfiak ellenben nem engedik meg neki, hogy befejezze, amit elkezdett. Néhány ütéssel elhallgattatják őt.*

A hozzászólás írója (Rielmele Nerisella) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.21 20:40:45


938. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-20 11:15:03
 ÚJ
>Darel Corthyr Worf avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100

Játékstílus: Vakmerő

// Vaslábú Agrus //

*Kellemes csevegés halk moraja ébreszti a Hold udvar dél előtt látképét. Két alak közeledik a Holdudvar irányáról. Az egyik némileg magasabb a másik kövérkés forma kinek ajkai megállás nélkül ontják a szót így az a kellemesnek mondott csevegés valójában egy egyoldalú monológban nyilatkozik meg. A fiatal fiú csendben hallgatják a szavakat s végül egyszerűen választ nyújt mikor a mágus apjáról és a harcosok egyenes útjáról*
- Ez pontosan így van, egyetlen út létezik egy harcos számára, az pedig az előre!
*Erősíti meg a mágus által hallottakat azzal mit apja oly gondos szorgalommal vert, olykor a szó legszorosabb értelmében az ifjú emberbe. Folytatva a beszédet, egyetlen gondolat fut át csupán Darel agyán, ahogy egy kósza pillanatra a tisztás egyik oldalára tekint, csak amolyan rutin ellenőrzésként, ettől jobban összezavarni már akarva sem tudná a furfangos mágiahasználó. Habár ez igen elhamarkodott kijelentés volna bárki szájából. Végül egyet értően bólint arra a kijelentésre, hogy Ő maga választotta a Holdat. Valóban és áll elébe a kihívásnak, mint mindig…
Végül beszélgető partnere, aki inkább a szónok szóval lehetne illetni, megállapodik egy fánál. Darel követi a mágus lépteit mik oda vezetik. Már meg sem lepődik, mikor amaz hirtelen lehuppan annak árnyas tövébe. Az ifjú is követi és megáll előtte szint úgy, mint a fogadó mögött. Karjait egyelőre maga mellett pihenteti, ahogy figyel minden egyes szóra mivel a fák egyediségét és kényelmét illeti. A kérdésre még csak nem is próbálkozik választ adni, tudja… felesleges úgy is mindjárt megszületik az is a másik szájából. Hit, érdekes feltevés egy fáról, bár végtére is van benne valami. Argus jó szokásához híven most sem hagy valami sok időt elmélázni a gondolatok eme magas röptű halmazán. Melyet immár mellkasa előtt keresztbe font karjaival próbál jelezni. Mindhiába. A tisztásról kérdez s annak szabályosságáról. A kérdésre Darel tekintete lassan elindul körbe s ránézésre valóban kör alakúnak tűnik, legalábbis a számára. A számítások nem tartoznak az ő erősségei közé, így hát inkább úgy dönt, elhiszi, amit a mágus az árnyakról és azok vetületeiről mond. Habár Darel úgy tudja ezt a tisztást egykoron egy mágus hozta létre, persze ez csupán szóbeszéd… Szeme megakad a tér közepén lévő színes virágtengeren, ahogy eszébe jut egy emlékkép egy lányról, aki önfeledten szedegette a virágokat nem is oly rég. Argus motyogása téríti vissza a valóságba, ahogy visszafordul a mágusra, aki a Hold szót motyogja maga elé s időközben fel is állt mellette. Végül az a bizonyos heuréka momentum is megérkezik, aminek a vége egy kérdés a legrövidebb út a templomba melyre végül bólintással jelzi, hogy igen tudja*
-A folyópart felé, amarra!
*Erősíti is meg egy biccentéssel a megfelelő irányba jelezvén az utat. De feleslegesen hisz a mágus ismét csak kérdést tett fel úgy, hogy közben előre tudta a választ is… jellemző. *
- Erre az egyetlen válasz Te magad vagy… meg persze, túl egyszerű is volna ugyebár…
* Utal kissé a mágus túlbuzgására, de inkább nem próbálja meg kibogozni a lehetetlen szálakat. Végül vállat von, s követi a mágust a műhely, majd a gazdag negyed irányárba. Végtére is igaza van, a séta nem árt. Fura, hogy ezt pont kövér barátja mondja, de mindenképpen pozitív kijelentés. Meg aztán annyira nem sürgeti azt a templomba menetelt sem, az ő számára kevésbé érdekesek az ódon falak közt megbúvó pergamenek. *


937. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-20 08:28:55
 ÚJ
>Vaslábú Argus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87

Játékstílus: Vakmerő

//Darel Corthyr Worf//
//Holdudvar//

*Darel engedelmesen hallgat, mint egy katona. Argus kételkedik, hogy mindent megértett, de a ennél egyszerűbben veszélyes lenne elmagyarázni. Mosolyogva figyeli, ahogy az Ifjú Farkas tekintetet ide – oda cikázik, azután, amit a fülébe suttog. ~Nem tudja, hogy mitől fél, de figyel, és óvatos. Mivel nem tudja, hogy mire kell figyelni, ezért mindenre odafigyel, ami most jó nekünk.~
*Indulna tovább, de az ifjú harcos időt kér. Argus csak legyint, hogy menjen, de nem érti, hogy mire kell neki az idő. Végigméri a harcost, s leltárba veszi, amit lát. ~Lábbeli, megvan. Nadrág, megvan. Ing, megvan. Bár egy vastagabb felső lehet, hogy nem ártana kicsit hűvös van ma. Medál!~ Ugrik be Argusnak. ~Vajon rajta volt? Anélkül egy tapodtat, sem megy, ahogy a kardja nélkül. Hát persze. A Kard. Minden Farkas igaz Társa.~ Mosolyog, amint meglátja, hogy a társa tényleg egy karddal tért vissza.*

