Arthenior - Erdőszéli tisztás
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 79 (1561. - 1580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1580. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-07-17 16:24:03
Üzenet elküldve: 2022-07-17 16:24:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Egy fényesen indult délelőtt//
*A szóáradat után, mit igen vehemensen vágnak a fejéhez, az ég felé fordítja sárga íriszeit. Majd tekintete vissza vándorol, úgymond talajszintre, s körbe tekint.*
- Nem látom a hirdetést. Semmilyen cetlit, amin az állna, asszonyt keresnék. Csak békésen és nyugodtan sétáltam át erre, a tisztás túlsó oldaláról.
*Int a tisztás ama részéhez, ahonnan jött. Folytatja a hátrálást, mert nem kíván közelebbi kapcsolatba bonyolódni senkivel sem. Főleg nem a lökött tündérrel.*
- Noha alkalmatlanságát bármire is jól mutatja az, amiként nekem esett. Kicsit sokat képzel magáról, hogy akármely erre járó férfi elméjében hasonló gondolatokat vált ki, mint amiket az imént indokolatlanul a fejemhez vágott. Egy szimplán érdeklődő pillantásból.
*Három lépés tétele után jobbra tér ki a lökött leányzó elől, s igyekszik őt nagy ívben elkerülni. Ezért nem nősült meg eddig s nem is fog esélyesen. A legtöbb nő ilyen zizegős ideges alkat. Jó. Nem ismeri az összes nőstényt, de sokszor tapasztalt ilyesmire való hajlamot rajtuk.*
*A szóáradat után, mit igen vehemensen vágnak a fejéhez, az ég felé fordítja sárga íriszeit. Majd tekintete vissza vándorol, úgymond talajszintre, s körbe tekint.*
- Nem látom a hirdetést. Semmilyen cetlit, amin az állna, asszonyt keresnék. Csak békésen és nyugodtan sétáltam át erre, a tisztás túlsó oldaláról.
*Int a tisztás ama részéhez, ahonnan jött. Folytatja a hátrálást, mert nem kíván közelebbi kapcsolatba bonyolódni senkivel sem. Főleg nem a lökött tündérrel.*
- Noha alkalmatlanságát bármire is jól mutatja az, amiként nekem esett. Kicsit sokat képzel magáról, hogy akármely erre járó férfi elméjében hasonló gondolatokat vált ki, mint amiket az imént indokolatlanul a fejemhez vágott. Egy szimplán érdeklődő pillantásból.
*Három lépés tétele után jobbra tér ki a lökött leányzó elől, s igyekszik őt nagy ívben elkerülni. Ezért nem nősült meg eddig s nem is fog esélyesen. A legtöbb nő ilyen zizegős ideges alkat. Jó. Nem ismeri az összes nőstényt, de sokszor tapasztalt ilyesmire való hajlamot rajtuk.*
1579. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-07-15 21:46:00
Üzenet elküldve: 2022-07-15 21:46:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy fényesen indult délelőtt//
*~Oh szóval mocskos a szám? Fél, hogy a kezem is az? Micsoda felhúzott orrú hím, rég láttam effélét, már szinte el is felejtkeztem róluk~*
- Alkalmatlan? Maga inkább tudatlan. Ráadásul ahogy látom inkább ön vágyik arra, hogy néma legyek. Akkor talán jó asszony lehetnék? Üres fejű, manipulálható és könnyen kielégíthető vágyak terén? Persze, csak olyan fajtákkal rendelkezéknek, mint a család és hasonlók, nehogy nekem megsértsem az erkölcseimet! Azért sem maradok csöndben, mert míg megteszem szabadon mérhet végig, nézhet le és tehet más nőket is boldogtalanná. *Ilyenkor bizony elég nagy tüdeje van a tündérnek*
- Fejtse csak ki a gondolatait! Megvárom, próbáljon meggyőzni alkalmatlanságomról és arról mi mindent nem kéne mondanom. Gyerünk! Nem ön az első ilyen akivel találkoztam, de még lehet valaki, akivel jutok valamire. ~Ha húsz centivel magasabb lennék bezzeg már komolyabban venne. Így is hálás lehetek, hogy a legmagasabb tündér nők közé tartozom 140 centiméterrel.~
*~Oh szóval mocskos a szám? Fél, hogy a kezem is az? Micsoda felhúzott orrú hím, rég láttam effélét, már szinte el is felejtkeztem róluk~*
- Alkalmatlan? Maga inkább tudatlan. Ráadásul ahogy látom inkább ön vágyik arra, hogy néma legyek. Akkor talán jó asszony lehetnék? Üres fejű, manipulálható és könnyen kielégíthető vágyak terén? Persze, csak olyan fajtákkal rendelkezéknek, mint a család és hasonlók, nehogy nekem megsértsem az erkölcseimet! Azért sem maradok csöndben, mert míg megteszem szabadon mérhet végig, nézhet le és tehet más nőket is boldogtalanná. *Ilyenkor bizony elég nagy tüdeje van a tündérnek*
- Fejtse csak ki a gondolatait! Megvárom, próbáljon meggyőzni alkalmatlanságomról és arról mi mindent nem kéne mondanom. Gyerünk! Nem ön az első ilyen akivel találkoztam, de még lehet valaki, akivel jutok valamire. ~Ha húsz centivel magasabb lennék bezzeg már komolyabban venne. Így is hálás lehetek, hogy a legmagasabb tündér nők közé tartozom 140 centiméterrel.~
1578. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-07-15 20:21:23
Üzenet elküldve: 2022-07-15 20:21:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Egy fényesen indult délelőtt//
*Teljes nyugalomban, szinte már unottan vág át a tisztáson. Bár igaz, nem unatkozik. Elméjét valami mindig leköti. Nem ment túl közel a tündérhez. Tart egy bizonyos tisztes távolságot, s csak pár pillantás erejéig nézelődik. Mindössze annyira, hogy felmérje a másik teremtmény nemét, hajának különös színét. Valamint a kígyót, kivel oly szokatlan kellemességgel társalog. Több pillantással nem is méltatja, lehunyt szemekkel sétál tovább, nem törődve semmi egyébbel. Egészen addig, míg érzékeny fülét egy kimondottan mocskos mondat nem üti meg. A tündér hirtelen mozdulatára nyitja ki szemeit, s azok hidegen villannak az őrült nőszemélyre. Avagy inkább gyermekre. A felé bökő ujj elől fürgén hátralép, mivel nem szívleli, ha hozzá érnek.*
- Ugyan mennyivel lenne másabb, ha néma lennék? Nem kedveskedne mocskos szavakkal a mosdatlan, otromba szájával? A jószága különös színét méltattam pillantással, na meg. Hallottam fölöttébb furcsa és egyoldalú csevejét vele. Egyéb gondolat nem ötlött fel bennem magáról. Alkalmatlansága okán.
*Többre nem méltatja a rikító hajú nőszemély a mosdatlan szájával. Szemeit lehunyva megfordul és folytatja útját, át a tisztáson. Reményei szerint. Persze fülét hegyezi, hátha meggárgyul szegény és ostobaságra ragadtatja magát.*
*Teljes nyugalomban, szinte már unottan vág át a tisztáson. Bár igaz, nem unatkozik. Elméjét valami mindig leköti. Nem ment túl közel a tündérhez. Tart egy bizonyos tisztes távolságot, s csak pár pillantás erejéig nézelődik. Mindössze annyira, hogy felmérje a másik teremtmény nemét, hajának különös színét. Valamint a kígyót, kivel oly szokatlan kellemességgel társalog. Több pillantással nem is méltatja, lehunyt szemekkel sétál tovább, nem törődve semmi egyébbel. Egészen addig, míg érzékeny fülét egy kimondottan mocskos mondat nem üti meg. A tündér hirtelen mozdulatára nyitja ki szemeit, s azok hidegen villannak az őrült nőszemélyre. Avagy inkább gyermekre. A felé bökő ujj elől fürgén hátralép, mivel nem szívleli, ha hozzá érnek.*
- Ugyan mennyivel lenne másabb, ha néma lennék? Nem kedveskedne mocskos szavakkal a mosdatlan, otromba szájával? A jószága különös színét méltattam pillantással, na meg. Hallottam fölöttébb furcsa és egyoldalú csevejét vele. Egyéb gondolat nem ötlött fel bennem magáról. Alkalmatlansága okán.
