//Szálló végzet//
*Nem tudja felfogni, mi történt Clionnal. Tényleg teljesen olyan, mintha a férfi megőrült volna. És valamit még az istenekről motyog, hogy meg kell őt ölnie. De hát ez egyáltalán nem igaz! Sa'Tereth nem kötelez gyilkosságra, csak ésszerűségre, és a kettő nem ugyanaz.
Aztán meghallja azt az egy mondatot, ami minden reményét rombadönti a férfivel kapcsolatban. Ne keresse többé. Ez azt jelenti, hogy nem láthatja többé barátját, és nem térhet vissza a menedéket nyújtó barlangba sem.
A kannibál talán csak védeni szerette volna a feketeséget, de ezzel egyenesen kinyitotta a sötétségbe vezető ajtót Norinak.*
- Vagy úgy. Hát ennyi volt. Légy átkozott, te őrült vadállat!
*Minden porcikájában reszket, ahogy megpróbál ellenállni a benne szunnyadó gonosznak, de képtelen rá. Képtelen, de talán ma nem is akar gátat szabni neki. Arca elkomorul, szemei üresen bámulnak a nagyvilágba, és épp távozni készül, mikor lódobogást hall.
Felismeri a lovast. Arról az íjászról van szó, aki a szegénynegyedben követte azt a szerencsétlen tündért, aki később az ő áldozatává vált. Most viszont van vele valaki. Egy nő. Nem tudja mire vélni, de nem is az ő dolga. Ismervén az elf harcmodorát, a biztonságot nyújtó fák árnyékába húzódik, ahol nem lesz esetlegesen élő céltábla a férfi nyilainak.
Akár még távozhatna is, mielőtt a lovas megláthatná, de nem teszi. A démon átvette teste felett az irányítást, és most bosszúra esküszik. Na nem, most nem Adakver a célpontja, hanem Clion.*
- Te vagy az! *Szólítja meg az elfet.* Ezek szerint élve megúsztad a találkozást azzal az orkkal. Szerencséd van, engem majdnem megfojtott. Ja, és a tündérkét ne keresd, kinyírtam.
*Vigyorog játékosan. A másik szemeiben is lát valamit, valami őrült csillogást, ami a gyilkolásra ösztökéli. Ezer közül is megismerné azt a pillantást, ahogy az elf leendő prédája után les, aki ebben az esetben az ő szeretett barátja, ki ismét elárulta őt.*
- Ismerem azt az alakot. *Pillant ő is abba az irányba, amerre a kannibál távozott.* Az előbb azt mondta, nem halhat meg, míg nem találkozott Sa'Terethtel. Az Uram hallotta mindezt, és talán ennek köszönhetően vagy te most itt. Nem állok az utadba, elf. *Náz rá őszintén és komolyan, pedig néhány nappal ezelőtt még ő is szívesen belémártotta volna pengéjét ebbe az alakba, de ahogy mondani szokás, változnak az idők, s velük úgy változik Nori felfogása is.*
- Küzdjetek meg egymással, ahogy két férfihez illik, és teljesítsd be a végzetét. Csak annyit mondok, óvakodj a kardjaitól.
*Gondol ismét a madarasra. Nori nem egy hálás szerzet, de ha megsértik, ha felidegesítik, a bosszúvágy mindennél erősebbé válik benne, s ez alól Clion sem menekülhet.*
- Nem kívánok neked szerencsét, annál sokkal többre lesz szükséged. Talán az egyikőtök meghal, talán mindkettőtök, de az is lehet, hogy életben maradtok. Kezdődjék a játék!
*Vigyorog továbbra is őrülten. ~Ezt akartad Clion, nem? Harcolni az életedért, amíg nem találkoztál az Urammal, vagy pedig a halált. Nincs szükség arra, hogy én öljelek meg, ha meg akarsz halni. Jó játékot, barátom.~
Azzal lassan hátrálva készül eltűnni a fák között, és magára hagyni az elfet és leendő ellenfelét. Ha senki nem akadályozza meg ebben, akkor lassan el is tűnik a messzeségben.*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.08.20 02:18:35