//Erdőszéli Tisztás//

*Türelmesen várja, amíg a társa megemészti a hallottakat, s várja a döntését. ~Remélem, hogy az Örökségről akar hallani, hiszen, akkor könnyebben megérti a dolgokat, de igazából mindegy. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy melyik utat választja.~ Határozott léptekkel haladnak tovább. Pár perc gondolkodás után a harcos rávágja a választ, amin csak elmosolyodik a mágus.*
-Legyen. Apád egyszer azt mondta nekem, hogy az igaz harcos nem az egyszerű megoldást keresi, hanem egyenesen halad legyen az bármilyen nehéz is, ettől vállnak erőssé. Ez látszik is a választásodból. Mivel úgy érzed, hogy a Hold-Farkas kapcsolat segít megérteni, ezért a nehezebb utat választod. *Látja társa arcán a bizonytalanságot, így úgy dönt, hogy könnyít neki.* Ne aggódj, így is megérted. Remélem. Bár most lehet, hogy egy kicsit össze leszel zavarva, de ne feled, hogy te választottad. *Kezd bele a mondókájába, miközben oda megy az egyik fához, s leül a tövébe.*
-Ez az én fám. *Jelenti ki magabiztosan.* Sokkal kényelmesebb, mint a többi, bár a többit nem próbáltam. Akkor vajon honnét tudom, hogy ez a legkényelmesebb? *Néz kérdőn a társa szemébe, de nem várja meg a választ, hiszen az úgy sem tudna helyesen válaszolni.* Hiszek. Ha elkezdek kételkedni, akkor már ez a fa sem lesz olyan kényelmes. Megfigyelted már ezt a tisztást? Teljesen szabályos kör alakú. Lemértem. Persze nem kötél segítségével, mert hát akkor sokan bolondnak néztek volna. Hanem a Nap állásából, és a fák árnyékából. Egyszerűen megállapítható. A Nap bármely pontján áll az égboltnak, akkor csak annyi a dolgod, hogy a fák árnyékvetületét megvizsgálod, és az ellenoldal negatív vetületét kivonod belőle. Így meg is kapod a kört. Vajon ki készítette? Természetes képződmény lenne? Vagy szándékosan készült ilyenre? Most mindegy, mivel a Hold könyvéről akartál hallani, és nem az Örökségről.
*Lassú mozdulatokkal kell fel az ülésből. Majd el kezd körbe nézni, miközben magában motyog.*
-Hold, Hold, Hold. *tekintetével keres valamit.* Megvan! *Kiálltja lelkesen. Tudod, hogy melyik a legrövidebb út a Templomba? *kérdezi a barátját.*
-Hm. Lehet, hogy igazad van. Most, hogy tudod melyik a legrövidebb út, akkor azt is meg tudod mondani, hogy miért nem arra fogunk menni? *mosolyog a barátjára, és elindul a kovácsműhely felé.* A Gazdag negyedbe megyünk, s csak onnét fogunk a templomba menni. Egy kis séta senkinek sem árt.


936. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-19 19:43:06
 ÚJ
>Estyn Chael avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

~Már egész biztosan közel járok.~ *Lelkesebben lépdel a gondolatra, hogy nemsokára Artheniorba ér. Hosszú ideje gyalogol már.* ~Jó lenne végre egy fogadóban aludni...egy jót enni...~ *A vacsora gondolatára megkordul a gyomra, így megrázza a fejét, hogy elhessegesse a gondolatokat. Malib eközben felébred. A kismókus előveszi vésztartalékait, és elkezd majszolni egy diót. Estyn bosszúsan néz kis társára.*
-Ezzel nem sokat segítesz.*morog rá, majd ismét megkordul a gyomra. Lemondóan sóhajt, és tovább folytatja útját.*

A hozzászólás írója (Estyn Chael) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.01.19 19:44:16


935. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-18 14:47:29
 ÚJ
 avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

*Sok küszködéssel, de sikerült a tevéket az istállóban hagyni amíg nyugodtan meditálhat. A legtöbb kereskedő nem hisz az ilyesmiben, de Goswin igen. Szinte átrohan a városon, bár amennyire a kora engedi, amíg el nem éri a tisztást. Ott helyet foglal, és el kezd meditálni, szinte teljesen kizárva a külvilágot. Nem sokan hisznek a meditálás erejében, azonban Goswin úgy érzi ettől új erőre kap, már régóta meditál, és mindig segített neki megnyugodni bármilyen téma is nyomta a szívét és újult erővel folytatta a napot.*


934. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-17 17:57:42
 ÚJ
>Chaterya Eliath avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Laiena Athera//

*A lány gyorsan szabatkozni kezd, persze Chatery szerint erre semmi szüksége sincs. A mágus lány pontosan megérti, hogy mi játszódhat le a Lay-ban. Ekkor újra megjelenik a kis mókus, mire ő elmosolyodik. Tetszik neki a jószág, s aranyosnak találja.*
- Ezzel mindenki így van!
*Majd hagyja, hogy a lány elmesélje milyen volt az otthonában.*
~Nem lehetett mást látni csak falombot? Nem lehetett valami kellemes látvány! Én biztos unatkoztam volna, de ahogy hallom ez vele se volt másként.~
- Nem lehetett kellemes egy bogárral találkozni! Én is felugrottam volna. Azt pedig tudom, milyen mikor az ember egyedül van, nem hiszem, hogy nálam őrültebb lennél. Te legalább olyanhoz beszéltél, ami meg is ért és mozog. Én a földel meg a fákkal társalogtam, meg kell hagyni nem valami jó beszédpartnerek.
*Jegyzi meg nevetve, ahogy újra a lányra pillant, közben pedig eszébe jutnak azok a percek, amikor konkrétan mindennel képes beszélni, még egy kaviccsal is. Ezen megint kuncognia kell. Mikor is a kis mókus akcióba lendül, s megszaglászik egy idegen nőt.*
~Azt hiszem ennek is elment a kedve mára a tisztástól!~
*Néz a távolodó idegen felé. Ezután Lay visszamegy mellé és elnézést kér. Ő pedig csak legyint egyet.*
- Sose bánd! Csak kíváncsi, tisztára, mint a kistestvérek, meg a nagyon fiatal gyerekek. Érdekli a világ! Hagyni kell, hogy felfedezze. Ha megszokta a hekyet, majd abba hagyja az ugrálást.
*Mondja mosolyogva Chatery, azzal utána néz a kis mókusnak.*


933. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-17 11:39:22
 ÚJ
>Laeina Athera avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 9

Játékstílus: Szelíd

//Chaterya Eliath//

-Nem akarok én semmit tenni ellene...
*Mia az ölébe ugrik. Lay simogatni kezdi.*
-Szia, Mia
*Mosolyog, és gondolataiba merülve felnéz a felhőkre.*
-A dzsungelben nem lehetett így felnézni az égre. Ha látni akartam, fára kellett másznom, de nem mindig volt kedvem hozzá... Ha csak úgy lefeküdtem, akkor csak zöld lombokat láttam meg majmokat és virágokat. Aztán két perc múlva fel is pattantam, mert észrevettem, hogy valami bogár mellé feküdtem le... Mit mondjak, nem volt unalmas életem, csak hiányzott az emberi társaság. A végén már unalmamban Miának beszéltem egész nap, közben meg azon töprengtem, hogy megőrültem-e.
~Na, Lay, ne csak dumálj!~
*Korholja magát. Meglátja, hogy Mia egy idegen lány körül szaglászik. Odamegy, elkapja, és bocsánatot kér.*
-Elnézést, a mókusom kissé neveletlen...
-Semmi baj.
*Lay szeretettel mosolyog a mókusra, és elengedi, hadd rohangáljon, aztán visszatér Chateryhez.*
-Bocsi, itt vagyok, csak Mia megint idegenek körül ugrált. Szegény, új még neki a környezet...


932. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-15 17:32:23
 ÚJ
>Dawn Wagata avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35

Játékstílus: Szelíd

*Szerencse, hogy nem látja a féloldalas mosolyt, a férfi szavai már magában is épp elégnek bizonyulnak, hogy elpiruljon. Na tessék, hát kellett ez neki, hogy valaki Napsugárként hívja? Legutóbb egy idegen akkor szólította így, amikor egy sárkány elől menekültek...*
-Igazából Dawn, ez csak amolyan becenévféle.
*Motyogja inkább csak magának, hogy saját lelkiismeretét megnyugtassa, hogy ő bizony próbált tiltakozni a becézgetés ellen. Furcsa visszahallani és elfogadni egy idegentől.
Igen odaadón és figyelmesen szemez egy közeli bokor ágaival, amikor Draxos újabb megjegyzést tesz. Dawn kíváncsian kapja fel a fejét, kicsit értetlenül nézve, ami csak fokozódik, ahogy hajszínét valami varázslatnak tulajdonítják. Önkéntelenül kaparint egy tincset ujjai közé szórakozottan csavargatva.*
-Nem varázslat, igazából ez nálunk, elfeknél eléggé általános, hogy valaki szőkének szülessen. Anyuka is az, a húgom is. Mondjuk én nem is vagyok városi. Mondjuk ott lakom, de sokkal jobban szeretek az erdőben lenni, meg aztán minket a természet szeretetére és tiszteletére neveltek, szóval szerintem nem vagyok olyan általános értelemben vett városi... Persze valamennyire az vagyok, de annyira mégsem.
*Ebbe a végére már ő is belekavarodik, szemöldökét ráncolva pillant maga elé, ajkai mozognak, ahogy próbálja helyre tenni a saját fejében is, hogy ezt hogyan értette. Elég nehéz dolog városban élő elfnek lenni, különösen akkor, ha hovatartozását kell meghatároznia. Sosem érezte magát városinak, de ha ott lakik, akkor mégis az, nem? De nem olyan gőgös és lekezelő, mint a városiak, tehát akkor mégsem az. Egy fejrázás keretében sóhajt, inkább feladja, mert nem fogja megérteni, hogyan is működik ez. érdemes lesz majd valakit megkérdezni, aki jobban ért ehhez.*
-Talán egyszer...? Ha gondolod, ismerek pár növényt, ami remek fűszerként is használható vadhúsokhoz, segítek elkészíteni a szarvast, te pedig közben elmesélheted. persze csak ha szeretnéd, nem akarom rád erőltetni.
*Nem tehet róla, de kíváncsi, ezért bukik ki félig a száján átgondolás nélkül a felajánlás. Vajon ezzel most túl egyértelművé tette, hogy szeretné hallani a történetet? Reméli, hogy a férfi nem érti egészen félre a helyzetet, annak ellenére sem, hogy a felajánlás nem épp úgy hangzott, ahogy kellett volna neki.
Egyetlen pillanat alatt találja magát a nyeregben, pontosan a férfi mögött, aki nem is tétovázik, máris gyors iramra ösztökéli lovát, így Dawn kénytelen Draxos derekát átkarolva kapaszkodni, ha nem szeretne leesni. Meg tud ő ülni akár vágtázó lovat is felszerelés nélkül, de csakis a sajátját, akinek a mozgásához már hozzászokott, ismeri a lépteinek ütemét, mindent. Ez a hátas idegen, muszáj valami kapaszkodót keresnie, nehogy leessen, és bár arca ég a zavartól, mégsem talál hirtelen jobbat, mint magát a férfit.
Amikor megállnak, ő inkább a nyeregben marad, oldalra fordulva, óvatosan lóbálja a lábait, ameddig a fekete óriás ellenőrzi a saját csapdáit. Jobb így mindenkinek, még a végén sikerülne belelépnie valamibe, ahogy saját szerencséjét ismeri, azzal pedig tovább növelné a benyomást, hogy nem több, mint egy balga kislány.*
-A bokrokat is megnézted? Ha a szarvas jól ugorja át, akkor akaratlanul is megforgatja a földet az elrugaszkodásnál, ha pedig elvéti az ugrást, akkor több ágat is eltör.
*Kicsit oldalra biccenti a fejét. Nem akar ő okoskodni, csak mivel látja a nagy keresgélést, gondolta, ad tanácsot, hogy ő mivel is próbálkozna.*


931. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-15 16:46:38
 ÚJ
>Draxos a véreb avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