*Többre nem méltatja a rikító hajú nőszemély a mosdatlan szájával. Szemeit lehunyva megfordul és folytatja útját, át a tisztáson. Reményei szerint. Persze fülét hegyezi, hátha meggárgyul szegény és ostobaságra ragadtatja magát.*
1577. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-07-12 22:09:59
Üzenet elküldve: 2022-07-12 22:09:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy fényesen indult délelőtt//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A tündér éppen bizalmas beszélgetés folytat gyermekkora óta vele lévő kedvencével, amikor valami behemót magas alak csak úgy elmegy mellette. Egy fél pillanatig azt hiszi talán Int barátja követhette, de mikor a szárnyain egy hideg borzongás fut végig, már tudja, hogy tévedett. Ez amolyan női megérzés. Méghozzá azért női, mert mindig őket piszkálják azok a kisfarkú pöcs férfiak. Akikhez valami érthetetlen módon mégis vonzódik. Mára viszont bőven elég lett volna belőlük egy sem.*
- Hé! Mi a fenét bámul maga faszfej? Mit gondol valami kiállított darab vagyok akihez oda kell sétálni és jól lehümmögni? Ha?! Mondok én önnek valamit... *gyorsan fel is pattan a helyéről, hogy megbökhesse a férfi hasát*
- Elvárom, hogy bocsánatot kérjen! Látom ám magán mit gondol rólam, de nem vagyok olyan törékeny vagy kedves! Ráadásul ritka rossz napjaim voltak, úgyhogy ha legközelebb mit tudom én elakarja dönteni, hogy ágyba e vinne, csinálja messzebbről vagy inkább egyáltalán ne! Már amennyiben képtelen megszólalni! A nézelődés helyett mondjon valamit! *~Basszus mi van ha néma?~*
- Az más helyzet, ha néma! *javítja ki magát gyorsan és hevesen. *
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*A tündér éppen bizalmas beszélgetés folytat gyermekkora óta vele lévő kedvencével, amikor valami behemót magas alak csak úgy elmegy mellette. Egy fél pillanatig azt hiszi talán Int barátja követhette, de mikor a szárnyain egy hideg borzongás fut végig, már tudja, hogy tévedett. Ez amolyan női megérzés. Méghozzá azért női, mert mindig őket piszkálják azok a kisfarkú pöcs férfiak. Akikhez valami érthetetlen módon mégis vonzódik. Mára viszont bőven elég lett volna belőlük egy sem.*
- Hé! Mi a fenét bámul maga faszfej? Mit gondol valami kiállított darab vagyok akihez oda kell sétálni és jól lehümmögni? Ha?! Mondok én önnek valamit... *gyorsan fel is pattan a helyéről, hogy megbökhesse a férfi hasát*
- Elvárom, hogy bocsánatot kérjen! Látom ám magán mit gondol rólam, de nem vagyok olyan törékeny vagy kedves! Ráadásul ritka rossz napjaim voltak, úgyhogy ha legközelebb mit tudom én elakarja dönteni, hogy ágyba e vinne, csinálja messzebbről vagy inkább egyáltalán ne! Már amennyiben képtelen megszólalni! A nézelődés helyett mondjon valamit! *~Basszus mi van ha néma?~*
- Az más helyzet, ha néma! *javítja ki magát gyorsan és hevesen. *
1576. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-07-12 20:48:47
Üzenet elküldve: 2022-07-12 20:48:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Egy fényesen indult délelőtt//
*Az Erdőszéli tisztás folyóhoz közelebbi oldalán áll, valahol az Álomfűz közelében. Egy karnyi vastag fa törzsének dőlve lehunyt szemekkel áll, hallgatja a tisztás neszeit. Az élettel teli zöld környezettől jól láthatóan határolódik el magas, szikár alakja. Hiszen a hosszú fehér haj erős elüt a tisztás megannyi színétől. Miként a világos szürke ing s nadrág. A békésen szemlélődő elf egyéb tartozékai az íja és tegeze, miket jól láthatóan hordoz vállán. Valamint a derekát átfogó szélesebb fekete selyemöv, melyben dobókeresztek vannak. Igen. Hegyes füleivel és borostyán sárga szemeivel nem üt el annyira alakja fajtája legtöbbjétől. Eltelve a tisztás neszeivel lassan mozdul meg. Szemeit kinyitva élvezi a nap melengető fényét. Átellenben indul meg, elhaladva a virágokkal teli dombocska mellett. Az ismerős környezetben immár újra csukott szemekkel sétál. Hallja légvételét egy nagyobb teremtménynek, valamint egy kígyó légvételét, miként levegőt szív magába. Beszédet hall. Úgy látszik az egyik teremtmény szóba elegyedet egy, értő beszédre képtelen jószággal. ~Milyen bájos.~ Szárnyak rebbenését is hallja. Hát persze. ~Egy balga kis tündér, aki kígyó pajtásának fecseg bolondságokat.~ Tündérek. Apró, törékeny kis lények. Elhalad a nőstény mellett, egy fél pillantást pazarolva, hogy szárnyának színét megcsodálja. Számára az egyetlen szép dolog a tündérekben, ami méltatlanabb testvéreik nem örököltek. ~Ugyan mire jó egy tündér, szárnyak nélkül?~ Hozzá sem szólva hagyja ott a nem kívánt társaságot. Szemeivel is csak addig keresgél, míg a sziszegő társat meg nem lelei tekintete. A kígyó már érdekesebb kinézetű, de akkor is csak egy kígyó. *
*Az Erdőszéli tisztás folyóhoz közelebbi oldalán áll, valahol az Álomfűz közelében. Egy karnyi vastag fa törzsének dőlve lehunyt szemekkel áll, hallgatja a tisztás neszeit. Az élettel teli zöld környezettől jól láthatóan határolódik el magas, szikár alakja. Hiszen a hosszú fehér haj erős elüt a tisztás megannyi színétől. Miként a világos szürke ing s nadrág. A békésen szemlélődő elf egyéb tartozékai az íja és tegeze, miket jól láthatóan hordoz vállán. Valamint a derekát átfogó szélesebb fekete selyemöv, melyben dobókeresztek vannak. Igen. Hegyes füleivel és borostyán sárga szemeivel nem üt el annyira alakja fajtája legtöbbjétől. Eltelve a tisztás neszeivel lassan mozdul meg. Szemeit kinyitva élvezi a nap melengető fényét. Átellenben indul meg, elhaladva a virágokkal teli dombocska mellett. Az ismerős környezetben immár újra csukott szemekkel sétál. Hallja légvételét egy nagyobb teremtménynek, valamint egy kígyó légvételét, miként levegőt szív magába. Beszédet hall. Úgy látszik az egyik teremtmény szóba elegyedet egy, értő beszédre képtelen jószággal. ~Milyen bájos.~ Szárnyak rebbenését is hallja. Hát persze. ~Egy balga kis tündér, aki kígyó pajtásának fecseg bolondságokat.~ Tündérek. Apró, törékeny kis lények. Elhalad a nőstény mellett, egy fél pillantást pazarolva, hogy szárnyának színét megcsodálja. Számára az egyetlen szép dolog a tündérekben, ami méltatlanabb testvéreik nem örököltek. ~Ugyan mire jó egy tündér, szárnyak nélkül?~ Hozzá sem szólva hagyja ott a nem kívánt társaságot. Szemeivel is csak addig keresgél, míg a sziszegő társat meg nem lelei tekintete. A kígyó már érdekesebb kinézetű, de akkor is csak egy kígyó. *
1575. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-07-11 16:06:06
Üzenet elküldve: 2022-07-11 16:06:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy fényesen indult délelőtt//
*Egy frissen indult, ragyogó napon mi sem megnyugtatóbb, mint hason feküdni a fűben. Főleg ennyi séta után, hisz az utat sem tudta jobban levágni. Eddig egészen rossz napja is van, bár a lelke lassan csak-csak csillapodik. Távolról a tündér kék haja talán pont egy rakat virágnak tűnhet, míg a mellette mozgó fű semmi veszélyesnek. Azonban a való életben a nő minden cuccával együtt, boldog mosollyal az arcán figyeli vadászó kígyóját. Vanília noha méreg nélküli faj, de ha más is feltűnik a környéken, könnyen megijedhet.*
- Tudod Vanília neked olyan egyszerű. Talán nekem is, csak a vadászatnak és az alvászatnak kéne szentelnem az életemet. Nem igaz? *játékosan még a szárnyait is megrebegteti ott a mezőn*
A hozzászólás írója (Anettze Ru) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.07.11 16:09:49
*Egy frissen indult, ragyogó napon mi sem megnyugtatóbb, mint hason feküdni a fűben. Főleg ennyi séta után, hisz az utat sem tudta jobban levágni. Eddig egészen rossz napja is van, bár a lelke lassan csak-csak csillapodik. Távolról a tündér kék haja talán pont egy rakat virágnak tűnhet, míg a mellette mozgó fű semmi veszélyesnek. Azonban a való életben a nő minden cuccával együtt, boldog mosollyal az arcán figyeli vadászó kígyóját. Vanília noha méreg nélküli faj, de ha más is feltűnik a környéken, könnyen megijedhet.*
- Tudod Vanília neked olyan egyszerű. Talán nekem is, csak a vadászatnak és az alvászatnak kéne szentelnem az életemet. Nem igaz? *játékosan még a szárnyait is megrebegteti ott a mezőn*
A hozzászólás írója (Anettze Ru) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.07.11 16:09:49
1574. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-07-11 14:44:02
Üzenet elküldve: 2022-07-11 14:44:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A helyesbítésre még mindig kicsit tanácstalanul néz föl a nőre, de úgy tűnik, így már megérti a kérdést.*
- Hát nekünk nincsenek szüleink, tudod. Mi a földből növünk ki. - *Magyarázza teljesen komolyan, érezhető meggyőződéssel. Ezt még a többi utcakölyöktől tanulta és őszintén hiszi, hogy így igaz. Feltehetően még csak nem is verték át a többiek, hanem maguk is ebben a hitben vannak, végtére elég elterjedt ez a hiedelem, vagy épp tréfa.
A későbbiekben aztán már nincs sok kedve beszélni, de még oldalra is ritkán néz föl a hármasra. Csak teszi egyik lábát a másik után és szinte el is felejti, hogy mi a célja, pusztán a haladásra összpontosít. Néha épp csak poroszkál, aztán kocog pár lépést és megint alig húzza magát. Szemei le-lecsukódnak menet közben, de nem esik össze, lépeget tovább.
Az árnyékosabb terepre érve aztán leheletnyit megélénkül és Relael kérdésére még körül is néz, majd mikor felismeri, hogy hol vannak, az segít összeszednie magát és gondolkodnia.*
- Van itt egy tó a fák között. - *Mutat el a tisztás széle felé, ahol már az erdő van.*
- Ott is ihatunk. - *Teszi hozzá fáradtan, álmatagon, a homlokát dörzsölve, mert furcsa érzés van a fejében.
Tudja, hogy a tó vize nem olyan friss, tiszta és finom, mint a szökőkúté, de most bármivel meg tudna elégedni. Főleg, ha már mennie sem kell hozzá, hogy elérje.
Nem indul el azonban azonnal arra, várja Relael válaszát.*
- Ilyenkor bárhol. Mikor meleg van... Kivéve, ha esik, akkor be kell bújni egy tető alá... De vannak házak, amikben senki nem lakik. Ott többen is szoktunk aludni. Ha az egyikbe nem engednek be, akkor egy másikba kell menni. Vagy egy istállóba bebújni. Az a legjobb, mikor hideg van, csak reggel el kell futni... - *Magyaráz teljes bizalommal és amennyire látszik rajta, most is bárhol örülne, ha elheverhetne, nehezen marad már talpon.*
*A helyesbítésre még mindig kicsit tanácstalanul néz föl a nőre, de úgy tűnik, így már megérti a kérdést.*
- Hát nekünk nincsenek szüleink, tudod. Mi a földből növünk ki. - *Magyarázza teljesen komolyan, érezhető meggyőződéssel. Ezt még a többi utcakölyöktől tanulta és őszintén hiszi, hogy így igaz. Feltehetően még csak nem is verték át a többiek, hanem maguk is ebben a hitben vannak, végtére elég elterjedt ez a hiedelem, vagy épp tréfa.
A későbbiekben aztán már nincs sok kedve beszélni, de még oldalra is ritkán néz föl a hármasra. Csak teszi egyik lábát a másik után és szinte el is felejti, hogy mi a célja, pusztán a haladásra összpontosít. Néha épp csak poroszkál, aztán kocog pár lépést és megint alig húzza magát. Szemei le-lecsukódnak menet közben, de nem esik össze, lépeget tovább.
Az árnyékosabb terepre érve aztán leheletnyit megélénkül és Relael kérdésére még körül is néz, majd mikor felismeri, hogy hol vannak, az segít összeszednie magát és gondolkodnia.*
- Van itt egy tó a fák között. - *Mutat el a tisztás széle felé, ahol már az erdő van.*
- Ott is ihatunk. - *Teszi hozzá fáradtan, álmatagon, a homlokát dörzsölve, mert furcsa érzés van a fejében.
Tudja, hogy a tó vize nem olyan friss, tiszta és finom, mint a szökőkúté, de most bármivel meg tudna elégedni. Főleg, ha már mennie sem kell hozzá, hogy elérje.
Nem indul el azonban azonnal arra, várja Relael válaszát.*
- Ilyenkor bárhol. Mikor meleg van... Kivéve, ha esik, akkor be kell bújni egy tető alá... De vannak házak, amikben senki nem lakik. Ott többen is szoktunk aludni. Ha az egyikbe nem engednek be, akkor egy másikba kell menni. Vagy egy istállóba bebújni. Az a legjobb, mikor hideg van, csak reggel el kell futni... - *Magyaráz teljes bizalommal és amennyire látszik rajta, most is bárhol örülne, ha elheverhetne, nehezen marad már talpon.*
1573. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-07-11 08:12:25
Üzenet elküldve: 2022-07-11 08:12:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 933
OOC üzenetek: 287
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mindig elfeledi, hogy akármennyire is okos lehet egy gyermek, de velük mindenképpen másképpen kell beszélnie, ebből is fakad a félreértés kettejük között.*
- Azt mondtad, hogy nincsenek szüleid, törpe vagy. Nem látom, hogy a kettő hogyan kapcsolódik egymáshoz.
*Vagy lehet csak a hangsúlyokat nem tudja még az apróság megfelelően érzékeltetni.
Látja Ruunon, hogy nagyon szenved, és ez rossz érzéssel tölti el az elf nőt, ami pedig feldühíti. Éppen elég rossz érzés gyötri őt folyamatosan - főleg ha nem iszik, hogy tompítsa őket - igazán nincsen szüksége továbbiakra. Egyébként is hajlama van mindenféle rászorulót összeszedni, s van elég baj a fején ahhoz, hogy most ellágyuljon és még egyet összeszedjen. A suttogások is vegyesen fogadják ezt az elképzelést.*
- Értem.
*A Templom valóban jó lehetőség lehet egy rászorulónak, erre nem is gondolt. Régebben a Gazdagnegyedben sok kéregető próbált szerencsét, sajnos a lázadás óta ez aligha kivitelezhető az éhezők számára.