* Féloldalasan hátrafordul, mikor meghallja a lány nevét. Csibészes mosolyra húzódnak ajkai, bár a másik ezt már nem biztos, hogy látja, mert újból patkány málháját kezdi igazgatni. Megpaskolja a hatalmas fekete mén nyakát, aztán komor arccal az égre pillant. Határozott lánykának tűnik az elf ,néha mégis olyan érzése támad, hogy megszeppenve elszalad, pedig nem is olyan ijesztő erdei óriás ám a véreb. Sőt néha egészen jámbor tud lenni...ha akar.*
- Napsugár.. Ezt megjegyzem. * Lecsatolja mellkasáról a fegyvert tartó bőrszíjat és elkezdi felvenni felső vértjét. Reméli nem lesz rá szüksége, de ha már szarvas vadászatra indulnak akkor megeshet, hogy belebotlanak valami ragadozóba. Ugyan farkasok nyomaival már találkozott, de direkt az ellenkező irányba indult el, hogy még csak véletlenül se háborgassa meg a térfelüket.*
- Tudod.. furcsák vagytok ti városiak. Sokban különböztök tőlünk.. * Vet egy kósza pillantást a lány szőke hajára. Északon, ahonnan ő jött ott szinte mindenkinek fekete, vörös esetleg barna hajzuhataga volt, s ezért nem is nagyon látott még szőkét ezelőtt. Szokatlan különbségek ezek számára, ezért sok mindenre rácsodálkozik. Akár egy a vadonban felnevelkedett ember került volna a városba.*
- Arany és ezüst színű a hajatok... Miféle varázslat ez? * Mert hogy itt mágiáról lehet csak szó, azt Draxos szentül hiszi. Szerencsére gyorsan tanul és hamar tud alkalmazkodni az új környezethez.*
- Ahonnan én jöttem ott mindenkinek volt ilyen... hogy is mondtad? Igen.. elismerő neve. * A klánban mindenki akkor kapta meg ezt a nevet, ha véghez vitt valamilyen nagy tettet. Ezekbe a "nagy tettekbe" sokan belehaltak. Draxos ezt megúszta egy a mellkasán keresztben áthúzódó hosszú karmok okozta sérüléssel.*
- Hosszú történet ez. Amolyan tábortűz mellé való. Talán egyszer elmesélem, de most... * Mondatát nem fejezi be, mert neki áll nyomok után kutatni. Valóban egyszerűbb lett volna megkérdezni az elf lányt, de Draxos megszokta már, hogy ha tökéletesen akarja a dolgát végezni, akkor csak is a saját észrevételeire hagyatkozhat. Dawn azonban mégis segíti néhány információval, melyeket valóban alátámasztanak a vizsgált nyomok.*
- Hmm... * Mély gondolkodóba esik, s közben maga elé mered. Patkány közben barátkozik az erdei elf lánykával, farkával csapkod, mintha értené a hozzá intézett kedves szavakat. Draxos közben abbahagyja a merengést, tekintete kitisztul addigi homályából és a vidám páros felé fordul. Nagy határozott lépteivel patkány mellett terem, aztán felszáll rá. Egyedül azonban nem móka a vadászat, így hát kedvére való volna, ha az arany hajú elf is csatlakozna hozzá. Látja a másik habozását, de mihelyst a tenyerében érzi a lány kezecskéit már fel is húzza maga mögé. Egy perc múlva már ott sincsenek. Gyors tempót diktál és meg sem áll csak mikor a nyomok hirtelen eltűnnek. Itt leszáll és körbejárja a terepet. A felállított csapdái mint érintetlenek, s szépen le vannak takarva levéllel. Egy mélyen ásott egyszerű gödör, letakarva pár faággal.*
- Nézz a lábad elé, bele ne pottyanj valamelyik csapdámba. * Azt kéne még csak, hogy a szőkeséget ki kelljen halásznia onnan.*


930. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-14 23:06:28
 ÚJ
>Dawn Wagata avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35

Játékstílus: Szelíd

*Van valami egyszerre félelmetes és lenyűgöző ebben a férfiban, aminek hatására Dawnnak nagyon erőt kell vennie magán, hogy ne viselkedjen megszeppent kislányként, hanem szavakkal is bizonyítsa, hogy bizony nem ijed ő meg olyan könnyen.*
-Napsu... Dawn.
*Kicsit megrázza a fejét, nem is érti, miért akar reflexből mindig az otthon használatos becenevén bemutatkozni idegeneknek. Tényleg le kell szoktatnia anyukát, hogy Napsugárnak becézze, annyira beleivódik a fejébe, hogy önkéntelenül majdnem mindig sikerül elszólnia. De legalább most nem ölelt fel a bemutatkozás legalább öt magyarázkodó mondatot, viszonylag zökkenőmentesen tudja közölni az elé hajolóval a nevét. Így tényleg nem nehéz kislánynak éreznie magát, ennyire aprónak utoljára óriások mellett tűnt, de az előtte álló nem valószínű, hogy az. Inkább egy nagyra nőtt ember... Szinte hihetetlen, hogy ennek az alapvetően csúnyácska népnek ilyen dali tagja is szülessen. Igazán figyelemre méltó.*
-Véreb? Ez amolyan elismerő név?
*Kíváncsisága szerencsére még mindig nagyobb, mint zavara vagy megilletődöttsége, így vissza tud kérdezni az őt érdeklő részre, de mégsem kezd el össze-vissza beszélni. Ha Gilly most látná, bizonyára tenne rá megjegyzést, hogy kivételesen értelmesen is ki tudja fejezni magát.
A felajánlott kezet elfogadja, nem szorítja meg, de így is érezni, hogy fogása határozott, a törékeny alkat ellenére is szorult belé erő. Egy vadásznak szüksége is van rá, már csak az íj megfeszítéséhez is.
Kicsit oldalra dőlve nézi, hogy a férfi mit művel a bottal az avarnál. Nyomokat keres? Elég érdekes módon teszi, de elég feleslegesen is, mivel ő pontosan meg tudta volna mondani, hogy merre szaladt el, hiszen látta. szívesen adna tanácsokat, de valamiért úgy érzi, hogy azzal bizony a férfiúi önérzet kellős közepébe gázolna, ami nem feltétlenül jelentene jót a továbbiakra nézve. Továbbiak? Egy pillanatra el kell töprengenie, hogy miért is gondolkozik "továbbiakról". Hiszen csak egy idegen, akit már régen hagynia kellett volna, hogy menjen a saját a dolgára, nem pedig feltartani, ahogy most teszi.*
-Tudom, láttam. Ott, amögött a bokor voltam, onnan akartam lelőni, amikor elszaladt.
*Jegyzi meg mintegy mellékesen, miközben kedves mosollyal és gyengéd simításokkal hálálja meg a ló türelmét. Talán elf valója, talán csak a kisugárzása, amin érezhető, hogy ért a lovakhoz, az győzte meg a hátast, hogy benne nem kell ellenséget sejteni.*
-Nagyon aranyos állat, biztos okos is.
*A lovak mindig végtelen potenciált rejtenek magukban, ha valaki elég időt és energiát áldoz a nevelésükre. Kész szerencse, hogy ő a sajátját még csikóként kapta meg, így aztán teljesen az ő belátására volt bízva, hogy mit hoz ki a kapott alapanyagból. Annyira el van merülve az állattal való foglalkozásban, hogy Draxos szavai elsiklanak a füle mellett, csak arra figyel fel, amikor a férfi már nyeregben van és a kezét nyújtja felé.*
-Én... Én nem is tudom, igazából nem akarom elvenni a prédádat, főleg, ha már régóta üldözöd.
*Tényleg nem tudja, hogy mennyire jó ötlet csak úgy felpattanni valaki mögé, akit nagyjából öt perce ismer, de keze mintha külön életet élne, már mozdul is, hogy apró kézfejét a nálánál nagyobb tenyérbe csúsztassa, tekintete pedig a felszállás legegyszerűbb módját kutatja.*


929. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-14 19:45:09
 ÚJ
>Draxos a véreb avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