Hamarosan a poros utat több fa kezdi szegélyezni, így Ruuno valóban érezheti, hogy közelebb vannak céljukhoz. A tisztás már biztosan ismerős a számára, ezért Relael nem fárasztja magát azzal, hogy jelezze hivatalosan megérkeztek a városba.*
- Pihenjünk meg egy kicsit a fák árnyékában?
*Intézi kérdését a piros arcú gyermekhez. Még ő is kimelegedett a tűző napon, ha ilyen apró lenne, s kitartóan kellene kutyagolnia lehet ő sem viselné sokkal jobban.*
- Aludni hol szoktál? Azt is a templomban teszed meg?
*Mindig elfeledi, hogy akármennyire is okos lehet egy gyermek, de velük mindenképpen másképpen kell beszélnie, ebből is fakad a félreértés kettejük között.*
- Azt mondtad, hogy nincsenek szüleid, törpe vagy. Nem látom, hogy a kettő hogyan kapcsolódik egymáshoz.
*Vagy lehet csak a hangsúlyokat nem tudja még az apróság megfelelően érzékeltetni.
Látja Ruunon, hogy nagyon szenved, és ez rossz érzéssel tölti el az elf nőt, ami pedig feldühíti. Éppen elég rossz érzés gyötri őt folyamatosan - főleg ha nem iszik, hogy tompítsa őket - igazán nincsen szüksége továbbiakra. Egyébként is hajlama van mindenféle rászorulót összeszedni, s van elég baj a fején ahhoz, hogy most ellágyuljon és még egyet összeszedjen. A suttogások is vegyesen fogadják ezt az elképzelést.*
- Értem.
*A Templom valóban jó lehetőség lehet egy rászorulónak, erre nem is gondolt. Régebben a Gazdagnegyedben sok kéregető próbált szerencsét, sajnos a lázadás óta ez aligha kivitelezhető az éhezők számára.
Hamarosan a poros utat több fa kezdi szegélyezni, így Ruuno valóban érezheti, hogy közelebb vannak céljukhoz. A tisztás már biztosan ismerős a számára, ezért Relael nem fárasztja magát azzal, hogy jelezze hivatalosan megérkeztek a városba.*
- Pihenjünk meg egy kicsit a fák árnyékában?
*Intézi kérdését a piros arcú gyermekhez. Még ő is kimelegedett a tűző napon, ha ilyen apró lenne, s kitartóan kellene kutyagolnia lehet ő sem viselné sokkal jobban.*
- Aludni hol szoktál? Azt is a templomban teszed meg?
1572. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-07-06 11:10:29
Üzenet elküldve: 2022-07-06 11:10:29
ÚJ
![>Vendaar Radanos [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/937_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* A kis csapattal elindul hát, mindössze két szekérnyi áru és pár gyalogos - közötük ő is - kel útra a Kikötő felé. Hamar elhagyják a falak nélküli Artheniort és amint kiérnek máris megcsapja Vendaar orrát a természet illata. Arthenior nem túl rejtéjes okból a tiszta levegő városa, még a szegények területén sincs igazi bűz. Persze helyi bűzfészkek vannak, de egy utcával odébb már azokat sem lehet érezni. Mindenesetre pár fertályórával később már a szabályos kört alakotó tisztáson járnak, a sötételf csak egy rosszalló pillantást vet rá. "Vajon melyik húgyagyú mágus irtotta ki a fákat?" Morfondírozik, miközben keresztülhaladnak a tisztáson. A fűz már jobban érdekli, de arra csak néhány pillantást veszteget. Még sosem vitte rá semmi, hogy mások álmát tanulmányozza. Valójában ő nem is hisz ebben, ez is csak egy városi pletyka lehet. *
1571. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-07-06 09:11:50
Üzenet elküldve: 2022-07-06 09:11:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Éjparipája hátán lassan elhagyja a várost, s hamarosan ismét a szántóföldek egyhangú síkságán találja magát. Mielőtt azonban nekivágna a vágtának, a tisztáson még megáll pár pillanatra. Hagyja, hogy a ló igyon még pár kortyot, ő pedig mélyen elmerül az elmúlt pár nap okozta gondolataiban. Élvezte a várost, na meg persze Merchen társaságát, de azért visszavágyik a Sellő bódult forgatagába. S ha minden simán megy, az esti műszakra vissza is érkezik. Először majd a boszorkánykonyhába kell beugrania, amit talán még nem is látott teljes pompájában.*
1570. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-06-08 12:19:11
Üzenet elküldve: 2022-06-08 12:19:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 643
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Ifjúság bolondság, tartja a mondás, rá pedig ez fokozottan érvényben volt. Talán most is, bár szeretné hinni, hogy az elmúlt években ez változott, és a jó irányba. Évek múltával ismét felbukkan a város közelében, legutóbb nem sikerült túl jól ezen próbálkozása. Talán a társaság nem volt megfelelő, de inkább csak korai volt még. Hogyan találhatta volna meg a helyét, ha maga sem tudta, ki is keresi a helyét? Az erdőben töltött magányos évek azonban segítettek. Nem volt könnyű, nem volt egyszerű, de erre volt szüksége. Azért nem teljes remeteségbe vonult, elvégre mindent egymaga nem tud elkészíteni, így időről időre ellátogatott valamilyen faluba, vagy keresett vándor kereskedőket, akikkel cserélhetett, vagy üzletelhetett.
Most pedig ismét felkerekedett, hogy megnézze, mennyit változott a világ, és mennyit változott ő. De nincs egyedül. Ahel, a farkaskutya, ha már nem is folyton ugrabugráló kölyök, megfontolt ebként gazdája oldalán halad. Ydriss egy ismerős és szeretett környéket választott elsőnek, az erdőszéli tisztást. Közelebb van a nyüzsgő élethez, de még mindig kellően közel az erdő megnyugtató, veszedelmes és oltalmazó, gyönyörű és kegyetlen világához.
A körnek még a szélén, de nem a legperemén áll meg, és ül le az idevezető hosszú séta után, íját, tegzét és zsákját maga mellé teszi, az acélhegyű lándzsát az ölébe fekteti. Szemeit behunyja, légzése lassú és mély ritmusra áll, elméje pedig kiürül és csak erre figyel. Be és ki. Emelkedik és süllyed. Lassan a levelek susogása, a madarak csivitelése, a nap egyre melegebb érintése a bőrén, mind-mind háttérbe szorul és elhalványulnak, amíg az elf felfrissíti magát a hosszú út után. A farkaskutya addig békésen leheveredik a lány mellé, békésen és éberen figyelve a környéket. Egyedül akkor nyüsszent halkan egyet amikor már látja a lány aprócska fészkelődő rezzenéseit, amik a pihenés végét jelzik. Ahel kíváncsian emeli a fejét, és lomhán megcsóválja a farkát néhányszor. Ydriss végre kinyitja a szemét, és hű társára néz, arcán kis, szeretet teljes mosoly jelenik meg, miközben gyengéden megsimogatja az állat fejét.*
- Igazad van, egy kis harapnivaló nekem is jól esne. Gyere, hátha találunk valami frisset. *Zsákjában van még szárított élelem, de jól jöhet az még, elvégre ki tudja, ezúttal merre sodorja a Sors a Kóbort? Visszaveszi magára holmiját, majd a lándzsára támaszkodva felkel. Ideje szétnéznie a levegő városában. Legrosszabb esetben tett egy nagy kerülőt, és itt szerez be néhány szükséges holmit.*
Most pedig ismét felkerekedett, hogy megnézze, mennyit változott a világ, és mennyit változott ő. De nincs egyedül. Ahel, a farkaskutya, ha már nem is folyton ugrabugráló kölyök, megfontolt ebként gazdája oldalán halad. Ydriss egy ismerős és szeretett környéket választott elsőnek, az erdőszéli tisztást. Közelebb van a nyüzsgő élethez, de még mindig kellően közel az erdő megnyugtató, veszedelmes és oltalmazó, gyönyörű és kegyetlen világához.
A körnek még a szélén, de nem a legperemén áll meg, és ül le az idevezető hosszú séta után, íját, tegzét és zsákját maga mellé teszi, az acélhegyű lándzsát az ölébe fekteti. Szemeit behunyja, légzése lassú és mély ritmusra áll, elméje pedig kiürül és csak erre figyel. Be és ki. Emelkedik és süllyed. Lassan a levelek susogása, a madarak csivitelése, a nap egyre melegebb érintése a bőrén, mind-mind háttérbe szorul és elhalványulnak, amíg az elf felfrissíti magát a hosszú út után. A farkaskutya addig békésen leheveredik a lány mellé, békésen és éberen figyelve a környéket. Egyedül akkor nyüsszent halkan egyet amikor már látja a lány aprócska fészkelődő rezzenéseit, amik a pihenés végét jelzik. Ahel kíváncsian emeli a fejét, és lomhán megcsóválja a farkát néhányszor. Ydriss végre kinyitja a szemét, és hű társára néz, arcán kis, szeretet teljes mosoly jelenik meg, miközben gyengéden megsimogatja az állat fejét.*
- Igazad van, egy kis harapnivaló nekem is jól esne. Gyere, hátha találunk valami frisset. *Zsákjában van még szárított élelem, de jól jöhet az még, elvégre ki tudja, ezúttal merre sodorja a Sors a Kóbort? Visszaveszi magára holmiját, majd a lándzsára támaszkodva felkel. Ideje szétnéznie a levegő városában. Legrosszabb esetben tett egy nagy kerülőt, és itt szerez be néhány szükséges holmit.*
1569. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-24 14:58:16
Üzenet elküldve: 2022-05-24 14:58:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Zárás//
*A körülményekből, meg abból, hogy Adoaver korábban már elmondta, hogy miért is érkezett a városba, kitalálja, hogy alighanem éppen azt ellenőrzi, hogy minden megvan-e a táskájában, amiért küldték. A többit pedig már találgatnia sem kell, a fiú szitkozódása elég beszédesen tájékoztatja róla, hogy lesz ott még egy gyors kör a piacon.
Együttérzőn figyeli a másikat és eszében sincs neheztelni.*
- Semmi baj. Menj csak! - *Feleli, majd a felé kitáruló karokra egy pillanatra ugyan meglepődik, de az idő sürgetésében minden habozása elveszik. Hangtalan kis nevetéssel közelebb lép és gyorsan átkarolja barátját. Egyszer-kétszer finoman meglapogatja a hátát, majd picit szorosabban átöleli, s már engedi is.*
- Igaz is! - *Mosolyog a pózoló "országút fáklyájára". Még hajlamos megfeledkezni róla, hogy a mágia milyen lehetőségeket is nyújt, s mennyire hasznos tud lenni a mindennapokban is.*
- Köszönöm! Vigyázz magadra! - *Kiáltja az ifjú után, akit már futtában érnek szavai. Nézi még őt egy darabig, majd mikor már a tisztás körén kívülre ért, visszafordul a lóhoz és nagyot nyújtózkodik.
Talán nem volt túl hosszú ez a találkozó, de jó volt megtapasztalni, hogy semmi sem változott és kölcsönösen örülni tudtak a viszontlátásnak. Meg... az a kissé családias légkör is megmaradt. Magában még őrizgeti az élményt, meg az ölelést is. Ezúttal már szinte zavarban sem érezte magát.
Derűs arccal lép a hátas felé.*
- Készen állsz? - *Kérdi, megsimogatva a nyakát. Majd távolabb vezeti a fától és fellendül a nyeregbe.*
//Zárás//
*A körülményekből, meg abból, hogy Adoaver korábban már elmondta, hogy miért is érkezett a városba, kitalálja, hogy alighanem éppen azt ellenőrzi, hogy minden megvan-e a táskájában, amiért küldték. A többit pedig már találgatnia sem kell, a fiú szitkozódása elég beszédesen tájékoztatja róla, hogy lesz ott még egy gyors kör a piacon.
Együttérzőn figyeli a másikat és eszében sincs neheztelni.*
- Semmi baj. Menj csak! - *Feleli, majd a felé kitáruló karokra egy pillanatra ugyan meglepődik, de az idő sürgetésében minden habozása elveszik. Hangtalan kis nevetéssel közelebb lép és gyorsan átkarolja barátját. Egyszer-kétszer finoman meglapogatja a hátát, majd picit szorosabban átöleli, s már engedi is.*
- Igaz is! - *Mosolyog a pózoló "országút fáklyájára". Még hajlamos megfeledkezni róla, hogy a mágia milyen lehetőségeket is nyújt, s mennyire hasznos tud lenni a mindennapokban is.*
- Köszönöm! Vigyázz magadra! - *Kiáltja az ifjú után, akit már futtában érnek szavai. Nézi még őt egy darabig, majd mikor már a tisztás körén kívülre ért, visszafordul a lóhoz és nagyot nyújtózkodik.
Talán nem volt túl hosszú ez a találkozó, de jó volt megtapasztalni, hogy semmi sem változott és kölcsönösen örülni tudtak a viszontlátásnak. Meg... az a kissé családias légkör is megmaradt. Magában még őrizgeti az élményt, meg az ölelést is. Ezúttal már szinte zavarban sem érezte magát.
Derűs arccal lép a hátas felé.*
- Készen állsz? - *Kérdi, megsimogatva a nyakát. Majd távolabb vezeti a fától és fellendül a nyeregbe.*
1568. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-23 19:55:14
Üzenet elküldve: 2022-05-23 19:55:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Bár nem híve a fegyvereknek és az ökölharcnak, azért szereti magát edzésben tartani. Önszántából nem kezdeményezne harcot, de az istenek útjai kifürkészhetetlenek, s ki tudja milyen próbatételek elé fogják állítani a közel jövőben. A városban is lenne lehetősége gyakorolni, hiszen a Kaszárnya rendkívül jól felszerelt az ilyen helyzetekre, de most mégis a tisztásra esik a választása. Nincs baja a társasági élettel, de néha szüksége van arra, hogy elmeneküljön a kíváncsi tekintetek elől. Óriásként ez egy kifejezetten nehéz dolog, hiszen akármilyen helyiségbe is teszi be a lábát, egyből őt kezdi el bámulni mindenki. A folyópart mentén lévő Álomfűz azonban tökéletes rejtekhelyet nyújt a nem kívánatos pillantások ellen. Se hang, se kép nem juthat át az oltalmazó függönyön, így az óriás nő is biztonságosan gyakorolhat. Először csak egyszerűen leül a fa tövébe és megpróbál lazítani. Az edzést csak úgy tudja hatékonyan véghez vinni, ha előtte kiürít minden problémát a fejéből. Egy rövid szünet után feláll és elkezdi gyakorolni a régebben elsajátított ütéseket a levegőben. Nem lenne szíve szétzúzni egy fát vagy egy követ, hiszen nem ártottak neki semmit sem. Az élettelen dolgokra is épp úgy szeret vigyázni, mint az élőkre.*
1567. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-23 10:03:41
Üzenet elküldve: 2022-05-23 10:03:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
* Az elf némán sétál keresztül a tisztáson, végre újra van valami célja, ami valamennyire megtöri az egyhangú apátiát, ami mostanában jellemezte modorát. Na nem mintha túlzottan lelkes lenne, vagy teljesen kizökkenne megszokott állapotából. Inkább csak a remény, hogy lesz valami, ami kihúzza a közönyből, és talán újra felpezsdíti a vérét. Maga sem tudja, hogy mit várjon ettől az egésztől, az is lehet, hogy halálra fogja unni magát. Egyelőre viszont próbálja a jó oldalát nézni a dolgoknak, és egyelőre csak arra koncentrálni, hogy időben elérjen a kikötőbe. *
1566. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-22 20:28:26
Üzenet elküldve: 2022-05-22 20:28:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Zárás//
*Garsin paripájának prüszkölésére majdnem ijedten kapja oda fejét; ez idő alatt teljesen elfelejtette, hogy ő is köztük van. Elég csendes egy jószág, reméli hogy amaz hamar megszokja az ő jelenlétét, ha még látni fogja barátja mellett. De ennél most fontosabb aggodalmai vannak. Idegesen kezd matatni erszényében, majd egy gyűrött, kézfejnyi méretű papírost húz ki belőle, egy jegyzetet, rajta még kevésbé látható betűkkel: Egy bevásárlólista.