* Kihúzza magát és kiropogtatja feszült vállízületeit. Ugyanazért vannak hát itt és még a préda is közös melyet kiszemeltek maguknak.
Északon ezért már véres küzdelmet vívtak, oly kevés élelmet lehetett találni az óriás hegyormok között. Elvétve egy két kisebb állat, a barlangok mélyén lakó medvék, melyeket ha okos az ember inkább nem háborgat. Az afféle medvék talán abnormálisan nagyra nőttek úgyhogy ha már nagyon nem volt mit enni, még az ellenséges klánok is összefogtak a túlélés érdekében s a legerősebb harcosok összefogva ölték meg a barlanglakót. A hegyi medve prémjére itt Artheniorban nincs szüksége, hiszen ez számára a pont megfelelő időjárás... felső vért nélkül természetesen. Szorosabbra húzza a hátas kengyelszíját és megigazítja a nyeregkápát, majd az elf felé fordul.*
- Na és hogy hívnak vadászlány? * Fekete vállára omló haját próbálja éppen megrendszabályozni egy bőrszíjjal, miközben a lány felé lépdel. Elé érve kissé térdére támaszkodik, hogy szembenézzen az alacsony lánykával.*
- Az én nevem Draxos, de valaki csak vérebnek hív. * Nyújtja a kezét a lány felé. Kár volna azon vitatkozni, hogy melyikük ijesztette el a vacsorát, még az is lehet, hogy mindkettejüknek volt szerepe a szarvas elkergetésében. Draxos egy hosszú ágat vesz fel a földről és kissé beljebb sétál az erdőben. Félrehajtja vele az avart egy öreg tölgyfa törzsénél nyomokat keresve, miközben hallgatja a lányt.*
- Nem vagyok vadász, egyszerű kardforgató volnék. * Lejjebb hajolva kissé a földön lévő nyomokat szemrevételezi. Egy darabon követi őket. A patanyomok egyértelmű irányt mutatnak.*
- Nos a vacsoránk délfelé szaladt. * Felegyenesedik és elhajítja a faágat. nem mond le olyan könnyen róla, már csak büszkeségből sem. A véreb elől préda nem menekülhet, hiszen az sértené férfias hiúságát. Erre a gondolatra összébb húzza éles égszínkék szemeit. Penge vékony ajkait rosszallóan elhúzza, majd nyelvével csettint kettőt, mire a ló odaüget hozzá.*
- Nem juthatott még messzire. Talán beleesett az egyik csapdámba. * Ugyan nem a legtökéletesebben kivitelezett csapdák azok, de azért nem először ejtett már el így vadat. Ha látta volna valaki a folyamat közben biztosan a fejét fogta volna a tragikus helyzeten. Azonban teljesen más vastag hótakaróban kelepcét állítani a vadaknak, mint az erdőben, így ez számára új volt még. A ló csak megrázza hatalmas fejét, miközben az elf leányzó felé közelít. Barátságosan fújtat felé és engedi, hogy hozzáérjen. Draxost mintha meglepné a jelenet, hiszen úgy tudta, hogy patkány nem éppen barátságos egy hátas, legalább is eddig nem nagyon engedett közel magához senkit gazdáján kívül. A férfi felszáll a lóra és kezet nyújt a lánynak.*
- Gyere velem és osztozkodunk. * Ajánlja fel neki, s ha az elf felpattan mögé, megsarkantyúzza a lovat és elvágtatnak nyomokat keresni. Ha azonban a lány másképp dönt, úgy talán marad még, hogy rábeszélje.*


928. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-14 16:13:25
 ÚJ
>Dawn Wagata avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35

Játékstílus: Szelíd

* A lefegyverzés hatásosabbra sikerül, mint azt feltehetően a férfi is várta volna, nem csak ellenkezést nem tapasztal, de Dawn agya egy pillanatra mintha tejesen ki is kapcsolna. Máskor ez az életébe kerülne, szerencséje van, hogy a vele szemben álló pusztán önvédelemből támadt rá, nem pedig hátsó szándékokkal. Hiába, van még hova fejlődni harc terén, főleg, ha egy ember az ellenfele, nem pedig egy vadállat. Vadászat közben nem esik meg vele hasonló, de érthető is, hiszen ahhoz van inkább csak szokva.*
-Tudom, hogy vadászterület, épp azért vagyok itt, hogy valami vacsorának valót vigyek haza.
*Amiért igazából kapni fog odahaza, mert már megint engedély nélkül szökött meg, ráadásul úgy, hogy még combsérülése is hagy némi kívánnivalót maga után, legalábbis anyuka szerint. Dawn is megnézte, mivel a sebszélek szépen összeforrtak, nem érezte szükségét további pihenésnek. ég egy-két nap az ágyba kényszerítve és tuti beleőrül a semmittevésbe. Muszáj volt kimozdulnia, csak remélni tudja, hogy az alápócolt takaró elég élethűen fogja azt a benyomást kelteni, hogy otthon alszik.*
-Mert engem nem vett észre, tudom. ha észrevett volna, nem hagyta volna, hogy becélozzam, hanem korábban elfutott volna.
*Vág vissza azonnal. Az egyetlen terület, amin ténylegesen tudja, hogy megállja a helyét, az a vadászat, mindig tisztában van azzal, hogy mikor vét hibát és mikor nem. Most nem tette... Ugye nem? Tekintete egy pillanatra a semmibe mered, ahogy próbál visszaemlékezni a szél irányára. Nem, nem fordulhatott meg, azt észrevette volna. Biztosan az előtte álló férfi hibája az egész.*
-Nem vagyok kislány, vadász vagyok! És balga sem vagyok, van rendes nevem is.
*Azért csak jobban a fához simul, hogy az idegen ismét közeledne, még szerencse, hogy kezeiből megérti, hogy a lány nem szeretné ennyire közel, különben esélye sem lenne saját erejéből hátrébb tolni. Micsoda megkönnyebbülés, amikor távolabbra kerül, egyenest vissza a lovához. itt az alkalom, hogy egy további szó nélkül felszívódjon... Egy gyors pillantást vet az erdő irányába, majd hirtelen ötlettől vezérelve az óriás után lép, igyekezve a ló feje felől közelíteni, hogy ha a hátas elég barátságosnak tűnik, akkor megpróbálhassa megsimogatni.*
-Te is vadász vagy? Korábban még nem láttalak erre, pedig apukán keresztül ismerem a helyi vadászok többségét.
*Ha a ló nem tűnik épp társas fajtának, akivel lehet barátkozni, akkor pár méteres távolságban áll meg, kezeit a háta mögött összekulcsolva, érdeklődve figyelve az idegent. *


927. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-14 15:45:14
 ÚJ
>Draxos a véreb avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

* Vén ló már ahhoz patkány, hogy akármit észrevegyen s egyébként sem erdőjáráshoz való a csatamén. Bambán ingatja fejét és mit sem sejtve legelészi a kedvére való apró százszorszépeket. Gazdájának azonban elég kifinomult érzékei vannak ahhoz, hogy észre vegye a legapróbb neszt, meghallja a halk levelek zizzenését és hogy ne kerülje el figyelmét a törzs mögött ólálkodó vékony illető. Északon a klánok közötti rivalizálás miatt Draxosnak mindig ébernek kellett lennie, nem egyszer próbálták már kifosztani, miközben ő gondtalan álmát aludta. Volt akinek sikerült, de a vérebet nem olyan könnyű ám tőrbe csalni. Gondolta hát még idejében lefegyverzi ellenfelét, mielőtt az bármilyen lépésre rászánná magát. Ebből is látszik, hogy a hosszú fekete hajú férfi inkább a tettek mintsem a szavak embere. A diplomáciát és az ékesszólást meghagyja inkább másnak, északi neveltetésének okán úgy is kissé furcsa lehet a szóhasználata egy városinak.
Lefegyverzése nem egészen úgy történt, mint várta. Rögtön lazított is a vékony csukló szorításán és valamelyest hátrébb lépett, de még így is közel maradt. Egy íjászhoz közel kell maradni, úgy a veszélyes. De közelről? Közelről erőteljesen Draxosnak kedvezne a helyzet. Talán egy kicsit élvezi is a helyzetet, mígnem meghallja az lány hasonló reakcióját. Férfias ábrázatára a meglepettség von mély barázdát.*
- Ez vadászterület. Veszélyes egy magadfajta kislánynak. * No nem mintha, különösebben foglalkoztatná a másik állapota, de azért ezt meg kellett jegyeznie. Tán a szívére veszi, azonban ahonnan Draxos jött ott a nők kezében aligha került fegyver s ezt így is rögződött óriás kardforgatónk fejébe. Az íj is egy jóféle faragó míve lehet, ahogy egy villanásra szemügyre vette, de azt igazából megállapítani hosszabb időre lett volna szüksége. Erősen ráncolja homlokát, miközben hallgatja a szőke lány szavait.*
- Már miért miattam szaladt volna el? Már több napja követem a nyomait... * A férfi éles hangjára a mén hangosan felnyerít. Draxos elszakítja tekintetét egy pillanatra a lányról, s int a törzs mögül a hátasnak.*
- Nyughass patkány, mindjárt indulunk. * Szól hű barátjának, majd visszafordul a szőke felé, ki éppen kijelenti, hogy nem az az ijedős fajta. Draxos éles pillantást vet rá, majd elneveti magát, vagy inkább csak a tetszés nyers horkantása tört ki rajta.*
- Bátor kislány. De balga...Nagyon balga. A vérebnek nem szokás visszafeleselni. * Szája sarkában halvány mosoly bujkál, miközben közeledik, de ekkor érzi mellkasán a lány tenyereit. Ugyan több kéne ahhoz, hogy ez megállítsa de hogy biztosítsa a minimális tapintatot hátrébb lép. Pár másodperc után újból felnevet, miközben megigazítja mellkasán a bőrszíj keresztet és visszasétál a hátasához.*
- Remélem nem lősz hátba a játékoddal. * Mondja szórakozottan a lánynak, kinek már háttal áll. Lova málháját igazgatja éppen, majd a csizmája szíjával kezd bajlódni.*


926. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-14 12:49:47
 ÚJ
>Dawn Wagata avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35

Játékstílus: Szelíd

*Figyel minden neszre, valóban úgy tűnik, hogy jelenléte észrevétlen maradt. Mégis, a ló jelenléte nem hagyja nyugodni. Ha a gazdája nem is, az állatnak fel kellett fedeznie, hogy ólálkodik valaki a közelben. Saját kancája, Lupo is mindig jelez, ha idegent észlel, sokszor már az előtt, hogy az elf lány maga is érzékelné a lehetséges veszélyt. Talán tényleg igaz, hogy nem minden ló olyan okos, mint az övé? Jó géneket örökölt, az biztos, hiszen szülei harcra nemzett csatalovak voltak, de sosem hitte, hogy ekkora különbség lehet. Vagy csak néma jeleket ad a háta, amiket ő nem hall?
Fejét egy pillanatra a lombkorona felé fordítja, talán érdemesebb lenne felmászni, ott nehezebb meglepni. Csak azért marad a földön, mert bízik kifinomult hallásában, még akkor is, amikor minden nesz elül. Feszült, várakozással teli pillanatok, amikor bárhogy figyel, semmit nem tud kivenni, csak a szél játékát, de ez inkább csak zavaró most.
Már azt fontolgatja, hogy óvatosan kikukkant a fatörzs mögül, vadászkését elhúzza, felkészülve mindenre, amikor hirtelen elé vágódik valaki, őt a fához préselve, nyakához kardot szegezve, fegyveres kezét pedig megbénítva. Tágra nyílt szemekkel bámul a támadójára, amíg próbálja gondolataiban kicsit utolérni a jelenlegi helyzetet. Gondolkozni kellene, de egyszerűen annyira ledöbbenti az elé kerülő férfi, hogy agya pár pillanatra mintha kikapcsolna, csak megdöbbenve mered az arcára. Ha sokáig marad így, a nyaka garantáltan görcsöt fog kapni.*
-Egy férfi?!
*Ő sem egészen biztos benne, miért épp így reagál, de mivel eleve nem érti a női voltára rácsodálkozás okát, így nem is tud rendes válasszal szolgálni. Szerencséje csuklója szabadul, nyakától pedig eltűnik a fegyver, csak a fenyegető közelség marad. Választhat, hogy a kis távolságnak hála vagy a fatörzshöz vagy pedig a figyelemreméltó férfitesthez simul... Egyelőre a göcsörtös törzs nyer, ahogy vadászkését ő is helyére csúsztatja, majd szabad kezével kicsit megnyomkodja a csuklóját. Ha nem beleesik valaki ölébe, akkor őt teperik le, lassan egészen hozzászokhatna.*
-A... A vacsorádat? Inkább te ijesztetted el az én prédámat, már rajta volt a nyílvesszőm, amikor miattad elszaladt.
*Fújja fel az arcát morcosan, ezzel igyekezve leplezni az orcáján kibontakozó arcpírt. Túl közel van és túlzottan méregeti ahhoz, hogy csak úgy ne tudja észrevenni, de tudja, hogy ha hagyja magának, hogy zavarba jöjjön, akkor megint csak ügyetlenkedni kezdene, ahogy szokott.*
-Nem ijedtem mg, egy cseppet sem, nem vagyok én olyan ijedős. Csak túl közel vagy.
*Tenyereit a férfi mellkasára fektetve próbálja kicsit hátrébb tolni, egyrészt túlzottan bent található a személyes terében, másrészt nyakának sem kellemes, hogy ennyire fölfelé kell néznie. Furcsa... Ő sem számít aprónak, még az elf méretekhez mérten sem, de ekkora embert még sosem látott.*


925. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-14 12:27:43
 ÚJ
>Draxos a véreb avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

* Halkan koppan és súrlódik a gránit kő a hosszú kard egyenes élén, elég halkan ahhoz, hogy hallja az apró neszt a sűrű növényzet felől. Pár másodpercre abbahagyja az élezést és felpillant. Közvetlenül vele szemben látja megnyílni a magyalbokrot. Gyanútlanul folytatja tovább a halálos fegyverrel való foglalatoskodást, úgy téve mintha észre sem venné a másik jelenlétét. Ugyan látni nem látta ki leskelődött, de tudja már hol rejtőzködik. Megköszörüli a torkát, hogy az a valaki tudja: nem tett egy lépést sem addigi helyéről, s biztosítsa afelől, hogy jelenléte észrevétlen maradt a számára. Szóval ő ijesztette el a hatalmas dámvadat, melynek már egy napja követte a nyomait. Dühös lesz. Nagyon dühös és ha a véreb az, az másnak nem sok jót jelent. Nem tudja ki is rejtőzik a fiatal kőrisfa törzse mögött, mindenesetre elég karcsú személy lehet, mert nem látszik ki mögüle semmi. Fel sem merül benne az, hogy nő is lehet kérdésére a válasz, de ez egy perc múlva úgy is kiderül. Lassan leteszi a fenőkövet, kardját félig a hüvelybe csúsztatja, majd kihúzza. Apró félrevezetés csupán, hogy az a valaki a törzs mögött úgy higgye eltette a fegyvert. Az éjszaka hidegétől még nedves talaj kedvez neki. Nem árulja el közeledtét. A puha csizmatalp nehéz súlya alatt kissé belesüpped az agyagos talajba. Pár lépés csupán és már ott is van a törzs mögött. Kardját a magasba emeli, csupán pár másodpercet vár, s hirtelen terem a nő előtt, hogy a fatörzshöz szorítsa a törékeny testet. Kardját a szőke hajú elf lány nyakához érinti, de csak annyi ideig, mígnem felfogja kit is fegyverzett le oly nagy hévvel.*
- Egy nő?! * Minden kétséget kizárva, és nem is az a hétköznapi fajta. Dühe hirtelen párolog el, mint a kámfor ahogy a másik arcára pillant. Elengedi az eddig fatörzshöz szorított vékony csuklót és villámgyorsan eltünteti a fegyvert. Végigméri a nála jóval alacsonyabb hölgyeményt, valósággal fölé tornyosul tán meg is rémítve ezzel, pedig nem áll szándékában.*
- Ezúttal szerencséd volt, de máskor jobban vigyázz. * Szólal fel mély hangján figyelmeztetően.*
- Úgy hiszem elijesztetted a vacsorámat... * Itt alaposan végigméri a lányt, az íján megakad egy pillanatra tekintete. Elgondolkodva vakargatja erősen sarjadozó borostáját. Máskor ezért irtó dühös volna, de ma türelmes. Félmosoly játszik férfias képén és az erdő szegleteit gyorsan végigmérve megcsóválja a fejét.*
- Nem akartam az előbb rád ijeszteni. * Mondja az elfnek, bár mély baritonja talán így is elég ijesztően hathat, még akkor is, ha kivételesen próbál kedves lenni.*


924. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-14 10:42:35
 ÚJ
>Dawn Wagata avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35

Játékstílus: Szelíd

* Minden rendben lesz. ha egyedül van, távol a figyelő tekintetektől, akkor nem hibázik, keze magabiztosan feszíti meg az ideget, a nyíl rezzenéstelenül irányul a békésen legelésző szarvasra, pontosan bemérve a célt, csakis a tökéletes alkalomra várva, hogy a halálos vessző süvítve terítse le az áldozatot.
Az állat váratlanul ugrik meg, Dawn pedig íját leeresztve húzza össze magát féltérdes testtartásában, igyekezve annyira észrevétlen maradni, amennyire csak lehetséges, miközben élesen figyel. Valami megzavarta a prédát, valami, ami nem ő volt, hiszen zajt nem csapott, a szél kedvezően fúj... Vajon állat vagy ember?
Lassan mozdul meg, ügyelve, hogy véletlenül se csapjon zajt, íját a hátára veszi, a bokrokat fedezéknek használva indul meg abba az irányba, amelyik pont ellentétes a vad menekülési irányával. Mivel még nem tudja, mivel lehet dolga, így kését előhúzza, készenlétben tartva, hogy ha netán ismét farkasba botlana, akkor legyen esélye védekezni. Nesztelenül sikerül haladnia, gondosan kerülve minden ágat, recsegő levelet, amelyik jelenlétének oktalan árulója lehetne. Szinte csodaszámba megy, hogy a máskor olyan esetlen és szeleburdi lány milyen komoly és ügyes tud lenni, ha vadászatra kerül a sor.
Egy ló fújtatásának a hangjára megtorpan, egyszerre érez megkönnyebbültséget és furcsa szorítást a gyomrában. Ha ló van, akkor a gazdája sem lehet messze, tehát nem vadállatokkal kell szembenéznie. De nem rosszabb-e néhány ember, mint egy egész farkascsapat? Óvatosan nyúl előre, hogy a bokrok ágait kicsit félretolva rálátást nyerjen a hang forrására, de eközben nem tud eléggé figyelni, így akaratlanul is megzörrennek a levelek. Villámgyors mozdulattal húzódik be a legközelebbi fa mögé, lélegzetét visszafojtva lapulva a törzshöz, igyekezve heves szívdobogását annyira csillapítani, hogy ne az doboljon a fülébe, hanem tisztán hallhassa a legkisebb neszeket is, amik a titokzatos idegentől jöhetnek. Sajnos nem volt elég ügyes, hogy egy pillantást is vethessen a feltételezett ló feltételezett gazdájára, így nem tud jobbat, mint hallgatózni és reménykedni, hogy kis baklövése észrevétlen marad, hogy utána nyugodtabban újrakezdhesse a kémkedést. Sosem árt megtudni, nem egy vadorzó, orvvadász sétálgat-e éppen az erdőben. *


923. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-13 17:59:24
 ÚJ
>Draxos a véreb avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

* Második nap Artheniorban. Furcsák a népek az új városban, hová tegnap éjszaka érkezett. A beszédük, a kinézetük, de leginkább az alacsony termetük az, amit nem tud megszokni a férfi szeme. A városlakók kíváncsiskodó tekintetükkel követték az utca macskaköveit koptató fekete lovast. Nem egyszer súgtak össze a háta mögött,melyet természetesen meg is hallott: óriás. Ő csak tovább ügetett, mit sem törődve ezzel egészen az erdőig, hol első éjszakáját töltötte.
A hatalmas fák gyűrűjében mindig nyugalomra lel. Ezúttal is azt reméli, hogy majd megtalálja lelki békéjét. Túl gyorsan kellett otthagynia otthonát, barátait a mindent elsöprő, tomboló jégvihar miatt.
A természetnek van egy igen kegyes beállítottsága, vagyis akad több is. Ha van aki tudja hogyan és szépen kéri, annak a segítségére válhat. Azonban a természet sohasem hazudtolja meg önmagát és csak az önző érdekeit nézi. A tűz legszívesebben felemésztene mindent amit csak tudna. A víz elborítaná a világot, a föld pedig nem szívleli egyiket sem mivel az egyik belülről, a másik a felszínén piszkálja, a szél pedig sose hagyna nyugtot egyiküknek sem.
Az elemekkel való harc volt, mely vándorlásra késztette egykori hegyi klánját. Így került most ide a megmaradottakkal és próbálnak beilleszkedni a szokatlan környezetbe.*

- Hallottál valamit? * Néz fel a férfi hátasára, miközben abbahagyja hosszú kardjának élezését. A hatalmas fekete mén fújtatva megrázza a fejét.*
- Pedig nem vagyunk egyedül. * Mosolyra húzódik a férfi borostás képe, s úgy veszi kezébe ismét a fenőkövet. Éles szemével néha felpillant a sűrűn zöldellő növények, vastag göcsörtös törzsek közé, hátha megpillanthatja a vacsoráját.*


922. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-13 17:55:41
 ÚJ
>Aravae Mithraniel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 168
OOC üzenetek: 132

Játékstílus: Vakmerő

*A nap már magasan jár, mire az erdei tótól visszasétál a kovácsműhely felé az ösvényen, mely csakugyan jó szolgálatot tesz a tájékozódásban. Egész úton azon tűnődik, hogy vajon elnézzen-e a piacra körülnézni, mit kínálnak a helyi s az átutazó félben lévő kereskedők, ám miután kiér az erdőből, s oldalra pillant, észreveszi a különös formájú fákat, melyek olybá tűnnek, egy tisztást öveznek körbe. Vonalaik karcsúak és kecsesek, ahogy a magasba emelkednek, s hát ha valami a kinézetén felül ragadt rá az elf vérből, az nem más, mint a természet szeretete és csodálata. Ennek jegyében változtatja meg eredeti elgondolását, és sétál a tisztáshoz, melyet teljes egészében beragyog a nap melengető fénye.
Ugyan a fű még itt-ott harmatban ragyog, nem féli ruháját attól, hogy letelepedjék, s mint nemrég a tónál, itt is kihasználja az alkalmat egy kis pihenésre, az erdei, frissítő illat belélegzésére, melyhez emitt a napfényben sütkérezés is társul.
Egészen elengedi magát... Kezeivel hátul megtámaszkodik, fejét hátra dönti, szemeit pedig behunyja, hogy hószín arcára s kerüljék egy kis szín. Egy darabon még gondolatai is megszűnni látszanak, esedékesen csak apró, semmiségekről szólnak, de mint mindennek, ennek is vége szakad, s felötlik benne az a régóta tartó, kellemetlen, feszült érzés, ami eddigi utazását teljesen megpecsételte, kisebb-nagyobb szünetekkel.
Méghozzá küldetésének homályos mivolta, mi e rémes érzetet kelti, s szinte már epekedik a napért, mikor végre mindenre fény derül, és ő haza mehet.
Eddig azonban nem érezte annyira egyedül magát, ott volt Ser Lazzur, akit bár ritkán látott, tudta, hogy számíthat rá, ám olybá tűnik ő is végkép kiesett a képből, s nem csak bizonytalanságán nyom a latba ez a tény, hanem lelkének érzékeny mivoltán. Legalábbis az ilyen ügyek kapcsán nem tud olyan erős jellem maradni, kénytelen megadnia magát az ellágyulásnak, de épp e tapasztalás az, ami most kitartásra és kemény szívre ösztökéli.
Ezért is gondolja, hogy ma már eleget pihent, eleget gyógyultak sebei, itt az ideje, hogy visszatérjen a városba kutakodni, még ha csak passzívan is képes erre.
De reméli, hogy lézengése során csak hall valamit, csak megtud bármit az esetről, s akkor ismét sínen lehet.*


921. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2014-01-13 15:54:42
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (inaktív)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 224
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Szelíd

// Fekete-Fehér //

*A ló még mindig fáradtan, időnként nagyokat fújva kaptat a páros mellett, s így mindhárman hamar kiérnek az ösvényre, mely a város felé vezet. A fekete mén maga is még gyorsabban igyekezett szedni lábait, mikor a hajós kiáltásait hallotta, s mikor az távolodni tűnik, egy pillanatra megtorpan, kifújni magát.
A lány ekkor rukkol elő a sietség ötletével, de a ló egy időre megmakacsolja magát. Csak áll, vagy egy helyben lépdel, fáradtsága egyre inkább kezd meglátszani rajta.
Aztán a percekkel ezelőtt hallott hangok ismét hallatszani kezdenek, s egyre inkább közelednek, közelebb is érnek, mint előzőleg, majd ismét távolodnak: mintha a hajós egyre szélesebb ívű köröket írna le az erdőben, hátha a ló nyomára bukkan.
A fekete ismét megiramodik, mikor a hajós kiáltásai borzongatóan közelről hallatszanak. Ezúttal gyorsabban halad, szinte ügetve - már amennyire gyenge lábai engedik. Időnként megbotlik, s csak az utolsó pillanatokban sikerül visszanyernie egyensúlyát, hogy el ne bukjon. Egyre jobban zihál, de még mindig küzd, még mindig próbál menekülni, amennyire csak energiája engedi.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9119-9138