Lehelete alatt motyogva a szavakat kezdi olvasni a tartalmat, s közben táskája tartalmában turkál, tapogat benne: A megvásárolt árukat méri össze a kért termékekkel. Volt köztük eleségen kívül kötszer, barkácseszközök, ruhaanyagok, magától értetődőleg könyvek és még tinta is. Mikor a lista végére ér, arca, amilyen lehetetlennek is hangzik, még egy árnyalattal sápadtabb lesz.* - Háló. A szentségit, nem vettem meg a hálót. *Időközben eszébe ötlik, hogy katonatársa még mindig vele egy világban van, úgyhogy bocsánatkérően hozzá is fordul, megválaszolva először a kérdését:* - Ne haragudj. Némelyikük aggódni, mások pedig, hát, haragudni. Színes társaság. *Fintorog, de utána elmosolyodik.* - Nem akartam ilyen hirtelen elrohanni, de gyorsítanom kell. Kihagytam egy dolgot és nem tudom, hogy meddig vannak a halászosok a piacon. Hát akkor...*Itt elakad, kissé szégyenlősen közelebb lép a lányhoz, és ezúttal ő az, aki egy öleléshez kissé kitárja karjait. Kissé gyorsra, kissé felületesre sikerülne az ő részéről, de a szándék számára az épp eléggé fontos.* - A sötétség miatt pedig nem kell féltened. Én leszek az országút fáklyája. *Miután hátralép, jobb kezét fölemeli és Garsin számára egy ismerős kézmodulatot tehet: hasonlót ahhoz, mint amikor egy lánggömböt akar előteremteni tenyeréből. Még egy nosztalgikus vigyort is vág hozzá, árasztva saját önelégült auráját. Ebben a pózban marad egy röpke pillanatig, majd végleg elköszön:*
- Akkor viszlát! Ha legközelebb jövök a városba, elhozom Luninarit! *Ezt már futás közben mondta, a végét már nehezebben is lehet hallani, ahogy elnyelik őt a háztömbök.*
//Zárás//
*Garsin paripájának prüszkölésére majdnem ijedten kapja oda fejét; ez idő alatt teljesen elfelejtette, hogy ő is köztük van. Elég csendes egy jószág, reméli hogy amaz hamar megszokja az ő jelenlétét, ha még látni fogja barátja mellett. De ennél most fontosabb aggodalmai vannak. Idegesen kezd matatni erszényében, majd egy gyűrött, kézfejnyi méretű papírost húz ki belőle, egy jegyzetet, rajta még kevésbé látható betűkkel: Egy bevásárlólista.
Lehelete alatt motyogva a szavakat kezdi olvasni a tartalmat, s közben táskája tartalmában turkál, tapogat benne: A megvásárolt árukat méri össze a kért termékekkel. Volt köztük eleségen kívül kötszer, barkácseszközök, ruhaanyagok, magától értetődőleg könyvek és még tinta is. Mikor a lista végére ér, arca, amilyen lehetetlennek is hangzik, még egy árnyalattal sápadtabb lesz.* - Háló. A szentségit, nem vettem meg a hálót. *Időközben eszébe ötlik, hogy katonatársa még mindig vele egy világban van, úgyhogy bocsánatkérően hozzá is fordul, megválaszolva először a kérdését:* - Ne haragudj. Némelyikük aggódni, mások pedig, hát, haragudni. Színes társaság. *Fintorog, de utána elmosolyodik.* - Nem akartam ilyen hirtelen elrohanni, de gyorsítanom kell. Kihagytam egy dolgot és nem tudom, hogy meddig vannak a halászosok a piacon. Hát akkor...*Itt elakad, kissé szégyenlősen közelebb lép a lányhoz, és ezúttal ő az, aki egy öleléshez kissé kitárja karjait. Kissé gyorsra, kissé felületesre sikerülne az ő részéről, de a szándék számára az épp eléggé fontos.* - A sötétség miatt pedig nem kell féltened. Én leszek az országút fáklyája. *Miután hátralép, jobb kezét fölemeli és Garsin számára egy ismerős kézmodulatot tehet: hasonlót ahhoz, mint amikor egy lánggömböt akar előteremteni tenyeréből. Még egy nosztalgikus vigyort is vág hozzá, árasztva saját önelégült auráját. Ebben a pózban marad egy röpke pillanatig, majd végleg elköszön:*
- Akkor viszlát! Ha legközelebb jövök a városba, elhozom Luninarit! *Ezt már futás közben mondta, a végét már nehezebben is lehet hallani, ahogy elnyelik őt a háztömbök.*
1565. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-22 07:44:35
Üzenet elküldve: 2022-05-22 07:44:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Kalandra fel//
//Fynlisse, Sren//
*Félúton meggondolja magát, amiről látható jelzést küld a tündérnek is. A főtér nem lesz jó, ugyan nem sokkal hosszabb és talán kissé könnyebb út volna, de mégis... a tisztás felé veszi az utat. Szerencsére Fyn követi tanácsát, így hamar irányba áll. Hamarosan megjelennek a lassan virágba borult fák, és a nyíladozó tisztás.*
- Meseszép! Az biztos! *Ért egyet lihegve, két kezével térdére támaszkodva, hogy megpihenjen kicsit. Elismerően pillant a beérő lányra, ha szaladniuk kell, egyiküknek sem lesz gond.*
- Jól bírod a tempót, a mindenit! *Fúj egy hatalmasat, s a elkacagja magát. Romatnikusnak nem nevezhető érkezésük szerencsére sok párnak nem okoz gondot, ilyen korán szinte mindenki csak átutazásra használja ezt a területet, csókok csak később csattannak el, az árnyékban, illatos bokrok tövében.*
- Gyakran ellátogatok ide! *Mondja.* Alvásra is tökéletes a helyszín, természetesen visszajöhetünk majd. Innen néhány lépés a szántó, aztán a dokkok következnek. *Mutat előre.* Ott már helyben leszünk, de mindig maradjunk együtt. Az ilyen kalandok igényelnek néhány kevésbé kedves szerzetet is. *Kettőt sóhajt és ismét megindul, fejével jelezve. Ami azt illeti nem mondta, de épp elég hosszú út áll még előttük, ahhoz, hogy mára megutalják a sietést.*
//Fynlisse, Sren//
*Félúton meggondolja magát, amiről látható jelzést küld a tündérnek is. A főtér nem lesz jó, ugyan nem sokkal hosszabb és talán kissé könnyebb út volna, de mégis... a tisztás felé veszi az utat. Szerencsére Fyn követi tanácsát, így hamar irányba áll. Hamarosan megjelennek a lassan virágba borult fák, és a nyíladozó tisztás.*
- Meseszép! Az biztos! *Ért egyet lihegve, két kezével térdére támaszkodva, hogy megpihenjen kicsit. Elismerően pillant a beérő lányra, ha szaladniuk kell, egyiküknek sem lesz gond.*
- Jól bírod a tempót, a mindenit! *Fúj egy hatalmasat, s a elkacagja magát. Romatnikusnak nem nevezhető érkezésük szerencsére sok párnak nem okoz gondot, ilyen korán szinte mindenki csak átutazásra használja ezt a területet, csókok csak később csattannak el, az árnyékban, illatos bokrok tövében.*
- Gyakran ellátogatok ide! *Mondja.* Alvásra is tökéletes a helyszín, természetesen visszajöhetünk majd. Innen néhány lépés a szántó, aztán a dokkok következnek. *Mutat előre.* Ott már helyben leszünk, de mindig maradjunk együtt. Az ilyen kalandok igényelnek néhány kevésbé kedves szerzetet is. *Kettőt sóhajt és ismét megindul, fejével jelezve. Ami azt illeti nem mondta, de épp elég hosszú út áll még előttük, ahhoz, hogy mára megutalják a sietést.*
1564. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-21 22:22:33
Üzenet elküldve: 2022-05-21 22:22:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 75
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Kalandra fel//
//Fynlisse, Sren//
*Szalad, ahogy a lába bírja. Járókelők között bújik át, szekerek útjából fordul ki. Ha minden kötél szakad, felröppen, hogy a néhány lépésnyi lemaradásból nagyjából ugyanakkora előnyt faragjon. ~ "Kövess a magasból..." Mi vagyok én, madár? ~ Nagyon akkor se sietne előre, ha tudna, mert egyelőre nem igazodik ki a városon. Hol a kalapot követi, hol a tulajdonosa iránymutatását, legyenek azok szavak vagy kalimpálás. "Erre! Itt le tudjuk vágni! Arra nem lesz jó!" Fynlisse félszavakból is ért, vagy legalábbis nagyon reméli.*
*Arthenior épületei elmaradnak a páros mögött. A tündér első dolga, hogy teliszívja a tüdejét friss levegővel. ~ Erdőillat! Imádom! ~ Nem mintha a város büdös lett volna, de a zöld az mégiscsak zöld.*
- Ez meseszép! Pedig szinte ki se értünk a városból... Visszajövünk ide is egyszer, ha majd nem lesz ilyen sietős? *Megáll szusszanni egyet a nagy rohanás után. Nem tud betelni a látvánnyal, nagy kár, hogy most nem időzhet sokáig a tisztáson. Ám innen könnyebb dolguk lesz. Jól látni, merre kell továbbmenniük, és a tömeg is elmaradt mögöttük. Ha Sren is megáll, kihasználja a lehetőséget még egy kis bámészkodásra, hogy aztán újult erővel vágjanak neki az útnak.*
//Fynlisse, Sren//
*Szalad, ahogy a lába bírja. Járókelők között bújik át, szekerek útjából fordul ki. Ha minden kötél szakad, felröppen, hogy a néhány lépésnyi lemaradásból nagyjából ugyanakkora előnyt faragjon. ~ "Kövess a magasból..." Mi vagyok én, madár? ~ Nagyon akkor se sietne előre, ha tudna, mert egyelőre nem igazodik ki a városon. Hol a kalapot követi, hol a tulajdonosa iránymutatását, legyenek azok szavak vagy kalimpálás. "Erre! Itt le tudjuk vágni! Arra nem lesz jó!" Fynlisse félszavakból is ért, vagy legalábbis nagyon reméli.*
*Arthenior épületei elmaradnak a páros mögött. A tündér első dolga, hogy teliszívja a tüdejét friss levegővel. ~ Erdőillat! Imádom! ~ Nem mintha a város büdös lett volna, de a zöld az mégiscsak zöld.*
- Ez meseszép! Pedig szinte ki se értünk a városból... Visszajövünk ide is egyszer, ha majd nem lesz ilyen sietős? *Megáll szusszanni egyet a nagy rohanás után. Nem tud betelni a látvánnyal, nagy kár, hogy most nem időzhet sokáig a tisztáson. Ám innen könnyebb dolguk lesz. Jól látni, merre kell továbbmenniük, és a tömeg is elmaradt mögöttük. Ha Sren is megáll, kihasználja a lehetőséget még egy kis bámészkodásra, hogy aztán újult erővel vágjanak neki az útnak.*
1563. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-21 20:08:06
Üzenet elküldve: 2022-05-21 20:08:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 198
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Az ork megszívja magát és egy tartalmas köpettel ajándékozza meg az élővilágot. Valószínűleg az egyik gaz cseszteti a torkát. Itt a tavasz, nyáron kevésbé hidegek az esték, hirtelen el tud eredni az eső és pusztulat meleg van. Látszik is Loq-n akinek ingére ízléses foltokat varázsol a napsütés. Hónaljtájban van a legnagyobb. Kopasz feje is csak úgy csillog a napon. Majd ha a fák közé beér akkor majd egy kicsit élvezheti a hűs levegőt. Ugyanis a kikötő felé megy. Fontos dolga van ott. Munkát keres. Ezek a városiak unalmasak. Meg a rend is kezd kicsit túl nagy lenni errefelé. Kioszt pár pofont és kétszer annyi városőr felbukkan. Jobb dolga lesz neki délen.*
1562. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-21 12:00:22
Üzenet elküldve: 2022-05-21 12:00:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mosolyog az ifjú önmagát heccelő megjegyzésein, de hozzá nem tenne semmit. A véleménye, hogy egy kis kikerekedés bőven ráférne barátjára, de talán annál is inkább némi mozgás és rendszeres étkezés. Túl sok időt még nem töltöttek együtt, de abból is le tudott szűrni dolgokat. A légszomj a meneteléstől, a sápadtság, a sötét foltok a szeme alatt... Úgy véli, barátja hajlamos rá, hogy teljesen belemerüljön valami számára érdekes tevékenységbe, s enni, inni, aludni is elfelejtsen. Ez a benyomása, talán mert tőle sem áll távol ez a rossz "szokás". Viszont őt a mindennapos feladatok megerőltetése rákényszeríti, hogy a szükségleteiről is gondoskodjon. Kialvatlanul és alultápláltan nem tudna teljesíteni az edzéseken, sem odafigyelni a tanulásra.*
- Ha tudom, hogy ilyen terveid vannak, nem itt ültünk volna! - *Feleli, elég komolytalanul.*
- De rendben, legközelebb majd együtt edzünk! - *Még mindig inkább csak ugratja a másikat, valahogy kétli, hogy Adoaver tényleg ezt szeretné.
Majd a Kikötő lehetséges jövőjét és a saját kilátásaikat boncolgatják, na meg szóba kerül a Sárváros is, mire az ifjú aggodalmát fejezi ki...*
- Ne aggódj, nincsenek ilyen terveim. Főleg nem egyedül. Egyedül talán még később sem... - *Nyugtatja meg a másikat.
Persze, ha kimondottan utasítást kapna erre, vagy egy feladata oda szólítaná, az más tészta, de egyelőre nincs ilyesmi kilátásban.
Kérdésére egy elég nagyra törő, de tetszetős választ kap, többet pedig nem is vár. Mindketten még eléggé az útjuk elején járnak, s nem látni még, hogy mi mindenre lesznek képesek egykor.
Értőn rámosolyog barátjára, majd figyeli, ahogy amaz tekintete az ég felé fordul. Aztán... az események kicsit felgyorsulnak.*
- Baj? Mármint, aggódni fognak érted? - *Kérdi, miközben ő maga is föláll, sokkal kényelmesebben és lassabban. A ló mellettük meg felprüszköl, nemtetszését fejezve ki, hogy a nyugalmát megzavarták ilyen hirtelenkedéssel, de egyébként rájuk sem bagózik, a sértett hangkiadást követően folytatja a fű rágcsálását.*
- Akkor jobb is, ha indulsz. A városon kívül már nem sok fény akad, érj vissza még világosban! - *Biztatja föl a másikat az indulásra, megállva előtte.*
- Örülök, hogy újra láttalak. - *Szánja e szavakat búcsúnak, szelíd mosollyal, de kissé azért szomorkásan, mert most is időbe telt, mire találkoztak. De talán most, hogy már mindketten "letelepedtek", könnyebben megtalálják majd egymást.*
*Mosolyog az ifjú önmagát heccelő megjegyzésein, de hozzá nem tenne semmit. A véleménye, hogy egy kis kikerekedés bőven ráférne barátjára, de talán annál is inkább némi mozgás és rendszeres étkezés. Túl sok időt még nem töltöttek együtt, de abból is le tudott szűrni dolgokat. A légszomj a meneteléstől, a sápadtság, a sötét foltok a szeme alatt... Úgy véli, barátja hajlamos rá, hogy teljesen belemerüljön valami számára érdekes tevékenységbe, s enni, inni, aludni is elfelejtsen. Ez a benyomása, talán mert tőle sem áll távol ez a rossz "szokás". Viszont őt a mindennapos feladatok megerőltetése rákényszeríti, hogy a szükségleteiről is gondoskodjon. Kialvatlanul és alultápláltan nem tudna teljesíteni az edzéseken, sem odafigyelni a tanulásra.*
- Ha tudom, hogy ilyen terveid vannak, nem itt ültünk volna! - *Feleli, elég komolytalanul.*
- De rendben, legközelebb majd együtt edzünk! - *Még mindig inkább csak ugratja a másikat, valahogy kétli, hogy Adoaver tényleg ezt szeretné.
Majd a Kikötő lehetséges jövőjét és a saját kilátásaikat boncolgatják, na meg szóba kerül a Sárváros is, mire az ifjú aggodalmát fejezi ki...*
- Ne aggódj, nincsenek ilyen terveim. Főleg nem egyedül. Egyedül talán még később sem... - *Nyugtatja meg a másikat.
Persze, ha kimondottan utasítást kapna erre, vagy egy feladata oda szólítaná, az más tészta, de egyelőre nincs ilyesmi kilátásban.
Kérdésére egy elég nagyra törő, de tetszetős választ kap, többet pedig nem is vár. Mindketten még eléggé az útjuk elején járnak, s nem látni még, hogy mi mindenre lesznek képesek egykor.
Értőn rámosolyog barátjára, majd figyeli, ahogy amaz tekintete az ég felé fordul. Aztán... az események kicsit felgyorsulnak.*
- Baj? Mármint, aggódni fognak érted? - *Kérdi, miközben ő maga is föláll, sokkal kényelmesebben és lassabban. A ló mellettük meg felprüszköl, nemtetszését fejezve ki, hogy a nyugalmát megzavarták ilyen hirtelenkedéssel, de egyébként rájuk sem bagózik, a sértett hangkiadást követően folytatja a fű rágcsálását.*
- Akkor jobb is, ha indulsz. A városon kívül már nem sok fény akad, érj vissza még világosban! - *Biztatja föl a másikat az indulásra, megállva előtte.*
- Örülök, hogy újra láttalak. - *Szánja e szavakat búcsúnak, szelíd mosollyal, de kissé azért szomorkásan, mert most is időbe telt, mire találkoztak. De talán most, hogy már mindketten "letelepedtek", könnyebben megtalálják majd egymást.*
1561. hozzászólás ezen a helyszínen: Erdőszéli tisztás
Üzenet elküldve: 2022-05-21 10:56:24
Üzenet elküldve: 2022-05-21 10:56:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 378
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Noha továbbra is maradnak némi barázdák Adoaver homlokán az utóbbi kérdésektől, mind tőle és Garsintól, annak örül, hogy barátja hamarabb visszalendül egy pozitív(abb) hangulatba. Még önbecsülése árán is.*
- Már így is úgy érzem hogy kockaformát kezd ölteni a hátsó oldalam. *Mormogja.* - Csodálom hogy nem kezdtem már el kiszélesedni. Majd szólj ha legközelebb valami gyakorlatra mész, rám férne a mozgás. *Némi öntudattal megszorítja önnön karját; lehet így látni, hogy köpenye bősége miatt sokkal szélesebbnek lehet távolról észlelni végtagjait, mint amilyenek valójában. Elképzelhető jövőjének szomorú, de realista boncolására búsan biccent. No nem mintha valóban abban a hitben álmodta volna meg ezt, hogy ez biztosan könnyen menne, de jobb érzés reménykedni, mint komoran állni hozzá. Tehát a Kikötőben lévő szituáció jóval komplexebb, mint eredetileg gondolta, ez egy nagy probléma. Ha egyszer elvitetné oda magát, hogy felmérje ott a körülményeket, az egy jó kezdés lenne. És az artheniori "Kikötő", az pedig egy másik szint.*
- Nem hallottam még jót a hídon túli placcról, főleg hogy még fizetned is kell hogy egyáltalán átkeljél. Ne haragudj, de nem szívesen látnálak ott járőrözgetni még. *És hogy mit kezdene egy nagymester testében?* - Fene tudja, de biztos nem csak egy helyen rogyasztani és hagyni, hogy körülöttem dőljön össze a világ. *Habár saját válaszát elég tartósnak érzi ahhoz, hogy higgyenek neki, valójában ez is azok a kérdések közé tartozik, amivel továbbra is bajlódik. De miért is kéne, hisz oly hosszú még ez az út, alig tett meg pár lépést, tanult meg oly fortélyokat csak mik szemfényvesztésnél aligha jobbak. Tovább kell haladnia.
Az ég felé emeli a fejét, és tanulmányozni kezdi a nagy sárga gömb elhelyezkedését. Egy pár pillanat múlva szemei érmeméretűre nyílnak.*
- Aztafrancos, mindjárt esteledik! *Felugrik, ezúttal éppen hogy elvétve fejét a fától.* - Nekem sötétedéskor már a kúrián kéne lennem, azt ígértem, vagy baj lesz!
*Noha továbbra is maradnak némi barázdák Adoaver homlokán az utóbbi kérdésektől, mind tőle és Garsintól, annak örül, hogy barátja hamarabb visszalendül egy pozitív(abb) hangulatba. Még önbecsülése árán is.*
- Már így is úgy érzem hogy kockaformát kezd ölteni a hátsó oldalam. *Mormogja.* - Csodálom hogy nem kezdtem már el kiszélesedni. Majd szólj ha legközelebb valami gyakorlatra mész, rám férne a mozgás. *Némi öntudattal megszorítja önnön karját; lehet így látni, hogy köpenye bősége miatt sokkal szélesebbnek lehet távolról észlelni végtagjait, mint amilyenek valójában. Elképzelhető jövőjének szomorú, de realista boncolására búsan biccent. No nem mintha valóban abban a hitben álmodta volna meg ezt, hogy ez biztosan könnyen menne, de jobb érzés reménykedni, mint komoran állni hozzá. Tehát a Kikötőben lévő szituáció jóval komplexebb, mint eredetileg gondolta, ez egy nagy probléma. Ha egyszer elvitetné oda magát, hogy felmérje ott a körülményeket, az egy jó kezdés lenne. És az artheniori "Kikötő", az pedig egy másik szint.*
- Nem hallottam még jót a hídon túli placcról, főleg hogy még fizetned is kell hogy egyáltalán átkeljél. Ne haragudj, de nem szívesen látnálak ott járőrözgetni még. *És hogy mit kezdene egy nagymester testében?* - Fene tudja, de biztos nem csak egy helyen rogyasztani és hagyni, hogy körülöttem dőljön össze a világ. *Habár saját válaszát elég tartósnak érzi ahhoz, hogy higgyenek neki, valójában ez is azok a kérdések közé tartozik, amivel továbbra is bajlódik. De miért is kéne, hisz oly hosszú még ez az út, alig tett meg pár lépést, tanult meg oly fortélyokat csak mik szemfényvesztésnél aligha jobbak. Tovább kell haladnia.
Az ég felé emeli a fejét, és tanulmányozni kezdi a nagy sárga gömb elhelyezkedését. Egy pár pillanat múlva szemei érmeméretűre nyílnak.*
- Aztafrancos, mindjárt esteledik! *Felugrik, ezúttal éppen hogy elvétve fejét a fától.* - Nekem sötétedéskor már a kúrián kéne lennem, azt ígértem, vagy baj lesz!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3208-3227